11.fejezet: Meglepetéés!

Reggel az ablakon keresztül besütő nap sugaraira ébredtem fel. Ahogy felültem az ágyban, észrevettem hogy ahol ülök, az nem az én ágyam. Ez Harry ágya volt. Hogy kerültem én ide? Mi történt tegnap este? Nem emlékszem semmire, csak egy régi kedvenc dalom dallamára emlékszem utoljára. Nagy nehezen kiszálltam az ágyból, felkaptam magamra Harry egyik pólóját, ami valószínű nekem volt kikészítve a székre. Felvettem egy kis mamuszt ami a szék alatt volt és elindultam a hálószoba ajtaja felé. Amint a lépcsőhöz értem, már érzetem a konyhából kiszállingózó finom illatokat. Ahogy odaértem a konyha ajtójához nekidőltem az ajtófélfának és néztem ahogy az én szerelmem csak úgy sürög-forog a konyhában a sütő körül. Nem bírtam ki hogy ne mennyek oda mögé és ne lepjem meg. Halkan odaléptem és nagy nehezen visszatartottam a nevetést. Pár percig csak némán álltam mögötte és csodáltam.

- Jó reggel hercegem!- köszöntöttem halkan.

- Jó reggelt hercegnőm! Jól aludtál?- fordult felém és egy puha, lágy csókkal köszöntött.

- Harry elmondanád mi volt tegnap este, mert nem emlékszem semmire, csak egy dalnak a dallamára.

- Hát kérlek szépen- húzott az ebédlőasztalhoz, majd leültetett az ölébe- elaludtál a kocsiban, majd amikor észrevettem én is hogy elaludtál, inkább elhoztalak magamhoz hogy ne keltselek fel. Amikor ideértünk szépen felvittelek az ágyamba hogy ne keltselek fel, de amikor leraktalak az ágyba, te szorosan odahúztál magadhoz és hát történtek a dolgok…

- Történtek a dolgok? Ezt hogy érted?- néztem rá értetlen fejjel, mint egy hülye 8 éves.

- Gondolkozz egy kicsit- kacsintott rám és beleharapott a pirítósába.

Én is elkezdtem falatozni abból a reggeliből, amit készített nekem és közben azon gondolkoztam, hogy mi történhetett. Nagyon sok minden kavargott a fejembe és nem akartam elhinni hogy nem emlékszem rá.

- Amúgy eléggé belevalós vagy és vad- állt fel Harry az asztaltól és a konyhapult felé vette az irányt- nem hittem volna hogy ilyen vagy. Olyan kis visszahúzódónak nézel ki, de közben nem vagy az- nevette el magát.

- Harry- álltam fel én is- mi lefeküdtünk?

- Háát…- kaptam válaszul, amire teljesen lefagytam.

- Na jó nem bírom tovább…nem feküdtünk le csak hülyültem…nem volt semmi se köztünk- nevette el magát, amivel lebukott.

- Ahjj…Harry- ütöttem rá a mellkasára- olyan hülye vagy- nevettem fel és egy nagy darab kő esett le a szívemről.

- De amúgy miért lenne ilyen nagy baj, ha lefeküdtünk volna?- ölelte át derekamat.

- Hát azért, mert ha már lefekszünk, akkor olyan legyen, hogy emlékezzek rá. Érted?

- Persze hogy értem- adott egy puszit a homlokomra- Na de készülj, mert ma csomó dolgunk van.

- De csak próbád lesz nem?

- Az is…meg ma van Liam szülinapja és mivel ma koncertezünk, este hamarabb odamegyünk az öltözőhöz és ott lepjük meg, majd este egy hatalmas nagy buli lesz.

- Ma van Liam szülinapja? Bakker…teljesen elfeledkeztem róla. Nem is vettem neki ajándékot.

- Nyugi az ajándékot azt elintéztem én…közös ajándékot adunk ha nem baj.

- Dehogy baj…de majd mond el mennyit fizessek érte.

- Nem kell visszafizetned. Na de siess, mert még a tortáért is el kell mennünk és az ajándékért is.

- Oké akkor gyorsan felmegyek és összekapom magam- szaladtam fel a lépcsőn- ja és visszafizetem- néztem vissza, de Harryn azt láttam hogy majd meg fullad a nevetésben.

- Mi az? Mi az ilyen mulatságos?- fordultam vissza.

- Gondolkozz egy kicsit…milyen ruhát akarsz felvenni ha nálam vagy?- jött oda a lépcső lábához.

- Ó basszus…tényleg. Akkor siess Hazz. Öltözz fel és mennyünk el hozzám.

