19.fejezet: Missing you...

*Harry szemszöge*

Egyre távolabb és távolabb kerültem tőle és már most éreztem az a hatalmas űrt a szívemben, amit ő hagyott ott. Igen tudom hogy nem rég még szakítani akartam vele, de nem megy. Túlságosan szeretem őt ahhoz hogy egy múltbeli hülyeség miatt hagyjam magára. Arra is rájöttem hogy nem tehetem meg az vele hogy most hagyom el, mert szüksége van rám és nekem is rá. Mi kiegészítjük egymást és ki is fogjuk örökre. Amikor meghallottam kiabálását, szívem ismét nagyokat dobbant, hisz tudtam hogy itt van. Évek óta nem éreztem ilyet, sőt még sohasem. Amikor megláttam hogy felém fut és amikor a karjaimba ugrott, hatalmas megnyugvást éreztem és tudtam hogy nem. Nem engedem el őt. Magamra haragudtam, nem is rá. Könnyes szemeitől nekem is könnyek csúsztak szemeimbe és amikor kimondta hogy szeret, minden fájdalmam eloszlott. Annyi ember van a világon és még is én kellek neki. Miattam bántotta magát, bizonyítva hogy nem csak rajongás amit érez irántam, hanem hangosan kijelenthetem hogy szerelem. Én sem hittem hogy ennyi idő alatt ennyire kötődök majd hozzá, de amikor megláttam első nap a pult mögött abban a cuki egyenruhában, tudtam hogy ez egy jel. Tudtam hogy nem véletlen vezetett oda az utam. Még a sarkon visszafordultam, intettem neki, majd nem láttam őt. Csak az emléke maradt meg bennem és az illata, amit még gyorsan beszippantottam magamba.

- Hé! Jól vagy haver?- jött oda mellém Louis és észrevette, valami nincs rendben.

- Csak már most hiányzik tesó! A mellkasomban hatalmas fájdalom van. Még sosem éreztem ilyet.

- Szerelmes vagy haver. De brutálisan. Hidd el tudom mit érzel. Amikor én voltam távol Eleanortól- csuklott el a hangja- ugyan így éreztem magam és bevallom most is ezt érzem. Hiányzik az ölelése, az illata és hiányzik az-az angyali mosolya- sütötte le szemeit.

- De akkor miért szakítottatok? Nem értem Tommo.

- A fanok. Mióta szakítottam vele, látom hogy boldogabb. Csomó képet rak fel, amin mosolyog és nem látszik rajta hogy szomorú. Jobb így neki. Talál majd egy nálam jobb barátot, akivel boldog lesz.

- Hülye vagy. Én is nézem a képeit, de annyira látszik hogy nem lépett még rajtad túl. Nagyon kilehet szúrni hogy erőlteti azokat a mosolyokat, hogy ne mutassa ki mennyire fáj neki. Oda és vissza vagytok egymásért. Nem fog jobbat találni nálad, mert ti egymásnak lettetek teremtve- szálltam be a repülő ajtaján és leültem a helyemre- szóval én az ajánlom, hogy ha hosszú szünetünk lesz, beszéljétek át.

- Talán igazad van. Én nem tudod mit tett veled Klau, de nagyon bölcs vagy- nevetett fel majd leült saját helyére.

