24.fejezet: Goodbye

Kinyitottam szemeimet és egy ismerős helyen találtam magam, ahol már régen jártam. A saját ágyamon feküdtem, az ágy végén pedig Ashton ült. Amikor balra fordítottam fejemet, barátnőm tekintetével találkoztam. Mikor meglátta hogy felébredtem, rögtön közelebb jött, mire Ash is hátra fordult, felállt, majd sietve odajött az ágyam mellé.

- Hogy vagy gyönyörűm?- fogta meg kezemet Ber.

- Nagyon rossz álmom volt. Azt álmodtam hogy Harryt elakartam hagyni, de amikor leszálltunk a repülővel, olyan képeket láttam Twitteren, hogy egy gyönyörű lánnyal csókolózik.

- Klau…

- Ne is mond Berta…tudom hogy nem álom. Csak a szívem mélyén bíztam benne hogy hátha.

- Hozzak valamit?- szólalt meg Ash.

- Nem kérek semmit.

- Valamit enned kell.

- Tudom, de azt is hogy most egy falat sem megy le a torkomon.

- Legalább egy bögre teát igyál.

- Azt elfogadom. Köszönöm.

Ash azonnal hátrafordult és kiment a szobámból. Kedves tőle hogy most itt van velem és nagyon sokat jelent.

- Berta…hogy tehette ezt velem?- nyögtem ki nehezen, majd zokogni kezdtem.

A szőke szépségem nem is válaszolt semmit, csak szorosan magához ölelt. Simogatni kezdte a hátamat és csak azt mondogatta hogy ne sírjak. Nagyon fáj. Olyan érzésem van, mint ha nem lenne szívem. Ürességet érzek ott legbelül. Harry ellopta a szívemet és van egy olyan érzésem, hogy sose fogja vissza adni. A reptéren még ott könyörgött hogy ne hagyjam el és igazából már ott eldöntöttem hogy nem fogok tudni nélküle élni és nem fogom elhagyni. Viszont még egy kis időt akartam, hogy átgondoljam épp ésszel. Szeretem őt és még most is szeretem annak ellenére hogy megcsalt. Amikor a reptéren megláttam azt a képet hogy egy másik lánynak mutatja meg ajkainak ízét és nem nekem, az egy rémálom volt. Nem akarom elhinni hogy ez történt. Miért csinálta ezt velem? Hisz ő is szeret engem. Vagy nem?

- Itt van a…Jézusom Klau. Klau kérlek ne sírj- jött be Ash az ajtón, majd a jó forró bögrét lerakta az asztalra. Odajött mellém az ágyra, majd olyan szorosan ölelt magához, mint ahogy Harry szokott. Minden Harryre emlékeztet. Olyan rossz volt Ash arcát látni amikor bejött a szobámba. Fájdalmat láttam szemeiben. Próbáltak mind a ketten megnyugtatni és megvigasztalni, de ezt a fájdalmat nem tudják megszüntetni. Most arra van szükségem hogy egyedül legyek. Szépen megkértem őket hogy hagyjanak magamra. Először nagyon ellenezték, de végül megértették és kimentek a szobámból. Egyedül vagyok. A szobám üres, ahogy a szívem is. Az ágy jobb oldalára néztem és eszembe jutottak az emlékek. Eszembe jutott, amikor Harry ezen az ágyon feküdt én meg a mellkasán pihentettem a fejemet. Az az emlék, amikor Lux drágám is itt volt és úgy viselkedtünk, mint egy boldog család. Megsimogattam az ágyat, majd eszembe jutott az ezer emlék mellett egy nagyon szívszorító.

„Egy nap majd ebben a gyönyörű szép pociban, ott lesz kicsi Harry is. Egy nap ebben a gyönyörű pocakban, ott lesz a MI fiunk.”- csendültek fel Harry szavai. Emlékszem, amikor a hasamat simogatta és ezeket a gyönyörű mondatokat mondta el nekem. A könnyek ismét folyni kezdtek. A lepedőt összeszorítottam és ledőltem az ágyra.

- Harry!!!!- kiáltottam hangosan, mire Ashton befutott a szobámba. Felültetett az ágyon, majd magához szorított. Mint…mint tudjuk ki.

- Annyira hiányzik Ash…nagyon fáj. Hogy tudnám enyhíteni a fájdalmat? Segíts nekem kérlek!

- Tudom hogy most nagyon fáj, de jobb lesz. Hidd el.

- És ha sosem lesz jobb?

- Megígérem hogy jobb lesz. Rendben?

- Rendben.

- Berta elment hozni neked egy kis kaját, nekem meg el kell mennem elintézni egy fontos dolgot. Nem baj ha most elmegyek egy picit? Ígérem hogy sietek vissza hozzád.

- Persze. Menj csak nyugodtan. Úgy is egyedül szeretnék lenni.

- Rendben. Akkor sietek. Esetleg mielőtt elmegyek, kell valami?

- Nem. Semmi. Köszönöm.

- Jól van. Sietek- állt fel mellőlem, majd megpuszilta homlokomat és kisétált az ajtón.

Nagy nehezen én is összeszedtem magamat és kikászálódtam az ágyból. Felhúztam a mamuszomat és kimentem az erkélyemre. A nap alig süt. Csak néha bújik elő a sötét szürke felhők közül. Vajon mi a baj velem? Miért csalt meg Harry? Vajon most ő is annyira szenved mint én? Biztos nem. Lehet most is ott van mellette az a lány és ő fekszik Hazz mellkasán. Hogy tudnám enyhíteni a fájdalmamat? Csak a kertünket néztem, mikor egy régi emlék jött elő. Hátha most is segít.

- Sajnálom- súgtam halkan, majd bementem a meleg helységbe. Kinyitottam a fürdőszoba ajtót és keresgélni kezdtem. Tudom hogy megígértem Haroldnak, de már úgy is mindegy. Elővettem egy bontatlan csomagot és kivettem egy fényes pengét.

- Sajnálom Harry!- csordult ki egy könny a szememből, majd a kezemre csöppent és ott kezdtem el a vágást. Egy hosszú csíkot húztam és rögtön a bőrömre került az élénkpiros vér.

Még egy csík, közel az elsőhöz és még egy. Az a kép van előttem, ami mindent tönkretett. Egyszerűen nem bírok másra gondolni. Ha kívülről látnám magamat, biztos nem ismernék magamra. A kezemről a padlóra csurgott a vér és egy hatalmas vérfolt kezdett összegyűlni. Nagy nehezen felálltam és a tükörbe néztem. Az arcom sápadt és fehér. A szemeim körül hatalmas karikák vannak és nagyon kipirosodtak a sírástól. Szörnyen nézek ki. Ahogy  kinyitottam a kis tükrömet, megpillantottam Harry fogkeféjét és parfümjét. Levettem a kis polcról a pici tubust és befújtam vele magamat. Mint ha itt lenne mellettem. A kezemből még mindig ömlött a vér. Megnyitottam a csapot és áztatni kezdtem, de nem hatott semmit. Szédülni kezdtem. Lépteket hallottam kívülről és amikor jobbra tekintettem barátnőm arcát láttam utoljára. Ismét minden elfeketült. Talán ez itt a vég? Nagyon sajnálom hogy ezt tettem, de nem láttam más megoldást. Berta most biztosan nagyon haragszik és Ashton se fog jó szemmel nézni rám. Mi ez a hang? Nagyon ismerős.

- Szeretlek csipkerózsika! Nagyon hiányzol!- Harry az. Megjelent előttem az arca. Rossz volt látni. Haja tiszta kóc és nagyon pirosak a szemei. Kezét felém nyújtotta. Megbocsássak neki, vagy lépjek tovább? Nem engedem el újra. Kezeimet felé nyújtottam, de távolodni kezdtek. Minél messzebb és messzebb került tőlem.

*Berta szemszöge*

Jól tettem hogy ott hagytam Klaut? Végül is Ash ott van vele, én nekem meg muszáj valami reggelit venni neki. Otthon nincs semmi is Ash azt mondta hogy ő ott van és vigyáz Klaura. Remélem be is tartja. Végre sorra kerültem a pénztárnál. Gyorsan kifizettem a dolgaimat és a kocsihoz siettem. Gyorsan beraktam a hátsó ülésre a szatyrokat, majd beszálltam a kormány mögé és hazasiettem. Ahogy beálltam a garázsba, bezártam a fekete kocsit és az emeletre siettem. Ashton sehol. Hol a francba van? A cipője sincs itt. Elment? Hát ez nem lehet igaz. Akkor Klau egyedül van. Ahogy a lépcsőhöz értem, Smith hangos sírását halottam. A szatyrokat ledobtam a konyhába, majd gyors léptekkel felsiettem az emeletre. Kopogtam, de nem jött válasz. Amikor benyitottam a szobába, rögtön jobbra néztem, ahol Klau kisírt szemekkel nézett rám és a keze…a keze csupa vér. Istenem megint megtette. Klau csak annyit mondott hogy sajnálom, majd ott helyben összeesett. Rögtön odafutottam, majd ébresztgetni kezdtem. Nem válaszolt. Azonnal hívtam a mentőket, akik azt mondák azonnal itt vannak. Nem tudtam mit tegyek. Gyorsan hívni kezdtem Ashtont, de nem vette fel. Megint megpróbáltam és nagy nehezen felvette.

- Igen?

- Ashton! Klauért mindjárt jön a mentő, mert bántotta magát és összeesett.

- Hogy micsoda?

- Igen jól hallottad. Ez van, ha nem maradsz vele. Na de most hagyjuk is. Majd gyere a kórházhoz.

- Azonnal indulok.

Ahogy letettem a telefont, már csöngettek is. Tényleg gyorsak voltak. Gyorsan lesiettem a földszintre és amikor kinyitottam az ajtót, lefagytam.

- Hol van Klau?

- Most azonnal menj el.

- Beszélnem kell vele.

- Harry nem akar veled beszélni.

- Berta kérlek értsd meg hogy beszélnem kell vele- fogta meg a kezem könyörgésül- ez mi a kezeden? Ugye…ugye nem.

- Menj el kérlek.

Harry nem válaszolt, csak berontott a házunkba, majd az emeletre futott. Én is utána siettem és amikor beértem a fürdőbe, már Klau a kezébe volt és sírt.

- Hívtad már a mentőket?

- Igen Harry. Hívtam őket.

- Istenem Klau. Miért csináltad? Istenem szépségem. Minden rendben lesz- simogatta arcát.

