13.fejezet:Good Morning!!

Olyan reggel 7 óra körül lehetett mikor kinyitottam szemeimet. A korteremben volt egy üres ágy, azon keltem fel. Nem volt senki se a szobában, csak én és Berta. Ahogy megláttam hogy ott fekszik mellettem, rögtön kiugrottam az ágyamból és a mellette lévő székre siettem. Nagy öröm könnyek folytak szemeimből, hiszen láttam hogy lélegzik, ami azt jelenti hogy életben maradt. Annyira örültem neki hogy nem vesztettem el és örültem hogy isten meghallgatott és segített. Lassan odanyújtottam remegő kezem az övéhez és kezét az én kezeim közé helyeztem. Pillantásomat az ő becsukott szemeire céloztam és csak azt néztem ahogy alszik. Pár percig csak néztem barátnőm hófehér arcát és csak akkor vettem észre hogy Ni és H nincsenek itt. Vajon hol lehetnek? Biztos kint ülnek a korterem előtt és ott vigyáznak ránk. Lassan az ágyra helyeztem barátnőm kezét, felálltam és az ajtó felé siettem. Ahogy nyitottam volna az ajtót, a kilincs már lefelé hajlott. Az ajtó kinyílt és egy kicsivel idősebb, de gyönyörű nőt láttam az ajtóban. Fehér köpeny volt rajta és pár lapot tartott a kezében.

- Oh elnézést…- léptem hátrébb az ajtótól.

- Semmi gond…úgy látom felébredt- mosolygott rám- Én Mrs. Parker vagyok, Berta orvosa.

- Üdvözlöm, én Klaudia Smith vagyok Berta barátnője. Minden rendben van vele?

- Igen minden rendben van vele…a bal karján lévő vágások hála istennek nem olyan mélyek, és a gyógyszerek is amit bevett, azok is csak altató, fájdalom csillapító és nyugtató volt.

- Értem...- esett le egy hatalmas kő a szívemről- és mikor jöhet haza?- tértem át egy másik témára.

- Hát még pár napot bent tartjuk  hogy kipihenje magát és utána már haza is mehet.

- Oh remek. Köszönöm szépen. Esetleg nem tetszik tudni hogy hova lett innen 2 férfi?

- Harry és Niallre gondol?- mosolyodott el- ismerem őket, hisz a lányom oda van értük és igen tudom hol vannak. Itt vannak az emeleten a büfében. De most nagyon sajnálom, de mennem kell egy másik betegemhez. Később még beszélünk és ha felébredt Berta, akkor kérem szóljon és  visszajövök megvizsgálni.

- Persze. Természetesen szólok és köszönöm doktornő- köszöntem meg a munkáját.

- Ugyan már…ez a dolgom- vigyorgott rám és kiment az ajtón. Én visszaültem Ber mellé most hogy tudtam hol vannak a fiúk és ott vártam őket, közben barátnőmre vigyázva. Hatalmas volt a csend és csak vártam hogy megérkezzenek a srácok is és felébredjen a mellettem fekvő betegem. Szorosan fogtam a kezét az ágyban fekvő lánynak és halkan beszéltem is hozzá hogy itt vagyok és vigyázok rá. Pár perce csak ültem és beszéltem Bertához, mikor a fiúk betoppantak az ajtón. Harry odajött mellém, köszöntött egy hatalmas csókkal és leült a mellettem lévő székre. Niall odajött mellém és megkérdezte hogy van-e valami és elmondtam neki mit mondott Mrs. Parker. Ahogy befejeztem a beszámolót egy másik témára kanyarodtam.

- Figyelj Niall…én bocsánatot szeretnék kérni a tegnapi dolog miatt. Nagyon ki voltam borulva és ideges voltam, ezért mondtam azt a sok hülyeséget. Nagyon sajnálom és remélem megbocsájtasz- fordultam felé egész testemmel.

- Semmi gond Klau. Igazából teljesen igazad volt, még ha nem is gondoltad komolyan. Nagyon hülye voltam és csak arra gondoltam, ami szerintem volt jó ötlet, de még az is rossz ötlet volt. Szeretem ez a szőke szépséget és nem akarom elveszíteni. Ő jelenti nekem a világot és nagyon remélem hogy meg fog tudni nekem bocsájtani- ment Ni az ágy mellé és szemében láttam a majdnem kicsorgó könnyeket. Oda mentem hozzá és egy nagy öleléssel vigasztaltam meg. Nem akartam őt tegnap megbántani, de nagyon ideges voltam és ha ideges vagyok sok minden kicsúszik a számból, amit nem gondolok komolyan. Bocsánatot kértem tőle, majd visszaültem Harry mellé a székre. Annyira lassan telt az idő és csak azt figyeltem, hogy mikor fogom már látni barátnőm gyönyörű tengerkék szemét, ami csak úgy csillog a boldogságtól. Már 8 óra körül járt az óra mutatója, mikor a gyomrom akkorát korgott, hogy az egész korterem vízhangozott tőle. Nem ettem semmit tegnap ebéd óta, ezért megkértem Hazzt, hogy hozzon már nekem valami kis finomságot a büféből.

