Szemeim már lassan kezdtek kinyílni és amikor már teljesen
kinyíltak, úgy készültem hogy mellettem lesz a legjobb barátnőm, de nagy
meglepésemre nem találtam meg az ágy másik oldalán. Azt gondoltam este biztos
visszament a saját szobájába. Reggelente lustálkodni szoktam, de ezt már sajnos
a feledésbe kellett vetnem, mert ezentúl időben kell kelnem , ugyanis munkám
van amit komolyan kell venni. Nagy nehezen, de kikeltem az ágyból ami eddig
szorosan ölelt magához és a mosdó felé vettem az irányt. Levettem a
pizsomámat és beálltam a meleg zuhany
alá. Ahogy rám jött a forró víz, teljesen ellazultam és nem gondoltam semmire
csak arra a kellemes vízcseppekre, amik a testemen táncoltak le a lefolyóba. Mikor
már teljesen eláztam, magamhoz vettem a törölközőm és kiálltam a zuhany alól.
Megtörölköztem, majd a törölközőt szorosan magamra csavartam és a kézmosóhoz
mentem, ahol a kék színű fogkefém és fogkrémem várt rám. Gyorsan megmostam a
fogamat és elindultam a ruhásszekrényemhez. Sokáig gondolkoztam azon hogy mit
vegyek fel magamra, de végül egy fekete cicanadrágot vettem fel egy szürke
inggel. Már csak a sminkelés maradt hátra. A kedvenc rúzsommal, egy dögös vörös
rúzzsal fedtem le a számat a szememre pedig csak a szempillaspirált raktam fel.
A hajamat- mint mindig- csak kivasaltam és már mentem is a telefonomért. Úgy
döntöttem, hogy ma az én kocsimmal megyünk ezért taxira most nem kellett pénz.
Gyorsan meglocsoltam a virágaimat, magamhoz vettem a táskám, amibe
belecsúsztattam a telefonom és elindultam Bertához. Hangosan bekopogtattam a
fehér faajtón, de nem érkezett válasz. Még egyszer bekopogtam, de semmi. Benyitottam
a szobába, de nem volt bent barátnőm. Hova lehetett ez a lány?- vakartam meg a
fejem és kimentem a szobából. Lefele vettem az irányt a konyhába, mert már
nagyon korgott a gyomrom az éhségtől. Amikor beértem a konyhába, már mindent
értettem. Azért nem volt Ber a szobájába, mert a konyhában főzőcskézett.
Megakartam ijeszteni, de inkább nem tettem nehogy valami baj legyen. Olyan
finom illatok voltak ott bent, hogy már a nyálam a számban összegyűlt.
Leültem a székre és odaköszöntem barátnőmnek halkan, nehogy
azt higgye valami éhes betörő vagyok.
-
Jó reggelt szakácsnő!- erre a mondatra odakapta a fejét
és nagy vigyor volt az arcán. De ez más vigyor volt mint eddig. Sokkal
vidámabb.
-
Szia Klau! Hogy aludtál?- kérdezte érdeklődően.
-
Remekül aludtam- majd felkeltem a székről és a
gáztűzhelyhez igyekeztem, hogy megcsináljam a kávét, de azon nyomban barátnőm
vissza is parancsolt.
-
Ülsz vissza a helyedre! Most én vagyok a szakács! A kávé
meg már amúgy is kész van. Ja és csináltam egy kis tojásrántottát- hadarta
nekem még mindig azzal a nagy mosolyával.
-
Jól van na szakácskám…- védekeztem kezeimet feltartva-
mi ez a nagy szorgoskodás és ez a remek hangulat?
-
Hát csak kedveskedni akarok neked, mert befogattál
engem- rángatta meg a vállát.
-
És ez a nagy vigyor az arcodon?- nem tudta ám kerülni a
témát.
-
Hát…reggel amikor felkeltem és kimentem a mosdóba-
amikor én még aludtam- ránéztem a telefonomra és olyan boldog lettem mint még
soha. Niall. Niall visszakövetett twitteren. Annyira boldog vagyok hogy végre
visszakövetett. Harry megfogadta az ígéretét. Téged nem követett be?- kérdezte
tőlem és elém rakta a remek illatú tojásrántottát és a frissen gőzölgő kávémat.
