16.fejezet:Who’s gonna be the first to say ’Good bye’?

Halk léptekre ébredtem fel álmomból, de amikor megláttam ki jön be a szobám ajtaját, rögtön felültem ott helyben.

- Nem akartalak felébreszteni- ült le mellém barátnőm.

- Jobb is hogy felébresztettél, mert már 8 óra és ma átjönnek a fiúk és a lányok is- öleltem meg Bert.

- Hogy vagy édesem?

- Borzalmasan. Tegnap H már hozzám se akart szólni, de este viszont befeküdt mellém, szóval most nem értem mi történik- dörzsöltem meg a szemeimet.

- Harry nem aludt itt. Lent aludt a kanapén. Még most is ott alszik.

- Komolyan? Pedig az életemre esküszöm hogy tegnap valaki befeküdt mellém.

- Nem lehet hogy csak beképzelted?

- Ötletem sincs. Lehet igazad van, mert nagyon álmos voltam már akkor és lehet hogy tényleg csak a képzeletem szüleménye volt.

- Figyelj Klau…tuti ki fogtok békülni, mert Harry oda-vissza van érted, ahogy te is érte. Csak most kell neki egy picike idő míg felfogja hogy bántottad magad. Minden rendben lesz és nem kell izgulni. Ma átjönnek Louék meg a csajszik és majd egy kicsit elengeded magad és kivered egy időre a fejedből ezt a dolgot. Én itt leszek neked ha bármire szükséged van, hisz a legjobb barátnőm vagy, sőt szinte már a testvérem. Tudod mit, nem…te már a tesóm vagy- húzott szorosan magához és én megköszöntem neki hogy itt van velem.

- Na de gyorsan rendbe szedem magam és csinálok egy fincsi reggelit. Jó?

- Hát Ni nem engedett el úgy hogy nem reggeliztem, szóval már ettem- kuncogott barátnőm.

Ez a Niall milyen kis gondoskodó. Gyorsan rendbe szedtem magamat a mosdóban, majd felvettem egy kis nyárias ruhát, mert remek idő volt odakint. Ez a nyárias ruha egy fekete kis kantáros gatyából állt és egy kék has pólóból. Hajamat szorosan felkötöttem egy lófarokba, magamhoz vettem telefonomat és elindultam a konyhába. Ahogy kiléptem a szobámból, mennyei illatok fogták meg orromat. A korláton lecsúszva értem le a konyhába, hogy barátnőmet megnevettessem, de amint megláttam ki van a konyhában, számról rögtön lefagyott az a nagy mosoly. Harry készített valamit a konyhába magának. Oda mentem volna mellé és egy hatalmas csókot hagytam volna azon a babarózsaszín ajkain, de féltem. Féltem hogy még haragszik rám és féltem ezt a tervet megvalósítani. Nagy levegőt vettem és bementem a konyhába. Illedelmesen köszöntem Harrynek és ő is visszaköszönt egy aprócska szavacskával. Kinyitottam a hűtő ajtaját, hogy szétnézzek mit egyek reggelire, de teljesen üres volt. Akadt egy-két aprócska dolog, de ahogy megszagoltam őket, rögtön ki is dobtam a kukába. Mivel nincs más felraktam volna egy kávét, de H megfogta a kezemet.

- Ott a reggelid az asztalon- mutatott a bögre kávéra és egy szendvicsre. Örültem hogy legalább hozzám szólt, de láttam arcán hogy nem nagyon akar velem társalogni. Megköszöntem neki, mire egy bólintást kaptam vissza tőle, majd kiment a konyhából. Én leültem az asztalhoz, de már úgy éreztem hogy nincs étvágyam. Akkora gyomor görcsöm volt, hogy az leírhatatlan és mellé még a torkomba is egy hatalmas csomó volt. Halk lépteket hallottam az emeletről és csak tippelni tudtam hogy Gemma az, de amikor megláttam a konyha ajtajában, rájöttem hogy jól tippeltem. Leült az ebédlő asztalhoz én pedig odatoltam neki a reggelimet.

- Na mi van az öcsémmel?- nézett rám kérdően.

- Még mindig nem szól hozzám. Este azt hittem befeküdt mellém, de Berta mondta hogy itt aludt lent a kanapén.

- Jajj, de hülye ez a gyerek. Nyugodj meg minden rendben lesz- fogta meg a kezemet- majd beszélek vele hogy most mi van jó?

- Köszönöm Gemma, de nem kell. Ahogy ti is mondtátok ilyenkor hagyni kell. Én várok amíg csak kell, de remélem mielőtt elmennek, addig megbeszéljük a dolgot. Na de elmegyek bevásárolok a délutánra meg a hűtőt is tele kéne pakolni, mert teljesen üres. Ha valaki keresne, szólnál hogy elmentem?

- Természetes hogy szólok. Aztán nekem hozz valami édességet is- hülyült G, de számomra ez parancs volt. Magamhoz vettem a kocsi kulcsomat és el is indultam a bevásárló körutamra. Az hittem ha eljövök majd, egy kicsit kiverem a fejemből az én hercegemet, de tévedtem. Mindenhol csak az 1D-s plakátokat láttam, amin ott mosolygott az én kiválasztottam is. Ahogy megérkeztem a bolt parkolójába, magamhoz vettem a táskámat, benne a pénztárcámmal, bezártam az autót és az ajtó felé siettem a nagy bevásárló kocsival. Ahogy beértem a nagy üzletbe, rögtön a csokik felé vettem az irányt. Gemma annyi mindent segített, ezért megérdemel egy kis meglepetést és hát Berta is majd kap valami apróságot. Ahogy odaértem a 2-es sorba, korogni kezdett a gyomrom attól a sok csokitól és édességtől. Nem nagyon tudtam hogy Gemma mit szeret, de eszembe jutott a hajáról egy jó ötlet. Vattacukor. Volt egy 2 literes vödörben kék,lila és rózsaszín színű vattacukor, azt vettem meg neki. Bertának ugyan ezt vettem, csak neki fekete,rózsaszín és fehér színűt. Beledobtam a kocsiba és elindultam a húsokhoz. Vettem mindenféle felvágottat, majd arrébb mentem és vettem hozzá pár fajta sajtot is. Ahogy ezzel végeztem elmentem a zöldségért és sok finom gyümölcsért. Nagyon sok répát, uborkát, salátát és retket vettem, a gyümölcsökből pedig almát, szőlőt, epret, kivit, narancsot és Hazz kedvencét, banánt. A gyümölcsökből nagyon sokat vettem, hisz délutánra úgy gondoltam csinálok egy kis gyümi salit. Mivel úgy döntöttünk a többiekkel hogy sütögetünk a kertünkben, ezért rengetek pillecukrot is kell venni. Mikor visszaértem a cukros sorhoz, velem szemben egy lánycsapat jött. Azt hittem figyelmen kívül hagynak, de nagy meglepetésemre leszólítottak.

- Szia! Te vagy Klaudia Smith?

- Igen én vagyok- válaszoltam mosolyogva.

- Csinálhatnánk egy képet?- kérdezte bátortalanul az egyik lány.

- Ve…velem?- mutattam magamra.

- Hát ki mással? Nagyon szeretünk titeket Harryvel és nagyon reméljük hogy boldogok lesztek. Nagyon szerencsés lány vagy hogy a mi hősünkkel vagy együtt. Az utálókat meg nem értem. Hisz te is egy Directioner testvérünk vagy és attól mert szerelmes vagy, nem vétettél semmit amiért bántaniuk kéne. Én vagyis mi- mutatott a többiekre- látjuk a kapcsolatotokon hogy igaz. Látjuk a szemetekbe, hogy a szívetek teli van szerelemmel. Tudjuk hogy nem fogod megbántani Harryt és tudjuk hogy te se szeretnéd hogy szomorú legyen, ezért vigyázol rá helyettünk is.

Nem akartam hinni a fülemnek. Nem akartam elhinni, amit a lányok mondtak. Azt mondták szeretnek minket és ebben én is benne vagyok szóval engem is szeretnek. Hirtelen olyan boldog lettem, de persze nem tudja semmi se kitölteni azt az űrt, amit most a szívemben érzek Hazz miatt. Nagyon fáj hogy nem szól hozzám és ezt az űrt csak ő tudja kitölteni azzal, hogy megbocsájt.

- Na akkor csinálhatunk veled képet?- zökkentett ki gondolkodásomból a lány bársonyos hangja.

- Hát figyeljetek. Egy cukros pult nem igazán mutatna jól egy képen, szóval ha nektek úgy jó, akkor gyorsan megveszem ezeket a cuccokat- biccentettem oldalra a fejem- és kint tudunk csinálni.

- Viccelsz? Tökéletesen megfelel, mert addig mesélsz egy kicsit nekünk- ugrándozott a legkisebb lány.

- Miről meséljek?- nevettem fel, majd gyorsan beledobáltam a kis kocsiba a rengetek pillecukrot és elindultunk együtt a pénztár felé. Sok mindent kérdeztek a csajok és az összesre válaszoltam is, de amikor azt kérdezték hogy volt-e már valami köztünk, azt mondtam hogy ez már nem rájuk tartozik. Természetesen illedelmesen mondtam meg nekik és ők megértették és bocsánatot kértek. Ahogy kiértünk a kocsimhoz, gyorsan bepakoltam és jeleztem nekik hogy csinálhatjuk a képet. Ők nagy rohammal körém gyűltek, majd a legmagasabb lány, előkapta telefonját és már ment is a kamera jelre. Ahogy bejött az első kamera, visszaszámolt, majd meg is lett az első kép. Mindenkinek adtam még egy aláírást, megöleltem őket, elköszöntek is visszamentek a boltba. Beültem az autóba és amikor ránéztem az órámra, nagyokat csodálkoztam. Dél van és én még nem vagyok otthon? Gyorsan elfordítottam a kulcsomat és amikor meghallottam kocsimnak a dörmögő hangját, elindultam hazafele. Azt is eltudom képzelni hogy már a többiek is ott vannak. Bekapcsoltam a rádiót és épp a No Control ment a fiúktól. Imádom ezt a számot és most nagyon ideillet ez a zene. Teljesen lenyugtatott és elgyengültem tőle. Ahogy az utcánkba érkeztem, már messziről kiszúrtam Liam lamborghiniét és Louis kocsija is ott parkolt mögötte. Gyorsan bekanyarodtam a garázsunkba, bezártam a járművem és gyorsan kipakoltam a cuccokat a zacskóból a hűtőbe. A két vattacukrot felvittem a lányok szobájába, majd kisiettem a kertbe. Ahogy kiléptem a teraszajtón, mindenki tekintete rám szegeződött.

- Klau végre megjöttél!- szaladt felém Sophia és egy hatalmas ölelést adott.

- Szia! Nagyon örülök hogy eljöttetek!

- Szia Klau! Köszönjük a meghívást- adott két puszit Soph párja.

- Szia Liam! Bármikor- kacsintottam egyet.

- Na most már én jövök- szólalt meg Lou és arrébb lökte Liamet.

- Louis!- ugrottam nyakába- Annyira örülök hogy itt vagy, de hol hagytad Elt?

- Hát történtek dolgok, de majd megbeszéljük négy szem közt.

- Jézusom. A frászt hozod rám, de rendben. Majd beszélünk, csak szólj rám.

Közelebb mentem a srácokhoz és köszöntöttem Niallt és a többieket is. Mondták Louék hogy Zaynék is megérkeznek hamarosan, csak egy kicsit késnek. Ahogy Hazzra néztem, láttam rajta hogy még mindig dühös rám. Legszívesebben odarohantam volna hozzá és egy hatalmas csókkal köszöntöttem volna, de nem mertem. Leültem a többiek közé a nagy körbe és hallgattam a vicces sztorikat. Néha oda-oda pillantottam Harryre hogy mi van vele, de egyszer sem röhögött. Nem tudtam már én sem nevetni és csak néztem magam elé a nagy semmibe. Mivel úgy láttam hogy itt haszontalan vagyok, bementem a konyhába és előkészítettem a dolgokat az esti sütögetéshez. Amikor megfordultam hogy kivegyek a szekrényből egy tányért, akkor jött be a konyhába barátnőm is.

