%5B1%5D.gif)
- Harry kérlek ne hagyj el. Bármit megteszek csak maradj
velem kérlek.
- De nem érted hogy nem szeretlek? Ezt az egészet csak a
hírek miatt csináltam, hogy újra felfigyeljenek rám- ordított velem Harry.
- Hogy micsoda? Akkor az egész hazugság volt, amiket írtál
és amiket mondtál nekem?- zokogtam és úgy folytak szemeimből a könnyek, mint ha
kiöntött volna a Duna.
- Ugyan már…komolyan elhitted, hogy én, mint egy sztár, egy
olyan senkibe leszek szerelmes mint te?- nevetett fel és a lábára csapott a
velem szemben álló fickó, akiben óriásit csalódtam, de még mindig szerettem.
- És azok a csókok, tapintások és gesztusok…akkor az is
csak hazugság volt?
- Hányszor mondjam el hogy igen? Ennyire hülye vagy?- vette
vállára a cókmókját és elindult az ajtó felé.
- Legalább had öleljelek meg utoljára- futottam utána.
Harryn láttam hogy nem akar megölelni, de aztán még is másképp cselekedett.
Mikor megölelt, szorosan magamhoz húztam, és még utoljára beleszippantottam a
parfümjébe, hogy megmaradjon a fejemben az illata örökre.
- Szia!- húzódott el tőlem és elköszönt az, akivel azt
hittem az életemet fogom leélni.
- Szia Harry!- köszöntem el én is, de nem akartam hogy
elmenjen. Még egy utolsót rám pillantott és becsapta maga mögött az ajtót.
Nekitámaszkodtam a falnak és zokogva csúsztam le a hideg kőre. Ez a kép kezdett
halványodni és közben egy hangot halottam.
- Klau ébredj...Klau mi a baj?- szólalt meg egy ismerős hang a
távolból. Ahogy kinyitottam a szemem, leeset minden. Ez csak egy álom volt.
- Harry!- kiáltottam fel és szorosan hozzábújtam a mellettem
fekvő férfihoz. Hangosan elkezdtem zokogni, de Hazz nem értett semmit.
- Klau…mi a baj? Rosszat álmodtál vagy mi a baj? Kicsim mond
már!- húzott magához és hallottam hogy a szíve hevesen dobog.
- Nincs semmi baj, csak rosszat álmodtam- kezdtem
megnyugodni, azok a szorosan ölelő karok között.
- Mit álmodtál?- emelte fel az arcomat és rám nézett.
- Hát hogy csak azért voltál velem, hogy tele legyenek veled
az újságok és elmentél és itt hagytál és nem voltál ott velem soha többé-
meséltem szipogva Harrynek.
- Jajj kicsim…ez egy buta álom! Nyugodj meg nem ezért vagyok
veled. Én tényleg szeretlek.
- Tudom Hazz és én is nagyon szeretlek, de ezt nagyon rossz
volt még megálmodni is. Pár percig csak feküdtünk az ágyamban összebújva, de
mikor a telefonomra néztem és láttam hogy már 10 óra van, rögtön kipattantam az
ágyból.
- Hova mész?- szólt utánam azzal a reggeli, dörmögős
hangjával az én kis álomszuszékom.
- Harry 10 óra van és még meg sem mutattam a várost.
- Nem lehetne holnap a város nézés és ma a lustálkodás?-
kérdezte azzal a huncut mosolyával, hátha elgyengülök tőle, de nem sikerült.
- Hazz…- fordultam felé- 10 perced van hogy kikelj az ágyból
és felöltözz- parancsoltam rá.
- Jól van…értettem főnök- pattant ki az ágyból és vigyázzban
állt és tisztelgett.
- Jaj Hazz- nevettem fel és adtam egy puszit cserébe. Az
arcára szántam ezt a puszit, de ő megfordította a fejét és a szájára sikerült,
egy hosszú és szenvedélyes csókot adni.