- 5 perc. Addig menny ki a kocsiba és várj meg ott- kiabálta ki a szobájából.

Gyors léptekkel vettem az irányt az ajtó felé és onnan a kertben parkoló autóba. H nagyon pontos, hisz kevesebb mint 5 perc alatt kész is lett és beült mellém a vezető ülésbe.

- Na indulhatunk a bálba hamupipőke?- fordult felém mielőtt elfordította a kulcsot.

- Indulhatunk- nevettem fel.

Harry beindította a kocsiját, kitolatott az útra és elindultunk az én kis otthonomhoz. Már alig vártam hogy haza érjünk, mert abban reménykedtem hogy rég nem látott barátnőm is otthon van, esetleg Niall társaságában. Ahogy bekanyarodtunk az utcába, már rögtön öveztem is ki magamat és magamhoz vettem a táskámat.

- Hova sietsz ennyire?- nézett rám szeme sarkából a kis sofőr.

- Háát haza…alig várom már hogy lássam Bertát és esetleg Nit.

- Nit? Miért lenne nálatok Niall?- fordult felém, mikor felállt a garázsunkhoz.

- Hát mert Bertával együtt vannak…tudod…és hátha itt van Niall is.

- Ber és Niall már nincsenek együtt…nem mondta Berta?

- Nem…nekem egy szóval nem mondta! És mikor történt vagy hogy?- kérdeztem Harryt, mert úgy látszik többet tud, mint én.

- Majd Berta elmondja…biztos elakarta mondani neked, de ugye a szüleidnél voltunk és gondolom nem akart zavarni- kaptam válaszul.

Kiszálltam a kocsiból, kivettem a cuccomat a csomagtartóból Hazz segítségével és elindultam az ajtó felé. Beleraktam a kulcsomat a zárba és elfordítottam benne. Ahogy beléptem, jó érzés fogott el hogy újra itthon vagyok. Gyorsan leraktam a táskámat a kis cipős szekrényre és mellé a kulcsot illesztettem. Benéztem a nappaliba hogy ott van-e Berta, mert láttam hogy itthon van a cipője és a kulcsa is, de nem volt ott. Aztán benéztem a konyhába hátha ott főzőcskézik vagy falatozik valamit, de ott sem találtam. Nem maradt más hely, mint a szobája. Harry kezét fogva indultunk fel a lépcsőn és ő is jött velem Berta szobájának ajtaja elé. Halk hangokat hallottam a tévéből, ami barátnőm hálószobájából szűrődött ki. Halkan és ritmusosan kopogtam be azon a faajtón, amit már rég láttam. Nem válaszolt senki és nem is nyitott ajtót senki. Mielőtt még benyitottam volna, Hazz kicsit visszahúzott.

- Szerintem én nem megyek be. Én már úgy is tudom mi történt és biztos csak veled akar beszélni Ber. Addig én megvárlak a szobádban- mondta halkan, mert az ajtó már egy kis résre volt nyitva.

- Oké…köszönöm!- adtam neki egy puszit a homlokára és rögtön át is ment a szomszéd szobába.

Halkan, nagyobb résre nyitottam az ajtómat és halkan kopogtam is rajta.

- Szia Berta! Bejöhetek?- tettem fel a kérdést, de senki sem válaszolt. Vettem egy nagy levegőt és most már teljesen kinyitottam az ajtót és bementem Ber ágyához.

- Szia Klau!- szólt halkan barátnőm és érezni lehetett hogy egy nagy csomó van a torkában. Az ágya körüli hely tele volt üres csoki papírokkal, elhasznált zsebkendőkkel és a Niallról és róla készült képek szét voltak tépve. Ber teljesen maga alatt volt. Látni lehetett hogy napokig sírt, mert szemei teljesen felvoltak dagadva a sírástól, haja kócos volt és vagy 3 doboznyi zsebkendő volt mellette és egy DVD tok. Nem tudtam milyen tok volt, de ahogy ránéztem a tévére, minden leesett. A fiúk régi filmje ment benne a This Is Us.

- Jézusom Berta! Mi történt veled?- tettem fel a kérdést, mint ha nem tudnék semmit és lehuppantam mellé az ágyra.

- Niall…- csordult ki egy könny a szeméből.

- Mi van Niallel?- néztem rá.

- Szakítottunk Niallel…- bökte ki, majd úgy elkezdett sírni, mint ahogy még sosem láttam.

- Jajj kicsim- bújtam oda hozzá- de miért? Mi történt? De fontosabb kérdés, hogy miért nem hívtál fel?

