27.fejezet: Váratlan vallomás

A hét nagyon lassan telt el. Miután beszéltem telefonon Harryvel, már nem hív engem. Bármennyire is furán hangzik, de hiányzik hogy amikor ránézek a telefonra, az ő nevét látom. Tudom hogy én kértem hogy ne hívjon, de már a szívem mélyén megbántam. Az egész hét nagyon fárasztó volt és örülök hogy péntek van. Végre lazíthatok. Gyorsan kiszálltam az ágyból, amikor megláttam hogy dél van. Lesiettem a konyhába és az asztalon ott gőzölgött a finom kávé. Berta gondolt rám. Mivel neki öt napos a suli, ő most épp tanul valami új okosságot. Mivel lassan már ebédelnem kéne, biztos meghozták az újságot is. Kinyitottam az ajtót és kisétáltam a postaládához. Valami fura zajt hallottam. A másik oldalon lévő háznál, van egy hatalmas bokor és ott mozog valami. Biztos valami kóbor kutya. Vagyis azt hittem. Mielőtt becsuktam volna az ajtót, megláttam hogy egy paparazzi ugrott ki a bokor mögül. Remek. A jövő heti újságban már benne is leszek. Leültem az asztalhoz és olvasgatni kezdtem. Közben egyszer-kétszer beleszürcsöltem a kávémba, de aztán folytattam az olvasást.

Amikor a következő oldalra lapoztam, egy név szúrta ki a szememet. „One Direction”

Csak arról volt szó hogy mostanában milyen eseményeken vesznek részt. Ma lesz nekik egy interjújuk. Már most érzem hogy Harryre rá fogják zúdítani az összes kérdést, ami hozzám kapcsolódik. Meg kell néznem. Meg kell néznem hogy van és látnom kell hogy mit érez. Összehajtom az újságot, majd a pultra teszem. Felmegyek az emeletre és felöltözöm. Épp amikor már a felsőmet húztam fel, akkor kezdett el csörögni a telefonom. A szívem mélyén reménykedtem hogy Harry az, de nem. Ash nevét láttam meg a kijelzőn.

- Szia- szóltam bele halk hangon.

- Jó reggelt álomszuszék. Hogy-vagy?

- Köszönöm jól. És te? Mit csinálsz?

- Most semmit. Épp ezért is gondoltam arra, hogy elvinnélek ebédelni. Van kedved?

- Hát nem is tudom- lassan kezdődik az interjú és ahogy mondtam megszeretném nézni- még be kell pakolnom estére, meg nem is vagyok éhes.

- Ajj tényleg…te ma este mész haza. Akkor mit szólsz, ha vacsora lenne?

Sokáig gondolkoztam. Vajon elmenjek vele? Hisz ez csak egy baráti vacsora. Semmi több.

- Rendben. De akkor 10-re haza hozol- nevettem fel.

- Értettem főnök asszony. 7-re ott leszek. Szia.

- Helló- tettem le a telefonomat. Igazából már rég bepakoltam, csak nem akartam elmondani Ashtonnak hogy Harryt akarom látni. Tuti ne engedte volna meg. Megfogtam a bőröndömet és levittem az ajtóhoz. Végül is egy kis időt spóroltam vele hogy most lehoztam. Bekapcsoltam a televíziót, majd a konyhában beraktam egy kis pattogatott kukoricát. Már csak 10 perc és kezdődik. Jól teszem én hogy megnézem őt? Igen. Jól döntök. Látnom kell őt. Mire visszaérek a konyhából a popcornnal, egy fiatal nő már köszönti is a nézőket. El sem hiszem hogy ezt teszem. Egy kicsit mesélt a fiúkról és beszámolt hogy milyen tervek várnak rájuk. Mikor végzett a bevezetéssel, a kamera a fiúkra irányult. Uram isten. Ott van. A gyomrom hatalmas görcsbe állt és a szívem szinte a torkomban dobogott. A fiúk vigyorogva köszöntötték a rajongóikat, de Harry nem mosolygott. Megfájdul a szívem hogy így kell látnom őt.

