18.fejezet: Az ígéret szép szó, ha betartják úgy jó

Átfordultam a jobb oldalamra, majd a baloldalamra és ezt vagy ezerszer megismételtem. Az első éjszakám borzalmas Harry nélkül. Hiányzik ahogy a forró mellkasára rádőlök és hallgatom szíve lüktetésének dallamát. Szám hiányolja puha ajkainak érintését, nyelvem pedig hiányolja harctársát. Még a gondolatába is beleborzongott a testem. Ahogy kinéztem az ablakon, láttam hogy az időjárás is kifejezi az érzelmeimet. Úgy zuhogott az eső, hogy még a kicsike teraszomra is beestek a kicsi és hideg vízcseppek. A villámok bevilágították az egész szobámat, a mennydörgések pedig megrezzentették a teraszajtót. Halk lépteket hallottam meg kintről és egyre hangosabbak lettek a szobám ajtaja felé. Amikor nem lehetett semmit se hallani egy halk kopogás hallattam meg a faajtómon. Testem hirtelen összehúzódott, de felültem az ágyamban, erőt vettem magamon és felálltam. Újabb kopogással próbálkozott valaki és elindultam kideríteni ki az a személy. Ahogy kinyitottam az ajtót, egy nagy kő esett le a szívemről, de ahogy megláttam barátnőm arcát, az a kő visszamászott a szívemre. Szemei olyan pirosak voltak a sírástól mint a paprika, kezében pedig egy ismerős pólót tartott. Gyorsan leültettem ágyamra az én aranyhajam és rögtön hozzábújtam. Meg se szólaltam, mire ismét sírásba kezdett és nagy nehezen egy nevet ejtett ki száján. „Niall” Már is tudtam mi a baja. Úgy látom nem csak én nem tudok aludni a hiánytól. Letöröltem könnycseppjeit a szeme alól és egy hatalmas nyugtató puszit hagytam ott homlokán. Magamhoz húztam és nyugtatásul hátát simogattam, amiről eszembe jutott Ő is. Harry mindig simogatja a rajongók hátát fotózás közben hogy nyugodtak legyenek. Szép lassan nekem is kifolyt egy könnycsepp, de amint piros orcámra ért, letöröltem és próbáltam erőt venni magamon, hisz Bertának most szüksége van rám. Felajánlottam neki hogy jöjjön át aludjon itt nálam, de ő csak egy fejrázással mondott nemet. Mivel hajnali 5 körül járt az óra mutatója, azt tervezte hogy megnéz egy filmet, hisz úgy is mindjárt kelni kell a suli miatt. Ber felállt, majd visszament a szobájába és berakott egy vígjátékot, hátha nevetésbe kap. Én nagyon szomjas voltam, ezért lesétáltam a konyhába. Öntöttem magamnak egy kis narancslevet, majd leültem a konyha közepén felállított ebédlőasztalhoz. A fiúk most nagy valószínűséggel pörögnek a színpadon és az egyik gyönyörű számukat éneklik. Az is lehet hogy Louis és Liam most locsolgatják egymást, vagy esetleg Harry köpködi a vizet, majd nekidobja egy rajongó fejének a még félig megtelt vizes palackját. Mivel vannak olyan rajongók, akik rögtön felnyomják a közösségi oldalakra amik történnek, felnéztem egy kicsit twitterre. Igazam volt. Teli volt az egész ilyen-olyan koncert képekkel és természetesen találtam Haroldról egy csomó képet és videót. Az első gif amit  megláttam, ismét könnyeket csalogatott szemembe. Rögtön le is mentettem telefonomba a többi képekhez. Amikor kiírta telefonom hogy a fotó lementve, csöngettek az ajtón. Vajon ki az aki ilyen későn csönget be hozzánk? Kinéztem a konyha ablakán, de nem láttam semmit, csak egy árnyékot a ház előtt, amikor odavilágított a kék villám. Nem mertem kinyitni, de hála istennek barátnőm is lejött, ezért együtt mentünk az ajtóhoz. Ahogy odaálltunk elé, még egyszer csöngettek, mire én bedugtam a zárba a kulcsomat és elforgattam benne azt. Kis résre nyitottam ki ajtómat, majd amikor kinéztem egy korunkbeli lány állt előttünk. A hajával együtt az egész lány elvolt ázva és úgy zokogott, hogy még a teste is beleremegett.

