26.fejezet: Újra itt

A telefonom hangos ébresztőjére nyitottam ki szemeimet. Hétfő van, ami azt jelenti hogy kezdődik újra az egyetem annyi nap kihagyás után. Miután Harry visszament Amerikába, egyfolytában hívogat és SMS-ket küldözget. Rettentően hiányzik és a fájdalom ahelyett hogy enyhülne, csak egyre erősebb lesz. Esténkét sem tudok aludni, hisz hiányzik ahogy a mellkasán fekve merülök álomba. Minden nap minden percében csak is ő jár a fejemben. Mindig azon jár az eszem, hogy mit csinálhat és hol lehet. Vajon ő is annyira kivan mint én? Vajon ő se tud aludni ahogy én se? Vajon én is mindig az eszében járok? Hát nem fogom sajnos megtudni. Nagyon nehezen kibújok a meleg takaró alól és a fürdőbe megyek. Szörnyen nézek ki. Szemeim fel vannak duzzadva és pirosak a sírástól és természetesen a szürke karikák is jelen vannak a szemem alatt. Lófarokba felkötöm a hajamat, majd megengedem a csapot. Jéghideg víz folyik belőle, majd amikor a tenyerem megtelik a hideg folyadékkal, arcomba fröcskölöm. Kicsit felébredtem tőle, de még így is borzalmasan mutatok. Kinyitottam a kis tükrös ajtómat és megpillantottam a véres pengét. Szinte farkasszemet néztem vele és sorjában jöttek fel az emlékek.

- A francba!- ordibáltam fel magamba, majd megfogtam a kis eszközt és kidobtam a kukába.

Kimentem a fürdőből, majd lementem a konyhába, ahol már barátnőm ette a kedvenc müzlijét.

- Jó reggelt!

- Neked is- erőltettem magamra egy mosolyt.

- Hogy vagy?- a szívverésem azonnal felgyorsult, mert ismét eszembe jut Ő. Nem is válaszoltam csak megrángattam a vállamat és leültem barátnőmmel szembe az asztalhoz.

- Biztos hogy suliba akarsz menni?

- Már sokat hiányoztam. Muszáj lesz. Legalább elterelem a figyelmemet…tudod.

- Igen tudom. Nyugi- Berta bekapta az utolsó falatot, majd felállt és a mosogatóba rakta a tányérját- ma későn jövök haza, az is lehet hogy este.

- Rendben.

- Elleszel?- aggódott arccal néz rám.

- Igen jól leszek, csak ne néz így rám, mert ijesztő.

- Akár csak Harryt hallanám- nevette el magát, de azonnal abba is hagyta, hisz rájött mit mondott- Ne haragudj Klau. Nem akartam.

- Semmi baj- mosolyogtam rá.

Közelebb jött hozzám, majd amikor szorosan megölelt, felsietett a szobájába. Miután befejeztem a reggelimet, elpakoltam a koszos tányérokat és én is az emeletre mentem.

- Nagyon ki van. Az előbb véletlen felhoztam Harryt és majdnem elsírta magát- hallottam meg Berta hangját kiszűrődni a szobájából. Közelebb léptem az ajtójához és hallgatózni kezdtem. Vajon ki van a vonal másik oldalán?

- Nem merem elengedni. Jó tudom hogy ott lesz Ashton, de akkor is. Múltkor is mi történt amikor vele hagytam. Mit tegyek Niall?

Aha. Szóval Niall az. Most legszívesebben berohannék a szobába és átvenném a telefon hogy Hazzról kérdezzek. De ezt sajnos nem tehetem meg. El kell hogy engedjem Harryt.

- És ő hogy van?- mint ha hallaná a gondolatomat Ber. Már csak az zavar, hogy nem hallom Niall mit mond. És nem is fogom. Ekkor elhúzódok az ajtótól és a sajátomba megyek. Leülök az ágy szélére és a telefonomra nézek. 10 hívás Harrytől. Mikor leraknám a telefonomat, épp akkor hív megint. Ahogy ott villog a neve, a szívem majd meghasad. Lenémítom a telefonomat és a gardróbba megyek. Felveszek egy szűk farmert, meg egy kötött pulóvert és a fürdőbe indulok. Azt hittem összeesek az ijedtségtől, amikor meglátom Bertát, aki a szobám ajtajában áll.