-
Nem tudom…ma még rá se néztem a telefonomra-
válaszoltam neki és belekortyoltam a kávéba. Miután megettük a finom reggelit
és megittuk a kávénkat felálltunk az ebédlőasztaltól és elindultunk a munkába.
Berta még gyorsan felszaladt a táskájáért addig én felvettem a cipőm. Mire
leért már készen is álltam az indulásra. Addig amíg felvette a cipőjét, addig
én kiálltam a kocsimmal. Amikor felemelkedett a garázsajtó, már csak annyit
láttam hogy a házunk előtt a kedvenc kocsim ment el. Egy fekete Range Roover.
Tátott szájjal néztem azt a gyönyörű autót és azt mondogattam magamba, hogy
„Nekem is ilyen lesz. Nekem is ilyen lesz.” Kihajtottam a garázsból, Ber beült
az anyós ülésre és elindultunk a plázához. Miközben a munkahelyre siettünk,
feljöttek régi gyermekkori sztorik, amiken annyit nevettünk hogy már a hasunk
fájt tőle. Feljöttek olyan szórakozó helyek, ahol még nem járt és megígértem
neki, hogy majd elviszem azokra a sok helyekre. Pár perc múlva már oda is
értünk a pláza parkolójához. Beálltunk egy tökéletes helyre, nem messze a
lifttől, kivettük a táskáinkat és beszálltunk a liftbe.
-
3.emelet!- kiáltott fel Ber. Egy kicsit örültem hogy
végre újra dolgozhatok, mert nagyon tetszett a meló, de egyben féltem is hogy
feljönnek az emlékek a tegnapról és nem tudok majd figyelni a munkára. És igen
feljött az az érzés is amitől féltem. Hiányzott. Azt akartam hogy megint
összelegyünk zárva órákig, de sajnos ez nem így működik. Ő éli tovább az életét
és én is így fogom tenni. Ez a helyes megoldás. Kiszálltunk a liftből és
odaértünk az üzlethez. Ber elővette a kulcsot és kinyitotta az üzletet.
Bementünk, beraktuk a cuccainkat az öltözőbe és én kimentem megfordítani a
táblát, amin már a nyitva szó tündökölt. Visszamentem a pultoz, mire kijött
barátnőm egy inggel a kezében. Ismerős volt az ing, de már tudtam is hogy ki hagyta
itt.
-
Berta ezt hol találtad?- kérdeztem tőle érdeklődően.
Hisz ez Hazz ingje.
-
Igen tudom…bent volt az ötözőben a szekrény mellett.
Mit csináljunk vele?
-
Hát fogalmam nincs…szerintem vigyük haza- adtam fel ezt
az ajánlatot- hisz mégsem hagyhatjuk itt.
-
Igazad van…ha ezt megtalálja valaki, lehet rosszabb,
mint ha mi találnánk meg- értett velem egyet barátnőm.
-
Akkor vidd az öltözőbe és rakd bele valamelyikünk
táskájába- mondtam neki és már vitte is. Amikor oda hozta Ber az inget és
megláttam hogy az az Ő ingje, megint feljött bennem az az érzés. Egy könny
csordult ki szememből, de amikor meghallottam hogy jött vissza munkatársam,
rögtön letöröltem arcomról azt az aprónyi cseppet.
-
Klau te nézted már…- mondta volna nekem Ber, de
meglátta hogy valami itt nincs rendben. Nem akartam hogy meglássa, de sajnos
lebuktam és nem hazudhattam neki.
-
Héj mi a baj csajszi?- nézett rám aggódó fejjel. Mi
történt? Elmondtam neki mindent hogy mennyire hiányzik és ő - mint mindig- felvidított azzal, amit a
telefonomon mutatott. Ő írt ismét. Azt hittem már elfelejtett, de nem. Nem
felejtett el. Azt írta:
Jó reggelt! Remélem jó aludtál!
