*Harry szemszöge*
Reggel ismét úgy kelhettem, hogy valaki a mellkasomon
fekszik, pontosabban ő. Imádom, amikor a reggelemet úgy kezdhetem, hogy az ő
halk szuszogására kelek fel és a finom epres illatát szippantom be egy kis
vaníliával keveredve. Esküszöm, hogy teljesen olyan illata van, mint a régi
parfümünknek, az Our Momentnek. Lassan és óvatosan próbáltam kikelni az ágyból,
hogy a rajtam fekvő hercegnőmet ne ébresszem fel a nagy álomból. Vajon mit
álmodhat? Arca kicsit kipirosodott és a szája, mint ha mosolyogna. Biztos
valami szépet álmodik és remélem ebben az álomban én is benne vagyok. Felvettem
a fekete szűk farmeromat és hozzá egy fehér pólót húztam magamra, hisz Klau
imádja, ha ez van rajtam, mert állítólag átlátszik a fehér anyagon az összes
tetkóm. Halkan kinyitottam a faajtót és átmentem a vele szemben lévő
vendégszobába, ahol a másik hercegnőm alszik. Halk léptekkel siettem le a
lépcsőn és első utamat a konyhába tettem meg. Mivel szeretek főzni és tudok is,
egy finom reggelit dobok össze a két alvó szépségnek. Kinyitottam a fehér
hűtőajtót és válogatni kezdtem az alapanyagokat. Mivel reggeliről van szó, nem csinálok
hatalmas dolgot, ezért csak egy finom tojásrántottát ütök össze narancslével és
kávéval. Ahogy elkezdtem a tojásokat összeverni, halk lépteket hallottam az
emeletről. Remélem, hogy nem a szerelmem az, mert akkor annyi a meglepetésnek.
Ahogy megláttam az ajtóban álldogáló szőkeséget, egy aprócskát sóhajtottam fel.
- Szia hercegnőm. Jól aludtál?- vettem fel kezeim közé Luxot
és visszamentem a reggelihez.
Lux csak bólintott egyet és megdörzsölte aprócska szemeit.
Adtam neki egy kicsike narancslevet, amit egy húzásra meg is ivott. Kis
szomjasom.
- Mit csinálsz Hajji?
- Reggelit csinálok Klaudiának. Segítesz nekem?
Erre ismét csak egy bólintást kaptam és már a kezébe is
adtam egy tojást. Szépen segítettem neki összetörni, majd belerakni a
serpenyőbe. Ahogy végeztünk a főzéssel, egy tálcára ráillesztettem a 2 tányért,
2 narancslevet és a 2 forró bögre kávét. Egyik kezemben a tálcát vittem, másik
kezemmel Lux apró kezét fogtam. Odasúgtam a fülébe, hogy menjen oda Klau mellé
az ágyba és kezdje el ébresztgetni. Keresztlányom halkan kinyitotta az ajtót,
majd lábujjhegyen közelítette meg a nagy francia ágyat, én pedig csak hátul
követtem őt, reggelivel a kezemben. Ahogy odaértünk az ágy szélére, rögtön
elmosolyodtam. Olyan aranyosan alszik. Kezei az arca alá vannak temetve, dús
ajkai még mindig mosolyogva pihennek. Már megakarom kóstolni azokat a
cseresznye ízű ajkakat, ezért kacsintottam Luxomnak hogy kezdheti a
hadműveletet. Aranyos kezeivel simogatni kezdte az ágyban fekvő csipkerózsikát
és halkan ébresztgetni kezdte.
- Kajudia! Ébredj fel, mert Hajji bácsi meglepetést csinált.
Az első szólogatásra már mocorogni kezdett, és ahogy
kinyitotta szemeit és meglátta a kezemben tartott tálcát, még nagyobb mosolyra
húzódott az a csinos kis szája.
- Jó reggelt hercegnő!- adott egy puszit Lux arcocskájára,
majd felültette maga mellé a pihe-puha ágyra.
