26.fejezet: Újra itt

A telefonom hangos ébresztőjére nyitottam ki szemeimet. Hétfő van, ami azt jelenti hogy kezdődik újra az egyetem annyi nap kihagyás után. Miután Harry visszament Amerikába, egyfolytában hívogat és SMS-ket küldözget. Rettentően hiányzik és a fájdalom ahelyett hogy enyhülne, csak egyre erősebb lesz. Esténkét sem tudok aludni, hisz hiányzik ahogy a mellkasán fekve merülök álomba. Minden nap minden percében csak is ő jár a fejemben. Mindig azon jár az eszem, hogy mit csinálhat és hol lehet. Vajon ő is annyira kivan mint én? Vajon ő se tud aludni ahogy én se? Vajon én is mindig az eszében járok? Hát nem fogom sajnos megtudni. Nagyon nehezen kibújok a meleg takaró alól és a fürdőbe megyek. Szörnyen nézek ki. Szemeim fel vannak duzzadva és pirosak a sírástól és természetesen a szürke karikák is jelen vannak a szemem alatt. Lófarokba felkötöm a hajamat, majd megengedem a csapot. Jéghideg víz folyik belőle, majd amikor a tenyerem megtelik a hideg folyadékkal, arcomba fröcskölöm. Kicsit felébredtem tőle, de még így is borzalmasan mutatok. Kinyitottam a kis tükrös ajtómat és megpillantottam a véres pengét. Szinte farkasszemet néztem vele és sorjában jöttek fel az emlékek.

- A francba!- ordibáltam fel magamba, majd megfogtam a kis eszközt és kidobtam a kukába.

Kimentem a fürdőből, majd lementem a konyhába, ahol már barátnőm ette a kedvenc müzlijét.

- Jó reggelt!

- Neked is- erőltettem magamra egy mosolyt.

- Hogy vagy?- a szívverésem azonnal felgyorsult, mert ismét eszembe jut Ő. Nem is válaszoltam csak megrángattam a vállamat és leültem barátnőmmel szembe az asztalhoz.

- Biztos hogy suliba akarsz menni?

- Már sokat hiányoztam. Muszáj lesz. Legalább elterelem a figyelmemet…tudod.

- Igen tudom. Nyugi- Berta bekapta az utolsó falatot, majd felállt és a mosogatóba rakta a tányérját- ma későn jövök haza, az is lehet hogy este.

- Rendben.

- Elleszel?- aggódott arccal néz rám.

- Igen jól leszek, csak ne néz így rám, mert ijesztő.

- Akár csak Harryt hallanám- nevette el magát, de azonnal abba is hagyta, hisz rájött mit mondott- Ne haragudj Klau. Nem akartam.

- Semmi baj- mosolyogtam rá.

Közelebb jött hozzám, majd amikor szorosan megölelt, felsietett a szobájába. Miután befejeztem a reggelimet, elpakoltam a koszos tányérokat és én is az emeletre mentem.

- Nagyon ki van. Az előbb véletlen felhoztam Harryt és majdnem elsírta magát- hallottam meg Berta hangját kiszűrődni a szobájából. Közelebb léptem az ajtójához és hallgatózni kezdtem. Vajon ki van a vonal másik oldalán?

- Nem merem elengedni. Jó tudom hogy ott lesz Ashton, de akkor is. Múltkor is mi történt amikor vele hagytam. Mit tegyek Niall?

Aha. Szóval Niall az. Most legszívesebben berohannék a szobába és átvenném a telefon hogy Hazzról kérdezzek. De ezt sajnos nem tehetem meg. El kell hogy engedjem Harryt.

- És ő hogy van?- mint ha hallaná a gondolatomat Ber. Már csak az zavar, hogy nem hallom Niall mit mond. És nem is fogom. Ekkor elhúzódok az ajtótól és a sajátomba megyek. Leülök az ágy szélére és a telefonomra nézek. 10 hívás Harrytől. Mikor leraknám a telefonomat, épp akkor hív megint. Ahogy ott villog a neve, a szívem majd meghasad. Lenémítom a telefonomat és a gardróbba megyek. Felveszek egy szűk farmert, meg egy kötött pulóvert és a fürdőbe indulok. Azt hittem összeesek az ijedtségtől, amikor meglátom Bertát, aki a szobám ajtajában áll.

- Ennyire ijesztő vagyok?- nevet fel, majd beljebb jön.

- Te is ijedős vagy. Szóval ne is halljam a hangodat- nevettem fel én is. Őszintén.

- Tudom hogy ott voltál az ajtóm előtt, amikor Nivel beszéltem- követett a mosdóba.

Rögtön lefagytam. Nem tudom mit mondjak.

- Mit hallottál?- előzött meg engem.

- Hallottam hogy elmondtad neki hogy kivagyok és hogy nem mersz elengedni az iskolába még Ashel sem. Meg hogy megkérdezted hogy van…- nem bírtam kimondani a nevét, ezért tereltem a témát- Elmondtad Niallnek hogy mit tettem?

- Igen elmondtam. Ne haragudj, csak Niallel mindent elmondunk egymásnak.

- Ne butáskodj. Nem haragszom- végeztem a fogmosással.

- Azt mondta hogy adjam át üdvözletemet és hogy hiányzol neki. Nincs kivel hülyéskednie- kuncogott fel Ber.

- Bolond ez a Niall. Ha beszélsz vele, mond meg neki hogy én is üdvözlöm.

Ber csak bólintott egyet, majd felállt és az ajtó felé ment.

- Berta!- szóltam utána.

- Igen Klau?

- Mit mondott Niall arra, hogy...tudod...hogy…hogy van…ahh francba. Hogy van Harry?

- Biztos tudni akarod?

Csak bólintottam, mire Ber visszaült a kád szélére.

- Hát azt mondta hogy nagyon ki van. A koncerten szinte csak egy helyben áll és többször is le kell mennie a színpadról- a szívem szakad meg- A Little Thingst sosem bírja elénekelni, mert rögtön rád gondol és Ni segít neki. Egyfolytában a közös képeiteket nézi és egyfolytában hívogat és üzenetezget, amit ugye te is tudsz. Mielőtt elkezdődik a koncert, mindig hív és ahogy vége van rögtön a telefonjáért nyúl hogy újra ezt tegye. Teljesen olyan, mint egy élő zombi. És hát amit szerintem nem szívesen hallasz, hogy minden este csak iszik. Holt részegre leissza magát és tör-zúz az utcákon.

- Istenem- kaptam a számhoz a kezemet. A könnyek gyűlni kezdtek és azonnal leültem barátnőm mellé, mert éreztem nem bírok már megállni sokáig. Hozzá dőltem és sírni kezdtem. Nem szóltunk egymáshoz, csak sírtam. A hátamat simogatta, majd a szemeimbe nézett és megnyugtatott. 6 órát ütött az óra, amikor Berta elköszönt tőlem és elindult az iskolába. Gyorsan megcsináltam a sminkemet, a hajamat meg kivasaltam. Már fél 6 van és épp csöngettek. Nem tudom miért, de rögtön görcsbe állt a hasam. Lesétáltam a lépcsőn, majd amikor elfordítottam a kulcsot és kinyitottam az ajtót, a görcs elállt.

- Jó reggelt szépség!- köszöntött hatalmas mosollyal Ash.

- Szia- intettem be- hát te?

- Gondoltam mehetnénk együtt suliba. Baj?

- Dehogy baj. Köszönöm szépen.

- Na akkor hozd a cuccodat és indulhatunk is.

Gyorsan magamhoz vettem a táskámat, majd a telefonomat, ami ismét csörgött. Lehet rosszul döntöttem, de kikapcsoltam és belecsúsztattam a táskám szélébe. Bezártam a házat, majd beültem Ash mellé.

- Szép napunk van nem?

- De- válaszoltam röviden, majd nekidőltem az ablaknak.

- Hallottam leadtad a pomponozást. Miért adtad le?

- Hát tudod az nem az én világom. Meg hát milyen csapatkapitány vagyok hogy már azonnal hiányoztam 3 edzésről?

- És vettél fel valami mást?

- Kosarat. Az jó lehet. Régen úgy is szerettem.

- Komolyan? Akkor együtt lesz az edzésünk- úgy vigyorog Ash mint egy tejbe tök.

- Az jó.

- Ugye tudod hogy ma lesz egy boksz edzésünk?

- Igen tudom. Semmi kedvem hozzá.

- Pedig jó lesz- kanyarodunk be az egyetem parkolójába- Kiadhatod majd az érzelmeidet.

Kiszálltam a kocsiból és a hatalmas ajtó felé lépkedtünk. Ahogy benyitottunk, a sok nyüzsgő emberrel találtam szeme magamat.

- Egy jó kis anatómia így reggelre nagyon jó mi?

- Repesek az örömtől.

- Hát igen. Tanulhatunk a farkakról meg ilyenek. Jó móka.

- Ashton- böktem oldalba és ma másodszorra őszintén nevettem el magam- Undorító vagy.

- Legalább megnevettettelek. Kérhetek valamit?

- Persze.

- Lehetne hogy egész nap mosolyogj? Gyönyörű vagy akkor, ha mosolyogsz.

Meglepett Ashton megjegyzése és bevallom el is pirultam kicsit.

- Ne haragudj. Csak nem szeretném ha szomorú lennél.

- Semmi baj. Ígérem megpróbálok mindent.

- Esetleg van kedved ma velem ebédelni?- ülünk le a hátsó sorba.

Mikor épp válaszoltam volna, a tanár belépett a terembe és el is kezdtük az órát. Egy cetlire felírtam egy „igen” szócskát és odacsúsztattam Ashton jegyzeteihez. Elmosolyodott, majd hátulra rakta a kis cetlit. A nap gyorsan telik, de még is mindig Styleson jár az agyam. Ashtonnal épp az edzőteremhez tartunk. Ebéd közbe sokat nevettünk, de sajnos legtöbbjük csak erőltetett nevetés volt, ami valószínű levehető volt. Ahogy leparkoltunk besiettünk a nagy izzadtság szagú terembe. Rengeteg férfi volt, de megláttam köztük egy ismerős arcot.

- Szia Melissa!- öleltem magamhoz.

- Istenem de rég láttalak. Úgy hiányoztál. Ashtonnal nem nagyon tudtam csajos dolgokról beszélni.

- Hékás. Én igen is jó partner vagyok ehhez.

- Persze Ashton. Ahogy akarod.

Mire végre megvitatták hogy Ash jó hallgatóság, bementünk az öltözőbe átöltözni. Rengeteget mesélt Melissa hogy mi volt amíg én nem voltam. Elmondta hogy tudja mi történt velem és Harryvel és sajnálja a dolgot. Itt ezt a témát le is zártuk és kimentünk a terembe. Az edző nagyon izmos volt és kopasz. Ijesztő volt, de amilyen ijesztő olyan kedves volt. Sokat nevettünk. Már a végénél tartottunk, amikor a falra felakasztott zsákhoz mentünk.

- Na Klau! Itt az a cél, hogy képzelj ide valakit, akire most haragszol vagy megütnéd, vagy bármi ami rossz. Használd azokat a technikákat, amiket itt az előbb mutattam.

Ahogy Josh befejezte a mondandóját, beállt a zsák mögé és ütni kezdtem azt.

- Ne haragudj, de mi van veled? Olyan gyengén ütöd ez a zsákot, mintha egy tojás lenne. Add ki a dühödet. És ne mond hogy nincs, mert látom rajtad. Szóval gyerünk. Ne fogd vissza magad.

Talán ezzel kiadhatom magamból a sok fájdalmat? Erősebben és erőssebben kezdtem ütni a zsákot és hallottam ahogy Josh kiabálja hogy jól csinálom, de még erősebben üssem. Odaképzeltem annak a szőke lánynak a képét, akivel Harry csókolózott. Ott volt előttem az a kép, amit Twitteren láttam. Aztán megjelent előttem az a kép, ahogy Harry az ágyra dönti és szexelni kezdenek. Egyre dühösebb és dühösebb voltam. Minden félét kiabáltam és a többiek már mind engem néztek.

- Szeretlek Harry a rohadt életbe!- ütöttem egy nagyon a zsákba, majd eltört a mécses. Leguggoltam és sírni kezdtem. Amikor megláttam hogy mindenki körém gyűlt, felálltam és az öltözőbe futottam. Leültem a padra és kezeim közé temettem arcomat. Hogy lehettem ilyen gyenge? Most mindenki biztos rólam beszél milyen vicces voltam. Az ajtó nyílni kezdett és éreztem hogy valaki helyet foglalt mellettem.

- Jól vagy?- hallottam meg az edzőm hangját.

- Elnézést ezért a kirohanásért- töröltem le könnyeimet.

- Semmi gond. Megértem. Valahonnan nagyon ismerős voltál, de amikor kimondtál egy nevet, rögtön tudtam ki is vagy. Te vagy annak a sztárnak a barátnője. A lányom egyfolytában rólad és a barátodról beszél- nevetett fel.

- Már nem a barátom- csuklott el a hangom.

- Ohh. Hát sajnálom. Akkor már értem miért van maga alatt a kislányom.

- Komolyan?

- Igen. Nagyon szeretet téged. Nagyon megkedvelt így a médián keresztül.

- Ez jól esik. Köszönöm szépen és még egyszer bocsánat.

- Semmi gond. Úgy is végeztünk. Öltözz fel és hazamehetsz- állt fel mellőlem, majd az ajtónál még visszafordult- Amúgy azaz Ashton itt van az öltöző előtt és rád vár. Nagyon rendes srác- mosolygott, majd kilépett. Gyorsan felöltöztem és amikor kiléptem az ajtón, Ash a falnak támaszkodott, de mikor meglátott rögtön odasietett.

