16.fejezet:Who’s gonna be the first to say ’Good bye’?

Halk léptekre ébredtem fel álmomból, de amikor megláttam ki jön be a szobám ajtaját, rögtön felültem ott helyben.

- Nem akartalak felébreszteni- ült le mellém barátnőm.

- Jobb is hogy felébresztettél, mert már 8 óra és ma átjönnek a fiúk és a lányok is- öleltem meg Bert.

- Hogy vagy édesem?

- Borzalmasan. Tegnap H már hozzám se akart szólni, de este viszont befeküdt mellém, szóval most nem értem mi történik- dörzsöltem meg a szemeimet.

- Harry nem aludt itt. Lent aludt a kanapén. Még most is ott alszik.

- Komolyan? Pedig az életemre esküszöm hogy tegnap valaki befeküdt mellém.

- Nem lehet hogy csak beképzelted?

- Ötletem sincs. Lehet igazad van, mert nagyon álmos voltam már akkor és lehet hogy tényleg csak a képzeletem szüleménye volt.

- Figyelj Klau…tuti ki fogtok békülni, mert Harry oda-vissza van érted, ahogy te is érte. Csak most kell neki egy picike idő míg felfogja hogy bántottad magad. Minden rendben lesz és nem kell izgulni. Ma átjönnek Louék meg a csajszik és majd egy kicsit elengeded magad és kivered egy időre a fejedből ezt a dolgot. Én itt leszek neked ha bármire szükséged van, hisz a legjobb barátnőm vagy, sőt szinte már a testvérem. Tudod mit, nem…te már a tesóm vagy- húzott szorosan magához és én megköszöntem neki hogy itt van velem.

- Na de gyorsan rendbe szedem magam és csinálok egy fincsi reggelit. Jó?

- Hát Ni nem engedett el úgy hogy nem reggeliztem, szóval már ettem- kuncogott barátnőm.

Ez a Niall milyen kis gondoskodó. Gyorsan rendbe szedtem magamat a mosdóban, majd felvettem egy kis nyárias ruhát, mert remek idő volt odakint. Ez a nyárias ruha egy fekete kis kantáros gatyából állt és egy kék has pólóból. Hajamat szorosan felkötöttem egy lófarokba, magamhoz vettem telefonomat és elindultam a konyhába. Ahogy kiléptem a szobámból, mennyei illatok fogták meg orromat. A korláton lecsúszva értem le a konyhába, hogy barátnőmet megnevettessem, de amint megláttam ki van a konyhában, számról rögtön lefagyott az a nagy mosoly. Harry készített valamit a konyhába magának. Oda mentem volna mellé és egy hatalmas csókot hagytam volna azon a babarózsaszín ajkain, de féltem. Féltem hogy még haragszik rám és féltem ezt a tervet megvalósítani. Nagy levegőt vettem és bementem a konyhába. Illedelmesen köszöntem Harrynek és ő is visszaköszönt egy aprócska szavacskával. Kinyitottam a hűtő ajtaját, hogy szétnézzek mit egyek reggelire, de teljesen üres volt. Akadt egy-két aprócska dolog, de ahogy megszagoltam őket, rögtön ki is dobtam a kukába. Mivel nincs más felraktam volna egy kávét, de H megfogta a kezemet.

- Ott a reggelid az asztalon- mutatott a bögre kávéra és egy szendvicsre. Örültem hogy legalább hozzám szólt, de láttam arcán hogy nem nagyon akar velem társalogni. Megköszöntem neki, mire egy bólintást kaptam vissza tőle, majd kiment a konyhából. Én leültem az asztalhoz, de már úgy éreztem hogy nincs étvágyam. Akkora gyomor görcsöm volt, hogy az leírhatatlan és mellé még a torkomba is egy hatalmas csomó volt. Halk lépteket hallottam az emeletről és csak tippelni tudtam hogy Gemma az, de amikor megláttam a konyha ajtajában, rájöttem hogy jól tippeltem. Leült az ebédlő asztalhoz én pedig odatoltam neki a reggelimet.

- Na mi van az öcsémmel?- nézett rám kérdően.