- És én nem kapok puszikát?- mentem hozzá közelebb, majd az
ölébe helyeztem a nagy tálcát.
- Ezt te csináltad?- tátotta el száját.
- Igen.
- Akkor egy hatalmas puszit kapsz - hajol hozzám közelebb és
végre megízleltem azt a finom rózsaszín csókos száját. A nyelvünket most
kivételesen nem használtuk, de még így is nagyon élveztem. Gyorsan én is helyet
foglaltam az ágy végén, Klauval szemben és nekiláttunk a főztömnek. Nagyon
sokat nevettünk, beszélgettünk és játszottunk, közbe sok puszit loptam
Smithtől. Amikor végeztünk, gyorsan levittem a koszos tányérokat a mosogatóba,
és amíg a szerelmem is elkészül, Lux segített nekem bepakolni a gépbe.
Körülbelül 20 perc telt el és a lépcsőn zajokat hallottunk. Smith vállán egy
hatalmas sporttáska volt, haja pedig lófarokba fel volt kötve. Feladtam
keresztlányom lábára a sport cipőjét, majd pár játékot magunkhoz véve,
beszálltunk a fekete terepjárómba és elindultunk az edzőterembe. Nagy torlódás
volt az utcákon, de hál istennek még időben ki tudtam tenni Klaut.
- Akkor pár óra és itt leszek újra!- hajoltam ki a letekert
ablakon.
- Jól van édesem. Siess jó?- hajolt hozzám közelebb Smith.
- Megígérem, olyan gyors leszek, hogy még meg is fognak
büntetni.
- Ajj Hazz...azért azt ne- nevetett fel és beletúrt göndör
fürtjeim közé-vigyázz magadra.
- Mindig vigyázok- vettem arcát kezeim közé.
- Üdvözlöm a szüleidet és Gemmát is.
- Átadom.
- Szeretlek Harry!- hajolt hozzám közelebb, majd egy durva
és sexi nyelves csókot hagyott ajkaimon.
- Szeretlek Smith.
Elbúcsúzott luxtól is, majd bement az edzőterembe, ahol Ash
várt rá. Meglepő módon intett nekem és mivel nekem semmi bajom vele,
visszaintettem. Az ablakot felhúztam, majd a gázra taposva elindultunk Holmes
Chapel felé. Hosszú az út, ezért nagyon siettem, hisz minél hamarabb akartam
újra a szerelmem közelében lenni. Lassan kezdett ismerős lenni a környék és
kezdtek ismét feljönni a gyermekkori emlékek. Emlékszem, amikor még Gemmával
játszottunk az utcákon, amikor biciklizni tanultam és nagy sérüléseket is szereztem.
A szokásos utcába kanyarodtam be, mikor már megláttam nővérem szőkés-barna
haját. Amikor befordultam a garázs elé, már nyitotta is az ajtót és keze ügyébe
vette keresztlányomat.
- Én is örülök, hogy látlak Gem- álltam mellé, majd egy
puszival köszöntöttem.
- Tudod, hogy szeretlek.
- Tudom- nevettem fel és megöleltem nővérem. Bevallom eléggé
hiányzott és jó végre újra érezni az illatát.
- Anyuék?- kérdeztem rá mikor
elhúzottunk egymástól.
- Bent vannak a nappaliban. Klaut hol hagytad?
- Edzőteremben van az egyetemmel és én is mindjárt megyek
vissza, csak beköszönök.
- Oh de kár. Pedig már nagyon hiányzik.
- Amúgy üdvözöl téged- kiáltottam vissza az ajtóból.
Bementem a nagy barna ajtónkon és rögtön megpillantottam a
szüleimet, ahogy egymás ölében nézik a tévét.
- Sziasztok!- adtam anyának egy puszit, majd apával ráztam
kezet.
- Szervusz fiam! Hogy vagy kincsem?
- Nincs semmi különös. Minden rendben van csak bejöttem
köszönni, mert már megyek is vissza Klauhoz.