Képzeld azt álmodtam, hogy tök
jóba lettetek a srácokkal és sokszor eljártunk szórakozó helyekre és már minden
percet együtt töltöttünk, de egyszer csak nem írtál nekem vissza az üzenetekre
meg Berta se Niallnek és elköltöztetek innen Angliából, hogy ne találkozzatok
velünk, de mi nem értettük hogy miért! És utánatok mentünk a srácokkal
Amerikába, de elküldtetek minket hogy soha többé nem akartok minket látni. Elég
hülye álom volt, de legalább itt láttalak titeket az álmomban. Amúgy Niallnek
mondtam hogy kövessen vissza titeket és a többi srácnak is! Szóval nem
felejtettem el! Amúgy az ingem ott maradt szerintem az öltözőben, mert nem találom a táskámban! Ha megtalálnád
akkor ne dobjátok ki, hanem tartsátok meg hogy ha találkozunk akkor
visszaadjátok! Legyen olyan gyönyörű napod, mint amilyen te vagy! H.
UI: Remélem tetszeni fog! ;)
Nem hittem el hogy ezt ő írta!
Hisz ez lehetetlen! Egy sztár nem beszélgetne egy magamfajtával! Vagy még is?
És mi fog tetszeni? Nem értem. Berta
kíváncsiskodóan nézett rám és azt kérdezgette hogy „Na mi van? Mit írt?”.
Felolvastam neki hogy mit írt és egy-két helyen felsikított, de az utolsó
mondatot ő sem értette! Törtük a fejünket, de egyszer csak két 14-15 éves
körüli lányok jöttek be az üzletbe és odajöttek a pulthoz.
-
Sziasztok miben segíthetünk?- kérdezte Berta, mert én
még mindig levoltam sokkolva az üzenet miatt, de nagy nehezen visszaírtam
Harrynek, hogy nálunk van az ingje és megkérdeztem hogy mit jelentene az utolsó
mondtat és letettem a telefonom a pultra.
-
Sziasztok! Nem hiszem el…ti tényleg azok a lányok
vagytok!- mondták nekünk kikerekedett szemmel, amire mi is viszonyoztuk ezt az
arckifejezést.
-
Hogy mi? Milyen lányok?- erre a kérdésemre odatoltak az
orrunk elé egy újságot, amiben én,Ber meg Harry voltunk. Harrynek igaza volt!
Mondta hogy készüljünk fel arra, hogy ma már az újságokban leszünk. De hát amit
ebben az újságban írtak meglepett.
Harry Styles mostanság nagyon
nőcsábász kedvében van.
Nemrég látták őt egy Victoria’s
Secret modellel, most meg 2 rajongóval volt összezárva egy üzletben. Állítólag
Harry és az egyik lány között több van mint barátság, mert amikor megérkeztek a
testőrök hogy elvigyék Harryt az őrült rajongók elől, akik körbevették az egész
üzletet, azt kiabálta vissza az egyik lánynak, idézzük Harry szavát „Még
találkozunk”. Ugyanakkor twittere is kiírta hogy „ @KlaudiaVarga02 és @bertaborbely
jól elvagyunk nem?”Nem hinnénk hogy Harry csak úgy ok nélkül mondana ilyet egy
rajongónak. A nagy popsztár Harry már lehet megunta a sztár barátnőket és most
az átlagos lányokra hajt?! Nem lehet tudni. Minden esetre a lányok szerencsések
lehetnek hogy találkoztak példaképükkel.
-
Mi…neeem ez nem igaz!- mondtam nekik, de ők nem akarták
elhinni
-
Persze…persze én is ezt mondanám…ezek elég egyértelmű
jelek- mondta az egyik lány, amire mind a ketten nagyon néztünk Bertával.
-
De ez tényleg nem igaz…ez csak pletyka lányok.
-
Jó akkor pletyka…igazából kérdezni szeretnék valamit-
mondta a lány kicsit elszomorodva amire meglepődtem, mert ha igaz is lenne, már
rég szétszedtek volna engem, de nem- ugye ti találkoztatok Harryvel…milyen
volt? Meséljetek légy szíves- kezdett megint boldog lenni a lány.
-
Hát lányok mi is nagy Directionerek vagyunk, épp ezért
nagyon nagy élmény volt számunkra. Harry teljesen más mint ahogy leírják őt az
újságokban meg mindenhol.
-
Ajj…annyira jó nektek! Esetleg nem lenne nagy kérés
ha…- mondta volna de megakadt.
-
Ha?- mosolyogtam rá biztatóan.