- Mindig is ilyen voltam, csak ő kihozta belőlem. Most már önmagam vagyok és nem érdekel mit gondolnak. Ja és Louis- hajoltam hozzá közelebb- nekem mindig igazam van- súgtam egy kicsit halkabban, mire mind a ketten felnevettünk. A gép lassan felszállt és mindenki nagy álomba merült, kivéve én. Nem tudok aludni, akármennyire is álmos vagyok. Elővettem a kis barna könyvemet és a lap tetejére felírtam egy címet. „Az én őrangyalom”. Borzalmas sok érzelem van bennem és ilyenkor mindig dalszöveg írással adom ki magamból. Ezeket a szövegeket sosem mutattam meg senkinek és senki nem is tud róla. Mivel ez most Klauról fog szólni, egy meglepetés lesz neki. Igaz február 2-a még messze van, de ha szülinapján meghallja ezt a dalt, azt hiszem betudom én is neki bizonyítani mennyire szeretem. Talán ez is egy jel? Hisz én utánam született egy nappal és ha arra gondolok hogy igen ez egy jel, görcsbe rándul a gyomrom. 3 órája dolgozom a dalon, de azt akarom hogy tökéletes legyen, mint ő. Visszaraktam táskámba a régi naplót, majd újra megpróbálkoztam az alvással, de valami hiányzott. Klau puha feje hiányzott a mellkasomról és ahogy minden elalvás előtt végig puszilgat. Nem hallottam Smith halk kis szuszogását, csak már az alvó fiúk hangos horkolása sértette fülem. Elővettem telefonomat és egy aprócska üzenetet küldtem az én szépségemnek. Ahogy megírtam neki, pár perc se telt bele és rezzent telefonom hogy egy új üzenetem érkezett. Megláttam az Ő nevét a jelecske mellet és nagy sebességgel nyitottam fel a levelet.

Szia Bodri!Te is nagyon hiányzol nekem és nekem is hiányzik a párnácskám.

Remélem hamarosan hazatérsz hozzám és újra érezhetem azokat a puha ajkaidat az enyémeken. Ígérem odafigyelek és mindent szorgalmasan megtanulok.

Szeretlek Hazz és üdvözlöm a többieket is.

KS x.

Miért hiányzik ennyire basszus? Annyira hiányzik ahogy rám néz azzal a gesztenye barna szemeivel és azzal a gyönyörű mosolyával megdobogtatja a szívemet. Fülembe dugtam a halk zenét és úgy ültem végig ezt a hosszú repülő utat.

Ahogy megláttam LA hatalmas házait, tudtam hogy már csak percek választanak el attól hogy felhívhassam ŐT. Mindenki már arról beszél hogy hatalmas csoport van ott a repülőtéren és jobb ha felkészülünk. A repülő kerekeit éreztem az aszfalton és amikor megállt végleg, kiöveztem magamat és a fiúk után sétáltam. Rengetegen vártak ránk és ilyenkor mindig azt mondom magamban, hogy igen. Igen is nekünk van a legjobb és legnagyobb rajongó táborunk. Gyorsan fülemhez kaptam a telefont és vártam hogy fogadják a hívásom. Amikor meghallottam azt a vékony és csilingelő hangot, hatalmas mosolyra húzódott a szám. Nagyon jó volt a barátnőm hangját hallani és remek volt hallani ahogy az egész napját meséli. Egyszer csak azt hallottam hogy befejezte mondandóját és halk szipogásokat hallottam meg.

- Mi ez a hang? Klau ugye nem sírsz? Kincsem kérlek ne sírj. Nem szabad sírni, mert ha sírsz akkor mindig lehajtod a fejed, de nem szabad, mert akkor leesik a koronád. Kérlek hercegnőm.

- Annyira hiányzol…egész nap te jársz a fejemben.

- Istenem szépségem…te is nagyon hiányzol. El sem tudod képzelni mennyire. A repülőn is mindig csak te jártál az eszembe, ezért ki kellett mindent magamból adni és írtam egy dalt. Még nem pontos, de majd befejezem és eléneklem neked. Na de mesél milyen volt a napod?

- Hát reggel amikor…- folytatta volna tovább, de akkora hangzavar volt nálunk hogy nem tudta hallom-e vagy sem- Harry mi ez a hangzavar?

- Hát most értünk ki a reptér parkolójához és rengeteg rajongó van itt,- kezdett elhalkulni minden- de már a kocsiban vagyok szóval hallak téged.

