12.fejezet:Rémálom...

A tegnap este, az valami csodálatos volt. Egy darabig biztos nem fogom ezt az estét elfelejteni, azt már most eldöntöttem. Harry még nem tud egy dolgot, de félek ha megtudja, akkor más szemmel néz rám. Természetesen ha rákérdez, akkor elmondom neki őszintén, de amíg nem kérdezi meg, nem is szándékozom elmondani. Este Harry mellkasán aludtam el és szorosan ölelt ő is magához. Ahogy kinyitottam szemeimet, láttam hogy még mindig Harold szorosan ölelő karjaiban vagyok és tudtam hogy ez egész este így volt. Nagyon jó volt hallgatni Hazz szuszogását. Nem akartam felkelteni, de nem bírtam ki hogy ne csókoljam meg azt a halvány rózsaszín száját. Lassan kimásztam erős karjai közül, a szája felé hajoltam és lassan közelítettem felé. Mikor már majdnem a célhoz értem, Harry gyorsan elkapott hátulról, magára húzott és megcsókolt. Nagyon heves és forró volt ez a csók és sokkal szenvedélyesebb volt, mint este. Nem tudtunk elszakadni egymástól, annyira benne voltunk a csókcsatában. Újra feljött az, az érzés, ami tegnap este is bennem volt. Kívántam őt, de nagyon.

- Jó reggelt hercegem!- köszöntem Harrynek, mikor szétvált egymástól mind kettőnk ajka és beletúrtam reggeli kócos hajába.

- Jó reggelt hercegnőm! Hogy aludtál?- nyomott még egy utolsó puszit számra.

- Nagyon jól…és te? Nem volt fárasztó egész este magadhoz szorítani?- nevettem fel egy aprócskát.

- Jól aludtam és nem, nem volt. Nekem ez már meg se kottyan- kacsintott rám- és milyen volt az este? Tetszett? Remélem nem bántad meg…- nézett rám Harry azzal a gyémánt zöld szemeivel és a válaszomat várta.

- Igen Harry jó volt és nem bántam meg hidd el- kuncogtam halkan.

- Akkor jó- adott egy lágy puszit a homlokomra- remélem azért én voltam a befutó az összes többi közül- nevetett fel, miközben mind a ketten felültünk az ágyban, de amikor meghallottam ezt a mondatot, hirtelen lefagytam. Nem szóltam semmit, csak előre néztem a nagy semmibe, majd kiszálltam az ágyból.

- Harold öltözz fel, addig én csinálok reggelit és utána induljunk el a szüleidhez, mert elkésünk- siettem be a gardróbomba. H szerencsére nem kérdezősködött tovább, csak bólintott egyet, amivel azt jelezte hogy megértette. Én gyorsan felvettem egy farmernadrágot, de amilyen felsőt elképzeltem hozzá, nem találtam a szekrényemben. Heves léptekkel vettem az irányomat a mosdóba, de közben megakadt valamin a szemem. Harry még ott lustálkodik az ágyban.

- Hazz öltözz már- guggoltam le mellé, az ágyba kapaszkodva. Harry csak nézett rám, azzal a reggeli álmos fejével, és újra beletúrtam a hajába és adtam neki egy lágy csókot.

- De nem akarok…álmos vagyok. Inkább gyere te is feküdj ide mellém- fogta meg kezemet és már kezdett maga mellé húzni.

- Harry nem- húztam ki kezemet kezei közül- kelj fel és irány a szüleidhez- álltam fel mellőle.

- Jó oké…megadom magam főnökasszony- tápászkodott ki az ágyból.

- Jut eszembe…nem láttál egy fehér rövid ujjút?- néztem körbe a szobában.

- Nem láttam- csóválta meg fejét Harry. Én visszamentem a gardróbba és tovább kerestem a pólót. Mire már teljesen belemerültem a póló keresésébe,  Hazz mögém osont és átkarolt hátulról.

- Jut eszembe Smith…- súgta halkan a fülembe- még nem kaptam választ a kérdésemre.

- Milyen kérdésedre?- tettetem a hülye szőke nő szerepet.

- Hát amit még az ágyban mondtam, hogy remélem én voltam a befutó. Ekkor egy nagy csomó akadt meg a torkomban és tudtam hogy nem fogja feladni. Most már nem tudtam menekülni a válasz elől és muszáj volt megmondanom neki.

- Harry mondanom kell valamit- néztem le a földre és elpirosodott az arcom a szégyentől.

- Ne máár…nem én voltam a legjobb?

- Nem Harry ez más.

- Akkor mi a baj?- emelte fel fejemet.

- Félek ha elmondom, másként fogsz rám nézni.

- Dehogy fogok…na mond már mi a baj, mert megijesztesz.

- Harry én még…én még szűz voltam- csordult ki egy könny a szememből.

- Úgy érted én voltam az első?- húzódott el tőlem.

 - Igen úgy….

- De miért nem mondtad el?

- Mert féltem hogy másként nézel majd rám és…és elhagysz- töröltem le szemem alól, azt az aprócska könnycseppet.

- Jaj de buta vagy- húzott közelebb magához és szorosan megölelt- miért néznék rád máshogy? Meg miért hagynálak el? Örülök hogy én lehettem az első.

- Tényleg?

- Persze…mert ez azt jelenti hogy szeretsz, mert nekem adtad oda magad először. Jó persze fura egy kicsit, de nem fogok másként nézni rád, főleg nem foglak elhagyni. Nyugodj meg- adott egy hosszú csókot.

- Sajnálom hogy nem mondtam el és hogy csak most kellett megtudnod.

- Nincs semmi baj...- simogatta meg a hátamat, amitől megnyugodtam- szeretlek Klau  és szeretni is foglak.

- Én is szeretlek Hazz…nagyon!- mosolyodtam el és teljesen megnyugodtam.

- Na de előbb hívott anya, hogy mikor megyünk már, szóval arra gondoltam hogy elindulhatnánk- nevetett fel az én hősöm.

- Nem én feküdtem még pár perccel ezelőtt az ágyban- tettem csípőmre kezeimet.

- Jól van na…na de mennyünk, mert anya ideges lesz- kuncogott fel H.

- De még nem is reggeliztünk.

- Majd útközben beugrunk valahova és kérünk valamit elvitelre…jó?

- Jó…de akkor öltözz fel és induljunk. Én gyorsan elindultam a mosdóba, rendbe szedtem magam, addig Hazz is elkészült az öltözködéssel és készen álltunk az indulásra.

- Uuu…Klau…csináljunk már egy képet twitterre kérlek.

- Minek?

- Hát mert megszeretném osztani a világgal, hogy elindultunk anyáékhoz, hogy bemutassalak nekik. Na kérleek!

- Na jól van, de akkor gyorsan, mert már anyud biztos ideges- nevettem fel.

- Milyet szeretnél?- tette fel kérdését H, miközben elővette a telefonját.

- Hülye fejeset- ültem le mellé ugrálva és nem bírtam ki hogy ne nevessem el magam.

- A híres nyelves képem jó lesz?

- Tökéletes lesz, de én fotózok- vettem ki telefonját a kezéből.

- Jól van- mosolygott rám azzal a gyermekes mosolyával.

- Na nyelvet ki és 3…2…1…- és kész is lett a kép.

- Na ez jó lesz?- mutatta felém a képet.

- Nagyon jó lesz, de most már induljunk el- álltam fel az ágyról.

- Oké…öm…szeretnél vezetni?- pötyögött telefonján.

- Én? De hát azt sem tudom merre kell menni.

- Nem baj az…majd én mondom merre kell menni…én leszek a GPS-ed.

- Hát jó…akkor vezetek- ahogy kimondtam a választ, hogy vezetek már adta is a kulcsokat. Nagy nehezen elindultunk, de ő még mindig a telefonját pötyögtette. Gondolom a képet rakta fel, de már tutira vettem, mikor hangosan felolvasta hogy, hogy írta ki.

- Na Directionerek szurkoljatok, mert most indultunk el anyáékhoz, hogy bemutassam nekik az én kis szépségemet- olvasta hangosan, és még a nyelvét is kidugta- Na már fent is van és meg is jelöltelek rajta. Majd nézd meg- kacsintott rám és lerakta a telefonját. Már csak 1 órára voltunk attól a háztól, ahol Harry nevelkedett fel. Még gyorsan beugrott Harry egy kis reggeliért és rögtön tovább indultunk.  Egyre közelebb és közelebb értünk a célponthoz és bevallom, egyre jobban lettem ideges. Gyönyörű volt a környék. Egy kis utcába kanyarodtam be és már messziről kiszúrtam egy gyönyörű házat. Elgondolkodtam rajta, hogy én is egy ehhez hasonlót szeretnék majd ha családom lesz.

- Harry nézd milyen szép az a ház…egyszerűen gyönyörű- mutattam a házra az ablakon keresztül.

- Ohh…hát köszönjük szépen- nevetett fel.

