6.fejezet:Honnan tudtad??

*Klau szemszöge*

Reggel, mikor észrevettem hogy már felkelt a nap, azonnal vissza akartam menni az álmomba, de nem lehetett. Nagy nehezen kikeltem a zsebkendőkkel teli ágyból és a mosdó felé vettem az irányt. Ahogy belenéztem a tükörbe, láttam magamon hogy teljesen sápadt vagyok és a szemeim is felvannak dagadva a sírástól. Bementem a zuhany alá hátha lelazulok kicsit,de nem sikerül. Nem bírtam kiverni a fejemből azt a szót, amit tegnap Hazz mondott „Szeretlek”. És hát ott van az a tegnapi csók is. Arról meg ne is beszéljünk. Nem akartam elhinni hogy Harry pont belém, egy rajongóba zúgott bele. Most biztos felmerült bennetek az a kérdés, hogy miért sírok és miért hagytam ott tegnap? Nos…hát már 14 éves korom óta erre a pillanatra vártam, de tudtam hogy ez csak egy álom lesz, de tegnap nem így történt, mert ez az álmom bevalósult. Nem tudtam hirtelen mit mondani Harrynek és ezért szaladtam el. De amikor már bent ültem a kocsiban és kimondta AZT a szót, na akkor eltört a mécses és végképp nem tudtam mit higgyek. Ezek a szavak hihetetlennek tűntek, de valahol mélyen még is hitten azoknak a szavaknak. Nagyon szeretem Harryt. Egy remek férfi és gyönyörű személyisége van, pont olyan, amilyet én nem érdemlek meg és ezért sírtam tegnap, mert tudtam hogy nem lehet az enyém. Emlékszem arra a pillanatra, amikor azt mondta hogy „De ott van az a vörös rózsa…az se elég bizonyíték?”. Azon lepődtem meg a legjobban. Honnan tudta hogy itt lakom és hogy az a kedvenc virágom? Nem tudtam, de volt egy olyan érzésem, hogy már nem is fogom megtudni. Ahogy kiszálltam a zuhany alól és letöröltem azokat az apró vízcseppeket a testemről, elindultam hogy találjak valami ruhát magamnak. A hangulatomnak megfelelően felvettem egy fekete pólót, amin egy batman jel volt és hozzá egy fekete cicanadrágot vettem fel. A sminkel most nem is foglalkoztam és a hajamat is csak felkötöttem. Halkan leindultam a lépcsőn, hogy ne ébresszem fel a szomszédban alvó barátnőmet, de amikor leértem és bementem a konyhába, rájöttem. hogy ez mindhiába volt, mert ő már ott ült az asztalnál és ette a saját reggeliét és láttam hogy vele szemben is meg van terítve.

- Szia Klau! Hogy vagy? Mi volt tegnap?- tette fel a kérdéseket.

- Jó reggelt! Megvagyok…és te hogy vagy?- csatlakoztam hozzá az asztalhoz és próbáltam kikerülni ezt a témát, de nem sikerült.

- Klau ne tereld a témát…pontosan jól tudod hogy vagyok, de én viszont nem tudok semmit se a tegnap estéről- nézett rám morcosan.

- Berta nem szeretnék róla mesélni…- mondtam meg neki az igazat bevallva.

- Klau hidd el…jobb lesz ha elmondod és lehet segíteni is tudok.

- Ebben nem tudsz segíteni- hajtottam le a fejem és bevettem egy falatot abból a mennyei tojásrántottából, amit barátnőm csinált.

- Klau kérlek…mond el mi volt tegnap- ránéztem és láttam hogy nagyon, de nagyon akar segíteni, de sajnos nem tudott.

- Amikor kikísért téged Niall, akkor a többiek is bementek az öltözőbe miután elköszöntek. Ekkor Harry felém fordult és azt mondta” Klau lehet nem fogod elhinni, de én is normális ember vagyok, normális érzésekkel.” Ekkor nem tudtam mire gondolt, de miután mondtam neki hogy nem értem, akkor…sze…szer…szerelmet vallott nekem- erre a szóra elkezdtem bőgni, mint egy 4 éves, akitől elvették a játékát. Barátnőm odajött mellém és elkezdett vigasztalni. Nagyon hiányzott és már így visszagondolva nagyon bántam hogy otthagytam.