- Mert nem akartalak hazarángatni a családodtól egy ilyen hülyeség miatt.

- Ez egyáltalán nem hülyeség…na de mi történt?

- Hát a rajongók egyfolytában írogattak hogy nem illünk össze, Niall szebb és jobb lányt érdemel mint én, meg hogy r*banc vagyok és ha meg merem bántani Niallt, akkor megölnek meg minden ilyen hülyeség. Én ezzel nem is foglalkoztam nagyon, persze rosszul esett, amit Ni is észrevett rajtam és azt mondta hogy jobb lesz ha nem folytatjuk tovább ezt a kapcsolatot, mert nem akarja hogy miatta tegyenek engem tönkre és érezzem rosszul magam. Én meg mondtam neki hogy nem érdekelnek a rajongók, de azt mondta hogy ne hazudjak mert látja rajtam hogy fáj nekem, és így utólag bevallom igaza volt. Nem bírtam hogy egyfolytában leszóltak az utcán vagy a közösségi oldalakon…nem bírtam tovább…de Klau…annyira hiányzik. Minden percben csak ő van a fejemben és nem bírom kiverni. Itt motoszkál az emlékeimben az a bizonyos első csók, azok a mondatok, amiket nekem szánt, azok az ölelések…minden hiányzik, de legjobban Ő- magyarázta nekem barátnőm és láttam rajta hogy teljesen belezúgott az ír manóba.

- Jajj Ber- húztam magamhoz nagyon szorosan- de hát ez azt jelenti hogy szeret téged, mert ezzel csak téged akar védeni. Nem akarja hogy rossz legyen neked és szerintem neki is nagyon fáj ez az egész. Napok óta nem rakott fel semmit se twitterre, se instagramra, se sehova. Biztos vagyok benne hogy szeret még téged, csak meg kell beszélnetek ezt az egészet nyugodtan. Már az is lehet hogy megbánta ezt az egészet, csak nem mer felhívni vagy nem tudom…de tudod mit? Ma van Liam szülinapja és csinálunk neki egy szülinapi meglepetést, amire természetesen te is jössz. Jól kicsinosítalak majd téged és megmutatjuk Niallnek hogy mit hagyott ki- kacsintottam rá, amire barátnőm is kicsit elmosolyodott.

- Köszönöm Klau, de jobb ha nem megyek.

- Ne beszélj már hülyeségeket…legalább Liam kedvéért gyere. Sőt tudod mit? Megparancsolom hogy jössz. Nincs apelláta…jössz és kész. Úgyhogy most azonnal fürödj le, hozz rendbe magad, addig én is átöltözök és elviszünk Harryvel téged elintézni a dolgokat. Nem hagylak itthon…jössz velünk- húztam ki az ágyból a zsebkendőkkel betakart barátnőm.

- Harry is itt van?- nézett rám tátott szájjal- úristen én meg itt bőgök mint egy hülye, meg úgy nézek ki mint egy zombi.

- De hülye vagy- nevettem fel- Harry az én szobámban van, szóval nem lát téged nyugi. Na de nyomás…fürödj le gyorsan, vegyél fel egy csini ruhát és indulunk is.

- Oké...- indult a fürdő felé- és köszönöm- fordult vissza és megölelt.

Gyorsan átmentem a szobámba és ott csücsült az ágyon az én hercegem.

- Na minden rendben van?- állt fel az ágyról és közelebb jött.

- Most egy kicsit lenyugtattam és mondtam hogy jöjjön el velünk elintézni a dolgokat a bulira. Remélem nem baj…

- Dehogy baj- adott egy puszit- és akkor jön a koncertre is?

- Igen arra is jön, mert gondolom ő is meg van hívva…

- Hát persze hogy meg van…de nem fogja zavarni Niall?

- Nem, nem fogja- kacsintottam rá.

- Na miben mesterkedsz?- mosolyodott el.

- Niall szereti még Bert?- tettem fel egy fontos kérdést.

- Hát nekem azt mondta hogy nagyon hiányzik neki meg szereti, de úgy látta jónak ha szakít vele, de szerintem hülyén döntött…szerintem nem kéne feladniuk ezt a kapcsolatot.

- Akkor benne vagy hogy kibékítsük őket?- nyújtottam felé a kezemet.

- Te belelátsz a fejembe…pont ezt akartam kérdezni, de akkor már meg is beszéltük- rázott velem kezet, majd közelebb húzott és egy hosszú csókot adott pecsétül.

- Jól van akkor gyorsan elmegyek letusolok, felöltözök és akkor indulhatunk is.

