Este valami csodálatos álomban vehettem részt. Ez az álom
egészen visszament az általános iskolai időkbe. Az iskolában voltunk Berrel és az osztálytermünk előtt álltunk. Egyszer
csak megláttunk egy ismerős arcot. Amikor megláttuk hogy Harry az, azon nyomban
egy nagyon kiáltottunk és oda mentünk hozzá. Nem mondanám hogy futottunk, csak
gyorsan lépkedtünk. Amikor közelebb értünk, láttuk, hogy tényleg ő az. Köszöntünk neki és ő rendesen visszaköszön és
nem zavarta hogy lerohantuk. De miért van itt? Nem tudtuk, de nem is érdekelt,
hisz a lényeg hogy itt van. Megkérdeztük hogy kérhetünk-e képet, meg aláírást
és azt mondta hogy természetesen. Megcsináltuk a képeket és bementünk az
osztálytermünkbe. Fura, mert csak mi hárman voltunk a teremben. Nagyon sokat
beszélgettünk Harryvel és olyan jó volt, mert rengetegszer megöleltük őt és a
padnál is mellettem ült. Megmutattam neki, hogy én az iskolával szemben lakom-
az ablakból pont a mi házunkra lehetett rálátni- Berta meg mellette. Harry
egyszer csak megszólalt hogy neki mennie kell és mi meg kikísértük a folyosóra.
Adott Bernek egy ölelést, majd nekem adott egy hatalmasat. Amikor már nem
láttuk a lépcsőn, már akkor éreztem hogy nagyon hiányzik. Berta rám nézett és
megkérdezte, hogy miért nem mondtam el neki mit érzek iránta. Mondtam
barátnőmnek, hogy úgy se hinné el. Egy kis hatásszünet után megbökött és az
mondta idézem „ Nyomás utána”. Én gyorsan lefutottam a lépcsőn ki az udvara és
még ott volt. Épp a focipálya felé tartott, mikor utána kiabáltam a nevét,
amire megfordult. Teljes sebességgel futottam felé és amikor odaértem, a
nyakába ugrottam és belesúgtam a fülébe hogy „Szeretlek Hazz”. Harry amikor
letett, közelebb húzta a testemet az övéhez és egy forró csókot pecsételt rá a
számra. Visszajött velem a terembe és tovább beszélgettünk, de most már nem engedtük
el egymás kezét. Álmomat az óra csörgése szakította meg és láttam hogy a
mellettem lévő alvótárs még olyan édesen és csöndesen szuszog. Halkan kikeltem
az ágyból és a ruháim felé vettem az irányt. Még volt 2 órám hogy beérjek a
plázába, ezért gyorsan magamra kaptam a ruhámat, adtam Harrynek egy puszit és a
lépcső felé siettem. Gyorsan hívtam magamnak egy taxit hogy Harryt ne kelljen
felkeltenem hogy hazavigyen. Gyorsan beszaladtam a konyhába valami finom
szendvicset csinálni Harrynek, mert még volt 10 percem addig, amíg megjön a
taxi. Amikor kész lettem a pulykás szendviccsel kiraktam az asztalra, gyorsa
felvettem a cipőmet és kirohantam a taxihoz. Elmondtam a sofőrnek hogy hova
vigyen és nyugodtan hátradőltem és vártam hogy megérkezzek az én kis otthonomba.
Láttam hogy sokan már kávéval az egyik kezükben, telefonnal meg a másik
kezükben mennek dolgozni. Amikor megérkeztünk a házunk elé, gyorsan odaadtam a pénz
egy kis borravalóval együtt a sofőrnek és kiszálltam a kocsiból. Elővettem a
kulcsomat a táskámból, beledugtam a kulcslyukba és kinyitottam az ajtót.
Gyorsan ledobtam a táskámat a nappaliban fekvő ülőgarnitúrára és felszaladtam a
szobámba. A szekrényem felé vettem az irányt és gyorsan magamhoz vettem azt a
ruhát, amit majd felveszek és a fürdőbe siettem. Letusoltam magamról a tegnapi,
izzadt ruhaszagot és magamra vettem az illatos, mai ruhámat. A szett egy fehér,
mintás nadrágból állt és egy fehér bő trikóból. Majd lent még egy fekete
csizmát veszek fel hozzá. Gyorsan kivasaltam a hajamat és sminkből is csak egy
szempillaspirált használtam. Elindultam lefele a lépcsőn, de barátnőm utánam
kiáltott.
