4.fejezet:Miért nem lehet ezt elhinni?

Álmaimból felébredve ültem fel az ágyamban és magamhoz vettem a telefonom. Reggel 6 óra volt, de már a nap sugarai világítottak be a szobámba a függöny résein keresztül. Ahogy megnéztem a twitterem, abban reménykedtem hogy Harry üzenete fog várni, de a szokásostól eltérve, most nem írt semmit. Nem aggódtam, hisz tudtam hogy találkozunk majd vele/velük és biztos a próbákat nyomják már ezerrel, ugyanis 15 nap van hátra az első koncertig. Nem is ezen lepődtem meg annyira, hanem azokon, amiket írtak nekem az oldalamra. Nem hittem a szememnek. Sokan azt írták, hogy látták az újságokban írt cikket, de nem hiszik el, sokan írtak hogy meg ne próbáljak együtt lenni a férjükkel, de amin a legjobban lepődtem meg, amit  ezeknél a twitteknél is többen írták, hogy örülnének nekünk és nagyon szurkolnak hogy így legyen. Nagyon jól esett hogy ezeket írták, de nem akartam hazudni. Kiírtam, hogy nem vagyunk együtt és csak barátok vagyunk. Semmi több. Leraktam a telefonom az ágyra és felkeltem az ágyból, hogy elkészüljek, mire anyuékért kell menni a reptérre. Elindultam a mosdóba, de pont akkor jött be barátnőm az ajtón és a bőröndjét fogta a kezében.

-          Jó reggelt! Azért jöttem hogy elköszönjek, mert 1 óra múlva indul haza a gépem és anyáék már várnak otthon. Remélem jól ellesztek anyudékkal és ígérd meg, hogy ha bármi van azonnal hívsz!- köszönt el tőlem és szorosan magához ölelt.

-          Oké…nyugodj meg hívni foglak ha bármi van. Vigyázz magadra és ne felejtsd el hogy nagyon fogsz hiányozni- csordult ki egy könny a szememből- és anyudékat is puszilom!

-          Átadom nekik és én is puszilom anyudékat- fogta meg a bőröndjét és elindult lefele, én meg követtem őt az ajtóig. Felvette a cipőjét, aztán a kabátját, mert még elég hűvös volt ahhoz képest, hogy sütött a nap. A taxi már ott állt a ház előtt, gyorsan elköszöntünk egymástól és Ber már el is tűnt a fekete taxival együtt. Gyorsan felmentem letusolni és megmostam a fogam és a ruhásszekrény felé vettem az irányt. Egy melegítő nadrágot vettem fel és egy meleg pulóvert, hogy ne fázzak meg a reggeli futás közben. Magamhoz vettem az egyik kedvenc sapim és a napszemüvegem, hogy ha a nappal szemben futok ne süsse ki a szemem a nap. A fürdőben még gyorsan összefogtam a hajam, hogy ne fújja a szél össze-vissza. Elindultam a konyhába, mert a reggelit nem hagyhatom ki. Gyorsan összedobtam egy salátát, ami mennyeire sikerült és teljesen jóllaktam vele! Gyorsan felvettem a cipőmet, fülembe tettem a fülhallgatóm és ahogy beindult a zene elkezdtem egyenletes tempóban futni.

Az utca végére értem és megláttam azt az ismerős autót, amin már párszor megakadt a szemem. Az a fekete, csillogóan fénylő Range Rover volt megint. Egy percre elbambultam rajta, de futottam tovább. Ahogy a parkhoz értem, megálltam egy kicsit pihenni és leültem egy fa alatti padra. Olyan szép idő volt és jó volt már egy kicsit a szabadlevegőn is lenni. Néztem, ahogy a szerelmes párok kézen fogva sétálnak, ahogy a kis gyerekek játszanak apukájukkal vagy anyukájukkal, ahogy az idős párok etetik a galambokat. Jó volt látni hogy boldogok. Egyszer csak odajött egy aranyos kis szőke kislány és rám mosolyogva köszönt nekem, de tovább is futott. Na de én is felálltam a padról és elindultam hazafele. Talán félútnál tartottam, mikor összeütköztem egy 23 évnél járó helyes fiúval. Eléggé összeütköztünk és egymásra estünk az út közepén és csak egymást néztük. Egyszer csak megszakította a farkasszemezést.

-          Annyira sajnálom! Nem esett semmi bajod?- kérdezte nagy aggodalommal az arcán.

-          Semmi gond…nincs semmi baj! És te jól vagy?- kérdeztem kuncogva.