- Még mindig nem szól hozzám. Este azt hittem befeküdt mellém, de Berta mondta hogy itt aludt lent a kanapén.

- Jajj, de hülye ez a gyerek. Nyugodj meg minden rendben lesz- fogta meg a kezemet- majd beszélek vele hogy most mi van jó?

- Köszönöm Gemma, de nem kell. Ahogy ti is mondtátok ilyenkor hagyni kell. Én várok amíg csak kell, de remélem mielőtt elmennek, addig megbeszéljük a dolgot. Na de elmegyek bevásárolok a délutánra meg a hűtőt is tele kéne pakolni, mert teljesen üres. Ha valaki keresne, szólnál hogy elmentem?

- Természetes hogy szólok. Aztán nekem hozz valami édességet is- hülyült G, de számomra ez parancs volt. Magamhoz vettem a kocsi kulcsomat és el is indultam a bevásárló körutamra. Az hittem ha eljövök majd, egy kicsit kiverem a fejemből az én hercegemet, de tévedtem. Mindenhol csak az 1D-s plakátokat láttam, amin ott mosolygott az én kiválasztottam is. Ahogy megérkeztem a bolt parkolójába, magamhoz vettem a táskámat, benne a pénztárcámmal, bezártam az autót és az ajtó felé siettem a nagy bevásárló kocsival. Ahogy beértem a nagy üzletbe, rögtön a csokik felé vettem az irányt. Gemma annyi mindent segített, ezért megérdemel egy kis meglepetést és hát Berta is majd kap valami apróságot. Ahogy odaértem a 2-es sorba, korogni kezdett a gyomrom attól a sok csokitól és édességtől. Nem nagyon tudtam hogy Gemma mit szeret, de eszembe jutott a hajáról egy jó ötlet. Vattacukor. Volt egy 2 literes vödörben kék,lila és rózsaszín színű vattacukor, azt vettem meg neki. Bertának ugyan ezt vettem, csak neki fekete,rózsaszín és fehér színűt. Beledobtam a kocsiba és elindultam a húsokhoz. Vettem mindenféle felvágottat, majd arrébb mentem és vettem hozzá pár fajta sajtot is. Ahogy ezzel végeztem elmentem a zöldségért és sok finom gyümölcsért. Nagyon sok répát, uborkát, salátát és retket vettem, a gyümölcsökből pedig almát, szőlőt, epret, kivit, narancsot és Hazz kedvencét, banánt. A gyümölcsökből nagyon sokat vettem, hisz délutánra úgy gondoltam csinálok egy kis gyümi salit. Mivel úgy döntöttünk a többiekkel hogy sütögetünk a kertünkben, ezért rengetek pillecukrot is kell venni. Mikor visszaértem a cukros sorhoz, velem szemben egy lánycsapat jött. Azt hittem figyelmen kívül hagynak, de nagy meglepetésemre leszólítottak.

- Szia! Te vagy Klaudia Smith?

- Igen én vagyok- válaszoltam mosolyogva.

- Csinálhatnánk egy képet?- kérdezte bátortalanul az egyik lány.

- Ve…velem?- mutattam magamra.

- Hát ki mással? Nagyon szeretünk titeket Harryvel és nagyon reméljük hogy boldogok lesztek. Nagyon szerencsés lány vagy hogy a mi hősünkkel vagy együtt. Az utálókat meg nem értem. Hisz te is egy Directioner testvérünk vagy és attól mert szerelmes vagy, nem vétettél semmit amiért bántaniuk kéne. Én vagyis mi- mutatott a többiekre- látjuk a kapcsolatotokon hogy igaz. Látjuk a szemetekbe, hogy a szívetek teli van szerelemmel. Tudjuk hogy nem fogod megbántani Harryt és tudjuk hogy te se szeretnéd hogy szomorú legyen, ezért vigyázol rá helyettünk is.

Nem akartam hinni a fülemnek. Nem akartam elhinni, amit a lányok mondtak. Azt mondták szeretnek minket és ebben én is benne vagyok szóval engem is szeretnek. Hirtelen olyan boldog lettem, de persze nem tudja semmi se kitölteni azt az űrt, amit most a szívemben érzek Hazz miatt. Nagyon fáj hogy nem szól hozzám és ezt az űrt csak ő tudja kitölteni azzal, hogy megbocsájt.

