30.fejezet: Ez mi?

A tegnap este volt, a legborzalmasabb mind közül. Egész éjszaka csak forgolódtam. Nem aludtam egy kicsit se. Amikor ébren voltam, csak Harry járt az eszembe, ahogy átölelne és magához szorítana, de amikor csak egy pillanatra is becsuktam a szememet, rögtön az a maszkos fickó jutott eszembe. Újra és újra lejátszódott előttem, ahogy hozzám nyúlt, ahogy vigyorgott. Minden. Felkötöttem a hajamat egy kis gombócba, majd bementem a mosdóba. Megmostam a fogamat, majd egy kicsit rendbe hoztam magam egy kis sminkel. Hajamat kiengedtem és kivasaltam. Egy kis részt belőle felkötöttem, miután ezzel végeztem, a szekrényemhez mentem. Kikaptam egy fekete farmer és egy fehér kötött felsőt. Leakasztottam a fekete dzsekimet, majd magamhoz kaptam a táskámat. Szó szerint lefutottam a lépcsőn, majd amikor a konyhába léptem be, nem láttam mást, csak egy finom reggelit az asztalon és egy kis cetlit.

Szép jó reggelt!

Főztem neked reggelit! Remélem ízleni fog.

Jó étvágyat hozzá. Este találkozunk. Puszi,

Berta.

Ez nagyon kedves tőle. Gyorsan le is ültem az asztalhoz és falatozni kezdtem. A kávé isteni volt. Pont olyan, amilyennek szeretem. Épp amikor a mosogatóba raktam a koszos tányért, csöngettek. Gyorsan felvettem a cipőmet, magamhoz kaptam a táskámat és gyorsan kinyitottam az ajtót. Hát ezt nem hiszem el.

- Ashton!- kiáltottam fel, majd jó szorosan magamhoz öleltem- Hát veled mi történt?

- Nem tetszik a változás?- mutatott végig magán, majd felnevetett.

- Dehogy nem. Nagyon jól nézel ki. Tiszta rossz fiús vagy. És ez a borosta…vigyázz majd a suliban, mert rád fognak kattanni- nevettem el magamat, majd beszálltam a kocsiba.

- Na és te hogy vagy?- ült be mellém, majd beindította a kocsit.

- Hát meg vagyok. Ha Harryre gondolsz, akkor meg vége van mindennek. Szakítottunk és most már békén hagyjuk egymást. Szóval, most úgymond új életet kezdek. Nélküle.

- Sajnálom. De tényleg. Nem voltam oda érte ez tény és való, de szeretted őt. Nagyon. És minden nap olyan boldog voltál, tele élettel és nekem ez volt a fontos. Hogy te boldog legyél.

- Köszönöm Ash. Ez sokat jelent nekem- adtam egy apró puszit az arcára, mire elmosolyodott. Várjunk csak…miért pusziltam meg? Na jó. Nem tudom mi van velem. Befordultunk az egyetem diákparkolójába és kiszálltunk mind a ketten. Az öltözőnél kettéváltunk és felkészültünk a kosár edzésre. Amikor beléptem az öltözőbe, minden szem rám szegeződött. Hangosan köszöntem, mire ők is vissza köszöntek. Félek. Leültem egy üres padra, majd gyorsan öltözni kezdtem. Egyfolytában csak engem néztek és sutyorogtak. Egyszer csak közelíteni kezdett egy szőke hajú lány.

- Ne haragudj hogy megzavarlak, de a lányokkal azt beszéltünk hogy te nem Harry Styles barátnője vagy?- na nagyon jó. Még itt se lehet nyugtom.

- Nem. Vagy is már nem.

- Lányok ő az- legyintett feléjük, majd mindenki elém guggolt- hogy érted hogy volt?

Most mesedélutánt kell hogy tartsak? Hát semmi kedvem hozzá.

- Szakítottunk.

- Oh de kár. Pedig annyira aranyosak voltatok. Vagy is várjunk. Még sem- nevettek fel.

Hogy mi van? Ez most mi?

- Ne haragudj, de tessék?

- Jól hallottad. Ha azt hiszed hogy majd te itt a nagy menő leszel hogy egy sztárral jártál, akkor nagyon tévedsz- nevetett fel- Itt csak egy nagy főnök van, az pedig én vagyok- állt fel és mindenki mögé állt.

- Ez most komoly?

- Én nem nevetnék a helyedben drágaság. Jól jegyezd meg. Ha nem azt csinálod amit én mondok, akkor annak nem lesz jó vége. Na de haladj, mert nem fogsz beérni. Szánalom- nevettek fel, majd kimentek a tornaterembe.

Hát ez meg mi a franc volt? Azt hittem legalább a suliban nyugtom lehet, de ezek után. Fel kéne vennem egy másik sportot. Vagy is. Nem. Nem hagyhatom magam. Erős vagyok és nem fog megállítani egy ilyen kis csitri.

- Igen is erős vagyok- csaptam a padra, majd egy barna hajú, telt ajkú lány jött be az ajtón.

