A telefonom ébresztőjére pattantak ki szemeim. Azonnal
elhúztam a kijelzőt és leállítottam az idegesítően hangos csörgést. Hajnali 3
óra van. Melissa is próbál felkelni, de neki is olyan nehéz, mint nekem. Pár
órája szállt le a gépünk Amerikában és most itt vagyunk a szállodában. Mivel a
rajongók képesek már hajnalok hajnalán is odasietni a stadionhoz, csak azért
hogy az első sorban lehessen, ezért nekünk is sietni kell. Nagy nehezen
felállok a gyenge lábaimra, majd magamra húztam a köntösömet és a mosdóba
siettem. Felkötöttem lófarokba a hajamat. Hihetetlenül görcsöl a hasam attól,
hogy ma láthatom őt. Nagyon kíváncsi vagyok hogy milyen állapotban van. Viszont
valami jó is van ebben az egészben. Láthatom a banda többi tagját és a kicsike
kis Luxot. Nagyon hiányoznak nekem. Igaz tartjuk a kapcsolatot, de most viszont
reménykedem hogy láthatom is őket. Felkentem a szempillaspirált a
szempilláimra, majd fogmosás után, megfésültem a hajamat és a bőrönd felé
sétáltam. Mel visszaaludt. Odasétáltam az ágy mellé és ébresztgetni kezdtem.
Szegény már azt se tudja hol vagyunk. Segítettem neki felkászálódni az ágyból,
majd ő is eltűnt a mosdóban. Felvettem az egyenruhát, ami egy fekete gatyából
és egy szürke rövid ujjúból áll. A póló hátuljára rá van írva a „security”
felirat, jó nagy betűkkel.
- Lementem reggelizni Mel- szóltam be barátnőmnek.
- Rendben. Majd én is csatlakozok nemsokára.
Kisétáltam az ajtón, majd a lift érkezését vártam. Kinyílt
az ajtó, majd megnyomtam a földszint gombot. Mikor leértem, gyorsan a tányérra
pakoltam a finom reggelit és egy szabad asztalt kerestem. Alig kezdtem el a
reggelimet, mikor Paul foglalt mellettem helyet.
- Egyedül reggelizgetünk?- mosolygott rám. Ő hogy-hogy nem
olyan fáradt, mint én?
- Melissa még készülődik, Ashton pedig nem tudom hol van-
emeltem fel kicsit vállaimat.
- Figyelj Klau. Tudom hogy ez neked most nagyon nehéz lesz,
de hidd el hogy nem rossz szándékból csinálom.
- Paul. Semmi baj. Hidd el- haraptam bele a meleg pirítósba.
- Ma reggel nézegettem a beállításokat és csak most vettem
észre, hogy hova is osztottalak be. Ha szeretnéd még átrakhatlak Melissa
helyére a folyosó részhez.
- Nem kell Paul. Ott lesz Ash is. Felnőtt nő vagyok. Nem
bujkálhatok életem végéig Harry elől- még magam is meglepődtem mit mondtam, de
igazam van.
- Rendben. Viszont- na ez már jól kezdődik- ne haragudj hogy
nem mondtam tegnap, de ugye velünk jött Berta és a koncerten akarja meglepni
Niallt. Ő csak 7 órakor indul el és azt szeretném ha te kísérnéd be.
- Mármint én kísérjem hátra a fiúkhoz?- tágultak ki szemeim.
- Igen- bólintott lassan- Annyi lenne hogy idejön majd egy
kocsi a szálloda elé, te vele mennél és amikor a stadionhoz értek, csak be kell
kísérned őt.
- Rendben, de csak egy feltétellel- tartottal fel a mutató
ujjamat.
- És mi lenne az?
- Hogy Ashton is velem jön. Amikor pedig a fiúk végeztek a
próbával, akkor meg beállunk a helyünkre.
- Semmi akadálya. Pont itt jön és akkor megbeszéljük-
mutatott a hátam mögé.
- Jó reggelt!- ült le mellém Ash.
Paul már azonnal bele is kezdett a mondandójába. Érdekes nap
lesz ez a mai. Később Paul helyét felváltotta Melissa is és közöltük vele hogy
mi még itt maradunk. Amikor végeztünk a reggelivel, mind a hárman a mi
szobánkba mentünk. Mel magához kapta a zöld mellényt és lement a többiekhez,
akik most indulnak el.
- Támadt egy jó ötletem arra, hogy, hogy üssük el az időt.
- Na mond te zseni- húztam el a függönyöket.