- Na akkor csinálhatunk veled képet?- zökkentett ki gondolkodásomból a lány bársonyos hangja.

- Hát figyeljetek. Egy cukros pult nem igazán mutatna jól egy képen, szóval ha nektek úgy jó, akkor gyorsan megveszem ezeket a cuccokat- biccentettem oldalra a fejem- és kint tudunk csinálni.

- Viccelsz? Tökéletesen megfelel, mert addig mesélsz egy kicsit nekünk- ugrándozott a legkisebb lány.

- Miről meséljek?- nevettem fel, majd gyorsan beledobáltam a kis kocsiba a rengetek pillecukrot és elindultunk együtt a pénztár felé. Sok mindent kérdeztek a csajok és az összesre válaszoltam is, de amikor azt kérdezték hogy volt-e már valami köztünk, azt mondtam hogy ez már nem rájuk tartozik. Természetesen illedelmesen mondtam meg nekik és ők megértették és bocsánatot kértek. Ahogy kiértünk a kocsimhoz, gyorsan bepakoltam és jeleztem nekik hogy csinálhatjuk a képet. Ők nagy rohammal körém gyűltek, majd a legmagasabb lány, előkapta telefonját és már ment is a kamera jelre. Ahogy bejött az első kamera, visszaszámolt, majd meg is lett az első kép. Mindenkinek adtam még egy aláírást, megöleltem őket, elköszöntek is visszamentek a boltba. Beültem az autóba és amikor ránéztem az órámra, nagyokat csodálkoztam. Dél van és én még nem vagyok otthon? Gyorsan elfordítottam a kulcsomat és amikor meghallottam kocsimnak a dörmögő hangját, elindultam hazafele. Azt is eltudom képzelni hogy már a többiek is ott vannak. Bekapcsoltam a rádiót és épp a No Control ment a fiúktól. Imádom ezt a számot és most nagyon ideillet ez a zene. Teljesen lenyugtatott és elgyengültem tőle. Ahogy az utcánkba érkeztem, már messziről kiszúrtam Liam lamborghiniét és Louis kocsija is ott parkolt mögötte. Gyorsan bekanyarodtam a garázsunkba, bezártam a járművem és gyorsan kipakoltam a cuccokat a zacskóból a hűtőbe. A két vattacukrot felvittem a lányok szobájába, majd kisiettem a kertbe. Ahogy kiléptem a teraszajtón, mindenki tekintete rám szegeződött.

- Klau végre megjöttél!- szaladt felém Sophia és egy hatalmas ölelést adott.

- Szia! Nagyon örülök hogy eljöttetek!

- Szia Klau! Köszönjük a meghívást- adott két puszit Soph párja.

- Szia Liam! Bármikor- kacsintottam egyet.

- Na most már én jövök- szólalt meg Lou és arrébb lökte Liamet.

- Louis!- ugrottam nyakába- Annyira örülök hogy itt vagy, de hol hagytad Elt?

- Hát történtek dolgok, de majd megbeszéljük négy szem közt.

- Jézusom. A frászt hozod rám, de rendben. Majd beszélünk, csak szólj rám.

Közelebb mentem a srácokhoz és köszöntöttem Niallt és a többieket is. Mondták Louék hogy Zaynék is megérkeznek hamarosan, csak egy kicsit késnek. Ahogy Hazzra néztem, láttam rajta hogy még mindig dühös rám. Legszívesebben odarohantam volna hozzá és egy hatalmas csókkal köszöntöttem volna, de nem mertem. Leültem a többiek közé a nagy körbe és hallgattam a vicces sztorikat. Néha oda-oda pillantottam Harryre hogy mi van vele, de egyszer sem röhögött. Nem tudtam már én sem nevetni és csak néztem magam elé a nagy semmibe. Mivel úgy láttam hogy itt haszontalan vagyok, bementem a konyhába és előkészítettem a dolgokat az esti sütögetéshez. Amikor megfordultam hogy kivegyek a szekrényből egy tányért, akkor jött be a konyhába barátnőm is.

- Hogy vagy Klau?- támaszkodott neki a konyhapultnak.

