30.fejezet: Ez mi?

A tegnap este volt, a legborzalmasabb mind közül. Egész éjszaka csak forgolódtam. Nem aludtam egy kicsit se. Amikor ébren voltam, csak Harry járt az eszembe, ahogy átölelne és magához szorítana, de amikor csak egy pillanatra is becsuktam a szememet, rögtön az a maszkos fickó jutott eszembe. Újra és újra lejátszódott előttem, ahogy hozzám nyúlt, ahogy vigyorgott. Minden. Felkötöttem a hajamat egy kis gombócba, majd bementem a mosdóba. Megmostam a fogamat, majd egy kicsit rendbe hoztam magam egy kis sminkel. Hajamat kiengedtem és kivasaltam. Egy kis részt belőle felkötöttem, miután ezzel végeztem, a szekrényemhez mentem. Kikaptam egy fekete farmer és egy fehér kötött felsőt. Leakasztottam a fekete dzsekimet, majd magamhoz kaptam a táskámat. Szó szerint lefutottam a lépcsőn, majd amikor a konyhába léptem be, nem láttam mást, csak egy finom reggelit az asztalon és egy kis cetlit.

Szép jó reggelt!

Főztem neked reggelit! Remélem ízleni fog.

Jó étvágyat hozzá. Este találkozunk. Puszi,

Berta.

Ez nagyon kedves tőle. Gyorsan le is ültem az asztalhoz és falatozni kezdtem. A kávé isteni volt. Pont olyan, amilyennek szeretem. Épp amikor a mosogatóba raktam a koszos tányért, csöngettek. Gyorsan felvettem a cipőmet, magamhoz kaptam a táskámat és gyorsan kinyitottam az ajtót. Hát ezt nem hiszem el.

- Ashton!- kiáltottam fel, majd jó szorosan magamhoz öleltem- Hát veled mi történt?

- Nem tetszik a változás?- mutatott végig magán, majd felnevetett.

- Dehogy nem. Nagyon jól nézel ki. Tiszta rossz fiús vagy. És ez a borosta…vigyázz majd a suliban, mert rád fognak kattanni- nevettem el magamat, majd beszálltam a kocsiba.

- Na és te hogy vagy?- ült be mellém, majd beindította a kocsit.

- Hát meg vagyok. Ha Harryre gondolsz, akkor meg vége van mindennek. Szakítottunk és most már békén hagyjuk egymást. Szóval, most úgymond új életet kezdek. Nélküle.

- Sajnálom. De tényleg. Nem voltam oda érte ez tény és való, de szeretted őt. Nagyon. És minden nap olyan boldog voltál, tele élettel és nekem ez volt a fontos. Hogy te boldog legyél.

- Köszönöm Ash. Ez sokat jelent nekem- adtam egy apró puszit az arcára, mire elmosolyodott. Várjunk csak…miért pusziltam meg? Na jó. Nem tudom mi van velem. Befordultunk az egyetem diákparkolójába és kiszálltunk mind a ketten. Az öltözőnél kettéváltunk és felkészültünk a kosár edzésre. Amikor beléptem az öltözőbe, minden szem rám szegeződött. Hangosan köszöntem, mire ők is vissza köszöntek. Félek. Leültem egy üres padra, majd gyorsan öltözni kezdtem. Egyfolytában csak engem néztek és sutyorogtak. Egyszer csak közelíteni kezdett egy szőke hajú lány.

- Ne haragudj hogy megzavarlak, de a lányokkal azt beszéltünk hogy te nem Harry Styles barátnője vagy?- na nagyon jó. Még itt se lehet nyugtom.

- Nem. Vagy is már nem.

- Lányok ő az- legyintett feléjük, majd mindenki elém guggolt- hogy érted hogy volt?

Most mesedélutánt kell hogy tartsak? Hát semmi kedvem hozzá.

- Szakítottunk.

- Oh de kár. Pedig annyira aranyosak voltatok. Vagy is várjunk. Még sem- nevettek fel.

Hogy mi van? Ez most mi?

- Ne haragudj, de tessék?

- Jól hallottad. Ha azt hiszed hogy majd te itt a nagy menő leszel hogy egy sztárral jártál, akkor nagyon tévedsz- nevetett fel- Itt csak egy nagy főnök van, az pedig én vagyok- állt fel és mindenki mögé állt.

- Ez most komoly?

- Én nem nevetnék a helyedben drágaság. Jól jegyezd meg. Ha nem azt csinálod amit én mondok, akkor annak nem lesz jó vége. Na de haladj, mert nem fogsz beérni. Szánalom- nevettek fel, majd kimentek a tornaterembe.

Hát ez meg mi a franc volt? Azt hittem legalább a suliban nyugtom lehet, de ezek után. Fel kéne vennem egy másik sportot. Vagy is. Nem. Nem hagyhatom magam. Erős vagyok és nem fog megállítani egy ilyen kis csitri.

- Igen is erős vagyok- csaptam a padra, majd egy barna hajú, telt ajkú lány jött be az ajtón.

- Ajjaj. Akkor vigyáznom kéne?- nevetett fel. Na még egy „menő” lány.

- Bocs.

- Engem nem zavar. Várjunk. Nem hiszem el. Te annak a kis nyálas zenét éneklő fiúkákból vagy az egyiknek a csaja. Beszarok. A húgom oda van értük és egész nap őket hallgatja- nevetett fel.

- Remek. Te is kezded. És már nem vagyok az.

- Én is?

- Hát az előbb a kis „főnököd” is jól lealázott és megfenyegetett.

- Miley? Jajj ne foglalkozz vele. Ő egy kurva. Azt hiszi hogy ha már szétterpesztett a fiúkáknak, akkor már ő az egyetem királynője. Utálom őt a kis csicskáival együtt.

- Komolyan?- tátottam el a számat.

- Ja. És ha ez még nem elég, a csoport társam is és ha még ez sem elég, akkor mondok egy viccet. Még a sulin kívüli bandába is benne van.

- Részvétem. Én legszívesebben szembe köptem volna- nevettem el magamat, majd a lány is csatlakozott.

- Emma vagyok- fogtunk kezet- még se vagy olyan, amilyenre gondoltam. Ha van kedved, megvívhatjuk a csatánkat Miley ellen- nevettet fel ismét.

- Klaudia, de csak Klau. És teljes szívvel benne vagyok.

- Na és mi lett a hercegeddel?- indultunk el a terembe.

- A lényeg hogy megcsalt és szakítottunk.

- Ezen már meg se lepődök. Minden fiú ugyan olyan, mint a többi. Csak a szex kell nekik, aztán jól eldobják a csajt. A sztároknál meg ez még erősebb vagy hogy is mondjam.

- Jajj de nagy barátnők lettetek. Mikor lesz a tea délután?

- Fogd be a pofád Miley.

- Szerintem meg neked kéne. Vagy nem lesz jó vége ennek a beszélgetésnek.

- Huha. Most aztán megijedtem.

- Na és te elgondolkodtál már azon, amit mondtam?- nézett felém.

- Igen. Elgondolkodtam, és rájöttem hogy miért is vagy sztár. Mert már vagy ezer pornóban szerepeltél.

Emma jó hangosan felnevettet, de meglepetésemre, még Miley kis pincsikutyái is nevettek.

- Ezt még nagyod megbánod- jött közel hozzám, majd az edző sípja szakította meg a párbeszédünket.

- 5 kör futás. Gyerünk!- ordibált olyan hangosan hogy még a föld is megrezzent alattam.

Gyorsan el is kezdtem a körömet, de Emma lépteit hallottam meg magam mellett.

- Szép volt. Elismerésem- súgta oda, majd tovább futott. Elmosolyodtam, majd én is felgyorsítottam lépteimet. Az edző körülbelül 10 perc alatt elmagyarázta a szabályokat, aztán bele is vágtunk a bemelegítésbe.

Az óra végén egymás ellen játszottunk. Miley rengetegszer fellökött, de az edző nem is fújta le. Végre vége lett az edzésnek. Mi még bent maradtunk Emmával, majd amikor végeztünk a kis edzésünkkel, mi is gyorsan átöltöztünk. Amikor kiértünk az öltözőből, Ashton ott állt a falnál és rám várt.

- Szia Ash- öleltem meg- hagy mutassam be…

- Emmát. Ismerem- nevetett fel- kijózanodtál már?

- Anyádat- ütött bele Emm, Ashton vállába.

- Honnan ismeritek egymást?

- A hétvégi bulinkon ő is ott volt és hát ezt a külsőt én varázsoltam rá. Nagyon ki volt. Bőgött valami lány után, hogy nem viszonozza a szerelmét meg minden hülyeség- magyarázta nevetve Emma.

- Jó köszönjük a mesedélutánt. Mehetünk Klau?

- Várjunk. Ő az a lány?- nevetett ismét a barátnőm? Igazából nem tudom.

- Szia Emm- fogta meg a karomat Ash és magával húzott.

- Miről beszélt Emma?

- Semmi. Hagyjuk ezt jó?

- Rendben. De milyen buliról volt szó?

- Hát hétvégén, amikor hazamentél- ültünk le a helyünkre- akkor találkoztam egy nagyon régi haverommal. És hát pont egy buliba mentek. A bandájuk bulit tartott és abba elmentem én is és ott találkoztunk Emmával és hát ezt tette velem- mutatott magára és elnevette magát.

- Szerintem nagyon jól áll ez a stílus és nagyon dögös vagy benne- nevettem el magamat, de igazából őszintén gondoltam. Ash nagyon is jól néz ki. Még is mi ütött belém?

- Jó reggel gyerekek! Elnézést a késésért, csak egy kis gond adódott, de már minden rendben. Szóval hol tartottunk?

 Az óra unalmasan és lassan telt, de Ash szórakoztatott, szóval még se volt annyira szörnyű. A következő óra Paullal lesz. A Harryvel való szakításunk óta, nem találkoztam még vele. Nagyon jó fej és az egész csoport nagyon bírja, beleértve engem is. Megbeszéljük hogy mi lesz a teendőnk még a szünet előtt. Elraktam a könyveket és a füzetet a táskámba, majd elindultunk a 222-es terembe. Rengeteget mesélt Ash a hétvégéjéről, de észrevettem hogy egész idő alatt csak a száját figyeltem. Leültünk az első sorba, majd vártuk Paul érkezését. Épp hogy megszólalt a csengő, már az ajtó nyílni kezdett és azonnal megpillantottam Paul vigyorgó arcát.

- Szép napot! Vágjunk is bele az órába, mert nagyon sok mondani valóm van.

Elmondott minden vizsgát, ami ránk vár és minden tantervet.

- És a végére hagytam a legfontosabbat. Sokan lehet tudjátok, lehet nem, hogy nemrég egy nagyon híres bandának voltam a turné menedzsere, egyben a testőrük is- nézett rám. Végre elterelődött a figyelmem Harryről, de most ismét eszembe juttatták őt. Visszafordult a csoporthoz és tovább folytatta- Még év elején mondtam, hogy lesz olyan feladatunk, ahol koncertekre megyünk „testőrökként”- macskakörmözött a levegőbe.

Ugye most nem az van amire gondolok?

- A One Directionnek Amerikában lesz egy koncertje a hétvégén és arra elutazunk és mi leszünk a testőrség- Ashton tekintetét láttam magamon a szemem sarkából, de én nem tudtam megmozdulni. Én ezt nem fogom bírni. Ezt nem vállalhatom el. Paul biztos elintézi hogy nekem ne kelljen menni. Semmi baj. Nyugi Klau.

- Pénteken indulunk Amerikába, majd egy szállodában fogunk megszállni. Másnap reggel 5re oda megyünk a stadionhoz, mindenki beáll a saját helyére, majd várjuk az sikoltozó tömeget. Nem akarlak megrémíteni titeket, de higgyétek el, hogy a Directionerek nem szívóznak. Amit akarnak, azt megkapnak. Vigyázzatok velük. És ami még rátesz egy lapáttal, hogy ez az utolsó koncert. Az utolsó koncerten, bármit megtesznek a fanok. Főleg, ha megtudják mi vár majd rájuk, de ez most nem érdekes. Szóval itt vannak a lapok hogy ki hol lesz és a tudni valók, hogy mikor hol gyülekezünk pénteken, stb. Minden szükséges információ rajta van, de ha netán valakinek még így is lenne kérdése, ott van a lap alján a telefon számom, nyugodtan hívjon fel- a csengő jó hosszan megszólalt, az óra végét jelezve- Valakinek még bármilyen kérdése van esetleg? Nincs? Akkor lehet menni.

Ashton után nyúltam és megkértem hogy várjon meg kint. Mikor már mindenki kimen a teremből, összeszedtem minden erőmet és odaálltam Paul mögé.

- Mr. Higgins…beszélhetnék önnel?