- Ennyire ijesztő vagyok?- nevet fel, majd beljebb jön.

- Te is ijedős vagy. Szóval ne is halljam a hangodat- nevettem fel én is. Őszintén.

- Tudom hogy ott voltál az ajtóm előtt, amikor Nivel beszéltem- követett a mosdóba.

Rögtön lefagytam. Nem tudom mit mondjak.

- Mit hallottál?- előzött meg engem.

- Hallottam hogy elmondtad neki hogy kivagyok és hogy nem mersz elengedni az iskolába még Ashel sem. Meg hogy megkérdezted hogy van…- nem bírtam kimondani a nevét, ezért tereltem a témát- Elmondtad Niallnek hogy mit tettem?

- Igen elmondtam. Ne haragudj, csak Niallel mindent elmondunk egymásnak.

- Ne butáskodj. Nem haragszom- végeztem a fogmosással.

- Azt mondta hogy adjam át üdvözletemet és hogy hiányzol neki. Nincs kivel hülyéskednie- kuncogott fel Ber.

- Bolond ez a Niall. Ha beszélsz vele, mond meg neki hogy én is üdvözlöm.

Ber csak bólintott egyet, majd felállt és az ajtó felé ment.

- Berta!- szóltam utána.

- Igen Klau?

- Mit mondott Niall arra, hogy...tudod...hogy…hogy van…ahh francba. Hogy van Harry?

- Biztos tudni akarod?

Csak bólintottam, mire Ber visszaült a kád szélére.

- Hát azt mondta hogy nagyon ki van. A koncerten szinte csak egy helyben áll és többször is le kell mennie a színpadról- a szívem szakad meg- A Little Thingst sosem bírja elénekelni, mert rögtön rád gondol és Ni segít neki. Egyfolytában a közös képeiteket nézi és egyfolytában hívogat és üzenetezget, amit ugye te is tudsz. Mielőtt elkezdődik a koncert, mindig hív és ahogy vége van rögtön a telefonjáért nyúl hogy újra ezt tegye. Teljesen olyan, mint egy élő zombi. És hát amit szerintem nem szívesen hallasz, hogy minden este csak iszik. Holt részegre leissza magát és tör-zúz az utcákon.

- Istenem- kaptam a számhoz a kezemet. A könnyek gyűlni kezdtek és azonnal leültem barátnőm mellé, mert éreztem nem bírok már megállni sokáig. Hozzá dőltem és sírni kezdtem. Nem szóltunk egymáshoz, csak sírtam. A hátamat simogatta, majd a szemeimbe nézett és megnyugtatott. 6 órát ütött az óra, amikor Berta elköszönt tőlem és elindult az iskolába. Gyorsan megcsináltam a sminkemet, a hajamat meg kivasaltam. Már fél 6 van és épp csöngettek. Nem tudom miért, de rögtön görcsbe állt a hasam. Lesétáltam a lépcsőn, majd amikor elfordítottam a kulcsot és kinyitottam az ajtót, a görcs elállt.

- Jó reggelt szépség!- köszöntött hatalmas mosollyal Ash.

- Szia- intettem be- hát te?

- Gondoltam mehetnénk együtt suliba. Baj?

- Dehogy baj. Köszönöm szépen.

- Na akkor hozd a cuccodat és indulhatunk is.

Gyorsan magamhoz vettem a táskámat, majd a telefonomat, ami ismét csörgött. Lehet rosszul döntöttem, de kikapcsoltam és belecsúsztattam a táskám szélébe. Bezártam a házat, majd beültem Ash mellé.

- Szép napunk van nem?

- De- válaszoltam röviden, majd nekidőltem az ablaknak.

- Hallottam leadtad a pomponozást. Miért adtad le?

- Hát tudod az nem az én világom. Meg hát milyen csapatkapitány vagyok hogy már azonnal hiányoztam 3 edzésről?

- És vettél fel valami mást?