-          Persze minden rendben! Merre tartasz?- kérdezte tőlem, mire elmondtam neki hogy hazafele futok. Megkérdezte hogy hazakísérhet-e, én meg nem láttam semmi akadályát és nagyot bólintottam. Futás közben egy kicsit megismerkedtünk.

-          És mióta laksz itt Londonban?- kezdett egy új témát és a gyönyörű tengerkék szemeivel és nagy mosolyával nézett rám.

-          Hát hétfőn lesz 3 hete hogy ideköltöztem és ma jön a családom, hogy meglátogasson, mert azóta nem is találkoztunk. Az egyetem miatt költöztem ide a barátnőmmel, aki  ma ment haza a szüleihez.

-          Tényleg? Akkor még friss lakos vagy- nevetett fel és már az utcám sarkánál voltunk.

-          Hát igen mondhatni- feleltem neki vissza- és te már régóta laksz itt?

-          Igen…elég régóta, ugyanis itt születtem. Vérbeli Angol vagyok- mondta büszkén és kezét a mellkasára csapta.

-          Hát megjöttem. Nagyon szépen köszönöm hogy elkísértél. További jó futást, de nehogy megint összeütközz valakivel- nevettem fel és elővettem a kulcsaim.

-          Köszönöm szépen. Örülök hogy megismertelek. Esetleg találkozhatnánk egyszer egy vacsorára vagy ebédre ha gondolod- fogta meg a kezem mielőtt bementem volna.

-          Ömm…oké jól hangzik! Megadjam a telefonszámom?- kérdeztem kedvesen.

-          Ez lett volna a második kérdésem- nevetett fel és elővette a telefonját. Beírtam neki a névjegyekhez a telefonszámom és visszaadtam neki a telefont amit rögtön zsebbe rakott. Kedvesen megköszönte és futott is tovább az ellenkező irányba. Gyorsan felmentem, levettem az izzadt melegítő ruhát, gyorsan letusoltam és magamra húztam az egyik kedvenc ruhámat, ami egy fekete trikóból és egy farmerszoknyából állt. Felvettem hozzá egy masnis övet és amiért még kicsit hűvös van, egy farmer dzsekit vettem fel magamra. Nem nagyon szoktam ékszert hordani, de most kivételesen felvettem egy hozzá illő nyakláncot is, amit még 18. szülinapomra kaptam testvéremtől. Magamhoz vettem a táskámat, benne a telefonommal és elindultam lefele, mert anyuék fél órán belül megérkeznek a reptérre. Gyorsan felvettem a cipőmet és elindultam a garázsba. Beszálltam a kocsiba, kihajtottam a garázsból az útra és elindultam abba az irányba, amerre a reggeli futásomon indultam. Ahogy elmentem a park mellett, még ott volt az az idős pár, akit még reggel láttam ahogy etetik a galambokat. Valahogy más volt mint a többi idős pár. Lehetett rajtuk látni, hogy még meg volt bennük az a forró szerelem, mint amikor még olyan idősek voltak mint én és ezt olyan jó volt nézni. Már a repteret mutató táblánál voltam, de ekkora forgalmat még sohasem láttam. Nagy nehezen, de végre bejutottam a parkolóba és találtam egy remek helyet a bejárathoz közel. Kiszálltam a kocsiból és elindultam a bejárathoz. Egyszer csak azt vettem észre, hogy egy csomó újságíró tolong a bejáratnál. Vajon mi vagy ki van itt, ami ekkora felkeltést keltett? Előre tolakodtam hogy bejussak a bejáraton, de valaki annyira nem akart előre engedni, hogy inkább ellökött. Egy fiatal lány gyorsan felsegített- amit megköszöntem- és tovább tolakodtam előre. Végre sikerült bejutnom az előtérbe és elindultam ahhoz a kapuhoz, ahol anyuék fognak kijönni. Leültem egy székre és elővettem a telefonom, hogy addig amíg anyuék megérkeznek elüssem az időt. Egy SMS-t kaptam egy ismeretlen számtól. Hirtelen meglepődtem ki az de ahogy elolvastam az SMS-t tudtam, nincs miért aggodalmaskodni. A reggeli futótárs, James írt nekem.