- Ááá Klaudia. Nagyon rég láttam. Kitalálom a koncertről…

- Igen. Nem lehetne valahogy megoldani hogy én nekem ne kelljen mennem? Harryvel azóta…

- Tudom hogy szakítottatok. Egy nagy barom volt. Nem tudom mi ütött belé…de komolyan. Én nem ilyennek ismertem meg. Sőt ő nem is ilyen. Na de a koncertre rátérve, sajnos jönnöd kell, hisz már ki van fizetve a szállás és a repjegy is. Sajnálom- fogta magához a papírjait.

- És ha kifizetném? Akkor sem lehet?

- Nézd Klaudia. Nem engedheted meg magadnak azt a sok pénzt. Meg ha nem végzed el ezt a feladatot, akkor az olyan, mint ha megbuktál volna egy vizsgán.

 - És ha csak én elmennék egy másik koncertre?- értünk ki a folyosóra, ahol Ash várt rám, ahogy megkértem.

- Nézd Klau…tudom hogy nem szeretnél ott lenni, de sajnos nem tehetek semmit. Muszáj eljönnöd. Sajnálom.

- Rendben. Azért köszönöm Mr. Higgins.

- Szervusztok!- intett nekünk, majd elviharzott a világos folyosón.

- Na mi volt?

- Muszáj lesz mennem. Majdcsak kibírom valahogy.

- Én ott leszek- ölelt meg Ash és most szorosan hozzá is bújtam. Nagyon jól esett. Teljesen lenyugtatott és azt éreztem biztonságban vagyok. Valamit érzek a testemben. Az a hatalmas tűz, amit csak Harry tudott meggyújtani, abból most Ashtonnak egy kis szikrát sikerült felébresztenie. Mi van velem? Elhúzódtam tőle, mire kérdően tekintett rám.

- Valami baj van?

- Nem semmi. Mosolyogtam rá.

- Van egy ötletem hogy feldobjalak- mosolygott rám, olyan aranyosan, mint még soha- állj mögém.

Hát hallgattam rá. Kíváncsivá tett engem. Mögé álltam, majd megfogta a kezemet, amitől a kis szikrából egy hatalmas tűz lett. Hátat fordított, majd húzni kezdett az egész folyosón, mint a kis gyerekek. Végre őszintén tudtam NEVETNI. Nem mosolyogni, hanem nevetni. Nagyon hálás vagyok Ashtonnak hogy mindent megtesz hogy ne legyek szomorú. Épp akkor érkeztünk meg a terem elé, mikor a csengő ismét megszólalt. Gyorsan beültünk a helyünkre, majd lenyugtattuk magunkat.

A nap további része viszonylag gyorsan eltelt, amiért nagyon hálás vagyok Istennek. Ash felajánlotta hogy elvisz ebédelni és el is fogadtam. Épp a kocsija felé sétáltunk, amikor mellénk hajtott egy rég nem látott személy. Ash már a kocsiban ült, én pedig majdnem bent voltam, mikor hozzám szólt.

- Már találtál is egy másik fiút, akinek szétrakhatod a lábadat?- nevetett fel Miley, a kis kutyáival együtt.

- Tessék?- fordultam meg.

- Jól hallottad. Nem is tudtam hogy ekkora ribanc vagy- nevettek fel- na de mennem kell. Majd még látjuk egymást- köszönt el, és az üdítőjét a ruhámra borította.

- Jézusom- hallottam meg Ash hangját, majd az ajtó csapódását. Azonnal ott is termett mellettem, majd törölgetni próbálta a felsőmet.

- Köszönöm, de ez nem fog belőle kijönni.

- Ki a franc volt ez a szipirtyó?

- Ő Miley. Együtt járunk kosárra és hát nem vagyunk a legjobb barátnők. Volt ma egy kis összetűzésünk, de nem lényeges.

- Hát ez nem normális. És most mit mondott neked?

- Nem érdekes Ash. Tényleg, de viszont ilyen ruhába nem tudunk elmenni ebédelni.

- Van a kocsiban egy fekete felsőm, esetleg felveheted amíg hazaviszlek. Az ebédet meg majd bepótoljuk.

- Köszönöm szépen.

Ash odaadta a felsőt, ami pár számmal nagyobb, mint én. Megkértem hogy forduljon el amíg átveszem, de láttam hogy a visszapillantó tükörből engem nézett. Gyorsan előre ültem és elindultunk haza. A haza fele úton elmeséltem a szerelmi történetemet Mileyval. Elmondtam neki hogy benne van abba a bandába amiben bulizott és amiben Emma is benne van. Emma. Szerintem kijelenthetem hogy egy új barátnőt szereztem. Először azt hittem ő is olyan mint az a szőke plázacica, de kellemes csalódás volt részemről. Az utcánkba befordultunk be, majd leálltunk a ház elé. Ash odakísért az ajtó elé, majd amikor beledugtam a kulcsot a zárba, felé fordultam.

- Nincs kedved itt ebédelni? Rendelünk valamit és legalább az ebédet is megtartjuk.

 - Azt hiszem nem mondhatok nemet egy ilyen jó ajánlatnak.

Kinyitottam az ajtót és barátnőm jött le a lépcsőn. Megöleltem, majd Ashtonnal is üdvözölték egymást. Ber is észrevette Ash változását és ő is megdicsérte. Felhívtunk egy remek éttermet, ami hamar ki is hozta a finom ebédet. Nagyon sokan dicsérik az éttermet és nem hiába. Eszméletlen a kaja és még gyorsan ki is hozták, de ha ez sem elég, még olcsó is.

- Már 4 óra? Ne haragudjatok, de mennem kell- pattant fel Ash.

- Ki kísérlek- álltam fel én is, majd követtem. Gyorsan felvette a cipőjét, majd a kabátját is magára húzta. Hangosan elköszönt barátnőmtől, majd kiléptünk a hideg levegőre.

- Köszönöm a finom ebédet- fordult még vissza.

- Én meg mindent köszönök. Köszönöm hogy felvidítottál és hogy odaadtad a felsőt.

- Ugyan már. Ez természetes. Na de megyek, mert már el is késtem. Reggel jövök- ölelt magához, majd egy puszit hagyott hideg arcomon. Integettem neki, majd bementem a meleg házba.

- Hallod ez az Ashton…eléggé jó csávó lett belőle. És ahogy látom, neked is nagyon bejön az új változás.

- Berta én nem tudom mi van velem. Ma ismét éreztem az a forróságot a testemben, amit csak Hazznál éreztem. Többször is elkalandoztam a száját nézve és teljesen ledöbbentem amikor megláttam őt reggel.

- Lehet elkezdett tetszeni nem?

- Nem tudom. Lehet hogy csak össze vagyok zavarodva.

- Vagy azt nem akarod hogy bejöjjön. Te minden áron Harryt akarod látni magad előtt. Lépj túl rajta Klau.

- Szombaton a koncertjükön nekünk kell lenni a securityseknek.

- Komolyan? És el mész?

- Paul azt mondta muszáj mennem. Olyan mint ha megbuknék egy vizsgán, ha nem mennék el.

- Akkor majd messze állsz tőle és nem lesz semmi baj.

- Azt sajnos nem én döntöm el. Itt van a papír hogy hova fogok állni- guggoltam le a táskámhoz, majd kihúztam belőle a fehér lapot.

- Na hol leszel?

- Hát persze. Hát szerinted hol leszek?- mutattam a lapra- Harry ezen az oldalon van és ha ülnek, akkor meg pont ezen a részen. Nekem ez fura. Hisz Paul azt mondta hogy tudta hogy szakítottunk, de azt is mondta hogy ha lehetne elengedne, mert tudja hogy nem szeretnék menni, de még is beírt Harry közelébe. Nekem ez fura.

- Hát ezt én sem értem. Na de ez most hagyjuk is. Mit szólnál ha elmennénk futni?

- Rendben.

- Na akkor öltözz át, és akkor indulhatunk is.

Jól jött ez a kis szabad levegői futás. Ismét kiadtam magamból minden düht. Felszaladva a lépcsőn léptem be a szobámba. Megengedtem a forró vizet, majd azon nyomban le is vetkőztem. Gyorsan megmostam az izzadt testemet, majd amikor megtörölköztem, felvettem egy meleg pizsomát és befeküdtem a puha ágyba. Kinyitottam a fiókomat, elővettem a fekete könyvemet és a hátsó kis rejtett zsebből kivettem a kis cetlit, amit Harry írt nekem. Ismét rengetegszer elolvastam és most se bírtam ki könnyek nélkül. A fenébe is. Annyira hiányzik. Bertának igaza van. Túl kell rajta lépnem és ezzel én is így vagyok. De egyszerűen annyira megszerettem, hogy már az életemhez tartozik. Visszahelyeztem a kis cetlit és betoltam a fiókot. Kimásztam az ágyból, majd kisétáltam az erkélyre. Magamra tekertem egy meleg plédet és úgy néztem a világító holdat. Emlékszem, amikor a fa alatti hintaágyon ültünk Harryvel és azt mondta nekem, hogy ha hiányzik nekem, nézzek fel az égre, keressem meg a legfényesebben világító csillagot, mert az ő. Engem figyel egy csillagon keresztül. Azt is megosztotta velem, hogy ő minden este megnézi ez a csillagot, mert én jutok róla eszébe. Mert abból a csillagból is egy van, mint belőlem. A legszebb az összes csillag közül és a hozzá legközelebb álló is. A telefonom rezgett egyet. Feloldottam a telefonomat és megláttam hogy Harry egy képet posztolt. Rámentem, és egy csillagos ég volt, és alá azt írta, hogy „Ismét téged figyellek”. Istenem. Ő is most a csillagokat nézi? Hihetetlen milyen véletlenek vannak. Megfogtam a pokrócot és bementem a szobámba. Már 10 óra? Ennyire eltelt az idő?

Gyorsan befeküdtem az ágyba és lehunytam szemeimet és megpróbáltam aludni.

29.fejezet: Végleg vége

Fázni kezdek, de most ez a legkisebb bajom jelent pillanatban. Harry ismét megcsalt. Méghozzá ugyanazzal a szőke lánnyal. De miért? Miért tette ezt velem? Miért akarta hogy megbocsássak ha most megint megtette? Most azonnal haza kell mennem. Nem bírok holnap estig várni. Most azonnal tudnom kell hogy mi történik itt. Fel akarok állni, de nem bírok. Magamhoz kapom a telefonomat, amin még mindig az a szörnyű kép díszeleg. Gyorsan kilépek belőle, majd egy járatot nézek magamnak. Nem lehet igaz. 6 óra múlva indul a következő járat. Zsebembe csúsztattam a mobilomat, majd nagy nehezen felálltam. Nem akarok haza menni, de muszáj. Az összes cuccom ott van. Nem akarom hogy anyáék megtudják mi történt. Rezegni kezdett a telefonom. Berta az. Nem veszem fel. Most semmi kedvem sincs beszélgetni. Visszacsúsztattam a helyére, majd elindultam. Valamerre. A sötét utcákon sétálgatok, ami alig van csak kivilágítva. Miért történik ez velem? Miért nem lehet egy rendes életem? Mindig csak a rossz dolgok találnak meg és már nagyon elegem van. A főutcáról bekanyarodtam egy aprócska utcába. Sokáig nem is tudtam már merre vagyok, mikor megpillantottam egy ismerős táblát. Mint ha valaki követne. Hátranéztem, de nem láttam senkit. De érzem hogy van itt valaki. Felgyorsítottam lépteimet, de hallottam hogy mögöttem is gyorsulni kezdenek a léptek. Mikor már közel voltam a saját utcánkhoz, kicsit oldalra pillantottam és akkor láttam meg hogy a személy árnyéka mögöttem van. Megfogta a karomat, majd a falhoz lökött. Nem láttam hogy ki az, mert az arca le volt takarva, de tudtam hogy férfival van dolgom. Mielőtt még sikíthattam volna, azonnal lefogta a számat.

- Ha nem akarod hogy bajod essen, akkor szépen elkussolsz.

Én csak nyöszörögtem, mire közelebb nyomott a falhoz és leemelte a kezét a számról.

- Mit akar?- suttogtam neki, hisz alig bírtam megszólalni a félelemtől.

- Csak egy tanácsot adok inkább. Egy ilyen fiatal és gyönyörű lánynak mint neked, nem kéne egyedül mászkálnia ilyen sötétben.

- Azonnal engedjen el!- ordítottam rá, majd megpofozott.

- Mondtam hogy kussolj!- fogta be újra a számat és éreztem hogy a másik keze a fenekemre csúszik- Már hátulról láttam milyen szép feneked van, de most hogy meg is foghatom, hát elismerésem.

- Hagyjon békén!- kiabáltam a keze alatt.

- Majd ha kijátszottam magamat- húzódott mosolyra a szája. Ennél undorítóbb mosolyt még életemben nem láttam, mint most.