- Kosarat. Az jó lehet. Régen úgy is szerettem.

- Komolyan? Akkor együtt lesz az edzésünk- úgy vigyorog Ash mint egy tejbe tök.

- Az jó.

- Ugye tudod hogy ma lesz egy boksz edzésünk?

- Igen tudom. Semmi kedvem hozzá.

- Pedig jó lesz- kanyarodunk be az egyetem parkolójába- Kiadhatod majd az érzelmeidet.

Kiszálltam a kocsiból és a hatalmas ajtó felé lépkedtünk. Ahogy benyitottunk, a sok nyüzsgő emberrel találtam szeme magamat.

- Egy jó kis anatómia így reggelre nagyon jó mi?

- Repesek az örömtől.

- Hát igen. Tanulhatunk a farkakról meg ilyenek. Jó móka.

- Ashton- böktem oldalba és ma másodszorra őszintén nevettem el magam- Undorító vagy.

- Legalább megnevettettelek. Kérhetek valamit?

- Persze.

- Lehetne hogy egész nap mosolyogj? Gyönyörű vagy akkor, ha mosolyogsz.

Meglepett Ashton megjegyzése és bevallom el is pirultam kicsit.

- Ne haragudj. Csak nem szeretném ha szomorú lennél.

- Semmi baj. Ígérem megpróbálok mindent.

- Esetleg van kedved ma velem ebédelni?- ülünk le a hátsó sorba.

Mikor épp válaszoltam volna, a tanár belépett a terembe és el is kezdtük az órát. Egy cetlire felírtam egy „igen” szócskát és odacsúsztattam Ashton jegyzeteihez. Elmosolyodott, majd hátulra rakta a kis cetlit. A nap gyorsan telik, de még is mindig Styleson jár az agyam. Ashtonnal épp az edzőteremhez tartunk. Ebéd közbe sokat nevettünk, de sajnos legtöbbjük csak erőltetett nevetés volt, ami valószínű levehető volt. Ahogy leparkoltunk besiettünk a nagy izzadtság szagú terembe. Rengeteg férfi volt, de megláttam köztük egy ismerős arcot.

- Szia Melissa!- öleltem magamhoz.

- Istenem de rég láttalak. Úgy hiányoztál. Ashtonnal nem nagyon tudtam csajos dolgokról beszélni.

- Hékás. Én igen is jó partner vagyok ehhez.

- Persze Ashton. Ahogy akarod.

Mire végre megvitatták hogy Ash jó hallgatóság, bementünk az öltözőbe átöltözni. Rengeteget mesélt Melissa hogy mi volt amíg én nem voltam. Elmondta hogy tudja mi történt velem és Harryvel és sajnálja a dolgot. Itt ezt a témát le is zártuk és kimentünk a terembe. Az edző nagyon izmos volt és kopasz. Ijesztő volt, de amilyen ijesztő olyan kedves volt. Sokat nevettünk. Már a végénél tartottunk, amikor a falra felakasztott zsákhoz mentünk.

- Na Klau! Itt az a cél, hogy képzelj ide valakit, akire most haragszol vagy megütnéd, vagy bármi ami rossz. Használd azokat a technikákat, amiket itt az előbb mutattam.

Ahogy Josh befejezte a mondandóját, beállt a zsák mögé és ütni kezdtem azt.

- Ne haragudj, de mi van veled? Olyan gyengén ütöd ez a zsákot, mintha egy tojás lenne. Add ki a dühödet. És ne mond hogy nincs, mert látom rajtad. Szóval gyerünk. Ne fogd vissza magad.

Talán ezzel kiadhatom magamból a sok fájdalmat? Erősebben és erőssebben kezdtem ütni a zsákot és hallottam ahogy Josh kiabálja hogy jól csinálom, de még erősebben üssem. Odaképzeltem annak a szőke lánynak a képét, akivel Harry csókolózott. Ott volt előttem az a kép, amit Twitteren láttam. Aztán megjelent előttem az a kép, ahogy Harry az ágyra dönti és szexelni kezdenek. Egyre dühösebb és dühösebb voltam. Minden félét kiabáltam és a többiek már mind engem néztek.