- Tudod elmehetnénk kicsit körbenézni a városban. Hisz nem
mindennapi hogy Amerikában vagyunk.
- Hajnali fél négykor akarsz a városba mászkálni?- nevettem
el magam.
- Miért ne? Pár óra múlva úgy is kelnénk megint- vonta meg
vállát barátom.
- Hát legyen. Akkor átöltözök és mehetünk is.
- Én is akkor átöltözök. Lent várlak a szálloda előtt.
Rendben?
Egy bólintással válaszoltam, majd amikor átöltöztem, már
siettem is a szálloda ajtajához. Ashton már ott várt rám és be kell vallanom
nagyon dögös volt. Egy szürke farmer és egy fekete kabát volt rajta és még egy
sál is díszelgett a nyakán.
- Na merre szeretnél menni?
- Ezt most úgy kérdezted, mint ha ismerném a várost-
mosolyodtam el.
- Akkor mit szólnál a parkhoz? Van itt a közelében egy
nagyon szép. A google-on néztem- tette hozzá pár perc múlva, mert észrevette
milyen furcsán nézek rá.
A park tényleg csodás volt. Ash meghívott egy finom kávéra,
majd kerestünk egy üres padot és ott beszélgettünk. Nagyon jól éreztük
magunkat, de akkor feltett egy olyan kérdést, ami elvitte a mosolyomat.
- És most mi lesz Harryvel? Félsz a találkozástól?
- Hát- kortyoltam bele a kávémba hogy húzzam egy kicsit az
időt- igazából már nem félek annyira. Inkább ideges vagyok, hogy mit fogok
csinálni, vagy hogy fogok reagálni. Ma amikor Paullal beszéltem, rájöttem arra,
hogy felnőtt nő vagyok és nem kerülhetem örökre őt.
- És meg fogjátok beszélni?- nézett világító szemeivel az én
szemeimbe. Fura volt. Félelmet láttam benne.
- Szerintem nincs mit beszélnünk azon, hogy megcsalt. Én már
megmondtam neki hogy végeztem vele.
- Értem. Tudom hogy fura ezt az én számból hallani, de
sajnálom hogy így történt.
- Hát ezt tényleg fura- nevettem fel egy kicsit- mert ki nem
állhattad.
- Én éreztem hogy bántani akar. Nagyon sajnálom hogy ezt nem
tudtam megakadályozni. Ha megtudtam volna, lehet nem történt volna ez.
- Ash ugye nem arra akarsz kilyukadni, hogy a te hibád?
- Hát- nézett el egy másik irányba.
- Ezt most verd ki a fejedből. Nem a te hibád. Hisz amikor
összejöttem vele, még nem is ismertelek. De hagyjuk is. Ami megtörtént, az
megtörtént- csörrent meg a telefonom.
Berta volt az, hogy felébredt és átjött volna hozzám, de be
volt zárva. Elmondtam neki hogy Ashel vagyok és már megyünk is vissza a
szállodába. Amint leraktam, fölpattantunk a padról és visszasétáltunk. Amikor
már a folyosónkon sétáltunk, Berta már ott állt az ajtómnál.
- Köszönöm Ash- adtam egy puszit arcára, majd bementünk
barátnőmmel a szobámba.
- Mi volt ez?- vont kérdőre Ber egy pimasz mosoly
kíséretében.
- Elmentünk sétálni, mert Paul reggel…
- Nem az- vágott közbe- a puszi- ült le az ágyra, mikor
átvettem az egyenruhát.
- Semmi. Adtam az arcára egy puszit, barátként. Semmi több
Berta.
- Hát jó. Ahogy gondolod. És hogy vagy?
- Jól vagyok és mielőtt megkérdeznéd hogy félek-e, nem.
Ideges vagyok, de nem félek.
- Nem lesz semmi baj. Nyugalom.
- Na de menjünk, mert Ash már lent van a kocsinál. Amúgy
Niall még mindig nem tudja hogy itt vagy?
- Nem. Alig várom hogy láthassam. Annyira hiányzik.