- Hogy vagy Klau?- támaszkodott neki a konyhapultnak.

- Emlékszel arra a pillanatra, amikor nagyon ki voltam a Dávidos szakítás miatt?- amikor még 15 voltam, akkor ismertem meg az első nagy szerelmem, aki eltudta velem felejtetni Harryt. Na ő volt Dávid.

- Igen emlékszem, de ez most hogy jön ide?

- Na annál is rosszabbul vagyok most. Legszívesebben odamennék hozzá, beleülnék az ölébe és szorosan hozzábújnék. Osztogatnám neki percekként a hosszú és érzelmes csókokat és addig fognám a kezét, amíg az isten nem mondja hogy engedjem el. Sőt még akkor is fognám azt a csábító és tetkóval teli kezét. Hiányzik az érintése és hiányzik, ahogy azt súgja nekem hogy szeretlek és hiányzik hogy beleremegek abba, amikor rám néz azzal a gyönyörű fűzöld színű szemével. Hiányzik Berta és nem tudom meddig csinálja ezt még, de én belehalok ha így fog elmenni Amerikába.

- Ettől nem kell félned, mert nem fog elmenni így Amerikába. Annyira sajnálom Klau, de hidd el hogy minden rendben lesz.

Ahogy kimondta utolsó szavát barátnőm én szorosan magamhoz öleltem és percekig csak így álltunk. Nagyon sokat jelent hogy itt van mellettem a „húgom”. Nem tudom mi lenne velem nélküle. Nagyon rossz lesz hogy más egyetemre megyünk, de legalább este együtt leszünk.

- Kopp-kopp! Remélem nem zavarok- jött be az ajtón Lou.

- Dehogy zavarsz. Szeretnél valamit?- mutattam neki egy hamis mosolyt.

- Hát szeretnék az egyik legjobb barátommal beszélni egy kicsit, mielőtt elmegyek Amerikába.

- Ezt Tommo sértésnek veszem- rakta keresztbe kezeit Bertusz.

- Veled már beszéltem, de Klauval még nem.

- Jól van nyugi…csak hülyültem. Na de akkor magatokra hagylak- adott egy puszit, majd távozott az én szőkeségem.

- Na mesélj Tommokám. Miért is nincs itt El barátnőm?- ültem le az ebédlőasztalhoz.

- Hát már nem vagyunk együtt. Jobbnak láttuk hogy jobb nekünk külön, mert már nem bírtam nézni ahogy kikészítik a rajongók Eleanort és nem bírtam nézni hogy olyan vékony és nem eszik. Megkértem hogy vigyázzon magára és abban maradtunk, hogy csak barátok leszünk. Tudom nem szép tőlem, de most egy kicsit felszabadultabbnak érzem magam és láttam mostanában Calder is jobban van. Na de arról mesélj veled mi van szépségem. Olyan letört vagy és H haver is. Nem is öleltétek meg egymást és nem is ültetek egymás mellé. Tán nem összevesztetek?

- Hát Tommo ezt eltaláltad. Összevesztünk tegnap este és azóta nem szólunk egymáshoz. Vagyis én odamennék hozzá és én kibékülnék vele, de látom rajta hogy haragszik rám és látni se akar.

- Ez butaság. Harry imád téged, csak most le kell nyugodnia. Na de min vesztetek össze?

- Megtudta hogy még anno kárt tettem magamba miatta. Itt van a kezemen egy H heg és ezt látta is és azóta haragszik rám. Tudom hogy nagy butaság amit csináltam, de még gyerek voltam és nem tudtam mi ennek a következménye és nem tudtam mit csinálok még akkor. Nem akartam hogy megtudja, de amikor Bertával beszélgettünk erről a dologról, akkor ért oda pont az ajtóhoz és mindent hallott amit beszélgettünk. Szeretem Lou és nem akarom hogy elhagyjon. Végre annyi év után megkaptam azt a személyt, akit annyira szeretek és most nem veszíthetem el. Nem akarom hogy olyan legyen az életem, mint pár évvel ezelőtt. Én abba belebolondulok ha elhagy. Louis kérlek segíts valahogy- dőltem rá és úgy sírtam mint még soha.

- Ssss hercegnő…nincs semmi baj- simogatta hátamat- meg fogjuk oldani és nem fogod elveszíteni. Harry szeret téged és szeretni is fog. Most egy kicsit haragszik, de amint lenyugszik, megbeszélitek és minden rendben lesz és újra kézen fogva fogjátok járkálni London utcáit. Hidd el nekem hogy ennek a kapcsolatnak nem most jött el a vége. Ennek a kapcsolatnak sohasem lesz vége, mert olyan erős szerelem van köztetek, mint még soha senki között. Még Liam és Sophia szerelménél is erősebb a tiétek és szinte biztos vagyok benne hogy a repülőtéren már alig akartok majd elválni egymástól. Sőt, tiszta nyál lesztek majd attól a sok nyelves csóktól amit ott lefogtok művelni- viccelte el a végét.

- Ajj Lou olyan hülye vagy- ütöttem vállába és végre sikerült valakinek őszintén megnevettetnie. Bár Louistól mit vártam. Ő mindenkit megnevettet. Még gyorsan megöleltem Lout és tányérokkal a kezünkben indultunk ki a többiekhez. Imádom Tommot. Annyi mindenben tud segíteni és nagyon örülök hogy az egyik legjobb barátomnak mondhatom. Lehet sokan azt hiszik hogy komolytalan, de ez egyáltalán nem így van. Jó mindig a mókás és komolytalan oldalát mutatja, de ha kell tud ő komoly is lenni és nagyon hálás vagyok neki, hogy itt van mellettem, ahogy Berta is és nem hagyják hogy feladjam és szomorkodjak. Nagy mosollyal léptem ki a kertbe és amikor megláttam Zaynt Perrievel az oldalán, odaszaladtam hozzájuk és először Z nyakába ugrottam és szorosan magamhoz öleltem. Olyan rég láttam Dj Maliket és nagyon hiányzott. Amint elengedtem, Per ölelő karjaiba vetettem magam két puszi kíséretével. Mindannyian leültünk egy nagy körbe és mindenki elővette a saját pillecukrát és feltűzte a kis pálcájára, majd a tűz fölé emelte. Én, Louis és Berta között ültem, H pedig ismét velem szemben ült. Nem érdekel hogy nem néz rám, amíg sült az én fehér cukorkám, csak őt néztem és nem vettem le róla a szememet. Szerintem kiszúrta hogy csak őt bámulom már percek óta, mert zavarba volt. Mivel Gemma ült mellette, könnyű volt beszélgető társat keresni. Felé fordult és nagy társalgásokba kezdtek. Nekem szám csak egyre lentebb kanyarodott, de egyszer csak egy lökést éreztem a bal oldalamról. Louis ezzel jelezte hogy ne foglalkozzak vele és élvezzem a bulit. Igaza volt neki és nem szeretném ha többiek is észrevennék hogy baj van köztem, és H közt. Rengetek gyermekkori sztorikat mesélt magáról Soph, aminek nagyon örültem, hisz még nagyon nem ismertem. Amikor jöttek a vicces emlékek én nagyokat nevettem, Harold pedig néha felfigyelt rá. Tudtam hogy nem fogják szó nélkül hagyni a többiek, de megkérdezték hogy miért nem vagyunk együtt Haroldommal. Én csak annyit mondtam hogy most Gemmával szeretne lenni, mert rég beszéltek. G-ről jut eszembe. Nem is mondtam még neki hogy van egy kis meglepi az ágyán, ezért felálltam Lou mellől és odabátorkodtam hozzájuk. Amint H meglátta hogy feléjük megyek, mondatát abba hagyta és csodálkozva nézett rám. Amikor odaértem hozzájuk, leguggoltam Gemma mellé és belesúgtam a fülébe hogy van egy kis meglepi a szobájába. Erre visszasúgta nekem hogy még befejezi a beszélgetést testvérével és megnézi. Felálltam mellőle és mielőtt visszaindultam volna, megfogta kezemet, megköszönte meglepetését és megölelt. Visszaültem barátnőmhöz és rá pár percre Gemma fel is indult. Harry is felállt, közelebb húzta a székét és beszállt a társalgásunkba. Egyre jobban csak kezdett hűvösebb lenni és én is jobban fáztam, amit Lou is kezdett észre venni. Lehúzta pulcsijának cipzárját, majd kivette kezét a bal oldali ujjából, majd a jobb oldali ujjából és ráterítette az én hátamra.

- Nehogy megfázz itt nekem, mert akkor nem tudsz utánunk jönni a koncertekre- simogatta meg mind a két kezem.

- Köszönöm Lou, de nem kell. Felmegyek egy pulcsiért és kész. Te fogsz itt nekem megfázni és akkor te nem tudsz majd énekelni- vettem le magamról a jó meleg pulóvert.

- De nem kell- rakta vissza- én úgy se vagyok fázós.

- Jól van. Köszönöm szépen.

- Máskor is tőrpilla- nevetett fel, majd adott egy puszit homlokomra.

Azt hiszem L-nak ezt a puszit már nem kellett volna adnia, mert Harry nagyon dühös lett. Fellökte a székét amin ült és berohant a házba. Ledobtam magamról a szürke anyagot és utána rohantam. Berta utánam szólt hogy hagyjam őt, de ez már nem mehetett így tovább. Amikor bementem a kis kunyhónkba, nem találtam senkit se, csak egy lépcsőn álló Gemmát.

- Klau mi történt?- nézett rám nagy szemekkel, mert ő valószínű látta merre ment Harry.

- Hol van?

- Ki? Harry? Most ment ki az utcára és nagyon dühös volt, de mond már mi történt!?

- Után kell mennem. Majd a többiek elmondják- mutattam a kertben csodálkozó emberkékre és én Harold után rohantam. Hangosan bevágtam magam mögött az ajtót és H keresésére indultam. Nem tudtam hogy balra vagy jobbra mennyek, de amikor jobbra néztem, valami azt súgta hogy arra kell mennem. Nagy léptekkel indultam el a lámpával kivilágított utcán és amikor a végére értem, ismét megakadtam hogy merre is mennyek hogy megtaláljam az én szerelmemet. Hirtelen jött egy aprócska szél, ami hajamat a park felé vezető út irányába fújta. Arra kell mennem. Lehet hogy a parkban van. Vájunk csak. Eszembe jutott egy kis részlet a múltból. Emlékszem arra a pillanatra, amikor Harryvel elmentünk egy esti sétára London legnagyobb parkjába és leültünk egy fűzfa alatti padra. Ott mondta el azt a titkot , hogy ha szomorú vagy bármi baja van, mindig oda megy ki. Ilyenkor leül arra az aprócska fapadra és nézi a szebbnél szebben fénylő csillagokat. Most is ott kell hogy legyen. Futni kezdtem, mert minél hamarabb megakartam őt találni. Teljesen üresek voltak Anglia utcái és kicsit féltem is. Féltem hogy nehogy történjen valami H-val, mert én azt nem bocsájtom meg magamnak soha. Ahogy a park szélére értem, tudtam hogy közel a cél. Gyorsan megkerestem azt a padot, ami a gondolatomban megmaradt, de ahogy megtaláltam azt a helyet, csalódás ért. Harry nem volt ott. Azt hittem nemsokára ölelő karjaiban lehetek, de nem. London hatalmas és bárhol lehet. Még hangosan felkiáltottam azt a nevet, ami mindig a fejemben járkál, de nem válaszolt senki. Leültem a padra, lábaimat homlokomhoz felhúztam és kiengedtem az egész nap visszatartott könnyeimet. Hol lehet? Mi van vele és mit csinálhat? Nem hagyott nyugodni hogy nem tudom  hol van. Megakartam őt találni minél hamarabb és megbeszélni vele ezt az egészet. Hogy lehettem ilyen hülye? Ha nem csináltam volna és hallgattam volna barátnőmre, most nem lenne ez az egész. Otthon beszélgethetnénk a többiekkel úgy, hogy az ölébe vesz és rengetegszer elmondjuk egymásnak hogy szeretlek. Egy hülye senki vagyok, aki most rontotta el az egész életét. Meg sem érdemlem Harryt. Nem hagyott nyugodni az hogy nem tudom hol van, ezért felálltam a padról és ismét keresésére indultam. A lámpákat már leoltották, ezért a telefonom fényével kell beérnem. Elindultam a másik irányba a hosszú kavicsos úton, de már nagyon fáztam. Nem érdekel. Meg kell őt találnom, ha még az egész várost is be kell járnom, de meg találom. A nagy messziségből egy erős fényt észleltem az egyik fa tetején és kíváncsi voltam mi van ott, ezért oda settenkedtem. Ahogy közelebb értem, ismerős arcot véltem felfedezni a fa egyik ágán. A telefon erős fénye, Harry remek arccsontozatát világította meg.

