20.fejezet: Go America!

*Harry szemszöge*

Reggel ismét úgy kelhettem, hogy valaki a mellkasomon fekszik, pontosabban ő. Imádom, amikor a reggelemet úgy kezdhetem, hogy az ő halk szuszogására kelek fel és a finom epres illatát szippantom be egy kis vaníliával keveredve. Esküszöm, hogy teljesen olyan illata van, mint a régi parfümünknek, az Our Momentnek. Lassan és óvatosan próbáltam kikelni az ágyból, hogy a rajtam fekvő hercegnőmet ne ébresszem fel a nagy álomból. Vajon mit álmodhat? Arca kicsit kipirosodott és a szája, mint ha mosolyogna. Biztos valami szépet álmodik és remélem ebben az álomban én is benne vagyok. Felvettem a fekete szűk farmeromat és hozzá egy fehér pólót húztam magamra, hisz Klau imádja, ha ez van rajtam, mert állítólag átlátszik a fehér anyagon az összes tetkóm. Halkan kinyitottam a faajtót és átmentem a vele szemben lévő vendégszobába, ahol a másik hercegnőm alszik. Halk léptekkel siettem le a lépcsőn és első utamat a konyhába tettem meg. Mivel szeretek főzni és tudok is, egy finom reggelit dobok össze a két alvó szépségnek. Kinyitottam a fehér hűtőajtót és válogatni kezdtem az alapanyagokat. Mivel reggeliről van szó, nem csinálok hatalmas dolgot, ezért csak egy finom tojásrántottát ütök össze narancslével és kávéval. Ahogy elkezdtem a tojásokat összeverni, halk lépteket hallottam az emeletről. Remélem, hogy nem a szerelmem az, mert akkor annyi a meglepetésnek. Ahogy megláttam az ajtóban álldogáló szőkeséget, egy aprócskát sóhajtottam fel.

- Szia hercegnőm. Jól aludtál?- vettem fel kezeim közé Luxot és visszamentem a reggelihez.

Lux csak bólintott egyet és megdörzsölte aprócska szemeit. Adtam neki egy kicsike narancslevet, amit egy húzásra meg is ivott. Kis szomjasom.

- Mit csinálsz Hajji?

- Reggelit csinálok Klaudiának. Segítesz nekem?

Erre ismét csak egy bólintást kaptam és már a kezébe is adtam egy tojást. Szépen segítettem neki összetörni, majd belerakni a serpenyőbe. Ahogy végeztünk a főzéssel, egy tálcára ráillesztettem a 2 tányért, 2 narancslevet és a 2 forró bögre kávét. Egyik kezemben a tálcát vittem, másik kezemmel Lux apró kezét fogtam. Odasúgtam a fülébe, hogy menjen oda Klau mellé az ágyba és kezdje el ébresztgetni. Keresztlányom halkan kinyitotta az ajtót, majd lábujjhegyen közelítette meg a nagy francia ágyat, én pedig csak hátul követtem őt, reggelivel a kezemben. Ahogy odaértünk az ágy szélére, rögtön elmosolyodtam. Olyan aranyosan alszik. Kezei az arca alá vannak temetve, dús ajkai még mindig mosolyogva pihennek. Már megakarom kóstolni azokat a cseresznye ízű ajkakat, ezért kacsintottam Luxomnak hogy kezdheti a hadműveletet. Aranyos kezeivel simogatni kezdte az ágyban fekvő csipkerózsikát és halkan ébresztgetni kezdte.

- Kajudia! Ébredj fel, mert Hajji bácsi meglepetést csinált.

Az első szólogatásra már mocorogni kezdett, és ahogy kinyitotta szemeit és meglátta a kezemben tartott tálcát, még nagyobb mosolyra húzódott az a csinos kis szája.

- Jó reggelt hercegnő!- adott egy puszit Lux arcocskájára, majd felültette maga mellé a pihe-puha ágyra.

- És én nem kapok puszikát?- mentem hozzá közelebb, majd az ölébe helyeztem a nagy tálcát.

- Ezt te csináltad?- tátotta el száját.

- Igen.

