23.fejezet: Utolsó ölelés, utolsó csók.

A tegnap este tökéletes volt úgy ahogy volt. Smith eléri minden nap, hogy jobban beleszeressek. Nem tudom hogy csinálja, de nagyon ügyes. Sosem hittem hogy lehetek ilyen szerelmes. Minden nap ha ránézek, gondolkodás nélkül megtudnám kérni a kezét. Úgy érzem ő az igazi és remélem isten őt szánta a Nagy Őnek. Visszatérve a tegnap estére, felejthetetlen. Miután levettem a fekete koktél ruhát a csinos alakjáról, felvittem a szobába. Ráestünk az ágyra és pontosan emlékszem hogy Klau hangosan felnevetett, majd csendben kuncogott tovább. Nem akarta abba hagyni a nevetgélést, ezért csiklandozni kezdtem. A gyönyörű, telt ajka azonnal könyörgésbe kezdett, de nem enyhített meg. Erős maradtam. Nem sokkal utána, rájött mi a gyenge pontom. Erősen belemarkolt göndör tincseim közé, majd közelebb húzott magához és csókkal próbált leállítani. Sikerült neki. Legyőzött. Nyelveink egymással táncoltak és szerintem kijelenthetem, hogy ez az eddigi legdurvább csókunk volt, tele érzelemmel. Ez után rólam is lekerült az esti szett, majd újra összefonódtunk. A teste égett a szerelemtől. Olyan forró volt, hogy az én testem is felforrósodott tőle. Zihálva vette a levegőt, és én is kapkodva lélegeztem. Mielőtt még teljesen elfelejtettem hogy hol voltam, körmeit a hátamba meresztette, majd egy lassú mozdulattal végig húzta a hátamon. Biztos vagyok benne hogy ma reggelre meg fog látszani. Majd ki kell engesztelnie. Bár lehet már ki is egyenlítettük egymást, ugyanis egyszer csak fogtam magam és a nyakához illesztettem a forró számat. Szép lassan szívni kezdtem bőrét, mire egy halk felsóhajtást hallottam. Nagyon tetszett ez a hang. Erősebben kezdtem szívni, de ekkor már egy hangos nyögés következett és utána a nevemet kiáltotta, pont ahogy szeretem. Styles. Imádom hogy ha így nevez. Bárcsak gyakrabban hívna így. Szóval igen. Felejthetetlen volt ez az este. Az utolsó este. Ez az utolsó esténk együtt és még a gondolattól is összeszorul a szívem, hogy pár óra múlva nem lesz itt mellettem. De még itt van, szóval használjuk ki. Ismét a mellkasomon fekszik. Vajon alszik még, vagy megint csak hallgatózik? Nem hinném. A szemei csukva vannak és úgy szuszog mint egy kiskutya. Szép lassan lefektettem magam mellé, de amikor mocorogni kezdett, egy pillanatra lefagytam. Aludt tovább. Lassan kiszálltam a francia ágyból és az első dolog amivel szembe találkoztam, azok a tegnap esti ruháink. Ismét feljött a tegnap este képei, de a telefon csörgése azonnal visszatérített a jelenbe. Smith telefonja csörög. Azonnal magamhoz kaptam és amikor megláttam hogy Ashton hívja, még gyorsabban kinyomtam, mint gondoltam volna. A szépségem tovább aludt, majd amikor levettem a telefon hangját és visszahelyeztem a kis asztalra, felvettem egy szürke felsőt és egy térdig érő melegítőgatyát és lesétáltam a konyhába. Felkötöttem hosszú hajamat, majd benéztem a hideg hűtőbe. Van itthon tojás, sajt, zöldség, tej és csirkemell. Rendben. Tojásrántotta rendel egy kis zöldséggel, kíséretnek kávé vagy tea. Amit kér az én álomszuszékom. Elővettem egy fekete serpenyőt és már össze is ütöttem a tojást. Közben a kávé is elkészült és a tea is készen van. Felvágtam a zöldségeket, külön tányérra helyeztem és úgy raktam fel a tálcára. Ahogy benyitottam a hálóba, azzal találtam szemben magam, hogy Smith még mindig nyomja a szunyát. Leraktam a reggelit az asztalra, de mielőtt még az ágyhoz mennék, láttam hogy ismét villog a telefon. Ashton. Ismét. Írtam neki egy SMS-t hogy Klau még alszik és hívjon vissza később. Visszahelyeztem a telefont, majd az ágy felé sétáltam. Leültem a szélére, majd miután befejeztem a bámulást, befeküdtem mellé.