- Jól van Klau…nincs semmi baj…hisz ez jó nem?- kérdezte barátnőm.

- De Ber ő sztár én meg egy senki vagyok hozzá képest- és kezdtem kihúzódni az öleléséből.

- Ahjj…de miért hiszed azt, hogy attól még nem szerethet téged. Én igazat adok Hazznak, hisz tényleg egy normális ember, igazi érzésekkel. Attól még hogy sztár, attól még szerethet. És nem vagy senki…te igen is vagy valaki. Mindig amikor szomorú voltam, te ott voltál és eldobtál minden jót s rosszat, csak hogy segíts engem felboldogítani és ezt a remek személyiségedet, amid van, ezt Harry is megtapasztalhatta és ezért érezhet többet, mint barátság, sőt tuti is mert emlékszem amikor a kocsiban az mondta hogy szeret, szerintem nagyon is őszintén mondta. Láttam rajta és nem hinném hogy ezzel viccelődne, hogy szerelmes valakibe, hisz ő nem olyan, aki ha meglát egy szép csajt, akkor rögtön azt mondja neki hogy szeretlek. Ezt a szót nagyon megszokta válogatni hogy kinek mondja és te benne vagyok azok között. Ezt meg kell beszélnetek csajszi- vigasztalt tovább és fura volt, mert hittem Bertának és ezúttal kezdtem Harrynek is hinni.

- De hogy beszéljem meg vele? Már biztos utál engem, amiért ott hagytam tegnap. Meg azt sem tudom hol keressem.

- Ott van a twitter…ott szoktatok beszélgetni. Azon írd meg neki, hogy meg szeretnéd vele beszélni ezt az egészet- adott egy ötletet barátnőm.

- Jóóó…ígérem délután írok neki. Ber visszaült a helyére, miután adott a hajamra egy óriási puszit és folytattuk a reggelinket.

- Köszönöm Berta…nagyon szeretlek- szólaltam fel egy idő után.

- Ugyan már…most rajtam volt a sor hogy megvigasztaljalak- mosolygott rám- és én is szeretlek. Miután megettük a reggelinket, barátnőm gyorsan felment a szobájába és átöltözött. Amikor elkészült, elindultunk egy sétára, hisz gyönyörű napsütéses időnk volt. Nagyon sokat beszélgettünk arról is, hogy ők mit csináltak kint Niallel amíg én VELE beszéltem. Elmesélte barátnőm, hogy sokkal kedvesebb mit gondolta és elhívta őt egy vacsorára, de épp ekkor jöttem én és cipeltem el, amikor megbeszélték volna hogy mikor lenne az a randi. Nagyon sajnáltam hogy elhoztam barátnőm, de mondta hogy reggel már beszélt Niallel twitteren és már minden meg van beszélve, hogy ma este mennek el London egyik leghíresebb éttermébe. Odaértünk a kedvenc parkunkhoz és kinéztünk egy remek padot és leültünk oda egy kicsit pihenni. Mint mindig, még most is rengeteg család játszott a parkban és a madarak is ott énekeltek a felettünk lévő faágon. Berta elmesélte mit fog felvenni a randira és azt is elmesélte, hogy mennyire izgul. Nem nagyon mertem megkérdezni Bert egy dologról, de a végén rávettem magam és megkérdeztem.

- Berta…kérdezhetek valamit?- tettem fel óvatosan a kérdést.

- Hogy ne kérdezhetnél- bökött oldalba könyökével.

- Beszéltél Niallel Hazzról és rólam?