- Jól vagy?

- Csak menjünk innen. Kérlek.

Nem is válaszolt csak bólintott. Elköszöntünk Joshtól, majd beültünk a kocsiba és haza siettünk. 4 óra körül lehetett és nagyon éhes voltam. Megálltunk a házunk előtt, megköszöntem Ashnek hogy hazahozott, majd egy öleléssel elbúcsúztam. Becsaptam magam mögött az ajtót, levettem a cipőmet és az emeletre mentem. Le kell fürdenem, mert irtó büdös vagyok. Bekapcsoltam a telefonomat és ismét rengeteg nem fogadott hívásom van és üzenetem. Harry…Harry…Harry. Mind tőle jött, de megpillantottam Anya nevét is. Gyorsan visszahívtam. Már nagyon rég beszéltünk és nagyon hiányzik a hangja. Amikor felvette a telefont, aggodalmas hangja volt. Ő is Harry és az én történetemmel jött. Megmondtam neki hogy túl élem és nem kell aggódnia. Szeretné ha hazamennék a hétvégén és végül is nem is elleneztem, mert már nagyon hiányzik a családom. Akkor voltam ott legutoljára, amikor Harryt mutattam be nekik. Milyen régen volt. El sem hiszem. Egy szeretlek-kel elköszöntem, majd ismét hívtak. Azt hittem megint Harry, de nem ő volt.

- Szia Berta!

- Szia Klau! Hogy vagy? Ash mondta mi történt.

- Ahjj istenem. Kinyírom Ashtont. Minden rendben van, most megyek fürdeni.

- Hiányzol ám te lüke.

- Te is nekem. Mikor jössz haza?

- Körülbelül 7 órakor. Nyugodtan egyél valamit. Majd megyek és beszélünk. De most mennem kell, mert kezdődik az órám. Szeretlek! Sziaa!

Letettem a telefont a kis polcra, majd beültem a forró vízbe. Nagyon jól esik, ahogy a forró víz ellazítja az izmaimat és nyugodt leszek. Még mindig nagyon éhes vagyok, de semmi kedvem főzőcskézni. Megtöröltem a vizes kezemet, majd a telefonhoz nyúltam. Felhívtam a kedvenc pizzánzónkat és rendeltem két pizzát. Egyet nekem és egy másikat Bertának, ha haza ér legyen mit ennie. Leraktam a mobilomat és belesüppedtem a habok közé.

Harry belemarkol a szőke nő hajába, majd az ágyra dönti. Heves csókolózásba kezdenek és nem törődnek azzal hogy én is ott vagyok. Mint ha egy szellem lennék. Harry leveszi a ruháját és a csaj is így teszi. Harry végig simít rajta, majd belé hatol. Hozzászorítja a forró testét ahhoz a lányhoz, akiből hangos nyögések jönnek és néha a nevét kiabálja, ahogy én szoktam. Styles.

Szemeim kipattannak és hallom hogy újra csöngetnek. Gyorsan magamra veszek egy köntöst és egy mamuszt és lesietek a földszintre. Kinyitom az ajtót és a pizza futárt látom magam előtt. A szemei majdnem kiesnek úgy néz engem.

- Ti..tíz font lesz…a…a pizza- nyelt egy nagyot. Odaadtam neki a pénzt, majd megköszöntem és becsuktam az ajtót. Ez kínos volt. Bevittem a konyhába a két dobozt. Már fél 7 van? Jól elaludtam. Felmentem az emeletre, majd gyorsan felvettem a pizsomámat. Visszamentem a konyhába, felvettem a pizzámat és beültem a TV elé. Híradó. Hát legyen. Úgy is rég láttam már.

Ez a kaja isteni. Olyan rég ettem már. Ahogy a sajt és az ananász összekeveredik a babbal. Mennyei.

- Nagyon lesokkolta a One Direction rajongóit, amikor megjelent egy kép az interneten, hogy Harry Styles megcsalta barátnőjét, Klaudia Smitht. Klaudia nagyon rosszul viselte, amikor megtudta szerelme mit követett el. Egy titkos ember arról számolt be nekünk, hogy Klau ha minden igaz bántotta magát, amitől kórházba is került. Harry utána ment…- na ebből elég. Kapcsoltam át egy másik csatornára. A szívem ismét sajogni kezdett és már az étvágyam is elment. Leraktam a nagy dobozt az asztalra, majd egy természet filmet kezdtem el nézni. Szemeim ismét lecsukódtak és álomba merültem. Egy hangos ajtócsapódás ébresztett fel álmomból.

- Harry!

- Én vagyok az- jött oda Berta- ne haragudj nem akartalak felébreszteni.

- Semmi baj. Hány óra?

- Nyolc múlt pár perccel. Akkora dugó van a városba hogy alig bírtam hazajönni. Hihetetlen.

- Rendeltem neked is pizzát. Ott van a konyhába- ültem fel a kanapén.

- Nagyon rendes vagy. Köszönöm.

Pér perc múlva visszatért barátnőm a nagy dobozzal a kezében, majd leült mellém. Elmesélte nekem mi történt ma vele és hogy nagyon elfáradt. Ezután elmeséltem én is a mai napomat és azt is elmondtam neki hogy hazamegyek a hétvégén. Örül hogy egy kicsit hazamegyek, mert abban a hitben van hogy majd ott hátha jobban leszek. De téved. Bárhova megyek, akkor is fájni fog. Csöngettek. Vajon ki az ilyen későn? Berta azt mondta hogy majd ő kinyitja, szóval én néztem tovább a TV-t.

- Hozzád jöttek Klau!

Amikor hátra nézek Ash tengerkék szemeit látom meg. Hát ő meg mit keres itt?

- Szia Ash. Baj van?- siettem oda hozzá.

- Azt hiszem én magatokra hagylak- ölelt meg barátnőm-majd gyere be hozzám- súgta oda utolsó mondatát.

- Jó éjt Berta!

- Neked is Ashton.

Intettem neki hogy jöjjön be, de ő tiltakozott.

- Bocsánat hogy ilyen későn zavarlak titeket.

- Nem zavarsz. De mi a baj? Valami történt? Kezdesz megijeszteni.

- Nem dehogy. Nincs semmi baj. Igazából fura amit mondok, de csak megakartam kérdezni hogy holnap is megyünk-e együtt suliba? Meg arra gondoltam hogy reggelizhetnénk együtt, ha van kedved.

- Persze hogy van és benne vagyok, de ezt telefonon is megkérdezhetted volna- mosolyodom el.

- Tudom, de látni akartalak.

Hogy mi? Nem tudom mit mondjak. Ashton csak azért jött ide hogy láthasson?

- Bocsánat. Nem kellet volna ezt mondanom- túrt bele a hajába, ahogy Harry szokott.

- Semmi baj. Csak megleptél. De köszönöm. Nagyon aranyos tőled.

Elég kínos most a helyzet. Mind a ketten csöndben nézünk egymás elé. Már szólásra nyitottam a szám, de Grey megelőzött.

- Hát akkor én megyek is.

- Kikísérlek.

Kinyitottam az ajtót, de mielőtt még elindult volna visszafordult és megölelt.

- Jó volt látni. Vigyáz magadra te bolond. Holnap 6-ra itt leszek.

- Mindig vigyázok. Jó éjt Ash- távolodtunk el egymástól. Mielőtt még beszállt volna a kocsiba, visszanézett és intett nekem. A kocsi lámpái felvillantak és elhajtott. Becsuktam az ajtót, majd jól bezártam. Kidobtam a pizzás dobozokat és Bertához siettem.

- Kopp-Kopp!- nyitottam be és láttam hogy valami orvosos könyvet olvasgat.

- Na mi volt?- lerakta a kis könyvet, majd megveregette a mellette lévő helyet.

- Azért jött hogy megkérdezze elmegyek-e vele holnap reggelizni és hogy megyünk-e megint együtt suliba.

- És ezért eljött ide?

- Azt mondta látni akart.

Berta szemei nagyra tágultak és félig mosolygott is.

- Ne nézz így.

- Milyen aranyos. Megzabálom.

- Igen. Aranyos BARÁTI gesztus.

- Baráti…ja- nevetett fel.

- Igen Berta. Baráti. Semmi több.

- Szerinted „baráti” gesztus hogy 10 órakor ideállít és olyat kérdez, amit telefonba is lehetne?

- Na jó. Te már fáradt vagy- álltam fel- jó éjt.

- Jó éjt!

Hát bolond ez a nő. Tudom hogy Ashton csak barátként jött ide. Vagy is...nem tudom. Lehet igaza van Bertának? Nem. Biztos nem. Ash tudja min megyek keresztül és tudja hogy szeretem Harryt. Befeküdtem a puha ágyamba, majd a meleg takarót magamra húztam. Csak a plafont bámultam. Ismét nem tudok aludni. Álmos vagyok, de nem bírok aludni. A könnyeim ismét kicsordultak. Ismét zokogásba kezdek, mint miden este. Remélem ha hazamegyek, kicsit le tudok nyugodni. Hátha anyáék tudnak segíteni. Vagy mi van ha nem?

A telefonom világítani kezdett és a csengőhang is megszólalt. Megnézem a kijelzőt és eltátom a számat. Csak akkor térek magamhoz, amikor letették a telefont. Rengeteg hívás jött Louistól és rengetek üzenet, amiben nagy betűkkel írja hogy vegyem fel, mert fontos. Ismét hív. Lehet baj van? Felveszem. Nem lesz semmi gond.

- Szia Louis! Mi a baj?

- Végre Klau hogy felvetted. Hé te sírsz?

- Nem dehogy…vagy is…nem érdekes. Mi a baj Louis amiért negyed 11-kor kell felhívni.

- Harry!

Ahogy meghallottam a nevét, a szívem összeszorul és a hasam görcsölni kezdett. Köpni nyelni nem tudok. Mi van Harryvel? Bármi baja esett nem bocsájtom meg magamnak.

- Klau itt vagy?

- Mi történt vele?- kérdezem halkan.

- Ma van egy koncertünk, de nem akar feljönni. El akar menni és azt hajtogatja hogy ki akar lépni a bandából. Tudjuk hogy nem gondolja komolyan, de na. Tudom hogy neked hülyeség hogy ezért hívtalak fel, de nem okozhatunk csalódást a rajongóinknak. Ugye megérted?

- Persze hogy meg. De mit szeretnél mit tegyek?

- Esetleg beszélnél vele?

- Mi? Nem. Az ki van csukva.

- Klau kérlek. Legalább a mi kedvünkért. Könyörgöm.

- Nem tudom Tommo…

- Kérlek Klau. Tedd meg értem és a srácokért.

Egy ideig csöndbe vagyok és gondolkodok. Vajon mit tegyek? Lou és a többiek számítanak rám.

- Hol van?- adom be a derekam.

- Bent van az öltözőben. Beszélsz vele?

- Igen.

- Úristen Klau. Nagyon köszönjük. Már is adom.

El sem hiszem hogy ezt csinálom. Azt se tudom hogy kezdjek neki. Azt se tudom mit mondjak. Mi van ha elsírom magam?

- Valaki veled akar beszélni- hallom meg Louis hangját a vonal másik végén.

- Hagyj békén Louis. Nem érdekel senki. Menjen a francba- ez Harry volt. Istenem de rég hallottam. Már könnyezek is.

- Kérlek haver. Nem bánod meg. Nézz a kijelzőre.

Ismét nagy csönd ülepedett le. Pár másodperc múlva meghallok valami.

- Te vagy az Klau?- élesebb most már a hang. Szóval most már nála van a telefon. Istenem. Érzem a hangjában a fájdalmat.

- Szia Harry.

- Istenem. El sem hiszem hogy te vagy az. Miért nem veszed fel a telefont? Annyiszor hívtalak. Meg kell beszélnünk a…

- Harry!- állítottam le.

- Igen?

- Most nem erről akarok beszélni.

- Hát akkor miről?- nyelt egy nagyot.

- Tommo hívott fel hogy beszéljek veled, amiért ma nem akarsz felmenni a színpadra.

- Akkor nem is te hívtál?

- Nem.

Ismét nagy csönd van. Mit mondjak neki? Alig bírok megszólalni. Hiányzik nekem. Nagyon.

- Hiányzol nekem- szól bele a telefonba és érzem benne a fájdalmat.

- Harry kérlek ne…

- Mit ne? Szeretlek Klau és hiányzol. Meg kell beszélnünk azt az estét. Nem úgy történt ahogy gondolod. Nem feküdtem le Vanesszával. Azt csak azért mondtam, mert be voltam rúgva. Esküszöm hogy nem feküdtem le vele. Higgy nekem szerelmem- bőgte a telefonba.

- Kérlek hagyd abba. Csak azért hívtalak hogy ne hagyd ott a koncertet.

- Nem tudok oda felmenni.

- De fel tudsz. Kérlek Harry. Tedd meg ezt…tedd meg ezt értem.

- Tudod hogy szeretlek, de nem megy Klau. Nem bírok koncentrálni.

- És akkor se mész fel, ha találkozok veled?

- Hogy mi?- remény csillan meg hangjában. Nem hiszem el hogy ezt teszem.

- Ha felmész és végi csinálod a turnét, akkor találkozok veled és megbeszéljük a dolgokat. De akkor ne hívogass folyton Harry. Úgy se fogom felvenni.

- Rendben. Nem foglak hívogatni, ha válaszolsz még egy kérdésemre.

- Legyen- adom be ma már másodszorra a derekam.

