15.fejezet: Ettől féltem

Nem akartam hogy elmenjen, de muszáj volt útjára engednem, hisz ha nem megy, akkor a turnénak annyi és még az is tuti hogy több millió rajongó fog jobban megutálni, mert nem engedtem el a kedvencüket a koncertekre. Nagyon fog hiányozni, de megígérte hogy minden nap felhív és hogy minden hétvégén találkozunk vagy ha több napos szünet lesz. Szorosan magamhoz öleltem hogy még beszippantsam finom és férfias illatát, majd egy hosszú csókkal köszöntem el tőle. Szép lassan vissza integetett, de könnyeim már úgy folytak, mint ha kiöntött volna valami nagy patak. Könnyekkel szememben néztem hogy elmegy életem értelme és itt hagy engem. Harryből egyre csak kisebb Harry lett, majd véglegesen eltűnt. Ahogy megfordultam hogy elinduljak hazafele, ott helyben összeestem és minden elsötétült előttem. Mikor kinyitódtak szemeim, a szívemről egy nagy kő esett le. Csak egy rossz álom volt, de ahogy magam mellé néztem kezdtem elhinni hogy nem is egy rossz álom hanem valóság. Harry nem feküdt mellettem és már nem az ő mellkasán ébredtem, ahogy mindig is szoktam. Lábaimról gyorsan eltávolítottam a fehér ágyneműt, gyorsan felvettem Hazz egyik fekete pólóját és keresésére indultam. Először a fürdőben néztem meg, majd a folyosói fürdőben. Egyikben sem találtam. Ordibálni kezdtem a nevét, de semmi. Benéztem a vendég szobába, de ott se volt, majd elindultam a földszintre. Benéztem a nappaliba, majd a konyhába, de sajnos sikertelenül jártam. Könnyeimmel együtt összerogytam a konyha sarkába és ott adtam ki minden érzelmemet. Nem is emlékszem hogy elköszönt volna, se semmire. Nem hiszem el. Annyira hiányzik és még az ölelésére, se az illatára nem emlékszem. Csak ott ültem a sarokba és úgy bőgtem, mint aki nem kapta volna meg az egyik csillogós ajándékát.

- Jézusom Klau mi történt?- hallottam meg magam mellet egy férfias hangot. Ismerős hang volt, de nem annak a személynek a hangja, akire nekem most szükségem van.

- Niall te mit keresel itt? Már rég a repülőn kéne ülnöd- néztem rá a sírástól piros szemeimmel.

- Miért is? Hisz csak holnap indulunk el Amerikába- nyújtott felém egy zsebkendőt.

- De hát hol van akkor Harry? Reggel felkeltem és nem volt mellettem és a ruhája sincs a szobámban.

- Jajj te butuska- ölelt magához N- Harry Gemmáért ment el, mert megbeszéltétek hogy eljön hozzátok hétvégére. Hát nem emlékszel?

- De miért nem szólt?

- Itt van az asztalon egy kis cetli hogy elment, mert gondolom nem akart felkelteni.

- Ajj istenem. Olyan hülye vagyok. Teljesen kiment a fejemből én meg bőgök itt, mint egy hülye, közben titeket is felkeltettelek- álltam fel a földről és leültem az ebédlő asztalhoz.

- Ne butáskodj már. Nem vagy te hülye, csak megijedtél és ez természetes, mert félsz az első ilyen utazásunktól, de nem kell. Hidd el sokat fogtok találkozni, meg majd összebeszélünk mi is hogy meglepd egyszer-kétszer őt jó?- nyugtatott meg Niall, ami nagyon jól esett. Berta jól járt Nivel és ez így van fordítva is- Ja és nyugodj meg, mert nem keltettél fel. Berta elment a boltba én addig hazamentem holnapra összepakolni, de úgy látszik gyorsabb vagyok, mint a barátnőd- nevetett fel Niall. Olyan cuki nevetése van és emlékszem amikor Bertával mindig azt vártuk egy vidibe, hogy mikor nevet már az ír srác.

- Ja akkor jó. Na de akkor gyorsan felöltözök és csinálok valami finom reggelit jó?

- Te csak menny és készülődj nyugodtan, én meg intézem a reggelit.

- Oh köszönöm Niall.