- Hát jó reggelt csavargó!- nevetett fel hangosan, de nem
volt egyedül. Niall is kijött a szobából utána és átkarolta hátulról és csak
egy szál boxer volt rajta.
- Sziasztok! Berta elfogunk késni a munkából, szóval siess.
- De még van egy óránk és gyalog 10 perc míg beérünk.
- Hol hagytad Harry haveromat?- nevetett fel Niall és jöttek
utánam a konyhába.
- Otthon hagytam- nevettem fel- még aludt és nem akartam
felkelteni. Olyan édesen aludt és csak egy puszit nyomtam az arcára és gyorsan
jöttem haza. Lementünk a konyhába és gyorsan megreggeliztünk. Amikor végeztünk,
Berta és Niall felment az emeletre és felöltöztek. Addig én bementem a
nappaliba és leültem a kanapéra. Miközben olvastam az aznapi újságot,
megcsörrent a telefonom. Amikor ránéztem a telefonom kijelzőjére, Harry nevét
mutatta. De hát én meg sem adtam neki a telefonszámom.
- Szia Harry!- vettem fel telefont és beleszóltam.
- Helló édesem! Hol vagy? Amikor felkeltem, már nem feküdtél a
mellkasomon és nagyon hiányzol- mondta reggeli morgós hangján az én kis
énekesem.
- Hát ma munkába kell mennem és nem akartalak felébreszteni,
de mentségemre szóljon hogy adtam neked egy puszit. Te is nagyon hiányzol már.
- Mi lenne ha elmennénk valahova, ha végeztél a munkával?
- Hát nem is tudom….- viccelődtem Hval.
- Mi az hogy nem tudod?
- Jajj Harry…- nevettem fel- természetes hogy elmegyek veled
bárhová.
- Mi lenne ha elvinnélek egy vacsorára?
- Nekem mindegy hogy hova viszel, csak veled legyek.
- Nem tudnál inkább visszajönni hozzám? Annyira hiányzik
hogy magamhoz öleljelek- hallottam kicsit szomorkás kérdését.
- Hidd el Hazz én lennék a legboldogabb, ha visszamehetnék,
de sajnos dolgoznom kell- közben lejöttek Bertáék is az emeletről jelezve, hogy
indulhatunk.
- Na de megyek Harry! Majd akkor hívlak ha hazaértem.
Szeretlek! Szia kicsim!- köszöntem el tőle és felálltam a kanapéról és a
cipőkhöz vettem az irányt.
- Okés! Már akkor hívj, ha már a munka vége fele vagytok. Én
is szeretlek szépségem! Szia!- annyira jó volt az a szót hallani az ő szájából
hogy „Szeretlek”. Letettem a telefont, beleraktam a táskámba és felvettem a
cipőmet. Niall elvitt minket a munkába, mert ott volt a kocsija és úgy is épp
arra ment a pláza felé. Amikor kiszálltam, Berta gyorsan adott még egy jó
hosszú csókot az ír párjának és elindultunk a munkahelyünkre. Már 10 percet
késtünk ezért rohanni kezdtünk. Ahogy felértünk a 3. emeletre rögtön a főnökünk
állt az ajtónál.
- Jó reggelt lányok! Néztétek hány óra van?- tette fel
morcosan a kérdést és karjait összekulcsolta a mellkasa előtt.
- Igen és nagyon sajnáljuk! Többször nem fog elő fordulni-
kértünk bocsánatot Mrs. Hastingstól.
- Na nyomás befele és többé ne legyen ilyen- intett be
mosolyogva. Gyorsan leraktuk a táskánkat az öltözőbe és beálltunk a pult mögé.
Nagyon kevesen jöttek az elején, de mint mindig 10 óra után kezdett megtelni a
bolt. Mrs. Hastings, azaz Liza- kérte hogy tegeződjünk- is ott volt most a
boltban és segített nekünk. Olyan hosszúnak tűnt ez a 3 óra az ebédszünetig, de
nagy gyorsasággal vettük az irányt a gyorsétteremhez. Berta egy franciasalátát
én meg a szokásos mozzarellás salátát kértem. Liza is csatlakozott most hozzánk
és kicsit közelebbről is megismerhettünk. Az ebédünket egy 13-14 év körüli lány
szakította félbe.