- Már csak pár perc- nyitottam ki az autó ajtaját és én is
beszálltam mellé. Hihetetlen milyen forgalmas lett a város. Rengeteg lány
szaladt a járdán és már messziről lehetett látni a kígyózó sorokat. Amikor
közelebb értünk a stadionhoz, néhány rajongó kiszúrta a kocsinkat és azonnal
elővették a telefonjukat képeket csinálni. Amikor beértünk a parkolóba, na
akkor az idegesség egyre nagyobb lett. A hasam is görcsölni kezdett és már a
torkomban is egy hatalmas csomót éreztem. Azt hittem erős leszek, de nem. Az a
gondolat hogy ott van bent és nemsokára szemtől szembe látom, megőrjít. Ashtonnal
együtt kiszálltunk a kocsiból, mire a rajongók felsikítottak és amikor Bertát
is meglátták, csak nagyobb lett a hangzavar. Barátnőmet előre engedtem és
bementünk a stadionba. Paul azt mondta hogy menjünk végig a folyosón, majd balra
és ott a második ajtó. Mindenkinek köszöntünk illedelmesen és néhány ismerős
arcot is láttam. Őket meg is öleltük, majd mentünk tovább. Elfordultunk balra,
majd egy ismerős arcot pillantottam meg. Az édes kis Lux. Amikor meglátott,
azonnal felém futott és a nyakamba ugrott. Adott két puszit, majd vele együtt
mentünk a fiúkhoz. Már hallottam Lou hangját, ahogy szurkolnak valakinek. Ahogy
az ajtóhoz értünk, minden szem ránk szegeződött. Harry és Niall pingpongoztak,
de amikor meglátták hogy mindenki ránk figyel, megszakították a meccset.
Harrynek fel van kötve a haja és amikor beléptünk, hátra nézett és leejtette az
ütőt.
- Kincsem!- szaladt Niall barátnőmhöz és egy hatalmas
csókkal köszöntötték egymást. Én letettem Luxot, aki rögtön Harryhez futott.
- Klau!- kiáltott fel Lou és Liam egyszerre- istenem de rég
láttunk.
- Sziasztok fiúk!- öleltem meg először Liamet.
- Hogy vagy szépségem?- most Lou következett.
- Meg vagyok köszönöm és ahogy láttam te is meg vagy Lou. Ki
az a lány?
- Figyelj Klau én nem akartam megbántani Elt, de találkoztam
Daniellel és teljesen elcsavarta a fejemet.
- Figyelj Lou én örülök ha boldog vagy, de ezt majd Ellel
beszéld meg.
- Igen ezt én is megakarom vele. És ő ki?- mutatott a
mellettem álló barátomra.
- Ő Ashton Grey. A csoport társam az egyetemen és egy nagyon
jó barátom- mutattam be őket egymásnak. Kezet fogtak és üdvözölték egymást.
Harry felém közeledett.
- Szia.
- Szia Harry.
- Hogy-hogy itt vagy? Vagy is vagytok?
- Hátra kísértem Bertát. Pault megkért rá.
- Ja értem. Hiányoztál- jött közelebb és a kezemért nyúlt,
de én elhúztam.
- Ezt most ne. Kérlek.
- De Klau…
- Fiúk gyertek próbálni!
Harry halkan mondott valamit az orra alatt, majd a többiek
után ment. Ash, Berta és én ottmaradtunk a többiekkel és beszélgettünk
kicsit. Luxal sokat játszottam. Louval és Lottieval is csomót beszélgettem,
majd Ashtonnal elköszöntünk mindenkitől és kimentünk hogy elfoglaljuk a
helyünket. Még most is rengeteg ismerőssel találkoztam és egy öleléssel
köszöntöttem őket. Megálltunk a nagy ajtó előtt, majd amikor benyitottunk, egy
hatalmas stadionnal álltunk szemben.
- Azt a rohadt! Ez kibaszott nagy- lépett be először Ash.
- Hát nem kicsi az biztos- néztem a színpad felé, ahol
rögtön őt szúrtam ki. Egy kis csoportba tömörültek és gondolom az esti
koncertről beszélnek valamit. Paul arcát pillantottam meg, aki azonnal kiszúrt
engem és Ashton is. Nagy léptekkel közeledett felénk és amikor ideért, rögtön
elmondott minden tudni valót. Elmondta hogy ha egy rajongó rosszul lesz, akkor
át kell emelnünk a korláton keresztül, majd hátra kell vinnünk a mentőkhöz és
miután ellátták és érte jön egy hozzátartozó, akkor vissza kell állnunk a
helyünkre. Igazából ezt már fejből tudom, mivel otthon is elmondta, de
természetesen végig hallgatom újra. Lassan már az utolsó emberek is
megérkeztek, majd beálltunk a helyünkre. Épp Ashtonnal beszélgettünk, mikor
Harry mellém állt.
- Tudnánk beszélni?- nyúlt óvatosan a csuklómhoz, amitől az
egész testem felforrósodott. Azonnal elhúztam a kezemet mielőtt még én lennék
az első aki összeesik itt.
