22.fejezet: A vörös szőnyegen

Számomra a tegnapi nap felejthetetlen volt. Harry amikor mindenki előtt megcsókolt a Little Things közben, ha még nem is bizonyította volna be szerelmét, ezzel a tettel megtette volna. A csók után hatalmas sikításban lehetett hallani a csarnokot és rengetegen kiáltották hogy Klarry is real, ami rettentően jól esett. A fiúk utána még elénekeltek egy két számot, majd amikor vége lett a koncertnek, Hazzal hazajöttünk és egy hatalmasat aludtunk. És most itt vagyok. Itt fekszek a mellkasán és hallom ahogy nagyokat dobban a szíve. Halkan szuszog aprócska orrán keresztül, de van egy olyan sejtésem, hogy már fent van. Kezeivel az oldalamat simogatja, majd néha a hajamon is ott hagyott egy-két puszit. Mocorogni kezdtem, hogy azt higgye most keltem, majd amikor felnéztem, azonnal egy csókkal indította napomat. Sokáig nem is szóltunk egymáshoz, csak egymáshoz ölelkezve feküdtünk a meleg ágyban, majd egy hirtelen pillanatban megcsörrent a telefonom. Nagy nehezen kimásztam Hazz ölelő karjai közül és amikor magamhoz vettem telefonom, meglepődtem a név láttán.

- Ashton?- ült fel mellém Hazz a név hallatán.

- Szia Klau! Csak azért hívtalak, mert láttam szétmentetek Hazzal. Miért nem mondtad?

- Ash ez nem igaz. Harry és én- folytattam volna tovább, de Hazz kivette a kezemből a telefont.

- Na ide figyelj Ashton. Klau és én még együtt vagyunk és együtt is leszünk. És ha nem haragszol meg most nem azért jött Amerikába hogy hülyeségekkel zaklassák hanem hogy pihenjen és velem legyen. Legyen szép napod! Szevasz!

Én csak tátott szájjal hallgattam, amit Harry mondott Ashnek. Mi ütött belé?

- Harry ez meg mi volt?- vettem ki kezéből a telefonom.

- Most velem vagy. Egyértelmű hogy már rögtön rád akar mászni, mert hitt a híreknek.

- Harry ez hülyeség. Verd már ki a fejedből ezt a hülyeséget. Ash és én csak barátok vagyunk és azok is leszünk. Barátként felhívott, hogy igaz-e mert érdeklődik irántam.

- Mert szerelmes beléd…

- Harry figyelsz rám? Most mondtam hogy csak barátok vagyunk. Te nem szoktál érdeklődni a barátaid iránt?

- De szoktam, de az más.

- Ez a helyzet se másabb.

- De igen is az. Majd szépen elcsábít téged előlem és te majd azt hiszed hogy csak barátkozni akar, aztán majd szépen kitalál ellenem valamit és megszerez téged.

- Hallod te amit mondasz? Na jó…szerintem inkább gondolkodj el azon, hogy miket mondasz. Én lementem- szálltam ki az ágyból, majd felvettem a mamuszomat és lementem a konyhába. Mi az hogy majd elcsábít engem Ash. Könyörgöm miért nem érti meg, hogy csak barátok vagyunk és leszünk. Nem bízik bennem és ez nagyon fáj. Nem akarom elhinni. Olyan szépen indult a reggel, aztán egy hívás már el is rontotta. De miért ilyen Harry? Ő sosem volt ilyen. Vagy igen, csak én nem tudtam róla? Nem tudom mi van vele, de remélem hamar észhez tér. Ma lesz a díjátadó és nem szeretném ha haragba mennénk oda. Kinyitottam a hűtő ajtaját, de csak egy nagy üresség volt benne, csak egy doboz tejet találtam, ezért úgy gondoltam lehet van müzli is. Végig néztem az összes szekrényt, de semmi. Halk lépteket hallottam, ami egyre hangosabb és hangosabb volt.

- Klau…ne haragudj rám az előbbiért. Egy hülye voltam. Kérlek ne hidd azt hogy nem bízok benned, mert nagyon is bízok. Csak félek. Félek hogy újra megtörténik.

- Mi történik meg újra?

- Hogy elveszik tőlem azt a lányt, akit szeretek.

- Ezt nem értem.