- Hát csak annyit kérdeztem meg, hogy ő tudja-e mi volt tegnap…amit már ugye elmeséltél…de azt mondta nem, mert Harry mérgesen beszaladt, amikor megkérdezte még a parkolóban hogy mi volt és amikor ő is utol érte Hazzt, akkor már az öltözőből szaladt ki és a szállodába ment, ahol megszállnak. De amikor bement Niall és megkérdezte Lout hogy mivolt, csak annyit mondott hogy berohant és beleütött a mosdó ajtajába és utána azt mondta egyedül akar lenni és kiszaladt- ahogy ezt barátnőm mesélte teljesen leesett az állam, főleg annál a mondatnál hogy beleütött a mosdó ajtajába.

- Ez komoly? Ahjj…baszzus muszáj lesz vele beszélnem- csaptam a homlokomra.

- Klau…ne haragudj meg hogy ezt mondom, de szerintem tényleg beléd szeretett ez a srác- erre a mondatra felkaptam a fejem és láttam barátnőm szemében hogy őszintén beszél.

- Nem tudom Berta mit higgyek…nem tudok semmit- sütöttem le a szemeimet.

- Klau mindig is erre vártál és erre nagyon is emlékszem hogy mennyire szeretted volna és most itt van, de nem akarod elhinni. Nem akarod hogy igaz legyen, mert félsz hogy utána rossz lesz ugye?- emelte fel a fejem.

- Igen féleek….félek hogy túlságosan is beleszeretek, még ennél is jobban és utána megint pofára esek mint mindig.

- De ne félj Klau…azzal nem veszítesz semmit ha megpróbálod, de ha nem próbálod meg akkor viszont soka veszítesz- ahogy Berta vigasztalt, kezdett visszajönni az az érzés, hogy higgyek ebben az egészben. Letöröltem a könnyeimet az arcomról és elindultunk hazafele. Út közben gyorsan írtam Hazznak egy üzenetet twitteren, hogy szeretnék vele beszélni, hogy megbeszéljük a tegnapi dolgot. Ahogy hazaértünk már 6 óra volt. Berta gyorsan megevett egy almát és felment elkészülődni. Én addig leültem a kanapéra és néztem az esti szokásos műsoromat. Pár óra múlva halottam hogy Ber már elkészült és odajött hozzám a nappaliba.

- Na hogy nézek ki? Jól áll a hajam?- láttam hogy nagyon izgul szegénykém.

- Berta gyönyörű vagy és a hajad is csodálatos- mosolyodtam el és felálltam és megöleltem.

- Köszönöm…és te jobban vagy?- vette lágyabbra ölelését- Hazz visszaírt már?

- Nem, nem írt vissza és szerintem nem is fog- huppantam vissza a kanapéra és barátnőm is leült mellém.

-  Ne maradjak itthon és csináljunk egy csajos estét?

- Te megörültél? Még csak az kéne…igen is elmész a randira- kiáltottam neki- amúgy hányra jön Niall?

- Hát hamarosan itt lesz- nézett rá a telefonjának a kijelzőjére.

- Ne izgulj már te…- böktem oldalba.

- Ennyire látszódik?- nézett rám barátnőm kétségbeesetten.

- Hát eléggé…de miért izgulsz?- kérdeztem tőle és egy picit felnevettem.

- Rajongók, újságírók…hogy szét fognak szedni- csuklott el a hangja.

- Berta…erős csaj vagy…nem fognak szétszedni. Gondolj mindig arra, hogy ott van melletted az, akit mindig is akartál és téged választott, nem mást- kacsintottam rá és megszorítottam a kezét. Csöngettek és valószínű Niall volt az. Berta adott egy szoros ölelést, elköszönt és kiment az ajtón. Nagyon szeretem Bertát és olyan jó volt boldognak látni. Megértem hogy nagyon izgul, mert engem is összehoztak már másnap Hazzal amikor a plázában találkoztunk. Gondolatmenetemet az ajtó halk nyikorgása szakította félbe.

- Mit hagytál itt Berta?- nevettem fel és néztem tovább a filmet.

- Egy gyönyörű lányt hagytam elmenni a stadionnál- erre a hangra megállt bennem az ütő, lassan hátra fordultam és megláttam hogy nem Berta állt ott hanem Ő.

