5.fejezet:Ez valami más…

Ma van 3 hete hogy anyuék hazamentek és barátnőm pedig visszajött. Mikor reggel felkeltünk az ágyból- mert Berta ott aludt nálam- nem úgy tettünk, mint ahogy azt szoktuk. Sikoltozva ugrottunk ki az ágyból és rögtön a rádióhoz vettem az irányt. A CD-t ami benne volt- természetesen 1D- a leghangosabbra felvettem és ugrándozva sikítoztunk. Hogy miért? Hát azért, mert elérkezett a nagy nap. Az a nagy nap, amin végre láthatom Hazzt és a fiúkat, de persze Ő vele akarok találkozni a legjobban. Berta már csak annyit ordibált „Niall!” „Igen látni foglak!” és felment az ágyra és ott folytatta az ugrálást. Én pedig nem maradtam ki a jóból, ezért követtem a példáját. Épp a Night Changesnek lett vége, mikor kikapcsoltuk a CD-t és elmentünk készülődni. Berta gyorsan átment a szobájába és azt mondta, hogy majd ha kiabál, mennyek át és segítsek neki a ruháknál. Ber már el is tűnt, én pedig berohantam a mosdóba és a telefonom is magammal vittem. Gyorsan megmostam a fogamat és a hajamat kivasaltam. Nem nagyon szeretem festeni magam, ezért csak felvittem a fekete festéket a szempilláimra, amit annyira imádok, mert nagy szemem lesz tőle. Ahogy kész lettem és elindultam a gardróbba, a hasam elkezdett görcsölni. Olyan érdekes, mert ennyire még sosem izgultam ennyire, mint most. Még az érettségin sem. De ez a görcs nagyobb lett, mikor a telefonom jelzett, hogy írtak twitteren. Ahogy beértem a gardróbba és leültem a padlóra rögtön megnéztem hogy ki volt az. Szokásos szerint az én kis göndörfürtös hercegem írt.

Szia! Már nagyon izgulok a mai nap miatt. Ez a koncert sokkal másabb lesz mint a többi, mert te is itt leszel. Remélem nem okozok csalódást és nagyon fog nektek tetszeni a koncert. A fiúk már nagyon várják hogy megismerjenek titeket és Niall várja a legjobban. Gondolom a barátnőd miatt! ;) Pár óra múlva találkozunk és majd egy testőr várni fog kint titeket, hogy bekísérjen benneteket hátra hozzánk. Hamarosan találkozunk! H.

A gyomrom még jobban összeszorult, mint eddig. Most már még jobban vártam a koncertet, de a percek már szinte óráknak tűntek. Felálltam a padlóról és a pizsimet ruhára kezdtem lecserélni. Csak egy baj volt még hátra. Nem tudtam mit vegyek fel. Semmilyen ötletem nem volt és még Bernek is nekem kellett segíteni. Hosszú nézelődés után feladtam és átmentem Berhez. Bekopogtam az ajtón, mire azt kiabálta hogy mennyek be, mert a ruháknál van.

- Ber segítened kéne- futottam oda hozzá és kézen fogva vezettem át a szobámba.

- Héééj Klau…mivan?- kérdezte barátnőm, de addigra már beértünk az én szobámba és amikor meglátta azt a sok ruhát, rögtön leesett neki minden.

- Berta segíts! Muszáj hogy tökéletes ruhát vegyek fel erre az estére- néztem rá kétségbeesett arccal és megmutattam neki az üzenetet. Berta amikor meglátta felsikított és gyorsan elkezdett keresgélni a ruhák között. Egyszer csak megállt egy helynél és gyorsan odaszaladt hozzám.

- Klau…ehhez mit szólsz?- nyújtotta felém a kiválasztott ruhát.

- Uuu…ez a kedvenc felsőm! De ez biztos jó lesz?- kérdeztem tőle és egy nagy bólintást kaptam válaszul. Kivettem a kezéből és gyorsan magamra kaptam azt a bizonyos ruhát. Ez a bizonyos ruha egy rövid, virágos farmergatyából állt, és egy has pólóból. Meg majd egy Air Maxet, amit karácsonyra kaptam és azóta is imádom. Ahogy felvettem a ruhámat, barátnőm visszarángatott az ő szobájába és most neki választottunk egy ruhát. Az övé egy rövid gatyából és a Crazy Mofosos pólójábol állt, amihez felvett egy napszemcsit.

