9.fejezet:Újra itthon!

Reggel mikor felkeltem Harry ölelő karjai között, azon nyomban eszembe jutott, hogy eljött a nap, hogy hazautazunk és bemutatom Harryt a családnak. Bevallom nem kicsit izgultam hogy anyuék mit fognak mondani hogy egy sztárral állítok be és azt mondom Ő a barátom. Anyuék hála istennek nem olvasnak ilyen tinis újságokat, ezért az én számból hallhatják a híreket. Gondolkodásomat Harry mocorgása fejezte be. Ahogy felnéztem, két szép szemével találtam szemben magamat. Ahogy rásütött szemére az ablakon besütő nap sugara, úgy csillogott a szeme, mint valami gyémánt.

- Jó reggelt szépségem!- szólalt meg reggeli dörmögős hangján és egy hosszú puszit nyomott az arcomra.

- Jó reggelt! Izgulsz már?- tettem fel a kérdést nagy mosollyal az arcomon.

- Őszintén bevallom…egy kicsit igen! Félek hogy tetszeni fogok-e a szüleidnek vagy az egész családnak.

- Jajj Hazz...úgy is fogsz nekik tetszeni! Csodálatos ember vagy és hatalmas szíved van! Csak annyi a lényeg hogy add önmagad és bizonyíts be hogy te nem olyan ember vagy, akit az újságokban írnak le!- nyugtattam meg Harryt, de belül én is féltem.

- Ígérem minden tőlem telhetőt megteszek- kacsintott rám azzal a huncut mosolya kíséretében. Nagy nehezen elengedtük egymást és kikászálódtunk az ágyból. Harry gyorsan felkapta a már megszokott fekete nadrágját és egy inget választott hozzá. Gyorsan el is készült és lement a konyhába összeütni egy finom és gyors reggelit. Amíg Hazz lent csinálta a reggelit, addig én gyorsan magamra kaptam a ruhámat és felkötöttem a hajamat. A smink is csak egy szemtusból, egy kis szempillaspirálból meg egy dögös vörös rúzsból állt. Amint elkészültem, gyorsan felmentem az internetes oldalaimra. Tudtam hogy nem kellett volna felmennem, mert amiket írtak, úgy éreztem tönkretették a napomat. Kicsordult pár könny a szememből és féltem, de egyben mérges is voltam. Miért nem tudják elfogadni hogy szeretem Harryt. Jó persze tudom félnek hogy összetöröm a szívét, de nem is ismernek. Ha ők lennének ebben a helyzetben, szerintem nekik se esne jól ha olyanokat írnának  nekik hogy „ Ha megmered bántani Harryt, akkor a saját kezemmel téplek meg” meg hogy „Úgy is csak a pénze kell neki”. Gyorsan kiléptem mindenből, felálltam és elindultam lefelé bőrönddel a kezemben. Ahogy leértem, a konyha felé vettem úti célom. Mielőtt még beértem volna, gyorsan letöröltem a könnyeket az arcomról hogy Hazz ne vehesse észre hogy sírtam, de ez mid hiába, mert ahogy beértem és rám nézett, rögtön kiszúrta hogy itt valami nincs rendben.

- Klau mi a baj? Miért sírtál?- jött közelebb és leült a mellettem lévő székre. Én nem tudtam megszólalni, ezért csak elővettem a telefonom és megmutattam neki miket írtak. Ahogy olvasta a twitteket, én újra elkezdtem sírni és amikor Hazz halotta hogy sírni kezdtem, rögtön magához húzott.

- Jajj kicsim…ne foglalkozz velük. Kérlek ne sírj miattuk. Az ilyenek a rajongóink? Komolyan rossz nekik azt nézni hogy boldog vagyok?- nyugtatott Harry, de közben fel is volt háborodva.

- Mit vétettem Harry hogy utálnak?- kezdtem kicsit megnyugodni és felnéztem Hazzra.

- Nem csináltál semmit. Ez minden csajomnál így volt hogy fenyegették őket, de most már betelt a pohár. Eleanort se hagyják békén. Most már beszélni fogunk velük valahogy, de most nyugodj meg kérlek. Gyorsan együk meg a reggelit és induljunk a reptérre, mert lefogjuk késni a repülőt- rakta maga elé mind a kettőnk reggeliét, áthúzott az ölébe és úgy reggeliztünk meg. Ahogy kész lettünk, gyorsan fel is vettük a cipőiket, magamhoz vettem a bőröndömet, ő meg a sporttáskáját és elindultunk a garázshoz. Beraktuk a kocsinak  a csomagtartójába a cuccokat,- Harry kocsijával mentünk- beszálltunk és elindultunk a reptér felé. Nagyon görcsölt a hasam és szurkoltam hogy ne legyenek rajongók a reptéren, mert nem akartam hogy lássák rajtam, hogy gyenge vagyok és hogy sikerült megbántaniuk. Már a parkolóból látni lehetett azt a nagy tömeget a bejáratnál és tudtam hogy sajnos nem szurkoltam túl szorosan.

Amikor Harry leállt a kocsival és leállította, kiszállt, és a visszapillantó tükörben láttam hogy az én oldalamra siet. Kinyitotta a kocsi ajtaját és szorosan megfogta a kezemet.

- Itt vagyok Klau nem kell félni. Nem hagyom hogy bántsanak- ezek szerint ennyire látszódott mennyire félek. Tudtam hogy nem lesz könnyű egy sztárral járni, de hogy ennyire nehéz, azt már nem gondoltam volna…de nem baj Harryért, kettőnkért megteszek bármit. Kiszálltam a kocsiból kivette Harry a bőröndömet és elindultunk a bejárat felé. Egyre közelebb értünk a rajongókhoz, de H egyszer sem engedte el a kezem és úgy szorította mint még soha, senki. Ahogy odaértünk az ajtóhoz, rengetegen kezdték el Harry nevét ordítani, sokan nyújtották a lapokat egy aláírásért és kiabálták neki, hogy csak egy képet csináljon már velük, de Hazz rájuk sem nézett. Tudtam hogy a reggeli dolog miatt csinálja ezt az egészet, de nem hagyhattam. Nem tudom mi van velem, de nem tudtam azt nézni hogy szenvednek, hisz ott sétál el előttük a kedvencük és ő rájuk sem néz.

- Harry van még fél óránk a kapunyitásig- húztam kicsit vissza.

- Tudom…de nem gondolod hogy azok után, ahogy beszéltek veled még odamegyek és játszom nekik, hogy nem látom miket írnak és hogy minden rendben- nézett rám mérges arccal.

- De Harry...tudom milyen érzés hogy már egy köpésnyire van tőled valaki, akit nagyon szeretsz, de ő rád sem néz. Meg amúgy is ők lehet nem is írtak semmit. Azért a pár utáló miatt ne csináld azt, hogy nem mész oda azokhoz, akik segítettek titeket feljuttatni a csúcsra- magyaráztam Hazznak és láttam hogy egyetért velem és elindult a rajongóihoz. Amíg ő a rajongóival volt, addig én elmentem venni egy kis üdítőt, mert már nagyon szomjas voltam. Ahogy elindultam vissza Hhoz, valaki leszólított. Amikor hátranéztem egy nagyon magas nő volt, de valahonnan nagyon ismerős volt.

- Szia! Ne haragudj hogy csak így letámadlak, de Sarah Dukas vagyok és egy modellügynökségnél dolgozom és már messziről kiszúrtalak téged. Szép alakod van és az arcod is különleges és gondoltam adok egy névjegykártyát, hogy összetudjunk még jönni, ha lenne kedved esetleg modellkedni. Szerintem lenne rá esélyed és tudom hogy most lesokkolt ez az egész, de ha meglátok valakit, nem hagyom elmenni szó nélkül. Cara Delevingne? Gondolom őt ismered. Őt is én fedeztem fel, szóval megbízhatsz bennem- nevetett fel. Nagyon de nagyon meglepődtem és váratlanul ért ez az egész és nem tudtam mit mondani.

- Huhh…hát nem tudok mit mondani. Nagyon kedves tőled- gondoltam tegezem őt, mivel ő is tegezett engem- és hát huhh nem tudok mit mondani.

- Igen tudom fura hogy csak így letámadlak, de tényleg nekem ez a munkám hogy felfedezzem a modelleket. Szóval itt van egy névjegykártya és ha átgondoltad ezt az egészet, akkor hívj fel és akkor összefutunk.

- Okés…nagyon szépen köszönöm Sarah- vettem el tőle a névjegykártyát és elindultam vissza Harryhez. Pont végzett a rajongókkal és elindultunk  ahhoz a kapuhoz, ahol majd beszállunk.

- Ki volt az a nő akivel beszélgettél?- kérdezte Hazz, amikor leültünk és már csak vártunk.

- Sarah Dukas- adtam egy rövid választ, mert még mindig le voltam sokkolva.

- Sarah Dukas….Sarah Dukas…de ismerős a neve- gondolkodott erősen Harold- háát meg van ő fedezte fel Carat nem?- kiáltott fel.

- Igen ő az.

- És mit mondott?- fordult felém.

- Háát felajánlotta hogy legyek modell, mert meg van hozzá az alakom és az mondta hogy az arcom is különleges. Aztán odaadta ezt a névjegykártyát- emeltem fel a kis kártyácskát- és azt mondta hogy ha átgondoltam, hívjam fel.

- De hát ez nagyon jó hír nem?

- Persze hogy az, hisz kiskorom óta modellkedni szeretnék.

- Hát akkor meg…mire vársz?- tette fel a kérdést Harry.

- Én magam sem tudom…talán félek.

- Még is mitől?- fogta meg a kezem szorosan.

- Nem tudom…félek ettől az egésztől…félek attól hogy lehet ezzel a lépéssel elveszíthetlek- csordult ki a szememből az a könny, amit visszaakartam tartani, de nem sikerült.

- Miért veszítenél el?

- Hát mi van ha, tegyük fel befutok…te koncertezel én meg ide-oda fogok járkálni. Nem fogunk találkozni és kész.

- Ugyan már…ez hülyeség…..sokat fogunk találkozni, mert én nem hagynám.

- Na mindegy…majd ha visszajöttünk megbeszéljük. Most viszont mennyünk, mert aztán itthon maradunk. Felálltam a székről és Harold is követett. Felszálltunk a repülőre, és ahogy leültünk, 2-3 perc után fel is szálltunk. Csak is az járt a fejemben, hogy mi legyen ezzel a modellkedős dologgal- mivel Harry csöndesen szundikált az ölemben. Addig-addig gondolkodtam, hogy én is elaludtam. Nem nagyon álmodtam semmit, de Harry hangjára ébredtem fel.

- Klau...ébredj…mindjárt leszállunk- keltegetett Hazz. Gyorsan felkeltem, megdörzsöltem a szemeimet és összeszedtem egy kicsit magam.

- Jobban vagy?- simította végig kezét az arcomon.

- Sokkal. Jót tett ez az alvás- dörzsöltem meg megint a szemeimet.

- Mondhatok valamit?- kérdezte H egy kicsit ijedt arccal.

- Persze hogy mondhatsz! Miért ne mondhatnál?- kaptam oda a fejemet.

- Én teljesen be vagyok tojva. Izgulok hogy, hogy tetszek majd a családodnak. Mi van ha utálni fognak?