- Kérlek engedjetek be! Üldöz engem egy elmebeteg férfi. Kérlek segítetek- ordibálta.

Mi semmivel sem törődve, gyorsan beengedtük és jól bezártuk az ajtót. Bekísértem a nappaliba, Berta pedig felment az emeletre hozni egy törölközőt, és egy jó meleg takarót és tiszta,száraz ruhákat. Leültettem a háromszemélyes fotelre és hoztam neki egy pohár narancslevet. Berta is megérkezett a meleg cuccokkal és amikor átöltözött kicsit kikérdeztük.

- Miről beszéltél oda kint?- ültünk le mellé- milyen elmebetegről van szó?

- Hát a barátaimmal voltam egy buliban és ott találkoztam egy fiúval. Jókat beszélgettünk, meg meghívott egy italra is és később kimentünk sétálni. Elmentünk a parkba ott is beszélgettünk, majd mondta hogy mutat nekem egy jó helyet. Eljöttünk egy kicsivel arrébb és azt mondta hogy kár hogy nem ismert meg jobban. Ezután lefogta a számat, és ragasztószalaggal betapasztotta, majd kikötötte a kezemet egy oszlopnak és, és…- folytatta volna tovább, de újra sírásba kezdett. Gyorsan magunkhoz öleltük és próbáltuk megnyugtatni. Szóval az a mocsok megerőszakolta. Komolyan milyen emberek vannak manapság. Hihetetlen. Miután megnyugodott, újra mesélésbe kezdett.

- Szóval kikötött és megerőszakolt. Próbáltam megszabadulni, de nem bírtam. Szerencsére az egyik fiú barátom utánunk jött és amikor meglátta hogy mit csinál velem az a szemét, verekedni kezdtek. Jamesnek sikerült leütni, majd gyorsan kiszabadított és azt mondta hogy keressek egy házat ahol elbújhatok és amikor kimondta utolsó szavát, a fickó hátulról leszúrta.

Én gyorsan szaladni kezdtem és láttam ezt a házat és most itt vagyok. Szóval nagyon köszönöm hogy megmentettétek az életem.

- Jézusom. Annyira sajnáljuk. Természetes hogy beengedtünk, nem kell megköszönnöd.

- Esetleg felhívhatom a mentőt hogy menjenek oda Jamesért?

- Természetesen. Itt a telefon- tárcsáztam a mentők számát és odaadtam neki a vezetékes telefont. Gyorsan elmondta a történteket és ahol történt ez az egész és a mentők nagy sebességgel mentek a fiúért. A lány még felhívta szüleit hogy jöjjenek érte, de mivel egy kicsit messze laknak tőlük, eltart egy ideig, ezért addig nálunk lesz. Nem sokkal a telefonálás után, csöngettek ismét. Gondolom a mentők azok, vagy esetleg a rendőrség, de amikor kinéztem az ablakon nem láttam egy autót se. Lassú tempóval nyitottam ki az ajtót, de a fickó aki előtte állt, nagy erővel nyomta be hogy siessek.

- Hol az a ribanc?- gondolom ez az a csávó akiről a lány mesélt.

- Nem tudom kiről beszél. Én csak a barátnőmmel lakok itt- próbáltam nyugodt maradni, de belül a szívem úgy dobogott, hogy majd kiesett a helyéről.

- Jajj ne hazudj szépségem. Láttam hogy idefutott be az a cafka- ragadta el a nyakamat- Szóval jobb lesz ha elárulod hol van, különben bántódásod esik- súgta a fülemben- és egy ilyen szépséget mint te, kár elveszíteni. Bátornak kellett lennem és nem mondhattam el hol van. Istenem hova keveredtem én. Ha most itt lenne Harold, valószínű már eltakarította volna innen ezt a mocskot.

- Még egyszer mondom hogy nem tudom kiről beszél, de nincs itt senki rajtam kívül.

- Szóval így játszunk- nevetett fel, majd a karomon egy csíkot húzott az éles késével, amire én felsikítottam fájdalmamban- Még mindig nem tudod kiről van szó?

- Nem- ejtettem ki a számon és ismét megtette amit előbb, csak most két csíkot húzott.

- Engedd el Brandon- jött mellém valaki, de nem nagyon láttam már, mert minden elkezdett homályos lenni mellettem. Nem nagyon kaptam levegőt, hisz még mindig szorította a torkom ez a senki.