- Micsoda?- kérdeztem tőle értetlenül, de amikor közölte velem hogy oda kanyarodjak fel a garázs elé, leesett minden. Ez a szülei háza…ez az a ház, ahol felnevelkedett. A gyomrom olyan erősen görcsölt, mint amikor leérettségiztem. Leállítottam a kocsit majd kivettem a kulcsot. Harry gyorsan kiszállt az anyósülésről és átsietett hozzám. Kinyitotta az ajtómat, majd a kezét nyújtotta felém. Én kéznyújtását elfogadtam és szorosan összekulcsolta ujjainkat. Táskámat a hátamra vettem és elindultunk a ház ajtaja felé. Hazz jó erősen megnyomta a csengőt és már csak vártuk hogy beengedjenek.

- Harry én nagyon félek…félek hogy nem fogok tetszeni a szüleidnek és Gemmának se.

- Ilyentől nem kell félned…anyáék és Gemma is tetőtől talpig oda lesznek érted- adott egy nyugtató csókot, amitől valóban megnyugodtam egy kicsit. Már a kulcs forgását hallottam az ajtóba és szép lassan nyílt is az ajtó. Egy ismerős lányt láttam meg az ajtóban. Gemmát.

- Tesóóó!- ugrott Harold nyakába.

- Szia nővérkém!- ölelte Harry magához szorosan Gemmát. Olyan aranyosak voltak és ennél a pillanatnál egy percre nekem is eszembe jutott a bátyám, aki valószínű valahol buszozgat.

- Gemma szeretném bemutatni neked a barátnőmet, Klaudiát- húzott maga felé Harry.

- Ohh…szia! Gemma Styles vagyok- nyújtotta kezét- Harry nagyon sokat mesélt rólad és úgy látom igaza volt- adott mellé egy hatalmas mosolyt.

- Szia én Klaudia Smith vagyok! Oh…igen?- nevettem fel- hát rólad is sokat mesélt és én is úgy látom hogy igaza volt.

- Na akkor nem hazudtál nekem se és Klaunak se. Nagyon ügyi vagy öcsike- bökte oldalba Harryt- na de gyertek beljebb- tárta nagyobbra a bejárati ajtót.

- Na végre…már arra vártam hogy beengedj…azt hittem sose jutunk be- tette meg az első lépést Harry. Ahogy beléptem én is az ajtón, a szám tátva maradt. Gyönyörűen és otthonosan volt berendezve az egész ház. Most már tutira tudtam, hogy ilyen ház kell majd nekem is.

- Anyaaa, Apaa! Megjöttek Hazzék- szólt hangosan Gemma. Amikor megláttam a konyhából érkező szülőket, egy kicsit ismét görcsbe rándult a gyomrom.

- Hát szia kisfiam!- ölelték meg Harryt.

- Sziasztok!- adott egy puszit anyukájának Hazz és egy erős kézfogást az apukájának.

- Szervusz! Gondolom te vagy Klaudia!- fordult felém anyukája mosolyogva- Én Anne Cox vagyok, ő pedig a férjem Robin Twist.

- Igen én vagyok Klaudia, pontosabban Klaudia Smith. Örülök hogy végre megismerhetem azokat, akik ilyen csodálatos embert neveltek fel- mutatkoztam be én is.

- Jaj ugyan…köszönjük szépen…mi is nagyon vártuk hogy megismerjük azt a lányt, akibe ennyire beleszeretett a fiunk. Egyfolytában csak rólad áradozott a telefonban hogy milyen szép és kedves vagy és hát igaza volt.

- Jaj anyu ne már…- takarta el az arcát Harry, amin én egy nagyot nevettem.

- De ebben nincs semmi ciki hogy elmondtam hogy mennyit áradozol róla.

- Jól van anya szerintem befejezhetjük és bemehetnék a nappaliba- vette  le cipőjét és én is követtem, nagy mosollyal az arcomon. Ahogy beértünk a nappaliba, leült Hazz a kanapéra én meg mellé. Anne nagyon sok rágcsálnivalót hozott az asztalra, mellé pár üveg üdítőt is hozott.

- Önthetek valamit kicsim?- dőlt oda az asztalhoz Harry.

- Egy pohár narancslét elfogadok- válaszoltam kicsit félénken.

- Tessék- ült vissza mellém H- nem kell izgulni…tetszel nekik…csak add önmagad- súgta a fülembe, ami azt jelentette hogy látszik rajtam hogy izgulok.

- Na és milyen volt az út?- kérdezte Robin.

- Hosszú volt az egyszer biztos, de a környék az valami gyönyörű. Nagyon szép házak vannak és nagyon jó volt látni, amikor a kisgyerekek szaladgáltak és játszottak az utcán. Nagyon aranyosak voltak.

- Hát igen…gyönyörű hely Anglia, az egyszer biztos- jött be Anne is a konyhából és leült közénk.

- Én egy kicsit rád lennék kíváncsi…mesélj egy kicsit magadról- szólt közbe Gemma.

- Ú ebbe én is benne vagyok- emelte fel a kezét viccesen Anne.

- Huhh…hát 20 éves vagyok és Magyarországon nőttem fel. Olyan 13 éves voltam, mikor megismertem a fiúkat és teljesen beléjük szerettem. Gyermekkori álmom volt hogy modellkedjek és hogy Angliában élhessek az egyik barátnőmmel…

- Modellkedni szeretnél?- szólt közbe Anne.

- Igen szeretnék…de ez már szerintem feledésbe merül.

- Miért? Hisz olyan szép vagy és teljesen megvan hozzá az alakod is és nagyon karakteres az arcod is- közölte Gemma.

- Köszönöm szépen- mosolyodtam el.

- És a barátnőd az véletlen nem Berta?

- De ő az…honnan tudtad?- néztem Gemmára.

- Hát azért nálunk is megjelennek az újságok és abban volt benne hogy Niallel együtt volt, most meg szétmentek, mert nem bírták tovább a rajongók miatt. Pedig kár, mert nagyon jól mutattak együtt és az a Berta is nagyon szép lány.

- Hát igen…sajnos…de legalább barátok maradtak.

- Na de mesélj tovább- szólt közbe Robin.

- Jó…- nevettem fel- hát ugye egy jó kis munkák volt Bertával a plázában eladóként, de később kirúgtak, mert Harryvel együtt vagyok és akkor odamennének az őrült rajongók meg ilyenek. Szóval most nincs munkám, de várom hogy kezdődjön az egyetem, ugyanis ősztől egyetemre fogok járni és személyi edzőnek, testnevelés tanárnak fogok tanulni. Később természetesen vagy testnevelés tanárnak mennék el egy közép iskolába, vagy ugye személyi edzőnek. Hát nagyon szeretem a sportot és a divatot is és nagyon örülök hogy kiköltözhettem Angliába. Pár honapja költöztem ki és egyszerűen gyönyörű hely és nem bántam meg hogy ide jöttem. Természetesen sokat járok haza és a szüleim is annyiszor jöttek és jönni fognak amennyiszer csak megtehetik. Szeretem beutazni a világot és új helyeket felfedezni.. Kicsit fiús dolgokat szeretek, de azért a csajos dolgokat se hagyom ki. Mindig azt mondták régebben hogy apukámra hasonlítok, szóval megértem a fiús dolgok felé való érdeklődésemet.

- Azt a mindenit…szerintem te tökéletesen illesz az én kis öcsikémhez. Harry gratulálok…végre egy rendes lányt választottál magad mellé- szólalt meg G.

- Na ugye? Mondtam én hogy tökéletes lány.

- Én annak örülök  a leginkább hogy nem hagyod abba a tanulást, hanem folytatod tovább…és kitudja lehet egy nap te leszel a személyi edzőm- nevetett fel Anne.

- Én ki nem néztem volna belőled hogy fiús lány lennél…de legalább lesz a családba egy olyan tag Harryn kívül, akit nem zavar ha meccset nézek a tv-ben- nevetett fel Robin. Örültem. Örültem, mert éreztem, hogy nincs velem bajuk és tetszek nekik. Persze nem kiabálom el magam, de már kezdtem felszabadulni.

- Mit szólnátok ha elmennénk ma a parkba?- állt fel Anne.

- Én benne vagyok…legalább megnézném egész Holmes Chapelt.

- Harry kijönnél nekem segíteni a konyhába? Összepakolnánk akkor egy kis piknikre.

- Igen is anya...- állt fel mellőlem- mindjárt visszajövök.

- Harry nem kell félteni Klaut…nem fogjuk megenni- nevetett fel Gemma- esetleg ha van kedved megmutathatom a lakást.

- Az remek ötlet!- álltam fel a kanapéról. Gemma mellé álltam és elindultunk az emeletre.

- Gemma én nem bírom ki hogy ne mondjak el valamit…- szólaltam meg, mikor felindultunk a lépcsőn.

- Na mond nyugodtan...- mosolyodott rám.

- Én annyira féltem reggel hogy nem fogok nektek tetszeni és még mindig bennem van egy kis görcs hogy esetleg nem tetszek nektek és csak Hazz miatt vagytok velem kedvesek.

