25.fejezet: Ellopták a szívemet

Borzasztó volt azt nézni, ahogy Ash kirángatja az ajtón Harryt. De tudom, jól döntöttem. De akkor is. Azt nézni ahogy könyörögve kiabált és sírt. Sosem akartam őt így látni. Amikor azt mondtam neki hogy utálom, láttam szemeiben a fájdalmat. Amikor kiejtettem a számon, azonnal visszaszívtam volna, de nem lehetett. Nagyobb fájdalom az, amit ő csinált nekem. Mikor azt mondta nekem, hogy beszélni akar velem, éreztem hogy nem most van itt az ideje. Lehet azt mondtam neki hogy soha többé nem akarom látni, de ez is csak egy hazugság volt. Most is legszívesebben odabújnék hozzá, de nem tehetem meg. Egy nap ígérem hogy megbeszéljük ezt a dolgot, mert felnőttek vagyunk és nem kis óvodások, de ennek nem most van az ideje. Ash visszatért a szobába és nagyon dühös feje volt. Leült mellém és megfogta a kezemet. Berta bal oldalamra ült és elmesélte mi történt az elmúlt pár órában. Butaság volt amit tettem, de nem láttam más megoldást. Leakartam nyugodni és nem akartam azt a hatalmas űrt érezni ott legbelül, de még a penge sem segített ezen a borzasztó fájdalmon. Azt hiszem, hangosan kijelenthetem, hogy Harold ellopta a szívemet. Vajon ő most hol lehet? Hogy érzi magát? Nem tudom, de azt az egyet biztosra mondhatom hogy hiányzik és a szívem mélyén azt szeretném, ha most Ashton helyett ő fogná kezemet. Egy nagyon aranyos és fiatal lány lépett be az ajtómon. Odajött mellém és segített felültetni.

- Hogy van?

- Fizikailag jól vagyok.

- Az úr odakint a barátja?

- Milyen úr?

- Hosszú haja van és fekete kabátban van. Elég ismerős valahonnan, de ez mindegy is. Nagyon rosszul nézett ki.

- Ja igen. Ismerem, de már nem a barátom.

- Sajnálom.

Nagy csönd ülepedett a teremben, majd amikor minden vizsgálatot megcsináltunk, a nővér kiment. Ismét nagy csönd volt a négy fal között. Pár perc múlva ismerős hangot hallottam beszűrődni a folyosóról. „Hogy van a barátnőm? Vagy is a hölgy?”. Harry volt az. Még mindig itt van. Fájt ezt hallanom. Soha többé nem hallhatom majd hogy barátnőnek szólít. Sosem hallhatom már hogy csiperózsikának hív, mikor kelteget. A kedvencemet sem hallhatom soha többé. Smith. Ez fog a legjobban hiányozni. Nem tudom hogy fogok rajta túllépni, de meg kell tennem. Berta és Ash itt lesznek velem és majd segítenek átvészelni ezen a szörnyű időszakon. Vége lesz ennek egyáltalán? El fog múlni ez a fájdalom? Nem hinném. Nagyon megszerettem azt a lükét és szörnyen hiányzik. Berta felállt a székéről.

- Hova mész?- riadtam fel.

- Van egy kis elintézni valóm. Nemsokára vissza jövök.

Odasúgott valamit Ashtonnak, majd kisétált a teremből, de meg is állt az előtt. Valakivel beszélgetett és sejtettem ki az a személy. Nem hallottam miről beszélnek és ez nagyon idegesített.

- Miért csináltad? Miért kellet?

- Ashton erről most nem akarok beszélni. Nem vagyok olyan állapotban. Meg amúgy is. Tudod a választ rá nem?!

- Igen tudom, de egy fiú miatt sosem szabad sírni, se bántani magunkat. Tudtam hogy nem kellett volna hogy ott hagyjalak. Az én hibám az egész. Vagy is legjobban az a szemét tehet róla, de én is. Ha nem hagytalak volna egyedül,…

- Akkor találtam volna rá másik alkalmat hogy megtegyem. Ennek így kellet történnie Ash. Nem tehetsz róla. Nyugodj meg- szorítottam meg a kezét, majd az ajtó nyílni kezdett. Berta jött vissza és mögötte ott állt Harry is. Istenem. Szemei olyan pirosak mint az enyémek és láttam azt a fájdalmat benne, amit én érzek.