Könnyeim ismét folyni kezdtek. Eszembe jutott Harry. Bármit is tett, szeretem. Annak ellenére hogy ő nem, tudom hogy most ha itt lenne, megvédene és szétverné ezt a mocskot.

- Jajj angyalom. Nem kell sírni. Ígérem nem fog fájni- csúsztatta fentebb kezeit, egészen a mellemig. Várjunk csak. Hát hogy lehetek ilyen hülye? A táskámban van egy paprikaspray. Szép lassan a zsebébe nyúltam, de észrevette a mozdulatomat és kikapta a kezemet. Hála istennek a sprayt is húztam magammal, ezért azonnal belefújtam jó hosszan a szemébe és futni kezdtem. Olyan gyorsan futottam, mint ha az életem múlna rajta. Igazából félig-meddig így is van. Odafutottam a kapuhoz, majd kinyitottam és amikor bezártam, a hátsó ajtónkhoz futottam. Gyorsan kinyitottam, majd amikor becsuktam, nekidőltem az ajtónak és lecsúsztam. Ott ültem a hideg kövön és csak sírtam. Olyan félelmetes volt az a pillanat. Nem kívánom senkinek. Még az ellenségeimnek sem kívánnám. Soha. A lámpa felkapcsolódik és az ajtó nyílni kezd. Amikor anya meglátta hogy sírok, azonnal odajött és leguggolt mellém. Kérdezősködni kezdett, de én nem tudtam megszólalni. Felsegített a padlóról, majd felsegített a szobámba. Elmondta hogy rengetegszer hívtak és nagyon aggódtak értem. Ránéztem az órára és 9-et mutatott. El sem hiszem hogy ilyen sokáig távol voltam. Elővettem az üres bőröndömet és a ruháimat kezdtem pakolni.

- Te hova készülsz?

Na most mit mondjak? Ki kell találnom valamit. Nem mondhatom el neki hogy most mi történt és hogy miért is megyek haza valójában.

- Haza kell mennem- reméltem hogy ennyi elég lesz neki.

- Még is miért? Most jöttél haza- tévedtem.

- Haza kell mennem. Berta hívott hogy nagy baj van otthon.

- Még is mi baj van hogy este kelljen haza menned?

- Nem tudom anya, de azt mondta hogy muszáj hazarepülnöm.

- Kislányom nem csapsz be. Sötétben mászkáltál az utcán, sírva talállak meg, most meg haza akarsz menni. Nekem nem úgy tűnik hogy nem tudod mi a baj.

- Ki akarnak rúgni az iskolából- ennél jobb nem jutott eszembe.

- Hogy mi?

- Jól hallottad. Úgy hogy most azonnal haza megyek és ebben nem tudtok vissza tartani.

- Akkor én is megyek- jelentette ki, majd elém állt az ajtóba.

Nem jöhet velem. Meg tudja mi történt és ezt nem hagyhatom. Lesiettem a földszintre majd öltözni kezdtem. Mikor már a taxit hívtam volna, anya kinyomta a telefonomat és rám parancsolta hogy a mi kocsinkkal megyünk. Majd valahogy elintézem hogy ne jöjjön velem. Szeretem őt, de most nem jöhet haza. Bedobtam a bőröndöt a csomagtartóba, majd amikor kitolattunk a garázsból, teljes gázzal indultunk el Pest felé. Hátradöntöttem a fejemet, majd lehunytam szemeimet. Nem bírtam így utazni. Akárhányszor lehunytam a szememet, mindig magam előtt láttam azt a félelmetes alakot. Nem bírtam elaludni. Inkább elővettem a fülhallgatómat és megpróbáltam ellazulni. Nem sikerült. Nem bírtam másra gondolni, csak arra, hogy mi lesz ha haza érek. Mit mondjak Harrynek? Vajon ő mit fog felhozni a tetteire? Még most sem értem miért tette. Mire volt ez jó neki? Talán lehet nem is azaz ember, akinek én megismertem. Lehet ez csak egy álca volt neki. Lehet még is igaza volt Ashtonnak és csak kihasznált? Ashton. Vajon most vele mi lehet? Annyira hiányzik nekem. Rá mindig számíthattam és elmondtam neki mindent, de most hogy szerelmet vallott, félek ennek vége lesz. Ismerős helyet pillantottam meg, majd észrevettem hogy a repülőtér előtt állunk.

- Menj be, vedd meg a jegyeket, addig én keresek egy parkolóhelyet.

- Rendben. De kiveszem a saját cuccomat hogy ne kelljen azt is cipelned- szálltam ki a kocsiból. Kivettem a fekete bőröndöt, majd beléptem a hatalmas helyiségbe. Gyorsan beálltam a sorba és gondolkodtam. Meg is van hogy intézhetem el, hogy anya ne jöjjön. Sorra kerültem a pultnál, majd megbeszéltem a hölggyel a tervemet. Nagyon könnyen belement.

- Na mehetünk?- állt mellém anya.

- Baj van- fordultam felé- elfogytak a jegyek és már csak egy jegyet tudott adni a hölgy.

- Ez komoly?- fordult a vele egyidős nőhöz, aki csak bólintott.

- Sajnálom anya, de ígérem minden rendben lesz- pusziltam meg.

- Ígérd meg hogy vigyázol magadra- ölelt meg.

Gyors búcsút vettük, majd elindultam a Londoni járathoz. Minden vizsgálatot elintéztek, a kaput is megnyitották, ezért fel is tudtam szállni. Írtam egy üzenetet Bernek hogy haza megyek, de ne jöjjön ki értem. A gép felszállt, a szemeim pedig lecsukódtak.

Egy gyönyörű szempár jelent meg előttem. Ez a gyönyörű szempár a szívem választottjáé volt. Már nem olyan volt, amilyenre emlékeztem. Már nem volt olyan piros mint az enyém, és a szürke karikák és a párnácskák is eltűntek a szemei alól. Csillogtak. Csillogtak, hisz boldog volt. De nem velem. Megjelent mögötte az a szőke lány és nevettek. Rajtam nevettek. Egymás mellett álltak, majd mind a ketten arrébb álltak és megjelent köztük egy aprócska kislány. A gyerekük volt. A közös gyerekük.

- Hölgyem! Hölgyem jól van?- rángatott meg valaki. Szemeim kipattantak, majd gyorsan magamhoz tértem.

- Elnézést. Nem akartam megzavarni- kértem bocsánatot a mellettem ülő férfitől.

- Semmi baj. Csak megijedtem. Minden rendben van?

- Persze. Csak rosszat álmodtam. Semmi különös- legyintettem- Nem tudja esetleg hogy mikor érkezünk meg?

- Már megkezdtük a leszállást. Már csak perceken múlik és leszállunk- vigyorgott rám, majd tovább olvasta a magazinját. Megköszöntem neki, majd kipillantottam az ablakon. Ott van az én otthonom. Pár perc és találkozom Harryvel. El sem hiszem. Még mindig nem tudom mit mondjak neki. De igazából nekem nem kéne semmit. Neki kell elmondani az igazat. Olyan görcsbe áll a gyomrom. A férfi engem néz. Látom a szemem sarkából.

- Valami gond van?

- Nem. Elnézést- kapta el a fejét, majd tovább olvasta az újságot. Nagyon furán nézett rám. Érdekes. Hirtelen rázkódni kezdett a repülő, ami azt jelentette hogy leszálltunk. Kiöveztem magamat, majd lesétáltam a fehér lépcsőn. Gyorsan magamhoz vettem a bőröndömet, majd a kijárathoz siettem. Hát ez nem igaz. Csak most ne. Könyörgöm.

- Klaudia! Klaudia! Mit érez most? Már túl is lépett Harryn? Mi lesz most kettőjükkel?- futottak oda hozzám az újság írok.

- Hagyjanak már békén!- ordítottam rájuk, majd gyorsan beszálltam egy taxiba. Megmondtam a címet és elmentünk a helyszínről. Hogy a francba tudták meg hogy most jövök haza? Hihetetlenek ezek az újság írok. Mindenhol ott vannak és mindenről tudnak. Én nem bírnám ezt a munkát csinálni. Nem lenne szívem tönkretenni mások életét. Mindenkinek meg van a saját élete. Nem kell mindig mindenről tudni. És még ezért pénzt is kapnak. Szörnyű. Megérkeztünk a megadott címhez, majd kifizettem az utat és kiszálltam a fekete autóból. Pár utcányival arrébb álltam meg Harrytől, hisz nem akartam hogy a taxis sejtsen valamit. Nagyon hideg van és a gyomrom is nagyon görcsölt. Befordultam az ismerős utcába és már messziről tündökölt a hatalmas fehér ház. Újra és újra megjelent előttem a kép és a félelmem kezdett átmenni haragba. Itt vagyok. Nagy levegőt vettem, majd odasétáltam az ajtóhoz. Amikor ismét egy nagy levegőt vettem, megnyomtam a kis gombot. Kintről is lehetett hallani a csengő hangját és a siető lépteket is hallani lehetett. A kulcs fordulni kezdett a zárban, majd az ajtó kinyílt. Egy szál boxerben ott állt előttem. Lefagytam. Nem bírtam megszólalni. A szívem úgy lüktet, hogy már majdnem kiesik, a lélegzetemet pedig visszafojtom.

- Te meg mi a francot keresel itt?- lepett meg a kérdés. Nem ezt vártam tőle.

- Szerinted? Mi ez az egész Harry? Miért csináltad ezt velem?- kezdtem könnyezni, de erős akartam lenni.

- Ne neked álljon feljebb. Ugyan olyan vagy, mint a többi lány. Szépen eléred hogy beléd szeressek, kifosztasz, majd szépen átmész egy másik fiúhoz. Azt hittem te más vagy Klau, de tévedtem. Ugyan olyan ribanc vagy mint a többi.

- Hogy mondhatsz ilyet? Én szerettelek téged és én hülye még most is szeretlek annak ellenére, hogy megcsaltál kétszer is. Mi az hogy ribanc vagyok? Hallod te magadat Harry? És mi a jó büdös francról beszélsz? Nem is mentem át másik fiúhoz. Ne felejtsd el hogy te csaltál meg engem. Nem értelek Hazz. Itt könyörögsz nekem, hogy bocsássak meg, elhiteted velem hogy szeretsz, aztán ismét megteszed, ami miatt szétváltunk. Még is mi ez az egész?- csordult ki a könnyem. Harry egy pillanatra eltűnt, majd visszajött egy újsággal a kezében.

- Erről van szó a rohadt életbe. Azt hitted nem fog kiderülni hogy megcsalsz? Undorodom tőled. Csalódtam benned. Egy aljas ribanc vagy. Végeztem veled. Végleg- dobta nekem az újságot, majd rám csapta a fekete faajtót. Csak állok az ajtóval szemben. Nem tudok megmozdulni. Nem akarom elhinni, amit Styles a fejemhez vágott. Még is mi az hogy megcsaltam? Én sohasem csaltam meg. Leguggoltam, majd a kezembe vettem az újságot. Ezt nem hiszem el. Az újságban egy cikk volt rólam és Ashtonról. Azt találták ki hogy látszik hogy túlléptem Harryn és már van kivel randiznom. Végül egy kép volt a végén. Egy olyan kép, ami akkor készült, amikor Ash meg akart csókolni. Tényleg úgy tűnik mint ha megcsókolna, de látszik az is hogy nem. Nem hiszem el hogy Harry elhitte ezt az egészet. Felálltam és csöngetni kezdtem.

- Harry nyisd ki az ajtót!- kiabáltam hangosan és úgy ütöttem az ajtót, hogy már fájt. Nem történik semmi. Hiába csinálok bármit is, már nem fog kijönni. Úgy tűnik, végleg vége. El sem hiszem. Nem akarom elhinni hogy ilyen rossz irányba fordult az életem. Mind ezek mellett, legfőképp azt nem akartam elhinni, hogy Harry hitt az újságnak. Nem is kérdezett meg, hanem rögtön megcsalt. Talán most is itt van a lány nála? Lehet lefeküdtek? Talán ezért volt félmeztelen. Lesétáltam a járdára, majd elindultam haza. Megkértem barátnőmet hogy jöjjön el értem és vigyen haza. Elsétáltam egy kis parkba és ott vártam rá. Leültem egy padra, arcomat pedig kezeimbe temettem. Utálom az életemet. Mindennél jobban. Csalódtam benned. Olyan vagy, mint a többi lány. Egy aljas ribanc vagy. Végeztem vele. Végleg.

