19.fejezet: Missing you...

*Harry szemszöge*

Egyre távolabb és távolabb kerültem tőle és már most éreztem az a hatalmas űrt a szívemben, amit ő hagyott ott. Igen tudom hogy nem rég még szakítani akartam vele, de nem megy. Túlságosan szeretem őt ahhoz hogy egy múltbeli hülyeség miatt hagyjam magára. Arra is rájöttem hogy nem tehetem meg az vele hogy most hagyom el, mert szüksége van rám és nekem is rá. Mi kiegészítjük egymást és ki is fogjuk örökre. Amikor meghallottam kiabálását, szívem ismét nagyokat dobbant, hisz tudtam hogy itt van. Évek óta nem éreztem ilyet, sőt még sohasem. Amikor megláttam hogy felém fut és amikor a karjaimba ugrott, hatalmas megnyugvást éreztem és tudtam hogy nem. Nem engedem el őt. Magamra haragudtam, nem is rá. Könnyes szemeitől nekem is könnyek csúsztak szemeimbe és amikor kimondta hogy szeret, minden fájdalmam eloszlott. Annyi ember van a világon és még is én kellek neki. Miattam bántotta magát, bizonyítva hogy nem csak rajongás amit érez irántam, hanem hangosan kijelenthetem hogy szerelem. Én sem hittem hogy ennyi idő alatt ennyire kötődök majd hozzá, de amikor megláttam első nap a pult mögött abban a cuki egyenruhában, tudtam hogy ez egy jel. Tudtam hogy nem véletlen vezetett oda az utam. Még a sarkon visszafordultam, intettem neki, majd nem láttam őt. Csak az emléke maradt meg bennem és az illata, amit még gyorsan beszippantottam magamba.

- Hé! Jól vagy haver?- jött oda mellém Louis és észrevette, valami nincs rendben.

- Csak már most hiányzik tesó! A mellkasomban hatalmas fájdalom van. Még sosem éreztem ilyet.

- Szerelmes vagy haver. De brutálisan. Hidd el tudom mit érzel. Amikor én voltam távol Eleanortól- csuklott el a hangja- ugyan így éreztem magam és bevallom most is ezt érzem. Hiányzik az ölelése, az illata és hiányzik az-az angyali mosolya- sütötte le szemeit.

- De akkor miért szakítottatok? Nem értem Tommo.

- A fanok. Mióta szakítottam vele, látom hogy boldogabb. Csomó képet rak fel, amin mosolyog és nem látszik rajta hogy szomorú. Jobb így neki. Talál majd egy nálam jobb barátot, akivel boldog lesz.

- Hülye vagy. Én is nézem a képeit, de annyira látszik hogy nem lépett még rajtad túl. Nagyon kilehet szúrni hogy erőlteti azokat a mosolyokat, hogy ne mutassa ki mennyire fáj neki. Oda és vissza vagytok egymásért. Nem fog jobbat találni nálad, mert ti egymásnak lettetek teremtve- szálltam be a repülő ajtaján és leültem a helyemre- szóval én az ajánlom, hogy ha hosszú szünetünk lesz, beszéljétek át.

- Talán igazad van. Én nem tudod mit tett veled Klau, de nagyon bölcs vagy- nevetett fel majd leült saját helyére.

- Mindig is ilyen voltam, csak ő kihozta belőlem. Most már önmagam vagyok és nem érdekel mit gondolnak. Ja és Louis- hajoltam hozzá közelebb- nekem mindig igazam van- súgtam egy kicsit halkabban, mire mind a ketten felnevettünk. A gép lassan felszállt és mindenki nagy álomba merült, kivéve én. Nem tudok aludni, akármennyire is álmos vagyok. Elővettem a kis barna könyvemet és a lap tetejére felírtam egy címet. „Az én őrangyalom”. Borzalmas sok érzelem van bennem és ilyenkor mindig dalszöveg írással adom ki magamból. Ezeket a szövegeket sosem mutattam meg senkinek és senki nem is tud róla. Mivel ez most Klauról fog szólni, egy meglepetés lesz neki. Igaz február 2-a még messze van, de ha szülinapján meghallja ezt a dalt, azt hiszem betudom én is neki bizonyítani mennyire szeretem. Talán ez is egy jel? Hisz én utánam született egy nappal és ha arra gondolok hogy igen ez egy jel, görcsbe rándul a gyomrom. 3 órája dolgozom a dalon, de azt akarom hogy tökéletes legyen, mint ő. Visszaraktam táskámba a régi naplót, majd újra megpróbálkoztam az alvással, de valami hiányzott. Klau puha feje hiányzott a mellkasomról és ahogy minden elalvás előtt végig puszilgat. Nem hallottam Smith halk kis szuszogását, csak már az alvó fiúk hangos horkolása sértette fülem. Elővettem telefonomat és egy aprócska üzenetet küldtem az én szépségemnek. Ahogy megírtam neki, pár perc se telt bele és rezzent telefonom hogy egy új üzenetem érkezett. Megláttam az Ő nevét a jelecske mellet és nagy sebességgel nyitottam fel a levelet.

Szia Bodri!Te is nagyon hiányzol nekem és nekem is hiányzik a párnácskám.

Remélem hamarosan hazatérsz hozzám és újra érezhetem azokat a puha ajkaidat az enyémeken. Ígérem odafigyelek és mindent szorgalmasan megtanulok.

Szeretlek Hazz és üdvözlöm a többieket is.

KS x.

Miért hiányzik ennyire basszus? Annyira hiányzik ahogy rám néz azzal a gesztenye barna szemeivel és azzal a gyönyörű mosolyával megdobogtatja a szívemet. Fülembe dugtam a halk zenét és úgy ültem végig ezt a hosszú repülő utat.

Ahogy megláttam LA hatalmas házait, tudtam hogy már csak percek választanak el attól hogy felhívhassam ŐT. Mindenki már arról beszél hogy hatalmas csoport van ott a repülőtéren és jobb ha felkészülünk. A repülő kerekeit éreztem az aszfalton és amikor megállt végleg, kiöveztem magamat és a fiúk után sétáltam. Rengetegen vártak ránk és ilyenkor mindig azt mondom magamban, hogy igen. Igen is nekünk van a legjobb és legnagyobb rajongó táborunk. Gyorsan fülemhez kaptam a telefont és vártam hogy fogadják a hívásom. Amikor meghallottam azt a vékony és csilingelő hangot, hatalmas mosolyra húzódott a szám. Nagyon jó volt a barátnőm hangját hallani és remek volt hallani ahogy az egész napját meséli. Egyszer csak azt hallottam hogy befejezte mondandóját és halk szipogásokat hallottam meg.

- Mi ez a hang? Klau ugye nem sírsz? Kincsem kérlek ne sírj. Nem szabad sírni, mert ha sírsz akkor mindig lehajtod a fejed, de nem szabad, mert akkor leesik a koronád. Kérlek hercegnőm.

- Annyira hiányzol…egész nap te jársz a fejemben.

- Istenem szépségem…te is nagyon hiányzol. El sem tudod képzelni mennyire. A repülőn is mindig csak te jártál az eszembe, ezért ki kellett mindent magamból adni és írtam egy dalt. Még nem pontos, de majd befejezem és eléneklem neked. Na de mesél milyen volt a napod?

- Hát reggel amikor…- folytatta volna tovább, de akkora hangzavar volt nálunk hogy nem tudta hallom-e vagy sem- Harry mi ez a hangzavar?

- Hát most értünk ki a reptér parkolójához és rengeteg rajongó van itt,- kezdett elhalkulni minden- de már a kocsiban vagyok szóval hallak téged.

Tovább mesélt a napjáról, majd elköszöntünk egymástól amikor a szállodához értünk.  Gyorsan lepakoltuk a cuccainkat, majd irány a stadion. Hatalmas forgalom volt még így korán reggel is az utcákon a koncert miatt. Egy-két rajongó eljött mellettünk a kocsival és úgy integettek nekünk, hogy én bevallom egy kicsit nevettem is. Nagyon aranyosak voltak. Ahogy megérkeztünk a hatalmas stadionhoz és bementünk az öltözőbe, közölték velünk hogy 1 órás szünetünk van, addig szétnézhetünk vagy itt is maradhatunk az öltözőbe. Egy kicsit felnéztem twitterre, de bár ne tettem volna. Teli volt az egész közösségi oldal olyan képekkel hogy Klau ölelgeti Ashtont és akkor tuti meg csal engem. Szóval egy egyetemre járnak. Legalább lesz ott neki valaki, akit ismer. Jó bevallom az elején nem volt szimpatikus a srác, de már belenyugodtam és nincs is vele semmi gond. Kiírtam egy szöveget és percek alatt jöttek vissza a válaszok hogy „Klarry is real forever” meg ehhez hasonlók. Örömmel néztem hogy nagyon sokan kiállnak a kapcsolatunkét és nem bántják Smitht. Volt még fél órám a próbáig, ezért megnéztem a hatalmas színpadot. Ahogy kiálltam a kis színpadra, úgy éreztem hogy boldog vagyok és ezt a rajongók is tudják meg. Csönd volt kint a rajongóknál, ezért mikrofon nélkül próbálkoztam. Beszívtam a levegőt és amennyire csak kifért a torkomon, kikiabáltam hogy „Szeretem a Directionereimet”. Meghallották. Másodperceken belül, akkora sikítozás lett kint, hogy mindenki aki bent volt velem együtt, nevetni kezdtünk. Játszani akartam még egy kicsit a próba előtt, ezért megfogtam a zöld színnel megjelölt mikrofonomat és bekapcsoltam.

- Szóval fanok mennyire érzitek magatokat jól hagy halljam!?- szólaltam bele a mikrofonba és akkor jöttek ki a fiúk is. Ők is beszálltak a játékba és hatalmas hangzavart csaptunk a stadionon kívül.

Mi lesz itt este, ha már ennyire sikítoznak? Te jó ég.

- Hmm…kedvem támad kiírni valamit Twittere- játszottunk még mindig a rajongóinkkal- idézőjel- olvastam amit írtam- az én őrangyalom, idézőjel bezár, H pont- kintről hatalmas sikoltozás jött be.

- Srácok lejárt az 1 óra pihenő, szóval nyomás az állványokhoz és próbáljunk.

Kis részeket énekeltünk a No Contorlból, 18ből, Steal My Girlből, Night Changesből és a Strory Of My Lifeból. Mikor végeztünk, átadtuk a terepet a The Vampsnak. Visszamentünk az öltözőbe és neki fogtunk a készülődének. Rajtam szokás szerint egy fekete farmer volt és egy szürke felső és a rajongók kedvéért, most felvettem az arany csizmám. Úgy hallottam imádják. Gyorsan beültem Lou székébe és elkészítette a „sminkemet”, majd a hajamat rám hagyta. Úgy is összevissza dobálom mindig, utána meg felkötöm, szóval azt mondta nem foglalkozik vele. Természetesen viccesen mondta. A rajongókat már be is engedték és már csak órák vannak hátra a koncert kezdéséig. Sam bejött hozzánk és most azt a meglepetést találta ki a rajongóknak, hogy koncert közbe kiválasztunk személyenként 5 embert és válaszolunk a kérdéseikre. Végre valami értelmes ötlete is támad. Nem az hogy utálom őt, de Paul volt mindig is az apukánk és nem fogja ezt ő pótolni. Eljött a meet & green perce és rengetek rajongókkal találkoztunk. Beszélgettünk velük egy kicsit, képeket csináltunk, majd ennek is vége lett és beálltunk a helyünkre. Ahogy elkezdődött az intro videó, eszembe jutott hogy ahogy most az én szépségem alszik a meleg takaróban. Ahogy kimentünk a nagy füstből rögtön bele is vágtam a Clouds dalba. Hatalmas tömeg volt és hihetetlen volt nézni ahogy mindenki ugrándozik a barátnőjével, vagy esetleg sírnak és ahogy feltartják a tábláikat hogy észrevegyük. Nagyon jól ment a koncert és elérkezett az a pillanat, amit bevallok nagyon is vártam. Hogy beszélgessek a rajongókkal.

