- Hát ez mi?- fogtam kezembe egy inget. Ez Smith inge.
Méghozzá a kedvence. Vajon elvigyem neki? Vagy inkább tartsam meg? Áhh nem.
Biztos keresni fogja. Inkább odaadom neki. Összecsuktam a táskámat, majd
leindultam a nappaliba. Gyorsan bekaptam valamit, majd kimentem a ház előtt
álló kocsihoz. Gyorsan bedobtam a cuccomat, majd beszálltam Louisék mellé.
- Jó reggelt Harry! Jól aludtál?- fordult hátra az új csaj.
- Hát aludtam már jobban is.
- A volt barátnőd?
Nem szóltam semmit, csak kitekintettem az ablakon. Semmi
bajom Daniellel, mert hihetetlenül kedves és bevallom nagyon hasonlít Elre, de
tudja mennyire nem akarok most erről beszélni. Lou beindította a kocsit, majd a
reptér fele vettük az irányt. Kicsit fura hogy most már egy ideig nem lépünk a
színpadra. Jól jön nekünk most ez a szünet, hisz hihetetlenül fáradtak vagyunk,
de azért bevallom hogy hiányozni fog ez az egész. Nagyon félünk hogy a
rajongóing elhagynak minket. Mi lesz ha visszajövünk és nem vár minket senki
se? Mi lesz akkor, ha más banda, vagy előadó elveszi őket tőlünk? Biztos nem.
Hisz megígérték nekünk hogy velünk maradnak, ahogy mi is nekik hogy
visszajövünk.
- Én is szeretlek- adott egy halvány puszit Daniell a
haverom szájára.
Még belegondolni is rossz hogy most én is ezt tehetném
Smithel. Hiányzik a rohadt életbe. Esküszöm hogy ha hazaértem, felkeresem őt
valamilyen oknál fogva. Látni akarom őt, de nagyon. Mondjuk elhívom valahova
ebédelni, vagy vásárolni. Azt szeretik a lányok. De mit beszélek? Klau nem
nagyon van oda érte. Ebből is látszik hogy ő más mint a többi csaj.
- Hallod haver?- nézett hátra Louis.
- Szóltál?- hajoltam előre.
- Hát csak megkérdeztem hogy mit mosolyogsz ott hátul?-
nevetett fel.
- Mosolyogtam?- észre se vettem. De hát Klau ezt teszi
velem.
- Eléggé- száll be a beszélgetésbe Dan is.
- Fogadni merek hogy Smithre gondoltál- nézett hátra a
tükrön keresztül.
Visszadőltem a helyemre és újra kitekintettem az ablakon.
- Haver. Mi csak segíteni akarunk- fogta meg Dan kezét-
nyugodtan elmondhatod nekünk, ami bánt.
- Tudod jól Tommo hogy én nem vagyok az a fajta ember.
- De most lehetnél. Hidd el hogy jót fog tenni, ha kiöntöd
nekünk a szívedet.
- Daniell. Nem szeretném. Hagyjatok ezzel kérlek.
Ahogy ezt kiejtettem a számon, előre fordultak és végre
békén hagytak. Tudom hogy segíteni akarnak, de most csak egyedül akarok lenni.
Emlékszem arra az estére, amikor kint énekeltem az udvaron. Olyan jó érzés
volt. Másnap mikor lementem a konyhába, Smith már ott ült az ebédlő asztalnál.
Rengeteget beszéltünk, de ami nagyon meglepett az, az, hogy hallotta azt, ahogy
énekeltem. Elárulta hogy kint állt az erkélyen és engem hallgatott. Azt hittem
ott ájulok el. Rettentően ideges lettem, de amikor azt mondta hogy imádja azt a
számot, az egész testem megnyugodott. Imádja azt a számot, amit róla írtam. Az,
hogy ő azt mondta imádja, az a legnagyobb elismerés, amit valaha kaptam. Már
itt is vagyunk a reptéren. Még jó hogy közel lakok hozzá. Már otthon akarok
lenni és látni őt. Gyorsan kerestünk egy parkolóhelyet, majd magunkhoz vettük a
csomagjainkat és én nagy léptekkel siettem a helyünkhöz. Már messziről
kilehetett szűrni, hogy rengeteg lány áll a bejáratnál. Csak most hagynának egy
kicsit. Lou szorosan megfogta barátnője kezét, én meg szorosan fogtam a
táskáimat. Nagy nehezen, de átjutottunk a hatalmas tömegen. Egy-két képre
megálltunk, de aztán besiettünk. Leültünk a várakozóhelyre és vártunk hogy
felszállhassunk a repülőre.