- Szeretsz még engem?- teszi fel halkan a kérdést. A szívem megáll és a lélegzetem felgyorsul. Egy kis hang azt súgja hogy az igazat mondjam.

- Itt vagy Smith?

- Igen  itt vagyok.

- És mi a válaszod? Tudnom kell hogy szeretsz-e még hercegnőm.

- Igen. Igen szeretlek. Mindennél jobban szeretlek Harry.

Ismét nagy csönd lett és hallom hogy ő is úgy zokog mint én.

- Végig csinálom a turnét és nem foglak hívogatni. Csak ígérj meg valamit.

- Igen?

- Ígérd meg hogy felhívsz ha találkozhatunk.

- Megígérem.

- Szeretlek Smith.

- Szia Harry.

Sokáig még mind a ketten tartjuk a telefont, de aztán én leszek az, aki megszakítja.

A párnámba temetem arcomat és hangosan kiadom magamból az, amit eddig visszatartottam.

25.fejezet: Ellopták a szívemet

Borzasztó volt azt nézni, ahogy Ash kirángatja az ajtón Harryt. De tudom, jól döntöttem. De akkor is. Azt nézni ahogy könyörögve kiabált és sírt. Sosem akartam őt így látni. Amikor azt mondtam neki hogy utálom, láttam szemeiben a fájdalmat. Amikor kiejtettem a számon, azonnal visszaszívtam volna, de nem lehetett. Nagyobb fájdalom az, amit ő csinált nekem. Mikor azt mondta nekem, hogy beszélni akar velem, éreztem hogy nem most van itt az ideje. Lehet azt mondtam neki hogy soha többé nem akarom látni, de ez is csak egy hazugság volt. Most is legszívesebben odabújnék hozzá, de nem tehetem meg. Egy nap ígérem hogy megbeszéljük ezt a dolgot, mert felnőttek vagyunk és nem kis óvodások, de ennek nem most van az ideje. Ash visszatért a szobába és nagyon dühös feje volt. Leült mellém és megfogta a kezemet. Berta bal oldalamra ült és elmesélte mi történt az elmúlt pár órában. Butaság volt amit tettem, de nem láttam más megoldást. Leakartam nyugodni és nem akartam azt a hatalmas űrt érezni ott legbelül, de még a penge sem segített ezen a borzasztó fájdalmon. Azt hiszem, hangosan kijelenthetem, hogy Harold ellopta a szívemet. Vajon ő most hol lehet? Hogy érzi magát? Nem tudom, de azt az egyet biztosra mondhatom hogy hiányzik és a szívem mélyén azt szeretném, ha most Ashton helyett ő fogná kezemet. Egy nagyon aranyos és fiatal lány lépett be az ajtómon. Odajött mellém és segített felültetni.

- Hogy van?

- Fizikailag jól vagyok.

- Az úr odakint a barátja?

- Milyen úr?

- Hosszú haja van és fekete kabátban van. Elég ismerős valahonnan, de ez mindegy is. Nagyon rosszul nézett ki.

- Ja igen. Ismerem, de már nem a barátom.

- Sajnálom.

Nagy csönd ülepedett a teremben, majd amikor minden vizsgálatot megcsináltunk, a nővér kiment. Ismét nagy csönd volt a négy fal között. Pár perc múlva ismerős hangot hallottam beszűrődni a folyosóról. „Hogy van a barátnőm? Vagy is a hölgy?”. Harry volt az. Még mindig itt van. Fájt ezt hallanom. Soha többé nem hallhatom majd hogy barátnőnek szólít. Sosem hallhatom már hogy csiperózsikának hív, mikor kelteget. A kedvencemet sem hallhatom soha többé. Smith. Ez fog a legjobban hiányozni. Nem tudom hogy fogok rajta túllépni, de meg kell tennem. Berta és Ash itt lesznek velem és majd segítenek átvészelni ezen a szörnyű időszakon. Vége lesz ennek egyáltalán? El fog múlni ez a fájdalom? Nem hinném. Nagyon megszerettem azt a lükét és szörnyen hiányzik. Berta felállt a székéről.

- Hova mész?- riadtam fel.

- Van egy kis elintézni valóm. Nemsokára vissza jövök.

Odasúgott valamit Ashtonnak, majd kisétált a teremből, de meg is állt az előtt. Valakivel beszélgetett és sejtettem ki az a személy. Nem hallottam miről beszélnek és ez nagyon idegesített.

- Miért csináltad? Miért kellet?

- Ashton erről most nem akarok beszélni. Nem vagyok olyan állapotban. Meg amúgy is. Tudod a választ rá nem?!

- Igen tudom, de egy fiú miatt sosem szabad sírni, se bántani magunkat. Tudtam hogy nem kellett volna hogy ott hagyjalak. Az én hibám az egész. Vagy is legjobban az a szemét tehet róla, de én is. Ha nem hagytalak volna egyedül,…

- Akkor találtam volna rá másik alkalmat hogy megtegyem. Ennek így kellet történnie Ash. Nem tehetsz róla. Nyugodj meg- szorítottam meg a kezét, majd az ajtó nyílni kezdett. Berta jött vissza és mögötte ott állt Harry is. Istenem. Szemei olyan pirosak mint az enyémek és láttam azt a fájdalmat benne, amit én érzek.

- Ezt nem hagyom annyiban!- csukódott be előtte a fehér ajtó.

Vajon küzdeni fog értem? Be bizonyítja majd nekem hogy szeret? Gondolom erre utalt azzal az egyetlen mondatával.

- Mit beszéltetek vele?- néztem fel barátnőmre és elengedtem Ashton kezét.

- Könyörgött hogy engedjem be, mert beszélni akar veled. De én megmondtam neki hogy menjen el és hogy vége van mindennek.

- Berta én szeretem. Nem akarom megint elengedni.

- Miről beszélsz?

- Nem hagyom hogy megint elmenjen- tápászkodtam ki az ágyból- Beszélnem kell vele. Túlságosan szeretem őt ahhoz hogy csak így vége legyen- bújtam bele a papucsomba, majd magamra vettem egy meleg pulóvert. Ismét folyni kezdtek könnyeim. Amikor az ajtóhoz értem, Berta megfogta a kezemet és visszahúzott.

- Most pihenned kell. Majd később beszéltek, de most tényleg pihenned kell.

- Ellopta a szívemet- rántottam ki kezemet barátnőm kezei közül, majd kiszaladtam a folyosóra. Nincs itt. Nem rég mehetett el. Még lehet itt van. Utána kell mennem. A folyosó végére futottam, majd a lifttel lesiettem a földszintre. Itt sincs. Nem érdekel milyen hideg van kint, én kimegyek. Hisz elmegy a rabló, aki magával viszi a szívemet. Kisiettem a kórház ajtaja elé, és akkor megláttam őt. Megláttam a tolvajomat, aki épp elhajt a fekete terepjárójával. Istenem. Elkéstem.

- Látjuk még egymást. Remélem- ott helyben estem össze és zokogni kezdtem.

*Másnap*

Felhúztam lábaimra a szűk farmeromat, majd gyorsan magamra vettem fehér felsőmet. Felhúztam barna csizmámat, majd amikor belebújtam a meleg kabátomba, kiléptünk a kórteremből. Elköszöntünk mindenkitől, majd kiléptünk a kórház ajtaján. Tiszta hó minden. Felvettem a kesztyűmet és a sálamat egy sapka kíséretében, majd beültünk Ashton jó meleg kocsijába. Végre hazamehetek és egyedül lehetek. Jó tudom hogy Bertáék csak segíteni akarnak, de most csak arra van szükségem hogy egyedül legyek. Én hülye, ismét hagytam elmenni Harryt. Vajon mi a mentsége arra hogy csókolózott azzal a lánnyal? Sajnos nem tudom rá a választ, de nagyon nyomós érv kell rá. Nem tudom hogy képes vagyok-e neki megbocsájtani. Igazából már nem is haragszom rá. Hisz én voltam a hülye. Azt hittem egy ilyen remek és csodálatos fiúnak, aki mellesleg a világ leghíresebb bandájának a tagja, majd pont belém fog szeretni. Ugyan már. Hisz nézzünk rám és utána Harryre. Hülye voltam hogy elhittem hogy valóra válhat az álmom.

- Szeretnél valahol reggelizni?- bökött meg Berta.

- Otthon szeretnék már lenni. Az ágyamban.

- Rendben. Akkor hazaviszünk és majd hozunk neked valami finom reggelit.

Köszönet képen bólintottam egyet, majd visszadőltem az ablakra. Már majdnem elaludtam, mikor megláttam hogy a saját utcánkba kanyarodunk. Mikor közelebb értünk, Ash felmorgott.

- Hát ezt nem hiszem el- kanyarodott fel a garázsunk elé, majd kinéztem az ablakon és a szívem lüktetése újra megállt- Maradjatok a kocsiban.

Ash kiszállt a kocsiból, majd a fekete terepjáróhoz siettet, aminek Harry támaszkodott. Valami van a kezében, de nem látom mi az. Amikor Harry meglátta hogy Ash felé közeledik, két lábra állt, majd már is ordibálásba kezdtek. Ennek nem lesz jó vége. Ki kell szállnom a kocsiból.

- Még is hova szeretnél menni?- húzta vissza a kezemet barátnőm, de nem is válaszolva a kérdésére, kiszálltam én is. Amikor közelebb értem, akkor láttam mi van Harry kezében. Egy vodkás üveg. Semmi sincs benne. Mikor meglátta hogy felé közeledek, hozzám sietett volna, de elesett. Teljesen részeg. Odasiettem hogy felsegítsem, de nem bírtam el.

- Ashton segíts nekem.

- Én biztos nem. Jó helyen van ott. Pont oda való a földre.

- Majd én segítek- jött mellém Berta és próbáltuk felsegíteni Stylest.

- Klau én szeretlek- nézett szemeimbe és ismét láttam a fájdalmat benne.

- Állj fel szépen és húzz a picsába- jött oda Ash, mert már látta nem bírjuk ketten se.

- Klauhoz jöttem és nem hozzád te barom- ordibált rá Hazz, mikor felkelt.

- Igen? Hát én ezt pont leszarom. Nézz már rá mit tettél vele te hülye gyerek. Hagyd őt békén és menj vissza ahhoz a kis cicababádhoz és Klaut meg felejtsd el.

- Nehogy már te mond meg mit csináljak. Majd ha Smith akarja hogy elmenjek, akkor majd elmegyek- nézett rám.

Én csak ott álltam, mint aki szellemet látott. Nem tudtam mit mondjak neki. Nagyon szeretnék vele beszélni, de most nem hinném hogy ez lenne a megfelelő pillanat.

- Én…

- Klau mond már meg ennek a marhának hogy szeretsz és hogy velem akarsz lenni.

- Harry holt részeg vagy.

- Nem is vagyok- ordibált rám.

- De igen az vagy. Nézz már magadra. Mint egy részeg hajléktalan. Még is mit szólnak ehhez a rajongóid? Milyen példát mutatsz nekik? Mint egy nem is tudom mi. Úgy nézel most ki. Undorító.

- Én undorító?- emelte fel a kezét, de én bebújtam Ash mögé, mire ő le is engedte a kezét.

- Na most húzz innen, mert nem állok jót magamért- védett meg Ashton.

- Nem akartalak bántani szerelmem. Sajnálom, csak hirtelen felindulás volt. Tudod hogy nem bántanálak.

- Mondom menj el- ordibált rá Ashton.

- Ez komoly Klau? Mi van már együtt is vagytok? És sikerült már megbasznod?- nézett Ash felé.

- Harry fejezd már be! Menj el innen!- ordibáltam rá és már a könnyeimet éreztem arcomon.

- Aha. Szóval őt választod helyettem. Hát legyen. Akkor visszamegyek Vanesszához és dugunk egy jót. Aznap este amikor elmentél, akkor is nagyon vad volt. Most is biztos az lesz.

Hogy mi? Harry és az a nő lefeküdtek? Biztos nem. Nem. Nem lehet. Istenem a szívem ismét darabokra hullott.

- Na most takarodj innen!- ordibáltam rá, majd beszaladtam a házba. Nem akarom elhinni hogy ez történik velem. Nem akarom elhinni. Azt hittem hogy megbeszélhetjük ezt felnőttek módjára, de tévedtem. Ennek az egésznek most itt van vége. Feladom. Berohantam a szobámba, majd hatalmas sebességgel estem be az ágyamra. Az egész ház az én bőgésemtől zengett. Bárcsak valami rossz álom lenne. De nem az. Miért történik ez velem? Miért?

- Jól vagy édesem?

- Berta kérlek hagyj most magamra. Egyedül szeretnék lenni.

- Biztos?

- Igen.

- De ugye nem csinálsz hülyeséget?

Nem volt erőm válaszolni. Megráztam a fejemet, majd az ajtó csapódását halottam. A fehér párnámba temettem az arcomat. Feljött minden emlék, amitől csak rosszabb lett minden. Mit csináljak? Miért teszi ezt velem isten? Nem volt elég a gyermek korom? Miért gyötör egyfolytában? Olyan szépen kezdődött ez az egész és most, minden összeomlott körülöttem. Tényleg lefeküdt Harry azzal a lánnyal? Nem az nem lehet. Nem tette volna meg. Biztos azért mondta mert be van rúgva. Igen. Biztos ezért mondta. Vagyis. Ugyan. Még is kit áltatok? Láttam hogy őszintén beszél. Mikor felültem az ágyamon, Berta ismét bejött.

- Klau! Elmegyek reggeliért neked. Ashton lent lesz ha kell valami. Rendben?