- Harry…hát te mit keresel itt?- kérdeztem rekedtes hangon és közelebb jött hozzám és a kezét végigsimította az arcomon.

- Hát te írtál üzenetet, hogy beszélni szeretnél velem a tegnapról- mosolyodott el és én ettől a mosolytól úgy olvadtam el, mint vaj a napon.

- Harry én sajnálom a tegnapi dolgot, csak hirtelen nem tudtam mint mondjak erre az egészre. Nem tudom/tudtam elhinni hogy neked én tetszettem meg és nem egy sztár- néztem a szemeibe és elmondtam neki őszintén amit gondolok. Harry én már kiskorom óta nagyon, de nagyon szeretlek és ezt Berta is tudja bizonyítani, hogy mennyire szenvedtem és még most is azt érzem amit 6 éve. Imádom a mosolyod és azokat a gyönyörű almazöld szemeidet és azt imádom a legjobban benned, hogy foglalkozol a rajongóiddal és ezt be is bizonyítottad nekem ezekkel a meglepetésekkel. Annak ellenére is hogy mennyien leszóltak téged, te azért se adtad fel az álmaidat. Én olyan akarok lenni mint te, mert te tökéletes vagy és épp ez a baj. Épp ezért nem lehet az, hogy te pont belém szeress- és itt most már teljesen elmondtam mit érzek- igen, örülnék neki hogy kéz a kézben sétálnánk az utcákon, megvédenél a rajongóid elől és kiállnál mellettem. Heves csókokat adnál nekem minden percben, melletted aludnék el az ágyban összebújva és a mellkasodon aludva mehessek el az álomvilágba és reggel meg ott kelhessek melletted és a homlokomra puszit adva köszöntenél és azt mondanád „ Jó reggelt gyönyörűm”. Amikor a You & I-t hallgatom és azt énekled hogy nem állhat közénk senki akkor tudjam hogy akkor rám gondolsz. Igen jó lenne és örülnék neki, de félek hogy ha most tényleg együtt lennénk, akkor ennek egyszer vége lesz. Mert ha most jobban beléd szeretek, akkor később rosszabb lenne elválni tőled mint most. És ki…..- mondtam volna tovább, de Harry forró és kellemes ajkait éreztem az én számon. Most már megadtam magam és nem álltam ellent. Amikor Harry elhúzta az ajkait, szorosan magához ölelt és azt súgta a fülembe „Te nem senki vagy, hanem az én buta hercegnőm, aki mindenkinél szebb”. Harry most már bebizonyította, hogy igazat mondott.

- Tudom hogy sztár vagyok, de attól még nekem is vannak érzéseim és ez nincs megírva, hogy csak sztárba szerethetek bele. De ha még mindig nem adod fel ezt az érvedet, akkor sztárrá teszlek, csak hogy velem lehess- szólalt meg mikor már félig elengedtük egymást.

- Ja és a humorodat is imádom- nevettem fel. Erre a mondatomra Harry cserébe egy puszit nyomott az arcomra és megint magához ölelt.

- Tényleg nem vagy éhes?- kérdeztem tőle, amikor meghallottam hogy korgott a gyomra.

- Hát ha már megkérdezted, elfogadom a meghívást- nevetett fel hangosan. Megfogtam a kezét és magam után húztam a konyhába. Leültettem az egyik székre és elkezdtem keresgélni a hűtőben. Odajött mellém és sajnos meglátta, hogy a hűtőben nincs valami sok választék.

- Mi lenne ha rendelnénk valamit?- nevetett fel Hazz és becsukta a hűtő ajtaját.

- Oké benne vagyok…tudok egy jó éttermet, ahonnan mindig szoktunk rendelni Bertával kaját ha nincs itthon semmi, mint most- vettem elő a zsebemből a telefonom hogy tárcsázzam a számot, de Harry kivette a kezemből és kinyomta a számot.

- Én tudok egy jobb helyet, csak onnan nem tudunk rendelni- adta vissza a telefonomat egy huncut mosoly kíséretében.