- Elmegyek a mosdóba- álltam fel a helyemről, de a két
szerelmes galamb egymással volt elfoglalva. Magamhoz vetem a mobilomat, majd a
mosdó felé siettem. Már eltelt 1 hét és nem beszéltem vele. Vajon ráírjak? Hisz
úgymond barátok vagyunk és a barátok is megszokták kérdezni a másikat hogy
vannak. Azonnal írtam neki egy rövidke üzenetet, majd a zsebembe csúsztattam a
telefonomat. Úgy se fog visszaírni. Hisz lehet Ashel van. Vagy csak nem akar
már velem beszélni. Ahogy kiértem a szűk folyosóról, rezgett a mobilom. Azonnal
kikaptam, majd nagy mosolyra húzódott a szám, mikor megláttam Smith nevét a
kijelzőn. Miközben olvastam az üzenetet, elindultam, de nagy hiba volt. Annyira
belemerültem az olvasásba, hogy neki mentem egy fiatal lánynak.
- Ohh basszus. Ne haragudj!- guggoltam le, hogy felszedjem
az iratait.
- Semmi gond- nevetett fel. Nagyon hasonlított valakinek a
nevetésére.
- Tényleg nagyon sajnálom- szedtem össze az utolsó
darabokat, majd felálltam.
A fiatal lány is velem együtt magasodott és amikor rám
nézett, alig hittem a szememnek.
- Tényleg semmi baj. Előfordul másokkal is.
- Atya ég- tátottam el a szám.
- Mi az? Olyan furán nézel- igazította meg haját, majd ismét
felnevetett.
- Nem hiszem el- túrtam bele én is a hajamba- ne haragudj,
de annyira hasonlítasz a barátnő...azaz egy barátomra.
- Kitalálom. A volt barátnődre?- mosolyodott el.
- Ami azt illeti, igen.
- Samantha Holly- nyújtotta felém a kezét.
- Harry Styles. Hát le vagyok sokkolva. Teljesen úgy nézel
ki.
- Hallottam már rólad. Abban a brit fiú bandában vagy ugye?
- Igen- mosolyogtam rá barátságosan.
- Kitalálom. Épp Londonba mész?
- Eltaláltad. Louis és a barátnője is itt van. És te merre
tartasz?
- Londoni járat, 21-es szék- mutatta fel a jegyét.
- Van kedved hozzánk csatlakozni? Mert én meg a 20-as széknél
vagyok.
- Hát ha nem zavarok.
Megfogtam a bőröndjét, majd együtt mentünk vissza Louékhoz.
Bemutattam nekik, majd folytattuk a beszélgetésünket. Kiderült hogy modell és
most épp Londonban lesz egy pár hetet. Hihetetlen mennyire hasonlít Smithre.
Sosem láttam még hogy valaki ennyire hasonlít valaki másra. A kaput
megnyitották, ezért felszálltunk a gépre. Lou és Dan elénk ültek mi pedig
mögéjük. Az egész utat végigbeszéltük és nevettük. Nagyon jól éreztem magam és
szeretném ha máskor is találkoznánk. Nem csak külsőre, de belsőre is hasonlít Klaura.