- Így jó leszek- kérdezte bizonytalanul barátnőm- meg majd egy fehér converset veszek fel hozzá, de jó lesz?

- Berta…tökéletesen nézel ki. Ha megfog látni Niall, szívrohamot fog kapni annyira szép vagy- nyugtattam meg, de elnevettük mind a ketten magunkat. Gyorsan leugrándoztunk a lépcsőn, mint régen amikor még tinik voltunk. Nem is tudtam mit reggelizzünk, de a hasgörcs még mindig nem múlt el. Berta felé fordultam, aki a hűtőbe bújva gondolkozott, hogy mit egyen. De hirtelen egy remek ötletem támadt.

- Berta mi lenne ha elmennénk valahova reggelizni?- kérdeztem tőle és nekitámaszkodtam a pultnak.

- Ez remek ötlet…mit szólnál a szokásos étteremhez?- tette fel a kérdést barátnőm, de nem volt kedvem arra a helyre menni.

- Én tudok egy jobbat! Amikor Jamesel elmentünk randizni, egy remek helyre vitt el.

- Hát ha téged nem zavar hogy James vitt oda, akkor nekem megfelel- mosolygott rám és rám hagyta a választást.

- Akkor hozd már le a táskám, mert abba van a pénztárcám és  akkor addig én kiállok a kocsival. Barátnőm már fel is szaladt a lépcsőn, én pedig felvettem a cipőm és a garázs felé vettem az irányt. Ahogy kiálltam a kocsival, Ber már az ajtót zárta és be is ült a kocsiba.

- Na mehetünk?- kérdeztem tőle és felé kacsintottam. Nem értette a célzást, de amikor tövig benyomtam a gázt, már leesett neki.

- Klau nyugi már!- nevetett fel és teljesen belelapult az ülésbe. Én csak nevettem mert olyan vicces volt az a fej amit vágott, hogy azon nem lehet nevetni. Elkezdtem lelassítani, mert piros volt a lámpa. Ahogy álltunk és vártuk hogy zöld legyen, a másik oldalról egy fekete Range Rover jött, de nem akármilyen, hanem az amit már ismertem.

- Basszus Berta…ez a kocsi már kísért. Mindenhol találkozok már vele- meséltem neki és már egy kicsit kukucskáltam az ablakon, hogy ki ül benne. Nem nagyon lehetett látni, mert sötétített volt az ablak, de annyit láttam, hogy egy kalap volt azon a személyen és pont minket nézett a napszemüvege mögül. Gyorsan elkaptuk a fejünket, de tuti látta hogy kik vagyunk és hogy őt nézzük. Végre zöldre váltott a lámpa és elindulhattunk mi is. Amikor megérkeztünk az étteremhez, gyorsan kerestem egy parkoló helyet, bezártam a kocsit és bementünk. Leültünk a legbelső asztalhoz, ahol Jamesel ültünk. Nem nagyon akartam ideülni, de sajnos csak ez az egy hely volt ami szabad. Gyorsan ki is jött a pincér és felvette a rendelésünket.

- Jó napot! Mit hozhatok önöknek?- kérdezte mosolygó arccal, egy 18.évnél járó lány.

- Én szeretnék egy csésze almás-fahéjas teát és egy tojásrántottát- válaszolta barátnőm és a pincér felém fordult.

- És önnek mit hozhatok?

- Huuu…hát nekem is egy csésze teát és egy finom mozzarellás salátát- válaszoltam mosolyogva.

- Ugyan azt a teát hozzam mint a barátnőjének?

- Igen az tökéletes lesz.

Elindult a pincér vissza a pulthoz, de el is tűnt az ajtó mögött. Bertával beszéltük hogy már annyira várjuk a koncertet, hogy nem is bírtunk aludni. Elkezdtük szervezni a mi kis programunkat, hogy miket dobunk fel a fiúknak. Még kicsi korunkban megfogattuk, hogy egyszer ha VIP jegyünk lesz és közel leszünk hozzájuk, akkor olyan meglepit csinálunk nekik, amit biztos nem felejtenek el egyhamar. Amikor letisztáztuk a dolgot, már meg is érkezett a pincér.

- Jó étvágyat kívánok lányok- rakta elénk a finom illatú reggelinket.

