5.fejezet:Ez valami más…

Ma van 3 hete hogy anyuék hazamentek és barátnőm pedig visszajött. Mikor reggel felkeltünk az ágyból- mert Berta ott aludt nálam- nem úgy tettünk, mint ahogy azt szoktuk. Sikoltozva ugrottunk ki az ágyból és rögtön a rádióhoz vettem az irányt. A CD-t ami benne volt- természetesen 1D- a leghangosabbra felvettem és ugrándozva sikítoztunk. Hogy miért? Hát azért, mert elérkezett a nagy nap. Az a nagy nap, amin végre láthatom Hazzt és a fiúkat, de persze Ő vele akarok találkozni a legjobban. Berta már csak annyit ordibált „Niall!” „Igen látni foglak!” és felment az ágyra és ott folytatta az ugrálást. Én pedig nem maradtam ki a jóból, ezért követtem a példáját. Épp a Night Changesnek lett vége, mikor kikapcsoltuk a CD-t és elmentünk készülődni. Berta gyorsan átment a szobájába és azt mondta, hogy majd ha kiabál, mennyek át és segítsek neki a ruháknál. Ber már el is tűnt, én pedig berohantam a mosdóba és a telefonom is magammal vittem. Gyorsan megmostam a fogamat és a hajamat kivasaltam. Nem nagyon szeretem festeni magam, ezért csak felvittem a fekete festéket a szempilláimra, amit annyira imádok, mert nagy szemem lesz tőle. Ahogy kész lettem és elindultam a gardróbba, a hasam elkezdett görcsölni. Olyan érdekes, mert ennyire még sosem izgultam ennyire, mint most. Még az érettségin sem. De ez a görcs nagyobb lett, mikor a telefonom jelzett, hogy írtak twitteren. Ahogy beértem a gardróbba és leültem a padlóra rögtön megnéztem hogy ki volt az. Szokásos szerint az én kis göndörfürtös hercegem írt.

Szia! Már nagyon izgulok a mai nap miatt. Ez a koncert sokkal másabb lesz mint a többi, mert te is itt leszel. Remélem nem okozok csalódást és nagyon fog nektek tetszeni a koncert. A fiúk már nagyon várják hogy megismerjenek titeket és Niall várja a legjobban. Gondolom a barátnőd miatt! ;) Pár óra múlva találkozunk és majd egy testőr várni fog kint titeket, hogy bekísérjen benneteket hátra hozzánk. Hamarosan találkozunk! H.

A gyomrom még jobban összeszorult, mint eddig. Most már még jobban vártam a koncertet, de a percek már szinte óráknak tűntek. Felálltam a padlóról és a pizsimet ruhára kezdtem lecserélni. Csak egy baj volt még hátra. Nem tudtam mit vegyek fel. Semmilyen ötletem nem volt és még Bernek is nekem kellett segíteni. Hosszú nézelődés után feladtam és átmentem Berhez. Bekopogtam az ajtón, mire azt kiabálta hogy mennyek be, mert a ruháknál van.

- Ber segítened kéne- futottam oda hozzá és kézen fogva vezettem át a szobámba.

- Héééj Klau…mivan?- kérdezte barátnőm, de addigra már beértünk az én szobámba és amikor meglátta azt a sok ruhát, rögtön leesett neki minden.

- Berta segíts! Muszáj hogy tökéletes ruhát vegyek fel erre az estére- néztem rá kétségbeesett arccal és megmutattam neki az üzenetet. Berta amikor meglátta felsikított és gyorsan elkezdett keresgélni a ruhák között. Egyszer csak megállt egy helynél és gyorsan odaszaladt hozzám.

- Klau…ehhez mit szólsz?- nyújtotta felém a kiválasztott ruhát.

- Uuu…ez a kedvenc felsőm! De ez biztos jó lesz?- kérdeztem tőle és egy nagy bólintást kaptam válaszul. Kivettem a kezéből és gyorsan magamra kaptam azt a bizonyos ruhát. Ez a bizonyos ruha egy rövid, virágos farmergatyából állt, és egy has pólóból. Meg majd egy Air Maxet, amit karácsonyra kaptam és azóta is imádom. Ahogy felvettem a ruhámat, barátnőm visszarángatott az ő szobájába és most neki választottunk egy ruhát. Az övé egy rövid gatyából és a Crazy Mofosos pólójábol állt, amihez felvett egy napszemcsit.

- Így jó leszek- kérdezte bizonytalanul barátnőm- meg majd egy fehér converset veszek fel hozzá, de jó lesz?

- Berta…tökéletesen nézel ki. Ha megfog látni Niall, szívrohamot fog kapni annyira szép vagy- nyugtattam meg, de elnevettük mind a ketten magunkat. Gyorsan leugrándoztunk a lépcsőn, mint régen amikor még tinik voltunk. Nem is tudtam mit reggelizzünk, de a hasgörcs még mindig nem múlt el. Berta felé fordultam, aki a hűtőbe bújva gondolkozott, hogy mit egyen. De hirtelen egy remek ötletem támadt.

- Berta mi lenne ha elmennénk valahova reggelizni?- kérdeztem tőle és nekitámaszkodtam a pultnak.

- Ez remek ötlet…mit szólnál a szokásos étteremhez?- tette fel a kérdést barátnőm, de nem volt kedvem arra a helyre menni.

- Én tudok egy jobbat! Amikor Jamesel elmentünk randizni, egy remek helyre vitt el.

- Hát ha téged nem zavar hogy James vitt oda, akkor nekem megfelel- mosolygott rám és rám hagyta a választást.

- Akkor hozd már le a táskám, mert abba van a pénztárcám és  akkor addig én kiállok a kocsival. Barátnőm már fel is szaladt a lépcsőn, én pedig felvettem a cipőm és a garázs felé vettem az irányt. Ahogy kiálltam a kocsival, Ber már az ajtót zárta és be is ült a kocsiba.

- Na mehetünk?- kérdeztem tőle és felé kacsintottam. Nem értette a célzást, de amikor tövig benyomtam a gázt, már leesett neki.

- Klau nyugi már!- nevetett fel és teljesen belelapult az ülésbe. Én csak nevettem mert olyan vicces volt az a fej amit vágott, hogy azon nem lehet nevetni. Elkezdtem lelassítani, mert piros volt a lámpa. Ahogy álltunk és vártuk hogy zöld legyen, a másik oldalról egy fekete Range Rover jött, de nem akármilyen, hanem az amit már ismertem.

- Basszus Berta…ez a kocsi már kísért. Mindenhol találkozok már vele- meséltem neki és már egy kicsit kukucskáltam az ablakon, hogy ki ül benne. Nem nagyon lehetett látni, mert sötétített volt az ablak, de annyit láttam, hogy egy kalap volt azon a személyen és pont minket nézett a napszemüvege mögül. Gyorsan elkaptuk a fejünket, de tuti látta hogy kik vagyunk és hogy őt nézzük. Végre zöldre váltott a lámpa és elindulhattunk mi is. Amikor megérkeztünk az étteremhez, gyorsan kerestem egy parkoló helyet, bezártam a kocsit és bementünk. Leültünk a legbelső asztalhoz, ahol Jamesel ültünk. Nem nagyon akartam ideülni, de sajnos csak ez az egy hely volt ami szabad. Gyorsan ki is jött a pincér és felvette a rendelésünket.

- Jó napot! Mit hozhatok önöknek?- kérdezte mosolygó arccal, egy 18.évnél járó lány.

- Én szeretnék egy csésze almás-fahéjas teát és egy tojásrántottát- válaszolta barátnőm és a pincér felém fordult.

- És önnek mit hozhatok?

- Huuu…hát nekem is egy csésze teát és egy finom mozzarellás salátát- válaszoltam mosolyogva.

- Ugyan azt a teát hozzam mint a barátnőjének?

- Igen az tökéletes lesz.

Elindult a pincér vissza a pulthoz, de el is tűnt az ajtó mögött. Bertával beszéltük hogy már annyira várjuk a koncertet, hogy nem is bírtunk aludni. Elkezdtük szervezni a mi kis programunkat, hogy miket dobunk fel a fiúknak. Még kicsi korunkban megfogattuk, hogy egyszer ha VIP jegyünk lesz és közel leszünk hozzájuk, akkor olyan meglepit csinálunk nekik, amit biztos nem felejtenek el egyhamar. Amikor letisztáztuk a dolgot, már meg is érkezett a pincér.

- Jó étvágyat kívánok lányok- rakta elénk a finom illatú reggelinket.

- Köszönjük szépen!- válaszoltunk a kedves gesztusára. Miután elment Sarah- mert a végén bemutatkozott- elkezdtük falatozni a finom ételt. Ahogy kész lettünk, el is indultunk a kocsihoz és elindultunk hazafele. Hogy még jobban teljen az idő a koncertig, elmentünk a plázába, ahol dolgozunk és szétnéztünk egy kicsit a ruhás boltokban. Eléggé elment az idő, mert amikor ránéztünk a telefonunkra, már délután kettőt mutatott. Gyorsan beültünk egy kínai étterembe és miután megebédeltünk, most már tényleg hazafelé vettük az irányt. Most se álltam be a kocsival, mert úgy is azzal megyünk a koncertre. Amikor bementünk a házba, már rögtön csöngettek is. A postás volt a szokásos levelekkel. De ez még nem az összes dolog volt amit hozott. Elővett egy gyönyörű szép vörös rózsát és azt mondta, hogy egy férfi küldi nekem. Megköszöntem neki és továbbállt a szomszédhoz. Vajon ki küldhette? Hosszú gondolkozás után, eszembe jutott valami. Amikor Jamesel beszélgettünk az étteremben, megkérdezte hogy melyik a kedvenc rózsám. Akkor ezt ő küldte. De nem értem. Hisz azt mondta hogy ebből szerinte akkor nem lesz semmi amikor megtudta hogy Directioner vagyok és most meg rózsát küldözget?! Nem értettem, de nem is nagyon érdekelt, mert nem fogja elrontani az estémet. Beraktam a rózsát egy vázába és pont akkor ütött 3 órát a falióra, ami azt jelentette hogy eljött az idő. Indulhatunk a koncertre. Bertával minden cuccot magunkhoz vettük és gyorsan beszálltunk a kocsiba és az O2 aréna felé vettük az irányt. Amikor odaértünk, egy csomó lány ott állt már a bejáratnál és olyan hangosan sikítoztak hogy azt már messziről hallani lehetett. A gyomrom már megint olyan görcsbe rándult, mint még soha. Nagy nehezen, de találtunk egy parkoló helyet. Nagyon féltem kimenni a rajongókhoz, mert mi van ha nem felejtették még el azt a hülye cikket és rám fognak támadni.? Bertával felvettük a napszemüvegünket és elindultunk ahhoz a bejárathoz, ahol Harryék testőre várt minket. Sajnos nem tudtunk elmenni feltűnés nélkül a rajongók mellett. A rajongók mindig, mindent kiszúrnak. Messziről már láttuk a testőrt és elkezdtünk rohanni felé a rajongók elől és amikor odaértünk, Sam gyorsan bevitt minket mielőtt még utolérnek minket a rajongók.

