24.fejezet: Goodbye

Kinyitottam szemeimet és egy ismerős helyen találtam magam, ahol már régen jártam. A saját ágyamon feküdtem, az ágy végén pedig Ashton ült. Amikor balra fordítottam fejemet, barátnőm tekintetével találkoztam. Mikor meglátta hogy felébredtem, rögtön közelebb jött, mire Ash is hátra fordult, felállt, majd sietve odajött az ágyam mellé.

- Hogy vagy gyönyörűm?- fogta meg kezemet Ber.

- Nagyon rossz álmom volt. Azt álmodtam hogy Harryt elakartam hagyni, de amikor leszálltunk a repülővel, olyan képeket láttam Twitteren, hogy egy gyönyörű lánnyal csókolózik.

- Klau…

- Ne is mond Berta…tudom hogy nem álom. Csak a szívem mélyén bíztam benne hogy hátha.

- Hozzak valamit?- szólalt meg Ash.

- Nem kérek semmit.

- Valamit enned kell.

- Tudom, de azt is hogy most egy falat sem megy le a torkomon.

- Legalább egy bögre teát igyál.

- Azt elfogadom. Köszönöm.

Ash azonnal hátrafordult és kiment a szobámból. Kedves tőle hogy most itt van velem és nagyon sokat jelent.

- Berta…hogy tehette ezt velem?- nyögtem ki nehezen, majd zokogni kezdtem.

A szőke szépségem nem is válaszolt semmit, csak szorosan magához ölelt. Simogatni kezdte a hátamat és csak azt mondogatta hogy ne sírjak. Nagyon fáj. Olyan érzésem van, mint ha nem lenne szívem. Ürességet érzek ott legbelül. Harry ellopta a szívemet és van egy olyan érzésem, hogy sose fogja vissza adni. A reptéren még ott könyörgött hogy ne hagyjam el és igazából már ott eldöntöttem hogy nem fogok tudni nélküle élni és nem fogom elhagyni. Viszont még egy kis időt akartam, hogy átgondoljam épp ésszel. Szeretem őt és még most is szeretem annak ellenére hogy megcsalt. Amikor a reptéren megláttam azt a képet hogy egy másik lánynak mutatja meg ajkainak ízét és nem nekem, az egy rémálom volt. Nem akarom elhinni hogy ez történt. Miért csinálta ezt velem? Hisz ő is szeret engem. Vagy nem?

- Itt van a…Jézusom Klau. Klau kérlek ne sírj- jött be Ash az ajtón, majd a jó forró bögrét lerakta az asztalra. Odajött mellém az ágyra, majd olyan szorosan ölelt magához, mint ahogy Harry szokott. Minden Harryre emlékeztet. Olyan rossz volt Ash arcát látni amikor bejött a szobámba. Fájdalmat láttam szemeiben. Próbáltak mind a ketten megnyugtatni és megvigasztalni, de ezt a fájdalmat nem tudják megszüntetni. Most arra van szükségem hogy egyedül legyek. Szépen megkértem őket hogy hagyjanak magamra. Először nagyon ellenezték, de végül megértették és kimentek a szobámból. Egyedül vagyok. A szobám üres, ahogy a szívem is. Az ágy jobb oldalára néztem és eszembe jutottak az emlékek. Eszembe jutott, amikor Harry ezen az ágyon feküdt én meg a mellkasán pihentettem a fejemet. Az az emlék, amikor Lux drágám is itt volt és úgy viselkedtünk, mint egy boldog család. Megsimogattam az ágyat, majd eszembe jutott az ezer emlék mellett egy nagyon szívszorító.

„Egy nap majd ebben a gyönyörű szép pociban, ott lesz kicsi Harry is. Egy nap ebben a gyönyörű pocakban, ott lesz a MI fiunk.”- csendültek fel Harry szavai. Emlékszem, amikor a hasamat simogatta és ezeket a gyönyörű mondatokat mondta el nekem. A könnyek ismét folyni kezdtek. A lepedőt összeszorítottam és ledőltem az ágyra.

- Harry!!!!- kiáltottam hangosan, mire Ashton befutott a szobámba. Felültetett az ágyon, majd magához szorított. Mint…mint tudjuk ki.

- Annyira hiányzik Ash…nagyon fáj. Hogy tudnám enyhíteni a fájdalmat? Segíts nekem kérlek!