- Sziasztok! A másik asztalnál ülök és bocsánat ha zavarok,
de nem bírom ki hogy ne kérjek tőletek egy autogramot- mondta lágy hangján a lány.
- Szia! Tőlünk?- mutattam magamra és Bertára.
- Igen! Nagyon nagy rajongójuk vagyok a One Directionnek és
ti vagytok a két kedvencemnek a barátnői- ezek szerint egy Directionerrel van
dolgunk.
- Hát…engem nem zavar, szóval persze- válaszoltam Berta
nevében is kedvesen.
- Jujj nagyon szépen köszönöm- ugrándozott az asztal mellett
és nyújtott is felénk egy kis könyvet. Láttunk hogy ebből Liz semmit sem ért,
de majd elmagyarázzuk neki ha végeztünk.
- És voltál a koncerten?- kérdeztem Saraht, miközben
aláírtuk a kis füzetét.
- Igen és eszméletlen jó volt. Annyira fantasztikusak
voltak. Ja és mondhatok még valamit?
- Persze hogy ne mondhatnál- válaszolta barátnőm.
- Klau…amit a rajongók csinálnak, azzal ne törődj. Ami a
koncerten volt az már tényleg durva volt, de kélek mond meg Harrynek, hogy
minden rajongó nevében, akik beszóltak én kérek bocsánatot- annyira jól esett
Sarah kedvessége és láttam a szemeiben hogy őszintén sajnálja azt a dolgot, ami
a koncerten történt.
- Nagyon szépen köszönöm és mindenképp átadom neki. Valamit
szeretnél még neki üzenni?
- Harrynek azt, hogy imádom a hosszú haját és szeretem őt
nagyon és Niallnek meg- fordult Berta felé- hogy imádom az ír akcentusát és őt
is nagyon szeretem- ölelte magához a kiskönyvet.
- Oké átadjuk nekik- mondta barátnőm Sarahnak. Sarah
megölelt minket és vissza ment a családjához. Láttuk hogy nagyon boldog volt és
majd kiugrott a bőréből.
- Hát ez meg mi volt lányok?- nézett ránk kérdően Liza.
- Semmi…hosszú sztori- legyintett Ber. Felálltunk az
asztaltól, mert már befejeztük az ebédet és visszamentünk az üzletbe. Amikor a
főnök visszafordította a táblát hogy nyitva, már jöttek is az emberek. Pár óra múlva, Ber rohanva
jött vissza- kivitte a szemetet- az ajtón.
- Klau, Liza segítsetek bezárni az ajtót- kiáltott felénk.
Gyorsan odafutottunk és segítettünk neki annak ellenére is, hogy nem tudtuk
hogy ez most mire szükséges, de amikor megláttam a nagy tömeget az ajtó előtt,
telefonokkal és papírokkal a kezükben, már minden leesett. Miattunk jöttek ide
és mielőtt még eljöttünk volna az étteremtől, láttam hogy Sarah valamit nagyon
nyomkod a telefonján. Akkor ezek szerint kiírta twitterre vagy valahova hogy
itt vagyunk. Miután bezártuk az ajtót, kicsit hátrébb álltunk és Liz felénk
fordult.
- Na most már tényleg meséljétek el, hogy mi ez az egész.
Sztárok vagytok, akikről én nem tudok vagy mi? Meg mit mondjatok meg Harrynek
meg Niallnek? És mielőtt megkérdeznétek, igen ismerem a One Directiont. Hisz ki
ne ismerné. A lányom is egyfolytában róluk beszél, de ez most nem fontos.
Szóval….hallgatlak titeket- tette fel a kérdéseket a főnökasszony és csípőre
vágta a kezét.
- Egyszerűen és tömören annyi, hogy együtt vagyunk Niallel
és Harryvel- mondta Berta.
- Jah persze….na komolyan kérdezem.
- Komolyan mondjuk. Nem láttad az újságokat? Abban is mindig
rólunk írnak meg minden- magyarázkodtam Liznek.
- Nem láttam, de akkor majd megnézem. De lányok valamit
csinálnotok kell, mert ez így nincs rendjén. Így nem tudjuk kinyitni a boltot,
nem tudjuk árulni a ruhákat és nem kapunk pénzt- mérgelődött a főnök.
- Sajnáljuk Liz, de nem tudunk mit tenni- néztünk rá
bocsánatot kérően és beugrott egy jó ötlet. Gyorsan felhívtam Harryt, hogy
küldjön már pár testőrt a plázához, hogy eltudják küldeni a rajongókat. Pár
perc múlva meg is jöttek Samék és eltűntek a Directionerek.
- Köszönjük szépen Sam- köszöntem el tőle.
- Ugyan már. Most már ti is a családunkba tartoztok, szóval
titeket is megvédünk- kacsintott rám és barátnőmre és el is tűntek a többiekkel
együtt. Amikor visszamentünk a pulthoz, Liza nagyon furán nézett ránk és
kezdtünk kicsit megijedni.
- Lányok mondanom kell valamit- hívott közelebb magához és
most már nem csak megijedtünk hanem féltünk is.
- Ez már nagyon durva volt ami itt most lezajlott- kezdte el
mondatát, de mi közbe vágtunk.
- Liza mi nagyon, de nagyon sajnáljuk. Nem tudtuk hogy
idefognak jönni. Megígérjük hogy többé ilyen nem fog előfordulni- kért
bocsánatot barátnőm.
- Hát igen….többé nem fog- nyújtotta ki a kezét- kérlek
szépen titeket adjátok vissza a névtáblákat és hagyjátok el ezt a boltot.
- Micsoda? Kirúgsz minket csak ennyi miatt?- tettem fel a
kérdést és kicsit felhúztam a hangomat.
- Klaudia ne emeld fel a hangodat…és mi az hogy ennyiért?
Több órán át voltunk bezárva és ez nem mehet így minden nap. Tudják hogy itt
dolgoztok és nem fogják ezt annyiba hagyni. Szóval köszönöm az eddigi
munkátokat, el is küldöm a számlátokra a pénz, de kérlek titeket mennyetek el. Hát
ez nagyon jó. Csak ennyiért rúgnak ki. Levettük mind a ketten a névtáblánkat,
mérgesen odadobtam az asztalra, bementünk a táskánkért és el is hagytuk a
helyet. Felhívtam Harryt hogy eljöhet értünk. És amíg ő ideér, mi lementünk a
parkolóba, hisz odahívtuk őt hogy nehogy észrevegyék, ha a bejáratnál mennénk
ki. Amikor leértünk a parkolóba pár lány ott mászkált, mi meg gyorsan
lehajtottuk a fejünket. Szerencsére nem vettek észre és gyorsan kiálltunk a
parkoló elé. Brutálisan sokan voltak a pláza bejáratánál, szóval jól döntöttünk
hogy nem ott megyünk ki. Messziről már láttuk azt az ismerős fekete kocsit és
amikor odaért Hazz, gyorsan beugrottunk a kocsiba, amit a rajongók észrevettek
és elkezdtek felénk futni, de még időben eltudtunk menni. Harryt egy csókkal
köszöntöttem és megháláltam neki a gyors segítséget.
- Köszi Styles hogy eljöttél értünk- köszönte meg barátnőm a
barátomnak.
- Ugyan már…természetes hogy segítettem. Tudom milyen
őrültek a rajongók- legyintett hátra. Niallhöz vigyelek vagy hozzátok mind a
kettőtöket.
- Niall otthon van? Mert ha igen akkor elvihetsz
hozzá…meglepem egy kicsit.
- Igen otthon van! Akkor az ír gyerekhez vesszük az irányt-
nevetett fel Hazz. Mikor megérkeztünk Niall háza elé, ami valami brutálisan jól
nézett ki. Berta elköszönt tőlem és Harrytől és becsöngetett a házba. Amikor az
ír szöszi kijött, integetett nekünk és bementek. Mi elindultunk hozzám, hogy
gyorsan átöltözzek és elindulhassunk arra a titokzatos vacsorára. Mondhatni a
2. randevúnkra. Amikor megérkeztünk az otthonunkhoz, Hazz felállt a garázs elé,
bementünk a házba, felmentem a szobába, addig ő leült a nappaliban. Mivel nem
tudtam Harry hova visz, ezért egy olyan ruhát vettem fel, ami elegáns és dögös
is egyben. Felvettem egy fehér, mintás nadrágot és egy virágos kis toppot rá
egy blézerrel. Magamhoz vettem egy cuki kis táskát és majd lent felveszem a
sarumat is. Gyorsan elindultam lefele, de halkan, hogy Harry ne halljon meg és megtudjam
ijeszteni. Halkan mögé osontam mikor leértem a lépcsőn és amikor már nyújtottam
volna a karom a vállához, ő megfogta a kezemet és előre húzott az ölébe.
Elkezdett engem csiklandozni én meg úgy nevettem hogy már sírtam.
- Neeee…Hazz kérlek hagyd abba...légy szíves- sikítottam
nevetve.
- Csak akkor hagyom abba, ha kapok egy csókot az én
szépségemtől- csiklandozott tovább.
- Jól van adok, csak hagyd abba, mert már tiszta kóc vagyok-
és erre a mondatomra abba hagyta. Elkezdett lassan felém hajolni, de én
megfogtam a fejét és a számra nyomtam ajkait. Beletúrtam göndör fürtjei közé és
nagyon élveztem ezt a csókot. Benne volt minden szenvedély és én is beleadtam
mindent. Amikor széthúztuk a fejünket, még adtam egy rövid puszit a szájára és
ráhajtottam a fejemet a lábára.
- Szeretlek Hazz!- vallottam be őszintén.
- Én is szeretlek szépségem, de ha nem akarunk elkésni,
akkor el kéne indulnunk. Gyorsan felálltam és elindultunk az ajtóhoz. Gyorsan
felvettem a barack színű sarumat, ami illett a táskámhoz. Beszálltunk a kocsiba
és elindultunk az étterembe. Miközben Hazz vezetett, addig én elmondtam a mai
napot és átadtam a rajongó üzenetét is. Amikor elmeséltem neki hogy kirúgtak a
kis incidens miatt, ő is nagyon meglepődött és azt mondta, majd jön egy jobb
munka és majd ő is segít nekem szerezni valami jó munkát. Amikor megérkeztünk
az étterem elé, leálltunk az út szélére és bementünk az épületbe. Gyönyörűen
nézett ki. Minden tiszta fehér volt és itt-ott egy kis szürke minta is
előfordult. Ezek szerint Harry most már nem fogja kiverni a fejéből, hogy
tetszenek a teljesen fehér helységek. Elmentünk teljesen hátra, de nem bent
ültünk le, hanem kimentünk a teraszra és valahogy elintézte, hogy csak mi
legyünk ott. Kijött egy kedves középkorú nő és felvette a rendelésünket és már
vissza is ment.
- Na hogy tetszik?- kérdezte Harry és közelebb hajolt és
rátámaszkodott az asztalra.
- Nagyon tetszik...olyan szép és elegáns, de hogy intézted el
hogy csak mi legyünk itt?- hajoltam én is közel hozzá és én is rátámaszkodtam
az asztalra.
- Hát ha elmondom nem hagyhatlak életben- nevetett fel és
még közelebb hajolt.
- Igen?- nevettem fel én is és beszálltam a játékba. Mire
megcsókoltuk volna egymást, a pincérnő meghozta a vacsoránkat és visszaültünk a
helyünkre.
- Jajj elnézést…nem akartam megzavarni semmit- kért
bocsánatot, amikor elénk rakta az ételünket.
- Ugyan már nem történt semmi- legyintett Harry.
- Akkor jó. Hozhatok még valamit?- kérdezte mosolyogva.
- Most pillanatnyilag nem kérünk semmit köszönjük.
- Akkor jó étvágyat kívánok.
- Köszönjük szépen- mondtuk egyszerre Harryvel. Amikor
elment a pincérnő- amit én a szememmel követtem- Hazz gyorsan felém hajolt és
egy gyors puszit hagyott az arcomon. Visszafordultam hozzá és már a gyönyörű,
zölden csillogó szemeivel néztem farkasszemet. Perceken át csak így ültünk az
asztalnál, közben olyan csend volt, hogy még a benti pincérek beszélgetését is
lehetett hallani. A gyomrom korgása szakította meg ezt a gyönyörű pillanatot.
- Úgy hallom már éhen halsz- nevetett fel Harry és magához
vette a villáját és a kését. Én is magamhoz vettem az csillogó evőeszközöket és
nekiláttam én is a vacsorámnak. Valami fantasztikusan finom volt a csirke és
mellé a saláta, hát valami csodálatos. Harry azt mondta hogy itt vannak a
legfinomabb ételek és ezért hozott ide, hogy a legjobbat kapjam. Annyira édes
volt ahogy viselkedett és törődött velem, de nem akartam hogy azt higgye, hogy
csak kihasználom, ezért ha hazamegyek valami remek ötletet kell kitalálnom,
hogy mivel tudnám neki viszonozni mind azt, amit eddig tett. Lassan már a vége
fele jártunk és Harry gyorsan odaszólt a pincérnek, hogy hozhatja a desszertet.
- Ízlett a vacsi?- nézett rám Hazz és a kezét az asztalon
lévő kezemre helyezte.
- Nagyon finom volt. Ilyen finomat még sohasem ettem.
- Én már ettem ennél sokkal finomabbat.
- Hol, mert kétlem hogy ennél finomabb lenne!?
- Hát otthon. Ma reggel ettem a világ legfinomabb
szendvicsét- kacsintott rám.
- Jajj Hazz- nevettem fel- majd nekem is csinálhatnál akkor
olyan szendvicset.
- De hisz én a te szendvicsedről beszélek, amit reggel
otthagytál nekem az asztalon- nézett rám magyarázkodóan. Teljesen kiment a
fejemből az a reggeli szendvics, amit csináltam neki.
- Jaaa hogy az…teljesen kiment a fejemből, de kötve hiszem hogy
az jobb volt mint ez- mutattam az üres tányéromra. Annyira édes volt, de tudtam
hogy csak hízelegni akart.
- De komolyan beszélek. Felvehetnék ide az étlapra, Klarryék
szendvicse névvel- tervezgette közös szendvicsünket.
- Jajj Harry…olyan hülye vagy- löktem oldalba és együtt
nevettünk tovább. Már hallottam az ajtó nyílását, ami azt jelentette hogy érkezik
a desszert. Amikor betolták egy kocsin a desszertet, azt hittem ott ájulok el
helyben. Egy hatalmas csoki szökőkút volt egy kosár eperrel. Nem hittem a
szememnek és nem hittem el hogy Harry ezt nekünk kérte.
- Jó étvágyat kívánok a desszerthez- mondta a pincér és már
be is ment.
- Na tetszik? Ugye tudod hogy ezt a sok epret, most meg kell
ennünk- ült le mellém a székével együtt az én kis göndörkém.
- Jézusom Hazz…..ez hatalmas. Nem hiszem el. Hogy lehetsz
velem ennyire kedves?- néztem tátott szájjal a kocsira.
- Szeretlek…ennyi az egész- jött közelebb a székével és már
az én székem háttámláján keresztül karolt át. Tudtam hogy már a csók lesz a
következő, ezért nem vártam vele, most én adtam neki azt a csókot, amire már
pár órája vár. A hajába túrva húztam közel magamhoz és nem érdekelt ha netán a
lesifotósok ott bujkálnak a bokorban, nem fogtuk vissza magunkat. Mikor már
Harry kezdett távolodni, az ajkaim közül egy szó jött ki „Köszönöm”. Magunkhoz
vettük a tányérunkat és mártogatni kezdtük a gyönyörű epret, abba a finom
csokoládéba. Ennél jobb estét nem is kívánhattam volna és örülök hogy ezt,
azzal éltem át, akit szeretek. Lassan már megettük az összes epret, de én már
többet nem tudtam enni és láttam a mellettem ülő személyen, hogy már ő is tele
van.
- Na mi az Styles? Nem sikerült legyőzni? Hát igen én
nyertem- nevettem fel, hisz még az elején fogattunk, hogy ki tud majd többet
enni.
- Jól van Smith…elismerem nyertél és igazad volt- adta fel
Harry és lerakta az epret az asztalra, amit a kezében tartott.
- És tudom is mit kérek érte- kulcsoltam össze kezeinket.
- Na mit kérsz te kis győztes?- és az ujjával letakarította
az arcomról a csoki foltot.
- Hát mindig is a parkban akartam sétálni sötétben-
válaszoltam Hnak és erre a mondatra már fel is állt és húzott engem is.
- Na akkor mire vársz? Mehetünk is- hozta oda a kabátját.
- Váárj…gyorsan elmegyek a mosdóba.