Újra és újra lejátszódnak bennem H szavai. Ahogy mondta nekem. Ahogy a szemeiben láttam a düht. Tudtam hogy komolyan gondolta. Elveszítettem őt. Elveszítettem egy számomra nagyon fontos embert. Szeretem őt, épp ezért fogom azt tenni, amire megkért. Békén hagyom. Végleg. Tudom hogy nehéz lesz, de muszáj ezt tennem. Túl kell rajta lépnem. Hajamat hátrasöpörtem arcomból, majd amikor feltekintettem, barátnőmet pillantottam meg, aki szinte már futott felém. Gyorsan felálltam, majd futni kezdtem. Amint odaértem hozzá, nyakába vetettem magamat. A szívem hasadt meg, amikor mondogatta hogy minden rendben lesz. Minden emlék és szó újra és újra feljött és nem bírtam ki sírás nélkül. Tudni kell hogy mindig is egy nagyon érzékeny lány voltam és ez a mai napig is így van. Még a nagyon apró dolgokon is bőgni tudok, de a mostani esetben ez természetes.

- Annyira sajnálom édesem. Mindent mesélj el ha haza értünk. Rendben?- nézett szemeimbe barátnőm. Bólintottam egyet, majd magamhoz vettem a cuccaimat és Berta után siettem. Beültem a meleg autóba, majd haza indultunk. Nagy csönd telepedett közénk. Sosem voltunk ilyen csöndbe, de most ő is az útra figyel és tudja hogy most nekem sincs kedvem most társalogni. Egy ismerős házhoz érkeztünk, mikor eszembe jutott hogy most Niall is itt van nálunk. Kivettem a csomagomat a kocsi hátuljából, majd a meleg házunkba siettem. Levettem a csizmámat és a kabátomat, majd felmentem az emeletre. Kipakoltam a ruháimat, néha megtörölve szemeimet. Kivettem a táskámból a magazint, majd a hónom alá szorítottam.

Felvettem egy meleg pulóvert, majd lementem a földszintre. Bekanyarodtam a konyhába, de csak Berta várt ott engem.

- Niall merre van?- ültem le vele szembe.

- Egy barátjával találkozott- mosolygott rám- de most mesélj. Mi volt Harrynél?

Mindent egytől egyig elmondtam neki, majd kinyitottam az újságot és megmutattam neki a képet is. Elolvasta a cikket, majd dühösen becsukta. Felállt az asztaltól, majd öltözködni kezdett.

- Hova mész?

- El kell intéznem valamit. Maradj itt. Pár perc és jövök.

- De…

- Ne haragudj- ölelt meg- de hidd el ez nagyon fontos- csukta be maga után az ajtót, majd egyedül maradtam. Hova ez a nagy sietség? Még is mi fontosabb annál, hogy egyedül hagyjon engem, ilyen helyzetben? Kíváncsi leszek rá. Leültem a nappaliba, majd tévézni kezdtem. Csupa hülyeség mindenhol. Nem hiszem el. Vajon most Ashel mi a helyzet? Fel kéne hívnom. Magamhoz kaptam a telefonomat, majd rányomtam a nevére. Hosszan csörgött, majd végül felvette. Hosszas percek után, félénken megszólaltam.

- Szia Ash.

- Helo.

- Azért hívtalak, mert megszeretném kérdezni hogy haragszol-e rám?

- Most komoly? Hát hogy haragudnék te bolond- nevetett fel- nem tetszem neked ez van. El kell fogadnom. Legalább a barátom vagy és beérem ezzel is. A lényeg hogy a közelembe legyél.

- Akkor jó- mosolyodtam el- és hogy vagy?

- Nagyon jól vagyok. Soha jobban, de komolyan- nevetett ismét a telefonba, de most furán.

- Örülök neki hogy jól vagy.

- Aha minden tök jó. Most megyek, mert jöttek a haverok. Majd holnap megyek érted. Szia- csapta le a telefont. Olyan fura volt. Mint ha nem is vele beszéltem volna. Vajon csak hazudott hogy nem haragszik rám hogy lerázzon? Ez is benne van a pakliban. Na jó. Nagyon unom magamat. Elmegyek futni. Úgy is rég voltam már és jót tenne egy kis friss levegő. Felmentem a szobámba, felvettem egy cicanadrágot, majd egy jó meleg pulcsit húztam a hosszú ujjúm fölé. Felvettem egy kötött sapkát, magamhoz kaptam a fülhallgatómat, majd elindultam a küldetésemre. Amikor becsuktam a szobám ajtaját, a lenti ajtó csapódását is meghallottam. Megérkezett Berta. Lesiettem a lépcsőn, de amikor leértem az utolsó fokra, majdnem leestem róla.

- Te mit keresel itt?- néztem rá a velem szemben álló férfira.

- Beszélhetnénk?- nézett rám sajnálkozóan.

- Szerintem már mindent megbeszéltünk. Nincs már mondandóm számodra.

- Kérlek szerelmem- lépett hozzám közelebb, de én távolodtam tőle.

- Ne hívj így, mert nem így van.

- Klau kérlek ne csináld ezt!- fogta meg kezeimet.

- Mit ne csináljak? Hagyj békén. Te is ugyan ezt mondtad. Te is Berta nem tudom miért hívtad ide. Majd mi elintézzük azt, ami ránk tartozik. Jó lenne ha mind a ketten békén hagynátok a francba- léptem az ajtóhoz, majd mielőtt becsuktam volna, még visszafordultam- Ja és a cuccaidat kérlek vidd el innen Harry és mire visszaérek, nem szeretnélek itt látni.

Jól tettem. Tudom hogy jól cselekedtem. Nem tudom most mit csinált Berta hogy Harry így vissza könyörögte magát, de nem érdekel. Túl kell lépnem rajta. Így lesz a legjobb. Bekapcsoltam egy nagyon pörgős számot, majd a park felé kezdtem futni. Imádom ahogy a hideg szél az arcomba csap. Azt, amikor becsukom a szememet és úgy érzem, repülök. Ahogy kitudom adni az idegességemet és egyre gyorsabban tudok futni. Ahogy látom magam mellet elhaladni az apró kis tárgyakat és a hatalmas házakat. Nincs jobb annál, ahogy beszívom a tüdőmnek szükséges levegőt és közben érzem azt a hideg, télies időt. Látni a kis gyerekeket, ahogy játszanak az utcáikban a sok barátaikkal és ahogy az anyukák a saját csöppségük után futnak. Annyira aranyosak, amikor elesnek és az anyukák halálra izgulják magukat hogy nem lett-e semmi baj, de eközben a kicsike meg úgy nevet, mint ha egy cirkuszban lenne. A park szélén járok, amikor kiszúrok egy remek helyet a pihenésre. Egy fűzfa alatti padra ülök le, hátradőlök, becsukom a szememet, majd teljesen ellazítom magamat. Mindent kiürítek a fejemből és egyenletesen, nagy levegőket veszek. Hirtelen lépteket hallok a közelemben.

- Elnézést, de szabad ön mellet ez a hely?- nem hiszem el. Ismerős ez a hang.

Kinyitom a szemeimet, meglátom Harryt és azonnal felállok. Megfogja a kezemet és visszaránt magához.

- Nem akarok veled beszélni. Ezen mit nem lehet érteni?- rántottam ki a kezemet.

- Csak adj öt percet. Hallgass meg kérlek.

Na jó. Meg adom magam. Nem lesz semmi bajom, ha meghallgatom. Leültem a padra, majd kérdően nézett rám.

- A te időd megy nem az enyém.

Gyorsan leült mellém, majd nagy levegőt vett és belevágott mondandójába.

- Berta átjött hozzám és elmondott mindent. Elmondta hogy Ashton nem csókolt meg, mert látta az ablakból hogy te elhúztad magad. Elmondta hogy megmondtad neki hogy te még engem szeretsz és hogy nem akarsz túllépni rajtam. Én se akarok Klau. Nagy barom voltam és amiket ott az ajtóban mondtam neked, nem gondoltam komolyan. Csak dühös voltam és minden hülyeséget mondtam. Nagyon sajnálom Klau. Én nagyon szeretlek téged és tudom hogy te is szeretsz még. Kérlek bocsáss meg nekem és kezdjünk mindent elölről.

- Azt hiszed hogy ezek után meg fogok bocsájtani? Ez most komoly? Még ha ideges is voltál, akkor se kellet volna azt mondanod hogy egy aljas ribanc vagyok. Nem bíztál bennem Harry. Rögtön az újságoknak hittél és mentél is a csajodhoz hogy lekapd. Meg se kérdeztél engem, fel se hívtál hogy egyáltalán mi is ez az egész? Komolyan kinéznéd belőlem hogy megcsalnálak azok után, amit a reptéren csináltunk? Hát én azt hittem hogy nem, de hát úgy látom tévedtem. Igen Harry szeretlek, de gondolom ismered azt a mondást hogy ha valakit szeretsz, azt el kell engedned. És én úgy érzem, hogy ennek most van itt az ideje. Felejts el engem örökre, és keress egy másik lányt, aki boldoggá tesz téged.

- De engem csak te teszel boldoggá…

- Nem Harry. Mind ketten tudjuk hogy ez nem így van. Majd találsz mást. Hidd el.

- De…

- Nincs de Harry. Vége- álltam fel- Ha vissza mennék az időbe akkor is így csináltam volna mindent, de most itt vége. Legyél boldog. Nélkülem- köszöntem el tőle, majd haza indultam. Most gyorsabb voltam. 15 perc alatt vissza is értem. Amikor benyitottam a meleg házba, levettem a cipőmet, majd mielőtt felindultam volna, Berta megállított.

- Nézd Klau én tudom hogy haragszol rám, de én csak jót akartam. Azt hittem te is ezt akarod, de ezek szerint tévedtem. Nagyon sajnálom.

- Berta semmit nem csináltál. Csak nagyon mérges voltam, de már lenyugodtam. Semmit nem vétettél, sőt legalább lezártam a dolgot.

- Szakítottatok?- tátotta el száját.

- Igen. Szakítottunk. Jobb lesz így Berta. Nagyon fáj, de ezt kellett tennem. Én így érzem jónak. Nagyon fog hiányozni, sőt már most hiányzik, de szeretem és épp ezért engedem el. Majd a suli és ti is majd elfeledtetitek velem. Nehéz lesz az első szakasz, de majd megoldom. De ha most nem haragszol elmegyek lefeküdni, mert rettentő álmos vagyok. Majd holnap beszélünk- öleltem meg.

- Nagyon erős vagy. Remélem tudod és azt is hogy büszke vagyok rád.

Rámosolyogtam, majd felsétáltam az emeletre. Gyorsan levettem a ruháimat és beledobtam a szennyesbe. Megengedtem a forró vizet, majd amikor kinyitottam a kis tükrömet, kiesett egy penge. Megfordult a fejemben valami, de nem tehetem. De végül is csak egy kicsit csinálom. Nem lesz semmi baj. Felvettem a földről a kis ezüst darabot, majd bele ültem a fehér kádba. Sokáig csak szemeztem a kezemben tartott pengével, majd amikor meghúztam az első csíkot a csuklómon, Berta kopogtatott be az ajtón. Azonnal a vízbe ejtettem a pengét, majd kimásztam a vízből és magamra vettem egy köntöst. Kimentem a fürdőszobából, majd kinyitottam az ajtómat. Niall is ott állt mellette, szóval nagyon imádkoztam hogy ne bukjak le.

- Ne haragudj ha felkeltettünk, de Ni szeretett volna elköszönni.

- Még nem aludtam. Már azt hittem köszönés nélkül mész el- nevettem fel, majd szorosan magamhoz öleltem Niallt. Berta arcára néztem, aki a csuklómat nézegette. Rá néztem én is és megláttam hogy véres a kezem. Berta a „visszajövök és megbeszéljük” nézésével rám tekintett, én pedig elhúzódtam az ír gyerektől.

- Nagyon sajnálom ami veled és Harryvel történt, de remélem nem fog megszakadni a kapcsolatunk és sokszor találkozunk még.

- Dehogy fog megszakadni. Ezután is sokszor találkozunk majd.

Ismét elköszöntem, majd Niall leindult a lépcsőn.

- Mire visszajövök, ajánlom hogy kitalálj egy nyomós okot erre- fogta meg a kezemet, majd a barátja után ment. Nagyon mérges. Becsuktam az ajtómat, majd bezártam. Most nincs kedvem erről beszélni. Felnőtt vagyok és azt csinálok amit akarok. Tudom hogy jót akar nekem Ber, de ez most az én dolgom. A pengét kivettem a vízből, majd visszaraktam a kis szekrényembe. Lemostam a kezemet, majd rátekertem egy törölközőt. Bementem a gardróbomba. Valami megváltozott. Hát persze. Harry elvitte a cuccait. Amikor a kis székre pillantok, észreveszek egy apró cetlit.