- Akkor egy hatalmas puszit kapsz - hajol hozzám közelebb és végre megízleltem azt a finom rózsaszín csókos száját. A nyelvünket most kivételesen nem használtuk, de még így is nagyon élveztem. Gyorsan én is helyet foglaltam az ágy végén, Klauval szemben és nekiláttunk a főztömnek. Nagyon sokat nevettünk, beszélgettünk és játszottunk, közbe sok puszit loptam Smithtől. Amikor végeztünk, gyorsan levittem a koszos tányérokat a mosogatóba, és amíg a szerelmem is elkészül, Lux segített nekem bepakolni a gépbe. Körülbelül 20 perc telt el és a lépcsőn zajokat hallottunk. Smith vállán egy hatalmas sporttáska volt, haja pedig lófarokba fel volt kötve. Feladtam keresztlányom lábára a sport cipőjét, majd pár játékot magunkhoz véve, beszálltunk a fekete terepjárómba és elindultunk az edzőterembe. Nagy torlódás volt az utcákon, de hál istennek még időben ki tudtam tenni Klaut.

- Akkor pár óra és itt leszek újra!- hajoltam ki a letekert ablakon.

- Jól van édesem. Siess jó?- hajolt hozzám közelebb Smith.

- Megígérem, olyan gyors leszek, hogy még meg is fognak büntetni.

- Ajj Hazz...azért azt ne- nevetett fel és beletúrt göndör fürtjeim közé-vigyázz magadra.

- Mindig vigyázok- vettem arcát kezeim közé.

- Üdvözlöm a szüleidet és Gemmát is.

- Átadom.

- Szeretlek Harry!- hajolt hozzám közelebb, majd egy durva és sexi nyelves csókot hagyott ajkaimon.

- Szeretlek Smith.

Elbúcsúzott luxtól is, majd bement az edzőterembe, ahol Ash várt rá. Meglepő módon intett nekem és mivel nekem semmi bajom vele, visszaintettem. Az ablakot felhúztam, majd a gázra taposva elindultunk Holmes Chapel felé. Hosszú az út, ezért nagyon siettem, hisz minél hamarabb akartam újra a szerelmem közelében lenni. Lassan kezdett ismerős lenni a környék és kezdtek ismét feljönni a gyermekkori emlékek. Emlékszem, amikor még Gemmával játszottunk az utcákon, amikor biciklizni tanultam és nagy sérüléseket is szereztem. A szokásos utcába kanyarodtam be, mikor már megláttam nővérem szőkés-barna haját. Amikor befordultam a garázs elé, már nyitotta is az ajtót és keze ügyébe vette keresztlányomat.

- Én is örülök, hogy látlak Gem- álltam mellé, majd egy puszival köszöntöttem.

- Tudod, hogy szeretlek.

- Tudom- nevettem fel és megöleltem nővérem. Bevallom eléggé hiányzott és jó végre újra érezni az illatát.

- Anyuék?- kérdeztem rá mikor elhúzottunk egymástól.

- Bent vannak a nappaliban. Klaut hol hagytad?

- Edzőteremben van az egyetemmel és én is mindjárt megyek vissza, csak beköszönök.

- Oh de kár. Pedig már nagyon hiányzik.

- Amúgy üdvözöl téged- kiáltottam vissza az ajtóból.

Bementem a nagy barna ajtónkon és rögtön megpillantottam a szüleimet, ahogy egymás ölében nézik a tévét.

- Sziasztok!- adtam anyának egy puszit, majd apával ráztam kezet.

- Szervusz fiam! Hogy vagy kincsem?

- Nincs semmi különös. Minden rendben van csak bejöttem köszönni, mert már megyek is vissza Klauhoz.

- Jajj te kis hős szerelmes. Jól megvagytok?

- Nagyon is. Imádom őt, de annyira rossz, amikor messze van. Ő teljesen más, mint a többi lány. Nála mást is érzek. Valami van benne, ami nagyon meg fog és nem tudok tőle szabadulni. Fura, mert úgy érzem, hogy most jelen pillanatban is feleségül tudnám venni, annyira érzem hogy ő az igazi- anya csak nagy szemekkel nézett rám, majd egy megértő mosolyt csillantott meg.

- Hát fiam ez tudod mi? Ez az igazi szerelem. Szokták mondani, hogy majd érzed, ha ő a nagy ő és ahogy most elmondtad ezeket a gondolatokat, azt vettem észre hogy te tudod hogy ő a nagy szerelmed. Úgy hogy Harry nagyon vigyázz. El ne veszítsd ezt a lányt, mert egy kincset ér. Én is nagyon imádom, ahogy apád és Gemma is. Remélem hamar eltudom újra hozni ide.