Nem tudtam válaszolni. Akkora gombóc volt a torkomban mint egy labda. Csak az ablakon át néztem a kertünket és bólintottam egyet. Az ajtó ismét becsukódott. Amikor hallottam hogy Berta elhajtott a kocsival, erőt vettem magamon és feltápászkodtam az ágyamról. Bementem a gardróbomba és a ruhák között keresgéltem. Istenem. Tudtam hogy itt van. Kihúztam a szürke pólót, ami Harryé volt. Levettem a sajátomat, majd felvettem a szürke anyagot. Bementem a fürdőbe, de jobb lett volna ha nem látogatom meg. A padló még mindig tiszta vér és amikor belenéztem a tükörbe, elszörnyedtem magamtól. Kiléptem a szobám elé, majd a földszintre sétáltam. Amikor betettem a lábam a konyhába, Ashton ott ült az ebédlő asztalnál és telefonozott.

- Szia! Hát te itt?

- Meglepő mi?- próbáltam mosolyogni, de láttam Ash arcán, hogy lebuktam a hamis mosolyommal.

- Hogy vagy?

Öntöttem magamnak egy teát, majd megrántottam a vállamat.

- Harry már nem fog zaklatni. Visszament Amerikába. Valószínű most már a repülőn üldögél a rohadék.

- Kérlek most hagyjuk ezt. Oké?

- Rendben. Amúgy honnan van ez a felső? Nagyon jól áll rajtad.

- Köszönöm- nyeltem egy nagyon- igazából nem tudom.

- Értem. Szeretnél valamit?- ültem le vele szemben.

- Ki tudom szolgálni magam. Nyugi- mosolyogtam rá nyugtatóan és remélem jól sikerült- Kérdezhetek valamit?

- Persze. Bármit- fogta meg a kezemet.

- Mit csináljak hogy lenyugodjak. Annyi érzelem van bennem. És őszintén megfordult a fejemben, megint az a dolog.

- Na azt végkép felejtsd el. Bármit csinálhatsz, csak azt ne. Például írj egy dalt. Az nagyon sokat segít. Régen amikor az első szerelmemet elveszítettem én is írtam egyet, de már nem találom a kis lapot- nevetett fel.

Talán igaza lehet. Nem is mondtam semmit, csak felmentem a szobámba. Ismét. Keresgélni kezdtem. Ah. Meg is van. A fekete kis zsebkönyvem. Leültem az ágyam közepére, majd elővettem egy ceruzát és hagytam hagy jöjjön magától. De nem jött semmi. Hát ez nem fog összejönni. Kinéztem a kertre és egy emlék jutott eszembe. Erre alapoztam a „dalomat”. Pár sornál tartottam, mikor Berta benyitott a szobámba. Lerakta a reggelit a kis asztalomra, majd kifelé indult.

- Berta!

- Igen?

- Köszönök mindent. Köszönöm hogy itt vagytok velem- sírni kezdtem ismét.

- Neked bármit édesem- ölelt meg, majd kiment a szobámból. Felálltam az ágyamról, majd magamra terítettem egy pokrócot és kiültem az erkélyemre. A hó ismét esik. Na nézzük eddig milyen a dal.

„ Éjféli séta a parkban, csak veled a jó.

Nézni ahogy a hold fényei úsznak a folyón.

Fognánk egymás kezét szorosan, érzelmesen.

Biztonságban lennék melletted.

Ha te ott állnál mellettem, tudnám hogy nincs miért félnem,

Mert te megvédenél mindentől s mindenkitől édesem.

Leülnénk a padra és rengeteget mesélnél.

Válladra hajtanám fejemet és a csillagos eget együtt lesnénk.

Ha hideg lenne se fáznék, mert fűtene az irántad érzett szerelmem,

De ha csókkal melegítenél fel, az is segítene.”

Ahh. Ez borzalmas. Nem megy ez nekem. Becsuktam a kis könyvet, majd bedobtam a szobába. Én is utána mentem, majd lefeküdtem az ágyamra. Csak a hófehér plafont néztem, mikor szemeim becsukódtak. Harry közeledett felém, de én egyre jobban csak távolodtam. Ashton húzott el tőle és azt kiabálta Harry hogy nagyon szeret engem. Elrántottam kezeimet Ashtől, majd Styles felé futottam. Nyakaiba ugrottam és sírni kezdtem. Újra éreztem az ölelését és az illatát. Újra boldog voltam. Újra éreztem a megnyugvást és a biztonságot.

Amikor távolodni kezdtem tőle, Ashton arca volt előttem. Ez mi? Egymás szemébe néztünk, de egyszer csak rám kacsintott. Nem tudom miért, de azonnal megcsókoltam és csöngettek is hozzá. Várjunk csak. Hogy mi? Azonnal felkeltem és újra csöngettek. Lassacskán kikeltem az ágyból és az ajtóhoz sétáltam. A szívem össze volt szorulva és féltem hogy Styles jött vissza.

- Hol van?- ismerem ezt a hangot, de ez nem Harry. Eleanor. Lépteket hallottam a lépcsőn és gyorsan visszaültem az ágyamra. Amikor kinyitották az ajtót, a folyosóról beszűrődő fény bevilágította az egész szobát. A lámpa felkapcsolódott, majd Eleanort láttam magam előtt.

- Istenem szépségem!- szaladt oda hozzám- Hogy vagy?- ölelt meg mikor mellém került.

- Annyira fáj El! Nem bírom ezt a kínzó fájdalmat. Segíts nekem.

- Annyira sajnálom, de ebben nem tudok segíteni. Tudom mit érzel. Erős csaj vagy és tudom hogy hamar túl leszel ezen.

- Eleanor én nem vagyok erős. Soha nem is voltam.

- De igen is az vagy. Ha nem lennél erős, akkor nem lennél már itt. Amikor elmesélted a gyermekkorod, akkor jöttem rá te milyen erős csaj vagy.

Felhúztam a pólómat és meglátta a hegeket. Nem tudom miért tettem ezt, de valami azt súgta hogy meg kell neki mutatnom.

- Istenem drágám. Mikor csináltad ezt?- ölelt magához szorosan.

- Ma reggel jöttünk haza a kórházból.

- Te kórházban voltál?

- Igen- hajtottam le fejemet.

- Istenem édesem. Hidd el hogy valami itt nincs rendjén. Harry nem olyan hogy megcsókol valakit miközben van barátnője. Pláne azt, akiért az életét adná.

- Lefeküdtek egymással El. Érted? Lefeküdt Harry egy másik lánnyal!

- Hogy mi? Biztos nem. Honnan veszed ezt?

- Ő mondta.

- Hogy mi? Ti beszéltetek?

- Hát mondhatni. Az úgy volt hogy…- kezdtem bele mondandómba. Mindent elmondtam Elnek. Elejétől a végéig. A koncertes naptól a mai napig. Nagyon lesokkolódott. Láttam rajta hogy nagyon meglepődött miközben meséltem neki. Amikor befejeztem a mondandóm, csak a kezére nézett. A pólójához nyúlt. Vajon mit akar? Amikor felhúzta a ruhaanyagot, ismerős hegeket láttam. Olyanok mint az enyémek. A számhoz kaptam, majd rögtön megöleltem barátnőmet. Zokogni kezdett. Mos már nem vagyok egyedül. Kiöntötte nekem a szívét. Hiányzik neki Tommo barátom. Nagyon beleszeretett Louba. Mint én Stylesba. Istenem de segítenék neki. De most én sem tudok, hisz én is össze vagyok törve. A két összetört szív, egymást próbálja vigasztalni.

- Minden rendben lesz El! Lou még nem felejtett el téged.

- Dehogy nem. Annyi képet látok arról, hogy hány lánnyal van bulizni. Én meg voltam olyan hülye, hogy vissza akartam neki vágni egy instagramos képpel. Pizsomában voltam és a tükörnél sminkeltem magam.

- Igen láttam és nagyon szép vagy rajta. Nincs ebben semmi baj hogy ilyen képet raktál ki. Hagy lássa csak kit veszített.

- Kikövetett. Most már biztos hogy semmi esélyem.

- Ez nem azt jelenti. Gondold bele magad az ő helyzetébe. Te is szívesen nézegeted őt miután szakítottatok?

- Hát nem nagyon. Megfájdul a szívem, ha belegondolok, hogy nem lehet az enyém.

- Na látod. Ő is ugyanígy van vele. Higgy nekem.

- Köszönöm Klau! Imádlak téged- ölelt meg újra.

- Én is téged.

- Kopp-kopp!- jött be Ber a szobába- Arra gondoltam hogy most itt van El, csinálhatnánk egy csajos estét.

- És Ashton?

- Hazament. Mondtam neki hogy vigyázok rád. Szóval…benne vagytok?

- Rendben- adtam meg magamat.

- Rendben. Akkor csinálok forró csokit, meg keresek valami jó filmet.

 - Jajj csak filmet ne. Inkább társasjátékozzunk vagy bármi, csak filmet ne.

- Értettem főnök asszony!- hülyéskedett Ber, amin őszintén sikerült elmosolyodnom. Gyorsan magamra kaptam Harry egyik szürke pulcsiját- tudom hogy nem helyes az ő cuccait viselnem, de ettől jobb lesz- meg egy mamuszt és lesiettem a nappaliba. A forró csoki az asztalon, mellette két tál popcorn és már ki van készítve az Activity. Semmi kedvem nem volt semmihez, de Bertáért megteszem. Leültünk az asztal köré, kezünkbe vettük a forró italt, koccintottunk, majd beleittunk. Majd leégett a nyelvem. Ha most nem történt volna semmi köztem és Harry között, lehet vele innám a forró csokimat. Tessék. Már megint rá gondolok. De nem tehetek róla. Nem tudok másra gondolni, csak rá. Itt van hamarosan a karácsony, amit nélküle kell megünnepelnem. Emlékszem mennyire készültünk rá. Már meg is vettem neki az ajándékot. Vajon azzal mi lesz? Lehet addigra kibékülünk? Azt kell mondjam szép kis álom. A csókot még meg is bocsájtottam Harrynek, de azt hogy lefeküdt azzal a lánnyal, azt már nem hiszem hogy meg fogom tudni bocsájtani neki. Amikor elmondta nekem, hogy lefeküdtek, elképzeltem magam előtt ahogy mással szeretkezik és nem velem. Szörnyű volt.

- Klau te jössz!- szólt nekem El nagy mosollyal az arcán.

- Húzz egy lapot és mutogass te mester- nevetett Berta.

Nekem ez nem fog menni. Nem tudok úgy tenni mint ha minden rendben. Nem tudom ezt csinálni.

- Ne…Ne haragudjatok, de ez nekem nem megy.

- Istenem angyalom. Mit tegyünk hogy jobban legyél?

- Tegyétek meg nem tetté a dolgokat. Hiányzik nekem Harry. Harry Stylest akarom- törtem ki zokogásba ismét.

- Klau kérlek ne sírj. Erős lány vagy. Mind a ketten ezt gondoljuk. Át fogjuk vészelni ezt az időszakot. Mi itt leszünk veled és segítünk.

 - Annyira szeretem. Hiányzik minden amit együtt csináltunk.

Nem mondtak semmit Ellék, csak szorosan magukhoz öleltek. Valamivel el kell hogy tereljem a figyelmemet. Lehet sétálnom kéne. De Berta úgy se engedne és most Eleanor is itt van. Nem hittem volna hogy ezt mondom.

- Talán még is megnézhetnénk egy filmet- néztem arcukra.

Bólintottak egyet, majd Berta berakott valami vígjátékot. Felültünk a kanapéra, a popcornt a kezünkbe vettük és el is kezdtük a filmet. Bármikor valami vicces rész jött, barátnőim nevettek én meg csak tömtem magamba a sós csemegét. Nem tudok nevetni. Még akkor sem ha tényleg vicces a film. Nem tudok másra gondolni, csak rá. Csak Harryre és arra a nőre, akivel megcsalt. Lassan minden fény halványult, majd a szemem becsukódott. Hátha itt nem gondolok majd Harryre. Vagy még is?

24.fejezet: Goodbye

Kinyitottam szemeimet és egy ismerős helyen találtam magam, ahol már régen jártam. A saját ágyamon feküdtem, az ágy végén pedig Ashton ült. Amikor balra fordítottam fejemet, barátnőm tekintetével találkoztam. Mikor meglátta hogy felébredtem, rögtön közelebb jött, mire Ash is hátra fordult, felállt, majd sietve odajött az ágyam mellé.

- Hogy vagy gyönyörűm?- fogta meg kezemet Ber.

- Nagyon rossz álmom volt. Azt álmodtam hogy Harryt elakartam hagyni, de amikor leszálltunk a repülővel, olyan képeket láttam Twitteren, hogy egy gyönyörű lánnyal csókolózik.

- Klau…

- Ne is mond Berta…tudom hogy nem álom. Csak a szívem mélyén bíztam benne hogy hátha.

- Hozzak valamit?- szólalt meg Ash.

- Nem kérek semmit.

- Valamit enned kell.

- Tudom, de azt is hogy most egy falat sem megy le a torkomon.

- Legalább egy bögre teát igyál.

- Azt elfogadom. Köszönöm.

Ash azonnal hátrafordult és kiment a szobámból. Kedves tőle hogy most itt van velem és nagyon sokat jelent.

- Berta…hogy tehette ezt velem?- nyögtem ki nehezen, majd zokogni kezdtem.