- Köszönjük szépen!- válaszoltunk a kedves gesztusára. Miután elment Sarah- mert a végén bemutatkozott- elkezdtük falatozni a finom ételt. Ahogy kész lettünk, el is indultunk a kocsihoz és elindultunk hazafele. Hogy még jobban teljen az idő a koncertig, elmentünk a plázába, ahol dolgozunk és szétnéztünk egy kicsit a ruhás boltokban. Eléggé elment az idő, mert amikor ránéztünk a telefonunkra, már délután kettőt mutatott. Gyorsan beültünk egy kínai étterembe és miután megebédeltünk, most már tényleg hazafelé vettük az irányt. Most se álltam be a kocsival, mert úgy is azzal megyünk a koncertre. Amikor bementünk a házba, már rögtön csöngettek is. A postás volt a szokásos levelekkel. De ez még nem az összes dolog volt amit hozott. Elővett egy gyönyörű szép vörös rózsát és azt mondta, hogy egy férfi küldi nekem. Megköszöntem neki és továbbállt a szomszédhoz. Vajon ki küldhette? Hosszú gondolkozás után, eszembe jutott valami. Amikor Jamesel beszélgettünk az étteremben, megkérdezte hogy melyik a kedvenc rózsám. Akkor ezt ő küldte. De nem értem. Hisz azt mondta hogy ebből szerinte akkor nem lesz semmi amikor megtudta hogy Directioner vagyok és most meg rózsát küldözget?! Nem értettem, de nem is nagyon érdekelt, mert nem fogja elrontani az estémet. Beraktam a rózsát egy vázába és pont akkor ütött 3 órát a falióra, ami azt jelentette hogy eljött az idő. Indulhatunk a koncertre. Bertával minden cuccot magunkhoz vettük és gyorsan beszálltunk a kocsiba és az O2 aréna felé vettük az irányt. Amikor odaértünk, egy csomó lány ott állt már a bejáratnál és olyan hangosan sikítoztak hogy azt már messziről hallani lehetett. A gyomrom már megint olyan görcsbe rándult, mint még soha. Nagy nehezen, de találtunk egy parkoló helyet. Nagyon féltem kimenni a rajongókhoz, mert mi van ha nem felejtették még el azt a hülye cikket és rám fognak támadni.? Bertával felvettük a napszemüvegünket és elindultunk ahhoz a bejárathoz, ahol Harryék testőre várt minket. Sajnos nem tudtunk elmenni feltűnés nélkül a rajongók mellett. A rajongók mindig, mindent kiszúrnak. Messziről már láttuk a testőrt és elkezdtünk rohanni felé a rajongók elől és amikor odaértünk, Sam gyorsan bevitt minket mielőtt még utolérnek minket a rajongók.

- Huh nagyon szépen köszönjük Sam- mondtuk neki hálálkodva és már nagyon izgultam.

- Ugyan már ez a dolgom- kacsintott felénk- de azért remélem ti nem vagytok ilyen gyorsak- nevetett fel.

- Hát a srácokért olyan gyorsak leszünk hogy csak na- kacagtam fel mire Sam is felnevetett.

- Jajjaj…na de várjatok itt, mindjárt szólok a fiúknak- mondta nekünk Sam és elindult a hosszú folyosón. Nagyon izgultunk mind a ketten és egyszer csak Ber felé fordultam.

- Berta hogy nézek ki?- kérdeztem tőle és magamra mutattam.

- Klau ne aggódj gyönyörű vagy mint mindig és Harry is biztos így gondolja.

- De még mennyire hogy így gondolom- halottam meg magam mögött azt az ismerős mély és bársonyos hangot.

- Harry! Szia!- szaladtam oda és a nyakába ugrottam. Lehet fura volt, de már nem bírtam ki hogy ne érezzem az ölelését.

- Sziasztok! Örülök hogy itt vagytok…már nagyon vártam ezt a napot- súgta a fülembe utolsó mondatát, amit csak én halottam és a testemet kirázta az az egy mondat.

- Szia! Én Louis vagyok- jött oda hozzám Lou amikor elengedtük egymást Hazzal.

- Szia Lou! Örülök hogy találkoztunk, mert te vagy a 2. kedvencem.

- Második? A francba…Hazz már megint beelőzött- nevetett fel és erre a mondatra egymásra néztük Hval. A többiek is odajöttek hozzánk és egyenként bemutatkoztak. Amikor niall odaért Berhez, barátnőmnek rögtön elállt a szava. Annyira látszódott hogy oda van érte és Niall is elég furán nézett Bertára- persze jó értelemben-.