Szia! Arra gondoltam, hogy ma este ha van kedved, akkor  elmehetnénk vacsorázni. Tudom hogy nem rég találkoztunk, de már látni akarlak. Azt is tudom, hogy ma megy a családod látogatóba,  de szerintem nem fognak megsértődni ha eljössz velem egy randira. Remélem igent mondasz nekem és egy gyönyörű lánnyal tölthetem az estét. Ha meg van a válaszod, akkor írj vissza és már foglalom is a helyet az étterembe, mert tudom hogy igent mondasz és nem hagysz cserbe. Este 8-ra megyek érted, csak annyit kell mondanod hogy igen, elmegyek veled! További szép napot! James!

Hirtelen nem tudtam mit írjak vissza, de elgondolkoztam egy kicsit és visszaírtam neki hogy örömmel elmegyek vele. Pár perc múlva egy régi, de ismerős hangot hallottam meg a hátam mögött. Amikor meghallottam ezt a hangot, rögtön felugrottam és anyukám ölelő karjaiba vetettem magam.

-          Szervusz kincsem! Annyira hiányoztál! Rossz volt hogy nem halottam már, hogy énekelsz a szobádban- ölelt szorosan magához és hangján halottam hogy sírni kezdett, de egy kicsit fel is nevetett.

-          Te is nagyon hiányoztál nekem anyu! Nem volt ki szóljon, hogy fejezzem már be az énekelgetést- erre a mondatra már nekem is elkezdett folyni a könnyem. Aztán átmentem apukám ölelő karjai közé és csak annyit súgott a fülembe- amire már régóta vártam- „büszke vagyok rád kicsim”. Utána nővérem fogadott széttárt kezekkel, amit én el is fogattam. Ezután bátyámat fürkésztem a szememmel, de nem találtam.

-          Tibi hol van?- kérdeztem anya felé fordulva.

-          Ő sajnos nem tudott velünk jönni, mert külföldi úton van- hát persze mondta is hogy megy majd Spanyolba. Az én buszsofőr bátyám. Örültem hogy végre összejött neki amiért olyan keményen dolgozott, de még is nagyon hiányzott. Elindultunk a kijárat felé, de az a hatalmas tömeg még mindig ott volt. Körbenéztem hol tudnánk kijutni, de egy ismerős arcot láttam a tömeg között. Ed Sheeran volt az! Imádom az a fickót, hisz eszméletlen jó számai vannak és a hangja, hát az valami kincs. Úgy odarohantam volna egy képre vagy egy aláírásra, de nem kellett megtennem hisz ő maga jött oda.

-          Szia! Gondolom te is egy aláírást szeretnél?!- kérdezte azzal a gyönyörű kincset érő hangjával.

-          Szia! Igen nagyon szeretnék, hisz nagy rajongód vagyok. Nagyon szeretem a dalaidat, sőt imádom- válaszoltam neki ugrándozva.

-          Tényleg? Ezt nagy örömmel hallom- kacsintott felém és aláírt egy képet és odaadta nekem.

-          Úristen nagyon szépen köszönöm Ed- néztem tátott szájjal a képet.

-          Ugyan már a rajongóimnak bármit- e mondtat után, végignézett rajtam majd furcsállóan nézett rám.

-          Olyan ismerős vagy! Valahol már láttalak- gondolkozott, miközben szakállát dörzsölte- hááát meg van. Te voltál benne az újságba, hogy Hazz haverommal kavartok. Erre a mondatra anya felkapta a fejét és morcos fejjel Edre nézett.

-          Hogy mi? Miről beszél uram?- kérdezte értetlenül.

-          Nyugi anya az csak egy pletyka és Ed neked is mondom, hogy az csak egy pletyka.

-          Nyugi tudom hogy csak pletyka…de ha Hazz helyébe lettem volna, elkértem volna a telefonszámod- kacsintott felém, majd elköszönt és továbbállt. Nem hiszem el hogy ezt mondta. Ed Sheeran arra utalt hogy szép vagyok. Ez életem második legszebb napja. Természetesen az első, amikor Hval találkoztunk. Na de elindultunk a kijárathoz, mert az a sok rajongó Ed után futott, ezért kitudtunk menni nyomorgás nélkül. Amikor megtaláltuk a kocsimat és beszálltunk, a kulcsomat megforgattam és az autóm halk dorombolását lehetett hallani. Anya egyszer csak felém fordul.

-          Kicsim miről beszélt az a fickó? Milyen haverjával kavarsz te? Vagy milyen pletykáról van itt szó?- tette fel a kérdéseket egymás után.