- Szépségem!- hajoltam oda hozzá, majd halkan keltegetni kezdtem- Hoztam neked egy remek reggelit, de ha nem kelsz fel, ki fog hűlni.

- Hány óra van?- szólalt meg halkan, de még nem nyitotta ki gyönyörűen csillogó szemeit.

- 8 óra lesz pár perc múlva.

- Az meg korán van. Inkább gyere és feküdj ide mellém. Nem tudok párna nélkül aludni.

- Nem-nem csipkerózsika. Ki fog hűlni a finom reggelid- fogtam meg hideg kezeit és húzni kezdtem.

- Jól van. Felkelek csak ne húzogass- nevette el magát, majd felült az ágyon.

- Este is húzogattalak…- sétáltam oda a kis asztalhoz, majd egy párna ütését éreztem a fejemen, mire felnevettem.

- Harry!

- Jól van na…csak vicceltem. De be kell hogy valljam, még most is húzo…- nem bírtam befejezni a mondatomat, mert ismét egy párna szállt nekem. Mind a ketten nevetésbe törtünk ki, majd leraktam elé a fehér tálcát. Valahogy gondoltam hogy a kávét fogja választani. Megfogtuk az ezüst villát, majd etetni kezdtük egymást. Már épp a végénél jártunk a finom ételnek, mikor csöngettek. Egy csók után lesétáltam a földszintre, majd kinyitottam az ajtót.

- Szia Harold!- Berta mosolyával álltam szembe.

- Szia! Klauhoz jöttél?- intettem be.

- Remélem nem zavarok, de rengetegszer hívtam őt, de nem vette fel.

- Ohh...basszus. Lenémítottam a telefonját, ezért nem hallotta- ültünk le a kanapéra.

- Szia hugica!- hallottam meg Smith csilingelő hangját.

- Szia Klau! Azt akartam kérdezni, hogy nem lenne-e kedved bemenni a városba vásárolgatni, amíg a fiúk próbálnak megy ilyesmi?

- Ezt komolyan kérded? Persze hogy van! Ugye nem baj Hazz?

- Dehogy baj. Menjetek csak nyugodtan- igazából nem nagyon akartam hogy távol legyen tőlem. Hisz ez az utolsó napunk együtt és Bertával otthon is együtt vannak. Na de nem baj. Ha ő boldog, akkor én is.

- Rendben. Akkor gyorsan felöltözök és indulhatunk is.

- Tökély. Akkor kint várlak, mert Ni is itt van.

Klau után siettem, miután Bertát kiengedtem. Mivel Niall beviszi a lányokat, ezért engem is elvisz, így együtt megyünk majd a stadionhoz is. Én úgy gondoltam jó leszek így, ezért a telefonomat a zsebembe csúsztattam, majd magamhoz vettem a tálcát és levittem a konyhába. Gyorsan elpakoltam a koszos tányérokat, majd Klau érkezését vártam. Amikor lejött a lépcsőn, úgy éreztem az állam már a földet súrolja. Fekete szűk farmerbe volt, egy párducmintás inggel párosítva és a barna csizmáját vette fel. Haját úgy oldotta meg, hogy egy részét felkötötte egy kis gombócba, a többit kiengedve hagyta.

- Gyönyörű vagy!

