2015. január 16., péntek

2.fejezet: Már most hiányzol!




-          Igen én vagyok Harry Styles! Sajnos feltűnés nélkül akartam vásárolgatni, de ez nem jött össze, ugyanis a rajongók -Directionerek mint mi- azonnal felismertek! Hihetetlen ti rajongók mennyire ismertek minket- mondta bársonyos hangján és egy széles gyermek mosolyt nyújtott mellé.
-          De nem félsz hogy újra észrevesznek, mert ide elég sokan járnak vásárolgatni?!- mondta barátnőm értetlen fejjel, de még sokk hatás alatt volt .Én nem bírtam még mindig megszólalni, de Ber a vállamba ütött és én egy szót szóltam rá.
-          Harry vagy!- nem akartam felfogni hogy ő…ő áll előttem.
-          Igen az vagyok- kuncogott fel édes hangján- és te ha jól látom- nézett a névtáblámra ami a pólómra volt tűzve- Klaudia?
-          I…ig…igen- kezdtem magamhoz térni és elhinni hogy ez a valóság.
-          Nagyon ritka név, de egyben gyönyörű is- kacsintott rám amitől én elolvadtam.
-          De Berta…ugye?- szolt barátnőm felé amire hevesen bólintott- a te kérdésedre válaszolva, épp ezért jöttem ide. Láttam mindenki lent van a földszinten, én pedig gyorsan bejöttem ide, mert nem láttam senkit csak téged- nézett felém magyarázkodása közben- és azt gondoltam hogy segíthetnél/segíthetnétek  nekem valahogy kijutni, mert ebből a vásárlásból már nem lesz semmi.
-          Hát mondanám hogy itt vásárolhatnál amíg nem látnak meg, de nem hinném hogy női ruhákat szeretnél venni- nevettem fel, mire Harry és Ber is felnevetett.
-          Hát nem hangzik rosszul, de most kihagynám. Felfele jövet gyorsan vettem pár cuccot a tervemhez, amihez ti is kelletek- kacsintott felénk cinkos mosollyal az arcán.
-          És mi lenne az a bizonyos terv?- kérdezte Ber kíváncsian.
-          Hát…amit vettem ruhát azt átvenném és úgy mennék ki. Úgy is a másik ruhába keresnének engem és gyorsan kisurrannék. És hát egy öltöző kéne.
-          Hát tudunk adni öltözőt, de az drága lesz önnek Mr.Styles.
-          Igen? És mit tudnék cserébe adni?- kérdezte és rákönyökölt két kezével a pultra és olyan közel volt hozzám, amit álmomban sem érezhettem.
-          Nos hát…egy autogram mind a kettőnknek, egy-egy közös kép, egy hatalmas ölelés és hogy láthatjuk a többieket is- soroltuk felváltva barátnőmmel.
-          Uhh…hát ez tényleg drága lesz nekem,- kacagott fel- de ha ez az ára hogy adjatok egy öltözőt, akkor legyen. Áll az alku- és nyújtotta kezét amit mind a ketten bátran elfogattunk. Harry  új ruháival a kezében indult az öltöző felé és a táskáját otthagyta a pult melletti széken. Addig amíg H öltözködött, addig Berta kirakta az új ruhákat én meg megszámoltam az eddigi bevételt. Egyszer csak megszólalt egy telefon Harry táskájából, de úgy voltam vele, hogy úgy is hallja, de nem jött ki rá. A telefon elcsöndesedett egy percre, de megint megszólalt.
-          Klau vidd már be neki…lehet fontos- szólt oda a ruhákat pakoló munkástársam.
-          De nem fogok turkálni a táskájában- szóltam vissza neki.
-          De ez nem turkálás te- kuncogott halkan- vedd ki a táskából és egyszerűen vidd be neki. Megkerestem a telefonját, kivettem a táska aljából és elindultam az öltözők felé.
-          Harry csör…- mondtam volna neki, de pont a fölsőjét cserélte és elakadt a szavam attól a csodálatos tetkóktól a hasán. Élőben sokkal szebb mint a képeken és sokkal jobban áll neki mint azt én gondoltam.
-          Igen?- mosolyodott el és szerintem észrevette hogy a hasát nézem.
-          Csörgött a telefonod és idehoztam neked hátha fontos, de nem akartam turkálni a táskádban- mondtam neki de még mindig a tetkóit néztem
-          Ugyan már…köszönöm szépen hogy ide hoztad- ránézett telefonjára és kikerekedtek szemei.
-          Mi az valami baj van?- kérdeztem óvatosan Harrytől.
-          Niall hívott vagy ötször és hagyott egy SMS-t is- amit meglepetésemre felolvasott nekem.