- Hát te bolond vagy...én már az első 1 percben megkedveltelek…Harry eddig olyan csajokat hozott ide, akiket nagyon, de nagyon nem kedveltem és anyu se…gondolom ismered Taylor Swiftet…na például ő ilyen volt…nem tudom miért, de nem volt szimpatikus és nem illet Harryhez…megváltoztatta őt, de később Hazz is észrevette és ott hagyta…te nem ilyen vagy…te kihozod Harryből az igazi énjét és láttam interneten mit tett érted. Gondolok itt, amikor a koncerten kikiáltotta hogy szeret. Ilyet még soha, senkiért nem tett. Szóval nyugodj meg nagyon szimpatikus vagy nekem és anyáéknak is.

- Oké…akkor lenyugszom…köszönöm szépen- öleltem meg.

- Ugyan már…bármikor ha van valami, csak szólj…tekints rám úgy, mint a legjobb barátnődre vagy mint ha a tesód lennék.

- Okés…köszi!- mosolyogtam rá.

- Na ez itt az én hálószobám…- nyitotta ki az ajtaját.

- Úristen de szép…úgy látom te is szereted a fehér színt- néztem körül a szobában, ami teljesen fehér volt, itt-ott egy kis barna színnel.

- Harry mondta hogy imádod, ha a szobák teljesen fehéren néznek ki, meg ha az egész lakás, ezért gondoltam idehozlak először.

- Ú és még erkélyed is van…kimehetek?

- Persze…nagyon szeretek kint lenni…esténként kiszoktam ülni, bedugom a fülembe  fülhallgatót és csak én és a zene van a csillagos ég alatt. Senki más- húzta el az ajtót.

- Komolyan?- néztem rá, mikor kiálltunk a korláthoz.

- Tudom lehet hülyeségnek hangzik, de nagyon megnyugtató.

- Neem…nem azért mondtam…csak meglepődtem, mert kiskorom óta én is ezt csinálom…a mostani ház ahol lakok, ott is a szobám erkélyes és csak akkor nem ülök ki, amikor Harry is ott van vagy én alszok Harrynél. Tényleg olyan megnyugtató, ahogy nézed a csillagos eget, közben a kedvenc számodat hallgatod. Egyszerűen a legjobb dolog a világon. Kis koromban ha szomorú voltam vagy ha boldog, akkor is mindig kint ültem.

- Olyan fura, mert teljesen olyan csaj vagy mint én…ahogy Hazz mesélt rólad, mindig magamat vettem észre benned.

- Tényleg? Ennek nagyon örülök, mert nagyon kedvellek…amikor még 14 éves kis Directioner voltam, mindig arra gondoltam milyen jó lehet veled egy nap…és nagyon tetszett a stílusod is…a hajszínek változtatása tetszett a legjobban. A mostani is olyan jól áll…neked nincs haj, ami nem állna jól- nevettem fel miközben a hajára mutattam.

- Ohh…hát köszönöm! Az is nagyon fura hogy te nem sztár vagy, hanem egy normális ember és én ennek örülök…Harryre valamiért nem voltak jó hatással a sztár csajszik…nekem csak Cara volt a szimpatikus, de a többiek nem. Persze neked se lehet könnyű elviselni a rajongók utálkozását, de gondolj arra hogy ezeket csak azért mondják, mert összejöttél a kedvencükkel…hisz nem is ismernek...szóval alaptalanul mondják hogy ribanc vagy meg ilyenek…szóval ezeknek a szavaknak sose higgy. Ja és annak is nagyon örülök hogy végre látom Harryn azt az igazi szerelmes tekintetet és boldog arcot, amit jó pár éve nem láttam már és ez neked köszönhetem. És jó látni azt is hogy ez nálad is így van…telesen oda vagy az öcsikémért és látom rajtad hogy bármit megtennél érte…és csak annyit kérek hogy vigyázz rá.

- Köszönöm Gemma! Fogalmad nincs mennyire jól estek ezek a mondatok…köszönöm- öleltem meg- és nyugi vigyázok rá.

- Na mi folyik itt lányok?- jött ki az erkélyre Hazz.

- Ahj Harry…megzavarsz minket- viccelődött G.

- Ja hát akkor majd én kimegyek anyáékkal a parkba egy kis epret enni…akkor nektek nem kell jönni- indult be G szobájába.

- Tudod mit Harry nem mondtam semmit…felveszek egy kardigánt és mehetünk is.

- Én is így gondoltam. Na készülődjetek hölgyemények…lent várunk titeket- csukta be maga mögött az ajtót.

- Gemma kérhetnék egy kardigánt? Azt hittem egész nap napos időnk lesz, de rosszul hittem.

- Persze…itt is van egy…ez Harry pulóvere volt, csak amikor elköltözött nekem adta, és így gondoltam most felvehetnéd…kíváncsi vagyok emlékszik-e még erre a pulóverre.

Megköszöntem Gemmának és elindultunk a földszintre. Ahogy leértem Harry odajött és igen…emlékezett még a pulóverre.

- Ó nagyon jól áll a pulcsim.

- Köszönöm Mr. Harold- adtam neki egy csókot. Összefonta ujjainkat és így léptünk ki a ház ajtaján. Elindultunk a park felé, de közbe egy elég emlékezetes helynél álltunk meg. Harry régi iskolájába pillantottunk be egy kicsit. Mivel nyár volt nem volt sok gyerek, csak akik nyári suliba jelentkeztek. Sok rajongó lány észrevette Harryt és elkezdtek felé futni.

- Sziasztok! Na milyen a suli?- kérdezte Harry tőlük és megölelte őket.

- Hát jobb lenne ha te lennél a tanárunk- szólalt meg viccesen egy kislány.

- Hát majd esetleg máskor beugrok egy órára jó?

- Tökéletes…de aztán ének óra legyen ám, hogy halljuk azt a csodálatos hangod és esetleg a többi fiút is hozhatnád.

- Haha…rendben.

- Szóval Harry…kérhetnénk egy képet?- vette elő a telefonját a legkisebbik lány.

- Természetesen…csinálnál egy képet Klau?- fordult hátra, mire a kislányok felsikítottak egy kicsit.

- Úristen Klau is itt van? Sziaa…én annyira örülök nektek…nagyon örülök hogy Harry boldog…remélem sokáig együtt lesztek- öleltek meg a lányok.

- Köszönjük szépen…nagyon aranyosak vagytok…na de nyomás Harry mellé, mert egyszer csak elfut és én meg nem bírom elkapni- viccelődtem velük és ők gyorsan beálltak Hazz mellé és Harry is egy nagyot nevetett fel- na szóval…mosolyogjatok és „Katt” kész is a kép. Jó lesz?- adtam oda a telefont.

- Tökéletes…annyira kedves vagy!

- Köszönöm szépen, de nálatok biztos nem vagyok kedvesebb.

- Na de mennünk kell csajok, mert most a szüleimmel és a nővérkémmel is szeretnék lenni- köszönt el szépen Harry a lányoktól és elindultunk a park felé. Ahogy odaértünk, gyorsan leterítettük a plédet és azon nyomban ki is sütött a nap. Anne kirakta a sok finomságot és a sok üdítőt és nekiláttunk a sok rágcsálnivalónak. Nagyon finoman főz Anne és büszke lehet H és G is hogy ilyen szüleik vannak. Nagyon sokat beszélgettünk és felröppentek Harryről régi sztorik is. Például Gemma mesélte hogy 14 éves lehetett és Harry még hajnali egykor is úgy énekelt, mint ha az életébe került volna. Sok más vicces sztori is volt, de az maradjon titok.

Rengeteget beszélgettünk arról is hogy sokat jöjjünk majd és arról is hogy legközelebb ők jönnek el hozzánk. Most már sajnos haza kellett indulnunk, mert haza is kell érnünk és hosszú az út. Ahogy visszaértünk, Gemmának visszaadtam a pulóvert. Gemma nagyon nem akart minket elengedni, de megbeszéltünk hogy holnap utánunk jön, mert Hazz is otthon lesz meg én is, és akkor ott lesz 2 napot. Elköszöntem Annetől és Robintól is és elindultunk az autóhoz. Most Harold fog vezetni, mert nekem elég volt az idefele út is. Ahogy kiértünk az út végére, Hazz kicsit jobban rálépett a gázra.

- Na hogy tetszett a nap? Milyen a családom?- kérdezte Hazz és kezét az én kezemre helyezte.

- Imádom a családodat…eszméletlen jó fejek és kedvesek és hát Gemma, ő olyan mint ha a testvérem lenne…olyan jókat elbeszélgettünk és annyi erőt adott nekem, hogy az valami fantasztikus- válaszoltam Harrynek lelkesen és őszintén.

- Igen ám…azt észrevettem hogy miután vele beszéltél, teljesen kivirultál.

 - Hát igen…elmondta hogy ne foglalkozzak az utálókkal, csak legyek boldog és adjam önmagam.

- És boldog vagy?- kanyarodott jobbra a feljárónkra.

- Én nem  csak boldog vagyok…én a világ legboldogabb embere vagyok…nekem van a legjobb szerelmem, nekem van a legjobb családom és nekem van a legjobb barátnőm az egész világon.