A mentő szirénáit hallottam. Harry felemelte Klaut, majd lesiettünk. Egy izmos férfi átvette barátnőmet tőle, majd azonnal a kórházba siettek. Már a kocsimhoz siettem, mikor Harry megszólalt hogy elvisz engem. Megmondtam neki hogy ő nem fog odajönni, de addig erősködött, hogy beszálltam a kocsijába. Azonnal odaértünk a kórházba és a pulthoz siettünk. Elmondták hogy Klau majd a második emeleten lesz miután végeznek. Gyorsan beszálltunk a liftbe és a szobája elé siettünk. Leültem a műanyag székre, de Harry csak ide-oda járkált. Nagyon kivan, de nem érdekel. Ez most miatta van és most nagyon haragszok rá. A legjobb barátnőm most miatta van itt és miatta vette kezébe újra a pengét annyi év után.

- Mikor végeznek már?

- Nyugodj már le Harry. Minden rendben lesz. Klau erős lány.

- Minden miattam van- ült le mellém, majd kezei közé temette arcát.

- Hát ezt nem tagadom.

- Berta én tényleg nagyon sajnálom, de ami történt, az a kép, nem az…

- Én erre nem vagyok kíváncsi- állítottam le a kezemmel.

- Berta én szeretem Klaut. Mindennél jobban.

- Akkor nem csaltad volna meg. De hagyjuk is ezt. Nem nekem kell ezeket elmondanod.

- Ezek szerint akkor szerinted Klau engedi hogy beszéljek vele?

- Remélem hogy nem.

- Nézd Berta. Tudom hogy utálsz, de hidd el hogy megbántam ami történt.

- Harry én nem utállak csak nagyon haragszom rád. Klau miattad van itt. A legjobb barátnőm egy roncs. Láttad volna azt amit én, akkor te is haragudnál rám. És a kérdésedre válaszolva, valószínű hogy beszélhetsz majd vele. Tudom hogy Klau nagyon szeret téged és tudom hogy kifogja használni az alkalmat hogy láthasson téged.

- Utoljára.

- Ezt magadnak köszönheted. Ha nem csaltad volna meg, most együtt szerelmeskednétek.

- Honnan veszed? Hisz ott akart hagyni.

- Klau akit szeret, nem hagyja ott. Már a reptéren láttam hogy veled akar lenni és ne fog elhagyni. És ha nem csaltad volna meg,

- Egy marha vagyok- temette kezei közé arcát. Ismét.

- Figyelj Harry. Nem mondom hogy meg fog bocsájtani neked Klau, de abban biztos vagyok hogy át fogja gondolni a válaszát. Majd szépen megbeszélitek, mint a felnőtt emberek. És sajnálom hogy olyan bunkó voltam veled, de nagyon aggódom Klauért és amikor ideges vagyok, másokon is leszoktam vezetni.

- Tényleg így gondolod?

- Igen- öleltem meg.

- És megérdemeltem, amiket a fejemhez vágtál. Nem kell bocsánatot kérned. Remélem hogy Klau meg fog hallgatni és meg fog bocsájtani. Tudom hogy nagyot hibáztam, de az az éjszaka…

- Klau!- kiáltottam fel.

- Hogy van doktor úr?- jött mellém Harry.

- Nagyon mély vágásai voltak, de még időben megmentettük. Ha netán 5 perccel később érkeztek volna, akkor már nem élne köztünk.

- Jézusom…

- Nagyon sok vért vesztett, de megoldottuk a helyzetet- léptünk volna be az ajtón, de a doktor úr megállított-és most pihenésre van szüksége. Valószínű hogy még ma felfog ébredni, és akkor bemehetnek hozzá- vigyorgott rám.

- Doktor úr- szólalt meg Harry- nem lehetne még is hogy bemenjünk hozzá?

- Sajnálom de nem lehet. Pihennie kell.

- Rendben. Nagyon szépen köszönjük. Mindent!

- Ez a munkám. Nem kell megköszönniük.

Harry kezet fogott vele, majd felém fordult. Csak nézett rám, majd az ajtóra, és ismét rám. Elindult az ajtó felé és amikor megfogta a kilincset visszarántottam.

- Az mondták nem mehetünk be.

- Csak pár perc. Látnom kell őt.

- Ki fognak minket innen tiltani- motyogtam az orrom alatt, majd benyitottam a szobába.

- Édes angyalom- fogta meg Harry barátnőm kezét.

- Tényleg úgy néz ki mint egy angyal.

- Szia szerelmem- csordult ki egy könny Styles szeméből, ma már sokadszorra.

- Magatokra hagylak- ajánlkoztam fel.

- Nem kell. Már megyünk is, mert tényleg pihennie kell. Csak elköszönök és mehetünk.

- Rendben- indultam el az ajtó felé.

- Szeretlek csipkerózsika! Nagyon hiányzol!- halottam meg még fél füllel, majd utánam sietett. Ahogy kiértünk egy nagyon gyors és dühös embert láttam közelíteni. Ashton az.

- Ez mind miattad van te szemét állat!- ment neki Harrynek és a falnak támasztotta- szét fogom verni az a popsztár kis arcocskádat te szemét.

- Haver állj már le!

- Ashton azonnal engedd el Harryt!

- Maradj ki ebből Berta- ütötte meg Stylest, aki rögtön a földre zuhant.

- Ashton Grey! Hagyd már abba, mert hívom a biztonságiakat.

Ash azonnal hátrébb ált, majd rám nézett. Nagyon dühös volt. Odasiettem a földön fekvő Haroldhoz. Egy kicsit berepedt a szája, ami ki is vérzett és az arcát fájlalta.

- Most komolyan őt véded? Miatta van itt Klaudia és még őt ápolgatod.

- Hagyd már abba Ashton! Attól még nem kell szétverni. Nem oldasz meg vele semmit. Amúgy is mondhatni hogy miattad van itt, mert nem maradtál vele. Ha vigyáztál volna rá, ahogy megígérted, akkor lehet most nem lennénk itt. Még is mi volt fontosabb annál, hogy magára hagyd a barátnőmet? Ott fekszik bent Klau, te meg itt verekszel. Komolyan jó lenne ha megemberelnéd magad. Igen Harry is hibás, de ő ezt pontosan tudja- segítettem fel Harryt, majd leültettem a székre.

- Jó oké. Sajnálom. De azért ez a fasz is hibás. Ha nem csalta volna meg Klaut, akkor az egész nem lenne.

- Nem hagynád abba haver? Tudom hogy hibáztam. Én is szétverhetnélek azért, mert magára hagytad a szerelmem, de nem foglak mert az én hibám. Sajnálom oké? Ha lehetne mindent kitörölnék és nem megtetté tenném az egészet. De nem lehet.

- Szerelmedet mi? Csak kihasználod szegény lányt, ő meg teljesen beléd szeretett és nem látja hogy csak kihasználod.

- Még is mért használnám ki?- állt fel Harry- Semmi okom nem lenne rám. És hogy tudd, igen is a szerelmem és nem fogom annyiba hagyni ezt az egészet.

- Fiúk hagyjátok már abba!- léptem közéjük- nem veszitek észre magatokat milyen gyerekesek vagytok? Esküszöm jobb lenne ha most mind a ketten elmennétek.

- Dehogy megyünk!- mondták egyszerre.

- Akkor meg fejezzétek be. Azonnal.

Még pár másodpercig egymás szemébe néztek, majd leültek egymástól jó messze.

*Harry szemszöge*

Már vagy 3 órája itt vagyunk és még semmi nem történt. Annyira sajnálom ami történt. Nem akartam hogy így alakuljon, de azaz este nem úgy történt ahogy azt gondolják. Annyiszor próbáltam már elmondani hogy volt, de mindig közbejött valami. Ezért úgy döntöttem hogy majd csak Klaunak mondom el. Remélem hogy megbocsájt nekem és visszajön hozzám. Hamarosan itt van a karácsony is és nem szeretném nélküle tölteni. Semmit nem szeretnék nélküle tölteni. Nagyon hiányzik hogy hozzám bújjon és hogy engem csókolgasson. Nem hiszem el hogy ismét megtette. Megígérte hogy nem fogja megtenni. Nem tudom mit csináltam volna ha elveszítem. Amikor azt mondta a doktor úr hogy 5 percen múlt, a szívem összeszorult. Azt hittem helyben halok meg. Amikor Berta kezén megláttam a vért, remegni kezdtem. Amikor megláttam az én angyalomat a fürdőszobába, azt hittem összeesek. Mindenütt csupa vér volt, olyan fehér volt mit a fal, és a szemei sötétek voltak mint az éjszaka. Amikor megfogtam a kezét, éreztem hogy tudja hogy ott vagyok. Tudom hogy hallotta amit mondtam.

- Harry!- zökkentett ki Berta hangja.

- Ne haragudj. Mit mondtál?

- Elmegyünk enni Ashhel. Te nem jössz?

- Én itt maradok Klauval. Hátha felébred.

- Rendben. Azonnal hívj hogy ha van valami.

- Hívlak. Nyugodj meg- öleltem meg, majd elmentek.

Mi van ha nem fog megbocsájtani az én hercegnőm? Hogy fogom én azt túl élni. Annyira jó volt minden köztünk. Aztán jöttek a rajongók és az én hülyeségem, és tönkretett mindent. Senki se tudja, de írtam még egy dalt Klaunak. Igazából mindenki ismeri ezt a dalt, csak nem tudják kinek írtam. Az új albumunkra is felkerül és gondoltam majd nagy meglepetés lesz Smithnek. De már nincs velem. Eddig már két dal van, amit róla írtam és olyan fura, mert másról most nem is bírok írni. Remélem még előadhatom neki mind a kettő dalt. Az egyik, ami az albumon van, biztos hallotta, csak nem tudja hogy ő róla szól. Ez a dal az If I Could Fly. A másik amit szintén nyáron írtam, de nem került fel sehova, az Én Őrangyalom. Ezt csak anyáéknak mutattam meg és emlékszem hogy úgy terveztem Smith szülinapján fogom elénekelni, de ha kell előbb is eléneklem, csak jöjjön vissza hozzám. Könnyeim kicsordultak szememből és végig folytak arcomon majd a felsőmre csöppentek. Segíts meg istenem. Mit tegyek? Kérlek ne vedd el tőlem ezt a gyönyörű lányt.

- Berta!- halottam meg egy ismerős és halk hangot.

Ez ő. Ez Smith. Résnyire nyitottam az ajtót és megláttam hogy a fejét felém fordította. Felébredt. Azonnal küldtem egy SMS-t Bertának, majd beléptem a fehér kis szobába.

- Harry?- nyíltak nagyra szemei.

- Szia szerelmem!- léptem közelebb.

- Ne gyere közelebb! Menj innen! Nem akarlak látni. Azonnal menj el!- ordibálta, majd zokogni kezdett.

- Klau kérlek ne mond ezt. Hallgass meg- fogtam meg kezét, de ő elrántotta.