- Harry!- kiáltottam fel nagy örömömben hogy meg van végre.

- Hát te mit keresel itt?- zárta le telefonját, majd zsebébe csúsztatta.

- Téged kerestelek. Meg kéne beszélnünk a dolgokat nem gondolod?

- Miről szeretnél beszélni?- mászott le a nagy ágról ahol ült, majd nekitámaszkodott a fa hatalmas törzsének.

- Kettőnkről. Harry én szeretlek téged és tudom hogy nagy hülyeség amit csináltam, de még gyerek voltam és nem tudtam felfogni mi a súlya ennek az egésznek. Nem gondoltam volna hogy egy nap tényleg együtt leszünk, de tévedtem. Rossz módot választottam a feszültség levezetésére és már megbántam. Hiányzol Hazz. Hiányzik az ölelésed, hiányzik a csókod, hiányzik az a rekedtes hangod, amivel vagy 100-szor elmondod hogy szeretsz. Hiányzik mindened és nagyon szeretlek és nagyon fáj hogy haragszol rám, persze jogosan, de nagyon fáj hogy akit a világon a legjobban szeretek, nem szól hozzám és látni se akar. Remélem hogy meg tudsz bocsájtani és bízok benne hogy ismét a karjaidban lehetek- vallottam be neki érzéseimet és csak vártam a válaszát.

- Én is szeretlek, de nagyon nehéz együtt élni azzal a tudattal hogy miattam bántottad magad. Ezt sosem fogom tudni megbocsájtani magamnak. Legfőképp csak magamra haragszok, hogy miattam kellet hogy elkezd ezt az egész hülyeséget. De azért is haragszok rád, mert láttam hogy nem csak egy vágás van a kezeden. Amikor megnéztem a heget, akkor láttam hogy egy veszélyes helyen is teli van a kezed hegekkel. Nem merlek így itt hagyni szerelmem, mert félek hogy a nagy hiánytól újra elkezded. Nem tudom…lehet jobb lenne ha elfelejtenénk egymást. Találsz majd egy másik fiút, aki mindig ott tud lenni melletted és vigyáz rád, én meg majd csak túlélem valahogy hogy nem vagy ott mellettem- fogta meg kezemet.

- Mi Harry? Miről beszélsz? Nem…ez nem gondoltad komolyan. Miről beszélsz? Nem. Nem szakíthatunk Harry…nekem szükségem van rád- kiabáltam vele, mert már nem tudtam mit akar.

- De lehet így jobb lesz neked. Hidd el én sem akarlak elveszíteni, de a te érdekedben mondom ezt.

- Harry nem- kezdett kicsordulni a könnyem- ez nem hagyom ennyiben. Szeretlek és kicsit se lesz jobb nekem ha elhagysz. Csak rosszabb lesz. Nem teheted ezt velem. Ígérem hogy soha többé nem fogom ezt csinálni, sőt már régóta nem csinálom, miattad. Harold te jelented nekem a világot örökre és nem más. Te, mert téged szeretlek. Nem mást, hanem téged- estem össze ott helyben és csak két erős kart éreztem hogy húz vissza. Nem akartam hogy elveszítsem őt. Nagyon szeretem Harryt és túlságosan beleszerettem. Bele fogok abba halni ha nem érezhetem őt soha többé. Inkább legyünk messze egymástól hónapokig, mint hogy örökre. Nem akarom hogy vége legyen ennek és nem akarom hogy csak álmomban lássam őt, vagy már ott se.

- Klau! Kelj fel!- hallottam meg egy aggódó hangot.

- Hol vagyok?- nyitottam ki szemeimet.

- Itthon vagy- simogatta meg fejemet barátnőm.

- Mi történt?- ültem fentebb ágyamban.

- Hát tegnap Harry után mentél, aztán úgy tértetek vissza hogy H a kezében hozott, mert elájultál. Azt nem mondta el miért, csak felhozott ide és utána hazavitte Gemmát.

- Tegnap? Már hétfő van?

- Hát igen…hajnali 3 óra van, szóval tegnap történt ha úgy vesszük.

- 3 óra van? Ne…az nem lehet. Hol van Harry?- keltem ki az ágyból és egy kicsit megszédültem és visszaültem az ágyra.

- Klau maradj a helyeden.

- Hol van?- ordítottam barátnőmre, amit abban a pillanatban megbántam.

- Klau kérlek nyugodj le. Harry már a repülőtéren van, de kérlek ne borulj ki.

- Mi? Szó nélkül elment? És mi az hogy ne boruljak ki? Berta…tegnap szakítani akart velem- álltam fel ismét a helyemről és öltözni kezdtem.

- Micsoda? Hát ezt nekünk nem mondta- csodálkozott el barátnőm- de most mire készülsz?

- Hát szerinted mire? Utána megyek. Nem hagyom hogy így mennyen el. Jössz velem vagy itthon maradsz?- jöttem ki a gardróbból és a földszintre siettem.

- Természetesen veled megyek.

Ahogy felvettünk cipőnket, gyorsan kiálltam a kocsimmal és teljes gázzal mentünk a reptérre.

Az egyik helyen útlezárás volt és mivel már csak fél órám volt hátra, nem foglalkozva a büntetésekkel és a fizetésekkel, áthajtottam a szembejövő sávba és úgy siettem ki az Amerikába induló Harryhez. Amint megérkeztem, gyorsan kerestem egy parkoló helyet, gyorsan bezártam az autót és futva indultam el a reptér ajtajához.

- Berta merre vannak?- álltam meg a nagy helység közepén.

- A 2-es kapunál szállnak fel 10 perc múlva, szóval siessünk abba az irányba.

Néhány embert fellökve siettem a kapuhoz és amikor megláttam Zaynt és mellette az én hercegemet ahogy már mennek be a hosszú folyosón, egy nagyot kiabáltam hogy álljanak meg. Niall hallotta meg először és láttam ahogy mindenkit megállít. Nagy sebességgel futottam H-hoz és ahogy odaértem hozzá, a nyakába ugrottam és bőgni kezdtem. Szorosan öleltem magamhoz és végre éreztem azt, amire már napok óta vágyok. Végre ő is szorosan magához ölelt és éreztem, ahogy ő is a sírás kezdetét vette.

- Olyan bolond vagy kincsem. Istenem annyira hiányoztál. Nem akartalak felkelteni, de már jönnünk kellett.

- Szeretlek Harry- húztam közelebb a nyakát magamhoz úgy, hogy szinte már megfojtottam.

- Én is szeretlek kincsem- húzódott el tőlem és amire szintén napok óta várok, egy heves csókot adott búcsúzóul. Imádom a csókját. Durva, de egyben romantikus is és most ismét utat engedtem nyelvének.

- Nem akarom hogy elmenj.

- Én se akarlak itt hagyni, de muszáj mennem. Ígérem amilyen gyorsan csak tudok, haza jövök hozzád.

- Szeretlek Harry és ezt sose felejtsd el.

- Én is szeretlek édesem és ezt te se felejtsd el- adott egy utolsó csókot, majd elindult a hosszú folyosón.

Ismétlődik az álmom. Egyre csak kisebb Harryt látok, aki mindig csak engem néz és amikor a kanyarnál tartott, megállt egy másodpercre, küldött egy puszit és hangosan visszakiabálta hogy szeretlek és véglegesen eltűnt. Nagyon fog hiányozni, de megígérte hogy amilyen gyorsan csak tud, haza fog jönni hozzám. Túl fogjuk élni, mert a kapcsolatunk erős és tudom hogy nem fogjuk ezt ilyen könnyen feladni. Hátrafordultam barátnőmhöz, odasiettem hozzá és szorosan megöleltük egymást.

15.fejezet: Ettől féltem

Nem akartam hogy elmenjen, de muszáj volt útjára engednem, hisz ha nem megy, akkor a turnénak annyi és még az is tuti hogy több millió rajongó fog jobban megutálni, mert nem engedtem el a kedvencüket a koncertekre. Nagyon fog hiányozni, de megígérte hogy minden nap felhív és hogy minden hétvégén találkozunk vagy ha több napos szünet lesz. Szorosan magamhoz öleltem hogy még beszippantsam finom és férfias illatát, majd egy hosszú csókkal köszöntem el tőle. Szép lassan vissza integetett, de könnyeim már úgy folytak, mint ha kiöntött volna valami nagy patak. Könnyekkel szememben néztem hogy elmegy életem értelme és itt hagy engem. Harryből egyre csak kisebb Harry lett, majd véglegesen eltűnt. Ahogy megfordultam hogy elinduljak hazafele, ott helyben összeestem és minden elsötétült előttem. Mikor kinyitódtak szemeim, a szívemről egy nagy kő esett le. Csak egy rossz álom volt, de ahogy magam mellé néztem kezdtem elhinni hogy nem is egy rossz álom hanem valóság. Harry nem feküdt mellettem és már nem az ő mellkasán ébredtem, ahogy mindig is szoktam. Lábaimról gyorsan eltávolítottam a fehér ágyneműt, gyorsan felvettem Hazz egyik fekete pólóját és keresésére indultam. Először a fürdőben néztem meg, majd a folyosói fürdőben. Egyikben sem találtam. Ordibálni kezdtem a nevét, de semmi. Benéztem a vendég szobába, de ott se volt, majd elindultam a földszintre. Benéztem a nappaliba, majd a konyhába, de sajnos sikertelenül jártam. Könnyeimmel együtt összerogytam a konyha sarkába és ott adtam ki minden érzelmemet. Nem is emlékszem hogy elköszönt volna, se semmire. Nem hiszem el. Annyira hiányzik és még az ölelésére, se az illatára nem emlékszem. Csak ott ültem a sarokba és úgy bőgtem, mint aki nem kapta volna meg az egyik csillogós ajándékát.

- Jézusom Klau mi történt?- hallottam meg magam mellet egy férfias hangot. Ismerős hang volt, de nem annak a személynek a hangja, akire nekem most szükségem van.

- Niall te mit keresel itt? Már rég a repülőn kéne ülnöd- néztem rá a sírástól piros szemeimmel.

- Miért is? Hisz csak holnap indulunk el Amerikába- nyújtott felém egy zsebkendőt.

- De hát hol van akkor Harry? Reggel felkeltem és nem volt mellettem és a ruhája sincs a szobámban.

- Jajj te butuska- ölelt magához N- Harry Gemmáért ment el, mert megbeszéltétek hogy eljön hozzátok hétvégére. Hát nem emlékszel?

- De miért nem szólt?

- Itt van az asztalon egy kis cetli hogy elment, mert gondolom nem akart felkelteni.

- Ajj istenem. Olyan hülye vagyok. Teljesen kiment a fejemből én meg bőgök itt, mint egy hülye, közben titeket is felkeltettelek- álltam fel a földről és leültem az ebédlő asztalhoz.

- Ne butáskodj már. Nem vagy te hülye, csak megijedtél és ez természetes, mert félsz az első ilyen utazásunktól, de nem kell. Hidd el sokat fogtok találkozni, meg majd összebeszélünk mi is hogy meglepd egyszer-kétszer őt jó?- nyugtatott meg Niall, ami nagyon jól esett. Berta jól járt Nivel és ez így van fordítva is- Ja és nyugodj meg, mert nem keltettél fel. Berta elment a boltba én addig hazamentem holnapra összepakolni, de úgy látszik gyorsabb vagyok, mint a barátnőd- nevetett fel Niall. Olyan cuki nevetése van és emlékszem amikor Bertával mindig azt vártuk egy vidibe, hogy mikor nevet már az ír srác.