- Köszönöm szerelmem- adott egy puszit arcomra.

Bezártam a ház ajtaját, majd beültünk a fekete kocsiba. Niall bekapcsolta a rádiót és épp a mi dalunkat játszották. Klau és Ber felsikítottak, majd énekelni kezdték a Perfectet. Hát igen. Egy új dal, az új albumról. Amikor Smithre néztem, elmosolyodtam. Olyan beleéléssel énekelte és be kell valljam, hogy csodás hangja van. Simán elmehetne énekesnek. Igazából sosem figyeltem a hangját. Az előadása és a mosolya mindig elterelte róla a figyelmet. Niall is elkezdett énekelni, majd Klau kérően rám pillantott és én is bekapcsolódtam. Végül is elég jó szórakoztam. Közeledtünk LA legnagyobb plázájához. Nem akarom hogy elmenjen. Vele akarok lenni. Vele szeretnék menni. Nézni ahogy csinos ruhákat próbálgat és kikéri a véleményemet. Már itt is vagyunk. Kiszálltam a kocsiból és Berta helyére siettem. Mielőtt még beültem volna, Klau megfogta a kezemet, én a hajába túrtam ahogy ő szokott és egy forró csókot adtam neki.

- Siess vissza hozzám!- súgtam neki oda, hogy csak ő hallja.

- Sietek. Szeretlek!- köszönt el egy aprócska puszival.

Beültem az anyós ülésre, majd az ablakon néztem ahogy integet nekem. Már most hiányzik. Azt mondta siet. Remélem be is fogja tartani.

- Na milyen volt a meglepetés?

- Milyen meglepetés?

- Hát hogy Berta tegnap hamarabb jött- nevettem fel.

- Jaaa. Isteni volt. Nagyon hiányzott már nekem az én hercegnőm. Köszönöm hogy elhoztátok hozzám.

- Semmiség. És a díjátadó után milyen volt a party?

- Hát igazából nem nagyon élveztünk, ezért pár perc után mi is hazamentünk és otthon elszórakoztattuk magunkat. Ha tudod mire gondolok- nevette el magát Niall, de még így is nagyon az útra koncentrált.

- Hülye- böktem oldalba- Kérdezhetek valamit?

- Persze.

- Te éreztél már olyan, hogy gondolkodás nélkül megkéred a barátnőd kezét, mert annyira szereted? Úgy értem hogy már eltudnád vele képzelni az egész jövődet?

- Hogy mi? Te meg akarod Klau kezét kérni?- nézett rám egy pillanatra, majd vissza az útra.

- Nem szeretném. Vagy is még nem. De olyan fura ez az érzés. Sosem éreztem ilyet. Egy kicsit attól is félek hogy már nagyon rá vagyok akaszkodva.

- Ez az érzés a szerelem Harry. Teljesen oda vagy ezért a csajért és még én is meglepődök rajta. Sosem láttalak még ilyen szerelmesnek. Nem tudom mit tett veled, de az biztos hogy Klaudia a hozzád való csaj. Mindig amikor megjelentek, csak úgy sugárzik belőletek a szerelem és a boldogság. Annyira hasonlítotok egymásra, hogy az már ijesztő- nevetett fel- és még a stílusotok is tök egyforma. Egyszóval megtaláltad az igazit. Én csak arra kérlek hogy ne engedd el. Tökéletes ez a lány hozzád. És én is tudom hogy Berta is tökéletes hozzám. Boldoggá tesz. Mosolyt csal az arcomra. Bármit is csinál már jobb kedvem lesz. Imádom őt. Azért én még nem kérném meg a kezét, mert alig pár hónapja vagyunk együtt, de azért én is megfontolnám. Szóval én is szerelmes vagyok megnyugodhatsz.