-
Ha kérnénk egy képet veletek?- tette fel a kérdést
félénken.
-
Velünk? Képet? De miért, hisz nem is vagyunk híresek.
-
Tudom, de találkoztatok Harryvel és jó lenne ha ilyen
lányokkal lenne képünk!- monda kedves hangján, ami nagyon aranyos volt tőle.
-
Hát minket nem zavar!- erre a mondatra elő is kapta a
telefonját, odamentünk melléjük és csináltunk egy remek képet.
-
Nagyon szépen köszönjük lányok!- kiáltottak vissza,
amikor kifele vették az utat.
Pár óra múlva már sok 30 körüli
nők jöttek vásárolni, akik hála istennek nem ismertek fel és nem jöttek oda
kérdezősködni. Pár óra telt el, de már megint üres volt az üzlet. Berta elment
ebédelni szóval egyedül maradtam. Egyszer csak egy férfi tért be az ajtón, egy
kis dobozzal a kezében. Közelebb jött és lerakta a pultra a dobozkát. Vajon mi
az?
- Jó napot kívánok! Ön lenne Varga
Klaudia?- kérdezte a középkorú fickó.
- Igen én lennék- mondtam neki
furcsállóan a csomagra nézve.
- Nos akkor ide szeretnék kérni
egy aláírást- mondta a fickó és felém nyújtott egy lapot, amit aláírtam és a
kisdobozka mellé adott egy borítékot.
- Az úr aki küldte, azt mondta
hogy csak akkor nyissa ki a dobozt, ha elolvasta azt, ami a borítékban van.
- Jó…nagyon szépen köszönöm!-
válaszoltam kedvesen a csomagfutárnak.
- Na de én megyek is tovább!
Viszont látásra!- köszönt el udvariasan.
- Köszönöm szépen! Viszlát!-
kiáltottam utána és ránéztem a dobozra utána kezembe vettem a borítékot. Vajon
mi lehet benne…vagy ki küldte? Nem tudtam, de nem is fogom megtudni ha nem
nyitom ki. Megakartam várni Bert, de nem bírtam ki hogy ne nyissam fel a
borítékot, utána meg azt a kis dobozkát. De Berta épp betoppant az üzlet
ajtaján és felém szaladt.
- Hát ez meg mi? Tán nem udvarlód
van akiről nem szóltál és küldött neked valamit?- kérdezte kuncogva, de tudta
hogy nincs udvarlóm.
- Hahaa…nagyon vicces! Igazából
nem tudom ki küldte csak behozta egy csomagszállító és azt mondta, hogy a férfi
azt üzeni, hogy először a borítékot nyissam fel, mielőtt kibontom a csomagot-
magyaráztam neki, úgy ahogy történt.
-Na hát akkor mire vársz? Nyisd
fel a levelet és olvasd fel hangosan, mert már kíváncsivá tettél!- nevetett fel
és kezembe nyomta a borítékot. Ahogy kinyitottam, elkezdtem hangosan olvasni
azt a levelet, amit remegve tartottam a kezemben.
Kedves Klaudia és Berta!
Még egyszer nagyon szépen
köszönöm azt a felejthetetlen tegnapi napot!
Már 3 dolgot megcsináltunk ami a
listán volt.
A fotó, ölelés és az autogram.
Tudjátok hogy mi maradt hátra?
Hát a 4. Az hogy megígértem nektek hogy még találkozunk, ugyanis a fiukkal is
találkozni akartatok. Én az ígéreteimet be is tartom, ezért nyissátok ki a
dobozt amiben az ajándékaitokat találjátok ahhoz, hogy találkozzatok velünk.
Remélem tetszeni fog ez az ajándék és tudunk még találkozni.
A fiúk azt üzenik, hogy várják
már hogy megismerjenek titeket.
Köszönjük a rajongói
támogatásotokat és remélem az ingemet megtaláltátok és azt is elhozzátok nekem..
Szóval már nem azt mondom hogy még találkozunk, hanem azt mondom, hogy tuti
látjuk egymást. További szép napot nektek.
Sziasztok! H.