- Ja akkor jó. Na de akkor gyorsan felöltözök és csinálok valami finom reggelit jó?

- Te csak menny és készülődj nyugodtan, én meg intézem a reggelit.

- Oh köszönöm Niall.

Gyorsan felrohantam az emeletre és a megkerestem a telefonomat. Ahogy kezembe vettem a telefonom, egy SMS érkezett Harrytől. Azt írta benne hogy ebédre érnek haza, de ne készüljek semmivel, mert elmegyünk egy étterembe. Azt is hozzá írta hogy nagyon szeret és már most hiányzom neki és természetesen nem maradt le az ’All The Love. H’ szöveg sem. Gyorsan visszaírtam neki hogy én is nagyon szeretem és nagyon hiányzik nekem és nagy örömmel várom Gemmát is. Ahogy megírtam az aprócska szöveget, leraktam az ágyra a telefonomat. Bementem a fürdőbe és egy kis halvány sminket raktam az arcomra. Amiért hajam gyorsan nő, csak kifésültem a kócos hajszálakat és nem is kellet kivasalnom. Ahogy kész lettem a fürdőben elvégezendő dolgokkal a ruhákhoz indultam. Semmi ötletem nem volt mit vegyek magamra, de fél órás keresgélés után megtaláltam az igazit. Egy kék farmer vettem fel ami a térdénél egy kicsit szakadt és hozzá egy szürke pulóvert- egy fekete szöveg volt ráírva- a kicsit hűvös idő miatt. Sütött a nap és gyönyörű is volt, de azért még a rövid ujjút nem akartam bevállalni. Ahogy elkészültem, a telefonomat magamhoz vettem, majd elindultam a konyhába. Ahogy kinyitottam szobám ajtaját, egy nagyon finom és régi illat fogott meg. Ahogy az első lépcsőfokra léptem, már sietni akartam a reggelihez, de nagy sietségemben félreléptem és egy nagyot zuhantam le a földszintre. Niall már ott is termett mellettem hogy felsegítsen és bevezetett a konyhába. Leültetett az asztalhoz és hozott egy pohár vizet.

- Minden rendben? Nem ütötted meg magad?- rakta a poharat az asztalra.

- Persze Niall. Nincs semmi csak megcsúsztam. Nagyon siettem a reggelihez és hát néha ügyetlen vagyok- nevettem fel és ittam egy kortyot az asztalra tett vízből.

- Azért ennyire nem lesz jó a reggeli- nevetett fel ő is és már hozta is a finom ételt- csak gyorsan összeütöttem valamit. Ahogy lerakta elém az ír fiú a teli pakolt tányért, rögtön felismertem hogy bundás kenyeret csinált. Nagyon rég ettem már és most végre újra érezhetem a finom ízét. Ahogy leült velem szembe Ni, egy valamit kezdtem el keresgélni. Ő is észrevette hogy nagyon keresek valamit és az asztal alól felhúzott egy kis tányért.

- Csak nem a tejfölt keresed?- rakta le az asztalra- Nem is tudtam hogy tejföllel eszed.

- Hát én csak azzal eszem. Anélkül meg sem tudom enni- húztam magamhoz a kis tányért- Berta még nem jött meg? Nem várjuk meg?- kentem a kenyeremre a foghagymás tejfölt.

- Még nem jött meg, de felhívott hogy késni fog, ezért együnk nyugodtan- kente meg ő is kenyerét. Ahogy nekifogtunk a finom reggelinek, Niall már kérdésekkel halmozott el. Kíváncsi volt arra hogy, hogy is ismerkedtünk meg Harryvel. Én az elejétől a végéig elmeséltem neki, minden kis apró dologgal együtt. Például elmeséltem neki hogy elvitt a Tower Bridgere, elmeséltem neki hogy vele ettem először angol fagyit és elmeséltem neki azt is, amikor hazajött velem anyáékhoz. Ahogy befejeztem a mondandóm, ivott egyet a forró teájából, majd lerakta az asztalra és beszédre nyitotta száját.

- Hát Klau, te aztán nagyon belezúgtál Harrybe, de az én haverom is teljesen oda van érted. Hogy ha nem vagy vele, mindig arról áradozik hogy mennyire jó napotok volt, mindig veled üzizget a szünetekbe és egy nap vagy százszor elmondja hogy mennyire szeret téged és hogy nagyon hiányzol neki. Sosem volt még senkibe sem ennyire szerelmes és ezt elhiheted nekem, mert szinte minden napomat együtt töltöm vele és mindent elmondunk egymásnak. Ahogy itt mesélted a kis sztoritokat, láttam a szemedbe és a mosolyodba hogy teljesen oda vagy az én hülye haveromért. Teljesen megváltoztattad, persze jó értelemben. Szinte én is így vagyok Bertával. Nem tudom elképzelni nélküle a napjaimat. Szükségem van a kis huncut mosolyára, mert ez ad nekem erőt a mindennapokhoz. És imádom benne hogy néha ilyen kis őrült gyerek. Ugrándozik, mindenen röhög és mindennek örül. Nagyon remélem hogy most már ő az igazi és remélem megtudjuk oldani a távolságot is.

- Biztos vagyok benne hogy megfogjátok oldani. Mi is megfogjuk és az még a jó hogy itt leszünk egymásnak Berrel, ti meg Hazzal. Majd sokszor utánatok megyünk és rengeteg koncerteteket is megnézzük.

Ahogy befejeztem a mondandómat, már csörgött is a telefonom. Ahogy megláttam Harry arcát a kijelzőmön, nagy melegség járta be a szívemet. A hasamban egyszerre vagy 100 lepke szabadult el és röpködtek össze-vissza. Gyorsan elhúztam a zöld csíkot és fogadtam a hívást.

- Szia kicsim! Körülbelül 5 perc és ott is vagyunk nálatok Gemmával- hallottam meg azt a férfias és megnyugtató hangját, amit már nagyon hiányoltam.

- Jól van édesem. Várlak titeket nagyon, mert már mind a ketten nagyon hiányoztok. Szeretlek és várom hogy gyorsan leteljen az az 5 perc.

- Én is szeretlek kincsem és már várom hogy magamhoz ölelhesselek. Szia!- köszönt el tőlem, majd lerakta a telefont.

- Jajj én is szeretlek titeket- jött mellém Niall viccelődve és megölelt.

- De hülye vagy- öleltem meg én is- és nagyon szépen köszönöm ezt a finom reggelit.

- Ugyan már máskor is. Na de most írt Berta hogy mennyek el érte, mert kicsit sok rajongó van a bevásárló központ előtt. Majd estefele haza hozom a cuccáért, mert ott alszik nálam.

- Rendben-álltam fel az asztaltól és a mosogató felé vittem a koszos tányérokat és bögréket. Ahogy Ni távozott, utána pár perccel egy autó parkolt a házunk elé. Gyorsan kinéztem az ablakon és már felsikítottam volna, de amikor megláttam hogy az én életem száll ki a kocsiból, azt hittem ott esek össze. Szokás szerint fekete farmer és barna csizma volt rajta. A hideg miatt ő is felvett egy fekete kabátot és amikor fentebb néztem, akkor vettem észre hogy össze van kötve a haja. Amikor a teljes Harryt néztem, aki a kocsi másik oldalára megy, akkor esett le, hogy ő az enyém. Csak is az enyém és senki másé. Nem hittem volna, de ha lehet most jobban beleestem Harold Edward Stylesba. Egyszer csak nyitotta a másik ajtót és egy gyönyörű lány szállt ki a fekete kocsiból. Gemma volt és eszméletlen szép volt. Gyorsan megtöröltem a kezemet egy törölközőbe és az ajtóhoz szaladtam. Beledugtam a kulcsot, majd elfordítottam a zárban és nagyra tártam ajtónkat. Ahogy meglátott Gemma egy picikét felsikított és gyors léptekkel indult el felém. Én is egy kicsikét előrébb léptem és amikor ideért egy hatalmas öleléssel köszöntöttük egymást. Nagyon finom illata volt és az ölelése teljesen olyan mint H-é. Látszik hogy testvérek. Le se tudnák tagadni. A nagy ölelkezés közbe Hazz is odajött mellénk és rögtönk közbe is szólt.

- Nővérkém…megengednéd hogy én is megöleljem ezt a szépséget- biccentette felém fejét.

- Jajj bocsánat kis szerelmes lovag. Klau én nem tudom mit csináltál az öcsikémmel, de nagyon sokat áradozik rólad- magyarázkodott mikor elengedtük egymást.

- Gem- nézett nővérére Hazz.

- Mi van? Én csak az igazat mondtam- nevetett fel- na de én bemegyek ha nem gond. Egy kicsikét kettesben hagylak titeket.

- Nekem van a legjobb nővérem a világon- adott egy puszit Gemma homlokára.

Ahogy bement G nem bírtam ki és Hazz ölelő karjaiba estem. Szorosan magamhoz húztam és fejemet a mellkasához szorítottam és hallgattam a megnyugtató szívdobogását. Ő derekamnál összekulcsolta kezeit és úgy szorított magához és adott egy cuppanos puszit a fejem búbjára. Csukott szemmel öleltem mindvégig és amikor kinyitottam a szemem, a kezemre vetődött a figyelem. Észrevettem a kézfejemen egy régi dolgot és eszembe jutott minden gyermekkori rémálmom, amikor még nem volt Hazz mellettem és nagyon szenvedtem attól hogy nem élhetem át azt, amit most. Nem akartam hogy ez legyen, de a gyermekkori érzésektől kicsordult egy könny a szememből, majd az arcomon át folyt le Harry szürke pólójára. Gyorsan letöröltem, de mint mindig ő észrevette. Természetesen jöttek a szokásos kérdések hogy mi a baj, de én felnéztem rá és annyit mondtam hogy nagyon hiányzott. Igazából nem hazudtam, mert tényleg nagyon hiányzott. Hazz egy csókot nyomott ajkamra, de ez most más fajta csók volt. Most utat engedtem nyelvének is és bevallom egy kicsikét beleremegtem ebbe a csókba. Még lehetett a száján érezni a finom kávé ízét, amit valószínű még a szüleinél ivott. Amikor vége volt a kávés csóknak még szorosan magához ölelt és egy aprócska szót súgott, de ennek az aprócska szónak hatalmas jelentése volt.

- Szeretlek!

- Én is szeretlek göndörkém- válaszoltam vissza és ez teljesen a szívemből jött.

Adott még egy picike puszit a számra, letörölte könnyeimet, majd Gemma után siettünk.

- Na itt is vagyunk- nyitottam be- megmutatom hol a szobád jó?

- Rendben. Hozom is a táskámat és mehetünk.