- Hát szia cica- mosolygott gúnyosan.

- Azt mondtam engedd el- ez az a lány volt aki bejött hozzánk, kezdett újra élesebb lenni látásom.

- Majd csak akkor ha velem jössz.

- Rendben.

- Ne, ne tedd- szólaltam meg, amennyire csak tudtam, de hirtelen leestem a földre és köhögni kezdtem, annyira fájt a torkom. A lány behúzott az ajtótól és csak akkor láttam hogy a csávó verekszik valakivel. Ashton. Ashton az akivel verekszik, De ő hogy kerül ide? Berta hozott egy vizes kendőt és borogatni kezdte a kezemet, ami tiszta vér volt.

- Klaudia annyira sajnálom. Ez mind miattam van. Kérlek bocsáss meg.

- Semmi gond. Túlélem- mosolyogtam rá.

Ash gyorsan beugrott a házba, becsukta, majd jól bezárta az ajtót. Odafutott hozzám, majd megnézte hogy vagyok. Berta addig gyorsan hívta a mentőket, míg a másik lány a rendőrséget.

- Hogy vagy szépség?- ült le mellém A.

- Túlélem- mosolyogtam rá, mire ő erős karjai közé vett, felemelt és bevitt a nappaliba.

- Egy hős voltál. Remélem tudod- ült le mellém a kanapéra.

- Csak nem akartam hogy rosszabb legyen szegény lánynak. Én meg a vágást úgy is túlélem.

- Ezt hogy érted?- nézett rám aggodalmas fejjel.

- Hagyjuk- ráztam meg a fejemet, majd tereltem a témát- De te hogy kerültél ide?

- Hát fent voltam, mert nem bírtam aludni, mikor megcsörrent a telefonom és egy ismeretlen szám volt. Felvettem és Styles aggódott hangját hallottam meg a vonal másik oldalán. Azt mondta hogy többször is hívott téged, de te nem vetted fel, majd Bertát is hívta, de ő se vette fel, ezért gondolta hogy baj van és elmondta hogy hol laksz és azt mondta hogy nézzem meg minden rendben van-e veletek. Hát jól tettem hogy eljöttem.

- Köszönöm Ash.

- Semmiség- simogatta meg a hajamat. Kicsit fura volt a tette, de tudtam hogy csak barátként néz rám. Lassan kijöttek a rendőrök és elvitték a fickót, a lány szülei is megjöttek és megköszönték hogy befogattuk és a lány azt is megköszönte hogy megmentettem. A mentősök bekötötték a kezemet és amikor megkérdeztem mi lett a fiúval, szomorúan közölték hogy mikorra kiértek, már nem volt menthető a dolog, mert meghalt. Szörnyű hogy egy perverz állat miatt ártatlan embereknek esett bajuk és hogy egy ártatlan ember vesztette el életét.

Ashton azt mondta maradjak inkább itthon, de én beakartam menni az egyetemre, mert az legalább eltereli a figyelmemet erről az egészről. Berta is úgy döntött ahogy én, ezért felöltözünk és elindultunk a szokásos kávézóba. Mielőtt még beindítottam volna a kocsit, írtam Harrynek egy SMS-t hogy minden rendben csak aludtam. Jobb ha nem tud erről az egészről ami itt történt, mert biztos végig idegeskedni az időt, amíg nem találkozunk. Majd ha találkozunk lehet elmondom neki hogy mi is volt valójában, de lehet tényleg jobb ha nem tud róla. Amint megérkeztünk a kis pékséghez, most elvitelre kértük kávénkat, mivel késésben voltunk. Gyorsan kerestem egy üres helyet a parkolóban, elköszöntünk Bertától és befutottunk az első óránkra. Hála istennek a professzor még nem volt bent, ezért helyet foglaltunk egymás mellet az utolsó sorban és vártuk hogy elkezdődjön az Anatómia. Kicsit lassan telt el az első óra, de legalább eltelt. 1 óra hossza anatómia nem a legjobb kezdés egy ilyen reggel után, de túl éltük. Amikor kiértünk a folyosóra Melissa bukkant fel mellettünk.

- Sziasztok! Hol voltatok?

- Szia Mel- öleltem meg- Hát hosszú sztori.

- Jól van akkor nem kérdezősködök.

- És milyen volt a tegnap?- tereltem ismét a témát.

- Jó volt. Elmentünk ebédelni, majd elmentünk a bowling pályára.

- Na az remek. Ne haragudjatok hogy nem mentem veletek, de Eleanor egy nagyon közeli barátnőm és nagyon rég találkoztam vele, de ígérem hogy legközelebb veletek tartok én is.

- Semmi baj. Na de mi a következő óra?

- Mivel én a kosár és a focicsapatba jelentkeztem, 2 óra kosár és 2 óra foci jön. Ti mibe jelentkeztetek?

- Én a röplabda csapatba és hát a pompon csapathoz, de nem hinném hogy össze fog jönni, mert kevesen jelentkeztek rá szerintem.

- Mel én is pont erre a kettőre jelentkeztem és nekem azt mondták hogy lesz pompon csapat.

- Ez remek csajok, de nekem most mennem kell kosárra. Sziasztok.

Mi is elköszöntünk a testőrünktől, majd bementünk az öltözőbe. Rajtunk kívül még 6 lány volt és hamar összebarátkoztunk velük. Gyorsan átöltöztünk a testnevelés cuccunkba, ami egy sárga póló és egy kék rövidnadrág volt és neki is vágtunk az edzésnek. Igazából mindig is szimpatikusnak tartottam a röplabdát és emlékszem hogy sokat játszottunk a strandon is a barátokkal. Én és Melissa voltunk hátul és előttünk volt Darcey és Kylie. Ahogy az edző elmagyarázta a játék szabályait, egy hatalmasat fújt ezüstös, csillogó sípjába és a játék kezdetét vette. Nálam volt a labda, ezért nekem kellet feldobni és előre passzolni Kylieékhoz. Hosszú volt a játszma és nagyon jól éreztük magunkat. A lányok nagyon kedvesek voltak és ha hibáztunk nem nevettek ki, hanem pont hogy segítettek nekünk. Egy tíz perces szünet következett, ahol találkoztunk Ashel és beszámolt a kosár edzésről, hogy nagyon kemény az edző, de nagyon jó is. Utána mi számoltunk be a röpi edzésünkről, majd visszaindultunk a második 1 órás edzésre. A második óra gyorsabban eltelt mind gondoltam volna és már következett is a pompon edzés. Melissával gyorsan elmentünk a büfébe és vettünk egy szendvicset. Hosszasan elmeséltem neki mi történt ma reggel és megmutattam neki a kezemet is, amire nagy sajnálkozó szemekkel tekintett rám. Azt mondta nagyon bátran viselkedtem és tiszteletre méltó hogy még egy idegenért is kiálltam úgy hogy bánthatnak. Azt is hozzá tette, hogy ő biztos nem lett volna ilyen bátor. A végén rákérdezett hogy Ash hogy került oda, és elmeséltem neki hogy Harry volt a háttérben. Megkérdezte hogy Harry mit szólt ehhez az egészhez, míg én közöltem Mellel hogy Haroldom, erről az egészről semmit se tud. Természetesen belekezdett a kis mondandóba hogy egyszer úgy is megtudja és jobb ha én mondom el neki minél hamarabb, de tisztában voltam vele hogy ha hazajön elfogom neki mondani. A tornaterem felé vettük az irányt és amikor beértünk a nagy terembe, a szán tátva maradt barátnőmmel. Hatalmas volt és tiszta. Szinte már egy 1D koncertet is meglehetne itt tartani. Odamentünk a lányokhoz, akik nagy mosollyal köszöntöttek minket és hála istennek voltak ismerős arcok is és meglepetésünkre akad 1-2 fiú is a csapatban. Az edzőnk egy nagy dobozzal jött oda közénk, mögötte pedig két fiú hozott egyenként egy nagy fekete zsákot.

- Üdvözöllek titeket a HellCats pompon csapatában!- fordult felénk és a mellettünk álló új fiúkra- A mai nap kiosztom nektek az új ruháitokat és a pomponokat. Ezeket hazalehet vinni és amikor délutánonként is bejövük, vagy a suliban amikor lesz edzés, be kell hozni magatokkal. Hogy ha valami történik a pomponnal vagy az egyenruhával, azonnal jelezzétek nekem. Mivel a csapatkapitányunk tavaly elment, ezért a mai 2 órában megfigyelek mindenkit és az edzés végén kihirdetem az új csapatkapitányt. Most pedig itt vannak a ruhák, mennyetek öltözzetek át és itt várok mindenkit. Gyorsan kivettük a dobozokból az egyenruhákat, amihez kardigán is jár. A ruha két részes volt, ami az én kedvencem. Gyorsan felvettük a kék és sárga színekben pompázó ruhákat és a mellkas részhez a csapat neve pompázott fehér színben. Gyorsan felkötöttem újra a hajamat és visszamentem a többiekhez. Vagy is a tanárhoz, mert nem volt bent senki. Én értem ide elsőnek és én kaptam meg elsőnek a kék-sárga pomponokat az edzőnktől egy hatalmas mosoly kíséretében. Leraktam magam mellé a földre majd elkezdtem nyújtani. Lassacskán megérkeztek a többiek is és neki láthattunk az edzésnek. Sokkal keményebb volt az edzés mint amilyennek gondoltam és kicsit megkönnyebbültem amikor megszólalt másodszorra is a csengő. Vége van a mai napnak és végre mehetek haza.

- Hát lányok le a kalappal. Nagyon ügyesek voltatok és látom ebben az évben is lesöpörjük majd az ellenfeleinket. Szóval mint ígértem, elmondom ki lesz az új csapatkapitány. Melissa Jenner- olvasta kis lapjáról a neveket- Darcey Green és Klaudia Smith- hallottam meg utoljára az én nevemet is- gyertek kérlek ide. Nagyon szoros volt közöttetek a verseny és rajtatok igazán láttam hogy akarjátok ez a kapitány címet. Egész végig hatalmas mosollyal dolgoztatok és buzdítottátok csapat társaitokat. Nagyon nehéz volt döntenem, de tudom hogy jól döntöttem és nem fogok csalódni ebben a személyben. Ez a személy pedig nem más mint- viccelődtek a fiúk és dobpergős hangokat adtak ki, amin mindenki felnevetett- Klaudia Smith!

- Hogy mi?- szólalt meg valaki a nagy csoport közepéről- hogy lehet ő? Darceynak kellett volna lenni, nem ennek itt. Ő még csak most jött ide, D pedig már 1 éve benne van a csapatban. Csak is azért lett ő a kapitány, mert Annak a pop énekesnek a csaja.

- Cloe hogy beszélsz?- szólalt fel mögülem az edző- Klaudia igen is megérdemli hogy csapatkapitány legyen és nem érdekel hogy most jött a csapatba. Attól még ugyan úgy jól csinálta a dolgát. De ha valaki még egyet ért Cloeval, tegye fel a kezét.

Féltem hogy majd egy csomó lány felrakja majd kezét, de Cloeén kívül senki. Durcásan kivágtázott az öltözőbe, majd mindenki odajött hozzám gratulálni. Később odajött hozzám Darcey.

- Ne hallgass Cloera, csak azt hiszi nagy barátnőm lehet újra ha kinyalja a seggem. Régen nagyon jó barátnők voltunk, de összevesztünk és azt hiszi hogy visszatudja magát nyalni hozzám. Megérdemled ezt a címet és nagyon gratulálok- ölelt meg nagy meglepetésemre, de örültem hogy nem lesz semmi baj. Melissa barátnőm is gratulált az öltözőben és köszönet képen megöleltem. Telefonom egy aprócska hangot adott ki, jelezve hogy üzenetem érkezett. Gyorsan kivettem táskám aljából a telefonomat és megnéztem ki írt nekem. Styles.

„Küldettem neked egy kis meglepetést az egyetem elé, szóval ha nem akarod hogy elvigyék menj ki gyorsan a kapuhoz.” H.

Istenem de édes. Amerikában van és még így is küldözgeti nekem az ajándékokat. Nem is öltöztem át, csak gyorsan vállamra vettem táskámat és elindultam a meglepetésért. Elköszöntem Melissától és megkértem hogy adja át üdvözletem Ashnek is. Elindultam a hosszú folyosón és csak úgy bámultak az emberek és egy-két fiú utána is füttyentett, de én nem foglalkoztam velük, hisz a szívem már foglalt. Ahogy kiértem az egyetem ajtaján, a kapunál egy szőke kislányt láttam meg, mögötte pedig egy nagyobb alakot, aki hátulról öleli az apróságot. Nem láttam hogy kik ők hisz messze voltak, de ahogy közelebb értem nem akartam hinni a szememnek. A kislány elkezdett felém futni, majd amikor odaért hozzám, felém nyújtotta kezét, jelezve hogy vegyem fel. Nem is kellett többször mondani, felvettem a kis szöszikét a kezembe és adott egy aprócska puszit. Én is adtam neki, majd amikor leraktam és felnéztem, mögötte állt az akire végképp nem számítottam volna a mai nap során. Harry nyakába ugrottam és szorosan magamhoz húztam és nem engedtem el.

- Szia szépségem!- súgta fülembe.

- Hogy-hogy itt vagy és nem Amerikában?- kérdeztem könnyes szemekkel tőle és még mindig a vállába volt temetve pirosodó arcom.

- Hát csak csütörtökön lesz koncertünk és úgy gondoltam meglepem az én hercegnőmet és hoztam magammal egy másik hercegnőt is- váltunk el egymástól és felvette Luxot a kezébe.

- Fogalmad sincs mennyire örülök hogy itt vagytok- simogattam meg Lux szőkén csillogó haját- és mi ez a kis masni a füleden kis szépség?

- Ez volt rajtam Hajji koncertjén. Még vijágít is- kacsolt be egy kis gombot.

- Húha…ez aztán villog. Nagyon szép- néztünk egymásra Harryvel és egy nagy mosolyt villantott nekem. Imádom a gyerekeket és Lux egy hihetetlen aranyos kislány, pedig még csak most ismertem meg.

- Lux kicsim- szólalt meg Harold- ezt a nagy lányt Klaudia Smithnek hívják és ő az én szerelmem- mutatott be neki.

- Leszünk bajátnők Kajudia?- annyira aranyosan mondta ki a nevemet, hogy Hval ismét felnevettünk.

- Hát persze hogy leszünk édesem- adtam neki egy hatalmas puszit.

- Na de mit szólnátok ha elmennénk hozzám és rendelnénk valami finomságot?

- Okéé- kiabált fel Lux- üjhetek majd Kajudia mellé?

- Hát persze hogy ülhetsz kincsem- adott Styles is egy puszit keresztlányának.

Harry hihetetlen hogy bánik Luxal. Mint ha a saját kislánya lenne és úgy vigyáz rá mit a szeme fényére. Egy ideig elképzeltem milyen lehet, ha majd a közös gyerekünket fogja a kezében. A személyisége tiszta apjáé lesz és a kinézetét majd tőlem örökölné. Nyugodt kis baba lenne és nagy korában majd ő is segítene mindenkinek és ő is milliónyi lányoknak fogja elrabolni a szívét, mint ahogy az apja, aki az enyémet is elrabolta. Harry összekulcsolta kezünket, Lux pedig a másik oldalról melegítette kezemet és úgy indultunk el a kocsimhoz.

- Mondtam már hogy milyen dögös vagy ebben a pompon lány ruciban?- vetett felém egy perverz mosoly, mire én enyhén a vállába ütöttem és újra nevetni kezdett és megjelentek a rég nem látott gödröcskéi. Annyira oda vagyok a kis besüppedésekért, hogy azzal mindenre rá tud venni, bármikor. Haroldnak odaadtam az autó kulcsait és beültem hátra a szépség mellé. Az úton elmeséltem mi volt ma az egyetemen, kihagyva a reggeli történteket. Azt majd akkor mondom el ha Lux nem lesz itt. Elmeséltem neki hogy milyen ismerős tanít engem az egyetemen és amikor megtudta hogy Paul az, nagyon örült neki. Ahogy megérkeztünk hozzá, kiszálltunk a kocsiból és bementünk a nagy fehér házba. Gyorsan felmentem átöltözni Harry szobájába, mivel én is áthoztam még régebben pár ruhadarabot. Ahogy kész lettem gyorsan lementem és csatlakoztam a meglepetéseimhez. Hihetetlenül finom ebédet rendeltünk és nagyon jól laktunk vele. Nagyon sokat játszottunk a pici aranyhajjal. Volt hogy kimentünk a kertbe fogócskázni vagy bújócskázni, de hihetetlenül jól éreztük magunkat. Luxnak fürdeni támadt kedve és mivel a reggelhez képest nagyon meleg volt, átöltöztek Harryvel fürdőruhába és bementek a medencébe. Én csak kint leültem a napozó ágyra és néztem ahogy elhülyéskednek egymással. Rengetek képeket csináltam róluk és hármunkról a mai nap folyamán és be is állítottam az egyiket háttérképnek. Ma egy kicsit úgy éreztem, mint ha egy kicsike család lennénk és Harold remek apa lenne/lesz. Gondolatmenetemet Lux vékonyka hangja szakította félbe.

- Kaju…nézd mit csinálok Hajjivel. Hazz megfogta keresztlányának aprócska lábát és úgy tette, mint ha rugdosná Harryt. Nagyon tetszett a kislánynak és Harry minél többször csinálta annál jobban élvezte. Mikor végeztek, Lux elment egy kicsit saját magával játszani, bodri pedig kiúszott a medence széléhez. Felálltam én is a napozó ágyról és odamentem hozzá és leültem a medence szélére. Combjaimat megfogta és egy kicsit felemelkedett és egy csókot lehet számra. Nagyon hiányzott már ez a csók és mennyei íze volt szájának. Nyelvével utat tört magának és csatába szállt az én nyelvemmel. Hirtelen nem is vettem észre miben sántikál, de amikor derekamhoz ért és lassan kezdett a medencéhez húzni, tudtam miben mesterkedik. Hirtelen behúzott a medencébe és én a víz alá süllyedtem. Ahogy feljöttem a tiszta víz tetejére, Harold nevető arcával néztem farkas szemet. Közelebb mentem hozzá és beletúrtam hajába. Ő közelíteni kezdte puha ajkait, hisz egy csókra számított tőlem, de amikor végképp nem gondolta volna, belenyomtam fejét a kékes vízbe. Most én nevettem hatalmasat és amikor feljött a víz alól megrázta vizes haját és hátratűrte. Imádom amikor beletúr hajába, de amikor megláttam hogy szájába vette a hajgumit, tudtam hogy fel fogja kötni a haját. Amikor kész lett gyönyörűen beállított kontyával, közelebb húzott magához és derekamnál összekulcsolta izmos kezeit. Én lábaimat derekára illesztettem, kezeimet pedig nyaka mögött fontam össze. Ajkaival ismét közelíteni kezdett, de most tudtam hogy nem tréfálni akar. Hátulról megtoltam egy kicsit a fejét hogy hamarabb hozzám érjen, mert egyszerűen nem bírtam kivárni hogy birtokomba vegyem ajkait. Ismét nagy csata volt köztünk és nem akartam hogy abbahagyja.

- Hajji!- kiabált aranyhaj.

- Szeretlek Klaudia Smith- adott még egy utolsó csókot.

- Szeretlek Harold Edward Styles- válaszoltam neki, majd egy homlokon hagyott puszival odaúszott Luxhoz. Én kimásztam a medencéből és magamhoz vettem egy száraz törölközőt. Szárazra töröltem magamat és amikor magamhoz vettem telefonomat egy nem fogadott hívás volt Ashtontól. Gyorsan rámentem a telefon jelre és visszahívtam.

- Klau?

- Szia Ash! Miért hívtál?

 - Azt szeretném megkérdezni hogy holnap ugye edző terembe kell mennünk, hogy nem-e lenne kedved együtt menni?

- Nagyon aranyos vagy, de képzeld hazajött Harry egy napra és szerintem majd ő elvisz engem.

- Ja jól van. És hogy-hogy hazajött?- hallottam hangjában, hogy meglepődött.

- Hát csak csütörtökön lesz koncertjük és úgy gondolta hogy hazajön hozzám egy napra és magával hozta a keresztlányát is és megleptek engem.

- Értem. És elmondtad már neki hogy mi történt ma reggel?

- Nem még nem mondtam el neki hogy mi történt, de most a kislány előtt nem is fogom.

- Miről kéne tudnom?- fordultam meg és Harry állt mögöttem. Szemöldökék összeráncolta és úgy várta válaszomat.

- Most leteszem Ash…majd holnap találkozunk. Szia!- meg se várva válaszát, letettem a telefont.

- Szóval?- kérdezte újra Lux kezét fogva.

- Szépségem- guggoltam le Luxhoz- menj be a nappaliba, mert vár rád egy kis finomság. Mi is mindjárt bemegyünk Harryvel- Lux csak bólintott és beszaladt a házba.

- Hallgatlak…- ült le a napozóágyra. Leültem mellé és elkezdtem a mondanivalómat.