- Louis te kezded- szólalt fel Liam. Nagyon vicces kérdéseket raktak fel, de volt Eleanoros kérdés is. Tomo után Zayn, Liam, majd Niall következett és végre rám került a sor. Kíváncsian vártam, milyen kérdéseket kapok. Lemásztam a színpadról ahogy előttem tették a fiúk.

- Szia hogy hívnak?- mentem oda először egy síró lányhoz, mert tudtam nagyon örülne ha őt választanám.

- Jessica- nyögte ki nagy nehezen, de nagyon meghatott hogy ennyire örül.

- Szép neved van- simogattam meg- szóval Jessica feltehetsz nekem egy kérdést, szóval ne kímélj.

- Mi az a dolog vagy pillanat, amit soha nem fogsz elfelejteni?

- Fantasztikus kérdés- mutattam rá- Az a pillanat amit sosem fogok elfelejteni, amikor kimondták az x faktorban, hogy bandaként továbbjutottunk. Felejthetetlen lesz, hisz ezáltal ismertelek meg titeket és a fiúkat. Megköszöntem a kérdését, majd tovább mentem egy másik személy keresésére. Megláttam az első sorban egy szülőt és úgy gondoltam miért ne? Vicces lesz.

- Üdvözlöm! Mi a neve?

- Karen!

- Nahát! Mint Liam anyukája! Szóval mi a kérdése felém?

- Hozzámennél a lányomhoz?- tette fel nevetve a kérdést.

- Nagyon sajnálom, de a szívemet már egy másik személy birtokolja.

- Tudom, de azért megkérdeztem. Én és a lányom is Klarrysek vagyunk és nagyon szeretjük Klaut.

- Köszönjük szépen és én is nagyon szeretem.

- És neked mi a kérdésed felém?- mentem a kis színpad elé.

- Itt van most veled Klaudia?

- Sajnos nem, mert ugye egyetemista és ezen a héten kezdte el az iskolát, de elmondok egy titkot, hogy a hétvégi koncerten itt lesz- erre a mondatomra hatalmas sikolyt kaptam, ami ismét megmelengette a szívemet.

- Hello!- mentem át a kifutó bal oldalára.

- Nekem az a kérdésem lenne, hogy ugye kiírtad twitterre, hogy „Az én őrangyalom”. Az mit jelent, vagy mihez van köze?

- Ez sajnos egy meglepetés, de az a személy akinek szól, remélem kitalálta.

- Na kérlek valamit mondj róla.

- Na jól van. Valaminek a címe, de többet nem mondok- kacsintottam rá és tovább indultam, megkeresni az utolsó személyt.

- Szia téged hogy hívnak?

- Klaudia- nevetett fel és én szinte lesokkolódtam.

- Na jó ez durva…hova valósi vagy?

- Akkor most kapaszkodj meg, mert Magyarországról jöttem.

- Te a barátnőm vagy, csak beöltöztél másnak?- viccelődtem és az egész stadion velem együtt nevetett- Na jó...ha ezt elmesélem Klaunak- nevettem fel- na de mi a kérdésed?

- Valamikor eljöttök koncertezni Magyarországra is?

- Smith is megkért erre és amikor voltam ott, akkor nekem is nagyon tetszett, szóval megoldjuk. Minden estre, kezdjétek el gyűjteni a koncertjegy árát- mindenki nagy nevetésbe tört ki, majd én visszapattantam a színpadra és tovább folytattuk a koncertet. Mikor vége lett és visszamentünk az öltözőbe, arra gondoltam hogy a kis szünetem ami lesz, Klauval töltöm.

Próbáltam őt hívni, hisz megígértem hogy koncert után azonnal hívom, de hívásomat nem fogadta. Többszöri csörgetés után sem vette fel, majd Bertánál próbálkoztam, de semmi. Nagyon aggódtam hogy valami baj van, ezét felhívtam azt az egyetlen személyt, aki tud segíteni. Ashton megígérte hogy elmegy és megnézi mi van. Kicsit megnyugodtam, de féltem. Féltem hogy valami történt.

- Hajji- zökkentett ki egy ismerős csilingelő hang.

- Lux! Hát szia kincsem- emeltem fel és ahogy két szép szemeibe néztem, rögtön egy remek tervem támadt.

- Te voltál a legjobb Hajji!

- Jajj köszönöm angyalom. Jól érezted magad?- adtam egy hatalmas puszit kipirosló arcára, majd egy bólintást kaptam válaszul.

- Nagyon jók voltatok Harry!- jött oda Lou.

- Figyi Lou…lenne egy kérdésem- fordultam felé, keresztlányommal a kezemben- Most mindjárt indul egy gép vissza Angliában és mit szólnál, ha Luxot is magammal vinném és bemutatnám Klaunak? Nem lenne gond?

- Dehogy baj. Nyugodtan, de akkor nagyon vigyázz rá és rengetek gépet csináljatok rendben?

- Rendben- nevettem Lou viccelődésén.

Gyorsan összekaptam pár ruhát és az én kincsemmel repültem vissza Londonba. Hosszú volt az út, ezért Lux már a kezemben aludt el, majd később én is álomba merültem a repülőn. Ahogy megéreztünk a reptérre, hívtam egy taxit és felhívtam Bertát. Azt mondta 2 körül végez K és ahogy telefonomra néztem pár perc és 2 lesz. A taxisnak azt mondtam vigyen az egyetemre, majd az út közepén Luxom is felébredt.

- Jó reggelt csipkerózsika! Jót aludtál?- vettem ölembe. Mivel most ébredt, csak egy aprót bólintott, majd mellkasomra dőlt, mint Klau szokott esténként. Nem hiszem hogy már csak percek kérdése és láthatom őt. Amikor odaértünk az egyetem kapujához, kifizettem a taxit, majd a telefonomat húztam ki szűk, fekete farmerom zsebéből. Írtam Knak egy aprócska üzenetet, hogy vár rá egy kis meglepetés, ezért siessen ki. Amikor megláttam hogy a hatalmas ajtó nyílik és egy gyönyörű lány lép ki az ajtón, tudtam hogy csak is az én szépségem lehet. Luxnak odasúgtam a fülébe hogy szaladjon oda hozzá és adjon neki egy hatalmas puszit. Ahogy útjára engedtem, én is felálltam és feléjük sétáltam. Nagyon sexi volt Klau abba a kétrészes kis pompon lány ruciba és bevallom egy kicsit be is indított. Ahogy rám nézett avval a két szép gesztenyebarna szemeivel, szívem akkorákat dobbant, hogy majd kiszakadt a helyéről. Légzésem is felgyorsult amikor közelített felém és amikor karjait a nyakam köré kulcsolta, lábaim annyira összerezzentek, hogy majdnem ott estem össze. Ez az illat hiányzott nekem. Amikor közelről is szemeibe néztem, azon nyomban számat az ő dús ajkaira helyeztem. A nyelve már is utat tört magának, de nem is bántam. Nagyon hiányzott ez az egész és ő is kibírhatatlanul. Megfogtam a cuccunkat, majd a kocsijával elindultunk az én házamhoz. Ahogy beléptünk a hatalmas házba azonnal hívtam egy éttermet és rendeltem egy finom ebédet. Miután végeztünk a finomságokkal, nagyon sokat játszottunk a mi kis csibészünkkel. Rengetegek fogócskáztunk és bújócskáztunk. Néha amikor Lux volt a számoló és mi bújtunk el barátnőmmel, egy-két csókot loptam tőle. Gyorsan átöltöztünk fürdőruhára és Luxal bementünk egy kicsit a medencébe. Klausz csak a rengeteg képet csinálta rólunk, de nem hagytam hogy csak kint üljön. Mivel ő maga nem fog bemenni, ezért egy csellel kell behoznom ide. Kiúsztam a medence széléhez s egy hatalmas mosollyal odacsaltam hogy leüljön oda. Hisz lehet ő nem tudja hogy én tudom, de a gödröcskéimet imádja és tudom hogy rávehetem vele bármire. Vizes kezeimet gyönyörű combjaira helyeztem, amibe egy kicsit bele is remegett, majd fentebb húzódtam és csókolni kezdtem. Imádom hogy ha a nyelvünket is használjuk, de most a tervemre kell koncentrálni, bármennyire is kívánom ezt a nőt. Kézfejemet egyre fentebb csúsztattam egészen a derekáig. Kicsit közelebb húztam magamhoz, majd egy hirtelen mozdulattal berántottam a vízbe. Luxal egymásra néztünk és nevetni kezdtünk. Amikor feje a én fejemmel volt egy szintben, kiengesztelésül meg akartam csókolni, de és én is beleestem az ő csapdájába.  Mikor már nagyon közel voltam puha és vizes ajkaihoz, ami elég rendesen beindította a fantáziám, fejemet a víz alá nyomta. Amikor feljöttem a víz alól, leráztam a vizet a hajamról, majd megfogtam a hajgumimat és felkötöttem hosszú hajamat, ami körülbelül már akkora mint Klaué. Láttam arcán most nála indul be a fantázia, ezért szorosan magamhoz húztam és egy kicsit rosszalkodtunk. Keresztlányom vékony hangját hallottam meg, ahogy nevemet kiálltja ezért odamentem hozzá. Azt mondta nagyon éhes és már elfáradt. Ahogy kiemeltem őt a vízből és kézen fogva sétáltunk a napozó ágynál álló királylányhoz, meghallottam hogy valakivel titkolnak előlem valamit. Rögtön kérdőre vontam és miután beküldte Luxot, tudtam hogy itt valami komolyról lesz szó. Ugye nem csinálta azt megint? Ha ismét bántotta magát én esküszöm hogy én is meg fogom tenni. Bármit meg fogok tenni, csak ne csinálja többé.

- Hallgatlak…- ültem le mellé a napozó ágyra.

- Ma reggel hajnalban egy fiatal lány becsöngetett hozzánk, hogy engedjük be, mert üldözi egy fickó. Csurom víz volt ezért adtunk neki tiszta ruhát és utána elmesélte hogy az a perverz állat, megerőszakolta az utcán és amikor a barátja megmentette leszúrta a fickó a barátját. Nem sokkal később csöngettek ismét és azt hittük hogy a lány szülei azok, de nem ők voltak hanem a fickó. Megkérdezte hogy hol a lány, de én nem akartam elmondani neki ezért a nyakamnál fogva felemelt és újra megkérdezte hogy hol van, de én akkor se árultam el és a késsel egy csíkot húzott a kezemen, majd ezt még kétszer megismételte. Ezután érkezett Ash és ellökte a fickót és megverte, majd bezárta az ajtót és megvártuk míg megérkezik a mentő meg a rendőrség.

Hogy mi van? Alig akartam elhinni. Az a mocskos fasz. Valahogy meg kell keresnem őt hogy kinyírjam. Mi az hogy bántotta az én hercegnőmet? Esküszöm úgy szét fogom verni hogy azt egy életre megemlegeti. Nem akartam elhinni. Klaut megkértem hogy mutassa meg a kezét és amikor megláttam a hegeket csuklójánál, a szemeimben lévő könnyek kicsordultak szemeimből, rá az ő kezére. Lassan felemeltem jobb kezemet, majd a hosszú ujjaimmal végig simítottam hegein, de rögtön abba is hagytam, hisz fájt neki.

- Ne haragudj…nem akartam- néztem rá kétségbeesetten.