- Huh nagyon szépen köszönjük Sam- mondtuk neki hálálkodva és már nagyon izgultam.

- Ugyan már ez a dolgom- kacsintott felénk- de azért remélem ti nem vagytok ilyen gyorsak- nevetett fel.

- Hát a srácokért olyan gyorsak leszünk hogy csak na- kacagtam fel mire Sam is felnevetett.

- Jajjaj…na de várjatok itt, mindjárt szólok a fiúknak- mondta nekünk Sam és elindult a hosszú folyosón. Nagyon izgultunk mind a ketten és egyszer csak Ber felé fordultam.

- Berta hogy nézek ki?- kérdeztem tőle és magamra mutattam.

- Klau ne aggódj gyönyörű vagy mint mindig és Harry is biztos így gondolja.

- De még mennyire hogy így gondolom- halottam meg magam mögött azt az ismerős mély és bársonyos hangot.

- Harry! Szia!- szaladtam oda és a nyakába ugrottam. Lehet fura volt, de már nem bírtam ki hogy ne érezzem az ölelését.

- Sziasztok! Örülök hogy itt vagytok…már nagyon vártam ezt a napot- súgta a fülembe utolsó mondatát, amit csak én halottam és a testemet kirázta az az egy mondat.

- Szia! Én Louis vagyok- jött oda hozzám Lou amikor elengedtük egymást Hazzal.

- Szia Lou! Örülök hogy találkoztunk, mert te vagy a 2. kedvencem.

- Második? A francba…Hazz már megint beelőzött- nevetett fel és erre a mondatra egymásra néztük Hval. A többiek is odajöttek hozzánk és egyenként bemutatkoztak. Amikor niall odaért Berhez, barátnőmnek rögtön elállt a szava. Annyira látszódott hogy oda van érte és Niall is elég furán nézett Bertára- persze jó értelemben-.

- Na de gyertek be az öltözőnkbe- mondta Niall és Berta mellé vette az irányt. Én a többiekkel mentem, előttünk meg Ber és Niall ismerkedtek egy kicsit. Mikor beértünk az öltözőbe a szám teljesen tátva maradt. Olyan hatalmas és szép volt az öltöző és olyan kis otthonos.

- Na és várjátok már a koncertet- kérdezte Liam hatalmas mosollyal az arcán.

- Fogalmatok sincs hogy mennyire- vágtuk rá egyszerre barátnőmmel.

- Melyik számot várjátok a legjobban?- tette fel a kérdést Zayn.

- Huhh…mindegyiket, de legjobban a 18-t meg a Story Of My Life-ot- vágtam rá- amúgy Zayn nagyon tetszik az új hajad- kacsintottam felé és megköszönte a bókomat.

- És te Berta?- kérdezte nem meglepőn Niall.

- Uuu…hát én a No Control-t és a Where Do Broken Hearts Go-t! Imádom azt a két számot- válaszolta barátnőm és láttam hogy már teljesen felszabadult. Olyan jót elbeszélgettünk a fiúkkal. Nagyon sokat szemeztem az én göndörkémmel és párszor zavarba is hozott, amit észre is vett, mert egy-két alkalomnál felnevetett. Az egyik szervező beszólt az öltözőbe, hogy még van 15 percük és utána kezdődik a koncert az elő zenekarral, akik a The Vamps volt.

- Klau…van nálad valami, ami az enyém- nézet felém Hazz és olyan huncut mosolyt adott hozzá- Elhoztad nekem az ingemet, amit ott hagytam az öltözőben?

- Nem Hazz sajnos otthon maradt….persze hogy elhoztam- nevettem fel és elkezdtem elővenni a táskámból. Odaadtam neki, ő meg elvitte és felakasztotta egy vállfára.

- Na de indulunk, mert helyet kell foglalunk elől, hogy jól lássunk titeket.

- Szurkoljatok nagyon nekünk nagyon!- kacsintott felém Harry.

- Úgy is jók lesztek mint mindig- legyintett Berta és megölelte Niall erre a mondatára.

- Veletek mennyen Sam a VIP részlegbe- kérdezte Lou- mert háát elmesélte hogy mi történt befele menet!?

- Ja háát lehet jó lenne ha ott lenne hogy ne szedjenek szét a rajongók.

- De miért akarnak szétszedni?- kérdezte Liam.

- Ezek szerint nem tudjátok az újságos dolgot?- kérdeztem feléjük fordulva.

- Mi láttuk Louval- mondta Harry- de nyugi…mindig ezt csinálják. Ne foglalkozzatok velük. De azért valljuk be összeillenénk- kacsintott rám és felnevetett.

- Na jó Harry…nem vagy beteg?- nem tudtam mit mondani, hisz nagyon zavarba lettem.

- Srácok 5 perc van már hátra, szóval gyertek velem…- mondta az egyik nő.

- Sok sikert srácok! Nagyon jók lesztek!- bátorítottam őket.

- Ha kapnák egy ölelést, akkor jobb lennék- mondta Hazz és széttárta kezét. Adtam neki egy szoros ölelést és ők el is indultak a színpad mellé. Sam, a testőr értünk jött és bekísért minket a VIP részbe és ott maradt velünk a fiúk kérésére. A The Vamps nagyon jól játszott és jót is énekeltünk a számaikra. Egyszer csak lementek a színpadról és elsötétült minden. Tudtuk hogy most már a fiúk jönnek.  Egyszer csak megszólalt egy ismerős zene sora „Counted all my mistakes and there’s only one”! imádtuk ezt a számot Bertával, ezért csak úgy tomboltunk rá! Amikor vége lett a számnak, a fiúk köszöntöttek minket, rajongókat és elkezdtek tovább énekelni. Olyan jó érzés volt ahogy énekeltek. Olyan nyugtató volt és ahogy szórakoztattak minek, hát az felejthetetlen volt. Lassan már a vége fele játunk, amikor Harry ránk nézett és egy puszit küldött. Nagyon elmosolyodtunk és remek érzés volt hogy nekünk küldte. Az álmaim nagy része a Londoni életemben valóra vált és ez nagyon fura volt, de nagyon boldog voltam hogy ilyen szerencsés lány lehetek. Sajnos már az utolsó számot énekelték a Steal My Girlt, amit nagyon de nagyon imádtunk! Egyszer Lou mutogatott valamit Samnek és elköszöntek tőlünk és lementek a színpadról. Vége volt és ezt nem vártam, mert ez azt a pillanatot jelentette, hogy mehetünk haza és lehet már soha nem találkozunk velük. Pedig annyira jó fejek és kedvesek. Teljesen olyanok mint ha az 5 bátyáink lettek volna. De rosszul gondoltam, ugyanis odajött hozzánk Sam és azt mondta hogy mennyünk vele. Először nem tudtuk hova megyünk, de amikor beértünk a folyosóra, rögtön tudtuk hogy a fiúkhoz megyünk. A szívem egy pillanatra megnyugodott hogy még legalább egy kicsit még láthatjuk őket és elbúcsúzhatunk tőlük. Ahogy beértünk hozzájuk, rögtön kérdéseket tettek fel.

- Na milyen volt lányok?- kérdezte Liam.

- Úristen annyira jók voltatok és ahhh…annyira élveztük. Köszönjük Harry ezt a remek ajándékot és nektek is nagyon köszönjük fiúk- köszöntük meg a fiúknak.

- Ugyan már a rajongóknak bármit- legyintett Zayn.

- Lenne még egy kérdésünk- mondta Niall és Berre nézett, akivel nagyon szemezett a szőkeség.

- Igen és mi lenne az?- kérdezte barátnőm.

- Hát lenne kedvetek képeket csinálni?- tette fel a kérdést Liam.

- Most ugye hülyéskedtek? Ez természetes- ugrándoztunk és nem hittük el hogy ez a valóság. Lou megkérte az őr egyik tagját hogy csináljon rólunk pár képet. Olyan hülyeségeket csináltunk a képeken, hogy szerintem már nem is tudtuk hogy mit csinálunk. Niall és Ber csináltak egy olyan képet, hogy N „megkérte” barátnőm kezét. Amikor ezt megláttuk, úgy elkezdtünk nevetni a fiúkkal, hogy már a hasunk is fájt. Nagyon jól éreztük magunkat.

- Jajj fiúk majdnem elfelejtettük- kiáltottam fel- csináltunk nektek Berrel egy meglepetést, de az öltözőben van. Gyorsan beszaladtunk érte barátnőmmel és gyorsan kivittük nekik.

- Hát remélem tetszeni fog nektek ez a meglepi! Ez egy fotóalbum, amiben olyan képek vannak mint például, hogy megláttunk egy olyan formát hogy 1D  és azt rögtön lefotóztuk, meg rólunk vannak benne képek amikor elmentünk a filmjeitekre a moziba meg ilyenek. Remélem örülni fogtok neki!- mondta barátnőm és együtt átnyújtottuk nekik.

- De édesek vagytok! Nagyon szépen köszönjük- mondta Liam és elkezdték lapozgatni a könyvet.