- Nem kopnál le haver? Nem látod hogy nem akar veled
beszélni?- szólt közbe Ash, mert látta hogy én képtelen vagyok bármit is
kinyögni.
- Szerintem nem hozzád szóltam. Most hogy szabad Klau már
rögtön rámászol mi? Csak van itt egy bökkenő. Vissza fogom Klaut szerezni,
szóval felesleges próbálkoznod.
- Akkor el vagy tévedve. Klaut már nem érdekled, szóval húzz
innen- lökött egy kicsit Harry mellkasán.
- Majd pont te mondod meg nekem hogy mit csináljak- lökött
vissza Hazz- Majd Klau elmondja ha nem akar látni. Nem kell a te pofád ide.
Szinte az egész stadion minket nézett, úgy ordibált a két
fiú egymással.
- Haver nyugodjatok már le! Mindenki titeket néz- jött oda
Lou a többi fiú segítségével.
- Én csak Smithel akartam beszélni, mikor ő itt elkezdett
nekem pofázni- mutatott Ashtonra.
- Én csak távol akarlak tőle tartani. Így is már
tönkretetted. Nézz már rá. Hát nem látod hogy békén kell hagynod. Nem szeret
téged fogd fel.
Erre a mondatra Harry nagyon ideges lett és ha Lou és Liam nem
fogja le a karját, akkor lehet egy pofon lett volna a vége. Én is
közbevágnék, de nem tudok. Nem tudom mit mondjak. A torkomban dobog a szívem, a
lábaim pedig odaragadtak a földhöz. A fiúk visszamentek az öltözőbe, Ash pedig
lenyugtatta magát.
- Köszönöm hogy megakarsz védeni, de egyedül is képes
vagyok rá- helyeztem kezemet a vállára.
- Tudom és sajnálom hogy kikeltem magamból, de nem akartam
hogy bántódásod essen. Mostanában annyira örültem hogy ismét mosolyogsz és nem
akartam hogy ez újra ez miatt a popsztár miatt elvesszen- mutatott utána.
Nem is szóltam semmit, csak szorosan magamhoz öleltem és
halkan megköszöntem.
*Harry szemszöge*
- Engedjetek már el!- rángattam ki kezeimet Louis és Liam
szorításából.
- Inkább te nyugodj le haver! Elment az eszed? Mindenki
előtt elkezdesz ott drámázni?
- Mi az hogy elkezdek drámázni?- engedtek el végre- az a
nyomorult Ashton elakarja venni a barátnőmet. Nem veszitek észre?
- Ezt csak bemeséled magadnak Harry- szólt közbe az ír
barátom is- Ashton és Klaudia csak barátok. Semmi több. De ha így lenne, akkor
is mit érdekel az téged? Klau már nem a barátnőd és ezt csak magadnak
köszönheted. Ha nem csaltad volna meg, talán most ott nyalakodnátok kint és nem
egymás ellen harcolnátok.
- De én nem csaltam meg!- ordibáltam olyan hangosan, hogy
nem csodálkoznék ha odakint is hallották volna.
- A képek ne ezt bizonyítják Harry. Mi elnézzük neked, mert
nem velünk tetted, de tudd hogy ezzel a baromi nagy hülyeségeddel, egy
hihetetlenül nagy kincset veszítettél el.
- Most azonnal nyugtasd le magadat. Sétálj pár kört vagy én
nem tudom, de így biztos nem léphetsz fel- szólt közbe Liam.
A srácok hátat fordítottak és bementek az öltözőbe. Egyedül
maradtam az összetört szívemmel együtt. Mért nem akar nekem segíteni senki?
Tudom hogy nagy baromságot követtem el, de ezt csak másodszorra. Ajánlom hogy
sikerüljön a tervem és meg tudjam beszélni Smithel ezt az egész ügyet. Annyira
fáj. Elveszítettem egy számomra hihetetlen fontos személyt. De én nem akarom
elveszíteni. Tudom hogy van még esélyem. Tudom hogy a parkban hazudott és nincs
még véglegesen vége. Tudom hogy ha elmondom neki a teljes történetet, meg fog
nekem bocsájtani és újra kéz a kézben fogunk járkálni. Vagy…vagy mi van ha nem?
Mi van ha elhagy engem? Mi lesz akkor ha soha többé nem láthatom azt a
gyönyörű, csillogó szemeit? Én abba belehalnék.