Hé haver miért nem veszed fel?
Benne voltál a hírekben, hogy a rajongók észrevettek téged a plázában.
Minden rendben van? Ne küldjük el neked a testőröket, mert tele van a pláza Directionerekkel. Írj vissza hogy mi van.
Niall

-          Gyorsan visszaírok neki!- mondta H és elkezdett keresni valamit.
-          Keresel valamit?
-         Igen…a másik cipőm, de úgy látom hogy kint hagytam a táskámban.
-         Behozhatom ha szeretnéd! Úgy is ráérünk- nevettem fel, de még mindig nem bírtam levenni szemem a tetkóiról.
-         Muszáj megkérdeznem…van rajtam valami hogy ennyire nézel?- kérdezte azzal a cuki mosolyával amitől mindig is elolvadtam.
-         Ne haragudj…de annyira tetszenek a tetkóid! Élőben sokkal jobban áll mint a képeken- mondtam neki vigyorral az arcomon, de éreztem hogy már olyan piros lehetek, mint egy vörös rózsa.
-         Jaaa…most már akkor értem miért a hasam nézted- kuncogott fel mint egy kis 6 éves.
-         Na de rohanok is és hozom a cipőd!
-         Azért annyira nem sietek…egész jól érzem itt magam veletek!- hallottam ezt a mondatát miközben kerestem a cipőjét, de ez a mondat megmelengette a szívem. Harry Styles… a nagy popsztár velünk érzi jól magát…egy átlagos emberekkel.
-         Itt van Harry a cipőd!- nyújtottam be neki a csizmáját, ami most kivételesen fekete volt. Én visszamentem Bertához és arról beszélgettünk hogy segíthetnénk neki kijutni.
Bernek remek ötlete támad, ami tényleg beválhat.
-          Harry kitaláltunk egy remek tervet hogy  hogy juthatnál ki innen- rohant hozzá barátnőm ahogy kilépett az öltözőből a remek ruhában tündöklő popsztárunk.
-         Igen és mi lenne az?- nézett ránk kíváncsian.
-         Hát arra gondoltunk hogy felvehetné Klau a ruhád, hogy azt higgyék ő te vagy. Ezért ő lemegy a földszintre a rajongók meg utána rohannak, addig te meg kisurransz mellettük és kint is vagy-  magyaráztuk neki segítőkészen.
-         Ez remek ötlet, de még nem készültem indulni- közölte velünk a remek hírt.
-         Hogy-hogy?- kérdeztem értetlen fejjel.
-         Hát ki kéne fizetnem az öltözőt nem?- nevetett fel.
-         Ja hát igen ám…ki kéne fizetned- mondta a lakótársam és keresztbe tette a kezét.
-         Akkor mehet egy nagy selfie Mr.Styles?- kérdeztem tőle.
-         Ez nem kérdés- kacsintott felém és elő is vette telefonját amire kicsit furán néztünk- mi a baj?
-         A tiéddel csináljuk? –kérdezte Berta és még mindig nem értettük a dolgot.
-         Hát igen…arra gondoltam hogy erre a napra szívesen emlékeznék és szeretném ha az én telómon is meglenne a kép. De utána átküldöm nektek is nyugi…nem maradtok kép nélkül- legyintett felénk és már közel is húzott magához. Nem hittem el hogy tényleg a példaképem mellett állok. Az illata az valami káprázatos volt. Nem nagyon rajongtam a parfümös férfiakért, de ő megszeretette velem. Miközben beálltunk a menő pózunkba, ő végig simította kezét a hátamon, amibe beleborzongott a hátam.
-         Na milyen lett?- kérdezte izgatottan, mint aki a karácsonyi ajándékát kapja meg.
-         Remek lett- mosolyodtam el és utána barátnőm állt be egy fotóra.
-         Na szóval a képeket ki is lehet pipálni- közölte velünk miközben átküldte nekünk a képeket.
-         Tudtok adni egy lapot?- kérdezte amikor a telefonját a farsebébe csúsztatta.
Oda sétáltam a pulthoz, kivettem egy lapot amit ketté téptünk és mind a kettőnknek adott egy névre szóló aláírást. Bertával egymásra néztünk és felsikítottunk. Nem kellett volna, mert az üzlet előtt pont akkor jött el pár rajongó.
-          Úristen- kiáltott fel az egyik lány- ott van Harry Styles.
Berta gyorsan odarohant az ajtóhoz, amit becsukott és megforgatta benne a kulcsot és bezárta az. Utána visszajött, de mire odaért mellénk már vagy több száz rajongó állt az üzlet előtt és az ajtót ütögették, közben 1D számokat énekeltek.
-          Hát úgy látom hívnom kell Niallt hogy hívjon pár testőrt- erre a mondatra barátnőm odakapta a fejét.
-          Niallt?- nézett Harryre kikerekedett szemekkel és látszódott rajta a boldogság.
-          Igen őt- mosolyodott el H- ezek szerint neked az ír társam a kedvenced? Esetleg szeretnél vele beszélni- közben előhúzta telefonját a farzsebéből és már tárcsázta Niall számát.
-          Szia haver…igen minden rendben…mondhatjuk….mindjárt elmondja neked valaki- hallottunk egy-két szót a beszélgetésből és nyújtotta telefonját Bernek.