- Mi lenne ha csatlakoznék hozzád a tusoláshoz?- nevetett fel Hazz és tudtam hogy csak hülyéskedik.

- Majd máskor Mr. Harold- dobtam felé egy huncut mosolyt.

Gyorsan letusoltam, megtörölköztem és magamra vettem egy csini és elegáns ruhát. Gyorsan feldobtam egy kis sminket is magamra és kivasaltam a hajamat.

- Na mehetünk is- jött be a szobámba barátnőm.

- Okéé…már én is kész vagyok- szóltam ki a fürdőszobámból.

- Szia Berta!- ölelte meg Hazz barátnőmet- Hogy vagy?

- Szia Harry! Hát most már kicsit jobban…a csajod megnyugtatott- nevetett fel.

- Akkor jó- nevetett fel H is.

- És ő hogy van?- kérdezte Ber és közben H szőke bandatársára gondolt.

- Hát nem tudom…nem láttam még, csak ugye telefonon hívott fel hogy mi történt.

- Értem…na de mennyünk nehogy aztán ne sikerüljön elintézni a dolgokat miattam.

- Jajj ne hülyéskedj már…bármikor ha bármi van, csak szólj- ölelte szorosan magához Bertát az én kis hősöm. Gyorsan felvette mindenki a saját cipőjét, beszálltunk a kocsiba és elindultunk a tortáshoz.

- Na de Hazz hogy lesz ez az egész magyarázd csak el!?

- Hát most elmegyünk a tortáért, utána elmegyünk az ajándékért és utána elmegyünk ebédelni. Miután megebédeltünk, elmegyünk az arénához és lerakjuk a cuccokat az öltözőbe. Ez alatt a fiúk lefoglalják Liamet, azaz elviszik majd valahova, mi kidíszítjük a folyosót is meg a szobát és elrendezünk mindent. Ezután ugye meg jön Liam, megünnepeljük a szülinapját, utána gyorsan fellépünk és mindenki hazamegy letusolni, mert büdösek leszünk- itt nevetett egy nagyot a sofőr- és aztán elmegyünk egy nagyon jó szórakozó helyre, jobban és hosszabban megünnepelni a szülinapot. Igazából ennyi a mai nap- mondta ki az utolsó mondatot, mikor odaértünk a tortáshoz. Harry gyorsan beszaladt a tortáért és elindultunk a következő célponthoz, az ajándékhoz. Kíváncsian vártam hogy mit vett Harry Liamnek a nevünkben. Természetesen nem fogom annyiba hagyni hogy ne fizessem ki az én részemet. Amikor odaértünk a célponthoz Harry kiszállt a kocsiból és olyan 5-10 perc múlva jött csak vissza.

- Na muti…mit vettél Liamnek?- kérdeztem tőle mikor beült a kocsiba és lerakta maga mellé a kis dobozkát.

- Nem mutatom, mert már be van csomagolva…majd meglátod- mosolyodott rám, majd beindította a kocsit és az aréna felé vettük az irányt. Közben gyorsan elugrottunk egy gyorsétteremhez, ahol csak gyorsan kikértük az autóban az ebédet. Már messziről hallani lehetett ahogy a rajongók éneklik a fiúk dalaikat és már sorban állnak hogy bejuthassanak. Mint mindig, most is egy csomó rajongó állt ott a kerítésnél. Harry beállt a neki kijelölt parkolóba, majd leállította a kocsit. Először Hazz szállt ki az autóból, amire a rajongók egy hatalmasat felsikítottak és kiabálni kezdték neki a szokásos szavaikat,mondataikat. Ezután én szálltam ki és Berta, de most nem mondtak ránk semmit. Harry egy kicsit odament hozzájuk, addig mi kiszedtük a cuccokat a kocsiból és leraktuk mellé. Ránéztem az órára, ami már delet mutatott és emlékszem Hazz azt mondta 1-re hozzák vissza Liamet. Gyorsan odamentem hozzá.

- Harry már dél van és fel kéne díszíteni az öltözőt, meg még kajálni is kéne- érintettem meg vállát és „elkértem” őt a rajongóktól.