- Hagyd csak, majd én viszem- legyintett egyet Hazz és felvette vállára G táskáját és együtt indultunk fel az emeletre. Ahogy odaértünk a rég látott ajtó elé, lenyomtam a kilincset és belöktem az ajtót. Mutattam Gemmának hogy övé az elsőbbség és amikor bement a szintén tiszta fehér szobába, mi is utána mentünk Haroldommal. G rögtön az erkélyre sietett hogy megnézze a kilátást. Mi is utána mentünk és elmondtam neki hogy úgy gondoltuk Harryvel, hogy ma elmennénk a plázába, ott szétnéznénk és este beülnénk egy mozira, holnap pedig itthon lennénk egész nap és áthívnánk a fiúkat is. Arcán láttam hogy tetszik neki az ötlet és utána meg is erősítette egy bólogatással. Lementünk a nappaliba mind a hárman, én Hazz mellé ültem a kettő személyes kanapéra, Gemma meg az egy személyesre ült, ami velünk szembe volt. Nagyon sokat mesélt hogy a szüleik hogy vannak és azt is elmesélte, hogy végre talált egy kedves fiút, akivel pár napja randevúzgatni kezdtek. Harrynek az első hozzászólása nem is lehetett volna más, mint hogy „ Ha bántani mer, akkor velem gyűlik meg a baja”. Gemmától erre egy szemforgatást kapott és én nem bírtam ki hogy ne nevessek ezen fel. Már nagyon elszállt az idő, hisz már délután 1 órát ütött az óra, ezért fogtuk magunkat és elindultunk a plázába és ott majd megebédelünk egy gyorsétteremben. Gyorsan beszálltunk a kocsiba és most a szokástól eltérve én hátraültem Gemmához, Harry meg természetesen a vezetői ülésben helyezkedett el. Mivel az én édeském már nagyon éhes volt, ezért kevesebb mint 10 perc alatt odaértünk, kerestünk egy jó kis parkoló helyet és már mentünk is a 3. emeletre. Vicces volt, mert elmentünk a régi munkahelyem mellet és azt mondta Gemma hogy majd ide is  beszeretne jönni. Kíváncsi leszek majd az ex főnököm arcára. Mivel mind a hárman szeretjük a kínait, ezért oda mentünk ebédelni. Ahogy megkaptuk a rendelést, kerestünk egy jó kis helyet és nekifogtunk az ebédnek. Mivel Gemma otthon mesélt magáról, ezért most mi meséltünk neki. Elmeséltem neki mennyire várom az egyetemet, de viszont azt nem várom hogy több ezer kilométerre lesz tőlem az, aki a világot jelenti nekem. Megígérte hogy majd sokat lejön hozzám és majd csapunk csajos napokat és én is sokszor elmegyek hozzájuk és ott is rengetek buliba visz majd el. Természetesen Harry is felajánlotta hogy sok koncertjükre mennyünk el, de ez természetes volt számunkra hogy ott kell lennünk. Főleg hogy még nem is voltam Amerikába és most végre eljuthatok. Szinte fél óra alatt végeztünk a finom ebéddel és első utunk a régi munkahelyre vezetett. Ahogy beléptünk a nagy üvegajtón, hangosan köszöntünk és a ruhák támadására indultunk. Gemma a szürke ruháknál kezdett öcsikéje kíséretével, én meg a fekete ruháknál. Balról jobbra haladtam a soron és egyre jobban közelítettem a pénztáros pulthoz, de egyszer csak egy ismerős személy állt előttem.

- Szia Klau!- hát természetes hogy a volt főnököm volt.

- Szervusz! Hogy megy az üzlet?- kérdezősködtem, de bevallom nem nagyon érdekelt.

- Hát épp erről szeretnék veled beszélni.

- Oh tényleg? Hát hallgatlak- raktam vissza a vállfát a többi ruhához.

- Ami azt illeti, nem nagyon megy az üzlet, mint ahogy látod. Nem tudom miért, de miután elmentél, egyre jobban csak romlik az üzlet helyzete és azt szeretném megkérdezni hogy nem lenne-e kedved visszajönni hozzánk?

Mielőtt válaszoltam volna Harry és Gemma is ott termett mellettem. Párom megfogta kezemet és a társalgó párom csak úgy kikerekedett szemekkel nézett ránk.

- Hát ti együtt vagytok? De hát amikor még itt dolgoztál azt mondtad csak találkoztatok.

- Igen ezt mondtam, mert akkor tényleg így volt, de hát te nem hitted el. És hát azóta mióta kirúgtál történtek dolgok és azóta együtt vagyunk és szeretjük egymást és a kérdésedre visszatérve, köszönöm, de nem szeretnék visszajönni. Sokkal jobb így nekem és tudom hogy egy sokkal jobb helyet fogok magamnak találni, mint hogy itt dolgozzak nálad. Viszont örülök a találkozásnak, de mennünk kell. Sok sikert az üzlethez. Szia- fordultunk meg és kimentünk az üzletből.

- Büszke vagyok rád kicsim. Végre kiálltál magadért és hidd el jobb hogy nem jöttél vissza. Találsz te egy sokkal jobb helyet.

- Igen szerintem is jól döntöttem, de nagyon szomjas vagyok. Gemma te nem vagy szomjas?- fordultam felé és egy nagy mosolygós bólintást kaptam válaszul. Gyorsan vettünk 3 dobozos üdítőt és elindultunk egy következő üzletbe. Most G-vel együtt nézelődtünk és találtunk együtt nekem egy dögös, de még is visszafogott ruhát. Gyorsan menetem az öltözőbe és felpróbáltam a ruhadarabot. Ahogy rám ömlött a ruha és láttam hogy, hogy áll rajtam, tudtam hogy meg kell vennem. Megmutattam Harrynek is, mert addigra G odahívta és Harry nem jutott szóhoz, csak annyit mondott hogy ezt meg kell vennem. Nekem is nagyon tetszett a ruha, de ahogy megláttam az árát, már nem nagyon voltam belé szerelmes. Harry győzködött hogy megveszi nekem, de udvariasan visszautasítottam, mert nem szeretném hogy azt higgyék hogy csak a pénze kell. Rám akarták erőszakolni a ruhát, de én nem engedtem. Levettem a fekete csipkés ruhadarabot, visszahelyeztem a vállfára és visszaraktam a helyére.

- Nagy hiba hogy ott hagytad- kapta el kezemet H.

- Nem baj…úgy sincs rá szükségem, akkor meg minek vegyem meg?

- Azért, mert gyönyörűen állt rajtad- szólalt meg G.

- Pontosan. Nekem nagyon tetszett- vigyorgott Harold, azzal a perverz mosolyával.

- Na jól van- nevettem fel- fogd meg az italokat, mert csinálnák egy képet Gemmával. Odaadtuk a hősies lovagnak az italokat és elővettem telefonom egy kép erejéig. Ahogy kész lett a kép, egymásra néztünk G-vel és mind a ketten tudtuk mire gondol a másik. Rámentem a kis jelre telefonomon, hogy a hátsó kamera legyen és elkezdtük Harryt videózni. Sokáig sikerült is, de a nevetésünkre odafigyelt és rájött a közös kis tervünkre. Gyorsan maga elé tette az italos poharainkat és eltakarta arcát. Mi még nevettünk egy sor H nővérével, majd leértünk a mozgó lépcsőn és a kocsi felé siettünk, de nem sikerült ezt a napot se túlélni feltűnés nélkül. Egy csomó lány jött oda H-val és Gemmával képeket csinálni és velem is csinált egy-két lány, ami nagyon jól esett. Sok tini volt, de amikor végeztünk elindultunk a kocsihoz és hazafelé vettük az irányt. Egy ismerős kocsi állt a házunk előtt, ami természetesen Niall és Berta volt. Gondolom már pakolja is a cuccait, hogy mehessen a szőke írjéhez. Amikor bementünk az ajtónkon, bemutattam Gemmát a barátnőmnek és megkértük hogy maradjanak legalább vacsorára. „Meghívásunkat” mind a ketten elfogatták, de mivel senki sem volt itthon és nem bírtam én se, se barátnőm főzni, ezért úgy döntöttünk rendelünk valami finomat. Végül a pizzánál lyukadtunk ki, de nem is bántam hisz még angol pizzát nem is kóstoltam. Amíg vártuk a vacsorát, barátnőm elhívott egy kis beszélgetésre. Felmentünk a szobájába és leültünk az ágyra. Elmesélte mi volt egész nap és hogy mit csináltak, de amiért felhívott beszélgetni, arra a csengő emlékeztette.

- Na szóval nem ezért hívtalak fel, hanem kérdezni akartam valamit.

- Na kérdezz…állok elébe.

- Mi a baj? Látom rajtad hogy van valami baj és a szemeid is tiszta pirosak a sírástól- nem hittem el hogy ennyire látszik rajtam, hogy van valami. Hisz ha Styles tesók nem vették észre, akkor ő hogy? Bár Bertáról beszélünk és ő mindent kiszúr.

- Ma amikor megöleltem Harryt, egyszer csak a kezemre néztem és észrevettem a H betű heget. Tudom hogy már rég csináltam, de feljött minden fájdalom, ami 14 éves korom óta volt és nem bírtam megállni hogy sírjak.

- És Hazz észrevette?

- Hát észrevette hogy sírok, de kimagyaráztam magam. Nem szeretném hogy megtudja, mert akkor azt hiszi hogy még most is ilyen depressziós hülye vagyok és elhagy.

Halkan nyílni kezdett az ajtó és Harry hangjára lettem figyelmes.

- Hogy mit csináltál?- jött oda mellém könnyes szemmel.

- Harry te mióta vagy itt?- ugrottam fel az ágyról.

- Elég régóta, hogy halljam mit csináltál régen.

Nem akartam elhinni hogy az egészet hallotta. A gyomrom görcsbe rándult és a szívem üteme is a háromszorosára gyorsult.

- Szerintem én most lemegyek a többiekhez- szólt közbe Berta és becsukta maga mögött az ajtót.

- Harry én…én nem akartam hogy megtudd, mert féltem hogy…

- Mutasd a kezedet- szólt közbe a velem szemben álló férfi.

Én nem ellenkeztem, felhúztam a pulóverem ujját és odanyújtottam kezemet, mire megfogta és végig húzta azon a bizonyos H  hegen az ujját.

- Miért?- csordult ki egy könny a szeméből.

- Harry ez már régi. Nem érdekes.

- Miért csináltad?

- Mert nem bírtam máshogy levezetni a fájdalmamat. Teljesen beléd szerettem már 14 évesen és baromira fájt hogy nem lehetsz mellettem és nem érezhetlek- csordult ki nekem is a szememből a könny. Harry nem szólt semmit, én meg csak arra vártam hogy mondjon valamit, de semmi. Hosszú percek után azt hittem felém nyúl vagy reagál valamit, de egy nagyot ütött a párnába és arcát a kezeibe temette.

- Harry kérlek szólalj meg- ültem le mellé, de ő felállt és a falnak támaszkodott. Pár percig szinte mind a ketten lefagyva ültünk/álltunk, de egyszer csak beszédre nyitotta száját H.

- Mennyünk le a többiekhez- indult el az ajtó felé.

Én követtem őt és amikor leértünk, még akkor sem szólt semmit. Nem voltam már éhes és ahogy láttam Harry se evett sokat a pizzájából. Nem bírtam hogy hozzám se szólt és nem tudtam hogy most mit gondol. Mivel szemben ült velem, egyfolytában csak az arcát figyeltem, hátha letudok venni belőle valami kis infót, de egész végig rám se nézett. Nagyon rosszul éreztem magamat, ezért felálltam, elnézést kértem és kimentem levegőzni a kertünkbe. Volt egy hatalmas tölgyfánk az udvar hátsó részén, azalatt pedig egy aranyos kis hintaágy. Magamra terítettem az ott található apró takarót és a lábammal elkezdtem lökni magamat. Én hülye azt hittem eltudom majd ezt titkolni előle. Tudom hogy nem büszkeség a vagdosás, de már rég volt és azóta már felnőttem. Tudom hogy elcsesztem, de gyerek voltam és nem tudtam mit csinálok. Megbántam, de már nem tudom visszaforgatni az időt. Eszembe jutott barátnőm, aki amikor megtudta hogy megtettem először Harry miatt, azzal akart leszoktatni róla hogy mindig azt mondogatta, hogy ha ezt H látni fogja, nem fog tetszeni neki. Igaza volt Bernek és én meg voltam olyan hülye, hogy nem hittem neki. Lehetetlennek láttam hogy én valaha is Harry Stylessal leszek együtt, de ebben is tévedtem. Imádom ezt a kis móka mikit és most hogy végre megkaptam, nem veszíthetem el. Ezt nem hagyhatom ennyiben.

- Klau merre vagy?- hallottam meg egy ismerős hangot és gyorsan letöröltem könnyeimet a pulóverem ujjával.

Mivel köpni-nyelni nem tudtam, csak felraktam a kezemet és integetni kezdtem, jelezve hogy itt vagyok a hintaágyon. Mikor közelebb ért hozzám az a bizonyos személy, kicsi mosolyra húzódott a szám. Gyorsan leült mellém, betakarta lábait és felém fordult.

- Mi a baj édesem?- simogatott meg Gemma.