- Semmi gond Harry, de te se sírj- törölte le kezeivel a könnyeket szemem alól- jól vagyok és ez a lényeg.

- De nem tudtam rád vigyázni- sütöttem le szemeimet.

- Nem is kell. Nagy lány vagyok Harry és nem tehetsz róla hogy ilyen emberek vannak a világon.

Erre már nem mondtam semmit, csak néztem a nagy semmibe. Egyszer csak felemelte felé eső karomat, majd hideg testével hozzám bújt és szorosan zárt magához. Felé fordultam és én is olyan szorosan öleltem magamhoz, mint még eddig soha.

- Szeretlek és ezt sose felejtsd el- nézett fel rám és egy picike puszit adott államra.

- Én meg imádlak kis személyi edzőm- hajoltam le hozzá és egy csókot hagytam rózsaszín ajkain.

Bementünk a meleg házba és Luxhoz csatlakoztunk. Klaudia finom kis sütit hozott nekünk, és az utána következett vacsora is mennyei volt. Megnézte még a kincsem a kedvenc meséjét, majd ásítva közölte hogy álmos. Karba vettem, majd felvittem a vendégszobába. Lefektettem a hatalmas ágyra, majd a kedvenc könyvét kezdtem el neki olvasni. Mikor becsukta picinyke szemeit, óvatosan betakartam és amikor az ajtó felé vettem irányomat, megláttam egy gyönyörű lány azt ajtófélfának támaszkodva, könnyeivel a szemében.

- Kukucskálgatunk?- fordultam meg amikor becsuktam az ajtót.

- Annyira aranyosak voltatok- bújt izmos testemhez.

- Azt mondta nagyon kedvel téged és reméli nagyon jó barátnők lesztek.

- Egyem meg de kis édes…nagyon megszerettem ezt a kis csajt.

- Én is nagyon imádom. Eddig csak egy lánynak mutattam be, de látom rajta hogy téged szeret a legjobban. Végül is nem csodálkozom rajta.

- Jajj Harry- adott egy puszit, majd megfogta kezemet és bementünk a hálószobámba.

Gyorsan lefürdött és felvette az egyik fekete pólómat. Én is gyorsan lezuhanyoztam a jó meleg vízzel, amitől el is álmosodtam. Felvettem a fekete Calvin Klein boxeremet, majd bebújtam szerelmem mellé.

- Imádom a tetkóidat!- bújt hozzám.

- Igen? Kölcsön adjak egyet?- nevettem fel halkan, hisz a szomszéd szobában alszanak.

- Ajj Harry…- nevetett fel ő is, amin nem bírtam nem elmosolyodni- Igazából majd szeretnék tetkót.

- Oh igen? És milyeneket? Lehetne majd egy egyen tetkónk. Mondjuk egy csillám póni?

- Harry ne fárassz- bökött oldalba, majd egy apró puszit hagytam ott homlokán- igazából szövegeket meg évszámokat szeretnék, de egy rajz is lesz, de nem mondom el mik lesznek, mert titok- magyarázta, közben a hasamon lévő lepkét és a mellkasomon lévő madarakat rajzolta körbe.

- Úgy is kifogom szedni belőled. Na de holnap mikorra kell bent lenned a suliba?

- Holnap edzőterembe kell mennünk egy egész napra, szóval nem megyünk be a suliba.

- Komolyan? És olyan edzőterembe mentek ahol mások is vannak?

- Igen. Miért?

- Akkor mi lenne ha én is veled mennék? Úgy is edzenem kell.

- És mi lesz Luxal?

- Elviszem majd anyáékhoz. Úgy is rég látták. A gépünk meg késő este indul szóval ráérünk.

- Jól van. Akkor majd megedzelek kicsit, mert már eléggé rád fér- gúnyolt ki, de tudtam hogy nem gondolja komolyan.

- Nagyon vicces vagy esténként nem gondolod?

Egy aprócska kuncogást kaptam válaszul, majd a mellkasomra feküdt, szemeit behunyva.

- Szeretlek Harry!- dörzsölődött hozzám.

- Szeretlek álomszuszék!- súgtam fülébe, majd egy puszit hajítottam feje búbjára.

- Jó éjt!

- Jó éjt hercegnőm!

18.fejezet: Az ígéret szép szó, ha betartják úgy jó

Átfordultam a jobb oldalamra, majd a baloldalamra és ezt vagy ezerszer megismételtem. Az első éjszakám borzalmas Harry nélkül. Hiányzik ahogy a forró mellkasára rádőlök és hallgatom szíve lüktetésének dallamát. Szám hiányolja puha ajkainak érintését, nyelvem pedig hiányolja harctársát. Még a gondolatába is beleborzongott a testem. Ahogy kinéztem az ablakon, láttam hogy az időjárás is kifejezi az érzelmeimet. Úgy zuhogott az eső, hogy még a kicsike teraszomra is beestek a kicsi és hideg vízcseppek. A villámok bevilágították az egész szobámat, a mennydörgések pedig megrezzentették a teraszajtót. Halk lépteket hallottam meg kintről és egyre hangosabbak lettek a szobám ajtaja felé. Amikor nem lehetett semmit se hallani egy halk kopogás hallattam meg a faajtómon. Testem hirtelen összehúzódott, de felültem az ágyamban, erőt vettem magamon és felálltam. Újabb kopogással próbálkozott valaki és elindultam kideríteni ki az a személy. Ahogy kinyitottam az ajtót, egy nagy kő esett le a szívemről, de ahogy megláttam barátnőm arcát, az a kő visszamászott a szívemre. Szemei olyan pirosak voltak a sírástól mint a paprika, kezében pedig egy ismerős pólót tartott. Gyorsan leültettem ágyamra az én aranyhajam és rögtön hozzábújtam. Meg se szólaltam, mire ismét sírásba kezdett és nagy nehezen egy nevet ejtett ki száján. „Niall” Már is tudtam mi a baja. Úgy látom nem csak én nem tudok aludni a hiánytól. Letöröltem könnycseppjeit a szeme alól és egy hatalmas nyugtató puszit hagytam ott homlokán. Magamhoz húztam és nyugtatásul hátát simogattam, amiről eszembe jutott Ő is. Harry mindig simogatja a rajongók hátát fotózás közben hogy nyugodtak legyenek. Szép lassan nekem is kifolyt egy könnycsepp, de amint piros orcámra ért, letöröltem és próbáltam erőt venni magamon, hisz Bertának most szüksége van rám. Felajánlottam neki hogy jöjjön át aludjon itt nálam, de ő csak egy fejrázással mondott nemet. Mivel hajnali 5 körül járt az óra mutatója, azt tervezte hogy megnéz egy filmet, hisz úgy is mindjárt kelni kell a suli miatt. Ber felállt, majd visszament a szobájába és berakott egy vígjátékot, hátha nevetésbe kap. Én nagyon szomjas voltam, ezért lesétáltam a konyhába. Öntöttem magamnak egy kis narancslevet, majd leültem a konyha közepén felállított ebédlőasztalhoz. A fiúk most nagy valószínűséggel pörögnek a színpadon és az egyik gyönyörű számukat éneklik. Az is lehet hogy Louis és Liam most locsolgatják egymást, vagy esetleg Harry köpködi a vizet, majd nekidobja egy rajongó fejének a még félig megtelt vizes palackját. Mivel vannak olyan rajongók, akik rögtön felnyomják a közösségi oldalakra amik történnek, felnéztem egy kicsit twitterre. Igazam volt. Teli volt az egész ilyen-olyan koncert képekkel és természetesen találtam Haroldról egy csomó képet és videót. Az első gif amit  megláttam, ismét könnyeket csalogatott szemembe. Rögtön le is mentettem telefonomba a többi képekhez. Amikor kiírta telefonom hogy a fotó lementve, csöngettek az ajtón. Vajon ki az aki ilyen későn csönget be hozzánk? Kinéztem a konyha ablakán, de nem láttam semmit, csak egy árnyékot a ház előtt, amikor odavilágított a kék villám. Nem mertem kinyitni, de hála istennek barátnőm is lejött, ezért együtt mentünk az ajtóhoz. Ahogy odaálltunk elé, még egyszer csöngettek, mire én bedugtam a zárba a kulcsomat és elforgattam benne azt. Kis résre nyitottam ki ajtómat, majd amikor kinéztem egy korunkbeli lány állt előttünk. A hajával együtt az egész lány elvolt ázva és úgy zokogott, hogy még a teste is beleremegett.

- Kérlek engedjetek be! Üldöz engem egy elmebeteg férfi. Kérlek segítetek- ordibálta.

Mi semmivel sem törődve, gyorsan beengedtük és jól bezártuk az ajtót. Bekísértem a nappaliba, Berta pedig felment az emeletre hozni egy törölközőt, és egy jó meleg takarót és tiszta,száraz ruhákat. Leültettem a háromszemélyes fotelre és hoztam neki egy pohár narancslevet. Berta is megérkezett a meleg cuccokkal és amikor átöltözött kicsit kikérdeztük.

- Miről beszéltél oda kint?- ültünk le mellé- milyen elmebetegről van szó?

- Hát a barátaimmal voltam egy buliban és ott találkoztam egy fiúval. Jókat beszélgettünk, meg meghívott egy italra is és később kimentünk sétálni. Elmentünk a parkba ott is beszélgettünk, majd mondta hogy mutat nekem egy jó helyet. Eljöttünk egy kicsivel arrébb és azt mondta hogy kár hogy nem ismert meg jobban. Ezután lefogta a számat, és ragasztószalaggal betapasztotta, majd kikötötte a kezemet egy oszlopnak és, és…- folytatta volna tovább, de újra sírásba kezdett. Gyorsan magunkhoz öleltük és próbáltuk megnyugtatni. Szóval az a mocsok megerőszakolta. Komolyan milyen emberek vannak manapság. Hihetetlen. Miután megnyugodott, újra mesélésbe kezdett.

- Szóval kikötött és megerőszakolt. Próbáltam megszabadulni, de nem bírtam. Szerencsére az egyik fiú barátom utánunk jött és amikor meglátta hogy mit csinál velem az a szemét, verekedni kezdtek. Jamesnek sikerült leütni, majd gyorsan kiszabadított és azt mondta hogy keressek egy házat ahol elbújhatok és amikor kimondta utolsó szavát, a fickó hátulról leszúrta.

Én gyorsan szaladni kezdtem és láttam ezt a házat és most itt vagyok. Szóval nagyon köszönöm hogy megmentettétek az életem.

- Jézusom. Annyira sajnáljuk. Természetes hogy beengedtünk, nem kell megköszönnöd.

- Esetleg felhívhatom a mentőt hogy menjenek oda Jamesért?

- Természetesen. Itt a telefon- tárcsáztam a mentők számát és odaadtam neki a vezetékes telefont. Gyorsan elmondta a történteket és ahol történt ez az egész és a mentők nagy sebességgel mentek a fiúért. A lány még felhívta szüleit hogy jöjjenek érte, de mivel egy kicsit messze laknak tőlük, eltart egy ideig, ezért addig nálunk lesz. Nem sokkal a telefonálás után, csöngettek ismét. Gondolom a mentők azok, vagy esetleg a rendőrség, de amikor kinéztem az ablakon nem láttam egy autót se. Lassú tempóval nyitottam ki az ajtót, de a fickó aki előtte állt, nagy erővel nyomta be hogy siessek.

- Hol az a ribanc?- gondolom ez az a csávó akiről a lány mesélt.

- Nem tudom kiről beszél. Én csak a barátnőmmel lakok itt- próbáltam nyugodt maradni, de belül a szívem úgy dobogott, hogy majd kiesett a helyéről.