-          Anya megígérem ha haza értünk, mindent elmondok. Jó?- adtam neki válaszul egy kérdést. Nem akartam most vezetés közben erről beszélni. Végre kiértünk a főútra és csak úgy száguldottunk a kocsik között. Jó azért nem olyan gyorsan mentünk hogy megbüntessenek a rendőrök, de gyorsabbak voltunk, mint a többiek. Ahogy befordultunk a saját házam utcájába, rögtön éreztem hogy nekem már ez az otthonom. Anya a szebbnél szebb házakat nézte apával, mint ha házat néznének maguknak, a nővérem meg a telefonján SMSzett valakivel. Végre megérkeztünk az én kis házamhoz. Most nem álltam be a garázsba hanem csak felálltam a garázs elé.

 Ahogy kinyitottam az ajtót, anya már be is rohand és a nagy zacskókat amiket hozott azt le is rakta gyorsan az étkező asztalra és elindult szétnézni. Apa anyával ment, Moncsi meg bejött velem a konyhába. Jó volt megint látni, hisz amikor még kicsi voltam, nem hittem hogy ilyen szoros lesz a kapcsolatunk és ennyire fog hiányozni, ha egyszer már messzebb leszek tőle, de örülök hogy most itt van. Leült az egyik székre én meg leültem vele szembe és elkezdtünk mondani mind a ketten a dolgainkat egymásnak. Egyszer csak felpattantam és a gáztűzhelyhez mentem. Gyorsan felraktam egy kancsó teát és visszaültem hozzá. Minden gyermekkori emlék felkerült. Például amikor beöltöztek bátyámmal anyuék ruhájába és táncoltak valami vicces zenére és természetesen én voltam a kamerás. Hát azon nagyot nevettünk.

-          És hogy vagytok Zolival? Hogy megy a munka?- kérdeztem tőle és kíváncsian hallgattam válaszát.

-          Hát nagyon jól megy a munka és nagyon jól meg is vagyunk! Épp erről akartam beszélni veled- felelt vissza és valamit elkezdett turkálni a táskájában. Egyszer csak elő vett egy gyönyörű szép barna borítékot és felém csúsztatta.

-          Hát ez meg mi?- húztam magam felé a borítékot és elkezdtem kibontani.

-          Majd meglátod- kacsintott felém. Elkezdtem olvasni és nem hittem a szememnek. Ez nem lehet igaz. Hisz ez egy esküvői meghívó, méghozzá a sajátjukéra.

-          Jézusom Moncsi….gratulálok! Annyira örülök nektek- ugrottam testvérem nyakába és örömömbe sírni kezdtem, ahogy  megláttam azt a nagy és őszinte boldogságát az arcán.

-          Akkor ez azt jelenti hogy koszorús lány leszek?Meg kezdhetem rendezni a leánybúcsút?- tettem fel neki a kérdéseket, amire egy nagyot nevetett fel.

-          Igen lehetsz koszorús lány, de leánybúcsút azt most felejtsd el- kuncogott fel nővérem olyan cukin, mint még soha.

-          És anyáék tudják már?- erre a mondatra nem Moncsitől kaptam választ, hanem anyutól egy kérdést.

-          Miről tudunk mi?- nézett ránk kérdően, de tudta miről van itt szó.

-          Hát elmondtam neki az eljegyzést- válaszolt rá Moncsi.

-          Jahh…hogy az! Igen arról tudunk- jöttek oda az asztalhoz és leültek mellénk. A tea már kész lett, mert olyan hangosan fütyült, hogy azt nem lehetett nem észrevenni. Gyorsan odamentem, elővettem 4 bögrét és szétöntöttem a frissen gőzölgő teát. Mindannyiunk elé odaraktam a teákat és elkezdtük szürcsölgetni. Anya feltette azt a kérdést, aminek nem nagyon örültem.

-          Na de mi is volt az a pletyka, amiről mi nem tudunk?- kérdezte tőlem és maga elé rakta a bögréjét.

-          Hát az úgy volt hogy amikor első napunk volt a munkába……- és elkezdtem nekik elmesélni az egész sztorit. Hát néha olyan hozzá szólásokat kaptam hogy „Jajj kislányom” „Tényleg?”. Hát igen anyuékon nem nagyon láttam hogy elhiszik, de Moncs legalább hitt nekem. Vagyis úgy láttam- aztán most itt mesélem el nektek a sztorit.

-          Kicsim ezt ugye nem te találtad ki?- anya nézett rám furcsállóan.

-          Nem anya…nem találtam ki. Miért nem lehet ezt elhinni?- de tudod mit itt az újság- 1 bizonyíték- itt van a VIP jegy a backstagebe- 2 bizonyíték.