- Nincs semmi baj, csak egy kicsit rosszul éreztem magamat és kijöttem levegőzni egyet.

- Ne hazudj Klau. Látom a szemeiden hogy sírtál. Összevesztetek öcsivel?

Amikor kiejtette a száján hogy öcsivel, újra szökni kezdtek szememből a könnycseppek, mert eszembe jutott az egész jelenet, ami Berta szobájában játszódott le. A mellettem ülő szépség, egy kicsikét felsóhajtott, majd szorosan magához ölelt, amit elfogattam, de ekkor csak jobban sírni kezdtem, mert mint ahogy azt mondtam, hasonlít Hazzal az ölelésük.

- De még is mi a baj? Min tudtatok ti összeveszni?- húzódott el tőlem és letörölte az apró cseppeket.

- Meg…megtudott egy o…olyan dolgot, a…amit nem kellett volna- nyögtem ki nagy nehezen szipogva.

- Még is mit?

Mivel tudtam hogy bízhatok benne, felhúztam a pulcsim ujját és megmutattam neki a heget. Természetesen elmondtam neki hogy ezt már nagyon régi vágás, de most valahogy eszembe jutott és elmeséltem neki mindent az elejétől a végéig. Gemma nagyon figyelmesen hallgatott engem és láttam rajta hogy ő megért engem. Amikor a kicsike történet végére értem, nagy izgalommal vártam hogy mit szól G. Amikor azt hittem hogy szólni fog, nagyra tárta karjait és ismét magához szorította testemet.

- Figyelj én nem ítéllek el ez miatt, mert én is csináltam ezt a butaságot amikor tini voltam. Én is megbántam, de gyerek voltam és nem tudtam mit teszek. És Harry…ő sem ítél el ebben biztos vagyok, csak kell neki egy kis idő amíg ezt feldolgozza, hogy akit a világon a legjobban szeret, az ő miatta bántotta magát. Képzeld bele magad az ő helyébe és képzeld el hogy te mit tennél és mit éreznél. Tuti hogy nem ez lesz a vég hidd el nekem. Öcsi túlságosan szeret ahhoz hogy ennyi miatt vége legyen. Hidd el hogy minden rendben lesz és természetesen én itt leszek veled amíg csak kell és számíthatsz rám.

- Istenem Gemma. Hogy tudnám ezt meghálálni?- öleltem meg újra.

- Sehogy. A családunk tagja vagy és a családomnak mindig segítek- adott egy baráti puszit a fejem tetejére- Na de nyugodj le, kicsit fújd ki magad és várlak vissza egy kis pizzára- állt fel mellőlem és elindult a ház felé.

- Gemma- kiabáltam utána- köszönöm.

G csak legyintett és becsukta maga mögött a teraszajtót. Én gyorsan összeszedtem magamat, rendet raktam a kis hintaágyon és elindultam a többiekhez. Mielőtt benyitottam volna, felnéztem a csillagos égre és megkerestem a legjobban fénylő csillagot. Éreztem hogy papám ott van velem, mert amikor azt kértem hogy legyen minden rendben, egy aprócska szél fújta meg a hajamat és úgy éreztem hogy papám simított meg. Halkan elköszöntem tőle és csatlakoztam a többiekhez. Csak Harry mellett volt egy üres hely, ezért muszáj volt odaülnöm.

- Na jobban vagy tejfölös asszony?- kérdezősködött felőlem Niall, amikor helyet foglaltam.

- Igen csak egy kicsit émelyegtem, de most már minden rendben van.

Nagyon fagyos volt a hangulat köztem és Harry között és láttam a többiek arcán, hogy ezt már kezdik ők is észrevenni. Fél órát lehettek még itt Bertáék, majd fogták cókmókjukat és elindultak Nihez. Gemma gyorsan elment fürdeni, addig én elpakoltam mindent a nappaliból és a konyhából. Ahogy végeztem a konyhával, megfordultam és Harryt láttam meg, ahogy a barna csizmáját, majd kabátját veszi fel. Leraktam kezemből a vizes törölközőt, majd az ajtófélfának támaszkodtam.

- Hova mész?

- Sétálok egyet.

- Ilyenkor? De hát már este 11 óra van.

- Na és akkor? Szólj Gemmának hogy elmentem- csukta be maga mögött az ajtót. Nagy léptekkel haladtam az ablakhoz és néztem ahogyan elsétál a szerelmem. Nekitámaszkodtam a konyhapultnak, majd úgy csúsztam le egészen a földig. Nem akartam hangos lenni, de úgy látom ez nem jött össze, vagy csak G nagyon jól hall.

- Héé…mi a baj már megint? Hol van Harry?- guggolt le hozzám, majd körbenézett.

- Sétálni ment el, de mi lesz ha valami baja esik?

- Harry nagy fiú és tud magára vigyázni. Régen is ezt csinálta, hogy ha gondolkodni akart, vagy volt valami baja, késő este ment el sétálni. Én ezen már meg sem lepődök és te is menny fürödj le és pihend ki magad. Nem lesz semmi baj.

Gemma nagyon aranyos volt, hisz segített felállni és amíg én levetkőztem, engedett nekem egy forró fürdőt. Mielőtt kiment volna a szobámból, megköszöntem neki hogy segít és bocsánatot kértem hogy így alakul a hétvégi nyaralása. Amint végeztem a fürdéssel, befeküdtem a pihe-puha ágyikómba és úgy próbáltam elaludni, de valami hiányzott. Hiányzott az én kis párnácskám, amin minden éjjel elalszok. Percekig csak forgolódtam és forgolódtam, majd nagy nehezen kezdett becsukódni a szemem. Mielőtt még elaludtam volna, éreztem hogy valaki befeküdt az ágyba, majd hátulról átölelt, de itt már véglegesen átadtam magam az álomvilágnak.

14.fejezet: Vissza az időbe

Remek volt Harry szívének dobogására kelni. Imádok a mellkasán elaludni és imádom, amikor körbefonja derekamat kezeivel. Mindig is erről álmodoztam hogy mellette aludjak el vagy ébredjek és ezt most már végre nem álom. Még mindig nem hiszem el hogy Harry pont belém szeretett, de most már napról-napra jobban elhiszem hogy ez már a valóság. Azért nem csak boldogság ez az egész. A rajongók nem nagyon kímélnek. Minden nap csak látom a sok utálkozó üzenetet Twitteren, vagy éppen az utálkozó hozzászólást a képeim alatt Instagramon. Nem mutatom ki senkinek mennyire fáj, még Bernek sem mondtam el, pláne nem Harrynek. Ha megtudja ezt a dolgot, félek elfajulnának jobban a dolgok vagy esetleg ő is szakít velem, mint Ni Berrel. Igaz kibékültek, de az nem azt jelenti hogy mi is kibékülnénk. Minden este ha nincs itt Hazz vagy én nem vagyok nála, bevonulok egy sarokba, lekapcsolom a villanyokat és kiengedem a könnyeimet, amit egész nap visszatartottam. Nem tudom mi lesz velem ha elmennek a fiúk Amerikába,. Nem lesz itt mellettem H és ezért nem leszek erős. Miatta vagyok erős és miatta nem adom fel, de nagyon nehéz- csordult ki egy könny szemeimből, ami Harry bőrére csúszott rá. Gyorsan letöröltem, de késő volt.

- Mi a baj édesem?- ült fentebb a kispárnám és arcomat az ő szemeihez fordította.

- Hát te fent vagy?

- Már rég. Azt hittem hogy alszol és azt nézem hogy úgy szunyálsz, mint egy aranyos kis maci, de aztán a könnycseppedet éreztem a mellkasomon és tudtam hogy fent vagy- simította végig arcomat, majd letörölte a majdnem kifolyó patakot szemem alól- Na de mi a baj? Rosszat álmodtál?

Hirtelen nem tudtam hogy elmondja neki az igazat, vagy vágjam rá hogy rosszat álmodtam.

- Ömm…nincs semmi baj, csak egy rossz álom- választottam a könnyebb utat.

- Jajj te. Mi volt az a rossz álom?- ölelt magához hogy megvigasztaljon.

Ekkor támadt egy remek ötletem. Elmondom neki azt ami bánt, úgy hogy ráfogom hogy azt álmodtam. Hátha egy picit könnyebb lesz és még nem is fog rájönni hogy ez az igazi bajom.

Hosszan elmeséltem neki amit érzek és amitől félek. Néha az arcát néztem hogy hogyan reagál a dolgokra, de nagyon furán nézett 1-2 pillanatban. Mikor a végére értem a hosszú sztorinak, Harry szavára vártam, de meg sem szólalt. Ő csak nézett a nagy semmibe én meg az ő arcát figyeltem, hogy mikor reagál már valamit is. Egyszer csak kezét kezdte felemelni, majd odanyújtotta elém. Nem értetem mit akar, ezért nyújtottam én is a kezem, de elhúzta.

- A kezed is csábító, de én a telefonodat kérem. Nem értetem minek az neki, de nem ellenkeztem. Megfogtam a telefonom és odaadtam neki, majd továbbra is az arcát fürkésztem.

Pár perc múlva fogta magát, kikelt az ágyból és elindult az erkélyre. Nem tudom mi volt a baja, de gyorsan felvettem egy hosszú felsőt és utána indultam. Lassan vállára helyeztem kezemet, mikor mögé érkeztem, de ő nem válaszolt semmit. Odaosontam mellé a korláthoz és apró könnyeket láttam szemeiben.

- Harry mi a baj?

- Miért nem mondtad? Nem bízol meg bennem vagy miért hallgattad el?

- Még is mit? Miről beszélsz?

- Miközben mesélted az „álmodat”, egyszer-kétszer rám néztél, de egyfolytában csak lefele tartottad a fejedet és gyűrögetted a takarót. Gondolkoztam egy ideig hogy miért csináltad, aztán beugrott hogy lehet hogy ez igazából is így van, csak nem mondod el nekem. Atán megnéztem a Twittered és megláttam az a sok üzenetet. Na ott jöttem rá hogy ez igaz. Klau miért nem mondtad el hogy bántanak? Azt hittem nincs semmi baj, mert minden nap olyan boldog voltál és semmi jele nem volt annak hogy valami baj van. Nem bízol bennem vagy mi az oka annak hogy nem szóltál?