Gyorsan felrohantam az emeletre és a megkerestem a telefonomat. Ahogy kezembe vettem a telefonom, egy SMS érkezett Harrytől. Azt írta benne hogy ebédre érnek haza, de ne készüljek semmivel, mert elmegyünk egy étterembe. Azt is hozzá írta hogy nagyon szeret és már most hiányzom neki és természetesen nem maradt le az ’All The Love. H’ szöveg sem. Gyorsan visszaírtam neki hogy én is nagyon szeretem és nagyon hiányzik nekem és nagy örömmel várom Gemmát is. Ahogy megírtam az aprócska szöveget, leraktam az ágyra a telefonomat. Bementem a fürdőbe és egy kis halvány sminket raktam az arcomra. Amiért hajam gyorsan nő, csak kifésültem a kócos hajszálakat és nem is kellet kivasalnom. Ahogy kész lettem a fürdőben elvégezendő dolgokkal a ruhákhoz indultam. Semmi ötletem nem volt mit vegyek magamra, de fél órás keresgélés után megtaláltam az igazit. Egy kék farmer vettem fel ami a térdénél egy kicsit szakadt és hozzá egy szürke pulóvert- egy fekete szöveg volt ráírva- a kicsit hűvös idő miatt. Sütött a nap és gyönyörű is volt, de azért még a rövid ujjút nem akartam bevállalni. Ahogy elkészültem, a telefonomat magamhoz vettem, majd elindultam a konyhába. Ahogy kinyitottam szobám ajtaját, egy nagyon finom és régi illat fogott meg. Ahogy az első lépcsőfokra léptem, már sietni akartam a reggelihez, de nagy sietségemben félreléptem és egy nagyot zuhantam le a földszintre. Niall már ott is termett mellettem hogy felsegítsen és bevezetett a konyhába. Leültetett az asztalhoz és hozott egy pohár vizet.

- Minden rendben? Nem ütötted meg magad?- rakta a poharat az asztalra.

- Persze Niall. Nincs semmi csak megcsúsztam. Nagyon siettem a reggelihez és hát néha ügyetlen vagyok- nevettem fel és ittam egy kortyot az asztalra tett vízből.

- Azért ennyire nem lesz jó a reggeli- nevetett fel ő is és már hozta is a finom ételt- csak gyorsan összeütöttem valamit. Ahogy lerakta elém az ír fiú a teli pakolt tányért, rögtön felismertem hogy bundás kenyeret csinált. Nagyon rég ettem már és most végre újra érezhetem a finom ízét. Ahogy leült velem szembe Ni, egy valamit kezdtem el keresgélni. Ő is észrevette hogy nagyon keresek valamit és az asztal alól felhúzott egy kis tányért.

- Csak nem a tejfölt keresed?- rakta le az asztalra- Nem is tudtam hogy tejföllel eszed.

- Hát én csak azzal eszem. Anélkül meg sem tudom enni- húztam magamhoz a kis tányért- Berta még nem jött meg? Nem várjuk meg?- kentem a kenyeremre a foghagymás tejfölt.

- Még nem jött meg, de felhívott hogy késni fog, ezért együnk nyugodtan- kente meg ő is kenyerét. Ahogy nekifogtunk a finom reggelinek, Niall már kérdésekkel halmozott el. Kíváncsi volt arra hogy, hogy is ismerkedtünk meg Harryvel. Én az elejétől a végéig elmeséltem neki, minden kis apró dologgal együtt. Például elmeséltem neki hogy elvitt a Tower Bridgere, elmeséltem neki hogy vele ettem először angol fagyit és elmeséltem neki azt is, amikor hazajött velem anyáékhoz. Ahogy befejeztem a mondandóm, ivott egyet a forró teájából, majd lerakta az asztalra és beszédre nyitotta száját.