- Ezt nem hagyom annyiban!- csukódott be előtte a fehér ajtó.

Vajon küzdeni fog értem? Be bizonyítja majd nekem hogy szeret? Gondolom erre utalt azzal az egyetlen mondatával.

- Mit beszéltetek vele?- néztem fel barátnőmre és elengedtem Ashton kezét.

- Könyörgött hogy engedjem be, mert beszélni akar veled. De én megmondtam neki hogy menjen el és hogy vége van mindennek.

- Berta én szeretem. Nem akarom megint elengedni.

- Miről beszélsz?

- Nem hagyom hogy megint elmenjen- tápászkodtam ki az ágyból- Beszélnem kell vele. Túlságosan szeretem őt ahhoz hogy csak így vége legyen- bújtam bele a papucsomba, majd magamra vettem egy meleg pulóvert. Ismét folyni kezdtek könnyeim. Amikor az ajtóhoz értem, Berta megfogta a kezemet és visszahúzott.

- Most pihenned kell. Majd később beszéltek, de most tényleg pihenned kell.

- Ellopta a szívemet- rántottam ki kezemet barátnőm kezei közül, majd kiszaladtam a folyosóra. Nincs itt. Nem rég mehetett el. Még lehet itt van. Utána kell mennem. A folyosó végére futottam, majd a lifttel lesiettem a földszintre. Itt sincs. Nem érdekel milyen hideg van kint, én kimegyek. Hisz elmegy a rabló, aki magával viszi a szívemet. Kisiettem a kórház ajtaja elé, és akkor megláttam őt. Megláttam a tolvajomat, aki épp elhajt a fekete terepjárójával. Istenem. Elkéstem.

- Látjuk még egymást. Remélem- ott helyben estem össze és zokogni kezdtem.

*Másnap*

Felhúztam lábaimra a szűk farmeromat, majd gyorsan magamra vettem fehér felsőmet. Felhúztam barna csizmámat, majd amikor belebújtam a meleg kabátomba, kiléptünk a kórteremből. Elköszöntünk mindenkitől, majd kiléptünk a kórház ajtaján. Tiszta hó minden. Felvettem a kesztyűmet és a sálamat egy sapka kíséretében, majd beültünk Ashton jó meleg kocsijába. Végre hazamehetek és egyedül lehetek. Jó tudom hogy Bertáék csak segíteni akarnak, de most csak arra van szükségem hogy egyedül legyek. Én hülye, ismét hagytam elmenni Harryt. Vajon mi a mentsége arra hogy csókolózott azzal a lánnyal? Sajnos nem tudom rá a választ, de nagyon nyomós érv kell rá. Nem tudom hogy képes vagyok-e neki megbocsájtani. Igazából már nem is haragszom rá. Hisz én voltam a hülye. Azt hittem egy ilyen remek és csodálatos fiúnak, aki mellesleg a világ leghíresebb bandájának a tagja, majd pont belém fog szeretni. Ugyan már. Hisz nézzünk rám és utána Harryre. Hülye voltam hogy elhittem hogy valóra válhat az álmom.

- Szeretnél valahol reggelizni?- bökött meg Berta.

- Otthon szeretnék már lenni. Az ágyamban.

- Rendben. Akkor hazaviszünk és majd hozunk neked valami finom reggelit.

Köszönet képen bólintottam egyet, majd visszadőltem az ablakra. Már majdnem elaludtam, mikor megláttam hogy a saját utcánkba kanyarodunk. Mikor közelebb értünk, Ash felmorgott.

- Hát ezt nem hiszem el- kanyarodott fel a garázsunk elé, majd kinéztem az ablakon és a szívem lüktetése újra megállt- Maradjatok a kocsiban.

Ash kiszállt a kocsiból, majd a fekete terepjáróhoz siettet, aminek Harry támaszkodott. Valami van a kezében, de nem látom mi az. Amikor Harry meglátta hogy Ash felé közeledik, két lábra állt, majd már is ordibálásba kezdtek. Ennek nem lesz jó vége. Ki kell szállnom a kocsiból.