Tovább mesélt a napjáról, majd elköszöntünk egymástól amikor a szállodához értünk.  Gyorsan lepakoltuk a cuccainkat, majd irány a stadion. Hatalmas forgalom volt még így korán reggel is az utcákon a koncert miatt. Egy-két rajongó eljött mellettünk a kocsival és úgy integettek nekünk, hogy én bevallom egy kicsit nevettem is. Nagyon aranyosak voltak. Ahogy megérkeztünk a hatalmas stadionhoz és bementünk az öltözőbe, közölték velünk hogy 1 órás szünetünk van, addig szétnézhetünk vagy itt is maradhatunk az öltözőbe. Egy kicsit felnéztem twitterre, de bár ne tettem volna. Teli volt az egész közösségi oldal olyan képekkel hogy Klau ölelgeti Ashtont és akkor tuti meg csal engem. Szóval egy egyetemre járnak. Legalább lesz ott neki valaki, akit ismer. Jó bevallom az elején nem volt szimpatikus a srác, de már belenyugodtam és nincs is vele semmi gond. Kiírtam egy szöveget és percek alatt jöttek vissza a válaszok hogy „Klarry is real forever” meg ehhez hasonlók. Örömmel néztem hogy nagyon sokan kiállnak a kapcsolatunkét és nem bántják Smitht. Volt még fél órám a próbáig, ezért megnéztem a hatalmas színpadot. Ahogy kiálltam a kis színpadra, úgy éreztem hogy boldog vagyok és ezt a rajongók is tudják meg. Csönd volt kint a rajongóknál, ezért mikrofon nélkül próbálkoztam. Beszívtam a levegőt és amennyire csak kifért a torkomon, kikiabáltam hogy „Szeretem a Directionereimet”. Meghallották. Másodperceken belül, akkora sikítozás lett kint, hogy mindenki aki bent volt velem együtt, nevetni kezdtünk. Játszani akartam még egy kicsit a próba előtt, ezért megfogtam a zöld színnel megjelölt mikrofonomat és bekapcsoltam.

- Szóval fanok mennyire érzitek magatokat jól hagy halljam!?- szólaltam bele a mikrofonba és akkor jöttek ki a fiúk is. Ők is beszálltak a játékba és hatalmas hangzavart csaptunk a stadionon kívül.

Mi lesz itt este, ha már ennyire sikítoznak? Te jó ég.

- Hmm…kedvem támad kiírni valamit Twittere- játszottunk még mindig a rajongóinkkal- idézőjel- olvastam amit írtam- az én őrangyalom, idézőjel bezár, H pont- kintről hatalmas sikoltozás jött be.

- Srácok lejárt az 1 óra pihenő, szóval nyomás az állványokhoz és próbáljunk.

Kis részeket énekeltünk a No Contorlból, 18ből, Steal My Girlből, Night Changesből és a Strory Of My Lifeból. Mikor végeztünk, átadtuk a terepet a The Vampsnak. Visszamentünk az öltözőbe és neki fogtunk a készülődének. Rajtam szokás szerint egy fekete farmer volt és egy szürke felső és a rajongók kedvéért, most felvettem az arany csizmám. Úgy hallottam imádják. Gyorsan beültem Lou székébe és elkészítette a „sminkemet”, majd a hajamat rám hagyta. Úgy is összevissza dobálom mindig, utána meg felkötöm, szóval azt mondta nem foglalkozik vele. Természetesen viccesen mondta. A rajongókat már be is engedték és már csak órák vannak hátra a koncert kezdéséig. Sam bejött hozzánk és most azt a meglepetést találta ki a rajongóknak, hogy koncert közbe kiválasztunk személyenként 5 embert és válaszolunk a kérdéseikre. Végre valami értelmes ötlete is támad. Nem az hogy utálom őt, de Paul volt mindig is az apukánk és nem fogja ezt ő pótolni. Eljött a meet & green perce és rengetek rajongókkal találkoztunk. Beszélgettünk velük egy kicsit, képeket csináltunk, majd ennek is vége lett és beálltunk a helyünkre. Ahogy elkezdődött az intro videó, eszembe jutott hogy ahogy most az én szépségem alszik a meleg takaróban. Ahogy kimentünk a nagy füstből rögtön bele is vágtam a Clouds dalba. Hatalmas tömeg volt és hihetetlen volt nézni ahogy mindenki ugrándozik a barátnőjével, vagy esetleg sírnak és ahogy feltartják a tábláikat hogy észrevegyük. Nagyon jól ment a koncert és elérkezett az a pillanat, amit bevallok nagyon is vártam. Hogy beszélgessek a rajongókkal.