- Na de mit vegyek fel? Mi a program?- kérdezte tőlem
kíváncsiskodva.
- Elég egy farmer és egy póló és úgy gondoltam, mivel itt
nincs semmi különleges látnivaló, felmennénk Kecskemétre, mert oda nagyon sokat
jártunk fel Bertával és a barátnőimmel. Aztán holnapra maradna Budapest,
ahonnan már ugye hazamennénk.
- Nekem megfelel- húzta magára a pólóját. Gyorsan elmentem,
megmostam a fogamat, felvettem a ruhámat, ami egy háromnegyedes ujjú pulcsi
volt és egy fekete farmer és összekötöttem a hajamat egy jó nagy gombócba,
ugyanis megbeszéltük Hazzal hogy egyen hajat csinálunk mára. A sminkem pedig
ismét csak egy szempillaspirálból állt. Nem nagyon szeretem sminkelni magam,
mert szerintem úgy vagyunk a legszebbek, hogy természetesek vagyunk. Amikor
visszamentem a szobámba, nem nagyon lepődtem meg. Harry ott feküdt az ágyon és
szerintem visszament az álomvilágba. Halkan lefeküdtem mellé az ágyra és hallgattam
ahogy szuszog. Hallgattam volna még órákat, de mennünk kellett. Lassan
felemeltem a kezét és bebújtam hozzá.
- Harry...kelj fel édesem- suttogtam a fülébe.
- Mi...micsoda? Már megint elaludtam?- ült fel az ágyon.
- Igen, de ha nagyon álmos vagy, akkor itthon maradhatunk és
akkor kihagyjuk Kecskemétet- nevettem fel és végig simítottam kezemet, puha
arcán.
- Dehogy…gyorsan felkötöm a hajam és már mehetünk is- ugrott
fel az ágyról és már fogta is a hajgumiját. Annyira imádom amikor fel van kötve
a haja. Tudom az kicsit csajos, de ő férfiassá teszi. Annyira jól áll neki és
jobban megtudja csinálni a haját mint én. Leindultunk a földszintre a
csigalépcsőn és már anya hangját lehetett hallani a nappaliból. Ahogy
benyitottunk, minden szem ránk szegeződött és látták hogy a vállamon egy táska
díszeleg.
- Hát ti hova mentek?- kérdezte anyu.
- Hát városnézésre megyünk Kecsóra, mivel itthon nincs
semmi érdekes amit megnézhetnénk.
- Jaa...akkor jó nézelődést és érezzétek jól magatokat és
vigyázzatok egymásra!- köszönt el anya.
- Mindig vigyázunk- adtam anyumnak egy nagy puszit az
arcára. Gyorsan felvettük a cipőinket és hívtunk egy taxit. Amikor megérkezett
a taxi, elmondtam neki hogy hova vigyen és már el is indultunk. Igaz hosszú
volt az út, de nagyon jó is. Harryvel nagyon sokat beszéltünk, hogy amint
hazaérünk, azon nyomban bemutat a családjának. Már most nagyon várom, hogy
megismerhessem Annet, aki ilyen csodálatos embert nevelt Harryből és Gemmát,
mert szerintem nagyon kijönnénk egymással. Arról is sokat beszéltünk hogy jövő
héten elindul a turnéjuk és Amerikában fogják kezdeni. Nem nagyon örültem hogy
ilyen messze lesz, de ez a munkája és mondta hogy majd sokat elmehetek utána,
meg majd ő is haza jön, amikor csak tud. Végre megérkeztünk Kecskemétre. Volt
egy nagyon jó étterem, amit már rég óta ismerek és mivel éhesek voltunk, ezért
első célunk odavezetett. Ahogy beléptünk az ajtón, már rögtön jött is egy
kedves hölgy és mutatott nekünk egy remek helyet. Ahogy leültünk rögtön fel is
vette a rendelésünket és elindult a konyhába.