- Úgy érted mennyünk el valahova? De az előbb még azt mondtad hogy rendeljünk- néztem rá furcsán.

- Igen tudom hogy én mondtam, de meggondoltam magam. Akár lehetne ez az első randik.

- De ott vannak az újság írok meg a paparazzik. Rögtön újságba kerülünk már másodszorra is.

- Harmadszorra- javított ki- nem láttad a reggeli újságot?

- Nem…miért?

- Hát mert benne voltunk…ismét- magyarázta mosolyogva és oda hozta nekem a mai újságot. Amikor kinyitottam, rögtön az a címlap fogadott, amiről Mr.Styles mesélt nekem.

Úgy látszik hogy igazunk volt. Harry Styles, tényleg egy rajongóval kezdett el kavarni.

Az a lány, akit Klaudia Smitnek hívnak, úgy látszik nagyon is elcsábította popsztárunk szívét. Klaudia ott volt a koncerten barátnőjével és videók is bizonyítják, hogy többször is flörtöltek a koncert alatt. Úgy látszik Harry ezt a lányt komolyabban veszi mint az eddigi barátnőit, mert egy VIP jeggyel lepte meg a lányt és még a koncert után is beszélgettek. De nem csak Harry próbálkozik a rajongókkal,  hanem bandatársa is az Ír származású Niall  flörtölgetett Klaudia barátnőjével, Bertával. Úgy látszik nagyon elcsavarták a lányok a fiúk fejét. Minden esetre a lányok most nagyon szerencsések, hogy még egyszer láthatták példaképüket.

- Jézusom…ezek mindenből cikket csinálnak? Szánalmas- mondtam Harrynek, amikor végeztem a cikk olvasásával.

- Végül is most igazat írnak- fogta meg a kezemet Hazz és közelebb húzott magához.

- Jajj Harry ne hozz már zavarba- néztem le a földre, mert éreztem olyan piros vagyok, mint egy eper. Erre a tettemre Harry nagyon felnevetett és egy puszit nyomott a fejemre.

- Na de indulhatunk vacsorázni?

- Persze, csak gyorsan átöltözöm- futottam volna fel, de Hazz visszahúzott.

- Nem kell kiöltözni…így tökélete leszel- mosolygott rám azzal a huncut, kisfiús mosolyával.

- Hát jóó…akkor mehetünk is. Gyorsan felvettük a cipőnket és elindultunk egy ismerős irányba. Nagyon sokat beszélgettünk, nevetgéltünk és próbáltuk jobban megismerni egymást. Pár perc múlva, egy ismerős helyre érkeztünk. A parkba érkeztünk meg.

- Harry mit keresünk a parkban?- néztem rá értetlenül, de egyszer csak félre állt és mögötte ott volt egy pokróc leterítve a földre, rajta finomabbnál- finomabb ételekkel.

- Hát ez lenne a vacsora- nézett rám és közelebb húzott a pokróchoz.

- Tetszik a meglepetésem?- nézett rám aggódó arccal.

- Hogy tetszik-e…imádom Harry- ugrottam a nyakába és egy szót suttogtam a fülébe- „Köszönöm”.

- Megérdemled…szóval akkor tetszik az első randink!- nevetett a fülembe.

- Randi…akkor még jobban tetszik- nevettem vissza az ő fülébe. Miután elengedtük egymást, leültünk a plédre és Hazz saját kezűleg készített szendvicsét falatoztuk be. Nagyon sokat mesélte a bandának az életéről és meglepődtem mennyi titkos dolgot elmondott magáról is. Ezek szerint megbízik bennem. Hirtelen eszembe jutott egy kérdés, amit nem hagyott nyugodni.

- Harry kérdezhetek valamit?- tettem fel óvatosan a kérdést.

- Te bármikor feltehetsz bármit…nos mi a kérdés?- húzódott közelebb hozzám.

- Honnan tudtad hogy hol lakunk?

- Hát megkértem Niallt, hogy hozzon el engem is.

- De nem erre értettem…hanem a vörös rózsára…akkor még nem tudta Niall se hogy hol lakunk.