- Jajj ne hazudj szépségem. Láttam hogy idefutott be az a cafka- ragadta el a nyakamat- Szóval jobb lesz ha elárulod hol van, különben bántódásod esik- súgta a fülemben- és egy ilyen szépséget mint te, kár elveszíteni. Bátornak kellett lennem és nem mondhattam el hol van. Istenem hova keveredtem én. Ha most itt lenne Harold, valószínű már eltakarította volna innen ezt a mocskot.

- Még egyszer mondom hogy nem tudom kiről beszél, de nincs itt senki rajtam kívül.

- Szóval így játszunk- nevetett fel, majd a karomon egy csíkot húzott az éles késével, amire én felsikítottam fájdalmamban- Még mindig nem tudod kiről van szó?

- Nem- ejtettem ki a számon és ismét megtette amit előbb, csak most két csíkot húzott.

- Engedd el Brandon- jött mellém valaki, de nem nagyon láttam már, mert minden elkezdett homályos lenni mellettem. Nem nagyon kaptam levegőt, hisz még mindig szorította a torkom ez a senki.

- Hát szia cica- mosolygott gúnyosan.

- Azt mondtam engedd el- ez az a lány volt aki bejött hozzánk, kezdett újra élesebb lenni látásom.

- Majd csak akkor ha velem jössz.

- Rendben.

- Ne, ne tedd- szólaltam meg, amennyire csak tudtam, de hirtelen leestem a földre és köhögni kezdtem, annyira fájt a torkom. A lány behúzott az ajtótól és csak akkor láttam hogy a csávó verekszik valakivel. Ashton. Ashton az akivel verekszik, De ő hogy kerül ide? Berta hozott egy vizes kendőt és borogatni kezdte a kezemet, ami tiszta vér volt.

- Klaudia annyira sajnálom. Ez mind miattam van. Kérlek bocsáss meg.

- Semmi gond. Túlélem- mosolyogtam rá.

Ash gyorsan beugrott a házba, becsukta, majd jól bezárta az ajtót. Odafutott hozzám, majd megnézte hogy vagyok. Berta addig gyorsan hívta a mentőket, míg a másik lány a rendőrséget.

- Hogy vagy szépség?- ült le mellém A.

- Túlélem- mosolyogtam rá, mire ő erős karjai közé vett, felemelt és bevitt a nappaliba.

- Egy hős voltál. Remélem tudod- ült le mellém a kanapéra.

- Csak nem akartam hogy rosszabb legyen szegény lánynak. Én meg a vágást úgy is túlélem.

- Ezt hogy érted?- nézett rám aggodalmas fejjel.

- Hagyjuk- ráztam meg a fejemet, majd tereltem a témát- De te hogy kerültél ide?

- Hát fent voltam, mert nem bírtam aludni, mikor megcsörrent a telefonom és egy ismeretlen szám volt. Felvettem és Styles aggódott hangját hallottam meg a vonal másik oldalán. Azt mondta hogy többször is hívott téged, de te nem vetted fel, majd Bertát is hívta, de ő se vette fel, ezért gondolta hogy baj van és elmondta hogy hol laksz és azt mondta hogy nézzem meg minden rendben van-e veletek. Hát jól tettem hogy eljöttem.

- Köszönöm Ash.

- Semmiség- simogatta meg a hajamat. Kicsit fura volt a tette, de tudtam hogy csak barátként néz rám. Lassan kijöttek a rendőrök és elvitték a fickót, a lány szülei is megjöttek és megköszönték hogy befogattuk és a lány azt is megköszönte hogy megmentettem. A mentősök bekötötték a kezemet és amikor megkérdeztem mi lett a fiúval, szomorúan közölték hogy mikorra kiértek, már nem volt menthető a dolog, mert meghalt. Szörnyű hogy egy perverz állat miatt ártatlan embereknek esett bajuk és hogy egy ártatlan ember vesztette el életét.

Ashton azt mondta maradjak inkább itthon, de én beakartam menni az egyetemre, mert az legalább eltereli a figyelmemet erről az egészről. Berta is úgy döntött ahogy én, ezért felöltözünk és elindultunk a szokásos kávézóba. Mielőtt még beindítottam volna a kocsit, írtam Harrynek egy SMS-t hogy minden rendben csak aludtam. Jobb ha nem tud erről az egészről ami itt történt, mert biztos végig idegeskedni az időt, amíg nem találkozunk. Majd ha találkozunk lehet elmondom neki hogy mi is volt valójában, de lehet tényleg jobb ha nem tud róla. Amint megérkeztünk a kis pékséghez, most elvitelre kértük kávénkat, mivel késésben voltunk. Gyorsan kerestem egy üres helyet a parkolóban, elköszöntünk Bertától és befutottunk az első óránkra. Hála istennek a professzor még nem volt bent, ezért helyet foglaltunk egymás mellet az utolsó sorban és vártuk hogy elkezdődjön az Anatómia. Kicsit lassan telt el az első óra, de legalább eltelt. 1 óra hossza anatómia nem a legjobb kezdés egy ilyen reggel után, de túl éltük. Amikor kiértünk a folyosóra Melissa bukkant fel mellettünk.

- Sziasztok! Hol voltatok?

- Szia Mel- öleltem meg- Hát hosszú sztori.

- Jól van akkor nem kérdezősködök.

- És milyen volt a tegnap?- tereltem ismét a témát.

- Jó volt. Elmentünk ebédelni, majd elmentünk a bowling pályára.

- Na az remek. Ne haragudjatok hogy nem mentem veletek, de Eleanor egy nagyon közeli barátnőm és nagyon rég találkoztam vele, de ígérem hogy legközelebb veletek tartok én is.

- Semmi baj. Na de mi a következő óra?

- Mivel én a kosár és a focicsapatba jelentkeztem, 2 óra kosár és 2 óra foci jön. Ti mibe jelentkeztetek?

- Én a röplabda csapatba és hát a pompon csapathoz, de nem hinném hogy össze fog jönni, mert kevesen jelentkeztek rá szerintem.

- Mel én is pont erre a kettőre jelentkeztem és nekem azt mondták hogy lesz pompon csapat.

- Ez remek csajok, de nekem most mennem kell kosárra. Sziasztok.

Mi is elköszöntünk a testőrünktől, majd bementünk az öltözőbe. Rajtunk kívül még 6 lány volt és hamar összebarátkoztunk velük. Gyorsan átöltöztünk a testnevelés cuccunkba, ami egy sárga póló és egy kék rövidnadrág volt és neki is vágtunk az edzésnek. Igazából mindig is szimpatikusnak tartottam a röplabdát és emlékszem hogy sokat játszottunk a strandon is a barátokkal. Én és Melissa voltunk hátul és előttünk volt Darcey és Kylie. Ahogy az edző elmagyarázta a játék szabályait, egy hatalmasat fújt ezüstös, csillogó sípjába és a játék kezdetét vette. Nálam volt a labda, ezért nekem kellet feldobni és előre passzolni Kylieékhoz. Hosszú volt a játszma és nagyon jól éreztük magunkat. A lányok nagyon kedvesek voltak és ha hibáztunk nem nevettek ki, hanem pont hogy segítettek nekünk. Egy tíz perces szünet következett, ahol találkoztunk Ashel és beszámolt a kosár edzésről, hogy nagyon kemény az edző, de nagyon jó is. Utána mi számoltunk be a röpi edzésünkről, majd visszaindultunk a második 1 órás edzésre. A második óra gyorsabban eltelt mind gondoltam volna és már következett is a pompon edzés. Melissával gyorsan elmentünk a büfébe és vettünk egy szendvicset. Hosszasan elmeséltem neki mi történt ma reggel és megmutattam neki a kezemet is, amire nagy sajnálkozó szemekkel tekintett rám. Azt mondta nagyon bátran viselkedtem és tiszteletre méltó hogy még egy idegenért is kiálltam úgy hogy bánthatnak. Azt is hozzá tette, hogy ő biztos nem lett volna ilyen bátor. A végén rákérdezett hogy Ash hogy került oda, és elmeséltem neki hogy Harry volt a háttérben. Megkérdezte hogy Harry mit szólt ehhez az egészhez, míg én közöltem Mellel hogy Haroldom, erről az egészről semmit se tud. Természetesen belekezdett a kis mondandóba hogy egyszer úgy is megtudja és jobb ha én mondom el neki minél hamarabb, de tisztában voltam vele hogy ha hazajön elfogom neki mondani. A tornaterem felé vettük az irányt és amikor beértünk a nagy terembe, a szán tátva maradt barátnőmmel. Hatalmas volt és tiszta. Szinte már egy 1D koncertet is meglehetne itt tartani. Odamentünk a lányokhoz, akik nagy mosollyal köszöntöttek minket és hála istennek voltak ismerős arcok is és meglepetésünkre akad 1-2 fiú is a csapatban. Az edzőnk egy nagy dobozzal jött oda közénk, mögötte pedig két fiú hozott egyenként egy nagy fekete zsákot.

- Üdvözöllek titeket a HellCats pompon csapatában!- fordult felénk és a mellettünk álló új fiúkra- A mai nap kiosztom nektek az új ruháitokat és a pomponokat. Ezeket hazalehet vinni és amikor délutánonként is bejövük, vagy a suliban amikor lesz edzés, be kell hozni magatokkal. Hogy ha valami történik a pomponnal vagy az egyenruhával, azonnal jelezzétek nekem. Mivel a csapatkapitányunk tavaly elment, ezért a mai 2 órában megfigyelek mindenkit és az edzés végén kihirdetem az új csapatkapitányt. Most pedig itt vannak a ruhák, mennyetek öltözzetek át és itt várok mindenkit. Gyorsan kivettük a dobozokból az egyenruhákat, amihez kardigán is jár. A ruha két részes volt, ami az én kedvencem. Gyorsan felvettük a kék és sárga színekben pompázó ruhákat és a mellkas részhez a csapat neve pompázott fehér színben. Gyorsan felkötöttem újra a hajamat és visszamentem a többiekhez. Vagy is a tanárhoz, mert nem volt bent senki. Én értem ide elsőnek és én kaptam meg elsőnek a kék-sárga pomponokat az edzőnktől egy hatalmas mosoly kíséretében. Leraktam magam mellé a földre majd elkezdtem nyújtani. Lassacskán megérkeztek a többiek is és neki láthattunk az edzésnek. Sokkal keményebb volt az edzés mint amilyennek gondoltam és kicsit megkönnyebbültem amikor megszólalt másodszorra is a csengő. Vége van a mai napnak és végre mehetek haza.

- Hát lányok le a kalappal. Nagyon ügyesek voltatok és látom ebben az évben is lesöpörjük majd az ellenfeleinket. Szóval mint ígértem, elmondom ki lesz az új csapatkapitány. Melissa Jenner- olvasta kis lapjáról a neveket- Darcey Green és Klaudia Smith- hallottam meg utoljára az én nevemet is- gyertek kérlek ide. Nagyon szoros volt közöttetek a verseny és rajtatok igazán láttam hogy akarjátok ez a kapitány címet. Egész végig hatalmas mosollyal dolgoztatok és buzdítottátok csapat társaitokat. Nagyon nehéz volt döntenem, de tudom hogy jól döntöttem és nem fogok csalódni ebben a személyben. Ez a személy pedig nem más mint- viccelődtek a fiúk és dobpergős hangokat adtak ki, amin mindenki felnevetett- Klaudia Smith!

- Hogy mi?- szólalt meg valaki a nagy csoport közepéről- hogy lehet ő? Darceynak kellett volna lenni, nem ennek itt. Ő még csak most jött ide, D pedig már 1 éve benne van a csapatban. Csak is azért lett ő a kapitány, mert Annak a pop énekesnek a csaja.

- Cloe hogy beszélsz?- szólalt fel mögülem az edző- Klaudia igen is megérdemli hogy csapatkapitány legyen és nem érdekel hogy most jött a csapatba. Attól még ugyan úgy jól csinálta a dolgát. De ha valaki még egyet ért Cloeval, tegye fel a kezét.