- Még az x-faktor előtt, volt egy barátnőm, akivel szerelmesek voltunk egymásba. Vagy is azt hittem. Egy nap elmentem hozzá, hogy meglepjem őt, de amikor benyitottam a szobájába, egy fiúval találtam őt. Elvette tőlem az a mocsok a szerelmemet és nagyon fájt. Hónapokig nagyon magam alatt voltam és majdnem úgy volt hogy nem megyek el a válogatóra, de aztán anya rávett, hogy ezzel megmutathatom neki kit is veszített.

- Istenem Harry. Ezt nem fog újra megtörténni- öleltem magamhoz- Nagyon szeretlek és soha, senki nem választhat el tőled. Az a lány meg egy marha. Egy jó nagy hülye hogy egy ilyen remek srácot mint te, elengedett. És anyukádnak igaza volt. Most aztán láthatja hogy kit is veszített. Én nem fogok elmenni tőled, ha csak te nem kéred tőlem.

- Nagyon hiányoztál szerelmem- szippantott egyet, amin nagyon meglepődtem. Sosem láttam még Harryt sírni, és nem is szerettem volna.

- Te is neked édesem, de kérlek ne sírj, mert én is sírni fogok akkor.

- Klau kérlek ne hagyj el sose. Én azt nem bírnám ki.

- Nem foglak elhagyni. Ahhoz elég nyomós ok kell, hogy én elengedjelek téged.

- Megígéred?

- Harry. Bízz bennem. Természetes hogy megígérem. Veled maradok amíg szeretnéd. Ha kell örökre is.

- Szeretlek- súgta a fülembe, majd arcomat hatalmas kezei közé vette és egy lassú mozdulattal megcsókolt. Könnyeim kicsordultak amiket eddig visszatartottam. Annyira szeretem Harryt. Komolyan soha, de soha nem szerettem ennyire senkit. Úgy elmondanám mindenkinek mit érzek iránta, de nem tudom, Ezt az érzést nem lehet elmondani, se leírni vagy bármi más. Ez a szerelem. Ezt érezni kell. Megérte az a sok évi szenvedés, hisz most végre azzal lehetek, aki a mindent jelenti számomra. Szorosan ölelkezve álltunk a konyha közepén, mikor megcsörrent a telefonom. Berta volt az. 1 óra múlva száll le a gépe és megkért hogy mennyek el érte, mert Niallt meg akarja lepni. Azonnal igent mondtam, majd letettem a telefont és odamentem a hűtőnél álló férfihoz. Szép lassan odasétáltam és hátulról hozzá simultam. Imádom az ölelését. Amikor megfordult és felemelt, átvitt a nappaliba, majd lefektetett a fotelra. Heves csókolózásba kezdtünk. Arcomon végigsimított, majd a kezemen és amikor a hasamhoz ért, lefeküdt mellém, felhúzta a felsőmet, majd vékony és hosszú ujjait végig húzta rajta. Oldalra néztem és annyira boldog voltam hogy őt is mosolyogni láttam. Vajon mit gondolhat most?

- Egy nap, majd ebben a gyönyörű szép pociban ott lesz kicsi Harry is. Egy nap, ebben a gyönyörű pocakban ott lesz a mi fiunk- nézett fel rám, majd újra csókolni kezdett.

Jól hallottam mit mondott vagy csak beképzeltem? Azt mondta hogy a MI fiunk? Nem akarom elhinni hogy Harry velem képzeli el a jövőjét. Mindig is erről álmodtam. Igazuk volt azoknak, akik azt mondták hogy ne adjam fel és küzdjek az álmaimért. Itt is van az eredménye. Megérte az a sok küzdelem, megérte az a sok szörnyű év és minden megérte, azért hogy most itt feküdhessek és halljam ezt a mondatot.

- Éhes vagy?- nevette el magát. Imádom ahogy nevet. Gyönyörű mosolya van és neki van a világon a legszebb mosolya, a legcukibb nevetéssel kíséretben.

- Hát egy kicsit. De mi olyan nevetséges?

- Hát a hasad eléggé nagyot korgott és annyira édes volt.

- Jól van na- löktem meg, majd megfogta a kezemet és magára húzott.

- Akkor mit szólnál ahhoz, ha elvinnélek Bertához és közbe beugornánk egy gyors reggelire?

