26.fejezet: Újra itt

A telefonom hangos ébresztőjére nyitottam ki szemeimet. Hétfő van, ami azt jelenti hogy kezdődik újra az egyetem annyi nap kihagyás után. Miután Harry visszament Amerikába, egyfolytában hívogat és SMS-ket küldözget. Rettentően hiányzik és a fájdalom ahelyett hogy enyhülne, csak egyre erősebb lesz. Esténkét sem tudok aludni, hisz hiányzik ahogy a mellkasán fekve merülök álomba. Minden nap minden percében csak is ő jár a fejemben. Mindig azon jár az eszem, hogy mit csinálhat és hol lehet. Vajon ő is annyira kivan mint én? Vajon ő se tud aludni ahogy én se? Vajon én is mindig az eszében járok? Hát nem fogom sajnos megtudni. Nagyon nehezen kibújok a meleg takaró alól és a fürdőbe megyek. Szörnyen nézek ki. Szemeim fel vannak duzzadva és pirosak a sírástól és természetesen a szürke karikák is jelen vannak a szemem alatt. Lófarokba felkötöm a hajamat, majd megengedem a csapot. Jéghideg víz folyik belőle, majd amikor a tenyerem megtelik a hideg folyadékkal, arcomba fröcskölöm. Kicsit felébredtem tőle, de még így is borzalmasan mutatok. Kinyitottam a kis tükrös ajtómat és megpillantottam a véres pengét. Szinte farkasszemet néztem vele és sorjában jöttek fel az emlékek.

- A francba!- ordibáltam fel magamba, majd megfogtam a kis eszközt és kidobtam a kukába.

Kimentem a fürdőből, majd lementem a konyhába, ahol már barátnőm ette a kedvenc müzlijét.

- Jó reggelt!

- Neked is- erőltettem magamra egy mosolyt.

- Hogy vagy?- a szívverésem azonnal felgyorsult, mert ismét eszembe jut Ő. Nem is válaszoltam csak megrángattam a vállamat és leültem barátnőmmel szembe az asztalhoz.

- Biztos hogy suliba akarsz menni?

- Már sokat hiányoztam. Muszáj lesz. Legalább elterelem a figyelmemet…tudod.

- Igen tudom. Nyugi- Berta bekapta az utolsó falatot, majd felállt és a mosogatóba rakta a tányérját- ma későn jövök haza, az is lehet hogy este.

- Rendben.

- Elleszel?- aggódott arccal néz rám.

- Igen jól leszek, csak ne néz így rám, mert ijesztő.

- Akár csak Harryt hallanám- nevette el magát, de azonnal abba is hagyta, hisz rájött mit mondott- Ne haragudj Klau. Nem akartam.

- Semmi baj- mosolyogtam rá.

Közelebb jött hozzám, majd amikor szorosan megölelt, felsietett a szobájába. Miután befejeztem a reggelimet, elpakoltam a koszos tányérokat és én is az emeletre mentem.

- Nagyon ki van. Az előbb véletlen felhoztam Harryt és majdnem elsírta magát- hallottam meg Berta hangját kiszűrődni a szobájából. Közelebb léptem az ajtójához és hallgatózni kezdtem. Vajon ki van a vonal másik oldalán?

- Nem merem elengedni. Jó tudom hogy ott lesz Ashton, de akkor is. Múltkor is mi történt amikor vele hagytam. Mit tegyek Niall?

Aha. Szóval Niall az. Most legszívesebben berohannék a szobába és átvenném a telefon hogy Hazzról kérdezzek. De ezt sajnos nem tehetem meg. El kell hogy engedjem Harryt.

- És ő hogy van?- mint ha hallaná a gondolatomat Ber. Már csak az zavar, hogy nem hallom Niall mit mond. És nem is fogom. Ekkor elhúzódok az ajtótól és a sajátomba megyek. Leülök az ágy szélére és a telefonomra nézek. 10 hívás Harrytől. Mikor leraknám a telefonomat, épp akkor hív megint. Ahogy ott villog a neve, a szívem majd meghasad. Lenémítom a telefonomat és a gardróbba megyek. Felveszek egy szűk farmert, meg egy kötött pulóvert és a fürdőbe indulok. Azt hittem összeesek az ijedtségtől, amikor meglátom Bertát, aki a szobám ajtajában áll.

- Ennyire ijesztő vagyok?- nevet fel, majd beljebb jön.

- Te is ijedős vagy. Szóval ne is halljam a hangodat- nevettem fel én is. Őszintén.

- Tudom hogy ott voltál az ajtóm előtt, amikor Nivel beszéltem- követett a mosdóba.

Rögtön lefagytam. Nem tudom mit mondjak.

- Mit hallottál?- előzött meg engem.

- Hallottam hogy elmondtad neki hogy kivagyok és hogy nem mersz elengedni az iskolába még Ashel sem. Meg hogy megkérdezted hogy van…- nem bírtam kimondani a nevét, ezért tereltem a témát- Elmondtad Niallnek hogy mit tettem?

- Igen elmondtam. Ne haragudj, csak Niallel mindent elmondunk egymásnak.

- Ne butáskodj. Nem haragszom- végeztem a fogmosással.

- Azt mondta hogy adjam át üdvözletemet és hogy hiányzol neki. Nincs kivel hülyéskednie- kuncogott fel Ber.

- Bolond ez a Niall. Ha beszélsz vele, mond meg neki hogy én is üdvözlöm.

Ber csak bólintott egyet, majd felállt és az ajtó felé ment.

- Berta!- szóltam utána.

- Igen Klau?

- Mit mondott Niall arra, hogy...tudod...hogy…hogy van…ahh francba. Hogy van Harry?

- Biztos tudni akarod?

Csak bólintottam, mire Ber visszaült a kád szélére.

- Hát azt mondta hogy nagyon ki van. A koncerten szinte csak egy helyben áll és többször is le kell mennie a színpadról- a szívem szakad meg- A Little Thingst sosem bírja elénekelni, mert rögtön rád gondol és Ni segít neki. Egyfolytában a közös képeiteket nézi és egyfolytában hívogat és üzenetezget, amit ugye te is tudsz. Mielőtt elkezdődik a koncert, mindig hív és ahogy vége van rögtön a telefonjáért nyúl hogy újra ezt tegye. Teljesen olyan, mint egy élő zombi. És hát amit szerintem nem szívesen hallasz, hogy minden este csak iszik. Holt részegre leissza magát és tör-zúz az utcákon.