- Nem-nem szépség. Most szépen felállsz és elmegyünk ketten az ebédlőbe. Nem ülhetsz itt egész nap. Niall itt lesz és ha történik valami, azonnal szól majd nekünk. Ugye Niall?- nézett az ír társára, aki csak egyet bólintott. H megfogta a kezemet, felálltam és nagy nehezen elindultunk egy reggelire. 1-2 ember felismert minket, de kedvesek voltak és nem zavartak. Gyorsan kinéztem hogy mit kérek reggelire, majd Hazz is kért egy kávét és leültünk egy üres asztalhoz. Ahogy helyet foglaltunk azon nyomban már neki is fogtam az ételnek. A reggeli egy finom kis tojásrántotta volt salátával és narancslével. Mennyei volt a tojás és a narancslé az nagyon friss volt. Harry is iszogatta saját kávéját és közben sokat beszélgettünk. Kiderült hogy tegnap elaludtam lent a padon és Hazz talált meg engem, ezután felhozott és lefektetett engem is az ágyra. Nagyon kedves volt tőle és nagyon aranyos volt, mert miattam és Ber miatt mind a ketten lemondták a próbát, csak hogy mellettünk lehessenek. Mikor befejeztem a reggelimet és Harold is megitta a kávéját, elindultunk a korterem felé. Ahogy a folyosó végére értünk, Hazz visszarántotta a csuklómat és elhúzott a másik irányba.

- Harry mit csinálsz? Vissza kell mennünk Bertához. Lehet hogy már felébredt.

- Ha felébredt volna, akkor Niall már szólt volna, de nem szólt szóval még pihen. Addig is gyere lemegyünk egy kicsit sétálni. Rád fér már egy kis friss levegő. Nem lehetsz egész nap a szobában. Elhiszem hogy félted Bert, de attól még hogy ott leszel vele, nem fog hamarabb felkelni- húzott maga után a liftbe.

- Jól van igazad van. Rám fér egy kis séta, de megígéred hogy 10-15 perc után már megyünk is vissza. Oké?- Hazz bólintott és a lift ajtaja kinyílt, jelezve hogy a földszinten vagyunk.

Kézen fogva suhantunk át a folyosón ki a kertbe. Nappal még gyönyörűbb volt. A nap is még kicsit lent volt és gyönyörűen nézett ki ahogy a fehér kavicsokon a nap sugarait lehetett látni.

Sok idős néni és bácsi sétált kint és nagyon sok gyerek is játszott a szép almazöld füvön. Volt egy-két terhes nő is, de láttunk pár fiatal terhes lányt is. Nagyon sokat sétáltunk a rózsaszín fák között és nagyon romantikus volt, amikor Hazz leszakított nekem egy szál vörös rózsát az egyik bokorról. Letérdelt elém és hülyéskedni kezdett hogy megkéri a kezemet. Egy nénike sajnos komolyan vette és odajött hozzánk gratulálni, de mondtuk neki hogy csak viccelődött az én kis párom. Nem messze megláttuk azt a padot ahol este ültem le. Most sem cselekedtünk máshogy, helyet foglaltunk a padon és folytattuk tovább a beszélgetésünket. Harry elmesélte hogy Gemma hívott reggel hogy érdeklődjön hogy van Berta. Igen ma nem jött le, de megbeszéltük hogy amint rendben lesz minden, szívesen fogadjuk őt. Az én hosszú hajú göndörkém azt is elmondta hogy jövő héten indulnak el Amerikába a turnéra és akkor jutott eszembe hogy nekem is akkor kezdődik az egyetem. Egy kicsit izgultam hogy milyen lesz az új közösség, de rájöttem hogy ezen izgulni még ráérek, most inkább Berta miatt izguljak. Bertáról jut eszembe, hogy már eltelt a 15 perc és vissza kell mennünk. Felálltam a padról és szóltam Harrynek hogy eltelt a 15 perc mennünk kell.