- Szeretlek Harry a rohadt életbe!- ütöttem egy nagyon a zsákba, majd eltört a mécses. Leguggoltam és sírni kezdtem. Amikor megláttam hogy mindenki körém gyűlt, felálltam és az öltözőbe futottam. Leültem a padra és kezeim közé temettem arcomat. Hogy lehettem ilyen gyenge? Most mindenki biztos rólam beszél milyen vicces voltam. Az ajtó nyílni kezdett és éreztem hogy valaki helyet foglalt mellettem.

- Jól vagy?- hallottam meg az edzőm hangját.

- Elnézést ezért a kirohanásért- töröltem le könnyeimet.

- Semmi gond. Megértem. Valahonnan nagyon ismerős voltál, de amikor kimondtál egy nevet, rögtön tudtam ki is vagy. Te vagy annak a sztárnak a barátnője. A lányom egyfolytában rólad és a barátodról beszél- nevetett fel.

- Már nem a barátom- csuklott el a hangom.

- Ohh. Hát sajnálom. Akkor már értem miért van maga alatt a kislányom.

- Komolyan?

- Igen. Nagyon szeretet téged. Nagyon megkedvelt így a médián keresztül.

- Ez jól esik. Köszönöm szépen és még egyszer bocsánat.

- Semmi gond. Úgy is végeztünk. Öltözz fel és hazamehetsz- állt fel mellőlem, majd az ajtónál még visszafordult- Amúgy azaz Ashton itt van az öltöző előtt és rád vár. Nagyon rendes srác- mosolygott, majd kilépett. Gyorsan felöltöztem és amikor kiléptem az ajtón, Ash a falnak támaszkodott, de mikor meglátott rögtön odasietett.

- Jól vagy?

- Csak menjünk innen. Kérlek.

Nem is válaszolt csak bólintott. Elköszöntünk Joshtól, majd beültünk a kocsiba és haza siettünk. 4 óra körül lehetett és nagyon éhes voltam. Megálltunk a házunk előtt, megköszöntem Ashnek hogy hazahozott, majd egy öleléssel elbúcsúztam. Becsaptam magam mögött az ajtót, levettem a cipőmet és az emeletre mentem. Le kell fürdenem, mert irtó büdös vagyok. Bekapcsoltam a telefonomat és ismét rengeteg nem fogadott hívásom van és üzenetem. Harry…Harry…Harry. Mind tőle jött, de megpillantottam Anya nevét is. Gyorsan visszahívtam. Már nagyon rég beszéltünk és nagyon hiányzik a hangja. Amikor felvette a telefont, aggodalmas hangja volt. Ő is Harry és az én történetemmel jött. Megmondtam neki hogy túl élem és nem kell aggódnia. Szeretné ha hazamennék a hétvégén és végül is nem is elleneztem, mert már nagyon hiányzik a családom. Akkor voltam ott legutoljára, amikor Harryt mutattam be nekik. Milyen régen volt. El sem hiszem. Egy szeretlek-kel elköszöntem, majd ismét hívtak. Azt hittem megint Harry, de nem ő volt.

- Szia Berta!

- Szia Klau! Hogy vagy? Ash mondta mi történt.

- Ahjj istenem. Kinyírom Ashtont. Minden rendben van, most megyek fürdeni.

- Hiányzol ám te lüke.

- Te is nekem. Mikor jössz haza?

- Körülbelül 7 órakor. Nyugodtan egyél valamit. Majd megyek és beszélünk. De most mennem kell, mert kezdődik az órám. Szeretlek! Sziaa!

Letettem a telefont a kis polcra, majd beültem a forró vízbe. Nagyon jól esik, ahogy a forró víz ellazítja az izmaimat és nyugodt leszek. Még mindig nagyon éhes vagyok, de semmi kedvem főzőcskézni. Megtöröltem a vizes kezemet, majd a telefonhoz nyúltam. Felhívtam a kedvenc pizzánzónkat és rendeltem két pizzát. Egyet nekem és egy másikat Bertának, ha haza ér legyen mit ennie. Leraktam a mobilomat és belesüppedtem a habok közé.

