2016. január 23., szombat

29.fejezet: Végleg vége



Fázni kezdek, de most ez a legkisebb bajom jelent pillanatban. Harry ismét megcsalt. Méghozzá ugyanazzal a szőke lánnyal. De miért? Miért tette ezt velem? Miért akarta hogy megbocsássak ha most megint megtette? Most azonnal haza kell mennem. Nem bírok holnap estig várni. Most azonnal tudnom kell hogy mi történik itt. Fel akarok állni, de nem bírok. Magamhoz kapom a telefonomat, amin még mindig az a szörnyű kép díszeleg. Gyorsan kilépek belőle, majd egy járatot nézek magamnak. Nem lehet igaz. 6 óra múlva indul a következő járat. Zsebembe csúsztattam a mobilomat, majd nagy nehezen felálltam. Nem akarok haza menni, de muszáj. Az összes cuccom ott van. Nem akarom hogy anyáék megtudják mi történt. Rezegni kezdett a telefonom. Berta az. Nem veszem fel. Most semmi kedvem sincs beszélgetni. Visszacsúsztattam a helyére, majd elindultam. Valamerre. A sötét utcákon sétálgatok, ami alig van csak kivilágítva. Miért történik ez velem? Miért nem lehet egy rendes életem? Mindig csak a rossz dolgok találnak meg és már nagyon elegem van. A főutcáról bekanyarodtam egy aprócska utcába. Sokáig nem is tudtam már merre vagyok, mikor megpillantottam egy ismerős táblát. Mint ha valaki követne. Hátranéztem, de nem láttam senkit. De érzem hogy van itt valaki. Felgyorsítottam lépteimet, de hallottam hogy mögöttem is gyorsulni kezdenek a léptek. Mikor már közel voltam a saját utcánkhoz, kicsit oldalra pillantottam és akkor láttam meg hogy a személy árnyéka mögöttem van. Megfogta a karomat, majd a falhoz lökött. Nem láttam hogy ki az, mert az arca le volt takarva, de tudtam hogy férfival van dolgom. Mielőtt még sikíthattam volna, azonnal lefogta a számat.
- Ha nem akarod hogy bajod essen, akkor szépen elkussolsz.
Én csak nyöszörögtem, mire közelebb nyomott a falhoz és leemelte a kezét a számról.
- Mit akar?- suttogtam neki, hisz alig bírtam megszólalni a félelemtől.
- Csak egy tanácsot adok inkább. Egy ilyen fiatal és gyönyörű lánynak mint neked, nem kéne egyedül mászkálnia ilyen sötétben.
- Azonnal engedjen el!- ordítottam rá, majd megpofozott.
- Mondtam hogy kussolj!- fogta be újra a számat és éreztem hogy a másik keze a fenekemre csúszik- Már hátulról láttam milyen szép feneked van, de most hogy meg is foghatom, hát elismerésem.
- Hagyjon békén!- kiabáltam a keze alatt.
- Majd ha kijátszottam magamat- húzódott mosolyra a szája. Ennél undorítóbb mosolyt még életemben nem láttam, mint most.
Könnyeim ismét folyni kezdtek. Eszembe jutott Harry. Bármit is tett, szeretem. Annak ellenére hogy ő nem, tudom hogy most ha itt lenne, megvédene és szétverné ezt a mocskot.