- Még is hova szeretnél menni?- húzta vissza a kezemet barátnőm, de nem is válaszolva a kérdésére, kiszálltam én is. Amikor közelebb értem, akkor láttam mi van Harry kezében. Egy vodkás üveg. Semmi sincs benne. Mikor meglátta hogy felé közeledek, hozzám sietett volna, de elesett. Teljesen részeg. Odasiettem hogy felsegítsem, de nem bírtam el.

- Ashton segíts nekem.

- Én biztos nem. Jó helyen van ott. Pont oda való a földre.

- Majd én segítek- jött mellém Berta és próbáltuk felsegíteni Stylest.

- Klau én szeretlek- nézett szemeimbe és ismét láttam a fájdalmat benne.

- Állj fel szépen és húzz a picsába- jött oda Ash, mert már látta nem bírjuk ketten se.

- Klauhoz jöttem és nem hozzád te barom- ordibált rá Hazz, mikor felkelt.

- Igen? Hát én ezt pont leszarom. Nézz már rá mit tettél vele te hülye gyerek. Hagyd őt békén és menj vissza ahhoz a kis cicababádhoz és Klaut meg felejtsd el.

- Nehogy már te mond meg mit csináljak. Majd ha Smith akarja hogy elmenjek, akkor majd elmegyek- nézett rám.

Én csak ott álltam, mint aki szellemet látott. Nem tudtam mit mondjak neki. Nagyon szeretnék vele beszélni, de most nem hinném hogy ez lenne a megfelelő pillanat.

- Én…

- Klau mond már meg ennek a marhának hogy szeretsz és hogy velem akarsz lenni.

- Harry holt részeg vagy.

- Nem is vagyok- ordibált rám.

- De igen az vagy. Nézz már magadra. Mint egy részeg hajléktalan. Még is mit szólnak ehhez a rajongóid? Milyen példát mutatsz nekik? Mint egy nem is tudom mi. Úgy nézel most ki. Undorító.

- Én undorító?- emelte fel a kezét, de én bebújtam Ash mögé, mire ő le is engedte a kezét.

- Na most húzz innen, mert nem állok jót magamért- védett meg Ashton.

- Nem akartalak bántani szerelmem. Sajnálom, csak hirtelen felindulás volt. Tudod hogy nem bántanálak.

- Mondom menj el- ordibált rá Ashton.

- Ez komoly Klau? Mi van már együtt is vagytok? És sikerült már megbasznod?- nézett Ash felé.

- Harry fejezd már be! Menj el innen!- ordibáltam rá és már a könnyeimet éreztem arcomon.

- Aha. Szóval őt választod helyettem. Hát legyen. Akkor visszamegyek Vanesszához és dugunk egy jót. Aznap este amikor elmentél, akkor is nagyon vad volt. Most is biztos az lesz.

Hogy mi? Harry és az a nő lefeküdtek? Biztos nem. Nem. Nem lehet. Istenem a szívem ismét darabokra hullott.

- Na most takarodj innen!- ordibáltam rá, majd beszaladtam a házba. Nem akarom elhinni hogy ez történik velem. Nem akarom elhinni. Azt hittem hogy megbeszélhetjük ezt felnőttek módjára, de tévedtem. Ennek az egésznek most itt van vége. Feladom. Berohantam a szobámba, majd hatalmas sebességgel estem be az ágyamra. Az egész ház az én bőgésemtől zengett. Bárcsak valami rossz álom lenne. De nem az. Miért történik ez velem? Miért?

- Jól vagy édesem?

- Berta kérlek hagyj most magamra. Egyedül szeretnék lenni.

- Biztos?

- Igen.

- De ugye nem csinálsz hülyeséget?

Nem volt erőm válaszolni. Megráztam a fejemet, majd az ajtó csapódását halottam. A fehér párnámba temettem az arcomat. Feljött minden emlék, amitől csak rosszabb lett minden. Mit csináljak? Miért teszi ezt velem isten? Nem volt elég a gyermek korom? Miért gyötör egyfolytában? Olyan szépen kezdődött ez az egész és most, minden összeomlott körülöttem. Tényleg lefeküdt Harry azzal a lánnyal? Nem az nem lehet. Nem tette volna meg. Biztos azért mondta mert be van rúgva. Igen. Biztos ezért mondta. Vagyis. Ugyan. Még is kit áltatok? Láttam hogy őszintén beszél. Mikor felültem az ágyamon, Berta ismét bejött.