- Hát Klau, te aztán nagyon belezúgtál Harrybe, de az én haverom is teljesen oda van érted. Hogy ha nem vagy vele, mindig arról áradozik hogy mennyire jó napotok volt, mindig veled üzizget a szünetekbe és egy nap vagy százszor elmondja hogy mennyire szeret téged és hogy nagyon hiányzol neki. Sosem volt még senkibe sem ennyire szerelmes és ezt elhiheted nekem, mert szinte minden napomat együtt töltöm vele és mindent elmondunk egymásnak. Ahogy itt mesélted a kis sztoritokat, láttam a szemedbe és a mosolyodba hogy teljesen oda vagy az én hülye haveromért. Teljesen megváltoztattad, persze jó értelemben. Szinte én is így vagyok Bertával. Nem tudom elképzelni nélküle a napjaimat. Szükségem van a kis huncut mosolyára, mert ez ad nekem erőt a mindennapokhoz. És imádom benne hogy néha ilyen kis őrült gyerek. Ugrándozik, mindenen röhög és mindennek örül. Nagyon remélem hogy most már ő az igazi és remélem megtudjuk oldani a távolságot is.

- Biztos vagyok benne hogy megfogjátok oldani. Mi is megfogjuk és az még a jó hogy itt leszünk egymásnak Berrel, ti meg Hazzal. Majd sokszor utánatok megyünk és rengeteg koncerteteket is megnézzük.

Ahogy befejeztem a mondandómat, már csörgött is a telefonom. Ahogy megláttam Harry arcát a kijelzőmön, nagy melegség járta be a szívemet. A hasamban egyszerre vagy 100 lepke szabadult el és röpködtek össze-vissza. Gyorsan elhúztam a zöld csíkot és fogadtam a hívást.

- Szia kicsim! Körülbelül 5 perc és ott is vagyunk nálatok Gemmával- hallottam meg azt a férfias és megnyugtató hangját, amit már nagyon hiányoltam.

- Jól van édesem. Várlak titeket nagyon, mert már mind a ketten nagyon hiányoztok. Szeretlek és várom hogy gyorsan leteljen az az 5 perc.

- Én is szeretlek kincsem és már várom hogy magamhoz ölelhesselek. Szia!- köszönt el tőlem, majd lerakta a telefont.

- Jajj én is szeretlek titeket- jött mellém Niall viccelődve és megölelt.

- De hülye vagy- öleltem meg én is- és nagyon szépen köszönöm ezt a finom reggelit.

- Ugyan már máskor is. Na de most írt Berta hogy mennyek el érte, mert kicsit sok rajongó van a bevásárló központ előtt. Majd estefele haza hozom a cuccáért, mert ott alszik nálam.

- Rendben-álltam fel az asztaltól és a mosogató felé vittem a koszos tányérokat és bögréket. Ahogy Ni távozott, utána pár perccel egy autó parkolt a házunk elé. Gyorsan kinéztem az ablakon és már felsikítottam volna, de amikor megláttam hogy az én életem száll ki a kocsiból, azt hittem ott esek össze. Szokás szerint fekete farmer és barna csizma volt rajta. A hideg miatt ő is felvett egy fekete kabátot és amikor fentebb néztem, akkor vettem észre hogy össze van kötve a haja. Amikor a teljes Harryt néztem, aki a kocsi másik oldalára megy, akkor esett le, hogy ő az enyém. Csak is az enyém és senki másé. Nem hittem volna, de ha lehet most jobban beleestem Harold Edward Stylesba. Egyszer csak nyitotta a másik ajtót és egy gyönyörű lány szállt ki a fekete kocsiból. Gemma volt és eszméletlen szép volt. Gyorsan megtöröltem a kezemet egy törölközőbe és az ajtóhoz szaladtam. Beledugtam a kulcsot, majd elfordítottam a zárban és nagyra tártam ajtónkat. Ahogy meglátott Gemma egy picikét felsikított és gyors léptekkel indult el felém. Én is egy kicsikét előrébb léptem és amikor ideért egy hatalmas öleléssel köszöntöttük egymást. Nagyon finom illata volt és az ölelése teljesen olyan mint H-é. Látszik hogy testvérek. Le se tudnák tagadni. A nagy ölelkezés közbe Hazz is odajött mellénk és rögtönk közbe is szólt.

- Nővérkém…megengednéd hogy én is megöleljem ezt a szépséget- biccentette felém fejét.

- Jajj bocsánat kis szerelmes lovag. Klau én nem tudom mit csináltál az öcsikémmel, de nagyon sokat áradozik rólad- magyarázkodott mikor elengedtük egymást.

- Gem- nézett nővérére Hazz.

- Mi van? Én csak az igazat mondtam- nevetett fel- na de én bemegyek ha nem gond. Egy kicsikét kettesben hagylak titeket.