Elkértem a telefonszámát és megbeszéltük hogy este felhívom. Lehet még se lesz
olyan nehéz a továbblépés? Lehet Samantha egy új esély? Egyenlőre barátkozunk
és a dolgok meg majd történnek maguktól. Tommo felajánlotta hogy haza visz, de
elutasítottam, hisz Klauhoz kell mennem. Samanthaval elköszöntük egymástól a
bejáratnál, majd beszálltam a fekete kocsiba. A sofőrnek elmondtam az úti célt,
majd hátradőltem és vártam hogy megérkezzek. A zenét a fülembe dugtam és
hagytam magamat egy kicsit ellazulni. Egyfolytában Samanthan jár az eszem. Olyan
különleges volt és annyira kedves és gyönyörű. Nem tudom mi van velem. De
komolyan. Reggel még más lányra se tudtam gondolni, most meg itt van Holly. Még
a neve is gyönyörű. Nem tudom. Lehet kikérem a véleményem Klautól. Hisz ő
szeretné hogy barátok legyünk.
- Uram itt vagyunk!- bökött meg a sofőr.
- Ohh elnézést. Köszönöm szépen- adtam neki egy húszast,
majd a csomagjaimmal együtt az ajtó elé sétáltam. Halkan bekopogtattam, de nem
jött senki, ezért a csengőt nyomtam meg. Halk lépteket hallottam, majd a zár
kattanását. Be kell valljam nagyon dobogott a szívem, de mikor megláttam hogy
Ber áll az ajtóban, kicsit megnyugodtam.
- Hát te Harry?
- Klauhoz jöttem.
- Valahogy éreztem. Hát ő most nincs itthon. Dolgozik.
- Dolgozik? Nem is mondta hogy van munkája.
- Bejössz? Amúgy is szeretnék veled beszélni.
- Beszélni? Baj van?- léptem be az ajtón, majd a nappaliba
siettünk.
- Hát igen. Mondhatni baj van.
- Mi történt?
- Haza kell költöznöm. Magyarországra. Családi problémák
miatt.
- Niall mit szólt hozzá?
- Még nem mondtam el neki. Erről szeretnék veled beszélni.
- Hát nem tudom hogy rá tudom-e venni hogy veled menjen, de
szerintem bele fog menni.
- Harry nem. CSAK én megyek haza. A távkapcsolatot pedig nem
fogom bírni.
- Szakítani akarsz vele?- nyíltak nagyra szemeim, mire
bólintott- hát a leglényegesebb, hogy őszinte legyél vele. Ha pedig elmondod
neki miért, biztos megfogja érteni.
- Rendben. Csak annyira félek. Nem akarom megbántani, de
muszáj ezt tennem.
- Meg fogja érteni. Nyugodj meg- öleltem meg.
- Na de te miért jöttél?- törölte le könnyeit.
- Hát igazából Klau kedvenc ingét hoztam vissza. Ott hagyta
nálam. Meg ha már eljöttem, elakartam vinni a cuccaimat.
- Hát hamarosan már hazaér, szóval ha szeretnél, akkor
maradhatsz addig.
- Rendben. Ömm...lehet egy kérdésem?- túrtam bele göndör
tincseim közé.
- Természetesen.
- Ma a reptéren találkoztam egy lánnyal. Nagyon aranyos volt
és nagyon megkedveltem. Modell a lány és most pár hétig itt lesz Londonban. Nem
tudom mi ütött belém, de hihetetlenül megfogott benne valami.
- Randira szeretnéd hívni?
- Hát igen. Csak nem tudom Klau mit szólna hozzá. Igazából ő
mondta hogy lépjek tovább, de nem tudom.
- Szerintem nyugodtan elhívhatod- mosolygott rám- Hogy
hívják?
- Samantha Holly.
- Komolyan? Az a lány gyönyörű. És rettentően hasonlít
Klaura. Várjunk…Nem azért tetszett meg annyira, mert hasonlít a barátnőmre?
- Tény hogy hasonlítanak egymásra, de nem. Belsőleg másabb-
hazudtam. Lehet igaza van?
- Sziaa- hallottam meg egy ismerős hangot, mire rögtön
felpattantam és Klauhoz siettem.
- Szia.
- Harry! Hát te mit keresel itt?- fagyott le az egész arca,
mire rájöttem miért. Ashton is itt van.
- Ne már. Pedig olyan szép volt ez a nap- lépett be Ashton
egy hatalmas táskával a kezében.
- Neked is szia.
- Most hagyjátok abba- állt Smith barátja mellé, mert már
felém közeledett.