- Klau! Elmegyek reggeliért neked. Ashton lent lesz ha kell valami. Rendben?

Nem tudtam válaszolni. Akkora gombóc volt a torkomban mint egy labda. Csak az ablakon át néztem a kertünket és bólintottam egyet. Az ajtó ismét becsukódott. Amikor hallottam hogy Berta elhajtott a kocsival, erőt vettem magamon és feltápászkodtam az ágyamról. Bementem a gardróbomba és a ruhák között keresgéltem. Istenem. Tudtam hogy itt van. Kihúztam a szürke pólót, ami Harryé volt. Levettem a sajátomat, majd felvettem a szürke anyagot. Bementem a fürdőbe, de jobb lett volna ha nem látogatom meg. A padló még mindig tiszta vér és amikor belenéztem a tükörbe, elszörnyedtem magamtól. Kiléptem a szobám elé, majd a földszintre sétáltam. Amikor betettem a lábam a konyhába, Ashton ott ült az ebédlő asztalnál és telefonozott.

- Szia! Hát te itt?

- Meglepő mi?- próbáltam mosolyogni, de láttam Ash arcán, hogy lebuktam a hamis mosolyommal.

- Hogy vagy?

Öntöttem magamnak egy teát, majd megrántottam a vállamat.

- Harry már nem fog zaklatni. Visszament Amerikába. Valószínű most már a repülőn üldögél a rohadék.

- Kérlek most hagyjuk ezt. Oké?

- Rendben. Amúgy honnan van ez a felső? Nagyon jól áll rajtad.

- Köszönöm- nyeltem egy nagyon- igazából nem tudom.

- Értem. Szeretnél valamit?- ültem le vele szemben.

- Ki tudom szolgálni magam. Nyugi- mosolyogtam rá nyugtatóan és remélem jól sikerült- Kérdezhetek valamit?

- Persze. Bármit- fogta meg a kezemet.

- Mit csináljak hogy lenyugodjak. Annyi érzelem van bennem. És őszintén megfordult a fejemben, megint az a dolog.

- Na azt végkép felejtsd el. Bármit csinálhatsz, csak azt ne. Például írj egy dalt. Az nagyon sokat segít. Régen amikor az első szerelmemet elveszítettem én is írtam egyet, de már nem találom a kis lapot- nevetett fel.

Talán igaza lehet. Nem is mondtam semmit, csak felmentem a szobámba. Ismét. Keresgélni kezdtem. Ah. Meg is van. A fekete kis zsebkönyvem. Leültem az ágyam közepére, majd elővettem egy ceruzát és hagytam hagy jöjjön magától. De nem jött semmi. Hát ez nem fog összejönni. Kinéztem a kertre és egy emlék jutott eszembe. Erre alapoztam a „dalomat”. Pár sornál tartottam, mikor Berta benyitott a szobámba. Lerakta a reggelit a kis asztalomra, majd kifelé indult.

- Berta!

- Igen?

- Köszönök mindent. Köszönöm hogy itt vagytok velem- sírni kezdtem ismét.

- Neked bármit édesem- ölelt meg, majd kiment a szobámból. Felálltam az ágyamról, majd magamra terítettem egy pokrócot és kiültem az erkélyemre. A hó ismét esik. Na nézzük eddig milyen a dal.

„ Éjféli séta a parkban, csak veled a jó.

Nézni ahogy a hold fényei úsznak a folyón.

Fognánk egymás kezét szorosan, érzelmesen.

Biztonságban lennék melletted.

Ha te ott állnál mellettem, tudnám hogy nincs miért félnem,

Mert te megvédenél mindentől s mindenkitől édesem.

Leülnénk a padra és rengeteget mesélnél.

Válladra hajtanám fejemet és a csillagos eget együtt lesnénk.

Ha hideg lenne se fáznék, mert fűtene az irántad érzett szerelmem,

De ha csókkal melegítenél fel, az is segítene.”