- Dehogy Hazz…bízok benned, de féltem elmondani neked. Féltem hogy nagyobb baj lenne belőle vagy hogy úgy végeznénk, mint Niall és Berta. Tudom hogy már kibékültek és minden a legnagyobb rendben, de féltem hogy lehet mi nem békülnénk ki és hogy el…- nem bírtam befejezni mondatomat, mert Harry egy óriási csókkal fogta be számat, amit bevallom nem sajnáltam. Éreztem a csókban azt a szeretetet, amit én érzek az én  lükém iránt. Derekamat megfogta, majd felemelt. Én lábaimat az ő dereka köré kulcsoltam össze és úgy vitt be a szobánkba. Szép lassan lefektetett az ágyra és a szenvedélyes csókunkba belenevetett. Megkérdeztem mi a baja és azt mondta hogy eszébe jutott valami. Magához vette iPhoneját és az időre mutatott, ami fél tizenegyet mutatott. Hirtelen nem jutott eszembe hova kéne mennünk, de beugrott hogy már ott kéne lennünk Bertánál a korházban, mert ma jön haza és minél hamarabb kiakarunk menni a vidámparkba. Gyorsan bementünk a gardróbba és felvettünk mind a ketten egy kényelmes ruhát. Mivel Hazz mostanság sokat van itt, pár cuccát áthozta múlt héten és én is vittem hozzá pár cuccot. Én egy fekete farmert vettem fel egy szürke, hátul gombos, Armys pólóval és Harry is ugyan így öltözött fel. Gyorsan a fürdőben megfésültem a hajamat, felvittem a szememre egy kis szempillaspirált és felfestettem egy kis vörös rúzst is a számra. Elindultam a konyhába, ahol már Harry kutakodott a hűtőben. Odamentem mellé segíteni, e ő elutasította és leültetett az ebédlőasztalhoz. Gyorsan összedobott egy szendvicset a szakács és leült velem szembe. Nagyon aranyos volt, mert elkezdte a kis lelkesítő szövegét hogy megnyugtasson. Azt mondta hogy minden barátnőjével ezt csinálták, de csak nálam van az, hogy nagyon sokan ki is állnak mellettem. Eddig sosem voltak olyanok, akik ennyire kiálltak volna Hazz és a barátnője kapcsolatáért, de mondta hogy nagyon sok rajongói levelet kap, hogy remélik sokáig együtt leszünk meg ilyenek. Azt is látja minden közösségi oldalon hogy ha valaki leszól engem, akkor rengetek Directioner kiáll értem/értünk. Meglepődtem ettől a hírtől, de lenyugtatott. Tudtam hogy mindig is lesznek olyanok akiknek nem fogok megtetszeni, de mindenkinek nem tudunk megfelelni. A lényeg hogy Hazzal szeretjük egymást és boldogok vagyunk. Szép lassan befejeztük a finom reggelit. Hazz valami fantasztikus szendvicset csinált. Sosem ettem ilyen finomat. Azt hittem apukám csinálja a világ legjobb szendvicsét, de úgy látom valaki átvette ezt a kitüntetést. A tányérokat beleraktam a mosogató gépbe, gyorsan letöröltem az asztalt és ahogy végeztem, már vettem is a cipőmet. Magamhoz vettem a gyönyörű Range Rover kulcsát és bezártam a házam ajtaját. Gyorsan beültünk a kocsiba és most én ültem a sofőr helyére, mellém pedig az ex sofőr ült. Ahogy beindítottam a kocsit, a villogót balra kapcsoltam és már kanyarodtam is a kis utcánkba. A váltót kettesbe raktam, majd hármasba és egyre jobban csak növeltem a számokat, mikor kiértünk a főútra. Izgatottan vártam hogy hazavihessem barátnőmet és délután egy hatalmasat mulassunk négyesben. Harry természetesen megkért hogy kísérjem majd el egy szellemvasútra, mert ő fél egyedül felülni. Ki hitte volna, hogy a nagy pop sztár, Harry Styles, fél egyedül végig menni egy „ijesztő” szellemvasúton. Amiért kiskutya szemekkel könyörgött hogy üljek be mellé a kiskocsiba, nem mondhattam nemet. Ahogy rám néz azzal a csillogó zöld szempárral, az valami mámor. Biztos vagyok benne, hogy nincs a földön olyan ember, aki ellen tudna állni ennek a gyönyörű két gyémántnak és a gazdájának. Ahogy kimondtam neki a boldogító igent, ő adott egy lágy és érzelmes puszit az arcomra, majd szorosan összeillesztette kezeinket, de úgy hogy azt senki se tudta volna elszakítani. Szép lassan megérkeztünk a korház utcájába. Első dolgunk hogy hatalmas sebességgel keressünk egy remek parkoló helyet. Ahogy odaértünk a korház parkolójához, le se tudtam venni a szememet arról a sok újságíróról, akik ott álltak és vártak minket hogy megérkezzünk és rögtön tudjanak valamit írni az újságba. Kit izgat hogy igaz-e vagy sem, nekik ez a „boldogság”, hogy tönkre tegyék az embereket, sztárokat. H mutatott egy remek helyet, ahova gyorsan le is parkoltam és az ajtó felé vettük az irányt. Ahogy gondoltam, rengetek kérdésekkel dobáltak meg minket az újságírók, de mi nem válaszoltunk semmit, csak annyit mondtunk hogy Berta jól van és meggyógyult. Ahogy elmondtam az örömhírt, Hazz mellé siettem és elindultunk a lifthez. A lift ajtaja szétnyílt, mint a 6 évesek beugrottunk egymás kezét fogva és nagy gyorsasággal nyomtam meg a hármas számú gombot. Az ajtók összecsukódtak és elindult a felvonónk. Halk és ismerős zenére lettem figyelmes a lift rádiójában. Halkan elkezdtem dúdolgatni, majd Harry is csatlakozott hozzám.

- The story of my life I take her home- kezdtem el hangosabban énekelni.

- I drive all night to keep her warm and time is frozen- vette át a dalt Harry. Eztuán én is csatlakoztam hozzá és együtt énekeltünk ezt a számot, ami örökre nagyon de nagyon megmaradt bennem. Hazz felém fordult, kezeivel vállára helyezte az én kezeimet, majd az övét a derekamra csúsztatta. Ott helyben kezdtünk el erre táncolni, nem foglalkozva azzal hogy egy liftben vagyunk. Tánc közben felértünk a harmadik emeletre, de Harry pár másodperce elengedve megnyomott egy másik gombot, majd visszafordult és tovább táncoltunk. Ahogy a vége fele érkeztünk a dalnak, nem bírtam ki, kicsordult az a könny a szememből, amit eddig tartogattam. Feljöttek a régi emlékek, amiből volt jó és rossz is és feljöttek a régi érzések, amikből szintén volt rossz, s jó is. Nem foglalkozva H aggódó kérdéseivel hogy mi a baj, szótlanul közelebb húzódtam és ölelő karjaiba bújtam, arcomat pedig vállába temettem. Ő csak kérdezgetett tovább hátamat simogatva és hajamba osztogatta a vigasztaló puszikat, de nem bírtam megszólalni. Még ha akarni is akartam, akkor sem tudtam. Visszaértünk barátnőm emeletére és ahogy kinyílt az ajtó, Hazz kihúzott és addig nem engedett, amíg el nem mondtam mi a baj. Lassan kezdtem jobban lenni, erőt vettem magamon és elmondtam Hazznak hogy most miért is bőgők úgy, mint aki megőrült.

- Azért kezdtem el sírni, mert ehhez a számhoz nagyon sok minden fűz. Nagyon sokat jelent nekem ez a dal, hisz amikor kiadtátok ez a csodás számot, én ekkor lettem Directioner és itt kezdődött el az egész életem. Itt szerettelek meg titeket és ennél a számnál döntöttem el, hogy én igen is meg fogom valósítani az álmaimat. Az egész rajongásom során voltak jó és rossz pillanatok is és voltak meggondolatlan tetteim is. Most hogy meghallottam ezt a számot, eszembe jutott, amikor elkezdődött ez az egész. Eszembe jutott, amikor megkaptam az első 1Ds felsőmet, takarómat és plédemet és az, amikor megkapta az első koncertjegyemet és izgatottan vártam az első találkozást. Minden. Feljött minden- mosolyodtam el a végére. Harry szemeiben könnyet véltem felfedezni és nem értem hogy ő miért könnyezett. Megkérdeztem mi baja és azt válaszolta hogy remek volt ezt a beszámolót hallgatni. Ahogy megöleltem és megnyugtattam az én kincsem, elindultunk barátnőm korterméhez. Halkan bekopogtattam a szoba ajtaján és egy hangos „Gyere be” mondatot hallottam. Benyitottam és gyorsan egy Ber ölelésre siettem. Barátnőm már készen állt az indulásra, hisz már íni mindenben segített neki. Hatalmas mosoly volt az arcomon, hisz barátnőmet boldognak láttam. Örültem hogy végre megtalálta azt a szőke hercegét, aki fehér lovon érkezett meg hozzá. Igaz ez nem így volt, de így sokkal jobbnak hangzott. Megfogtam a hatalmas táskát, amiben Berta cuccai voltak és elindultunk Mrs. Parkerhez. Ahogy a recepcióhoz értünk közölték velünk hogy nagy sajnálatra a doktornő most nincs bent, mert szabadságon van, de adtak egy kis cetlit, amit ő írt Bertának. Ber elvette az apró üzenetet és elindultunk a lifthez. Pár percet vártunk rá, de utána fogtuk magunkat és elindultuk a lépcsőn, mert túl sokat kellett rá várni, nekünk meg menni kell a vidámparkba, meg még ebédelni se ártana. Leértünk a kocsihoz, beraktam a csomagtartóba a hatalmas cuccot és elindultunk egy finom ebédre. Niall nagyon mondogatta hogy a Nando’sba mennyünk, ezért hogy boldog legyen oda lyukadtunk ki. Felvették a rendelésünket és hamar ki is hozták nekünk az asztalra. Még sosem ettem itt, de már értem miért imádja ennyire Niall ezt a helyet. Mennyei ételt csinálnak és esküszöm hogy finomabbat még életemben nem ettem. Azt hiszem ezentúl nekem is ez lesz a kedvenc éttermem. Hazz gyorsan kifizette az ebédünket és elindultunk hozzánk hogy lerakjuk a csomagot, Ber átöltözzön és elindulhassunk végre vissza a gyermek korunkba. Berta gyorsan felvettem valami csinosat, én meg ledobtam a táskát a nappalinkba. Borzalmas sebességgel végeztük el a dolgainkat és végre már elindulhattunk játszani. Én legjobban a körhintát vártam hogy végre Harryvel felülhessek rá. Az én kis lükém rám parancsolta, hogy a szellem vasutat utoljára hagyjuk, amit nem értettem, de nem baj. Ráhagytam. Ahogy odaértünk a kivilágított játékokhoz, rögtön kiszálltam, megfogtam párom kezét és húztam magam után. Megvettünk mindenkinek a jegyeket és elindultunk az első célunkhoz, a körhintához. Niall és Ber elindultak egy másik irányba. Mi ketten megvártuk hogy leálljon a hinta és már fel is ültünk. Én Harry elé ültem és gyorsan csináltunk egy remek képet. Elraktam a telefonom a zsebembe és abba a pillanatban el is indult a körhinta. Olyan jó volt. Visszaemlékeztem még a 5-6 éves koromra és feljött minden emlék. Becsuktam a szemem, hátradőltem és élveztem ahogyan körülöttem forog a világ. Pár másodpercig nagy csöndbe csak így mentem, aztán egy hangos kiabálásra lettem figyelmes.

- Klau! Fogd meg a kezem- kiabált hangos és rekedtes hangján H. Én mindent megpróbáltam, de nem sikerült megfognom. Egész idő alatt csak avval próbálkoztam hogy elkapjam a kezét, de hát nem sikerült. Szép lassan kezdett megállni a körhinta és amikor már teljesen leállt, Hazz odajött mellém és segített kiszállni. Megköszöntük a menetet az ott dolgozó férfinak és tovább álltunk. Mentünk pár lépést, majd társam egy hirtelen mozdulattal elém állt.

- Na és most merre szeretnél menni hercegnő?

- Hát felülnék arra a játékra- mutattam Harry mögé, mert nem tudtam a nevét.

- Ú azt én is szeretem. Akkor siessünk, mert most áll meg- fogta meg kezemet és maga után húzott. Szinte már futottunk hogy még gyorsan betudjunk szállni egy kocsiba. Ez a játék igazából annyit csinál, hogy ha már beültél elkezd gyorsan menni egy pályán és néhol egy hirtelen mozdulattal egy gyors kanyart vesz. Gyorsan kifizettem két jegyet és beültünk a kocsiba. Épp hogy elfoglaltuk helyünket, már indult és a játszma. Nagyokat nevettünk Harryvel. Még sosem nevettem ennyit. Nagyon jól éreztem magamat már most, pedig pár perce vagyunk itt. Ahogy leállt a kocsi, kicsit szédülve szálltunk ki és alig bírtunk rendesen menni. Gyorsan összekaptuk magunkat és elindultunk a szellem kastélyba. Szorosan fogtam meg szerelmem kezét már a bejára ajtójánál, mert bevallom, nem vagyok az a bátor típus. A kastélyon egyedül vagy párban lehet csak végig menni, úgy hogy nagy szerencsém volt hogy itt volt mellettem ez a páncélos lovag. Itt-ott felsikongattam, de Harry ilyenkor mindig magához húzott. Egy hosszú, üres, fekete folyosóra értünk. Nem volt itt senki és semmi és nem tudtuk kitalálni hogy itt mit kell csinálni. Tettünk egy lépést hátha történik valami, de semmi. Most már 2 lépést tettünk, de még mindig változatlan volt a helyzet.

- Nekem van egy ötletem hogy mit kellene itt csinálni- szólalt fel a mellettem álló partner.