- Rendben már is megyünk, de várj még egy percet. Adni szeretnék neked valamit. Gondolom tudod hogy én imádom a gyűrűket, ezért arra gondoltam hogy lehetne egy közös gyűrűnk. Nyugodj meg nem kérem meg a kezed, de szeretném ha tudnád hogy nagyon szeretlek és ezért adnám ezt neked, ami rám emlékeztet és ha Amerikában vagy épp máshol leszünk turnén, akkor ha ránézel erre a gyűrűre, akkor tudni fogod hogy ezt a szerelmedtől kaptad, azaz tőlem- húzta fel ujjamra az ékszert. Egyszerű kis karika gyűrű volt, de nagyszerű. Könnyes szemmel megköszöntem és egy hatalmas csókot nyomtam ajkaira, majd a nyakába ugrottam. Nagyon meglepett vele és nagyon boldoggá is tett. Tudtam hogy ha a rajongók ezt meglátják ki fognak nyírni, mert azt hiszik hogy Harry megkérte a kezem, de ez most nem érdekelt. Az érdekelt hogy boldog és szerelmes vagyok azzal, akit a világon a legjobban szeretek. Még egyszer megköszöntem a csodálatos ékszert és elindultunk Niallhöz és Bertához az épületbe. Nagy léptekkel haladtunk az ajtó felé, de megálltunk egy baleset miatt. Előttünk esett el egy kislány és segítettünk neki visszamenni a szüleihez. Ahogy átadtuk a kislányt az anyukájának, már tényleg az ajtó felé vettük az irányt. Ahogy átléptük a küszöböt egy pillanatra visszanéztem, majd Harryre, aki a lifthez sietett. Ahogy beszálltunk a liftbe, két 14-15 éves lánnyal álltunk szembe. Természetes hogy rajongók voltak és azonnal sikongatni kezdtek- persze csak halkan hisz még is csak egy korházban vagyunk- és megölelték Harryt. Képet is csináltak, majd mi kiszálltunk a liftből ők pedig tovább mentek. Gondolom észrevették az aprócska dolgot az ujjamon, mert elég furán néztek ránk mikor kiszálltunk a mozgó dobozból. Ahogy az ajtó elé értem, nagy gyorsasággal nyitottam be, de barátnőm még mindig csukott szemekkel feküdt az ágyban és ahogy látom Niall is elaludt egy kicsit. Halkan léptünk be a szobába és csöndben vettük le kabátunkat. Ahogy közelebb léptünk Harryvel, akkor vettem csak észre hogy Ni, Ber keze mellett helyezte el fejét és úgy aludt el. Mi leültünk az egymás melletti székre, majd halkan olvasgatni kezdtem a tegnapi újságokat. Igaza volt Stylesnak.

Hisz azt mondta hogy a tegnapi esetnek már úgy is híre lesz a mai újságban és tényleg így volt. Szörnyű hogy még ilyen helyzetbe se hagyják békén az embert. Most már értem miért is nehéz a fiúk élete. Természetesen képek se maradtak ki a cikkből. Az egyiken mi voltunk Hazzal ahogy sietünk a kocsihoz, a másikon meg ahogy Niall meg érkezik a korházba.

’ A tegnap este valószínűleg nem egy átlagos este volt a One Direction tagjának Harry Stylesnak és barátnőjének Klaudia Smithnek. Az este azt a hírt kapták meg valahogy a rajongók, hogy Klaudia és barátnője házában baleset történt. Még nem lehet tudni hogy mi történt tegnap este, de az biztos hogy nagy szörnyűség, hiszen még a mentő is kiment a helyszínre és sürgősen szállították el, valószínű Klau barátnőjét, Bertát. Ahogy a képeken is látszik Klau és Harry azonnal Berta után ment a korházba és ma reggelig még nem is látták őket, ami azt jelenti hogy még mindig ott vannak a korházban és ami a másik képen is látható, hogy Niall is utánuk ment. Mostanában felröppent az a hír hogy a Niall és Berta párosnak sajnos vége, de ha már Niall is ott van a korházban, akkor tényleg nagy baj lehet. A rajongók se hagyták ezt szó nélkül és kiírtak minden félét Twitterre, Facebookra vagy instagramra. Nagyon sokan kértek bocsánatot a lánytól, hogy annyira bántották őt és sajnálják hogy ezt történt és jobbulást kívánnak, de most is volt pár ember, aki messzire ment és utálkozást írt ki profiljára. Reméljük minden rendben jön Bertával és reméljük megtudjuk hogy mi is történt azalatt az egy este alatt.’

Hogy milyen undorítóak az emberek. Már rögtön azt akarják tudni hogy mi van Berrel, hogy már rögtön hírt csináljanak belőle. Na és ott vannak az utálkozók. Ők még undorítóbbak. Még ezek után is bántják a barátnőmet és rondábbnál rondább dolgokat írnak ki. Hát én már a helyükbe szégyenemben süllyedtem volna el. Nagyon mérges lettem, ezért egy kis szöveget kiírtam twitterre.

