1.fejezet: Nem hiszem el...

*Klau szemszöge*

Reggel mikor nagy nehezen felkeltem és ránéztem a telefonom kijelzőjére, hirtelen eszembe jutott, hogy ma van két hete, hogy ott hagytam Magyarországot  és ideköltöztem Angliába!

Nagy vigyorral keltem, de egy kicsit lekanyarodott a szám, miután eszembe jutott, hogy most már nincsenek itt anyáék. Gondolatmenetemet egy hangos és jó hosszú csengetés szakította félbe. Nagy nehezen kimásztam a puha,meleg takaró alól, felvettem a köntösöm a pizsimre ami egy rövidnadrágból és egy trikóból állt. De megint megszólalt a csengő, ezért sietősebbre vettem a dolgot. Leszaladtam a csigalépcsőn, felvettem a pihe-puha mamuszom és rohantam az ajtó felé. Nagy meglepetésemre a legjobb barátnőm állt az ajtóban egy nagyon  nagy bőrönddel.

-          Bertaa!!- sikoltottam fel  és a nyakába ugrottam.

-          Szia csajszi!- ölelt szorosan magához és halottam, hogy felkuncogott.

-          Gyere beljebb- mondtam neki nagy mosollyal az arcomon- épp most akartam reggelizni. Nem csatlakozol hozzám? Tudok csinálni pirítóst,tojásrántottát vagy amit szeretnél, ugyanis ez már a te otthonod is- kacsintottam felé.

-          Ajj…Klau fogalmad sincs mennyire vártam ezt a napot. Végre miénk az egész világ. Azt csinálhatok amit akarok és ezt mind a legjobb barátnőmmel, veled, akit szinte már a tesómnak mondhatok .Annyira boldog vagyok mint még soha. És itt van az egyetem. Azt is 2 hónap múlva kezdjük és új barátokat ismerhetünk meg- ugrándozva mesélte az én ’’hugicám”, miközben a sütőbe raktam a melegszendókat, aminek már az ízét a számban éreztem. Kicsit később leültünk az asztalhoz megenni a szendvicseket- ami nagy meglepetésemre életem legfinomabb szendvicse lett- aztán felmentünk az emeletre, megmutattam Bernek a szobáját- ami természetesen a mellettem lévő szoba volt- és elmentem felöltözni, sminkelni és hajat vasalni, ugyanis ma van az első munkanapunk. Hogy hol? A helyi plázában megkaptuk az eladói állást egy ruhaüzletben. Persze nem örökre ez lesz a munkánk de az egyetemig ezzel kell kibírnunk. Felvettem egy rövid farmer nadrágot, egy fehér trikót amin fekete flitteres szívecske volt, rá meg egy fekete pulóvert. A hajam mivel rövid volt nem tudtam sok mindent csinálni vele, ezért csak kivasaltam. A sminkkel se vesződtem sokat, ezért csak gyorsan felvittem a szememre egy fekete szemtust és a szempilláimat megcsiklandoztam a szempillaspirállal. Gyorsan magamhoz kaptam a telefonom és egy kis pénzt a taxira és átmentem Ber szobájába.

-          Ber…kész vagyok...mehetünk?- kopogtam be ritmusosan, amire rögtön ki is nyílt az ajtó.

-          Persz…- mondta volna de rám nézett, utána meg magára.

-          Ugye nem gáz a ruhám?- kérdezte aggodalmas arccal, mire én egy nagyot felnevettem és kezénél fogva húztam ki a szobájából.

-          Most ugye hülyéskedsz? Úgy nézel ki mint Cara- mondtam neki megnyugtatóan, mellette egy pici kuncogással.

-          De biztos?- szólt vissza mosolygós arcával.

-          Igen biztos….de az is biztos ha most nem indulunk el akkor elkésünk az első munkanapunkon, ami nem a legjobb ötlet.

Nagyot felnevetve elindultunk a lépcsőn, majd az ajtóhoz érve, felvettük a cipőnket! Nekem egy fekete Vans volt, barátnőmnek meg egy kis cuki topánka.

Amikor kiléptünk az ajtón meg is láttuk a házunk-igen azt mondtam házunk- előtt álló fekete taxit. Gyorsan bezártam az ajtót és barátnőm után vettem az irányt.

Beszálltunk a taxiba, elmagyaráztam a sofőrnek hova vigyen, és meghallottam egy bársonyos hangot a fülem mellett.

- Te meg úgy nézel ki mind El!- suttogta a fülembe ’’hugicám”

Erre én egy nagy ölelést adtam neki.

Mikor odaérkeztünk a hatalmas pláza elé és kiszálltunk a taxiból- ami rögtön tovább is hajtott- ránéztem a telefonomra és volt még fél óránk  a munka kezdéséig.

-          Nem gondoltam volna hogy ilyen hamar érünk ide, de mit szolnál ahhoz ha benéznék egy-két boltba?- mondtam neki egy huncut mosoly kíséretében.

-          Szerintem tudod a választ…London legmenőbb plázájába igaz nem fél óra kell, de most ki kell használnunk!- kacsintott felém barátnőm.

Átléptünk a nagy bejáraton és a szánk tátva maradt a csodálkozástól. Ekkora plázát a világon nem láttam és olyan szépen ki volt díszítve, hogy éreztem…jó lesz ez a munka.