- Jajj Harry nyugii…biztos tetszeni fogsz nekik. Anyuéknak úgy mondtam, hogy megismerkedtem egy csodás emberrel és majd ő is jön velem, erre azt válaszolta, hogy nagyon örül neki hogy végre találtam valakit, és bárki is az, őt nem érdekli, mert ha boldoggá tesz, az már csak jó ember lehet. Úgy hogy nem kell aggódnod, mert boldoggá teszel- mikor befejeztem a mondatom, azonnal egy hosszú és vad csókot leheltem a mellettem ülő személynek a szájára, amit ő el is fogadott. Végre megérkeztünk Magyarország fölé és bevallom egy kicsit hiányzott már. Olyan jó volt újra látni még így felülről is azt az országot, ahonnan én származom. Leszálltunk a repülővel, elmentünk a csomagokért, de ahogy kiértünk a kapuból egy csomó rajongóval találtuk szemben magunkat. Meglepő volt, mert Harry neve mellett az enyémet is kiabálták és senki se szólt le. Sőt még ilyen kis táblákra is fel volt írva hogy „Klarry örökké” meg hogy „Szeretünk Harry és Klau”. Tudtam hogy a hazaiakban nem csalódhatok. Harry itt is adott egy csomó aláírást és még képeket is csinált velük. Amíg ő elvolt a magyar fanokkal, addig én hívtam gyorsan egy taxit. Ahogy végzett Harry, gyorsan mentünk is a taxihoz. Beraktuk a cuccainkat a csomagtartóba és elindultunk az én otthonomhoz, Kiskunfélegyházára. Igaz nem nagy város, de imádom, mert nincs nagy felforgás és szép is és csöndes.

- Na eddig hogy tetszik Magyarország?- kérdeztem Harryt.

- Úgy látszik meg van a következő turnénk első helye! Olyan szép ország és már most imádom. A rajongók meg….fhuu hát azok fantasztikusak. Volt egy kislány aki azt mondta, idézem „Kérlek Harry vedd feleségül Klaudiát. Minden fan imád titeket és olyan jól mutattok együtt”.

- Komoly ezt mondta? De édes egyem is meg.

Nagyon sokat meséltem neki Magyarországról és addig meséltem neki, hogy már észre sem vettem hogy már Kiskunfélegyházán vagyunk. Amikor beértünk a mi utcánkba, már nagyon izgultam, de egyben nagyon boldog is voltam, hogy újra itthon vagyok. És igen, megérkeztünk a mi házunk elé. Harry nem a házra figyelt fel, hanem a mellette álló iskolára.

- Hát ez meg mi? Azt ne mond hogy egy iskola!- nézett ki csodálkozóan az ablakon.

- De Harry ez egy iskola. Méghozzá egy zenei iskola, ahova én jártam!- nevettem fel és odaadtam a pénzt a sofőrnek.

- Na neee…te zenei suliba jártál? Ezt eddig miért nem mondtad?- szállt ki ő is a taxiból. Miközben kivette a csomagokat én elmondtam neki hogy még a kórusban is benne voltam és kint van a tablóm is a suliban, ha akarja megnézheti majd. A taxi tovább is állt, mi meg az ajtónk felé vettük az irányt. Szorosan megfogtam Harry kezét, mert láttam hogy izgul és becsöngettem azzal a régi csengővel, amit már rég nem hallottam.

- Készen állsz?- néztem Harryre és egy nagy mosolyt mutattam neki.

- Készen állok- bólintott egy nagyot. Már halottam hogy az ajtóban megfordult a kulcs és egy ismerős arcot láttam meg.

- Szia Dóra! Örülök hogy látlak- ugrottam leendő sógornőm nyakába.

- Szia Klau! Végre már hogy megjöttetek- fogadta el az ölelésem.

- Szia én Harry Styles vagyok- nyújtotta kezét Harry, hogy bemutatkozzon.

- Szia én Dóri vagyok, Klau testvérének a jegyese, de te nagyon ismerős vagy valahonnan. Háát meg van…tesómnak a fala van teli rakva a képeiddel és a bandával. Te a One Directionös Harry Styles vagy?- nézett ránk tátott szájjal.

- Igen az vagyok- nevetett fel.

- Igen ő az Dóri, de ha beengednél, akkor elmagyaráznák mindent- nevettem fel.

Gyorsan bementünk, leraktuk a bőröndünket és már hallottuk a bentről jövő zajt.

- Na Harry te most maradj itt, majd kijövök érted ha bemutatlak…jó?!- fordultam Hazz felé mielőtt bementem volna a nappaliba. Harry egy nagyot bólintott én pedig bementem a szobában. Amikor anya meglátott, rögtön felugrott a kanapéról és felém futott.

- Kicsim…hát te? Miért nem szóltál hogy megérkeztetek?- tette fel a kérdéseket miután elengedett.

-  Eltudunk mi jönni magunktól is- nevettem fel miközben apának és testvéremnek, Tibinek is adtam egy hatalmas ölelést.

- Tudtunk?- kapta fel apa a fejét erre az egy szóra.

- Ömm…hát igen. Nem egyedül jöttem apa- na és most éreztem azt hogy én mindjárt elájulok, annyira izgultam.

- Te erről tudtál Móni- bökte meg anya vállát.

- Igen tudtam…de ez most mindegy. Hol van ő?- kérdezte anya.

- Kint vár arra, hogy bemutathassam- és éreztem hogy most jön az a pillanat, hogy bemutassam ŐT.

- Na hát akkor mire vársz…hívd be- mosolyodott el anya.

- Jó, de kérlek ne öljetek meg- indultam el az ajtó felé.

- Gyere Hazz…itt az idő és ne felejtsd el mit mondtam. Add önmagad- fogtam meg a kezét, majd bementünk a nappaliban. Amikor anyáék meglátták Harryt, nem tudtak semmit sem mondani. Teljesen lefagytak és nem hittek a szemüknek.

- Szóval én vele jöttem. Ő itt Harry Styles, de ahogy elnézlek titeket nem kell bemutatnom- kezdtem még jobban félni. Harry, apa felé tette meg az első lépést.

- Üdvözlöm. Harry Styles vagyok- mutatkozott be.

- Pontosan jól tudom hogy te ki vagy,- állt fel apa és most már nagyon féltem- hisz teli van a lányom régi szobája a posztereitekkel- nevetett fel és azt hittem hogy nem hallok jól- én Tibor vagyok. Üdv a családban- ütögette meg Harry vállát. Na jó én most már nagyon nem értem hogy mi történik, de örültem, hisz jobban sikerült mint vártam/vártuk.

- Köszönöm szépen- esett le egy nagy kő Hazz szívéről is.

- Hát szervusz- jött oda anya- én Klau anyukája vagyok- adott két puszit Harrynek anya, majd megölelte.

- Örülök hogy megismerhetem azokat a személyeket, akik ilyen csodálatos lányt neveltek fel, mint Klaudia- tudtam hogy ezt nem fogja kihagyni az én kis hősöm. Na és most jött tesóm.

- Helló én is Tibor vagyok, de szólíts csak Tibinek- nyújtotta kezét bátyám és nem akárhogy. Mosolyogva. Végre mindenki bemutatkozott egymásnak és mindenki leült a helyére.

- Na de ez most hogy is van?- tette fel a kérdést anya.

- Hát erre én is kíváncsi vagyok, mert nem minden napi hogy a lányom egy popsztárral állít haza- tette hozzá apa is.

- Hát ez úgy volt…- kezdtem volna, de Harry közbevágott.

- Elmondhatom én?- fordult felém.

- Ahogy akarod- mosolyodtam el. Harry elkezdte a mi kis közös sztorink elejét. Olyan jó volt visszahallani ezt az egészet és olyan jó volt tudni hogy ő még pontról pontra tudta az egészet. Anya arcán fura, mert láttam hogy mindjárt elsírja magát és apa és Tibi arcán is láttam, hogy látják hogy jó kézben vagyok és hogy teljes mértékben boldog vagyok. Amikor Harry befejezte a történetünket, apa szólalt meg először.

- Én csak annyit kérek, hogy nagyon vigyázz a lányomra, mert ha nem akkor….- mondta volna tovább.

- Jajj apa ne már- szóltam közbe.

- Jól van na…szóval tudod ezt te szerintem- nevettek fel apával Hazzék.

- Én meg csak annyit mondok, hogy legyetek boldogok és jó így látni titeket- szólalt meg anya. Mi történt itt? Anyáék teljesen megváltoztak. Azt hittem leordibálnak hogy mi az hogy egy popsztárral együtt állítok haza, de pont az ellenkezője történik velem. Vagy ők mindig is ilyen voltak? Nem bírtam tovább muszáj volt megkérdeznem.

- Anya hogy, hogy nem szidtok le hogy egy popsztárral vagyok együtt?- tettem fel óvatosan a kérdést.

- Hát figyelj kicsim…lehet te nem tudod, de amikor még tini voltál és jött az a korszak hogy megszeretted őket,- mutatott Harryre- akkor nagyon boldog voltál, de utána 15 éves korodtól nem láttalak téged olyan boldognak. Megkérdeztem apádat és ő is észrevette. Tudtuk hogy te úgy sem mondanád el nekünk, ezért megkérdeztük Bertát, de ő csak annyit mondott hogy hiányzik neked valaki és a többit meg ha majd akarod, elmondod nekünk. Azóta se mondtad el nekünk, de viszont mi meg nem akartunk téged ezzel zaklatni. Láttuk hogy úgy se fogod elmondani, amit nem értettünk miért. De amikor kimentünk hozzád Londonba, olyan boldog voltál, mint még soha. Aztán most itt vagytok Harryvel és minden leesett hogy anno, miatta voltál szomorú. Jó nem nagyon örültünk először, amikor bejött az ajtón, de utána esett le minden, hogy te fülig szerelmes voltál ebbe a srácba és ezért voltál olyan letört és miután találkoztál vele azóta vagy boldog. Látom azt az őszinte mosolyod, amit már nagyon rég láttam. És lehet hogy popsztár Harry, de attól még ugyan olyan érzései vannak, mint egy rendes embernek, mint ahogy neked is- anya nagyon jól megmagyarázta és azon lepődtem meg legjobban, hogy tudták hogy szomorú voltam és látták is rajtam.

- Értem…akkor elfogadjátok hogy Harryvel vagyok együtt?

- Persze hogy elfogadjuk. Szeretitek egymást és egy kapcsolathoz ez kell. És ahogy mondtam, engem nem érdekel hogy mi a foglalkozása vagy hogy sztár-e vagy sem akit szeretsz, a lényeg hogy boldog legyél és látom hogy az vagy és látom hogy Harry is az- ölelt meg minket. Miután megbeszéltünk mindent, egy fontos kérdés jutott eszembe.

- Moncsiék hol vannak?- fordultam apa felé, mert anya kiment segíteni Dórinak az ebédben.

- Azt mondták hogy csak délután tudnak jönni, olyan 2-3 óra fele.

- Akkor jó. És Tibi- fordultam bátyám felé- neked hogy megy a buszozás?

- Jól megy. Nem rég jöttem haza Görögből és jövő héten meg megyek Angliába, szóval majd lehet összefutunk.

- Na az jó lenne…és merre mentek Anglián belül?

- Hát ugye megyünk Londonba, Leedsbe, Holmes Chapelbe, Bristolba, Manchesterbe meg Liverpoolba.

- Holmes Chapelbe?- kérdezte Harry.

- Igen oda is megyünk. Miért?- mosolygott bátyám Harryre.

- Ott születtem és ott lakik a családom is. Gyönyörű város…igaz pici de gyönyörű- mosolygott vissza.

- Én mióta ott lakom, még mindig nem mentem el Leedsbe- szóltam közbe.

- Akkor majd elviszlek- kacsintott felém Harry.

- És kiket viszel el?- fordultam vissza Tibihez.

- Mazsorettes csoportot viszek el. Leedsbe valamiért nagyon elakartak menni.

- Hát nekem van egy sejtésem miért- nevettem fel. Tizenévesekről van szó gondolom.

- Háát meglepődsz de nem…olyan 7-8-9 évesek lehetnek, na de szerinted miért?

- Hát nekem is van egy tippem- nézett rám Harry és tudtam hogy ő is tudja mire gondolok.

- Kedves bátyám…Leedsben van egy hatalmas One Direction bolt, ami tele van minden féle 1D-s cuccokkal- nevettem fel.