- Nos fiúk! Hamarosan vége van a turnénak és következnek az ünnepek. Hogy tervezitek el a szüneteteket? Mit fogtok csinálni?- tette fel első kérdését a fiatal, szőke lány.

- Természetesen a családdal és a barátokkal fogjuk megünnepelni a sok ünnepet. Nagyon várjuk a szünetet, hisz ez az év is nagyon lefárasztott minket és ránk fér már egy kis pihenés. Természetesen a szünetben is fogunk találkozni a srácokkal és úgy terveztük hogy a szilvesztert is együtt töltjük- szólalt meg Liam.

- És te Harry? Nagyon híres vagy arról, hogy még szünetekben is Amerikában szoktál lenni. Most is ezt tervezed?

Szegény Harold. Alig bír megszólalni és ez a nő még direkt rátesz egy lapáttal hogy őt kérdezgeti.

- Nem- köszörülte meg a torkát- Most csak is Angliában leszek a családommal és az ismerősökkel. Nagyon sok elintézni valóm van otthon és ezt most el szeretném intézni.

- Niall? Neked mik a terveid?

Ber manója elmondta hogy ő is otthonra tervezte a szünetet, majd Tommo is megismételte az előtte szólókat. Ezután áttértek az új albumra és arról kezdték el őket kérdezgetni. A fiúk elmondták hogy szerintük ez az album most teljesen más mint az eddigiek. Sokkal felnőttesebb hangzása van és ebben az albumban van a legtöbb munkájuk. Nagyon örülnek neki hogy a rajongóknak is nagyon tetszik az új album és annak is örülnek hogy már a listák elején van több mint 40 országban is. Azt is elmesélték melyik száma kedvencük az új albumról. Liamnek a Long Way Down, Louisnak a Love You Goodby, Niallnek a Temporary Fix és végül Harrynek az If I Could Fly. A fiatal lány mint ha a gondolatimba olvasna, mert megkérdezte a fiúktól hogy miért pont ezek. Nagyon jó érveket mondtak. De most jön Harry.

- Ezt a számot te írtad Harry igaz? Miért pont ez a kedvenced? Hogy jött létre ez a dal?

Ismét megköszörülte a torkát. Mindig ezt szokta. Látom rajta hogy próbál erős lenni, de én észreveszem hogy össze van törve. Miattam.

- Igen én írtam- nagy levegőt vesz, majd folytatja- Ez a dal számomra más, mint az eddigi számaink. Benne van minden érzelmem és ebben segítségemre volt egy személy is. Ha az a személy nem lett volna, akkor lehet hogy ez a szám most nem lenne- Várjunk csak…hogy mi?- Azt hiszem nem árt ha tudják a rajongóink hogy ez a szám azért különbözik a többitől, mert ez címezve van. Ezt a számot egy csodálatos személynek címeztem, de ezt ő nem tudja, egészen máig- Ismét nagy levegőt vesz, beletúr a hosszú tincsei közé és folytatja- Nagy változásokon mentem át az elmúlt hónapokban és ezt annak a személynek köszönhetem. Természetesen ezt a változást jó értelembe kell érteni. Nagyon sok mindent tanulhattam ettől a személytől és ezt innen köszönöm neki. Ez a dal, az én köszönetnyilvánításom. Hisz ő boldoggá tett engem és úgy gondoltam én ezt egy dallal köszönöm meg neki. Ami csak neki szól. Senki másnak.

- Ha jól sejtem ez a személy Klaudia?- a szívem hevesebben kezdett dobogni, mint eddig és levegőmet visszafojtva várom a választ. Styles szeme könnyes. Édes istenem. Az én szemem is homályosodni kezd, és érzem ahogy a sós és hideg könny kicsordul a szememből, majd végiggördül hideg arcomon.

- Igen- jelenti ki határozottan én pedig teljesen lefagytam. Nem hiszem el. Harry egy számot írt rólam. Egy olyan számot, ami nyilvánosságra is kerül.

- Ha már Klaudiánál tartunk, most mi van köztetek?- komolyan ilyen pofátlan ez a nő? Nem látja hogy Harry alig bír megszólalni?- Eddig mindenhol együtt láttak titeket és olyanok voltatok, mint egy tökéletes álompár. Harry nem szólal meg és kínos csend lett a teremben. A fiúk arcán is látszik hogy nem tetszik nekik, amit most az a fiatal lányka művel.

- Szerintem ez csak rájuk tartozik- szólal meg végül Niall, amit innen is köszönök neki. Harry megtörli a szemeit, majd egy hosszú csönd után újra kezdik az interjút. Én nem bírom tovább. Kikapcsoltam a TV-t, majd kezeim közé temettem az arcomat. Miért fáj? Annyira fáj és annyira szeretem. Azt szeretném, ha most itt lenne és megölelne. Semmi mást nem akarok. Hiányzik nekem Styles. Nem hallok semmit a házban az én zokogásomon kívül. Teljesen egyedül vagyok. Valamit meg kell tennem. Letörlöm a könnyeket és magamhoz veszem a telefonomat. Rányomok egy ismerős számra és várom hogy beleszóljanak. Sokáig csörög a telefonom és amikor már majdnem úgy döntök hogy rányomok a piros gombra, visszarántom a fülemhez.

- Klau?

- Szia Harry- el se hiszem hogy ezt tettem. Bolond vagyok az biztos.

- El sem hiszem hogy felhívtál- nyelt egy nagyot.

- Én sem- próbálok mosolyogni, ami nem nagyon sikerült.

- Hogy-hogy felhívtál? Valami baj van?

- Nem. Nincs semmi baj. Néztem az interjút. Ami most volt.

- Komolyan?- csuklott el a hangja- Az…Az egészet?

- Nem az egészet. Miután Niall mondta hogy ránk tartozik hogy mi van velünk, kikapcsoltam.

- Klau…annyira sajnálom.

- Tudom- sóhajtottam fel- és köszönöm.

- Mit?

- A dalt. Gyönyörű lett és imádom.

- Te adtad az ihletet…ezért lett gyönyörű.

- Miért nem mondtad el nekem?

- Mert meglepetésnek akartam. De most jobbnak éreztem, hogy ha elmondom. Azt akartam, hogy tudja mindenki hogy azt a számot csak is nekem írtam. Mert szeretlek- súgta az utolsó mondatot.

- Mikor lesz vége a turnénak?

- Már csak pár hét…alig várom hogy vége legyen.

- Miért? Azt hittem szereted ezt csinálni…- csodálkoztam el szavain.

- Persze hogy imádom. De azért várom, mert azt mondta hogy turné után megbeszéljük a dolgokat.

- Harry…

- Ne mondj semmit. Helyre fogom hozni amit elrontottam. Nem hagyom hogy elveszítselek szerelmem.

- Most le kell tennem- éreztem nem bírom már sírás nélkül.

- Köszönöm hogy felhívtál, mert erőt adtál most nekem.

- Szia Styles.

- Szia Smith.

Olyan jó volt hallani. Végre hallhattam újra a hangát. El sem hiszem. Annyira hiányzik. Azt mondta pár hét. Vajon annyi idő alatt sikerül megbocsájtanom neki? Nagyon szeretném, mert szeretem. De újra és újra megjelenik az a rohadt kép. A csöngő hangja hoz vissza a való életbe. 4 óra. Vajon ki lehet az? Hisz Bertának van saját kulcsa. Amikor kinyitom az ajtót, hatalmas mosolyra húzódik a szám.

- Mi történt Klau? Mi a baj?- már el is felejtettem hogy sírtam.

- Semmi baj Ash. Csak kicsit…hagyjuk is. Hogy-hogy itt vagy?

- Hát gondoltam feldobom egy kicsit az utolsó napodat mielőtt haza mész- mosolyodott el.

- De hát nem úgy volt hogy 7-re jössz?- intettem be. Eléggé hideg van oda kint.

- De...de kitaláltam egy remek ötletet. Tudsz korizni?

- Miben mesterkedsz?

- Hát a napokban nyílt meg a kori pálya…arra gondoltam elviszlek.

- Hát nem is tudom- dörzsöltem meg fejemet.

- Sajnálattal közlöm, de ez parancs.

Játékosan beleütöttem a vállába, mire megjátszotta, hogy mennyire fájt neki. Végül belementem. Rám fér egy kis kikapcsolódás és tudom hogy csak segíteni akar. Remek barát és nagyon rendes tőle hogy még a szabad idejét is velem tölti. Gyorsan elkészültem, majd felvettem a kabátomat, a fejemre felhúztam egy sapkát és a nyakam köré pedig egy sálat tekertem. Beültünk a meleg autóba és elfordította benne a kulcsot. Épp hogy elindultunk, de ismét csörgött a telefonom. Barátnőm az.

- Hol a fészkes fenébe vagy te leány?

- Ashtonnal vagyok nyugi. Majd csak este érek haza.

- Ja hát akkor nem is zavarlak. Csak azt akartam még megkérdezni hogy este kivihetlek a reptérre?

- Már Ash felajánlotta hogy elvisz.

- Hékás. Oda én viszlek. Mond meg neki szépen hogy én leszek a sofőröd.

Hangosan felnevettem, majd amikor megígértem neki hogy átadom az üzenetét, elköszöntünk, majd letettem a telefont. Elmondtam a sofőrnek hogy nem kell este kivinnie. Persze erősködött hogy ő volt az első, de aztán beadta a derekát. Gyönyörű London kivilágítva. Mindenhol csak a kék fények világítanak és néhol egy kis arany színt is belecsempésztek. A jégpálya parkolójához értünk. Ahogy kiléptem a hideg levegőre, azonnal felhúztam a kesztyűmet is. Oda mentünk a kis bódéhoz, ahol egy fiatal lány köszöntött minket. Kikértük a korcsolyákat, majd amikor felvettük, neki vágtunk a jégnek. Ashton lépett fel elsőnek a jégre, majd odanyújtotta a kezét és segített nekem. Ahogy ráléptem a csúszós jégre, azonnal el is estem volna, ha Ash nem fog meg.

- Minden rendben?- aggodalmas arccal nézett rám.

- Persze- nevettem fel- mondtam hogy rég korcsolyáztam.

- Na akkor add a kezed és segítek.

Szorosan kapaszkodtam Ashtonba, de úgy látom nem volt jó ötlet. Ismét felbuktam a saját lábamba, de ezúttal őt is a földre húztam. Mind ketten szinte már sírtunk a nevetéstől. Gyorsan felálltunk és folytattuk tovább. A végére már nagyon ügyesen belejöttem. Ash meghívott egy forró teára, ezért visszaadtuk a korcsolyákat, felvettük a meleg cipőnket, majd egy kis aranyos bódéhoz mentünk. Kikértük a teákat, majd egy sétát tettünk, amíg megittuk a forró folyadékot. Rengeteget beszélgettünk és nevetgéltünk. Végre annyi szörnyű nap után, mondhatom hogy egy jó napom is volt. Beültünk a kocsiba, majd egy otthonos kis étteremhez mentük. Felvették a rendelésünket, majd percek alatt ki is hozták nekünk. Nagyon éhes voltam. Úgy tömtem magamba a spagettit, mint ha napokig nem ettem volna. Hosszas veszekedés után, hagytam hogy Ashton fizesse az eszméletlen vacsorát. Amikor az órára néztem, azt vettem észre hogy 2 órán belül a reptéren kell lennem. Beszálltunk ismét a hatalmas autóba, majd haza fele siettünk. Most is rengeteget nevettünk.

- Köszönöm Ashton.

- Máskor is kifizetem a vacsorát. Csak szólj.

- Ne hülyéskedj- löktem meg ismét- azt köszönöm hogy itt vagy velem és segítesz átvészelni ezt a nehéz időszakot.

- Nem kell megköszönnöd te buta. Fontos vagy nekem és nem szeretnélek boldogtalannak látni. Igyekezni fogok hogy most már minden nap olyan legyél, mint ma.

Hálásan bólintok egyet, majd a hideg üvegnek támasztom a fejemet. Pár perc múlva, újra Ash hangját hallom.

- Itt is vagyunk- állítja le a kocsi motorját.

Az izmos barátom kiszáll a kocsiból, majd kinyitja az ajtómat. Már megint kezdi a hülyéskedést. Megfogja a kezemet és kisegít engem, mint ha én lennék Anglia hercegnője. Az ajtó elé kísér és látom hogy a nappaliban ég a villany. Berta biztos már nagyon vár. Belehelyezem a kulcsot a zárba, majd Ashtonoz fordulok.

- Nagyon szépen köszönök mindent. Nem tudom  hogy háláljam meg. Nagyon fogsz hiányozni- öleltem meg.

- Nem kell megköszönnöd. Örülök hogy boldoggá tehettelek. Remélem így lesz most már minden nap- ölel szorosan magához.

- Hát akkor jó éjt és vigyázz magadra- adtam egy puszit az arcára, majd a kilincshez nyúltam.

- Klau várj!- fogta meg a kezemet- Valamit elfelejtettem.

Nem értettem semmit, de amikor maga felé fordított, átölelte a derekam és a szemembe nézett. Lassan közeledni kezdett felém és tudtam hogy mire készül. Meg akar csókolni. Mire visszatérek a gondolataimból azt veszem észre hogy túl közel van a szája és érzem a forró leheletét a saját ajkamon.

- Ashton ezt ne…kérlek- lököm el lassan magamtól.

- Sajnálom…azt hittem hogy...azt hittem te is szeretnéd.

- Még is mi volt ez?- vontam kérdőre.

- Ne haragudj, de…- hallgatott el, majd a hajába túrt.

- De?

- Klau én nem bírom tovább. Én már többet érzek mint barátság. Amikor először megláttalak, akkor elbűvöltél, de miután megtudtam hogy Harry a barátod, tudtam hogy nem rúghatok labdába vele. Megpróbáltam csak barátkozni veled, de nem ment. Klau én beléd szerettem.

Nem ez nem lehet. Ez nem történhet meg velem. Mit mondja neki? Az igazat kell. Meg fogom bántani. De sajnos őszintének kell lennem, még ha fáj is neki.

- Nézd. Egy remek fiú vagy, de én Harryt szeretem. Nem tudtam még túllépni rajta és azt érzem nem is fogok. Érzem azt, hogy meg tudok majd neki bocsájtani. Meg ő is megérdemli hogy elmagyarázza hogy is volt az a dolog, ami miatt most itt tartunk. Sajnálom.

- Tudhattam volna. Ne haragudj rám. Szerencsés srác az a barom.

- Ashton kérlek…

- Jó bocsánat. Vigyázz magadra.

- Szia.

Mielőtt még beszállt volna a kocsiba, visszanézett és láttam a fájdalmat a szemeiben. Megbántottam. Nem akartam, de muszáj volt őszintének lennem. Benyitottam a házunkba és Bertát láttam meg először.

- Na szervusz te kis csavargó- ölelt meg mosolyogva.

- Szia- dobtam le a táskámat a cipős szekrényre.

- Hékás mi a baj?

- Semmi.

- Ne nézz hülyének Klau. Ismerlek már évek óta és látom hogy van valami.

- Ashton. Ashton szerelmet vallat nekem és ha nem állítottam volna le, megcsókolt volna.

- Hogy mi? És miért nem hagytad hogy megcsókoljon?

- Ez meg milyen kérdés? Ber és szeretem Harryt. Nem tudnám megtenni ezt vele.

- Ja mert ő megteheti…

- Tudod mit? Ehhez most nincs kedvem. Inkább induljunk el a reptérre, mert itthon fogok maradni. Gyorsan magamhoz kaptam a cuccokat, majd beraktam a kocsi csomagtartójába.

- Mi van Niallel? Beszéltetek?- töröm meg a csendet.

- Igen beszéltünk. Holnap hazajön és egész hétvégén együtt leszünk.

- Ez remek hír- mosolyogtam barátnőmre és remélem nem látta hogy erőltettem.

- Kérdeztem őt Harryről is…hogy, hogy van- a szívem hevesebben kezd dobogni a neve hallatán- ma volt egy interjújuk, amiben te rólad is szó volt.

- Tudom…megnéztem az interjút.

- Komolyan?- bólintottam, majd folytatta- Na és amikor rákérdeztek hogy mi van veletek, Ni drágám közbeszólt hogy ez rátok tartozik. Harry utána teljesen ki volt. De azt mondta a manóm, hogy mikor visszatért valami telefonálásból, sokkal jobb volt a kedve. Fura nem?

- Ömm…igen…fura.

- Tudom hogy felhívtad. Miért?

- Berta könyörgöm egy napra hanyagoljuk már Harryt. Épp elég, ami most Ashtonnal is történt. Nem akarok még Harryvel is foglalkozni. Egy kis nyugira vágyom könyörgöm.

- Jól van nem kell leharapni a fejemet.

- Ajj…ne haragudj csak már fáradt vagyok és itt van most Ashton is meg Harry is és ahh…felfordult az egész életem.

- Semmi baj. Már itt is vagyunk- állt le egy közeli parkolóban. Kiszedtük a csomagjaimat, majd elkísért az ajtóig. Könnyes búcsút vettük egymástól, majd bementem a hatalmas épületbe. Akkora tömeg van hogy az hihetetlen. Vajon már most hazamegy mindenki hogy biztosan hazaérjenek az ünnepekre? De hát addig még van bő egy hónap. Nem érdekes. Gyorsan becsekkoltam, majd feladtam a bőröndömet és leültem a várakozó terembe. Még van fél órám felszállásig. Most mit csináljak? Igazából van egy ötletem, de tudom hogy meg fogom bánni. Rámentem Harry nevére, majd tárcsázni kezdtem. Csak csöng…csöng és csöng. Nem veszi fel. Lehet koncertjük van? Gyorsan kinyomtam a telefonomat és már meg is bántam hogy felhívtam. Talán még se kellett volna. Mielőtt becsúsztattam volna a zsebembe, rezegni kezdett. Harry az. Istenem mit csináljak? Olyan hülye vagyok. Minek hívtam fel? Fel kell vennem. Hallani akarom a hangját. Nem érdekel hogy hibázok, de nem bírom tovább.

- Valami baj van?- félelmet hallok hangjában, de valami különös ricsajt is hallok a háttérben.

- Nem semmi baj. Csak unatkoztam és gondoltam felhívlak- hajtom le fejemet.

- Értem.

- Hogy vannak a többiek? Hogy megy a turné?- álltam fel a székről.

- Jól van mindenki, de hiányolnak téged…ahogy én is.

- Harry kérlek…

- Nincs kérlek…ez az igazság Smith. Nagyon hiányzol és…- hagyta abba a mondandóját. Érzem ahogy a könnyek végig folynak arcomon és alig bírom vissza fogni magam. Harry még mindig nem szólal meg. Mint ha megdöbbent volna valamin. Vagy letette a telefont? Megnézem a kijelzőt, de még mindig megy a hívás, aztán végre megszólal.

- Ne sírj kérlek. Nem jó így látni téged.

- Akkor most jó hogy nem látsz.

- Tévedsz.

- Hogy mi?- a telefon sípolni kezd, jelezve a hívás végét.

- Nagyon is látlak téged- éreztem meg a vállamon egy érintést.