’ Azok akik Bertáért aggódnak azoknak azt üzenem, hogy minden rendben van vele és meg fog gyógyulni. Az utálóknak pedig azt üzenem, hogy gondolkozzanak el magukon hogy milyen emberek. Én a helyetekben már rég elsüllyedtem volna szégyenemben. Miért jó ez nektek? Milyen emberek vagytok ti? Ti nevezitek magatoknak Directionereknek? Hát gratulálok. Ti nem is vagytok Directionerek. Ha igazán szeretnétek a fiúkat, nem bántanátok őket. Ezzel amit csináltok, ezzel bántjátok őket ha nem vettétek volna még észre. Undorító. Akik voltak olyan kedvesek és bocsánatot kértek vagy bármi, azoknak még egyszer köszönöm és tudom hogy Berta meg fog nektek bocsájtani. Xxx.K.’

Most hogy kiírtam ezt a dolgot, letettem telefonom és Bertára koncentráltam. Dél körül volt és már ebédelni kellene. Harry odaosont Niallhoz és halkan hozzászólt hogy jöjjön el velünk ebédelni. Niall azt mondta inkább itt marad, de mi nem engedtük neki. Szépen felhúztuk a székről és elvittük magunkkal. Neki is enni kellett. Gyorsan kértünk magunknak ebédet és leültünk ahhoz az asztalhoz, ahol reggel is ettünk Hazzal. Niall csak csipegetett az ebédjéből, de egy kicsit megnyugtattam hogy minden rendben lesz és már sokkal nagyobb étvággyal evett. Én is folytattam az ebédemet, ami egy finom rántott hús volt salátával. Ahogy végeztünk, Niallel az élen mentünk vissza a korteremhez. Amikor a szőke ír benyitott az ajtón, rögtön beszaladt. Mi amiért lemaradtunk egy kicsit nem értettük miért szaladt be ilyen gyorsan, de amikor odaértünk az ajtó bejáratához, Harry kezét elengedve én is odaszaladtam az ágyhoz. Berta. Berta kinyitotta végre szemét és ahogy elnéztem nagyon sápadt volt.

- Oh Berta- öleltem meg- végre hogy felkeltél. Tudod mennyire aggódtunk? Olyan buta vagy istenem. Ígérd meg hogy sohasem csinálsz ilyet többé. Ígérd meg.

- Szia Klau! Nagyon sajnálom…nem akartam, de ezt kérlek máskor beszéljük meg.

- Szia!- lépett mellém Niall.

- Hát te mit keresel itt? Klau miért van itt?- nézett felém, majd vissza Niallre- Most azonnal menj innen. Nem akarlak látni Niall. Soha de soha többé nem akarlak látni és még csak hallani sem szeretnék rólad- üvöltött Berta könnyes szemekkel.

- Sssss Berta…nincs semmi baj. N miattad van itt. Kérlek nyugodj le. Elhiszem hogy dühös vagy, de nyugodj le- nyugtattam meg barátnőmet. Niall te pedig menj most ki, majd később beszéltek, csak lenyugszik Ber és beszélhetsz vele- fordultam Ni felé. N bólintott egyet, majd megfordult és kiment a korteremből. Harryt megkértem menjen utána nehogy valami butaságot csináljon.

- Klau kérlek mond meg Niallnek hogy menjen el. Nem akarok soha többé vele találkozni. Ő is ezt mondta akkor miért van itt? De tudod mi a legnagyobb baj? Hogy legszívesebben kiugrottam volna az ágyból és a karjaiba ömlöttem volna. Szeretem Klau és már most hiányzik, de nem lehet. A kettőnk kapcsolatának már végleg vége. Ő is ezt mondta, ezért is nem értem mit keres itt.

- Azért van itt, mert szeret téged és fontos vagy neki. Meg van több oka is, de azt majd ő elmondja. Mindjárt szólok Mrs. Parkernek, megvizsgál, utána eszel és pihensz majd egy kicsit és ezután ha úgy érzed beszéltek vele.

- De honnan tudta hogy itt vagyok? Honnan tudta hogy…hogy az akartam lenni?- ült fentebb, amiben segítettem neki.

- Hát én hívtam fel. Felhívtam, mert jobb ha tőlünk tudja meg, mint az újságoktól.

- Az újságoktól?- kérdezte remegő hangon barátnőm.

- Igen és amit gondoltunk az be is igazolódott. A mai újságban benne is van a tegnap este.

- Hogy mi?- ült fel idegesen- És kép is van vagy mit írtak?