- Akkor ezért akarnak ennyire oda menni- nevetett velem ő is. Anya beszólt az ajtón hogy mennyünk ebédelni. Kiültünk az ebédlőasztalhoz és el is kezdtük falatozni a finom ételeket. Dóri finom csirkét sütött egy kis salátával és rizzsel. Valami fenomenális volt. Desszertre egy kis gyümölcssalátát ütött össze. Amint befejeztük az ebédet, a fiúk bementek a nappaliba, én meg segítettem elpakolni. Pont amikor szabad volt a kezem, csöngettek. Gyorsan szaladtam az ajtóhoz, mert sejtettem kik azok, Amikor kinyitottam az ajtót, nem kellett csalódnom, mert tesóm volt az, és- most már- a vőlegénye.

- Sziasztok!- ugrottan nővérem nyakába majd Zolinak adtam egy soros ölelést.

- Hello hugica!- fogatta el ölelésem.

- Na szevasz te angol lány!- köszöntött utána Zoli, de ahogy Moncsi mondaná, Zolcsi.

- Gyertek be- intettem nekik. Amikor beértünk, Moncsi rögtön a bőröndöm melletti sporttáskára figyel fel.

- Hát az meg kié?- mutatott Harry cuccára.

- Hát nem egyedül jöttem…tudod Moncsi egy hónap az nagyon sok idő- kacsintottam rá.

- Tán nem egy fickóval jöttél?- bökött meg „Zolcsi”.

- De Zoli és még nem akármilyen fickóval- nevettem fel.

- Jajj várjál már…nem azzal a Jamesel jöttél vagy kivel?

- Nem…őt már a randin otthagytam…de ez most nem érdekes. Na de akkor gyertek bemutatom nektek.

- Készüljetek fel, mert megfogtok lepődni kit hozott ez a lány- szólt utánunk anya, mikor már nyitottam az ajtót. Amikor bementünk és meglátták a kanapén ülő Harryt, jobban meglepődtek mint anyáék.

- Sziasztok!- állt fel Harry és a bemutatkozáshoz nyújtotta kezét.

- Szia én Klau nővére vagyok, Moncsi.

- Én meg a vőlegénye, Zoli- rázott kezet az én barátommal sógorom.

- De hát ez lehetetlen- szólalt meg Moncsi- vagy hogy és mikor? Vagy mi? Én ezt nem értem.

Leültünk a kanapéra- én Hazz mellé, Moncsi meg Zoli apáék mellé- és nekik is elmagyaráztuk még egyszer, amit anyáéknak is hogy, hogy jöttünk össze. Hát igen, megvoltak azok a „Mi” „Jujj de jó” fejek.

- Hát Hugi amikor az mondtad hogy ő lesz a férjed, akkor te nem vicceltél- nevetett fel Moncs- minden esetre örülök nektek és Harry...- fordult felé és tudtam mit fog mondani- ha megbántod a hugomat, annak nem lesz jó vége.

- Jajj Moncsi ne máár…

- Nyugi vigyázok rá- nevetett fel Hazz és láttam rajta hogy őt nem zavarják ezek a figyelmeztetések. Gondolom már sokszor mondták neki és már megszokta. Nagyon sokat beszélgettünk az esküvőről is. Moncsiék már nagyon tervezgetik és már az időpont is megvan. Július 15-én lesz- persze jövőre- nővérem szülinapján. Szerintem ez nagyon aranyos és már nagyon várom, hogy koszorúslány legyek és ha még Harryvel akkor is együtt leszünk, akkor ő is jön velem. Tibike elhívott mindenkit egy fagyira, mi meg el is fogattuk. Még gyermekkoromban volt egy kiváló fagyizó. Az volt a neve hogy Nagy gombóc és nem véletlenül kapta ezt a nevet. Hatalmas gombócokat adtak és valami eszméletlen finom is volt. Ha olyan finom mit rég, akkor nagyon leveri az Angol fagyit. Mielőtt elindultunk a fagyizóhoz, Harryvel benéztünk a régi sulimban. Nagyon durva volt visszajönni ide. Elmentem a régi szekrényünkhöz, megnéztük a tablónkat és nem utolsó sorba megnéztük az osztálytermünket. Amikor felértünk a második emeletre, előjöttek a régi emlékek. Rosszak is, de jók is egyben. Amire végképp nem számítottam volna az, az hogy találkoztunk a régi osztályfőnökömmel.

- Csókolom Erika néni! Feltetszik ismerni?- mentem oda hozzá.

- Szia Klaudiám! Hát hogy ne ismernélek fel. Hogy vagy?- ölelt meg Erika néni.

- Nagyon jól megvagyok! Kiköltöztem Angliában és most ott fogom elkezdeni az egyetemet.

- És ahogy látom találtál is valakit- nézett Harryre- szervusz- fogott kezet a mellettem álló, magas férfival.

- Örülök hogy megismerhetem! Én Harry vagyok.

- És te mivel foglalkozol?- Erika néni nem nagyon volt tisztába hogy ki is Harry, de ez nem is volt baj.

- Hát én énekes vagyok…- mosolyodott el Hazz.

- Komolyan? Na hát…képzeld én ének tanár is vagyok egyben- dicsekedett egy kicsit Erika néni, de én így szeretem és szerettem is.

- Na de mennünk kell. Nagyon jó volt találkozni. Csókolom!- öleltem meg, majd Hazz és elindultunk a fagyizóhoz a többiek után. Próbáltunk ilyen bujkálós helyen menni, hogy Harryt ne vegyék észre a rajongók és sikerült is ez az akció. Gyorsan kikértük a fagyikat és már jöttünk is hazafele. Holnapi napra hagyjuk majd a város nézést, aztán azutáni nap megyünk haza. Amikor hazaértünk felvittük Harryvel a cuccokat. Amikor kinyitottam az ajtót, a szobámmal néztem farkasszemet. Anyáék teljesen úgy hagyták ahogy itt hagytam. A fal tele volt még az 1Ds poszterekkel, és még az ágyneműn is ők voltak.

- De szép a szobád! Bár kicsit ijesztő hogy mindenhol én meg a fiúk vannak- nevetett fel és leült az ágyamra és körbenézett.

- Leveszem őket ha akarod- nevettem fel.

- Jajj nem azért mondtam, csak fura belegondolni hogy még hány lánynak van még így a szobája.

- Jajj te…én most elmegyek megfürdök, mert hulla álmos vagyok. Addig nézz körbe.

Gyorsan magamhoz kaptam a pizsomámat és gyorsan lefürödtem. Olyan jó volt ismét itthon aludni. Igaz 2 hónapja költöztem ki, de ez a 2 hónap nekem nagyon sok. Gyorsan szárazra töröltem magam, majd felvettem a pizsim és visszamentem Harryhez. Ő is gyorsan lefürdött utánam, majd befeküdt mellém a meleg ágyikóba.

- Na Harry, mit gondolsz a családról?- fordultam felé.

- Nagyon jó fejek. És milyen jól fogadták hogy popsztár vagyok. Én őszintén ezen lepődtem meg a legjobban- nevetett fel.

- Hidd el azon én is nagyon meglepődtem. Azt hittem ki fognak minket dobni, de nem.

- Itt a példa arra hogy a szerelem mindent legyőz- húzott közelebb magához.

- Tudott mi jutott eszembe?- simítottam végig a kezemet, a kockás hasán lévő tetkóin.

- Na mi?- kuncogott fel, mert gondolom csikis volt neki.

- Hogy én is szeretnék tetkót.

- Igen? És miért?- nézett rám csodálkozóan.

- Hát már nagyon régóta szeretnék, de sosem mertem megcsináltatni. De majd mostanában már ráveszem magam- köteleztem el magam. Már 11 óra volt, én ráfeküdtem Hazz mellkasára és úgy próbáltam elaludni. Vicces volt, mert Harry már elaludt én meg hallgattam apukám horkolását a szemben lévő szobából. Gyermekkoromban is egyfolytában áthallatszódott és mindig amikor meghallottam azt a hangot, felnevettem. Most se történt másképp. Persze csak halkan kuncogtam fel, mert már nem akartam felébreszteni az én kis alvó párnámat. Lassan én is lecsuktam szemeimet és vártam hogy most milyen álmok fognak jönni, amire hátha emlékezni fogok.

8.fejezet: Hát ez nagyon jó...

Este valami csodálatos álomban vehettem részt. Ez az álom egészen visszament az általános iskolai időkbe. Az iskolában voltunk Berrel  és az osztálytermünk előtt álltunk. Egyszer csak megláttunk egy ismerős arcot. Amikor megláttuk hogy Harry az, azon nyomban egy nagyon kiáltottunk és oda mentünk hozzá. Nem mondanám hogy futottunk, csak gyorsan lépkedtünk. Amikor közelebb értünk, láttuk, hogy tényleg ő az.  Köszöntünk neki és ő rendesen visszaköszön és nem zavarta hogy lerohantuk. De miért van itt? Nem tudtuk, de nem is érdekelt, hisz a lényeg hogy itt van. Megkérdeztük hogy kérhetünk-e képet, meg aláírást és azt mondta hogy természetesen. Megcsináltuk a képeket és bementünk az osztálytermünkbe. Fura, mert csak mi hárman voltunk a teremben. Nagyon sokat beszélgettünk Harryvel és olyan jó volt, mert rengetegszer megöleltük őt és a padnál is mellettem ült. Megmutattam neki, hogy én az iskolával szemben lakom- az ablakból pont a mi házunkra lehetett rálátni- Berta meg mellette. Harry egyszer csak megszólalt hogy neki mennie kell és mi meg kikísértük a folyosóra. Adott Bernek egy ölelést, majd nekem adott egy hatalmasat. Amikor már nem láttuk a lépcsőn, már akkor éreztem hogy nagyon hiányzik. Berta rám nézett és megkérdezte, hogy miért nem mondtam el neki mit érzek iránta. Mondtam barátnőmnek, hogy úgy se hinné el. Egy kis hatásszünet után megbökött és az mondta idézem „ Nyomás utána”. Én gyorsan lefutottam a lépcsőn ki az udvara és még ott volt. Épp a focipálya felé tartott, mikor utána kiabáltam a nevét, amire megfordult. Teljes sebességgel futottam felé és amikor odaértem, a nyakába ugrottam és belesúgtam a fülébe hogy „Szeretlek Hazz”. Harry amikor letett, közelebb húzta a testemet az övéhez és egy forró csókot pecsételt rá a számra. Visszajött velem a terembe és tovább beszélgettünk, de most már nem engedtük el egymás kezét. Álmomat az óra csörgése szakította meg és láttam hogy a mellettem lévő alvótárs még olyan édesen és csöndesen szuszog. Halkan kikeltem az ágyból és a ruháim felé vettem az irányt. Még volt 2 órám hogy beérjek a plázába, ezért gyorsan magamra kaptam a ruhámat, adtam Harrynek egy puszit és a lépcső felé siettem. Gyorsan hívtam magamnak egy taxit hogy Harryt ne kelljen felkeltenem hogy hazavigyen. Gyorsan beszaladtam a konyhába valami finom szendvicset csinálni Harrynek, mert még volt 10 percem addig, amíg megjön a taxi. Amikor kész lettem a pulykás szendviccsel kiraktam az asztalra, gyorsa felvettem a cipőmet és kirohantam a taxihoz. Elmondtam a sofőrnek hogy hova vigyen és nyugodtan hátradőltem és vártam hogy megérkezzek az én kis otthonomba. Láttam hogy sokan már kávéval az egyik kezükben, telefonnal meg a másik kezükben mennek dolgozni. Amikor megérkeztünk a házunk elé, gyorsan odaadtam a pénz egy kis borravalóval együtt a sofőrnek és kiszálltam a kocsiból. Elővettem a kulcsomat a táskámból, beledugtam a kulcslyukba és kinyitottam az ajtót. Gyorsan ledobtam a táskámat a nappaliban fekvő ülőgarnitúrára és felszaladtam a szobámba. A szekrényem felé vettem az irányt és gyorsan magamhoz vettem azt a ruhát, amit majd felveszek és a fürdőbe siettem. Letusoltam magamról a tegnapi, izzadt ruhaszagot és magamra vettem az illatos, mai ruhámat. A szett egy fehér, mintás nadrágból állt és egy fehér bő trikóból. Majd lent még egy fekete csizmát veszek fel hozzá. Gyorsan kivasaltam a hajamat és sminkből is csak egy szempillaspirált használtam. Elindultam lefele a lépcsőn, de barátnőm utánam kiáltott.