- Na de fiúk…nagyon jó volt látni titeket és köszönjük hogy valóra váltottátok az álmainkat. Sajnos mennünk kell! Nagyon fogtok hiányozni és ne foglalkozzatok az utálókkal, mert csak féltékenyek. Mindig jusson eszetekbe hogy mi itt vagyunk nektek- köszöntünk el tőlük.

- Klau beszélhetnénk egy kicsit?- kérdezte tőlem Harry.

- Persze…miért ne beszélhetnénk?- mosolyogtam neki.

- Na akkor Klau add ide a kulcsot és én addig kiülök a kocsiba- odaadtam Bernek a kocsi kulcsot, elköszönt a fiúktól és elindult a kocsihoz.

- Várj Berta- kiáltott utána az ír srác- kikísérhetlek?- kérdezte Niall.

- Perszee…de nem félsz hogy meglátnak a rajongók?

- Dehogy félek! Na akkor kikísérhetlek?- barátnőm egy nagyot bólintott és elindultak kifele.

- Na de mi is megyünk, mert felkell hívni még Elt és Zayn is meg Liam is felhívja a csajokat- köszönt el Louis. Nagyon örülök hogy megismertelek titeket és remélem még találkozunk- kacsintott felém és elköszöntek a többiek is egy nagy öleléssel és bementek az öltözőbe.

- Na szóval mit szeretnél göndörkém?- tettem fel a kérdést.

- Hát lehet nem fogod elhinni, de én is normális ember vagyok, normális érzésekkel- kezdte el Harry.

- Ezt nem értem Harry- mondtam neki értetlenül.

- Hát Klau figyelj…az első pillanattól amikor megláttalak, nagyon szimpatikus voltál és ahogy jobban kezdtelek megismerni, valami mást kezdtem el érezni mint barátság. Minden nap vártam hogy visszaírj az üzeneteimre és mindennél jobban vártam ezt a napot, hogy lássalak téged. Tudom furcsán hangzik ez az egész, de igazat mondok- nézett mélyen a szemembe és láttam a szemébe hogy őszintén beszél.

- Harry ez lehetetlen…- néztem rá furcsán és a szívem még hevesebben kezdett el dobogni, mikor egy kezet éreztem az én kezemben és ez a kéz, Harry keze volt.

- De miért nem lehet ezt elhinni?- kérdezte Hazz kétségbeesetten.

- Azért Harry, mert te sztár vagy én meg csak egy rajongó. Köztünk nem lehet semmi, mert én nem vagyok sztár. Én mondhatni egy senki vagyok.

- De már megint ez…és mi van akkor ha sztár vagyok. Attól még hogy sok pénzem,rajongóm van és ismert vagyok, attól még az érzéseim igaziak és attól még hogy te rajongó vagy, ugyan olyan ember vagy mint én, csak nem ismernek annyian. Ennyi az egész- magyarázkodott nekem, de nem akartam elhinni.

- Harry…de akkor se lehet…ez lehetetlen- elakartam neki hinni, de tudtam hogy ez nem igaz. Egy sztár nem lehet belém szerelmes. Vagy igen?

- És ettől elfogod hinni?- kérdezte Hazz és egy forró,heves csókot nyomott ajkaimra. A testem beleborzongott ebbe a csókba és ez életem legjobb csókja volt. De helyesen kellett cselekednem.

- Harry ez mi volt?- toltam el magamtól, mielőtt meggondoltam volna magam és hagytam volna hogy folytassa.

- Most már elhiszed hogy ez az érzés több egy barátságnál?

- Ne haragudj Harry de mennem kell! –köszöntem el tőle és kifutottam az épületből.

- Várj Klau…ne menj el!- kiabált utánam és elkezdett utánam futni. Niall és Berta nagyon elvoltak mert nagyokat nevetgéltek, de amikor meglátták hogy én elől, Harry meg utánam fut, tekintetük rögtön ránk szegeződött.

- Bocsi Niall de mennünk kell- szóltam közbe a beszélgetésbe.

- Muszáj még mennetek?- kérdezte tőlünk.

- Igen…sajnálom Niall, majd még találkozunk- öleltem meg és gyorsan beszálltam a kocsiba.

- Szia Niall! Jó volt veled beszélgetni és örülök hogy közelebbről megismertelek- ölelte meg Berta Niallt és Niall cserébe egy puszit adott az arcára. Berta gyorsan beszállt, de Harry utolért és az ablakon megtámaszkodott.

- Klau ne menj el…kérlek beszéljük meg- nézett rám azzal a két gyönyörű szemeivel, aminek alig bírtam ellenállni.

- Harry kérkek engedd el a kocsi ablakát…hagy mennyünk el!

- Klau ne menj el…kérlek…én…én szeretlek téged- vallotta be nekem az, akire mindig is felnéztem és imádtam.

- Hogy mi?- szólt közbe egyszerre N és B.

- Klau….kérlek ne hagyj itt.

- Sajnálom Hazz- indítottam be a kocsit és egy könny csordult ki a szememből.

- De ott van az a vörös rózsa…az se elég bizonyíték?- kérdezte az én gönödörkém. Akkor azt a rózsát nem is James küldte hanem H? De honnan tudta hogy ott lakom?

- Szia Harry!- köszöntem el tőle és elindultunk a kocsival

- Ígérd meg hogy még láthatlak- halottam meg még ezt a mondatot és itt már eltört a mécses.

Berta próbált kihúzni mindent belőlem, de én csak bőgtem, mint egy óvodás. Ahogy hazaértünk és beálltam a kocsival Berta még bent is próbálkozott.

- Klau mi volt ez az egész?- kérdezte tőlem de én csak annyit mondtam.

- Sajnálom Berta, de most egyedül szeretnék lenni- nyögtem ki ezt a mondatot és felszaladtam a szobámba és bezárkóztam. Egyedül voltam a könnyeimmel együtt és másra se tudtam gondolni, csak azokra a mondatokra, amit Hazz mondott és arra a csókra, amit ő adott.

Nem nagyon tudtam elaludni, de hajnal tájba lehunytam szemeim és elaludtam az ágyamban.

* Harry szemszöge*

Végre elérkezett a mai nap. Ma találkozhatok végre Klauval. Annyira örülök hogy megismertem őt. Ő teljesen más volt mint a többi lány. Reggel amikor visszaírt az üzenetemre, olyan kellemes érzés volt bennem.

Szia Hazz! Én is nagyon várom már a mai koncertet! Ne izgulj hisz úgy is olyan csodás leszel mint, mindig! Üzenem Niallnak, hogy már Berta is nagyon izgul. Nagyon örülök hogy ma láthatlak és meg ismerthetem a fiúkat. Nagyon szépen köszönjük ezt a csodás ajándékot! Egy remek ember vagy Harry és ezt sose feledd el. Te vagy az én hősöm. Az én göndör hajú hősöm. Hamarosan találkozunk! Jó próbákat! Puszi K.

Én vagyok a hőse? Legtöbb embernek, valami író vagy a szülei a hősök, de Klaunak én vagyok! Remek lány és nagyon kedves. Nem sok embert ismerek, aki olyan, mint K.

Egyszerűen csodás személyisége van és hát bevallom remek illata. Amikor megláttam a plázába, tudtam hogy ő más lesz mint a többi csaj. Gondolat menetemet Lou figyelmeztetése szakította meg.

- Héé haver…5 perc és próba!- nem nagyon figyeltem oda, mert még mindig azt az üzenetet olvastam, amit Ő írt nekem.

- Harry figyelsz te? Mit nézel ennyire a telefonodon?- jött oda mellém és ő is elkezdte olvasni.

- Már megint ezzel csajjal beszélsz? Mostanában sokszor beszélsz vele- bökött vállon.

- Tudom, de annyira jó vele beszélgetni. Olyan mit ha nem is lennék sztár…vagyis elfelejteti velem. Ő egy remek csaj Lou…sokkal másabb és különlegesebb mint a többi lány.

- Tán nem szerelmes a kis Harry?- csúfolódott Louis.

- Nem tudom Tommo…úgy érzem ez valami más, mint egy barátság. Mindig róla álmodok és mindig rágondolok és nem tudok nem rá gondolni. Nem tudom elfelejteni az ölelését és azt a gyönyörű mosolyát és amikor idetartottam és megláttam a kocsiban, valami melegséget éreztem a szívemben. Nem tudom mi van velem haver.

- Na figyelj…ezt mondd majd el neki! Én teljes mértékben támogatlak, mert a legjobb haverom vagy és látom rajtad hogy teljesen beleszerettél a csajba.

- De úgy se fogja elhinni…azzal fog jönni hogy ő rajongó én meg sztár.

- Hát akkor adj neki valamit amitől majd elhiszi- mondta nekem Tommo, de nem tudtam mire gondolt- na de most mennyünk, mert próbálni kell. A próbák közben halottuk a rajongók sikítozását a csarnokon kívül és elképzeltem hogy mi lesz akkor, ha Ő is itt fog állni az első sorban. A próba végén visszamentünk az öltözőbe. Gyorsan megcsinálták a hajunkat és felöltöztünk. Én a szokásos fekete farmerom vettem fel és egy fekete pulóvert. Kopogtak az ajtón. Sam volt az, a biztonsági őr, akit kiküldtünk Klauékért.

- Fiúk itt vannak a lányok és már kint várnak titeket- végre ezt a mondatot vártam egész nap. Gyorsan felpattantam és kiszaladtam a folyosóra.

- Mi van ezzel? –hallottam még Zayn hangját és hallottam, hogy Niall azt válaszolta, hogy csak szerelmes. Pont ő beszélt aki egyfolytában csak Klau barátnőjéről, Bertáról áradozott.

Ott volt és olyan gyönyörű volt mint mindig. Pont azt kérdezte Bertától, hogy jól néz-e ki? Barátnője azt válaszolta hogy gyönyörű és még én is így fogom gondolni.

-  De még mennyire hogy így gondolom- szóltam közbe, mire a nyakamba ugrott aminek nagyon örültem. Bemutattam nekik a fiúkat. Niall teljesen elvolt Bertával, Beértünk az öltözőbe és nagyon sokat beszélgettünk. Néha próbáltam szemezni Klauval, de mindig zavarba jött- milyen aranyos-. Beszólt nekünk az egyik szervező hogy mennünk kéne.