- Gyönyörű ez a hely. Olyan kis pici, de otthonos és már
rögtön jöttek és felvették a rendelést- nézett körbe maga körül Hazz.
- Igen… és még fel sem ismertek- mosolyodtam el és Harry is
viszonozta mosolyát. Már lehetett érezni a finom rántott sajt illatát, amit
kértem és ahogy megláttam a tálat, amit elém raktak, összefolyt a nyál a
számban. Harry nagyon de nagyon falatozott, gondolom már nagyon éhes lehetett
szegénykém. Harry egyszer csak felállt az asztaltól és elment a mosdóba. Én
tovább ettem a rántott sajtom, mikor megszólalt Hazz telefonja. Nem akartam
hozzányúlni, mert nem az enyém és nem nagyon szeretek más személyes cuccaihoz
nyúlkálni. Ha fontos, majd visszahívják. Hirtelen elcsöndesedett és hátulról
meg valaki befogta a szemem.
- Jézusom ki az?- lepődtem meg, de amint meghallottam azt az
ismerős hangot, tudtam is hogy ki az.
- Nyugi csak én vagyok- emelte el a kezét a szemem elől.
- Most tényleg megijedtem- nevettem fel, mikor leült velem
szemben.
- Akkor majd kiengesztellek valamivel- kacsintott rám, azzal
a huncut mosolyával.
- Amúgy valaki hívott téged- mutattam a telefonra, ami az
asztalon díszelgett.
- Tényleg? És ki volt az?
- Nem tudom…nem akartam kutatni, vagy hogy mondjam-
mosolyodtam el.
- Nem baj…majd vissza hív ha fontos- legyintett egyet és
folytatta az ebédjét. Mivel én már megettem a finom ételt, én is elmentem
gyorsan a mosdóba. Gyorsan megmostam a kezem miután végeztem és visszasiettem a
göndörhöz. Ahogy kiértem, láttam hogy a telefont rakta le. Gondolom visszahívta
az a valaki, mert fontos volt.
- Na indulhatunk?- nyújtotta a kezét.
- Persze! Végül visszahívott az a valaki?- kérdeztem
kíváncsiskodva.
- Igen…erről szeretnék majd beszélni útközben- nem tűnt
valami biztatónak az arca.
- Valami baj van Harry?- tettem fel a kérdést.
- Most hívott Louis hogy előrébb hozták a koncert
időpontját….
- És mikorra hozták előrébb?- néztem rá érdeklődően.
- Holnapra- fordult felém.
- Hogy mi? Holnapra? De hát Hazz…nincs is jegyünk meg semmi.
- Hát ami azt illeti, Louisék szereztek 2 jegyet az esti
repülőre- nézett rám azokkal a nagy zöld szemeivel.
- De hát mi lesz a mai programmal?
- Még csak délelőtt van, szóval elmegyünk oda ahova
szerettél volna és este meg visszamegyünk összepakolni és az éjféli repülővel
megyünk!
- És mi lesz a holnapi programmal?
- Sajnálom Klau…nem tehetek róla hogy előrébb hozták a
dátumot, de ígérem hogy bepótolunk mindent- mosolygott rám és nem tudtam
ellenállni annak a kis cuki gödröcskéknek az arcán.
- Jól van, de ha nem pótoljuk be, akkor véged lesz- nevettem
el kicsit magam, de egy kis harag is hallatszódott a hangomban. Harry egy
óriási puszit nyomott a homlokomra, összekulcsolta kezeinket és elindultunk a
Városházához. Felültünk egy buszra, ami 10-15 perc alatt oda is érkezett a
célpontunkhoz. Nagyon sokan voltak most előtte és ahogy elnéztem, elég sok tini
is ott volt. Nem tudtam mi lesz belőle, de reméltem hogy nem lesz valami komoly
baj. Ahogy odaértünk a Városháza bejáratához, Hazzt gyorsan lefotóztam előtte,
majd ő is lefotózott engem.