- Tudom hogy most nagyon fáj, de jobb lesz. Hidd el.

- És ha sosem lesz jobb?

- Megígérem hogy jobb lesz. Rendben?

- Rendben.

- Berta elment hozni neked egy kis kaját, nekem meg el kell mennem elintézni egy fontos dolgot. Nem baj ha most elmegyek egy picit? Ígérem hogy sietek vissza hozzád.

- Persze. Menj csak nyugodtan. Úgy is egyedül szeretnék lenni.

- Rendben. Akkor sietek. Esetleg mielőtt elmegyek, kell valami?

- Nem. Semmi. Köszönöm.

- Jól van. Sietek- állt fel mellőlem, majd megpuszilta homlokomat és kisétált az ajtón.

Nagy nehezen én is összeszedtem magamat és kikászálódtam az ágyból. Felhúztam a mamuszomat és kimentem az erkélyemre. A nap alig süt. Csak néha bújik elő a sötét szürke felhők közül. Vajon mi a baj velem? Miért csalt meg Harry? Vajon most ő is annyira szenved mint én? Biztos nem. Lehet most is ott van mellette az a lány és ő fekszik Hazz mellkasán. Hogy tudnám enyhíteni a fájdalmamat? Csak a kertünket néztem, mikor egy régi emlék jött elő. Hátha most is segít.

- Sajnálom- súgtam halkan, majd bementem a meleg helységbe. Kinyitottam a fürdőszoba ajtót és keresgélni kezdtem. Tudom hogy megígértem Haroldnak, de már úgy is mindegy. Elővettem egy bontatlan csomagot és kivettem egy fényes pengét.

- Sajnálom Harry!- csordult ki egy könny a szememből, majd a kezemre csöppent és ott kezdtem el a vágást. Egy hosszú csíkot húztam és rögtön a bőrömre került az élénkpiros vér.

Még egy csík, közel az elsőhöz és még egy. Az a kép van előttem, ami mindent tönkretett. Egyszerűen nem bírok másra gondolni. Ha kívülről látnám magamat, biztos nem ismernék magamra. A kezemről a padlóra csurgott a vér és egy hatalmas vérfolt kezdett összegyűlni. Nagy nehezen felálltam és a tükörbe néztem. Az arcom sápadt és fehér. A szemeim körül hatalmas karikák vannak és nagyon kipirosodtak a sírástól. Szörnyen nézek ki. Ahogy  kinyitottam a kis tükrömet, megpillantottam Harry fogkeféjét és parfümjét. Levettem a kis polcról a pici tubust és befújtam vele magamat. Mint ha itt lenne mellettem. A kezemből még mindig ömlött a vér. Megnyitottam a csapot és áztatni kezdtem, de nem hatott semmit. Szédülni kezdtem. Lépteket hallottam kívülről és amikor jobbra tekintettem barátnőm arcát láttam utoljára. Ismét minden elfeketült. Talán ez itt a vég? Nagyon sajnálom hogy ezt tettem, de nem láttam más megoldást. Berta most biztosan nagyon haragszik és Ashton se fog jó szemmel nézni rám. Mi ez a hang? Nagyon ismerős.

- Szeretlek csipkerózsika! Nagyon hiányzol!- Harry az. Megjelent előttem az arca. Rossz volt látni. Haja tiszta kóc és nagyon pirosak a szemei. Kezét felém nyújtotta. Megbocsássak neki, vagy lépjek tovább? Nem engedem el újra. Kezeimet felé nyújtottam, de távolodni kezdtek. Minél messzebb és messzebb került tőlem.