- Istenem- kaptam a számhoz a kezemet. A könnyek gyűlni kezdtek és azonnal leültem barátnőm mellé, mert éreztem nem bírok már megállni sokáig. Hozzá dőltem és sírni kezdtem. Nem szóltunk egymáshoz, csak sírtam. A hátamat simogatta, majd a szemeimbe nézett és megnyugtatott. 6 órát ütött az óra, amikor Berta elköszönt tőlem és elindult az iskolába. Gyorsan megcsináltam a sminkemet, a hajamat meg kivasaltam. Már fél 6 van és épp csöngettek. Nem tudom miért, de rögtön görcsbe állt a hasam. Lesétáltam a lépcsőn, majd amikor elfordítottam a kulcsot és kinyitottam az ajtót, a görcs elállt.

- Jó reggelt szépség!- köszöntött hatalmas mosollyal Ash.

- Szia- intettem be- hát te?

- Gondoltam mehetnénk együtt suliba. Baj?

- Dehogy baj. Köszönöm szépen.

- Na akkor hozd a cuccodat és indulhatunk is.

Gyorsan magamhoz vettem a táskámat, majd a telefonomat, ami ismét csörgött. Lehet rosszul döntöttem, de kikapcsoltam és belecsúsztattam a táskám szélébe. Bezártam a házat, majd beültem Ash mellé.

- Szép napunk van nem?

- De- válaszoltam röviden, majd nekidőltem az ablaknak.

- Hallottam leadtad a pomponozást. Miért adtad le?

- Hát tudod az nem az én világom. Meg hát milyen csapatkapitány vagyok hogy már azonnal hiányoztam 3 edzésről?

- És vettél fel valami mást?

- Kosarat. Az jó lehet. Régen úgy is szerettem.

- Komolyan? Akkor együtt lesz az edzésünk- úgy vigyorog Ash mint egy tejbe tök.

- Az jó.

- Ugye tudod hogy ma lesz egy boksz edzésünk?

- Igen tudom. Semmi kedvem hozzá.

- Pedig jó lesz- kanyarodunk be az egyetem parkolójába- Kiadhatod majd az érzelmeidet.

Kiszálltam a kocsiból és a hatalmas ajtó felé lépkedtünk. Ahogy benyitottunk, a sok nyüzsgő emberrel találtam szeme magamat.

- Egy jó kis anatómia így reggelre nagyon jó mi?

- Repesek az örömtől.

- Hát igen. Tanulhatunk a farkakról meg ilyenek. Jó móka.

- Ashton- böktem oldalba és ma másodszorra őszintén nevettem el magam- Undorító vagy.

- Legalább megnevettettelek. Kérhetek valamit?

- Persze.

- Lehetne hogy egész nap mosolyogj? Gyönyörű vagy akkor, ha mosolyogsz.

Meglepett Ashton megjegyzése és bevallom el is pirultam kicsit.

- Ne haragudj. Csak nem szeretném ha szomorú lennél.

- Semmi baj. Ígérem megpróbálok mindent.

- Esetleg van kedved ma velem ebédelni?- ülünk le a hátsó sorba.

Mikor épp válaszoltam volna, a tanár belépett a terembe és el is kezdtük az órát. Egy cetlire felírtam egy „igen” szócskát és odacsúsztattam Ashton jegyzeteihez. Elmosolyodott, majd hátulra rakta a kis cetlit. A nap gyorsan telik, de még is mindig Styleson jár az agyam. Ashtonnal épp az edzőteremhez tartunk. Ebéd közbe sokat nevettünk, de sajnos legtöbbjük csak erőltetett nevetés volt, ami valószínű levehető volt. Ahogy leparkoltunk besiettünk a nagy izzadtság szagú terembe. Rengeteg férfi volt, de megláttam köztük egy ismerős arcot.

- Szia Melissa!- öleltem magamhoz.

- Istenem de rég láttalak. Úgy hiányoztál. Ashtonnal nem nagyon tudtam csajos dolgokról beszélni.

- Hékás. Én igen is jó partner vagyok ehhez.

- Persze Ashton. Ahogy akarod.

Mire végre megvitatták hogy Ash jó hallgatóság, bementünk az öltözőbe átöltözni. Rengeteget mesélt Melissa hogy mi volt amíg én nem voltam. Elmondta hogy tudja mi történt velem és Harryvel és sajnálja a dolgot. Itt ezt a témát le is zártuk és kimentünk a terembe. Az edző nagyon izmos volt és kopasz. Ijesztő volt, de amilyen ijesztő olyan kedves volt. Sokat nevettünk. Már a végénél tartottunk, amikor a falra felakasztott zsákhoz mentünk.

- Na Klau! Itt az a cél, hogy képzelj ide valakit, akire most haragszol vagy megütnéd, vagy bármi ami rossz. Használd azokat a technikákat, amiket itt az előbb mutattam.

Ahogy Josh befejezte a mondandóját, beállt a zsák mögé és ütni kezdtem azt.

- Ne haragudj, de mi van veled? Olyan gyengén ütöd ez a zsákot, mintha egy tojás lenne. Add ki a dühödet. És ne mond hogy nincs, mert látom rajtad. Szóval gyerünk. Ne fogd vissza magad.

Talán ezzel kiadhatom magamból a sok fájdalmat? Erősebben és erőssebben kezdtem ütni a zsákot és hallottam ahogy Josh kiabálja hogy jól csinálom, de még erősebben üssem. Odaképzeltem annak a szőke lánynak a képét, akivel Harry csókolózott. Ott volt előttem az a kép, amit Twitteren láttam. Aztán megjelent előttem az a kép, ahogy Harry az ágyra dönti és szexelni kezdenek. Egyre dühösebb és dühösebb voltam. Minden félét kiabáltam és a többiek már mind engem néztek.

- Szeretlek Harry a rohadt életbe!- ütöttem egy nagyon a zsákba, majd eltört a mécses. Leguggoltam és sírni kezdtem. Amikor megláttam hogy mindenki körém gyűlt, felálltam és az öltözőbe futottam. Leültem a padra és kezeim közé temettem arcomat. Hogy lehettem ilyen gyenge? Most mindenki biztos rólam beszél milyen vicces voltam. Az ajtó nyílni kezdett és éreztem hogy valaki helyet foglalt mellettem.

- Jól vagy?- hallottam meg az edzőm hangját.

- Elnézést ezért a kirohanásért- töröltem le könnyeimet.

- Semmi gond. Megértem. Valahonnan nagyon ismerős voltál, de amikor kimondtál egy nevet, rögtön tudtam ki is vagy. Te vagy annak a sztárnak a barátnője. A lányom egyfolytában rólad és a barátodról beszél- nevetett fel.

- Már nem a barátom- csuklott el a hangom.

- Ohh. Hát sajnálom. Akkor már értem miért van maga alatt a kislányom.

- Komolyan?

- Igen. Nagyon szeretet téged. Nagyon megkedvelt így a médián keresztül.