Amikor a fiúk- a The Vamps- lejöttek a színpadról, Niall kezdte is az estét a szólójával. Amikor kiértünk a színpadra és megláttam azt a sok rajongót, VELE az élen, teljesen boldog voltam. Néhány szám után, egy puszit dobtam nekik, amire elkezdtek nevetni. Teljesen mások voltak mint a többi rajongó. A Steal My Girlt énekeltük és amikor elköszöntük, láttam hogy Lou súgott valamit Samnak és lementünk a színpadról.

- Mit mondtál Samnek?- kérdeztem haveromat.

- Mondtam neki, hogy jöjjenek még hátra Klauék, hogy elmondhasd neki az,t amit délelőtt beszéltünk.

- Haver…úgy se fogja elhinni.

- Ezt sosem tudhatod- kacsintott felém. Amikor hátra értünk ott álltak az öltözőben. Megkérdeztük, tőlük hogy milyenek voltunk és megkérdeztük hogy szeretnének-e képeket, amire természetesen igent mondtak. Nagyon sok képet csináltunk és nagyon hülye képeket csináltunk. Niall „megkérte” Klau barátnőjének a kezét. Olyanokat nevettünk rajta, hogy már a hasunk fájt.  A lányok hoztak nekünk egy kis meglepit, ami egy fotó album volt, de most már eljött az idő hogy elmondjam NEKI mit érzek.

-Klau beszélhetnénk egy kicsit?- vettem a bátorságot és kimondtam.

- Perszeee…miért ne beszélhetnénk?- válaszolta nekem azzal a mosollyal az arcán, amit már annyira hiányoltam. Niall kikísérte Bertát, a fiúk meg bementek az öltözőbe.

- Na szóval mit szeretnél göndörkém?- tette fel a kérdést.

- Hát lehet nem fogod elhinni, de én is normális ember vagyok, normális érzésekkel- kezdtem bele.

- Ezt nem értem Harry- mondta nekem értetlenül.

- Hát Klau figyelj…az első pillanattól amikor megláttalak, nagyon szimpatikus voltál és ahogy jobban kezdtelek megismerni, valami mást kezdtem el érezni mint barátság. Minden nap vártam hogy visszaírj az üzeneteimre és mindennél jobban vártam ezt a napot, hogy lássalak téged. Tudom furcsán hangzik ez az egész, de igazat mondok- és kimondtam végre, de furán nézett rám. Nem akarta elhinni amit mondtam neki és már nem tudtam mivel győzzem meg, de ekkor eszembe jutott Louis mondata” Hát akkor adj neki valamit amitől majd elhiszi”. Mi az amitől majd elhinné nekem? Megvan! Egy heves csókot adtam neki, de ó eltolt magától.

- Harry mi volt ez?- kérdezte tőlem.

- Most már elhiszed, amit mondtam?

- Sajnálom Harry de mennem kell- mondta nekem és kifutott az ajónt. Na nem most már nem hagyom. Utána futottam hogy megbeszéljük ezt a dolgot. Mikor már utolértem a kocsijában ült. Gyorsan a kocsi ablakára támaszkodtam.

- Harry kérlek hagyj elmenni- nem, nem fogom hagyni ilyen könnyen.

- Sajnálom Klau beszéljük meg- próbáltam győzködni, de nem sikerül. Egyszer csak kimondtam azt a szót, amit nem akárkinek mondok „Szeretlek Klau”. Erre a szóra elindította a kocsiját és elment. Utána kiáltottam hogy ígérje meg hogy találkozunk még.

- Hazz ez mi volt?- kérdezte Niall, de mérges voltam.

- Hagyj már békén- indultam el az öltözőbe és amikor beértem, elmentem a mosdóba és beleütöttem az ajtóba.

-Héj haver…mi volt?- kérdezte Louis, de megmondtam neki hogy egyedül szeretnék lenni, de ott nem tudtam, ezért elmentem a szállodába és befeküdtem az ágyba és még mindig nem bírtam kiverni ŐT a fejemből. Végül hajnalban elaludtam és átadtam magam az álmaimnak hátha ott találkozok vele. 

Itt van az 5. fejezet!! Remélem tetszeni fog nektek! Ha tetszik nektek a blog, akkor iratkozzatok fel és írjatok kommentet! Előre is Boldog Szülinapot Hazznak és nekem!! :))  <3
Próbálok sietni a fejezetekkel. köszönöm hogy olvassátok a blogom! Puszi nektek! :) :*

4.fejezet:Miért nem lehet ezt elhinni?

Álmaimból felébredve ültem fel az ágyamban és magamhoz vettem a telefonom. Reggel 6 óra volt, de már a nap sugarai világítottak be a szobámba a függöny résein keresztül. Ahogy megnéztem a twitterem, abban reménykedtem hogy Harry üzenete fog várni, de a szokásostól eltérve, most nem írt semmit. Nem aggódtam, hisz tudtam hogy találkozunk majd vele/velük és biztos a próbákat nyomják már ezerrel, ugyanis 15 nap van hátra az első koncertig. Nem is ezen lepődtem meg annyira, hanem azokon, amiket írtak nekem az oldalamra. Nem hittem a szememnek. Sokan azt írták, hogy látták az újságokban írt cikket, de nem hiszik el, sokan írtak hogy meg ne próbáljak együtt lenni a férjükkel, de amin a legjobban lepődtem meg, amit  ezeknél a twitteknél is többen írták, hogy örülnének nekünk és nagyon szurkolnak hogy így legyen. Nagyon jól esett hogy ezeket írták, de nem akartam hazudni. Kiírtam, hogy nem vagyunk együtt és csak barátok vagyunk. Semmi több. Leraktam a telefonom az ágyra és felkeltem az ágyból, hogy elkészüljek, mire anyuékért kell menni a reptérre. Elindultam a mosdóba, de pont akkor jött be barátnőm az ajtón és a bőröndjét fogta a kezében.

-          Jó reggelt! Azért jöttem hogy elköszönjek, mert 1 óra múlva indul haza a gépem és anyáék már várnak otthon. Remélem jól ellesztek anyudékkal és ígérd meg, hogy ha bármi van azonnal hívsz!- köszönt el tőlem és szorosan magához ölelt.

-          Oké…nyugodj meg hívni foglak ha bármi van. Vigyázz magadra és ne felejtsd el hogy nagyon fogsz hiányozni- csordult ki egy könny a szememből- és anyudékat is puszilom!

-          Átadom nekik és én is puszilom anyudékat- fogta meg a bőröndjét és elindult lefele, én meg követtem őt az ajtóig. Felvette a cipőjét, aztán a kabátját, mert még elég hűvös volt ahhoz képest, hogy sütött a nap. A taxi már ott állt a ház előtt, gyorsan elköszöntünk egymástól és Ber már el is tűnt a fekete taxival együtt. Gyorsan felmentem letusolni és megmostam a fogam és a ruhásszekrény felé vettem az irányt. Egy melegítő nadrágot vettem fel és egy meleg pulóvert, hogy ne fázzak meg a reggeli futás közben. Magamhoz vettem az egyik kedvenc sapim és a napszemüvegem, hogy ha a nappal szemben futok ne süsse ki a szemem a nap. A fürdőben még gyorsan összefogtam a hajam, hogy ne fújja a szél össze-vissza. Elindultam a konyhába, mert a reggelit nem hagyhatom ki. Gyorsan összedobtam egy salátát, ami mennyeire sikerült és teljesen jóllaktam vele! Gyorsan felvettem a cipőmet, fülembe tettem a fülhallgatóm és ahogy beindult a zene elkezdtem egyenletes tempóban futni.

Az utca végére értem és megláttam azt az ismerős autót, amin már párszor megakadt a szemem. Az a fekete, csillogóan fénylő Range Rover volt megint. Egy percre elbambultam rajta, de futottam tovább. Ahogy a parkhoz értem, megálltam egy kicsit pihenni és leültem egy fa alatti padra. Olyan szép idő volt és jó volt már egy kicsit a szabadlevegőn is lenni. Néztem, ahogy a szerelmes párok kézen fogva sétálnak, ahogy a kis gyerekek játszanak apukájukkal vagy anyukájukkal, ahogy az idős párok etetik a galambokat. Jó volt látni hogy boldogok. Egyszer csak odajött egy aranyos kis szőke kislány és rám mosolyogva köszönt nekem, de tovább is futott. Na de én is felálltam a padról és elindultam hazafele. Talán félútnál tartottam, mikor összeütköztem egy 23 évnél járó helyes fiúval. Eléggé összeütköztünk és egymásra estünk az út közepén és csak egymást néztük. Egyszer csak megszakította a farkasszemezést.

-          Annyira sajnálom! Nem esett semmi bajod?- kérdezte nagy aggodalommal az arcán.

-          Semmi gond…nincs semmi baj! És te jól vagy?- kérdeztem kuncogva.

-          Persze minden rendben! Merre tartasz?- kérdezte tőlem, mire elmondtam neki hogy hazafele futok. Megkérdezte hogy hazakísérhet-e, én meg nem láttam semmi akadályát és nagyot bólintottam. Futás közben egy kicsit megismerkedtünk.

-          És mióta laksz itt Londonban?- kezdett egy új témát és a gyönyörű tengerkék szemeivel és nagy mosolyával nézett rám.

-          Hát hétfőn lesz 3 hete hogy ideköltöztem és ma jön a családom, hogy meglátogasson, mert azóta nem is találkoztunk. Az egyetem miatt költöztem ide a barátnőmmel, aki  ma ment haza a szüleihez.

-          Tényleg? Akkor még friss lakos vagy- nevetett fel és már az utcám sarkánál voltunk.

-          Hát igen mondhatni- feleltem neki vissza- és te már régóta laksz itt?

-          Igen…elég régóta, ugyanis itt születtem. Vérbeli Angol vagyok- mondta büszkén és kezét a mellkasára csapta.

-          Hát megjöttem. Nagyon szépen köszönöm hogy elkísértél. További jó futást, de nehogy megint összeütközz valakivel- nevettem fel és elővettem a kulcsaim.