Harry belemarkol a szőke nő hajába, majd az ágyra dönti. Heves csókolózásba kezdenek és nem törődnek azzal hogy én is ott vagyok. Mint ha egy szellem lennék. Harry leveszi a ruháját és a csaj is így teszi. Harry végig simít rajta, majd belé hatol. Hozzászorítja a forró testét ahhoz a lányhoz, akiből hangos nyögések jönnek és néha a nevét kiabálja, ahogy én szoktam. Styles.

Szemeim kipattannak és hallom hogy újra csöngetnek. Gyorsan magamra veszek egy köntöst és egy mamuszt és lesietek a földszintre. Kinyitom az ajtót és a pizza futárt látom magam előtt. A szemei majdnem kiesnek úgy néz engem.

- Ti..tíz font lesz…a…a pizza- nyelt egy nagyot. Odaadtam neki a pénzt, majd megköszöntem és becsuktam az ajtót. Ez kínos volt. Bevittem a konyhába a két dobozt. Már fél 7 van? Jól elaludtam. Felmentem az emeletre, majd gyorsan felvettem a pizsomámat. Visszamentem a konyhába, felvettem a pizzámat és beültem a TV elé. Híradó. Hát legyen. Úgy is rég láttam már.

Ez a kaja isteni. Olyan rég ettem már. Ahogy a sajt és az ananász összekeveredik a babbal. Mennyei.

- Nagyon lesokkolta a One Direction rajongóit, amikor megjelent egy kép az interneten, hogy Harry Styles megcsalta barátnőjét, Klaudia Smitht. Klaudia nagyon rosszul viselte, amikor megtudta szerelme mit követett el. Egy titkos ember arról számolt be nekünk, hogy Klau ha minden igaz bántotta magát, amitől kórházba is került. Harry utána ment…- na ebből elég. Kapcsoltam át egy másik csatornára. A szívem ismét sajogni kezdett és már az étvágyam is elment. Leraktam a nagy dobozt az asztalra, majd egy természet filmet kezdtem el nézni. Szemeim ismét lecsukódtak és álomba merültem. Egy hangos ajtócsapódás ébresztett fel álmomból.

- Harry!

- Én vagyok az- jött oda Berta- ne haragudj nem akartalak felébreszteni.

- Semmi baj. Hány óra?

- Nyolc múlt pár perccel. Akkora dugó van a városba hogy alig bírtam hazajönni. Hihetetlen.

- Rendeltem neked is pizzát. Ott van a konyhába- ültem fel a kanapén.

- Nagyon rendes vagy. Köszönöm.

Pér perc múlva visszatért barátnőm a nagy dobozzal a kezében, majd leült mellém. Elmesélte nekem mi történt ma vele és hogy nagyon elfáradt. Ezután elmeséltem én is a mai napomat és azt is elmondtam neki hogy hazamegyek a hétvégén. Örül hogy egy kicsit hazamegyek, mert abban a hitben van hogy majd ott hátha jobban leszek. De téved. Bárhova megyek, akkor is fájni fog. Csöngettek. Vajon ki az ilyen későn? Berta azt mondta hogy majd ő kinyitja, szóval én néztem tovább a TV-t.

- Hozzád jöttek Klau!

Amikor hátra nézek Ash tengerkék szemeit látom meg. Hát ő meg mit keres itt?

- Szia Ash. Baj van?- siettem oda hozzá.

- Azt hiszem én magatokra hagylak- ölelt meg barátnőm-majd gyere be hozzám- súgta oda utolsó mondatát.

- Jó éjt Berta!

- Neked is Ashton.

Intettem neki hogy jöjjön be, de ő tiltakozott.

- Bocsánat hogy ilyen későn zavarlak titeket.

- Nem zavarsz. De mi a baj? Valami történt? Kezdesz megijeszteni.

- Nem dehogy. Nincs semmi baj. Igazából fura amit mondok, de csak megakartam kérdezni hogy holnap is megyünk-e együtt suliba? Meg arra gondoltam hogy reggelizhetnénk együtt, ha van kedved.