- Hékás…a világ legboldogabb embere az én vagyok- állította le az autót.

- Hát ez jó vicc volt…na de nem akarok egyedül aludni az ágyamban, szóval nem tudnál valakit, aki velem aludna?- szálltam ki a kocsiból.

- Hát szerintem én megfelelő lennék erre a munkára- követett Hazz az ajtómhoz.

- Hát nem is tudom…na jó legyen…gyere be- viccelődtem az én zöldszemű hercegemmel.

Ahogy beértem, egy ismerős cipőre lettem figyelmes. Berta csizmáját szúrtam ki először ahogy beléptem az ajtón. Szó szerint ledobtam a táskámat és az emeletre siettem. Ahogy barátnőm szobájához értem, nem érdekelt semmi és senki, berontottam az ajtón.

- Hát szia csajsz…- üvöltöttem volna, de nem volt senki sem a szobában. Megnéztem hátha a gardróbba lesz, de ott sem volt. Már csak egy hely maradt. A fürdőszoba. Halkan odaosontam és benyitottam. Ami ott fogadott az egy rémálom volt. Nem akartam elhinni.

- Harry! Gyere fel…gyorsaan!- üvöltöttem ahogy csak tudtam, de közben a könnyek úgy csordultak ki a szememből, mint ha a Duna öntött volna ki- Úristen…nem ez nem lehet...ez csak egy rémálom...ez nem igaz- mentem oda a kád mellé, ugyanis barátnőm ott feküdt benne, de nem akárhogyan. Az egész víz tiszta vér volt, és a kád mellett is a gyógyszerek ki voltak borulva és a véres pengék is szanaszét voltak hajigálva.

- Hol vagy?- jött be Harry a szobába. Gyorsan kiszaladtam hozzá és a karjaiba estem

- Mi a baj kicsim?- simogatta meg a hajamat.

- Harry segíts…hívd a mentőket azonnal!- zokogtam ki nagy nehezen valamit.

- De hát miért? Mi a baj?- húzott el magától.

Én már nem tudtam válaszolni, ezért csak a fürdőszoba felé mutattam. Harry gyorsan befutott és elő is vette a telefont.

- Uram atyám…hívom a mentőket, de addig hozz valami törölközőt neki.

- Oké Harry…de segíts kérlek.

- Segítek nyugi…- rakta füléhez a telefonját- Halló? Itt Harry Styles és egy barátomra találtunk rá a fürdőszobában, valószínű hogy öngyilkos akart lenni, mert mindenféle gyógyszer van a kád mellett és véres pengék is, ugyanis felvágta az ereit. Kérem azonnal jöjjenek ki segíteni. Oké…Igen…Köszönöm…Siessenek….Viszlát!- köszönt el Harry a mentőktől, mire visszaértem a törölközőkkel együtt.

- Na jönnek?- mentem oda Hazz mellé.

- Igen…egy 5 percen belül itt lesznek, de most segíts…vegyük ki a kádból, tekerd rá a törölközőt és odarakjuk az ágyra- kezdte kiemelni a kádból. Én gyorsan rátekertem a törölközőt és H kivitte a kezében az ágyra. Én gyorsan leültem mellé és vigyáztam rá, amíg Hazz visszament a fürdőszobába keresni valami okot, miért lehetett ez az egész.

- Harry én félek…mikor jönnek már a mentők?- zokogtam úgy, mint még sohasem. Nem akartam elveszíteni a legjobb barátnőmet. Túlságosan jó ember és túl fiatal hogy most menyjen el…nem hagyom hogy elmenjen…bármit meg fogok tenni azért, hogy ő rendben legyen.

- Klau- jött ki Hazz egy telefonnal a kezében- úgy látom meg van hogy miért tette.

Hazz odanyomta a telefont a kezembe. Egy SMS állt ott, ami a szőke hajú Nialltől jött.

„Sajnálom Berta…Sajnálom, de jobb ha többé nem fogunk találkozni és jobb hogy ha soha többé nem is beszélünk. Ez az utolsó SMS-ed tőlem, és ígérem nem foglak téged zaklatni. Annyit kérek, hogy legyél boldog és találd meg azt a fiút, aki nem fog neked fájdalmat és csalódást okozni. Jó volt veled! Üdv.: Niall H.”

Nem akartam elhinni amit olvastam…nem akartam elhinni hogy Niall ilyet írt annak, akit egyszer a teljes szívéből szeretett. Ni nem ilyen…nekem ez furcsa. Nagy nehezen megjöttek a mentők és Bertát gyorsan elszállították a korházba. Nem tudom hogy, de valahogy kiszivárgott, hogy itt valami történt, mert rengeteg paparazzi jelent meg a házunk előtt. Hazz és én gyorsan Berta után mentünk a korházba. Egyszerűen olyan volt ez az egész, mint egy rémálom. Olyan jól elvoltak Niallék, ezért sem értem hogy most hogy jött ez az égész Niall felől. Nem tudtam hogy Niallt felhívjam-e vagy sem.

- Harry szerinted felhívjam Niallt?

- Hát nem tudom…amint látod az újságírók itt voltak szóval ebből már cikk lesz az tuti...úgyhogy nem tudjuk Niall elől eltitkolni, úgyhogy hívd fel szerintem- állt le a korház parkolójába. Telefonomat nagy sebességgel vettem elő és már hívtam is Nit.

- Szia Niall! Azonnal gyere be a korházba…Harry és én is itt vagyunk, mert Berta öngyilkos akart lenni, de még hamar rátaláltunk- szóltam bele a telefonba. Ahogy kiejtettem a számon az öngyilkos szót, a telefon már ki is sípolt. Mi gyorsan felmentünk a 3. emeletre, ahol Ber is van. Én nem bírtam egyhelyben maradni, ezért oda vissza járkáltam a folyosón.

- Klau nyugodj meg…minden rendbe fog jönni. Gyere ide- jött oda mellém Harry és szorosan magához ölelt.

- Félek Harry…nagyon félek hogy nem kapom vissza őt.

- Ne beszélj butaságokat…minden rendben lesz…vissza fogjuk kapni Bert…megígérem neked- ölelt még szorosabban magához.

- Köszönöm Harry hogy itt vagy velem és hogy segítettél…szeretlek- mondtam halkan, vállába temetve arcomat.

- Rám bármikor számíthatsz mindenben…és én is szeretlek hercegnőm- csak ott álltunk a folyosó közepén, majd pár perc múlva az ajtó nyitódását hallottuk.

- Hol van? Azonnal látnom kell!- jött be Niall az ajtón sietősen.

- Most segítenek nekik az orvosok…pár óra múlva már a korteremben lesz- válaszoltam halkan.

- Pár óra? Nekem az sok…nekem most kell őt látnom.

- Hirtelen milyen fontos lett neked…- fordultam felé- Niall magyarázd már el nekem hogy mi volt az, az SMS?

- Te ezt nem értheted Klau! Én nem akartam megírni neki ezt az üzeneted, de muszáj volt ha azt akartam hogy ne legyen baja és hogy boldog legyen. Én szeretem őt, de megkell őt védenem a rajongók elől, de barátként meg nem tudtam ránézni...ezért jobbnak láttam hogy ha megszakítjuk a kapcsolatot.

- De Niall…nem azzal véded meg a rajongók elől hogy szakítasz vele, hanem azzal hogy vele vagy és megvéded. Meg tényleg azt hitted boldog lesz azután hogy elhagyta élete szerelme? Ő kibírta volna a rajongókat miattad, de te elhagytad inkább…és nem úgy látszik a mostani helyzetből hogy jól cselekedtél és hogy boldog.

- Klau nyugodj le…- szólt közbe Harry.

- Nem hagyd Harry…igaza van…hülye voltam és csak magammal foglalkoztam…megbántam már amit tettem, de nem tudom visszacsinálni- ült le a székre és arcát a kezeibe temette.

- Ahj…sajnálom Niall…nem akartam…csak nagyon ideges vagyok.

- Nem…semmi baj Klau igazad volt és köszönöm hogy ráébresztettél arra hogy hülyeséget csináltam.

- Sajnálom nem akartam- öleltem meg Niallt és ő el is fogadta. Erről azt jutott eszembe, hogy Bert egyszer azt mondta hogy Niallnek eszméletlen jó ölelése van és igaza volt. Hiányzik…őt akarom most ölelni és a hangját akarom hallani- egy kicsit lemegyek az udvarra levegőzni.

- Mennyek veled?- kérdezte Harry.

- Nem most egyedül szeretnék lenni egy kicsit…ha bármi van azonnal szóljatok.

- Rendben…szeretlek édesem!- adott egy csókot Harry.

- Én is szeretlek nagyon…és figyelj oda Niallre…nehogy aztán ő is csináljon valamit.

- Rendben…nyugi figyelek rá! Ha bármi van te is szólj vagy bármi.