- Nekem van a legjobb nővérem a világon- adott egy puszit Gemma homlokára.

Ahogy bement G nem bírtam ki és Hazz ölelő karjaiba estem. Szorosan magamhoz húztam és fejemet a mellkasához szorítottam és hallgattam a megnyugtató szívdobogását. Ő derekamnál összekulcsolta kezeit és úgy szorított magához és adott egy cuppanos puszit a fejem búbjára. Csukott szemmel öleltem mindvégig és amikor kinyitottam a szemem, a kezemre vetődött a figyelem. Észrevettem a kézfejemen egy régi dolgot és eszembe jutott minden gyermekkori rémálmom, amikor még nem volt Hazz mellettem és nagyon szenvedtem attól hogy nem élhetem át azt, amit most. Nem akartam hogy ez legyen, de a gyermekkori érzésektől kicsordult egy könny a szememből, majd az arcomon át folyt le Harry szürke pólójára. Gyorsan letöröltem, de mint mindig ő észrevette. Természetesen jöttek a szokásos kérdések hogy mi a baj, de én felnéztem rá és annyit mondtam hogy nagyon hiányzott. Igazából nem hazudtam, mert tényleg nagyon hiányzott. Hazz egy csókot nyomott ajkamra, de ez most más fajta csók volt. Most utat engedtem nyelvének is és bevallom egy kicsikét beleremegtem ebbe a csókba. Még lehetett a száján érezni a finom kávé ízét, amit valószínű még a szüleinél ivott. Amikor vége volt a kávés csóknak még szorosan magához ölelt és egy aprócska szót súgott, de ennek az aprócska szónak hatalmas jelentése volt.

- Szeretlek!

- Én is szeretlek göndörkém- válaszoltam vissza és ez teljesen a szívemből jött.

Adott még egy picike puszit a számra, letörölte könnyeimet, majd Gemma után siettünk.

- Na itt is vagyunk- nyitottam be- megmutatom hol a szobád jó?

- Rendben. Hozom is a táskámat és mehetünk.

- Hagyd csak, majd én viszem- legyintett egyet Hazz és felvette vállára G táskáját és együtt indultunk fel az emeletre. Ahogy odaértünk a rég látott ajtó elé, lenyomtam a kilincset és belöktem az ajtót. Mutattam Gemmának hogy övé az elsőbbség és amikor bement a szintén tiszta fehér szobába, mi is utána mentünk Haroldommal. G rögtön az erkélyre sietett hogy megnézze a kilátást. Mi is utána mentünk és elmondtam neki hogy úgy gondoltuk Harryvel, hogy ma elmennénk a plázába, ott szétnéznénk és este beülnénk egy mozira, holnap pedig itthon lennénk egész nap és áthívnánk a fiúkat is. Arcán láttam hogy tetszik neki az ötlet és utána meg is erősítette egy bólogatással. Lementünk a nappaliba mind a hárman, én Hazz mellé ültem a kettő személyes kanapéra, Gemma meg az egy személyesre ült, ami velünk szembe volt. Nagyon sokat mesélt hogy a szüleik hogy vannak és azt is elmesélte, hogy végre talált egy kedves fiút, akivel pár napja randevúzgatni kezdtek. Harrynek az első hozzászólása nem is lehetett volna más, mint hogy „ Ha bántani mer, akkor velem gyűlik meg a baja”. Gemmától erre egy szemforgatást kapott és én nem bírtam ki hogy ne nevessek ezen fel. Már nagyon elszállt az idő, hisz már délután 1 órát ütött az óra, ezért fogtuk magunkat és elindultunk a plázába és ott majd megebédelünk egy gyorsétteremben. Gyorsan beszálltunk a kocsiba és most a szokástól eltérve én hátraültem Gemmához, Harry meg természetesen a vezetői ülésben helyezkedett el. Mivel az én édeském már nagyon éhes volt, ezért kevesebb mint 10 perc alatt odaértünk, kerestünk egy jó kis parkoló helyet és már mentünk is a 3. emeletre. Vicces volt, mert elmentünk a régi munkahelyem mellet és azt mondta Gemma hogy majd ide is  beszeretne jönni. Kíváncsi leszek majd az ex főnököm arcára. Mivel mind a hárman szeretjük a kínait, ezért oda mentünk ebédelni. Ahogy megkaptuk a rendelést, kerestünk egy jó kis helyet és nekifogtunk az ebédnek. Mivel Gemma otthon mesélt magáról, ezért most mi meséltünk neki. Elmeséltem neki mennyire várom az egyetemet, de viszont azt nem várom hogy több ezer kilométerre lesz tőlem az, aki a világot jelenti nekem. Megígérte hogy majd sokat lejön hozzám és majd csapunk csajos napokat és én is sokszor elmegyek hozzájuk és ott is rengetek buliba visz majd el. Természetesen Harry is felajánlotta hogy sok koncertjükre mennyünk el, de ez természetes volt számunkra hogy ott kell lennünk. Főleg hogy még nem is voltam Amerikába és most végre eljuthatok. Szinte fél óra alatt végeztünk a finom ebéddel és első utunk a régi munkahelyre vezetett. Ahogy beléptünk a nagy üvegajtón, hangosan köszöntünk és a ruhák támadására indultunk. Gemma a szürke ruháknál kezdett öcsikéje kíséretével, én meg a fekete ruháknál. Balról jobbra haladtam a soron és egyre jobban közelítettem a pénztáros pulthoz, de egyszer csak egy ismerős személy állt előttem.