- Hát jó reggelt csavargó!- nevetett fel hangosan, de nem volt egyedül. Niall is kijött a szobából utána és átkarolta hátulról és csak egy szál boxer volt rajta.

- Sziasztok! Berta elfogunk késni a munkából, szóval siess.

- De még van egy óránk és gyalog 10 perc míg beérünk.

- Hol hagytad Harry haveromat?- nevetett fel Niall és jöttek utánam a konyhába.

- Otthon hagytam- nevettem fel- még aludt és nem akartam felkelteni. Olyan édesen aludt és csak egy puszit nyomtam az arcára és gyorsan jöttem haza. Lementünk a konyhába és gyorsan megreggeliztünk. Amikor végeztünk, Berta és Niall felment az emeletre és felöltöztek. Addig én bementem a nappaliba és leültem a kanapéra. Miközben olvastam az aznapi újságot, megcsörrent a telefonom. Amikor ránéztem a telefonom kijelzőjére, Harry nevét mutatta. De hát én meg sem adtam neki a telefonszámom.

- Szia Harry!- vettem fel telefont és beleszóltam.

- Helló édesem! Hol vagy?  Amikor felkeltem, már nem feküdtél a mellkasomon és nagyon hiányzol- mondta reggeli morgós hangján az én kis énekesem.

- Hát ma munkába kell mennem és nem akartalak felébreszteni, de mentségemre szóljon hogy adtam neked egy puszit. Te is nagyon hiányzol már.

- Mi lenne ha elmennénk valahova, ha végeztél a munkával?

- Hát nem is tudom….- viccelődtem Hval.

- Mi az hogy nem tudod?

- Jajj Harry…- nevettem fel- természetes hogy elmegyek veled bárhová.

- Mi lenne ha elvinnélek egy vacsorára?

- Nekem mindegy hogy hova viszel, csak veled legyek.

- Nem tudnál inkább visszajönni hozzám? Annyira hiányzik hogy magamhoz öleljelek- hallottam kicsit szomorkás kérdését.

- Hidd el Hazz én lennék a legboldogabb, ha visszamehetnék, de sajnos dolgoznom kell- közben lejöttek Bertáék is az emeletről jelezve, hogy indulhatunk.

- Na de megyek Harry! Majd akkor hívlak ha hazaértem. Szeretlek! Szia kicsim!- köszöntem el tőle és felálltam a kanapéról és a cipőkhöz vettem az irányt.

- Okés! Már akkor hívj, ha már a munka vége fele vagytok. Én is szeretlek szépségem! Szia!- annyira jó volt az a szót hallani az ő szájából hogy „Szeretlek”. Letettem a telefont, beleraktam a táskámba és felvettem a cipőmet. Niall elvitt minket a munkába, mert ott volt a kocsija és úgy is épp arra ment a pláza felé. Amikor kiszálltam, Berta gyorsan adott még egy jó hosszú csókot az ír párjának és elindultunk a munkahelyünkre. Már 10 percet késtünk ezért rohanni kezdtünk. Ahogy felértünk a 3. emeletre rögtön a főnökünk állt az ajtónál.

- Jó reggelt lányok! Néztétek hány óra van?- tette fel morcosan a kérdést és karjait összekulcsolta a mellkasa előtt.

- Igen és nagyon sajnáljuk! Többször nem fog elő fordulni- kértünk  bocsánatot Mrs. Hastingstól.

- Na nyomás befele és többé ne legyen ilyen- intett be mosolyogva. Gyorsan leraktuk a táskánkat az öltözőbe és beálltunk a pult mögé. Nagyon kevesen jöttek az elején, de mint mindig 10 óra után kezdett megtelni a bolt. Mrs. Hastings, azaz Liza- kérte hogy tegeződjünk- is ott volt most a boltban és segített nekünk. Olyan hosszúnak tűnt ez a 3 óra az ebédszünetig, de nagy gyorsasággal vettük az irányt a gyorsétteremhez. Berta egy franciasalátát én meg a szokásos mozzarellás salátát kértem. Liza is csatlakozott most hozzánk és kicsit közelebbről is megismerhettünk. Az ebédünket egy 13-14 év körüli lány szakította félbe.

- Sziasztok! A másik asztalnál ülök és bocsánat ha zavarok, de nem bírom ki hogy ne kérjek tőletek egy autogramot- mondta lágy hangján  a lány.

- Szia! Tőlünk?- mutattam magamra és Bertára.

- Igen! Nagyon nagy rajongójuk vagyok a One Directionnek és ti vagytok a két kedvencemnek a barátnői- ezek szerint egy Directionerrel van dolgunk.

- Hát…engem nem zavar, szóval persze- válaszoltam Berta nevében is kedvesen.

- Jujj nagyon szépen köszönöm- ugrándozott az asztal mellett és nyújtott is felénk egy kis könyvet. Láttunk hogy ebből Liz semmit sem ért, de majd elmagyarázzuk neki ha végeztünk.

- És voltál a koncerten?- kérdeztem Saraht, miközben aláírtuk a kis füzetét.

- Igen és eszméletlen jó volt. Annyira fantasztikusak voltak. Ja és mondhatok még valamit?

- Persze hogy ne mondhatnál- válaszolta barátnőm.

- Klau…amit a rajongók csinálnak, azzal ne törődj. Ami a koncerten volt az már tényleg durva volt, de kélek mond meg Harrynek, hogy minden rajongó nevében, akik beszóltak én kérek bocsánatot- annyira jól esett Sarah kedvessége és láttam a szemeiben hogy őszintén sajnálja azt a dolgot, ami a koncerten történt.

- Nagyon szépen köszönöm és mindenképp átadom neki. Valamit szeretnél még neki üzenni?

- Harrynek azt, hogy imádom a hosszú haját és szeretem őt nagyon és Niallnek meg- fordult Berta felé- hogy imádom az ír akcentusát és őt is nagyon szeretem- ölelte magához a kiskönyvet.

- Oké átadjuk nekik- mondta barátnőm Sarahnak. Sarah megölelt minket és vissza ment a családjához. Láttuk hogy nagyon boldog volt és majd kiugrott a bőréből.

- Hát ez meg mi volt lányok?- nézett ránk kérdően Liza.

- Semmi…hosszú sztori- legyintett Ber. Felálltunk az asztaltól, mert már befejeztük az ebédet és visszamentünk az üzletbe. Amikor a főnök visszafordította a táblát hogy nyitva, már jöttek  is az emberek. Pár óra múlva, Ber rohanva jött vissza- kivitte a szemetet- az ajtón.

- Klau, Liza segítsetek bezárni az ajtót- kiáltott felénk. Gyorsan odafutottunk és segítettünk neki annak ellenére is, hogy nem tudtuk hogy ez most mire szükséges, de amikor megláttam a nagy tömeget az ajtó előtt, telefonokkal és papírokkal a kezükben, már minden leesett. Miattunk jöttek ide és mielőtt még eljöttünk volna az étteremtől, láttam hogy Sarah valamit nagyon nyomkod a telefonján. Akkor ezek szerint kiírta twitterre vagy valahova hogy itt vagyunk. Miután bezártuk az ajtót, kicsit hátrébb álltunk és Liz felénk fordult.

- Na most már tényleg meséljétek el, hogy mi ez az egész. Sztárok vagytok, akikről én nem tudok vagy mi? Meg mit mondjatok meg Harrynek meg Niallnek? És mielőtt megkérdeznétek, igen ismerem a One Directiont. Hisz ki ne ismerné. A lányom is egyfolytában róluk beszél, de ez most nem fontos. Szóval….hallgatlak titeket- tette fel a kérdéseket a főnökasszony és csípőre vágta a kezét.

- Egyszerűen és tömören annyi, hogy együtt vagyunk Niallel és Harryvel- mondta Berta.

- Jah persze….na komolyan kérdezem.

- Komolyan mondjuk. Nem láttad az újságokat? Abban is mindig rólunk írnak meg minden- magyarázkodtam Liznek.

- Nem láttam, de akkor majd megnézem. De lányok valamit csinálnotok kell, mert ez így nincs rendjén. Így nem tudjuk kinyitni a boltot, nem tudjuk árulni a ruhákat és nem kapunk pénzt- mérgelődött a főnök.

- Sajnáljuk Liz, de nem tudunk mit tenni- néztünk rá bocsánatot kérően és beugrott egy jó ötlet. Gyorsan felhívtam Harryt, hogy küldjön már pár testőrt a plázához, hogy eltudják küldeni a rajongókat. Pár perc múlva meg is jöttek Samék és eltűntek a Directionerek.

- Köszönjük szépen Sam- köszöntem el tőle.

- Ugyan már. Most már ti is a családunkba tartoztok, szóval titeket is megvédünk- kacsintott rám és barátnőmre és el is tűntek a többiekkel együtt. Amikor visszamentünk a pulthoz, Liza nagyon furán nézett ránk és kezdtünk kicsit megijedni.

- Lányok mondanom kell valamit- hívott közelebb magához és most már nem csak megijedtünk hanem féltünk is.

- Ez már nagyon durva volt ami itt most lezajlott- kezdte el mondatát, de mi közbe vágtunk.

- Liza mi nagyon, de nagyon sajnáljuk. Nem tudtuk hogy idefognak jönni. Megígérjük hogy többé ilyen nem fog előfordulni- kért bocsánatot barátnőm.

- Hát igen….többé nem fog- nyújtotta ki a kezét- kérlek szépen titeket adjátok vissza a névtáblákat és hagyjátok el ezt a boltot.

- Micsoda? Kirúgsz minket csak ennyi miatt?- tettem fel a kérdést és kicsit felhúztam a hangomat.

- Klaudia ne emeld fel a hangodat…és mi az hogy ennyiért? Több órán át voltunk bezárva és ez nem mehet így minden nap. Tudják hogy itt dolgoztok és nem fogják ezt annyiba hagyni. Szóval köszönöm az eddigi munkátokat, el is küldöm a számlátokra a pénz, de kérlek titeket mennyetek el. Hát ez nagyon jó. Csak ennyiért rúgnak ki. Levettük mind a ketten a névtáblánkat, mérgesen odadobtam az asztalra, bementünk a táskánkért és el is hagytuk a helyet. Felhívtam Harryt hogy eljöhet értünk. És amíg ő ideér, mi lementünk a parkolóba, hisz odahívtuk őt hogy nehogy észrevegyék, ha a bejáratnál mennénk ki. Amikor leértünk a parkolóba pár lány ott mászkált, mi meg gyorsan lehajtottuk a fejünket. Szerencsére nem vettek észre és gyorsan kiálltunk a parkoló elé. Brutálisan sokan voltak a pláza bejáratánál, szóval jól döntöttünk hogy nem ott megyünk ki. Messziről már láttuk azt az ismerős fekete kocsit és amikor odaért Hazz, gyorsan beugrottunk a kocsiba, amit a rajongók észrevettek és elkezdtek felénk futni, de még időben eltudtunk menni. Harryt egy csókkal köszöntöttem és megháláltam neki a gyors segítséget.

- Köszi Styles hogy eljöttél értünk- köszönte meg barátnőm a barátomnak.

- Ugyan már…természetes hogy segítettem. Tudom milyen őrültek a rajongók- legyintett hátra. Niallhöz vigyelek vagy hozzátok mind a kettőtöket.