- Nem hallgatlak meg! Menj innen! Nem akarlak látni téged! Soha többé!

- Ne mondj ilyeneket. Szeretlek!

- Szeretsz? Igen? Akkor mi a jó fenéért csaltál meg? Nem érdekelsz Harry! Szállj ki az életemből! Menj vissza ahhoz a szőke kis csinibabához! Utállak téged! Mindennél jobban!- ordította olyan hangosan, hogy még az utcán is hallhatták.

Sírni kezdtem. Ismét. Tényleg utál engem? Nem. Nem lehet. Csak haragszik. Ezért mondja ezt...remélem. Mire megint megfogtam volna a kezét, Bertáék betoppantak.

- Berta kérlek vidd innen Harryt! Könyörgöm neked.

Bertára néztem, aki látszik ki fogja tenni a szűrömet.

- Nem én nem megyek sehova! Veled leszek. Nem hagylak el. Nem megyek el nélküled.

- Na gyerünk szépfiú!- fogta meg Ash a karomat és kirángatott a szobából.

- Neeem! Engedj el! Klau én szeretlek és nagyon hiányzol! Ne engedd hogy elvigyen!- kiáltottam neki, de ő csak Berta karjaiba borult és zokogni kezdett. Ahogy kiértünk a folyosóra, Ashton ellökött, majd a földre estem.

- Takarodj vissza a kis színpadodra! Meg ne lássalak itt- mutatott rám az ujjával, majd bement a szobába. Nagyon fáj. Nem akarok elmenni. Bent akarok lenni vele. Nem engedem el újra. Beszélnem kell vele. Egy nővér közeledett a folyosó végéről. Amikor közelebb jött, rám nézett, majd bement a szobába. Pár perc múlva kijött.

- Hölgyem! Hogy van a lány?

 - Maga abból a fiú bandából van. Jól gondolom? Hogy-hogy itt van?

- Igen abból vagyok, de ez most nem érdekes. Hogy van a barátnőm? Vagy is a hölgy?

- Minden rendben van vele. Rendbe fog jönni és holnap már haza is mehet- válaszolta mosolyogva, majd elment. Én nekitámaszkodtam a falnak és vártam hogy beszélhessek vele. Azt ajtó nyílni kezdett. Berta az.

- Hogy van? Berta kérlek hagy beszéljek vele.

- Sajnálom Harry, de nem fog veled beszélni. Azt üzeni vége van és hogy menj el.

- Berta kérlek segíts!

- Nem tudok. Ha ő nem akar veled beszélni, nem fog. Ezt magadnak köszönheted Harry. Egy nap lehet megbeszélitek, de az nem mostanában lesz.

- Kérlek!- csuklott el a hangom.

- Sajnálom!- köszönt el, majd benyitott a szobába.

Gyorsan benéztem, hogy még láthassam, de kár volt. Ashton volt ott mellette és egymás kezét fogták.

- Nem fogom ezt annyiba hagyni!- csukódott be előttem az ajtó. Elindultam a lift felé, majd amikor kiértem az utcára, minden tiszta fehér volt. Minden tiszta hó. A kocsimhoz értem, majd térdel a hóba estem. Fáj. Nem akarom elveszíteni. Kezeim közé temettem arcomat, majd úgy zokogtam, mint egy kisgyerek.

- Én  hülye! Hogy rohadnék meg itt! Elszúrtam az egész életemet! Én marha!- kiabáltam olyan hangosan hogy még Amerikába is hallották. Térdem már fázni kezdett, de nem érdekelt. Ez a fájdalom a szívembe, mindennél rosszabb. Csörögni kezdett a telefonom. Én hülye azt hittem Klau az. Miért is lenne ő. Niall volt. Megnyomtam a piros gombot, majd beszálltam a kocsimba. Hova menjek? Mit tegyek? Beindítottam a kocsi motorját, majd kitolattam a parkolóból. Kiértem a főútra és elhagytam a kórházat, ahol a szerelmem fekszik. Hamarosan látjuk egymást. Remélem.

23.fejezet: Utolsó ölelés, utolsó csók.

A tegnap este tökéletes volt úgy ahogy volt. Smith eléri minden nap, hogy jobban beleszeressek. Nem tudom hogy csinálja, de nagyon ügyes. Sosem hittem hogy lehetek ilyen szerelmes. Minden nap ha ránézek, gondolkodás nélkül megtudnám kérni a kezét. Úgy érzem ő az igazi és remélem isten őt szánta a Nagy Őnek. Visszatérve a tegnap estére, felejthetetlen. Miután levettem a fekete koktél ruhát a csinos alakjáról, felvittem a szobába. Ráestünk az ágyra és pontosan emlékszem hogy Klau hangosan felnevetett, majd csendben kuncogott tovább. Nem akarta abba hagyni a nevetgélést, ezért csiklandozni kezdtem. A gyönyörű, telt ajka azonnal könyörgésbe kezdett, de nem enyhített meg. Erős maradtam. Nem sokkal utána, rájött mi a gyenge pontom. Erősen belemarkolt göndör tincseim közé, majd közelebb húzott magához és csókkal próbált leállítani. Sikerült neki. Legyőzött. Nyelveink egymással táncoltak és szerintem kijelenthetem, hogy ez az eddigi legdurvább csókunk volt, tele érzelemmel. Ez után rólam is lekerült az esti szett, majd újra összefonódtunk. A teste égett a szerelemtől. Olyan forró volt, hogy az én testem is felforrósodott tőle. Zihálva vette a levegőt, és én is kapkodva lélegeztem. Mielőtt még teljesen elfelejtettem hogy hol voltam, körmeit a hátamba meresztette, majd egy lassú mozdulattal végig húzta a hátamon. Biztos vagyok benne hogy ma reggelre meg fog látszani. Majd ki kell engesztelnie. Bár lehet már ki is egyenlítettük egymást, ugyanis egyszer csak fogtam magam és a nyakához illesztettem a forró számat. Szép lassan szívni kezdtem bőrét, mire egy halk felsóhajtást hallottam. Nagyon tetszett ez a hang. Erősebben kezdtem szívni, de ekkor már egy hangos nyögés következett és utána a nevemet kiáltotta, pont ahogy szeretem. Styles. Imádom hogy ha így nevez. Bárcsak gyakrabban hívna így. Szóval igen. Felejthetetlen volt ez az este. Az utolsó este. Ez az utolsó esténk együtt és még a gondolattól is összeszorul a szívem, hogy pár óra múlva nem lesz itt mellettem. De még itt van, szóval használjuk ki. Ismét a mellkasomon fekszik. Vajon alszik még, vagy megint csak hallgatózik? Nem hinném. A szemei csukva vannak és úgy szuszog mint egy kiskutya. Szép lassan lefektettem magam mellé, de amikor mocorogni kezdett, egy pillanatra lefagytam. Aludt tovább. Lassan kiszálltam a francia ágyból és az első dolog amivel szembe találkoztam, azok a tegnap esti ruháink. Ismét feljött a tegnap este képei, de a telefon csörgése azonnal visszatérített a jelenbe. Smith telefonja csörög. Azonnal magamhoz kaptam és amikor megláttam hogy Ashton hívja, még gyorsabban kinyomtam, mint gondoltam volna. A szépségem tovább aludt, majd amikor levettem a telefon hangját és visszahelyeztem a kis asztalra, felvettem egy szürke felsőt és egy térdig érő melegítőgatyát és lesétáltam a konyhába. Felkötöttem hosszú hajamat, majd benéztem a hideg hűtőbe. Van itthon tojás, sajt, zöldség, tej és csirkemell. Rendben. Tojásrántotta rendel egy kis zöldséggel, kíséretnek kávé vagy tea. Amit kér az én álomszuszékom. Elővettem egy fekete serpenyőt és már össze is ütöttem a tojást. Közben a kávé is elkészült és a tea is készen van. Felvágtam a zöldségeket, külön tányérra helyeztem és úgy raktam fel a tálcára. Ahogy benyitottam a hálóba, azzal találtam szemben magam, hogy Smith még mindig nyomja a szunyát. Leraktam a reggelit az asztalra, de mielőtt még az ágyhoz mennék, láttam hogy ismét villog a telefon. Ashton. Ismét. Írtam neki egy SMS-t hogy Klau még alszik és hívjon vissza később. Visszahelyeztem a telefont, majd az ágy felé sétáltam. Leültem a szélére, majd miután befejeztem a bámulást, befeküdtem mellé.

- Szépségem!- hajoltam oda hozzá, majd halkan keltegetni kezdtem- Hoztam neked egy remek reggelit, de ha nem kelsz fel, ki fog hűlni.

- Hány óra van?- szólalt meg halkan, de még nem nyitotta ki gyönyörűen csillogó szemeit.

- 8 óra lesz pár perc múlva.

- Az meg korán van. Inkább gyere és feküdj ide mellém. Nem tudok párna nélkül aludni.

- Nem-nem csipkerózsika. Ki fog hűlni a finom reggelid- fogtam meg hideg kezeit és húzni kezdtem.

- Jól van. Felkelek csak ne húzogass- nevette el magát, majd felült az ágyon.

- Este is húzogattalak…- sétáltam oda a kis asztalhoz, majd egy párna ütését éreztem a fejemen, mire felnevettem.

- Harry!

- Jól van na…csak vicceltem. De be kell hogy valljam, még most is húzo…- nem bírtam befejezni a mondatomat, mert ismét egy párna szállt nekem. Mind a ketten nevetésbe törtünk ki, majd leraktam elé a fehér tálcát. Valahogy gondoltam hogy a kávét fogja választani. Megfogtuk az ezüst villát, majd etetni kezdtük egymást. Már épp a végénél jártunk a finom ételnek, mikor csöngettek. Egy csók után lesétáltam a földszintre, majd kinyitottam az ajtót.

- Szia Harold!- Berta mosolyával álltam szembe.

- Szia! Klauhoz jöttél?- intettem be.

- Remélem nem zavarok, de rengetegszer hívtam őt, de nem vette fel.

- Ohh...basszus. Lenémítottam a telefonját, ezért nem hallotta- ültünk le a kanapéra.

- Szia hugica!- hallottam meg Smith csilingelő hangját.

- Szia Klau! Azt akartam kérdezni, hogy nem lenne-e kedved bemenni a városba vásárolgatni, amíg a fiúk próbálnak megy ilyesmi?

- Ezt komolyan kérded? Persze hogy van! Ugye nem baj Hazz?

- Dehogy baj. Menjetek csak nyugodtan- igazából nem nagyon akartam hogy távol legyen tőlem. Hisz ez az utolsó napunk együtt és Bertával otthon is együtt vannak. Na de nem baj. Ha ő boldog, akkor én is.