- Szia Klau!- hát természetes hogy a volt főnököm volt.

- Szervusz! Hogy megy az üzlet?- kérdezősködtem, de bevallom nem nagyon érdekelt.

- Hát épp erről szeretnék veled beszélni.

- Oh tényleg? Hát hallgatlak- raktam vissza a vállfát a többi ruhához.

- Ami azt illeti, nem nagyon megy az üzlet, mint ahogy látod. Nem tudom miért, de miután elmentél, egyre jobban csak romlik az üzlet helyzete és azt szeretném megkérdezni hogy nem lenne-e kedved visszajönni hozzánk?

Mielőtt válaszoltam volna Harry és Gemma is ott termett mellettem. Párom megfogta kezemet és a társalgó párom csak úgy kikerekedett szemekkel nézett ránk.

- Hát ti együtt vagytok? De hát amikor még itt dolgoztál azt mondtad csak találkoztatok.

- Igen ezt mondtam, mert akkor tényleg így volt, de hát te nem hitted el. És hát azóta mióta kirúgtál történtek dolgok és azóta együtt vagyunk és szeretjük egymást és a kérdésedre visszatérve, köszönöm, de nem szeretnék visszajönni. Sokkal jobb így nekem és tudom hogy egy sokkal jobb helyet fogok magamnak találni, mint hogy itt dolgozzak nálad. Viszont örülök a találkozásnak, de mennünk kell. Sok sikert az üzlethez. Szia- fordultunk meg és kimentünk az üzletből.

- Büszke vagyok rád kicsim. Végre kiálltál magadért és hidd el jobb hogy nem jöttél vissza. Találsz te egy sokkal jobb helyet.

- Igen szerintem is jól döntöttem, de nagyon szomjas vagyok. Gemma te nem vagy szomjas?- fordultam felé és egy nagy mosolygós bólintást kaptam válaszul. Gyorsan vettünk 3 dobozos üdítőt és elindultunk egy következő üzletbe. Most G-vel együtt nézelődtünk és találtunk együtt nekem egy dögös, de még is visszafogott ruhát. Gyorsan menetem az öltözőbe és felpróbáltam a ruhadarabot. Ahogy rám ömlött a ruha és láttam hogy, hogy áll rajtam, tudtam hogy meg kell vennem. Megmutattam Harrynek is, mert addigra G odahívta és Harry nem jutott szóhoz, csak annyit mondott hogy ezt meg kell vennem. Nekem is nagyon tetszett a ruha, de ahogy megláttam az árát, már nem nagyon voltam belé szerelmes. Harry győzködött hogy megveszi nekem, de udvariasan visszautasítottam, mert nem szeretném hogy azt higgyék hogy csak a pénze kell. Rám akarták erőszakolni a ruhát, de én nem engedtem. Levettem a fekete csipkés ruhadarabot, visszahelyeztem a vállfára és visszaraktam a helyére.

- Nagy hiba hogy ott hagytad- kapta el kezemet H.

- Nem baj…úgy sincs rá szükségem, akkor meg minek vegyem meg?