- Emlékszel arra a pillanatra, amikor nagyon ki voltam a Dávidos szakítás miatt?- amikor még 15 voltam, akkor ismertem meg az első nagy szerelmem, aki eltudta velem felejtetni Harryt. Na ő volt Dávid.

- Igen emlékszem, de ez most hogy jön ide?

- Na annál is rosszabbul vagyok most. Legszívesebben odamennék hozzá, beleülnék az ölébe és szorosan hozzábújnék. Osztogatnám neki percekként a hosszú és érzelmes csókokat és addig fognám a kezét, amíg az isten nem mondja hogy engedjem el. Sőt még akkor is fognám azt a csábító és tetkóval teli kezét. Hiányzik az érintése és hiányzik, ahogy azt súgja nekem hogy szeretlek és hiányzik hogy beleremegek abba, amikor rám néz azzal a gyönyörű fűzöld színű szemével. Hiányzik Berta és nem tudom meddig csinálja ezt még, de én belehalok ha így fog elmenni Amerikába.

- Ettől nem kell félned, mert nem fog elmenni így Amerikába. Annyira sajnálom Klau, de hidd el hogy minden rendben lesz.

Ahogy kimondta utolsó szavát barátnőm én szorosan magamhoz öleltem és percekig csak így álltunk. Nagyon sokat jelent hogy itt van mellettem a „húgom”. Nem tudom mi lenne velem nélküle. Nagyon rossz lesz hogy más egyetemre megyünk, de legalább este együtt leszünk.

- Kopp-kopp! Remélem nem zavarok- jött be az ajtón Lou.

- Dehogy zavarsz. Szeretnél valamit?- mutattam neki egy hamis mosolyt.

- Hát szeretnék az egyik legjobb barátommal beszélni egy kicsit, mielőtt elmegyek Amerikába.

- Ezt Tommo sértésnek veszem- rakta keresztbe kezeit Bertusz.

- Veled már beszéltem, de Klauval még nem.

- Jól van nyugi…csak hülyültem. Na de akkor magatokra hagylak- adott egy puszit, majd távozott az én szőkeségem.

- Na mesélj Tommokám. Miért is nincs itt El barátnőm?- ültem le az ebédlőasztalhoz.

- Hát már nem vagyunk együtt. Jobbnak láttuk hogy jobb nekünk külön, mert már nem bírtam nézni ahogy kikészítik a rajongók Eleanort és nem bírtam nézni hogy olyan vékony és nem eszik. Megkértem hogy vigyázzon magára és abban maradtunk, hogy csak barátok leszünk. Tudom nem szép tőlem, de most egy kicsit felszabadultabbnak érzem magam és láttam mostanában Calder is jobban van. Na de arról mesélj veled mi van szépségem. Olyan letört vagy és H haver is. Nem is öleltétek meg egymást és nem is ültetek egymás mellé. Tán nem összevesztetek?

- Hát Tommo ezt eltaláltad. Összevesztünk tegnap este és azóta nem szólunk egymáshoz. Vagyis én odamennék hozzá és én kibékülnék vele, de látom rajta hogy haragszik rám és látni se akar.

- Ez butaság. Harry imád téged, csak most le kell nyugodnia. Na de min vesztetek össze?

- Megtudta hogy még anno kárt tettem magamba miatta. Itt van a kezemen egy H heg és ezt látta is és azóta haragszik rám. Tudom hogy nagy butaság amit csináltam, de még gyerek voltam és nem tudtam mi ennek a következménye és nem tudtam mit csinálok még akkor. Nem akartam hogy megtudja, de amikor Bertával beszélgettünk erről a dologról, akkor ért oda pont az ajtóhoz és mindent hallott amit beszélgettünk. Szeretem Lou és nem akarom hogy elhagyjon. Végre annyi év után megkaptam azt a személyt, akit annyira szeretek és most nem veszíthetem el. Nem akarom hogy olyan legyen az életem, mint pár évvel ezelőtt. Én abba belebolondulok ha elhagy. Louis kérlek segíts valahogy- dőltem rá és úgy sírtam mint még soha.