Féltem hogy majd egy csomó lány felrakja majd kezét, de Cloeén kívül senki. Durcásan kivágtázott az öltözőbe, majd mindenki odajött hozzám gratulálni. Később odajött hozzám Darcey.

- Ne hallgass Cloera, csak azt hiszi nagy barátnőm lehet újra ha kinyalja a seggem. Régen nagyon jó barátnők voltunk, de összevesztünk és azt hiszi hogy visszatudja magát nyalni hozzám. Megérdemled ezt a címet és nagyon gratulálok- ölelt meg nagy meglepetésemre, de örültem hogy nem lesz semmi baj. Melissa barátnőm is gratulált az öltözőben és köszönet képen megöleltem. Telefonom egy aprócska hangot adott ki, jelezve hogy üzenetem érkezett. Gyorsan kivettem táskám aljából a telefonomat és megnéztem ki írt nekem. Styles.

„Küldettem neked egy kis meglepetést az egyetem elé, szóval ha nem akarod hogy elvigyék menj ki gyorsan a kapuhoz.” H.

Istenem de édes. Amerikában van és még így is küldözgeti nekem az ajándékokat. Nem is öltöztem át, csak gyorsan vállamra vettem táskámat és elindultam a meglepetésért. Elköszöntem Melissától és megkértem hogy adja át üdvözletem Ashnek is. Elindultam a hosszú folyosón és csak úgy bámultak az emberek és egy-két fiú utána is füttyentett, de én nem foglalkoztam velük, hisz a szívem már foglalt. Ahogy kiértem az egyetem ajtaján, a kapunál egy szőke kislányt láttam meg, mögötte pedig egy nagyobb alakot, aki hátulról öleli az apróságot. Nem láttam hogy kik ők hisz messze voltak, de ahogy közelebb értem nem akartam hinni a szememnek. A kislány elkezdett felém futni, majd amikor odaért hozzám, felém nyújtotta kezét, jelezve hogy vegyem fel. Nem is kellett többször mondani, felvettem a kis szöszikét a kezembe és adott egy aprócska puszit. Én is adtam neki, majd amikor leraktam és felnéztem, mögötte állt az akire végképp nem számítottam volna a mai nap során. Harry nyakába ugrottam és szorosan magamhoz húztam és nem engedtem el.

- Szia szépségem!- súgta fülembe.

- Hogy-hogy itt vagy és nem Amerikában?- kérdeztem könnyes szemekkel tőle és még mindig a vállába volt temetve pirosodó arcom.

- Hát csak csütörtökön lesz koncertünk és úgy gondoltam meglepem az én hercegnőmet és hoztam magammal egy másik hercegnőt is- váltunk el egymástól és felvette Luxot a kezébe.

- Fogalmad sincs mennyire örülök hogy itt vagytok- simogattam meg Lux szőkén csillogó haját- és mi ez a kis masni a füleden kis szépség?

- Ez volt rajtam Hajji koncertjén. Még vijágít is- kacsolt be egy kis gombot.

- Húha…ez aztán villog. Nagyon szép- néztünk egymásra Harryvel és egy nagy mosolyt villantott nekem. Imádom a gyerekeket és Lux egy hihetetlen aranyos kislány, pedig még csak most ismertem meg.

- Lux kicsim- szólalt meg Harold- ezt a nagy lányt Klaudia Smithnek hívják és ő az én szerelmem- mutatott be neki.

- Leszünk bajátnők Kajudia?- annyira aranyosan mondta ki a nevemet, hogy Hval ismét felnevettünk.

- Hát persze hogy leszünk édesem- adtam neki egy hatalmas puszit.

- Na de mit szólnátok ha elmennénk hozzám és rendelnénk valami finomságot?

- Okéé- kiabált fel Lux- üjhetek majd Kajudia mellé?

- Hát persze hogy ülhetsz kincsem- adott Styles is egy puszit keresztlányának.

Harry hihetetlen hogy bánik Luxal. Mint ha a saját kislánya lenne és úgy vigyáz rá mit a szeme fényére. Egy ideig elképzeltem milyen lehet, ha majd a közös gyerekünket fogja a kezében. A személyisége tiszta apjáé lesz és a kinézetét majd tőlem örökölné. Nyugodt kis baba lenne és nagy korában majd ő is segítene mindenkinek és ő is milliónyi lányoknak fogja elrabolni a szívét, mint ahogy az apja, aki az enyémet is elrabolta. Harry összekulcsolta kezünket, Lux pedig a másik oldalról melegítette kezemet és úgy indultunk el a kocsimhoz.

- Mondtam már hogy milyen dögös vagy ebben a pompon lány ruciban?- vetett felém egy perverz mosoly, mire én enyhén a vállába ütöttem és újra nevetni kezdett és megjelentek a rég nem látott gödröcskéi. Annyira oda vagyok a kis besüppedésekért, hogy azzal mindenre rá tud venni, bármikor. Haroldnak odaadtam az autó kulcsait és beültem hátra a szépség mellé. Az úton elmeséltem mi volt ma az egyetemen, kihagyva a reggeli történteket. Azt majd akkor mondom el ha Lux nem lesz itt. Elmeséltem neki hogy milyen ismerős tanít engem az egyetemen és amikor megtudta hogy Paul az, nagyon örült neki. Ahogy megérkeztünk hozzá, kiszálltunk a kocsiból és bementünk a nagy fehér házba. Gyorsan felmentem átöltözni Harry szobájába, mivel én is áthoztam még régebben pár ruhadarabot. Ahogy kész lettem gyorsan lementem és csatlakoztam a meglepetéseimhez. Hihetetlenül finom ebédet rendeltünk és nagyon jól laktunk vele. Nagyon sokat játszottunk a pici aranyhajjal. Volt hogy kimentünk a kertbe fogócskázni vagy bújócskázni, de hihetetlenül jól éreztük magunkat. Luxnak fürdeni támadt kedve és mivel a reggelhez képest nagyon meleg volt, átöltöztek Harryvel fürdőruhába és bementek a medencébe. Én csak kint leültem a napozó ágyra és néztem ahogy elhülyéskednek egymással. Rengetek képeket csináltam róluk és hármunkról a mai nap folyamán és be is állítottam az egyiket háttérképnek. Ma egy kicsit úgy éreztem, mint ha egy kicsike család lennénk és Harold remek apa lenne/lesz. Gondolatmenetemet Lux vékonyka hangja szakította félbe.

- Kaju…nézd mit csinálok Hajjivel. Hazz megfogta keresztlányának aprócska lábát és úgy tette, mint ha rugdosná Harryt. Nagyon tetszett a kislánynak és Harry minél többször csinálta annál jobban élvezte. Mikor végeztek, Lux elment egy kicsit saját magával játszani, bodri pedig kiúszott a medence széléhez. Felálltam én is a napozó ágyról és odamentem hozzá és leültem a medence szélére. Combjaimat megfogta és egy kicsit felemelkedett és egy csókot lehet számra. Nagyon hiányzott már ez a csók és mennyei íze volt szájának. Nyelvével utat tört magának és csatába szállt az én nyelvemmel. Hirtelen nem is vettem észre miben sántikál, de amikor derekamhoz ért és lassan kezdett a medencéhez húzni, tudtam miben mesterkedik. Hirtelen behúzott a medencébe és én a víz alá süllyedtem. Ahogy feljöttem a tiszta víz tetejére, Harold nevető arcával néztem farkas szemet. Közelebb mentem hozzá és beletúrtam hajába. Ő közelíteni kezdte puha ajkait, hisz egy csókra számított tőlem, de amikor végképp nem gondolta volna, belenyomtam fejét a kékes vízbe. Most én nevettem hatalmasat és amikor feljött a víz alól megrázta vizes haját és hátratűrte. Imádom amikor beletúr hajába, de amikor megláttam hogy szájába vette a hajgumit, tudtam hogy fel fogja kötni a haját. Amikor kész lett gyönyörűen beállított kontyával, közelebb húzott magához és derekamnál összekulcsolta izmos kezeit. Én lábaimat derekára illesztettem, kezeimet pedig nyaka mögött fontam össze. Ajkaival ismét közelíteni kezdett, de most tudtam hogy nem tréfálni akar. Hátulról megtoltam egy kicsit a fejét hogy hamarabb hozzám érjen, mert egyszerűen nem bírtam kivárni hogy birtokomba vegyem ajkait. Ismét nagy csata volt köztünk és nem akartam hogy abbahagyja.

- Hajji!- kiabált aranyhaj.

- Szeretlek Klaudia Smith- adott még egy utolsó csókot.

- Szeretlek Harold Edward Styles- válaszoltam neki, majd egy homlokon hagyott puszival odaúszott Luxhoz. Én kimásztam a medencéből és magamhoz vettem egy száraz törölközőt. Szárazra töröltem magamat és amikor magamhoz vettem telefonomat egy nem fogadott hívás volt Ashtontól. Gyorsan rámentem a telefon jelre és visszahívtam.

- Klau?

- Szia Ash! Miért hívtál?

 - Azt szeretném megkérdezni hogy holnap ugye edző terembe kell mennünk, hogy nem-e lenne kedved együtt menni?

- Nagyon aranyos vagy, de képzeld hazajött Harry egy napra és szerintem majd ő elvisz engem.

- Ja jól van. És hogy-hogy hazajött?- hallottam hangjában, hogy meglepődött.

- Hát csak csütörtökön lesz koncertjük és úgy gondolta hogy hazajön hozzám egy napra és magával hozta a keresztlányát is és megleptek engem.

- Értem. És elmondtad már neki hogy mi történt ma reggel?

- Nem még nem mondtam el neki hogy mi történt, de most a kislány előtt nem is fogom.

- Miről kéne tudnom?- fordultam meg és Harry állt mögöttem. Szemöldökék összeráncolta és úgy várta válaszomat.

- Most leteszem Ash…majd holnap találkozunk. Szia!- meg se várva válaszát, letettem a telefont.

- Szóval?- kérdezte újra Lux kezét fogva.

- Szépségem- guggoltam le Luxhoz- menj be a nappaliba, mert vár rád egy kis finomság. Mi is mindjárt bemegyünk Harryvel- Lux csak bólintott és beszaladt a házba.

- Hallgatlak…- ült le a napozóágyra. Leültem mellé és elkezdtem a mondanivalómat.

-  Ma reggel hajnalban egy fiatal lány becsöngetett hozzánk, hogy engedjük be, mert üldözi egy fickó. Csurom víz volt ezért adtunk neki tiszta ruhát és utána elmesélte hogy az a perverz állat, megerőszakolta az utcán és amikor a barátja megmentette leszúrta a fickó a barátját. Nem sokkal később csöngettek ismét és azt hittük hogy a lány szülei azok, de nem ők voltak hanem a fickó. Megkérdezte hogy hol a lány, de én nem akartam elmondani neki ezért a nyakamnál fogva felemelt és újra megkérdezte hogy hol van, de én akkor se árultam el és a késsel egy csíkot húzott a kezemen, majd ezt még kétszer megismételte. Ezután érkezett Ash és ellökte a fickót és megverte, majd bezárta az ajtót és megvártuk míg megérkezik a mentő meg a rendőrség.

- Az a mocskos- kezdett dühbe jönni Harry, majd mérgességében, belevert egyet a mellette lévő párnába- meg kell találnom az a szemetet hogy jól szétverjem. Hogy mert hozzád nyúlni és bántani.

- Nyugi Harry jól vagyok. Nincs semmi gond- ültem le mellé.