- Jajj angyalom. Nem kell sírni. Ígérem nem fog fájni- csúsztatta fentebb kezeit, egészen a mellemig. Várjunk csak. Hát hogy lehetek ilyen hülye? A táskámban van egy paprikaspray. Szép lassan a zsebébe nyúltam, de észrevette a mozdulatomat és kikapta a kezemet. Hála istennek a sprayt is húztam magammal, ezért azonnal belefújtam jó hosszan a szemébe és futni kezdtem. Olyan gyorsan futottam, mint ha az életem múlna rajta. Igazából félig-meddig így is van. Odafutottam a kapuhoz, majd kinyitottam és amikor bezártam, a hátsó ajtónkhoz futottam. Gyorsan kinyitottam, majd amikor becsuktam, nekidőltem az ajtónak és lecsúsztam. Ott ültem a hideg kövön és csak sírtam. Olyan félelmetes volt az a pillanat. Nem kívánom senkinek. Még az ellenségeimnek sem kívánnám. Soha. A lámpa felkapcsolódik és az ajtó nyílni kezd. Amikor anya meglátta hogy sírok, azonnal odajött és leguggolt mellém. Kérdezősködni kezdett, de én nem tudtam megszólalni. Felsegített a padlóról, majd felsegített a szobámba. Elmondta hogy rengetegszer hívtak és nagyon aggódtak értem. Ránéztem az órára és 9-et mutatott. El sem hiszem hogy ilyen sokáig távol voltam. Elővettem az üres bőröndömet és a ruháimat kezdtem pakolni.
- Te hova készülsz?
Na most mit mondjak? Ki kell találnom valamit. Nem mondhatom el neki hogy most mi történt és hogy miért is megyek haza valójában.
- Haza kell mennem- reméltem hogy ennyi elég lesz neki.
- Még is miért? Most jöttél haza- tévedtem.
- Haza kell mennem. Berta hívott hogy nagy baj van otthon.
- Még is mi baj van hogy este kelljen haza menned?
- Nem tudom anya, de azt mondta hogy muszáj hazarepülnöm.
- Kislányom nem csapsz be. Sötétben mászkáltál az utcán, sírva talállak meg, most meg haza akarsz menni. Nekem nem úgy tűnik hogy nem tudod mi a baj.
- Ki akarnak rúgni az iskolából- ennél jobb nem jutott eszembe.
- Hogy mi?
- Jól hallottad. Úgy hogy most azonnal haza megyek és ebben nem tudtok vissza tartani.
- Akkor én is megyek- jelentette ki, majd elém állt az ajtóba.
Nem jöhet velem. Meg tudja mi történt és ezt nem hagyhatom. Lesiettem a földszintre majd öltözni kezdtem. Mikor már a taxit hívtam volna, anya kinyomta a telefonomat és rám parancsolta hogy a mi kocsinkkal megyünk. Majd valahogy elintézem hogy ne jöjjön velem. Szeretem őt, de most nem jöhet haza. Bedobtam a bőröndöt a csomagtartóba, majd amikor kitolattunk a garázsból, teljes gázzal indultunk el Pest felé. Hátradöntöttem a fejemet, majd lehunytam szemeimet. Nem bírtam így utazni. Akárhányszor lehunytam a szememet, mindig magam előtt láttam azt a félelmetes alakot. Nem bírtam elaludni. Inkább elővettem a fülhallgatómat és megpróbáltam ellazulni. Nem sikerült. Nem bírtam másra gondolni, csak arra, hogy mi lesz ha haza érek. Mit mondjak Harrynek? Vajon ő mit fog felhozni a tetteire? Még most sem értem miért tette. Mire volt ez jó neki? Talán lehet nem is azaz ember, akinek én megismertem. Lehet ez csak egy álca volt neki. Lehet még is igaza volt Ashtonnak és csak kihasznált? Ashton. Vajon most vele mi lehet? Annyira hiányzik nekem. Rá mindig számíthattam és elmondtam neki mindent, de most hogy szerelmet vallott, félek ennek vége lesz. Ismerős helyet pillantottam meg, majd észrevettem hogy a repülőtér előtt állunk.
- Menj be, vedd meg a jegyeket, addig én keresek egy parkolóhelyet.
- Rendben. De kiveszem a saját cuccomat hogy ne kelljen azt is cipelned- szálltam ki a kocsiból. Kivettem a fekete bőröndöt, majd beléptem a hatalmas helyiségbe. Gyorsan beálltam a sorba és gondolkodtam. Meg is van hogy intézhetem el, hogy anya ne jöjjön. Sorra kerültem a pultnál, majd megbeszéltem a hölggyel a tervemet. Nagyon könnyen belement.