Elvettem a másik székről az újságot és odaadtam neki. Gyorsan elkapta és könnyes szemekkel, gyorsan lapozgatni kezdte az újságot. Ahogy megtalálta azt az oldalt amit keresett, belemerült az olvasásba. Miután elolvasta az egész cikket, lerakta az éjjeli szekrényre és felém nyújtotta kezét.

- Kérem a telefonom.

- Minek az neked? De amúgy is otthon van. Nem tudom most odaadni.

- Akkor add oda a tiédet. Kérlek.

Kivettem a zsebemből a telefonom és odanyomtam kezébe. Gyorsan kezdte el pötyögtetni a billentyűzetet, majd pár másodperc után ujját kezdte el húzogatni a képernyőn. Ahogy arcát néztem, egyszer csak  könnycseppeket láttam meg.

- Na jó Berta kérem a telefont. Mit nézegetsz rajta?- vettem ki kezéből és ahogy a képernyőre pillantottam az utálók üzeneteit láttam meg. Telefonomat elraktam a zsebembe és szorosan magamhoz öleltem az ágyban síró szépséget. Hosszú percekig csak így voltunk és könnyeivel a vállamnál található ruhaanyagot áztatta. Én nyugtatóan simogattam hátát, de nem használt. Ezért elérkezett a beszéd ideje.

- Na figyelj. Elég legyen a sírásból. Ne foglalkozz már velük. Ők ezt azért csinálják, mert jól esik nekik, de egyáltalán nincs igazuk. Emlékezz csak vissza mit mondtál nekem 15 évesen. Azt mondtad hogy ne foglalkozzak azokkal, akik csak piszkálni akarnak engem. Azért csinálják hogy szomorúnak lássanak és ha ezt meg is mutatom nekik, akkor csak jobban fogják csinálni. Azt mondtad hogy mindig mosolyogjak a szemükbe, mert nekik ez a legnagyobb fájdalom hogy engem boldognak látnak annak ellenére, hogy ők miket mondtak rám. Most itt az idő, hogy én mondjam ezt neked. Ne foglalkozz velük. Ő nekik fogalmuk sincs hogy milyen vagy, mert nem ismernek. Így ítélkeznek feletted, ami nagy hiba, de neked csak az legyen a szemed előtt hogy vannak barátaid és családod, akik magadért szeretnek és van rajtam kívül még 9 legjobb barátod és ott van a családod is, akik mindig melletted állnak. És az legyen még mindig a fejedben, hogy nem vagy szörnyű ember, mert Niall beléd szeretett. Nem Selena Gomezbe, nem Katy Perribe, hanem beléd. Ők sztárok, de te nem voltál az amikor Ni beléd szeretett. És még is te kellettél neki, mert egy csodálatos ember vagy. Ni nem az a fajta ember, aki csak úgy beleszeret valakibe, hanem azt ki kell érdemelni. Ezt te kiérdemelted, mert hatalmas szíved van, gyönyörű vagy és kedves. Olyan vagy mint Niall és még a vak is látja hogy ti összeilletek és hogy nektek együtt kell lennetek. Szóval most azonnal hagyd abba a sírást és ne engedd hogy szomorúvá tegyenek az utálók, mert nekik ez a boldogság. Ne add meg nekik a boldogságot, mert nincs igazuk. Legyél velük kedves. Ez a legnagyobb fegyver ellenük. Ezzel tudod a legjobban bántani őket.

- Istenem Klau…köszönöm szépen! Fogalmad sincs mennyit jelent ez nekem és remélem hogy egy nap meg tudsz bocsájtani nekem azért, amit tegnap csináltam- törölte le könnyeit a szeme alól és megölelt.

- Nem fogok megbocsájtani, mert nem is haragudtam. Egy cseppet se haragudtam rád, csak féltem hogy mi fog veled történni, de ezt most ígérd meg nekem hogy ezt soha a büdös életbe nem fogod újra megcsinálni- engedtem el.

- Rendben megígérem. Behívnád a fiúkat?

- Niallt is?

- Niallt is.

- Rendben. Beengedem őket, addig én elmegyek és szólok a doktornőnek.

Adtam homlokára egy puszit, majd elindultam a folyosóra. Ahogy kinyitottam az ajtót, Niall kék szemeivel néztem farkas szemet.

- Hogy van? Minden rendben vele?- ugrott fel a székről és mellém sietett. Szép lassan Hazz is felállt és ő is odajött hozzám.

- Igen minden rendben. Lenyugtattam őt és azt üzeni hogy hívjalak be titeket. Én elmegyek szólni a doktornőnek hogy felébredt, addig ti vigyáztok rá.

- É-én is bemehetek?- csillant fel Niall, tengerkék szeme.

- Igen te is, de arra gondoltam hogy csak te mennél be, Harry te pedig velem jönnél és akkor megtudnátok beszélni a dolgaitokat.