- Rendben. Akkor gyorsan felöltözök és indulhatunk is.

- Tökély. Akkor kint várlak, mert Ni is itt van.

Klau után siettem, miután Bertát kiengedtem. Mivel Niall beviszi a lányokat, ezért engem is elvisz, így együtt megyünk majd a stadionhoz is. Én úgy gondoltam jó leszek így, ezért a telefonomat a zsebembe csúsztattam, majd magamhoz vettem a tálcát és levittem a konyhába. Gyorsan elpakoltam a koszos tányérokat, majd Klau érkezését vártam. Amikor lejött a lépcsőn, úgy éreztem az állam már a földet súrolja. Fekete szűk farmerbe volt, egy párducmintás inggel párosítva és a barna csizmáját vette fel. Haját úgy oldotta meg, hogy egy részét felkötötte egy kis gombócba, a többit kiengedve hagyta.

- Gyönyörű vagy!

- Köszönöm szerelmem- adott egy puszit arcomra.

Bezártam a ház ajtaját, majd beültünk a fekete kocsiba. Niall bekapcsolta a rádiót és épp a mi dalunkat játszották. Klau és Ber felsikítottak, majd énekelni kezdték a Perfectet. Hát igen. Egy új dal, az új albumról. Amikor Smithre néztem, elmosolyodtam. Olyan beleéléssel énekelte és be kell valljam, hogy csodás hangja van. Simán elmehetne énekesnek. Igazából sosem figyeltem a hangját. Az előadása és a mosolya mindig elterelte róla a figyelmet. Niall is elkezdett énekelni, majd Klau kérően rám pillantott és én is bekapcsolódtam. Végül is elég jó szórakoztam. Közeledtünk LA legnagyobb plázájához. Nem akarom hogy elmenjen. Vele akarok lenni. Vele szeretnék menni. Nézni ahogy csinos ruhákat próbálgat és kikéri a véleményemet. Már itt is vagyunk. Kiszálltam a kocsiból és Berta helyére siettem. Mielőtt még beültem volna, Klau megfogta a kezemet, én a hajába túrtam ahogy ő szokott és egy forró csókot adtam neki.

- Siess vissza hozzám!- súgtam neki oda, hogy csak ő hallja.

- Sietek. Szeretlek!- köszönt el egy aprócska puszival.

Beültem az anyós ülésre, majd az ablakon néztem ahogy integet nekem. Már most hiányzik. Azt mondta siet. Remélem be is fogja tartani.

- Na milyen volt a meglepetés?

- Milyen meglepetés?

- Hát hogy Berta tegnap hamarabb jött- nevettem fel.

- Jaaa. Isteni volt. Nagyon hiányzott már nekem az én hercegnőm. Köszönöm hogy elhoztátok hozzám.

- Semmiség. És a díjátadó után milyen volt a party?

- Hát igazából nem nagyon élveztünk, ezért pár perc után mi is hazamentünk és otthon elszórakoztattuk magunkat. Ha tudod mire gondolok- nevette el magát Niall, de még így is nagyon az útra koncentrált.

- Hülye- böktem oldalba- Kérdezhetek valamit?

- Persze.

- Te éreztél már olyan, hogy gondolkodás nélkül megkéred a barátnőd kezét, mert annyira szereted? Úgy értem hogy már eltudnád vele képzelni az egész jövődet?

- Hogy mi? Te meg akarod Klau kezét kérni?- nézett rám egy pillanatra, majd vissza az útra.

- Nem szeretném. Vagy is még nem. De olyan fura ez az érzés. Sosem éreztem ilyet. Egy kicsit attól is félek hogy már nagyon rá vagyok akaszkodva.

- Ez az érzés a szerelem Harry. Teljesen oda vagy ezért a csajért és még én is meglepődök rajta. Sosem láttalak még ilyen szerelmesnek. Nem tudom mit tett veled, de az biztos hogy Klaudia a hozzád való csaj. Mindig amikor megjelentek, csak úgy sugárzik belőletek a szerelem és a boldogság. Annyira hasonlítotok egymásra, hogy az már ijesztő- nevetett fel- és még a stílusotok is tök egyforma. Egyszóval megtaláltad az igazit. Én csak arra kérlek hogy ne engedd el. Tökéletes ez a lány hozzád. És én is tudom hogy Berta is tökéletes hozzám. Boldoggá tesz. Mosolyt csal az arcomra. Bármit is csinál már jobb kedvem lesz. Imádom őt. Azért én még nem kérném meg a kezét, mert alig pár hónapja vagyunk együtt, de azért én is megfontolnám. Szóval én is szerelmes vagyok megnyugodhatsz.

Igaza lehet Niallnek. Annyit vártam már a tökéletes lányra, de nem jött. Mindig csak a csalódások jöttek. És jött ő, aki megváltoztatott mindent. Akkor ő a nagy ő? Befordultunk a stadion parkolójába és leálltunk a fekete kisbusz mellé. Kiszálltunk a kocsiból és éreztük hogy itthon vagyunk. A fanok hatalmas sikoltozásba kezdtek és a neveinket kiabálták. Ni bezárta a kocsiját és elindultunk a többiekhez. Már lassan 1 órája hogy Klau nincs mellettem. Azt mondta sietnek. Istenem hogy fogom én ezt kibírni?

- Sziasztok!- kiáltott fel Niall, mire a srácok is üdvözöltek.

Én ledobtam magamat a kanapéra és hogy eltereljem a figyelmemet, felnéztem Twitterre. Mint mindig most is rengeteg értesítés volt. Nézelődni kezdtem köztük és megpillantottam egy olyan lányt, aki kicsit Klaura hasonlított. Rámentem az oldalára és olvasgatni kezdtem a tweettjeit. Azt a rohadt. Ez a csaj teljesen olyan, mint ő. Ha most itt lenne, biztos mondaná hogy kövessek be pár rajongót. Hát legyen. Rányomtam a követés gombra és szinte biztos vagyok benne hogy a lány itt van a koncerten. Hatalmas sikolyt lehetett behallani kívülről és jöttek újra az értesítések, hogy őket is kövessem be. Mára csak ennyi. Este még lehet visszakövetek pár embert. Nézzük mi a világtrend. „Klarry is not real.” Nem hiszem el. Klau remélem hogy nem látja ezt a hülyeséget. Én se foglalkozok vele, mert hiába írok is ki bármit, találnak rá kifogást hogy nem igaz a mi kapcsolatunk. Ki is léptem mindenből, majd Klaunak írtam egy SMS-t. Azonnal vissza is írt. Válaszoltam én is rögtön és miután arra is válaszolt, elindultunk próbálni. Niall intézett a lányoknak egy kocsit, szóval remélem most már hamar itt lesznek. A telefont a zsebembe csúsztattam, majd a mikrofont a kezembe adták és a színpadra sétáltunk.

- Oké fiúk! Akkor Joshék behangoltak, szóval kezdjük el a Cloudsal. Harry tiéd a pálya.

Az ismerős dallamok felcsendültek, majd az én hangom telítette be az egész stadiont. A directionerek ismét sikoltozni kezdtek. Amikor Liam részénél tartottunk, áttértünk egy másik dalra. Ezután egy újabb szám és újabb szám.

- Fiúk! Nagyon jó volt az összes szám. Most is olyan jók lesztek mint eddig. A Perfectet próbáljuk már el. Ha ez most jó lesz, akkor este berakjuk a setlistre.

Louis elkezdte az első sorokat, majd Liam következett és én. Azt egész dalt végig énekeltünk, majd felkészültünk arra, hogy este ezt is hallják a Directionerek. A Little Things közepénél tartottunk. Az én szólómat kezdtem el énekelni, amikor megláttam hogy a színpadnál ott sétál Smith. A „voice” helyett Klaut énekeltem, de aztán magamhoz tértem és folytattam tovább. Egész végig szemeztünk, majd amikor vége lett a dalnak, leugrottam a színpadról és azonnal Smithez siettem.

- Szerelmem!- csókoltam meg.

- Szia Harry!

- Tudod mennyire hiányoztál?

- Elhiszem- kuncogott.

- Jól van fiúk! Nagyon jók voltatok és estére sok szerencsét kívánok. Most jöhet az elő zenekar próbálni.

- Na végre szünet- húztam magam után Smitht.

Amikor beértünk az öltözőbe, leültem a fekete kanapéra, őt pedig az ölembe húztam.

- Na miket vettetek?

- Hát én nem sok mindent vettem. Magamnak vettem pár inget és neked is találtam egy olyat, amit nem hagyhattam ott a boltba. Amint megláttam, te jutottál eszembe és tudtam hogy meg kell vennem neked- vett elő ez szatyrot.

- De nem kellet volna rám költened a pénzed.

- Csitt. Te is szoktál rám. Nagyon remélem hogy tetszik- mosolyodott el, majd a kezembe adta a fekete szatyrot. Belekukkantottam, majd amikor kihúztam, egy piros ing volt a kezemben, rajta pár különleges mintával. Ez baromi jól néz ki. De tényleg. Klau tényleg ismer engem.

- Na?

- Ez baromi jól néz ki. Nagyon tetszik.

- De biztos?

- Biztos. Meg is van mit veszek fel a ma esti koncertre.

- De megmondhatod ha nem tetszik- nézett rám kétségbeesett arccal.

- Drágám- fogtam meg puha arcát- hidd már el hogy tetszik. Ez az ing, tiszta én vagyok és nagyon szépen köszönöm hogy megleptél vele- csókoltam meg.

*Klau szemszöge*

Pár perc és kezdünk fiúk!

Olyan gyorsan eltelt az idő. Harry már el is köszönt egy csókkal és egy öleléssel és már rohant a többiek után. Soph nincs itt, ezért Berta, én és Lottie megyünk majd csak a színpadhoz. Megkérdeztem Liamet hol van Sophia, de csak annyit mondott nem ért rá. Olyan furán mondta, hogy remélem semmi gond sincs köztük. Soph egy nagyon kedves és szép lány. Liam igazi mázlista vele, de ez fordítva is így van. A lányok hatalmas sikoltozásba kezdtek és Harry hangját hallottam, amivel elkezdte az egész koncertet. Mi még egy kicsit itt maradtunk, mert úgy gondoltunk elég ha a közepén bemegyünk. Lux is itt van és vele is nagyon sokat játszottunk. Lottie épp a sminkeléssel végzett, amikor odaállt mellénk és egy képet csináltunk vele. Rengeteget videózott ahogy Luxal játszottam és ajánlom neki hogy olyan videókat nem rakott ki, amin hülyén beszélek. El sem hiszem hogy pár óra múlva már nem leszek Hazz közelében. Én visszamegyek Londonba, ők meg tovább lépnek a következő koncert helyszínre. Mivel már csak pár koncert van hátra a turné végéből, ezért ezt megcsinálják szünet nélkül, ami azt jelenti, hogy addig nem is jön haza. Ez körülbelül 1 hónap lesz, amit nem tudom hogy fogok túlélni. Már most sírhatnékom támad, ahogy ezekbe belegondolok.