Igaza lehet Niallnek. Annyit vártam már a tökéletes lányra, de nem jött. Mindig csak a csalódások jöttek. És jött ő, aki megváltoztatott mindent. Akkor ő a nagy ő? Befordultunk a stadion parkolójába és leálltunk a fekete kisbusz mellé. Kiszálltunk a kocsiból és éreztük hogy itthon vagyunk. A fanok hatalmas sikoltozásba kezdtek és a neveinket kiabálták. Ni bezárta a kocsiját és elindultunk a többiekhez. Már lassan 1 órája hogy Klau nincs mellettem. Azt mondta sietnek. Istenem hogy fogom én ezt kibírni?

- Sziasztok!- kiáltott fel Niall, mire a srácok is üdvözöltek.

Én ledobtam magamat a kanapéra és hogy eltereljem a figyelmemet, felnéztem Twitterre. Mint mindig most is rengeteg értesítés volt. Nézelődni kezdtem köztük és megpillantottam egy olyan lányt, aki kicsit Klaura hasonlított. Rámentem az oldalára és olvasgatni kezdtem a tweettjeit. Azt a rohadt. Ez a csaj teljesen olyan, mint ő. Ha most itt lenne, biztos mondaná hogy kövessek be pár rajongót. Hát legyen. Rányomtam a követés gombra és szinte biztos vagyok benne hogy a lány itt van a koncerten. Hatalmas sikolyt lehetett behallani kívülről és jöttek újra az értesítések, hogy őket is kövessem be. Mára csak ennyi. Este még lehet visszakövetek pár embert. Nézzük mi a világtrend. „Klarry is not real.” Nem hiszem el. Klau remélem hogy nem látja ezt a hülyeséget. Én se foglalkozok vele, mert hiába írok is ki bármit, találnak rá kifogást hogy nem igaz a mi kapcsolatunk. Ki is léptem mindenből, majd Klaunak írtam egy SMS-t. Azonnal vissza is írt. Válaszoltam én is rögtön és miután arra is válaszolt, elindultunk próbálni. Niall intézett a lányoknak egy kocsit, szóval remélem most már hamar itt lesznek. A telefont a zsebembe csúsztattam, majd a mikrofont a kezembe adták és a színpadra sétáltunk.

- Oké fiúk! Akkor Joshék behangoltak, szóval kezdjük el a Cloudsal. Harry tiéd a pálya.

Az ismerős dallamok felcsendültek, majd az én hangom telítette be az egész stadiont. A directionerek ismét sikoltozni kezdtek. Amikor Liam részénél tartottunk, áttértünk egy másik dalra. Ezután egy újabb szám és újabb szám.

- Fiúk! Nagyon jó volt az összes szám. Most is olyan jók lesztek mint eddig. A Perfectet próbáljuk már el. Ha ez most jó lesz, akkor este berakjuk a setlistre.

Louis elkezdte az első sorokat, majd Liam következett és én. Azt egész dalt végig énekeltünk, majd felkészültünk arra, hogy este ezt is hallják a Directionerek. A Little Things közepénél tartottunk. Az én szólómat kezdtem el énekelni, amikor megláttam hogy a színpadnál ott sétál Smith. A „voice” helyett Klaut énekeltem, de aztán magamhoz tértem és folytattam tovább. Egész végig szemeztünk, majd amikor vége lett a dalnak, leugrottam a színpadról és azonnal Smithez siettem.

- Szerelmem!- csókoltam meg.

- Szia Harry!

- Tudod mennyire hiányoztál?

- Elhiszem- kuncogott.

- Jól van fiúk! Nagyon jók voltatok és estére sok szerencsét kívánok. Most jöhet az elő zenekar próbálni.

- Na végre szünet- húztam magam után Smitht.

Amikor beértünk az öltözőbe, leültem a fekete kanapéra, őt pedig az ölembe húztam.

- Na miket vettetek?

- Hát én nem sok mindent vettem. Magamnak vettem pár inget és neked is találtam egy olyat, amit nem hagyhattam ott a boltba. Amint megláttam, te jutottál eszembe és tudtam hogy meg kell vennem neked- vett elő ez szatyrot.