- Jajj te kis hős szerelmes. Jól megvagytok?
- Nagyon is. Imádom őt, de annyira rossz, amikor messze van.
Ő teljesen más, mint a többi lány. Nála mást is érzek. Valami van benne, ami
nagyon meg fog és nem tudok tőle szabadulni. Fura, mert úgy érzem, hogy most
jelen pillanatban is feleségül tudnám venni, annyira érzem hogy ő az igazi-
anya csak nagy szemekkel nézett rám, majd egy megértő mosolyt csillantott
meg.
- Hát fiam ez tudod mi? Ez az igazi szerelem. Szokták
mondani, hogy majd érzed, ha ő a nagy ő és ahogy most elmondtad ezeket a
gondolatokat, azt vettem észre hogy te tudod hogy ő a nagy szerelmed. Úgy hogy
Harry nagyon vigyázz. El ne veszítsd ezt a lányt, mert egy kincset ér. Én is
nagyon imádom, ahogy apád és Gemma is. Remélem hamar eltudom újra hozni ide.
- Lenne még valami. Tudjátok van az a barna könyvem, amibe
dalokat írok meg ilyesmi.
- És nem mutatod meg senkinek. Tudjuk- szólt közbe Gemma.
- Na szóval, írtam Klaunak egy dalt és szeretnem ha
megnéznétek. Szülinapjára szeretném elénekelni neki. Tudom hogy messze van, de
addig legalább csinosítgatom a dalt.
- Természetes hogy megnézzük- vette ki anya a kezemből a
barna kis könyvet, majd mind a hárman elkezdték olvasni. Néztem az arcukat
milyen érzelmek jelennek meg, és nem csalódtam. Amikor végeztek, anya becsukta
a könyvet és kicsordult a könny a szeméből, ahogy Gemnek is. Nem szóltak
semmit, csak átöleltek.
- Imádom ezt a Harryt- súgta fülembe Gemma. Kérdően ránéztem
és tudta, hogy választ kell erre adnia.
- Úgy értem örülök, hogy visszajött az a Harry, aki
egyfolytában mosolyog, mert boldog és azért boldog, mert szerelmes- ezt már
hangosabban mondta, hogy mindenki hallja.
- Gemmának igaza van. Klaudia teljesen elkábított. Biztos
vagyok benne, hogy nagyon fog tetszeni neki ez a dal- ölelt át anya.
- Akkor jó. Még a dallamot kitalálom hozzá és kész is lesz.
Na de megyek, mert a hercegnőm már biztos vár. Vigyázzatok Luxra és este jövök
érte valakivel- egy huncut mosolyt dobtam nekik, majd beszálltam az autóba és
elhajtottam. El sem hiszem, hogy ennyire tetszett anyuéknak a dal. Alig várom
már, hogy Smith is halhassa. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy tetszeni fog-e neki,
és hogy mit fog rá mondani rá. El se hiszem, hogy ennyire boldog vagyok. Azt
hittem tudom már mi az a szerelem, erre jött Smith és meg tudtam, hogy milyen
is az igazi szerelem. Minden nap, minden órában és percben ő jár a fejemben.