- Louis te kezded- szólalt fel Liam. Nagyon vicces kérdéseket raktak fel, de volt Eleanoros kérdés is. Tomo után Zayn, Liam, majd Niall következett és végre rám került a sor. Kíváncsian vártam, milyen kérdéseket kapok. Lemásztam a színpadról ahogy előttem tették a fiúk.

- Szia hogy hívnak?- mentem oda először egy síró lányhoz, mert tudtam nagyon örülne ha őt választanám.

- Jessica- nyögte ki nagy nehezen, de nagyon meghatott hogy ennyire örül.

- Szép neved van- simogattam meg- szóval Jessica feltehetsz nekem egy kérdést, szóval ne kímélj.

- Mi az a dolog vagy pillanat, amit soha nem fogsz elfelejteni?

- Fantasztikus kérdés- mutattam rá- Az a pillanat amit sosem fogok elfelejteni, amikor kimondták az x faktorban, hogy bandaként továbbjutottunk. Felejthetetlen lesz, hisz ezáltal ismertelek meg titeket és a fiúkat. Megköszöntem a kérdését, majd tovább mentem egy másik személy keresésére. Megláttam az első sorban egy szülőt és úgy gondoltam miért ne? Vicces lesz.

- Üdvözlöm! Mi a neve?

- Karen!

- Nahát! Mint Liam anyukája! Szóval mi a kérdése felém?

- Hozzámennél a lányomhoz?- tette fel nevetve a kérdést.

- Nagyon sajnálom, de a szívemet már egy másik személy birtokolja.

- Tudom, de azért megkérdeztem. Én és a lányom is Klarrysek vagyunk és nagyon szeretjük Klaut.

- Köszönjük szépen és én is nagyon szeretem.

- És neked mi a kérdésed felém?- mentem a kis színpad elé.

- Itt van most veled Klaudia?

- Sajnos nem, mert ugye egyetemista és ezen a héten kezdte el az iskolát, de elmondok egy titkot, hogy a hétvégi koncerten itt lesz- erre a mondatomra hatalmas sikolyt kaptam, ami ismét megmelengette a szívemet.

- Hello!- mentem át a kifutó bal oldalára.

- Nekem az a kérdésem lenne, hogy ugye kiírtad twitterre, hogy „Az én őrangyalom”. Az mit jelent, vagy mihez van köze?

- Ez sajnos egy meglepetés, de az a személy akinek szól, remélem kitalálta.

- Na kérlek valamit mondj róla.

- Na jól van. Valaminek a címe, de többet nem mondok- kacsintottam rá és tovább indultam, megkeresni az utolsó személyt.

- Szia téged hogy hívnak?

- Klaudia- nevetett fel és én szinte lesokkolódtam.

- Na jó ez durva…hova valósi vagy?

- Akkor most kapaszkodj meg, mert Magyarországról jöttem.

- Te a barátnőm vagy, csak beöltöztél másnak?- viccelődtem és az egész stadion velem együtt nevetett- Na jó...ha ezt elmesélem Klaunak- nevettem fel- na de mi a kérdésed?

- Valamikor eljöttök koncertezni Magyarországra is?

- Smith is megkért erre és amikor voltam ott, akkor nekem is nagyon tetszett, szóval megoldjuk. Minden estre, kezdjétek el gyűjteni a koncertjegy árát- mindenki nagy nevetésbe tört ki, majd én visszapattantam a színpadra és tovább folytattuk a koncertet. Mikor vége lett és visszamentünk az öltözőbe, arra gondoltam hogy a kis szünetem ami lesz, Klauval töltöm.