- Megmutatod a kezedet?- nézett szemeimbe, azzal a gyönyörű zöld gyémánt szemeivel, amiben pár könnyet véltem felfedezni. Lassan felemeltem kezemet, majd amikor meglátta, kicsordultak azok a könnyek a szeméből, rá a kezemre. Végighúzta hosszú ujjait a csíkokon, mire én egy aprócska hangot ejtettem ki fogaim közül.

- Ne haragudj…nem akartam.

- Semmi gond Harry, de te se sírj- töröltem le kezemmel a könnyeket szemei alól- jól vagyok és ez a lényeg.

- De nem tudtam rád vigyázni.

- Nem is kell. Nagy lány vagyok Harry és nem tehetsz róla hogy ilyen emberek vannak a világon.

Harry nem mondott semmit csak nézett maga elé. Én felé fordultam és odabújtam meleg testéhez. Szorosan magamhoz húztam és ő is magához húzott amennyire csak bírt.

- Szeretlek és ezt sose felejtsd el- néztem fel rá és egy picike puszit adtam állára.

- Én meg imádlak kis személyi edzőm- hajolt le hozzám és egy csókot hagyott rózsaszín ajkamon. Bementünk a házba és a nappaliban ott ült Lux, aki megtalálta a neki szánt sütit. Mikor végeztünk a vacsorával és vége lett Lux kedvenc meséjének is a Tv-ben, Harry felvitte a vendég szobába elaltatni. Amikor lent végeztem az elpakolással, lekapcsoltam a villanyokat és felmentem az emeletre. Ahogy a félig kinyitott ajtóhoz értem, hallottam hogy mesét olvas a keresztapuka a keresztlányának. Halkan nekitámaszkodtam az ajtófélfának és néztem ezt a gyönyörű pillanatot. Nagy mosoly fagyott az arcomra, hisz ahogy Harry bánik Luxal, tiszteletre méltó. Szép lassan betakargatta szőke hercegnőjét és kijött a folyosóra.

- Kukucskálgatunk?- fordult meg amikor becsukta az ajtót.

- Annyira aranyosak voltatok- bújtam erős, izmos testéhez.

- Azt mondta nagyon kedvel téged és reméli nagyon jó barátnők lesztek.

- Egyem meg de kis édes…nagyon megszerettem ezt a kiscsajt.

- Én is nagyon imádom. Eddig csak egy lánynak mutattam be, de látom rajta hogy téged szeret a legjobban. Végül is nem csodálkozom rajta.

- Jajj Harry- adtam egy puszit, majd megfogta kezét és bementünk a hálószobájába. Gyorsan lefürödtem, utánam Harry is és befeküdtünk a jó meleg ágyba. Végre ismét ráfeküdhettem forró mellkasára és úgy vándorolhattam el az álmaimba.

 Itt is van drágák a 18.fejezet és utólag is nagyon, de nagyon boldog 5. szülinapot a fiúknak.
Hihetetlen hogy már 5 éve csinálják ezt a nehéz munkát és nem adják fel. Nagyon, de nagyon büszke vagyok rájuk és itt előttetek megígérem hogy örökre szeretni fogom őket és benneteket, akik olvassák a blogom és a fandomot is. 
Big Love x.

17.fejezet: First

Gyorsan beültünk barátnőmmel a fekete kis kocsimba és elindultunk hazafele. Most már természetesen lassabban vezettem mint ide fele, de azzal is tisztában voltam, hogy otthon már lehet vár egy kis üzenet a rendőrségtől. Ahogy kiértünk a reptér területéről, láttunk felszállni egy repülőt, ami valószínű hogy a fiúké lehetett. Még belegondolni is rossz volt hogy ott ül az a személy, akit nagyon imádok és most pár napig nem fogom látni. Ahogy a mellettem ülő szépségre néztem, szemében pár könnyet véltem felfedezni. A látszattól nekem is kicsordult a szememből 1-2 apró vízcsepp, ezért gyorsan félreálltam az úton, majd szorosan magamhoz öleltem Bert. Ahogy vállamba temette arcát, rögtön elkezdte mondani hogy már is hiányzik neki Ni és ő ezt nem fogja kibírni. Én is ugyanezt éreztem és legszívesebben csatlakoztam volna az én szöszimhez, de muszáj volt tartani benne a lelket. Nehéz lesz nekünk, de ki fogjuk bírni. Egy idő után már megfogjuk szokni hogy a fiúk ide-oda fognak utazgatni akár hónapokra is, hisz Anne, Maura és Gemma is nagyon jól viseli már. Miután megnyugtattam Bertuszt, adtam egy puszit homlokára, majd ismét rátértem az útra. Mivel ma lesz az első napunk az egyetemen, sietni kellett egy kicsit hogy ne késsünk el az első napon. A nap sugarai besütöttek az autó ablakán, ami enyhén megvilágított egy fontos dolgot. Harry napszemüvege díszelgett a kormány mellett. A kis okosom itt hagyta, de semmi aggodalom, hisz H-nak annyi szemüvege van, hogy még nekem és Bertának összesen nincs annyi. Amikor hazaértünk gyorsan leálltam a ház elé és a házba siettem. Gyorsan felmentem az emeletre  a hálószobámba, hogy átcseréljem a ruhámat, mert még se kéne az első nap büdös ruciban megjelenni. Egy egyszerű, de nagyszerű ruhát vettem fel. Mivel nagy meleget mondanak ma, egy fekete rövidnadrágot és egy sima fehér pólót vettem fel. Gyorsan magamhoz vettem az iskolatáskámat, a telefonomat és egy kis pénzt, hogy odafele megálljunk egy kis pék sütiért és egy jó forró kávéért. Mielőtt kiléptem volna szobám ajtaján még visszasiettem a napszemüvegemért, de persze hogy nem találtam. Keresgélni viszont nem értem rá, szóval majd vezetek napszemüveg nélkül. Becsuktam a fehér ajtómat és lesiettem a földszintre a hófehér lépcsőn. Ahogy ránéztem a nappaliban lévő órára, egy nagy kő esett le a szívemről. Még csak 6 óra volt és nekem meg Bertának is csak 7-kor kezdődik az első óránk. Amíg Berta készülődött, addig én szétnéztem a nappaliban is hogy nem-e ott hagytam el a napszemüvegem. Már vagy 10 perce keresgéltem, amikor találtam egy szemüveget, de nem az enyém volt, hanem Gemmáé. Majd úgy is találkozunk még vele, szóval majd oda adom neki. Nagy lépteket hallottam a lépcső felől, ami azt jelentette hogy indulhatunk. Gyorsan leakasztottam a kocsi kulcsot a kis szögről, majd vállamra illesztettem a táskámat, kiléptünk a szép napsütéses időre, majd bezártam az ajtómat és elindultunk egy remek pékséghez. Vezetés közben nagyon sokat gondolkodtam azon hogy vajon mit csinálhat most Harry. Ha csak arra gondoltam hogy biztosan alszik, mindig az a cuki pofija jutott eszembe, ahogy a nagy szempillái nyugalomban vannak, ahogy a barackszínű szája nem mozog és mindig is kívántam ilyenkor azokat a finom ajkakat, ahogy a göndör és kócos haja rásimul puha arcára és minden amit ilyenkor csinál. Aztán lehet most nagyokat buliznak a repülőn, bár szerintem inkább az alvás lesz az első helyen. Lassan kanyarodtam be a kis utcába, majd leállítottam a kocsi motorját. Nagy napsütés volt kint, de amint ránéztem H szemüvegére magamhoz vettem és szemeim elé helyeztem. Majdcsak nem baj ha kölcsönveszem egy időre. Amikor beléptünk a kicsi kis épületbe, rögtön a kávé és a fehér színek összekeverésével találtuk magunkat szemben. Nagyon otthonos volt és nagyon kedvesek voltak ott az emberek. Kikértük a két kávénkat és a két kis pék sütit, azonnal ki is hozták nekünk.

- Jó étvágyat!

- Köszönjük szépen!- köszöntük meg egyszerre, majd neki is fogtunk a finom reggelinek. Egyszerűen mennyei kávét csinálnak ezen a helyen, szóval meg is van hol fogok reggelente kávét inni. Berta nagyon sokat mesélt hogy már nagyon izgul és nagyon rossz lesz egymás nélkül, de hála istennek a két egyetem egymás mellet van, szóval délután is együtt megyünk haza. Gyorsan kifizettük a finom reggelit és elindultunk az új életbe. Amikor odaértünk az egyetem parkolójához, bezártam a kocsit, majd hosszú búcsúzkodás után, elváltak útjaink. Egyre jobban közelítettem az egyetem bejáratához és a gyomrom is egyre jobban szűkült össze. Nem kell izgulni. Felesleges, hisz végre azt csinálhatom, amire mindig is vágytam. Pár év és már sok embernek segíthetek lefogyni, vagy akár fitten tartani önmagát. És kitudja? Hátha valóra válik az is, hogy nagyon híres edző leszek és már sztárok kérnének fel hogy legyek az edzőjük. Amikor lenyomtam a kilincset és benyitottam, rengetek emberrel találkoztam. Nagyon meg se lepődtem, hogy ennek a sok embernek több mint háromnegyede, férfi volt. Megnéztem a papíromat és az első órám a 222-es teremben lesz. Elindultam a hosszú folyosón és a terem keresésére indultam. Egy-két ember nagyon megnézett, gondolom mert tudták ki vagyok, vagy csak csodálkoztak hogy mit keresek én itt, mert lány vagyok. De van egy rossz hírem számukra. Lehet lány vagyok, de nagyon is erős és tele van küzdéssel egy a lány. Most már valakitől muszáj segítséget kérnem, mert egyszerűen nem találom a termet és mindjárt 7 óra. Egy szimpatikus ember keresésére indultam, de egyszer csak a telefonom jelzett. Egy üzenet jött Harrytől. Ahogy megláttam a nevét, szívem nagyokat dobbant és nyugalmat éreztem. Rámentem a kicsi posta jelre és megnyitottam az üzenetet.

„Jó reggelt kincsem! Nem bírok egyszerűen aludni nélküled. Nincs ki rátámaszkodjon a mellkasomra és nincs kinek hallgassam az aranyos kis szuszogását. Nagyon hiányzol szerelmem és amint megérkeztünk a reptérre, hívni foglak. Nagyon ügyes legyél és nagyon figyelj oda az órákon, mert nekem egy nagyon szuper személyi edző kell. Nagyon szeretlek és sietek haza hozzád. 

All the love H.”

Ez az aprócska üzenet, egy hatalmas mosolyt csalt az arcomra. Gyorsan visszaírtam neki, de ahogy az utolsó betűt írtam, egy hatalmas akadályba ütköztem. Telefonommal együtt a földre zuhantam, de azon nyomban egy erős kart éreztem és felhúzott a hideg kőről.

- Jajj istenem ne haragudj. Ugye nem esett bajod?- hallottam meg egy ismerős hangot és ahogy felnéztem a személyre, azt hittem ott esek össze.

- Ashton?

- Klaudia? Hát nem hittem volna hogy itt találkozunk és hogy ismét így. Most már komolyan elhiszem hogy ügyetlen vagyok- nevetett fel.

- Hát te?

- Hát én most kezdem itt az egyetemet, hisz magánedző szeretnék lenni és épp a 222-es termet keresem, de már nem kell hisz megtaláltam- bólintott fejével balra.

- Komolyan? Nem hiszem el. Végre egy ismerős- nevettem fel.

- Te is személyi edző leszel?- nézett rém csodálkozva.

- Igen. Akármennyire hihetetlen, igen és én is ide jöttem- bólintottam jobbra, majd felvettem a telefonom a földről.

- Hát ez remek. Akkor úgymond osztálytársak lettünk?- húzódott nagy mosolyra Ash szája.

- Hát igen- nevettem el magam, majd beléptem a terembe. Ahogy leültem a helyemre, gyorsan elküldtem még Hazznak az üzenetet és némára állítottam telefonom.