- Na de gyertek be az öltözőnkbe- mondta Niall és Berta mellé vette az irányt. Én a többiekkel mentem, előttünk meg Ber és Niall ismerkedtek egy kicsit. Mikor beértünk az öltözőbe a szám teljesen tátva maradt. Olyan hatalmas és szép volt az öltöző és olyan kis otthonos.

- Na és várjátok már a koncertet- kérdezte Liam hatalmas mosollyal az arcán.

- Fogalmatok sincs hogy mennyire- vágtuk rá egyszerre barátnőmmel.

- Melyik számot várjátok a legjobban?- tette fel a kérdést Zayn.

- Huhh…mindegyiket, de legjobban a 18-t meg a Story Of My Life-ot- vágtam rá- amúgy Zayn nagyon tetszik az új hajad- kacsintottam felé és megköszönte a bókomat.

- És te Berta?- kérdezte nem meglepőn Niall.

- Uuu…hát én a No Control-t és a Where Do Broken Hearts Go-t! Imádom azt a két számot- válaszolta barátnőm és láttam hogy már teljesen felszabadult. Olyan jót elbeszélgettünk a fiúkkal. Nagyon sokat szemeztem az én göndörkémmel és párszor zavarba is hozott, amit észre is vett, mert egy-két alkalomnál felnevetett. Az egyik szervező beszólt az öltözőbe, hogy még van 15 percük és utána kezdődik a koncert az elő zenekarral, akik a The Vamps volt.

- Klau…van nálad valami, ami az enyém- nézet felém Hazz és olyan huncut mosolyt adott hozzá- Elhoztad nekem az ingemet, amit ott hagytam az öltözőben?

- Nem Hazz sajnos otthon maradt….persze hogy elhoztam- nevettem fel és elkezdtem elővenni a táskámból. Odaadtam neki, ő meg elvitte és felakasztotta egy vállfára.

- Na de indulunk, mert helyet kell foglalunk elől, hogy jól lássunk titeket.

- Szurkoljatok nagyon nekünk nagyon!- kacsintott felém Harry.

- Úgy is jók lesztek mint mindig- legyintett Berta és megölelte Niall erre a mondatára.

- Veletek mennyen Sam a VIP részlegbe- kérdezte Lou- mert háát elmesélte hogy mi történt befele menet!?

- Ja háát lehet jó lenne ha ott lenne hogy ne szedjenek szét a rajongók.

- De miért akarnak szétszedni?- kérdezte Liam.

- Ezek szerint nem tudjátok az újságos dolgot?- kérdeztem feléjük fordulva.

- Mi láttuk Louval- mondta Harry- de nyugi…mindig ezt csinálják. Ne foglalkozzatok velük. De azért valljuk be összeillenénk- kacsintott rám és felnevetett.

- Na jó Harry…nem vagy beteg?- nem tudtam mit mondani, hisz nagyon zavarba lettem.

- Srácok 5 perc van már hátra, szóval gyertek velem…- mondta az egyik nő.

- Sok sikert srácok! Nagyon jók lesztek!- bátorítottam őket.

- Ha kapnák egy ölelést, akkor jobb lennék- mondta Hazz és széttárta kezét. Adtam neki egy szoros ölelést és ők el is indultak a színpad mellé. Sam, a testőr értünk jött és bekísért minket a VIP részbe és ott maradt velünk a fiúk kérésére. A The Vamps nagyon jól játszott és jót is énekeltünk a számaikra. Egyszer csak lementek a színpadról és elsötétült minden. Tudtuk hogy most már a fiúk jönnek.  Egyszer csak megszólalt egy ismerős zene sora „Counted all my mistakes and there’s only one”! imádtuk ezt a számot Bertával, ezért csak úgy tomboltunk rá! Amikor vége lett a számnak, a fiúk köszöntöttek minket, rajongókat és elkezdtek tovább énekelni. Olyan jó érzés volt ahogy énekeltek. Olyan nyugtató volt és ahogy szórakoztattak minek, hát az felejthetetlen volt. Lassan már a vége fele játunk, amikor Harry ránk nézett és egy puszit küldött. Nagyon elmosolyodtunk és remek érzés volt hogy nekünk küldte. Az álmaim nagy része a Londoni életemben valóra vált és ez nagyon fura volt, de nagyon boldog voltam hogy ilyen szerencsés lány lehetek. Sajnos már az utolsó számot énekelték a Steal My Girlt, amit nagyon de nagyon imádtunk! Egyszer Lou mutogatott valamit Samnek és elköszöntek tőlünk és lementek a színpadról. Vége volt és ezt nem vártam, mert ez azt a pillanatot jelentette, hogy mehetünk haza és lehet már soha nem találkozunk velük. Pedig annyira jó fejek és kedvesek. Teljesen olyanok mint ha az 5 bátyáink lettek volna. De rosszul gondoltam, ugyanis odajött hozzánk Sam és azt mondta hogy mennyünk vele. Először nem tudtuk hova megyünk, de amikor beértünk a folyosóra, rögtön tudtuk hogy a fiúkhoz megyünk. A szívem egy pillanatra megnyugodott hogy még legalább egy kicsit még láthatjuk őket és elbúcsúzhatunk tőlük. Ahogy beértünk hozzájuk, rögtön kérdéseket tettek fel.