- De nem kellet volna rám költened a pénzed.

- Csitt. Te is szoktál rám. Nagyon remélem hogy tetszik- mosolyodott el, majd a kezembe adta a fekete szatyrot. Belekukkantottam, majd amikor kihúztam, egy piros ing volt a kezemben, rajta pár különleges mintával. Ez baromi jól néz ki. De tényleg. Klau tényleg ismer engem.

- Na?

- Ez baromi jól néz ki. Nagyon tetszik.

- De biztos?

- Biztos. Meg is van mit veszek fel a ma esti koncertre.

- De megmondhatod ha nem tetszik- nézett rám kétségbeesett arccal.

- Drágám- fogtam meg puha arcát- hidd már el hogy tetszik. Ez az ing, tiszta én vagyok és nagyon szépen köszönöm hogy megleptél vele- csókoltam meg.

*Klau szemszöge*

Pár perc és kezdünk fiúk!

Olyan gyorsan eltelt az idő. Harry már el is köszönt egy csókkal és egy öleléssel és már rohant a többiek után. Soph nincs itt, ezért Berta, én és Lottie megyünk majd csak a színpadhoz. Megkérdeztem Liamet hol van Sophia, de csak annyit mondott nem ért rá. Olyan furán mondta, hogy remélem semmi gond sincs köztük. Soph egy nagyon kedves és szép lány. Liam igazi mázlista vele, de ez fordítva is így van. A lányok hatalmas sikoltozásba kezdtek és Harry hangját hallottam, amivel elkezdte az egész koncertet. Mi még egy kicsit itt maradtunk, mert úgy gondoltunk elég ha a közepén bemegyünk. Lux is itt van és vele is nagyon sokat játszottunk. Lottie épp a sminkeléssel végzett, amikor odaállt mellénk és egy képet csináltunk vele. Rengeteget videózott ahogy Luxal játszottam és ajánlom neki hogy olyan videókat nem rakott ki, amin hülyén beszélek. El sem hiszem hogy pár óra múlva már nem leszek Hazz közelében. Én visszamegyek Londonba, ők meg tovább lépnek a következő koncert helyszínre. Mivel már csak pár koncert van hátra a turné végéből, ezért ezt megcsinálják szünet nélkül, ami azt jelenti, hogy addig nem is jön haza. Ez körülbelül 1 hónap lesz, amit nem tudom hogy fogok túlélni. Már most sírhatnékom támad, ahogy ezekbe belegondolok.

- Klau! Itt vagy?

- Mi? Tessék? Bocsánat csak elkalandoztam.

- Azt látom- nevetett fel Lott- na de gyere, mert Harry már vár rád a színpadon.

Annyira várom már hogy újra láthassam énekelni. Olyan fura, mert most nem hallottam hogy ő beszélt volna. Csak a többiek hangját hallottam. Vajon valami baj van? Az ajtóhoz értünk és a hasam görcsölni kezdett. Félek kimenni. Bár a múltkori koncerten sem volt semmi gond. Biztos hogy most sem lesz. Az ajtót kinyitották és a sikoltozás, ami eddig is hangos volt, most sokkal erősebb. Most épp beszélnek a fiúk, de Harry nagyon csöndben ül a színpadon. Mi baja van? Ahogy beléptünk a hatalmas stadionba és megláttak a directionerek, fújjogásba kezdtek. Sikoltozások is voltak, de a rosszabbik elnyomta az egészet. Ahogy a tömegbe néztem, olyan plakátokat láttam, hogy Klarry nem igaz, az én képem át volt