*Berta szemszöge*

Jól tettem hogy ott hagytam Klaut? Végül is Ash ott van vele, én nekem meg muszáj valami reggelit venni neki. Otthon nincs semmi is Ash azt mondta hogy ő ott van és vigyáz Klaura. Remélem be is tartja. Végre sorra kerültem a pénztárnál. Gyorsan kifizettem a dolgaimat és a kocsihoz siettem. Gyorsan beraktam a hátsó ülésre a szatyrokat, majd beszálltam a kormány mögé és hazasiettem. Ahogy beálltam a garázsba, bezártam a fekete kocsit és az emeletre siettem. Ashton sehol. Hol a francba van? A cipője sincs itt. Elment? Hát ez nem lehet igaz. Akkor Klau egyedül van. Ahogy a lépcsőhöz értem, Smith hangos sírását halottam. A szatyrokat ledobtam a konyhába, majd gyors léptekkel felsiettem az emeletre. Kopogtam, de nem jött válasz. Amikor benyitottam a szobába, rögtön jobbra néztem, ahol Klau kisírt szemekkel nézett rám és a keze…a keze csupa vér. Istenem megint megtette. Klau csak annyit mondott hogy sajnálom, majd ott helyben összeesett. Rögtön odafutottam, majd ébresztgetni kezdtem. Nem válaszolt. Azonnal hívtam a mentőket, akik azt mondák azonnal itt vannak. Nem tudtam mit tegyek. Gyorsan hívni kezdtem Ashtont, de nem vette fel. Megint megpróbáltam és nagy nehezen felvette.

- Igen?

- Ashton! Klauért mindjárt jön a mentő, mert bántotta magát és összeesett.

- Hogy micsoda?

- Igen jól hallottad. Ez van, ha nem maradsz vele. Na de most hagyjuk is. Majd gyere a kórházhoz.

- Azonnal indulok.

Ahogy letettem a telefont, már csöngettek is. Tényleg gyorsak voltak. Gyorsan lesiettem a földszintre és amikor kinyitottam az ajtót, lefagytam.

- Hol van Klau?

- Most azonnal menj el.

- Beszélnem kell vele.

- Harry nem akar veled beszélni.

- Berta kérlek értsd meg hogy beszélnem kell vele- fogta meg a kezem könyörgésül- ez mi a kezeden? Ugye…ugye nem.

- Menj el kérlek.

Harry nem válaszolt, csak berontott a házunkba, majd az emeletre futott. Én is utána siettem és amikor beértem a fürdőbe, már Klau a kezébe volt és sírt.

- Hívtad már a mentőket?

- Igen Harry. Hívtam őket.

- Istenem Klau. Miért csináltad? Istenem szépségem. Minden rendben lesz- simogatta arcát.

A mentő szirénáit hallottam. Harry felemelte Klaut, majd lesiettünk. Egy izmos férfi átvette barátnőmet tőle, majd azonnal a kórházba siettek. Már a kocsimhoz siettem, mikor Harry megszólalt hogy elvisz engem. Megmondtam neki hogy ő nem fog odajönni, de addig erősködött, hogy beszálltam a kocsijába. Azonnal odaértünk a kórházba és a pulthoz siettünk. Elmondták hogy Klau majd a második emeleten lesz miután végeznek. Gyorsan beszálltunk a liftbe és a szobája elé siettünk. Leültem a műanyag székre, de Harry csak ide-oda járkált. Nagyon kivan, de nem érdekel. Ez most miatta van és most nagyon haragszok rá. A legjobb barátnőm most miatta van itt és miatta vette kezébe újra a pengét annyi év után.

- Mikor végeznek már?

- Nyugodj már le Harry. Minden rendben lesz. Klau erős lány.

- Minden miattam van- ült le mellém, majd kezei közé temette arcát.

- Hát ezt nem tagadom.

- Berta én tényleg nagyon sajnálom, de ami történt, az a kép, nem az…

- Én erre nem vagyok kíváncsi- állítottam le a kezemmel.

- Berta én szeretem Klaut. Mindennél jobban.

- Akkor nem csaltad volna meg. De hagyjuk is ezt. Nem nekem kell ezeket elmondanod.

- Ezek szerint akkor szerinted Klau engedi hogy beszéljek vele?

- Remélem hogy nem.

- Nézd Berta. Tudom hogy utálsz, de hidd el hogy megbántam ami történt.

- Harry én nem utállak csak nagyon haragszom rád. Klau miattad van itt. A legjobb barátnőm egy roncs. Láttad volna azt amit én, akkor te is haragudnál rám. És a kérdésedre válaszolva, valószínű hogy beszélhetsz majd vele. Tudom hogy Klau nagyon szeret téged és tudom hogy kifogja használni az alkalmat hogy láthasson téged.

- Utoljára.

- Ezt magadnak köszönheted. Ha nem csaltad volna meg, most együtt szerelmeskednétek.

- Honnan veszed? Hisz ott akart hagyni.