- Nem is tudom. Nem kéne még pihennie?- vakart bele dús hajába Ber szőke hercege.

Bementem Ber mellé, megkérdeztem hogy jó-e neki ha most beszél Nivel és beleegyezett. Én visszamentem a fiúkhoz, elmondtam Niallnek a hírt és mi ketten Hazzal elindultunk a dokihoz. Annyit láttam még a sarokról, hogy N vett egy nagy levegőt és bement a hercegnőjéhez. Kerestünk egy ápoló nőt, aki rögtön Mrs. Parker keresésére indult. Mi visszasétáltunk a 222-es szobához, de még nem mentünk be hagy beszéljenek csak a két álom pár, ezért leültünk a szoba előtti lévő székekre. Nagyon fáradt voltam, hisz nincs megszokva hogy reggel 7-kor keljek, ezért ráhajtottam fejemet az én hercegem vállára és egy kicsit behunytam szemeimet. Megkértem Haroldot hogy beszélgessünk, mert ha csak csöndben fekszem a vállán, elfogok aludni. Sokat beszéltünk arról hogy már nagyon várja az Amerikai turnét, de nagyon fog engem hiányolni. Megbeszéltük hogy minden nap felhívjuk egymást és beszélgetünk, de ez is nagyon nehéz lesz, hisz amikor ő ráér- délelőtt- akkor én iskolába leszek. Délután amikor hazaérek az egyetemről, akkor tudunk pár percet beszélni, de akkor már készülődni fognak a fellépésre és este se tudunk annyit beszélni, mert amikor vége a koncertek nem hiszem hogy hulla fáradtan velem lesz kedve beszélgetni. Nem baj. Meg fogjuk oldani, mert a szerelmünk erős és kibírunk mindent. Azt is megbeszéltük hogy majd egy hétvégén elmegyek Amerikába és vele töltök egy egész hétvégét. Már most támadt egy ötletem, hogy majd az egyik hétvégén meglepem őt és átrepülök hozzá. Természetesen nem csak én fogok átmenni hozzá, hanem ha tud ő is haza fog repülni hozzám. Már csak 1 hét van hátra hogy együtt legyünk és ezt az 1 hetet ki is fogjuk használni. Bevallom félek. Félek hogy megfogjuk-e oldani ezt az egészet, de én vállalkoztam erre. Tudtam hogy lesznek olyan dolgok hogy például egy egész hétig nem fogjuk látni egymást, vagy akár egy egész hónapig, vagy kitudja az is lehet hogy fél évig. Nehéz lesz, de tudom hogy megfogjuk oldani ezt a dolgot.

- Jó napot kívánok! Jól hallom hogy felébredt Berta?- szakította félbe gondolkodásom egy ismerős női hang.

- Igen jól tetszett hallani doktornő- álltam fel és kezet fogtam vele.

- Klaudia megkérhetem valamire?

- Persze bármire. Mi lenne az?

- Tegezhetnénk egymást? Azért olyan öreg nem vagyok- nevetett fel.

- Persze...bocsánat.

- Nem történt semmi. Szóval szólíts csak Melissának.

- Rendben Melissa. Most Niall bent van, mert megbeszélik a dolgaikat, de szerintem már megbeszélték, mert nevetéseket hallok bentről.

Mel bekopogott az ajtón és lassan kinyitotta. Nekem a szám maradt tátva, hisz Niall és Berta egymást kezét fogták, úgy mint én is Harry. Leültünk az ágy melletti székekre és ahogy Ber rám nézett a szájáról csak annyit olvastam le, hogy köszönöm. Én bólintottam egyet, utána Niallra néztem rá, aki ugyan úgy megköszönte én meg csak legyintettem egyet.

- Na minden rendben vagy úgy látom, de most meg kellene téged vizsgálnom- mosolyodott el Mel.

- Rendben, de bent maradhatnak Klauék?- ült fentebb Berta és most nem én, hanem Niall segített neki.

- Természetesen. Miután megvizsgáltalak, utána enned kéne, hogy a gyomrod valami ételhez jusson.

- Majd én hozok neked valami finomat- vigyorgott N, mint valami kisgyerek, aki új ajándékot kapott.