Imádom, ahogy beletúr a hajába és a picike frufruját oldalra simítja. Imádom
azt, amikor közelít hozzám egy csókért és látom abban az édes gesztenyebarna
szemeiben a csillogást. Egyszerűen nem bírom kiverni azt a fejemből, amikor
először szeretkeztünk, de a többit se. Egyszerűen olyan jó érzés közel tartani
magamhoz. Az a forróság, amit akkor érzek, amikor testünk egymásnak simul
felbecsülhetetlen érzés. Ha pedig a kezével már megérint, testem bizseregni
kezd. Arra kelni, hogy a mellkasomon szundikál, felemelő érzés. A csókjaira
kelni minden reggel, majd a csókjára elaludni minden este a legjobb érzés a
világon. Amikor jobbra néztem észrevettem egy amerikai plakátot, ami miatt
rengeteg dolog jutott eszembe. Csütörtökre elhívtak engem és Klaudiát egy
interjúra, de nem tudom, hogy Klaum beleegyezik-e és eljön velem, mert órái
lennének. Szeretném, ha eljönne velem és végre hivatalosan is kimondhatnánk,
hogy egy pár vagyunk. Jó tudom már együtt vagyunk pár hónapja, de például egy
interjúban még sosem mondtuk ki. Emellett ég pénteken is lenne egy díjátadó,
amire szeretném, ha velünk tartana. Nem tudom mit fog erre mondani, de érzem,
bele fog egyezni. Sőt tudom. Végre megérkeztem az edzőterembe és már a kocsiból
látom a kedvesemet. Épp egy fiatal lánynak segít edzeni. Valahogy el kell
intéznem, hogy én, őt kapjam. Nem akarok mást edzőnek, csak is őt. Ahogy
kiszálltam a kocsimból, hátramentem és kivettem az edzőtáskámat, benne az edzős
cuccokkal. Amikor megnyomtam a záró gombot és megfordultam, 2 lány állt velem
szemben, akik gondolom rajongók voltak, mert nagyon sikítoztak.
- Szia Harry!- szólalt meg a kisebbik.
- Helló lányok! Hogy vagytok?
- Istenem…nem hiszem el…te tényleg Harry Styles vagy-
simogatott meg a másik leányzó, majd elsírta magát.
- Jajj ne sírj édes- öleltem magamhoz- igen én vagyok. Nincs
semmi baj. Ne sírj.
- Nagyon szeretlek Harry és nagyon köszönöm, hogy
megmentettétek az életemet. Nem is tudom mi lenne velem/velünk nélkületek.
Esküszöm, hogy valahogy vissza fogom adni azt a jót, amit ti tettetek velünk.
- Jajj ne butáskodj. Hisz nektek köszönhetjük, hogy most itt
vagyunk ahol. Ha ti nem lettetek volna, lehet nem ismertünk volna meg titeket
és lehet egy másik személyt se ismertem volna meg.
- Klaura gondolsz?- jutott szóhoz a kisebbik.
- Igen rá gondolok. Fogalmatok sincs, milyen gyönyörű
személyisége van. Nagyon sok embernek akar segíteni és minden nap boldoggá tesz
újra és újra. Teljesen olyan, mint én. Borzalmasan szeretem és nagyon fáj hogy
nagyon sokan bántják. Hisz csak szerelmes belém. Legtöbben azt se veszik észre,
hogy ő is Directioner. Olyan, mint ti. Amikor találkoztam vele még ő is az a
sikoltozó lány volt, de most már nem, hisz megkapott. Fogalmuk nincs a
rajongóknak hogy ő min ment keresztül gyermekkorában és addig amíg nem
találkozott velem.
- Harry…nyugodj meg! Mi imádjuk őt és segíteni fogunk neked,
hogy az utálóknak is megváltozzon a véleménye. Minden rendben lesz Hazz. Nekünk
az a fontos hogy boldog legyél és látjuk hogy az vagy, ezért mi is boldogok
vagyunk.
- Köszönöm csajok!- öleltem meg őket. Na, de csináljuk meg
azt a selfiet, mert mennem kell edzeni- nevettünk fel mind a hárman.
Pár kattintás és már kész is a csodálatos fotó. A lányok
megköszönték a képet, majd egy öleléssel elköszöntünk egymástól. Vajon komolyan
gondolták, hogy segítenek nekem? Igaz láttam a szemükben hogy nem hazudnak,
ezért ez már meg is nyugtatott engem. Ahogy beléptem az izzadságszagú
edzőteremben, amiben halk zene szólt, megpillantottam őt, aki még mindig a lány
mellett van.
- Szia Harry!- köszöntött egy ismerős hang.