- Klau akit szeret, nem hagyja ott. Már a reptéren láttam hogy veled akar lenni és ne fog elhagyni. És ha nem csaltad volna meg,

- Egy marha vagyok- temette kezei közé arcát. Ismét.

- Figyelj Harry. Nem mondom hogy meg fog bocsájtani neked Klau, de abban biztos vagyok hogy át fogja gondolni a válaszát. Majd szépen megbeszélitek, mint a felnőtt emberek. És sajnálom hogy olyan bunkó voltam veled, de nagyon aggódom Klauért és amikor ideges vagyok, másokon is leszoktam vezetni.

- Tényleg így gondolod?

- Igen- öleltem meg.

- És megérdemeltem, amiket a fejemhez vágtál. Nem kell bocsánatot kérned. Remélem hogy Klau meg fog hallgatni és meg fog bocsájtani. Tudom hogy nagyot hibáztam, de az az éjszaka…

- Klau!- kiáltottam fel.

- Hogy van doktor úr?- jött mellém Harry.

- Nagyon mély vágásai voltak, de még időben megmentettük. Ha netán 5 perccel később érkeztek volna, akkor már nem élne köztünk.

- Jézusom…

- Nagyon sok vért vesztett, de megoldottuk a helyzetet- léptünk volna be az ajtón, de a doktor úr megállított-és most pihenésre van szüksége. Valószínű hogy még ma felfog ébredni, és akkor bemehetnek hozzá- vigyorgott rám.

- Doktor úr- szólalt meg Harry- nem lehetne még is hogy bemenjünk hozzá?

- Sajnálom de nem lehet. Pihennie kell.

- Rendben. Nagyon szépen köszönjük. Mindent!

- Ez a munkám. Nem kell megköszönniük.

Harry kezet fogott vele, majd felém fordult. Csak nézett rám, majd az ajtóra, és ismét rám. Elindult az ajtó felé és amikor megfogta a kilincset visszarántottam.

- Az mondták nem mehetünk be.

- Csak pár perc. Látnom kell őt.

- Ki fognak minket innen tiltani- motyogtam az orrom alatt, majd benyitottam a szobába.

- Édes angyalom- fogta meg Harry barátnőm kezét.

- Tényleg úgy néz ki mint egy angyal.

- Szia szerelmem- csordult ki egy könny Styles szeméből, ma már sokadszorra.

- Magatokra hagylak- ajánlkoztam fel.

- Nem kell. Már megyünk is, mert tényleg pihennie kell. Csak elköszönök és mehetünk.

- Rendben- indultam el az ajtó felé.

- Szeretlek csipkerózsika! Nagyon hiányzol!- halottam meg még fél füllel, majd utánam sietett. Ahogy kiértünk egy nagyon gyors és dühös embert láttam közelíteni. Ashton az.

- Ez mind miattad van te szemét állat!- ment neki Harrynek és a falnak támasztotta- szét fogom verni az a popsztár kis arcocskádat te szemét.

- Haver állj már le!

- Ashton azonnal engedd el Harryt!

- Maradj ki ebből Berta- ütötte meg Stylest, aki rögtön a földre zuhant.

- Ashton Grey! Hagyd már abba, mert hívom a biztonságiakat.

Ash azonnal hátrébb ált, majd rám nézett. Nagyon dühös volt. Odasiettem a földön fekvő Haroldhoz. Egy kicsit berepedt a szája, ami ki is vérzett és az arcát fájlalta.

- Most komolyan őt véded? Miatta van itt Klaudia és még őt ápolgatod.

- Hagyd már abba Ashton! Attól még nem kell szétverni. Nem oldasz meg vele semmit. Amúgy is mondhatni hogy miattad van itt, mert nem maradtál vele. Ha vigyáztál volna rá, ahogy megígérted, akkor lehet most nem lennénk itt. Még is mi volt fontosabb annál, hogy magára hagyd a barátnőmet? Ott fekszik bent Klau, te meg itt verekszel. Komolyan jó lenne ha megemberelnéd magad. Igen Harry is hibás, de ő ezt pontosan tudja- segítettem fel Harryt, majd leültettem a székre.

- Jó oké. Sajnálom. De azért ez a fasz is hibás. Ha nem csalta volna meg Klaut, akkor az egész nem lenne.