- Nem gondolod hogy közös képet is kéne csinálnunk?- jött
oda mellém és végig simított a hátamon.
- Hát nem is tudom….- játszadoztam vele.
- Mi az hogy nem
tudod?- nézett rám H kérdően és láttam szemeiben hogy ő is beszáll a játékba.
- Hát mert nem tudom- böktem vissza és hangosan
felkuncogtam.
- Óóó…szóval nem tudod- jött közelebb és a kezét kezdte
nyújtani- van egy ötletem, amivel lehet eszedbe jut- jött még közelebb és
elkezdte csiklandozni a derekamat.
- Harry neee…kérlek hagyd abba- futottam volna el, de elkapott
és nem hagyott menekülni.
- Na még mindig nem tudod? Vagy inkább megadod magad, és
csinálsz velem egy képet?- folytatta tovább egy kis szünet után.
- Harold Edward Styles…azonnal hagyd abba…nem mondom még
egyszer- próbáltam kimászni valahogy a kínzásból, de nem ment- csinálok veled
képet, csak hagyd abba kérlek- szinte már sírva nevettem. Harry abbahagyta a
csiklandozást és a derekam köré fonta kezeit.
- Na helyesen cselekedett Smith- közeledett felém azzal a
piros ajkaival és egy forró és hosszú csókot nyomott az én ajkaimra. Miután
lassan elhúzódtam, Hazz visszahúzott magához és szorosan átkarolt és vagy 5
percig csak így álltunk. Páran szerintem furán néztek ránk, de engem nem
érdekelt. Engem csak annyi érdekelt hogy itt állok azzal a személlyel, akivel
még pár hónapja nem gondoltam volna hogy épp Kecskeméten a Városháza előtt
fogunk ölelkezni.
- Na de megcsináljuk azt a képet?- néztem fel az én
hercegemre.
- Meg hát…és szerintem erről a helyzetről remek kép lenne-
húzta ki telefonját a farmerzsebéből. Gyorsan ráment a picike kis kamera jelre
és egy kattintással készen is lett a kép. Gyorsan megnéztük hogy milyen lett és
már fel is rakta Instagramra.
- Na de most olyat is csináljunk, amin a Városháza előtt
állunk.
- Oké…de ki fog fotózni?- nézett körbe. Egyszer csak
kiszúrtam egy remek embert.
- Maradj itt, mindjárt jövök- szóltam Harrynek. Gyors
léptekkel vettem az irányt, egy kislány felé. Hogy miért pont egy kislányt
választottam? Hát azért, mert láttam a kislányon 1Ds hátizsák volt és biztos
örülne ha csak így a semmiből találkozna Mr. Stylessal.
- Szia! Ne haragudj hogy csak így letámadlak, de jól látom
hogy One Direction rajongó vagy?- mentem oda hozzá kedvesen.
- Igen! Imáádom őket, de sajna már pár hete nem tudok róluk
friss híreket nézni, mert anyumék elvették a telefonom…de miért kérded? Talán
te is szereted őket?
- Igen én is imádom őket, de megkérhetlek valamire?
- Persze- mosolyodott rám kedvesen.
- Arra szeretnélek megkérni, hogy csinálnál rólam és a
barátomról egy képet?- érzem ez nagyon nagy meglepetés lesz a kislánynak.
- Persze…nagy örömmel csinálok- szólt a szüleinek, hogy
eljön velem 1 percre és elindultunk a bejáratnál álló sztárocskához. Ahogy
egyre jobban közeledtünk, annál jobban kezdtünk lassabban menni.
- Na jó…most csak álmodom- állt meg a kislány pár méterrel
Hazz előtt, de Harry odajött hozzánk.
- Harry találtam egy remek lányt, aki lefotózna minket-
mosolyodtam rá.
- Szia! Harry vagyok és örülök hogy megismerhetlek.
- Nem…nem…ez nem lehet…ezt csak álmodom…úristen…ez nem lehet
igaz Harry Styles áll előttem.