-          Köszönöm szépen. Örülök hogy megismertelek. Esetleg találkozhatnánk egyszer egy vacsorára vagy ebédre ha gondolod- fogta meg a kezem mielőtt bementem volna.

-          Ömm…oké jól hangzik! Megadjam a telefonszámom?- kérdeztem kedvesen.

-          Ez lett volna a második kérdésem- nevetett fel és elővette a telefonját. Beírtam neki a névjegyekhez a telefonszámom és visszaadtam neki a telefont amit rögtön zsebbe rakott. Kedvesen megköszönte és futott is tovább az ellenkező irányba. Gyorsan felmentem, levettem az izzadt melegítő ruhát, gyorsan letusoltam és magamra húztam az egyik kedvenc ruhámat, ami egy fekete trikóból és egy farmerszoknyából állt. Felvettem hozzá egy masnis övet és amiért még kicsit hűvös van, egy farmer dzsekit vettem fel magamra. Nem nagyon szoktam ékszert hordani, de most kivételesen felvettem egy hozzá illő nyakláncot is, amit még 18. szülinapomra kaptam testvéremtől. Magamhoz vettem a táskámat, benne a telefonommal és elindultam lefele, mert anyuék fél órán belül megérkeznek a reptérre. Gyorsan felvettem a cipőmet és elindultam a garázsba. Beszálltam a kocsiba, kihajtottam a garázsból az útra és elindultam abba az irányba, amerre a reggeli futásomon indultam. Ahogy elmentem a park mellett, még ott volt az az idős pár, akit még reggel láttam ahogy etetik a galambokat. Valahogy más volt mint a többi idős pár. Lehetett rajtuk látni, hogy még meg volt bennük az a forró szerelem, mint amikor még olyan idősek voltak mint én és ezt olyan jó volt nézni. Már a repteret mutató táblánál voltam, de ekkora forgalmat még sohasem láttam. Nagy nehezen, de végre bejutottam a parkolóba és találtam egy remek helyet a bejárathoz közel. Kiszálltam a kocsiból és elindultam a bejárathoz. Egyszer csak azt vettem észre, hogy egy csomó újságíró tolong a bejáratnál. Vajon mi vagy ki van itt, ami ekkora felkeltést keltett? Előre tolakodtam hogy bejussak a bejáraton, de valaki annyira nem akart előre engedni, hogy inkább ellökött. Egy fiatal lány gyorsan felsegített- amit megköszöntem- és tovább tolakodtam előre. Végre sikerült bejutnom az előtérbe és elindultam ahhoz a kapuhoz, ahol anyuék fognak kijönni. Leültem egy székre és elővettem a telefonom, hogy addig amíg anyuék megérkeznek elüssem az időt. Egy SMS-t kaptam egy ismeretlen számtól. Hirtelen meglepődtem ki az de ahogy elolvastam az SMS-t tudtam, nincs miért aggodalmaskodni. A reggeli futótárs, James írt nekem.

Szia! Arra gondoltam, hogy ma este ha van kedved, akkor  elmehetnénk vacsorázni. Tudom hogy nem rég találkoztunk, de már látni akarlak. Azt is tudom, hogy ma megy a családod látogatóba,  de szerintem nem fognak megsértődni ha eljössz velem egy randira. Remélem igent mondasz nekem és egy gyönyörű lánnyal tölthetem az estét. Ha meg van a válaszod, akkor írj vissza és már foglalom is a helyet az étterembe, mert tudom hogy igent mondasz és nem hagysz cserbe. Este 8-ra megyek érted, csak annyit kell mondanod hogy igen, elmegyek veled! További szép napot! James!

Hirtelen nem tudtam mit írjak vissza, de elgondolkoztam egy kicsit és visszaírtam neki hogy örömmel elmegyek vele. Pár perc múlva egy régi, de ismerős hangot hallottam meg a hátam mögött. Amikor meghallottam ezt a hangot, rögtön felugrottam és anyukám ölelő karjaiba vetettem magam.

-          Szervusz kincsem! Annyira hiányoztál! Rossz volt hogy nem halottam már, hogy énekelsz a szobádban- ölelt szorosan magához és hangján halottam hogy sírni kezdett, de egy kicsit fel is nevetett.

-          Te is nagyon hiányoztál nekem anyu! Nem volt ki szóljon, hogy fejezzem már be az énekelgetést- erre a mondatra már nekem is elkezdett folyni a könnyem. Aztán átmentem apukám ölelő karjai közé és csak annyit súgott a fülembe- amire már régóta vártam- „büszke vagyok rád kicsim”. Utána nővérem fogadott széttárt kezekkel, amit én el is fogattam. Ezután bátyámat fürkésztem a szememmel, de nem találtam.

-          Tibi hol van?- kérdeztem anya felé fordulva.

-          Ő sajnos nem tudott velünk jönni, mert külföldi úton van- hát persze mondta is hogy megy majd Spanyolba. Az én buszsofőr bátyám. Örültem hogy végre összejött neki amiért olyan keményen dolgozott, de még is nagyon hiányzott. Elindultunk a kijárat felé, de az a hatalmas tömeg még mindig ott volt. Körbenéztem hol tudnánk kijutni, de egy ismerős arcot láttam a tömeg között. Ed Sheeran volt az! Imádom az a fickót, hisz eszméletlen jó számai vannak és a hangja, hát az valami kincs. Úgy odarohantam volna egy képre vagy egy aláírásra, de nem kellett megtennem hisz ő maga jött oda.

-          Szia! Gondolom te is egy aláírást szeretnél?!- kérdezte azzal a gyönyörű kincset érő hangjával.

-          Szia! Igen nagyon szeretnék, hisz nagy rajongód vagyok. Nagyon szeretem a dalaidat, sőt imádom- válaszoltam neki ugrándozva.

-          Tényleg? Ezt nagy örömmel hallom- kacsintott felém és aláírt egy képet és odaadta nekem.

-          Úristen nagyon szépen köszönöm Ed- néztem tátott szájjal a képet.

-          Ugyan már a rajongóimnak bármit- e mondtat után, végignézett rajtam majd furcsállóan nézett rám.

-          Olyan ismerős vagy! Valahol már láttalak- gondolkozott, miközben szakállát dörzsölte- hááát meg van. Te voltál benne az újságba, hogy Hazz haverommal kavartok. Erre a mondatra anya felkapta a fejét és morcos fejjel Edre nézett.

-          Hogy mi? Miről beszél uram?- kérdezte értetlenül.

-          Nyugi anya az csak egy pletyka és Ed neked is mondom, hogy az csak egy pletyka.

-          Nyugi tudom hogy csak pletyka…de ha Hazz helyébe lettem volna, elkértem volna a telefonszámod- kacsintott felém, majd elköszönt és továbbállt. Nem hiszem el hogy ezt mondta. Ed Sheeran arra utalt hogy szép vagyok. Ez életem második legszebb napja. Természetesen az első, amikor Hval találkoztunk. Na de elindultunk a kijárathoz, mert az a sok rajongó Ed után futott, ezért kitudtunk menni nyomorgás nélkül. Amikor megtaláltuk a kocsimat és beszálltunk, a kulcsomat megforgattam és az autóm halk dorombolását lehetett hallani. Anya egyszer csak felém fordul.

-          Kicsim miről beszélt az a fickó? Milyen haverjával kavarsz te? Vagy milyen pletykáról van itt szó?- tette fel a kérdéseket egymás után.

-          Anya megígérem ha haza értünk, mindent elmondok. Jó?- adtam neki válaszul egy kérdést. Nem akartam most vezetés közben erről beszélni. Végre kiértünk a főútra és csak úgy száguldottunk a kocsik között. Jó azért nem olyan gyorsan mentünk hogy megbüntessenek a rendőrök, de gyorsabbak voltunk, mint a többiek. Ahogy befordultunk a saját házam utcájába, rögtön éreztem hogy nekem már ez az otthonom. Anya a szebbnél szebb házakat nézte apával, mint ha házat néznének maguknak, a nővérem meg a telefonján SMSzett valakivel. Végre megérkeztünk az én kis házamhoz. Most nem álltam be a garázsba hanem csak felálltam a garázs elé.

 Ahogy kinyitottam az ajtót, anya már be is rohand és a nagy zacskókat amiket hozott azt le is rakta gyorsan az étkező asztalra és elindult szétnézni. Apa anyával ment, Moncsi meg bejött velem a konyhába. Jó volt megint látni, hisz amikor még kicsi voltam, nem hittem hogy ilyen szoros lesz a kapcsolatunk és ennyire fog hiányozni, ha egyszer már messzebb leszek tőle, de örülök hogy most itt van. Leült az egyik székre én meg leültem vele szembe és elkezdtünk mondani mind a ketten a dolgainkat egymásnak. Egyszer csak felpattantam és a gáztűzhelyhez mentem. Gyorsan felraktam egy kancsó teát és visszaültem hozzá. Minden gyermekkori emlék felkerült. Például amikor beöltöztek bátyámmal anyuék ruhájába és táncoltak valami vicces zenére és természetesen én voltam a kamerás. Hát azon nagyot nevettünk.

-          És hogy vagytok Zolival? Hogy megy a munka?- kérdeztem tőle és kíváncsian hallgattam válaszát.

-          Hát nagyon jól megy a munka és nagyon jól meg is vagyunk! Épp erről akartam beszélni veled- felelt vissza és valamit elkezdett turkálni a táskájában. Egyszer csak elő vett egy gyönyörű szép barna borítékot és felém csúsztatta.

-          Hát ez meg mi?- húztam magam felé a borítékot és elkezdtem kibontani.

-          Majd meglátod- kacsintott felém. Elkezdtem olvasni és nem hittem a szememnek. Ez nem lehet igaz. Hisz ez egy esküvői meghívó, méghozzá a sajátjukéra.

-          Jézusom Moncsi….gratulálok! Annyira örülök nektek- ugrottam testvérem nyakába és örömömbe sírni kezdtem, ahogy  megláttam azt a nagy és őszinte boldogságát az arcán.

-          Akkor ez azt jelenti hogy koszorús lány leszek?Meg kezdhetem rendezni a leánybúcsút?- tettem fel neki a kérdéseket, amire egy nagyot nevetett fel.