- Azért, mert gyönyörűen állt rajtad- szólalt meg G.

- Pontosan. Nekem nagyon tetszett- vigyorgott Harold, azzal a perverz mosolyával.

- Na jól van- nevettem fel- fogd meg az italokat, mert csinálnák egy képet Gemmával. Odaadtuk a hősies lovagnak az italokat és elővettem telefonom egy kép erejéig. Ahogy kész lett a kép, egymásra néztünk G-vel és mind a ketten tudtuk mire gondol a másik. Rámentem a kis jelre telefonomon, hogy a hátsó kamera legyen és elkezdtük Harryt videózni. Sokáig sikerült is, de a nevetésünkre odafigyelt és rájött a közös kis tervünkre. Gyorsan maga elé tette az italos poharainkat és eltakarta arcát. Mi még nevettünk egy sor H nővérével, majd leértünk a mozgó lépcsőn és a kocsi felé siettünk, de nem sikerült ezt a napot se túlélni feltűnés nélkül. Egy csomó lány jött oda H-val és Gemmával képeket csinálni és velem is csinált egy-két lány, ami nagyon jól esett. Sok tini volt, de amikor végeztünk elindultunk a kocsihoz és hazafelé vettük az irányt. Egy ismerős kocsi állt a házunk előtt, ami természetesen Niall és Berta volt. Gondolom már pakolja is a cuccait, hogy mehessen a szőke írjéhez. Amikor bementünk az ajtónkon, bemutattam Gemmát a barátnőmnek és megkértük hogy maradjanak legalább vacsorára. „Meghívásunkat” mind a ketten elfogatták, de mivel senki sem volt itthon és nem bírtam én se, se barátnőm főzni, ezért úgy döntöttünk rendelünk valami finomat. Végül a pizzánál lyukadtunk ki, de nem is bántam hisz még angol pizzát nem is kóstoltam. Amíg vártuk a vacsorát, barátnőm elhívott egy kis beszélgetésre. Felmentünk a szobájába és leültünk az ágyra. Elmesélte mi volt egész nap és hogy mit csináltak, de amiért felhívott beszélgetni, arra a csengő emlékeztette.

- Na szóval nem ezért hívtalak fel, hanem kérdezni akartam valamit.

- Na kérdezz…állok elébe.

- Mi a baj? Látom rajtad hogy van valami baj és a szemeid is tiszta pirosak a sírástól- nem hittem el hogy ennyire látszik rajtam, hogy van valami. Hisz ha Styles tesók nem vették észre, akkor ő hogy? Bár Bertáról beszélünk és ő mindent kiszúr.

- Ma amikor megöleltem Harryt, egyszer csak a kezemre néztem és észrevettem a H betű heget. Tudom hogy már rég csináltam, de feljött minden fájdalom, ami 14 éves korom óta volt és nem bírtam megállni hogy sírjak.

- És Hazz észrevette?

- Hát észrevette hogy sírok, de kimagyaráztam magam. Nem szeretném hogy megtudja, mert akkor azt hiszi hogy még most is ilyen depressziós hülye vagyok és elhagy.

Halkan nyílni kezdett az ajtó és Harry hangjára lettem figyelmes.

- Hogy mit csináltál?- jött oda mellém könnyes szemmel.

- Harry te mióta vagy itt?- ugrottam fel az ágyról.

- Elég régóta, hogy halljam mit csináltál régen.

Nem akartam elhinni hogy az egészet hallotta. A gyomrom görcsbe rándult és a szívem üteme is a háromszorosára gyorsult.

- Szerintem én most lemegyek a többiekhez- szólt közbe Berta és becsukta maga mögött az ajtót.

- Harry én…én nem akartam hogy megtudd, mert féltem hogy…

- Mutasd a kezedet- szólt közbe a velem szemben álló férfi.

Én nem ellenkeztem, felhúztam a pulóverem ujját és odanyújtottam kezemet, mire megfogta és végig húzta azon a bizonyos H  hegen az ujját.

- Miért?- csordult ki egy könny a szeméből.

- Harry ez már régi. Nem érdekes.

- Miért csináltad?