- Persze hogy van és benne vagyok, de ezt telefonon is megkérdezhetted volna- mosolyodom el.

- Tudom, de látni akartalak.

Hogy mi? Nem tudom mit mondjak. Ashton csak azért jött ide hogy láthasson?

- Bocsánat. Nem kellet volna ezt mondanom- túrt bele a hajába, ahogy Harry szokott.

- Semmi baj. Csak megleptél. De köszönöm. Nagyon aranyos tőled.

Elég kínos most a helyzet. Mind a ketten csöndben nézünk egymás elé. Már szólásra nyitottam a szám, de Grey megelőzött.

- Hát akkor én megyek is.

- Kikísérlek.

Kinyitottam az ajtót, de mielőtt még elindult volna visszafordult és megölelt.

- Jó volt látni. Vigyáz magadra te bolond. Holnap 6-ra itt leszek.

- Mindig vigyázok. Jó éjt Ash- távolodtunk el egymástól. Mielőtt még beszállt volna a kocsiba, visszanézett és intett nekem. A kocsi lámpái felvillantak és elhajtott. Becsuktam az ajtót, majd jól bezártam. Kidobtam a pizzás dobozokat és Bertához siettem.

- Kopp-Kopp!- nyitottam be és láttam hogy valami orvosos könyvet olvasgat.

- Na mi volt?- lerakta a kis könyvet, majd megveregette a mellette lévő helyet.

- Azért jött hogy megkérdezze elmegyek-e vele holnap reggelizni és hogy megyünk-e megint együtt suliba.

- És ezért eljött ide?

- Azt mondta látni akart.

Berta szemei nagyra tágultak és félig mosolygott is.

- Ne nézz így.

- Milyen aranyos. Megzabálom.

- Igen. Aranyos BARÁTI gesztus.

- Baráti…ja- nevetett fel.

- Igen Berta. Baráti. Semmi több.

- Szerinted „baráti” gesztus hogy 10 órakor ideállít és olyat kérdez, amit telefonba is lehetne?

- Na jó. Te már fáradt vagy- álltam fel- jó éjt.

- Jó éjt!

Hát bolond ez a nő. Tudom hogy Ashton csak barátként jött ide. Vagy is...nem tudom. Lehet igaza van Bertának? Nem. Biztos nem. Ash tudja min megyek keresztül és tudja hogy szeretem Harryt. Befeküdtem a puha ágyamba, majd a meleg takarót magamra húztam. Csak a plafont bámultam. Ismét nem tudok aludni. Álmos vagyok, de nem bírok aludni. A könnyeim ismét kicsordultak. Ismét zokogásba kezdek, mint miden este. Remélem ha hazamegyek, kicsit le tudok nyugodni. Hátha anyáék tudnak segíteni. Vagy mi van ha nem?

A telefonom világítani kezdett és a csengőhang is megszólalt. Megnézem a kijelzőt és eltátom a számat. Csak akkor térek magamhoz, amikor letették a telefont. Rengeteg hívás jött Louistól és rengetek üzenet, amiben nagy betűkkel írja hogy vegyem fel, mert fontos. Ismét hív. Lehet baj van? Felveszem. Nem lesz semmi gond.

- Szia Louis! Mi a baj?

- Végre Klau hogy felvetted. Hé te sírsz?

- Nem dehogy…vagy is…nem érdekes. Mi a baj Louis amiért negyed 11-kor kell felhívni.

- Harry!

Ahogy meghallottam a nevét, a szívem összeszorul és a hasam görcsölni kezdett. Köpni nyelni nem tudok. Mi van Harryvel? Bármi baja esett nem bocsájtom meg magamnak.

- Klau itt vagy?

- Mi történt vele?- kérdezem halkan.

- Ma van egy koncertünk, de nem akar feljönni. El akar menni és azt hajtogatja hogy ki akar lépni a bandából. Tudjuk hogy nem gondolja komolyan, de na. Tudom hogy neked hülyeség hogy ezért hívtalak fel, de nem okozhatunk csalódást a rajongóinknak. Ugye megérted?

- Persze hogy meg. De mit szeretnél mit tegyek?

- Esetleg beszélnél vele?