- Ez jól esik. Köszönöm szépen és még egyszer bocsánat.

- Semmi gond. Úgy is végeztünk. Öltözz fel és hazamehetsz- állt fel mellőlem, majd az ajtónál még visszafordult- Amúgy azaz Ashton itt van az öltöző előtt és rád vár. Nagyon rendes srác- mosolygott, majd kilépett. Gyorsan felöltöztem és amikor kiléptem az ajtón, Ash a falnak támaszkodott, de mikor meglátott rögtön odasietett.

- Jól vagy?

- Csak menjünk innen. Kérlek.

Nem is válaszolt csak bólintott. Elköszöntünk Joshtól, majd beültünk a kocsiba és haza siettünk. 4 óra körül lehetett és nagyon éhes voltam. Megálltunk a házunk előtt, megköszöntem Ashnek hogy hazahozott, majd egy öleléssel elbúcsúztam. Becsaptam magam mögött az ajtót, levettem a cipőmet és az emeletre mentem. Le kell fürdenem, mert irtó büdös vagyok. Bekapcsoltam a telefonomat és ismét rengeteg nem fogadott hívásom van és üzenetem. Harry…Harry…Harry. Mind tőle jött, de megpillantottam Anya nevét is. Gyorsan visszahívtam. Már nagyon rég beszéltünk és nagyon hiányzik a hangja. Amikor felvette a telefont, aggodalmas hangja volt. Ő is Harry és az én történetemmel jött. Megmondtam neki hogy túl élem és nem kell aggódnia. Szeretné ha hazamennék a hétvégén és végül is nem is elleneztem, mert már nagyon hiányzik a családom. Akkor voltam ott legutoljára, amikor Harryt mutattam be nekik. Milyen régen volt. El sem hiszem. Egy szeretlek-kel elköszöntem, majd ismét hívtak. Azt hittem megint Harry, de nem ő volt.

- Szia Berta!

- Szia Klau! Hogy vagy? Ash mondta mi történt.

- Ahjj istenem. Kinyírom Ashtont. Minden rendben van, most megyek fürdeni.

- Hiányzol ám te lüke.

- Te is nekem. Mikor jössz haza?

- Körülbelül 7 órakor. Nyugodtan egyél valamit. Majd megyek és beszélünk. De most mennem kell, mert kezdődik az órám. Szeretlek! Sziaa!

Letettem a telefont a kis polcra, majd beültem a forró vízbe. Nagyon jól esik, ahogy a forró víz ellazítja az izmaimat és nyugodt leszek. Még mindig nagyon éhes vagyok, de semmi kedvem főzőcskézni. Megtöröltem a vizes kezemet, majd a telefonhoz nyúltam. Felhívtam a kedvenc pizzánzónkat és rendeltem két pizzát. Egyet nekem és egy másikat Bertának, ha haza ér legyen mit ennie. Leraktam a mobilomat és belesüppedtem a habok közé.

Harry belemarkol a szőke nő hajába, majd az ágyra dönti. Heves csókolózásba kezdenek és nem törődnek azzal hogy én is ott vagyok. Mint ha egy szellem lennék. Harry leveszi a ruháját és a csaj is így teszi. Harry végig simít rajta, majd belé hatol. Hozzászorítja a forró testét ahhoz a lányhoz, akiből hangos nyögések jönnek és néha a nevét kiabálja, ahogy én szoktam. Styles.

Szemeim kipattannak és hallom hogy újra csöngetnek. Gyorsan magamra veszek egy köntöst és egy mamuszt és lesietek a földszintre. Kinyitom az ajtót és a pizza futárt látom magam előtt. A szemei majdnem kiesnek úgy néz engem.

- Ti..tíz font lesz…a…a pizza- nyelt egy nagyot. Odaadtam neki a pénzt, majd megköszöntem és becsuktam az ajtót. Ez kínos volt. Bevittem a konyhába a két dobozt. Már fél 7 van? Jól elaludtam. Felmentem az emeletre, majd gyorsan felvettem a pizsomámat. Visszamentem a konyhába, felvettem a pizzámat és beültem a TV elé. Híradó. Hát legyen. Úgy is rég láttam már.

Ez a kaja isteni. Olyan rég ettem már. Ahogy a sajt és az ananász összekeveredik a babbal. Mennyei.

- Nagyon lesokkolta a One Direction rajongóit, amikor megjelent egy kép az interneten, hogy Harry Styles megcsalta barátnőjét, Klaudia Smitht. Klaudia nagyon rosszul viselte, amikor megtudta szerelme mit követett el. Egy titkos ember arról számolt be nekünk, hogy Klau ha minden igaz bántotta magát, amitől kórházba is került. Harry utána ment…- na ebből elég. Kapcsoltam át egy másik csatornára. A szívem ismét sajogni kezdett és már az étvágyam is elment. Leraktam a nagy dobozt az asztalra, majd egy természet filmet kezdtem el nézni. Szemeim ismét lecsukódtak és álomba merültem. Egy hangos ajtócsapódás ébresztett fel álmomból.

- Harry!

- Én vagyok az- jött oda Berta- ne haragudj nem akartalak felébreszteni.

- Semmi baj. Hány óra?

- Nyolc múlt pár perccel. Akkora dugó van a városba hogy alig bírtam hazajönni. Hihetetlen.

- Rendeltem neked is pizzát. Ott van a konyhába- ültem fel a kanapén.

- Nagyon rendes vagy. Köszönöm.

Pér perc múlva visszatért barátnőm a nagy dobozzal a kezében, majd leült mellém. Elmesélte nekem mi történt ma vele és hogy nagyon elfáradt. Ezután elmeséltem én is a mai napomat és azt is elmondtam neki hogy hazamegyek a hétvégén. Örül hogy egy kicsit hazamegyek, mert abban a hitben van hogy majd ott hátha jobban leszek. De téved. Bárhova megyek, akkor is fájni fog. Csöngettek. Vajon ki az ilyen későn? Berta azt mondta hogy majd ő kinyitja, szóval én néztem tovább a TV-t.

- Hozzád jöttek Klau!

Amikor hátra nézek Ash tengerkék szemeit látom meg. Hát ő meg mit keres itt?

- Szia Ash. Baj van?- siettem oda hozzá.

- Azt hiszem én magatokra hagylak- ölelt meg barátnőm-majd gyere be hozzám- súgta oda utolsó mondatát.

- Jó éjt Berta!

- Neked is Ashton.

Intettem neki hogy jöjjön be, de ő tiltakozott.

- Bocsánat hogy ilyen későn zavarlak titeket.

- Nem zavarsz. De mi a baj? Valami történt? Kezdesz megijeszteni.

- Nem dehogy. Nincs semmi baj. Igazából fura amit mondok, de csak megakartam kérdezni hogy holnap is megyünk-e együtt suliba? Meg arra gondoltam hogy reggelizhetnénk együtt, ha van kedved.

- Persze hogy van és benne vagyok, de ezt telefonon is megkérdezhetted volna- mosolyodom el.

- Tudom, de látni akartalak.

Hogy mi? Nem tudom mit mondjak. Ashton csak azért jött ide hogy láthasson?

- Bocsánat. Nem kellet volna ezt mondanom- túrt bele a hajába, ahogy Harry szokott.

- Semmi baj. Csak megleptél. De köszönöm. Nagyon aranyos tőled.

Elég kínos most a helyzet. Mind a ketten csöndben nézünk egymás elé. Már szólásra nyitottam a szám, de Grey megelőzött.

- Hát akkor én megyek is.

- Kikísérlek.

Kinyitottam az ajtót, de mielőtt még elindult volna visszafordult és megölelt.

- Jó volt látni. Vigyáz magadra te bolond. Holnap 6-ra itt leszek.

- Mindig vigyázok. Jó éjt Ash- távolodtunk el egymástól. Mielőtt még beszállt volna a kocsiba, visszanézett és intett nekem. A kocsi lámpái felvillantak és elhajtott. Becsuktam az ajtót, majd jól bezártam. Kidobtam a pizzás dobozokat és Bertához siettem.

- Kopp-Kopp!- nyitottam be és láttam hogy valami orvosos könyvet olvasgat.

- Na mi volt?- lerakta a kis könyvet, majd megveregette a mellette lévő helyet.

- Azért jött hogy megkérdezze elmegyek-e vele holnap reggelizni és hogy megyünk-e megint együtt suliba.

- És ezért eljött ide?

- Azt mondta látni akart.

Berta szemei nagyra tágultak és félig mosolygott is.

- Ne nézz így.

- Milyen aranyos. Megzabálom.

- Igen. Aranyos BARÁTI gesztus.

- Baráti…ja- nevetett fel.

- Igen Berta. Baráti. Semmi több.

- Szerinted „baráti” gesztus hogy 10 órakor ideállít és olyat kérdez, amit telefonba is lehetne?

- Na jó. Te már fáradt vagy- álltam fel- jó éjt.

- Jó éjt!

Hát bolond ez a nő. Tudom hogy Ashton csak barátként jött ide. Vagy is...nem tudom. Lehet igaza van Bertának? Nem. Biztos nem. Ash tudja min megyek keresztül és tudja hogy szeretem Harryt. Befeküdtem a puha ágyamba, majd a meleg takarót magamra húztam. Csak a plafont bámultam. Ismét nem tudok aludni. Álmos vagyok, de nem bírok aludni. A könnyeim ismét kicsordultak. Ismét zokogásba kezdek, mint miden este. Remélem ha hazamegyek, kicsit le tudok nyugodni. Hátha anyáék tudnak segíteni. Vagy mi van ha nem?

A telefonom világítani kezdett és a csengőhang is megszólalt. Megnézem a kijelzőt és eltátom a számat. Csak akkor térek magamhoz, amikor letették a telefont. Rengeteg hívás jött Louistól és rengetek üzenet, amiben nagy betűkkel írja hogy vegyem fel, mert fontos. Ismét hív. Lehet baj van? Felveszem. Nem lesz semmi gond.

- Szia Louis! Mi a baj?

- Végre Klau hogy felvetted. Hé te sírsz?

- Nem dehogy…vagy is…nem érdekes. Mi a baj Louis amiért negyed 11-kor kell felhívni.

- Harry!

Ahogy meghallottam a nevét, a szívem összeszorul és a hasam görcsölni kezdett. Köpni nyelni nem tudok. Mi van Harryvel? Bármi baja esett nem bocsájtom meg magamnak.

- Klau itt vagy?

- Mi történt vele?- kérdezem halkan.

- Ma van egy koncertünk, de nem akar feljönni. El akar menni és azt hajtogatja hogy ki akar lépni a bandából. Tudjuk hogy nem gondolja komolyan, de na. Tudom hogy neked hülyeség hogy ezért hívtalak fel, de nem okozhatunk csalódást a rajongóinknak. Ugye megérted?

- Persze hogy meg. De mit szeretnél mit tegyek?

- Esetleg beszélnél vele?

- Mi? Nem. Az ki van csukva.

- Klau kérlek. Legalább a mi kedvünkért. Könyörgöm.

- Nem tudom Tommo…

- Kérlek Klau. Tedd meg értem és a srácokért.

Egy ideig csöndbe vagyok és gondolkodok. Vajon mit tegyek? Lou és a többiek számítanak rám.

- Hol van?- adom be a derekam.

- Bent van az öltözőben. Beszélsz vele?

- Igen.

- Úristen Klau. Nagyon köszönjük. Már is adom.

El sem hiszem hogy ezt csinálom. Azt se tudom hogy kezdjek neki. Azt se tudom mit mondjak. Mi van ha elsírom magam?

- Valaki veled akar beszélni- hallom meg Louis hangját a vonal másik végén.

- Hagyj békén Louis. Nem érdekel senki. Menjen a francba- ez Harry volt. Istenem de rég hallottam. Már könnyezek is.

- Kérlek haver. Nem bánod meg. Nézz a kijelzőre.

Ismét nagy csönd ülepedett le. Pár másodperc múlva meghallok valami.

- Te vagy az Klau?- élesebb most már a hang. Szóval most már nála van a telefon. Istenem. Érzem a hangjában a fájdalmat.

- Szia Harry.

- Istenem. El sem hiszem hogy te vagy az. Miért nem veszed fel a telefont? Annyiszor hívtalak. Meg kell beszélnünk a…

- Harry!- állítottam le.

- Igen?

- Most nem erről akarok beszélni.

- Hát akkor miről?- nyelt egy nagyot.

- Tommo hívott fel hogy beszéljek veled, amiért ma nem akarsz felmenni a színpadra.

- Akkor nem is te hívtál?

- Nem.

Ismét nagy csönd van. Mit mondjak neki? Alig bírok megszólalni. Hiányzik nekem. Nagyon.

- Hiányzol nekem- szól bele a telefonba és érzem benne a fájdalmat.

- Harry kérlek ne…

- Mit ne? Szeretlek Klau és hiányzol. Meg kell beszélnünk azt az estét. Nem úgy történt ahogy gondolod. Nem feküdtem le Vanesszával. Azt csak azért mondtam, mert be voltam rúgva. Esküszöm hogy nem feküdtem le vele. Higgy nekem szerelmem- bőgte a telefonba.

- Kérlek hagyd abba. Csak azért hívtalak hogy ne hagyd ott a koncertet.

- Nem tudok oda felmenni.

- De fel tudsz. Kérlek Harry. Tedd meg ezt…tedd meg ezt értem.

- Tudod hogy szeretlek, de nem megy Klau. Nem bírok koncentrálni.

- És akkor se mész fel, ha találkozok veled?

- Hogy mi?- remény csillan meg hangjában. Nem hiszem el hogy ezt teszem.

- Ha felmész és végi csinálod a turnét, akkor találkozok veled és megbeszéljük a dolgokat. De akkor ne hívogass folyton Harry. Úgy se fogom felvenni.

- Rendben. Nem foglak hívogatni, ha válaszolsz még egy kérdésemre.

- Legyen- adom be ma már másodszorra a derekam.

- Szeretsz még engem?- teszi fel halkan a kérdést. A szívem megáll és a lélegzetem felgyorsul. Egy kis hang azt súgja hogy az igazat mondjam.

- Itt vagy Smith?

- Igen  itt vagyok.

- És mi a válaszod? Tudnom kell hogy szeretsz-e még hercegnőm.

- Igen. Igen szeretlek. Mindennél jobban szeretlek Harry.

Ismét nagy csönd lett és hallom hogy ő is úgy zokog mint én.

- Végig csinálom a turnét és nem foglak hívogatni. Csak ígérj meg valamit.

- Igen?

- Ígérd meg hogy felhívsz ha találkozhatunk.

- Megígérem.

- Szeretlek Smith.

- Szia Harry.

Sokáig még mind a ketten tartjuk a telefont, de aztán én leszek az, aki megszakítja.

A párnámba temetem arcomat és hangosan kiadom magamból az, amit eddig visszatartottam.

25.fejezet: Ellopták a szívemet

Borzasztó volt azt nézni, ahogy Ash kirángatja az ajtón Harryt. De tudom, jól döntöttem. De akkor is. Azt nézni ahogy könyörögve kiabált és sírt. Sosem akartam őt így látni. Amikor azt mondtam neki hogy utálom, láttam szemeiben a fájdalmat. Amikor kiejtettem a számon, azonnal visszaszívtam volna, de nem lehetett. Nagyobb fájdalom az, amit ő csinált nekem. Mikor azt mondta nekem, hogy beszélni akar velem, éreztem hogy nem most van itt az ideje. Lehet azt mondtam neki hogy soha többé nem akarom látni, de ez is csak egy hazugság volt. Most is legszívesebben odabújnék hozzá, de nem tehetem meg. Egy nap ígérem hogy megbeszéljük ezt a dolgot, mert felnőttek vagyunk és nem kis óvodások, de ennek nem most van az ideje. Ash visszatért a szobába és nagyon dühös feje volt. Leült mellém és megfogta a kezemet. Berta bal oldalamra ült és elmesélte mi történt az elmúlt pár órában. Butaság volt amit tettem, de nem láttam más megoldást. Leakartam nyugodni és nem akartam azt a hatalmas űrt érezni ott legbelül, de még a penge sem segített ezen a borzasztó fájdalmon. Azt hiszem, hangosan kijelenthetem, hogy Harold ellopta a szívemet. Vajon ő most hol lehet? Hogy érzi magát? Nem tudom, de azt az egyet biztosra mondhatom hogy hiányzik és a szívem mélyén azt szeretném, ha most Ashton helyett ő fogná kezemet. Egy nagyon aranyos és fiatal lány lépett be az ajtómon. Odajött mellém és segített felültetni.

- Hogy van?

- Fizikailag jól vagyok.

- Az úr odakint a barátja?

- Milyen úr?

- Hosszú haja van és fekete kabátban van. Elég ismerős valahonnan, de ez mindegy is. Nagyon rosszul nézett ki.

- Ja igen. Ismerem, de már nem a barátom.

- Sajnálom.

Nagy csönd ülepedett a teremben, majd amikor minden vizsgálatot megcsináltunk, a nővér kiment. Ismét nagy csönd volt a négy fal között. Pár perc múlva ismerős hangot hallottam beszűrődni a folyosóról. „Hogy van a barátnőm? Vagy is a hölgy?”. Harry volt az. Még mindig itt van. Fájt ezt hallanom. Soha többé nem hallhatom majd hogy barátnőnek szólít. Sosem hallhatom már hogy csiperózsikának hív, mikor kelteget. A kedvencemet sem hallhatom soha többé. Smith. Ez fog a legjobban hiányozni. Nem tudom hogy fogok rajta túllépni, de meg kell tennem. Berta és Ash itt lesznek velem és majd segítenek átvészelni ezen a szörnyű időszakon. Vége lesz ennek egyáltalán? El fog múlni ez a fájdalom? Nem hinném. Nagyon megszerettem azt a lükét és szörnyen hiányzik. Berta felállt a székéről.

- Hova mész?- riadtam fel.

- Van egy kis elintézni valóm. Nemsokára vissza jövök.

Odasúgott valamit Ashtonnak, majd kisétált a teremből, de meg is állt az előtt. Valakivel beszélgetett és sejtettem ki az a személy. Nem hallottam miről beszélnek és ez nagyon idegesített.

- Miért csináltad? Miért kellet?

- Ashton erről most nem akarok beszélni. Nem vagyok olyan állapotban. Meg amúgy is. Tudod a választ rá nem?!

- Igen tudom, de egy fiú miatt sosem szabad sírni, se bántani magunkat. Tudtam hogy nem kellett volna hogy ott hagyjalak. Az én hibám az egész. Vagy is legjobban az a szemét tehet róla, de én is. Ha nem hagytalak volna egyedül,…

- Akkor találtam volna rá másik alkalmat hogy megtegyem. Ennek így kellet történnie Ash. Nem tehetsz róla. Nyugodj meg- szorítottam meg a kezét, majd az ajtó nyílni kezdett. Berta jött vissza és mögötte ott állt Harry is. Istenem. Szemei olyan pirosak mint az enyémek és láttam azt a fájdalmat benne, amit én érzek.

- Ezt nem hagyom annyiban!- csukódott be előtte a fehér ajtó.

Vajon küzdeni fog értem? Be bizonyítja majd nekem hogy szeret? Gondolom erre utalt azzal az egyetlen mondatával.

- Mit beszéltetek vele?- néztem fel barátnőmre és elengedtem Ashton kezét.

- Könyörgött hogy engedjem be, mert beszélni akar veled. De én megmondtam neki hogy menjen el és hogy vége van mindennek.

- Berta én szeretem. Nem akarom megint elengedni.

- Miről beszélsz?

- Nem hagyom hogy megint elmenjen- tápászkodtam ki az ágyból- Beszélnem kell vele. Túlságosan szeretem őt ahhoz hogy csak így vége legyen- bújtam bele a papucsomba, majd magamra vettem egy meleg pulóvert. Ismét folyni kezdtek könnyeim. Amikor az ajtóhoz értem, Berta megfogta a kezemet és visszahúzott.

- Most pihenned kell. Majd később beszéltek, de most tényleg pihenned kell.

- Ellopta a szívemet- rántottam ki kezemet barátnőm kezei közül, majd kiszaladtam a folyosóra. Nincs itt. Nem rég mehetett el. Még lehet itt van. Utána kell mennem. A folyosó végére futottam, majd a lifttel lesiettem a földszintre. Itt sincs. Nem érdekel milyen hideg van kint, én kimegyek. Hisz elmegy a rabló, aki magával viszi a szívemet. Kisiettem a kórház ajtaja elé, és akkor megláttam őt. Megláttam a tolvajomat, aki épp elhajt a fekete terepjárójával. Istenem. Elkéstem.

- Látjuk még egymást. Remélem- ott helyben estem össze és zokogni kezdtem.

*Másnap*

Felhúztam lábaimra a szűk farmeromat, majd gyorsan magamra vettem fehér felsőmet. Felhúztam barna csizmámat, majd amikor belebújtam a meleg kabátomba, kiléptünk a kórteremből. Elköszöntünk mindenkitől, majd kiléptünk a kórház ajtaján. Tiszta hó minden. Felvettem a kesztyűmet és a sálamat egy sapka kíséretében, majd beültünk Ashton jó meleg kocsijába. Végre hazamehetek és egyedül lehetek. Jó tudom hogy Bertáék csak segíteni akarnak, de most csak arra van szükségem hogy egyedül legyek. Én hülye, ismét hagytam elmenni Harryt. Vajon mi a mentsége arra hogy csókolózott azzal a lánnyal? Sajnos nem tudom rá a választ, de nagyon nyomós érv kell rá. Nem tudom hogy képes vagyok-e neki megbocsájtani. Igazából már nem is haragszom rá. Hisz én voltam a hülye. Azt hittem egy ilyen remek és csodálatos fiúnak, aki mellesleg a világ leghíresebb bandájának a tagja, majd pont belém fog szeretni. Ugyan már. Hisz nézzünk rám és utána Harryre. Hülye voltam hogy elhittem hogy valóra válhat az álmom.

- Szeretnél valahol reggelizni?- bökött meg Berta.

- Otthon szeretnék már lenni. Az ágyamban.

- Rendben. Akkor hazaviszünk és majd hozunk neked valami finom reggelit.

Köszönet képen bólintottam egyet, majd visszadőltem az ablakra. Már majdnem elaludtam, mikor megláttam hogy a saját utcánkba kanyarodunk. Mikor közelebb értünk, Ash felmorgott.

- Hát ezt nem hiszem el- kanyarodott fel a garázsunk elé, majd kinéztem az ablakon és a szívem lüktetése újra megállt- Maradjatok a kocsiban.

Ash kiszállt a kocsiból, majd a fekete terepjáróhoz siettet, aminek Harry támaszkodott. Valami van a kezében, de nem látom mi az. Amikor Harry meglátta hogy Ash felé közeledik, két lábra állt, majd már is ordibálásba kezdtek. Ennek nem lesz jó vége. Ki kell szállnom a kocsiból.

- Még is hova szeretnél menni?- húzta vissza a kezemet barátnőm, de nem is válaszolva a kérdésére, kiszálltam én is. Amikor közelebb értem, akkor láttam mi van Harry kezében. Egy vodkás üveg. Semmi sincs benne. Mikor meglátta hogy felé közeledek, hozzám sietett volna, de elesett. Teljesen részeg. Odasiettem hogy felsegítsem, de nem bírtam el.

- Ashton segíts nekem.

- Én biztos nem. Jó helyen van ott. Pont oda való a földre.

- Majd én segítek- jött mellém Berta és próbáltuk felsegíteni Stylest.

- Klau én szeretlek- nézett szemeimbe és ismét láttam a fájdalmat benne.

- Állj fel szépen és húzz a picsába- jött oda Ash, mert már látta nem bírjuk ketten se.

- Klauhoz jöttem és nem hozzád te barom- ordibált rá Hazz, mikor felkelt.

- Igen? Hát én ezt pont leszarom. Nézz már rá mit tettél vele te hülye gyerek. Hagyd őt békén és menj vissza ahhoz a kis cicababádhoz és Klaut meg felejtsd el.

- Nehogy már te mond meg mit csináljak. Majd ha Smith akarja hogy elmenjek, akkor majd elmegyek- nézett rám.

Én csak ott álltam, mint aki szellemet látott. Nem tudtam mit mondjak neki. Nagyon szeretnék vele beszélni, de most nem hinném hogy ez lenne a megfelelő pillanat.

- Én…

- Klau mond már meg ennek a marhának hogy szeretsz és hogy velem akarsz lenni.

- Harry holt részeg vagy.

- Nem is vagyok- ordibált rám.

- De igen az vagy. Nézz már magadra. Mint egy részeg hajléktalan. Még is mit szólnak ehhez a rajongóid? Milyen példát mutatsz nekik? Mint egy nem is tudom mi. Úgy nézel most ki. Undorító.

- Én undorító?- emelte fel a kezét, de én bebújtam Ash mögé, mire ő le is engedte a kezét.

- Na most húzz innen, mert nem állok jót magamért- védett meg Ashton.

- Nem akartalak bántani szerelmem. Sajnálom, csak hirtelen felindulás volt. Tudod hogy nem bántanálak.

- Mondom menj el- ordibált rá Ashton.

- Ez komoly Klau? Mi van már együtt is vagytok? És sikerült már megbasznod?- nézett Ash felé.

- Harry fejezd már be! Menj el innen!- ordibáltam rá és már a könnyeimet éreztem arcomon.

- Aha. Szóval őt választod helyettem. Hát legyen. Akkor visszamegyek Vanesszához és dugunk egy jót. Aznap este amikor elmentél, akkor is nagyon vad volt. Most is biztos az lesz.

Hogy mi? Harry és az a nő lefeküdtek? Biztos nem. Nem. Nem lehet. Istenem a szívem ismét darabokra hullott.

- Na most takarodj innen!- ordibáltam rá, majd beszaladtam a házba. Nem akarom elhinni hogy ez történik velem. Nem akarom elhinni. Azt hittem hogy megbeszélhetjük ezt felnőttek módjára, de tévedtem. Ennek az egésznek most itt van vége. Feladom. Berohantam a szobámba, majd hatalmas sebességgel estem be az ágyamra. Az egész ház az én bőgésemtől zengett. Bárcsak valami rossz álom lenne. De nem az. Miért történik ez velem? Miért?

- Jól vagy édesem?

- Berta kérlek hagyj most magamra. Egyedül szeretnék lenni.

- Biztos?

- Igen.

- De ugye nem csinálsz hülyeséget?

Nem volt erőm válaszolni. Megráztam a fejemet, majd az ajtó csapódását halottam. A fehér párnámba temettem az arcomat. Feljött minden emlék, amitől csak rosszabb lett minden. Mit csináljak? Miért teszi ezt velem isten? Nem volt elég a gyermek korom? Miért gyötör egyfolytában? Olyan szépen kezdődött ez az egész és most, minden összeomlott körülöttem. Tényleg lefeküdt Harry azzal a lánnyal? Nem az nem lehet. Nem tette volna meg. Biztos azért mondta mert be van rúgva. Igen. Biztos ezért mondta. Vagyis. Ugyan. Még is kit áltatok? Láttam hogy őszintén beszél. Mikor felültem az ágyamon, Berta ismét bejött.

- Klau! Elmegyek reggeliért neked. Ashton lent lesz ha kell valami. Rendben?

Nem tudtam válaszolni. Akkora gombóc volt a torkomban mint egy labda. Csak az ablakon át néztem a kertünket és bólintottam egyet. Az ajtó ismét becsukódott. Amikor hallottam hogy Berta elhajtott a kocsival, erőt vettem magamon és feltápászkodtam az ágyamról. Bementem a gardróbomba és a ruhák között keresgéltem. Istenem. Tudtam hogy itt van. Kihúztam a szürke pólót, ami Harryé volt. Levettem a sajátomat, majd felvettem a szürke anyagot. Bementem a fürdőbe, de jobb lett volna ha nem látogatom meg. A padló még mindig tiszta vér és amikor belenéztem a tükörbe, elszörnyedtem magamtól. Kiléptem a szobám elé, majd a földszintre sétáltam. Amikor betettem a lábam a konyhába, Ashton ott ült az ebédlő asztalnál és telefonozott.

- Szia! Hát te itt?

- Meglepő mi?- próbáltam mosolyogni, de láttam Ash arcán, hogy lebuktam a hamis mosolyommal.

- Hogy vagy?

Öntöttem magamnak egy teát, majd megrántottam a vállamat.

- Harry már nem fog zaklatni. Visszament Amerikába. Valószínű most már a repülőn üldögél a rohadék.

- Kérlek most hagyjuk ezt. Oké?

- Rendben. Amúgy honnan van ez a felső? Nagyon jól áll rajtad.

- Köszönöm- nyeltem egy nagyon- igazából nem tudom.

- Értem. Szeretnél valamit?- ültem le vele szemben.

- Ki tudom szolgálni magam. Nyugi- mosolyogtam rá nyugtatóan és remélem jól sikerült- Kérdezhetek valamit?

- Persze. Bármit- fogta meg a kezemet.

- Mit csináljak hogy lenyugodjak. Annyi érzelem van bennem. És őszintén megfordult a fejemben, megint az a dolog.

- Na azt végkép felejtsd el. Bármit csinálhatsz, csak azt ne. Például írj egy dalt. Az nagyon sokat segít. Régen amikor az első szerelmemet elveszítettem én is írtam egyet, de már nem találom a kis lapot- nevetett fel.

Talán igaza lehet. Nem is mondtam semmit, csak felmentem a szobámba. Ismét. Keresgélni kezdtem. Ah. Meg is van. A fekete kis zsebkönyvem. Leültem az ágyam közepére, majd elővettem egy ceruzát és hagytam hagy jöjjön magától. De nem jött semmi. Hát ez nem fog összejönni. Kinéztem a kertre és egy emlék jutott eszembe. Erre alapoztam a „dalomat”. Pár sornál tartottam, mikor Berta benyitott a szobámba. Lerakta a reggelit a kis asztalomra, majd kifelé indult.

- Berta!

- Igen?

- Köszönök mindent. Köszönöm hogy itt vagytok velem- sírni kezdtem ismét.

- Neked bármit édesem- ölelt meg, majd kiment a szobámból. Felálltam az ágyamról, majd magamra terítettem egy pokrócot és kiültem az erkélyemre. A hó ismét esik. Na nézzük eddig milyen a dal.

„ Éjféli séta a parkban, csak veled a jó.

Nézni ahogy a hold fényei úsznak a folyón.

Fognánk egymás kezét szorosan, érzelmesen.

Biztonságban lennék melletted.

Ha te ott állnál mellettem, tudnám hogy nincs miért félnem,

Mert te megvédenél mindentől s mindenkitől édesem.

Leülnénk a padra és rengeteget mesélnél.

Válladra hajtanám fejemet és a csillagos eget együtt lesnénk.

Ha hideg lenne se fáznék, mert fűtene az irántad érzett szerelmem,

De ha csókkal melegítenél fel, az is segítene.”

Ahh. Ez borzalmas. Nem megy ez nekem. Becsuktam a kis könyvet, majd bedobtam a szobába. Én is utána mentem, majd lefeküdtem az ágyamra. Csak a hófehér plafont néztem, mikor szemeim becsukódtak. Harry közeledett felém, de én egyre jobban csak távolodtam. Ashton húzott el tőle és azt kiabálta Harry hogy nagyon szeret engem. Elrántottam kezeimet Ashtől, majd Styles felé futottam. Nyakaiba ugrottam és sírni kezdtem. Újra éreztem az ölelését és az illatát. Újra boldog voltam. Újra éreztem a megnyugvást és a biztonságot.

Amikor távolodni kezdtem tőle, Ashton arca volt előttem. Ez mi? Egymás szemébe néztünk, de egyszer csak rám kacsintott. Nem tudom miért, de azonnal megcsókoltam és csöngettek is hozzá. Várjunk csak. Hogy mi? Azonnal felkeltem és újra csöngettek. Lassacskán kikeltem az ágyból és az ajtóhoz sétáltam. A szívem össze volt szorulva és féltem hogy Styles jött vissza.

- Hol van?- ismerem ezt a hangot, de ez nem Harry. Eleanor. Lépteket hallottam a lépcsőn és gyorsan visszaültem az ágyamra. Amikor kinyitották az ajtót, a folyosóról beszűrődő fény bevilágította az egész szobát. A lámpa felkapcsolódott, majd Eleanort láttam magam előtt.

- Istenem szépségem!- szaladt oda hozzám- Hogy vagy?- ölelt meg mikor mellém került.

- Annyira fáj El! Nem bírom ezt a kínzó fájdalmat. Segíts nekem.