- Na mehetünk?- állt mellém anya.
- Baj van- fordultam felé- elfogytak a jegyek és már csak egy jegyet tudott adni a hölgy.
- Ez komoly?- fordult a vele egyidős nőhöz, aki csak bólintott.
- Sajnálom anya, de ígérem minden rendben lesz- pusziltam meg.
- Ígérd meg hogy vigyázol magadra- ölelt meg.
Gyors búcsút vettük, majd elindultam a Londoni járathoz. Minden vizsgálatot elintéztek, a kaput is megnyitották, ezért fel is tudtam szállni. Írtam egy üzenetet Bernek hogy haza megyek, de ne jöjjön ki értem. A gép felszállt, a szemeim pedig lecsukódtak.
Egy gyönyörű szempár jelent meg előttem. Ez a gyönyörű szempár a szívem választottjáé volt. Már nem olyan volt, amilyenre emlékeztem. Már nem volt olyan piros mint az enyém, és a szürke karikák és a párnácskák is eltűntek a szemei alól. Csillogtak. Csillogtak, hisz boldog volt. De nem velem. Megjelent mögötte az a szőke lány és nevettek. Rajtam nevettek. Egymás mellett álltak, majd mind a ketten arrébb álltak és megjelent köztük egy aprócska kislány. A gyerekük volt. A közös gyerekük.
- Hölgyem! Hölgyem jól van?- rángatott meg valaki. Szemeim kipattantak, majd gyorsan magamhoz tértem.
- Elnézést. Nem akartam megzavarni- kértem bocsánatot a mellettem ülő férfitől.
- Semmi baj. Csak megijedtem. Minden rendben van?
- Persze. Csak rosszat álmodtam. Semmi különös- legyintettem- Nem tudja esetleg hogy mikor érkezünk meg?
- Már megkezdtük a leszállást. Már csak perceken múlik és leszállunk- vigyorgott rám, majd tovább olvasta a magazinját. Megköszöntem neki, majd kipillantottam az ablakon. Ott van az én otthonom. Pár perc és találkozom Harryvel. El sem hiszem. Még mindig nem tudom mit mondjak neki. De igazából nekem nem kéne semmit. Neki kell elmondani az igazat. Olyan görcsbe áll a gyomrom. A férfi engem néz. Látom a szemem sarkából.
- Valami gond van?
- Nem. Elnézést- kapta el a fejét, majd tovább olvasta az újságot. Nagyon furán nézett rám. Érdekes. Hirtelen rázkódni kezdett a repülő, ami azt jelentette hogy leszálltunk. Kiöveztem magamat, majd lesétáltam a fehér lépcsőn. Gyorsan magamhoz vettem a bőröndömet, majd a kijárathoz siettem. Hát ez nem igaz. Csak most ne. Könyörgöm.
- Klaudia! Klaudia! Mit érez most? Már túl is lépett Harryn? Mi lesz most kettőjükkel?- futottak oda hozzám az újság írok.
- Hagyjanak már békén!- ordítottam rájuk, majd gyorsan beszálltam egy taxiba. Megmondtam a címet és elmentünk a helyszínről. Hogy a francba tudták meg hogy most jövök haza? Hihetetlenek ezek az újság írok. Mindenhol ott vannak és mindenről tudnak. Én nem bírnám ezt a munkát csinálni. Nem lenne szívem tönkretenni mások életét. Mindenkinek meg van a saját élete. Nem kell mindig mindenről tudni. És még ezért pénzt is kapnak. Szörnyű. Megérkeztünk a megadott címhez, majd kifizettem az utat és kiszálltam a fekete autóból. Pár utcányival arrébb álltam meg Harrytől, hisz nem akartam hogy a taxis sejtsen valamit. Nagyon hideg van és a gyomrom is nagyon görcsölt. Befordultam az ismerős utcába és már messziről tündökölt a hatalmas fehér ház. Újra és újra megjelent előttem a kép és a félelmem kezdett átmenni haragba. Itt vagyok. Nagy levegőt vettem, majd odasétáltam az ajtóhoz. Amikor ismét egy nagy levegőt vettem, megnyomtam a kis gombot. Kintről is lehetett hallani a csengő hangját és a siető lépteket is hallani lehetett. A kulcs fordulni kezdett a zárban, majd az ajtó kinyílt. Egy szál boxerben ott állt előttem. Lefagytam. Nem bírtam megszólalni. A szívem úgy lüktet, hogy már majdnem kiesik, a lélegzetemet pedig visszafojtom.