- Lenne még valami. Tudjátok van az a barna könyvem, amibe dalokat írok meg ilyesmi.

- És nem mutatod meg senkinek. Tudjuk- szólt közbe Gemma.

- Na szóval, írtam Klaunak egy dalt és szeretnem ha megnéznétek. Szülinapjára szeretném elénekelni neki. Tudom hogy messze van, de addig legalább csinosítgatom a dalt.

- Természetes hogy megnézzük- vette ki anya a kezemből a barna kis könyvet, majd mind a hárman elkezdték olvasni. Néztem az arcukat milyen érzelmek jelennek meg, és nem csalódtam. Amikor végeztek, anya becsukta a könyvet és kicsordult a könny a szeméből, ahogy Gemnek is. Nem szóltak semmit, csak átöleltek.

- Imádom ezt a Harryt- súgta fülembe Gemma. Kérdően ránéztem és tudta, hogy választ kell erre adnia.

- Úgy értem örülök, hogy visszajött az a Harry, aki egyfolytában mosolyog, mert boldog és azért boldog, mert szerelmes- ezt már hangosabban mondta, hogy mindenki hallja.

- Gemmának igaza van. Klaudia teljesen elkábított. Biztos vagyok benne, hogy nagyon fog tetszeni neki ez a dal- ölelt át anya.

- Akkor jó. Még a dallamot kitalálom hozzá és kész is lesz. Na de megyek, mert a hercegnőm már biztos vár. Vigyázzatok Luxra és este jövök érte valakivel- egy huncut mosolyt dobtam nekik, majd beszálltam az autóba és elhajtottam. El sem hiszem, hogy ennyire tetszett anyuéknak a dal. Alig várom már, hogy Smith is halhassa. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy tetszeni fog-e neki, és hogy mit fog rá mondani rá. El se hiszem, hogy ennyire boldog vagyok. Azt hittem tudom már mi az a szerelem, erre jött Smith és meg tudtam, hogy milyen is az igazi szerelem. Minden nap, minden órában és percben ő jár a fejemben. Imádom, ahogy beletúr a hajába és a picike frufruját oldalra simítja. Imádom azt, amikor közelít hozzám egy csókért és látom abban az édes gesztenyebarna szemeiben a csillogást. Egyszerűen nem bírom kiverni azt a fejemből, amikor először szeretkeztünk, de a többit se. Egyszerűen olyan jó érzés közel tartani magamhoz. Az a forróság, amit akkor érzek, amikor testünk egymásnak simul felbecsülhetetlen érzés. Ha pedig a kezével már megérint, testem bizseregni kezd. Arra kelni, hogy a mellkasomon szundikál, felemelő érzés. A csókjaira kelni minden reggel, majd a csókjára elaludni minden este a legjobb érzés a világon. Amikor jobbra néztem észrevettem egy amerikai plakátot, ami miatt rengeteg dolog jutott eszembe. Csütörtökre elhívtak engem és Klaudiát egy interjúra, de nem tudom, hogy Klaum beleegyezik-e és eljön velem, mert órái lennének. Szeretném, ha eljönne velem és végre hivatalosan is kimondhatnánk, hogy egy pár vagyunk. Jó tudom már együtt vagyunk pár hónapja, de például egy interjúban még sosem mondtuk ki. Emellett ég pénteken is lenne egy díjátadó, amire szeretném, ha velünk tartana. Nem tudom mit fog erre mondani, de érzem, bele fog egyezni. Sőt tudom. Végre megérkeztem az edzőterembe és már a kocsiból látom a kedvesemet. Épp egy fiatal lánynak segít edzeni. Valahogy el kell intéznem, hogy én, őt kapjam. Nem akarok mást edzőnek, csak is őt. Ahogy kiszálltam a kocsimból, hátramentem és kivettem az edzőtáskámat, benne az edzős cuccokkal. Amikor megnyomtam a záró gombot és megfordultam, 2 lány állt velem szemben, akik gondolom rajongók voltak, mert nagyon sikítoztak.

- Szia Harry!- szólalt meg a kisebbik.

- Helló lányok! Hogy vagytok?

- Istenem…nem hiszem el…te tényleg Harry Styles vagy- simogatott meg a másik leányzó, majd elsírta magát.

- Jajj ne sírj édes- öleltem magamhoz- igen én vagyok. Nincs semmi baj. Ne sírj.