- Ssss hercegnő…nincs semmi baj- simogatta hátamat- meg fogjuk oldani és nem fogod elveszíteni. Harry szeret téged és szeretni is fog. Most egy kicsit haragszik, de amint lenyugszik, megbeszélitek és minden rendben lesz és újra kézen fogva fogjátok járkálni London utcáit. Hidd el nekem hogy ennek a kapcsolatnak nem most jött el a vége. Ennek a kapcsolatnak sohasem lesz vége, mert olyan erős szerelem van köztetek, mint még soha senki között. Még Liam és Sophia szerelménél is erősebb a tiétek és szinte biztos vagyok benne hogy a repülőtéren már alig akartok majd elválni egymástól. Sőt, tiszta nyál lesztek majd attól a sok nyelves csóktól amit ott lefogtok művelni- viccelte el a végét.

- Ajj Lou olyan hülye vagy- ütöttem vállába és végre sikerült valakinek őszintén megnevettetnie. Bár Louistól mit vártam. Ő mindenkit megnevettet. Még gyorsan megöleltem Lout és tányérokkal a kezünkben indultunk ki a többiekhez. Imádom Tommot. Annyi mindenben tud segíteni és nagyon örülök hogy az egyik legjobb barátomnak mondhatom. Lehet sokan azt hiszik hogy komolytalan, de ez egyáltalán nem így van. Jó mindig a mókás és komolytalan oldalát mutatja, de ha kell tud ő komoly is lenni és nagyon hálás vagyok neki, hogy itt van mellettem, ahogy Berta is és nem hagyják hogy feladjam és szomorkodjak. Nagy mosollyal léptem ki a kertbe és amikor megláttam Zaynt Perrievel az oldalán, odaszaladtam hozzájuk és először Z nyakába ugrottam és szorosan magamhoz öleltem. Olyan rég láttam Dj Maliket és nagyon hiányzott. Amint elengedtem, Per ölelő karjaiba vetettem magam két puszi kíséretével. Mindannyian leültünk egy nagy körbe és mindenki elővette a saját pillecukrát és feltűzte a kis pálcájára, majd a tűz fölé emelte. Én, Louis és Berta között ültem, H pedig ismét velem szemben ült. Nem érdekel hogy nem néz rám, amíg sült az én fehér cukorkám, csak őt néztem és nem vettem le róla a szememet. Szerintem kiszúrta hogy csak őt bámulom már percek óta, mert zavarba volt. Mivel Gemma ült mellette, könnyű volt beszélgető társat keresni. Felé fordult és nagy társalgásokba kezdtek. Nekem szám csak egyre lentebb kanyarodott, de egyszer csak egy lökést éreztem a bal oldalamról. Louis ezzel jelezte hogy ne foglalkozzak vele és élvezzem a bulit. Igaza volt neki és nem szeretném ha többiek is észrevennék hogy baj van köztem, és H közt. Rengetek gyermekkori sztorikat mesélt magáról Soph, aminek nagyon örültem, hisz még nagyon nem ismertem. Amikor jöttek a vicces emlékek én nagyokat nevettem, Harold pedig néha felfigyelt rá. Tudtam hogy nem fogják szó nélkül hagyni a többiek, de megkérdezték hogy miért nem vagyunk együtt Haroldommal. Én csak annyit mondtam hogy most Gemmával szeretne lenni, mert rég beszéltek. G-ről jut eszembe. Nem is mondtam még neki hogy van egy kis meglepi az ágyán, ezért felálltam Lou mellől és odabátorkodtam hozzájuk. Amint H meglátta hogy feléjük megyek, mondatát abba hagyta és csodálkozva nézett rám. Amikor odaértem hozzájuk, leguggoltam Gemma mellé és belesúgtam a fülébe hogy van egy kis meglepi a szobájába. Erre visszasúgta nekem hogy még befejezi a beszélgetést testvérével és megnézi. Felálltam mellőle és mielőtt visszaindultam volna, megfogta kezemet, megköszönte meglepetését és megölelt. Visszaültem barátnőmhöz és rá pár percre Gemma fel is indult. Harry is felállt, közelebb húzta a székét és beszállt a társalgásunkba. Egyre jobban csak kezdett hűvösebb lenni és én is jobban fáztam, amit Lou is kezdett észre venni. Lehúzta pulcsijának cipzárját, majd kivette kezét a bal oldali ujjából, majd a jobb oldali ujjából és ráterítette az én hátamra.