Melissa neki is fogott a vizsgálatoknak, de nekem megcsörrent a telefonom. Bocsánatot kértem és kimentem a szobából és fogattam a hívást. Berta szülei voltak, hogy látták az interneten a tegnap este történt dolgot és amiért nem bírták elérni Bertát, tudták hogy igaz és már úton vannak hozzánk. Megmondtam nekik melyik kórházban vagyunk és mondtam hogy nem kell izgulni mert minden rendben van. Azt mondták hogy amilyen gyorsan csak tudnak már itt is lesznek, elköszöntek és letették a telefont. Mielőtt még benyitottam volna a szobába, megint megcsörrent a telefonom. Gemma volt. Ő is Berta felől érdeklődött és elmondtam neki hogy minden rendben van és ha úgy gondolja hétvégén lejöhet hozzánk. Nagy örömmel mondott igent és már most tudtam hogy jót fogunk mulatni és már addigra Berta is jobban lesz. Elköszöntem Gemmától és visszamentem a többiekhez. Mikor leültem Harold mellé, pont akkor végzett Melissa is és azt mondta, hogy holnapra még bent tartja Bert, de holnap után már haza is engedik. Mel illedelmesen elköszönt, mert mennie kellett egy másik betegjéhez, de mielőtt elment volna, megölelte Bertát és gratulált kettőjüknek. Ahogy kiment az ajtón a doktornő, azonnal Niallre és Bertára szegeződött H és az én szemem. Megkérdeztük hogy akkor most minden rendben van-e, és ők nagy vigyorral az arcukon válaszoltak egyszerre egy igennel. Berta megkérdezte hogy ki hívott fel és amikor kiejtettem a számon hogy a szülei, akkor elállt a szava és csak nagy szemekkel nézett rám. Nem akarta hogy tudjanak erről, de amikor megtudta hogy már úton vannak ide, csak még idegesebb lett hogy mit fognak vele csinálni. Megnyugtattam hogy nem lesz semmi baj és ha kell, mi itt leszünk mellette. Berta azt mondta hogy nem attól fél a legjobban hogy beszélnie kell a szüleivel, hanem ha megtudják hogy Ni miatt csinálta, akkor az apja kifogja nyírni Niallt.  Megnyugtattam mind a kettőjüket hogy nem lesz itt semmi baj- Niallon láttam hogy már most fél Berta apukájától- mert az apukája nem ilyen ember. Legfeljebb ha kérdezik hogy miért csinálta, akkor majd azt mondja hogy nem akarja elmondani. Tuti hagyni fogják a szülei. Egy hirtelen pillanatba Berta hasa nagyot korgott, ami azt jelezte hogy ennie kéne. Niall gyorsan elment Harryvel a büfébe hogy hozzanak valami finomságot neki, én meg addig kikérdezgettem hogy mit mondott Niall. Szóról szóra elmesélt mindent, de egyszer se fagyott le a szájáról a mosoly. Végre azt láttam rajta, amire már nagyon rég vártam. Boldog. Láttam rajta hogy halálosan szerelmes Niallbe és ez Niallnél is így van hogy halálosan szerelmes Berbe. Ha nem lennének most együtt én biztos kinyírtam volna őket. Megérdemlik mind a ketten a szerelmet és ezt egymásban találták meg. Örülök nekik és remélem most már minden rendben lesz köztük. Ahogy kibeszéltük őket, Berta már rólunk kérdezgetett. Elmeséltem neki milyen aranyos és kedves a családja és nagyon megszerettem őket. Ahogy csak meséltem és meséltem neki, egyszer csak közbe szólt.

- Hallod Klau te kurvára beleszerettél Harrybe. Nagyon örülök nektek és remélem hogy nagyon boldogok vagytok és lesztek is. Nagyon összeilletek és én tudtam hogy egyszer együtt lesztek és most tádáá- tette szét két kezét- itt vagytok. Imádjátok egymást és nem tudtok egymás nélkül élni.

- Hát nagyon szeretem az igaz és köszönöm hogy mellettem vagy- fogtam meg a kezét.

- Mi a franc. Basszus Klau miért nem mondtad?

- Még is mit?

- Hát hogy megkérte a kezedet- sikoltott Berta.

- Nem kérte megy nyugi. Csak adott egy gyűrűt, mert neki is ilyenje van és van egy közös ékszerünk. Ennyi az egész- nevettem fel.

- A francba. Pedig már beleéltem magam hogy koszorús lány leszek.

- Hol leszel te koszorús lány?- kérdezte Niall, mikor benyitottak az ajtón.

- Hát azt hittem Klau és Harry esküvőjén, de téves.

- Ja…gondolom a gyűrűre hitted azt hogy megkértem mi?- nevetett fel H, amikor odaült mellém és megfogta a kezemet.

- Hát igen, de nem baj. Majd valamikor máskor- kacsintott Ber.

- Nyugodj meg…leszel te még koszorús lány egy Klarry esküvőn…ugye hercegnőm?- adott egy finom, kávés ízű csókot.

- Igen hercegem- vörösödtem el.