- Igen…személyesen életnagyságban- nevetett fel Harry és
megölelte a kislányt, aki már a könnyeivel küzdött- gondolom egy szerencsés
rajongóval van dolgom.
- Na megbántad hogy igent mondtál?- tettem fel a kérdést
viccesen.
- Megbántam-e? Dehogy bántam…köszönöm szépen- ölelt meg
szorosan Laura.
- Bocsi Harry hogy megkérdem, de miután lefotóztalak titeket
csinálnál velem egy képet? Nagyon szeretlek titeket és nagyon szépen köszönöm
hogy megmentettétek az életem. Ez életem legszebb napja- ugrándozott sírva Lau.
Harry gyorsan odaadta a telefonját Laurának és gyorsan megcsináltuk a fotót.
Lau gyorsan visszaszaladt a szüleihez egy telefonért, amivel tudnak Harryvel
képet csinálni és már vissza is szaladt. H gyorsan beállt az ismert,
hátsimogatós pózába és már kész is lett a kép. Természetesen egy aláírást is
kapott a kis Directioner. Egy gyors ölelés után elköszönt és tovább ment a
szüleivel. Harry felém fordult, elkapta a kezemet és elindultunk a
Cifra palotához.
- Mondtam már hogy hatalmas szíved van?- törte meg a csendet
H.
- Nekem? Még is miért?- néztem rá nagy szemekkel.
- Hát tudok akikkel eddig jártam, nem is nagyon akarták
látni a rajongókat amikor velem volt, mert nem akarta hogy bántsák…de te oda
mész a kislányhoz és teljesíted egy álmát azzal, hogy odahozod nekem bemutatni.
- Ugyan már…ha nem láttam volna meg a táskáját, akkor
valószínű egy idős nénivel kellett volna képet csinálnod- nevettem fel.
- De megláttad azt a táskát és rögtön hozzá mentél…fogadd
el, hatalmas szíved van.
- Jó akkor hatalmas szívem van, de csak utánad és nem nyitok
vitát, a témát itt lezárom.
Harry felnevetett, majd megfogta a derekamat és megpörgetett
a levegőben. Lassacskán odaértünk a helyszínre. Gyönyörű volt mint mindig és
Harry is egy csomó képet készített. Pár perc után elindultunk oda, ahova már a
nap kezdete óta oda akarok menni. Ez a pláza volt és oda is egy olyan helyre,
ahol remekül elgondolkozhatsz mindenen. Gyors léptekkel mentem a pláza felé és
Harry már alig bírt velem lépést tartani. Végre megérkeztük a pláza
bejáratához. Olyan volt amilyenre emlékeztem. Nem változott semmi. Gyorsan
beléptünk a forgó ajtón keresztül a pláza földszintjére. Harry szája tátva
maradt, ahogy az enyém is. Gyönyörűen volt feldíszítve az egész pláza.
Emlékszem mennyit jártunk fel Bertával ide és egy másik barátnőmmel, Fannival.
Nagyon szerettünk itt lenni és kicsit nagynak érezhettük magunkat hogy egyedül,
szülők nélkül mászkáltunk fel. Első utunk a 3. emeletre vezetett, hiszen ott
volt az összes gyorsétterem. Miután felértünk, az se tudtuk hol együk meg a
vacsoránkat. Mivel még sosem ettem kínait és Harry azt mondta nagyon finom, így
az mellett döntöttünk. Gyorsan kiválasztottuk mit eszünk, rögtön oda is adták
és gyorsan kerestünk egy helyet, ahova leülhetünk. Az ablak mellé sikerült
leülnünk, de nem bántuk meg, hisz gyönyörű volt a kilátás. Gyorsan elkezdtünk
falatozni a vacsorából. Egyszerűen mennyei a kínai kaja. Eddig sosem mertem megkóstolni,
de nem bánom hogy Hazz rávett. Lassan végeztünk a finom étellel és oda akartam
menni, ahova már azóta akarok, mióta ide betettük a lábunkat, a teraszra. Fent
van egy úgymond „4. emelet”, azaz a terasz ahonnan belátod egész Kecskemétet.