- Tényleg már ennyi az idő?- nézett rá telefonjára és elköszönt ő is a rajongóktól. Gyorsan felkaptuk a cuccokat és bevittük az öltözőbe. Gyorsan megettük az ebédünket és utána nekifogtunk a díszítésnek. Nem vittük túlzásba, mert Liam már nem 5 éves, de azért szépre megcsináltuk a helyet. Gyorsan kivettem a tortát a dobozból, majd kiraktam az öltöző közepén álló asztalra. Mellé raktam a sok tányért és villát és a sok pezsgős poharat. Ahogy végeztem, meg is érkezett Sophia, Eleanor, Perrie és Lottie, akivel még nem volt alkalmam találkozni. Természetesen Li szülei is hátrajöttek és persze itt volt a sok stáb tag és mindenki akinek egy kis köze is van a fiúkhoz itt hátúl. Megjött Zayn és Lou is akik rögtön barátnőjükhöz mentek oda egy ölelésre majd minket is köszöntöttek. Már csak 2 emberre vártunk. Liamre a szülinaposra és Niallre, aki majd idehozza nekünk. Harry gyorsan kiment megnézni, hogy jönnek-e már a fiúk, addig El, Sophia, Per, Berta és én egy kicsit beszélgettünk. Mindenki elmondta hogy mit vettek a párjukkal Liamnek, csak én nem tudtam hogy mit adunk Hazzal. Nagy beszélgetésünket, Harry kiabálása szakította meg.

- Mindenki bújjon el és maradjon csöndbe! Itt jön a szülinapos!- szaladt be hozzánk és mindenki egy búvóhelyet keresett magának. Én és Hazz egy helyre bújtunk és már ide lehetett hallani Liam és Ni nevetését. Bár már innen lehetett hallani, hogy Niallnek nem valami igazi az a nevetés.

- Hé haver…miért vannak lekapcsolva a villanyok? Meg hol vannak a többiek?- jött be a szobába Liam. Ahogy felkapcsolta a villanyt, mindenki felugrott és egy nagyot kiáltott.

- Meglepetééés!- kiáltotta mindenki ahogy csak tudta. Sophia gyorsan odaszaladt Liamhez és a nyakába ugrott. Én ahogy elindultam Lihez, láttam hogy az ír szőkeség teljesen lefagyott. Berrel szemeztek egész végig és semelyikük se tudott mit csinálni. Gyorsan odamentem még Nhez, és belesúgtam valamit a fülébe. „Gyerünk Niall nem vagytok gyerekek. Menny oda hozzá és köszönj neki”. Niall egy aprót bólintott és elindult barátnőm felé. Én és Hazz közösen odaadtuk Liamnek az ajándékot.

- Boldog Születésnapot haver!- adta oda az ajándékot Harry, majd megölelte.

- Isten éltessen Liam!- öleltem meg én is.

- Úristen…nagyon szépen köszönöm…nem is tudom mit mondjak- hálálkodott Li.

- Na de nyisd ki azt a dobozt- szólt oda Styles. Liam felnevetett, majd kicsomagolta a dobozkát. Egy gyönyörű szép óra volt benne, ami teljesen Liamhez illett.

- Azta mindenit…köszönöm szépen!- ölelt meg minket- Pont egy órára vágytam, mert a régi már tönkre ment. Köszönöm szépen- mondta boldogan Li és fel is rakta az órát a karjára. Mi gyorsan arrébb álltunk és a többiek is odaadták az ajándékaikat. Én szememmel Bertát és Niallt kerestem, de sajnos külön találtam meg őket. Berta Perrievel és Zaynel beszélgetett, Niall meg Louissal és Eleanorral. Amikor már mindenki odaadta az ajándékot, Liam elfújta a gyertyát, majd felvágta a tortát. Mindenki falatozni kezdte a finom süteményt, de aztán Lou felkiáltott hogy „kajacsata” és megdobta Liamet. Hát nem is Louis lett volna ha nem kezdte volna el a kajacsatát, de hát senkit se zavart, így kezdődött el az egész háború. Lányok összefogtak ahogy a fiúk és egymás ellen kezdtünk el csatázni. Mindenki dobált mindenkit és már a folyosóra szaladtunk ki. Én természetesen fogtam egy tányért, rajta egy szelet tortával és odamentem Harryhez.

- Harry mondhatok valamit?- kérdeztem tőle és magam mögött dugdostam a tányért.

- Persze...mi a baj? Van valami?

- Én csak annyit akarok mondani, hogy- hajoltam hozzá közelebb és szegénykém azt hitte meg fogom csókolni, de nem így történt- nagyon finom ez a torta igaz?- nyomtam az arcába a tortát. Harry nem gondolta volna hogy ez lesz, de sajnos rosszul gondolta.

- Igen kisasszony?- törölt le egy részt az arcáról és rákente az orromra- Na és ez hogy tetszik?

- Na ezt nem kellett volna- közelítettem felé.

- Most ijedjek meg?- tette csípőjére két kezét.