- Nagyon szeretlek Harry és nagyon köszönöm, hogy megmentettétek az életemet. Nem is tudom mi lenne velem/velünk nélkületek. Esküszöm, hogy valahogy vissza fogom adni azt a jót, amit ti tettetek velünk.

- Jajj ne butáskodj. Hisz nektek köszönhetjük, hogy most itt vagyunk ahol. Ha ti nem lettetek volna, lehet nem ismertünk volna meg titeket és lehet egy másik személyt se ismertem volna meg.

- Klaura gondolsz?- jutott szóhoz a kisebbik.

- Igen rá gondolok. Fogalmatok sincs, milyen gyönyörű személyisége van. Nagyon sok embernek akar segíteni és minden nap boldoggá tesz újra és újra. Teljesen olyan, mint én. Borzalmasan szeretem és nagyon fáj hogy nagyon sokan bántják. Hisz csak szerelmes belém. Legtöbben azt se veszik észre, hogy ő is Directioner. Olyan, mint ti. Amikor találkoztam vele még ő is az a sikoltozó lány volt, de most már nem, hisz megkapott. Fogalmuk nincs a rajongóknak hogy ő min ment keresztül gyermekkorában és addig amíg nem találkozott velem.

- Harry…nyugodj meg! Mi imádjuk őt és segíteni fogunk neked, hogy az utálóknak is megváltozzon a véleménye. Minden rendben lesz Hazz. Nekünk az a fontos hogy boldog legyél és látjuk hogy az vagy, ezért mi is boldogok vagyunk.

- Köszönöm csajok!- öleltem meg őket. Na, de csináljuk meg azt a selfiet, mert mennem kell edzeni- nevettünk fel mind a hárman.

Pár kattintás és már kész is a csodálatos fotó. A lányok megköszönték a képet, majd egy öleléssel elköszöntünk egymástól. Vajon komolyan gondolták, hogy segítenek nekem? Igaz láttam a szemükben hogy nem hazudnak, ezért ez már meg is nyugtatott engem. Ahogy beléptem az izzadságszagú edzőteremben, amiben halk zene szólt, megpillantottam őt, aki még mindig a lány mellett van.

- Szia Harry!- köszöntött egy ismerős hang.

- Noah?- ráztam kezet régi ismerősömmel. Régen rengeteget jártam ide, de aztán jöttek hozzánk a személyi edzők, ezért nem jöttem többet.

- Újra itt? Már rég nem láttalak. Tán felszedtél pár kilót?- nevette el magát, majd én is követtem.

- Nem haver. Igazából a barátnőmhöz jöttem, hogy együtt edzünk.

- Hohohó...álljunk meg. Barátnő? Nem is hallottam hírét hogy Mr. Styles haver felszedett valakit. Na és ki az?

- Ő az- mutattam az éppen futó barátnőmre.

- A szürke toppos?- dőlt neki a pultnak.

- Igen ő az- mosolyogtam rá hatalmas nagy, büszke mosollyal.

- Kúrva dögös az tény. Beszéltem is vele hogy majd felszedem, de akkor nem hazudott.

- Nem hazudott?

- Igen. Elhívtam őt randevúra, de azt mondta, hogy ő már megtalálta élete szerelmét, szóval keressek mást.

Erre nem mondtam semmit, csak elmosolyodtam.

- Tudnál nekem segíteni?

- Bármiben haver..

- Eltudnád nekem intézni, hogy Klau ne annak a lánynak legyen az edzője, hanem nekem?

- Nem az edzője, csak együtt edzenek, mert csoporttársak. Csak edzeni jöttek, szóval nem hinném hogy edzhet téged- állt be barátom a pult mögé- de megkérdezem a kísérőjüket, ha gondolod.

- Rendben. Itt várok.

Pár perc múlva Noah visszasétált hozzám, majd közölte velem, hogy szabad a pálya. Gyorsan elmentem az öltözőbe átcserélni a szerkómat, majd kisétáltam a futópadokhoz, de már nem volt ott.

- Kit keres uram?- fogták be hátulról a szememet, de megismertem ezt a bájos hangot.

- Hát a madarak csiripelték, hogy egy nagyon jó személyi edző dolgozik itt. Valami Klaudia Smithnek hívják. Nem látta véletlen?- fordultam meg, majd Klau derekát körbefonva, szorosan magamhoz húztam és egy csókkal köszöntöttem.

- Talán segíthetek- nevette el magát Smith, a csókunk közbe.