- Jaa…hát aznap, amikor a koncert volt, reggel elindultam a kocsimmal a próbára. Épp a ti utcátoknál tartottam és zöld volt a lámpa. Egyszer csak oldalra néztem és akkor láttalak meg titeket, hogy engem bámultok és akkor jöttem rá mindenre. Még régen abban az utcában jöttem el és láttam hogy egy kocsi áll ki a garázsból és később, amikor bementem a plázába a wc-re, akkor ott álltam meg a kocsid mellett és most amikor láttalak titeket a kocsiban, amit már ismertem, akkor jöttem rá hogy ti abban a házban laktok.

- Akkor tiéd az a fekete Range Rover?- néztem rá tátott szájjal és nem hittem annak amit hallottam.

- Szóval akkor te is láttál engem?- mosolygott rám.

- Hát csak a kocsidat amikor kiálltam a garázsból, meg a parkolóban, de a lámpánál csak azt láttam, hogy minket nézel, de nem ismertelek fel. De most már tudom hogy te voltál az- adtam egy puszit az arcára.

- És van még valami kérdésed? Mert ha nem, akkor lenne még egy meglepetésem- állt fel a pokrócról és felhúzott engem is.

- Igen lenne…milyen meglepetés?- néztem abba a gyönyörű szép zöld szemeibe.

- Ha elmondanám, már nem lenne meglepetés- kacsintott rám- de itt van a kocsim a park mellett és ha sietünk, akkor hamarabb megtudod. Gyorsan összepakoltuk a cuccokat és elindultunk az ismerős kocsi felé. Harry udvariasan kinyitotta nekem az ajtót, miután berakta a csomagtartóba a cuccokat és sietett is a vezető ülésbe. Ahogy elindultunk, rögtön azon kattogott az agyam, hogy hova vihet, vagy mi az a meglepetés. Harry arcán lehetett látni hogy egy kicsit ideges azon, hogy tetszeni fog-e vagy sem. Megérkeztünk egy utcába, de kiderült hogy ide csak leparkolt. Ahogy elindultunk, ő gyorsan felvette a kapucniját, hogy nehogy meglássák a rajongók és gyorsan körénk gyűljenek. Ahogy közelebb értünk a célhoz annál jobban ismerős volt a hely. A Tower Bridgehez hozott el. De mit keresünk itt?

-  Na megérkeztünk…félig-meddig- mondta nekem azzal a gyönyörű kincset érő hangjával.

- Gyönyörű kivilágítva…még sosem láttam így- csodálkoztam el rajta- de várj félig meddig?

- Hát nem itt van a meglepi, hanem fent- vigyorgott rám és elindultunk oda, ahova sosem gondoltam volna hogy eljutok. Felvitt arra a helyre, ahol még a Midnight Memoriest csinálták. Ugyan oda vitt, ahova kiálltak….igaz mi kiültünk, de a kilátás az valami csodálatos volt. Lehetett látni hogy az egész város ki van világítva és ezek rávilágítanak a folyóra.

- Úristen Hazz….ez gyönyörű!- néztem nagy szemekkel a kilátást.

- Gyönyörű igen…de nem annyira mint te- nyomott egy puszit az arcomra és közelebb ült hozzám. Most rajtam volt a sor hogy megfogjam Harry kezét, de féltem mit fog rá reagálni. Ahogy ránéztem Harryre, láttam hogy neki is nagyon tetszik a kilátás és láttam hogy beszédre kezdett nyílni a szája.

- Te vagy az első lány akit felhoztam ide, mióta az őr felajánlotta hogy bármikor ha van kedvem, jöjjek- nézett előre a semmibe- és most már volt okom hogy feljöjjek. Még mindig azon törtem a fejem hogy megfogjam-e a kezét vagy ne, de ismét megszólalt.

- Most már bebizonyítottam, hogy többet érzek irántad mint barátság?- kérdezte tőlem és még mindig csak előre nézett. Na itt volt az a pillanat…odanyújtottam a kezem, felé fordultam és a szemébe mondtam hogy „Szeretlek”.