- Ez egy remek ötlet. Akkor gyorsan felöltözök és már indulhatunk is.

- Várj…- rántott vissza magára, majd mélyen a szemeibe néztem- nem adtál búcsú csókot.

Nem is mondtam semmi, csak elmosolyodtam és teljesítettem a kívánságát. Lassan felálltam a kanapéról, Harry ölelő karjai közül és az emeletre siettem. Mit vegyek fel? Olyan meleg van kint, hogy a farmer azt most hanyagolom és egy fura mintás egybe ruhát veszek fel. Magamhoz kaptam egy barna kistáskát, beleraktam a telefonomat és egy kis pénzt, majd felvettem a fekete szandálom és lesiettem a nappaliban váró személyhez. Amikor leértem nem volt ott, ezért gondoltam hogy már kint vár, és amikor kinyitottam a bejárati ajtót, a gondolatom nem csalt. Hazz már ott ált a kapu előtt a fekete terepjárójával és miután bezártam mindent, beültem mellé az anyósülésre. A reptér közelében van egy fantasztikus és aranyos pékség, ezért úgy döntöttünk, hogy ott vesszük meg a reggelinket. Még most is rengetegen vannak az utcán. Hihetetlen milyen nagy város Los Angeles és az is hogy mindenki az utcán tölti a napjait. A kis utcákban is kint vannak a gyerekek a barátaikkal és játszanak vagy hülyéskednek. Bezzeg ez nálunk Magyarországon, nem így van. Mindenki bent ül a házban és vagy a telefonját nyomogatja, vagy a nagy tévé képernyőjét nézi.

- Milyen ruhát veszel fel az este?- zökkent ki Harry hangja és ahogy a kezét a combomra helyezi.

- Hát egy fekete koktél ruhára gondoltam, amiből a hátam egy aprócskát kilátszik. Az jó lesz? Vagy sokkal elegánsabb ruhát kéne felvennem?

- Hülyéskedsz? Azt tökéletes lesz. Már alig várom hogy láthassalak benne- pillant rám H egy mocskosan perverz pillantással.

- És te miben leszel?

- Hát. Nem is tudom hogy elmondjam-e…- nevetett fel.

- Na hagy halljam. Én is elmondtam neked, szóval te is szépen elmondod, vagy bajok lesznek- fenyegettem meg játékosan.

- Oh. Még is mi bajom lehet?- húzta fel a szemöldökét és elmosolyodott.

- Jobb ha nem tudod.

- Nagyon szeretném tudni, de van egy ajánlatom.

- Kíváncsian várom.

- Hát ha elmondom neked hogy mit veszek fel, akkor adsz egy finom csókot.

- Rendben. Hisz ez nekem csak jó- csókoltam meg.

- Imádom a csókod izét. Olyan cseresznye és kávé keverékű íze van. Na de az a helyzet, hogy még én sem tudom mit veszek fel ma este, szóval nem tudom elmondani.

- Jól van Harry. Akkor büntetésből, azt kell majd felvenned, amit én szeretnék.

- Ebben nekem mi a rossz?- mosolyodott el, majd befordult a pékség parkolójába.

- hát kitudja…lehet egy csinos kis szoknyát mondok magas sarkúval és egy csinos kis has pólóval- szálltam ki a kocsiból.

- Tudom hogy nem tennéd meg velem. Azon kívül meg bízom benned hogy egy remek ruhát adnál rám- puszilta meg az arcomat.

- Már tudom is melyik öltönyödet vedd fel- kulcsoltam össze ujjainkat- azt a fekete, piros csíkosat.

- Pont azt hagytam Londonba- nevetett fel H, majd benyitottunk a boltba. Gyorsan kikértünk a finom reggelinket kávéval és Bertának is vettünk egy finom péksütit és teát. Visszaültünk a hűvös kocsiba, majd átmentünk a reptérhez. Ahogy leparkoltunk, be is mentünk a várakozóhelyre és vártuk a barátnőmet. Nekifogtunk a reggelinek és amikor H beleharapott a csokis fánkjába, maszatos lett a pudingtól. Mielőtt letörölte volna, én egy laza csókkal eltüntettem a szájáról. Ahogy láttam tetszett neki, mert amikor én is maszatos lettem ő is megismételte. Megittuk a kávénkat és amikor kidobtam a kukába a szemetet, egy ismerős hang csilingelt a fülemben.