A szőke szépségem nem is válaszolt semmit, csak szorosan magához ölelt. Simogatni kezdte a hátamat és csak azt mondogatta hogy ne sírjak. Nagyon fáj. Olyan érzésem van, mint ha nem lenne szívem. Ürességet érzek ott legbelül. Harry ellopta a szívemet és van egy olyan érzésem, hogy sose fogja vissza adni. A reptéren még ott könyörgött hogy ne hagyjam el és igazából már ott eldöntöttem hogy nem fogok tudni nélküle élni és nem fogom elhagyni. Viszont még egy kis időt akartam, hogy átgondoljam épp ésszel. Szeretem őt és még most is szeretem annak ellenére hogy megcsalt. Amikor a reptéren megláttam azt a képet hogy egy másik lánynak mutatja meg ajkainak ízét és nem nekem, az egy rémálom volt. Nem akarom elhinni hogy ez történt. Miért csinálta ezt velem? Hisz ő is szeret engem. Vagy nem?

- Itt van a…Jézusom Klau. Klau kérlek ne sírj- jött be Ash az ajtón, majd a jó forró bögrét lerakta az asztalra. Odajött mellém az ágyra, majd olyan szorosan ölelt magához, mint ahogy Harry szokott. Minden Harryre emlékeztet. Olyan rossz volt Ash arcát látni amikor bejött a szobámba. Fájdalmat láttam szemeiben. Próbáltak mind a ketten megnyugtatni és megvigasztalni, de ezt a fájdalmat nem tudják megszüntetni. Most arra van szükségem hogy egyedül legyek. Szépen megkértem őket hogy hagyjanak magamra. Először nagyon ellenezték, de végül megértették és kimentek a szobámból. Egyedül vagyok. A szobám üres, ahogy a szívem is. Az ágy jobb oldalára néztem és eszembe jutottak az emlékek. Eszembe jutott, amikor Harry ezen az ágyon feküdt én meg a mellkasán pihentettem a fejemet. Az az emlék, amikor Lux drágám is itt volt és úgy viselkedtünk, mint egy boldog család. Megsimogattam az ágyat, majd eszembe jutott az ezer emlék mellett egy nagyon szívszorító.

„Egy nap majd ebben a gyönyörű szép pociban, ott lesz kicsi Harry is. Egy nap ebben a gyönyörű pocakban, ott lesz a MI fiunk.”- csendültek fel Harry szavai. Emlékszem, amikor a hasamat simogatta és ezeket a gyönyörű mondatokat mondta el nekem. A könnyek ismét folyni kezdtek. A lepedőt összeszorítottam és ledőltem az ágyra.

- Harry!!!!- kiáltottam hangosan, mire Ashton befutott a szobámba. Felültetett az ágyon, majd magához szorított. Mint…mint tudjuk ki.

- Annyira hiányzik Ash…nagyon fáj. Hogy tudnám enyhíteni a fájdalmat? Segíts nekem kérlek!

- Tudom hogy most nagyon fáj, de jobb lesz. Hidd el.

- És ha sosem lesz jobb?

- Megígérem hogy jobb lesz. Rendben?

- Rendben.

- Berta elment hozni neked egy kis kaját, nekem meg el kell mennem elintézni egy fontos dolgot. Nem baj ha most elmegyek egy picit? Ígérem hogy sietek vissza hozzád.

- Persze. Menj csak nyugodtan. Úgy is egyedül szeretnék lenni.

- Rendben. Akkor sietek. Esetleg mielőtt elmegyek, kell valami?

- Nem. Semmi. Köszönöm.

- Jól van. Sietek- állt fel mellőlem, majd megpuszilta homlokomat és kisétált az ajtón.

Nagy nehezen én is összeszedtem magamat és kikászálódtam az ágyból. Felhúztam a mamuszomat és kimentem az erkélyemre. A nap alig süt. Csak néha bújik elő a sötét szürke felhők közül. Vajon mi a baj velem? Miért csalt meg Harry? Vajon most ő is annyira szenved mint én? Biztos nem. Lehet most is ott van mellette az a lány és ő fekszik Hazz mellkasán. Hogy tudnám enyhíteni a fájdalmamat? Csak a kertünket néztem, mikor egy régi emlék jött elő. Hátha most is segít.

- Sajnálom- súgtam halkan, majd bementem a meleg helységbe. Kinyitottam a fürdőszoba ajtót és keresgélni kezdtem. Tudom hogy megígértem Haroldnak, de már úgy is mindegy. Elővettem egy bontatlan csomagot és kivettem egy fényes pengét.

- Sajnálom Harry!- csordult ki egy könny a szememből, majd a kezemre csöppent és ott kezdtem el a vágást. Egy hosszú csíkot húztam és rögtön a bőrömre került az élénkpiros vér.

Még egy csík, közel az elsőhöz és még egy. Az a kép van előttem, ami mindent tönkretett. Egyszerűen nem bírok másra gondolni. Ha kívülről látnám magamat, biztos nem ismernék magamra. A kezemről a padlóra csurgott a vér és egy hatalmas vérfolt kezdett összegyűlni. Nagy nehezen felálltam és a tükörbe néztem. Az arcom sápadt és fehér. A szemeim körül hatalmas karikák vannak és nagyon kipirosodtak a sírástól. Szörnyen nézek ki. Ahogy  kinyitottam a kis tükrömet, megpillantottam Harry fogkeféjét és parfümjét. Levettem a kis polcról a pici tubust és befújtam vele magamat. Mint ha itt lenne mellettem. A kezemből még mindig ömlött a vér. Megnyitottam a csapot és áztatni kezdtem, de nem hatott semmit. Szédülni kezdtem. Lépteket hallottam kívülről és amikor jobbra tekintettem barátnőm arcát láttam utoljára. Ismét minden elfeketült. Talán ez itt a vég? Nagyon sajnálom hogy ezt tettem, de nem láttam más megoldást. Berta most biztosan nagyon haragszik és Ashton se fog jó szemmel nézni rám. Mi ez a hang? Nagyon ismerős.

- Szeretlek csipkerózsika! Nagyon hiányzol!- Harry az. Megjelent előttem az arca. Rossz volt látni. Haja tiszta kóc és nagyon pirosak a szemei. Kezét felém nyújtotta. Megbocsássak neki, vagy lépjek tovább? Nem engedem el újra. Kezeimet felé nyújtottam, de távolodni kezdtek. Minél messzebb és messzebb került tőlem.

*Berta szemszöge*

Jól tettem hogy ott hagytam Klaut? Végül is Ash ott van vele, én nekem meg muszáj valami reggelit venni neki. Otthon nincs semmi is Ash azt mondta hogy ő ott van és vigyáz Klaura. Remélem be is tartja. Végre sorra kerültem a pénztárnál. Gyorsan kifizettem a dolgaimat és a kocsihoz siettem. Gyorsan beraktam a hátsó ülésre a szatyrokat, majd beszálltam a kormány mögé és hazasiettem. Ahogy beálltam a garázsba, bezártam a fekete kocsit és az emeletre siettem. Ashton sehol. Hol a francba van? A cipője sincs itt. Elment? Hát ez nem lehet igaz. Akkor Klau egyedül van. Ahogy a lépcsőhöz értem, Smith hangos sírását halottam. A szatyrokat ledobtam a konyhába, majd gyors léptekkel felsiettem az emeletre. Kopogtam, de nem jött válasz. Amikor benyitottam a szobába, rögtön jobbra néztem, ahol Klau kisírt szemekkel nézett rám és a keze…a keze csupa vér. Istenem megint megtette. Klau csak annyit mondott hogy sajnálom, majd ott helyben összeesett. Rögtön odafutottam, majd ébresztgetni kezdtem. Nem válaszolt. Azonnal hívtam a mentőket, akik azt mondák azonnal itt vannak. Nem tudtam mit tegyek. Gyorsan hívni kezdtem Ashtont, de nem vette fel. Megint megpróbáltam és nagy nehezen felvette.

- Igen?

- Ashton! Klauért mindjárt jön a mentő, mert bántotta magát és összeesett.

- Hogy micsoda?

- Igen jól hallottad. Ez van, ha nem maradsz vele. Na de most hagyjuk is. Majd gyere a kórházhoz.

- Azonnal indulok.

Ahogy letettem a telefont, már csöngettek is. Tényleg gyorsak voltak. Gyorsan lesiettem a földszintre és amikor kinyitottam az ajtót, lefagytam.

- Hol van Klau?

- Most azonnal menj el.

- Beszélnem kell vele.

- Harry nem akar veled beszélni.

- Berta kérlek értsd meg hogy beszélnem kell vele- fogta meg a kezem könyörgésül- ez mi a kezeden? Ugye…ugye nem.

- Menj el kérlek.

Harry nem válaszolt, csak berontott a házunkba, majd az emeletre futott. Én is utána siettem és amikor beértem a fürdőbe, már Klau a kezébe volt és sírt.

- Hívtad már a mentőket?

- Igen Harry. Hívtam őket.

- Istenem Klau. Miért csináltad? Istenem szépségem. Minden rendben lesz- simogatta arcát.

A mentő szirénáit hallottam. Harry felemelte Klaut, majd lesiettünk. Egy izmos férfi átvette barátnőmet tőle, majd azonnal a kórházba siettek. Már a kocsimhoz siettem, mikor Harry megszólalt hogy elvisz engem. Megmondtam neki hogy ő nem fog odajönni, de addig erősködött, hogy beszálltam a kocsijába. Azonnal odaértünk a kórházba és a pulthoz siettünk. Elmondták hogy Klau majd a második emeleten lesz miután végeznek. Gyorsan beszálltunk a liftbe és a szobája elé siettünk. Leültem a műanyag székre, de Harry csak ide-oda járkált. Nagyon kivan, de nem érdekel. Ez most miatta van és most nagyon haragszok rá. A legjobb barátnőm most miatta van itt és miatta vette kezébe újra a pengét annyi év után.

- Mikor végeznek már?

- Nyugodj már le Harry. Minden rendben lesz. Klau erős lány.

- Minden miattam van- ült le mellém, majd kezei közé temette arcát.

- Hát ezt nem tagadom.

- Berta én tényleg nagyon sajnálom, de ami történt, az a kép, nem az…

- Én erre nem vagyok kíváncsi- állítottam le a kezemmel.

- Berta én szeretem Klaut. Mindennél jobban.

- Akkor nem csaltad volna meg. De hagyjuk is ezt. Nem nekem kell ezeket elmondanod.

- Ezek szerint akkor szerinted Klau engedi hogy beszéljek vele?

- Remélem hogy nem.

- Nézd Berta. Tudom hogy utálsz, de hidd el hogy megbántam ami történt.

- Harry én nem utállak csak nagyon haragszom rád. Klau miattad van itt. A legjobb barátnőm egy roncs. Láttad volna azt amit én, akkor te is haragudnál rám. És a kérdésedre válaszolva, valószínű hogy beszélhetsz majd vele. Tudom hogy Klau nagyon szeret téged és tudom hogy kifogja használni az alkalmat hogy láthasson téged.

- Utoljára.

- Ezt magadnak köszönheted. Ha nem csaltad volna meg, most együtt szerelmeskednétek.

- Honnan veszed? Hisz ott akart hagyni.

- Klau akit szeret, nem hagyja ott. Már a reptéren láttam hogy veled akar lenni és ne fog elhagyni. És ha nem csaltad volna meg,

- Egy marha vagyok- temette kezei közé arcát. Ismét.

- Figyelj Harry. Nem mondom hogy meg fog bocsájtani neked Klau, de abban biztos vagyok hogy át fogja gondolni a válaszát. Majd szépen megbeszélitek, mint a felnőtt emberek. És sajnálom hogy olyan bunkó voltam veled, de nagyon aggódom Klauért és amikor ideges vagyok, másokon is leszoktam vezetni.

- Tényleg így gondolod?

- Igen- öleltem meg.

- És megérdemeltem, amiket a fejemhez vágtál. Nem kell bocsánatot kérned. Remélem hogy Klau meg fog hallgatni és meg fog bocsájtani. Tudom hogy nagyot hibáztam, de az az éjszaka…

- Klau!- kiáltottam fel.

- Hogy van doktor úr?- jött mellém Harry.

- Nagyon mély vágásai voltak, de még időben megmentettük. Ha netán 5 perccel később érkeztek volna, akkor már nem élne köztünk.

- Jézusom…

- Nagyon sok vért vesztett, de megoldottuk a helyzetet- léptünk volna be az ajtón, de a doktor úr megállított-és most pihenésre van szüksége. Valószínű hogy még ma felfog ébredni, és akkor bemehetnek hozzá- vigyorgott rám.

- Doktor úr- szólalt meg Harry- nem lehetne még is hogy bemenjünk hozzá?

- Sajnálom de nem lehet. Pihennie kell.

- Rendben. Nagyon szépen köszönjük. Mindent!

- Ez a munkám. Nem kell megköszönniük.

Harry kezet fogott vele, majd felém fordult. Csak nézett rám, majd az ajtóra, és ismét rám. Elindult az ajtó felé és amikor megfogta a kilincset visszarántottam.

- Az mondták nem mehetünk be.

- Csak pár perc. Látnom kell őt.

- Ki fognak minket innen tiltani- motyogtam az orrom alatt, majd benyitottam a szobába.

- Édes angyalom- fogta meg Harry barátnőm kezét.

- Tényleg úgy néz ki mint egy angyal.

- Szia szerelmem- csordult ki egy könny Styles szeméből, ma már sokadszorra.

- Magatokra hagylak- ajánlkoztam fel.

- Nem kell. Már megyünk is, mert tényleg pihennie kell. Csak elköszönök és mehetünk.

- Rendben- indultam el az ajtó felé.