Nagy léptekkel haladtam a mozgólépcsőhöz, ami felvisz minket oda. Harry nem
értette miért sietek én ennyire, de mikor meglátta azt a kilátást amit már
annyira hiányoltam, már rögtön megértett.
- Ez eszméletlen szép!
- Az. Imádtam itt lenni, amikor feljöttünk ide a lányokkal.
Mindig is arról álmodoztam, hogy egyszer itt azzal is állni fogok, akit a
világon a legjobban szeretek. És most nézd meg. Végre valóra vált ez az álom
is- néztem előre a n agy városra és csodálkoztam abban a csodaszép kilátásban.
- Akit a világon a legjobban szeretsz?- fordult felém a
mellettem álló Harry.
- Igen…azzal- fordultam én is felé.
- És most vált valóra ez az álom?- mosolyodott el és karjait
a derekam köré fonta és közelebb húzódott.
- Igen…most vált valóra- mosolyodtam el én is. Ahogy befejeztem
a mondatom, Harry már rögtön egy hatalmas csókot nyomott ajkaimra. Olyan
szenvedélyes volt és éreztem hogy ez a szívéből jön. Éreztem hogy vele jó
életem lesz és vele biztonságban éreztem magam. Nem akartam hogy vége legyen
ennek a pillanatnak, de megcsörrent Harry telefonja. H a zsebébe nyúlt,
elnézést kért és már arrébb is állt. Amíg ő telefonált én tovább gyönyörködtem
a kilátásban. Pár perc után hallottam hogy Hazz elköszönt és mögém lopódzott.
Hátulról átölelt és egy szót súgott a fülembe.
- Imádlak- majd megfordultam és a szemébe néztem. Úgy
csillogtak, mint amikor ezernyi csillag van az égen és becsillogják az egész
éjszakát.
- Imádsz?
- Igen imádlak és hogy tudd ezt még egy lánynak sem mondtam,
csak neked. Válaszul ismét egy hatalmas csókot adtam neki.
- Köszönöm Harry hogy itt vagy velem és hogy tudd- néztem
fel rá- én is imádlak- suttogtam neki.
- Még a huskyknál is jobban szeretsz?
- Igen még náluk is jobban szeretlek- mosolyodtam el- de
honnan tudtad hogy imádom a huskykat?
- Hát tudod vannak forrásaim- nézett rám büszkén.
- Szóval Berta mondta.
- Nem.
- Hát akkor ki?- csodálkoztam el.
- Majd meglátod- kacsintott rám. Nem tudom honnan tudta meg,
de az biztos hogy erre nem számítottam. Elindultunk lefelé, mert sajnos menni
kellet haza hogy összepakoljunk és elérjük a gépet. Ahogy leértünk a gyors kajás
emeletre, eszméletlen sok tini lány volt ott papírral és telefonnal a kezében.
Már csodálkoztam is hogy megússzuk a plázázást rajongók nélkül, de nem. Ők már
itt várták Harryt és le is támadtak minket. „Harry kérlek egy képet” kiáltották
hangosan. Harry egy-két fotó erejéig leállt a rajongókkal, de utána elindultunk
a kijárathoz, ugyanis sietnünk kellett. Hát igen a rajongók nem adják fel. Úgy
jöttek Harry után pint ha rájuk lett volna parancsolva. Nagy nehezen sikerült
megállítani egy taxit, gyorsan beültünk és elindultunk Kiskunfélegyházára.
Imádtam ahogy éreztem hogy Harry velem van, ugyanis egész nap és még most is a
kezemet fogta/fogja. Egyszerűen olyan nekem Harry, mint másoknak a drog. Nem
tudok nélküle lenni és egyszerűen teljesen elkábít engem. Lehetett olyan 8 óra mire hazaértünk. Megköszöntem a
sofőrnek hogy elhozott és adtam neki egy kis borravalót is. Gyorsan előkaptam a
kulcsomat a táskámból és bementünk.
- Harry megtennél valamit?
- Persze…bármit- jött oda hozzám miután levette cipőjét.
- Összepakolnád a cuccainkat? Én addig elmondanám a
helyzetet anyáéknak.
- Ez csak természetes- adott egy forró puszit a homlokomra
és felment az emeletre.
Vettem egy nagy levegőt és benyitottam a nappaliba.
- Szervusz kicsim! Már itthon is vagytok? Milyen volt a nap?
- Sziasztok! Háát nagyon jó volt- próbáltam elrejteni a
félelmem egy mosollyal.
- Harry? Hol hagytad a kis szupersztárodat?- mosolygott rám
anyu.
- Hát épp erről akarok veletek beszélni…- ültem le melléjük.
- Mi történt? Ugye nem hagyott el?- nézett rám aggódott arccal
anya.
- Neeem…dehogy! Fent van, összepakolja a cuccainkat.
- Még is miért?
- Hát ma reggel hívta őt Louis, az egyik bandatársa- anyáék
nagyon nincsenek tisztában a tagok neveivel- hogy előrébb hozták az egyik
koncertet, amit holnapra tettek, ezért ma vissza kell repülnünk Angliába. Tudom
hogy holnap mentünk volna, de Harrynek dolgoznia kell.
- Ohh…értem! És már mentek is vagy egy kicsit tudtok
maradni?
- Szerintem még tudunk maradni egy kicsit, de majd ha lejön
Hazz 100%-ra megmondom. De ugye nem haragudtok?
- Dehogy haragszunk…ha hív a kötelesség, akkor menni kell-
simított végig a kezemen anyu.
- Na kész is vagyok Klau- jött be Harold az ajtón.
- Harry tudunk még egy kicsit maradni?
- Hát egy olyan fél órát szerintem- nézett az órájára.
- Az tökéletes- kiáltott fel anya. Harry leült mellém és még
egy csomót beszéltünk anyáékkal. Mondtam nekik hogy remélem hamarosan kitudnak
jönni hozzám vagy akár én is hazajöhetek, de úgy állapodtunk meg hogy majd én
fogok hazajönni, mert ha már egyetem lesz akkor nem nagyon birok hazajönni, így
most használom ki. Sajnos eljött az idő hogy elbúcsúzzunk. Anya gyorsan rakott
el nekünk egy kis sütit és belerakta a táskámba. Harry hívott egy taxit és amíg
megjött addig még beszélgettünk egy kicsit. 10 perce tudtunk csak beszélni, de
az is több volt mint a semmi. Harry gyorsan berakta a csomagokat a
csomagtartóba, beszálltunk a kocsiba és elindultunk Pestre. Már most hiányzott
ez a hely és már most hiányoztak anyáék, de Harrynek szüksége van rám és én ott
állok mellette amikor csak kell. Ahogy mentünk Budapestre, egy kicsit felnéztem
az internetre. Először Instagramra mentem fel, ahol az a kép fogadott, amit
Harry rakott fel. Természetesen oda írtam egy kommentet hogy szeretem és
természetesen lájkoltam is. Ezt követően Twitterre mentem fel, ahol csomó
értesítésem volt. Nem mertem megnézni, mert féltem hogy csak az utálok jelöltek
meg egy twittbe vagy valami, de ahogy rámentem, nem bántam meg. Harry az összes
twittemet kedvencnek jelölte és néhányat retweetelt is. Szóval innen tudta meg
hogy szeretem a huskykat. Ugyanis az első twittjeimben huskyképek voltak. Írtam
egy twittet hogy „ Remek volt ez a nap és köszönöm Harry hogy ezt veled
élhettem át. Remélem 100 ilyenünk lesz még együtt és ne feledd. Imádlak…még a
huskyknál is jobban.” Remélem még ma felmegy és megnézi ezt az aprócska
üzenetemet. Lassan odaértünk a reptérre, ahol egy csomó rajongó állt.
Hihetetlen…este 11 óra van és ők még akkor is itt vannak. Természetesen Harry
odament hozzájuk és azért amiért ilyen későn kijöttek beszélgetett is velük
amíg nem nyitott meg a kapunk. Mivel rendes géppel megyünk, eltudnám képzelni
hogy még ott is találkozunk 1-2 rajongóval. Ahogy fél 11 lett meg is nyílt a
kapu. Harry elköszönt a directionerektől és felszálltunk a gépre. Leghátul
kaptunk jegyet a repülőn és ahogy sejtettem volt egy rajongó a gépen is. Harry
gyorsan csinált vele egy képet, üdvözölte a lány barátnőjét egy videón
keresztül és udvariasan megmondta a lánynak hogy pihenni szeretnénk. Cinti csak
még egy utolsó képet kért, amin én is rajta voltam és azt mondta hogy reméli
sokáig együtt leszünk és azt mondta hogy én vagyok a példa képe, majd
elbúcsúzott és előre ment a helyére. Miért lennék én a példaképe? Hisz én csak
egy átlagos ember vagyok. Nem is tettem semmit és Cintinek már a példaképe
vagyok? Nem értettem, de nagyon jól esett hogy ezt mondta. Nagy nehezen
felszállt a gépünk és Nagy-Britannia felé vettük az irányt. Nem nagyon sokat
lehetett látni, hisz este volt és sötét, de jól elvoltunk mi Harryvel is. Végre
elérkezett az a pillanat, amit már vártam. Az én kis göndörkém felment
twitterre. Kíváncsian vártam mit fog reagálni, de semmit nem mondott. Pár perc
múlva értesítésem jött a telefonomon. Twitteren írtak és hát ki más lett volna,
mint az én göndör fürtös hercegem. „Én is nagyon élveztem ezt a napot és nem 100
ilyen lesz még hanem végtelen. Én is nagyon imádlak és nem felejtem el” és egy
képet csatolt hozzá ami nem más volt mint egy husky kutya.
- Köszönöm Harry- bújtam hozzá.
- Nincs mit megköszönnöd. Én köszönöm hogy hazajössz velem-
húzott oda magához. Az egész úton így ültünk és csak néztünk ki az ablakon és
néha Harry lopott tőlem 1-2 csókot.
- Kérem csatolják be övüket és készüljenek a leszálláshoz-
szólalt meg a hangosbemondó. Gyorsan becsatoltuk az övünket és már le is
szálltunk a repülővel. Ahogy leszálltunk a repülőről, Cinti még gyorsan
odaköszönt és megölelt minket. Gyorsan megkaptuk a csomagjainkat és már el is
indultunk Harry parkolóban álló Range Roverjéhez. Berakta a bőröndömet a
csomagtartóba és az ő sporttáskáját és beült mellém a kormány mögé. Elindultunk
hazafele…olyan fáradt voltam hogy egy kicsit nekidőltem az ablaknak. Harry
egész úton nem engedte el a kezem és ismét azt az érzést éreztem mint a
teraszon. Pillangók szálltak a hasamban és nem féltem. Nem féltem, hisz tudtam
hogy Harry mellett nem lehet semmi bajom. Egy kis halk zenét hallottam
utoljára, de lassan elsötétedett minden. Nem láttam semmit és nem hallottam semmit.
Hirtelen beleléptem az álomvilágomba, ahol visszarepültem 2013-ba. Itt újra
megálmodtam azt a pillanatot, ahol az egész életem megváltozott. Hogy miért
változott meg? Hát mert itt ismertem meg mind az 5 fiút. Itt ismertem meg a One
Directiont. Az én 5 hősömet.