Ahogy elindultunk befelé, szebbnél-szebb díszek voltak kint a butikokon és el is lestem néhány ötletet otthonra. Berrel megláttunk egy nagyon nagy butikot, egymásra néztünk és egy nagyot nevettünk fel, amire minden szem ránk szegeződött. Elindultunk a ruhás sorok között, de sajnos kár volt bemennünk. Olyan sok szép és divatos ruhákat találtunk, csak sajnos pénzünk nem volt rá. Meg is tanultam, hogy pénz nélkül nem szabad nézelődni.

Ott azon nyomban megfogattuk, hogy amikor megkapjuk az első fizetésünket, itt fogjuk elkölteni. Ránéztem a telefonomra, ami negyed 10-et mutatott. Igaz van még negyed óránk, de ha hamarabb ott leszünk, azért nem fognak leszidni. Mint két kis 8 éves, úgy ugrándoztunk felfele a mozgólépcsőn. Néhányan egész furán néztek minket, de ez nem érdekelt, mert ezek vagyunk mi…a két dilinyós. Megérkeztünk a 3. emeletre, mikor észrevettük, hogy a pláza rádiójában a One Directiontől  a 18-t játszották. Na ott éreztem hogy igen tuti hogy ez az én helyem.

-Klau…ugye jól hallom hogy ez Niall hangja?- rángatott Ber nagy mosollyal az arcán és láttam hogy szemei úgy csillognak, mint egy tengerkék színű gyémánt.

 - Na jó Berta én most fogok elájulni…istenem ez a kedvenc számom, de a te kérdésedre válaszolva igen ez a férjed hangja!- mondtam barátnőmnek egy ölelés kíséretével és amikor elengedtük egymást és egy picit felsikítottunk, mert ma már nem akartuk harmadszorra is magunkra terelni a figyelmet. Halkan énekelve a dalt, megérkeztünk a munkahelyünkre, ami közelében  járt a lenti boltnak olyan szép volt.

- Jó napot kívánok, Mrs. Hastings vagyok az üzlet vezető. Ha nem tévedek az új eladók vagytok. Én fogom megmutatni nektek a helyet és hogy mit kell csinálni. - mondta bársonyos hangon nagy mosollyal az arcán az új főnökünk. Első benyomásra nagyon kedvesnek tűnt és remélem az is lesz.

- Jó napot, én Klaudia vagyok- ráztam kezet vele- de csak Klau ha kérhetem.

- Üdvözlöm én pedig Berta vagyok- mondta Ber és hangjában lehetett hallani egy kis idegességet.

- Örülök…nos akkor körbe is vezetlek titeket. Mielőtt elindultunk volna gyorsan odasúgtam barátnőmnek egy kis biztatást.

- Héé…nyugi…minden rendben lesz…mos már mienk a meló nincs mit idegeskedni- erre nagy örömömre rám mosolyodott és azt súgta vissza.

- Köszönöm…szeretlek!

- Én is, de most már nekem itt ne idegeskedj mert fejbe csaplak-kuncogtam neki vidáman, de részben egy kis komolysággal az arcomon. Mrs. Hastings körbe vezetett minket és mindent megmutatott és be is álltunk a pénztár mögé. Az elején azt hittük haza ment mindenki hisz senki nem jött be, de dél fele már kezdett gyűlni a tömeg. Ahogy teltek-múltak a percek, egyre többen és többen jöttek be nézelődni és néhányan tanácsokat is kértek tőlünk, amire boldogan adtunk választ. Egyszer csak olyan dolog történt, amire 1 percig nem gondoltunk volna. Kintről sikoltozást hallottunk, amire a benti vásárlók is felfigyeltek és ők is kirohantak.

Elkezdtek ők is sikoltozni és lerohantak a mozgó lépcsőn mire már mi is kíváncsiak lettünk. De nem hagyhattuk ott a boltot. Sok tini papírral és a telefonjával a kezében rohantak el a bolt előtt ahogy még sokan mások. Egyszer csak elcsendesedett minden.

-          Vajon mi volt ez?- kérdezte tudakozóan barátnőm.

-          Nem tudom, de elég fura volt…megnéztem volna de nem hagyhatjuk itt a boltot és ezt te is tudod- mondtam neki meglepett arccal.

-          Na jó én hátra megyek a raktárba. Előre hozok pár cuccot az új ruhákból. Pillanat és visszajövök.

-          Oké…addig én tartom a frontot- kacsintottam felé.

Ber már el is tűnt, mire egy szürke zakós fején  kalappal,egy elég magas férfi lépett be a boltba, egy nagy táskával a vállán. Először nem láttam ki az- mert a fejét a földbe temetve jött a pénztárhoz- de amikor felemelte fejét, azt hittem ott esek össze. Ez nem lehet igaz….ez lehetetlenség…ez csak egy készátverés.

-          Nem hiszem el…hisz te….- kezdtem volna mondani, de befogta a számat.

-          Sssss…kérlek ne kiáltsd fel a nevem…épp hogy most szabadultam meg a rajongóktól de látom egy másikkal van dolgom- mondta egy hatalmas mosollyal az arcán. Erre Berta is visszajött és leejtette a dobozt a kezéből.

-          Úristen te Harry Styles vagy!- mondta hál istennek halkan.

Remélem tetszik majd nektek ez a blog és remélem sokan is fogjátok olvasni.

Igyekszem majd gyorsan hozni az új részeket!

Kommenteket nagyon nagy szeretettel várom és remélem szeretni fogjátok az írásaimat!

Puszillak titeket és most felvételim lesz, de utána amilyen gyorsan csak tudom, hozom a 2. fejezetet!