- Te meg mi a francot keresel itt?- lepett meg a kérdés. Nem ezt vártam tőle.
- Szerinted? Mi ez az egész Harry? Miért csináltad ezt velem?- kezdtem könnyezni, de erős akartam lenni.
- Ne neked álljon feljebb. Ugyan olyan vagy, mint a többi lány. Szépen eléred hogy beléd szeressek, kifosztasz, majd szépen átmész egy másik fiúhoz. Azt hittem te más vagy Klau, de tévedtem. Ugyan olyan ribanc vagy mint a többi.
- Hogy mondhatsz ilyet? Én szerettelek téged és én hülye még most is szeretlek annak ellenére, hogy megcsaltál kétszer is. Mi az hogy ribanc vagyok? Hallod te magadat Harry? És mi a jó büdös francról beszélsz? Nem is mentem át másik fiúhoz. Ne felejtsd el hogy te csaltál meg engem. Nem értelek Hazz. Itt könyörögsz nekem, hogy bocsássak meg, elhiteted velem hogy szeretsz, aztán ismét megteszed, ami miatt szétváltunk. Még is mi ez az egész?- csordult ki a könnyem. Harry egy pillanatra eltűnt, majd visszajött egy újsággal a kezében.
- Erről van szó a rohadt életbe. Azt hitted nem fog kiderülni hogy megcsalsz? Undorodom tőled. Csalódtam benned. Egy aljas ribanc vagy. Végeztem veled. Végleg- dobta nekem az újságot, majd rám csapta a fekete faajtót. Csak állok az ajtóval szemben. Nem tudok megmozdulni. Nem akarom elhinni, amit Styles a fejemhez vágott. Még is mi az hogy megcsaltam? Én sohasem csaltam meg. Leguggoltam, majd a kezembe vettem az újságot. Ezt nem hiszem el. Az újságban egy cikk volt rólam és Ashtonról. Azt találták ki hogy látszik hogy túlléptem Harryn és már van kivel randiznom. Végül egy kép volt a végén. Egy olyan kép, ami akkor készült, amikor Ash meg akart csókolni. Tényleg úgy tűnik mint ha megcsókolna, de látszik az is hogy nem. Nem hiszem el hogy Harry elhitte ezt az egészet. Felálltam és csöngetni kezdtem.
- Harry nyisd ki az ajtót!- kiabáltam hangosan és úgy ütöttem az ajtót, hogy már fájt. Nem történik semmi. Hiába csinálok bármit is, már nem fog kijönni. Úgy tűnik, végleg vége. El sem hiszem. Nem akarom elhinni hogy ilyen rossz irányba fordult az életem. Mind ezek mellett, legfőképp azt nem akartam elhinni, hogy Harry hitt az újságnak. Nem is kérdezett meg, hanem rögtön megcsalt. Talán most is itt van a lány nála? Lehet lefeküdtek? Talán ezért volt félmeztelen. Lesétáltam a járdára, majd elindultam haza. Megkértem barátnőmet hogy jöjjön el értem és vigyen haza. Elsétáltam egy kis parkba és ott vártam rá. Leültem egy padra, arcomat pedig kezeimbe temettem. Utálom az életemet. Mindennél jobban. Csalódtam benned. Olyan vagy, mint a többi lány. Egy aljas ribanc vagy. Végeztem vele. Végleg.