-          Igen lehetsz koszorús lány, de leánybúcsút azt most felejtsd el- kuncogott fel nővérem olyan cukin, mint még soha.

-          És anyáék tudják már?- erre a mondatra nem Moncsitől kaptam választ, hanem anyutól egy kérdést.

-          Miről tudunk mi?- nézett ránk kérdően, de tudta miről van itt szó.

-          Hát elmondtam neki az eljegyzést- válaszolt rá Moncsi.

-          Jahh…hogy az! Igen arról tudunk- jöttek oda az asztalhoz és leültek mellénk. A tea már kész lett, mert olyan hangosan fütyült, hogy azt nem lehetett nem észrevenni. Gyorsan odamentem, elővettem 4 bögrét és szétöntöttem a frissen gőzölgő teát. Mindannyiunk elé odaraktam a teákat és elkezdtük szürcsölgetni. Anya feltette azt a kérdést, aminek nem nagyon örültem.

-          Na de mi is volt az a pletyka, amiről mi nem tudunk?- kérdezte tőlem és maga elé rakta a bögréjét.

-          Hát az úgy volt hogy amikor első napunk volt a munkába……- és elkezdtem nekik elmesélni az egész sztorit. Hát néha olyan hozzá szólásokat kaptam hogy „Jajj kislányom” „Tényleg?”. Hát igen anyuékon nem nagyon láttam hogy elhiszik, de Moncs legalább hitt nekem. Vagyis úgy láttam- aztán most itt mesélem el nektek a sztorit.

-          Kicsim ezt ugye nem te találtad ki?- anya nézett rám furcsállóan.

-          Nem anya…nem találtam ki. Miért nem lehet ezt elhinni?- de tudod mit itt az újság- 1 bizonyíték- itt van a VIP jegy a backstagebe- 2 bizonyíték.

-          És itt a harmadik- szólt közbe apa és felemelt egy ismerős inget. Harry ingjét.

-          Igen ott a harmadik.

-          Jól van el hisszük, de ígérd meg hogy nem kavarodsz össze ezzel a pop sztárocskával.

-          Anya hagyd már abba- szólt közbe testvérem hála az égnek- most végre itt vagyunk, ne ilyenekről beszélgessünk, hanem hogy hova mennyünk ma? – tette fel a kérdést.

-          Hát ti vagytok a vendégek…szóval mit szeretnétek megnézni?

-          Hát mindenképp elkell mennünk a Tower Bridgehez és a London Eyehoz- szólt közbe a főnök, azaz apukám.

-          Jóó apa elmegyünk oda nyugodj meg. Meg van egy gyönyörű park oda is elmehetnénk ha szeretnétek.

-          Jó- pattantak fel anyuék és már vették i a cipőjüket- indulhatunk is. Tudsz valami jó kis ebédlőd kislányom- tette fel apa a kérdést.

-          Hát persze hogy tudok és szerintem kezdhetnénk ott az utunkat mert, már délután kettő van és már nagyon éhes vagyok.

-          Egyet értek- tette hozzá Moncsi és már el is indultunk. Gyalog mentünk, mert gyönyörű időnk volt és ezek a dolgok nem is voltak messze, ahova menni akartunk. Moncsival ketten mi mentünk az elején, anyuék meg mögöttünk.

-          Figyi Moncs….találkoztam ma reggel egy szimpi fiúval és elhívott ma randizni és azt ak…..- mondtam volna neki, de a szavamba vágott és azt mondta.

-          És azt akarod kérdezni, hogy nem-e lenne baj, hogy elmennél ma este vele. Igaz?- nézett rám és láttam hogy nem lenne gond.

-          Figyi Klau…miért ne mehetnél el a randira? Mi már akkor úgy is aludni fogunk, mire te elmész. Mikor jön érted a srác?

-          Hát este 8-ra jönne- válaszoltam neki.

-          Na hát én már akkor aludni szoktam és anyuék is. Úgyhogy nem kell aggódnod- kacsintott felém egy cinkos mosoly kíséretével.

-          És ki ez a srác hagy halljam?- bökött oldalba.

-          Hát 23 éves, Jamesnek hívják és vérbeli Angol. Kék szeme van és szőke haja. A jogi egyetemen tanul és nagyon kedves és sportos.

-          Na úgy látom jó fickó lehet- nevetett fel.

-          Ti meg mit sugdolóztok ott elől?- kiabált oda anya, mire mi felnevettünk és azt mondtuk hogy semmit. Odaértünk az étteremhez, gyorsan felvettük a rendelés, megebédeltünk és a következő állomáshoz, a Tower Bridgehez vettük az irány. Amikor odaértünk sokkal szebb volt, mint ahogy emlékeztem. Ezután csináltak anyuék egy-két képet róla és tovább mentünk a London Eyehoz. Nagyon hosszú volt a sor, de végre felkerültünk mi is. Egyszerűen gyönyörű volt a kilátás. Csináltam is pár képet, amit rögtön fel is raktam instagramra. Ahogy leértünk, a park felé vettük az irányt, ahol vettünk egy 2 gombócos fagylaltot. Amikor elindultunk haza már vagy 6 óra lehetett. Ahogy hazaértünk gyorsan leültünk a kanapéra és pihentünk egy kicsit. Nagyon elfáradtunk és anya is nagyon dörzsölgette a lábát, de itt volt a pillanat hogy elmondjam nekik hogy egy randira mennék este.

-          Anya- szóltam oda óvatosan- nem lenne baj, ha ma este egyedül hagynálak titeket?

-          Mert hova mennél?- kérdezte kíváncsian

-          Hát ma találkoztam egy fiúval aki nagyon kedves- tettem hozzá ezt a fontos információt- és elhívott ma egy randevúra.

-          Jajj lányom…hogy ne mehetnél!?- nevetett fel anyu és a lábára csapott.

-          De biztos nem baj?

-          Kicsim mi már mindjárt megyünk aludni, mert holnap is sétálnunk kell, mert délután 4kor indul a gépünk és addig még sok látnivaló van. Anya adott egy nagy ölelést és megnyugodtam hogy nem haragszanak. 7 óra volt ezért elindultam készülődni, mert James azt mondta 8-ra fog jönni. Gyorsan letusoltam, mert úgy leizzadtam az egész napos sétában, hogy nem irigyeltek volna meg a szagomért. Az biztos. Olyan jól esett az a forró víz ami a testemen futott át, hogy teljesen ellazultam tőle. Gyorsan megtörölköztem és fogat mostam, majd a ruhákhoz vettem az irányt. Az egyék kedvenc elegáns ruhámat kaptam magamra. Egy kék csipkés egybe ruhát, egy fehér kis blézerrel. Egy kék gyűrűt vettem fel kiegészítőül és majd a kedvenc cipőm veszem fel, amit valaha kaptam. Elindultam lefelé a lépcsőn halkan, mert már apuék aludtak. Vagyis azt hittem hogy már aludtak, de nem mert apa kiszólt az ajtón.

-          Gyönyörű vagy lányom!- mondta nekem halkan és láttam az arcán hogy büszke rám.

-          Köszönöm apa!- rohantam oda és egy puszit adtam az arcára. Ahogy leértem a földszintre, már kaptam is az SMS-t, hogy James már itt van a házam előtt. Gyorsan felvettem a cipőmet és a táskámat magamhoz vettem és kimentem az ajtón. James ott ált egy szál rózsával az autója mellett. Olyan édes volt. Ilyet még soha, senki nem csinált velem és bevallom lehet nyálas valakinek, de nekem nem.

-          Szia szépség! Jó hogy látlak- köszöntött ezzel a gyönyörű szóval és odaadta a rózsát.

-          Szia James! Köszönöm szépen!- annyira elpirultam mint egy piros alma.

-          Indulhatunk a randira?- kérdezte úriemberesen és kinyitotta a kocsi ajtaját. Beszálltam és már el is indultunk. Nagyon sokat beszélgettünk és nevettünk. Megérkeztünk az étteremhez, ami nem csak kívülről volt szép, de belülről is. Egy csendes kis étterem volt, ami pont az első randira volt megfelelő. Gyorsan felvették a rendelést és pár perc múlva már ki is hozták a vacsorát. Miután megettünk mindent, kicsit próbáltunk többet megtudni a másikról.

-          És hol dolgozol?- kérdezte James, miután letette a boros poharát.

-          Háát egy pláza üzletében dolgozom eladóként. Tudom nem valami híres munka, de én imádom!

-          London legnagyobb plázájában, a 3. emeleten a New Yorker-ben?

-          Igen…ott. Miért?- néztem rá furcsállóan.

-          Ömmm…te voltál az a lány, aki találkozott azzal a pop sztárral?- nézett rám furán és mint ha undorodna tőlem.

-          Igen…de nem igaz amit az újságokban írnak! Az csak egy pletyka- mondtam neki de ő fel állt az asztaltól.

-          Háát akkor bocsi, de szerintem ez nem fog összejönni…- erre a mondatra a szám tátva maradt- nem nagyon randizom olyan lányokkal, aki egy nyavalygó bandáért van oda.

-          Hogy mit mondtál?- álltam fel az asztaltól én is- ők nem egy nyavalygó banda, hanem az életem. Ők letettek valamit az asztalra, ami nem is kis dolog, de te meg még semmit. Könyörgöm csak azért, mert fiúk és énekelnek, nem egy nyavalygó banda. Remek hangjuk van és tudod mit, igazad van. Ez nem fog összejönni- elindultam az ajtó felé, de visszafordultam.

-          Ja és valamit még elfelejtettem- és lekevertem neki egy akkora pofont, hogy örökre megbánja hogy leszólta a bandámat. Gyorsan fogtam egy taxit és hazaindultam. Ahogy hazaértem, gyorsan levettem a ruhámat és átcseréltem Hazz ingjére. Ahogy befeküdtem az ágyba, már magával is rántott az álomvilág ereje. Mielőtt teljesen elaludtam volna, valaki azt súgta- Jó éjt kicsim! Álmodja a kis popsztároddal-  és végig simított az arcomon. Nem tudom ki volt, de majd holnap kiderítem.