- Mert nem bírtam máshogy levezetni a fájdalmamat. Teljesen beléd szerettem már 14 évesen és baromira fájt hogy nem lehetsz mellettem és nem érezhetlek- csordult ki nekem is a szememből a könny. Harry nem szólt semmit, én meg csak arra vártam hogy mondjon valamit, de semmi. Hosszú percek után azt hittem felém nyúl vagy reagál valamit, de egy nagyot ütött a párnába és arcát a kezeibe temette.

- Harry kérlek szólalj meg- ültem le mellé, de ő felállt és a falnak támaszkodott. Pár percig szinte mind a ketten lefagyva ültünk/álltunk, de egyszer csak beszédre nyitotta száját H.

- Mennyünk le a többiekhez- indult el az ajtó felé.

Én követtem őt és amikor leértünk, még akkor sem szólt semmit. Nem voltam már éhes és ahogy láttam Harry se evett sokat a pizzájából. Nem bírtam hogy hozzám se szólt és nem tudtam hogy most mit gondol. Mivel szemben ült velem, egyfolytában csak az arcát figyeltem, hátha letudok venni belőle valami kis infót, de egész végig rám se nézett. Nagyon rosszul éreztem magamat, ezért felálltam, elnézést kértem és kimentem levegőzni a kertünkbe. Volt egy hatalmas tölgyfánk az udvar hátsó részén, azalatt pedig egy aranyos kis hintaágy. Magamra terítettem az ott található apró takarót és a lábammal elkezdtem lökni magamat. Én hülye azt hittem eltudom majd ezt titkolni előle. Tudom hogy nem büszkeség a vagdosás, de már rég volt és azóta már felnőttem. Tudom hogy elcsesztem, de gyerek voltam és nem tudtam mit csinálok. Megbántam, de már nem tudom visszaforgatni az időt. Eszembe jutott barátnőm, aki amikor megtudta hogy megtettem először Harry miatt, azzal akart leszoktatni róla hogy mindig azt mondogatta, hogy ha ezt H látni fogja, nem fog tetszeni neki. Igaza volt Bernek és én meg voltam olyan hülye, hogy nem hittem neki. Lehetetlennek láttam hogy én valaha is Harry Stylessal leszek együtt, de ebben is tévedtem. Imádom ezt a kis móka mikit és most hogy végre megkaptam, nem veszíthetem el. Ezt nem hagyhatom ennyiben.

- Klau merre vagy?- hallottam meg egy ismerős hangot és gyorsan letöröltem könnyeimet a pulóverem ujjával.

Mivel köpni-nyelni nem tudtam, csak felraktam a kezemet és integetni kezdtem, jelezve hogy itt vagyok a hintaágyon. Mikor közelebb ért hozzám az a bizonyos személy, kicsi mosolyra húzódott a szám. Gyorsan leült mellém, betakarta lábait és felém fordult.

- Mi a baj édesem?- simogatott meg Gemma.

- Nincs semmi baj, csak egy kicsit rosszul éreztem magamat és kijöttem levegőzni egyet.

- Ne hazudj Klau. Látom a szemeiden hogy sírtál. Összevesztetek öcsivel?

Amikor kiejtette a száján hogy öcsivel, újra szökni kezdtek szememből a könnycseppek, mert eszembe jutott az egész jelenet, ami Berta szobájában játszódott le. A mellettem ülő szépség, egy kicsikét felsóhajtott, majd szorosan magához ölelt, amit elfogattam, de ekkor csak jobban sírni kezdtem, mert mint ahogy azt mondtam, hasonlít Hazzal az ölelésük.

- De még is mi a baj? Min tudtatok ti összeveszni?- húzódott el tőlem és letörölte az apró cseppeket.

- Meg…megtudott egy o…olyan dolgot, a…amit nem kellett volna- nyögtem ki nagy nehezen szipogva.

- Még is mit?

Mivel tudtam hogy bízhatok benne, felhúztam a pulcsim ujját és megmutattam neki a heget. Természetesen elmondtam neki hogy ezt már nagyon régi vágás, de most valahogy eszembe jutott és elmeséltem neki mindent az elejétől a végéig. Gemma nagyon figyelmesen hallgatott engem és láttam rajta hogy ő megért engem. Amikor a kicsike történet végére értem, nagy izgalommal vártam hogy mit szól G. Amikor azt hittem hogy szólni fog, nagyra tárta karjait és ismét magához szorította testemet.