húzva és rengeteg olyan kép vagy írás volt, ami Larryvel volt kapcsolatos. Azonnal földbe gyökerezett a lábam és nem tudtam tovább menni. Csak Harry arcát néztem, ahogy ő is szomorú volt. Nem akarok bemenni. Vissza akarok menni a backstagebe és kibőgni magamat. De nem tehettem. Nem mutathattam ki hogy fáj. Berta megfogta a kezemet és a színpad mellé siettünk. Ahogy megálltam a biztonságiak mellett, Harryre néztem, akinek a szemében a sajnálatot láttam. A Little Things dallama kezdődött el. Liam énekelni kezdett és a fanok énekeltek tovább. Louis gyönyörűen elénekelte a szólóját, majd Styles következett. Szomorú volt. Ahogy énekelt, alig mert a szemembe nézni. Én csak őt néztem nem is foglalkozva semmivel, de egyszer csak egy hangra figyeltem fel.

- Menj már haza te cafka. Harry nem téged szeret, hanem Lout. Ezt a részt nem neked énekli. Jó lenne ha végre eltűnnél már innen.

Na jó. Itt már nem bírtam tovább. Amilyen gyorsan csak tudtam, kirohantam és hátra futottam. Ahogy beértem az öltözőbe, Louhoz mentem. Kértem hogy szerezzen egy sofőrt, aki elvisz engem Hazz házába. Lou tiltakozott hogy elmenjek, de a végén meggyőztem. Berta is lassan utolért, majd amikor megtudta hogy hazamegyek, erősködött hogy ő is jön. Közöltem vele hogy én összepakolok és kimegyek a reptérre. Ellenkezett ez ellen hogy csak így elmenjek, de végül beleegyezett. Kivettem Harry farmerjéből a kulcsot, majd elbúcsúztam Loutól és Bertával és a sofőrrel kimentünk egy autóhoz. Beszálltam hátulra és kiengedtem a könnyeimet. Berta próbált vigasztalni, de most kivételesen nem sikerül neki megnyugtatni. Először Niall házához mentünk, majd amikor végzett, az én cuccomért siettünk. Ahogy beértem a hatalmas házba, a szívem még jobban sajgott. Utoljára látom ezt a házat. Felmentem az emeletre és a gardróbból kihoztam a bőröndömet és mindent beledobáltam. Amikor az ágyra néztem, eszembe jutottak azok a csodás éjszakák, ahogy reggelente az ő hangjára ébredtem, ahogy reggelivel keltett fel és minden jó, amit itt tettünk. Fáj. Nagyon fáj a szívem és rájöttem hogy el kell őt engednem. Még utoljára visszatekintettem a szobára, majd lesiettem a ház előtt álló kocsihoz. Mark segített berakni a bőröndöt, majd beszálltam Ber mellé és a reptér felé vettük az irányt. Most olyan kihalt a város. Biztos mindenki a koncerten tombol. Azon a koncerten, ahol ott van a szerelmem. Nagyon fáj hogy ezt kell tennem, de remélem egy nap megérti. Szeretem őt, de ezt már nem bírom lelkileg. Fejemet az ablaknak támasztottam és ismét sírni kezdtem. Egy űr van most a szívemben és amikor megláttam a kivilágított repülőteret, a szívem még jobban összeszorult. A telefonom felvillant. Harry képét láttam a kijelzőmön. Nem akartam felvenni. Nem tudok most vele beszélni. A piros gombra nyomtam, majd a táskámba csúsztattam a telefont. Mark ismét segített kivenni a csomagjainkat, majd megköszöntük a segítségét és elköszöntünk tőle. Magunk után húzva a cuccainkat, beléptünk a hatalmas épületbe, majd beálltunk a Londoni járatra váró sorba. Szerencsére hamar sorra jutottunk, de ez idő alatt rengetek SMS és nem fogadott hívást jelzett a telefonom. Vajon most Harry ide tart? Nem tudom és lehet jobb is ha nem. Berta telefonja is csörögni kezdett, majd amikor felvette azt mondta Niallnek hogy szereti és hamarosan találkoznak és letette a telefont. Egy öleléssel megköszöntem Bertának hogy itt van most velem. Nem tudom mi lenne most velem nélküle. Átmentünk a kis kapun, majd a várakozó terembe ültünk le. Nem voltak sokan, aminek most nagyon örülök. Hisz nem lennék most valami gyönyörű látvány. Berta elment venni egy szendvicset, addig egyedül maradtam. Harry még mindig nem adja fel. Úgy döntöttem kikapcsolom a telefont és a táskába helyeztem.