- A rohadt életbe!- rúgtam bele a kék kukába, majd a falhoz
dőlve csúsztam le a padlóra. Könnyeim is velem együtt estek a földre és nem
tudtam mit tegyek. Arcomat a kezeim közé temettem és vártam a csodára. Vártam
hogy Smith leguggol mellém és megvigasztal, de hiába vártam. Nem jött.
- Harry bácsi! Mi történt?- szólt hozzám egy aranyos és
vékony hangocska.
- Menj vissza az öltözőbe Lux. Mindjárt én is veled megyek-
néztem szemeibe, amiben rögtön az aggodalmat láttam.
- Nem hagylak egyedül. Anya nekem mindig azt mondja hogy ha
valaki sír, azt nem szabad egyedül hagyni.
- Ajj édesem- vettem öleimbe, majd szorosan magamhoz
öleltem.
- Mi a baj?- törölte le könnyeimet aprócska kezeivel-
Klaudia néni miatt sírsz?
- Tudod Lux ezt te még nem értheted. De annyit mondok, hogy
nagyon szeretem azt a lányt, de hülye voltam és elveszítettem őt- simítottam
szőke haját a fülei mögé.
- És megmondtad neki hogy mennyire szereted?
- Nagyon sokszor, de megértem hogy nem akarja elhinni. Tudod
olyan butaságot műveltem, amit nem lett volna szabad.
- Felvinnél a rejtekhelyetekre hogy megnézhessem a sok
embert?- szólt hozzám ismét egy idő után.
Bólintottam egyet, majd felvettem a karjaim közé és
felsétáltunk a színpad mögötti széksorok közé. Épp most készülődik az elő
zenekarunk az utolsó fellépésükre. Ahogy leültünk a fehér székekre, a sikoltozó
tömegre pillantottunk. Hihetetlen gyönyörű innen fentről. A színpadról is
eszméletlen szép, főleg amikor sötét van, de innen a legcsodásabb.
- Szerintem kiszúrtak minket Harry bácsi- nevetett fel a
mellettem ülő hercegnő.
- Látod? Ott van az én szerelmem- mutattam a nagy tömeg
közé. Még innen fentről is kiszúrom őt. Még innen fentről is lehet látni azt a
csillogó szempárt, amibe beleestem.
- Harry bácsi. Én tudom hogy szeret téged, csak ne add fel
és harcolj érte.
- Nem fogom angyalom- néztem ismét a tömegbe. Érzem a
pillantását magamon. Érzem hogy engem néz. Érzem hogy egymást nézzük. Amikor
elkezdődött a The Vamps fiúk első dala, felvettem az én aranyhajamat a kezeimbe
és lesiettünk az öltözőbe.
- Lenyugodtál már?- tette fel a kérdést Niall, mikor
letettem a kezemből a kis csöppséget és a ruhákhoz léptem.
- Sajnálom fiúk hogy így viselkedtem, csak nagyon ideges
lettem, de ígérem minden rendben lesz- akasztottam fel az ingemet egy vállfára
és felvettem egy fekete hosszú ujjút. Gyorsan megigazítottam göndör fürtjeimet,
majd magunkhoz vettük a mikrofonjainkat és beálltunk a helyünkre. Pár perc után
a Vamps fiúk átadták a helyüket és felálltunk a felvonóra. A intro videó
hangját hallottam meg és tudtam hogy már csak pár perc választ el tőle.
- Srácok. Ez az utolsó koncert és utána szünet. Mutassuk meg
a rajongóinknak hogy kikért is vannak oda- tette középre kezét Niall.
Mind a hárman csatlakoztunk, majd elmondtuk utoljára az
aprócska szövegünket.
A füst elárasztotta a színpadot, én pedig a Clouds első
sorát kezdtem el énekelni. Rengetegen jöttek el. Egy üres helyet nem látok
sehol. Hihetetlen, de bármi is történjen, nekünk voltak, vannak és lesznek a
legnagyobb rajongóink. Mindenkinek integettem, majd amikor átsétáltam a másik
oldalra, megpillantottam őt. Mosolyog és a fejét rángatja. Örömmel látom hogy
még az én kis Directionerem maradt. Akaratlanul is elmosolyodtam ezen az
apróságon és előre siettem a többiekhez. Hihetetlen jól éreztük magunkat, de
amikor Liam beszélni kezdett megtörtént az, amitől féltem. Egy fiatal lány
ájult el a korlátnál és azonnal az én gyönyörűm sietett segítségére, de az a
lány ellökte magától. A szám tátva maradt és azonnal leugrottam a színpadról.
Felsegítettem a földről, Ash pedig a lányt vitte hátra.
- Jól vagy Smith?- segítettem fel.
- Jól vagyok. Semmi baj.
- Mire jó ez nektek?- ordítottam a fanokhoz.
- Héé Harry. Semmi baj. Lehet véletlen volt. Nyugi.
- De miért csinálják ezt?- idegeskedtem, de amikor Klau
kezét éreztem az enyém között, azonnal elillant minden haragom.
- Köszönöm hogy segítettél, de most menj vissza- biccentett
a színpad felé és elmosolyodott.
- Sajnálom- bólintott egyet, majd vissza másztam a
színpadra.
Megfogta a kezemet. El sem hiszem. Talán még is van esélyem?
Nagyon remélem. Na most jön a kedvenc részem, a Little Things. Leültem a sárga
kis részre és elkezdtem ennek a gyönyörű dalnak az elejét. Utánam Liam
következett, Lou, majd ismét én. Az egész csarnok csupa fehér és kék volt.
Eszméletlen gyönyörű volt és ahogy ez mind rávetődött Smith arcára,
felejthetetlen. Niall utolsó mondatát énekli, mikor ránézek és bólint. Felállok
a helyemről és a színpad szélére sétálok. Oda, ahol az én szerelmem áll. Leülök
mellé, mikor észrevesz engem és felnéz rám. A szemeiben könnyet látok és tudom
hogy azok a könnyek miattam vannak ott. Az egész szólóm ideje alatt csak egymás
szemébe néztünk és nem foglalkoztunk senkivel. Mikor vége lett a dalnak,
felálltam és a kis színpadon folytattuk a koncertet.
Hát elérkezett ez is. Az utolsó dal, az utolsó koncerten.
Mind a négyen elmondtunk egy aprócska szöveget, majd megtörtént az utolsó
csoport ölelés. Külön-külön is megöleltük egymást, majd felcsendült a Best Song
Ever. Hatalmas tűzijáték és egy hatalmas puszi dobálással fejeztük be a
koncertet. A fiúkkal visszasétáltunk az öltözőbe és ott is mindenkinek
megköszöntük a segítséget. Épp Lottiet öleltem meg, mikor egy üzenetem
érkezett. Paul az.
Elindultunk.
Szóval akkor kezdődik. Egész héten ezt a pillanatot vártam.
Gyorsan a hátsózsebembe csúsztattam mobilomat, majd kifutottam a színpad mögé.
Mi tart ennyi ideig? Telefonom kijelzőjén néztem az időt. Kinéztem a közönség
térre, de nem látta senkit. Oda-vissza járkáltam, mikor meghallotta egy ismerős
nevetést. Ez az ő nevetése. De rég hallottam. Smith és Paul fordult be a
színpadnál és amikor egymásra néztünk, mind kettőnk lélegzete elállt.
- Hát akkor én magatokra hagylak. Hátul leszek a többiekkel-
sétált el mellettünk a régi főnököm. Hosszú ideig csak álltunk egymással
szembe, majd megtettem az első lépést.
- Szia- léptem közelebb.
- Mit szeretnél még Harry?- láttam fájdalmat szemeiben.
- Meg akarom beszélni azt, ami kettőnk között történt.
- Megcsaltál. Kétszer is. Ezen nincs mit beszélni.
- Kérlek hallgass meg- tettem össze kezeimet.
- Harry…- emeltem fel kezemet.
- Emlékszel arra, amikor Tommo felhívott téged hogy nem
akarok színpadra menni?
Csak bólintott. Én meg folytattam.
- És arra is emlékszel mit ígértél nekem?
- Azt hogy ha felmész a színpadra, akkor beszélek veled ha
vége a turnénak.
- Pontosan. És vége van a turnénak. Mivel tudtam hogy úgy
sem jöttél volna el, ezért Paul segített benne. Elintéztem hogy ti legyetek a
színpad mellett és megkértem hogy hozzon ide hátra, ha vége lesz ennek az
egésznek.
- Most már mindent értek- mosolyodott el egy aprócskát.
- Szóval belekezdek. Annyiszor elakartam már mondani az
igazságot, de mindig közbe jött valami. Aznap este, amikor elakartál hagyni és
elmentél a reptérről, nagyon kiborultam. Elmentünk Louissal egy bulira és
teljesen leittam magamat a sárga földig. Ő már megunta az egészet, de én még
maradni akartam, ezért ő elment én maradtam. Odaült mellém az a szőke lány és
vele is rengeteget ittam. Beszélgettünk meg minden, de egyszer csak közelített
felém. Lehet hülyeségnek hangzik, de azt hittem te vagy és amikor a száját az
én számon éreztem, azonnal ellöktem magamtól. Más volt a szája íze és tudtam
hogy nem te értél hozzám. Másnap tele volt az internet a képekkel. A fotósok
pont azt a pillanatot kapták le, amikor a csaj hozzám ért, de azt már nem hogy
ellöktem magamtól. Tudod milyenek a paparazzik. Aztán azonnal hazarepültem hogy
elmagyarázzam neked, de te akkor voltál kórházba és elküldtél. Amikor
felhívtál, akkor már elmondtam volna az igazat, de rájöttem hogy nem telefon
téma. Aztán amikor mondtad hogy megbeszélhetjük a turné után, már nem is
akartam próbálkozni. Aztán ott volt az, amikor találkoztunk a reptéren. Ott se
tudtam elmondani, mivel siettél haza. Aztán amikor hazaértem, megláttam az
újságba azt az Ashtonos képet. Nem akartam elhinni hogy csókolóztál vele és
teljesen összetörtem. Ismét az ivást választottam és elmentem egy bárba, ahol
ismét ott volt az a csaj, mert kiderült Angol és Londonban lakik. Sikerült
ismét annyira berúgnom, hogy most én csókoltam meg. Azt akartam hogy érezd azt
a fájdalmat, amit én éreztem, de aztán rájöttem hogy nem lehet ezt csinálnom.
Ott hagytam a lányt és hazajöttem. Nem volt köztünk semmi Smith. Aztán
átjöttél, de hülye voltam és nem hittem neked, de aztán Berta jelent meg az
ajtóm előtt és elmondta hogy ő látta az egészet az ebédlőnek az ablakából és
elmondta hogy visszautasítottad. Aztán ugye elmentem hozzád és innentől már te
is tudod. És most itt vagyunk. Klau én nagyon szeretlek téged és nem akarlak
elveszíteni- léptem még közelebb hozzá. Lassan felé hajoltam és mikor már
megcsókolhattam volna, ő elhúzta magát.
- Ne haragudj, de nekem ez nem megy. Nem tehetem ezt meg-
tolt el magától.
- De miért?
- Bevallom valamennyire örülök hogy az első csók nem igaz,
de a második az. Én is szeretlek Harry, de ez egy jel. Egy jel hogy nekünk
nincs közös jövőnk. Nem vagyok erős és nem tudok úgy élni, ahogy te. Mindig is
erről álmodtam hogy olyan életem lehessen mint neked, de most hogy
belecsöppentem még egy kicsit is, már nem akarom.
- És a szünet?
- A szünetben is ugyan ez lesz. Ha sétálnánk az utcán, akkor
is odajönnének. Ugyan úgy kapnám az üzeneteket a közösségi oldalakon. Sőt még
most is kapom. Aztán eltelik az 1 év és kezdődik újra elölről.
- És ha nem? És ha ennek örökre vége lenne?
- Miről beszélsz?- nyitotta nagyra szemeit.
- Arról hogy én nem jövök vissza. Kiszállok a bandából. Vagy
is gondolkoztam rajta. Hogy ha ez kell hogy vissza gyere, akkor megteszem-
fogtam meg kezeit és örömömre nem húzta el.
- Ezt meg sem hallottam Harry. Nem adhatod fel egy lányért
azt, amit szeretsz. Én ezt nem engedem. Ha tényleg szeretsz Styles, akkor 1 év
múlva azt fogom látni, hogy együtt jöttök vissza a színpadra a fiúkkal. Hagyj
elmenni. Kérlek.
- De nem akarom hogy elmenj. Nem akarom hogy elveszítselek.
- Akkor mit szólnál ahhoz, ha barátok maradnánk? Mint a
többi barátnőddel.
- Most csak viccelsz ugye? Ők mások Klau. Én nem bírok
barátként tekinteni rád.
- Akkor sajnálom, de nem tehetek többet- engedte el a
kezeimet és elindult.
- Várj- futottam utána, majd beálltam elé- rendben. Benne
vagyok. Ha ez kell hogy a közeledben maradjak, megteszem.
- Biztos?
- Igen- tártam szét karjaimat.
Ismét meglepetésemre Smtih hozzám bújt. El sem hiszem hogy
újra ilyen közelről érezhetem. Ha az kell hogy a közelébe legyek, hogy barátok
legyünk, megteszem. Bármi áron. Visszasétáltunk a többiekhez, akik kérdően
néztek ránk. Közöltük velük hogy barátok maradunk. Fura ezt mondani. Nagyon
fura. Már csak a srácok, Berta, Lottie, Lux és Lou volt az öltözőben.