- Nehogy megfázz itt nekem, mert akkor nem tudsz utánunk jönni a koncertekre- simogatta meg mind a két kezem.

- Köszönöm Lou, de nem kell. Felmegyek egy pulcsiért és kész. Te fogsz itt nekem megfázni és akkor te nem tudsz majd énekelni- vettem le magamról a jó meleg pulóvert.

- De nem kell- rakta vissza- én úgy se vagyok fázós.

- Jól van. Köszönöm szépen.

- Máskor is tőrpilla- nevetett fel, majd adott egy puszit homlokomra.

Azt hiszem L-nak ezt a puszit már nem kellett volna adnia, mert Harry nagyon dühös lett. Fellökte a székét amin ült és berohant a házba. Ledobtam magamról a szürke anyagot és utána rohantam. Berta utánam szólt hogy hagyjam őt, de ez már nem mehetett így tovább. Amikor bementem a kis kunyhónkba, nem találtam senkit se, csak egy lépcsőn álló Gemmát.

- Klau mi történt?- nézett rám nagy szemekkel, mert ő valószínű látta merre ment Harry.

- Hol van?

- Ki? Harry? Most ment ki az utcára és nagyon dühös volt, de mond már mi történt!?

- Után kell mennem. Majd a többiek elmondják- mutattam a kertben csodálkozó emberkékre és én Harold után rohantam. Hangosan bevágtam magam mögött az ajtót és H keresésére indultam. Nem tudtam hogy balra vagy jobbra mennyek, de amikor jobbra néztem, valami azt súgta hogy arra kell mennem. Nagy léptekkel indultam el a lámpával kivilágított utcán és amikor a végére értem, ismét megakadtam hogy merre is mennyek hogy megtaláljam az én szerelmemet. Hirtelen jött egy aprócska szél, ami hajamat a park felé vezető út irányába fújta. Arra kell mennem. Lehet hogy a parkban van. Vájunk csak. Eszembe jutott egy kis részlet a múltból. Emlékszem arra a pillanatra, amikor Harryvel elmentünk egy esti sétára London legnagyobb parkjába és leültünk egy fűzfa alatti padra. Ott mondta el azt a titkot , hogy ha szomorú vagy bármi baja van, mindig oda megy ki. Ilyenkor leül arra az aprócska fapadra és nézi a szebbnél szebben fénylő csillagokat. Most is ott kell hogy legyen. Futni kezdtem, mert minél hamarabb megakartam őt találni. Teljesen üresek voltak Anglia utcái és kicsit féltem is. Féltem hogy nehogy történjen valami H-val, mert én azt nem bocsájtom meg magamnak soha. Ahogy a park szélére értem, tudtam hogy közel a cél. Gyorsan megkerestem azt a padot, ami a gondolatomban megmaradt, de ahogy megtaláltam azt a helyet, csalódás ért. Harry nem volt ott. Azt hittem nemsokára ölelő karjaiban lehetek, de nem. London hatalmas és bárhol lehet. Még hangosan felkiáltottam azt a nevet, ami mindig a fejemben járkál, de nem válaszolt senki. Leültem a padra, lábaimat homlokomhoz felhúztam és kiengedtem az egész nap visszatartott könnyeimet. Hol lehet? Mi van vele és mit csinálhat? Nem hagyott nyugodni hogy nem tudom  hol van. Megakartam őt találni minél hamarabb és megbeszélni vele ezt az egészet. Hogy lehettem ilyen hülye? Ha nem csináltam volna és hallgattam volna barátnőmre, most nem lenne ez az egész. Otthon beszélgethetnénk a többiekkel úgy, hogy az ölébe vesz és rengetegszer elmondjuk egymásnak hogy szeretlek. Egy hülye senki vagyok, aki most rontotta el az egész életét. Meg sem érdemlem Harryt. Nem hagyott nyugodni az hogy nem tudom hol van, ezért felálltam a padról és ismét keresésére indultam. A lámpákat már leoltották, ezért a telefonom fényével kell beérnem. Elindultam a másik irányba a hosszú kavicsos úton, de már nagyon fáztam. Nem érdekel. Meg kell őt találnom, ha még az egész várost is be kell járnom, de meg találom. A nagy messziségből egy erős fényt észleltem az egyik fa tetején és kíváncsi voltam mi van ott, ezért oda settenkedtem. Ahogy közelebb értem, ismerős arcot véltem felfedezni a fa egyik ágán. A telefon erős fénye, Harry remek arccsontozatát világította meg.