Nagyon sajnálok mindent. Nagy marha voltam, tudom. Ha visszaforgathatnám az időt, esküszöm hogy nem így tettem volna. Köszönöm ez a remek szerelmet neked, és köszönöm hogy megtanítottál élni és boldognak lenni. Remélem azért még láthatlak téged és remélem egy nap rendbe jön köztünk minden. Nagyon szeretlek Smith és csak annyit kérek hogy vigyázz magadra. Találj egy olyan fiút, aki szeretni fog téged és a tenyerén hordoz majd. Köszönök mindent, Styles x.

Arcomon folyni kezdtek a könnyek, de gyorsan letöröltem őket. Felvettem egy combig érő felsőt, majd a levéllel együtt bebújtam az ágyamba. Újra és újra elolvastam, mire a szemeim teljesen feldagadtak. Elraktam a kis levelet a fekete könyvembe. Kezembe vettem a telefonomat, majd beléptem a galériámban. Csomó kép rólam és róla. Mikor már harmadszorra érek a sor végére, elkezdtem kitörölni a képeket. Egyetlen egyet hagytam meg. Még pedig azt, amikor még a ruhaboltban először találkoztunk. Ezt az emléket, bármennyire is fáj visszagondolni rá, nem akarom kitörölni. Még is csak egy emlék az életemből. Leraktam az éjjeli szekrényre telefonomat, majd jobb oldalamra fordultam, becsuktam szemeimet és megpróbáltam elaludni.

28.fejezet: Otthon, édes otthon

A lélegzetem megállt, a szívem pedig hevesebben dobogott, mint valaha. Nem bírtam megmozdulni. Földbe gyökerezett a lábam. A keze még mindig a vállamon van és a testemben ismét érzem azt a forróságot, ami már hetek óta kialudt. Ez biztos csak egy álom. Hisz neki Amerikában kéne lennie. Lassan egy lépést tettem lábammal, majd megfordultam és megpillantottam őt. Megpillantottam azt a személyt, aki megváltoztatta az életemet. Ahogy belenéztem élénkzöld szemeibe, észrevettem benne a fájdalmat. Ő is olyan rosszul néz ki, mint én. Szemei olyan pirosak, mint az enyémek és neki is nagy karikák vannak a szemei alatt, mint nekem. Látom rajta hogy ő is úgy le van döbbenve, mint én. Vajon mi járhat most a fejében? Nem tudja mit csináljon, ahogy én sem. Szólásra nyitotta száját, majd azonnal össze is csukta. Könnyek jelentek meg szemeiben, amitől az enyémek is kezdtek előbújni. Karjait lassan széttárta. Tudom hogy rosszul cselekszem, de szükségem van rá. Nagy gyorsasággal odavetettem magam, nehogy meggondolja magát. Istenem de hiányzott már. Olyan szorosan ölel magához, hogy tudom én is hiányoztam neki. Hiányzott az illata. Ahogy a mellkasán pihentetem arcomat, hallom szívének a dobogását. Olyan szapora, mint az enyém. És ez a bizonyos mellkas is hiányzott. Rossz volt nélkül aludni. Egyszer csak azt veszem észre, hogy egy hatalmas puszit hagyott hajamon. Lassan elhúzódtunk egymástól, mire Harry arcomat a kezei közé vette. Ujjával letörölte könnyeimet, majd az arcomba lógó hajtincsemet a fülem mögé simította. Homlokát az enyémek támasztotta. Elhúzódjak vagy élvezzem ki ezt a pillanatot?

- Nagyon hiányoztál- súgta oda, hogy csak én halljam. Nem tehetem ezt vele. Elhúzódtam tőle, mire értetlenül nézett rám.

- Hogy-hogy itt vagy? Nem Amerikában kéne lenned?

- Most hazajöttem hétvégére a családhoz. És te mit keresel itt?- lépett közelebb hozzám.

- Haza megyek.

- Hogy mi? Örökre?- arca azonnal aggodalmasságba váltott.

- Nem dehogy. Csak hétvégére- fogtam meg bőröndömet.

- Klau én mindent nagyon sajnálok, de…

Magyarországi járatunkra váró utasainkat értesítjük, hogy a beszállás elkezdődött.

- Mennem kell Harry. Ígérem, majd megbeszélünk mindent- indultam el, de Styles utánam kapott és visszahúzott a kezemnél fogva.

- Szeretlek. Ezt sose felejtsd el.

- Szia Harry- fordultam meg, majd olyan gyorsan szedtem a lábaim, hogy majdnem elestem. Nem akarok előtte összetörni. Nem lehet. Erősnek kell lennem. Amikor visszanéztem, ő még mindig ott állt. Ismerős ez a helyzet.

Gyorsan megkerestem a 22-es széket, és gyorsan leültem. Kiengedtem azt, amit a reptéren visszatartottam. Jó volt, de egyben rossz is hogy most annyi idő után láttam őt. Rossz volt látni rajta azt a fájdalmat, amit rajtam is lehetett, de viszont ismét azt a megnyugvást éreztem, ami oly rég nem látogatott meg engem. Egy kis fiú és egy aranyos nő ült le mellém, ezért gyorsan letöröltem könnyeimet. Beöveztem magamat, majd a fülhallgatómat elővettem és egy régi kedvencemet kezdtem el hallgatni. A fejemet az ablaknak döntöttem és felülről csodáltam a csodálatos, kivilágított Londont. Hiányozni fog, de most jó lesz egy kicsit hazamenni. Mikor már majdnem elaludtam, egy aprócska kezet éreztem a vállamon. Kikaptam a fülhallgatómat és a szőke kis fiúra pillantottam.

 - Miért sírsz?

Micsoda? Nem is vettem észre hogy sírok. Milyen aranyos egyem is meg. Szőke haján fénylik az összes kis lámpa, zöld szemei pedig úgy csillognak, mit a gyémánt. Hasonlít valakire.

- Csak egy szomorú számot hallgattam. Semmi baj nincs- mosolyogtam rá, majd egész testemmel felé fordultam.

- Anya is mostanában nagyon sokat sír. Akkor ő is ezért?

- Hát ezt nem tudom sajnos.

- Nincs kedved játszani velem? Anya elaludt és unatkozom.

- Dehogy nem. Mit szeretnél játszani?

- Ismered azt a játékot, hogy találd ki mire gondoltam?

- Hogy ne ismerném. Szeretnéd kezdeni?

Bólintott egyet, majd belevágtunk a játékba. Mit ne mondjak. Elég okos ahhoz képest, hogy 5 éves. Nagyon nehéz ellenfél és nagyon agyafúrt. Olyan dolgokra gondolt, hogy alig bírtam kitalálni. Amikor befejeztük a játékot, nagyon sokat mesélt magáról és valami kislányról, akibe halálosan szerelmes. Ők is itt laknak Londonban, csak hazajönnek a nagyszüleihez. Én is sokat meséltem neki, hisz megkért rá.

- És neked van szerelmed?- ennél a kérdésnél lefagytam.

- Hát csöppség ez a téma most nagyon bonyolult.

- Elárulhatok neked valamit?- hajolt közelebb hozzám.

- Persze. Cipzár van a számon.

- Nagyon kell pisilnem- hangosan felnevettem, majd nagy nehezen keresztül másztunk az anyukáján, hogy kijussunk a mosdóba. Alig egy percet álltam a kis fülke előtt, mikor kinyílt az ajtó.

- Siker- kacsintott rám, mire ismét felnevettem. Felvettem kezeimbe, mire egy hangos kiáltást hallottam az utastérről.

- Segítség! Valaki elvitte a fiamat!- amikor közeledni kezdtem a nőhöz, akkor vettem észre, hogy James anyukája az. Gyorsan odaléptem, mire megfordult és amikor kivette a kezemből Jamest, egy hatalmas pofont adott.

- Még is hogy képzelte, hogy elviszi a gyerekemet? Maga nem normális.

- Már elnézést, de én csak a mosdóba vittem ki a kisfiút, mert ön aludt és nem akartuk felkelteni.

- Igaz ez James?- a kisfiú csak bólintott- Nagyon sajnálom. Csak olyan ideges vagyok és azt hittem megint elvitte valaki. Nagyon sajnálom ne haragudjon rám.

- Semmi baj- ültem le a helyemre- de hogy érti azt, hogy megint elvitte valaki? Persze csak ha nem veszi tolakodásnak.

- A férjem. Válásban vagyunk épp, mert megcsalt. Valamelyik nap amikor haza értem, nem volt otthon James. Sehol sem találtam, majd amikor felhívtam az apját, azt mondta, hogy vele fog most már lenni és hogy felejtsem el. Hívtam a rendőrséget és pont a repülőtéren kapták még el.

- Jézusom. Nagyon sajnálom- öleltem meg a fiatal lányt.

- Ne haragudj még egyszer. És a pofonért is ezer bocsánat.

- Semmi baj. El van felejtve- mosolyogtam rá.

Kérem kapcsolják be öveiket, mert megkezdjük a leszállást.

El sem hiszem hogy már itthon vagyok. Olyan rég voltam itthon és most újra láthatom a családomat. A kerekek az aszfalthoz értek, majd szép lassan leállt a repülőgép. Magamhoz vettem a cuccaimat és Jamessel és az anyukájával együtt szálltunk le a gépről. Oda mentem velük a csomagokért, majd szembe álltak velem.

- Ne haragudj még egyszer azért az incidensért. Nagyon röstellem.

- Tényleg semmi baj. Megértem hogy félted a fiadat. Vigyázzatok magatokra- öleltem meg, majd leguggoltam Jameshez.

- Találkozunk még?

- Anyukáddal megbeszéltük, ha mind a ketten Londonban leszünk, majd összeülünk egy ebédre vagy valamire. Rendben?- James bólintott- Vigyázz magadra tökmag- borzoltam bele szőke hajába, majd szorosan magamhoz öleltem.

- Szurkolok hogy te is megtaláld a szerelmedet- súgta fülembe.

- Rendben- nevettem el magamat, majd egy aprócska puszit hagyván az arcára, elindultunk a saját utunkra. Amikor kiérek a nagy előtérbe, egy hatalmas lány csoport van a reptéren. Ez meg mi? Amikor meglátnak, odafutnak hozzám, majd mindannyian megölelnek. Szóval rajongók. Mindenkin egyen felső van, amire az van ráírva, hogy szeretnek és mellettem lesznek. Nagyon jól esett. Látszik hogy hazaérkeztem. Tényleg igaz a mondás. Mindenhol jó, de legjobb otthon. Csomó képet csináltam velük, és amikor elköszöntem tőlük, azt mondták, hogy maradjak erős és a magyar fanokra mindig számíthatok. Gyorsan leintettem egy taxit, majd amikor megtudta hova kell mennie, rátaposott a gázra és Kiskunfélegyháza felé vettük az irányt. El sem hiszem hogy már mindjárt otthon vagyok. A lányok a reptéren, nagyon aranyosak voltak. Alig hittem a szememnek, mikor megláttam őket. Annyira szeretem őket és annyira jól esik hogy segítettek nekem.

- Otthon, édes otthon- álltam meg az ajtónk előtt.

Jó hosszan megnyomtam a csengőt és alig telt el pár másodperc, a kulcs fordulni kezdett a zárban. Lassan nyílni kezdett az ajtó, mikor anya, mosolygós arcát láttam meg. Nagy sebességgel vetettem kezei közé magamat, majd sírni kezdtem. Annyira hiányzott már. Hallottam ő se bírta ki sírás nélkül, de még a vállamon is éreztem a könnycseppjeit. Hosszú percekig álltunk az ajtóban, mikor apa is megjelent anya mögött. Átestem karjaiba és olyan szorosan ölelt magához, mint még sosem. Hiányzott neki a legkisebb lánya. Végül megfogta a cuccomat és bementünk a meleg helyiségbe. Levettem a kabátomat, majd a csizmámat és felvittem a bőröndömet a régi szobámba. Amikor kinyitottam az ajtót, egy kép szúrta ki a szememet. Harry és az én közös képem ott van egy keretben az íróasztalom közepén. Lassan odaléptem, majd a kezembe vettem. Végig simítottam ujjamat az arcán, majd ráhullott a könnycseppem a tiszta üvegre és végig folyt azon. Leguggoltam, mert éreztem nem bírok tovább állni. Sírni kezdtem. Körbenéztem a szobában és feljöttek a régi szép emlékek. Ahogy felkeltünk reggel és Harry egy csókkal üdvözölt, ahogy visszaaludt, míg én készülődtem, majd amikor bebújtam alá. Ahogy elmentünk sétálni a városban, és ahogy bemutattam a családomnak. Minden.

- Kislányom!- guggolt le mellém anya- kincsem ne sírj- ölelt magához.

- Nagyon fáj anyu.

- Tudom édesem. De azt is tudom hogy erős vagy és túl fogsz lépni rajta.

- De anya én szeretem. Nem akarok túllépni rajta. Vissza akarom kapni a szívemet.