- Na akkor edzhetünk?

- Harry…én tanuló vagyok még. Nem dolgozom itt, ezért nem edzhetlek.

- De igen, mert elintéztem- húztam ki magamat, mint valami szuperhős.

- Tényleg? Na, akkor nyomás a futópad bodri.

- Ne hívj bodrinak- kanyarítottam le a számat drámaian.

- Úgy hívom Mr. Styles, ahogy akarom. Itt most én vagyok a főnök, szóval nyomás futni.

- Ez a Smith nagyon tetszik nekem. Kis parancsolgatós. Többet játszathatnád ezt. Például ma este is játszhatnánk valamit nem gondolod?- húztam még közelebb magamhoz, majd az utolsó mondatot a fülébe súgtam, egy pimasz mosoly kíséretében.

- Hát kár hogy benned kell Amerikába,- kezdte végig húzni kezét a hasamon és egyre lentebb haladt- mert ismerek egy nagyon jó játékot, amit megmutattam volna neked- ért le végül arra a pontra, ami a fiúknak nagyon érzékeny pont.

- Smith… ne csináld ezt velem, mert ha így folytatod tovább, én nem állok jót magamért és beviszlek az öltözőbe egy dugásra.

- Na de Mr. Styles. Nem beszélünk így- lépett hozzám közelebb- még ha tetszik is- mosolyodott el, majd elindult a futópadhoz és én is követtem.

- Na és akkor most mi legyen?

- Futsz szépen fél órát, utána meg majd megyünk a súlyzókhoz.

- Te nem futsz?

- De…majd a végén, veled együtt. Na de vigyázz, mert indult a pad.

- Akkor beszélgessünk. Lenne két kérdésem, amihez egy kérés fűződik.

- Ez már rosszul kezdődik- nevette el magát és fentebb vette a tempómat.

- Haha. Nagyon vicces kisasszony. Na, szóval az első kérdés következik. Felkértek engem és téged egy interjúra, hogy beszélgessenek velünk a kapcsolatunkról, meg téged is jobban megismernének, és a kérdés az lenne, hogy eljönnél-e velem?

- Nem hinném hogy jó ötlet lenne Hazz. Mi van akkor, ha kínos helyzetbe hoznak, vagy valami olyanokat kérdeznének, amivel ha válaszolok rá, megutálnak?!

- Dehogy. Ez butaság. Ott leszek veled, hisz ez a kettőnk interjúra lenne. Nem hagynám, hogy bántsanak szerelmem.

- Ah. Miért nehéz neked ellenállni? Mikor lenne és hol?

- Hát ez a kérés része, hogy holnap lenne Amerikában, és hogy ne menj be az egyetemre, hanem gyere velünk. Úgy is pénteken jöttél volna, csak nem baj hogy 1 napot nem mész suliba.

- Nagy franc vagy remélem, tudod. Na de mi a második kérdés?

- Ez azt jelenti eljössz?

- Igen azt. Na de mond a második kérdést bodri- nevetett fel mire én hülye fejet vágtam és ismét nevetni kezdett. Imádom a nevetését. Egyszerűen nem lehet rajta nem nevetni.

- Pénteken lesz egy díjátadónk és az lenne a kérdésem, hogy elkísérnél-e engem/minket?

- Természetes hogy elkísérlek édesem. Jó lenne ott lenni veled és egy csókot adni, amikor kimondják a neveteket a nyertes szó után.

- Imádlak. Remélem tudod.

- Tudom makikám- emelkedett fel hozzám és egy aprócska puszit hagyott ajkaimon. Imádom a csókjának az ízét. Mindig beleremegek, ha hozzám ér a szájával, és ha a nyelvét is használja, az nagyon beindít. Mikor végeztem a futásommal, elmentünk a súlyzókhoz, majd ezután kicsit felüléseztünk.

- Szevasz haver!

- Heló Ashton!- fogtam vele kezet.

- Hát te?

- Jöttem kicsit edzeni és Klau lett erre a napra az edzőm. Nagyon jól csinálja- karoltam át a mellettem álló leányzót- Jó kis edző lesz belőle- pusziltam meg piros, puha arcát.

- Azt elhiszem. Na és merre mentek most?

- Bokszolni indultunk- szólt közbe Smith.

- Bokszolni? Mi lenne, ha a bokszolásnál most én edzenélek? Még is csak jobb egy fiúval.