- Noah?- ráztam kezet régi ismerősömmel. Régen rengeteget
jártam ide, de aztán jöttek hozzánk a személyi edzők, ezért nem jöttem többet.
- Újra itt? Már rég nem láttalak. Tán felszedtél pár kilót?-
nevette el magát, majd én is követtem.
- Nem haver. Igazából a barátnőmhöz jöttem, hogy együtt
edzünk.
- Hohohó...álljunk meg. Barátnő? Nem is hallottam hírét hogy
Mr. Styles haver felszedett valakit. Na és ki az?
- Ő az- mutattam az éppen futó barátnőmre.
- A szürke toppos?- dőlt neki a pultnak.
- Igen ő az- mosolyogtam rá hatalmas nagy, büszke mosollyal.
- Kúrva dögös az tény. Beszéltem is vele hogy majd
felszedem, de akkor nem hazudott.
- Nem hazudott?
- Igen. Elhívtam őt randevúra, de azt mondta, hogy ő már
megtalálta élete szerelmét, szóval keressek mást.
Erre nem mondtam semmit, csak elmosolyodtam.
- Tudnál nekem segíteni?
- Bármiben haver..
- Eltudnád nekem intézni, hogy Klau ne annak a lánynak
legyen az edzője, hanem nekem?
- Nem az edzője, csak együtt edzenek, mert csoporttársak.
Csak edzeni jöttek, szóval nem hinném hogy edzhet téged- állt be barátom a pult
mögé- de megkérdezem a kísérőjüket, ha gondolod.
- Rendben. Itt várok.
Pár perc múlva Noah visszasétált hozzám, majd közölte velem,
hogy szabad a pálya. Gyorsan elmentem az öltözőbe átcserélni a szerkómat, majd
kisétáltam a futópadokhoz, de már nem volt ott.
- Kit keres uram?- fogták be hátulról a szememet, de
megismertem ezt a bájos hangot.
- Hát a madarak csiripelték, hogy egy nagyon jó személyi
edző dolgozik itt. Valami Klaudia Smithnek hívják. Nem látta véletlen?-
fordultam meg, majd Klau derekát körbefonva, szorosan magamhoz húztam és egy
csókkal köszöntöttem.
- Talán segíthetek- nevette el magát Smith, a csókunk közbe.
- Na akkor edzhetünk?
- Harry…én tanuló vagyok még. Nem dolgozom itt, ezért nem
edzhetlek.
- De igen, mert elintéztem- húztam ki magamat, mint valami
szuperhős.
- Tényleg? Na, akkor nyomás a futópad bodri.
- Ne hívj bodrinak- kanyarítottam le a számat drámaian.
- Úgy hívom Mr. Styles, ahogy akarom. Itt most én vagyok a
főnök, szóval nyomás futni.
- Ez a Smith nagyon tetszik nekem. Kis parancsolgatós.
Többet játszathatnád ezt. Például ma este is játszhatnánk valamit nem
gondolod?- húztam még közelebb magamhoz, majd az utolsó mondatot a fülébe
súgtam, egy pimasz mosoly kíséretében.
- Hát kár hogy benned kell Amerikába,- kezdte végig húzni
kezét a hasamon és egyre lentebb haladt- mert ismerek egy nagyon jó játékot,
amit megmutattam volna neked- ért le végül arra a pontra, ami a fiúknak nagyon
érzékeny pont.
- Smith… ne csináld ezt velem, mert ha így folytatod tovább,
én nem állok jót magamért és beviszlek az öltözőbe egy dugásra.
- Na de Mr. Styles. Nem beszélünk így- lépett hozzám
közelebb- még ha tetszik is- mosolyodott el, majd elindult a futópadhoz és én
is követtem.
- Na és akkor most mi legyen?
- Futsz szépen fél órát, utána meg majd megyünk a
súlyzókhoz.
- Te nem futsz?
- De…majd a végén, veled együtt. Na de vigyázz, mert indult
a pad.