Próbáltam őt hívni, hisz megígértem hogy koncert után azonnal hívom, de hívásomat nem fogadta. Többszöri csörgetés után sem vette fel, majd Bertánál próbálkoztam, de semmi. Nagyon aggódtam hogy valami baj van, ezét felhívtam azt az egyetlen személyt, aki tud segíteni. Ashton megígérte hogy elmegy és megnézi mi van. Kicsit megnyugodtam, de féltem. Féltem hogy valami történt.

- Hajji- zökkentett ki egy ismerős csilingelő hang.

- Lux! Hát szia kincsem- emeltem fel és ahogy két szép szemeibe néztem, rögtön egy remek tervem támadt.

- Te voltál a legjobb Hajji!

- Jajj köszönöm angyalom. Jól érezted magad?- adtam egy hatalmas puszit kipirosló arcára, majd egy bólintást kaptam válaszul.

- Nagyon jók voltatok Harry!- jött oda Lou.

- Figyi Lou…lenne egy kérdésem- fordultam felé, keresztlányommal a kezemben- Most mindjárt indul egy gép vissza Angliában és mit szólnál, ha Luxot is magammal vinném és bemutatnám Klaunak? Nem lenne gond?

- Dehogy baj. Nyugodtan, de akkor nagyon vigyázz rá és rengetek gépet csináljatok rendben?

- Rendben- nevettem Lou viccelődésén.

Gyorsan összekaptam pár ruhát és az én kincsemmel repültem vissza Londonba. Hosszú volt az út, ezért Lux már a kezemben aludt el, majd később én is álomba merültem a repülőn. Ahogy megéreztünk a reptérre, hívtam egy taxit és felhívtam Bertát. Azt mondta 2 körül végez K és ahogy telefonomra néztem pár perc és 2 lesz. A taxisnak azt mondtam vigyen az egyetemre, majd az út közepén Luxom is felébredt.

- Jó reggelt csipkerózsika! Jót aludtál?- vettem ölembe. Mivel most ébredt, csak egy aprót bólintott, majd mellkasomra dőlt, mint Klau szokott esténként. Nem hiszem hogy már csak percek kérdése és láthatom őt. Amikor odaértünk az egyetem kapujához, kifizettem a taxit, majd a telefonomat húztam ki szűk, fekete farmerom zsebéből. Írtam Knak egy aprócska üzenetet, hogy vár rá egy kis meglepetés, ezért siessen ki. Amikor megláttam hogy a hatalmas ajtó nyílik és egy gyönyörű lány lép ki az ajtón, tudtam hogy csak is az én szépségem lehet. Luxnak odasúgtam a fülébe hogy szaladjon oda hozzá és adjon neki egy hatalmas puszit. Ahogy útjára engedtem, én is felálltam és feléjük sétáltam. Nagyon sexi volt Klau abba a kétrészes kis pompon lány ruciba és bevallom egy kicsit be is indított. Ahogy rám nézett avval a két szép gesztenyebarna szemeivel, szívem akkorákat dobbant, hogy majd kiszakadt a helyéről. Légzésem is felgyorsult amikor közelített felém és amikor karjait a nyakam köré kulcsolta, lábaim annyira összerezzentek, hogy majdnem ott estem össze. Ez az illat hiányzott nekem. Amikor közelről is szemeibe néztem, azon nyomban számat az ő dús ajkaira helyeztem. A nyelve már is utat tört magának, de nem is bántam. Nagyon hiányzott ez az egész és ő is kibírhatatlanul. Megfogtam a cuccunkat, majd a kocsijával elindultunk az én házamhoz. Ahogy beléptünk a hatalmas házba azonnal hívtam egy éttermet és rendeltem egy finom ebédet. Miután végeztünk a finomságokkal, nagyon sokat játszottunk a mi kis csibészünkkel. Rengetegek fogócskáztunk és bújócskáztunk. Néha amikor Lux volt a számoló és mi bújtunk el barátnőmmel, egy-két csókot loptam tőle. Gyorsan átöltöztünk fürdőruhára és Luxal bementünk egy kicsit a medencébe. Klausz csak a rengeteg képet csinálta rólunk, de nem hagytam hogy csak kint üljön. Mivel ő maga nem fog bemenni, ezért egy csellel kell behoznom ide. Kiúsztam a medence széléhez s egy hatalmas mosollyal odacsaltam hogy leüljön oda. Hisz lehet ő nem tudja hogy én tudom, de a gödröcskéimet imádja és tudom hogy rávehetem vele bármire. Vizes kezeimet gyönyörű combjaira helyeztem, amibe egy kicsit bele is remegett, majd fentebb húzódtam és csókolni kezdtem. Imádom hogy ha a nyelvünket is használjuk, de most a tervemre kell koncentrálni, bármennyire is kívánom ezt a nőt. Kézfejemet egyre fentebb csúsztattam egészen a derekáig. Kicsit közelebb húztam magamhoz, majd egy hirtelen mozdulattal berántottam a vízbe. Luxal egymásra néztünk és nevetni kezdtünk. Amikor feje a én fejemmel volt egy szintben, kiengesztelésül meg akartam csókolni, de és én is beleestem az ő csapdájába.  Mikor már nagyon közel voltam puha és vizes ajkaihoz, ami elég rendesen beindította a fantáziám, fejemet a víz alá nyomta. Amikor feljöttem a víz alól, leráztam a vizet a hajamról, majd megfogtam a hajgumimat és felkötöttem hosszú hajamat, ami körülbelül már akkora mint Klaué. Láttam arcán most nála indul be a fantázia, ezért szorosan magamhoz húztam és egy kicsit rosszalkodtunk. Keresztlányom vékony hangját hallottam meg, ahogy nevemet kiálltja ezért odamentem hozzá. Azt mondta nagyon éhes és már elfáradt. Ahogy kiemeltem őt a vízből és kézen fogva sétáltunk a napozó ágynál álló királylányhoz, meghallottam hogy valakivel titkolnak előlem valamit. Rögtön kérdőre vontam és miután beküldte Luxot, tudtam hogy itt valami komolyról lesz szó. Ugye nem csinálta azt megint? Ha ismét bántotta magát én esküszöm hogy én is meg fogom tenni. Bármit meg fogok tenni, csak ne csinálja többé.