-          Szia! Niall? –kérdezte barátnőm félénken.
-          Szia igen én vagyok! Gondolom te meg egy rajongó?- mondta nekem Niall és hallani lehetett a hangján- szóval mi van ott mert elég nagy sikoltozás van.
-          Hát az a baj, hogy bent ragadtunk az üzletbe és a rajongók körbe vettek minket- magyaráztam neki hosszasan közben egy-két helyen elakadt a hangom hogy ez igaz? Tényleg vele beszélek?
-          És akkor azt akarod, hogy küldjek testőröket?- felnevetett, amire elmosolyodtam.
-          Hát Mr.Horan ha küldene erősítést, azt megköszönném én is meg Harry is- válaszoltam neki viccesen.
-          Na jó…küldök Harry havernak erősítést, de mond meg neki hogy majd bemutathatna neked ezért cserébe- erre a mondatára ott fagytam le és nem tudtam mit mondjak. Gyorsan visszaadtam H-nak a telefont és átvette a terepet!

-          Mi van Ber?- kérdeztem furcsállóan amíg Harry beszélt Niallel.
-          Tudod mit mondott? Azt mondta hogy meg akar ismerni- mondta ugrándozva és halkan sikoltozott is egy párat!
-          Na de hát ez tök jó! Találkozni fogsz vele- kacsintottam oda. Harry letette a telefon és elindult felénk.
-          Na sikerült letisztázni Niallel a dolgokat! Azt mondta már úton van 4 testőr, de addig itt kell maradnom!
-          Szerinted nem látunk szívesen? Addig maradsz amíg csak akarsz!
-          Akkor megnyugodtam hogy nem dobtok ki az ajtóm- nevetett fel az én kis kedvencem.  Teltek-múltak a percek és annyira megismertük Harryt, mint a legjobb barátai vagy akár a családja. Elmesélte hogy azért nem mindig fényes a sztárok élete és azt is elmondta, hogy fel kell készülnünk arra hogy holnap már mi is az újságokban leszünk. Azt mondta hogy a rajongóik- beleértve minket is- egyszerűen fantasztikusak. Amikor ezt mesélte megkérdezte van-e twitterünk. Mi elmondtuk neki a twitter nevünket és visszakövetett minket, aminek nagyon örültük. Harry annyira aranyos, mert kiírta twiterre hogy ’’ @KlaudiaVarga02 és @bertaborbely jól elvagyunk nem?”. Teljesen más volt. Mint egy átlagos ember. Bernek is nagyon sokat mesélt Niallről és megígérte Bernek hogy majd mondja az ír manónak, hogy kövessen be minket, sőt az összes fiúknak mondani fogja. De elérkezett az idő. Az egyik őr megcsörgette Harryt hogy megérkeztek! Felálltunk a padlóról és az ajtó felé vettük az irányt.
-          Most jön a harmadik kívánság!- mondta Hazz és szorosan megölelt minket- örülök hogy így alakult a napom és megismertelek titeket. Köszönök mindent-arcán látszódott hogy őszintén mondta. Elindult Harry az ajtó felé, ahol már az őrök várták, de odakiabáltam neki.