-          És itt a harmadik- szólt közbe apa és felemelt egy ismerős inget. Harry ingjét.

-          Igen ott a harmadik.

-          Jól van el hisszük, de ígérd meg hogy nem kavarodsz össze ezzel a pop sztárocskával.

-          Anya hagyd már abba- szólt közbe testvérem hála az égnek- most végre itt vagyunk, ne ilyenekről beszélgessünk, hanem hogy hova mennyünk ma? – tette fel a kérdést.

-          Hát ti vagytok a vendégek…szóval mit szeretnétek megnézni?

-          Hát mindenképp elkell mennünk a Tower Bridgehez és a London Eyehoz- szólt közbe a főnök, azaz apukám.

-          Jóó apa elmegyünk oda nyugodj meg. Meg van egy gyönyörű park oda is elmehetnénk ha szeretnétek.

-          Jó- pattantak fel anyuék és már vették i a cipőjüket- indulhatunk is. Tudsz valami jó kis ebédlőd kislányom- tette fel apa a kérdést.

-          Hát persze hogy tudok és szerintem kezdhetnénk ott az utunkat mert, már délután kettő van és már nagyon éhes vagyok.

-          Egyet értek- tette hozzá Moncsi és már el is indultunk. Gyalog mentünk, mert gyönyörű időnk volt és ezek a dolgok nem is voltak messze, ahova menni akartunk. Moncsival ketten mi mentünk az elején, anyuék meg mögöttünk.

-          Figyi Moncs….találkoztam ma reggel egy szimpi fiúval és elhívott ma randizni és azt ak…..- mondtam volna neki, de a szavamba vágott és azt mondta.

-          És azt akarod kérdezni, hogy nem-e lenne baj, hogy elmennél ma este vele. Igaz?- nézett rám és láttam hogy nem lenne gond.

-          Figyi Klau…miért ne mehetnél el a randira? Mi már akkor úgy is aludni fogunk, mire te elmész. Mikor jön érted a srác?

-          Hát este 8-ra jönne- válaszoltam neki.

-          Na hát én már akkor aludni szoktam és anyuék is. Úgyhogy nem kell aggódnod- kacsintott felém egy cinkos mosoly kíséretével.

-          És ki ez a srác hagy halljam?- bökött oldalba.

-          Hát 23 éves, Jamesnek hívják és vérbeli Angol. Kék szeme van és szőke haja. A jogi egyetemen tanul és nagyon kedves és sportos.

-          Na úgy látom jó fickó lehet- nevetett fel.

-          Ti meg mit sugdolóztok ott elől?- kiabált oda anya, mire mi felnevettünk és azt mondtuk hogy semmit. Odaértünk az étteremhez, gyorsan felvettük a rendelés, megebédeltünk és a következő állomáshoz, a Tower Bridgehez vettük az irány. Amikor odaértünk sokkal szebb volt, mint ahogy emlékeztem. Ezután csináltak anyuék egy-két képet róla és tovább mentünk a London Eyehoz. Nagyon hosszú volt a sor, de végre felkerültünk mi is. Egyszerűen gyönyörű volt a kilátás. Csináltam is pár képet, amit rögtön fel is raktam instagramra. Ahogy leértünk, a park felé vettük az irányt, ahol vettünk egy 2 gombócos fagylaltot. Amikor elindultunk haza már vagy 6 óra lehetett. Ahogy hazaértünk gyorsan leültünk a kanapéra és pihentünk egy kicsit. Nagyon elfáradtunk és anya is nagyon dörzsölgette a lábát, de itt volt a pillanat hogy elmondjam nekik hogy egy randira mennék este.

-          Anya- szóltam oda óvatosan- nem lenne baj, ha ma este egyedül hagynálak titeket?

-          Mert hova mennél?- kérdezte kíváncsian

-          Hát ma találkoztam egy fiúval aki nagyon kedves- tettem hozzá ezt a fontos információt- és elhívott ma egy randevúra.

-          Jajj lányom…hogy ne mehetnél!?- nevetett fel anyu és a lábára csapott.

-          De biztos nem baj?