Ahh. Ez borzalmas. Nem megy ez nekem. Becsuktam a kis könyvet, majd bedobtam a szobába. Én is utána mentem, majd lefeküdtem az ágyamra. Csak a hófehér plafont néztem, mikor szemeim becsukódtak. Harry közeledett felém, de én egyre jobban csak távolodtam. Ashton húzott el tőle és azt kiabálta Harry hogy nagyon szeret engem. Elrántottam kezeimet Ashtől, majd Styles felé futottam. Nyakaiba ugrottam és sírni kezdtem. Újra éreztem az ölelését és az illatát. Újra boldog voltam. Újra éreztem a megnyugvást és a biztonságot.

Amikor távolodni kezdtem tőle, Ashton arca volt előttem. Ez mi? Egymás szemébe néztünk, de egyszer csak rám kacsintott. Nem tudom miért, de azonnal megcsókoltam és csöngettek is hozzá. Várjunk csak. Hogy mi? Azonnal felkeltem és újra csöngettek. Lassacskán kikeltem az ágyból és az ajtóhoz sétáltam. A szívem össze volt szorulva és féltem hogy Styles jött vissza.

- Hol van?- ismerem ezt a hangot, de ez nem Harry. Eleanor. Lépteket hallottam a lépcsőn és gyorsan visszaültem az ágyamra. Amikor kinyitották az ajtót, a folyosóról beszűrődő fény bevilágította az egész szobát. A lámpa felkapcsolódott, majd Eleanort láttam magam előtt.

- Istenem szépségem!- szaladt oda hozzám- Hogy vagy?- ölelt meg mikor mellém került.

- Annyira fáj El! Nem bírom ezt a kínzó fájdalmat. Segíts nekem.

- Annyira sajnálom, de ebben nem tudok segíteni. Tudom mit érzel. Erős csaj vagy és tudom hogy hamar túl leszel ezen.

- Eleanor én nem vagyok erős. Soha nem is voltam.

- De igen is az vagy. Ha nem lennél erős, akkor nem lennél már itt. Amikor elmesélted a gyermekkorod, akkor jöttem rá te milyen erős csaj vagy.

Felhúztam a pólómat és meglátta a hegeket. Nem tudom miért tettem ezt, de valami azt súgta hogy meg kell neki mutatnom.

- Istenem drágám. Mikor csináltad ezt?- ölelt magához szorosan.

- Ma reggel jöttünk haza a kórházból.

- Te kórházban voltál?

- Igen- hajtottam le fejemet.

- Istenem édesem. Hidd el hogy valami itt nincs rendjén. Harry nem olyan hogy megcsókol valakit miközben van barátnője. Pláne azt, akiért az életét adná.

- Lefeküdtek egymással El. Érted? Lefeküdt Harry egy másik lánnyal!

- Hogy mi? Biztos nem. Honnan veszed ezt?

- Ő mondta.

- Hogy mi? Ti beszéltetek?

- Hát mondhatni. Az úgy volt hogy…- kezdtem bele mondandómba. Mindent elmondtam Elnek. Elejétől a végéig. A koncertes naptól a mai napig. Nagyon lesokkolódott. Láttam rajta hogy nagyon meglepődött miközben meséltem neki. Amikor befejeztem a mondandóm, csak a kezére nézett. A pólójához nyúlt. Vajon mit akar? Amikor felhúzta a ruhaanyagot, ismerős hegeket láttam. Olyanok mint az enyémek. A számhoz kaptam, majd rögtön megöleltem barátnőmet. Zokogni kezdett. Mos már nem vagyok egyedül. Kiöntötte nekem a szívét. Hiányzik neki Tommo barátom. Nagyon beleszeretett Louba. Mint én Stylesba. Istenem de segítenék neki. De most én sem tudok, hisz én is össze vagyok törve. A két összetört szív, egymást próbálja vigasztalni.

- Minden rendben lesz El! Lou még nem felejtett el téged.

- Dehogy nem. Annyi képet látok arról, hogy hány lánnyal van bulizni. Én meg voltam olyan hülye, hogy vissza akartam neki vágni egy instagramos képpel. Pizsomában voltam és a tükörnél sminkeltem magam.

- Igen láttam és nagyon szép vagy rajta. Nincs ebben semmi baj hogy ilyen képet raktál ki. Hagy lássa csak kit veszített.