- Na milyen volt lányok?- kérdezte Liam.

- Úristen annyira jók voltatok és ahhh…annyira élveztük. Köszönjük Harry ezt a remek ajándékot és nektek is nagyon köszönjük fiúk- köszöntük meg a fiúknak.

- Ugyan már a rajongóknak bármit- legyintett Zayn.

- Lenne még egy kérdésünk- mondta Niall és Berre nézett, akivel nagyon szemezett a szőkeség.

- Igen és mi lenne az?- kérdezte barátnőm.

- Hát lenne kedvetek képeket csinálni?- tette fel a kérdést Liam.

- Most ugye hülyéskedtek? Ez természetes- ugrándoztunk és nem hittük el hogy ez a valóság. Lou megkérte az őr egyik tagját hogy csináljon rólunk pár képet. Olyan hülyeségeket csináltunk a képeken, hogy szerintem már nem is tudtuk hogy mit csinálunk. Niall és Ber csináltak egy olyan képet, hogy N „megkérte” barátnőm kezét. Amikor ezt megláttuk, úgy elkezdtünk nevetni a fiúkkal, hogy már a hasunk is fájt. Nagyon jól éreztük magunkat.

- Jajj fiúk majdnem elfelejtettük- kiáltottam fel- csináltunk nektek Berrel egy meglepetést, de az öltözőben van. Gyorsan beszaladtunk érte barátnőmmel és gyorsan kivittük nekik.

- Hát remélem tetszeni fog nektek ez a meglepi! Ez egy fotóalbum, amiben olyan képek vannak mint például, hogy megláttunk egy olyan formát hogy 1D  és azt rögtön lefotóztuk, meg rólunk vannak benne képek amikor elmentünk a filmjeitekre a moziba meg ilyenek. Remélem örülni fogtok neki!- mondta barátnőm és együtt átnyújtottuk nekik.

- De édesek vagytok! Nagyon szépen köszönjük- mondta Liam és elkezdték lapozgatni a könyvet.

- Na de fiúk…nagyon jó volt látni titeket és köszönjük hogy valóra váltottátok az álmainkat. Sajnos mennünk kell! Nagyon fogtok hiányozni és ne foglalkozzatok az utálókkal, mert csak féltékenyek. Mindig jusson eszetekbe hogy mi itt vagyunk nektek- köszöntünk el tőlük.

- Klau beszélhetnénk egy kicsit?- kérdezte tőlem Harry.

- Persze…miért ne beszélhetnénk?- mosolyogtam neki.

- Na akkor Klau add ide a kulcsot és én addig kiülök a kocsiba- odaadtam Bernek a kocsi kulcsot, elköszönt a fiúktól és elindult a kocsihoz.

- Várj Berta- kiáltott utána az ír srác- kikísérhetlek?- kérdezte Niall.

- Perszee…de nem félsz hogy meglátnak a rajongók?

- Dehogy félek! Na akkor kikísérhetlek?- barátnőm egy nagyot bólintott és elindultak kifele.

- Na de mi is megyünk, mert felkell hívni még Elt és Zayn is meg Liam is felhívja a csajokat- köszönt el Louis. Nagyon örülök hogy megismertelek titeket és remélem még találkozunk- kacsintott felém és elköszöntek a többiek is egy nagy öleléssel és bementek az öltözőbe.

- Na szóval mit szeretnél göndörkém?- tettem fel a kérdést.

- Hát lehet nem fogod elhinni, de én is normális ember vagyok, normális érzésekkel- kezdte el Harry.

- Ezt nem értem Harry- mondtam neki értetlenül.