- Elnézést hölgyem. Foglalt ez a hely?

- Ash olyan hülye vagy- válaszoltam nevetve, majd megfogtam kezét és lehúztam a mellettem lévő székre.

- Egy igen is elég lett volna, de ez is tetszett.

- Ash- böktem oldalba.

- Auu…ez fájt…belőled jó erős edző lesz.

Válaszul már nem mondtam semmit, csak megforgattam szemeimet az óra járásának irányába, majd egy mosolyt csillogtattam meg.

- Mi van Harryvel? Dúl még a szerelem?- lepett meg kérdésével.

- Igen dúl és pont ma mentek Amerikába, szóval most nélküle kell lennem pár napig- fejeztem be mondatomat, mire belépett a terembe a tanár úr.

- Jó reggelt kívánok mindenkinek! Mr. Higgins vagyok, de szólítsatok csak Paulnak. Az első dolgunk az lenne, hogy bemutatkoznátok rendben?

Nem akartam hinni a szememnek. Paul lesz 3 évig a tanárom? Az a Paul, aki Harryéknél dolgozott. El sem hiszem. Mr. Higgins nagyon jó fej és nagyon kedves és viccesnek tűnt. A fiúk is rengeteget meséltek róla, természetesen csak jót. Rosszat egyszer sem hallottam róla.

- És téged hogy hívnak?- mutatott felém, majd mindenki szeme rám szegeződött.

- Én Klaudia Smith vagyok, de nyugodtan szólítson csak Klaunak. Bevallom azt jobban is szeretem.

- Várj csak. Klaudia Smith?- ráncolta fel dús szemöldökét és láttam nagyon erősen gondolkozott.

- Igen- válaszoltam egyszerűen.

- Nagyon ismerős a neved és kinézetre is nagyon ismerős vagy nekem. Várj…hát meg van. Ennyire hülye hogy lehetek? Te vagy Hazz haver barátnője ugye?

- Igen én vagyok- mosolyodtam el.

- Hát furcsa hogy itt találkozunk. Na de mennyünk tovább, veled meg lesz egy kis beszélgetésem óra után- kacsintott rám.

Mikor végeztünk a bemutatkozással, elkezdtük az egy órás órát. Igazából csak arról beszélgettünk, hogy mik várnak ránk az elkövetkezendő 3 évben és hogy miket kell elvégezni hogy diplomát kapjunk. Paul elmondta azt is, hogy nagyon sok kapcsolata van és az egyik gyakorlatunk az lesz, hogy egy koncerten mi leszünk a securitysek és ő meg megfogja figyelni hogy, hogy végezzük a munkákat. Olyan gyakorlat is lesz, hogy egy edzőteremben mi leszünk az edzők, meg az is szóba jöhet hogy iskolákban legyünk testnevelés tanárok. Mivel ez elég elit egyetem, Paul közölte velünk hogy egyszer-kétszer elő fog fordulni hogy sztárok személyi edzőik leszünk, de ez nagyon ritka lesz. De a sok jó mellet természetesen elmondta mennyi mindent kell sportolnunk és hogy az egyetemnek, minimum két csapatában kell benne lennünk. Felsorolta az összes lehetőséget és amikor a végére ért, megszólalt a csengő, jelezve hogy vége az órának. Mindenki nagy léptekkel hagyta el a termet, én pedig kis léptekkel mentem Paulhoz.

- Á Klaudia…azt hittem elfelejtette hogy beszélni szeretnék magával.

- Ezt nem igen lehet elfelejteni Mr. Higgins.

- Tudja mit? Állapodjunk meg abban hogy tegezzük egymást.

- Rendben.

- Na szóval hogy-hogy itt vagy és nem Harryvel Amerikában?- támaszkodott neki az asztal sarkának.

- Hát mivel egyetemre járok, nem mehettem.

- Már nagyon rég találkozni akartam veled. Amikor megláttam az újságokban, hogy H haver egy rajongóval jött össze, nagyon kíváncsivá tett hogy milyen lehet az a lány, aki ennyire elcsavarta a fejét és most hogy itt állsz velem szemben, megértek mindent.

- Oh…hát köszönöm- pirultam el egy csöppnyit.

- És hogy-hogy erre egyetemre jöttél? Bár látszik rajtad hogy elég edzett vagy.

- Ismét köszönöm és hát gyermekkoromba rengeteg atlétika versenyekre jártam és imádtam a testnevelést. Ott dőlt el hogy testneveléssel kell tovább mennem. Így hát kiköltöztem barátnőmmel ide Angliába és itt vágtam neki az egyetemnek.

- Hova valósi vagy hogy kiköltöztél?

- Magyarországról jöttem.

- Á…szóval magyar lány vagy. A Magyar lányokról sok mindent hallottam. Persze jókat- tette hozzá halkan- és hogy vannak a fiúk?

- Fantasztikusan. Nagyon hiányoznak már most, de meg fogom oldani.

- Hát nagyon bátor vagy hogy vállaltad ez az egészet. Messze lenni a szeretteidtől és a szerelmedtől nagyon nehéz dolog, de látom rajtad hogy sikerülni fog neked és kívánom is hogy sikerüljön.

- Nagyon szépen köszönöm, de most sietnem kell, mert dupla tesim lesz és még át kell öltöznöm.

- Rendben nem is tartalak vissza. Kérlek majd add át üdvözletem a fiúknak.

- Rendben. Viszlát!- léptem ki az ajtón, ahol Ash hatalmas testével találkoztam.

- Remélem nem gond hogy megvártalak.

- Dehogy baj.

Útközben mindent elmeséltem neki hogy miket beszélgettünk Paullal. Ahogy az öltözőhöz értünk, ő ment a férfiba én meg a nőibe. Mivel összesen csak 1 lány osztálytársam van, ezért nem voltunk sokan az öltözőben. Leültem a vele szemben lévő padra, majd nekivágtam az öltözésnek. A telefonom rezgett egyet. Berta írt hogy ő később megy haza, ezért ne várjam meg, majd haza jön busszal. Gyorsan visszaraktam a telefonom és folytattam az öltözést.

- Remélem nem gond ha bemutatkozok- nyújtotta felém a kezét nagy mosollyal a velem szemben ülő lány.

- Dehogy baj. Klaudia Smith vagyok- ráztam vele kezet.

- Tudom hogy ki vagy- nevetett fel- a húgom oda van érted és az 1D-ért. Amúgy Melissa Jenner vagyok- ült le mellém.

- Komoly? Biztos aranyos lehet és nagyon szép neved van. Imádom a Melissát. Egyik kedvenc nevem.

- Te se panaszkodhatsz. Nagyon különleges. Magyar lány vagy ugye?

- Igen az vagyok- kötöttem fel hajamat, jelezve hogy kész vagyok.

- Képzeld én is valamennyire magyar vagyok.

- Komolyan?

- Igen. Apukám Angol, de anyukám meg Magyar.

- De jó...és voltál már Magyarországon?

- Hát hiszed vagy sem, most nyáron voltam először. Ott voltunk nyaralni. Nagyon tetszett a kinézete az országnak, de az emberek nagyon bunkók.

- Hát igen. Nem a kedvességünkről vagyunk híresek. Meg a pénzről sem- nevettem el magamat, majd kiértünk a hatalmas sport pályára.

- Amúgy láttam nagyon jóba vagy azzal a helyes pasival.

- Ashtonra gondolsz? Tán tetszik neked?

- Hát szívesen megismerném- pirult el Mel.

- Pont erre tart, szóval megismerheted- kacsintottam a mellettem lévő szépségre.

- Na jó sokáig tartott felöltözni- viccelődött A.

Én csak egy gúnyos mosolyt villantottam neki, amin mind a hárman nagyot nevettünk, majd bemutattam őket egymásnak. A tanár úr a sípjával hatalmasat sípolt, jelezve hogy az óra elkezdődött. Kezdésnek 10 kört kellett futunk, ami jól megizzasztott, pedig ez még csak a bemelegítés volt. Utána Mr.Green egyenként felmérte mindenkinek az atlétikai erősségét. Amikor Ash ugrott távolt és kimondták hogy 6 méter felett van a táv, a szánk maradt tátva Mellel. Most én következtem. Nagyon rég ugrottam már, ezért nem tudtam mire számítsak. Nagy levegőt vettem és szép lassan kezdtem el futni, majd ahogy egyre közelebb értem a homokos gödörhöz, tempómat gyorsítani kezdtem, majd a deszkára lépve elugrottam a pályáról és a gödörbe érkeztem. Nem mertem kinyitni a szememet és megnézni az ugrásomat, ezért csak hallgattam hogy mit fog mondani a tanár úr. Nem hallottam semmit, ezért hátra néztem és csak lefagyott arcokat véltem felfedezni. Ennyire rossz volt az ugrásom? Vagy miért nem szólnak semmit? Lesöpörtem magamról a homokot, majd néztem a tanár reakcióját.

- Jack kérlek írd be az ugráshoz hogy 5 méter, 80 centi- le se vette rólam a szemét és úgy diktálta az ugrásom. El se hittem hogy ennyit ugrottam. Sosem ugrottam ennyit és még csak a közelében se voltam régen. Nagy büszkeséggel mentem vissza az új barátaimhoz, akik nagy mosollyal és öleléssel gratuláltak. Melissa se ugrott valami kicsit. 5 m 10cm-t ugrott és nála is egy-két száj tátva maradt, beleértve Asht is. Az első tesinek vége is volt, ezért visszamentünk az öltözőbe és Ashton is bejött hozzánk.

- Hát lányok én nem tudom mik vagytok, de szép volt- jött be az ajtón, és megrángatta vállait.

- Pont maga beszél Mr. 6 méter feletti- viccelődött Melissa.

Nagyon sokat beszélgettünk, majd mielőtt visszamentünk volna, megnéztem telefonomat, hogy Harry esetleg írt-e valami üzenetet, de nem volt semmi. Szomorúan tettem vissza telefonomat, majd összehúztam táskám cipzárját.

- Biztos hiányzol neki és most biztos büszke lenne rád ha itt lenne és látta volna az ugrásod.

- Ash hova lett?

- Kiment a pályára, mert mindjárt kezdődik a második tesi. Na de most rólad van szó. Nem kell szomorkodni. Szeretitek egymást és pár nap múlva úgy is találkozni fogtok. Lehet most alszik a repülőn és ezért nem írt, vagy bármi más. Biztos jól van és te is annyira hiányzol neki, mint neked ő. Biztos írni fog neked. Engedd el magad egy kicsit és élvezd hogy azzal foglalkozol most, amit szeretsz csinálni. Délután meg ha szeretnéd elmehetnénk valahova hogy egy kicsit ellazulj, de most már lássak egy kis mosolyt.

- Köszönöm- öleltem meg, majd mi is csatlakoztunk a többiekhez.

Ezen az órán kosaraztunk és büszkén mondhatom hogy a mi csapatunk volt a legjobb. Nagyon sok kosarat dobott Ash és Melissa is és a többi csapat tag, beleértve engem is. Amint vége lett az órának, gyorsan átöltöztünk és beültünk az utolsó órára. Mivel fontos a nyelv is, az utolsó óra olasz volt. Még nyáron kilehetett választani a nyelvet és én természetes hogy az olaszt választottam. Gyönyörű nyelv és egyszerűen imádom. Az egész óra olyan lassan akart eltelni, hogy amikor meghallottam hogy a tanár olaszul köszönt el tőlünk, felpattantam és már szaladtam is ki a nagy épületből. Amikor kiértem az egyetem elé, majdnem a sírás fogott el.