- Niall otthon van? Mert ha igen akkor elvihetsz hozzá…meglepem egy kicsit.

- Igen otthon van! Akkor az ír gyerekhez vesszük az irányt- nevetett fel Hazz. Mikor megérkeztünk Niall háza elé, ami valami brutálisan jól nézett ki. Berta elköszönt tőlem és Harrytől és becsöngetett a házba. Amikor az ír szöszi kijött, integetett nekünk és bementek. Mi elindultunk hozzám, hogy gyorsan átöltözzek és elindulhassunk arra a titokzatos vacsorára. Mondhatni a 2. randevúnkra. Amikor megérkeztünk az otthonunkhoz, Hazz felállt a garázs elé, bementünk a házba, felmentem a szobába, addig ő leült a nappaliban. Mivel nem tudtam Harry hova visz, ezért egy olyan ruhát vettem fel, ami elegáns és dögös is egyben. Felvettem egy fehér, mintás nadrágot és egy virágos kis toppot rá egy blézerrel. Magamhoz vettem egy cuki kis táskát és majd lent felveszem a sarumat is. Gyorsan elindultam lefele, de halkan, hogy Harry ne halljon meg és megtudjam ijeszteni. Halkan mögé osontam mikor leértem a lépcsőn és amikor már nyújtottam volna a karom a vállához, ő megfogta a kezemet és előre húzott az ölébe. Elkezdett engem csiklandozni én meg úgy nevettem hogy már sírtam.

- Neeee…Hazz kérlek hagyd abba...légy szíves- sikítottam nevetve.

- Csak akkor hagyom abba, ha kapok egy csókot az én szépségemtől- csiklandozott tovább.

- Jól van adok, csak hagyd abba, mert már tiszta kóc vagyok- és erre a mondatomra abba hagyta. Elkezdett lassan felém hajolni, de én megfogtam a fejét és a számra nyomtam ajkait. Beletúrtam göndör fürtjei közé és nagyon élveztem ezt a csókot. Benne volt minden szenvedély és én is beleadtam mindent. Amikor széthúztuk a fejünket, még adtam egy rövid puszit a szájára és ráhajtottam a fejemet a lábára.

- Szeretlek Hazz!- vallottam be őszintén.

- Én is szeretlek szépségem, de ha nem akarunk elkésni, akkor el kéne indulnunk. Gyorsan felálltam és elindultunk az ajtóhoz. Gyorsan felvettem a barack színű sarumat, ami illett a táskámhoz. Beszálltunk a kocsiba és elindultunk az étterembe. Miközben Hazz vezetett, addig én elmondtam a mai napot és átadtam a rajongó üzenetét is. Amikor elmeséltem neki hogy kirúgtak a kis incidens miatt, ő is nagyon meglepődött és azt mondta, majd jön egy jobb munka és majd ő is segít nekem szerezni valami jó munkát. Amikor megérkeztünk az étterem elé, leálltunk az út szélére és bementünk az épületbe. Gyönyörűen nézett ki. Minden tiszta fehér volt és itt-ott egy kis szürke minta is előfordult. Ezek szerint Harry most már nem fogja kiverni a fejéből, hogy tetszenek a teljesen fehér helységek. Elmentünk teljesen hátra, de nem bent ültünk le, hanem kimentünk a teraszra és valahogy elintézte, hogy csak mi legyünk ott. Kijött egy kedves középkorú nő és felvette a rendelésünket és már vissza is ment.

- Na hogy tetszik?- kérdezte Harry és közelebb hajolt és rátámaszkodott az asztalra.

- Nagyon tetszik...olyan szép és elegáns, de hogy intézted el hogy csak mi legyünk itt?- hajoltam én is közel hozzá és én is rátámaszkodtam az asztalra.

- Hát ha elmondom nem hagyhatlak életben- nevetett fel és még közelebb hajolt.

- Igen?- nevettem fel én is és beszálltam a játékba. Mire megcsókoltuk volna egymást, a pincérnő meghozta a vacsoránkat és visszaültünk a helyünkre.

- Jajj elnézést…nem akartam megzavarni semmit- kért bocsánatot, amikor elénk rakta az ételünket.

- Ugyan már nem történt semmi- legyintett Harry.

- Akkor jó. Hozhatok még valamit?- kérdezte mosolyogva.

- Most pillanatnyilag nem kérünk semmit köszönjük.

- Akkor jó étvágyat kívánok.

- Köszönjük szépen- mondtuk egyszerre Harryvel. Amikor elment a pincérnő- amit én a szememmel követtem- Hazz gyorsan felém hajolt és egy gyors puszit hagyott az arcomon. Visszafordultam hozzá és már a gyönyörű, zölden csillogó szemeivel néztem farkasszemet. Perceken át csak így ültünk az asztalnál, közben olyan csend volt, hogy még a benti pincérek beszélgetését is lehetett hallani. A gyomrom korgása szakította meg ezt a gyönyörű pillanatot.

- Úgy hallom már éhen halsz- nevetett fel Harry és magához vette a villáját és a kését. Én is magamhoz vettem az csillogó evőeszközöket és nekiláttam én is a vacsorámnak. Valami fantasztikusan finom volt a csirke és mellé a saláta, hát valami csodálatos. Harry azt mondta hogy itt vannak a legfinomabb ételek és ezért hozott ide, hogy a legjobbat kapjam. Annyira édes volt ahogy viselkedett és törődött velem, de nem akartam hogy azt higgye, hogy csak kihasználom, ezért ha hazamegyek valami remek ötletet kell kitalálnom, hogy mivel tudnám neki viszonozni mind azt, amit eddig tett. Lassan már a vége fele jártunk és Harry gyorsan odaszólt a pincérnek, hogy hozhatja a desszertet.

- Ízlett a vacsi?- nézett rám Hazz és a kezét az asztalon lévő kezemre helyezte.

- Nagyon finom volt. Ilyen finomat még sohasem ettem.

- Én már ettem ennél sokkal finomabbat.

- Hol, mert kétlem hogy ennél finomabb lenne!?

- Hát otthon. Ma reggel ettem a világ legfinomabb szendvicsét- kacsintott rám.

- Jajj Hazz- nevettem fel- majd nekem is csinálhatnál akkor olyan szendvicset.

- De hisz én a te szendvicsedről beszélek, amit reggel otthagytál nekem az asztalon- nézett rám magyarázkodóan. Teljesen kiment a fejemből az a reggeli szendvics, amit csináltam neki.

- Jaaa hogy az…teljesen kiment a fejemből, de kötve hiszem hogy az jobb volt mint ez- mutattam az üres tányéromra. Annyira édes volt, de tudtam hogy csak hízelegni akart.

- De komolyan beszélek. Felvehetnék ide az étlapra, Klarryék szendvicse névvel- tervezgette közös szendvicsünket.

- Jajj Harry…olyan hülye vagy- löktem oldalba és együtt nevettünk tovább. Már hallottam az ajtó nyílását, ami azt jelentette hogy érkezik a desszert. Amikor betolták egy kocsin a desszertet, azt hittem ott ájulok el helyben. Egy hatalmas csoki szökőkút volt egy kosár eperrel. Nem hittem a szememnek és nem hittem el hogy Harry ezt nekünk kérte.

- Jó étvágyat kívánok a desszerthez- mondta a pincér és már be is ment.

- Na tetszik? Ugye tudod hogy ezt a sok epret, most meg kell ennünk- ült le mellém a székével együtt az én kis göndörkém.

- Jézusom Hazz…..ez hatalmas. Nem hiszem el. Hogy lehetsz velem ennyire kedves?- néztem tátott szájjal a kocsira.

- Szeretlek…ennyi az egész- jött közelebb a székével és már az én székem háttámláján keresztül karolt át. Tudtam hogy már a csók lesz a következő, ezért nem vártam vele, most én adtam neki azt a csókot, amire már pár órája vár. A hajába túrva húztam közel magamhoz és nem érdekelt ha netán a lesifotósok ott bujkálnak a bokorban, nem fogtuk vissza magunkat. Mikor már Harry kezdett távolodni, az ajkaim közül egy szó jött ki „Köszönöm”. Magunkhoz vettük a tányérunkat és mártogatni kezdtük a gyönyörű epret, abba a finom csokoládéba. Ennél jobb estét nem is kívánhattam volna és örülök hogy ezt, azzal éltem át, akit szeretek. Lassan már megettük az összes epret, de én már többet nem tudtam enni és láttam a mellettem ülő személyen, hogy már ő is tele van.

- Na mi az Styles? Nem sikerült legyőzni? Hát igen én nyertem- nevettem fel, hisz még az elején fogattunk, hogy ki tud majd többet enni.

- Jól van Smith…elismerem nyertél és igazad volt- adta fel Harry és lerakta az epret az asztalra, amit a kezében tartott.

- És tudom is mit kérek érte- kulcsoltam össze kezeinket.

- Na mit kérsz te kis győztes?- és az ujjával letakarította az arcomról a csoki foltot.

- Hát mindig is a parkban akartam sétálni sötétben- válaszoltam Hnak és erre a mondatra már fel is állt és húzott engem is.

- Na akkor mire vársz? Mehetünk is- hozta oda a kabátját.

- Váárj…gyorsan elmegyek a mosdóba.

- Oké…addig én kifizetem a vacsoránkat. Gyorsan elindultam a mosdóba és elintéztem amit elkellett. Gyorsan megmostam a kezemet és Hazzhoz indultam. Már ő is végzett a fizetéssel, felvette a kabátját és elindultunk a kocsihoz. Nagyon sötét volt már, ami nekem csak jó, mert sötétben szeretnék sétálni. Beültünk a kocsiba és elindultunk a park felé. Amikor odaértünk, Harry leállt egy kisutcában, kiszálltunk és elindultunk- persze kézen fogva- a parkhoz. Természetesen nem lepődtem meg hogy senki sincs a parkban, hisz már késő van és mindenki otthon van a családjával. Olyan jó volt csak ketten lenni a csillagok alatt és eszméletlen szép volt a park is így este. Leültünk egy padra, én Harry vállára dőltem és úgy néztük a csillagokat. Csend volt és ez teljesen tökéletes pillanat volt egy dologra.

- Szeretlek és ezt most nem csak úgy mondom, hanem tényleg ezt érzem- böktem ki.

- Én is szeretlek téged…és fura, mert még ilyet sosem éreztem- ölelt magához.

- Jövő héten hazamegyek Magyarországra és- mondtam volna tovább, de Hazz közbe szólt.

- Micsoda? Itt hagysz engem? De hát csak most kaptalak meg...nem akarlak elveszíteni.

- Harry nem örökre te...csak látogatóba megyek és azt kérdeztem volna ha nem vágsz közbe, hogy velem jönnél-e?- nyugtattam meg Harryt, mielőtt még ott összeesik vagy valami.

- Huhh…már megijedtem hogy elhagysz- húzott szorosan magához.

- Na de akkor lenne kedved eljönni velem, mert akkor bemutatnálak a családomnak- tettem fel újra a kérdést.

- Természetes hogy lenne kedvem. Már várom hogy megismerhessem azt a nőt, aki egy ilyen csodálatos lányt szült.

- Jajj Harry…annyira imádlak- lehettem egy lány csókot H puha ajkaira.

- De szerinted tetszeni fogok nekik?- nézett rám azzal az aggódott arccal, amit pár perce láttam utoljára.

- Miért ne tetszenél nekik? Imádni fognak, hisz téged nem lehet utálni.

- Hát mert gondolom nem nagyon szeretnék, ha a lányuk egy popsztárral járna.

- Nem kell ilyeneken aggódni nyugi! De nem indulunk el, mert már 11 óra van.

- De elindulhatunk- egyedül akartam volna felállni, de Styles felemelt mint ahogy a vőlegények szokták a menyasszonyokat és úgy vitt el a kocsijáig. Amikor letett gyorsan kinyitotta a kocsit, beszálltunk és elindultunk hozzánk. Út közben eszembe jutott még egy kérdés.