- Elhiszed?- nézett rám azzal az édes mosolyával, amitől még mindig elolvadok.

- Hát szerintem ez válasz a kérdésedre- nyomtam a szájára egy forró, de lágy csókot és éreztem hogy a teste beleremegett. Rögtön magához húzott és átkarolva néztük a gyönyörű kilátást. Már 10 óra felé jártunk, mikor úgy döntöttünk hogy hazamegyünk. Elindultunk kézen fogva lefele és ahogy leértünk az őr odaszólt.

- Na Harry sikerült?- nézett ránk mosolyogva az 50 évnél járó őr.

- Igen...és nagyon szépen köszönök mindent Greg…ha te nem lennél, lehet ő se lenne- nézett rám és adott egy puszit az arcomra. Elindultunk ahhoz az utcához, ahol Hazz leparkolt a kocsival. Ahogy sétáltunk a kivilágított utón- még  folyó mellett-, 1-2 rajongó lány kiszúrta Harryt. Sikoltozva kezdtek felénk futni és láttam hogy az egyik lány már írta is az üzenetet twitterre. Én gyorsan elengedtem Harry kezét, de ő nagy meglepetésemre újra megfogta és nem is engedte el. Ez nekem azt jelentette, hogy nem fél felvállal mindenki előtt. Ahogy odaértek a lányok, már csinálták is a képet Harryvel, meg kérték az aláírásokat is, de ez alatt egyszer sem engedte el a kezemet. Egyszer csak többen lettek mint voltak és az újság írok is már ott kattogtatták a fényképezőgépeiket, meg a vakukat. Most már kezdtünk elmenekülni, de nagyon nehéz volt. Annyian voltak mint egy piacon, pedig már 10 óra volt. Egyszer csak sikerült kiszabadulnunk a nagy tömegből és elkezdtünk a kocsihoz rohanni. Bevallom egy kicsit vicces volt a helyzet, de az én bodrim arcán már láttam hogy egy kicsit zavarta. Tudtam mi zavarta, hisz amikor még ott voltunk a tömegben, néhány rajongó lány az kiabálta, hogy „Mi az hogy egy ilyen csajjal van együtt mint ez”. Páran a szemembe is mondták, de engem nem zavart, mert tudtam hogy ők ezt nem értik és azt is tudtam, hogy a kedvencük ha együtt van valakivel az már vétség. Ahogy beszálltunk a kocsiba, Styles rögtön be is indította a kocsit és elindultunk hozzánk. Amikor megérkeztünk Harry felállt a garázs elé és gyorsan kiszállt, hogy kinyithassa nekem az ajtót. Annyira édes és romantikus. Sosem gondoltam volna hogy ő ilyen…úgy látszik még sem ismertem igazán. Ahogy odaértünk az ajtóhoz, Hazz hozzám fordult és láttam hogy valami nincs rendben.

- Harry mi a baj?- kérdeztem tőle és közelebb mentem hozzá.

- Klau én annyira sajnálom amiket ott mondtak…de ne foglakozz velük kérlek- nézett rám és láttam hogy könnyesedik a szeme.

- Harry...csodálatos volt ez a nap és nem bántam meg hogy megírtam azt az SMS-t és ezt a napot semmi sem ronthatta el. A rajongókkal meg semmi bajom nincs. Nem vettem magamra, hisz én is az vagyok és én is ilyen voltam régen. Megértem őket hogy nem akarják a kedvencüket egy másik lánnyal látni- nyugtattam az én kis cukiságomat.

- Tényleg tetszett ez a nap?- nézett fel rám és átölelte a derekamat.

- Hülyéskedsz Harry?! Ez valami csodálatos nap volt. Életem legszebb napja és ezt neked köszönhetem- nyomtam egy puszit az arcára és beledörzsöltem a göndör fürtjei közé. Harry szorosan magához ölelt és felkapott a levegőbe és megpörgetett maga körül, amire én felkuncogtam és ő is viszonozta ezt, egy őszinte nevetéssel. Amikor letett az aszfaltra, én a táskámban elkezdtem keresni a kulcsomat és egy dolgon gondolkoztam. Amikor elővettem, Harry magához húzott és egy kis puszit adott a számra elköszönés képen. Miután elengedett, elindult a kocsija felé, de én utána kiáltottam.