- Hát Klau figyelj…az első pillanattól amikor megláttalak, nagyon szimpatikus voltál és ahogy jobban kezdtelek megismerni, valami mást kezdtem el érezni mint barátság. Minden nap vártam hogy visszaírj az üzeneteimre és mindennél jobban vártam ezt a napot, hogy lássalak téged. Tudom furcsán hangzik ez az egész, de igazat mondok- nézett mélyen a szemembe és láttam a szemébe hogy őszintén beszél.

- Harry ez lehetetlen…- néztem rá furcsán és a szívem még hevesebben kezdett el dobogni, mikor egy kezet éreztem az én kezemben és ez a kéz, Harry keze volt.

- De miért nem lehet ezt elhinni?- kérdezte Hazz kétségbeesetten.

- Azért Harry, mert te sztár vagy én meg csak egy rajongó. Köztünk nem lehet semmi, mert én nem vagyok sztár. Én mondhatni egy senki vagyok.

- De már megint ez…és mi van akkor ha sztár vagyok. Attól még hogy sok pénzem,rajongóm van és ismert vagyok, attól még az érzéseim igaziak és attól még hogy te rajongó vagy, ugyan olyan ember vagy mint én, csak nem ismernek annyian. Ennyi az egész- magyarázkodott nekem, de nem akartam elhinni.

- Harry…de akkor se lehet…ez lehetetlen- elakartam neki hinni, de tudtam hogy ez nem igaz. Egy sztár nem lehet belém szerelmes. Vagy igen?

- És ettől elfogod hinni?- kérdezte Hazz és egy forró,heves csókot nyomott ajkaimra. A testem beleborzongott ebbe a csókba és ez életem legjobb csókja volt. De helyesen kellett cselekednem.

- Harry ez mi volt?- toltam el magamtól, mielőtt meggondoltam volna magam és hagytam volna hogy folytassa.

- Most már elhiszed hogy ez az érzés több egy barátságnál?

- Ne haragudj Harry de mennem kell! –köszöntem el tőle és kifutottam az épületből.

- Várj Klau…ne menj el!- kiabált utánam és elkezdett utánam futni. Niall és Berta nagyon elvoltak mert nagyokat nevetgéltek, de amikor meglátták hogy én elől, Harry meg utánam fut, tekintetük rögtön ránk szegeződött.

- Bocsi Niall de mennünk kell- szóltam közbe a beszélgetésbe.

- Muszáj még mennetek?- kérdezte tőlünk.

- Igen…sajnálom Niall, majd még találkozunk- öleltem meg és gyorsan beszálltam a kocsiba.

- Szia Niall! Jó volt veled beszélgetni és örülök hogy közelebbről megismertelek- ölelte meg Berta Niallt és Niall cserébe egy puszit adott az arcára. Berta gyorsan beszállt, de Harry utolért és az ablakon megtámaszkodott.

- Klau ne menj el…kérlek beszéljük meg- nézett rám azzal a két gyönyörű szemeivel, aminek alig bírtam ellenállni.

- Harry kérkek engedd el a kocsi ablakát…hagy mennyünk el!

- Klau ne menj el…kérlek…én…én szeretlek téged- vallotta be nekem az, akire mindig is felnéztem és imádtam.

- Hogy mi?- szólt közbe egyszerre N és B.

- Klau….kérlek ne hagyj itt.

- Sajnálom Hazz- indítottam be a kocsit és egy könny csordult ki a szememből.

- De ott van az a vörös rózsa…az se elég bizonyíték?- kérdezte az én gönödörkém. Akkor azt a rózsát nem is James küldte hanem H? De honnan tudta hogy ott lakom?

- Szia Harry!- köszöntem el tőle és elindultunk a kocsival

- Ígérd meg hogy még láthatlak- halottam meg még ezt a mondatot és itt már eltört a mécses.

Berta próbált kihúzni mindent belőlem, de én csak bőgtem, mint egy óvodás. Ahogy hazaértünk és beálltam a kocsival Berta még bent is próbálkozott.

- Klau mi volt ez az egész?- kérdezte tőlem de én csak annyit mondtam.

- Sajnálom Berta, de most egyedül szeretnék lenni- nyögtem ki ezt a mondatot és felszaladtam a szobámba és bezárkóztam. Egyedül voltam a könnyeimmel együtt és másra se tudtam gondolni, csak azokra a mondatokra, amit Hazz mondott és arra a csókra, amit ő adott.