Újra és újra lejátszódnak bennem H szavai. Ahogy mondta nekem. Ahogy a szemeiben láttam a düht. Tudtam hogy komolyan gondolta. Elveszítettem őt. Elveszítettem egy számomra nagyon fontos embert. Szeretem őt, épp ezért fogom azt tenni, amire megkért. Békén hagyom. Végleg. Tudom hogy nehéz lesz, de muszáj ezt tennem. Túl kell rajta lépnem. Hajamat hátrasöpörtem arcomból, majd amikor feltekintettem, barátnőmet pillantottam meg, aki szinte már futott felém. Gyorsan felálltam, majd futni kezdtem. Amint odaértem hozzá, nyakába vetettem magamat. A szívem hasadt meg, amikor mondogatta hogy minden rendben lesz. Minden emlék és szó újra és újra feljött és nem bírtam ki sírás nélkül. Tudni kell hogy mindig is egy nagyon érzékeny lány voltam és ez a mai napig is így van. Még a nagyon apró dolgokon is bőgni tudok, de a mostani esetben ez természetes.
- Annyira sajnálom édesem. Mindent mesélj el ha haza értünk. Rendben?- nézett szemeimbe barátnőm. Bólintottam egyet, majd magamhoz vettem a cuccaimat és Berta után siettem. Beültem a meleg autóba, majd haza indultunk. Nagy csönd telepedett közénk. Sosem voltunk ilyen csöndbe, de most ő is az útra figyel és tudja hogy most nekem sincs kedvem most társalogni. Egy ismerős házhoz érkeztünk, mikor eszembe jutott hogy most Niall is itt van nálunk. Kivettem a csomagomat a kocsi hátuljából, majd a meleg házunkba siettem. Levettem a csizmámat és a kabátomat, majd felmentem az emeletre. Kipakoltam a ruháimat, néha megtörölve szemeimet. Kivettem a táskámból a magazint, majd a hónom alá szorítottam.
Felvettem egy meleg pulóvert, majd lementem a földszintre. Bekanyarodtam a konyhába, de csak Berta várt ott engem.
- Niall merre van?- ültem le vele szembe.
- Egy barátjával találkozott- mosolygott rám- de most mesélj. Mi volt Harrynél?
Mindent egytől egyig elmondtam neki, majd kinyitottam az újságot és megmutattam neki a képet is. Elolvasta a cikket, majd dühösen becsukta. Felállt az asztaltól, majd öltözködni kezdett.
- Hova mész?
- El kell intéznem valamit. Maradj itt. Pár perc és jövök.
- De…
- Ne haragudj- ölelt meg- de hidd el ez nagyon fontos- csukta be maga után az ajtót, majd egyedül maradtam. Hova ez a nagy sietség? Még is mi fontosabb annál, hogy egyedül hagyjon engem, ilyen helyzetben? Kíváncsi leszek rá. Leültem a nappaliba, majd tévézni kezdtem. Csupa hülyeség mindenhol. Nem hiszem el. Vajon most Ashel mi a helyzet? Fel kéne hívnom. Magamhoz kaptam a telefonomat, majd rányomtam a nevére. Hosszan csörgött, majd végül felvette. Hosszas percek után, félénken megszólaltam.
- Szia Ash.
- Helo.
- Azért hívtalak, mert megszeretném kérdezni hogy haragszol-e rám?
- Most komoly? Hát hogy haragudnék te bolond- nevetett fel- nem tetszem neked ez van. El kell fogadnom. Legalább a barátom vagy és beérem ezzel is. A lényeg hogy a közelembe legyél.
- Akkor jó- mosolyodtam el- és hogy vagy?
- Nagyon jól vagyok. Soha jobban, de komolyan- nevetett ismét a telefonba, de most furán.
- Örülök neki hogy jól vagy.