- Harry!- kiáltottam fel nagy örömömben hogy meg van végre.

- Hát te mit keresel itt?- zárta le telefonját, majd zsebébe csúsztatta.

- Téged kerestelek. Meg kéne beszélnünk a dolgokat nem gondolod?

- Miről szeretnél beszélni?- mászott le a nagy ágról ahol ült, majd nekitámaszkodott a fa hatalmas törzsének.

- Kettőnkről. Harry én szeretlek téged és tudom hogy nagy hülyeség amit csináltam, de még gyerek voltam és nem tudtam felfogni mi a súlya ennek az egésznek. Nem gondoltam volna hogy egy nap tényleg együtt leszünk, de tévedtem. Rossz módot választottam a feszültség levezetésére és már megbántam. Hiányzol Hazz. Hiányzik az ölelésed, hiányzik a csókod, hiányzik az a rekedtes hangod, amivel vagy 100-szor elmondod hogy szeretsz. Hiányzik mindened és nagyon szeretlek és nagyon fáj hogy haragszol rám, persze jogosan, de nagyon fáj hogy akit a világon a legjobban szeretek, nem szól hozzám és látni se akar. Remélem hogy meg tudsz bocsájtani és bízok benne hogy ismét a karjaidban lehetek- vallottam be neki érzéseimet és csak vártam a válaszát.

- Én is szeretlek, de nagyon nehéz együtt élni azzal a tudattal hogy miattam bántottad magad. Ezt sosem fogom tudni megbocsájtani magamnak. Legfőképp csak magamra haragszok, hogy miattam kellet hogy elkezd ezt az egész hülyeséget. De azért is haragszok rád, mert láttam hogy nem csak egy vágás van a kezeden. Amikor megnéztem a heget, akkor láttam hogy egy veszélyes helyen is teli van a kezed hegekkel. Nem merlek így itt hagyni szerelmem, mert félek hogy a nagy hiánytól újra elkezded. Nem tudom…lehet jobb lenne ha elfelejtenénk egymást. Találsz majd egy másik fiút, aki mindig ott tud lenni melletted és vigyáz rád, én meg majd csak túlélem valahogy hogy nem vagy ott mellettem- fogta meg kezemet.

- Mi Harry? Miről beszélsz? Nem…ez nem gondoltad komolyan. Miről beszélsz? Nem. Nem szakíthatunk Harry…nekem szükségem van rád- kiabáltam vele, mert már nem tudtam mit akar.

- De lehet így jobb lesz neked. Hidd el én sem akarlak elveszíteni, de a te érdekedben mondom ezt.

- Harry nem- kezdett kicsordulni a könnyem- ez nem hagyom ennyiben. Szeretlek és kicsit se lesz jobb nekem ha elhagysz. Csak rosszabb lesz. Nem teheted ezt velem. Ígérem hogy soha többé nem fogom ezt csinálni, sőt már régóta nem csinálom, miattad. Harold te jelented nekem a világot örökre és nem más. Te, mert téged szeretlek. Nem mást, hanem téged- estem össze ott helyben és csak két erős kart éreztem hogy húz vissza. Nem akartam hogy elveszítsem őt. Nagyon szeretem Harryt és túlságosan beleszerettem. Bele fogok abba halni ha nem érezhetem őt soha többé. Inkább legyünk messze egymástól hónapokig, mint hogy örökre. Nem akarom hogy vége legyen ennek és nem akarom hogy csak álmomban lássam őt, vagy már ott se.

- Klau! Kelj fel!- hallottam meg egy aggódó hangot.

- Hol vagyok?- nyitottam ki szemeimet.