Egy nagyot akartam ráugrani, de ennek az ugrásnak esés lett a vége. Harry feküdt alul, ami azt jelenti ő fogta fel az esést, én meg ráestem. Mind a ketten egymásra néztünk, majd Harry füleim mögé tűrte a hajamat, hátulról beletúrt és közelebb húzott magához.

- Szeretlek kis magyar hercegnőm!- és szájára tapasztotta az én számat. Nem tudom miért, de most érzetem igazán hogy szeretem őt és ő is engem. Ebbe a gondolatba belemosolyogtam és a csókba is.

- Én is szeretlek angol fürtösöm- válaszoltam vissza mikor elengedtük egymást.

- Hát itt meg mi történik gyerekek?- jött oda Louis.

- Hát kicsit elfajult a tortacsata- nevetett fel Hazz és felálltunk a földről.

- Jaa…értem…na de gyere Harold, mert át kell öltöznünk és indul a koncert- húzta be a öltözőbe az én izmos barátom Lou. Én utánuk mentem és megkerestem az öltözőbe Bertát. Ott ült a csajokkal egy kupacba és most már én is csatlakoztam hozzájuk. Amíg a fiúk felöltöztek és megcsinálta Louis a hajukat, addig mi a lányokkal meg beszéltük hogy körülbelül mikorra mennyünk a szórakozóhelyre. Ahogy kész lettek a fiúk gyorsan adtak a barátnőjüknek egy-egy puszit és én is kaptam Haroldtól egyhatalmas puszit. A lányokkal mi is elindultunk a VIP részlegbe és ahogy beálltunk a helyünkre, már le is oltották a villanyokat. A fiúk a Where Do Broken Hearts Goval kezdtek, azaz Niall indította el az egész bulit. Eszméletlen sokan voltak a rajongók és látni a sok lányt ahogy sír hogy láthatja kedvencét, nagyon fura volt, mert még régen én is ott álltam köztük és minden vágyam az volt hogy legalább rám nézzen Harold, vagy bármelyik fiú. Most meg itt állok a VIP helyen a fiúk barátnőikkel, hisz már én is közéjük tartozom, mert megkaptam azt, amire vártam. ŐT. Megkaptam Harry és most már érezhetem hogy rám néz, megölel, szorosan összekulcsolja a kezünket, érezhetem a csókját és nekem mondja azt hogy „Szeretlek”. Nem másnak, hanem nekem. Gondolatmenetemből El zökkentett ki, hogy figyeljek Harryre, mert valamire készül.

- Honnan veszed hogy készül valamire?- kérdeztem tőle hangosan, mert én nem úgy láttam volna hogy készül valamire.

- Hát tudod amíg te máshol jártál, addig én láttam hogy Lou és Hazz összesugdolóztak és közben téged figyeltek- kiáltotta nekem vissza Eleanor, abban a nagy hangzavarban. Nagyon izgatottam vártam hogy mit fog csinálni Harry, de egyszer csak amikor vége lett a You & I-nak, Harry szót kapott.

- Na szóval…úgy látom hogy a sikítás és a hangzavar az megy- szólt a rajongókhoz- de most próbáljuk ki hogy eltudlak-e titeket hallgattatni úgy, hogy mondani fogok valakinek valamit mikrofon nélkül és az a személy meg fogja-e hallani?!- kérdezte a rajongóktól és tudtam hogy ez a valaki én leszek, csak mi lesz az a valami?

- Na akkor 3-ig visszaszámolok, elmondom a mikrofonba hogy kinek lesz és akkor elmondom a szöveget mikrofon nélkül, de ez alatt nehogy megszólaljatok. Szóval 3…2…- számolt vissza- 1…- hirtelen nagy csend lett és még a légyzümmögést is hallani lehetett- ez a szöveg az én szerelmemnek megy- mondta a mikrofonba Harry, felém fordult és azt kiáltotta, már mikrofon nélkül.