- Szeretlek csipkerózsika! Nagyon hiányzol!- halottam meg még fél füllel, majd utánam sietett. Ahogy kiértünk egy nagyon gyors és dühös embert láttam közelíteni. Ashton az.

- Ez mind miattad van te szemét állat!- ment neki Harrynek és a falnak támasztotta- szét fogom verni az a popsztár kis arcocskádat te szemét.

- Haver állj már le!

- Ashton azonnal engedd el Harryt!

- Maradj ki ebből Berta- ütötte meg Stylest, aki rögtön a földre zuhant.

- Ashton Grey! Hagyd már abba, mert hívom a biztonságiakat.

Ash azonnal hátrébb ált, majd rám nézett. Nagyon dühös volt. Odasiettem a földön fekvő Haroldhoz. Egy kicsit berepedt a szája, ami ki is vérzett és az arcát fájlalta.

- Most komolyan őt véded? Miatta van itt Klaudia és még őt ápolgatod.

- Hagyd már abba Ashton! Attól még nem kell szétverni. Nem oldasz meg vele semmit. Amúgy is mondhatni hogy miattad van itt, mert nem maradtál vele. Ha vigyáztál volna rá, ahogy megígérted, akkor lehet most nem lennénk itt. Még is mi volt fontosabb annál, hogy magára hagyd a barátnőmet? Ott fekszik bent Klau, te meg itt verekszel. Komolyan jó lenne ha megemberelnéd magad. Igen Harry is hibás, de ő ezt pontosan tudja- segítettem fel Harryt, majd leültettem a székre.

- Jó oké. Sajnálom. De azért ez a fasz is hibás. Ha nem csalta volna meg Klaut, akkor az egész nem lenne.

- Nem hagynád abba haver? Tudom hogy hibáztam. Én is szétverhetnélek azért, mert magára hagytad a szerelmem, de nem foglak mert az én hibám. Sajnálom oké? Ha lehetne mindent kitörölnék és nem megtetté tenném az egészet. De nem lehet.

- Szerelmedet mi? Csak kihasználod szegény lányt, ő meg teljesen beléd szeretett és nem látja hogy csak kihasználod.

- Még is mért használnám ki?- állt fel Harry- Semmi okom nem lenne rám. És hogy tudd, igen is a szerelmem és nem fogom annyiba hagyni ezt az egészet.

- Fiúk hagyjátok már abba!- léptem közéjük- nem veszitek észre magatokat milyen gyerekesek vagytok? Esküszöm jobb lenne ha most mind a ketten elmennétek.

- Dehogy megyünk!- mondták egyszerre.

- Akkor meg fejezzétek be. Azonnal.

Még pár másodpercig egymás szemébe néztek, majd leültek egymástól jó messze.

*Harry szemszöge*

Már vagy 3 órája itt vagyunk és még semmi nem történt. Annyira sajnálom ami történt. Nem akartam hogy így alakuljon, de azaz este nem úgy történt ahogy azt gondolják. Annyiszor próbáltam már elmondani hogy volt, de mindig közbejött valami. Ezért úgy döntöttem hogy majd csak Klaunak mondom el. Remélem hogy megbocsájt nekem és visszajön hozzám. Hamarosan itt van a karácsony is és nem szeretném nélküle tölteni. Semmit nem szeretnék nélküle tölteni. Nagyon hiányzik hogy hozzám bújjon és hogy engem csókolgasson. Nem hiszem el hogy ismét megtette. Megígérte hogy nem fogja megtenni. Nem tudom mit csináltam volna ha elveszítem. Amikor azt mondta a doktor úr hogy 5 percen múlt, a szívem összeszorult. Azt hittem helyben halok meg. Amikor Berta kezén megláttam a vért, remegni kezdtem. Amikor megláttam az én angyalomat a fürdőszobába, azt hittem összeesek. Mindenütt csupa vér volt, olyan fehér volt mit a fal, és a szemei sötétek voltak mint az éjszaka. Amikor megfogtam a kezét, éreztem hogy tudja hogy ott vagyok. Tudom hogy hallotta amit mondtam.

- Harry!- zökkentett ki Berta hangja.

- Ne haragudj. Mit mondtál?

- Elmegyünk enni Ashhel. Te nem jössz?

- Én itt maradok Klauval. Hátha felébred.

- Rendben. Azonnal hívj hogy ha van valami.

- Hívlak. Nyugodj meg- öleltem meg, majd elmentek.

Mi van ha nem fog megbocsájtani az én hercegnőm? Hogy fogom én azt túl élni. Annyira jó volt minden köztünk. Aztán jöttek a rajongók és az én hülyeségem, és tönkretett mindent. Senki se tudja, de írtam még egy dalt Klaunak. Igazából mindenki ismeri ezt a dalt, csak nem tudják kinek írtam. Az új albumunkra is felkerül és gondoltam majd nagy meglepetés lesz Smithnek. De már nincs velem. Eddig már két dal van, amit róla írtam és olyan fura, mert másról most nem is bírok írni. Remélem még előadhatom neki mind a kettő dalt. Az egyik, ami az albumon van, biztos hallotta, csak nem tudja hogy ő róla szól. Ez a dal az If I Could Fly. A másik amit szintén nyáron írtam, de nem került fel sehova, az Én Őrangyalom. Ezt csak anyáéknak mutattam meg és emlékszem hogy úgy terveztem Smith szülinapján fogom elénekelni, de ha kell előbb is eléneklem, csak jöjjön vissza hozzám. Könnyeim kicsordultak szememből és végig folytak arcomon majd a felsőmre csöppentek. Segíts meg istenem. Mit tegyek? Kérlek ne vedd el tőlem ezt a gyönyörű lányt.

- Berta!- halottam meg egy ismerős és halk hangot.

Ez ő. Ez Smith. Résnyire nyitottam az ajtót és megláttam hogy a fejét felém fordította. Felébredt. Azonnal küldtem egy SMS-t Bertának, majd beléptem a fehér kis szobába.

- Harry?- nyíltak nagyra szemei.

- Szia szerelmem!- léptem közelebb.

- Ne gyere közelebb! Menj innen! Nem akarlak látni. Azonnal menj el!- ordibálta, majd zokogni kezdett.

- Klau kérlek ne mond ezt. Hallgass meg- fogtam meg kezét, de ő elrántotta.

- Nem hallgatlak meg! Menj innen! Nem akarlak látni téged! Soha többé!

- Ne mondj ilyeneket. Szeretlek!

- Szeretsz? Igen? Akkor mi a jó fenéért csaltál meg? Nem érdekelsz Harry! Szállj ki az életemből! Menj vissza ahhoz a szőke kis csinibabához! Utállak téged! Mindennél jobban!- ordította olyan hangosan, hogy még az utcán is hallhatták.

Sírni kezdtem. Ismét. Tényleg utál engem? Nem. Nem lehet. Csak haragszik. Ezért mondja ezt...remélem. Mire megint megfogtam volna a kezét, Bertáék betoppantak.

- Berta kérlek vidd innen Harryt! Könyörgöm neked.

Bertára néztem, aki látszik ki fogja tenni a szűrömet.

- Nem én nem megyek sehova! Veled leszek. Nem hagylak el. Nem megyek el nélküled.

- Na gyerünk szépfiú!- fogta meg Ash a karomat és kirángatott a szobából.

- Neeem! Engedj el! Klau én szeretlek és nagyon hiányzol! Ne engedd hogy elvigyen!- kiáltottam neki, de ő csak Berta karjaiba borult és zokogni kezdett. Ahogy kiértünk a folyosóra, Ashton ellökött, majd a földre estem.

- Takarodj vissza a kis színpadodra! Meg ne lássalak itt- mutatott rám az ujjával, majd bement a szobába. Nagyon fáj. Nem akarok elmenni. Bent akarok lenni vele. Nem engedem el újra. Beszélnem kell vele. Egy nővér közeledett a folyosó végéről. Amikor közelebb jött, rám nézett, majd bement a szobába. Pár perc múlva kijött.

- Hölgyem! Hogy van a lány?

 - Maga abból a fiú bandából van. Jól gondolom? Hogy-hogy itt van?

- Igen abból vagyok, de ez most nem érdekes. Hogy van a barátnőm? Vagy is a hölgy?

- Minden rendben van vele. Rendbe fog jönni és holnap már haza is mehet- válaszolta mosolyogva, majd elment. Én nekitámaszkodtam a falnak és vártam hogy beszélhessek vele. Azt ajtó nyílni kezdett. Berta az.

- Hogy van? Berta kérlek hagy beszéljek vele.

- Sajnálom Harry, de nem fog veled beszélni. Azt üzeni vége van és hogy menj el.

- Berta kérlek segíts!

- Nem tudok. Ha ő nem akar veled beszélni, nem fog. Ezt magadnak köszönheted Harry. Egy nap lehet megbeszélitek, de az nem mostanában lesz.

- Kérlek!- csuklott el a hangom.

- Sajnálom!- köszönt el, majd benyitott a szobába.

Gyorsan benéztem, hogy még láthassam, de kár volt. Ashton volt ott mellette és egymás kezét fogták.

- Nem fogom ezt annyiba hagyni!- csukódott be előttem az ajtó. Elindultam a lift felé, majd amikor kiértem az utcára, minden tiszta fehér volt. Minden tiszta hó. A kocsimhoz értem, majd térdel a hóba estem. Fáj. Nem akarom elveszíteni. Kezeim közé temettem arcomat, majd úgy zokogtam, mint egy kisgyerek.

- Én  hülye! Hogy rohadnék meg itt! Elszúrtam az egész életemet! Én marha!- kiabáltam olyan hangosan hogy még Amerikába is hallották. Térdem már fázni kezdett, de nem érdekelt. Ez a fájdalom a szívembe, mindennél rosszabb. Csörögni kezdett a telefonom. Én hülye azt hittem Klau az. Miért is lenne ő. Niall volt. Megnyomtam a piros gombot, majd beszálltam a kocsimba. Hova menjek? Mit tegyek? Beindítottam a kocsi motorját, majd kitolattam a parkolóból. Kiértem a főútra és elhagytam a kórházat, ahol a szerelmem fekszik. Hamarosan látjuk egymást. Remélem.

23.fejezet: Utolsó ölelés, utolsó csók.

A tegnap este tökéletes volt úgy ahogy volt. Smith eléri minden nap, hogy jobban beleszeressek. Nem tudom hogy csinálja, de nagyon ügyes. Sosem hittem hogy lehetek ilyen szerelmes. Minden nap ha ránézek, gondolkodás nélkül megtudnám kérni a kezét. Úgy érzem ő az igazi és remélem isten őt szánta a Nagy Őnek. Visszatérve a tegnap estére, felejthetetlen. Miután levettem a fekete koktél ruhát a csinos alakjáról, felvittem a szobába. Ráestünk az ágyra és pontosan emlékszem hogy Klau hangosan felnevetett, majd csendben kuncogott tovább. Nem akarta abba hagyni a nevetgélést, ezért csiklandozni kezdtem. A gyönyörű, telt ajka azonnal könyörgésbe kezdett, de nem enyhített meg. Erős maradtam. Nem sokkal utána, rájött mi a gyenge pontom. Erősen belemarkolt göndör tincseim közé, majd közelebb húzott magához és csókkal próbált leállítani. Sikerült neki. Legyőzött. Nyelveink egymással táncoltak és szerintem kijelenthetem, hogy ez az eddigi legdurvább csókunk volt, tele érzelemmel. Ez után rólam is lekerült az esti szett, majd újra összefonódtunk. A teste égett a szerelemtől. Olyan forró volt, hogy az én testem is felforrósodott tőle. Zihálva vette a levegőt, és én is kapkodva lélegeztem. Mielőtt még teljesen elfelejtettem hogy hol voltam, körmeit a hátamba meresztette, majd egy lassú mozdulattal végig húzta a hátamon. Biztos vagyok benne hogy ma reggelre meg fog látszani. Majd ki kell engesztelnie. Bár lehet már ki is egyenlítettük egymást, ugyanis egyszer csak fogtam magam és a nyakához illesztettem a forró számat. Szép lassan szívni kezdtem bőrét, mire egy halk felsóhajtást hallottam. Nagyon tetszett ez a hang. Erősebben kezdtem szívni, de ekkor már egy hangos nyögés következett és utána a nevemet kiáltotta, pont ahogy szeretem. Styles. Imádom hogy ha így nevez. Bárcsak gyakrabban hívna így. Szóval igen. Felejthetetlen volt ez az este. Az utolsó este. Ez az utolsó esténk együtt és még a gondolattól is összeszorul a szívem, hogy pár óra múlva nem lesz itt mellettem. De még itt van, szóval használjuk ki. Ismét a mellkasomon fekszik. Vajon alszik még, vagy megint csak hallgatózik? Nem hinném. A szemei csukva vannak és úgy szuszog mint egy kiskutya. Szép lassan lefektettem magam mellé, de amikor mocorogni kezdett, egy pillanatra lefagytam. Aludt tovább. Lassan kiszálltam a francia ágyból és az első dolog amivel szembe találkoztam, azok a tegnap esti ruháink. Ismét feljött a tegnap este képei, de a telefon csörgése azonnal visszatérített a jelenbe. Smith telefonja csörög. Azonnal magamhoz kaptam és amikor megláttam hogy Ashton hívja, még gyorsabban kinyomtam, mint gondoltam volna. A szépségem tovább aludt, majd amikor levettem a telefon hangját és visszahelyeztem a kis asztalra, felvettem egy szürke felsőt és egy térdig érő melegítőgatyát és lesétáltam a konyhába. Felkötöttem hosszú hajamat, majd benéztem a hideg hűtőbe. Van itthon tojás, sajt, zöldség, tej és csirkemell. Rendben. Tojásrántotta rendel egy kis zöldséggel, kíséretnek kávé vagy tea. Amit kér az én álomszuszékom. Elővettem egy fekete serpenyőt és már össze is ütöttem a tojást. Közben a kávé is elkészült és a tea is készen van. Felvágtam a zöldségeket, külön tányérra helyeztem és úgy raktam fel a tálcára. Ahogy benyitottam a hálóba, azzal találtam szemben magam, hogy Smith még mindig nyomja a szunyát. Leraktam a reggelit az asztalra, de mielőtt még az ágyhoz mennék, láttam hogy ismét villog a telefon. Ashton. Ismét. Írtam neki egy SMS-t hogy Klau még alszik és hívjon vissza később. Visszahelyeztem a telefont, majd az ágy felé sétáltam. Leültem a szélére, majd miután befejeztem a bámulást, befeküdtem mellé.