- Klau! Itt vagy?

- Mi? Tessék? Bocsánat csak elkalandoztam.

- Azt látom- nevetett fel Lott- na de gyere, mert Harry már vár rád a színpadon.

Annyira várom már hogy újra láthassam énekelni. Olyan fura, mert most nem hallottam hogy ő beszélt volna. Csak a többiek hangját hallottam. Vajon valami baj van? Az ajtóhoz értünk és a hasam görcsölni kezdett. Félek kimenni. Bár a múltkori koncerten sem volt semmi gond. Biztos hogy most sem lesz. Az ajtót kinyitották és a sikoltozás, ami eddig is hangos volt, most sokkal erősebb. Most épp beszélnek a fiúk, de Harry nagyon csöndben ül a színpadon. Mi baja van? Ahogy beléptünk a hatalmas stadionba és megláttak a directionerek, fújjogásba kezdtek. Sikoltozások is voltak, de a rosszabbik elnyomta az egészet. Ahogy a tömegbe néztem, olyan plakátokat láttam, hogy Klarry nem igaz, az én képem át volt

húzva és rengeteg olyan kép vagy írás volt, ami Larryvel volt kapcsolatos. Azonnal földbe gyökerezett a lábam és nem tudtam tovább menni. Csak Harry arcát néztem, ahogy ő is szomorú volt. Nem akarok bemenni. Vissza akarok menni a backstagebe és kibőgni magamat. De nem tehettem. Nem mutathattam ki hogy fáj. Berta megfogta a kezemet és a színpad mellé siettünk. Ahogy megálltam a biztonságiak mellett, Harryre néztem, akinek a szemében a sajnálatot láttam. A Little Things dallama kezdődött el. Liam énekelni kezdett és a fanok énekeltek tovább. Louis gyönyörűen elénekelte a szólóját, majd Styles következett. Szomorú volt. Ahogy énekelt, alig mert a szemembe nézni. Én csak őt néztem nem is foglalkozva semmivel, de egyszer csak egy hangra figyeltem fel.

- Menj már haza te cafka. Harry nem téged szeret, hanem Lout. Ezt a részt nem neked énekli. Jó lenne ha végre eltűnnél már innen.

Na jó. Itt már nem bírtam tovább. Amilyen gyorsan csak tudtam, kirohantam és hátra futottam. Ahogy beértem az öltözőbe, Louhoz mentem. Kértem hogy szerezzen egy sofőrt, aki elvisz engem Hazz házába. Lou tiltakozott hogy elmenjek, de a végén meggyőztem. Berta is lassan utolért, majd amikor megtudta hogy hazamegyek, erősködött hogy ő is jön. Közöltem vele hogy én összepakolok és kimegyek a reptérre. Ellenkezett ez ellen hogy csak így elmenjek, de végül beleegyezett. Kivettem Harry farmerjéből a kulcsot, majd elbúcsúztam Loutól és Bertával és a sofőrrel kimentünk egy autóhoz. Beszálltam hátulra és kiengedtem a könnyeimet. Berta próbált vigasztalni, de most kivételesen nem sikerül neki megnyugtatni. Először Niall házához mentünk, majd amikor végzett, az én cuccomért siettünk. Ahogy beértem a hatalmas házba, a szívem még jobban sajgott. Utoljára látom ezt a házat. Felmentem az emeletre és a gardróbból kihoztam a bőröndömet és mindent beledobáltam. Amikor az ágyra néztem, eszembe jutottak azok a csodás éjszakák, ahogy reggelente az ő hangjára ébredtem, ahogy reggelivel keltett fel és minden jó, amit itt tettünk. Fáj. Nagyon fáj a szívem és rájöttem hogy el kell őt engednem. Még utoljára visszatekintettem a szobára, majd lesiettem a ház előtt álló kocsihoz. Mark segített berakni a bőröndöt, majd beszálltam Ber mellé és a reptér felé vettük az irányt. Most olyan kihalt a város. Biztos mindenki a koncerten tombol. Azon a koncerten, ahol ott van a szerelmem. Nagyon fáj hogy ezt kell tennem, de remélem egy nap megérti. Szeretem őt, de ezt már nem bírom lelkileg. Fejemet az ablaknak támasztottam és ismét sírni kezdtem. Egy űr van most a szívemben és amikor megláttam a kivilágított repülőteret, a szívem még jobban összeszorult. A telefonom felvillant. Harry képét láttam a kijelzőmön. Nem akartam felvenni. Nem tudok most vele beszélni. A piros gombra nyomtam, majd a táskámba csúsztattam a telefont. Mark ismét segített kivenni a csomagjainkat, majd megköszöntük a segítségét és elköszöntünk tőle. Magunk után húzva a cuccainkat, beléptünk a hatalmas épületbe, majd beálltunk a Londoni járatra váró sorba. Szerencsére hamar sorra jutottunk, de ez idő alatt rengetek SMS és nem fogadott hívást jelzett a telefonom. Vajon most Harry ide tart? Nem tudom és lehet jobb is ha nem. Berta telefonja is csörögni kezdett, majd amikor felvette azt mondta Niallnek hogy szereti és hamarosan találkoznak és letette a telefont. Egy öleléssel megköszöntem Bertának hogy itt van most velem. Nem tudom mi lenne most velem nélküle. Átmentünk a kis kapun, majd a várakozó terembe ültünk le. Nem voltak sokan, aminek most nagyon örülök. Hisz nem lennék most valami gyönyörű látvány. Berta elment venni egy szendvicset, addig egyedül maradtam. Harry még mindig nem adja fel. Úgy döntöttem kikapcsolom a telefont és a táskába helyeztem.

- Biztos vagy te ebben hogy csak így elmész? Nem futhatsz el. Végre megkaptad Harryt. Nehogy már a nem normális fanok közétek álljanak. Én is elviselem, mert szeretem Niallt- jött vissza barátnőm, majd odaadta a szendvicset és leült mellém.

- Berta én már nem bírom ezt. Láttad mi volt a koncerten. Nem bírom tovább. Szeretem Harryt, de jobb lesz ha most elmegyek.

- Ez egy kurva nagy hülyeség.

- Kérlek Berta. Nem bírom tovább. Gyenge vagyok. Feladom.

A Londoni járatra váró személyeket kérem fáradjanak a 2-es kapuhoz. A beszállás elkezdődött.

Eljött az idő. Felálltam a székről ahogy Berta is, magunkhoz vettük a csomagjainkat, majd a kapuhoz sétáltunk. Odaadtunk a jegyeinket, ellenőrizték, majd vissza adták egy ’Jó utat’ mondat kíséretében.

- Engedjenek oda!- hallottam meg egy ismerős hangot.

Hátra néztem és Harryt láttam meg, ahogy felém rohan és előre törtet.

- Elől van a barátnőm és elakar menni. Engedjen előre azonnal!

Nagy nehezen előrejutott és odafutott hozzám. Szorosan magához ölelt és újra bőgni kezdtem.

- Hogy képzelted hogy elmész?- hallottam hangjában, hogy ő is nagyon sír- Nagyon sajnálom a ma esti dolgot. Nem akartam hogy ez történjen. Miért csináltad ezt? Miért nem vetted fel a telefont? Miért rohantál el?

- Vége Harry. Nem tudom tovább csinálni- nyögtem ki nagy nehezen, majd a szemeibe néztem. A szemei nagyra tágultak és olyan pirosak voltak a sírástól, hogy így csak sokkal jobban fájt a szívem.

- Mi? Nem. Klau ez itt nem a vég. Meg tudjuk oldani. Kérlek ne hagyj el. Át fogjuk vészelni. Együtt. Ne mondj ilyen butaságokat.

- Hölgyem fel kell szállnia a gépre, ha nem akar itt maradni.

- Rendben- köszöntem meg a fiatal nőnek, majd visszanéztem Harryre, aki a válaszomra várt- Sajnálom.

- Klau nem kell sajnálnod. Tudom hogy menni fog. Nagyon erős vagy. Együtt pedig még erősebbek vagyunk. Ne hagyj el kérlek. Nagyon szeretlek.

- Én is szeretlek, de így lesz a legjobb mind a kettőnknek.

- Nem. Nem így lesz a legjobb. Úgy lesz a legjobb ha együtt maraduk. Kérlek Klau- térdelt le elém.

- Styles kérlek értsd meg.

- Nem akarom megérteni. Emlékszel mit ígértél nekem?

- Azt hogy sosem hagylak el.

- Pontosan. Kérlek Smith. Nagyon szeretlek- állt fel újra.

- Sajnálom hogy megint közbe szólók, de ha most nem szállnak fel a gépre, itt maradnak.

- Fogja már be!- ordított rá Harry.

- Harry kérlek- öleltem meg.

- Jól van. Haza engedlek, de kérlek nagyon gondold át. Ne hagyj el kérlek.

- Szia Harry!- fogtam meg a bőröndöm húzóját.

- Szeretlek!

Az ír manótól is elköszöntem, majd könnyekkel a szememben elindultam a gépre. Amikor a kanyarban visszanéztem, Styles még mindig ott állt és nagyon, de nagyon sírt. Fájt így látnom. Előre néztem, majd felszálltam a repülőre. Ott kiengedtem mindent. A repülő a magasba emelkedett, majd miután nagy nehezen abba hagytam a sírást, lecsuktam szemeimet és aludni próbáltam. ’ Ne hagyj el.’ ’ Szeretlek.’ ’ Emlékszel mit ígértél nekem?’ ’ Nagyon gondold át.’ Ezek a mondatok jártak a fejemben. Már lassan leszáll a gép és már Berta is fent van. Hogy egy kicsit eltereljem a figyelmemet, felnéztem a közösségi oldalaimra.

- Szerintem ezt most nem kéne!- takarta le telefonomat Berta.

- Csak a világtrendet akarom megnézni.

- Akkor sem. Vette ki kezemből a telefonomat, majd lefagyott arccal nézte a kijelzőt.

- Mi az Berta?

- Semmi. Csak…csak elbambultam.

- Kérem a telefont.

- Klau nem.

- Berta add már ide az a rohadt telefont.

Nem is mondott semmit, csak felém nyújtotta. #OhNoHarry trend volt az első helyen a világtrendek közül. Nem akartam megnézni hogy mi ez a trend, de valami azt súgta meg kell néznem.