Nem nagyon tudtam elaludni, de hajnal tájba lehunytam szemeim és elaludtam az ágyamban.

* Harry szemszöge*

Végre elérkezett a mai nap. Ma találkozhatok végre Klauval. Annyira örülök hogy megismertem őt. Ő teljesen más volt mint a többi lány. Reggel amikor visszaírt az üzenetemre, olyan kellemes érzés volt bennem.

Szia Hazz! Én is nagyon várom már a mai koncertet! Ne izgulj hisz úgy is olyan csodás leszel mint, mindig! Üzenem Niallnak, hogy már Berta is nagyon izgul. Nagyon örülök hogy ma láthatlak és meg ismerthetem a fiúkat. Nagyon szépen köszönjük ezt a csodás ajándékot! Egy remek ember vagy Harry és ezt sose feledd el. Te vagy az én hősöm. Az én göndör hajú hősöm. Hamarosan találkozunk! Jó próbákat! Puszi K.

Én vagyok a hőse? Legtöbb embernek, valami író vagy a szülei a hősök, de Klaunak én vagyok! Remek lány és nagyon kedves. Nem sok embert ismerek, aki olyan, mint K.

Egyszerűen csodás személyisége van és hát bevallom remek illata. Amikor megláttam a plázába, tudtam hogy ő más lesz mint a többi csaj. Gondolat menetemet Lou figyelmeztetése szakította meg.

- Héé haver…5 perc és próba!- nem nagyon figyeltem oda, mert még mindig azt az üzenetet olvastam, amit Ő írt nekem.

- Harry figyelsz te? Mit nézel ennyire a telefonodon?- jött oda mellém és ő is elkezdte olvasni.

- Már megint ezzel csajjal beszélsz? Mostanában sokszor beszélsz vele- bökött vállon.

- Tudom, de annyira jó vele beszélgetni. Olyan mit ha nem is lennék sztár…vagyis elfelejteti velem. Ő egy remek csaj Lou…sokkal másabb és különlegesebb mint a többi lány.

- Tán nem szerelmes a kis Harry?- csúfolódott Louis.

- Nem tudom Tommo…úgy érzem ez valami más, mint egy barátság. Mindig róla álmodok és mindig rágondolok és nem tudok nem rá gondolni. Nem tudom elfelejteni az ölelését és azt a gyönyörű mosolyát és amikor idetartottam és megláttam a kocsiban, valami melegséget éreztem a szívemben. Nem tudom mi van velem haver.

- Na figyelj…ezt mondd majd el neki! Én teljes mértékben támogatlak, mert a legjobb haverom vagy és látom rajtad hogy teljesen beleszerettél a csajba.

- De úgy se fogja elhinni…azzal fog jönni hogy ő rajongó én meg sztár.

- Hát akkor adj neki valamit amitől majd elhiszi- mondta nekem Tommo, de nem tudtam mire gondolt- na de most mennyünk, mert próbálni kell. A próbák közben halottuk a rajongók sikítozását a csarnokon kívül és elképzeltem hogy mi lesz akkor, ha Ő is itt fog állni az első sorban. A próba végén visszamentünk az öltözőbe. Gyorsan megcsinálták a hajunkat és felöltöztünk. Én a szokásos fekete farmerom vettem fel és egy fekete pulóvert. Kopogtak az ajtón. Sam volt az, a biztonsági őr, akit kiküldtünk Klauékért.

- Fiúk itt vannak a lányok és már kint várnak titeket- végre ezt a mondatot vártam egész nap. Gyorsan felpattantam és kiszaladtam a folyosóra.

- Mi van ezzel? –hallottam még Zayn hangját és hallottam, hogy Niall azt válaszolta, hogy csak szerelmes. Pont ő beszélt aki egyfolytában csak Klau barátnőjéről, Bertáról áradozott.

Ott volt és olyan gyönyörű volt mint mindig. Pont azt kérdezte Bertától, hogy jól néz-e ki? Barátnője azt válaszolta hogy gyönyörű és még én is így fogom gondolni.

-  De még mennyire hogy így gondolom- szóltam közbe, mire a nyakamba ugrott aminek nagyon örültem. Bemutattam nekik a fiúkat. Niall teljesen elvolt Bertával, Beértünk az öltözőbe és nagyon sokat beszélgettünk. Néha próbáltam szemezni Klauval, de mindig zavarba jött- milyen aranyos-. Beszólt nekünk az egyik szervező hogy mennünk kéne.