Bólintottam egyet, majd elindultam a kertbe. A kert az valami gyönyörű volt. Leültem egy kis padra egy fa alá és ott néztem a csillagokat. Berta nélkül nem bírnám elképzelni a továbbiakat…szükségem van rá. Szükségem van a támogatására és hogy mindig ott van mellettem amikor kell. Jó hosszú percekig ültem ott a padon, és egyszer csak elsötétült minden. Csak egy férfias hangot hallottam, de már nem értettem mit mondott és nem tudom ki volt az.

11.fejezet: Meglepetéés!

Reggel az ablakon keresztül besütő nap sugaraira ébredtem fel. Ahogy felültem az ágyban, észrevettem hogy ahol ülök, az nem az én ágyam. Ez Harry ágya volt. Hogy kerültem én ide? Mi történt tegnap este? Nem emlékszem semmire, csak egy régi kedvenc dalom dallamára emlékszem utoljára. Nagy nehezen kiszálltam az ágyból, felkaptam magamra Harry egyik pólóját, ami valószínű nekem volt kikészítve a székre. Felvettem egy kis mamuszt ami a szék alatt volt és elindultam a hálószoba ajtaja felé. Amint a lépcsőhöz értem, már érzetem a konyhából kiszállingózó finom illatokat. Ahogy odaértem a konyha ajtójához nekidőltem az ajtófélfának és néztem ahogy az én szerelmem csak úgy sürög-forog a konyhában a sütő körül. Nem bírtam ki hogy ne mennyek oda mögé és ne lepjem meg. Halkan odaléptem és nagy nehezen visszatartottam a nevetést. Pár percig csak némán álltam mögötte és csodáltam.

- Jó reggel hercegem!- köszöntöttem halkan.

- Jó reggelt hercegnőm! Jól aludtál?- fordult felém és egy puha, lágy csókkal köszöntött.

- Harry elmondanád mi volt tegnap este, mert nem emlékszem semmire, csak egy dalnak a dallamára.

- Hát kérlek szépen- húzott az ebédlőasztalhoz, majd leültetett az ölébe- elaludtál a kocsiban, majd amikor észrevettem én is hogy elaludtál, inkább elhoztalak magamhoz hogy ne keltselek fel. Amikor ideértünk szépen felvittelek az ágyamba hogy ne keltselek fel, de amikor leraktalak az ágyba, te szorosan odahúztál magadhoz és hát történtek a dolgok…

- Történtek a dolgok? Ezt hogy érted?- néztem rá értetlen fejjel, mint egy hülye 8 éves.

- Gondolkozz egy kicsit- kacsintott rám és beleharapott a pirítósába.

Én is elkezdtem falatozni abból a reggeliből, amit készített nekem és közben azon gondolkoztam, hogy mi történhetett. Nagyon sok minden kavargott a fejembe és nem akartam elhinni hogy nem emlékszem rá.

- Amúgy eléggé belevalós vagy és vad- állt fel Harry az asztaltól és a konyhapult felé vette az irányt- nem hittem volna hogy ilyen vagy. Olyan kis visszahúzódónak nézel ki, de közben nem vagy az- nevette el magát.

- Harry- álltam fel én is- mi lefeküdtünk?

- Háát…- kaptam válaszul, amire teljesen lefagytam.

- Na jó nem bírom tovább…nem feküdtünk le csak hülyültem…nem volt semmi se köztünk- nevette el magát, amivel lebukott.

- Ahjj…Harry- ütöttem rá a mellkasára- olyan hülye vagy- nevettem fel és egy nagy darab kő esett le a szívemről.

- De amúgy miért lenne ilyen nagy baj, ha lefeküdtünk volna?- ölelte át derekamat.

- Hát azért, mert ha már lefekszünk, akkor olyan legyen, hogy emlékezzek rá. Érted?

- Persze hogy értem- adott egy puszit a homlokomra- Na de készülj, mert ma csomó dolgunk van.

- De csak próbád lesz nem?

- Az is…meg ma van Liam szülinapja és mivel ma koncertezünk, este hamarabb odamegyünk az öltözőhöz és ott lepjük meg, majd este egy hatalmas nagy buli lesz.

- Ma van Liam szülinapja? Bakker…teljesen elfeledkeztem róla. Nem is vettem neki ajándékot.

- Nyugi az ajándékot azt elintéztem én…közös ajándékot adunk ha nem baj.

- Dehogy baj…de majd mond el mennyit fizessek érte.

- Nem kell visszafizetned. Na de siess, mert még a tortáért is el kell mennünk és az ajándékért is.

- Oké akkor gyorsan felmegyek és összekapom magam- szaladtam fel a lépcsőn- ja és visszafizetem- néztem vissza, de Harryn azt láttam hogy majd meg fullad a nevetésben.

- Mi az? Mi az ilyen mulatságos?- fordultam vissza.

- Gondolkozz egy kicsit…milyen ruhát akarsz felvenni ha nálam vagy?- jött oda a lépcső lábához.

- Ó basszus…tényleg. Akkor siess Hazz. Öltözz fel és mennyünk el hozzám.

- 5 perc. Addig menny ki a kocsiba és várj meg ott- kiabálta ki a szobájából.

Gyors léptekkel vettem az irányt az ajtó felé és onnan a kertben parkoló autóba. H nagyon pontos, hisz kevesebb mint 5 perc alatt kész is lett és beült mellém a vezető ülésbe.

- Na indulhatunk a bálba hamupipőke?- fordult felém mielőtt elfordította a kulcsot.

- Indulhatunk- nevettem fel.

Harry beindította a kocsiját, kitolatott az útra és elindultunk az én kis otthonomhoz. Már alig vártam hogy haza érjünk, mert abban reménykedtem hogy rég nem látott barátnőm is otthon van, esetleg Niall társaságában. Ahogy bekanyarodtunk az utcába, már rögtön öveztem is ki magamat és magamhoz vettem a táskámat.

- Hova sietsz ennyire?- nézett rám szeme sarkából a kis sofőr.

- Háát haza…alig várom már hogy lássam Bertát és esetleg Nit.

- Nit? Miért lenne nálatok Niall?- fordult felém, mikor felállt a garázsunkhoz.

- Hát mert Bertával együtt vannak…tudod…és hátha itt van Niall is.

- Ber és Niall már nincsenek együtt…nem mondta Berta?

- Nem…nekem egy szóval nem mondta! És mikor történt vagy hogy?- kérdeztem Harryt, mert úgy látszik többet tud, mint én.

- Majd Berta elmondja…biztos elakarta mondani neked, de ugye a szüleidnél voltunk és gondolom nem akart zavarni- kaptam válaszul.

Kiszálltam a kocsiból, kivettem a cuccomat a csomagtartóból Hazz segítségével és elindultam az ajtó felé. Beleraktam a kulcsomat a zárba és elfordítottam benne. Ahogy beléptem, jó érzés fogott el hogy újra itthon vagyok. Gyorsan leraktam a táskámat a kis cipős szekrényre és mellé a kulcsot illesztettem. Benéztem a nappaliba hogy ott van-e Berta, mert láttam hogy itthon van a cipője és a kulcsa is, de nem volt ott. Aztán benéztem a konyhába hátha ott főzőcskézik vagy falatozik valamit, de ott sem találtam. Nem maradt más hely, mint a szobája. Harry kezét fogva indultunk fel a lépcsőn és ő is jött velem Berta szobájának ajtaja elé. Halk hangokat hallottam a tévéből, ami barátnőm hálószobájából szűrődött ki. Halkan és ritmusosan kopogtam be azon a faajtón, amit már rég láttam. Nem válaszolt senki és nem is nyitott ajtót senki. Mielőtt még benyitottam volna, Hazz kicsit visszahúzott.

- Szerintem én nem megyek be. Én már úgy is tudom mi történt és biztos csak veled akar beszélni Ber. Addig én megvárlak a szobádban- mondta halkan, mert az ajtó már egy kis résre volt nyitva.

- Oké…köszönöm!- adtam neki egy puszit a homlokára és rögtön át is ment a szomszéd szobába.

Halkan, nagyobb résre nyitottam az ajtómat és halkan kopogtam is rajta.

- Szia Berta! Bejöhetek?- tettem fel a kérdést, de senki sem válaszolt. Vettem egy nagy levegőt és most már teljesen kinyitottam az ajtót és bementem Ber ágyához.

- Szia Klau!- szólt halkan barátnőm és érezni lehetett hogy egy nagy csomó van a torkában. Az ágya körüli hely tele volt üres csoki papírokkal, elhasznált zsebkendőkkel és a Niallról és róla készült képek szét voltak tépve. Ber teljesen maga alatt volt. Látni lehetett hogy napokig sírt, mert szemei teljesen felvoltak dagadva a sírástól, haja kócos volt és vagy 3 doboznyi zsebkendő volt mellette és egy DVD tok. Nem tudtam milyen tok volt, de ahogy ránéztem a tévére, minden leesett. A fiúk régi filmje ment benne a This Is Us.

- Jézusom Berta! Mi történt veled?- tettem fel a kérdést, mint ha nem tudnék semmit és lehuppantam mellé az ágyra.

- Niall…- csordult ki egy könny a szeméből.

- Mi van Niallel?- néztem rá.