- Akkor beszélgessünk. Lenne két kérdésem, amihez egy kérés
fűződik.
- Ez már rosszul kezdődik- nevette el magát és fentebb vette
a tempómat.
- Haha. Nagyon vicces kisasszony. Na, szóval az első kérdés
következik. Felkértek engem és téged egy interjúra, hogy beszélgessenek velünk
a kapcsolatunkról, meg téged is jobban megismernének, és a kérdés az lenne,
hogy eljönnél-e velem?
- Nem hinném hogy jó ötlet lenne Hazz. Mi van akkor, ha
kínos helyzetbe hoznak, vagy valami olyanokat kérdeznének, amivel ha válaszolok
rá, megutálnak?!
- Dehogy. Ez butaság. Ott leszek veled, hisz ez a kettőnk
interjúra lenne. Nem hagynám, hogy bántsanak szerelmem.
- Ah. Miért nehéz neked ellenállni? Mikor lenne és hol?
- Hát ez a kérés része, hogy holnap lenne Amerikában, és
hogy ne menj be az egyetemre, hanem gyere velünk. Úgy is pénteken jöttél volna,
csak nem baj hogy 1 napot nem mész suliba.
- Nagy franc vagy remélem, tudod. Na de mi a második kérdés?
- Ez azt jelenti eljössz?
- Igen azt. Na de mond a második kérdést bodri- nevetett fel
mire én hülye fejet vágtam és ismét nevetni kezdett. Imádom a nevetését.
Egyszerűen nem lehet rajta nem nevetni.
- Pénteken lesz egy díjátadónk és az lenne a kérdésem, hogy
elkísérnél-e engem/minket?
- Természetes hogy elkísérlek édesem. Jó lenne ott lenni
veled és egy csókot adni, amikor kimondják a neveteket a nyertes szó után.
- Imádlak. Remélem tudod.
- Tudom makikám- emelkedett fel hozzám és egy aprócska
puszit hagyott ajkaimon. Imádom a csókjának az ízét. Mindig beleremegek, ha
hozzám ér a szájával, és ha a nyelvét is használja, az nagyon beindít. Mikor
végeztem a futásommal, elmentünk a súlyzókhoz, majd ezután kicsit
felüléseztünk.
- Szevasz haver!
- Heló Ashton!- fogtam vele kezet.
- Hát te?
- Jöttem kicsit edzeni és Klau lett erre a napra az edzőm.
Nagyon jól csinálja- karoltam át a mellettem álló leányzót- Jó kis edző lesz
belőle- pusziltam meg piros, puha arcát.
- Azt elhiszem. Na és merre mentek most?
- Bokszolni indultunk- szólt közbe Smith.
- Bokszolni? Mi lenne, ha a bokszolásnál most én edzenélek?
Még is csak jobb egy fiúval.
Klaura pillantottam, majd egy bólogatással jelezte, hogy őt
nem zavarja. Segített rám feladni a kesztyűt, majd el is kezdtük az edzést. Az
elején Ahs meglepődött miket tudok, de aztán nem fogtuk vissza magunkat. Ahogy
végeztünk a boksszal, elindultunk még egy futásra, majd amikor azzal is
végeztünk, elmentünk átöltözni.
- Hello szépség!- lopakodtam át a lányokhoz.
- Harry! Mit keresel itt?- állt előttem Smith egy szál
fehérneműben.
- Ennyire meleged van?
- Most végeztem a fürdéssel okoska. Szeretnél valamit?
- De még mennyire hogy szeretnék- vetettem felé egy perverz
mosolyt, majd közelebb léptem hozzá.
- És mi lenne az?- karolta át a nyakamat.
- Emlékszel, amikor a vidámparkban volt az a kis akciónk, de
megzavarták?
- Miben sántikálsz Styles?
- Hát tudod arra gondoltam, hogy befejezhetnék- kapcsoltam
ki melltartóját.
- Harry itt nem lehet. Bárki ránk nyithat.