- Most már boldog vagy?

- Mi lehet ez?

- Nem tudom Klau, de szerintem jobb ha nem nézed meg.

Bertának igaza volt. Letettem a telefonomat a táskámba, majd bekapcsoltam az övemet, mert földre szállunk. A nap besüt a kis ablakon és megvilágítja az egész repülőt. Nemsokára kezdődne az első órám, de úgy döntöttem ezt a napot még kiveszem magamnak.

Köszönjük hogy minket választottak. További szép napot önöknek!

Megfogtam az összes cókmókom és leszálltunk a repülőről. Ahogy beértünk a nagy épületbe egy ismerős arcot láttam meg a nagy tömegben. Ashton. Odasiettünk mind a ketten, majd egy hatalmas öleléssel köszöntöttük őt.

- Te mit keresel itt?

- Ugye nem gondoltad hogy majd taxival mentek haza. Természetes hogy eljöttem értetek.

- De hát suliban kéne lenned.

- Igen, de ti ma jöttetek haza és úgy gondoltam nem baj ha egy napot hiányzok- vette át a csomagjainkat.

- Kedves volt tőled Ash- szólalt meg Berta.

- Amúgy valami baj van? Olyan fura vagy és a szemeid is nagyon pirosak. Ugye nem sírtál?

- Hagyjuk Ash.

- Jajj te lány. Tudom hogy nehéz a búcsú, de hamarosan úgy is újra látjátok egymást.

- Kérlek Ashton ezt most ne- szólt helyettem Berta, amiért hálás vagyok.

- Rendben.

- Várjatok. Jött egy SMS-em. Amint felvillant a képernyőm, Harry neve állt ott. Rengetegszer hívott. Rámentem a kis levél ikonra, majd amikor megláttam mit írt, a táskámat leejtettem a földre. Ez nem lehet igaz. ’ Ez nem az aminek te hiszed. Nem csaltalak meg’. Miért írta ezt? Vajon köze lehet a trendhez?

- Mi baj van?

Nem szóltam semmit, csak rámentem a trendre. Harry. Harry és egy másik lány. Csókolózik. Leejtettem a telefonomat, majd minden elsötétült előttem. Vártam hogy a kemény kőnek ütközzek, de egy erős kart éreztem magam alatt. Nem lehet. Ez nem igaz. Harry nem csalhat meg. Istenem a szívem. Nagyon fáj. Mint ha egy hatalmas tőrt forgatnának benne. Mint ha kivették volna a helyéről és odadobták a farkasoknak, akik most széttépik cafatokra a szívemet.

- Klau kérlek ébredj fel!

- Harry!- ejtettem ki halkan a számon, majd ismét minden elsötétült.

22.fejezet: A vörös szőnyegen

Számomra a tegnapi nap felejthetetlen volt. Harry amikor mindenki előtt megcsókolt a Little Things közben, ha még nem is bizonyította volna be szerelmét, ezzel a tettel megtette volna. A csók után hatalmas sikításban lehetett hallani a csarnokot és rengetegen kiáltották hogy Klarry is real, ami rettentően jól esett. A fiúk utána még elénekeltek egy két számot, majd amikor vége lett a koncertnek, Hazzal hazajöttünk és egy hatalmasat aludtunk. És most itt vagyok. Itt fekszek a mellkasán és hallom ahogy nagyokat dobban a szíve. Halkan szuszog aprócska orrán keresztül, de van egy olyan sejtésem, hogy már fent van. Kezeivel az oldalamat simogatja, majd néha a hajamon is ott hagyott egy-két puszit. Mocorogni kezdtem, hogy azt higgye most keltem, majd amikor felnéztem, azonnal egy csókkal indította napomat. Sokáig nem is szóltunk egymáshoz, csak egymáshoz ölelkezve feküdtünk a meleg ágyban, majd egy hirtelen pillanatban megcsörrent a telefonom. Nagy nehezen kimásztam Hazz ölelő karjai közül és amikor magamhoz vettem telefonom, meglepődtem a név láttán.

- Ashton?- ült fel mellém Hazz a név hallatán.

- Szia Klau! Csak azért hívtalak, mert láttam szétmentetek Hazzal. Miért nem mondtad?

- Ash ez nem igaz. Harry és én- folytattam volna tovább, de Hazz kivette a kezemből a telefont.

- Na ide figyelj Ashton. Klau és én még együtt vagyunk és együtt is leszünk. És ha nem haragszol meg most nem azért jött Amerikába hogy hülyeségekkel zaklassák hanem hogy pihenjen és velem legyen. Legyen szép napod! Szevasz!

Én csak tátott szájjal hallgattam, amit Harry mondott Ashnek. Mi ütött belé?

- Harry ez meg mi volt?- vettem ki kezéből a telefonom.

- Most velem vagy. Egyértelmű hogy már rögtön rád akar mászni, mert hitt a híreknek.

- Harry ez hülyeség. Verd már ki a fejedből ezt a hülyeséget. Ash és én csak barátok vagyunk és azok is leszünk. Barátként felhívott, hogy igaz-e mert érdeklődik irántam.

- Mert szerelmes beléd…

- Harry figyelsz rám? Most mondtam hogy csak barátok vagyunk. Te nem szoktál érdeklődni a barátaid iránt?

- De szoktam, de az más.

- Ez a helyzet se másabb.

- De igen is az. Majd szépen elcsábít téged előlem és te majd azt hiszed hogy csak barátkozni akar, aztán majd szépen kitalál ellenem valamit és megszerez téged.

- Hallod te amit mondasz? Na jó…szerintem inkább gondolkodj el azon, hogy miket mondasz. Én lementem- szálltam ki az ágyból, majd felvettem a mamuszomat és lementem a konyhába. Mi az hogy majd elcsábít engem Ash. Könyörgöm miért nem érti meg, hogy csak barátok vagyunk és leszünk. Nem bízik bennem és ez nagyon fáj. Nem akarom elhinni. Olyan szépen indult a reggel, aztán egy hívás már el is rontotta. De miért ilyen Harry? Ő sosem volt ilyen. Vagy igen, csak én nem tudtam róla? Nem tudom mi van vele, de remélem hamar észhez tér. Ma lesz a díjátadó és nem szeretném ha haragba mennénk oda. Kinyitottam a hűtő ajtaját, de csak egy nagy üresség volt benne, csak egy doboz tejet találtam, ezért úgy gondoltam lehet van müzli is. Végig néztem az összes szekrényt, de semmi. Halk lépteket hallottam, ami egyre hangosabb és hangosabb volt.

- Klau…ne haragudj rám az előbbiért. Egy hülye voltam. Kérlek ne hidd azt hogy nem bízok benned, mert nagyon is bízok. Csak félek. Félek hogy újra megtörténik.

- Mi történik meg újra?

- Hogy elveszik tőlem azt a lányt, akit szeretek.

- Ezt nem értem.

- Még az x-faktor előtt, volt egy barátnőm, akivel szerelmesek voltunk egymásba. Vagy is azt hittem. Egy nap elmentem hozzá, hogy meglepjem őt, de amikor benyitottam a szobájába, egy fiúval találtam őt. Elvette tőlem az a mocsok a szerelmemet és nagyon fájt. Hónapokig nagyon magam alatt voltam és majdnem úgy volt hogy nem megyek el a válogatóra, de aztán anya rávett, hogy ezzel megmutathatom neki kit is veszített.

- Istenem Harry. Ezt nem fog újra megtörténni- öleltem magamhoz- Nagyon szeretlek és soha, senki nem választhat el tőled. Az a lány meg egy marha. Egy jó nagy hülye hogy egy ilyen remek srácot mint te, elengedett. És anyukádnak igaza volt. Most aztán láthatja hogy kit is veszített. Én nem fogok elmenni tőled, ha csak te nem kéred tőlem.

- Nagyon hiányoztál szerelmem- szippantott egyet, amin nagyon meglepődtem. Sosem láttam még Harryt sírni, és nem is szerettem volna.

- Te is neked édesem, de kérlek ne sírj, mert én is sírni fogok akkor.

- Klau kérlek ne hagyj el sose. Én azt nem bírnám ki.

- Nem foglak elhagyni. Ahhoz elég nyomós ok kell, hogy én elengedjelek téged.

- Megígéred?

- Harry. Bízz bennem. Természetes hogy megígérem. Veled maradok amíg szeretnéd. Ha kell örökre is.

- Szeretlek- súgta a fülembe, majd arcomat hatalmas kezei közé vette és egy lassú mozdulattal megcsókolt. Könnyeim kicsordultak amiket eddig visszatartottam. Annyira szeretem Harryt. Komolyan soha, de soha nem szerettem ennyire senkit. Úgy elmondanám mindenkinek mit érzek iránta, de nem tudom, Ezt az érzést nem lehet elmondani, se leírni vagy bármi más. Ez a szerelem. Ezt érezni kell. Megérte az a sok évi szenvedés, hisz most végre azzal lehetek, aki a mindent jelenti számomra. Szorosan ölelkezve álltunk a konyha közepén, mikor megcsörrent a telefonom. Berta volt az. 1 óra múlva száll le a gépe és megkért hogy mennyek el érte, mert Niallt meg akarja lepni. Azonnal igent mondtam, majd letettem a telefont és odamentem a hűtőnél álló férfihoz. Szép lassan odasétáltam és hátulról hozzá simultam. Imádom az ölelését. Amikor megfordult és felemelt, átvitt a nappaliba, majd lefektetett a fotelra. Heves csókolózásba kezdtünk. Arcomon végigsimított, majd a kezemen és amikor a hasamhoz ért, lefeküdt mellém, felhúzta a felsőmet, majd vékony és hosszú ujjait végig húzta rajta. Oldalra néztem és annyira boldog voltam hogy őt is mosolyogni láttam. Vajon mit gondolhat most?

- Egy nap, majd ebben a gyönyörű szép pociban ott lesz kicsi Harry is. Egy nap, ebben a gyönyörű pocakban ott lesz a mi fiunk- nézett fel rám, majd újra csókolni kezdett.

Jól hallottam mit mondott vagy csak beképzeltem? Azt mondta hogy a MI fiunk? Nem akarom elhinni hogy Harry velem képzeli el a jövőjét. Mindig is erről álmodtam. Igazuk volt azoknak, akik azt mondták hogy ne adjam fel és küzdjek az álmaimért. Itt is van az eredménye. Megérte az a sok küzdelem, megérte az a sok szörnyű év és minden megérte, azért hogy most itt feküdhessek és halljam ezt a mondatot.

- Éhes vagy?- nevette el magát. Imádom ahogy nevet. Gyönyörű mosolya van és neki van a világon a legszebb mosolya, a legcukibb nevetéssel kíséretben.