- I love you so much!- ordította olyan hangosan, ahogy csak a torkán kifért. Ezután az aréna újra felhangosodott, de most hangosabb volt mint, amikor elkezdődött a koncert. Úgy lefagytam, hogy még nyelni se tudtam. Imádom ezt a férfit és ilyet még senki sem tett értem és most a rajongók se szóltak le vagy valami. Persze ezután tovább énekeltek a fiúk és a színpadon is megünnepelték Liam szülinapját. Az egész arénával együtt elénekeltük neki a szülinapi dalt és ő is megköszönte a fiúknak, nekünk lányoknak, főleg Sophiának ezt a csodálatos szülinapot. Természetesen Sophiának is jött egy „szeretlek” szó, aminek nagyon örült a mellettem álló leányzó. A fiúk már az elköszönő dalba kezdtek bele, ami a Steal My Girl volt. Az egész aréna, beleértve minket is együtt énekelte ezt a csodálatos dalt. Ennél jobb koncertje szerintem nem volt a fiúknak. A dal végén Louis köszönt el a Directionerektől, majd lementek a színpadról. Mi is mentünk utánuk, hogy megmondjuk nekik milyen csodálatosak voltak és hogy mindenki mehessen haza felkészülni a nagy estére. Ahogy hátra értünk a folyosóra, Harry már ott ált az öltöző ajtajában. A lányok bementek a saját párjukhoz, Berta meg Niall elkezdtek végre beszélgetni, persze nem bent az öltözőben, hanem elmentek egy csendesebb helyre. Én Harry felé siettem és ahogy odaértem, a nyakába ugrottam és nem bírtam visszatartani a könnyeket a szememből. Hosszú percekig csak egymást öleltük, olyan szorosan hogy szinte már nem kaptam levegőt, de nem érdekelt jelen pillanatban. El nem tudom mennyire szeretek az én Stylesommal lenni. Mindig amikor érzem a közelségét, valami meleg érzek a szívemben és úgy érzem mint ha pillangók repdesnének a hasamban. Ahogy lassan kezdtük elengedni egymást, de még gyorsan súgtam neki valamit.

- Köszönöm szerelmem és én is nagyon, de nagyon szeretlek!- végeztem mondatommal mikor teljesen elengedtük egymást. Ahogy tekintetünk egymásra tért, Harry szemében könnyeket láttam és ő is észrevette az enyémben.

- Mi a baj Harry?- töröltem le a könnyeket szeméről.

- Semmi…csak…csak soha nem szerettem még embert annyira, mint téged. Nem tudnám nélküled elképzelni az életem, és holnap elviszlek Holmes Chapelbe anyáékhoz és bemutatlak nekik. De most te mond el miért sírsz?!

- Ugyan ez Harry…teljesen beléd szerettem és ilyet még senki sem csinált értem, amit te ott az előbb mondtál a színpadon. Egyszerűen imádlak és kész- öleltem meg újra. Miután ismét elengedtük egymást egy hatalmas csókot adtam köszönetül és bementünk a többiekhez. Ők is nagyon jól elvoltak és már Eleanorék és Zaynék indulni készültek „haza”. Liam nem tudta hogy még egy buli is vár rá, ezért úgy köszöntek el tőlük hogy csak pár nap múlva látják egymást. Mi Bertára és Niallre vártunk, mert Berta velünk van, de a srácok azt mondták hogy Ni hazavitte Bertát. Akkor nem vártunk tovább, mi is hazaindultunk Harryvel készülődni. Mindenkinek adtam egy hatalmas ölelést és elköszöntünk mindenkitől és elindultunk haza. Mivel Harry áthozta hozzám a ruháját, ezért hozzám megyünk és ott fog nálam készülődni Harold is. Gyorsan beültünk a kocsiba és elindultunk. Harry egész úton fogta a kezemet és egyszer sem engedte el. Ahogy odaértünk az én kis otthonomhoz, rögtön felmentünk az emeletre én gyorsan elmentem letusolni, addig Harry egy kicsit lepihent. Jól esett egy kis hideg víz, ugyan is felfrissített és újult erővel álltam kész az esti partira. A ruhám egy fekete csipkés koktélruha volt, ami teljesen szűk volt. Hozzá majd egy fekete, magas telitalpút veszek fel és a sminknél is egy kicsit beújítottam. A szememet egy fekete füstös szemre festettem, számat pedig egy rikító vörös rúzzsal fedtem le. A hajamat kivasaltam és kimentem Harryhez, jelezni hogy mehet tusolni.

- Azt a rohadt…- ült fel az ágyon S.- nagyon dögös vagy- tátotta el a száját.

- Köszönöm Harry- adtam egy puszit homlokára- de menny fürödj le és öltözz át te is.

Nem kellet kétszer mondani, Hazz is gyorsan lefürdött és felvette az estére szánt ruháját.