- Mi? Nem. Az ki van csukva.

- Klau kérlek. Legalább a mi kedvünkért. Könyörgöm.

- Nem tudom Tommo…

- Kérlek Klau. Tedd meg értem és a srácokért.

Egy ideig csöndbe vagyok és gondolkodok. Vajon mit tegyek? Lou és a többiek számítanak rám.

- Hol van?- adom be a derekam.

- Bent van az öltözőben. Beszélsz vele?

- Igen.

- Úristen Klau. Nagyon köszönjük. Már is adom.

El sem hiszem hogy ezt csinálom. Azt se tudom hogy kezdjek neki. Azt se tudom mit mondjak. Mi van ha elsírom magam?

- Valaki veled akar beszélni- hallom meg Louis hangját a vonal másik végén.

- Hagyj békén Louis. Nem érdekel senki. Menjen a francba- ez Harry volt. Istenem de rég hallottam. Már könnyezek is.

- Kérlek haver. Nem bánod meg. Nézz a kijelzőre.

Ismét nagy csönd ülepedett le. Pár másodperc múlva meghallok valami.

- Te vagy az Klau?- élesebb most már a hang. Szóval most már nála van a telefon. Istenem. Érzem a hangjában a fájdalmat.

- Szia Harry.

- Istenem. El sem hiszem hogy te vagy az. Miért nem veszed fel a telefont? Annyiszor hívtalak. Meg kell beszélnünk a…

- Harry!- állítottam le.

- Igen?

- Most nem erről akarok beszélni.

- Hát akkor miről?- nyelt egy nagyot.

- Tommo hívott fel hogy beszéljek veled, amiért ma nem akarsz felmenni a színpadra.

- Akkor nem is te hívtál?

- Nem.

Ismét nagy csönd van. Mit mondjak neki? Alig bírok megszólalni. Hiányzik nekem. Nagyon.

- Hiányzol nekem- szól bele a telefonba és érzem benne a fájdalmat.

- Harry kérlek ne…

- Mit ne? Szeretlek Klau és hiányzol. Meg kell beszélnünk azt az estét. Nem úgy történt ahogy gondolod. Nem feküdtem le Vanesszával. Azt csak azért mondtam, mert be voltam rúgva. Esküszöm hogy nem feküdtem le vele. Higgy nekem szerelmem- bőgte a telefonba.

- Kérlek hagyd abba. Csak azért hívtalak hogy ne hagyd ott a koncertet.

- Nem tudok oda felmenni.

- De fel tudsz. Kérlek Harry. Tedd meg ezt…tedd meg ezt értem.

- Tudod hogy szeretlek, de nem megy Klau. Nem bírok koncentrálni.

- És akkor se mész fel, ha találkozok veled?

- Hogy mi?- remény csillan meg hangjában. Nem hiszem el hogy ezt teszem.

- Ha felmész és végi csinálod a turnét, akkor találkozok veled és megbeszéljük a dolgokat. De akkor ne hívogass folyton Harry. Úgy se fogom felvenni.

- Rendben. Nem foglak hívogatni, ha válaszolsz még egy kérdésemre.

- Legyen- adom be ma már másodszorra a derekam.

- Szeretsz még engem?- teszi fel halkan a kérdést. A szívem megáll és a lélegzetem felgyorsul. Egy kis hang azt súgja hogy az igazat mondjam.

- Itt vagy Smith?

- Igen  itt vagyok.

- És mi a válaszod? Tudnom kell hogy szeretsz-e még hercegnőm.

- Igen. Igen szeretlek. Mindennél jobban szeretlek Harry.

Ismét nagy csönd lett és hallom hogy ő is úgy zokog mint én.

- Végig csinálom a turnét és nem foglak hívogatni. Csak ígérj meg valamit.

- Igen?

- Ígérd meg hogy felhívsz ha találkozhatunk.

- Megígérem.

- Szeretlek Smith.

- Szia Harry.

Sokáig még mind a ketten tartjuk a telefont, de aztán én leszek az, aki megszakítja.

A párnámba temetem arcomat és hangosan kiadom magamból az, amit eddig visszatartottam.