- Harry?- néztem rá, de nem bírtam kimondani a kérdést.

- Igen?- fordult vissza és visszajött hozzám.

- Ne….nem lenne kedved itt aludni?- tettem fel a kérdést és kezeimet összeszorítva vártam a választ.

- Már vártam hogy megkérdezd- nevetett fel és visszarakta a kocsi kulcsát a zsebébe. Kinyitottam az ajtót és egy ismeretlen cipőt találtam a bejárat mellett.

- Niall is itt van?- tette fel a kérdést Hazz.

- Ez Niall cipője? Jaa tényleg- csaptam a homlokomra- hát ma voltak ők is randizni Berrel.

- Úgy hallom még fent vannak és jól érzik magukat- mondta Hazz a fentről lehallatszódó nevetésekre, amire összenéztünk és felnevettünk. Gyorsan Harry is levette azt az ismerős barna csizmáját- amit megjegyzem nagyon szeretek- és mi is felfelé vettük az irányt.

- Hát nem valami első osztályú hálószoba, de remélem tetszik- mutattam a szobámra, mikor beléptünk az ajtón.

- Nekem nagyon is tetszik- ment beljebb Harry és leült az ágyam szélére.

- Nyugodtan nézz körbe, addig elmegyek és letusolok. Ja és- fordultam vissza a fürdő ajtajából- érezd otthon magad. Gyorsan bemásztam a tusoló alá és gyorsan lefürödtem. Miközben a forró víz alatt álltam, csak erre a csodás napra tudtam gondolni és arra hogy akit annyira szeretek, ott ül az ágyamon. Egyszer csak kopogtak.

- Klau kérhetek valami pizsomát?- kérdezte az a személy, aki ma ezt a csodálatos napot hozta össze nekem.

- Bemész a gardróbba és ott van a széken egy piros gatya- ez a piros gatya, az én melegítő gatyám, de tökéletes egy férfinak is alvásra. Amikor végeztem a tusolással, gyorsan megtörölköztem és felvettem a pizsimet, ami egy fehér pólóból áll és egy kis rövidnadrágból.

Amikor kimentem, láttam hogy göndörke ott fekszik az ágyamon és elő kerültek azok a tetkók is, amiket már régóta nem láttam és teljesen oda is vagyok értük.

- Na végre már hogy kész vagy! Kell valaki, aki a mellkasomon alszik el- nézett rám egy pimasz mosollyal. Bebújtam mellé az ágyba, de ő hasra fordult.

- Mit csinálsz?- kérdeztem nevetve tőle.

- Olyan jó illata van ennek a párnának. Én inkább így alszom- kuncogott, párnába dugott fejjel, de tudtam hogy csak viccelődik.

- Tényleg? Hát akkor nekem meg sajnos a párnának kell adjak jó éjt puszit- súgtam a fülébe, mire Hazz gyorsan megfordult és magához húzott.

- Meggondoltam magam…akkor idebújsz hozzám?- kérdezte Harry nagy mosollyal az arcán és tudtam hogy én győztem.

- Hát nem is tudom- néztem rá és gyorsan odabújtam hozzá, mielőtt megint megfordul. Ráfeküdtem a mellkasára ahol a kis madárkák voltak és halottam ahogy szíve hevesen dobogott.

- Jó éjt gyönyörűség- adott egy hosszú puszit a számra.

- Jó éjt Harry!- és gyorsan visszafeküdtem a mellkasára és éreztem, hogy szorosan magához ölel és a hátamat simogatja az ujjaival, amibe beleborzongott a hátam. Pár perc múlva, már  Harry aranyos szuszogását halottam és már itt volt az ideje hogy én is elaludjak. Most már nyugodt szívvel aludtam el az Ő ölelő karjaiban és tudtam hogy remek álmom lesz.