Klaura pillantottam, majd egy bólogatással jelezte, hogy őt nem zavarja. Segített rám feladni a kesztyűt, majd el is kezdtük az edzést. Az elején Ahs meglepődött miket tudok, de aztán nem fogtuk vissza magunkat. Ahogy végeztünk a boksszal, elindultunk még egy futásra, majd amikor azzal is végeztünk, elmentünk átöltözni.

- Hello szépség!- lopakodtam át a lányokhoz.

- Harry! Mit keresel itt?- állt előttem Smith egy szál fehérneműben.

- Ennyire meleged van?

- Most végeztem a fürdéssel okoska. Szeretnél valamit?

- De még mennyire hogy szeretnék- vetettem felé egy perverz mosolyt, majd közelebb léptem hozzá.

- És mi lenne az?- karolta át a nyakamat.

- Emlékszel, amikor a vidámparkban volt az a kis akciónk, de megzavarták?

- Miben sántikálsz Styles?

- Hát tudod arra gondoltam, hogy befejezhetnék- kapcsoltam ki melltartóját.

- Harry itt nem lehet. Bárki ránk nyithat.

- Csak egy kicsikét. Utána ígérem, mehetünk hozzád.

- És Luxal mi lesz?

- Már elintéztem nyugi. Na…kérlek bébi. Már nem bírok uralkodni maga…- fejeztem volna be, de ajkait rám tapasztotta és nyelveivel utat tört magának. És a játék elkezdődött. Nekitámasztottam a falnak, majd derekánál megfogva felemeltem, majd lábait az én derekam köré kulcsolta. Gyorsan levettem róla a melltartót, ezután ő kigombolta fekete farmerom gombját és lehúzta rólam a bokszeremmel együtt, közbe meg nem szakítva csókunkat.

- Harry van nálad- kezdett volna bele, de én felemeltem az aprócska csomagot és folytattuk is tovább a harcot. Ahogy felhúztam a kotont és lehúztam Smith csipkés bugyiját, behatoltam a területére. Az első lökésre egy hangos nyögés hagyta el száját, de én sem maradtam ki ebből. Láttam rajta hogy élvezi, és bevallom én is nagyon élveztem. A nyakához közelítettem ajkaimmal és egy kicsike harapás után szívni kezdtem a bőrét. Vékony ujjaival a hajamba markolt, majd húzni kezdte maga felé. Halkan a nevemet mondogatta, ami csak még jobban beindított engem és a fantáziámat.

- Harry…istenem…nem bírom tovább!- hallottam meg bársonyos hangját kedvesemnek.

- Klau itt vagy?- hallottuk meg egyszerre Ash hangját. Klau gyorsan elkezdett öltözni és én is követtem. Nem nagyon bírtunk megszólalni annyira kapkodtuk a levegőt. Klau már kész lett, ezért engem beküldött a mosdóba, hogy öltözzek fel és intézzem el a dolgaim.

- Hát itt vagy! Már mindenhol kerestelek.

- Itt vagyok csak letusoltam- hallgattam párbeszédüket- Valami baj van?

- Nem nincs. Melissa már elment, ezért arra gondoltam, hogy esetleg, talán, lenne kedved eljönni velem vacsorázni?

Hogy mi van? Mos komolyan randira hívta? Esküszöm ha nem húz el innen, akkor megverem.

- Aranyos vagy Ash, de úgy döntöttem, hogy ma Harryvel elutazom Amerikába és éjfélkor indul a gépünk, szóval nem tudok. De nagyon kedves tőled.

- De hisz még csak 6 óra. Egy gyors vacsi és már mehetsz is vissza Styleshoz.

Na, jó. Most lett elegem. Gyorsan felvettem a pólómat, a használt gumit kidobtam a kukába és csatlakoztam a társasághoz.

- Helló Ash!- álltam Klau mellé egy elégedett mosollyal. Ashton szemei nagyon kikerekedtek, ahogy ránéztem, de kerekedjenek csak. Tudja már, hogy kinek a barátnőjével kezd ki.

- Oh. Szia Harry! Nem tudtam, hogy itt vagy. A lány öltözőbe.

- Hát én se gondoltam, hogy itt látlak. A lány öltözőbe- húztam közelebb magamhoz Klaut és egy enyhe mozdulattal átkaroltam derekát és ő is hozzám simult.

- Nos, hát akkor nem is zavarok. Majd beszélünk! Sziasztok!- intett egyet, majd elhagyta az aprócska helyiséget.