- Kikövetett. Most már biztos hogy semmi esélyem.

- Ez nem azt jelenti. Gondold bele magad az ő helyzetébe. Te is szívesen nézegeted őt miután szakítottatok?

- Hát nem nagyon. Megfájdul a szívem, ha belegondolok, hogy nem lehet az enyém.

- Na látod. Ő is ugyanígy van vele. Higgy nekem.

- Köszönöm Klau! Imádlak téged- ölelt meg újra.

- Én is téged.

- Kopp-kopp!- jött be Ber a szobába- Arra gondoltam hogy most itt van El, csinálhatnánk egy csajos estét.

- És Ashton?

- Hazament. Mondtam neki hogy vigyázok rád. Szóval…benne vagytok?

- Rendben- adtam meg magamat.

- Rendben. Akkor csinálok forró csokit, meg keresek valami jó filmet.

 - Jajj csak filmet ne. Inkább társasjátékozzunk vagy bármi, csak filmet ne.

- Értettem főnök asszony!- hülyéskedett Ber, amin őszintén sikerült elmosolyodnom. Gyorsan magamra kaptam Harry egyik szürke pulcsiját- tudom hogy nem helyes az ő cuccait viselnem, de ettől jobb lesz- meg egy mamuszt és lesiettem a nappaliba. A forró csoki az asztalon, mellette két tál popcorn és már ki van készítve az Activity. Semmi kedvem nem volt semmihez, de Bertáért megteszem. Leültünk az asztal köré, kezünkbe vettük a forró italt, koccintottunk, majd beleittunk. Majd leégett a nyelvem. Ha most nem történt volna semmi köztem és Harry között, lehet vele innám a forró csokimat. Tessék. Már megint rá gondolok. De nem tehetek róla. Nem tudok másra gondolni, csak rá. Itt van hamarosan a karácsony, amit nélküle kell megünnepelnem. Emlékszem mennyire készültünk rá. Már meg is vettem neki az ajándékot. Vajon azzal mi lesz? Lehet addigra kibékülünk? Azt kell mondjam szép kis álom. A csókot még meg is bocsájtottam Harrynek, de azt hogy lefeküdt azzal a lánnyal, azt már nem hiszem hogy meg fogom tudni bocsájtani neki. Amikor elmondta nekem, hogy lefeküdtek, elképzeltem magam előtt ahogy mással szeretkezik és nem velem. Szörnyű volt.

- Klau te jössz!- szólt nekem El nagy mosollyal az arcán.

- Húzz egy lapot és mutogass te mester- nevetett Berta.

Nekem ez nem fog menni. Nem tudok úgy tenni mint ha minden rendben. Nem tudom ezt csinálni.

- Ne…Ne haragudjatok, de ez nekem nem megy.

- Istenem angyalom. Mit tegyünk hogy jobban legyél?

- Tegyétek meg nem tetté a dolgokat. Hiányzik nekem Harry. Harry Stylest akarom- törtem ki zokogásba ismét.

- Klau kérlek ne sírj. Erős lány vagy. Mind a ketten ezt gondoljuk. Át fogjuk vészelni ezt az időszakot. Mi itt leszünk veled és segítünk.

 - Annyira szeretem. Hiányzik minden amit együtt csináltunk.

Nem mondtak semmit Ellék, csak szorosan magukhoz öleltek. Valamivel el kell hogy tereljem a figyelmemet. Lehet sétálnom kéne. De Berta úgy se engedne és most Eleanor is itt van. Nem hittem volna hogy ezt mondom.

- Talán még is megnézhetnénk egy filmet- néztem arcukra.

Bólintottak egyet, majd Berta berakott valami vígjátékot. Felültünk a kanapéra, a popcornt a kezünkbe vettük és el is kezdtük a filmet. Bármikor valami vicces rész jött, barátnőim nevettek én meg csak tömtem magamba a sós csemegét. Nem tudok nevetni. Még akkor sem ha tényleg vicces a film. Nem tudok másra gondolni, csak rá. Csak Harryre és arra a nőre, akivel megcsalt. Lassan minden fény halványult, majd a szemem becsukódott. Hátha itt nem gondolok majd Harryre. Vagy még is?