Amikor a fiúk- a The Vamps- lejöttek a színpadról, Niall kezdte is az estét a szólójával. Amikor kiértünk a színpadra és megláttam azt a sok rajongót, VELE az élen, teljesen boldog voltam. Néhány szám után, egy puszit dobtam nekik, amire elkezdtek nevetni. Teljesen mások voltak mint a többi rajongó. A Steal My Girlt énekeltük és amikor elköszöntük, láttam hogy Lou súgott valamit Samnak és lementünk a színpadról.

- Mit mondtál Samnek?- kérdeztem haveromat.

- Mondtam neki, hogy jöjjenek még hátra Klauék, hogy elmondhasd neki az,t amit délelőtt beszéltünk.

- Haver…úgy se fogja elhinni.

- Ezt sosem tudhatod- kacsintott felém. Amikor hátra értünk ott álltak az öltözőben. Megkérdeztük, tőlük hogy milyenek voltunk és megkérdeztük hogy szeretnének-e képeket, amire természetesen igent mondtak. Nagyon sok képet csináltunk és nagyon hülye képeket csináltunk. Niall „megkérte” Klau barátnőjének a kezét. Olyanokat nevettünk rajta, hogy már a hasunk fájt.  A lányok hoztak nekünk egy kis meglepit, ami egy fotó album volt, de most már eljött az idő hogy elmondjam NEKI mit érzek.

-Klau beszélhetnénk egy kicsit?- vettem a bátorságot és kimondtam.

- Perszeee…miért ne beszélhetnénk?- válaszolta nekem azzal a mosollyal az arcán, amit már annyira hiányoltam. Niall kikísérte Bertát, a fiúk meg bementek az öltözőbe.

- Na szóval mit szeretnél göndörkém?- tette fel a kérdést.

- Hát lehet nem fogod elhinni, de én is normális ember vagyok, normális érzésekkel- kezdtem bele.

- Ezt nem értem Harry- mondta nekem értetlenül.

- Hát Klau figyelj…az első pillanattól amikor megláttalak, nagyon szimpatikus voltál és ahogy jobban kezdtelek megismerni, valami mást kezdtem el érezni mint barátság. Minden nap vártam hogy visszaírj az üzeneteimre és mindennél jobban vártam ezt a napot, hogy lássalak téged. Tudom furcsán hangzik ez az egész, de igazat mondok- és kimondtam végre, de furán nézett rám. Nem akarta elhinni amit mondtam neki és már nem tudtam mivel győzzem meg, de ekkor eszembe jutott Louis mondata” Hát akkor adj neki valamit amitől majd elhiszi”. Mi az amitől majd elhinné nekem? Megvan! Egy heves csókot adtam neki, de ó eltolt magától.

- Harry mi volt ez?- kérdezte tőlem.

- Most már elhiszed, amit mondtam?

- Sajnálom Harry de mennem kell- mondta nekem és kifutott az ajónt. Na nem most már nem hagyom. Utána futottam hogy megbeszéljük ezt a dolgot. Mikor már utolértem a kocsijában ült. Gyorsan a kocsi ablakára támaszkodtam.

- Harry kérlek hagyj elmenni- nem, nem fogom hagyni ilyen könnyen.

- Sajnálom Klau beszéljük meg- próbáltam győzködni, de nem sikerül. Egyszer csak kimondtam azt a szót, amit nem akárkinek mondok „Szeretlek Klau”. Erre a szóra elindította a kocsiját és elment. Utána kiáltottam hogy ígérje meg hogy találkozunk még.

- Hazz ez mi volt?- kérdezte Niall, de mérges voltam.

- Hagyj már békén- indultam el az öltözőbe és amikor beértem, elmentem a mosdóba és beleütöttem az ajtóba.

-Héj haver…mi volt?- kérdezte Louis, de megmondtam neki hogy egyedül szeretnék lenni, de ott nem tudtam, ezért elmentem a szállodába és befeküdtem az ágyba és még mindig nem bírtam kiverni ŐT a fejemből. Végül hajnalban elaludtam és átadtam magam az álmaimnak hátha ott találkozok vele. 

Itt van az 5. fejezet!! Remélem tetszeni fog nektek! Ha tetszik nektek a blog, akkor iratkozzatok fel és írjatok kommentet! Előre is Boldog Szülinapot Hazznak és nekem!! :))  <3
Próbálok sietni a fejezetekkel. köszönöm hogy olvassátok a blogom! Puszi nektek! :) :*