- Hát egy kicsit. De mi olyan nevetséges?

- Hát a hasad eléggé nagyot korgott és annyira édes volt.

- Jól van na- löktem meg, majd megfogta a kezemet és magára húzott.

- Akkor mit szólnál ahhoz, ha elvinnélek Bertához és közbe beugornánk egy gyors reggelire?

- Ez egy remek ötlet. Akkor gyorsan felöltözök és már indulhatunk is.

- Várj…- rántott vissza magára, majd mélyen a szemeibe néztem- nem adtál búcsú csókot.

Nem is mondtam semmi, csak elmosolyodtam és teljesítettem a kívánságát. Lassan felálltam a kanapéról, Harry ölelő karjai közül és az emeletre siettem. Mit vegyek fel? Olyan meleg van kint, hogy a farmer azt most hanyagolom és egy fura mintás egybe ruhát veszek fel. Magamhoz kaptam egy barna kistáskát, beleraktam a telefonomat és egy kis pénzt, majd felvettem a fekete szandálom és lesiettem a nappaliban váró személyhez. Amikor leértem nem volt ott, ezért gondoltam hogy már kint vár, és amikor kinyitottam a bejárati ajtót, a gondolatom nem csalt. Hazz már ott ált a kapu előtt a fekete terepjárójával és miután bezártam mindent, beültem mellé az anyósülésre. A reptér közelében van egy fantasztikus és aranyos pékség, ezért úgy döntöttünk, hogy ott vesszük meg a reggelinket. Még most is rengetegen vannak az utcán. Hihetetlen milyen nagy város Los Angeles és az is hogy mindenki az utcán tölti a napjait. A kis utcákban is kint vannak a gyerekek a barátaikkal és játszanak vagy hülyéskednek. Bezzeg ez nálunk Magyarországon, nem így van. Mindenki bent ül a házban és vagy a telefonját nyomogatja, vagy a nagy tévé képernyőjét nézi.

- Milyen ruhát veszel fel az este?- zökkent ki Harry hangja és ahogy a kezét a combomra helyezi.

- Hát egy fekete koktél ruhára gondoltam, amiből a hátam egy aprócskát kilátszik. Az jó lesz? Vagy sokkal elegánsabb ruhát kéne felvennem?

- Hülyéskedsz? Azt tökéletes lesz. Már alig várom hogy láthassalak benne- pillant rám H egy mocskosan perverz pillantással.

- És te miben leszel?

- Hát. Nem is tudom hogy elmondjam-e…- nevetett fel.

- Na hagy halljam. Én is elmondtam neked, szóval te is szépen elmondod, vagy bajok lesznek- fenyegettem meg játékosan.

- Oh. Még is mi bajom lehet?- húzta fel a szemöldökét és elmosolyodott.

- Jobb ha nem tudod.

- Nagyon szeretném tudni, de van egy ajánlatom.

- Kíváncsian várom.

- Hát ha elmondom neked hogy mit veszek fel, akkor adsz egy finom csókot.

- Rendben. Hisz ez nekem csak jó- csókoltam meg.

- Imádom a csókod izét. Olyan cseresznye és kávé keverékű íze van. Na de az a helyzet, hogy még én sem tudom mit veszek fel ma este, szóval nem tudom elmondani.

- Jól van Harry. Akkor büntetésből, azt kell majd felvenned, amit én szeretnék.

- Ebben nekem mi a rossz?- mosolyodott el, majd befordult a pékség parkolójába.

- hát kitudja…lehet egy csinos kis szoknyát mondok magas sarkúval és egy csinos kis has pólóval- szálltam ki a kocsiból.

- Tudom hogy nem tennéd meg velem. Azon kívül meg bízom benned hogy egy remek ruhát adnál rám- puszilta meg az arcomat.

- Már tudom is melyik öltönyödet vedd fel- kulcsoltam össze ujjainkat- azt a fekete, piros csíkosat.

- Pont azt hagytam Londonba- nevetett fel H, majd benyitottunk a boltba. Gyorsan kikértünk a finom reggelinket kávéval és Bertának is vettünk egy finom péksütit és teát. Visszaültünk a hűvös kocsiba, majd átmentünk a reptérhez. Ahogy leparkoltunk, be is mentünk a várakozóhelyre és vártuk a barátnőmet. Nekifogtunk a reggelinek és amikor H beleharapott a csokis fánkjába, maszatos lett a pudingtól. Mielőtt letörölte volna, én egy laza csókkal eltüntettem a szájáról. Ahogy láttam tetszett neki, mert amikor én is maszatos lettem ő is megismételte. Megittuk a kávénkat és amikor kidobtam a kukába a szemetet, egy ismerős hang csilingelt a fülemben.

- Helló szépségem!- megfordultam és odarohantam barátnőmhöz.

- Bertaaa!!- szerencséje hogy elengedte a bőröndjét, mert nem lett volna szép látvány hogy elesnénk avval együtt, amikor ráugrottam. Amikor a kőre léptem és nem a barátnőmön csüngtem mint egy majom, szorosan magamhoz ölelgettem. Gyorsan magamhoz kaptam a cuccait és odasétáltunk a barátomhoz. Két puszival köszöntötték is egymást és én is kaptam egyet a finom reggeliért. Harry húzta a bőröndöt, míg én a kézi poggyászt hoztam. Bedobtuk a csomagtartóba, majd beültünk a fekete dobozkába.

- Hogy utaztál?

- Fhuu nagyon jót aludtam a repülőn. De mielőtt leszállt volna a repülő, még gyorsan felkeltem és fentről is megnéztem Amerikát.

- Ennek örülök. Niall már biztos nagyon vár. Tudja hogy ma jöttél?

- Azt tudja hogy ma, csak azt hiszi hogy délután. Szóval nagyon köszönöm hogy elvisztek hozzá.

- Ugyan már. Ez semmiség- szólalt meg Harold és legyintett egyet.

Berta sokat mesélt hogy mi van otthon és Ashton és Melissa üdvözletét is átadta. Amikor Hazz meghallotta Ash nevét, láttam hogy nagyon erősen fogta a kormányt és a mosoly is lefagyott róla. Én is elmeséltem neki hogy milyen meglepetésben volt részem tegnap és a barátomnak is nagyon jól esett hogy ezzel dicsekedtem. Természetesen a kis összemelegedésünket a közepén kihagytam, mert az csak a mi kis titkunk. Ahogy beértünk Ni utcájába, Ber már össze is készülődött és amikor megálltunk a ház előtt, hatalmas sebességgel futott az ajtóhoz. Egyet csöngetett és már ott is állt az ajtóban az ír manója. Harry odavitte Bernek a bőröndöt, majd visszaült a kocsiba és elhajtottunk.

- Mit szólna egy ebédhez hölgyem?- fordult felém fél szemmel bodri és újra összekulcsolta kezeinket.

- Benne vagyok uram- hajoltam át és egy puszit hagytam piros arcán.

Ahogy beléptünk a barna és fehér színben pompázó étterembe, leültünk egy ablak melletti asztalhoz. Egy fiatal és kedves fiú vette fel a rendelésünket. Amíg az ételre várunk, kihozta az italunkat, majd nem sokkal később a gőzölgő ebédet rakta le elénk. Mennyei olt a csirke és ahogy a sajt rá volt olvasztva, az valami csodálatos. A salátáról nem is beszélve. Harry is ugyan azt ette amit én és ő is nagyon meg volt elégedve vele. Amint végeztünk és kifizettem az ebédet- alig bírtam rávenni Harryt hogy én fizessem, de sikerült- beültünk az autóba és hazasiettünk. Leparkoltunk a ház elé és kézen fogva sétáltunk be a hatalmas házba.

- Harry mennyi az idő?

- 4 óra múlt pár perccel- nézett a telefonjára.

- Micsoda? És mikorra kell elkészülnöm?

- Hát 6-ra jön értünk a kocsi.

- 6-ra? Akkor van egy órám elkészülni?

Nem is vártam meg a válaszát, csak ledobtam a kanapéra a táskámat, majd felsiettem az egyetemre. Gyorsan levettem a mintás ruhámat, majd a fürdőbe siettem. Megnyitottam a forró vizet és elkezdtem a kádba engedni. A tükör elé álltam és amikor felfogtam a hajamat, nekitámaszkodtam a kézmosónak. Feljöttek a régi, gyermekkori érzéseim. Én nem vagyok szép. Miért pont én kellek Harrynek? Vannak nálam sokkal gyönyörűbb lányok, akik sokkal jobban illenek Harryhez. Persze ő nekem a mindenem, de nem érzem azt hogy én megérdemlem őt. Szörnyű volt, amikor tiniként tetszett nekem egy fiú, vagy éppen szerelmes lettem belé, de ő nem foglakozott velem. Természetesen a barátnőimre figyelt és pket akarta meghódítani. Volt egy szakasz, amikor ez lecsendesedett és nem is kellett nekem senki, élveztem a szingli életet. De aztán megjelent egy fiú. Teljesen beleestem, Annyira hogy még Harryt is teljesen kiverte a fejemből. Egy idő után, rászántam magam hogy elmondjak neki mit érzek, de újra megtörtént a csalódás. Ismét egy barátnőm kellett neki. Teljesen összetörtem akkor és még most hogy vissza gondolok ezekre a napokra, még most is összeszorul a szívem. Egy hideg könnycsepp csordult ki szememből és végig folyt arcomon. Kézfejemmel azonnal letöröltem, majd ahogy felnéztem a tükörbe, ott állt mögöttem az, aki megmentette az életemet. Hátrafordultam és láttam hogy az ő szeme is könnyes. Nem szóltam semmit, csak hozzá bújtam, ő pedig derekam köré fonta izmos karját és szorosan magához húzott.

- Te is tudod hogy szeretlek mindeneddel együtt, de azt nem szeretem ha sírsz- nyögte ki nagy nehezen H.

- Sajnálom és én is nagyon szeretlek Harry. Felfoghatatlanul beléd vagyok esve.

- Mi a baj szerelmem?

- Régi emlékek…

- Nem szeretnél róla beszélni igaz?

- Sajnálom Harry, de most nem megy.

- Rendben. Akkor megengeded hogy felvidíthassalak?

Bólintottam egyet, majd levette a pólóját és a farmerét az alsógatyájával együtt. Elzárta a csapot, belemászott a forró kádba, majd kinyújtotta a kezét. Egy percig csak néztem őt, majd megfogtam én is a kezét és bebújtam mellé. Háttal nekidőltem és csak feküdtünk a habos vízben. Imádom hogy ha énekel nekem és ezt ő is nagyon jól tudja. Halkan elkezdte a Say Something dallamát, majd szembefordított magával. Mélyen a szemembe nézett és úgy énekelte tovább a dalt. Sikerült neki. Nem nagy mosolyt, de sikerült neki az arcomra erőltetnie. Mikor végzett a dallal, közelebb hajolt hozzám és egy forró csókot lehet homlokomra. Közelebb bújtam hozzá és pár percig csak így ültünk a már langyos vízben. Kiszálltunk a kádból, majd miután megtörölköztünk, felvettem egy laza kis ruhát, majd bedugtam a hajvasalót.