- Aha minden tök jó. Most megyek, mert jöttek a haverok. Majd holnap megyek érted. Szia- csapta le a telefont. Olyan fura volt. Mint ha nem is vele beszéltem volna. Vajon csak hazudott hogy nem haragszik rám hogy lerázzon? Ez is benne van a pakliban. Na jó. Nagyon unom magamat. Elmegyek futni. Úgy is rég voltam már és jót tenne egy kis friss levegő. Felmentem a szobámba, felvettem egy cicanadrágot, majd egy jó meleg pulcsit húztam a hosszú ujjúm fölé. Felvettem egy kötött sapkát, magamhoz kaptam a fülhallgatómat, majd elindultam a küldetésemre. Amikor becsuktam a szobám ajtaját, a lenti ajtó csapódását is meghallottam. Megérkezett Berta. Lesiettem a lépcsőn, de amikor leértem az utolsó fokra, majdnem leestem róla.
- Te mit keresel itt?- néztem rá a velem szemben álló férfira.
- Beszélhetnénk?- nézett rám sajnálkozóan.
- Szerintem már mindent megbeszéltünk. Nincs már mondandóm számodra.
- Kérlek szerelmem- lépett hozzám közelebb, de én távolodtam tőle.
- Ne hívj így, mert nem így van.
- Klau kérlek ne csináld ezt!- fogta meg kezeimet.
- Mit ne csináljak? Hagyj békén. Te is ugyan ezt mondtad. Te is Berta nem tudom miért hívtad ide. Majd mi elintézzük azt, ami ránk tartozik. Jó lenne ha mind a ketten békén hagynátok a francba- léptem az ajtóhoz, majd mielőtt becsuktam volna, még visszafordultam- Ja és a cuccaidat kérlek vidd el innen Harry és mire visszaérek, nem szeretnélek itt látni.
Jól tettem. Tudom hogy jól cselekedtem. Nem tudom most mit csinált Berta hogy Harry így vissza könyörögte magát, de nem érdekel. Túl kell lépnem rajta. Így lesz a legjobb. Bekapcsoltam egy nagyon pörgős számot, majd a park felé kezdtem futni. Imádom ahogy a hideg szél az arcomba csap. Azt, amikor becsukom a szememet és úgy érzem, repülök. Ahogy kitudom adni az idegességemet és egyre gyorsabban tudok futni. Ahogy látom magam mellet elhaladni az apró kis tárgyakat és a hatalmas házakat. Nincs jobb annál, ahogy beszívom a tüdőmnek szükséges levegőt és közben érzem azt a hideg, télies időt. Látni a kis gyerekeket, ahogy játszanak az utcáikban a sok barátaikkal és ahogy az anyukák a saját csöppségük után futnak. Annyira aranyosak, amikor elesnek és az anyukák halálra izgulják magukat hogy nem lett-e semmi baj, de eközben a kicsike meg úgy nevet, mint ha egy cirkuszban lenne. A park szélén járok, amikor kiszúrok egy remek helyet a pihenésre. Egy fűzfa alatti padra ülök le, hátradőlök, becsukom a szememet, majd teljesen ellazítom magamat. Mindent kiürítek a fejemből és egyenletesen, nagy levegőket veszek. Hirtelen lépteket hallok a közelemben.
- Elnézést, de szabad ön mellet ez a hely?- nem hiszem el. Ismerős ez a hang.
Kinyitom a szemeimet, meglátom Harryt és azonnal felállok. Megfogja a kezemet és visszaránt magához.
- Nem akarok veled beszélni. Ezen mit nem lehet érteni?- rántottam ki a kezemet.
- Csak adj öt percet. Hallgass meg kérlek.
Na jó. Meg adom magam. Nem lesz semmi bajom, ha meghallgatom. Leültem a padra, majd kérdően nézett rám.
- A te időd megy nem az enyém.
Gyorsan leült mellém, majd nagy levegőt vett és belevágott mondandójába.