- Harry? Ott alszol nálam vagy most otthon alszol?- tettem fel óvatosan a kérdést.

- Most sajnos otthon kell aludnom, mert holnap nagyon korán kelek. De nem haragszol ugye?

- Dehogy haragszom!- nevettem fel. Megérkeztünk a házunk elé. Kiszálltam a kocsiból és Harry is elkísért az ajtóig. Megkerestem a kulcsom, kinyitottam az ajtót és elköszöntem tőle egy óriási csókkal hogy ne felejtse el.

- Köszönöm ezt a csodás napot Harry. Nagyon tetszett és remélem legközelebb már én leplek meg ilyen csodás meglepetéssel.

- Ugyan már. Én örülök hogy tetszett és nehogy megpróbáld viszonozni- karolt át a derekam fölött és szorosan magához húzott.

- Szia Hazz!- köszöntem el tőle.

- Szia szerelmem! Bementem az ajtón és amikor már elindultam felfele a lépcsőn, halottam ahogy a kocsi hangja már egyre halkabb lett. Gyorsan ledobtam magamról a ruhát és beálltam a zuhany alá. Megengedtem a forró vizet és lelazítottam magam. Amikor kész lettem, gyorsan megtörölköztem és felvettem a pizsomámat. Befeküdtem az ágyba és mielőtt még elaludtam volna, jött egy SMS. Ez az SMS nem mástól jött, mint Hazztól. Amikor megláttam az üzenetét, úgy éreztem hogy a hasamban pillangók repdesnek és éreztem hogy igen, ez az a srác akire én mindig is vártam. Visszaírtam neki gyorsan, letettem a telefonom és lassan elgyalogoltam az álomvilágba és már vártam hogy holnap legyen és mindent elmesélhessek barátnőmnek.

7.fejezet:Első napunk együtt

Reggel már a nap sütött be az ablakomon és tudtam hogy itt az ideje annak, hogy felkeljek, de nem akartam. Ez lenne az első napunk Hazzal úgy, hogy már együtt vagyunk, de féltem hogy ha kinyitom a szememet és elfordulok, nem látom őt magam mellett. Lassan kinyitottam a szemem és hunyorítva néztem az ágy másik oldalára. Amikor odanéztem,senki nem volt ott. Szóval csak álmodtam az egészet. Lassan kikászálódtam az ágyból, felvettem a mamuszomat és elindultam a konyhába könnyekkel a szememben. Túl jónak tűnt hogy igaz legyen ez az egész. Lassan mentem le a lépcsőn, de amikor leértem a földszintre, egy bizonyos barna csizmát láttam meg az ajtó mellet a többi cipő között. Hát akkor még sem álmodtam az egészet! De akkor ő hol van?  Kérdéseimre rögtön választ kaptam, mert mikor beértem a konyhába, az én kis szakácsom csinálta a reggelinket. Olyan édes volt abban a piros gatyában és a haja is fel volt kötve, amit én imádok rajta. Halkan nekitámaszkodtam az ajtófélfának és néztem ahogy szorgoskodik. Miközben csinálta a remek illatú meleg szendvicseket, aközben dúdolgatta a saját számaikból a Steal My Girlt. Remek volt, hogy azt a csodálatos hangját halhattam korán reggel és már most tudtam hogy remek napom lesz. Lassan áttért fütyülgetésbe, de egyszer csak megfordult és észrevett.

- Jesszus- rándult meg egy kicsit a teste- hát te nem alszol?

- Nem…felkeltem, mert már nem volt ott a párnám- kuncogtam el a mondat végét- de baj hogy már nem alszok?

- Dehogy baj- csúszott hozzám közelebb- csak meglepetésnek szántam ezt e reggelit.

- Hát nekem ez gyönyörű meglepetés. Köszönöm Harry!- ugrottam a nyakába. Nagyon sokáig öleltük egymást és bevallom élveztem is, de megszakította az óra csörgése, jelezve hogy kész a meleg szendvics. Harry gyorsan elengedett és kiszedte a sütőből őket. Ameddig Harry előkészítette a reggelit, addig én leültem az asztalhoz és a reggeli újságot kezdtem el olvasgatni. Lapozgattam és csak lapozgattam, míg egy olyan oldalra nem értem, ami felkeltette a figyelmemet. Most végre nem mi voltunk a szereplők Harryvel, de két ismerős ember volt most a történet szereplői. Niall és Berta voltak az újságba. A tegnapi randijukról írtak ebben a cikkben. Nagyon örültem, hisz csupa jó dolgokat írtak róluk. Pár rajongói twitteket is beillesztettek és azokból is egy csomó pozitív twitt volt. Ahogy befejeztem a cikk olvasását, leraktam magam mellé az újságot és már Hazz oda is rakta elém a reggelit, egy forró tea kíséretében és gyorsan helyet foglalt mellettem.

- Jó étvágyat! Remélem ízleni fog- adott egy puszit az arcomra.

- Neked is Harry- pusziltam vissza. Miközben reggeliztünk, megbeszéltük hogy elmegyek Harryvel a próbájukra. Nagyon örültem hogy elhívott engem és kíváncsian vártam, hogy mi is történik egy bizonyos „próbán”. Hazz valami fantasztikus reggelit csinált és a tea az valami mámor volt. Mentás tea volt egy kis citrommal. Mikor befejeztünk a reggelinket gyorsan felmentünk átöltözni. Én egy fehér pólót és egy fekete cicanadrágot vettem fel, Harry meg a tegnapi fekete pólóját és fekete farmernadrágját. Gyorsan begöndörítettem a hajam a szememet meg csak egy szempilla spirállal díszítettem ki. Gyorsan magamhoz vettem a táskámat és a pénztárcám, de a telefonomat nem találtam. Mindenhol kerestem, de semmi.

- Mit keresel?- jött mellém Harold.

- A telefonomat. Nem láttad véletlenül?- túrtam fel az ágyat.

- Ha jól emlékszem tegnap kint hagytad a kocsiban.

- Huhh…jó. Akkor magamhoz veszek egy csokit és már indulhatunk is- indultam el az ajtó felé és Harry is követett. Leraktam a cipőm mellé a táskámat és bementem a konyhába. Harry közben felvette a csizmáját. Amikor kivettem az alsó szekrényből két Twix csokit, Harold ölelő karjait éreztem a derekamon. Gyorsan felemelt és adott egy lágy és hosszú csókot az ajkaimra. Egyszer csak valaki megszólalt a konyha ajtajából. Ismertem ezt a hangot.

- Upsz…nem akarunk zavarni- szólalt meg Niall, Bertát átölelve.

- Nem zavartok- nevettünk fel.

- Niall sietned kéne az öltözéssel, mert fél óra múlva próba van- indultunk Hazzal aaHazz bejárat felé és halkan felkuncogtunk Bertvával és összenéztünk.

- De nem 10kor lesz a próba?- nézett ránk Niall.

- De….de fél óra múlva már 10 óra lesz- nevetett fel H.

- Akkor gyorsan átöltözök és indulhatunk- mondta Niall és már fel is rohant a lépcsőn.

- Na milyen volt a tegnap?- kérdezte Harry és Ber felé fordult.

- Ajj Harry…Ni remek randira vitt el. Remek srác és teljesen megkedveltem. És ti? Mi történt?- kérdezte Berta, mint ha nem látná.

- Megbeszéltük a dolgokat és hát…

- Hát együtt vagyunk- fejezte be Styles a mondatomat és összefonta ujjainkat.

- Jajj istenem….annyira örülök hogy együtt vagytok. Teljesen összeilletek és látszik mind a kettőtökön, hogy oda vagytok egymásért- ölelt át minket és amikor rám került a sor, belesúgta a fülembe hogy „Én megmondtam”. Tudtam hogy nem fogja ezt kihagyni, de nem is zavart.

- Nem reggeliztek Niallel?- kérdeztem barátnőmtől.

- Hát szerintem majd beugrunk valahova és majd kérünk elvitelre valamit.

- Na itt is vagyok- kiabált fel Niall.

- Na mi elindultunk- szólt közbe Harry- majd találkozunk a próbán.

- Okés…ha késnénk, akkor szóljatok már hogy kajáért ugrottunk be.

- Szólni fogunk Niall…nyugi- válaszoltam nyugtatóan. Hazzal beültünk a kocsiba és elindultunk az arénához. Útközben láttuk, hogy már a lányok az arénához tartanak. Nagyon durva hogy a rajongók, mit meg nem tesznek. Megérkeztünk az arénához és beálltunk a fiúk parkoló helyére. Kiszálltunk a kocsiból és a kerítésnél egy csomó Directioner állt. Harry nevét sikoltották, de Hazz már befele ment volna. Tudtam milyen rajongónak lenni és tudtam mit éreznek most…hogy pár méterre van tőlük a kedvencük, de ő nem megy oda hozzájuk. Cselekednem kellet. Megfogtam Hazz kezét és a kerítés fele húztam.

- Héé mit csinálsz?- nézett rám értetlenül.

- Harry tudom milyen rajongónak lenni…belehalnál pár képbe?

- De elfogunk késni…és amúgy is ott van az a csaj, aki tegnap leszólt téged. Nem érdemli meg a képet.

- De Harry erről a többi lány nem tehet, hogy ő azt mondta tegnap. Ők megérdemelnének 1-2 képet. Próba után meg visszajössz és folytatod.

- De nem akarom hogy megint leszóljanak…- húzott közelebb magához és erre a rajongók felsikítottak és azt kiabálták „Jézusom” ’Jujj de cukiik”.

- Van egy érzésem, hogy nem fognak leszólni- kuncogtam a fülébe. Harry megadta magát és oda ment a rajongóihoz. Nagyon sok képet csinált a lányokkal és egyszer csak oda szólt.

- Klau gyere ide egy kicsit kérlek- intett felém- ez a rajongó VELÜNK akar csinálni képet. Az egyik rajongó velem és Harryvel akar csinálni közös képet? Akkor nem utál az a lány. Odamentem Harry mellé és bemutatott a lánynak. Melissának hívták és nagyon kedves és aranyos lány volt. Elmondta, hogy nagyon szereti Hazzomat és azt mondta nagyon örül, hogy végre talált Harry egy olyan aranyos és szép lányt, mint én. Nagyon sokat beszélgettünk vele a kerítésen keresztül és nagyon megkedveltem én is és Harryn is látszódott, hogy szimpi neki Mel. Sajnos mennünk kellett, de kiderült hogy VIP jegye van és majd jön hátra fotókat csinálni a fiúkhoz. Haryvel elindultunk a bejárat felé és amikor az ajtónál voltunk, még visszanézett a rajongókhoz, intett nekik majd ujjainkat összekulcsolva mentünk be a próbaterembe. Zayn és Louis már ott voltak, Liam és Niall meg már úton voltak. Végül is még 10 percük volt ide érniük, addig meg Hazz körbevezetett az épületben. Nagyon nagy volt az aréna hátsó része. Amikor visszaértünk az idegenvezetésből, már messziről láttam 2 lányt Lou és Zé mellett. Amikor odaértünk, akkor láttam meg igazán, hogy ők kik is azok. Eleanor és Perry volt az. El sem hittem hogy most velük állok szemben, hisz El nagyon nagy példaképem.

- Szia! Én Eleanor vagyok!- jött elém nagy mosollyal az arcán és megölelt.

- Szia! Én pedig Perry vagyok!- mutatkozott be.

- Szisztok! Én Klaudia vagyok!- mosolyogtam vissza mind a kettőjüknek.

- Ezek szerint akkor te vagy Hazz barátnője. Mesélte Lou, hogy Harry mennyire harcolt érted és most már látom megérte.

- Köszönöm El! Én is örülök hogy már így sikerült- néztem a mellettem álló magas férfira.