- Helló szépségem!- megfordultam és odarohantam barátnőmhöz.

- Bertaaa!!- szerencséje hogy elengedte a bőröndjét, mert nem lett volna szép látvány hogy elesnénk avval együtt, amikor ráugrottam. Amikor a kőre léptem és nem a barátnőmön csüngtem mint egy majom, szorosan magamhoz ölelgettem. Gyorsan magamhoz kaptam a cuccait és odasétáltunk a barátomhoz. Két puszival köszöntötték is egymást és én is kaptam egyet a finom reggeliért. Harry húzta a bőröndöt, míg én a kézi poggyászt hoztam. Bedobtuk a csomagtartóba, majd beültünk a fekete dobozkába.

- Hogy utaztál?

- Fhuu nagyon jót aludtam a repülőn. De mielőtt leszállt volna a repülő, még gyorsan felkeltem és fentről is megnéztem Amerikát.

- Ennek örülök. Niall már biztos nagyon vár. Tudja hogy ma jöttél?

- Azt tudja hogy ma, csak azt hiszi hogy délután. Szóval nagyon köszönöm hogy elvisztek hozzá.

- Ugyan már. Ez semmiség- szólalt meg Harold és legyintett egyet.

Berta sokat mesélt hogy mi van otthon és Ashton és Melissa üdvözletét is átadta. Amikor Hazz meghallotta Ash nevét, láttam hogy nagyon erősen fogta a kormányt és a mosoly is lefagyott róla. Én is elmeséltem neki hogy milyen meglepetésben volt részem tegnap és a barátomnak is nagyon jól esett hogy ezzel dicsekedtem. Természetesen a kis összemelegedésünket a közepén kihagytam, mert az csak a mi kis titkunk. Ahogy beértünk Ni utcájába, Ber már össze is készülődött és amikor megálltunk a ház előtt, hatalmas sebességgel futott az ajtóhoz. Egyet csöngetett és már ott is állt az ajtóban az ír manója. Harry odavitte Bernek a bőröndöt, majd visszaült a kocsiba és elhajtottunk.

- Mit szólna egy ebédhez hölgyem?- fordult felém fél szemmel bodri és újra összekulcsolta kezeinket.

- Benne vagyok uram- hajoltam át és egy puszit hagytam piros arcán.

Ahogy beléptünk a barna és fehér színben pompázó étterembe, leültünk egy ablak melletti asztalhoz. Egy fiatal és kedves fiú vette fel a rendelésünket. Amíg az ételre várunk, kihozta az italunkat, majd nem sokkal később a gőzölgő ebédet rakta le elénk. Mennyei olt a csirke és ahogy a sajt rá volt olvasztva, az valami csodálatos. A salátáról nem is beszélve. Harry is ugyan azt ette amit én és ő is nagyon meg volt elégedve vele. Amint végeztünk és kifizettem az ebédet- alig bírtam rávenni Harryt hogy én fizessem, de sikerült- beültünk az autóba és hazasiettünk. Leparkoltunk a ház elé és kézen fogva sétáltunk be a hatalmas házba.

- Harry mennyi az idő?

- 4 óra múlt pár perccel- nézett a telefonjára.

- Micsoda? És mikorra kell elkészülnöm?

- Hát 6-ra jön értünk a kocsi.

- 6-ra? Akkor van egy órám elkészülni?