- Mi itt vagyunk neked. Meglátod minden rendben lesz.

Ott ültünk a fehér szőnyegen és csak az én sírásom hallatszódik az egész épületben. Pár perc után összeszedem magam és anya segítségével kipakolom a ruhákat. Ezután lemostam az arcomat és lementünk a nappaliba. Mikor beléptem a tágas helyiségbe, megpillantottam bátyámat. Nos igen. A bátyám. Kiskorunkban sosem jöttünk ki egymással. Az iskolában se köszöntünk egymásnak és mindig megkérdezték, hogy ennyire rosszba vagyunk. Rossz volt látni, hogy mindenki olyan jól kijön a bátyjával, mi meg szinte nem is néztünk egymásra. Majd amikor egyre kevesebbet találkoztunk, egyre erősebb lett a kapcsolatunk és most már mondhatom, hogy erősebb lett, mint valaha. Odaszaladtam hozzá és szorosan megöleltem őt.

- Hé húgi! Vigyázz, mert megölsz engem- nevetett fel, majd egy puszit hagyott homlokomon.

- Bocsánat, csak hiányoztatok- húzódtam el tőle, de ő visszarántott. Sokáig csak így álltunk, majd leültem mellé a kanapéra.

- Figyelj Klau! Még most az elején le szeretnék tisztázni veled valamit- szólalt meg apa.

- Jajj apa kérlek ezt most ne- szólalt meg tesóm.

- De fiam ezt most kell.

- Miről van szó?- nézek kettőjükre értetlenül.

- Arról, hogy holnap, én is megyek veled Londonba.

- Ne értsd félre apa, mert szeretlek, de miért jönnél velem Londonba?

- Hogy móresre tanítsam azt a popsztárt- nagyot nyelek, mert tudom, Harryre gondol.

- Apa erre semmi szükség. Felnőttek vagyunk és meg tudjuk ezt oldani. Úgy hogy nem kell velem jönnöd.

- De igen is veled megyek, mert ezt nem ússza meg szárazon.

- Apa értem én hogy a kicsi lányod vagyok és meg akarsz védeni a szerelmi csalódásoktól, de nem. Nem jössz velem.

- De igen is veled…

- Apa…kérlek…ezt most hagyjuk jó?- szólt közbe bátyám, mire halkan megköszöntem neki.

- Moncsi hol van?- váltottam át gyorsan egy másik témára.

- Otthon vannak. Az esküvőt tervezgetik és azt üzenik hogy majd menj át hozzájuk délután.

Bólintottam, majd ismét egy másik témába kezdtünk bele. Elmeséltem anyáéknak hogy remekül megy a suli és Ashtonról és Melissáról is meséltem nekik, hogy milyen jó barátaim. Természetesen Ashton váratlan szerelmi vallomását nem említettem. Vajon mi lesz, amikor újra látjuk egymást? Kínos lesz a dolog köztünk és elveszítem őt is, vagy meg tudjuk oldani és barátok maradunk? Ashton nagyon fontos nekem, hisz már olyan szinte, mint a bátyám. Remélem meg tudjuk majd beszélni a dolgokat és minden olyan lesz köztünk, mint eddig. Apa is nagyon sokat mesélt, hogy mik történtek itthon, amíg én olyan távol voltam és azt is elmesélte, hogy eltudnak jönni hozzám karácsonyra. El sem hiszem már csak pár hét és elkövetkeznek az ünnepek. Hamarosan újévet kezdünk, ami remélem sokkal jobban fog kezdődni, mint ahogy majd ez az év véget ér. Harry ajándéka még ott lapul a szekrényem alján és fogalmam nincs, hogy mi legyen vele. Vajon addigra minden rendben lesz köztünk? Vagy erről ne is álmodjak? Jó értem én hogy valamilyen szinten rajtam múlik az egész kapcsolatunk, de ha Harry nem ad egy épp magyarázatot arra, amiért csókolózott azzal a lánnyal, akkor nincs is miről beszélnünk. Minden nap, minden percben megjelenik előttem az a kép, ahogy hosszú ujjait a lány szőke tincsei közé bújtatta el, nyelvével pedig az ő szájában talált búvóhelyet és nem az enyémben. Mennyei illatokat érzek odakintről és amikor meglátom az üvegajtón keresztül, hogy anya árnyéka közeledik, rögtön tudtam hogy az ebéd már tálalva. Így is volt. Mindenki felállt a fehér kanapéról, majd kisétáltunk a hatalmas ebédlőasztalhoz. Mindenki leült a saját, megszokott helyére és én csak tátott szájjal szemeztem a finom ételekkel. Anya nagyon kitett magáért. Először egy kis finom gyümölcslevessel telítettem meg a pocakomat, majd csirkemellet ettem egy finom majonézes kukorica salátával. Mennyei volt az ebéd és mint mindig én fejeztem be először. Kiskoromban Tibivel folyton versenyeztünk ki fejezi be hamarabb az ebédet, vagy a vacsorát, hát visszatekintve nagyon szoros küzdelem volt. Felálltam az asztaltól, majd megmostam a kezemet és az egész finomságokat leöblítettem egy jó hideg pohár vízzel.

- Anya megharagudnátok, ha most mennék át Moncsiékhoz?

- Dehogy. Menj csak nyugodtan. Emlékszel még hogy hol laknak ugye?- mosolyodott el anya, amit viszonoztam neki. Gyorsan magamhoz vettem a fülhallgatómat, felvettem a meleg kabátomat és hozzá egy jó meleg sapka, sál és kesztyű sem maradhatott el. Bedugtam fülembe a hangos zenét és teljesen átadtam magamat egy ismerős dallamnak. If I Could Fly. Mióta Harry elmondta hogy ezt a számot nekem írta, azóta teljesen máshogy reagálok rá. El sem hiszem hogy ez a gyönyörű dal, rólam szól. És ha ez még nem is lenne elég, az új albumon is rajta van és egy csomó ember hallgatja a rólam szóló remekművet. Azt hittem ha eljövök otthonról elszabadulok attól a sok fájdalomtól, de rosszul hittem. Így csak rosszabb. Egyedül érzem magam és fura, mert idegennek érzem ezt a helyet. Annyi minden odaköt Angliához, hogy már azt tartom otthonomnak, ezt pedig egy idegen országnak. Elővettem zsebemből egy zsebkendőt, majd miután megtöröltem szemeimet és összekaptam magamat, megnyomtam a kapucsengőt. A kutyák már el is kezdtek ugatni, majd nem sokkal utána sógorom hangját hallottam meg, ahogy elcsitítja a kutyákat. A kapu zárának kattanását hallottam, majd kinyílt az aprócska kis kapu. Köszöntöttem testvérem vőlegényét, majd amikor már üdvözöltem mind a két kutyát, befáradtunk a meleg helyiségbe. Olyan rég voltam itt. Kiskoromban, amikor nővéremék ideköltöztek, szinte majdnem minden napomat itt töltöttem és még néhányszor itt is aludtam. Levettem a havas csizmámat, Zoli pedig felakasztotta a kabátomat.

- Hallottam mi történt és nagyon sajnálom- kísért be a konyhába, ahol nővérem épp valami finomságot készített.

- Én is sajnálom, de ez van.

- Húgicám!- kiáltott fel testvérem és rögtön lerakta kezéből a konyharuhát, majd odaszaladt hozzám és szorosan magához ölelt.

- Én is örülök hogy látlak, de ha megkérhetlek ne fojts meg, mert még élni akarok- nevettem el magamat.

- Jól van na…csak annyira hiányoztál.

- Ti is hiányoztatok nekem. Hogy vagytok?- ültünk le az asztalhoz.

- Nagyon jól megvagyunk. Nagyon tervezgetjük az esküvőt. Szinte minden nap, minden percben evvel foglalkozunk. El sem hiszem hogy ezen a nyáron már össze is fogunk házasodni- örvendezett nővérem- és veled mi a helyzet? Hogy-vagy? Mi történt most veled és Harryvel?

Ahogy feltette ezt a kérdést, a gyomrom hirtelen kislabda méretűre összeugrott. Moncsival mindent megbeszéltünk és ez most is így van, de nagyon fáj most erről beszélnem. Még túl frissek a sebek, főleg hogy pár órája még egymás karjaiban voltunk.

- Hát most egy ideig külön váltunk- nyögtem ki nagy nehezen.

- Egy ideig?

- Azt hiszem én most magatokra hagylak. Jobb ha ezt most csak a két testvér beszéli meg- állt fel a vőlegény és kisétált a nappaliba.

- Na mesélj csak el mindent.

- Kérlek Moncsi ne kelljen. Még mindig nagyon fáj és alig tudok róla beszélni.

- Én megértem, de hidd el jobb lesz, ha valakinek kiöntöd a szívedet- fogta meg a kezemet- És azért vagyok én is, hogy meghallgassalak és segítsek neked.

- Jó rendben- adtam be a derekamat- Szóval ez úgy volt, hogy elmentem vele Amerikába, hogy részt vegyek két koncerten, egy díjátadón és egy interjút is csináltak velünk. Nos az első koncert remekül sikerült, ahogy a díjátadó és az interjú is. Nagyon jól éreztem ott magamat és nagyon jó volt mellette lenni. Aztán elérkezett az utolsó koncert, ahol szinte az egész csarnok kinyilvánította azt, hogy engem mennyire nem szeretnek és ezt Harry szeme előtt. Nem is nagyon foglalkoztam vele, mert erős akartam lenni Hazz miatt. De egyszer, amikor az egyik szerelmes számot énekelte Harry, egy rajongó odakiabálta nekem, hogy ezt nem nekem énekli és húzzak haza- itt testvérem szeme olyan nagyra tágult, mint még soha- Itt összetört a mécses és gyorsan hátrafutottam az öltözőbe. Rájöttem hogy a lánynak valamilyen szinten igaza van és nem illek én Harryhez. Hisz ő szupersztár én meg csak egy rajongó. Tudtam hogy hiába szeretem Harryt, el kell engednem, ezért úgy döntöttem hogy elindulok a repülőtérre. A koncert után gyorsan kimentünk volna, de most Berta utánam jött és hamarabb kimentünk. Köszönés nélkül akartam haza menni, amit már így visszagondolva nagyon hülye ötletnek tartok. Bertával már majdnem felszálltunk a gépre, mikor Harry odafutott hozzám. Utánam jött. Elmondtam neki hogy jobb lesz nekünk egymás nélkül, de ő nagyon ellenezte hogy itt legyen vége a kapcsolatunknak. Nagyon győzködött engem, majd megígértem neki hogy gondolkozok rajta, csak egy kis időre van szükségem. Felszállt a repülőgép, majd amikor megérkeztünk a londoni reptérre, egy üzenetet küldött hogy ő nem csalt meg, és az amit láttam, az nem annak látszik, aminek én hiszem. Ekkor felnéztem twitterre és egy olyan kép fogadott hogy egy másik lánnyal csókolózik. Majd amikor én kórházba…- hallgattam el, mert eszembe jutott hogy erről nem tudnak semmit.

- Micsoda? Te kórházban voltál?

- Csak azért mert rosszul lettem…semmi komoly- hazudtam neki. Sosem hazudtam még neki, de azt hogy bántottam magam, még gyermekkoromban is, azt sosem tudhatja meg.

- Na folytasd- hála az égen hogy nem kérdezget a kórházról.

- Szóval utánam jött és próbált győzködni, hogy beszéljem meg vele, de nem volt erőm és nem tartottam megfelelőnek a pillanatot.

- És most mi lesz?

- Fogalmam nincs. Megígértem neki hogy amint vége van a turnénak, megbeszélhetjük a dolgot.

- És te hogy érzed? Meg tudsz neki bocsájtani?

- Én úgy érzem már megbocsájtottam neki, de azért kíváncsi vagyok az érveire. Meg ott van az a kép, ami mindig megjelenik előttem. Egyszerűen nem bírom kiverni a fejemből.

- Hát figyelj. Én most a legszívesebben kiherélném, mert bántotta a húgomat, de nem fogom. Tudom milyen fontos neked és mellette boldognak láttalak. Azt tanácsolom, hogy majd ha megbeszéltétek, akkor törd a fejedet azon hogy megbocsáss-e neki, vagy ne.

- Igazad lehet. Köszönöm szépen- öleltem meg.

Már hét óra van. Moncsi remek vacsorát készített nekünk és be kell valljam hogy most nagyon sokat ettem. Elköszöntem tőlük és megbeszéltük, hogy holnap ebédre jönnek anyáékhoz, szóval ott tudunk még találkozni, mielőtt hazamegyek. Felvettem a csizmámat, majd a kabátomat és egy hatalmas öleléssel elköszöntem tőlük. Mikor már a sarkon tartottam, a zene elhalkult és Berta arca jelent meg a telefonom kijelzőjén.