Nos hát itt a 4.fejezet! Nagyon szépen köszönöm az eddigi visszajelzéseket nagyon aranyosak vagytok. Ha tetszik a blog akkor iratkozzatok fel hozzám. És ma kaptam meg a szülinapom legszebb ajándékát(igaz 1 hét múlva lesz a szülinapom). Képzeljétek a legjobb barátnőmmel(Berrel) elmehetünk a Bécsi 1D koncertre! AAAAA...már nagyon várjuk!

Köszönöm hogy eddig vártatok, remélem tetszik!! 

3.fejezet: A legjobb meglepetés!

Szemeim már lassan kezdtek kinyílni és amikor már teljesen kinyíltak, úgy készültem hogy mellettem lesz a legjobb barátnőm, de nagy meglepésemre nem találtam meg az ágy másik oldalán. Azt gondoltam este biztos visszament a saját szobájába. Reggelente lustálkodni szoktam, de ezt már sajnos a feledésbe kellett vetnem, mert ezentúl időben kell kelnem , ugyanis munkám van amit komolyan kell venni. Nagy nehezen, de kikeltem az ágyból ami eddig szorosan ölelt magához és a mosdó felé vettem az irányt. Levettem a pizsomámat  és beálltam a meleg zuhany alá. Ahogy rám jött a forró víz, teljesen ellazultam és nem gondoltam semmire csak arra a kellemes vízcseppekre, amik a testemen táncoltak le a lefolyóba. Mikor már teljesen eláztam, magamhoz vettem a törölközőm és kiálltam a zuhany alól. Megtörölköztem, majd a törölközőt szorosan magamra csavartam és a kézmosóhoz mentem, ahol a kék színű fogkefém és fogkrémem várt rám. Gyorsan megmostam a fogamat és elindultam a ruhásszekrényemhez. Sokáig gondolkoztam azon hogy mit vegyek fel magamra, de végül egy fekete cicanadrágot vettem fel egy szürke inggel. Már csak a sminkelés maradt hátra. A kedvenc rúzsommal, egy dögös vörös rúzzsal fedtem le a számat a szememre pedig csak a szempillaspirált raktam fel. A hajamat- mint mindig- csak kivasaltam és már mentem is a telefonomért. Úgy döntöttem, hogy ma az én kocsimmal megyünk ezért taxira most nem kellett pénz. Gyorsan meglocsoltam a virágaimat, magamhoz vettem a táskám, amibe belecsúsztattam a telefonom és elindultam Bertához. Hangosan bekopogtattam a fehér faajtón, de nem érkezett válasz. Még egyszer bekopogtam, de semmi. Benyitottam a szobába, de nem volt bent barátnőm. Hova lehetett ez a lány?- vakartam meg a fejem és kimentem a szobából. Lefele vettem az irányt a konyhába, mert már nagyon korgott a gyomrom az éhségtől. Amikor beértem a konyhába, már mindent értettem. Azért nem volt Ber a szobájába, mert a konyhában főzőcskézett. Megakartam ijeszteni, de inkább nem tettem nehogy valami baj legyen. Olyan finom illatok voltak ott bent, hogy már a nyálam a számban összegyűlt.

Leültem a székre és odaköszöntem barátnőmnek halkan, nehogy azt higgye valami éhes betörő vagyok.

-          Jó reggelt szakácsnő!- erre a mondatra odakapta a fejét és nagy vigyor volt az arcán. De ez más vigyor volt mint eddig. Sokkal vidámabb.

-          Szia Klau! Hogy aludtál?- kérdezte érdeklődően.

-          Remekül aludtam- majd felkeltem a székről és a gáztűzhelyhez igyekeztem, hogy megcsináljam a kávét, de azon nyomban barátnőm vissza is parancsolt.

-          Ülsz vissza a helyedre! Most én vagyok a szakács! A kávé meg már amúgy is kész van. Ja és csináltam egy kis tojásrántottát- hadarta nekem még mindig azzal a nagy mosolyával.

-          Jól van na szakácskám…- védekeztem kezeimet feltartva- mi ez a nagy szorgoskodás és ez a remek hangulat?

-          Hát csak kedveskedni akarok neked, mert befogattál engem- rángatta meg a vállát.

-          És ez a nagy vigyor az arcodon?- nem tudta ám kerülni a témát.

-          Hát…reggel amikor felkeltem és kimentem a mosdóba- amikor én még aludtam- ránéztem a telefonomra és olyan boldog lettem mint még soha. Niall. Niall visszakövetett twitteren. Annyira boldog vagyok hogy végre visszakövetett. Harry megfogadta az ígéretét. Téged nem követett be?- kérdezte tőlem és elém rakta a remek illatú tojásrántottát és a frissen gőzölgő kávémat.

-          Nem tudom…ma még rá se néztem a telefonomra- válaszoltam neki és belekortyoltam a kávéba. Miután megettük a finom reggelit és megittuk a kávénkat felálltunk az ebédlőasztaltól és elindultunk a munkába. Berta még gyorsan felszaladt a táskájáért addig én felvettem a cipőm. Mire leért már készen is álltam az indulásra. Addig amíg felvette a cipőjét, addig én kiálltam a kocsimmal. Amikor felemelkedett a garázsajtó, már csak annyit láttam hogy a házunk előtt a kedvenc kocsim ment el. Egy fekete Range Roover. Tátott szájjal néztem azt a gyönyörű autót és azt mondogattam magamba, hogy „Nekem is ilyen lesz. Nekem is ilyen lesz.” Kihajtottam a garázsból, Ber beült az anyós ülésre és elindultunk a plázához. Miközben a munkahelyre siettünk, feljöttek régi gyermekkori sztorik, amiken annyit nevettünk hogy már a hasunk fájt tőle. Feljöttek olyan szórakozó helyek, ahol még nem járt és megígértem neki, hogy majd elviszem azokra a sok helyekre. Pár perc múlva már oda is értünk a pláza parkolójához. Beálltunk egy tökéletes helyre, nem messze a lifttől, kivettük a táskáinkat és beszálltunk a liftbe.

-          3.emelet!- kiáltott fel Ber. Egy kicsit örültem hogy végre újra dolgozhatok, mert nagyon tetszett a meló, de egyben féltem is hogy feljönnek az emlékek a tegnapról és nem tudok majd figyelni a munkára. És igen feljött az az érzés is amitől féltem. Hiányzott. Azt akartam hogy megint összelegyünk zárva órákig, de sajnos ez nem így működik. Ő éli tovább az életét és én is így fogom tenni. Ez a helyes megoldás. Kiszálltunk a liftből és odaértünk az üzlethez. Ber elővette a kulcsot és kinyitotta az üzletet. Bementünk, beraktuk a cuccainkat az öltözőbe és én kimentem megfordítani a táblát, amin már a nyitva szó tündökölt. Visszamentem a pultoz, mire kijött barátnőm egy inggel a kezében. Ismerős volt az ing, de már tudtam is hogy ki hagyta itt.

-          Berta ezt hol találtad?- kérdeztem tőle érdeklődően. Hisz ez Hazz ingje.

-          Igen tudom…bent volt az ötözőben a szekrény mellett. Mit csináljunk vele?

-          Hát fogalmam nincs…szerintem vigyük haza- adtam fel ezt az ajánlatot- hisz mégsem hagyhatjuk itt.

-          Igazad van…ha ezt megtalálja valaki, lehet rosszabb, mint ha mi találnánk meg- értett velem egyet barátnőm.

-          Akkor vidd az öltözőbe és rakd bele valamelyikünk táskájába- mondtam neki és már vitte is. Amikor oda hozta Ber az inget és megláttam hogy az az Ő ingje, megint feljött bennem az az érzés. Egy könny csordult ki szememből, de amikor meghallottam hogy jött vissza munkatársam, rögtön letöröltem arcomról azt az aprónyi cseppet.

-          Klau te nézted már…- mondta volna nekem Ber, de meglátta hogy valami itt nincs rendben. Nem akartam hogy meglássa, de sajnos lebuktam és nem hazudhattam neki.

-          Héj mi a baj csajszi?- nézett rám aggódó fejjel. Mi történt? Elmondtam neki mindent hogy mennyire hiányzik  és ő - mint mindig- felvidított azzal, amit a telefonomon mutatott. Ő írt ismét. Azt hittem már elfelejtett, de nem. Nem felejtett el. Azt írta:

Jó reggelt! Remélem jó aludtál!

Képzeld azt álmodtam, hogy tök jóba lettetek a srácokkal és sokszor eljártunk szórakozó helyekre és már minden percet együtt töltöttünk, de egyszer csak nem írtál nekem vissza az üzenetekre meg Berta se Niallnek és elköltöztetek innen Angliából, hogy ne találkozzatok velünk, de mi nem értettük hogy miért! És utánatok mentünk a srácokkal Amerikába, de elküldtetek minket hogy soha többé nem akartok minket látni. Elég hülye álom volt, de legalább itt láttalak titeket az álmomban. Amúgy Niallnek mondtam hogy kövessen vissza titeket és a többi srácnak is! Szóval nem felejtettem el! Amúgy az ingem ott maradt szerintem az öltözőben,  mert nem találom a táskámban! Ha megtalálnád akkor ne dobjátok ki, hanem tartsátok meg hogy ha találkozunk akkor visszaadjátok! Legyen olyan gyönyörű napod, mint amilyen te vagy! H.

UI: Remélem tetszeni fog! ;)

Nem hittem el hogy ezt ő írta! Hisz ez lehetetlen! Egy sztár nem beszélgetne egy magamfajtával! Vagy még is? És mi fog tetszeni? Nem értem.  Berta kíváncsiskodóan nézett rám és azt kérdezgette hogy „Na mi van? Mit írt?”. Felolvastam neki hogy mit írt és egy-két helyen felsikított, de az utolsó mondatot ő sem értette! Törtük a fejünket, de egyszer csak két 14-15 éves körüli lányok jöttek be az üzletbe és odajöttek a pulthoz.

-          Sziasztok miben segíthetünk?- kérdezte Berta, mert én még mindig levoltam sokkolva az üzenet miatt, de nagy nehezen visszaírtam Harrynek, hogy nálunk van az ingje és megkérdeztem hogy mit jelentene az utolsó mondtat és letettem a telefonom a pultra.