- Itthon vagy- simogatta meg fejemet barátnőm.

- Mi történt?- ültem fentebb ágyamban.

- Hát tegnap Harry után mentél, aztán úgy tértetek vissza hogy H a kezében hozott, mert elájultál. Azt nem mondta el miért, csak felhozott ide és utána hazavitte Gemmát.

- Tegnap? Már hétfő van?

- Hát igen…hajnali 3 óra van, szóval tegnap történt ha úgy vesszük.

- 3 óra van? Ne…az nem lehet. Hol van Harry?- keltem ki az ágyból és egy kicsit megszédültem és visszaültem az ágyra.

- Klau maradj a helyeden.

- Hol van?- ordítottam barátnőmre, amit abban a pillanatban megbántam.

- Klau kérlek nyugodj le. Harry már a repülőtéren van, de kérlek ne borulj ki.

- Mi? Szó nélkül elment? És mi az hogy ne boruljak ki? Berta…tegnap szakítani akart velem- álltam fel ismét a helyemről és öltözni kezdtem.

- Micsoda? Hát ezt nekünk nem mondta- csodálkozott el barátnőm- de most mire készülsz?

- Hát szerinted mire? Utána megyek. Nem hagyom hogy így mennyen el. Jössz velem vagy itthon maradsz?- jöttem ki a gardróbból és a földszintre siettem.

- Természetesen veled megyek.

Ahogy felvettünk cipőnket, gyorsan kiálltam a kocsimmal és teljes gázzal mentünk a reptérre.

Az egyik helyen útlezárás volt és mivel már csak fél órám volt hátra, nem foglalkozva a büntetésekkel és a fizetésekkel, áthajtottam a szembejövő sávba és úgy siettem ki az Amerikába induló Harryhez. Amint megérkeztem, gyorsan kerestem egy parkoló helyet, gyorsan bezártam az autót és futva indultam el a reptér ajtajához.

- Berta merre vannak?- álltam meg a nagy helység közepén.

- A 2-es kapunál szállnak fel 10 perc múlva, szóval siessünk abba az irányba.

Néhány embert fellökve siettem a kapuhoz és amikor megláttam Zaynt és mellette az én hercegemet ahogy már mennek be a hosszú folyosón, egy nagyot kiabáltam hogy álljanak meg. Niall hallotta meg először és láttam ahogy mindenkit megállít. Nagy sebességgel futottam H-hoz és ahogy odaértem hozzá, a nyakába ugrottam és bőgni kezdtem. Szorosan öleltem magamhoz és végre éreztem azt, amire már napok óta vágyok. Végre ő is szorosan magához ölelt és éreztem, ahogy ő is a sírás kezdetét vette.

- Olyan bolond vagy kincsem. Istenem annyira hiányoztál. Nem akartalak felkelteni, de már jönnünk kellett.

- Szeretlek Harry- húztam közelebb a nyakát magamhoz úgy, hogy szinte már megfojtottam.

- Én is szeretlek kincsem- húzódott el tőlem és amire szintén napok óta várok, egy heves csókot adott búcsúzóul. Imádom a csókját. Durva, de egyben romantikus is és most ismét utat engedtem nyelvének.

- Nem akarom hogy elmenj.

- Én se akarlak itt hagyni, de muszáj mennem. Ígérem amilyen gyorsan csak tudok, haza jövök hozzád.

- Szeretlek Harry és ezt sose felejtsd el.

- Én is szeretlek édesem és ezt te se felejtsd el- adott egy utolsó csókot, majd elindult a hosszú folyosón.

Ismétlődik az álmom. Egyre csak kisebb Harryt látok, aki mindig csak engem néz és amikor a kanyarnál tartott, megállt egy másodpercre, küldött egy puszit és hangosan visszakiabálta hogy szeretlek és véglegesen eltűnt. Nagyon fog hiányozni, de megígérte hogy amilyen gyorsan csak tud, haza fog jönni hozzám. Túl fogjuk élni, mert a kapcsolatunk erős és tudom hogy nem fogjuk ezt ilyen könnyen feladni. Hátrafordultam barátnőmhöz, odasiettem hozzá és szorosan megöleltük egymást.