- Szia.

- Ajj Klau annyira sajnálom. Nem értem Harryt hogy tehette ezt megint. Annyira sajnálom.

- Vá-vá-várj. Miről beszélsz? Mit csinált Harry?- szorult össze a hasam.

- Várjunk. Te nem láttad még?

- Még is mit?

- Úr isten.

- Elárulnád már végre hogy mi van?

- Harry…

- Mi van vele?- szinte már ordibáltam a telefonba.

- Harry ismét csókolózott azzal a szőke lánnyal- halkult el a hangja.

Nem. Ez biztos valami vicc. Hisz mikor még eljöttem, egymás karjaiban voltunk, s láttam rajta hogy rosszul van. Azt mondta szeret. Nem lehet hogy megint megtette.

- Ezt- nyeltem egy nagyot- Ezt honnan veszed?

- Nézd meg Twitteren. Később majd visszahívlak, ha már láttad. És Klau. Nagyon sajnálom és kérlek ne csinálj hülyeséget- gyorsan kinyomtam a telefont és rámentem a hírportálra. Persze hogy most lassul le a net. Gyorsan rámentem az #OhNoHarry világtrendre és rámentem az első képre. A képen csak Harry van, de akivel épp beszélget, az ki van takarva.

Gyorsan rámentem egy másik képre és vártam hogy betöltődjön.

- Haladjál már a rohadt életbe!- kiabáltam a telefonomnak. Amikor már feladtam volna, a kép betöltődött. A telefonom kiesett a kezemből a hideg aszfaltra, én pedig térdel a hideg hóba estem. A könnyem folyni kezdett, ami szintén a hóra csöpögött. Ez nem lehet igaz. Harry ismét megtette.

Sziasztok Liverek!
El sem hiszem hogy ezt írom le, de ma 1 éves a blog. 
Ma 1 éve kezdtem bele az írásba, amit a mai napig nem bántam meg.
Ma 1 éves Klarry története és ma van 1 éve, hogy titeket is megismerhettelek.
Nagyon köszönöm hogy velem vagytok és segítetek nekem, ha bármi baj van és azt a sok jó és szép visszajelzést is nagyon köszönöm. 
Azt kívánom a blog szülinapján, hogy váljon valóra minden álmotok, kívánságotok és a legboldogabb emberek legyetek a világon.
Nagyon szeretlek titeket és remélem hogy tetszett az új fejezet.
Love as always.
KlauS x. 

27.fejezet: Váratlan vallomás

A hét nagyon lassan telt el. Miután beszéltem telefonon Harryvel, már nem hív engem. Bármennyire is furán hangzik, de hiányzik hogy amikor ránézek a telefonra, az ő nevét látom. Tudom hogy én kértem hogy ne hívjon, de már a szívem mélyén megbántam. Az egész hét nagyon fárasztó volt és örülök hogy péntek van. Végre lazíthatok. Gyorsan kiszálltam az ágyból, amikor megláttam hogy dél van. Lesiettem a konyhába és az asztalon ott gőzölgött a finom kávé. Berta gondolt rám. Mivel neki öt napos a suli, ő most épp tanul valami új okosságot. Mivel lassan már ebédelnem kéne, biztos meghozták az újságot is. Kinyitottam az ajtót és kisétáltam a postaládához. Valami fura zajt hallottam. A másik oldalon lévő háznál, van egy hatalmas bokor és ott mozog valami. Biztos valami kóbor kutya. Vagyis azt hittem. Mielőtt becsuktam volna az ajtót, megláttam hogy egy paparazzi ugrott ki a bokor mögül. Remek. A jövő heti újságban már benne is leszek. Leültem az asztalhoz és olvasgatni kezdtem. Közben egyszer-kétszer beleszürcsöltem a kávémba, de aztán folytattam az olvasást.

Amikor a következő oldalra lapoztam, egy név szúrta ki a szememet. „One Direction”

Csak arról volt szó hogy mostanában milyen eseményeken vesznek részt. Ma lesz nekik egy interjújuk. Már most érzem hogy Harryre rá fogják zúdítani az összes kérdést, ami hozzám kapcsolódik. Meg kell néznem. Meg kell néznem hogy van és látnom kell hogy mit érez. Összehajtom az újságot, majd a pultra teszem. Felmegyek az emeletre és felöltözöm. Épp amikor már a felsőmet húztam fel, akkor kezdett el csörögni a telefonom. A szívem mélyén reménykedtem hogy Harry az, de nem. Ash nevét láttam meg a kijelzőn.

- Szia- szóltam bele halk hangon.

- Jó reggelt álomszuszék. Hogy-vagy?

- Köszönöm jól. És te? Mit csinálsz?

- Most semmit. Épp ezért is gondoltam arra, hogy elvinnélek ebédelni. Van kedved?

- Hát nem is tudom- lassan kezdődik az interjú és ahogy mondtam megszeretném nézni- még be kell pakolnom estére, meg nem is vagyok éhes.

- Ajj tényleg…te ma este mész haza. Akkor mit szólsz, ha vacsora lenne?

Sokáig gondolkoztam. Vajon elmenjek vele? Hisz ez csak egy baráti vacsora. Semmi több.

- Rendben. De akkor 10-re haza hozol- nevettem fel.

- Értettem főnök asszony. 7-re ott leszek. Szia.

- Helló- tettem le a telefonomat. Igazából már rég bepakoltam, csak nem akartam elmondani Ashtonnak hogy Harryt akarom látni. Tuti ne engedte volna meg. Megfogtam a bőröndömet és levittem az ajtóhoz. Végül is egy kis időt spóroltam vele hogy most lehoztam. Bekapcsoltam a televíziót, majd a konyhában beraktam egy kis pattogatott kukoricát. Már csak 10 perc és kezdődik. Jól teszem én hogy megnézem őt? Igen. Jól döntök. Látnom kell őt. Mire visszaérek a konyhából a popcornnal, egy fiatal nő már köszönti is a nézőket. El sem hiszem hogy ezt teszem. Egy kicsit mesélt a fiúkról és beszámolt hogy milyen tervek várnak rájuk. Mikor végzett a bevezetéssel, a kamera a fiúkra irányult. Uram isten. Ott van. A gyomrom hatalmas görcsbe állt és a szívem szinte a torkomban dobogott. A fiúk vigyorogva köszöntötték a rajongóikat, de Harry nem mosolygott. Megfájdul a szívem hogy így kell látnom őt.

- Nos fiúk! Hamarosan vége van a turnénak és következnek az ünnepek. Hogy tervezitek el a szüneteteket? Mit fogtok csinálni?- tette fel első kérdését a fiatal, szőke lány.

- Természetesen a családdal és a barátokkal fogjuk megünnepelni a sok ünnepet. Nagyon várjuk a szünetet, hisz ez az év is nagyon lefárasztott minket és ránk fér már egy kis pihenés. Természetesen a szünetben is fogunk találkozni a srácokkal és úgy terveztük hogy a szilvesztert is együtt töltjük- szólalt meg Liam.

- És te Harry? Nagyon híres vagy arról, hogy még szünetekben is Amerikában szoktál lenni. Most is ezt tervezed?

Szegény Harold. Alig bír megszólalni és ez a nő még direkt rátesz egy lapáttal hogy őt kérdezgeti.

- Nem- köszörülte meg a torkát- Most csak is Angliában leszek a családommal és az ismerősökkel. Nagyon sok elintézni valóm van otthon és ezt most el szeretném intézni.

- Niall? Neked mik a terveid?

Ber manója elmondta hogy ő is otthonra tervezte a szünetet, majd Tommo is megismételte az előtte szólókat. Ezután áttértek az új albumra és arról kezdték el őket kérdezgetni. A fiúk elmondták hogy szerintük ez az album most teljesen más mint az eddigiek. Sokkal felnőttesebb hangzása van és ebben az albumban van a legtöbb munkájuk. Nagyon örülnek neki hogy a rajongóknak is nagyon tetszik az új album és annak is örülnek hogy már a listák elején van több mint 40 országban is. Azt is elmesélték melyik száma kedvencük az új albumról. Liamnek a Long Way Down, Louisnak a Love You Goodby, Niallnek a Temporary Fix és végül Harrynek az If I Could Fly. A fiatal lány mint ha a gondolatimba olvasna, mert megkérdezte a fiúktól hogy miért pont ezek. Nagyon jó érveket mondtak. De most jön Harry.

- Ezt a számot te írtad Harry igaz? Miért pont ez a kedvenced? Hogy jött létre ez a dal?

Ismét megköszörülte a torkát. Mindig ezt szokta. Látom rajta hogy próbál erős lenni, de én észreveszem hogy össze van törve. Miattam.

- Igen én írtam- nagy levegőt vesz, majd folytatja- Ez a dal számomra más, mint az eddigi számaink. Benne van minden érzelmem és ebben segítségemre volt egy személy is. Ha az a személy nem lett volna, akkor lehet hogy ez a szám most nem lenne- Várjunk csak…hogy mi?- Azt hiszem nem árt ha tudják a rajongóink hogy ez a szám azért különbözik a többitől, mert ez címezve van. Ezt a számot egy csodálatos személynek címeztem, de ezt ő nem tudja, egészen máig- Ismét nagy levegőt vesz, beletúr a hosszú tincsei közé és folytatja- Nagy változásokon mentem át az elmúlt hónapokban és ezt annak a személynek köszönhetem. Természetesen ezt a változást jó értelembe kell érteni. Nagyon sok mindent tanulhattam ettől a személytől és ezt innen köszönöm neki. Ez a dal, az én köszönetnyilvánításom. Hisz ő boldoggá tett engem és úgy gondoltam én ezt egy dallal köszönöm meg neki. Ami csak neki szól. Senki másnak.

- Ha jól sejtem ez a személy Klaudia?- a szívem hevesebben kezdett dobogni, mint eddig és levegőmet visszafojtva várom a választ. Styles szeme könnyes. Édes istenem. Az én szemem is homályosodni kezd, és érzem ahogy a sós és hideg könny kicsordul a szememből, majd végiggördül hideg arcomon.

- Igen- jelenti ki határozottan én pedig teljesen lefagytam. Nem hiszem el. Harry egy számot írt rólam. Egy olyan számot, ami nyilvánosságra is kerül.

- Ha már Klaudiánál tartunk, most mi van köztetek?- komolyan ilyen pofátlan ez a nő? Nem látja hogy Harry alig bír megszólalni?- Eddig mindenhol együtt láttak titeket és olyanok voltatok, mint egy tökéletes álompár. Harry nem szólal meg és kínos csend lett a teremben. A fiúk arcán is látszik hogy nem tetszik nekik, amit most az a fiatal lányka művel.

- Szerintem ez csak rájuk tartozik- szólal meg végül Niall, amit innen is köszönök neki. Harry megtörli a szemeit, majd egy hosszú csönd után újra kezdik az interjút. Én nem bírom tovább. Kikapcsoltam a TV-t, majd kezeim közé temettem az arcomat. Miért fáj? Annyira fáj és annyira szeretem. Azt szeretném, ha most itt lenne és megölelne. Semmi mást nem akarok. Hiányzik nekem Styles. Nem hallok semmit a házban az én zokogásomon kívül. Teljesen egyedül vagyok. Valamit meg kell tennem. Letörlöm a könnyeket és magamhoz veszem a telefonomat. Rányomok egy ismerős számra és várom hogy beleszóljanak. Sokáig csörög a telefonom és amikor már majdnem úgy döntök hogy rányomok a piros gombra, visszarántom a fülemhez.

- Klau?

- Szia Harry- el se hiszem hogy ezt tettem. Bolond vagyok az biztos.

- El sem hiszem hogy felhívtál- nyelt egy nagyot.

- Én sem- próbálok mosolyogni, ami nem nagyon sikerült.

- Hogy-hogy felhívtál? Valami baj van?

- Nem. Nincs semmi baj. Néztem az interjút. Ami most volt.

- Komolyan?- csuklott el a hangja- Az…Az egészet?

- Nem az egészet. Miután Niall mondta hogy ránk tartozik hogy mi van velünk, kikapcsoltam.

- Klau…annyira sajnálom.

- Tudom- sóhajtottam fel- és köszönöm.

- Mit?

- A dalt. Gyönyörű lett és imádom.

- Te adtad az ihletet…ezért lett gyönyörű.

- Miért nem mondtad el nekem?

- Mert meglepetésnek akartam. De most jobbnak éreztem, hogy ha elmondom. Azt akartam, hogy tudja mindenki hogy azt a számot csak is nekem írtam. Mert szeretlek- súgta az utolsó mondatot.

- Mikor lesz vége a turnénak?

- Már csak pár hét…alig várom hogy vége legyen.

- Miért? Azt hittem szereted ezt csinálni…- csodálkoztam el szavain.