- Csak egy kicsikét. Utána ígérem, mehetünk hozzád.
- És Luxal mi lesz?
- Már elintéztem nyugi. Na…kérlek bébi. Már nem bírok
uralkodni maga…- fejeztem volna be, de ajkait rám tapasztotta és nyelveivel
utat tört magának. És a játék elkezdődött. Nekitámasztottam a falnak, majd
derekánál megfogva felemeltem, majd lábait az én derekam köré kulcsolta.
Gyorsan levettem róla a melltartót, ezután ő kigombolta fekete farmerom gombját
és lehúzta rólam a bokszeremmel együtt, közbe meg nem szakítva csókunkat.
- Harry van nálad- kezdett volna bele, de én felemeltem az
aprócska csomagot és folytattuk is tovább a harcot. Ahogy felhúztam a kotont és
lehúztam Smith csipkés bugyiját, behatoltam a területére. Az első lökésre egy
hangos nyögés hagyta el száját, de én sem maradtam ki ebből. Láttam rajta hogy
élvezi, és bevallom én is nagyon élveztem. A nyakához közelítettem ajkaimmal és
egy kicsike harapás után szívni kezdtem a bőrét. Vékony ujjaival a hajamba
markolt, majd húzni kezdte maga felé. Halkan a nevemet mondogatta, ami csak még
jobban beindított engem és a fantáziámat.
- Harry…istenem…nem bírom tovább!- hallottam meg bársonyos
hangját kedvesemnek.
- Klau itt vagy?- hallottuk meg egyszerre Ash hangját. Klau
gyorsan elkezdett öltözni és én is követtem. Nem nagyon bírtunk megszólalni
annyira kapkodtuk a levegőt. Klau már kész lett, ezért engem beküldött a
mosdóba, hogy öltözzek fel és intézzem el a dolgaim.
- Hát itt vagy! Már mindenhol kerestelek.
- Itt vagyok csak letusoltam- hallgattam párbeszédüket-
Valami baj van?
- Nem nincs. Melissa már elment, ezért arra gondoltam, hogy
esetleg, talán, lenne kedved eljönni velem vacsorázni?
Hogy mi van? Mos komolyan randira hívta? Esküszöm ha nem húz
el innen, akkor megverem.
- Aranyos vagy Ash, de úgy döntöttem, hogy ma Harryvel
elutazom Amerikába és éjfélkor indul a gépünk, szóval nem tudok. De nagyon
kedves tőled.
- De hisz még csak 6 óra. Egy gyors vacsi és már mehetsz is
vissza Styleshoz.
Na, jó. Most lett elegem. Gyorsan felvettem a pólómat, a használt
gumit kidobtam a kukába és csatlakoztam a társasághoz.
- Helló Ash!- álltam Klau mellé egy elégedett mosollyal.
Ashton szemei nagyon kikerekedtek, ahogy ránéztem, de kerekedjenek csak. Tudja
már, hogy kinek a barátnőjével kezd ki.
- Oh. Szia Harry! Nem tudtam, hogy itt vagy. A lány
öltözőbe.
- Hát én se gondoltam, hogy itt látlak. A lány öltözőbe-
húztam közelebb magamhoz Klaut és egy enyhe mozdulattal átkaroltam derekát és ő
is hozzám simult.
- Nos, hát akkor nem is zavarok. Majd beszélünk! Sziasztok!-
intett egyet, majd elhagyta az aprócska helyiséget.
- Harry mi volt ez?
- Hát nem láttad hogy rád mozdult már megint? Már nagyon
elegem van ebből a srácból. Már kezdett szimpi lenni, de inkább maradok az első
érzésnél.
- Ugyan már kicsim. Csak vacsorázni hívott. Semmi több. De
megnyugtatlak, hogy amúgy se mentem volna el vele.
- Esküszöm, hogy egyszer szétverem ezt a kis senkiházit.
- Harry nyugodj már meg. Nem volt semmi és nem is lesz. Tán
nem bízol meg bennem?