- Figyelj én nem ítéllek el ez miatt, mert én is csináltam ezt a butaságot amikor tini voltam. Én is megbántam, de gyerek voltam és nem tudtam mit teszek. És Harry…ő sem ítél el ebben biztos vagyok, csak kell neki egy kis idő amíg ezt feldolgozza, hogy akit a világon a legjobban szeret, az ő miatta bántotta magát. Képzeld bele magad az ő helyébe és képzeld el hogy te mit tennél és mit éreznél. Tuti hogy nem ez lesz a vég hidd el nekem. Öcsi túlságosan szeret ahhoz hogy ennyi miatt vége legyen. Hidd el hogy minden rendben lesz és természetesen én itt leszek veled amíg csak kell és számíthatsz rám.

- Istenem Gemma. Hogy tudnám ezt meghálálni?- öleltem meg újra.

- Sehogy. A családunk tagja vagy és a családomnak mindig segítek- adott egy baráti puszit a fejem tetejére- Na de nyugodj le, kicsit fújd ki magad és várlak vissza egy kis pizzára- állt fel mellőlem és elindult a ház felé.

- Gemma- kiabáltam utána- köszönöm.

G csak legyintett és becsukta maga mögött a teraszajtót. Én gyorsan összeszedtem magamat, rendet raktam a kis hintaágyon és elindultam a többiekhez. Mielőtt benyitottam volna, felnéztem a csillagos égre és megkerestem a legjobban fénylő csillagot. Éreztem hogy papám ott van velem, mert amikor azt kértem hogy legyen minden rendben, egy aprócska szél fújta meg a hajamat és úgy éreztem hogy papám simított meg. Halkan elköszöntem tőle és csatlakoztam a többiekhez. Csak Harry mellett volt egy üres hely, ezért muszáj volt odaülnöm.

- Na jobban vagy tejfölös asszony?- kérdezősködött felőlem Niall, amikor helyet foglaltam.

- Igen csak egy kicsit émelyegtem, de most már minden rendben van.

Nagyon fagyos volt a hangulat köztem és Harry között és láttam a többiek arcán, hogy ezt már kezdik ők is észrevenni. Fél órát lehettek még itt Bertáék, majd fogták cókmókjukat és elindultak Nihez. Gemma gyorsan elment fürdeni, addig én elpakoltam mindent a nappaliból és a konyhából. Ahogy végeztem a konyhával, megfordultam és Harryt láttam meg, ahogy a barna csizmáját, majd kabátját veszi fel. Leraktam kezemből a vizes törölközőt, majd az ajtófélfának támaszkodtam.

- Hova mész?

- Sétálok egyet.

- Ilyenkor? De hát már este 11 óra van.

- Na és akkor? Szólj Gemmának hogy elmentem- csukta be maga mögött az ajtót. Nagy léptekkel haladtam az ablakhoz és néztem ahogyan elsétál a szerelmem. Nekitámaszkodtam a konyhapultnak, majd úgy csúsztam le egészen a földig. Nem akartam hangos lenni, de úgy látom ez nem jött össze, vagy csak G nagyon jól hall.

- Héé…mi a baj már megint? Hol van Harry?- guggolt le hozzám, majd körbenézett.

- Sétálni ment el, de mi lesz ha valami baja esik?

- Harry nagy fiú és tud magára vigyázni. Régen is ezt csinálta, hogy ha gondolkodni akart, vagy volt valami baja, késő este ment el sétálni. Én ezen már meg sem lepődök és te is menny fürödj le és pihend ki magad. Nem lesz semmi baj.

Gemma nagyon aranyos volt, hisz segített felállni és amíg én levetkőztem, engedett nekem egy forró fürdőt. Mielőtt kiment volna a szobámból, megköszöntem neki hogy segít és bocsánatot kértem hogy így alakul a hétvégi nyaralása. Amint végeztem a fürdéssel, befeküdtem a pihe-puha ágyikómba és úgy próbáltam elaludni, de valami hiányzott. Hiányzott az én kis párnácskám, amin minden éjjel elalszok. Percekig csak forgolódtam és forgolódtam, majd nagy nehezen kezdett becsukódni a szemem. Mielőtt még elaludtam volna, éreztem hogy valaki befeküdt az ágyba, majd hátulról átölelt, de itt már véglegesen átadtam magam az álomvilágnak.