- Biztos vagy te ebben hogy csak így elmész? Nem futhatsz el. Végre megkaptad Harryt. Nehogy már a nem normális fanok közétek álljanak. Én is elviselem, mert szeretem Niallt- jött vissza barátnőm, majd odaadta a szendvicset és leült mellém.

- Berta én már nem bírom ezt. Láttad mi volt a koncerten. Nem bírom tovább. Szeretem Harryt, de jobb lesz ha most elmegyek.

- Ez egy kurva nagy hülyeség.

- Kérlek Berta. Nem bírom tovább. Gyenge vagyok. Feladom.

A Londoni járatra váró személyeket kérem fáradjanak a 2-es kapuhoz. A beszállás elkezdődött.

Eljött az idő. Felálltam a székről ahogy Berta is, magunkhoz vettük a csomagjainkat, majd a kapuhoz sétáltunk. Odaadtunk a jegyeinket, ellenőrizték, majd vissza adták egy ’Jó utat’ mondat kíséretében.

- Engedjenek oda!- hallottam meg egy ismerős hangot.

Hátra néztem és Harryt láttam meg, ahogy felém rohan és előre törtet.

- Elől van a barátnőm és elakar menni. Engedjen előre azonnal!

Nagy nehezen előrejutott és odafutott hozzám. Szorosan magához ölelt és újra bőgni kezdtem.

- Hogy képzelted hogy elmész?- hallottam hangjában, hogy ő is nagyon sír- Nagyon sajnálom a ma esti dolgot. Nem akartam hogy ez történjen. Miért csináltad ezt? Miért nem vetted fel a telefont? Miért rohantál el?

- Vége Harry. Nem tudom tovább csinálni- nyögtem ki nagy nehezen, majd a szemeibe néztem. A szemei nagyra tágultak és olyan pirosak voltak a sírástól, hogy így csak sokkal jobban fájt a szívem.

- Mi? Nem. Klau ez itt nem a vég. Meg tudjuk oldani. Kérlek ne hagyj el. Át fogjuk vészelni. Együtt. Ne mondj ilyen butaságokat.

- Hölgyem fel kell szállnia a gépre, ha nem akar itt maradni.

- Rendben- köszöntem meg a fiatal nőnek, majd visszanéztem Harryre, aki a válaszomra várt- Sajnálom.

- Klau nem kell sajnálnod. Tudom hogy menni fog. Nagyon erős vagy. Együtt pedig még erősebbek vagyunk. Ne hagyj el kérlek. Nagyon szeretlek.

- Én is szeretlek, de így lesz a legjobb mind a kettőnknek.

- Nem. Nem így lesz a legjobb. Úgy lesz a legjobb ha együtt maraduk. Kérlek Klau- térdelt le elém.

- Styles kérlek értsd meg.

- Nem akarom megérteni. Emlékszel mit ígértél nekem?

- Azt hogy sosem hagylak el.

- Pontosan. Kérlek Smith. Nagyon szeretlek- állt fel újra.

- Sajnálom hogy megint közbe szólók, de ha most nem szállnak fel a gépre, itt maradnak.

- Fogja már be!- ordított rá Harry.

- Harry kérlek- öleltem meg.

- Jól van. Haza engedlek, de kérlek nagyon gondold át. Ne hagyj el kérlek.

- Szia Harry!- fogtam meg a bőröndöm húzóját.

- Szeretlek!