- Szakítottunk Niallel…- bökte ki, majd úgy elkezdett sírni, mint ahogy még sosem láttam.

- Jajj kicsim- bújtam oda hozzá- de miért? Mi történt? De fontosabb kérdés, hogy miért nem hívtál fel?

- Mert nem akartalak hazarángatni a családodtól egy ilyen hülyeség miatt.

- Ez egyáltalán nem hülyeség…na de mi történt?

- Hát a rajongók egyfolytában írogattak hogy nem illünk össze, Niall szebb és jobb lányt érdemel mint én, meg hogy r*banc vagyok és ha meg merem bántani Niallt, akkor megölnek meg minden ilyen hülyeség. Én ezzel nem is foglalkoztam nagyon, persze rosszul esett, amit Ni is észrevett rajtam és azt mondta hogy jobb lesz ha nem folytatjuk tovább ezt a kapcsolatot, mert nem akarja hogy miatta tegyenek engem tönkre és érezzem rosszul magam. Én meg mondtam neki hogy nem érdekelnek a rajongók, de azt mondta hogy ne hazudjak mert látja rajtam hogy fáj nekem, és így utólag bevallom igaza volt. Nem bírtam hogy egyfolytában leszóltak az utcán vagy a közösségi oldalakon…nem bírtam tovább…de Klau…annyira hiányzik. Minden percben csak ő van a fejemben és nem bírom kiverni. Itt motoszkál az emlékeimben az a bizonyos első csók, azok a mondatok, amiket nekem szánt, azok az ölelések…minden hiányzik, de legjobban Ő- magyarázta nekem barátnőm és láttam rajta hogy teljesen belezúgott az ír manóba.

- Jajj Ber- húztam magamhoz nagyon szorosan- de hát ez azt jelenti hogy szeret téged, mert ezzel csak téged akar védeni. Nem akarja hogy rossz legyen neked és szerintem neki is nagyon fáj ez az egész. Napok óta nem rakott fel semmit se twitterre, se instagramra, se sehova. Biztos vagyok benne hogy szeret még téged, csak meg kell beszélnetek ezt az egészet nyugodtan. Már az is lehet hogy megbánta ezt az egészet, csak nem mer felhívni vagy nem tudom…de tudod mit? Ma van Liam szülinapja és csinálunk neki egy szülinapi meglepetést, amire természetesen te is jössz. Jól kicsinosítalak majd téged és megmutatjuk Niallnek hogy mit hagyott ki- kacsintottam rá, amire barátnőm is kicsit elmosolyodott.

- Köszönöm Klau, de jobb ha nem megyek.

- Ne beszélj már hülyeségeket…legalább Liam kedvéért gyere. Sőt tudod mit? Megparancsolom hogy jössz. Nincs apelláta…jössz és kész. Úgyhogy most azonnal fürödj le, hozz rendbe magad, addig én is átöltözök és elviszünk Harryvel téged elintézni a dolgokat. Nem hagylak itthon…jössz velünk- húztam ki az ágyból a zsebkendőkkel betakart barátnőm.

- Harry is itt van?- nézett rám tátott szájjal- úristen én meg itt bőgök mint egy hülye, meg úgy nézek ki mint egy zombi.

- De hülye vagy- nevettem fel- Harry az én szobámban van, szóval nem lát téged nyugi. Na de nyomás…fürödj le gyorsan, vegyél fel egy csini ruhát és indulunk is.

- Oké...- indult a fürdő felé- és köszönöm- fordult vissza és megölelt.

Gyorsan átmentem a szobámba és ott csücsült az ágyon az én hercegem.

- Na minden rendben van?- állt fel az ágyról és közelebb jött.

- Most egy kicsit lenyugtattam és mondtam hogy jöjjön el velünk elintézni a dolgokat a bulira. Remélem nem baj…

- Dehogy baj- adott egy puszit- és akkor jön a koncertre is?

- Igen arra is jön, mert gondolom ő is meg van hívva…

- Hát persze hogy meg van…de nem fogja zavarni Niall?

- Nem, nem fogja- kacsintottam rá.

- Na miben mesterkedsz?- mosolyodott el.

- Niall szereti még Bert?- tettem fel egy fontos kérdést.

- Hát nekem azt mondta hogy nagyon hiányzik neki meg szereti, de úgy látta jónak ha szakít vele, de szerintem hülyén döntött…szerintem nem kéne feladniuk ezt a kapcsolatot.

- Akkor benne vagy hogy kibékítsük őket?- nyújtottam felé a kezemet.

- Te belelátsz a fejembe…pont ezt akartam kérdezni, de akkor már meg is beszéltük- rázott velem kezet, majd közelebb húzott és egy hosszú csókot adott pecsétül.

- Jól van akkor gyorsan elmegyek letusolok, felöltözök és akkor indulhatunk is.

- Mi lenne ha csatlakoznék hozzád a tusoláshoz?- nevetett fel Hazz és tudtam hogy csak hülyéskedik.

- Majd máskor Mr. Harold- dobtam felé egy huncut mosolyt.

Gyorsan letusoltam, megtörölköztem és magamra vettem egy csini és elegáns ruhát. Gyorsan feldobtam egy kis sminket is magamra és kivasaltam a hajamat.

- Na mehetünk is- jött be a szobámba barátnőm.

- Okéé…már én is kész vagyok- szóltam ki a fürdőszobámból.

- Szia Berta!- ölelte meg Hazz barátnőmet- Hogy vagy?

- Szia Harry! Hát most már kicsit jobban…a csajod megnyugtatott- nevetett fel.

- Akkor jó- nevetett fel H is.

- És ő hogy van?- kérdezte Ber és közben H szőke bandatársára gondolt.

- Hát nem tudom…nem láttam még, csak ugye telefonon hívott fel hogy mi történt.

- Értem…na de mennyünk nehogy aztán ne sikerüljön elintézni a dolgokat miattam.

- Jajj ne hülyéskedj már…bármikor ha bármi van, csak szólj- ölelte szorosan magához Bertát az én kis hősöm. Gyorsan felvette mindenki a saját cipőjét, beszálltunk a kocsiba és elindultunk a tortáshoz.

- Na de Hazz hogy lesz ez az egész magyarázd csak el!?

- Hát most elmegyünk a tortáért, utána elmegyünk az ajándékért és utána elmegyünk ebédelni. Miután megebédeltünk, elmegyünk az arénához és lerakjuk a cuccokat az öltözőbe. Ez alatt a fiúk lefoglalják Liamet, azaz elviszik majd valahova, mi kidíszítjük a folyosót is meg a szobát és elrendezünk mindent. Ezután ugye meg jön Liam, megünnepeljük a szülinapját, utána gyorsan fellépünk és mindenki hazamegy letusolni, mert büdösek leszünk- itt nevetett egy nagyot a sofőr- és aztán elmegyünk egy nagyon jó szórakozó helyre, jobban és hosszabban megünnepelni a szülinapot. Igazából ennyi a mai nap- mondta ki az utolsó mondatot, mikor odaértünk a tortáshoz. Harry gyorsan beszaladt a tortáért és elindultunk a következő célponthoz, az ajándékhoz. Kíváncsian vártam hogy mit vett Harry Liamnek a nevünkben. Természetesen nem fogom annyiba hagyni hogy ne fizessem ki az én részemet. Amikor odaértünk a célponthoz Harry kiszállt a kocsiból és olyan 5-10 perc múlva jött csak vissza.

- Na muti…mit vettél Liamnek?- kérdeztem tőle mikor beült a kocsiba és lerakta maga mellé a kis dobozkát.

- Nem mutatom, mert már be van csomagolva…majd meglátod- mosolyodott rám, majd beindította a kocsit és az aréna felé vettük az irányt. Közben gyorsan elugrottunk egy gyorsétteremhez, ahol csak gyorsan kikértük az autóban az ebédet. Már messziről hallani lehetett ahogy a rajongók éneklik a fiúk dalaikat és már sorban állnak hogy bejuthassanak. Mint mindig, most is egy csomó rajongó állt ott a kerítésnél. Harry beállt a neki kijelölt parkolóba, majd leállította a kocsit. Először Hazz szállt ki az autóból, amire a rajongók egy hatalmasat felsikítottak és kiabálni kezdték neki a szokásos szavaikat,mondataikat. Ezután én szálltam ki és Berta, de most nem mondtak ránk semmit. Harry egy kicsit odament hozzájuk, addig mi kiszedtük a cuccokat a kocsiból és leraktuk mellé. Ránéztem az órára, ami már delet mutatott és emlékszem Hazz azt mondta 1-re hozzák vissza Liamet. Gyorsan odamentem hozzá.

- Harry már dél van és fel kéne díszíteni az öltözőt, meg még kajálni is kéne- érintettem meg vállát és „elkértem” őt a rajongóktól.