Berta és én is lefagytunk és már
nem is mertük kinyitni a dobozt, de muszály volt, mert már majd megölt a
kíváncsiság. Fogtam egy ollót és felvágtam a dobozt és amikor kinyitottuk
elkezdtünk sikoltozni és nem érdekelt hogy hülyének néznek vagy bármi, mert
olyan dolgot kaptunk ami sok embernek nem adódik meg. 2 főnek szőlő VIP jegyet
kaptunk, amivel bemehetünk a backstagebe! Annyira boldogunk voltunk mint amikor
megláttam hogy Hazz áll előttünk.
-
Nem ez nem lehet igaz!- fogta kezébe Berta a saját
jegyét és elkezdte ölelgetni
-
Istenem Ber…ott leszünk a koncertjükön és ez lesz
egyben a mi első koncertünk is, ami méghozzá a backstagebe szól!- mondtam neki
ordibálva.
-
A legjobb meglepetés egész életemben!
-
Basszus Berta nem akarom megzavarni ezt a remek
pillanatot, de már rég bekellett volna zárnunk!- mondtam neki komolyabbra véve
a témát, ami nagyon nehéz volt egy ilyen meglepetés után. Berta gyorsan hátra
ment a cuccainkért és gyorsan elindultunk. Amíg Berta bezárta az üzletet, én
addig gyorsan írtam Hazznak hogy nagyon szépen köszönjük a jegyeket és ígérjük
hogy elmegyünk és visszük az ingjét is. Elindultunk a lifthez, de útközbe
gyorsan kértünk elvitelre egy kis kaját. Beszálltunk a liftbe, majd elindult lefele
és már a parkolóhoz is értünk. Odamentünk a kocsimhoz, ami mellett egy ismerős
kocsi állt. Na de nem gondolkoztam, mert mennünk kellett. Beszálltunk a kocsiba
és elindultunk hazafele. Otthon gyorsan megettük az elvitelre kért vacsorát,
majd gyorsan felmentünk, megfürödtünk és mentünk aludni mert holnap nagy nap
lesz, ugyanis eljönnek meglátogatni anyuék. Annyira várom már hogy lássam őket.
Nagyon hiányoznak, de imádom Angliát. Most már ez az én/mi otthonunk.
Szó szerint bele estem az ágyba
olyan fáradt voltam. De jelzett a telefonom. Harry írt hogy nincs mit
megköszönnünk, hisz megállapodtunk és azt mondta már alig várja hogy lásson és
a már megszokott „Jó éjt szépség!” szöveggel köszönt el. Letettem a telefonom
miután visszaírtam göndörkének és beállítottam az ébresztőt holnapra. Mielőtt lefeküdtem
volna, a táskámhoz vettem az irányt amiben Hazz ingje lapult. Magamhoz vettem
és visszamentem az ágyba és szorosan magamhoz öleltem az ingjét. Mennyei volt
az illata és egyben ismerős is. Amikor megölelt, ugyan ezt a parfümöt éreztem
rajta. Mosollyal az arcomon feküdtem az ágyban és mielőtt odaadtam volna magam
az álmaimnak, egy mondatot ejtettem ki a számon. Jó éjt hősöm.
És megérkezett a 3.fejezet!
Remélem nagyon fog nektek tetszeni és nagyon de nagyon várom a kommenteket és
facebookon is írhattok véleményeket! Nagyon szépen köszönöm az egyik
Directioner társamnak, aki időt szakított rám, csak hogy meglegyenek a
szerkesztett képek! Nagyon szépen köszönöm neki: Szabonya Brigitta!
És külön köszönet jár még Homor
Gabriellának, aki a desingben és a fejlécben segített!
És legutolsó sorban köszönöm nektek
hogy, olvassátok a blogomat és nagyon örülök a szebbnél szebb
visszajelzéseknek! Nagyon megköszönném, ha egy kicsit híresztelnétek a blogot!
Szeretlek titeket!




Nagyon jó!!!
VálaszTörléskövit!! :* <3
Köszönöm szépen! Ahogy csak tudok sietek!☺❤
TörlésAhj mar nagyon turelmetleen vagyoook😁😁❤️❤️
VálaszTörlésUgy varom a kovit!!!!💗💕💖
Jajj Dalma nem kell sokáig türelmetlenkedbed!😘❤❤😉😉
Törlés