- Csak azért jöttem, mert nálam volt az egyik kedvenc inged
és visszahoztam. Meg szeretném elvinni a cuccaimat, amiket itt hagytam és hát
beszélni is szeretnék veled egy fontos dologról.
- Rendben akkor gyere fel és akkor beszélünk ott- mosolygott
rám, ami kicsit enyhített az izgalmamon. Nagyon rég voltam itt. Utoljára csak a
lépcsőig jutottam el, de akkor is kifutott Smith a lakásból. Amikor
benyitottunk a szobájába, feljött bennem minden emlék. Ahogy az ágyon
csiklandoztam, ahogy egymással fürödtünk és amikor a fejét az én mellkasomon
pihentette. Gyorsan megráztam a fejemet és követtem őt a gardróbba.
- Nos bevallom nem szedtem még össze a cuccaidat, de
miközben beszélgetünk összeszedem.
- Semmi baj. Ráérek- nevettem fel, de alig volt hallható.
- Szóval miről szeretnél beszélni?- nyitotta ki az ajtókat.
- Hát kicsit kínos nekem erről beszélni.
- Harry…szerintem vagyunk olyan kapcsolatban hogy bármi
kínosat elmondhatsz- állt meg egy pillanatra.
- De épp ezért kínos. Mert a volt barátnőm vagy.
- Áh- köszörülte meg a torkát- szóval lányról van szó-
nézett rám, de nem mosolygott. Félelmet és szomorúságot láttam szemeibe. De
miért?
- Hát. Igen- hajtottam le fejemet.
- Szóval…ki a szerencsés?
- Hát reggel amikor vártunk a reptéren, véletlen
nekiütköztem. Samantha Hollynak hívják és modell. Mellettem kapott helyet a
repülőn és ezért csomót beszélgettünk és nagyon megtetszett a személyisége.
Nagyon hasonlít rád. Külsőleg és belsőleg is. Megadta a telefonszámát, de
először megakartalak kérdezni, hogy nem gond ha elhívom randira. Tudom hogy 1
hét telt el azóta, mióta szakítottunk véglegesen, de nagyon tetszik ez a lány.
- Harry- adta kezeimbe a ruhákat- engem nem zavar. Én
kértelek meg hogy lépj tovább. Szóval örülök is. Örülök hogy sikerült találni
mást és így én is nyugodtan tovább léphetek- nézett szemeimbe, de még mindig
azt láttam, mint pár másodperccel ezelőtt.
- De biztos hogy nem baj?- mentem utána a földszintre.
- Biztos Harry. Köztünk már mindennek vége, szóval nem gond.
- Csak tudod nem ezt látom a szemeidben.
- Amit a szemeimben látsz, az a fáradtság. Nyugodj meg.
- Az új munka? Miért nem mondtad?
- Hát nem volt olyan alkalom.
- És hol dolgozol?
- Hát Ash szerezte nekem a munkát. Az edző terembe vagyok
pultos. Abban ahová régen jártál- mosolygott rám.
- Na mindent megbeszéltetek? Akkor köszönjük a látogatást és
további szép estét.
- Ashton. Kérlek.
- Nyugi van pattogi. Már megyek is.
- Tudod ki a pattogi te szemét.
- Ahton hagyd már abba- szólt rá ismét Smith- Ha gondolod
egyszer összefuthatunk és beszélgethetnénk kicsit- Hogy mi?
- Megtisztelnél vele. Majd hívlak. Sziasztok!- intettem
nekik, majd elindultam az utca sarkáig. Hívtam egy taxit és míg arra vártam egy
másik telefont tárcsáztam.
- Samantha Holly!
- Szia Samantha! Harry vagyok!
- Áhh Harry. Szia. Mizujs?
- Arra gondoltam, hogy elvihetnélek egy vacsorára. Esetleg
lenne kedved?
- Ömm…nekem megfelel. 8 óra megfelel?
- Persze. Akkor küld el SMS-be a címedet és 8ra ott leszek-
raktam le a telefont.
Be kell valljam, eléggé nagy baromnak érzem most magam.