Az ír manótól is elköszöntem, majd könnyekkel a szememben elindultam a gépre. Amikor a kanyarban visszanéztem, Styles még mindig ott állt és nagyon, de nagyon sírt. Fájt így látnom. Előre néztem, majd felszálltam a repülőre. Ott kiengedtem mindent. A repülő a magasba emelkedett, majd miután nagy nehezen abba hagytam a sírást, lecsuktam szemeimet és aludni próbáltam. ’ Ne hagyj el.’ ’ Szeretlek.’ ’ Emlékszel mit ígértél nekem?’ ’ Nagyon gondold át.’ Ezek a mondatok jártak a fejemben. Már lassan leszáll a gép és már Berta is fent van. Hogy egy kicsit eltereljem a figyelmemet, felnéztem a közösségi oldalaimra.

- Szerintem ezt most nem kéne!- takarta le telefonomat Berta.

- Csak a világtrendet akarom megnézni.

- Akkor sem. Vette ki kezemből a telefonomat, majd lefagyott arccal nézte a kijelzőt.

- Mi az Berta?

- Semmi. Csak…csak elbambultam.

- Kérem a telefont.

- Klau nem.

- Berta add már ide az a rohadt telefont.

Nem is mondott semmit, csak felém nyújtotta. #OhNoHarry trend volt az első helyen a világtrendek közül. Nem akartam megnézni hogy mi ez a trend, de valami azt súgta meg kell néznem.

- Most már boldog vagy?

- Mi lehet ez?

- Nem tudom Klau, de szerintem jobb ha nem nézed meg.

Bertának igaza volt. Letettem a telefonomat a táskámba, majd bekapcsoltam az övemet, mert földre szállunk. A nap besüt a kis ablakon és megvilágítja az egész repülőt. Nemsokára kezdődne az első órám, de úgy döntöttem ezt a napot még kiveszem magamnak.

Köszönjük hogy minket választottak. További szép napot önöknek!

Megfogtam az összes cókmókom és leszálltunk a repülőről. Ahogy beértünk a nagy épületbe egy ismerős arcot láttam meg a nagy tömegben. Ashton. Odasiettünk mind a ketten, majd egy hatalmas öleléssel köszöntöttük őt.

- Te mit keresel itt?

- Ugye nem gondoltad hogy majd taxival mentek haza. Természetes hogy eljöttem értetek.

- De hát suliban kéne lenned.

- Igen, de ti ma jöttetek haza és úgy gondoltam nem baj ha egy napot hiányzok- vette át a csomagjainkat.

- Kedves volt tőled Ash- szólalt meg Berta.

- Amúgy valami baj van? Olyan fura vagy és a szemeid is nagyon pirosak. Ugye nem sírtál?

- Hagyjuk Ash.

- Jajj te lány. Tudom hogy nehéz a búcsú, de hamarosan úgy is újra látjátok egymást.

- Kérlek Ashton ezt most ne- szólt helyettem Berta, amiért hálás vagyok.

- Rendben.

- Várjatok. Jött egy SMS-em. Amint felvillant a képernyőm, Harry neve állt ott. Rengetegszer hívott. Rámentem a kis levél ikonra, majd amikor megláttam mit írt, a táskámat leejtettem a földre. Ez nem lehet igaz. ’ Ez nem az aminek te hiszed. Nem csaltalak meg’. Miért írta ezt? Vajon köze lehet a trendhez?

- Mi baj van?

Nem szóltam semmit, csak rámentem a trendre. Harry. Harry és egy másik lány. Csókolózik. Leejtettem a telefonomat, majd minden elsötétült előttem. Vártam hogy a kemény kőnek ütközzek, de egy erős kart éreztem magam alatt. Nem lehet. Ez nem igaz. Harry nem csalhat meg. Istenem a szívem. Nagyon fáj. Mint ha egy hatalmas tőrt forgatnának benne. Mint ha kivették volna a helyéről és odadobták a farkasoknak, akik most széttépik cafatokra a szívemet.

- Klau kérlek ébredj fel!

- Harry!- ejtettem ki halkan a számon, majd ismét minden elsötétült.