- Tényleg már ennyi az idő?- nézett rá telefonjára és elköszönt ő is a rajongóktól. Gyorsan felkaptuk a cuccokat és bevittük az öltözőbe. Gyorsan megettük az ebédünket és utána nekifogtunk a díszítésnek. Nem vittük túlzásba, mert Liam már nem 5 éves, de azért szépre megcsináltuk a helyet. Gyorsan kivettem a tortát a dobozból, majd kiraktam az öltöző közepén álló asztalra. Mellé raktam a sok tányért és villát és a sok pezsgős poharat. Ahogy végeztem, meg is érkezett Sophia, Eleanor, Perrie és Lottie, akivel még nem volt alkalmam találkozni. Természetesen Li szülei is hátrajöttek és persze itt volt a sok stáb tag és mindenki akinek egy kis köze is van a fiúkhoz itt hátúl. Megjött Zayn és Lou is akik rögtön barátnőjükhöz mentek oda egy ölelésre majd minket is köszöntöttek. Már csak 2 emberre vártunk. Liamre a szülinaposra és Niallre, aki majd idehozza nekünk. Harry gyorsan kiment megnézni, hogy jönnek-e már a fiúk, addig El, Sophia, Per, Berta és én egy kicsit beszélgettünk. Mindenki elmondta hogy mit vettek a párjukkal Liamnek, csak én nem tudtam hogy mit adunk Hazzal. Nagy beszélgetésünket, Harry kiabálása szakította meg.

- Mindenki bújjon el és maradjon csöndbe! Itt jön a szülinapos!- szaladt be hozzánk és mindenki egy búvóhelyet keresett magának. Én és Hazz egy helyre bújtunk és már ide lehetett hallani Liam és Ni nevetését. Bár már innen lehetett hallani, hogy Niallnek nem valami igazi az a nevetés.

- Hé haver…miért vannak lekapcsolva a villanyok? Meg hol vannak a többiek?- jött be a szobába Liam. Ahogy felkapcsolta a villanyt, mindenki felugrott és egy nagyot kiáltott.

- Meglepetééés!- kiáltotta mindenki ahogy csak tudta. Sophia gyorsan odaszaladt Liamhez és a nyakába ugrott. Én ahogy elindultam Lihez, láttam hogy az ír szőkeség teljesen lefagyott. Berrel szemeztek egész végig és semelyikük se tudott mit csinálni. Gyorsan odamentem még Nhez, és belesúgtam valamit a fülébe. „Gyerünk Niall nem vagytok gyerekek. Menny oda hozzá és köszönj neki”. Niall egy aprót bólintott és elindult barátnőm felé. Én és Hazz közösen odaadtuk Liamnek az ajándékot.

- Boldog Születésnapot haver!- adta oda az ajándékot Harry, majd megölelte.

- Isten éltessen Liam!- öleltem meg én is.

- Úristen…nagyon szépen köszönöm…nem is tudom mit mondjak- hálálkodott Li.

- Na de nyisd ki azt a dobozt- szólt oda Styles. Liam felnevetett, majd kicsomagolta a dobozkát. Egy gyönyörű szép óra volt benne, ami teljesen Liamhez illett.

- Azta mindenit…köszönöm szépen!- ölelt meg minket- Pont egy órára vágytam, mert a régi már tönkre ment. Köszönöm szépen- mondta boldogan Li és fel is rakta az órát a karjára. Mi gyorsan arrébb álltunk és a többiek is odaadták az ajándékaikat. Én szememmel Bertát és Niallt kerestem, de sajnos külön találtam meg őket. Berta Perrievel és Zaynel beszélgetett, Niall meg Louissal és Eleanorral. Amikor már mindenki odaadta az ajándékot, Liam elfújta a gyertyát, majd felvágta a tortát. Mindenki falatozni kezdte a finom süteményt, de aztán Lou felkiáltott hogy „kajacsata” és megdobta Liamet. Hát nem is Louis lett volna ha nem kezdte volna el a kajacsatát, de hát senkit se zavart, így kezdődött el az egész háború. Lányok összefogtak ahogy a fiúk és egymás ellen kezdtünk el csatázni. Mindenki dobált mindenkit és már a folyosóra szaladtunk ki. Én természetesen fogtam egy tányért, rajta egy szelet tortával és odamentem Harryhez.

- Harry mondhatok valamit?- kérdeztem tőle és magam mögött dugdostam a tányért.

- Persze...mi a baj? Van valami?

- Én csak annyit akarok mondani, hogy- hajoltam hozzá közelebb és szegénykém azt hitte meg fogom csókolni, de nem így történt- nagyon finom ez a torta igaz?- nyomtam az arcába a tortát. Harry nem gondolta volna hogy ez lesz, de sajnos rosszul gondolta.

- Igen kisasszony?- törölt le egy részt az arcáról és rákente az orromra- Na és ez hogy tetszik?

- Na ezt nem kellett volna- közelítettem felé.

- Most ijedjek meg?- tette csípőjére két kezét.

Egy nagyot akartam ráugrani, de ennek az ugrásnak esés lett a vége. Harry feküdt alul, ami azt jelenti ő fogta fel az esést, én meg ráestem. Mind a ketten egymásra néztünk, majd Harry füleim mögé tűrte a hajamat, hátulról beletúrt és közelebb húzott magához.

- Szeretlek kis magyar hercegnőm!- és szájára tapasztotta az én számat. Nem tudom miért, de most érzetem igazán hogy szeretem őt és ő is engem. Ebbe a gondolatba belemosolyogtam és a csókba is.

- Én is szeretlek angol fürtösöm- válaszoltam vissza mikor elengedtük egymást.

- Hát itt meg mi történik gyerekek?- jött oda Louis.

- Hát kicsit elfajult a tortacsata- nevetett fel Hazz és felálltunk a földről.

- Jaa…értem…na de gyere Harold, mert át kell öltöznünk és indul a koncert- húzta be a öltözőbe az én izmos barátom Lou. Én utánuk mentem és megkerestem az öltözőbe Bertát. Ott ült a csajokkal egy kupacba és most már én is csatlakoztam hozzájuk. Amíg a fiúk felöltöztek és megcsinálta Louis a hajukat, addig mi a lányokkal meg beszéltük hogy körülbelül mikorra mennyünk a szórakozóhelyre. Ahogy kész lettek a fiúk gyorsan adtak a barátnőjüknek egy-egy puszit és én is kaptam Haroldtól egyhatalmas puszit. A lányokkal mi is elindultunk a VIP részlegbe és ahogy beálltunk a helyünkre, már le is oltották a villanyokat. A fiúk a Where Do Broken Hearts Goval kezdtek, azaz Niall indította el az egész bulit. Eszméletlen sokan voltak a rajongók és látni a sok lányt ahogy sír hogy láthatja kedvencét, nagyon fura volt, mert még régen én is ott álltam köztük és minden vágyam az volt hogy legalább rám nézzen Harold, vagy bármelyik fiú. Most meg itt állok a VIP helyen a fiúk barátnőikkel, hisz már én is közéjük tartozom, mert megkaptam azt, amire vártam. ŐT. Megkaptam Harry és most már érezhetem hogy rám néz, megölel, szorosan összekulcsolja a kezünket, érezhetem a csókját és nekem mondja azt hogy „Szeretlek”. Nem másnak, hanem nekem. Gondolatmenetemből El zökkentett ki, hogy figyeljek Harryre, mert valamire készül.

- Honnan veszed hogy készül valamire?- kérdeztem tőle hangosan, mert én nem úgy láttam volna hogy készül valamire.

- Hát tudod amíg te máshol jártál, addig én láttam hogy Lou és Hazz összesugdolóztak és közben téged figyeltek- kiáltotta nekem vissza Eleanor, abban a nagy hangzavarban. Nagyon izgatottam vártam hogy mit fog csinálni Harry, de egyszer csak amikor vége lett a You & I-nak, Harry szót kapott.

- Na szóval…úgy látom hogy a sikítás és a hangzavar az megy- szólt a rajongókhoz- de most próbáljuk ki hogy eltudlak-e titeket hallgattatni úgy, hogy mondani fogok valakinek valamit mikrofon nélkül és az a személy meg fogja-e hallani?!- kérdezte a rajongóktól és tudtam hogy ez a valaki én leszek, csak mi lesz az a valami?

- Na akkor 3-ig visszaszámolok, elmondom a mikrofonba hogy kinek lesz és akkor elmondom a szöveget mikrofon nélkül, de ez alatt nehogy megszólaljatok. Szóval 3…2…- számolt vissza- 1…- hirtelen nagy csend lett és még a légyzümmögést is hallani lehetett- ez a szöveg az én szerelmemnek megy- mondta a mikrofonba Harry, felém fordult és azt kiáltotta, már mikrofon nélkül.