- Berta átjött hozzám és elmondott mindent. Elmondta hogy Ashton nem csókolt meg, mert látta az ablakból hogy te elhúztad magad. Elmondta hogy megmondtad neki hogy te még engem szeretsz és hogy nem akarsz túllépni rajtam. Én se akarok Klau. Nagy barom voltam és amiket ott az ajtóban mondtam neked, nem gondoltam komolyan. Csak dühös voltam és minden hülyeséget mondtam. Nagyon sajnálom Klau. Én nagyon szeretlek téged és tudom hogy te is szeretsz még. Kérlek bocsáss meg nekem és kezdjünk mindent elölről.
- Azt hiszed hogy ezek után meg fogok bocsájtani? Ez most komoly? Még ha ideges is voltál, akkor se kellet volna azt mondanod hogy egy aljas ribanc vagyok. Nem bíztál bennem Harry. Rögtön az újságoknak hittél és mentél is a csajodhoz hogy lekapd. Meg se kérdeztél engem, fel se hívtál hogy egyáltalán mi is ez az egész? Komolyan kinéznéd belőlem hogy megcsalnálak azok után, amit a reptéren csináltunk? Hát én azt hittem hogy nem, de hát úgy látom tévedtem. Igen Harry szeretlek, de gondolom ismered azt a mondást hogy ha valakit szeretsz, azt el kell engedned. És én úgy érzem, hogy ennek most van itt az ideje. Felejts el engem örökre, és keress egy másik lányt, aki boldoggá tesz téged.
- De engem csak te teszel boldoggá…
- Nem Harry. Mind ketten tudjuk hogy ez nem így van. Majd találsz mást. Hidd el.
- De…
- Nincs de Harry. Vége- álltam fel- Ha vissza mennék az időbe akkor is így csináltam volna mindent, de most itt vége. Legyél boldog. Nélkülem- köszöntem el tőle, majd haza indultam. Most gyorsabb voltam. 15 perc alatt vissza is értem. Amikor benyitottam a meleg házba, levettem a cipőmet, majd mielőtt felindultam volna, Berta megállított.
- Nézd Klau én tudom hogy haragszol rám, de én csak jót akartam. Azt hittem te is ezt akarod, de ezek szerint tévedtem. Nagyon sajnálom.
- Berta semmit nem csináltál. Csak nagyon mérges voltam, de már lenyugodtam. Semmit nem vétettél, sőt legalább lezártam a dolgot.
- Szakítottatok?- tátotta el száját.
- Igen. Szakítottunk. Jobb lesz így Berta. Nagyon fáj, de ezt kellett tennem. Én így érzem jónak. Nagyon fog hiányozni, sőt már most hiányzik, de szeretem és épp ezért engedem el. Majd a suli és ti is majd elfeledtetitek velem. Nehéz lesz az első szakasz, de majd megoldom. De ha most nem haragszol elmegyek lefeküdni, mert rettentő álmos vagyok. Majd holnap beszélünk- öleltem meg.
- Nagyon erős vagy. Remélem tudod és azt is hogy büszke vagyok rád.
Rámosolyogtam, majd felsétáltam az emeletre. Gyorsan levettem a ruháimat és beledobtam a szennyesbe. Megengedtem a forró vizet, majd amikor kinyitottam a kis tükrömet, kiesett egy penge. Megfordult a fejemben valami, de nem tehetem. De végül is csak egy kicsit csinálom. Nem lesz semmi baj. Felvettem a földről a kis ezüst darabot, majd bele ültem a fehér kádba. Sokáig csak szemeztem a kezemben tartott pengével, majd amikor meghúztam az első csíkot a csuklómon, Berta kopogtatott be az ajtón. Azonnal a vízbe ejtettem a pengét, majd kimásztam a vízből és magamra vettem egy köntöst. Kimentem a fürdőszobából, majd kinyitottam az ajtómat. Niall is ott állt mellette, szóval nagyon imádkoztam hogy ne bukjak le.
- Ne haragudj ha felkeltettünk, de Ni szeretett volna elköszönni.
- Még nem aludtam. Már azt hittem köszönés nélkül mész el- nevettem fel, majd szorosan magamhoz öleltem Niallt. Berta arcára néztem, aki a csuklómat nézegette. Rá néztem én is és megláttam hogy véres a kezem. Berta a „visszajövök és megbeszéljük” nézésével rám tekintett, én pedig elhúzódtam az ír gyerektől.
- Nagyon sajnálom ami veled és Harryvel történt, de remélem nem fog megszakadni a kapcsolatunk és sokszor találkozunk még.
- Dehogy fog megszakadni. Ezután is sokszor találkozunk majd.
Ismét elköszöntem, majd Niall leindult a lépcsőn.
- Mire visszajövök, ajánlom hogy kitalálj egy nyomós okot erre- fogta meg a kezemet, majd a barátja után ment. Nagyon mérges. Becsuktam az ajtómat, majd bezártam. Most nincs kedvem erről beszélni. Felnőtt vagyok és azt csinálok amit akarok. Tudom hogy jót akar nekem Ber, de ez most az én dolgom. A pengét kivettem a vízből, majd visszaraktam a kis szekrényembe. Lemostam a kezemet, majd rátekertem egy törölközőt. Bementem a gardróbomba. Valami megváltozott. Hát persze. Harry elvitte a cuccait. Amikor a kis székre pillantok, észreveszek egy apró cetlit.
Nagyon sajnálok mindent. Nagy marha voltam, tudom. Ha visszaforgathatnám az időt, esküszöm hogy nem így tettem volna. Köszönöm ez a remek szerelmet neked, és köszönöm hogy megtanítottál élni és boldognak lenni. Remélem azért még láthatlak téged és remélem egy nap rendbe jön köztünk minden. Nagyon szeretlek Smith és csak annyit kérek hogy vigyázz magadra. Találj egy olyan fiút, aki szeretni fog téged és a tenyerén hordoz majd. Köszönök mindent, Styles x.
Arcomon folyni kezdtek a könnyek, de gyorsan letöröltem őket. Felvettem egy combig érő felsőt, majd a levéllel együtt bebújtam az ágyamba. Újra és újra elolvastam, mire a szemeim teljesen feldagadtak. Elraktam a kis levelet a fekete könyvembe. Kezembe vettem a telefonomat, majd beléptem a galériámban. Csomó kép rólam és róla. Mikor már harmadszorra érek a sor végére, elkezdtem kitörölni a képeket. Egyetlen egyet hagytam meg. Még pedig azt, amikor még a ruhaboltban először találkoztunk. Ezt az emléket, bármennyire is fáj visszagondolni rá, nem akarom kitörölni. Még is csak egy emlék az életemből. Leraktam az éjjeli szekrényre telefonomat, majd jobb oldalamra fordultam, becsuktam szemeimet és megpróbáltam elaludni.



6 megjegyzés:

  1. Hát ez nagxon jó.Kár hogy szakitottak...de igy a jó.Harry sok fájdalmat okozot Klaunak...es remelem jol dontott.
    Varom a kovi reszt Klarry tortenetebol.Best blog 4ever ♥♥♥
    Ugyes vagy es eros maradj mindig ilyen ;)
    Kovit hamar :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szepen koszonom❤❤❤
      Orulok ha igy gondolod❤❤
      Nagyon koszonom es probalok olyan maradni amilyen vagyok^^
      Sietek vele igerem❤
      Love ya'
      KlauS x.

      Törlés
  2. Nincs mit mondanom szerintem tudod a velemenyem❤❤😄

    VálaszTörlés
  3. Most írok először véleményt. Nekem ez a blog nagyon tetszik. Jól fogalmazol és a történet is jó. Nagyon várom a folytatást. Bár egy kicsit szomorú vagyok hogy szakítottak. �� Remélem azért majd összejönnek újra.❤ Várom a kövi részt. ����

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök hogy rátaláltál és tetszik^^
      Remélem a folytatások is tetszenek majd és köszönöm a sok dicséretet❤
      Sietek igerem^^
      Love you all.
      KlauS x.

      Törlés