-          Sziasztok! Nem hiszem el…ti tényleg azok a lányok vagytok!- mondták nekünk kikerekedett szemmel, amire mi is viszonyoztuk ezt az arckifejezést.

-          Hogy mi? Milyen lányok?- erre a kérdésemre odatoltak az orrunk elé egy újságot, amiben én,Ber meg Harry voltunk. Harrynek igaza volt! Mondta hogy készüljünk fel arra, hogy ma már az újságokban leszünk. De hát amit ebben az újságban írtak meglepett.

Harry Styles mostanság nagyon nőcsábász kedvében van.

Nemrég látták őt egy Victoria’s Secret modellel, most meg 2 rajongóval volt összezárva egy üzletben. Állítólag Harry és az egyik lány között több van mint barátság, mert amikor megérkeztek a testőrök hogy elvigyék Harryt az őrült rajongók elől, akik körbevették az egész üzletet, azt kiabálta vissza az egyik lánynak, idézzük Harry szavát „Még találkozunk”. Ugyanakkor twittere is kiírta hogy „ @KlaudiaVarga02 és @bertaborbely jól elvagyunk nem?”Nem hinnénk hogy Harry csak úgy ok nélkül mondana ilyet egy rajongónak. A nagy popsztár Harry már lehet megunta a sztár barátnőket és most az átlagos lányokra hajt?! Nem lehet tudni. Minden esetre a lányok szerencsések lehetnek hogy találkoztak példaképükkel.

-          Mi…neeem ez nem igaz!- mondtam nekik, de ők nem akarták elhinni

-          Persze…persze én is ezt mondanám…ezek elég egyértelmű jelek- mondta az egyik lány, amire mind a ketten nagyon néztünk Bertával.

-          De ez tényleg nem igaz…ez csak pletyka lányok.

-          Jó akkor pletyka…igazából kérdezni szeretnék valamit- mondta a lány kicsit elszomorodva amire meglepődtem, mert ha igaz is lenne, már rég szétszedtek volna engem, de nem- ugye ti találkoztatok Harryvel…milyen volt? Meséljetek légy szíves- kezdett megint boldog lenni a lány.

-          Hát lányok mi is nagy Directionerek vagyunk, épp ezért nagyon nagy élmény volt számunkra. Harry teljesen más mint ahogy leírják őt az újságokban meg mindenhol.

-          Ajj…annyira jó nektek! Esetleg nem lenne nagy kérés ha…- mondta volna de megakadt.

-          Ha?- mosolyogtam rá biztatóan.

-          Ha kérnénk egy képet veletek?- tette fel a kérdést félénken.

-          Velünk? Képet? De miért, hisz nem is vagyunk híresek.

-          Tudom, de találkoztatok Harryvel és jó lenne ha ilyen lányokkal lenne képünk!- monda kedves hangján, ami nagyon aranyos volt tőle.

-          Hát minket nem zavar!- erre a mondatra elő is kapta a telefonját, odamentünk melléjük és csináltunk egy remek képet.

-          Nagyon szépen köszönjük lányok!- kiáltottak vissza, amikor kifele vették az utat.

Pár óra múlva már sok 30 körüli nők jöttek vásárolni, akik hála istennek nem ismertek fel és nem jöttek oda kérdezősködni. Pár óra telt el, de már megint üres volt az üzlet. Berta elment ebédelni szóval egyedül maradtam. Egyszer csak egy férfi tért be az ajtón, egy kis dobozzal a kezében. Közelebb jött és lerakta a pultra a dobozkát. Vajon mi az?

- Jó napot kívánok! Ön lenne Varga Klaudia?- kérdezte a középkorú fickó.

- Igen én lennék- mondtam neki furcsállóan a csomagra nézve.

- Nos akkor ide szeretnék kérni egy aláírást- mondta a fickó és felém nyújtott egy lapot, amit aláírtam és a kisdobozka mellé adott egy borítékot.

- Az úr aki küldte, azt mondta hogy csak akkor nyissa ki a dobozt, ha elolvasta azt, ami a borítékban van.

- Jó…nagyon szépen köszönöm!- válaszoltam kedvesen a csomagfutárnak.

- Na de én megyek is tovább! Viszont látásra!- köszönt el udvariasan.

- Köszönöm szépen! Viszlát!- kiáltottam utána és ránéztem a dobozra utána kezembe vettem a borítékot. Vajon mi lehet benne…vagy ki küldte? Nem tudtam, de nem is fogom megtudni ha nem nyitom ki. Megakartam várni Bert, de nem bírtam ki hogy ne nyissam fel a borítékot, utána meg azt a kis dobozkát. De Berta épp betoppant az üzlet ajtaján és felém szaladt.

- Hát ez meg mi? Tán nem udvarlód van akiről nem szóltál és küldött neked valamit?- kérdezte kuncogva, de tudta hogy nincs udvarlóm.

- Hahaa…nagyon vicces! Igazából nem tudom ki küldte csak behozta egy csomagszállító és azt mondta, hogy a férfi azt üzeni, hogy először a borítékot nyissam fel, mielőtt kibontom a csomagot- magyaráztam neki, úgy ahogy történt.

-Na hát akkor mire vársz? Nyisd fel a levelet és olvasd fel hangosan, mert már kíváncsivá tettél!- nevetett fel és kezembe nyomta a borítékot. Ahogy kinyitottam, elkezdtem hangosan olvasni azt a levelet, amit remegve tartottam a kezemben.

Kedves Klaudia és Berta!

Még egyszer nagyon szépen köszönöm azt a felejthetetlen tegnapi napot!

Már 3 dolgot megcsináltunk ami a listán volt.

A fotó, ölelés és az autogram.

Tudjátok hogy mi maradt hátra? Hát a 4. Az hogy megígértem nektek hogy még találkozunk, ugyanis a fiukkal is találkozni akartatok. Én az ígéreteimet be is tartom, ezért nyissátok ki a dobozt amiben az ajándékaitokat találjátok ahhoz, hogy találkozzatok velünk. Remélem tetszeni fog ez az ajándék és tudunk még találkozni.

A fiúk azt üzenik, hogy várják már hogy megismerjenek titeket.

Köszönjük a rajongói támogatásotokat és remélem az ingemet megtaláltátok és azt is elhozzátok nekem.. Szóval már nem azt mondom hogy még találkozunk, hanem azt mondom, hogy tuti látjuk egymást. További szép napot nektek.

Sziasztok! H.

Berta és én is lefagytunk és már nem is mertük kinyitni a dobozt, de muszály volt, mert már majd megölt a kíváncsiság. Fogtam egy ollót és felvágtam a dobozt és amikor kinyitottuk elkezdtünk sikoltozni és nem érdekelt hogy hülyének néznek vagy bármi, mert olyan dolgot kaptunk ami sok embernek nem adódik meg. 2 főnek szőlő VIP jegyet kaptunk, amivel bemehetünk a backstagebe! Annyira boldogunk voltunk mint amikor megláttam hogy Hazz áll előttünk.

-          Nem ez nem lehet igaz!- fogta kezébe Berta a saját jegyét és elkezdte ölelgetni

-          Istenem Ber…ott leszünk a koncertjükön és ez lesz egyben a mi első koncertünk is, ami méghozzá a backstagebe szól!- mondtam neki ordibálva.

-          A legjobb meglepetés egész életemben!

-          Basszus Berta nem akarom megzavarni ezt a remek pillanatot, de már rég bekellett volna zárnunk!- mondtam neki komolyabbra véve a témát, ami nagyon nehéz volt egy ilyen meglepetés után. Berta gyorsan hátra ment a cuccainkért és gyorsan elindultunk. Amíg Berta bezárta az üzletet, én addig gyorsan írtam Hazznak hogy nagyon szépen köszönjük a jegyeket és ígérjük hogy elmegyünk és visszük az ingjét is. Elindultunk a lifthez, de útközbe gyorsan kértünk elvitelre egy kis kaját. Beszálltunk a liftbe, majd elindult lefele és már a parkolóhoz is értünk. Odamentünk a kocsimhoz, ami mellett egy ismerős kocsi állt. Na de nem gondolkoztam, mert mennünk kellett. Beszálltunk a kocsiba és elindultunk hazafele. Otthon gyorsan megettük az elvitelre kért vacsorát, majd gyorsan felmentünk, megfürödtünk és mentünk aludni mert holnap nagy nap lesz, ugyanis eljönnek meglátogatni anyuék. Annyira várom már hogy lássam őket. Nagyon hiányoznak, de imádom Angliát. Most már ez az én/mi otthonunk.

Szó szerint bele estem az ágyba olyan fáradt voltam. De jelzett a telefonom. Harry írt hogy nincs mit megköszönnünk, hisz megállapodtunk és azt mondta már alig várja hogy lásson és a már megszokott „Jó éjt szépség!” szöveggel köszönt el. Letettem a telefonom miután visszaírtam göndörkének és beállítottam az ébresztőt holnapra. Mielőtt lefeküdtem volna, a táskámhoz vettem az irányt amiben Hazz ingje lapult. Magamhoz vettem és visszamentem az ágyba és szorosan magamhoz öleltem az ingjét. Mennyei volt az illata és egyben ismerős is. Amikor megölelt, ugyan ezt a parfümöt éreztem rajta. Mosollyal az arcomon feküdtem az ágyban és mielőtt odaadtam volna magam az álmaimnak, egy mondatot ejtettem ki a számon. Jó éjt hősöm.

És megérkezett a 3.fejezet! Remélem nagyon fog nektek tetszeni és nagyon de nagyon várom a kommenteket és facebookon is írhattok véleményeket! Nagyon szépen köszönöm az egyik Directioner társamnak, aki időt szakított rám, csak hogy meglegyenek a szerkesztett képek! Nagyon szépen köszönöm neki: Szabonya Brigitta!

És külön köszönet jár még Homor Gabriellának, aki a desingben és a fejlécben segített!

És legutolsó sorban köszönöm nektek hogy, olvassátok a blogomat és nagyon örülök a szebbnél szebb visszajelzéseknek! Nagyon megköszönném, ha egy kicsit híresztelnétek a blogot! Szeretlek titeket!