Egy olyan személyt láttam meg az autóm mellett, akire nem számítottam volna hogy vele találkozok ha hazaindulok. Nagy léptekkel futottam felé, majd Harry nyakába ugrottam és szorosan öleltem magamhoz. Rögtön sírni kezdtem a boldogságtól és hihetetlen érzés hogy őt ölelhettem. Mikor elengedtük egymást, egy hatalmas csókot leheltem szájára és újra magához húzott.

- Hihetetlenül hiányoztál hercegnőm- csordult ki egy könny Hazz szeméből is.

- Te is nagyon hiányoztál, de hogy-hogy itt vagy? Neked most Amerikában kéne lenned a fiúkkal.

- Klau ébredj fel- nem épp erre a válaszra számítottam, de még egyszer meghallottam ezt a mondatot, majd azon nyomban kipattantak szemeim.

- Jól elaludtál szépség?- nevetett fel Ash- Na de szedd össze a cuccod, mert vége az órának. Nagy mázlid hogy nem vett észre a tanár. Elég szigorúnak tűnik- állt fel mellőlem és segített összepakolni a cuccaim. Szóval akkor álmodtam az egészet. Istenem annyira hiányzik H, hogy már az álmaimban is ott van. Nem mint ha eddig nem lett volna ott, de egész nap ő jár a fejemben és folyton a sírás kerülget. Ahogy kiértünk a teremből, Mel karolt át és rögtön tervezgetni kezdte a délutánt. Amikor kiértünk az ajtón, már nem is vettem észre hogy Melissa szólítgat, mert annyira meglepődtem, hogy már csak a kapunál álló személyre terelődött a figyelmem. Nagy mosollyal futottam oda az ott álló szépséghez és amikor odaértem nagy öleléssel köszöntöttem.

- Hát te mit keresel itt El?- csordult ki egy aprócska könny szemeim közül. Nagyon rég láttam barátnőmet és nagyon hiányzott. Most rá van szükségem, hisz tudom hogy ő megtud majd nyugtatni és kicsit eltudja feledtetni velem Harryt.

- Hát tudom hogy ma mentek el Harryék Amerikába és gondoltam melletted leszek és segítek neked, mert én már rengetegszer átéltem ezt. Bertát hívtam fel hogy hol van az egyetem ahova jársz és gondoltam megleplek kicsit.

- Istenem Eleanor…fogalmad nincs mennyire örülök most neked.

- Látom nem megyünk ma akkor sehová- jöttek oda Melissáék, de láttam rajtuk hogy megértik.

- Hát ha nem baj akkor én nem csatlakozok hozzátok, de ti nyugodtan mennyetek csak el kettesben, de előtte hagy mutassalak be titeket. El ők itt Ashton és Melissa, srácok ő meg Eleanor, egy nagyon kedves és régi barátnőm.

- Örülök a találkozásnak- ölelte meg Eleanor barátaimat.

- Mi is, de akkor nem is zavarunk. Nagyon jó mulatást és Klau…ha bármi van tudod hogy hívhatsz.

- Igen Mel és köszönöm- öleltem meg mind a kettőjüket, majd elköszöntünk egymástól.

Beültünk az autómba, majd elindultunk hozzám. Útközben beugrottunk egy kis ebédért, majd amikor hazaértünk, leültünk a konyhába és megebédeltünk. Rengeteget mesélt El arról, hogy ő miket csinált, amikor Lou ilyen messze volt, de persze neki könnyebb volt, mert néha el tudott velük menni, én meg nem tudok a suli miatt. Rengeteg tippet és biztatást adott, ami bevallom használt is. Lassan áttértünk a nappaliba és amikor, végzett mondandójával, szépen egy másik témára kanyarodtam. Louis és az ő szakítására voltam kíváncsi. Kicsit megrázta a kérdés amikor feltettem, de erős volt és elmesélte. Nagyon sok helyen megakadt a szava és elkapta a sírás, de én ott voltam mellette és megvigasztaltam. Nagyon rossz volt őt így látni és nagyon látszott rajta hogy még szereti Tommot. Tegnap amikor vele beszélgettem, szintén azt láttam rajta, mint most Eleanoron. Mind a ketten borzalmasan szerelmesek egymásba, csak a rajongók közéjük álltak. Ezt nem hagyhatják annyiban. Tudom hogy rossz Elnek hogy a rajongók folyton leszólják őt, de nem szabad feladni. Mi itt vagyunk neki ahogy Louis is és a fiúk és persze ne felejtkezzünk meg arról a sok rajongóról sem, akik mellettük állnak, azaz az Elousokról. Láttam barátnőmön hogy sikerült megnyugtatnom és megígérte nekem hogy ezt nem hagyja annyiban. Harcolni fog a szerelméért és nagy öleléssel megköszönte. Három óra körül lehetett, amikor a konyhában lévő telefonom csengeni kezdett. Hirtelen észre se vettem, csak El szólt nekem hogy csörög a telefonom. Elnézést kértem, majd felpattantam a kanapéról és nagy léptekkel siettem a telefonomhoz. Ahogy kezembe vettem iPoneom és megláttam Harry arcát a kijelzőn, a zöld gombocskát jobb oldalra csúsztattam és nagy sebességgel rántottam telefonomat a fülemhez. Amikor meghallottam szerelmem mély és rekedtes hangját, szívem hevesebben dobogott mint eddig és a szemem is már a sírás határán volt.

- Szia gyönyörűm!- szólt bele a telefonba.

- Harry…nagyon hiányzol.

- Te is nekem szerelmem, de hidd el hogy olyan hamar otthon leszek hogy nem is gondolnád.

- Mikor jössz haza?

- Még nem tudom, de amint tudok, ott leszek melletted és egész nap csak veled leszek és csókokkal záporozlak meg. Mi ez a hang? Klau ugye nem sírsz? Kincsem kérlek ne sírj. Nem szabad sírni, mert ha sírsz akkor mindig lehajtod a fejed, de nem szabad mert akkor leesik a koronád. Kérlek hercegnőm. Inkább mesélj milyen volt a napod?

- Annyira hiányzol…egész nap te jársz a fejemben.

- Istenem szépségem…te is nagyon hiányzol. El sem tudod képzelni mennyire. A repülőn is mindig csak te jártál az eszembe, ezért ki kellett mindent magamból adni és írtam egy dalt. Még nem pontos, de majd befejezem és el éneklem neked. Na de mesél milyen volt a napod?

- Hát reggel amikor…- folytattam volna tovább, de akkora hazavar volt Harrynél hogy nem tudtam hallja-e vagy sem- Harold mi ez a hangzavar?

- Hát most értünk ki a reptér parkolójához és rengeteg rajongó van itt,- kezdett elhalkulni minden- de már a kocsiban vagyok szóval hallak téged.

Mindent elmeséltem neki részletesen, majd ő is elmesélte hogy mi volt a repülőn és hogy hihetetlenek az Amerikai fanok. Szép lassan elköszöntünk egymástól, mert mennie kellett és leraktuk a telefont. Amikor visszaértem Eleanorhoz, rögtön leesett neki hogy miért telefonáltam ilyen sokat. Neki is sajnos mennie kellet, ezért felöltözött és megköszönt mindent, ahogy én is és útjára engedtem. Visszamentem a nappaliba és egy kicsit felnéztem a közösségi oldalakra is. Kutakodtam kicsit twitteren, hátha van már friss kép a fiúkról és sikeres volt a hadműveletem. Rengeteg kép volt Niallről és Louisról is, ahogy Liamről, Zaynről és az én hercegemről Harryről is. Egy-két kép után vettem csak észre valamit Styles képein. Hiába is keresgéltem volna továbbra is a szemüvegem, nem találtam volna, hisz H elvitte magával. A dús, göndör hajában ott díszelgett az én párducmintás napszemüvegem, de bevallom nagyon dögösen állt neki és amikor már olyan képek is voltak amin a szemét takarja el, szinte meghaltam olyan jól nézett ki rajta. Hát akkor nem lesz baj ha én meg az övét fogom használni. Amint tovább mentem, rögtön megláttam olyan képeket is, amin én vagyok, olyan szöveggel hogy Klau megcsalja Harryt. Hogy miért? Mert a képeken Ashtonnal vagyok és természetes hogy már együtt is vagyunk, mert megöleltük egymást. De még le is vágták a képekről Elt és Melissát is, de amint tovább mentem, már a Klarrysek képeit láttam hogy nem igaz hogy megcsalom Harryt, mert a fiú csak a barátom és oda is illesztették az igazi képet. Igazából az lenne a helyes hogy ha nem reagálnék rá, de nem bírtam ki. Kiírtam hogy Ashtonnal egy egyetemre járunk és nincs több köztünk mint barátság. Azt is kiírtam hogy Harry ismeri Ash-t és hiába fogják terjeszteni a pletykákat, H nem fogja elhinni, mert tudja hogy csak barátok vagyunk. Pár perc múlva jött is egy értesítőm hogy megjelölt Harry egy bejedzésben.

Hello Amerika. Nagyon jó itt lenni és már alig várjuk az első koncertünket LA-ben, de nagyon hiányzik nekünk @KlaudiaVarga02. A pletykák nem igazak, mert Ash és az én hercegnőm csak barátok. Louissal küldünk neked egy képet, mert nagyon hiányzol neki is, de persze a többieknek is. Nagyon szeretlek.

All the love H.

Amint megláttam ezt a szöveget, bevallom megnyugodtam egy kicsit. És hát ami hozzá volt kép, nagyon édes volt. A kulcs hangját hallottam meg az ajtóban, mert barátnőm hazaérkezett.

A nyakába ugrottam, majd leültettem a konyhába és csináltam neki egy kis vacsorát. Hosszasan elmeséltük egymásnak hogy mi volt a mai nap és elmesélte hogy rengeteg új barátot szerzett. Igaz én csak 2 barátot szereztem, de én is szereztem. Megbeszéltük hogy majd áthívjuk egy este őket és megismerjük egymást. Ahogy barátnőm befejezte a vacsit, azt mondta ő most elmegy aludni mert nagyon fáradt. Megértem hogy fáradt, mert azért az orvosi egyetem nem játék. Én rendet raktam a konyhában, elmosogattam és felmentem én is a szobámba. Leültem az ágyamra és megnéztem a telefonomat, mert ismét jelzett hogy Harold kiírt valamit twitterre.

„Az én őrangyalom” H.

Hmm…ez nem tudom mit akar jelenteni, de majd biztos elmondja. Ahogy látom a rajongók se nagyon tudták mit jelent és csak úgy záporozták a kérdéseket Hazz felé. Ma este lehet megtudják, hisz koncerten lehet elárulja. Amikor én felkelek nekik akkor kezdődik csak a koncert, ezért H azt mondta hogy majd csak koncert után hív fel. Gyorsan leraktam telefonomat az éjjeli szekrényemre, majd elmentem lefürdeni. Ahogy beálltam a zuhanyrózsa alá, ami csak úgy lökte ki magából a vízcseppeket, remekül elgyengültem. Nagyol jól esett már az a meleg víz, ami végig folyt rajtam. Amikor végeztem, magamra csavartam a törölközőmet, és elindultam keresni valami jó kis kényelmes pizsit. Ahogy kutakodtam a szekrényben, megtaláltam egy számomra nagyon különleges felsőt. Vagy is inkább inget. Harry ingét tartottam a kezemben, de nem akármelyik ing volt ez. Ez a felső volt rajta, amikor először találkoztunk. Emlékszem hogy ott hagyta az öltözőbe és a koncerten adtam neki vissza. Gyorsan magamra vettem a puha anyagot, majd befeküdtem az ágy azon oldalára, ahol H szokott aludni. Éreztem az illatát és olyan lett volna mint ha itt lenne velem. Magamban énekelgettem egy kicsit, majd szép lassan lecsukódtak szemeim és elsötétült előttem minden.