- Szépségem!- hajoltam oda hozzá, majd halkan keltegetni kezdtem- Hoztam neked egy remek reggelit, de ha nem kelsz fel, ki fog hűlni.

- Hány óra van?- szólalt meg halkan, de még nem nyitotta ki gyönyörűen csillogó szemeit.

- 8 óra lesz pár perc múlva.

- Az meg korán van. Inkább gyere és feküdj ide mellém. Nem tudok párna nélkül aludni.

- Nem-nem csipkerózsika. Ki fog hűlni a finom reggelid- fogtam meg hideg kezeit és húzni kezdtem.

- Jól van. Felkelek csak ne húzogass- nevette el magát, majd felült az ágyon.

- Este is húzogattalak…- sétáltam oda a kis asztalhoz, majd egy párna ütését éreztem a fejemen, mire felnevettem.

- Harry!

- Jól van na…csak vicceltem. De be kell hogy valljam, még most is húzo…- nem bírtam befejezni a mondatomat, mert ismét egy párna szállt nekem. Mind a ketten nevetésbe törtünk ki, majd leraktam elé a fehér tálcát. Valahogy gondoltam hogy a kávét fogja választani. Megfogtuk az ezüst villát, majd etetni kezdtük egymást. Már épp a végénél jártunk a finom ételnek, mikor csöngettek. Egy csók után lesétáltam a földszintre, majd kinyitottam az ajtót.

- Szia Harold!- Berta mosolyával álltam szembe.

- Szia! Klauhoz jöttél?- intettem be.

- Remélem nem zavarok, de rengetegszer hívtam őt, de nem vette fel.

- Ohh...basszus. Lenémítottam a telefonját, ezért nem hallotta- ültünk le a kanapéra.

- Szia hugica!- hallottam meg Smith csilingelő hangját.

- Szia Klau! Azt akartam kérdezni, hogy nem lenne-e kedved bemenni a városba vásárolgatni, amíg a fiúk próbálnak megy ilyesmi?

- Ezt komolyan kérded? Persze hogy van! Ugye nem baj Hazz?

- Dehogy baj. Menjetek csak nyugodtan- igazából nem nagyon akartam hogy távol legyen tőlem. Hisz ez az utolsó napunk együtt és Bertával otthon is együtt vannak. Na de nem baj. Ha ő boldog, akkor én is.

- Rendben. Akkor gyorsan felöltözök és indulhatunk is.

- Tökély. Akkor kint várlak, mert Ni is itt van.

Klau után siettem, miután Bertát kiengedtem. Mivel Niall beviszi a lányokat, ezért engem is elvisz, így együtt megyünk majd a stadionhoz is. Én úgy gondoltam jó leszek így, ezért a telefonomat a zsebembe csúsztattam, majd magamhoz vettem a tálcát és levittem a konyhába. Gyorsan elpakoltam a koszos tányérokat, majd Klau érkezését vártam. Amikor lejött a lépcsőn, úgy éreztem az állam már a földet súrolja. Fekete szűk farmerbe volt, egy párducmintás inggel párosítva és a barna csizmáját vette fel. Haját úgy oldotta meg, hogy egy részét felkötötte egy kis gombócba, a többit kiengedve hagyta.

- Gyönyörű vagy!

- Köszönöm szerelmem- adott egy puszit arcomra.

Bezártam a ház ajtaját, majd beültünk a fekete kocsiba. Niall bekapcsolta a rádiót és épp a mi dalunkat játszották. Klau és Ber felsikítottak, majd énekelni kezdték a Perfectet. Hát igen. Egy új dal, az új albumról. Amikor Smithre néztem, elmosolyodtam. Olyan beleéléssel énekelte és be kell valljam, hogy csodás hangja van. Simán elmehetne énekesnek. Igazából sosem figyeltem a hangját. Az előadása és a mosolya mindig elterelte róla a figyelmet. Niall is elkezdett énekelni, majd Klau kérően rám pillantott és én is bekapcsolódtam. Végül is elég jó szórakoztam. Közeledtünk LA legnagyobb plázájához. Nem akarom hogy elmenjen. Vele akarok lenni. Vele szeretnék menni. Nézni ahogy csinos ruhákat próbálgat és kikéri a véleményemet. Már itt is vagyunk. Kiszálltam a kocsiból és Berta helyére siettem. Mielőtt még beültem volna, Klau megfogta a kezemet, én a hajába túrtam ahogy ő szokott és egy forró csókot adtam neki.

- Siess vissza hozzám!- súgtam neki oda, hogy csak ő hallja.

- Sietek. Szeretlek!- köszönt el egy aprócska puszival.

Beültem az anyós ülésre, majd az ablakon néztem ahogy integet nekem. Már most hiányzik. Azt mondta siet. Remélem be is fogja tartani.

- Na milyen volt a meglepetés?

- Milyen meglepetés?

- Hát hogy Berta tegnap hamarabb jött- nevettem fel.

- Jaaa. Isteni volt. Nagyon hiányzott már nekem az én hercegnőm. Köszönöm hogy elhoztátok hozzám.

- Semmiség. És a díjátadó után milyen volt a party?

- Hát igazából nem nagyon élveztünk, ezért pár perc után mi is hazamentünk és otthon elszórakoztattuk magunkat. Ha tudod mire gondolok- nevette el magát Niall, de még így is nagyon az útra koncentrált.

- Hülye- böktem oldalba- Kérdezhetek valamit?

- Persze.

- Te éreztél már olyan, hogy gondolkodás nélkül megkéred a barátnőd kezét, mert annyira szereted? Úgy értem hogy már eltudnád vele képzelni az egész jövődet?

- Hogy mi? Te meg akarod Klau kezét kérni?- nézett rám egy pillanatra, majd vissza az útra.

- Nem szeretném. Vagy is még nem. De olyan fura ez az érzés. Sosem éreztem ilyet. Egy kicsit attól is félek hogy már nagyon rá vagyok akaszkodva.

- Ez az érzés a szerelem Harry. Teljesen oda vagy ezért a csajért és még én is meglepődök rajta. Sosem láttalak még ilyen szerelmesnek. Nem tudom mit tett veled, de az biztos hogy Klaudia a hozzád való csaj. Mindig amikor megjelentek, csak úgy sugárzik belőletek a szerelem és a boldogság. Annyira hasonlítotok egymásra, hogy az már ijesztő- nevetett fel- és még a stílusotok is tök egyforma. Egyszóval megtaláltad az igazit. Én csak arra kérlek hogy ne engedd el. Tökéletes ez a lány hozzád. És én is tudom hogy Berta is tökéletes hozzám. Boldoggá tesz. Mosolyt csal az arcomra. Bármit is csinál már jobb kedvem lesz. Imádom őt. Azért én még nem kérném meg a kezét, mert alig pár hónapja vagyunk együtt, de azért én is megfontolnám. Szóval én is szerelmes vagyok megnyugodhatsz.

Igaza lehet Niallnek. Annyit vártam már a tökéletes lányra, de nem jött. Mindig csak a csalódások jöttek. És jött ő, aki megváltoztatott mindent. Akkor ő a nagy ő? Befordultunk a stadion parkolójába és leálltunk a fekete kisbusz mellé. Kiszálltunk a kocsiból és éreztük hogy itthon vagyunk. A fanok hatalmas sikoltozásba kezdtek és a neveinket kiabálták. Ni bezárta a kocsiját és elindultunk a többiekhez. Már lassan 1 órája hogy Klau nincs mellettem. Azt mondta sietnek. Istenem hogy fogom én ezt kibírni?

- Sziasztok!- kiáltott fel Niall, mire a srácok is üdvözöltek.

Én ledobtam magamat a kanapéra és hogy eltereljem a figyelmemet, felnéztem Twitterre. Mint mindig most is rengeteg értesítés volt. Nézelődni kezdtem köztük és megpillantottam egy olyan lányt, aki kicsit Klaura hasonlított. Rámentem az oldalára és olvasgatni kezdtem a tweettjeit. Azt a rohadt. Ez a csaj teljesen olyan, mint ő. Ha most itt lenne, biztos mondaná hogy kövessek be pár rajongót. Hát legyen. Rányomtam a követés gombra és szinte biztos vagyok benne hogy a lány itt van a koncerten. Hatalmas sikolyt lehetett behallani kívülről és jöttek újra az értesítések, hogy őket is kövessem be. Mára csak ennyi. Este még lehet visszakövetek pár embert. Nézzük mi a világtrend. „Klarry is not real.” Nem hiszem el. Klau remélem hogy nem látja ezt a hülyeséget. Én se foglalkozok vele, mert hiába írok is ki bármit, találnak rá kifogást hogy nem igaz a mi kapcsolatunk. Ki is léptem mindenből, majd Klaunak írtam egy SMS-t. Azonnal vissza is írt. Válaszoltam én is rögtön és miután arra is válaszolt, elindultunk próbálni. Niall intézett a lányoknak egy kocsit, szóval remélem most már hamar itt lesznek. A telefont a zsebembe csúsztattam, majd a mikrofont a kezembe adták és a színpadra sétáltunk.

- Oké fiúk! Akkor Joshék behangoltak, szóval kezdjük el a Cloudsal. Harry tiéd a pálya.

Az ismerős dallamok felcsendültek, majd az én hangom telítette be az egész stadiont. A directionerek ismét sikoltozni kezdtek. Amikor Liam részénél tartottunk, áttértünk egy másik dalra. Ezután egy újabb szám és újabb szám.

- Fiúk! Nagyon jó volt az összes szám. Most is olyan jók lesztek mint eddig. A Perfectet próbáljuk már el. Ha ez most jó lesz, akkor este berakjuk a setlistre.

Louis elkezdte az első sorokat, majd Liam következett és én. Azt egész dalt végig énekeltünk, majd felkészültünk arra, hogy este ezt is hallják a Directionerek. A Little Things közepénél tartottunk. Az én szólómat kezdtem el énekelni, amikor megláttam hogy a színpadnál ott sétál Smith. A „voice” helyett Klaut énekeltem, de aztán magamhoz tértem és folytattam tovább. Egész végig szemeztünk, majd amikor vége lett a dalnak, leugrottam a színpadról és azonnal Smithez siettem.

- Szerelmem!- csókoltam meg.

- Szia Harry!

- Tudod mennyire hiányoztál?

- Elhiszem- kuncogott.

- Jól van fiúk! Nagyon jók voltatok és estére sok szerencsét kívánok. Most jöhet az elő zenekar próbálni.

- Na végre szünet- húztam magam után Smitht.

Amikor beértünk az öltözőbe, leültem a fekete kanapéra, őt pedig az ölembe húztam.

- Na miket vettetek?

- Hát én nem sok mindent vettem. Magamnak vettem pár inget és neked is találtam egy olyat, amit nem hagyhattam ott a boltba. Amint megláttam, te jutottál eszembe és tudtam hogy meg kell vennem neked- vett elő ez szatyrot.

- De nem kellet volna rám költened a pénzed.

- Csitt. Te is szoktál rám. Nagyon remélem hogy tetszik- mosolyodott el, majd a kezembe adta a fekete szatyrot. Belekukkantottam, majd amikor kihúztam, egy piros ing volt a kezemben, rajta pár különleges mintával. Ez baromi jól néz ki. De tényleg. Klau tényleg ismer engem.

- Na?

- Ez baromi jól néz ki. Nagyon tetszik.

- De biztos?

- Biztos. Meg is van mit veszek fel a ma esti koncertre.

- De megmondhatod ha nem tetszik- nézett rám kétségbeesett arccal.

- Drágám- fogtam meg puha arcát- hidd már el hogy tetszik. Ez az ing, tiszta én vagyok és nagyon szépen köszönöm hogy megleptél vele- csókoltam meg.

*Klau szemszöge*

Pár perc és kezdünk fiúk!

Olyan gyorsan eltelt az idő. Harry már el is köszönt egy csókkal és egy öleléssel és már rohant a többiek után. Soph nincs itt, ezért Berta, én és Lottie megyünk majd csak a színpadhoz. Megkérdeztem Liamet hol van Sophia, de csak annyit mondott nem ért rá. Olyan furán mondta, hogy remélem semmi gond sincs köztük. Soph egy nagyon kedves és szép lány. Liam igazi mázlista vele, de ez fordítva is így van. A lányok hatalmas sikoltozásba kezdtek és Harry hangját hallottam, amivel elkezdte az egész koncertet. Mi még egy kicsit itt maradtunk, mert úgy gondoltunk elég ha a közepén bemegyünk. Lux is itt van és vele is nagyon sokat játszottunk. Lottie épp a sminkeléssel végzett, amikor odaállt mellénk és egy képet csináltunk vele. Rengeteget videózott ahogy Luxal játszottam és ajánlom neki hogy olyan videókat nem rakott ki, amin hülyén beszélek. El sem hiszem hogy pár óra múlva már nem leszek Hazz közelében. Én visszamegyek Londonba, ők meg tovább lépnek a következő koncert helyszínre. Mivel már csak pár koncert van hátra a turné végéből, ezért ezt megcsinálják szünet nélkül, ami azt jelenti, hogy addig nem is jön haza. Ez körülbelül 1 hónap lesz, amit nem tudom hogy fogok túlélni. Már most sírhatnékom támad, ahogy ezekbe belegondolok.