Nem is vártam meg a válaszát, csak ledobtam a kanapéra a táskámat, majd felsiettem az egyetemre. Gyorsan levettem a mintás ruhámat, majd a fürdőbe siettem. Megnyitottam a forró vizet és elkezdtem a kádba engedni. A tükör elé álltam és amikor felfogtam a hajamat, nekitámaszkodtam a kézmosónak. Feljöttek a régi, gyermekkori érzéseim. Én nem vagyok szép. Miért pont én kellek Harrynek? Vannak nálam sokkal gyönyörűbb lányok, akik sokkal jobban illenek Harryhez. Persze ő nekem a mindenem, de nem érzem azt hogy én megérdemlem őt. Szörnyű volt, amikor tiniként tetszett nekem egy fiú, vagy éppen szerelmes lettem belé, de ő nem foglakozott velem. Természetesen a barátnőimre figyelt és pket akarta meghódítani. Volt egy szakasz, amikor ez lecsendesedett és nem is kellett nekem senki, élveztem a szingli életet. De aztán megjelent egy fiú. Teljesen beleestem, Annyira hogy még Harryt is teljesen kiverte a fejemből. Egy idő után, rászántam magam hogy elmondjak neki mit érzek, de újra megtörtént a csalódás. Ismét egy barátnőm kellett neki. Teljesen összetörtem akkor és még most hogy vissza gondolok ezekre a napokra, még most is összeszorul a szívem. Egy hideg könnycsepp csordult ki szememből és végig folyt arcomon. Kézfejemmel azonnal letöröltem, majd ahogy felnéztem a tükörbe, ott állt mögöttem az, aki megmentette az életemet. Hátrafordultam és láttam hogy az ő szeme is könnyes. Nem szóltam semmit, csak hozzá bújtam, ő pedig derekam köré fonta izmos karját és szorosan magához húzott.

- Te is tudod hogy szeretlek mindeneddel együtt, de azt nem szeretem ha sírsz- nyögte ki nagy nehezen H.

- Sajnálom és én is nagyon szeretlek Harry. Felfoghatatlanul beléd vagyok esve.

- Mi a baj szerelmem?

- Régi emlékek…

- Nem szeretnél róla beszélni igaz?

- Sajnálom Harry, de most nem megy.

- Rendben. Akkor megengeded hogy felvidíthassalak?

Bólintottam egyet, majd levette a pólóját és a farmerét az alsógatyájával együtt. Elzárta a csapot, belemászott a forró kádba, majd kinyújtotta a kezét. Egy percig csak néztem őt, majd megfogtam én is a kezét és bebújtam mellé. Háttal nekidőltem és csak feküdtünk a habos vízben. Imádom hogy ha énekel nekem és ezt ő is nagyon jól tudja. Halkan elkezdte a Say Something dallamát, majd szembefordított magával. Mélyen a szemembe nézett és úgy énekelte tovább a dalt. Sikerült neki. Nem nagy mosolyt, de sikerült neki az arcomra erőltetnie. Mikor végzett a dallal, közelebb hajolt hozzám és egy forró csókot lehet homlokomra. Közelebb bújtam hozzá és pár percig csak így ültünk a már langyos vízben. Kiszálltunk a kádból, majd miután megtörölköztünk, felvettem egy laza kis ruhát, majd bedugtam a hajvasalót.

- Mindjárt jövök, csak meghozták a ruhámat a tisztítóból- csukta be maga mögött az ajtót Hazz.

Vajon mit fog majd felenni? Annyira imádom a stílusát és eszméletlen jó ruhákat szokott hordani. Biztos hogy a maiban sem csalódok. Már a hajam felénél tartottam, amikor a barátom újra benyitott a szobába egy hatalmas akasztóval.

- Na hagy nézzem mit veszel fel.

- Nem-nem. Majd ha csak felveszem- vitte be a gardróbba. Először te öltözöl fel és utána majd én.

- Rendben- adtam meg magamat. Pár perc után már végeztem is a hajammal, majd mikor a gardrób felé indultam, H megfogta a kezemet és visszahúzott.

- Azt szeretném, hogy itt öltözz előttem. Annyira szeretem nézni az alakodat. Csak ülj ide le és már hozom is a ruhát. Így is volt. Egy fekete, csipkés ruhát hoztam magammal erre az eseményre és amikor kész lettem Hazz nagy szemekkel nézett engem. Én csak meglöktem és ráparancsoltam hogy öltözzön fel, mert 15 perc múlva ideér a kocsi. Amikor kilépett az ajtó mögül, a szívem egy hatalmasat dobbant. Ezt nem hiszem el. Ez a csíkos öltöny. Harry azt az öltönyt vette fel, amit én kértem tőle. Ennyire kedves hogy lehet?

- Tetszik angyalom?

- Szeretlek- futottam oda hozzá, majd egy csókot hagytam ajkain. Derekamra helyezte az egyik kezét és így mentünk le a ház előtt álló limuzinhoz. Kinyitotta nekem az ajtót, majd beült mellém a fekete bőr ülésre. Lou, Liam, Soph és Bertáék is csatlakoznak majd hozzánk, ezért most első utunk Tommohoz vezet.