Tudom hogy Klau mondta hogy lépjek tovább, de ahogy én sem, szerintem ő sem
hitte hogy ilyen gyorsan fog ez megtörténni. Természetesen azért még nem
teljesen tettem túl magam rajta. Legszívesebben ott csókoltam volna meg, de nem
tehetem meg. Neki ott van Ashton. Nem is értem miért lepődött meg ennyire. Hisz
már ő is túllépett rajtam. Minden esetre ma estére kiverem Klaut a fejemből és
Samanthara koncentrálok. Már a taxi fényeit láttam és mikor beültem, megcsapott
a pia szag.
- Elnézést a kellemetlen szagért, de az előbb egy piás
fiatalembert vittem haza.
- Semmi gond. Túlélem- legyintettem, majd hátradőltem és
kitekintettem az ablakon. Ma már sokadszorra.
Igazából nem vittem túlzásba az öltözékem. Egy fekete felsőt
é egy fekete farmert választottam erre az estére. Természetesen a barna
csizmámmal. Vajon Sam hogy fog kinézni? Biztos gyönyörű lesz. Megkaptam a
címet, ezért beültem a terepjárómba és elindultam a hotel felé. Kitolattam a
garázsból és megpillantottam a már ismerős kocsikat. A paparazzik. Követni kezdtek.
Most az egyszer ne követnének. Ha meglátnak engem Samanthaval, holnap már
azonnal a címlapokon leszünk. És ezt nem akarom. Nem akarom hogy azt gondolják
rólam, hogy egy nőcsábász vagyok. Ők ezt nem értik meg. Leparkoltam a hotel melletti
utcába, majd amikor kiszálltam, azonnal kattogni kezdtek a kamerák. Amilyen
gyorsan csak tudtam, úgy szedtem a lábaimat. Smithről kérdezgettek hogy most mi
van velünk és hogy miért tettem meg vele ezt a csúnyaságot. Azt se tudják mi az
igazság, de belepofáznak. Utálom az ilyen embereket. És még ezért kapnak pénzt.
Hát ez még undorítóbb. Ahogy beléptem a szálloda ajtaján, egy ismerős arcot
pillantottam meg.
- Ed!- léptem oda mellé.
- Szevasz Styles. Hát te mit csinálsz itt?
- Hát hosszú történet. És te hogy-hogy itt?
- Hát a lakásomat újítom kicsit, ezért most itt lakok pár
napot.
- Hozzám is jöhettél volna.
- Ugyan már. Jó ez itt nekem. Na de hol hagytad a
barátnődet? Tán rossz voltál és azért vagy itt?- nevetett fel.
- Hát.
- Nyugi nem kell elmondanod. Tudod én is nézek sztárhíreket.
Miért tetted ezt azzal a szegény lánnyal Styles? Annyira egymásnak voltatok
teremtve. Mondtam hogy vigyázz rá.
- Ed. Ez nagyon nem úgy volt, ahogy azt az újságok írták. Ez
egy nagyon hosszú történet, de ha egyszer összefutnánk, elmondanám és
megértenéd.
- Jól van Styles. Akkor majd hívj és megbeszélünk egy
időpontot. De most mennem kell. Látjuk még egymást- fogott velem kezet, majd
hátat fordított és elment.
Csak most jöttem rá, hogy mekkora baromságot is csináltam.
Gyűlölöm az életem. Smith nélkül nem ér semmit. Nem is értem mit képzelek
magamról. Én hülye odamegyek hozzá és egy másik csajról kezdek neki papolni,
miközben neki meg azt mondtam hogy ő lesz örökre a szívemben? Egy hazug
szemétláda vagyok.
- Szia Harry. Azt hittem nem jössz- mosolygott rám Sam.
- Ne haragudj, csak találkoztam egy barátommal és
beszélgetni kezdtünk.
- Tudom. Láttam.
- Igen?
- Igen ott álltam, csak nem akartam zavarni.
- Elnézést, de nem láttalak. Szóval mehetünk?
- Persze.
Amint kiértünk az ajtón, már el is felejtettem hogy a
fotósok itt vannak. A vakuk csak úgy villogtak, de amilyen gyorsan csak tudtam,
besegítettem Samanthat a kocsiba és elhúztam onnan. Jól indul az este.