- Persze hogy imádom. De azért várom, mert azt mondta hogy turné után megbeszéljük a dolgokat.

- Harry…

- Ne mondj semmit. Helyre fogom hozni amit elrontottam. Nem hagyom hogy elveszítselek szerelmem.

- Most le kell tennem- éreztem nem bírom már sírás nélkül.

- Köszönöm hogy felhívtál, mert erőt adtál most nekem.

- Szia Styles.

- Szia Smith.

Olyan jó volt hallani. Végre hallhattam újra a hangát. El sem hiszem. Annyira hiányzik. Azt mondta pár hét. Vajon annyi idő alatt sikerül megbocsájtanom neki? Nagyon szeretném, mert szeretem. De újra és újra megjelenik az a rohadt kép. A csöngő hangja hoz vissza a való életbe. 4 óra. Vajon ki lehet az? Hisz Bertának van saját kulcsa. Amikor kinyitom az ajtót, hatalmas mosolyra húzódik a szám.

- Mi történt Klau? Mi a baj?- már el is felejtettem hogy sírtam.

- Semmi baj Ash. Csak kicsit…hagyjuk is. Hogy-hogy itt vagy?

- Hát gondoltam feldobom egy kicsit az utolsó napodat mielőtt haza mész- mosolyodott el.

- De hát nem úgy volt hogy 7-re jössz?- intettem be. Eléggé hideg van oda kint.

- De...de kitaláltam egy remek ötletet. Tudsz korizni?

- Miben mesterkedsz?

- Hát a napokban nyílt meg a kori pálya…arra gondoltam elviszlek.

- Hát nem is tudom- dörzsöltem meg fejemet.

- Sajnálattal közlöm, de ez parancs.

Játékosan beleütöttem a vállába, mire megjátszotta, hogy mennyire fájt neki. Végül belementem. Rám fér egy kis kikapcsolódás és tudom hogy csak segíteni akar. Remek barát és nagyon rendes tőle hogy még a szabad idejét is velem tölti. Gyorsan elkészültem, majd felvettem a kabátomat, a fejemre felhúztam egy sapkát és a nyakam köré pedig egy sálat tekertem. Beültünk a meleg autóba és elfordította benne a kulcsot. Épp hogy elindultunk, de ismét csörgött a telefonom. Barátnőm az.

- Hol a fészkes fenébe vagy te leány?

- Ashtonnal vagyok nyugi. Majd csak este érek haza.

- Ja hát akkor nem is zavarlak. Csak azt akartam még megkérdezni hogy este kivihetlek a reptérre?

- Már Ash felajánlotta hogy elvisz.

- Hékás. Oda én viszlek. Mond meg neki szépen hogy én leszek a sofőröd.

Hangosan felnevettem, majd amikor megígértem neki hogy átadom az üzenetét, elköszöntünk, majd letettem a telefont. Elmondtam a sofőrnek hogy nem kell este kivinnie. Persze erősködött hogy ő volt az első, de aztán beadta a derekát. Gyönyörű London kivilágítva. Mindenhol csak a kék fények világítanak és néhol egy kis arany színt is belecsempésztek. A jégpálya parkolójához értünk. Ahogy kiléptem a hideg levegőre, azonnal felhúztam a kesztyűmet is. Oda mentünk a kis bódéhoz, ahol egy fiatal lány köszöntött minket. Kikértük a korcsolyákat, majd amikor felvettük, neki vágtunk a jégnek. Ashton lépett fel elsőnek a jégre, majd odanyújtotta a kezét és segített nekem. Ahogy ráléptem a csúszós jégre, azonnal el is estem volna, ha Ash nem fog meg.

- Minden rendben?- aggodalmas arccal nézett rám.

- Persze- nevettem fel- mondtam hogy rég korcsolyáztam.

- Na akkor add a kezed és segítek.

Szorosan kapaszkodtam Ashtonba, de úgy látom nem volt jó ötlet. Ismét felbuktam a saját lábamba, de ezúttal őt is a földre húztam. Mind ketten szinte már sírtunk a nevetéstől. Gyorsan felálltunk és folytattuk tovább. A végére már nagyon ügyesen belejöttem. Ash meghívott egy forró teára, ezért visszaadtuk a korcsolyákat, felvettük a meleg cipőnket, majd egy kis aranyos bódéhoz mentünk. Kikértük a teákat, majd egy sétát tettünk, amíg megittuk a forró folyadékot. Rengeteget beszélgettünk és nevetgéltünk. Végre annyi szörnyű nap után, mondhatom hogy egy jó napom is volt. Beültünk a kocsiba, majd egy otthonos kis étteremhez mentük. Felvették a rendelésünket, majd percek alatt ki is hozták nekünk. Nagyon éhes voltam. Úgy tömtem magamba a spagettit, mint ha napokig nem ettem volna. Hosszas veszekedés után, hagytam hogy Ashton fizesse az eszméletlen vacsorát. Amikor az órára néztem, azt vettem észre hogy 2 órán belül a reptéren kell lennem. Beszálltunk ismét a hatalmas autóba, majd haza fele siettünk. Most is rengeteget nevettünk.

- Köszönöm Ashton.

- Máskor is kifizetem a vacsorát. Csak szólj.

- Ne hülyéskedj- löktem meg ismét- azt köszönöm hogy itt vagy velem és segítesz átvészelni ezt a nehéz időszakot.

- Nem kell megköszönnöd te buta. Fontos vagy nekem és nem szeretnélek boldogtalannak látni. Igyekezni fogok hogy most már minden nap olyan legyél, mint ma.

Hálásan bólintok egyet, majd a hideg üvegnek támasztom a fejemet. Pár perc múlva, újra Ash hangját hallom.

- Itt is vagyunk- állítja le a kocsi motorját.

Az izmos barátom kiszáll a kocsiból, majd kinyitja az ajtómat. Már megint kezdi a hülyéskedést. Megfogja a kezemet és kisegít engem, mint ha én lennék Anglia hercegnője. Az ajtó elé kísér és látom hogy a nappaliban ég a villany. Berta biztos már nagyon vár. Belehelyezem a kulcsot a zárba, majd Ashtonoz fordulok.

- Nagyon szépen köszönök mindent. Nem tudom  hogy háláljam meg. Nagyon fogsz hiányozni- öleltem meg.

- Nem kell megköszönnöd. Örülök hogy boldoggá tehettelek. Remélem így lesz most már minden nap- ölel szorosan magához.

- Hát akkor jó éjt és vigyázz magadra- adtam egy puszit az arcára, majd a kilincshez nyúltam.

- Klau várj!- fogta meg a kezemet- Valamit elfelejtettem.

Nem értettem semmit, de amikor maga felé fordított, átölelte a derekam és a szemembe nézett. Lassan közeledni kezdett felém és tudtam hogy mire készül. Meg akar csókolni. Mire visszatérek a gondolataimból azt veszem észre hogy túl közel van a szája és érzem a forró leheletét a saját ajkamon.

- Ashton ezt ne…kérlek- lököm el lassan magamtól.

- Sajnálom…azt hittem hogy...azt hittem te is szeretnéd.

- Még is mi volt ez?- vontam kérdőre.

- Ne haragudj, de…- hallgatott el, majd a hajába túrt.

- De?

- Klau én nem bírom tovább. Én már többet érzek mint barátság. Amikor először megláttalak, akkor elbűvöltél, de miután megtudtam hogy Harry a barátod, tudtam hogy nem rúghatok labdába vele. Megpróbáltam csak barátkozni veled, de nem ment. Klau én beléd szerettem.

Nem ez nem lehet. Ez nem történhet meg velem. Mit mondja neki? Az igazat kell. Meg fogom bántani. De sajnos őszintének kell lennem, még ha fáj is neki.

- Nézd. Egy remek fiú vagy, de én Harryt szeretem. Nem tudtam még túllépni rajta és azt érzem nem is fogok. Érzem azt, hogy meg tudok majd neki bocsájtani. Meg ő is megérdemli hogy elmagyarázza hogy is volt az a dolog, ami miatt most itt tartunk. Sajnálom.

- Tudhattam volna. Ne haragudj rám. Szerencsés srác az a barom.

- Ashton kérlek…

- Jó bocsánat. Vigyázz magadra.

- Szia.

Mielőtt még beszállt volna a kocsiba, visszanézett és láttam a fájdalmat a szemeiben. Megbántottam. Nem akartam, de muszáj volt őszintének lennem. Benyitottam a házunkba és Bertát láttam meg először.

- Na szervusz te kis csavargó- ölelt meg mosolyogva.

- Szia- dobtam le a táskámat a cipős szekrényre.

- Hékás mi a baj?

- Semmi.

- Ne nézz hülyének Klau. Ismerlek már évek óta és látom hogy van valami.

- Ashton. Ashton szerelmet vallat nekem és ha nem állítottam volna le, megcsókolt volna.

- Hogy mi? És miért nem hagytad hogy megcsókoljon?

- Ez meg milyen kérdés? Ber és szeretem Harryt. Nem tudnám megtenni ezt vele.

- Ja mert ő megteheti…

- Tudod mit? Ehhez most nincs kedvem. Inkább induljunk el a reptérre, mert itthon fogok maradni. Gyorsan magamhoz kaptam a cuccokat, majd beraktam a kocsi csomagtartójába.

- Mi van Niallel? Beszéltetek?- töröm meg a csendet.

- Igen beszéltünk. Holnap hazajön és egész hétvégén együtt leszünk.

- Ez remek hír- mosolyogtam barátnőmre és remélem nem látta hogy erőltettem.

- Kérdeztem őt Harryről is…hogy, hogy van- a szívem hevesebben kezd dobogni a neve hallatán- ma volt egy interjújuk, amiben te rólad is szó volt.

- Tudom…megnéztem az interjút.

- Komolyan?- bólintottam, majd folytatta- Na és amikor rákérdeztek hogy mi van veletek, Ni drágám közbeszólt hogy ez rátok tartozik. Harry utána teljesen ki volt. De azt mondta a manóm, hogy mikor visszatért valami telefonálásból, sokkal jobb volt a kedve. Fura nem?

- Ömm…igen…fura.

- Tudom hogy felhívtad. Miért?

- Berta könyörgöm egy napra hanyagoljuk már Harryt. Épp elég, ami most Ashtonnal is történt. Nem akarok még Harryvel is foglalkozni. Egy kis nyugira vágyom könyörgöm.

- Jól van nem kell leharapni a fejemet.

- Ajj…ne haragudj csak már fáradt vagyok és itt van most Ashton is meg Harry is és ahh…felfordult az egész életem.

- Semmi baj. Már itt is vagyunk- állt le egy közeli parkolóban. Kiszedtük a csomagjaimat, majd elkísért az ajtóig. Könnyes búcsút vettük egymástól, majd bementem a hatalmas épületbe. Akkora tömeg van hogy az hihetetlen. Vajon már most hazamegy mindenki hogy biztosan hazaérjenek az ünnepekre? De hát addig még van bő egy hónap. Nem érdekes. Gyorsan becsekkoltam, majd feladtam a bőröndömet és leültem a várakozó terembe. Még van fél órám felszállásig. Most mit csináljak? Igazából van egy ötletem, de tudom hogy meg fogom bánni. Rámentem Harry nevére, majd tárcsázni kezdtem. Csak csöng…csöng és csöng. Nem veszi fel. Lehet koncertjük van? Gyorsan kinyomtam a telefonomat és már meg is bántam hogy felhívtam. Talán még se kellett volna. Mielőtt becsúsztattam volna a zsebembe, rezegni kezdett. Harry az. Istenem mit csináljak? Olyan hülye vagyok. Minek hívtam fel? Fel kell vennem. Hallani akarom a hangját. Nem érdekel hogy hibázok, de nem bírom tovább.

- Valami baj van?- félelmet hallok hangjában, de valami különös ricsajt is hallok a háttérben.

- Nem semmi baj. Csak unatkoztam és gondoltam felhívlak- hajtom le fejemet.

- Értem.

- Hogy vannak a többiek? Hogy megy a turné?- álltam fel a székről.

- Jól van mindenki, de hiányolnak téged…ahogy én is.

- Harry kérlek…

- Nincs kérlek…ez az igazság Smith. Nagyon hiányzol és…- hagyta abba a mondandóját. Érzem ahogy a könnyek végig folynak arcomon és alig bírom vissza fogni magam. Harry még mindig nem szólal meg. Mint ha megdöbbent volna valamin. Vagy letette a telefont? Megnézem a kijelzőt, de még mindig megy a hívás, aztán végre megszólal.

- Ne sírj kérlek. Nem jó így látni téged.

- Akkor most jó hogy nem látsz.

- Tévedsz.

- Hogy mi?- a telefon sípolni kezd, jelezve a hívás végét.

- Nagyon is látlak téged- éreztem meg a vállamon egy érintést.