*Harry szemszöge*

Klau eszméletlen dögös. Sosem voltam annyira perverz mint most, de Klau egyszerűen kihozza belőlem. Ha meglátom őt olyan perverz gondolataim támadnak, hogy még én is meglepődöm rajta. Most is olyan kurva dögös, hogy legszívesebben itt dugnám meg a kocsiban, de ez sajnos lehetetlen. Ez a ruha teljesen kiemeli azt a csinos alakját és a lábaitól megőrülök. Viszont amikor bementem a fürdőbe és láttam hogy sír, a szívem szakadt meg. Annyira tudni akarom hogy mi volt a baj, de nem akarom ráerőltetni, hiszen megmondta nem akar róla beszélni, Most is olyan csöndes és szomorú. Remélem ha találkozik Bertával vagy Louval sokkal jobban lesz.

- Csá haver!- nyitott be Lou.

Lekezeltem vele, majd Klaut is köszöntötte 2 puszival. Majd leült a velünk szembe lévő ülésre. Mind a hárman nagyon jól elvagyunk és amikor még Niall, Ber, Liam és Soph is csatlakozik hozzánk, csak jobb lett a hangulat. Hála istennek Klau is jobban van, aminek nagyon örülök.

- Hölgyeim!- mutatta Lou az utat a csajoknak

Először Soph és Berta lépett ki, majd utána az én hercegnőm. Én azonnal követtem, majd amikor a lábam érintette a talajt, rögtön magamhoz húztam a derekánál fogva, majd közelebb hajoltam.

- Na hogy tetszik?- hajoltam a füléhez.

- Hihetetlen. Rengeteg sztár van itt és rengeteg fotós, akikből post páran minket fotóznak. Hihetetlen hogy ezen a bizonyos vörös szőnyegen állok azzal, akiért az életemet is odaadnám.

- Hát ez most már a minden napjaiddá fognak válni. Tudom nem szereted ha ezt mondom, de most már te is sztár vagy. Az én sztár hercegnőm, aki remélhetőleg minden hova el fog kísérni- leheltem ajkaira egy forró csókot. Nem bírtam ki hogy ne érezzem a cseresznye ízt, amit egy kis kávé ízzel tálal fel nekem. Megfogtam a kezét, szorosan az enyémhez zártam, majd megtettük együtt az első lépésünket.

- Harry! Hagy kérjünk egy képet a barátnőddel!- kiabálta egy csomó fotós.

Miért is ne? Átkaroltam a BARÁTNŐM derekát, magamhoz húztam és hagytam hagy villogjanak a vakuk. Pár percig csak ketten álltunk ott, majd a többiek is csatlakoztak hozzánk és egy csoport képet csináltunk. Besétáltunk a hatalmas terembe és az asztalunkhoz vezettük a párjainkat. Én Klau és Lou között ültem. Lou mellett Liam és Sophia, Klau mellett meg Berta és Niall. Rengetegen jöttek oda üdvözölni és amikor egy ismerőst pillantottam meg a messziségben, azonnal felálltam.

- Szevasz haver!

- Szia Ed! Hogy vagy?

- Soha jobban Harry. Soha jobban.

- Na mi ennek az oka?

- A rajongóim. Eszméletlenek. Imádom őket.

- Ki nem imádná a rajongóit?

- Igaz.

- Ed. Hagy mutassak be neked valakit- fordultam Klauhoz, majd felállt ős is és hozzánk fordult.

- Azt a mindenit haver. Ki ez a szépség?

- Ed ő itt a barátnőm, Klaudia Smith. Klau ez a hülye itt, Ed…

- Sheeran- fejezte be mondatomat Klau. Akkora szemekkel nézett Edre, hogy gondoltam nagy rajongója.

- Örülök hogy megismerhetlek. Nagyon sokat hallottam rólad. Ha Hazzal találkozunk, egyfolytában csak rólad beszél, hogy mennyire elcsavartad a fejét.

- Haver- szúrós szemmel néztem rá.

- Mi van? Én csak az igazságot mondom- tette fel a kezét védekezésként- Na de odaköszönök a többieknek is aztán visszaülök a saját asztalomhoz.

- Na végre már hogy elmész- viccelődtem barátommal.