- Na mit? Mond gyorsan és mennyünk innen, mert már kezdek jobban félni, mint eddig.

- Szerintem eltévedtünk- nevetett fel hangosan és a falnak támaszkodott.

- Nagyon  vicces. Na mit kell csinálni?

- Mondom hogy eltévedtünk. Ugyan is ez a folyosó, egy vész kijárat- mutatott a feje fölötti táblára.

- Ez most komoly?- esett le egy nagy kő a szívemről- Akkor most merre kell visszamenni?

- Hát én még nem terveztem a visszamenetelt.

- Mert itt akarsz aludni vagy mi?

- Tudtad hogy itt nincsenek kamerák?- karolta át a derekam, majd közelebb húzott magához.

- Harry mire akarsz kilyukadni?

- Szerintem tudod te azt- húzódott nagy mosolyra szája, majd szép lassan lecsúsztatta a melltartópántomat.

- Harry te normális vagy? Bármikor idetévedhet egy alkalmazott vagy bárki más.

- Akkor hallanánk őket, meg úgy se fognak idejönni. Na kérlek…alig bírtam magamat visszafogni egész nap.

- Harry nem…itt biztos nem- bevallom igent mondtam volna, de nem lehetett. Bármikor ránk találhatnak és az nagyon megalázó lenne. Harry úgy nézett rám, mint akitől a cukorkát tiltották volna el. Pár másodpercig csak némán álltunk és néztük egymást, de nem bírtam tovább. Elgyengültem.

- Tudod mit?- szólaltam meg- egyszer élünk- ejtettem ki az utolsó szót a számon, majd egy nagy lökéssel odalöktem Harryt a falhoz és heves csókcsatának a kezdete következett. Hátulról beletúrtam göndör, hosszú fürtjeibe és úgy szorítottam jobban magamhoz. Sosem kívántam őt ennyire. Nem tudom mi van velem. Hirtelen kezeit éreztem a hátamon, majd éreztem hogy a kis ezüst gombocskákhoz nyúl és elkezdte kigombolni azokat. Már a negyedik gombnál tartott, mikor a fülembe súgta. „Tudtam hogy meg fogod gondolni magad”. Én csak elmosolyodtam, de ő tovább folytatta a kiszabadításomat a ruha alól. Miután levette felsőmet, combjaimra helyezte kezét, majd felemelt, megfordult és most engem támasztott neki a falnak. Mivel nem akartam lecsúszni, szorosan dereka köré fontam lábaimat, nyaka köré pedig kezeimet helyeztem el. Most rajtam volt a sor. Mivel Harryn csak egy szürke felső volt, könnyű volt a dolgom és csak alul megfogtam és lehúztam róla. Már mind kettőnk felsője a földön hevert a nadrágunk kíséretével, mikor valami zajt hallottunk.

- Darcy állj meg. Ne fuss el, mert el fogsz tévedni, vagy elesel és megütöd magad- hallottuk egy aggódó édesanya hangját.

- Basszus Harry. Mondtam hogy észrevesznek. Most mit csináljunk?- vettem fel ruháimat a földről.

- Gyere itt egy ajtó. Mennyünk be ide- fogta meg a kezemet és behúzott egy sötét szobába. Elég szűk kis szoba volt, de jó volt arra hogy elbújjunk. Gyorsan felhúztam lábaimra a farmernadrágot, begomboltam a gombját, majd a felsőmet vettem fel nagy sebességgel. Bezzeg a férfiaknak könnyű. Hazz már készen is volt, ezért megkértem hogy gombolja be hátul a felsőmet. Halkan mögém osont és teljesítette kérésemet. Már minden gomb a helyén volt kivéve egyet, az utolsót. Harold nyakamat kezdte el puszilgatni, amibe beleborzongott az egész testem.

- Harry ne csináld. Kérlek- fordultam meg, jelezve hogy hagyja abba.

- Jól van. Abbahagyom, de akkor kérek egy utolsó csókot- mutatott szájára.

Teljesítettem kívánságát, majd megfordultam és azt az utolsó gombot is a helyére helyezte.

- Anya nézd mi van itt- kiáltott fel a kislány és elég közel volt hozzánk, azaz az ajtó előtt.

- Kislányom mondtam hogy ne szaladj el nem? Mi ez a kezedben?

- Egy karkötő. Itt találtam a földön. Megtarthatom- kérdezte anyukáját a kislány.

Egy karkötő? Hisz az, az én karkötőm volt, amit még 10 születés napomra kaptam a szüleimtől. Nem vihetik el, de nem is mehetek ki, mert akkor lebukunk.

- Megtarthatod csak hozzad és mennyünk vissza apáékhoz.

Épp hogy megúsztuk volna az egész dolgot, de megszólalt a telefonom. Berta hívott, de amilyen gyorsan csak tudtam kinyomtam. Pár perce lefagytunk Harryvel, majd azt hallottuk hogy elmentek. Elmentek és magukkal vitték a karkötőmet is. Imádtam azt a gyönyörű ékszert. Teljesen a személyiségemet tükrözte és most elvitték. Remélem jó kezekben lesz annál a kislánynál és úgy vigyáz rá, mint a  két szeme fényére. Halkan résnyire nyitottam az ajtót és kinéztem hogy elmentek-e már a kis látogatók.

- Gyere Harold…elmentek- intettem neki, hogy kövessen. Gyorsan megkerestük a kijáratot és gyorsan elhúztuk volna a csíkot, de utánunk szól egy fiatal lány, aki ott dolgozott.

- Elnézést. Hogy tetszett önöknek a szellem kastély?- kérdezte tőlünk nagy mosollyal a arcán és amikor megfordultunk, csak egyre nagyobb lett- Ugye jól látok? Te Harry Styles vagy, te meg Klaudia Smith? Úristen el sem hiszem. Végre valami jó dolog a diákmunkában. Kérhetnék egy közös képet?

- De csak is azért, mert nagyon de nagyon tetszett a kastély- viccelődött Hazz.

Gyorsan megcsináltuk a képet, majd elköszöntünk tőle és tovább indultunk.

- Figyelj Klau nem vagy éhes? Ehetnénk valamit nem gondolod?

- Felőlem mehetünk. Menny előre, addig én felhívom Bertát hogy hol vannak és a büfénél találkozunk jó?

Hazz bólintott egyet és elindult a büféhez. Én kerestem Ber számát, de közben szép lassan sétáltam előre. Kerestem és csak kerestem és végre amikor megtaláltam, összeütköztem valakivel. Telefonommal együtt én is a földre estem, de akibe beleütköztem, azon nyomba segített felállni.

- Ne haragudj. Olyan figyelmetlen vagyok.

- Semmi gond. Jól vagy? Nem ütötted meg magad?

- Nem jól vagyok köszönöm. Te jól vagy?

- Persze velem minden rendben. Oh…hagy mutatkozzak be. Ashton Grey vagyok.

- Klaudia Smith. Nagyon szép neved van.

- Még a tiéd milyen gyönyörű- válaszolta.

Olyan 21 éves lehetett, barna hajú és nagy barna szemei voltak. Nagyon izmost fiú volt, látszódott rajta hogy kondizik. Egy sima felső volt rajta farmerral és edző cipővel. Az illata nagyon hasonlított a 1 million parfümre, ami a kedvencem és szinte biztos voltam benne hogy azt a parfümöt használja.

- Oh hát köszönöm- köszöntem meg kicsit zavarodottan.

- Egyedül vagy, vagy valakivel jöttél?

- A barátommal jöttem és a legjobb barátnőmmel és az ő barátjával.

- Aham…értem. Esetleg elkísérhetlek?

- Hát igen…köszönöm.

Felvettem telefonomat a földről és elindultunk Harryékhez. Nem nagyon beszélgettünk, igazából annyit tudtam meg, hogy a haverjaival jött hogy partizzanak egy kicsit. Ahogy odaértünk a büféhez, Harry mellém állt és rögtön kérdezgetni kezdett.

- Hol voltál Klau? Minden rendben van?

- Igen minden rendben van, csak történt egy kis baleset.

- Baleset?- nézett rám nagy szemekkel, majd a mögöttem álló Ashre- hát ő meg ki?

- Hello. Ashton Grey vagyok, te meg Harry Styles ugye? A húgom nagy rajongótok- nevetett fel.

- Igen én vagyok, de mi történt?- rázott kezet Ashtonnal.

- Hát a kisasszony nem nagyon nézett maga elé és hát kicsit összeütköztünk, de már minden rendben van.

- Ajj kicsim…máskor nézz a lábad elé- ölelt magához- na de mehetünk kajálni, mert Niallék már várnak?

- Persze. Esetleg nincs kedved csatlakozni Ashton?

- Már nincs hely az asztalnál. Sajnos négyen férünk el- szólt közbe Harry.

- Harry!- szóltam rá.

- Semmi gond Klau. Úgy is vissza kell mennem a srácokhoz. Örülök hogy megismertelek. Sziasztok!- köszönt el tőlünk.

- Harry  mi volt ez?- néztem rá kérdően.

- Még a vak is látja hogy oda-vissza van érted. Meg még csak most ismerted meg. Meg tényleg csak négy személyes az asztal.

- Te féltékeny vagy Harold Edward Styles?

- Dehogy vagyok. Na de mennyünk kajálni, mert éhen halok.

Igazából tudtam hogy féltékeny, de ráhagytam. Nagyon finomat vacsoráztunk. Bertáék is elmondták milyen volt az eddigi nap és mi is. Persze azt a pici kis „akciót” kihagytuk az egészből. Hátra volt még a szellem vasút, de már mind a négyen nagyon álmosak voltunk, ezért úgy döntöttük haza megyünk és máskor bepótoljuk. Most már Harry vezetett hazafelé, mert én féltem hogy vezetés közben lecsukódik a szemem és mára már nem kellett több „baleset”. Gyönyörűen csillogtak az égen az apróbbnál apróbb csillagok, és a hold is gyönyörűen világította meg az utakat és az autóra is ráfénylett, ami eszméletlen szép volt. Mivel Niall Betánál alszik nem kellett hazavinnünk, ezért egyből a mi házunk volt a cél. Ahogy beértünk az utcánkba, már vettem is elő a táskámból a kulcscsomóm. Most a garázsba álltunk be és már nyitottam is az ajtót. Barátnőm és Ni el is köszönt tőlünk és Bertusz szobájába vették az irányt. Mivel nekünk se volt más dolgunk, mi is a szobámba mentünk. Gyorsan elmentem a fürdőbe és letusoltam. Már majdnem kész voltam, mikor valaki kopogott a tusoló ajtaján. Szóltam hogy ki az és Harry fejét láttam bedugni.

- Csatlakozhatok én is?- szállt be a zuhanyrózsa alá.

- Most már mind egy hisz bent vagy- locsoltam le.

- Na ezt nem kellett volna- fogta meg a zuhanyfejet és rám locsolta. Addig-addig locsolkodtunk, hogy fogtam magam és egy csókkal állítottam le a harcot. Itt is mint mindig, beleadtunk apait-anyait, de én ezt nagyon szeretem Harrybe hogy ilyen vad. Harcunkat egy nagy felnevetés szakította meg, ugyan is a szomszéd szobából egy aprócska nyögés hallatszódott át. Gondolom Bertáék is jól érzik magukat. Gyorsan kiszálltunk a zuhany alól és megtörölköztünk. Már a pizsomámat vettem volna fel, de Harry megakadályozott.

- Szerintem nem szükséges felvenned. Úgy is lefog kerülni.

- Honnan veszed?- játszadoztam vele.

- Be kellene fejeznünk a délutáni játszmát- emelt fel és bevitt a hálóágyamra. Már válaszolni se tudtam, hisz szájával betapasztotta a számat, mint egy technokol. Forró, lángoló testét az enyémhez szorítottam és engedtem hagy történjenek a dolgok. Tudtam hogy egy remek éjszaka elé nézünk, de sajnos azt is tudtam, hogy ez az utolsó, mert Harry vasárnap már utazik is Amerikába. De ez most nem érdekelt, most egy remek élmény közepette vagyok és most minden problémát kiverek a fejemből.