- Harry mi volt ez?

- Hát nem láttad hogy rád mozdult már megint? Már nagyon elegem van ebből a srácból. Már kezdett szimpi lenni, de inkább maradok az első érzésnél.

- Ugyan már kicsim. Csak vacsorázni hívott. Semmi több. De megnyugtatlak, hogy amúgy se mentem volna el vele.

- Esküszöm, hogy egyszer szétverem ezt a kis senkiházit.

- Harry nyugodj már meg. Nem volt semmi és nem is lesz. Tán nem bízol meg bennem?

- Dehogy nem. Teljes mértékben megbízok benned, csak benne nem bízok. Érzem hogy sántikál valamiben.

- Na, jól van kis féltékeny. Menjük hozzám, mert ha jól tudom fél óra és Gemmáék ott is lesznek.

- Klau!- szóltam utána mielőtt még kinyitotta volna az ajtót.

- Igen Harry?

- Szeretlek!

- Szeretlek!- hajolt hozzám közel és egy finom csókot lehelt ajkaimra.

Elköszöntük Noahtól és a többiektől, és mint egy fiatal házas pár, olyan mosollyal szálltunk be a kocsiba. Míg Klauhoz nem értünk, nagy beszámolót tartott az itthoni életről, amíg én nem voltam itthon. Imádom, ahogy magyaráz, mert közben mindig mutogat, és ha valami vicces történt, azon mindig nevetett, vagy elmosolyodott. Lassan odaértünk a már rág nem látott házhoz. Emlékszem, hogy mik történtek itt, mielőtt elmentünk Amerikába. Majdnem szakítottam vele. Már bele se merek gondolni, mi lenne velem, ha úgy cselekedtem volna még akkor. Most jut eszembe, hogy igazából még meg se beszéltük ezt a dolgot, de végül is nagyon nem is kell. Tudom, hogy soha többé nem fogja már csinálni, és ami ott volt már az is régen volt. Nincs mit ezen beszélnünk, hogy együtt maradjunk-e vagy nem. Szeretjük egymást, ezért már meg is lenne a válasz rá.

- Minden rendben? Mert vár vagy százszor szóltam, de semmi- nevette el magát, majd enyhén kezeimre illesztette puha kezeit.

- Persze! Csak elterveztem a hétvégénket- hazudtam, mert nem akartam felhozni a rossz emlékeket.

Kiszálltunk a kocsiból és mire összepakoltuk Klau cuccait, már anyuék is megjöttek Luxommal. Anya hatalmas puszikat adott Smithnek, ahogy Gemma is. Apa jól megölelgette őt, majd elbúcsúztak tőlünk és hazaindultak.

- Na készen állsz az Amerika életre?- nyújtottam kezeimet Klau felé.

Hatalmas levegőt vett, bólintott egyet, majd tenyereit az enyémbe helyezte. Megfogta Lux kezét és úgy szálltunk be a kocsiba. Klau még gyorsan felhívta Bertát, hogy ne keresse, mert eljött és nagy könnyes búcsú után felszálltunk a gépre. Három egymás melletti helyet kaptunk, és ahogy felszállt a gép lux szemei úgy csukódtak le. Ahogy jobbra fordultam Klau könnyes szemeit láttam meg.

- Édesem mi a baj? Történt valami- fektettem mellkasomra és szorosan magamhoz öleltem.

- Félek Hazz. Félek a fanoktól és az interjútól. Félek, hogy nem leszek nekik elég jó.

- Kincsem. Minden rendben lesz, hisz ott leszek veled. Ne félj az interjútól, csak légy önmagad. A fanokkal meg nem kell foglalkozni. Nem felelhetsz meg mindenkinek. És tudod mit? Nem érdekel, ha nem tetszel nekik. Én szeretlek és tudom hogy te vagy a nekem való lány. Szeretlek Klaudia Smith és szeretni is foglak, amíg csak világ a világ.

- Szeretlek Harry Styles!- adott egy csókot, majd szép lassan lehunyta gyönyörű, csillogó szemeit. Én is követtem őt az álom világban.

 Elnézést a helyesírásokért, de már siettem a feltétellel. Bocsánat hogy ennyit kellett várni, de tanultam meg nyaraltam, De végre itt van a fejezet és remélem tetszett nektek. Holnap vizsga szóval szurkoljatok. Ja és hamarosan jön a blog meglepi! *-*