- Nem hagynád abba haver? Tudom hogy hibáztam. Én is szétverhetnélek azért, mert magára hagytad a szerelmem, de nem foglak mert az én hibám. Sajnálom oké? Ha lehetne mindent kitörölnék és nem megtetté tenném az egészet. De nem lehet.

- Szerelmedet mi? Csak kihasználod szegény lányt, ő meg teljesen beléd szeretett és nem látja hogy csak kihasználod.

- Még is mért használnám ki?- állt fel Harry- Semmi okom nem lenne rám. És hogy tudd, igen is a szerelmem és nem fogom annyiba hagyni ezt az egészet.

- Fiúk hagyjátok már abba!- léptem közéjük- nem veszitek észre magatokat milyen gyerekesek vagytok? Esküszöm jobb lenne ha most mind a ketten elmennétek.

- Dehogy megyünk!- mondták egyszerre.

- Akkor meg fejezzétek be. Azonnal.

Még pár másodpercig egymás szemébe néztek, majd leültek egymástól jó messze.

*Harry szemszöge*

Már vagy 3 órája itt vagyunk és még semmi nem történt. Annyira sajnálom ami történt. Nem akartam hogy így alakuljon, de azaz este nem úgy történt ahogy azt gondolják. Annyiszor próbáltam már elmondani hogy volt, de mindig közbejött valami. Ezért úgy döntöttem hogy majd csak Klaunak mondom el. Remélem hogy megbocsájt nekem és visszajön hozzám. Hamarosan itt van a karácsony is és nem szeretném nélküle tölteni. Semmit nem szeretnék nélküle tölteni. Nagyon hiányzik hogy hozzám bújjon és hogy engem csókolgasson. Nem hiszem el hogy ismét megtette. Megígérte hogy nem fogja megtenni. Nem tudom mit csináltam volna ha elveszítem. Amikor azt mondta a doktor úr hogy 5 percen múlt, a szívem összeszorult. Azt hittem helyben halok meg. Amikor Berta kezén megláttam a vért, remegni kezdtem. Amikor megláttam az én angyalomat a fürdőszobába, azt hittem összeesek. Mindenütt csupa vér volt, olyan fehér volt mit a fal, és a szemei sötétek voltak mint az éjszaka. Amikor megfogtam a kezét, éreztem hogy tudja hogy ott vagyok. Tudom hogy hallotta amit mondtam.

- Harry!- zökkentett ki Berta hangja.

- Ne haragudj. Mit mondtál?

- Elmegyünk enni Ashhel. Te nem jössz?

- Én itt maradok Klauval. Hátha felébred.

- Rendben. Azonnal hívj hogy ha van valami.

- Hívlak. Nyugodj meg- öleltem meg, majd elmentek.

Mi van ha nem fog megbocsájtani az én hercegnőm? Hogy fogom én azt túl élni. Annyira jó volt minden köztünk. Aztán jöttek a rajongók és az én hülyeségem, és tönkretett mindent. Senki se tudja, de írtam még egy dalt Klaunak. Igazából mindenki ismeri ezt a dalt, csak nem tudják kinek írtam. Az új albumunkra is felkerül és gondoltam majd nagy meglepetés lesz Smithnek. De már nincs velem. Eddig már két dal van, amit róla írtam és olyan fura, mert másról most nem is bírok írni. Remélem még előadhatom neki mind a kettő dalt. Az egyik, ami az albumon van, biztos hallotta, csak nem tudja hogy ő róla szól. Ez a dal az If I Could Fly. A másik amit szintén nyáron írtam, de nem került fel sehova, az Én Őrangyalom. Ezt csak anyáéknak mutattam meg és emlékszem hogy úgy terveztem Smith szülinapján fogom elénekelni, de ha kell előbb is eléneklem, csak jöjjön vissza hozzám. Könnyeim kicsordultak szememből és végig folytak arcomon majd a felsőmre csöppentek. Segíts meg istenem. Mit tegyek? Kérlek ne vedd el tőlem ezt a gyönyörű lányt.

- Berta!- halottam meg egy ismerős és halk hangot.

Ez ő. Ez Smith. Résnyire nyitottam az ajtót és megláttam hogy a fejét felém fordította. Felébredt. Azonnal küldtem egy SMS-t Bertának, majd beléptem a fehér kis szobába.

- Harry?- nyíltak nagyra szemei.