-          Már most hiányzol…- mondtam neki hangosan és hangomon hallatszódott a szomorúság. Szomorú voltam hogy soha többé nem fogom látni, nem érzem majd azt a csábító illatát, nem fogom látni élőben azokat a szupi tetkókat a hasán és nem láthatom azokat a gyönyörű szemeit, ahogy a szemembe néznek és a mosolyát, ahogy rám mosolyognak majd.
-          Még találkozunk- csak ennyit mondott amikor kiment az ajtón és el is tűnt. Bertával Nagyon furán néztünk egymásra.
Pár óra múlva volt hogy hazaérkeztünk a munkahelyről. Még mindig nagyon hiányzik.
Bertával épp vacsoráztunk, mikor mind a kettőnknek jelzett a telefonja.
Harry twettelte: ’’Még találkozunk! H.”
Nem akartam hinni a szememnek, de Bertával még mindig nem értettük hogy ez mit jelent. Pár perc után megint jelzett a telefonom. Harry volt. Ismét írt egy twettet: 4. H.
-          Klauu…hát megvan- kiáltott fel barátnőm- a negyedik kívánság hogy hagy találkozhassunk a többiekkel. Ezért mondta hogy még találkozunk.
-          Tényleg…hogy nem jutott eszembve!- csaptam a homlokomra.
-          Na jó most nyugodjunk le mennyünk aludni mert holnap megint meló- megjegyzem már 10 óra volt- és korán kelünk!
-          Elindultam felfele, levettem a ruháim és beálltam a zuhany alá. Olyan jól esett az a meleg víz ami a csapból folyt és teljesen lenyugtatott. Hosszú percek után kiszálltam a zuhany alól, megtörölköztem és felvettem a pizsomám és behuppantam a pihe-puha ágyikómba. Azon gondolkoztam hogy tényleg újra láthatom őt, de gondolat menetemet, a telefonom jelzése szakította meg. Harry írt egy PRIVÁT üzenetet.

Szép álmokat gyönyörűség!
Álmodj szépeket! H.

A szám szó szerint tátva maradt. Az ajtón bejövő barátnőm ezt észre is vettem.
- Klau mi van?- kérdezte töllem furcsállóan és a kezébe nyomtam a telefonomat.
Berta se akart hinni  szemének, de felkiáltott egyet és elkezdett ugrándozni és azt kiabálta hogy tuti bejövök Hazznak meg minden.
-          Persze Berta csak is egy sztárnak fogok bejönni- mondtam épp ésszel gondolkozva mielőtt én is elhittem volna.
-          Na de mennyünk aludni mert holnap munka és nem szeretnék elkésni!- Ber elindult az ajtó felé, de utána szóltam.
-          Ber nincs kedved itt aludni?- kérdeztem barátnőmtől, aki hevesen egy nagyot bólintott és befeküdt mellém az ágyba. Egy ideig azon gondolkoztam mi lesz holnap. Mi lesz ezután. Nem tudtam, de nem is akartam. Azt akartam, hogy meglepetés legyen. Lassan lecsukódtak szemeim és az álomvilágba vettem az irányt.


 Nos hát itt a 2.fejezet! Remélem tetszik nektek és várom a kommenteket!
Szurkoljatok mert most megyek felvételizni! Sziasztoook!

8 megjegyzés: