2015. október 18., vasárnap

21.fejezet: Ő itt van velem



*Klau szemszöge*

Egy hatalmas zörgésre keltem fel és amikor kinyitottam szemeimet, akkor láttam hogy megérkeztünk Amerikába. Harryt egy puha csókkal keltettem fel, de amint magához rántott és nyelvével utat tört, tudtam hogy nem aludt. Ahogy ajkaink elváltak egymástól, csillogó smaragdzöld szemeibe néztem. Láttam benne valamit. Izgatottság és boldogság egybe. És igen. A legnagyobb csillogást a szerelem okozta. Mindig, amikor rágondolok, szívem olyan melegségbe borul, mint amikor a fagyos télen, a hideg kezeddel hozzáérsz egy bögre, forró teához. Azon nyomban átveszed a melegséget és az egész testedet elárassza a forróság. Rögtön forrni kezd a vérem, ha Hazz érintését érzem bőrömön. A hangja az teljesen eszméletlen állapotba visz. Főleg reggelente, amikor még hallom a hangjában a fáradságot. Ahogy hullámos tincsei az arcába simulnak, rögtön jobbá teszik a reggelemet.
- Hogy aludtál csipkerózsika?- övezte ki magát.
- Mivel veled aludtam, remek volt. Álmodtál valamit?- álltam fel, majd Luxhoz sétáltam.
- Igen. Hogy elvettelek feleségül. Ölelt át hátulról és fejét, vállaimra helyezte.
- Komolyan? Én is pont ezt álmodtam- fordultam meg, amikor Lux talpra állt.
- Ez biztosan egy jel- kacsintott rám, majd megfogta a kezemet és együtt szálltunk le a repülőről. Gyorsan odamentünk a hatalmas szalaghoz és levettük csomagjainkat. Most nem álltak itt a rajongók, hisz gondolom nem tudták, hogy most jön Hazz vissza. Már most görcsben áll a gyomrom a pár óra múlva kezdődő interjú miatt. Félek. Nagyon félek, hogy milyen kérdések lesznek, és hogy meg fogok-e felelni a rajongónak. Tudom mit mondott tegnap este Harry, de akkor is bennem van az a félelem. Mint egy család, úgy sétáltunk át a hatalmas nagy várakozón. Sokan azért kiszúrtak minket és odajöttek 1-2 képért és amikor végeztünk, kisétáltunk a repülőtér bejáratához.
- Szóval kicsim! Itt egy lakcím, ha megcsörgetlek, eljössz ide?
- Mert te hova mész?- néztem rá kétségbeesetten.
- Hazaviszem Luxot és utána elmegyek erre a lakcímre, és ha ott kész leszek valamivel, megcsörgetlek és gyere oda. Nem akarlak egyedül hagyni, de meglepetés lenne neked- húzott magához.
- Jól van. Addig legalább elmegyek egy kis városnézésre. Mikor lesz az interjú?
- Nyugi azt én tudom. Most azzal ne foglalkozz. Add ide a bőröndöd, majd én elviszem.
Odaadtam neki a hatalmas táskát, majd egy hatalmas csókkal elköszöntünk egymástól és elindultam a túrámra. Hívtam egy taxit és megkértem, hogy vigyen be a belvárosba. Ahogy beültem a hűvös kocsiba, fülhallgatómat bedugtam a fülembe és elindítottam a kedvenc zenémet. Mindenki a járdán sétál és rengetek ember volt az utcán. Amerika hihetetlen nagy és rengetegen járkálnak kint minden nap.
- Elnézést megállna itt?- téptem ki a zenét a fülemből.
- Természetesen hölgyem!
Kifizettem az eddigi utat és kiszálltam a kocsiból. Hihetetlen ahol most állok. Egy bolt, ami tele van One Directionös dolgokkal. Mivel megfogadtam kiskoromban, hogy mindig önmagam maradok, beléptem a hatalmas épületbe. Hogy miért? Mert Directioner vagyok. Lehet azóta már összejöttem Harryvel, ami még mindig hihetetlen számomra, de még mindig az a Directioner vagyok, aki minden 1Ds cuccot be akar szerezni. Ahogy beléptem a hatalmas épületbe, majdnem kiejtettem a telefonomat a zsebemből.
- Jó napot kívánok! Segíthetek valamiben?- szólalt meg mögöttem egy édes hang.
- Csak nézelődök, de köszönöm- fordultam meg és egy 16 év körüli lány, lesokkolt arcával találkoztam.
- Uram isten! Te Klaudia Smith vagy!
- Igen én vagyok!- csordultak ki könnyei- Jézusom! Ne sírj!- öleltem meg.
- Fogalmad nincs mennyire szeretlek.
- Engem? Hogy-hogy?
- Mert boldoggá teszed a világon a legfontosabb embert számomra. Nem érdekelnek akik utálnak téged, mert ő nekik csak az van a szemük előtt, hogy „elvetted tőlük a szerelmüket” miközben észrevehetnék, hogy amióta Harryvel vagy, teljesen más. Persze jó értelemben. Most már mindig vigyorog és bolondozik, mint régen és ezt neked köszönhetjük. Azt se veszik észre hogy olyan vagy mint ők. Directioner.
- Istenem de aranyos vagy. Nagyon nagy erőt ad nekem amit most mondtál. Hihetetlenül jól esik. Köszönöm. Esetleg megtudhatom a neved?
- Lucy!
- Gyönyörű neved van. Esetleg ott leszel a mai koncerten?
- Természetes hogy ott leszek. Alig várom hogy halhassam a fiúkat. Esetleg nem tudod hogy Harryn milyen ruha lesz?- nevette el magát és bevallom gyönyörű mosolya van.
- Sajnos nem tudom, de biztos eszméletlen jól fog kinézni. Esetleg ha van valami kívánságod, megüzenhetem neki.
- Komolyan?
- Persze.
- Hát mivel ma estére esőt mondanak, én egy fehér pólóra gondoltam, fekete farmerral és az arany csizmájával.
- Oh látom hasonlít a gondolkozásunk. Rendben. Meg fogom neki mondani és ha nem azt venné fel, ráerőszakolom.
- Köszönöm szépen. Azt megkérdezhetem, hogy hol van Harry?
- Az igazság hogy én se tudom. Azt mondta hazaviszi Luxot, majd elmegy erre a címre- mutattam az aprócska papír cetlire- és majd ha ott végez valamivel, megcsörget és menjek oda. Azt mondta, valami meglepetésben készül.
- De édes egyem is meg. Hatalmas szíve van Harrynek és ezt minden nap bebizonyítja. Nagyon szerencsés vagy Klau. Egy remek ember szívét raboltad el és ezért biztos te is nagyon különleges vagy. Még egy kérésem lehetne?
- Persze hogy lehet. Hisz testvérek vagyunk.
Mielőtt kimondta mit szeretett volna, láttam hogy a telefonját veszi elő, majd az aprócska kamera jelre ütött. Mikor kérdően rám nézett, bólintottam neki és már csináltunk is egy remek képet. Ahogy végeztünk, Lucy körbevezetett a boltban. Már az elejétől kezdve szemezgettem egy pólóval és hirtelen egy remek ötletem támadt. Kikérdezgettem Lucyt hogy hol lesz a koncerten, kivel és hogy mennyire várja már. Ahogy odaértünk a szürke rövid ujjúhoz, levettem 3-at a polcról a méretemben. Odavittem a pulthoz és kifizettem. Lucy amikor már nyújtotta volna az 1D-s szatyrot, közöltem vele hogy majd a koncerten odaadja nekem, a másik kettő meg az övé és a barátnőjéé, majd elköszöntem és kisétáltam az ajtón. Hova tovább? Nem tudtam merre menjek, ezért elfordultam jobbra és csak mentem a vakvilágba. Most már sokkal többen vannak az utcán, ami nekem nem volt megszokva. A lábaim már sajogtak a sétálástól, ezért leintettem egy taxit. Ahogy beültem a sofőr mögé, jött egy sms-em.
Harry írt egy új címet és azt mondta hogy oda kell mennem. Nem értettem miért kell máshová mennem, de már nem is érdekelt. Újra érezni akartam Harry izmos karjait a derekam mögött és azt a kávé ízű, puha ajkait az én számon akartam tudni. Ahogy megmutattam a címet, hatalmas sebességgel száguldottunk oda. Ez az, az utca ahova jönnöm kell és amikor megláttam hogy lassítani kezdünk egy hatalmas ház előtt, azt hiszem köpni-nyelni nem tudtam. Eszméletlen nagy volt, lélegzet elállító stílussal. Ez Hazz Los Angelesi háza lenne ha jól emlékszem. Kifizettem a taxit, majd a nagy kapuhoz léptem, ahol egy kis cetli volt felakasztva az ajtóra.
„ Ha újra érezni akarod az illatomat, nyisd ki a kaput és keresd meg a következő cetlit.”
H.
A cetlit a zsebembe dugtam, majd a következő lapocskát már meg is pillantottam, ami egy fán díszelgett. Ezen nem volt semmi szöveg, csak egy jobbra mutató nyíl volt felrajzolva. A nyíl a ház bejáratára mutatott. Amikor lenyomtam a kilincset és betoltam a hatalmas ajtót, az állam éreztem hogy a padlót súrolja. Nem csak kívülről volt hatalmas a ház, hanem belülről is. Minden a narancssárga és a szürke színben pompázott. Amikor az első lépésem tettem meg, rögtön az új cetlin végzett a lábam.
„ Siess édesem, mert nem bírom nélküled. A következő cetli egy kis folyosó végén lesz. Amikor végig sétálsz ezen a zöld folyosón, képzeld el hogy menyasszonyi ruhában vagy, és én meg ott várlak a folyosó végén, azaz az oltárnál.  Szeretlek angyalom, siess hozzám.” H.
Zöld folyosó? Milyen zöld folyosó? Várjunk…hát megvan. Ebben a házban van egy gyönyörű rész. Egy aprócska folyosó, üvegablakokkal, de ezeket az ablakokat benövi a sok növény. Hát meg van. Gyors léptekkel futottam oda, majd amikor az elejéhez értem, Harry kérését akartam teljesíteni. Becsuktam a szememet és magamra képzeltem a gyönyörű hófehér ruhát. Megtettem az első lépésemet apukámmal a bal oldalamon és hallottam azt orgona halk játékát. Harry. Ott áll az oltárnál, fekete öltönyben, kalapban és csokornyakkendőben. Egyre közelebb és közelebb voltam hozzá és amikor kinyújtotta a kezét, sikeresen felbuktam és az álmodozás véget ért. Csak is én lehetek ilyen ügyetlen. Hát persze. Ahogy felálltam, megpillantottam a következő üzenetet.
„Elhiszed hogy amíg te itt keresel engem én a medence alján lapulok és várlak téged? Nem? Akkor gyere szépen a medencéhez és meglátod milyen ügyes fiú vagyok. Hamarosan találkozunk Smith.” All The Love H.
Igazából igaza van bodrinak. Hagyjuk már hogy ott van. Ennyi ideig nem bír levegő nélkül lenni. Bár nem írta hogy pipa nélkül vagy valami, szóval lehet még is ott lapul a kristálytiszta vízben. Eldobtam a kis papír darabot, majd kifutottam a hatalmas kerthez. Egészen a kerítés oldaláig mentem. Közelebb léptem a medence széléhez, közelebb hajoltam, de nem láttam senkit a víz alján. Várjunk…mi ez a hang? Ahogy hátranéztem Hazz karjait éreztem derekamon és már megijedni se volt időm, azonnal a vízben végeztünk. Gyorsan felúsztam a víz tetejére és amikor kibuktam a víz alól, Harold vigyorgó arcával néztem farkasszemet.
- Harry ez volt az egyetlen ruhám!
- Ne haragudj édesem,- úszott közelebb, majd derekamra fonta izmos karját, amire már nagyon vártam, fejét pedig a homlokomnak támasztotta- de megnyugodhatsz, mert van fent váltóruhád.
- Jó, de akkor is. Máskor ne csinálj ilyet.
- Értettem szerelmem. De most már megcsókolhatlak, mert nem bírom ki tovább egy csók nélkül se?!
Nem is válaszoltam neki, csak fejét még közelebb húztam, majd heves csókcsatába kezdtem. Most az én nyelvem tört magának utat és ahogy éreztem Harry nem nagyon tiltakozott ez ellen. Szép lassan combjaimhoz nyúlt, majd felemelt és én rögtön derekába kapaszkodtam, a lábaimmal. Tudom hogy még csak pár órája váltunk el, de ez alatt a pár óra alatt annyira hiányzott, mint az elmúlt hetekben. Hátrafelé kezdett el lépkedni, majd onnan tudta hogy a medence széléhez értünk, hogy a falnak csapódott a háta és ezt is egy aprócska nyögés kísérte, ami eléggé beindította a fantáziámat. Eléggé? Nagyon.
- Klaudia- nyögte ki, csókunkat megszakítva.
- Igen Harry?- néztem mélyen gyönyörűen csillogó szemeibe.
- Kívánlak. Nagyon. Itt és most érezni akarlak téged- puszilgatta nyakamat.
- Hidd el én is nagyon akarlak, de nem lehet Harry. A medencében vagyunk.
Harry egy szót sem szólt és kimászott a medencéből. Felém nyújtotta kezét, majd segített nekem kimászni. Ahogy talpamra álltam, ő már fel is emelt és újabb csókcsatába kezdett.
Szép lassan elindult egy napágy felé, majd ráültetett, csókunkat meg nem szakítva. Szép lassan hátra fektetett és ő követett. Karjait a fejem mellett támasztotta meg, majd az én szemeimbe nézett.
- Most már nem vagyunk a medencében.
- Miért vagy ilyen ellenállhatatlan?- csak ennyit válaszoltam és újra csókolni kezdtem őt. Szép lassan helyzetet váltottunk és most ő volt aki feküdt én meg rajta ültem. Gombolni kezdtem fekete ingjét, majd amikor ezzel végeztem lehajítottam róla, majd ő is megcsinálta ugyan ezt velem. A gatya következett. Mind a ketten felálltunk és amikor lecsúsztattunk lábunkon, újra felvettük pózunkat. Hideg kezeivel a melltartóm kapcsához nyúlt és egy kicsit meg is rezzentem. Kikapcsolta. Kikapcsolta és ledobta a többi ruha mellé.
- Harry- nyögtem ki nagy nehezen.
- Mi a baj? Nem akarod?
- De igen. Nagyon is akarom, csak elég kényelmetlen ez a hely- éreztem hogy az arcom olyan piros lett, mint egy alma.
- Hát akkor erre találták fel a hálószobában álldogáló ágyat- nevette el magát. Ismét felemelt engem, és így mentünk fel a második emeleten található hálószobába. A szoba gyönyörű volt és a kilátásról ne is beszéljük. Eszméletlen volt minden. A hely, a pillanat és a személy. A személy volt a legtökéletesebb. Szép lassan hátradőltem az ágyon, majd Harry is rám feküdt. A nyakamat kezdte el puszilgatni, majd fülembe súgva megkérdezte hogy készen állok-e. Én csak bólintottam egyet, majd egy heves csók közepette, férfiasságát érezhettem magamban. Először lassú tempóban kezdtük, de egyre jobban és jobban kívántuk egymást ezért Harry gyorsította tempóját. Boldog vagyok. Harry bármit csinál azzal már mosolyt csal az arcomra. Lángokban tüzelő testét szorosan hozzám simította, én pedig a hátába kapaszkodtam. A mennyben vagyok. Mámori érzés és soha nem gondoltam volna hogy olyan jól érzem majd magam, mint most. Harry lassítani kezdett tempóján, és amikor egy utolsó csókot nyomott ajkaimra, szép lassan mellkasomra helyezte fejét. Szorosan öleltem magamhoz és ő is szorosan bújt hozzám. Nem szóltunk semmit, csak élveztük a csendet. Kócos kis hajtincsei közé túrtam ujjaimat és minden fél percenként puszit hagytam feje búbján. Szólásra nyílt Styles szája.
- Milyen voltam bébi?- kérdezte egy csibész mosoly kíséretével.
- Hát voltál már jobb is.
- Oh igen? És te még mindig csikis vagy?- emelkedett fölém, majd kezeit a derekamhoz helyezte és hosszú ujjaival csiklandozni kezdett. Hatalmasakat sikítottam, de Harry nem engedett. Próbáltam védekezni, de semmi nem állította meg őt.
- Harry kérlek hagyd abba- nevettem hangosabban.
- Voltam már jobb is?
- Harry tudod hogy csak vicceltem.
- Igen tudom, de a szádból szeretném hallani hogy milyen voltam.
- A-a. Tudod te azt.
- Hát jó…- és újra kínozni kezdett.
- Jól van. Oké. Egy vadállat voltál. Most voltál a legjobb, csak hagyd abba- nevettem továbbra is és védekeztem ellene.
- Szóval vadállat. Ez tetszik- mosolyodott el- de szeretném a kódot hallani, amivel békén hagylak. Nem tudtam milyen kódról beszél, ezért csak egy finom és nyelves csókot adtam neki, amire karjai a derekamtól a fejemhez tértek. Hát ez volt akkor a kód. Imádom ezt a bolondot. Vele újra tininek érzem magam, akit nem érdekel semmi és senki, csak a szerelme. Ő újra és újra gyerekkép tesz, de néha azért ügyel rá hogy komoly is legyek. Lassan kiszállt az ágyból és felhúzott magára egy fekete farmert és egy cuki rózsaszín inget, rajta fehér pöttyökkel. Annyira aranyos volt az, az ing, de ő még is dögössé tette. Hosszú, barna tincseit kontyba fogta, ami még mindig a kedvencem és még most is nagyon beindít. Mint kiderült a bőröndöm is itt van, ezért Styles odahozott nekem egy mintás inget egy világos nadrággal és kiegészítőnek hozott egy barna kalapot is. Mióta együtt vagyok vele, egyre jobban átragasztja rám a stílusát, amit nem bánok, hisz imádom ahogy öltözködik. Ahogy odaadta a ruhákat, ő kiment az ajtón, nem mondva semmit hogy hova megy. Felvettem a melltartóm és a bugyimat, majd a gatyát és az inget. A kalap felhelyezése után, kimentem egy kicsit az erkélyre hogy jobban meglessem a kilátást. Hát mit ne mondjak lélegzetelállító volt. A hatalmas hegyek minden oldalról körülvette a hatalmas házat és mindenütt csak a zöld szín pompázott. Fájni kezdett a hasam, vagyis inkább görcsölni. Eszembe jutott az interjú és eszembe jutott az a rengeteg rajongó, aki ki nem állhat engem. Rajongóról jut eszembe, beszélnem kéne Harryvel Lucyről. Gyorsan bementem a szobába, majd le a földszintre. Isteni illatokat éreztem, ezért gondoltam a konyhába fogom megtalálni az én vadállatomat. Ahogy megálltam a hatalmas térségben, azonnal Harryt láttam meg, ahogy sürög-forog a sütő körül.
- Mi készül szívem?
- Egy finom reggeli az én kis vadmacskámnak- nevette el magát, majd egy csókkal üdvözölt.
- Figyelj Hazz. Beszélhetnénk?
- Valami baj van? Csináltam valamit?- váltott arca aggodalmasra.
- Nem dehogy- adtam egy apró puszit- Arról lenne szó, hogy ma, amikor különváltunk, bementem egy 1D-s boltba és ott találkoztam egy hihetetlenül kedves lánnyal, és arra gondoltam, hogy mi lenne ha meglepnénk őt azzal, hogy hátrahívjuk a backstagebe?
- Hát majd megkérdezem Sam-et, de szerintem sima ügy. És honnan tudod majd hogy ki lesz?
- Elmondta hogy melyik ülőhelyen lesz, Lucynek hívják és a barátnőjével lesz. Ja meg megkért engem, hogy kérjelek meg rá, hogy ma a koncerten fehér pólóban, fekete nadrágban és az arany csizmádban legyél. Bevallom nekem is eléggé tetszik ez a szett.
- Rendben van. Úgy is ezt vettem volna fel, szóval semmiség.
Harry az asztalhoz invitált, majd a finom ebédet lerakta a fehér asztalra, majd neki is láttunk a finomságnak.
- Mikor lesz az interjú? Vagy hogy is lesz ez pontosan?
- hát úgy lesz drága kis vadmacska, hogy most szépen megesszük ezt az isteni ebédet- húzta ki magát a büszkeségtől- és elmegyünk a stadionba és ott találkozol Liamékkel is. Majd az interjús hölgy is odajön és majd ott csináljuk meg az interjút. Ezután majd átöltözök és találkozunk Lucyvel, majd koncert és jövünk ide haza és holnap meg díjátadó.
- Rendben.
- Ne izgulj. Fantasztikus leszel, mint mindig- fogta meg a kezem. Pár perc múlva be is fejeztük a finom ebédet, majd magunkhoz vettünk pár cuccot és beszálltunk a fekete kocsiba. Rengeteg rajongót láttunk az utcán, akik rögtön észrevettek és már videózni kezdtek. Ahogy felnéztem twitterre, rögtön tele volt azzal a hírrel hogy én is ott leszek a koncerten és hogy remélik láthatnak egy Klarry csókot. Talán igaza volt Harrynek? Lehet még is tetszeni fogok nekik? Minden esetre a #KlarryKissInTheConcert világtrend megnyugtat engem és táplálja bennem a bátorságot. Megmutattam Harrynek is a trendet és annyit fűzött hozzá hogy ő benne van. Mit is vártam tőle. Látta rajtam hogy megnyugodtam és hogy boldog vagyok, ezért ő is sokkal nyugodtabb lett. Azt a hatalmas sort, ami a stadion előtt állt, már kilométerekről kilehetett szúrni. Ahogy Harry úgy én is eléggé elcsodálkoztam. Nagyon durva volt és az is az volt, hogy rengeteg lányon láttam Klarrys pólókat. Egyre jobban kezdem elhinni, hogy még se utálnak annyira a Directionerek, mint amennyire gondoltam. Ahogy bekanyarodtunk a helyünkre, Hazz kiszállt a kocsiból és miután kisegített engem is, a nyakamba akasztotta a backstage jegyet és kézen fogva vezetett be a hatalmas épületbe. Mindenki akivel összefutottunk, köszönt nekünk, hatalmas mosolyok kíséretében. Végre megérkeztünk az öltözőhöz. Ahogy benyitottunk, a fiúk hatalmas mosolyaival találtam szembe magam.
- Klauuuu! Hát végre újra látlak!- futott oda Lou- Tudod mennyire hiányoztál te bolond?
- Te is hiányoztál Tommo. Hiányoztak a hülye vicceid- öleltem magamhoz.
- Szia Smith!
- Sziaa Payno!
- Te egyre szebb leszel. Nekem aztán vigyázz rá Styles.
- Vigyázok. Elhiheted- kacsintottak egymásra.
- Niall!- tekintettem meg az öltöző másik felén.
- Zenét hallgat, szóval arra várhatsz hogy meghallja- szólt oda Liam.
- Niall Horan James. Told ide a segged, hisz itt van a szerelmed barátnője- kiabált oda Lou, amitől egy kicsit összerándult Ni.
- Klauu hát te már itt is vagy?- adott két puszit- Jó újra látni.
- Téged is Niall. Nagyon rég láttalak skacok és már hiányoztatok.
- Hogy van az én szépségem?- súgta oda Horan.
- Amennyire jól van, annyira hiányzol neki. De hát holnap már ő is itt lesz, szóval újra csókolgathatod.
Niall után, Sophia, Lou, Lotti és még nagyon sokan odajöttek üdvözölni. Egyre jobban közelítettünk az interjú időpontjához. A lányok sikoltozását teljesen átlehetett hallani és ekkor jutott eszembe, amikor mi is ott álltunk Bertával a sorok között és vártuk hogy ezek az őrültek végre kijöjjenek és énekeljenek. Rengeteget beszélgettünk, de Bertán kívül, nagyon hiányzott valaki a bandából. Eleanor. Odamentem Louhoz és kikérdezgettem mi a helyzet. Nagyon örültem neki, amikor elmondta a hírt hogy amikor vége lesz ennek a koncertezésnek, azonnal beszél vele és vissza fogja szerezni. Azt mondta nagyon sok álmatlan éjszakája van, mióta nincsenek együtt. Nagyon határozott volt amikor azt mondta vissza szerzi. Tudtam hogy nekik még lesz jövőjük.
- Bocsánat hogy félbeszakítalak titeket, de készülődnöd kéne, hisz mindjárt itt lesz az interjús hölgy- jött oda Harry.
- Készülődni?
- Igen. Lou kisminkel téged és megcsinálja a hajadat is.
- Ömm…rendben.
- Valami baj van?
- Nincs semmi baj, csak nem vagyok az a sminkes csajszi.
- Tudtad hogy imádom azokat a lányokat, akik természetesek?
- Valahogy éreztem- adtam egy puszit Harry pirosló arcára- de a hajamat viszont megcsinálhatjuk.
- Oké akkor ülj oda a székre és szólok is Lounak. Mit szeretnél, mit csináljon?
- Elég ha csak kivasalja a hajamat.
- Az könnyű. Hol a hajvasaló?
- Hogy mi?
- Majd én kivasalom neked- vette kezébe a forró kütyüt- Luxnak is már rengetegszer kivasaltam.
Nem is mondtam semmit, csak kíváncsian néztem hogy H hogy vasalja a hajamat. Be kell valljam, nagyon ügyes. Ebből a felállásból, eszembe jutott hogy milyen lenne Hazz kivasalt hajjal, de megegyeztünk hogy egy nap kivasalhatom majd neki a haját. Már csak pár tincs volt hátra, mikor megérkezett egy 20 év körüli lány. Gondolom ő fogja velünk csinálni az interjút. Amikor belépett, hatalmas mosollyal mutatkoztunk be egymásnak, majd azt mondta hogy nyugodtan fejezzük be amit elkezdtünk, addig ő előkészül. Harry gyorsan végig húzta utoljára a hajvasalót majd kikapcsolta az és letette a tükör előtti polcra.
- Szóval akkor kezdjük ott hogy egy kicsit mesélj a múltadról- ültünk le, majd felém fordult Kate.
- Rendben- válaszoltam hatalmas mosollyal- hát mit is meséljek. Magyarországon, egy kis városban születtem, Kiskunfélegyházán. Nagyon szerettem ott élni, de valamiért a szívem idehúzott Angliába. Itt akartam élni, dolgozni és itt is szeretnék majd családot alapítani- az utolsó mondatnál Harry megfogta a kezemet és egy hatalmas mosolyt küldött felém- Nem titok, hogy hatalmas Directioner voltam és még tulajdonképpen most is az vagyok. Amikor Harry bejött a boltba nem akartam hinni a szememnek és nem akartam felfogni hogy ez velem történik meg. Már nagyon régóta szeretem a fiúkat és amit Hazz is tud, hogy a Story Of My Life tett engem rajongóvá.
- Milyen érzés, hogy akiért eddig rajongtál és csak képeken láttad, most téged ölelget csókolgat, és ha megkérdezik ki a barátnője, a te nevedet mondja?
- Felbecsülhetetlen érzés. Álmomban sem mertem volna ezt gondolni, hogy egyszer a kedvencemtől fogom azt hallani hogy szeret engem. Rengeteg lány van a világon és rengetegen rajongnak Harryért, de ő még is engem választott, ami a mai napig is hihetetlen. Gyakran van olyan hogy reggel amikor felkelek és meglátom magam mellett Harryt, megijedek és szinte már sírnék. Hihetetlen hogy akiért mindig is oda voltam, viszonozza azt az érzést, amit én érzek iránta.
- Hát ezt elhiszem. És Harry te mit érzel most?
- Hogy mit érzek most? Azt érzem hogy szerelmes vagyok. Sőt több. Többet érzek szerelemnél. Sohasem gondoltam hogy valakit annyira szeretni fogok mint őt- biccentette felém a fejét- Klau egy olyan Harryt hoz ki belőlem, akit nem gondoltam volna hogy létezik. Amikor beléptem abba a bizonyos boltba és megláttam abban a kis egyenruhában, valami megfogott benne. Már akkor láttam rajta, hogy ő más mint a többi lány. Az meg hogy Directioner, nem riasztott el. Sőt jobban vonzott hozzá. Valahogy mindig is éreztem a szívem mélyén, hogy a barátnőm egy fan lesz. A mi fanunk.
- Ez nagyon aranyos. Olyan fura, mert ahogy elnézlek titeket, teljesen olyanok vagytok mint két tojás. Nagyon hasonlítotok egymásra, mint külsőleg, mint belsőleg. És nagyon tetszik hogy sokszor összeöltöztök. Nagyon sokan mondják Klau, hogy megváltoztattad Harryt. Szerinted ez tényleg így van?
- Szerintem én nem változtattam meg. Szerintem Styles ilyen. Ő ilyen ember csak eddig nem mutatta ki, mert szerintem félt a szerelemtől. Vagy is én ezt gondolom. Ma találkoztam egy nagyon kedves lánnyal, Lucyvel, aki azt mondta nekem, hogy mióta Harry velem együtt van, sokkal boldogabbnak látja és a színpadon is nagyon pörög. Igazából nem tudom hogy megváltoztattam-e Styles, mivel nem ismertem őt a kapcsolatunk előtt.
- Harry? Te mit gondolsz erről?
- Ugyan azt, amit Smith. Sosem mertem elmondani, de igen féltem a szerelemtől. Nem is tudom. Féltem hogy valakibe nagyon beleszeretek és a végén elhagy engem. De aztán jött Klau és benne érzem azt, hogy ezt nem tenné meg velem. Csak ha nyomós oka lenne rá.
- És Harry neked mi tetszett meg Klauban?
- Ezt nagyon nem lehet elmondani. Mindene nagyon megfogott benne. Éreztem hogy ő valamivel másabb, mint a többi lány. Imádom a mosolyát és nagyon sokszor rátud venni vele bármire. Amikor megismertem őt, azután nagyon sokat beszélgettünk és észrevettem rajta, hogy teljesen olyan lány mint amilyet én keresek. Művész lélek, de azért ha kell gyerek is tud lenni. Klaudia nagyon erős, hisz mint mindig rengeteg bántást kap a rajongóktól, de ő ezt elviseli, miattam és ez nekem nagyon sokat jelent. A legtöbb barátnőm már 1 hónap után feladta, de Klau még mindig itt van mellettem és nem enged el, ahogy én se őt.
- Ez aranyos. Klau szerintem tőled meg se kell kérdeznem hogy mi tetszett meg Hazzban, de az viszont nagyon érdekel hogy, hogy bírod a rajongók támadását. Ki segít ezen átvészelni?
- Hát az igazat megvallva, nagyon rosszul esnek. Hisz ugyan olyan lány vagyok mint ők, csak egy hatalmas nagy szerencsém volt. Megértem én hogy féltik Harryt, de én is nagyon féltem őt. Ígérem nekik hogy nagyon fogok Harryre vigyázni. Én is Directioner vagyok és tudom mit éreznek, hisz én sem repestem az örömtől, amikor Harryt megláttam egy lánnyal. De aztán rájöttem, hogy ha Harold boldog, akkor el kell fogadnom. Most ugyan ez van nálam is. A rajongóknak most ugyan ezt kéne csinálniuk. Persze megértem hogy nem lehetek mindenkinek szimpatikus, de amíg nem ismernek meg engem szemtől szembe, addig ne mondjanak rólam rosszakat, hisz én se teszem ezt velük. Szerintem bele kéne gondolniuk az én helyzetembe is, hogy ez mennyire fájhat. Ezen az egészen meg Harry és a barátaim segítenek. Eleanorral is remek barátságba maradtuk és ő is adott pár tanácsot, hisz ő ez 2 évig viselte. Aztán ott vannak az egyetemista barátaim is. És persze a családom.
- Amit mondtál, abban teljes mértékben egyet értek. És esetleg a jövőre nézve, van valami tervetek?
- Csak annyi hogy velem maradjon ez a gyönyörűség. Semmi más- válaszolt azonnal Harry.
- Jól mondod édesem- adtam neki egy puszit puha ajkaira.
- Hát nagyon szépen köszönöm ezt a remek interjút. Esetleg valamit üzentek a rajongóknak?
- Szerintem mind a kettőnk nevében mondhatom, hogy azt üzenjük hogy nagyon szeretjük őket és Klauval majd lesz egy meglepetésünk a számukra.
Hogy mi? milyen meglepetés? Nem tudtam miről beszél Harold, de ahogy elköszöntük Katetől, már el is tűnt. Amíg ő nem került elő, Sophiával beszélgettem, róla és Liamről. Nagyon erősen gondolkodnak az eljegyzésen, de még nem 100%-ig biztosak benne. Igazából szerintem nem lenne semmi gond. Nagyon régóta együtt vannak és imádják egymást. Az ajtó nyílását hallottam és ahogy hátra néztem, megtekintettem Samet és ŐT. Fura volt Hazz arca. Olyan letört és csalódott. Odahajolt hozzám és azt mondta a folyosón találkozunk. Fél óra volt a koncertig, ezért ahogy látom Hazz betartotta az ígéretét. Lucy nagyon boldog lesz ha meglátja a szettét. Tényleg. Hát Lucy! Vajon vele lehet valami?
- Beszéltem Sammel- csukta be H maga mögött az ajtót.
- És?
- Nem engedte meg, de van egy tervem- nyomott neki a falnak.
- Az a terved hogy lesmárolsz?
- Az is nagyon tetszene, de most Lucyről van szó. Ne légy önző- viccelődött.
- Nagyon vicces Styles. Na halljam mi a terved?
- Félsz a rajongók közé menni?
- Hát nem is tudom. Annyira azért nem.
- Megnéztem hol van az a hely ahol a lány ül és közel van a lépcsőhöz. Annyi lenne, hogy veled mennék arra a kilátós izére, te lemennél hozzá felhívnád és együtt lejövünk egy csöndes helyre. Fél óra alatt beszélgetünk, egy kicsit majd visszakíséred és visszajössz hozzám és majd a koncerten teljesítünk egy világtrendet- kacsintott rám.
- Rendben. Akkor indulhatunk.
- Kaphatok egy bátorító csókot?
- Majd kapsz a koncert előtt- kacsintottam neki vissza. Kézen fogva mentünk fel a legfelső emeletre, majd ahogy megláttam azt a brutális tömeget, görcsbe rándult a hasam és a lábam lefagyott.
- Félek Hazz. Félek hogy bántani fognak.
- Nem fognak, mert én itt vagyok. Itt van ez a kardigán, vedd fel, meg ezt a napszemüveget is és ott van a lány, hívd ide. Tudom hogy menni fog.
Nem is mondtam semmit, csak felvettem a cuccokat amit H adott, majd pár lépést tettem előre. A lányért csinálom, hogy az álma váljon valóra és ha ehhez az kell hogy bántsanak, megteszem. Ráléptem az első lépcsőfokra, de semmi. Lehet nem fognak észrevenni? Egyre lentebb és lentebb kerültem, majd megpillantottam egy ismerős felsőt.
- Lucy?- fogtam meg a vállát.
- Jézusom te Klaudia vagy!- kiáltott fel és a körülötte lévő lányok kiszúrtak. Gyorsan megfogtam a karját és a barátnőéjét és futni kezdtünk. A lányok is futni kezdtek utánunk. Ahogy felértem a folyosóra, odakiabáltam Hazznak hogy fusson és szót is fogadott. Gyorsan bementünk egy olyan részre, amit már őrök védtek és visszaküldték a lányokat a helyükre.
Lucy és barátnője sikoltozni kezdtek, amikor meglátták Harryt és amikor kihívtuk a többieket is, majdnem elájultak. Hatalmasat nevetgéltek, ölelkeztek és rengeteg képet csináltak. A végén odajöttek hozzám is a lányok és megköszönték hogy találkozhattak velük. Lucy odaadta a pólót is, egy aprócska üzenettel, majd elköszöntek mind a ketten és visszamentek a helyükre. Kinyitottam a kis borítékot és ez állt benne:
„ Remek csaj vagy Klau és kívánom hogy ezt mindenki tudja meg. Hatalmas szíved van és nagyon köszönöm hogy bemutattál a srácoknak. Ezzel egy álmom vált valóra. Azt is kívánom hogy örökre olyan boldog legyél, amilyen most én vagyok. Remélem még találkozhatok veled a jövőben. Köszönök mindent, Lucy.
Ps: Ezt a levelet most írtam neked. Szóval nézd el nekem a csúnya írásom.”
Istenem de édes ez a lány. Én is ugyanezeket kívánom neki. És rá is igaz hogy hatalmas szíve van. Ezt a levelet, tuti hogy megőrzöm.
- Tetszik?
- Nagyon. Esküszöm hogy mindig ott lesz velem ez a levél. Ha elfog veszni, nekem annyi. Hatalmas szíve van a csajszinak.
- De nem akkora, mint neked- adott puszit homlokomra- Na de kezdődik a koncert, szóval kéne az a bátorító puszi. Nem is mondtam semmit, csak ajkaimat az övére tapasztottam és hagytam hagy vezessen.
- Koncerten látjuk egymást. Szurkolj kincsem. Szia!
- Szia szerelmem!
Mielőtt még kimentünk volna a koncertre, volt még negyed óránk. Gyorsan felnéztem Twiterre. Tele volt az egész Twitter hogy Harry és én szakítottunk és tele volt képekkel és egy cikkel. Gyorsan rámentem a cikk linkjére és megnéztem milyen butaságot találtak ki.
Külön utakon?
Ezerrel indultak el reggel a pletykák, amikor Klaudia Smitht, kedvese, Harry Styles nélkül kapták lencsevégre, Harry pedig a fanokkal készített képet, egyedül. Az eddig sülve, főlve együtt látott sztárpár mindkét tagja, most magányosan sétálgatott LA utcáin. Elindult a találgatás, hogy vajon már hamarabb szakítottak és Klaudia Harry után jött, hogy még megmenthesse a kapcsolatukat. Állítólag a mai koncerten Klaudia is ott lesz és ez is még nagyobb ok arra, hogy Klau visszaszerezze szerelmét. De Harry felől már lehet mindennek vége? Klaudia egyik barátnője erősítette meg nekünk, hogy kapcsolatuknak vége, de az okot az már nem mondta el nekünk. Vajon mi történhetett a két szerelmes között, hogy kapcsolatuk végét jelenti? Nem tudjuk, de hátha a mai koncerten kiderül.
Hogy ez mekkora baromság. Még hogy egy barátnőm erősítette meg. Még is mit képzelnek magukról? Azonnal kiakartam írni, hogy semmi baj sincs, de a telefonom azonnal lemerült.
Lottie, Lou és Sophia odajött mellém és együtt indultunk el a koncertre.  Egy testőr segítségével mentünk be a kifutó melletti, hatalmas részre. Megkérdeztem Lottiet hogy miért ide jöttünk és azt mondta néha a színpad mellett is szoktak állni, de most még Hazz is különösen kérte. A beszélgetésünket a lányok reakciója szakította félbe, amikor kijöttek a hatalmas füst mögül a srácaink. Ahogy elnéztem a stadiont, nagy örömömre észrevettek 1-2 plakátot, amin rajta volt hogy „Klarry Is Real”, különböző kiegészítésekkel. De természetesen rengetek Larrys táblát is láttam, rengetek meleg zászló kíséretével. A Little Things következett, és az egész csarnok kék-fehér foltokba borult. Hazz odaült hozzám a színpad szélére, majd amikor az ő része következett, előrehajolt, mélyen a szemembe nézett és úgy énekelt. A kivetítőn az egészet vették, majd mielőtt vége lett volna az egész dalnak, egy hatalmas csókot lehelt ajkaimra, majd az egész stadion sikoltozásban tört ki.

 Sziasztok! Úgy volt hogy befejezem a blogot és csak magamnak, az írására marad meg, de nem hagyhatlak itt titeket! Úgy döntöttem hogy folytatom a blogot, de kérlek értsétek meg, hogy rengeteg időm megy el a tanulással, hisz most kezdtem a gimnáziumot, ami nem vicc. Ahogy csak tudok sietek majd írni, de ehhez kedv is kell, ha jó fejezetet akartok olvasni. Ezért nagyon szépen megkérlek titeket, legyetek türelemmel a fejezetekkel. Styles és Smith nagyon szeret titeket és örömmel hírdetem, hogy Klarry visszatért.
Love ya'
KlauS x. 



4 megjegyzés:

  1. Úristen hajnali 3-ig olvastam a blogot és .... *w* imádom kérlek hamar hozd a kövit mert elvonási tüneteim vannak. Csak tudni akarom mi történik *.* annyira jó soha nem olvastam még blogot és eddig nem is voltam hű de nagy directioner de miattad beléjük szerettem ;) köszönöm C: még ha tudom hogy csak kitalált akkor is annyira beletudom élni magam és ez csodálatos érzés *.* Így tovább folytasd kérlek mert már nem bírom tovább hogy nem tudom mi történik. Csodálatos a történet és párszor el is sírtam magam rajta :'C Imádom. Teljes szívemből megszerettem a fiúkat a blogod miatt. Köszönöm. Remélem hamar hozol folytatást C:

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Úristen el sem hiszem*-* Nagyon örülök hogy ennyire tetszik és annak is hogy nagy Directioner lettél a blogom miatt. Negtisztelő hogy ennyire szereted. Blogom ennyi közül és hajnali 3ig olvastad? Jesszus...:o
      Próbálok sietni és Vasárnap már lehet ki is rakom az új részt^^
      Imáflak titeket és én köszönöm❤

      Törlés
  2. Úristen már nagyon nagyon nagyon várom az új részt :D :) C: <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm és ezen a héten jön is a kövi!*-*❤❤❤

      Törlés