Miközben Berta megette a fincsi csirkemellét, nagyon sokat beszélgettünk és megbeszéltük hogy mikor kiengedik Bert elmegyünk négyen a vidámparkba, hogy egy kicsit felszabaduljunk. Ahogy végzett Ni hercegnője a vacsorájával, megbeszéltük Harryvel hogy hazamegyünk és hozunk neki pár cuccot. Addig Niallel lemennek egyet sétálni az udvarra, mi meg „rohanunk” vissza hozzájuk. Ahogy kiléptünk a korház ajtaján, rengeteg fotós és rajongó volt ott. Csak úgy kattogtak a fényképezőgépek vakujai és a rajongok is „gyógyulj meg Berta” feliratos táblával tolongtak. Mi most nem foglalkoztunk az újság írókkal, a rajongóknak meg csak mosolyogva egy „köszönjük” szót kiáltottunk. Gyorsan beszálltunk a kocsiba és elindultunk hazafele. Ahogy bekanyarodtunk az utcánkba, már a végéről láttuk hogy nagy tömeg áll előttünk. Újság írok, akik megint csak egy sztorit akarnak. Ki gondolta volna. Ahogy leálltunk az út szélére, gyorsan kiszálltunk és nagy sebességgel mentünk be a mi kis kunyhónkba. Gyorsan fogtam egy táskát és abba belepakoltam a ruhákat és tisztálkodó szereket. Ahogy vettem fel a cipőmet, azt jelezve hogy kész vagyok, Harry megfogta a kezem és behúzott a nappalinkba.

- Szerintem nem kell annyira sietni- húzott magához közel.

- Miért mit szeretnél csinálni?

- Hát arra gondoltam…- folytatta volna tovább, de egy hatalmas csókkal tapasztottam be száját. Harry nem ellenkezett és lassan leültünk a kanapéra, csókunkat meg nem szakítva. A lágy csók kezdett hevesebbe átmenni és már éreztem Harry kezét a hátamnál, hogy a felsőmet akarja lehúzni. Ellen akartam állni, de nem tudtam. Kívántam őt. Mindennél jobban kívántam és amikor már a szoknyámnál tartott, megszólalt a telefonom.

- Francba- hagyta abba Harry- muszáj felvenned?

- Igen muszáj- simítottam végig kezemet puha arcán- Igen tessék?

- Szia Klau! Dóri vagyok. Itt vagyunk a 222-es szobába, de nincs itt Berta. Hol vagytok?

- Oh szia! Hát Berta kint van a kertben, én meg itthon vagyok összeszedem neki a cuccát, mert bent kell maradnia Szerdáig.

- Egyedül van kint? Bármi baja eshet.

- Nyugi Dóri…nem egyedül van kint. Majd meglátjátok kivel van. Na de most le kell tennem. Mindjárt ott leszünk. Szia!

Azért köszöntem el ilyen hamar, mert Hazz egész telefonálás közben a nyakamat puszilgatta és hiába mondtam neki hogy Berta anyukája az, ő nem hagyta abba. Igaz nagyon tetszett, de ha egyszer csak elnevettem volna magam, magyarázkodhattunk volna.

- Na gyorsan menjünk vissza a korházba, mert már ott vannak Dóriék- vettem fel a felsőmet.

- Rendben, de valld be hogy ha nem hívtak volna, tovább is jutottunk volna.

- Na Hazz öltözz- álltam fel a kanapéról és gyorsan elfordultam, mert éreztem olyan vörös vagyok mint egy paprika.

- Tudtam én- nevetett fel és utánam jött- szeretlek kicsim.

- Én is szeretlek de siess. Vedd a cipőd és induljunk- vettem vállamra a táskát.

Harold gyorsan felvette a cipőjét és gyorsan beszálltunk a kocsiba. Ahogy visszaértünk a korházba, az a nagy tömeg még mindig ott volt, de most nem annyira értünk rá hogy beszélgessünk a rajongókkal. Ahogy felértünk, a folyosó végéről láttuk hogy Niall egyedül ül kint a széken. Azt mondta hogy bent vannak Berta szülei és hat szem közt  akartak beszélni vele. Pár percet vártunk, majd bementünk. Üdvözöltem Dórit és Gábort, majd bemutattam nekik Harryt. Oda mentem Bertához és megkérdeztem mi van, és azt mondta hogy elmondott nekik mindent szóról szóra és azt is hogy Niall miatt tette, de hála istennek apukája nem csinált semmit. Leült mindenki Berta mellé és nagyon sokat beszélgettünk. Én egyszer csak rádőltem Hra, mert már nem bírtam tartani a fejem, de sajnos baleset történt. Elaludtam, mert már nem láttam mást, mint egy nagy feketeséget. Egyszer csak beugrott egy régi kép Harryről és újra nagy feketeség lett.