-  Ma reggel hajnalban egy fiatal lány becsöngetett hozzánk, hogy engedjük be, mert üldözi egy fickó. Csurom víz volt ezért adtunk neki tiszta ruhát és utána elmesélte hogy az a perverz állat, megerőszakolta az utcán és amikor a barátja megmentette leszúrta a fickó a barátját. Nem sokkal később csöngettek ismét és azt hittük hogy a lány szülei azok, de nem ők voltak hanem a fickó. Megkérdezte hogy hol a lány, de én nem akartam elmondani neki ezért a nyakamnál fogva felemelt és újra megkérdezte hogy hol van, de én akkor se árultam el és a késsel egy csíkot húzott a kezemen, majd ezt még kétszer megismételte. Ezután érkezett Ash és ellökte a fickót és megverte, majd bezárta az ajtót és megvártuk míg megérkezik a mentő meg a rendőrség.

- Az a mocskos- kezdett dühbe jönni Harry, majd mérgességében, belevert egyet a mellette lévő párnába- meg kell találnom az a szemetet hogy jól szétverjem. Hogy mert hozzád nyúlni és bántani.

- Nyugi Harry jól vagyok. Nincs semmi gond- ültem le mellé.

- Megmutatod a kezedet?- nézett szemeimbe, azzal a gyönyörű zöld gyémánt szemeivel, amiben pár könnyet véltem felfedezni. Lassan felemeltem kezemet, majd amikor meglátta, kicsordultak azok a könnyek a szeméből, rá a kezemre. Végighúzta hosszú ujjait a csíkokon, mire én egy aprócska hangot ejtettem ki fogaim közül.

- Ne haragudj…nem akartam.

- Semmi gond Harry, de te se sírj- töröltem le kezemmel a könnyeket szemei alól- jól vagyok és ez a lényeg.

- De nem tudtam rád vigyázni.

- Nem is kell. Nagy lány vagyok Harry és nem tehetsz róla hogy ilyen emberek vannak a világon.

Harry nem mondott semmit csak nézett maga elé. Én felé fordultam és odabújtam meleg testéhez. Szorosan magamhoz húztam és ő is magához húzott amennyire csak bírt.

- Szeretlek és ezt sose felejtsd el- néztem fel rá és egy picike puszit adtam állára.

- Én meg imádlak kis személyi edzőm- hajolt le hozzám és egy csókot hagyott rózsaszín ajkamon. Bementünk a házba és a nappaliban ott ült Lux, aki megtalálta a neki szánt sütit. Mikor végeztünk a vacsorával és vége lett Lux kedvenc meséjének is a Tv-ben, Harry felvitte a vendég szobába elaltatni. Amikor lent végeztem az elpakolással, lekapcsoltam a villanyokat és felmentem az emeletre. Ahogy a félig kinyitott ajtóhoz értem, hallottam hogy mesét olvas a keresztapuka a keresztlányának. Halkan nekitámaszkodtam az ajtófélfának és néztem ezt a gyönyörű pillanatot. Nagy mosoly fagyott az arcomra, hisz ahogy Harry bánik Luxal, tiszteletre méltó. Szép lassan betakargatta szőke hercegnőjét és kijött a folyosóra.

- Kukucskálgatunk?- fordult meg amikor becsukta az ajtót.

- Annyira aranyosak voltatok- bújtam erős, izmos testéhez.

- Azt mondta nagyon kedvel téged és reméli nagyon jó barátnők lesztek.

- Egyem meg de kis édes…nagyon megszerettem ezt a kiscsajt.

- Én is nagyon imádom. Eddig csak egy lánynak mutattam be, de látom rajta hogy téged szeret a legjobban. Végül is nem csodálkozom rajta.

- Jajj Harry- adtam egy puszit, majd megfogta kezét és bementünk a hálószobájába. Gyorsan lefürödtem, utánam Harry is és befeküdtünk a jó meleg ágyba. Végre ismét ráfeküdhettem forró mellkasára és úgy vándorolhattam el az álmaimba.

 Itt is van drágák a 18.fejezet és utólag is nagyon, de nagyon boldog 5. szülinapot a fiúknak.
Hihetetlen hogy már 5 éve csinálják ezt a nehéz munkát és nem adják fel. Nagyon, de nagyon büszke vagyok rájuk és itt előttetek megígérem hogy örökre szeretni fogom őket és benneteket, akik olvassák a blogom és a fandomot is. 
Big Love x.