- Nagyon örülök hogy megismerhettelek és remélem még találkozunk- fordult oda Smithhez, majd egy puszival elköszönt tőle- Te haver meg szerezzetek be jó sok díjat a srácokkal- rázott velem kezet, majd közelebb hajolt hozzám- Vigyázz erre a lányra Harry- biccentette fejét jobbra- Látszik rajta hogy oda és vissza van érted. Végre találtál egy normális csajt. Ne baszd el most az egyszer.

Bólintottam egyet majd visszaültünk az asztalhoz. Ed mindenkit körbeüdvözölt, majd Horan is bemutatta Smith barátnőjét. Amint visszaült a helyére, kezdődött is a díjátadó. Ed már nyert is egy szobrocskát és Selena is bezsebelte magának a Legjobb Női Előadó díjat.

- Most következzen a  Legjobb Régi Dala nyertese! Lássuk a jelölteket.

Ahogy sorolták a neveket, a miénk is felcsendült a Story Of My Lifefal.

- A nyertes pedig nem más mint,…- miért izgulok most ennyire? Sosem szoktam így izgulni. Talán mert Klau is itt van most mellettem és bizonyítani akarok neki? Igen, ez lehet az oka.

- A nyertes pedig a One Direction- Story Of My Life!- hatalmas taps özön tört ki. Odafordultam a páromhoz, aki egy hatalmas csókkal gratulált nekem/nekünk, majd amikor odasúgtam neki hogy most figyeljen, felmentem a többiekkel a színpadra. Louis magához vette a szobrocskát a mikrofont pedig elkértem a beszédhez.

- Huh hol is kezdjem. Nagyon de nagyon köszönjük a Directionereinknek, mert ez nélkülük nem sikerült volna. Ha nem lennének a fanjaink, mi se állhatnánk most itt. Még pedig ha most nem lennénk itt, valószínű hogy nem ismertem volna meg a fiúkat és nem ismertem volna meg még egy személyt se. Ez a személy az én szerelmem, aki most is ott ül a közönség sorai között és elkísért engem. Azért akartam most én mondani ezt a beszédet, mert Klaunak a kedvenc dala ez, amivel most nyertünk. Elmesélte nekem hogy ezzel a dallal ismert meg bennünket és emiatt a dal miatt szeretett belém. Szóval nagyon köszönjük azoknak is akik ezt a remek dalt megírták velünk együtt. Imádjuk a Directionereket, és Klau, téged is nagyon szeretlek.

El sem hiszem hogy ezt megtettem. Ezelőtt soha senkinek nem csináltam ilyesmit, de Smith megérdemli. Amikor lementünk vissza a lányokhoz, az én csajom a nyakamba ugrott és éreztem ahogy a könnyek az öltönyömre folynak.

- Annyira köszönöm Harry! Ez volt a legszebb dolog, amit valaha is megtettek nekem. Nagyon szeretlek.

- Én is szeretlek hercegnőm- adtam neki egy újabb csókot, majd leültünk az asztalhoz és odadőlt hozzám. Az est folyamán rengeteg szobrocskát hozhattunk el, majd amikor véget ért a nagy ceremónia, azonnal hívtam is a sofőrünket.

- Jöttök az After Partyra?- jött mellénk Niall, Bertával az oldalán.

- Smith már sajnos nagyon fáradt, ezért ezt most kihagyjuk- mind a hárman furán néztek, majd elköszöntük tőlük és kimentünk a kocsihoz. Amikor beszálltunk a fekete limuzinba, Klau rögtön kérdőre vont.

- Szóval fáradt vagyok?

- Bocsi de ki kellett találnom valamit.

- Miért is?

- Mert nem akarok elmenni a buliba. Egy sokkal jobb dolgot találtam ki, de ezt csak kettőnknek- helyeztem combjaira kézfejemet. Amikor a kapu elé értünk és elhajtott a kocsi, Klaut neki nyomtam a kapunak és hevesen csókolózni kezdett. A nyelvem már az övével táncolt, majd megfogtam a combjánál fogva és felemeltem, Lábait rögtön a derekamra fonta és így mentünk be egészen a konyháig a csókcsatát meg nem szakítva. Ráültettem a konyha pultra, majd a szoknyáját fentebb kezdtem csúsztatni.

- Szeretlek Smith!

- Szeretlek Styles!