-          Kicsim mi már mindjárt megyünk aludni, mert holnap is sétálnunk kell, mert délután 4kor indul a gépünk és addig még sok látnivaló van. Anya adott egy nagy ölelést és megnyugodtam hogy nem haragszanak. 7 óra volt ezért elindultam készülődni, mert James azt mondta 8-ra fog jönni. Gyorsan letusoltam, mert úgy leizzadtam az egész napos sétában, hogy nem irigyeltek volna meg a szagomért. Az biztos. Olyan jól esett az a forró víz ami a testemen futott át, hogy teljesen ellazultam tőle. Gyorsan megtörölköztem és fogat mostam, majd a ruhákhoz vettem az irányt. Az egyék kedvenc elegáns ruhámat kaptam magamra. Egy kék csipkés egybe ruhát, egy fehér kis blézerrel. Egy kék gyűrűt vettem fel kiegészítőül és majd a kedvenc cipőm veszem fel, amit valaha kaptam. Elindultam lefelé a lépcsőn halkan, mert már apuék aludtak. Vagyis azt hittem hogy már aludtak, de nem mert apa kiszólt az ajtón.

-          Gyönyörű vagy lányom!- mondta nekem halkan és láttam az arcán hogy büszke rám.

-          Köszönöm apa!- rohantam oda és egy puszit adtam az arcára. Ahogy leértem a földszintre, már kaptam is az SMS-t, hogy James már itt van a házam előtt. Gyorsan felvettem a cipőmet és a táskámat magamhoz vettem és kimentem az ajtón. James ott ált egy szál rózsával az autója mellett. Olyan édes volt. Ilyet még soha, senki nem csinált velem és bevallom lehet nyálas valakinek, de nekem nem.

-          Szia szépség! Jó hogy látlak- köszöntött ezzel a gyönyörű szóval és odaadta a rózsát.

-          Szia James! Köszönöm szépen!- annyira elpirultam mint egy piros alma.

-          Indulhatunk a randira?- kérdezte úriemberesen és kinyitotta a kocsi ajtaját. Beszálltam és már el is indultunk. Nagyon sokat beszélgettünk és nevettünk. Megérkeztünk az étteremhez, ami nem csak kívülről volt szép, de belülről is. Egy csendes kis étterem volt, ami pont az első randira volt megfelelő. Gyorsan felvették a rendelést és pár perc múlva már ki is hozták a vacsorát. Miután megettünk mindent, kicsit próbáltunk többet megtudni a másikról.

-          És hol dolgozol?- kérdezte James, miután letette a boros poharát.

-          Háát egy pláza üzletében dolgozom eladóként. Tudom nem valami híres munka, de én imádom!

-          London legnagyobb plázájában, a 3. emeleten a New Yorker-ben?

-          Igen…ott. Miért?- néztem rá furcsállóan.

-          Ömmm…te voltál az a lány, aki találkozott azzal a pop sztárral?- nézett rám furán és mint ha undorodna tőlem.

-          Igen…de nem igaz amit az újságokban írnak! Az csak egy pletyka- mondtam neki de ő fel állt az asztaltól.

-          Háát akkor bocsi, de szerintem ez nem fog összejönni…- erre a mondatra a szám tátva maradt- nem nagyon randizom olyan lányokkal, aki egy nyavalygó bandáért van oda.

-          Hogy mit mondtál?- álltam fel az asztaltól én is- ők nem egy nyavalygó banda, hanem az életem. Ők letettek valamit az asztalra, ami nem is kis dolog, de te meg még semmit. Könyörgöm csak azért, mert fiúk és énekelnek, nem egy nyavalygó banda. Remek hangjuk van és tudod mit, igazad van. Ez nem fog összejönni- elindultam az ajtó felé, de visszafordultam.

-          Ja és valamit még elfelejtettem- és lekevertem neki egy akkora pofont, hogy örökre megbánja hogy leszólta a bandámat. Gyorsan fogtam egy taxit és hazaindultam. Ahogy hazaértem, gyorsan levettem a ruhámat és átcseréltem Hazz ingjére. Ahogy befeküdtem az ágyba, már magával is rántott az álomvilág ereje. Mielőtt teljesen elaludtam volna, valaki azt súgta- Jó éjt kicsim! Álmodja a kis popsztároddal-  és végig simított az arcomon. Nem tudom ki volt, de majd holnap kiderítem.

Nos hát itt a 4.fejezet! Nagyon szépen köszönöm az eddigi visszajelzéseket nagyon aranyosak vagytok. Ha tetszik a blog akkor iratkozzatok fel hozzám. És ma kaptam meg a szülinapom legszebb ajándékát(igaz 1 hét múlva lesz a szülinapom). Képzeljétek a legjobb barátnőmmel(Berrel) elmehetünk a Bécsi 1D koncertre! AAAAA...már nagyon várjuk!

Köszönöm hogy eddig vártatok, remélem tetszik!!