- Dehogy nem. Teljes mértékben megbízok benned, csak benne
nem bízok. Érzem hogy sántikál valamiben.
- Na, jól van kis féltékeny. Menjük hozzám, mert ha jól
tudom fél óra és Gemmáék ott is lesznek.
- Klau!- szóltam utána mielőtt még kinyitotta volna az
ajtót.
- Igen Harry?
- Szeretlek!
- Szeretlek!- hajolt hozzám közel és egy finom csókot lehelt
ajkaimra.
Elköszöntük Noahtól és a többiektől, és mint egy fiatal
házas pár, olyan mosollyal szálltunk be a kocsiba. Míg Klauhoz nem értünk, nagy
beszámolót tartott az itthoni életről, amíg én nem voltam itthon. Imádom, ahogy
magyaráz, mert közben mindig mutogat, és ha valami vicces történt, azon mindig
nevetett, vagy elmosolyodott. Lassan odaértünk a már rág nem látott házhoz.
Emlékszem, hogy mik történtek itt, mielőtt elmentünk Amerikába. Majdnem szakítottam
vele. Már bele se merek gondolni, mi lenne velem, ha úgy cselekedtem volna még
akkor. Most jut eszembe, hogy igazából még meg se beszéltük ezt a dolgot, de
végül is nagyon nem is kell. Tudom, hogy soha többé nem fogja már csinálni, és
ami ott volt már az is régen volt. Nincs mit ezen beszélnünk, hogy együtt
maradjunk-e vagy nem. Szeretjük egymást, ezért már meg is lenne a válasz rá.
- Minden rendben? Mert vár vagy százszor szóltam, de semmi-
nevette el magát, majd enyhén kezeimre illesztette puha kezeit.
- Persze! Csak elterveztem a hétvégénket- hazudtam, mert nem
akartam felhozni a rossz emlékeket.
Kiszálltunk a kocsiból és mire összepakoltuk Klau cuccait,
már anyuék is megjöttek Luxommal. Anya hatalmas puszikat adott Smithnek, ahogy
Gemma is. Apa jól megölelgette őt, majd elbúcsúztak tőlünk és hazaindultak.
- Na készen állsz az Amerika életre?- nyújtottam kezeimet
Klau felé.
Hatalmas levegőt vett, bólintott egyet, majd tenyereit az
enyémbe helyezte. Megfogta Lux kezét és úgy szálltunk be a kocsiba. Klau még
gyorsan felhívta Bertát, hogy ne keresse, mert eljött és nagy könnyes búcsú
után felszálltunk a gépre. Három egymás melletti helyet kaptunk, és ahogy
felszállt a gép lux szemei úgy csukódtak le. Ahogy jobbra fordultam Klau
könnyes szemeit láttam meg.
- Édesem mi a baj? Történt valami- fektettem mellkasomra és
szorosan magamhoz öleltem.
- Félek Hazz. Félek a fanoktól és az interjútól. Félek, hogy
nem leszek nekik elég jó.
- Kincsem. Minden rendben lesz, hisz ott leszek veled. Ne
félj az interjútól, csak légy önmagad. A fanokkal meg nem kell foglalkozni. Nem
felelhetsz meg mindenkinek. És tudod mit? Nem érdekel, ha nem tetszel nekik. Én
szeretlek és tudom hogy te vagy a nekem való lány. Szeretlek Klaudia Smith és
szeretni is foglak, amíg csak világ a világ.
- Szeretlek Harry Styles!- adott egy csókot, majd szép
lassan lehunyta gyönyörű, csillogó szemeit. Én is követtem őt az álom világban.
Elnézést a helyesírásokért, de már siettem a feltétellel. Bocsánat hogy ennyit kellett várni, de tanultam meg nyaraltam, De végre itt van a fejezet és remélem tetszett nektek. Holnap vizsga szóval szurkoljatok. Ja és hamarosan jön a blog meglepi! *-*