 - Nagyon összeilletek az biztos- dicsért meg Per, Zayn karjai közül. Nagyon sokat beszélgettünk a lányokkal, hogy jobban megismerjük egymást és közben megérkeztek Niallék  és Liam is. Berta is odajött hozzánk, bemutatkozott Elnek És Perrynek és tovább folytattuk a beszélgetés, amíg a fiúk próbáltak. Berta egyszer csak El felé fordult.

- Eleanor! Klau mondta már hogy te vagy a példaképe?- tette fel a kérdést neki.

- Nem mondta…de tényleg?- nézett rám Eleanor kikerekedett szemekkel.

- Igen igaz- mosolyodtam el és egy kicsit elpirultam.

- De hogy hogy én vagyok?

- Hát olyan gyönyörű vagy és kedves. Kiskorom óta modell szerettem volna lenni és ugye te is modell vagy és imádtam a képeidet és most is imádom. Teljesen más voltál mint a többi modell. Kedves és nem szállt a fejedbe a hírnév és hű maradtál magadhoz. Azt is csodálom benned, hogy nagyon sokan bántottak téged, mert Louval voltál, de te nem hagytad hogy ez tönkre tegyék a kapcsolatotokat.

- Jajj te vagy a kedves és megtisztelő hogy a példaképed lehetek- ölelt szorosan magához. Annyira jó volt végre találkozni vele, mert nagyon szeretem Elt. Borzasztóan kedves és azt kívánom, hogy ezt a kedvességét mindenki tapasztalja meg és tudja meg hogy milyen is ő igazából. Nagy ölelésünket, az én barátom- milyen jó végre ezt kimondani- szakította félbe.

- Klau…ezt csak is neked ajánlom- kiabált oda és félmeztelenül elkezdett nekem táncolni, azaz lasszózni. Annyira édes volt és annyira nevettem ezen a kis táncon, mint még soha. A lányokat is meglepték az ő párjuk és mindannyijuk odaszaladtak hozzájuk. Harry és köztem fordítva volt és Harry jött oda hozzám. Leült a mellettem lévő székre, megfogta a kezemet és áthúzott az ő ölébe. Én megkapaszkodtam a nyakába és a vállára hajtottam a fejem. Pár percig csak csöndben ültünk így a széken, de odaszólt Dave, a koreográfus, hogy Harry mennyjen vissza, mert folytatniuk kell a próbát.

- Na most visszamegyek, de megígérem ha végzünk miénk utána az egész délután- súgta bele a fülembe, amitől kirázott a hideg. Én visszaültem a saját helyemre, Harry meg visszament a többiekhez. De hol vannak a lányok? Perryt nem láttam sehol és Bertát se. Csak El jött vissza hozzám.

- Hol vannak a lányok?- fordultam felé a székemmel együtt.

- Elmentek a plázába hoznak nekünk, meg a fiúknak egy kis ebédet- mosolygott rám El, amitől megnyugodtam- egyszer mi is elmehetnénk ketten a plázába ha van kedved.

- Most ugye csak hülyéskedsz…természetes hogy van kedvem- löktem meg egy kicsit a vállát.

- Na akkor- vette elő a telefonját a zsebéből- cseréljünk telefonszámot és akkor majd később megbeszéljük. Gyorsan beírtam a nevemet a névjegyekhez és vissza adtuk egymásnak a telefont. Delet mutatott az óra mikor a fiúk végeztek és mindenki elindult még egy kicsit lazítani, mielőtt fellépnek. Berta elment Niallékhoz, Perry és Zayn hazamentek, Eleanor meg Louis pedig elmentek az edző terembe. Harrynek az, az ötlete támadt, hogy mennyünk el a parkba sétálni kettesben. Mondtam Hazznak hogy hívjuk el Liamet is, de azt mondta randevúja van egy bizonyos lánnyal, akit Dórinak hívtak. Így maradt az eredeti program, hogy kettesbe megyünk el. Elindultunk a kocsihoz, de egyszer csak a nevemen szólított egy ismerős hang. Amikor hátranéztem, nem akartam hinni a szememnek. James ott ált a pultnál és elindult felém.

- Hát te mit akarsz?- kérdeztem tőle, de nem nagyon érdekelt.

- Jó újra látni, de látom már nem vagy egyedül. Csak sikerül ezzel összejönnöd?!- bólintott Harry felé, aki nem értette az egészet.

- Na most állíts magadon...- kezdtem volna felé indulni, de szerencsére Hazz visszafogott, mielőtt olyat csináltam volna, amit később még meg bánok.

- Ne haragudj…még is ki vagy te?- nézett rá Harry értetlenül.

- Ó szóval nem meséltél neki rólam- nézett rám, majd megint Harry felé nézett- hát kérlek szépen randiztam Klauval pár hete, csak hogy nem bírja elviselni hogy valaki nem szereti az ő kis bandáját.

- Én nem bírom elviselni? Ugyan már James. 1. Nem én mondtam hogy nem fog összejönni ez a kapcsolat, csak azért mert olyas valakit szeretek akit te nem. 2. Nem én voltam az a gyökér, aki leszólta a fiúkat úgy, hogy nem is ismeri őket. Szóval én csak kiálltam a bandám mellet és adtam neked valamit, amit nagyon is megérdemeltél.

- Hogy mit adtál te neki?- nézett rám Hazz.

- A te kis cafkád egy pofont adott és ha…- folytatta volna, de amikor Hazz meghallotta azt hogy lecafkázott, megütötte Jamest.

- Tudod ki a cafka te kis pancser. Ha még egyszer meglátlak itt, azt megígérem hogy nem ez volt az utolsó pofon amit adtam- védett ki Harry, de megijedtem, mert nem tudtam hogy neki ilyen oldala is van.

- Hagyd Harry- szóltam oda- mennyünk innen. Miközben James nagy nehezen felállt, addigra mi már kint voltunk a kocsinál. Láttam hogy Harry nagyon ideges és fájlalja a kezét.

- Harry jól vagy?- léptem oda mellé.

- Persze minden rendben van, csak fáj a kezem és nem találom a kocsi kulcsot- fordult felém. Megfogtam a kezét és megnéztem nincs e eltörve, de hála istennek nem volt.

- Annyira sajnálom Harry. Én nem akartam hogy ez történjen- adtam egy puszit a kezére- a kocsi kulcs meg itt van a táskámban.

- Ugyan te nem tehetsz róla hogy ilyen tapló az a gyerek- nézett bele a szemeimbe és végig húzta a kezét az arcomon, amibe a lábaim beleremegtek.

- De ha nem randiztam volna vele, most nem lett volna ez az egész és nem kellett volna verekedned- sütöttem le szemeimet.

- Erről nem tehetsz… és bármikor, bárhol, bármiért kiállnék melletted- adott egy hosszú puszit azzal a puha szájával az én számra. Beültünk a kocsiba és elindultunk a park felé. Sokan kiszúrtak minket amikor kiálltunk a hátsó parkolóból és egy darabig futottak a kocsi után, de amikor már látták hogy semmi esély arra hogy utolérjenek, lelassítottak és visszamentek az arénához. Gyönyörű időnk volt, de Harry felvett egy kabátot és sapkát, mert elég fázós, én meg csak felkaptam a pulóveremet. Amikor találtunk egy remek parkoló helyet, leálltunk oda a kocsival és elindultunk a park felé. Kicsit tartottunk attól hogy a rajongók kiszúrnak minket, de most nem voltak olyan sokan a parkba és akik ott voltak, azok is idős párok és kisgyerekek a szüleikkel, akik nem ismerték fel Hazzt. Nagyon sokat nevettünk, mert nagyon sokat beszéltünk a gyermek korunkról és Harry is nagyon sokat mesélt arról, hogy miket csináltak Gemmával. Ha valaki nem tudná, Gemma Harry nővére és ahogy Hazz mesélt róla, nagyon kedvesnek tűnik. H megígérte hogy majd egyszer elhívja őt és bemutat minket egymásnak és majd elmegyünk Holmes Chapelbe is és a családjának is bemutat. Nagyon sokat viccelődtünk és rengeteg képet és videót csináltunk. Egyszer odajött egy idős néni.

- Sziasztok fiatalok! Bocsánat ha zavarlak titeket, de valahonnan nagyon ismerős az úr- egy ideig gondolkozott a hölgy, aztán rájött- Megvan…maga van az unokám falán. Nem haragszanak meg, ha kérek az én csöppségemnek egy autogramot? – nyújtott Hazz felé egy darab papírt.

- Dehogy haragszunk meg- nyúlt a papírért az én kis göndörkém- nagy örömmel adok aláírást. Amikor aláírta a papírt, az idős hölgy megköszönte és továbbállt. Sétálás közben kiszúrtam valamit.

- Harry nézd- mutattam a park melletti útra- ott van egy fagyis kocsi. Légy szíves vegyünk. Mióta itt lakom még, nem ettem egyszer sem Angol fagyit- ugrándoztam mint egy kisgyerek.

- De akkor fussunk, mert mindjárt elmegy- nevetett fel H és kézen fogva futottunk a kiskocsi után. Már kiabáltuk hogy álljon meg, majd mire utolértünk, a sofőr észrevett és megállt.

- Jó napot! Fagyit szeretnénk kérni, mert a barátnőm még nem evett Angol fagyit- mutatott rám Harry és közben gyorsan vette a levegőt.

- Szép napot! Ó az bizony nagy hiba, mert ez a fagyi a legfinomabb a világon- nevetett fel a fagyi árus. Milyet adhatok?

- Ömm…én szeretnék egy citromot és egy lilaszőlőset- alig bírtam választani a fagyi ízek közül, de az biztos volt hogy citromnak kell lennie az egyiknek, hisz az a kedvenc ízem.

- Én is ugyan ezt kérem- vette elő Harry a pénztárcáját. Amikor kifizettük a fagylaltot, elköszöntünk Joshtól és elindultunk vissza a kocsihoz. Úgy látszik igaza volt Joshnak, hisz isteni volt a fagyi. Ilyen finomat még soha sem ettem és úgy tűnik nem is fogok. Amikor megérkeztünk a kocsihoz, én kiszúrtam hogy egy parkbeli bokorból fotóznak minket, de nem foglalkoztam vele. Amikor beszálltunk a kocsiba, Harry be is indította a kocsit.

- Te is látod a fotósokat?- kérdeztem meg a jobb oldalon ülő sofőrt.

- Igen látom, de nem kell velük foglalkozni- legyintett Harry.

- Nem is érdekel…csak vicces hogy alig van levél azon a bokron és még is azt hiszik, hogy nem látjuk őket- kapott el a nevető görcs. Mikor elindultunk a kocsival, a fotósok el akartak bújni, csak hát nem sikerült nekik olyan kis bokor mögött. Amikor ismét közeledtünk az arénához, már lehetett látni az esti koncertre váró rajongókat. Sokan arra gondolnak- fiú bandáknál- hogy a rajongók, azok csak lányokból állnak, pedig nem. Ebben a hosszú sorban nagyon sok fiút is láttam. Amikor beálltunk a parkolóba, még ott voltak a reggeli rajongók, de már fiúk is álltak ott. Amikor kiszálltunk, rögtön nagy sikítás tört ki és kis plüssöket kezdtek bedobálni Harrynek. Ahogy bezárta Hazz a kocsit, megérkeztek a többiek is, de Niallék még nem voltak itt. A fiúk odamentek a rajongókhoz, mi meg ottmaradtunk Eleanorral.

- Helló El! Perry hol van?- öleltem meg- most már kimondhattam- barátnőmet.

- Nekik most próbájuk van a lányokkal, mert holnap fellépnek. Nincs kedved eljönni holnap a fellépésükre?- tette fel a kérdést El.