- Klau! Itt vagy?

- Mi? Tessék? Bocsánat csak elkalandoztam.

- Azt látom- nevetett fel Lott- na de gyere, mert Harry már vár rád a színpadon.

Annyira várom már hogy újra láthassam énekelni. Olyan fura, mert most nem hallottam hogy ő beszélt volna. Csak a többiek hangját hallottam. Vajon valami baj van? Az ajtóhoz értünk és a hasam görcsölni kezdett. Félek kimenni. Bár a múltkori koncerten sem volt semmi gond. Biztos hogy most sem lesz. Az ajtót kinyitották és a sikoltozás, ami eddig is hangos volt, most sokkal erősebb. Most épp beszélnek a fiúk, de Harry nagyon csöndben ül a színpadon. Mi baja van? Ahogy beléptünk a hatalmas stadionba és megláttak a directionerek, fújjogásba kezdtek. Sikoltozások is voltak, de a rosszabbik elnyomta az egészet. Ahogy a tömegbe néztem, olyan plakátokat láttam, hogy Klarry nem igaz, az én képem át volt

húzva és rengeteg olyan kép vagy írás volt, ami Larryvel volt kapcsolatos. Azonnal földbe gyökerezett a lábam és nem tudtam tovább menni. Csak Harry arcát néztem, ahogy ő is szomorú volt. Nem akarok bemenni. Vissza akarok menni a backstagebe és kibőgni magamat. De nem tehettem. Nem mutathattam ki hogy fáj. Berta megfogta a kezemet és a színpad mellé siettünk. Ahogy megálltam a biztonságiak mellett, Harryre néztem, akinek a szemében a sajnálatot láttam. A Little Things dallama kezdődött el. Liam énekelni kezdett és a fanok énekeltek tovább. Louis gyönyörűen elénekelte a szólóját, majd Styles következett. Szomorú volt. Ahogy énekelt, alig mert a szemembe nézni. Én csak őt néztem nem is foglalkozva semmivel, de egyszer csak egy hangra figyeltem fel.

- Menj már haza te cafka. Harry nem téged szeret, hanem Lout. Ezt a részt nem neked énekli. Jó lenne ha végre eltűnnél már innen.

Na jó. Itt már nem bírtam tovább. Amilyen gyorsan csak tudtam, kirohantam és hátra futottam. Ahogy beértem az öltözőbe, Louhoz mentem. Kértem hogy szerezzen egy sofőrt, aki elvisz engem Hazz házába. Lou tiltakozott hogy elmenjek, de a végén meggyőztem. Berta is lassan utolért, majd amikor megtudta hogy hazamegyek, erősködött hogy ő is jön. Közöltem vele hogy én összepakolok és kimegyek a reptérre. Ellenkezett ez ellen hogy csak így elmenjek, de végül beleegyezett. Kivettem Harry farmerjéből a kulcsot, majd elbúcsúztam Loutól és Bertával és a sofőrrel kimentünk egy autóhoz. Beszálltam hátulra és kiengedtem a könnyeimet. Berta próbált vigasztalni, de most kivételesen nem sikerül neki megnyugtatni. Először Niall házához mentünk, majd amikor végzett, az én cuccomért siettünk. Ahogy beértem a hatalmas házba, a szívem még jobban sajgott. Utoljára látom ezt a házat. Felmentem az emeletre és a gardróbból kihoztam a bőröndömet és mindent beledobáltam. Amikor az ágyra néztem, eszembe jutottak azok a csodás éjszakák, ahogy reggelente az ő hangjára ébredtem, ahogy reggelivel keltett fel és minden jó, amit itt tettünk. Fáj. Nagyon fáj a szívem és rájöttem hogy el kell őt engednem. Még utoljára visszatekintettem a szobára, majd lesiettem a ház előtt álló kocsihoz. Mark segített berakni a bőröndöt, majd beszálltam Ber mellé és a reptér felé vettük az irányt. Most olyan kihalt a város. Biztos mindenki a koncerten tombol. Azon a koncerten, ahol ott van a szerelmem. Nagyon fáj hogy ezt kell tennem, de remélem egy nap megérti. Szeretem őt, de ezt már nem bírom lelkileg. Fejemet az ablaknak támasztottam és ismét sírni kezdtem. Egy űr van most a szívemben és amikor megláttam a kivilágított repülőteret, a szívem még jobban összeszorult. A telefonom felvillant. Harry képét láttam a kijelzőmön. Nem akartam felvenni. Nem tudok most vele beszélni. A piros gombra nyomtam, majd a táskámba csúsztattam a telefont. Mark ismét segített kivenni a csomagjainkat, majd megköszöntük a segítségét és elköszöntünk tőle. Magunk után húzva a cuccainkat, beléptünk a hatalmas épületbe, majd beálltunk a Londoni járatra váró sorba. Szerencsére hamar sorra jutottunk, de ez idő alatt rengetek SMS és nem fogadott hívást jelzett a telefonom. Vajon most Harry ide tart? Nem tudom és lehet jobb is ha nem. Berta telefonja is csörögni kezdett, majd amikor felvette azt mondta Niallnek hogy szereti és hamarosan találkoznak és letette a telefont. Egy öleléssel megköszöntem Bertának hogy itt van most velem. Nem tudom mi lenne most velem nélküle. Átmentünk a kis kapun, majd a várakozó terembe ültünk le. Nem voltak sokan, aminek most nagyon örülök. Hisz nem lennék most valami gyönyörű látvány. Berta elment venni egy szendvicset, addig egyedül maradtam. Harry még mindig nem adja fel. Úgy döntöttem kikapcsolom a telefont és a táskába helyeztem.

- Biztos vagy te ebben hogy csak így elmész? Nem futhatsz el. Végre megkaptad Harryt. Nehogy már a nem normális fanok közétek álljanak. Én is elviselem, mert szeretem Niallt- jött vissza barátnőm, majd odaadta a szendvicset és leült mellém.

- Berta én már nem bírom ezt. Láttad mi volt a koncerten. Nem bírom tovább. Szeretem Harryt, de jobb lesz ha most elmegyek.

- Ez egy kurva nagy hülyeség.

- Kérlek Berta. Nem bírom tovább. Gyenge vagyok. Feladom.

A Londoni járatra váró személyeket kérem fáradjanak a 2-es kapuhoz. A beszállás elkezdődött.

Eljött az idő. Felálltam a székről ahogy Berta is, magunkhoz vettük a csomagjainkat, majd a kapuhoz sétáltunk. Odaadtunk a jegyeinket, ellenőrizték, majd vissza adták egy ’Jó utat’ mondat kíséretében.

- Engedjenek oda!- hallottam meg egy ismerős hangot.

Hátra néztem és Harryt láttam meg, ahogy felém rohan és előre törtet.

- Elől van a barátnőm és elakar menni. Engedjen előre azonnal!

Nagy nehezen előrejutott és odafutott hozzám. Szorosan magához ölelt és újra bőgni kezdtem.

- Hogy képzelted hogy elmész?- hallottam hangjában, hogy ő is nagyon sír- Nagyon sajnálom a ma esti dolgot. Nem akartam hogy ez történjen. Miért csináltad ezt? Miért nem vetted fel a telefont? Miért rohantál el?

- Vége Harry. Nem tudom tovább csinálni- nyögtem ki nagy nehezen, majd a szemeibe néztem. A szemei nagyra tágultak és olyan pirosak voltak a sírástól, hogy így csak sokkal jobban fájt a szívem.

- Mi? Nem. Klau ez itt nem a vég. Meg tudjuk oldani. Kérlek ne hagyj el. Át fogjuk vészelni. Együtt. Ne mondj ilyen butaságokat.

- Hölgyem fel kell szállnia a gépre, ha nem akar itt maradni.

- Rendben- köszöntem meg a fiatal nőnek, majd visszanéztem Harryre, aki a válaszomra várt- Sajnálom.

- Klau nem kell sajnálnod. Tudom hogy menni fog. Nagyon erős vagy. Együtt pedig még erősebbek vagyunk. Ne hagyj el kérlek. Nagyon szeretlek.

- Én is szeretlek, de így lesz a legjobb mind a kettőnknek.

- Nem. Nem így lesz a legjobb. Úgy lesz a legjobb ha együtt maraduk. Kérlek Klau- térdelt le elém.

- Styles kérlek értsd meg.

- Nem akarom megérteni. Emlékszel mit ígértél nekem?

- Azt hogy sosem hagylak el.

- Pontosan. Kérlek Smith. Nagyon szeretlek- állt fel újra.

- Sajnálom hogy megint közbe szólók, de ha most nem szállnak fel a gépre, itt maradnak.

- Fogja már be!- ordított rá Harry.

- Harry kérlek- öleltem meg.

- Jól van. Haza engedlek, de kérlek nagyon gondold át. Ne hagyj el kérlek.

- Szia Harry!- fogtam meg a bőröndöm húzóját.

- Szeretlek!

Az ír manótól is elköszöntem, majd könnyekkel a szememben elindultam a gépre. Amikor a kanyarban visszanéztem, Styles még mindig ott állt és nagyon, de nagyon sírt. Fájt így látnom. Előre néztem, majd felszálltam a repülőre. Ott kiengedtem mindent. A repülő a magasba emelkedett, majd miután nagy nehezen abba hagytam a sírást, lecsuktam szemeimet és aludni próbáltam. ’ Ne hagyj el.’ ’ Szeretlek.’ ’ Emlékszel mit ígértél nekem?’ ’ Nagyon gondold át.’ Ezek a mondatok jártak a fejemben. Már lassan leszáll a gép és már Berta is fent van. Hogy egy kicsit eltereljem a figyelmemet, felnéztem a közösségi oldalaimra.

- Szerintem ezt most nem kéne!- takarta le telefonomat Berta.

- Csak a világtrendet akarom megnézni.

- Akkor sem. Vette ki kezemből a telefonomat, majd lefagyott arccal nézte a kijelzőt.

- Mi az Berta?

- Semmi. Csak…csak elbambultam.

- Kérem a telefont.

- Klau nem.

- Berta add már ide az a rohadt telefont.

Nem is mondott semmit, csak felém nyújtotta. #OhNoHarry trend volt az első helyen a világtrendek közül. Nem akartam megnézni hogy mi ez a trend, de valami azt súgta meg kell néznem.

- Most már boldog vagy?

- Mi lehet ez?

- Nem tudom Klau, de szerintem jobb ha nem nézed meg.

Bertának igaza volt. Letettem a telefonomat a táskámba, majd bekapcsoltam az övemet, mert földre szállunk. A nap besüt a kis ablakon és megvilágítja az egész repülőt. Nemsokára kezdődne az első órám, de úgy döntöttem ezt a napot még kiveszem magamnak.

Köszönjük hogy minket választottak. További szép napot önöknek!

Megfogtam az összes cókmókom és leszálltunk a repülőről. Ahogy beértünk a nagy épületbe egy ismerős arcot láttam meg a nagy tömegben. Ashton. Odasiettünk mind a ketten, majd egy hatalmas öleléssel köszöntöttük őt.

- Te mit keresel itt?

- Ugye nem gondoltad hogy majd taxival mentek haza. Természetes hogy eljöttem értetek.

- De hát suliban kéne lenned.

- Igen, de ti ma jöttetek haza és úgy gondoltam nem baj ha egy napot hiányzok- vette át a csomagjainkat.

- Kedves volt tőled Ash- szólalt meg Berta.

- Amúgy valami baj van? Olyan fura vagy és a szemeid is nagyon pirosak. Ugye nem sírtál?

- Hagyjuk Ash.

- Jajj te lány. Tudom hogy nehéz a búcsú, de hamarosan úgy is újra látjátok egymást.

- Kérlek Ashton ezt most ne- szólt helyettem Berta, amiért hálás vagyok.

- Rendben.

- Várjatok. Jött egy SMS-em. Amint felvillant a képernyőm, Harry neve állt ott. Rengetegszer hívott. Rámentem a kis levél ikonra, majd amikor megláttam mit írt, a táskámat leejtettem a földre. Ez nem lehet igaz. ’ Ez nem az aminek te hiszed. Nem csaltalak meg’. Miért írta ezt? Vajon köze lehet a trendhez?

- Mi baj van?

Nem szóltam semmit, csak rámentem a trendre. Harry. Harry és egy másik lány. Csókolózik. Leejtettem a telefonomat, majd minden elsötétült előttem. Vártam hogy a kemény kőnek ütközzek, de egy erős kart éreztem magam alatt. Nem lehet. Ez nem igaz. Harry nem csalhat meg. Istenem a szívem. Nagyon fáj. Mint ha egy hatalmas tőrt forgatnának benne. Mint ha kivették volna a helyéről és odadobták a farkasoknak, akik most széttépik cafatokra a szívemet.

- Klau kérlek ébredj fel!

- Harry!- ejtettem ki halkan a számon, majd ismét minden elsötétült.