- I love you so much!- ordította olyan hangosan, ahogy csak a torkán kifért. Ezután az aréna újra felhangosodott, de most hangosabb volt mint, amikor elkezdődött a koncert. Úgy lefagytam, hogy még nyelni se tudtam. Imádom ezt a férfit és ilyet még senki sem tett értem és most a rajongók se szóltak le vagy valami. Persze ezután tovább énekeltek a fiúk és a színpadon is megünnepelték Liam szülinapját. Az egész arénával együtt elénekeltük neki a szülinapi dalt és ő is megköszönte a fiúknak, nekünk lányoknak, főleg Sophiának ezt a csodálatos szülinapot. Természetesen Sophiának is jött egy „szeretlek” szó, aminek nagyon örült a mellettem álló leányzó. A fiúk már az elköszönő dalba kezdtek bele, ami a Steal My Girl volt. Az egész aréna, beleértve minket is együtt énekelte ezt a csodálatos dalt. Ennél jobb koncertje szerintem nem volt a fiúknak. A dal végén Louis köszönt el a Directionerektől, majd lementek a színpadról. Mi is mentünk utánuk, hogy megmondjuk nekik milyen csodálatosak voltak és hogy mindenki mehessen haza felkészülni a nagy estére. Ahogy hátra értünk a folyosóra, Harry már ott ált az öltöző ajtajában. A lányok bementek a saját párjukhoz, Berta meg Niall elkezdtek végre beszélgetni, persze nem bent az öltözőben, hanem elmentek egy csendesebb helyre. Én Harry felé siettem és ahogy odaértem, a nyakába ugrottam és nem bírtam visszatartani a könnyeket a szememből. Hosszú percekig csak egymást öleltük, olyan szorosan hogy szinte már nem kaptam levegőt, de nem érdekelt jelen pillanatban. El nem tudom mennyire szeretek az én Stylesommal lenni. Mindig amikor érzem a közelségét, valami meleg érzek a szívemben és úgy érzem mint ha pillangók repdesnének a hasamban. Ahogy lassan kezdtük elengedni egymást, de még gyorsan súgtam neki valamit.

- Köszönöm szerelmem és én is nagyon, de nagyon szeretlek!- végeztem mondatommal mikor teljesen elengedtük egymást. Ahogy tekintetünk egymásra tért, Harry szemében könnyeket láttam és ő is észrevette az enyémben.

- Mi a baj Harry?- töröltem le a könnyeket szeméről.

- Semmi…csak…csak soha nem szerettem még embert annyira, mint téged. Nem tudnám nélküled elképzelni az életem, és holnap elviszlek Holmes Chapelbe anyáékhoz és bemutatlak nekik. De most te mond el miért sírsz?!

- Ugyan ez Harry…teljesen beléd szerettem és ilyet még senki sem csinált értem, amit te ott az előbb mondtál a színpadon. Egyszerűen imádlak és kész- öleltem meg újra. Miután ismét elengedtük egymást egy hatalmas csókot adtam köszönetül és bementünk a többiekhez. Ők is nagyon jól elvoltak és már Eleanorék és Zaynék indulni készültek „haza”. Liam nem tudta hogy még egy buli is vár rá, ezért úgy köszöntek el tőlük hogy csak pár nap múlva látják egymást. Mi Bertára és Niallre vártunk, mert Berta velünk van, de a srácok azt mondták hogy Ni hazavitte Bertát. Akkor nem vártunk tovább, mi is hazaindultunk Harryvel készülődni. Mindenkinek adtam egy hatalmas ölelést és elköszöntünk mindenkitől és elindultunk haza. Mivel Harry áthozta hozzám a ruháját, ezért hozzám megyünk és ott fog nálam készülődni Harold is. Gyorsan beültünk a kocsiba és elindultunk. Harry egész úton fogta a kezemet és egyszer sem engedte el. Ahogy odaértünk az én kis otthonomhoz, rögtön felmentünk az emeletre én gyorsan elmentem letusolni, addig Harry egy kicsit lepihent. Jól esett egy kis hideg víz, ugyan is felfrissített és újult erővel álltam kész az esti partira. A ruhám egy fekete csipkés koktélruha volt, ami teljesen szűk volt. Hozzá majd egy fekete, magas telitalpút veszek fel és a sminknél is egy kicsit beújítottam. A szememet egy fekete füstös szemre festettem, számat pedig egy rikító vörös rúzzsal fedtem le. A hajamat kivasaltam és kimentem Harryhez, jelezni hogy mehet tusolni.

- Azt a rohadt…- ült fel az ágyon S.- nagyon dögös vagy- tátotta el a száját.

- Köszönöm Harry- adtam egy puszit homlokára- de menny fürödj le és öltözz át te is.

Nem kellet kétszer mondani, Hazz is gyorsan lefürdött és felvette az estére szánt ruháját.

Az ő ruha összeállítása, egy fekete, félig kigombolt ingből és egy fekete farmerből állt. Kiegészítőül egy fekete kalapot vett fel hozzá és a nyakára egy fekete kendőt rakott. Ahogy elkészültünk, lementünk a földszintre és gyorsan felvettük a cipőnket és elindultunk a bárba, ahova nagyon sietnünk kell, ha nem akarunk elkésni. Harry nagyon gyorsan vezetett, közben hívták is a fiúk, de én vettem fel helyette. Megnyugtattam Louisékat hogy pár perc és ott leszünk, majd leraktam a telefont. Ahogy leraktam Harold iPhoneját, már ott is voltunk a szórakozó helyen. Messziről kiszúrtuk hogy a velünk szemben lévő úton bekanyarodó kocsiban, Liamék ülnek, ezért gyorsan beszaladtunk a bárba és reménykedtünk hogy nem láttak meg. Gyorsan mindenki beállt egy sorba és amikor bejött Liam és Sophia felkiáltott mindenki.

- Meglepetééés!- kiáltottuk fel ma másodszorra.

- Csak iszogatni jövünk mi?- fordult Liam Sophia felé és megölelték egymást.

Most is mindenki adott neki egy puszit és ölelést és elkezdődött a buli. Mindenki nagyon pörgött és nem is látszódott hogy épp koncertről jöttünk. Én nem sokat ittam ahogy a csajok se és Harry se itt most sokat mert neki kell vezetnie, de Lou és Zayn segítettek Liamnek az italok megivásában. Nagyon jól érzetük magunkat és láttam hogy Ni és Ber is sokat beszélgetett. Gyorsan, amikor láttam hogy Ni kiment a mosdóba, odamentem barátnőmhöz és kérdezősködtem kicsit.

- Na hali! Mizujs van Niallel?

- Hát megbeszéltük a dolgokat és annyiban maradtunk hogy barátok maradunk és hagyjuk hagy történjen minden magától- mondta nagy mosollyal az arcán Ber.

- Aham…értem. Szóval akkor még esély arra hogy újra együtt legyetek?

- Hát azt mondta nagyon szeret engem és mondtam neki hogy én is őt, de először csak próbáljunk barátok maradni. Szóval még lehet re esély, de ami most van az pont jó. Na de mi van veled és Hazzal?

- Imádom…egyszerűen annyira kedves velem és azt mondta holnap bemutat a családjának és annyira izgulok hogy nem fogok tetszeni nekik.

- Pont te nem tetszenél nekik? Hát ez vicces! Nyugi…oda lesznek érted, ezt garantálom- ölelt meg barátnőm.

- Bocsánat hölgyek hogy megzavarom a csevegést, de Klau mi lenne ha hazamennénk?

- Oké…felőlem mehetünk- álltam fel a bár székéről- Szia Berta! Majd jössz!- köszöntem el.

Mindenkitől elköszöntünk és Liamnek még egyszer boldog születésnapot kívántunk és elindultunk haza. Ahogy kimentünk a bár ajtaján, ott volt pár lesifotós, de gyorsan beszálltunk a kocsiba és hazaindultunk.

- Gondolom itt alszol!?- kérdeztem Hazzt mikor kiszálltunk a kocsiból.

- Hát ha nem zavarok, akkor igen itt aludnék.

- Akkor itt alszol, mert nem zavarsz- nevettem fel és becsuktam magam mögött az ajtót.

Levettük a cipőnket, majd a táskámat leraktam a cipős szekrény tetejére. Elindultunk a lépcsőhöz, de Harry megállított.

- Várj! Ezt mindig is kiakartam próbálni- mondta nekem nagy szemekkel, majd kezemet átrakta a nyakán, másik kezét a lábamhoz illesztette és felemelt.

- Harry te mit csinálsz? Nem vagyok én menyasszony- kuncogtam halkan.

- Hát ezt mindig is megakartam tenni a megfelelő lánnyal és most eljött az ideje.

Elindultunk a lépcsőn, fel a hálószobámba. Harold lábával belökte az ajtót, majd lefektetett az ágyra. Lágy csókokat kezdett adni a számra, majd ezek a csókok is szenvedélyesebbé kezdtek válni. Tudtam mit akar Harry és úgy érzetem, hogy vele biztonságba vagyok, ezért beszálltam én is a játékba. Lassan elkezdtem kigombolni a félig kigombolt ingjét, ezután levettem róla és a földre dobtam. Ő is elkezdte lecsúsztatni vállamról a ruhát és amikor már teljesen levette, már csak a fehérnemű maradt rajtam.

- Biztos akarod?- nézett rám Harry.

- Igen…biztos…akarlak Harry- válaszoltam neki, majd tovább folytattuk azt, amit elkezdtünk. Meleg teste szorosan ölelkezett az én testemmel és készen álltam arra hogy odaadjam magamat neki.