Az ő ruha összeállítása, egy fekete, félig kigombolt ingből és egy fekete farmerből állt. Kiegészítőül egy fekete kalapot vett fel hozzá és a nyakára egy fekete kendőt rakott. Ahogy elkészültünk, lementünk a földszintre és gyorsan felvettük a cipőnket és elindultunk a bárba, ahova nagyon sietnünk kell, ha nem akarunk elkésni. Harry nagyon gyorsan vezetett, közben hívták is a fiúk, de én vettem fel helyette. Megnyugtattam Louisékat hogy pár perc és ott leszünk, majd leraktam a telefont. Ahogy leraktam Harold iPhoneját, már ott is voltunk a szórakozó helyen. Messziről kiszúrtuk hogy a velünk szemben lévő úton bekanyarodó kocsiban, Liamék ülnek, ezért gyorsan beszaladtunk a bárba és reménykedtünk hogy nem láttak meg. Gyorsan mindenki beállt egy sorba és amikor bejött Liam és Sophia felkiáltott mindenki.

- Meglepetééés!- kiáltottuk fel ma másodszorra.

- Csak iszogatni jövünk mi?- fordult Liam Sophia felé és megölelték egymást.

Most is mindenki adott neki egy puszit és ölelést és elkezdődött a buli. Mindenki nagyon pörgött és nem is látszódott hogy épp koncertről jöttünk. Én nem sokat ittam ahogy a csajok se és Harry se itt most sokat mert neki kell vezetnie, de Lou és Zayn segítettek Liamnek az italok megivásában. Nagyon jól érzetük magunkat és láttam hogy Ni és Ber is sokat beszélgetett. Gyorsan, amikor láttam hogy Ni kiment a mosdóba, odamentem barátnőmhöz és kérdezősködtem kicsit.

- Na hali! Mizujs van Niallel?

- Hát megbeszéltük a dolgokat és annyiban maradtunk hogy barátok maradunk és hagyjuk hagy történjen minden magától- mondta nagy mosollyal az arcán Ber.

- Aham…értem. Szóval akkor még esély arra hogy újra együtt legyetek?

- Hát azt mondta nagyon szeret engem és mondtam neki hogy én is őt, de először csak próbáljunk barátok maradni. Szóval még lehet re esély, de ami most van az pont jó. Na de mi van veled és Hazzal?

- Imádom…egyszerűen annyira kedves velem és azt mondta holnap bemutat a családjának és annyira izgulok hogy nem fogok tetszeni nekik.

- Pont te nem tetszenél nekik? Hát ez vicces! Nyugi…oda lesznek érted, ezt garantálom- ölelt meg barátnőm.

- Bocsánat hölgyek hogy megzavarom a csevegést, de Klau mi lenne ha hazamennénk?

- Oké…felőlem mehetünk- álltam fel a bár székéről- Szia Berta! Majd jössz!- köszöntem el.

Mindenkitől elköszöntünk és Liamnek még egyszer boldog születésnapot kívántunk és elindultunk haza. Ahogy kimentünk a bár ajtaján, ott volt pár lesifotós, de gyorsan beszálltunk a kocsiba és hazaindultunk.

- Gondolom itt alszol!?- kérdeztem Hazzt mikor kiszálltunk a kocsiból.

- Hát ha nem zavarok, akkor igen itt aludnék.

- Akkor itt alszol, mert nem zavarsz- nevettem fel és becsuktam magam mögött az ajtót.

Levettük a cipőnket, majd a táskámat leraktam a cipős szekrény tetejére. Elindultunk a lépcsőhöz, de Harry megállított.

- Várj! Ezt mindig is kiakartam próbálni- mondta nekem nagy szemekkel, majd kezemet átrakta a nyakán, másik kezét a lábamhoz illesztette és felemelt.

- Harry te mit csinálsz? Nem vagyok én menyasszony- kuncogtam halkan.

- Hát ezt mindig is megakartam tenni a megfelelő lánnyal és most eljött az ideje.

Elindultunk a lépcsőn, fel a hálószobámba. Harold lábával belökte az ajtót, majd lefektetett az ágyra. Lágy csókokat kezdett adni a számra, majd ezek a csókok is szenvedélyesebbé kezdtek válni. Tudtam mit akar Harry és úgy érzetem, hogy vele biztonságba vagyok, ezért beszálltam én is a játékba. Lassan elkezdtem kigombolni a félig kigombolt ingjét, ezután levettem róla és a földre dobtam. Ő is elkezdte lecsúsztatni vállamról a ruhát és amikor már teljesen levette, már csak a fehérnemű maradt rajtam.

- Biztos akarod?- nézett rám Harry.

- Igen…biztos…akarlak Harry- válaszoltam neki, majd tovább folytattuk azt, amit elkezdtünk. Meleg teste szorosan ölelkezett az én testemmel és készen álltam arra hogy odaadjam magamat neki.