- Annyira sajnálom, de ebben nem tudok segíteni. Tudom mit érzel. Erős csaj vagy és tudom hogy hamar túl leszel ezen.

- Eleanor én nem vagyok erős. Soha nem is voltam.

- De igen is az vagy. Ha nem lennél erős, akkor nem lennél már itt. Amikor elmesélted a gyermekkorod, akkor jöttem rá te milyen erős csaj vagy.

Felhúztam a pólómat és meglátta a hegeket. Nem tudom miért tettem ezt, de valami azt súgta hogy meg kell neki mutatnom.

- Istenem drágám. Mikor csináltad ezt?- ölelt magához szorosan.

- Ma reggel jöttünk haza a kórházból.

- Te kórházban voltál?

- Igen- hajtottam le fejemet.

- Istenem édesem. Hidd el hogy valami itt nincs rendjén. Harry nem olyan hogy megcsókol valakit miközben van barátnője. Pláne azt, akiért az életét adná.

- Lefeküdtek egymással El. Érted? Lefeküdt Harry egy másik lánnyal!

- Hogy mi? Biztos nem. Honnan veszed ezt?

- Ő mondta.

- Hogy mi? Ti beszéltetek?

- Hát mondhatni. Az úgy volt hogy…- kezdtem bele mondandómba. Mindent elmondtam Elnek. Elejétől a végéig. A koncertes naptól a mai napig. Nagyon lesokkolódott. Láttam rajta hogy nagyon meglepődött miközben meséltem neki. Amikor befejeztem a mondandóm, csak a kezére nézett. A pólójához nyúlt. Vajon mit akar? Amikor felhúzta a ruhaanyagot, ismerős hegeket láttam. Olyanok mint az enyémek. A számhoz kaptam, majd rögtön megöleltem barátnőmet. Zokogni kezdett. Mos már nem vagyok egyedül. Kiöntötte nekem a szívét. Hiányzik neki Tommo barátom. Nagyon beleszeretett Louba. Mint én Stylesba. Istenem de segítenék neki. De most én sem tudok, hisz én is össze vagyok törve. A két összetört szív, egymást próbálja vigasztalni.

- Minden rendben lesz El! Lou még nem felejtett el téged.

- Dehogy nem. Annyi képet látok arról, hogy hány lánnyal van bulizni. Én meg voltam olyan hülye, hogy vissza akartam neki vágni egy instagramos képpel. Pizsomában voltam és a tükörnél sminkeltem magam.

- Igen láttam és nagyon szép vagy rajta. Nincs ebben semmi baj hogy ilyen képet raktál ki. Hagy lássa csak kit veszített.

- Kikövetett. Most már biztos hogy semmi esélyem.

- Ez nem azt jelenti. Gondold bele magad az ő helyzetébe. Te is szívesen nézegeted őt miután szakítottatok?

- Hát nem nagyon. Megfájdul a szívem, ha belegondolok, hogy nem lehet az enyém.

- Na látod. Ő is ugyanígy van vele. Higgy nekem.

- Köszönöm Klau! Imádlak téged- ölelt meg újra.

- Én is téged.

- Kopp-kopp!- jött be Ber a szobába- Arra gondoltam hogy most itt van El, csinálhatnánk egy csajos estét.

- És Ashton?

- Hazament. Mondtam neki hogy vigyázok rád. Szóval…benne vagytok?

- Rendben- adtam meg magamat.

- Rendben. Akkor csinálok forró csokit, meg keresek valami jó filmet.

 - Jajj csak filmet ne. Inkább társasjátékozzunk vagy bármi, csak filmet ne.

- Értettem főnök asszony!- hülyéskedett Ber, amin őszintén sikerült elmosolyodnom. Gyorsan magamra kaptam Harry egyik szürke pulcsiját- tudom hogy nem helyes az ő cuccait viselnem, de ettől jobb lesz- meg egy mamuszt és lesiettem a nappaliba. A forró csoki az asztalon, mellette két tál popcorn és már ki van készítve az Activity. Semmi kedvem nem volt semmihez, de Bertáért megteszem. Leültünk az asztal köré, kezünkbe vettük a forró italt, koccintottunk, majd beleittunk. Majd leégett a nyelvem. Ha most nem történt volna semmi köztem és Harry között, lehet vele innám a forró csokimat. Tessék. Már megint rá gondolok. De nem tehetek róla. Nem tudok másra gondolni, csak rá. Itt van hamarosan a karácsony, amit nélküle kell megünnepelnem. Emlékszem mennyire készültünk rá. Már meg is vettem neki az ajándékot. Vajon azzal mi lesz? Lehet addigra kibékülünk? Azt kell mondjam szép kis álom. A csókot még meg is bocsájtottam Harrynek, de azt hogy lefeküdt azzal a lánnyal, azt már nem hiszem hogy meg fogom tudni bocsájtani neki. Amikor elmondta nekem, hogy lefeküdtek, elképzeltem magam előtt ahogy mással szeretkezik és nem velem. Szörnyű volt.

- Klau te jössz!- szólt nekem El nagy mosollyal az arcán.

- Húzz egy lapot és mutogass te mester- nevetett Berta.

Nekem ez nem fog menni. Nem tudok úgy tenni mint ha minden rendben. Nem tudom ezt csinálni.

- Ne…Ne haragudjatok, de ez nekem nem megy.

- Istenem angyalom. Mit tegyünk hogy jobban legyél?

- Tegyétek meg nem tetté a dolgokat. Hiányzik nekem Harry. Harry Stylest akarom- törtem ki zokogásba ismét.

- Klau kérlek ne sírj. Erős lány vagy. Mind a ketten ezt gondoljuk. Át fogjuk vészelni ezt az időszakot. Mi itt leszünk veled és segítünk.

 - Annyira szeretem. Hiányzik minden amit együtt csináltunk.

Nem mondtak semmit Ellék, csak szorosan magukhoz öleltek. Valamivel el kell hogy tereljem a figyelmemet. Lehet sétálnom kéne. De Berta úgy se engedne és most Eleanor is itt van. Nem hittem volna hogy ezt mondom.

- Talán még is megnézhetnénk egy filmet- néztem arcukra.

Bólintottak egyet, majd Berta berakott valami vígjátékot. Felültünk a kanapéra, a popcornt a kezünkbe vettük és el is kezdtük a filmet. Bármikor valami vicces rész jött, barátnőim nevettek én meg csak tömtem magamba a sós csemegét. Nem tudok nevetni. Még akkor sem ha tényleg vicces a film. Nem tudok másra gondolni, csak rá. Csak Harryre és arra a nőre, akivel megcsalt. Lassan minden fény halványult, majd a szemem becsukódott. Hátha itt nem gondolok majd Harryre. Vagy még is?