- Paul hol van?- kérdezte Klau, de bevallom engem is
érdekelt.
- Ő visszament a többiekkel Angliába- szólalt meg Berta.
- Hogy mi? És velem mi lesz? Hol fogok aludni?
- Nyugi van. Én kértem meg rá. Majd alszol velem Niallnél.
Azért kértem meg, hogy veled mehessek vissza.
- De nem akarok zavarni- ekkor eszembe jutott egy remek
ötlet.
- Akkor aludj nálam.
- Mi?- mondta mindenki egyszerre.
- Van elég szoba a házamban hogy ott aludhass. Ígérem nem
fogok zavarni. Csak barátként ajánlom fel.
- Nem is tudom- húzta el száját Smith.
- Szerintem jó ötlet. Másnap délután meg hazamegyünk- csapta
össze kezeit Klau barátnője.
- Rendben- adta be derekát. Legszívesebben megcsókoltam
volna, de rájöttem nem tehetem már meg.
Még órákon át beszélgettük a többiekkel és rengeteg emléket
felidéztük. Jót és rosszat is. Lux már nagyon fáradt lett, ezért úgy döntöttük,
hazaindulunk. Mindenki összeszedelőzködött, elköszöntünk a helytől, majd
egymástól. Klau és én a kocsimhoz sétáltunk. Kinyitottam neki az ajtót és ő mosolyogva
fogadta el. Az egész utunk alatt csöndben ültünk egymás mellett. Elmentünk még
a szállodához, majd amikor felvettük a cuccait, elindultunk hozzám. Leparkoltam
a ház elé, majd besétáltunk oda, ahol utoljára voltunk. Együtt.
- Segítek felvinni a bőröndödet- törtem meg a csöndet, majd
átvettem a csomagot.
- Köszönöm. Aranyos vagy- mosolyodott el.
Felsétáltunk a lépcsőn, majd a velem szembe lévő szobába
helyeztem csomagjait.
- Ömm…törölközőt abban a szekrényben találsz, kaja meg van a
hűtőben ha éhes lennél. Ha bármi kell, akkor csak szólj- mosolyodtam rá és
kisétáltam az ajtón.
- Köszönöm Harry hogy itt aludhatok. Kicsit kellemetlen lett
volna Niallnél- nevetett fel. Istenem milyen édes.
- Hát megértem. Nagyon büdöseket fingik, szóval jobb is hogy
idejöttél. Bár az enyém se valami liliom illatú- nevettem fel és örömmel láttam
hogy ő is rángatózott a nevetéstől.
- Jó éjt Harry- lépett be a fürdőbe.
- Jó éjt Smith.
Itt ülök a hideg levegőn, de jelen pillanatban most ez a
legkisebb gondom. Innen az udvarról, teljesen rá lehet látni Klau szobájára.
Pont most csapta le a villanyt, ami azt jelenti, hogy aludni ment. Én itt ülök
a füvön és a csillagokat bámulom. Emlékszem amikor a kórházba aludt el az
ölemben a csillagok alatt. Mesés este volt. Túl kell rajta lépnem. Ha azt
akarom hogy boldog legyen, ezt kell tennem. Igaza volt. Nem rángathatom bele a
sztárságba. Tönkretenné őt. Engem már tönkretett. Nem hagyom hogy vele is ez
legyen. Tudom hogy nehéz lesz, de csak idő kell hozzá. Megpróbálom, de nem
ígérek semmit. Feljöttek bennem a gyönyörű emlékek. Amikor először megláttam az
egyenruhájában, amikor eljött a koncertre és szerelmet vallottam neki. Az első
randik, az első csók, az első közös esténk és az a bizonyos este, amikor
túlságosan is közel kerültem hozzá. Az a pillanat, amikor kézen fogva
sétálgattunk az utcán, amikor arra keltem és aludtam el hogy a mellkasomon
szuszogott. Nem maradhat ki a sorból az a sok nevetés és sírás együtt és amikor
bemutattam anyáéknak. Azt pedig sosem felejtem el, amikor közösen énekeltünk a
kádban. Egy könny csordult végig arcomon, majd halk hangon énekelni kezdtem.
If I could fly, I’d be
coming right back home to you
I think I might give
up everything, just ask me to.
👌❤
VálaszTörlés❤❤
Törlés♥♥♥♥♥
VálaszTörlés❤❤❤
Törlés