- Nem tudok sajnos, mert holnap dolgoznom kell és sokáig kell bent maradnom- sajnáltam hogy holnap dolgozni kell menni, de hív a kötelesség. A fiúkért teljesen odavoltak a Directionerek és rengeteg képet csináltak velük és nagyon sok autogramot is adtak. Amikor már elindultunk befele, féltem hogy James még mindig ott lesz, de nem volt ott. Amikor bementünk az öltözőbe, akkor érkezett meg Niall is, de Ber nélkül.

- Helló fiúk! Bocsi hogy késtem, de anyuékkal nagyon jól elvoltunk és elfelejtettünk nézni az időt- fújta ki a levegőt, ami azt jelentette hogy nagyon sietett.

- Berta hol van?- léptem oda hozzá és vittem neki egy pohár vizet.

- Hát anyumékkal lesz a VIP szektorban. Nagyon megkedvelték egymást anyával és apával- mondta büszkén. Miközben a fiúk készülődtek, addig mi kimentünk Ellel a folyosóra, mert vártunk egy korombeli lányra. Egy dedikáláson találkozott vele és azt mondta hogy majd bejuttatja ide. Nagyon kíváncsian vártam hogy ki lesz az. Amikor nyílt az ajtó és megláttam egy szőke hajú lányt,már messziről nagyon ismerős volt az arca. Már valahol találkoztam vele, de nem jutott eszembe hogy hol láttam. Amikor közelebb ért, nem hittem a szememnek.

- Anna!- kiáltottam fel és a nyakába ugrottam. Még általános iskolában lettünk nagyon jóba, de miután elballagtam sajnos nem találkoztunk annyit és úgymond elfelejtettük egymást.

- Úristen Klau! Tényleg te vagy az?- kérdezte tőlem és ő se akarta elhinni hogy én vagyok, de ezek szerint még emlékezett rám- Mit keresel itt?

- Hát ez hosszú sztori, de majd elmesélem- válaszoltam neki.

- Na várjatok- láttam El zavarodott arcát- ti ismeritek egymást?

- Igen…általános suliba nagyon jóban voltunk, de miután elballagtam onnan, nem nagyon beszéltünk már. Sokat jártam vissza, de utána már nem nagyon és amikor végeztem a középsulival, kiköltöztem ide.

- Hát igen…ott hagytál engem- mondta Anna megjátszott sértődöttséggel.

- Jól van na- böktem oldalba és elnevettük magunkat- na de te, hogy hogy itt vagy?

- Hát találkoztam ellel egy dedikáláson, mert én is szeretem ám Eleanort nem csak te- nézett a mellettem álló modellre- és látta hogy 1D-s felső van rajtam és megkérdezte hogy nagy fan vagyok-e és mondtam neki hogy igen és erre meg azt mondta, hogy akkor bemutatja nekem a fiúkat- mesélte el nekem a sztorit barátnőm. Miután már elhittük hogy tényleg újra találkoztunk, azután bementünk az öltözőbe hogy láthassa a fiúkat. Először nagyon zavarba volt, de miután Niall megölelte- mivel ő a kedvence- teljesen lesokkolódott. Nagyon sokat beszélgettünk és amikor Harry odajött mellém és leült, látszódott hogy még nem érti mit keresek itt. Egyszer csak súgtam valamit Hazz fülébe, mire megfogta a kezem és Anna felsikított. Harryvel felnevettünk és átültem az ő ölébe.

- Jézusom…ti…ti együtt?- nézett rám barátnőm csodálkozva.

- Igen…rátaláltam erre a hercegnőre és tudtam hogy ő kell nekem- mondta Hazz büszkén, amitől én teljesen elpirultam és csak fokozta, hogy adott egy hatalmas nagy puszit.

- De hogy? Vagy mióta? Mindent el kell mesélned. Elkezdtem neki mesélni a sztorit, de nem csak egyedül meséltem, mert Harry is közbe szólt párszor. Azt is elmeséltem hogy Berta is itt van és ő meg Niallel kezdett el randevúzni. Nagyon jól elvoltunk és jó volt újra találkozni Annával, hisz imádtam és még mindig imádom őt. Közbe szóltak a fiúknak hogy mennyjenek, mert mindjárt kezdenek.

- Na de megyek lányok! Nagyon örültem Anna hogy megismerhettem Klau barátnőjét, de most mennem kell. Remélem tetszeni fog a koncert- mondta Harry Annának majd közeolebb hajolt és a fülembe suttogott.

- Szurkolj kicsim és tudd, hogy ha a You & I-t éneklem, akkor rád gondolok- adott egy csókot és elindultak. Mi is elindultunk Annával és Ellel a VIP szektorba, de Ber a másik oldalon volt, Niall szüleivel. Sajnos nem tudott átvergődni, mert akkora tömeg volt. Amikor az előzeneker- ugye a The Vamps- lement meghallottam egy ismerős dalt. Amikor kijöttek, a lányok úgy sikítottak mint ha az életük múlna rajta. Harry valami mámor volt és jó érzés volt, hogy tudtam ő már az én páncél nélküli hősöm. A fiúk már a felénél tartottak és most a You & I következett. Nem hittem volna hogy ezt fog történni, de Hazz bemondta az elején hogy „ Ezt a számot az én kis hercegnőmnek ajánlom”. Sokan nem örültek neki és ellenkezni(„fuúúj”) kezdtek, de azok voltak többen, akik kiálltak mellettünk és felsikítottak. Harrynek láttam az arcán,hogy nagyon nem tetszik neki és rosszallóan nézett. Az egész koncert végéig csak énekelt, de hülyéskedni nem hülyéskedtek. Igen nekem is fájt hogy elítéltek, de El és Anna ott volt és megnyugtattak. El azt mondta, hogy vele is ez volt még az elején, sőt rosszabb is, de azt mondta hogy ne foglalkozzak velük. Az utolsó szám következett ami a Steal My Girl volt és elfelejtettem minden jót és rosszat és egy nagyot táncoltunk a végére a lányokkal. Amikor lementek a fiúk, minden elsötétedett és mindenki elindult haza, mi meg az öltözőbe. Amikor bementünk a folyosó ajtaján Styles már ott állt és amikor meglátott elkezdett felém futni.

- Istenem Klaudia…nem akartam ezt! Nagyon sajnálom, de kérlek ne vedd magadra- ölelt szorosan magához és ha nem éreztem volna azt a finom illatát és azt a kellemes ölelését már lehet teljesen összetörtem volna, de H teljesen megnyugtatott.

- Semmi baj Harry…El megnyugtatott hogy vele is ez volt és hogy ne vegyem magamra- mondtam neki könnyekkel a szememben, de mikor Hazz meglátta őket, gyorsan le is törölte az arcomról. Kezünket összekulcsolva mentünk be az öltözőbe és amikor beértünk Berta is ott volt Niall ölében, de amikor meglátott engem, rögtön odaszaladt hozzám.

- Jajj csajszi- ölelt szorosan magához- kérlek ne foglalkozz azokkal a lányokkal. Azt se tudják mi az az igazi szerelem. Mindig arra gondolj, hogy már melletted van Harry és semmi ne rontsa el a kedved. Ne szomorkodj- vígasztalt barátnőm, ami nagyon jól esett.

- Nem érdekel…itt van velem Hazz és ő a fontos, nem a rajongók hogy mit gondolnak. Szeretem H-t és ha ezt ők nem tudják elfogadni, akkor ez van. Nem tudok mit csinálni. De tudod ki volt itt?- kezdtem elterelni a témát.

- Láttam…Anna volt! Istenem az a csaj! Olyan rég találkoztunk! Most hol van?- kereste szemével a szöszi lányt.

- Sajnos már haza kellett mennie, mert busszal jött és a busz már indult is vissza.

- Ajj de kár! Olyan jó lett volna vele beszélni. Miután megbeszéltük Bertával a dolgokat a többiek már indultak is haza. Zayn elindult Perry elé, Liam meg niallel és Bertával ment haza. El és Louis is elindultak miután Eleanor egy nagy öleléssel elköszönt. Mi is elindultunk a kocsihoz. Amikor kiértünk, azt hittük hogy nem lesz már ott senki, de nem. Rengetek rajongó volt még ott. Harry nevét kezdték el kiabálni, de Harry nem reagált rá semmit. Nagyon megsértették azzal, hogy engem leszóltak. Beszálltunk a kocsiba és elindultunk hazafele.

- Harry- fordultam felé- miattam ne haragudj a rajongókra.

- De azzal hogy téged bántanak olyan mint ha engem is bántanának, szóval nagyon is haragszom rájuk. De hagyjuk is ezt a témát. Az a lényeg hogy szeretlek és ezt ne felejtsd el- fogta meg a kezemet, de közben az útra figyelt. Miközben nézelődtem az ablakon, azt vettem észre hogy még itt nem is jártam. Nem értettem mit keresünk errefele.

- Harry hova megyünk?- kérdeztem tőle, mikorra már végképp nem tudtam merre jártunk. A környék tele volt szebbnél-szebb luxus házakkal és gyönyörű volt a környék is.

- Majd meglátod!- vigyorgott rám Harry. Nagyon izgatott voltam hogy hova vihet, de egyszer csak egy olyan házat láttam meg, ahova gyermek korom óta vágyom. Harry háza volt. Olyan szép volt ez a ház. Gyönyörű fehér volt kívülről és imádtam ezt a házat. Teljesen illet Harryhez és már alig vártam hogy belülről is lássam. Harry beállt a garázsba és kiszálltunk a kocsiból. Elindultunk a bejárathoz, de mielőtt bementünk volna Hazz felém fordult.

- Na tetszik a meglepetés? Azt gondoltam, hogy most te aludhatnál nálam. Persze csak ha szeretnél- vigyorgott rám Harry és természetes hogy igent mondtam. Amikor bementem szó szerint tátva maradt a szám. Hatalmas volt a ház és gyönyörű. Kiskoromban mindig is ilyen házat álmodtam meg magamnak. Levettem a cipőmet és rögtön a konyha felé vettem az irányt, mert emlékeztem hogy a konyha is fehér és az tetszett a legjobban mikor még tini voltam. Amikor beértem, gyönyörűbb volt mint a képeken.

- Hát te már a konyhában?- nevetett fel Harry mikor utolért.

- Régen még amikor 14-15 körül voltam, mindig is a konyha tetszett a legjobban. Imádom a fehér színt, mert igaz egyszerű szín, de nagyszerű- csodálkozva meséltem.

- Hát ha a konyha ennyire tetszik mert fehér, akkor a hálószoba is nagyon fog tetszeni- emelt fel. Lábaimat dereka köré kulcsoltam és úgy vitt fel engem az emeletre. Amikor felértünk letett a földre és a szememet eltakarta, mint ha meglepit adna majd nekem, pedig csak a szobát mutatta meg ahol majd aludni fogunk. Amikor benyitottunk, nem hittem a szememnek. Tökéletes volt a szoba. Csupa fehér volt az egész szoba és áhhh…egyszerűen tökéletes volt.

- Jézusom…ez gyönyörű. Nem is tudtam hogy te ennyire fehér kedvelő vagy.

- Holnap majd megmutatom neked a kertet és a medencét, de most elmegyek gyorsan fürdeni, addig te nézz nyugodtan körbe. Harry gyorsan elment megfürdött addig én szétnéztem az emeleten. Gyönyörű volt az egész lakás és egyszerűen azt mondhattam hogy álmaim háza. Mikor visszaértem a szobába Harry törölközővel volt körbetekerve a dereka és a felső teste az méz kicsit vizes volt. Mint mindig, most is elolvadtam a tetkóitól és már komolyan elgondolkoztam hogy majd én is fogok csináltatni. Gyorsan kértem Harrytől egy pizsomát és odaadta az egyik fehér pólóját és én is elmentem megfürdeni. Miután végeztem, gyorsan befeküdtem Harry mellé az ágyba, ráfeküdtem a mellkasára és összeölelkezve aludtunk el és kíváncsian vártam, hogy holnap milyen napom lesz, de sajnos Hazz nélkül.