- Mindjárt jövök, csak meghozták a ruhámat a tisztítóból- csukta be maga mögött az ajtót Hazz.

Vajon mit fog majd felenni? Annyira imádom a stílusát és eszméletlen jó ruhákat szokott hordani. Biztos hogy a maiban sem csalódok. Már a hajam felénél tartottam, amikor a barátom újra benyitott a szobába egy hatalmas akasztóval.

- Na hagy nézzem mit veszel fel.

- Nem-nem. Majd ha csak felveszem- vitte be a gardróbba. Először te öltözöl fel és utána majd én.

- Rendben- adtam meg magamat. Pár perc után már végeztem is a hajammal, majd mikor a gardrób felé indultam, H megfogta a kezemet és visszahúzott.

- Azt szeretném, hogy itt öltözz előttem. Annyira szeretem nézni az alakodat. Csak ülj ide le és már hozom is a ruhát. Így is volt. Egy fekete, csipkés ruhát hoztam magammal erre az eseményre és amikor kész lettem Hazz nagy szemekkel nézett engem. Én csak meglöktem és ráparancsoltam hogy öltözzön fel, mert 15 perc múlva ideér a kocsi. Amikor kilépett az ajtó mögül, a szívem egy hatalmasat dobbant. Ezt nem hiszem el. Ez a csíkos öltöny. Harry azt az öltönyt vette fel, amit én kértem tőle. Ennyire kedves hogy lehet?

- Tetszik angyalom?

- Szeretlek- futottam oda hozzá, majd egy csókot hagytam ajkain. Derekamra helyezte az egyik kezét és így mentünk le a ház előtt álló limuzinhoz. Kinyitotta nekem az ajtót, majd beült mellém a fekete bőr ülésre. Lou, Liam, Soph és Bertáék is csatlakoznak majd hozzánk, ezért most első utunk Tommohoz vezet.

*Harry szemszöge*

Klau eszméletlen dögös. Sosem voltam annyira perverz mint most, de Klau egyszerűen kihozza belőlem. Ha meglátom őt olyan perverz gondolataim támadnak, hogy még én is meglepődöm rajta. Most is olyan kurva dögös, hogy legszívesebben itt dugnám meg a kocsiban, de ez sajnos lehetetlen. Ez a ruha teljesen kiemeli azt a csinos alakját és a lábaitól megőrülök. Viszont amikor bementem a fürdőbe és láttam hogy sír, a szívem szakadt meg. Annyira tudni akarom hogy mi volt a baj, de nem akarom ráerőltetni, hiszen megmondta nem akar róla beszélni, Most is olyan csöndes és szomorú. Remélem ha találkozik Bertával vagy Louval sokkal jobban lesz.

- Csá haver!- nyitott be Lou.

Lekezeltem vele, majd Klaut is köszöntötte 2 puszival. Majd leült a velünk szembe lévő ülésre. Mind a hárman nagyon jól elvagyunk és amikor még Niall, Ber, Liam és Soph is csatlakozik hozzánk, csak jobb lett a hangulat. Hála istennek Klau is jobban van, aminek nagyon örülök.

- Hölgyeim!- mutatta Lou az utat a csajoknak

Először Soph és Berta lépett ki, majd utána az én hercegnőm. Én azonnal követtem, majd amikor a lábam érintette a talajt, rögtön magamhoz húztam a derekánál fogva, majd közelebb hajoltam.

- Na hogy tetszik?- hajoltam a füléhez.

- Hihetetlen. Rengeteg sztár van itt és rengeteg fotós, akikből post páran minket fotóznak. Hihetetlen hogy ezen a bizonyos vörös szőnyegen állok azzal, akiért az életemet is odaadnám.

- Hát ez most már a minden napjaiddá fognak válni. Tudom nem szereted ha ezt mondom, de most már te is sztár vagy. Az én sztár hercegnőm, aki remélhetőleg minden hova el fog kísérni- leheltem ajkaira egy forró csókot. Nem bírtam ki hogy ne érezzem a cseresznye ízt, amit egy kis kávé ízzel tálal fel nekem. Megfogtam a kezét, szorosan az enyémhez zártam, majd megtettük együtt az első lépésünket.

- Harry! Hagy kérjünk egy képet a barátnőddel!- kiabálta egy csomó fotós.

Miért is ne? Átkaroltam a BARÁTNŐM derekát, magamhoz húztam és hagytam hagy villogjanak a vakuk. Pár percig csak ketten álltunk ott, majd a többiek is csatlakoztak hozzánk és egy csoport képet csináltunk. Besétáltunk a hatalmas terembe és az asztalunkhoz vezettük a párjainkat. Én Klau és Lou között ültem. Lou mellett Liam és Sophia, Klau mellett meg Berta és Niall. Rengetegen jöttek oda üdvözölni és amikor egy ismerőst pillantottam meg a messziségben, azonnal felálltam.

- Szevasz haver!

- Szia Ed! Hogy vagy?

- Soha jobban Harry. Soha jobban.

- Na mi ennek az oka?

- A rajongóim. Eszméletlenek. Imádom őket.

- Ki nem imádná a rajongóit?

- Igaz.

- Ed. Hagy mutassak be neked valakit- fordultam Klauhoz, majd felállt ős is és hozzánk fordult.

- Azt a mindenit haver. Ki ez a szépség?

- Ed ő itt a barátnőm, Klaudia Smith. Klau ez a hülye itt, Ed…

- Sheeran- fejezte be mondatomat Klau. Akkora szemekkel nézett Edre, hogy gondoltam nagy rajongója.

- Örülök hogy megismerhetlek. Nagyon sokat hallottam rólad. Ha Hazzal találkozunk, egyfolytában csak rólad beszél, hogy mennyire elcsavartad a fejét.

- Haver- szúrós szemmel néztem rá.

- Mi van? Én csak az igazságot mondom- tette fel a kezét védekezésként- Na de odaköszönök a többieknek is aztán visszaülök a saját asztalomhoz.

- Na végre már hogy elmész- viccelődtem barátommal.

- Nagyon örülök hogy megismerhettelek és remélem még találkozunk- fordult oda Smithhez, majd egy puszival elköszönt tőle- Te haver meg szerezzetek be jó sok díjat a srácokkal- rázott velem kezet, majd közelebb hajolt hozzám- Vigyázz erre a lányra Harry- biccentette fejét jobbra- Látszik rajta hogy oda és vissza van érted. Végre találtál egy normális csajt. Ne baszd el most az egyszer.

Bólintottam egyet majd visszaültünk az asztalhoz. Ed mindenkit körbeüdvözölt, majd Horan is bemutatta Smith barátnőjét. Amint visszaült a helyére, kezdődött is a díjátadó. Ed már nyert is egy szobrocskát és Selena is bezsebelte magának a Legjobb Női Előadó díjat.

- Most következzen a  Legjobb Régi Dala nyertese! Lássuk a jelölteket.

Ahogy sorolták a neveket, a miénk is felcsendült a Story Of My Lifefal.

- A nyertes pedig nem más mint,…- miért izgulok most ennyire? Sosem szoktam így izgulni. Talán mert Klau is itt van most mellettem és bizonyítani akarok neki? Igen, ez lehet az oka.

- A nyertes pedig a One Direction- Story Of My Life!- hatalmas taps özön tört ki. Odafordultam a páromhoz, aki egy hatalmas csókkal gratulált nekem/nekünk, majd amikor odasúgtam neki hogy most figyeljen, felmentem a többiekkel a színpadra. Louis magához vette a szobrocskát a mikrofont pedig elkértem a beszédhez.

- Huh hol is kezdjem. Nagyon de nagyon köszönjük a Directionereinknek, mert ez nélkülük nem sikerült volna. Ha nem lennének a fanjaink, mi se állhatnánk most itt. Még pedig ha most nem lennénk itt, valószínű hogy nem ismertem volna meg a fiúkat és nem ismertem volna meg még egy személyt se. Ez a személy az én szerelmem, aki most is ott ül a közönség sorai között és elkísért engem. Azért akartam most én mondani ezt a beszédet, mert Klaunak a kedvenc dala ez, amivel most nyertünk. Elmesélte nekem hogy ezzel a dallal ismert meg bennünket és emiatt a dal miatt szeretett belém. Szóval nagyon köszönjük azoknak is akik ezt a remek dalt megírták velünk együtt. Imádjuk a Directionereket, és Klau, téged is nagyon szeretlek.

El sem hiszem hogy ezt megtettem. Ezelőtt soha senkinek nem csináltam ilyesmit, de Smith megérdemli. Amikor lementünk vissza a lányokhoz, az én csajom a nyakamba ugrott és éreztem ahogy a könnyek az öltönyömre folynak.

- Annyira köszönöm Harry! Ez volt a legszebb dolog, amit valaha is megtettek nekem. Nagyon szeretlek.

- Én is szeretlek hercegnőm- adtam neki egy újabb csókot, majd leültünk az asztalhoz és odadőlt hozzám. Az est folyamán rengeteg szobrocskát hozhattunk el, majd amikor véget ért a nagy ceremónia, azonnal hívtam is a sofőrünket.

- Jöttök az After Partyra?- jött mellénk Niall, Bertával az oldalán.

- Smith már sajnos nagyon fáradt, ezért ezt most kihagyjuk- mind a hárman furán néztek, majd elköszöntük tőlük és kimentünk a kocsihoz. Amikor beszálltunk a fekete limuzinba, Klau rögtön kérdőre vont.

- Szóval fáradt vagyok?

- Bocsi de ki kellett találnom valamit.

- Miért is?

- Mert nem akarok elmenni a buliba. Egy sokkal jobb dolgot találtam ki, de ezt csak kettőnknek- helyeztem combjaira kézfejemet. Amikor a kapu elé értünk és elhajtott a kocsi, Klaut neki nyomtam a kapunak és hevesen csókolózni kezdett. A nyelvem már az övével táncolt, majd megfogtam a combjánál fogva és felemeltem, Lábait rögtön a derekamra fonta és így mentünk be egészen a konyháig a csókcsatát meg nem szakítva. Ráültettem a konyha pultra, majd a szoknyáját fentebb kezdtem csúsztatni.

- Szeretlek Smith!

- Szeretlek Styles!