- Oké…addig én kifizetem a vacsoránkat. Gyorsan elindultam a
mosdóba és elintéztem amit elkellett. Gyorsan megmostam a kezemet és Hazzhoz
indultam. Már ő is végzett a fizetéssel, felvette a kabátját és elindultunk a
kocsihoz. Nagyon sötét volt már, ami nekem csak jó, mert sötétben szeretnék
sétálni. Beültünk a kocsiba és elindultunk a park felé. Amikor odaértünk, Harry
leállt egy kisutcában, kiszálltunk és elindultunk- persze kézen fogva- a
parkhoz. Természetesen nem lepődtem meg hogy senki sincs a parkban, hisz már
késő van és mindenki otthon van a családjával. Olyan jó volt csak ketten lenni
a csillagok alatt és eszméletlen szép volt a park is így este. Leültünk egy
padra, én Harry vállára dőltem és úgy néztük a csillagokat. Csend volt és ez
teljesen tökéletes pillanat volt egy dologra.
- Szeretlek és ezt most nem csak úgy mondom, hanem tényleg
ezt érzem- böktem ki.
- Én is szeretlek téged…és fura, mert még ilyet sosem
éreztem- ölelt magához.
- Jövő héten hazamegyek Magyarországra és- mondtam volna
tovább, de Hazz közbe szólt.
- Micsoda? Itt hagysz engem? De hát csak most kaptalak
meg...nem akarlak elveszíteni.
- Harry nem örökre te...csak látogatóba megyek és azt
kérdeztem volna ha nem vágsz közbe, hogy velem jönnél-e?- nyugtattam meg Harryt,
mielőtt még ott összeesik vagy valami.
- Huhh…már megijedtem hogy elhagysz- húzott szorosan
magához.
- Na de akkor lenne kedved eljönni velem, mert akkor
bemutatnálak a családomnak- tettem fel újra a kérdést.
- Természetes hogy lenne kedvem. Már várom hogy
megismerhessem azt a nőt, aki egy ilyen csodálatos lányt szült.
- Jajj Harry…annyira imádlak- lehettem egy lány csókot H puha
ajkaira.
- De szerinted tetszeni fogok nekik?- nézett rám azzal az
aggódott arccal, amit pár perce láttam utoljára.
- Miért ne tetszenél nekik? Imádni fognak, hisz téged nem
lehet utálni.
- Hát mert gondolom nem nagyon szeretnék, ha a lányuk egy
popsztárral járna.
- Nem kell ilyeneken aggódni nyugi! De nem indulunk el, mert
már 11 óra van.
- De elindulhatunk- egyedül akartam volna felállni, de
Styles felemelt mint ahogy a vőlegények szokták a menyasszonyokat és úgy vitt
el a kocsijáig. Amikor letett gyorsan kinyitotta a kocsit, beszálltunk és
elindultunk hozzánk. Út közben eszembe jutott még egy kérdés.
- Harry? Ott alszol nálam vagy most otthon alszol?- tettem
fel óvatosan a kérdést.
- Most sajnos otthon kell aludnom, mert holnap nagyon korán
kelek. De nem haragszol ugye?
- Dehogy haragszom!- nevettem fel. Megérkeztünk a házunk
elé. Kiszálltam a kocsiból és Harry is elkísért az ajtóig. Megkerestem a
kulcsom, kinyitottam az ajtót és elköszöntem tőle egy óriási csókkal hogy ne
felejtse el.
- Köszönöm ezt a csodás napot Harry. Nagyon tetszett és
remélem legközelebb már én leplek meg ilyen csodás meglepetéssel.
- Ugyan már. Én örülök hogy tetszett és nehogy megpróbáld
viszonozni- karolt át a derekam fölött és szorosan magához húzott.
- Szia Hazz!- köszöntem el tőle.
- Szia szerelmem! Bementem az ajtón és amikor már elindultam
felfele a lépcsőn, halottam ahogy a kocsi hangja már egyre halkabb lett.
Gyorsan ledobtam magamról a ruhát és beálltam a zuhany alá. Megengedtem a forró
vizet és lelazítottam magam. Amikor kész lettem, gyorsan megtörölköztem és
felvettem a pizsomámat. Befeküdtem az ágyba és mielőtt még elaludtam volna,
jött egy SMS. Ez az SMS nem mástól jött, mint Hazztól. Amikor megláttam az
üzenetét, úgy éreztem hogy a hasamban pillangók repdesnek és éreztem hogy igen,
ez az a srác akire én mindig is vártam. Visszaírtam neki gyorsan, letettem a
telefonom és lassan elgyalogoltam az álomvilágba és már vártam hogy holnap
legyen és mindent elmesélhessek barátnőmnek.
Nagyon szépen köszönöm!!😘😘☺☺☺❤❤❤❤
VálaszTörlés