- Hallgatlak…- ültem le mellé a napozó ágyra.

- Ma reggel hajnalban egy fiatal lány becsöngetett hozzánk, hogy engedjük be, mert üldözi egy fickó. Csurom víz volt ezért adtunk neki tiszta ruhát és utána elmesélte hogy az a perverz állat, megerőszakolta az utcán és amikor a barátja megmentette leszúrta a fickó a barátját. Nem sokkal később csöngettek ismét és azt hittük hogy a lány szülei azok, de nem ők voltak hanem a fickó. Megkérdezte hogy hol a lány, de én nem akartam elmondani neki ezért a nyakamnál fogva felemelt és újra megkérdezte hogy hol van, de én akkor se árultam el és a késsel egy csíkot húzott a kezemen, majd ezt még kétszer megismételte. Ezután érkezett Ash és ellökte a fickót és megverte, majd bezárta az ajtót és megvártuk míg megérkezik a mentő meg a rendőrség.

Hogy mi van? Alig akartam elhinni. Az a mocskos fasz. Valahogy meg kell keresnem őt hogy kinyírjam. Mi az hogy bántotta az én hercegnőmet? Esküszöm úgy szét fogom verni hogy azt egy életre megemlegeti. Nem akartam elhinni. Klaut megkértem hogy mutassa meg a kezét és amikor megláttam a hegeket csuklójánál, a szemeimben lévő könnyek kicsordultak szemeimből, rá az ő kezére. Lassan felemeltem jobb kezemet, majd a hosszú ujjaimmal végig simítottam hegein, de rögtön abba is hagytam, hisz fájt neki.

- Ne haragudj…nem akartam- néztem rá kétségbeesetten.

- Semmi gond Harry, de te se sírj- törölte le kezeivel a könnyeket szemem alól- jól vagyok és ez a lényeg.

- De nem tudtam rád vigyázni- sütöttem le szemeimet.