- Szia szerelmem!- léptem közelebb.

- Ne gyere közelebb! Menj innen! Nem akarlak látni. Azonnal menj el!- ordibálta, majd zokogni kezdett.

- Klau kérlek ne mond ezt. Hallgass meg- fogtam meg kezét, de ő elrántotta.

- Nem hallgatlak meg! Menj innen! Nem akarlak látni téged! Soha többé!

- Ne mondj ilyeneket. Szeretlek!

- Szeretsz? Igen? Akkor mi a jó fenéért csaltál meg? Nem érdekelsz Harry! Szállj ki az életemből! Menj vissza ahhoz a szőke kis csinibabához! Utállak téged! Mindennél jobban!- ordította olyan hangosan, hogy még az utcán is hallhatták.

Sírni kezdtem. Ismét. Tényleg utál engem? Nem. Nem lehet. Csak haragszik. Ezért mondja ezt...remélem. Mire megint megfogtam volna a kezét, Bertáék betoppantak.

- Berta kérlek vidd innen Harryt! Könyörgöm neked.

Bertára néztem, aki látszik ki fogja tenni a szűrömet.

- Nem én nem megyek sehova! Veled leszek. Nem hagylak el. Nem megyek el nélküled.

- Na gyerünk szépfiú!- fogta meg Ash a karomat és kirángatott a szobából.

- Neeem! Engedj el! Klau én szeretlek és nagyon hiányzol! Ne engedd hogy elvigyen!- kiáltottam neki, de ő csak Berta karjaiba borult és zokogni kezdett. Ahogy kiértünk a folyosóra, Ashton ellökött, majd a földre estem.

- Takarodj vissza a kis színpadodra! Meg ne lássalak itt- mutatott rám az ujjával, majd bement a szobába. Nagyon fáj. Nem akarok elmenni. Bent akarok lenni vele. Nem engedem el újra. Beszélnem kell vele. Egy nővér közeledett a folyosó végéről. Amikor közelebb jött, rám nézett, majd bement a szobába. Pár perc múlva kijött.

- Hölgyem! Hogy van a lány?

 - Maga abból a fiú bandából van. Jól gondolom? Hogy-hogy itt van?

- Igen abból vagyok, de ez most nem érdekes. Hogy van a barátnőm? Vagy is a hölgy?

- Minden rendben van vele. Rendbe fog jönni és holnap már haza is mehet- válaszolta mosolyogva, majd elment. Én nekitámaszkodtam a falnak és vártam hogy beszélhessek vele. Azt ajtó nyílni kezdett. Berta az.

- Hogy van? Berta kérlek hagy beszéljek vele.

- Sajnálom Harry, de nem fog veled beszélni. Azt üzeni vége van és hogy menj el.

- Berta kérlek segíts!

- Nem tudok. Ha ő nem akar veled beszélni, nem fog. Ezt magadnak köszönheted Harry. Egy nap lehet megbeszélitek, de az nem mostanában lesz.

- Kérlek!- csuklott el a hangom.

- Sajnálom!- köszönt el, majd benyitott a szobába.

Gyorsan benéztem, hogy még láthassam, de kár volt. Ashton volt ott mellette és egymás kezét fogták.

- Nem fogom ezt annyiba hagyni!- csukódott be előttem az ajtó. Elindultam a lift felé, majd amikor kiértem az utcára, minden tiszta fehér volt. Minden tiszta hó. A kocsimhoz értem, majd térdel a hóba estem. Fáj. Nem akarom elveszíteni. Kezeim közé temettem arcomat, majd úgy zokogtam, mint egy kisgyerek.

- Én  hülye! Hogy rohadnék meg itt! Elszúrtam az egész életemet! Én marha!- kiabáltam olyan hangosan hogy még Amerikába is hallották. Térdem már fázni kezdett, de nem érdekelt. Ez a fájdalom a szívembe, mindennél rosszabb. Csörögni kezdett a telefonom. Én hülye azt hittem Klau az. Miért is lenne ő. Niall volt. Megnyomtam a piros gombot, majd beszálltam a kocsimba. Hova menjek? Mit tegyek? Beindítottam a kocsi motorját, majd kitolattam a parkolóból. Kiértem a főútra és elhagytam a kórházat, ahol a szerelmem fekszik. Hamarosan látjuk egymást. Remélem.