- Nem is kell. Nagy lány vagyok Harry és nem tehetsz róla hogy ilyen emberek vannak a világon.

Erre már nem mondtam semmit, csak néztem a nagy semmibe. Egyszer csak felemelte felé eső karomat, majd hideg testével hozzám bújt és szorosan zárt magához. Felé fordultam és én is olyan szorosan öleltem magamhoz, mint még eddig soha.

- Szeretlek és ezt sose felejtsd el- nézett fel rám és egy picike puszit adott államra.

- Én meg imádlak kis személyi edzőm- hajoltam le hozzá és egy csókot hagytam rózsaszín ajkain.

Bementünk a meleg házba és Luxhoz csatlakoztunk. Klaudia finom kis sütit hozott nekünk, és az utána következett vacsora is mennyei volt. Megnézte még a kincsem a kedvenc meséjét, majd ásítva közölte hogy álmos. Karba vettem, majd felvittem a vendégszobába. Lefektettem a hatalmas ágyra, majd a kedvenc könyvét kezdtem el neki olvasni. Mikor becsukta picinyke szemeit, óvatosan betakartam és amikor az ajtó felé vettem irányomat, megláttam egy gyönyörű lány azt ajtófélfának támaszkodva, könnyeivel a szemében.

- Kukucskálgatunk?- fordultam meg amikor becsuktam az ajtót.

- Annyira aranyosak voltatok- bújt izmos testemhez.

- Azt mondta nagyon kedvel téged és reméli nagyon jó barátnők lesztek.

- Egyem meg de kis édes…nagyon megszerettem ezt a kis csajt.

- Én is nagyon imádom. Eddig csak egy lánynak mutattam be, de látom rajta hogy téged szeret a legjobban. Végül is nem csodálkozom rajta.

- Jajj Harry- adott egy puszit, majd megfogta kezemet és bementünk a hálószobámba.

Gyorsan lefürdött és felvette az egyik fekete pólómat. Én is gyorsan lezuhanyoztam a jó meleg vízzel, amitől el is álmosodtam. Felvettem a fekete Calvin Klein boxeremet, majd bebújtam szerelmem mellé.

- Imádom a tetkóidat!- bújt hozzám.

- Igen? Kölcsön adjak egyet?- nevettem fel halkan, hisz a szomszéd szobában alszanak.

- Ajj Harry…- nevetett fel ő is, amin nem bírtam nem elmosolyodni- Igazából majd szeretnék tetkót.

- Oh igen? És milyeneket? Lehetne majd egy egyen tetkónk. Mondjuk egy csillám póni?

- Harry ne fárassz- bökött oldalba, majd egy apró puszit hagytam ott homlokán- igazából szövegeket meg évszámokat szeretnék, de egy rajz is lesz, de nem mondom el mik lesznek, mert titok- magyarázta, közben a hasamon lévő lepkét és a mellkasomon lévő madarakat rajzolta körbe.

- Úgy is kifogom szedni belőled. Na de holnap mikorra kell bent lenned a suliba?

- Holnap edzőterembe kell mennünk egy egész napra, szóval nem megyünk be a suliba.

- Komolyan? És olyan edzőterembe mentek ahol mások is vannak?

- Igen. Miért?

- Akkor mi lenne ha én is veled mennék? Úgy is edzenem kell.

- És mi lesz Luxal?

- Elviszem majd anyáékhoz. Úgy is rég látták. A gépünk meg késő este indul szóval ráérünk.

- Jól van. Akkor majd megedzelek kicsit, mert már eléggé rád fér- gúnyolt ki, de tudtam hogy nem gondolja komolyan.

- Nagyon vicces vagy esténként nem gondolod?

Egy aprócska kuncogást kaptam válaszul, majd a mellkasomra feküdt, szemeit behunyva.

- Szeretlek Harry!- dörzsölődött hozzám.

- Szeretlek álomszuszék!- súgtam fülébe, majd egy puszit hajítottam feje búbjára.

- Jó éjt!

- Jó éjt hercegnőm!