- Ajjaj. Akkor vigyáznom kéne?- nevetett fel. Na még egy „menő” lány.

- Bocs.

- Engem nem zavar. Várjunk. Nem hiszem el. Te annak a kis nyálas zenét éneklő fiúkákból vagy az egyiknek a csaja. Beszarok. A húgom oda van értük és egész nap őket hallgatja- nevetett fel.

- Remek. Te is kezded. És már nem vagyok az.

- Én is?

- Hát az előbb a kis „főnököd” is jól lealázott és megfenyegetett.

- Miley? Jajj ne foglalkozz vele. Ő egy kurva. Azt hiszi hogy ha már szétterpesztett a fiúkáknak, akkor már ő az egyetem királynője. Utálom őt a kis csicskáival együtt.

- Komolyan?- tátottam el a számat.

- Ja. És ha ez még nem elég, a csoport társam is és ha még ez sem elég, akkor mondok egy viccet. Még a sulin kívüli bandába is benne van.

- Részvétem. Én legszívesebben szembe köptem volna- nevettem el magamat, majd a lány is csatlakozott.

- Emma vagyok- fogtunk kezet- még se vagy olyan, amilyenre gondoltam. Ha van kedved, megvívhatjuk a csatánkat Miley ellen- nevettet fel ismét.

- Klaudia, de csak Klau. És teljes szívvel benne vagyok.

- Na és mi lett a hercegeddel?- indultunk el a terembe.

- A lényeg hogy megcsalt és szakítottunk.

- Ezen már meg se lepődök. Minden fiú ugyan olyan, mint a többi. Csak a szex kell nekik, aztán jól eldobják a csajt. A sztároknál meg ez még erősebb vagy hogy is mondjam.

- Jajj de nagy barátnők lettetek. Mikor lesz a tea délután?

- Fogd be a pofád Miley.

- Szerintem meg neked kéne. Vagy nem lesz jó vége ennek a beszélgetésnek.

- Huha. Most aztán megijedtem.

- Na és te elgondolkodtál már azon, amit mondtam?- nézett felém.

- Igen. Elgondolkodtam, és rájöttem hogy miért is vagy sztár. Mert már vagy ezer pornóban szerepeltél.

Emma jó hangosan felnevettet, de meglepetésemre, még Miley kis pincsikutyái is nevettek.

- Ezt még nagyod megbánod- jött közel hozzám, majd az edző sípja szakította meg a párbeszédünket.

- 5 kör futás. Gyerünk!- ordibált olyan hangosan hogy még a föld is megrezzent alattam.

Gyorsan el is kezdtem a körömet, de Emma lépteit hallottam meg magam mellett.

- Szép volt. Elismerésem- súgta oda, majd tovább futott. Elmosolyodtam, majd én is felgyorsítottam lépteimet. Az edző körülbelül 10 perc alatt elmagyarázta a szabályokat, aztán bele is vágtunk a bemelegítésbe.

Az óra végén egymás ellen játszottunk. Miley rengetegszer fellökött, de az edző nem is fújta le. Végre vége lett az edzésnek. Mi még bent maradtunk Emmával, majd amikor végeztünk a kis edzésünkkel, mi is gyorsan átöltöztünk. Amikor kiértünk az öltözőből, Ashton ott állt a falnál és rám várt.

- Szia Ash- öleltem meg- hagy mutassam be…

- Emmát. Ismerem- nevetett fel- kijózanodtál már?

- Anyádat- ütött bele Emm, Ashton vállába.

- Honnan ismeritek egymást?

- A hétvégi bulinkon ő is ott volt és hát ezt a külsőt én varázsoltam rá. Nagyon ki volt. Bőgött valami lány után, hogy nem viszonozza a szerelmét meg minden hülyeség- magyarázta nevetve Emma.

- Jó köszönjük a mesedélutánt. Mehetünk Klau?

- Várjunk. Ő az a lány?- nevetett ismét a barátnőm? Igazából nem tudom.

- Szia Emm- fogta meg a karomat Ash és magával húzott.

- Miről beszélt Emma?

- Semmi. Hagyjuk ezt jó?

- Rendben. De milyen buliról volt szó?

- Hát hétvégén, amikor hazamentél- ültünk le a helyünkre- akkor találkoztam egy nagyon régi haverommal. És hát pont egy buliba mentek. A bandájuk bulit tartott és abba elmentem én is és ott találkoztunk Emmával és hát ezt tette velem- mutatott magára és elnevette magát.

- Szerintem nagyon jól áll ez a stílus és nagyon dögös vagy benne- nevettem el magamat, de igazából őszintén gondoltam. Ash nagyon is jól néz ki. Még is mi ütött belém?

- Jó reggel gyerekek! Elnézést a késésért, csak egy kis gond adódott, de már minden rendben. Szóval hol tartottunk?

 Az óra unalmasan és lassan telt, de Ash szórakoztatott, szóval még se volt annyira szörnyű. A következő óra Paullal lesz. A Harryvel való szakításunk óta, nem találkoztam még vele. Nagyon jó fej és az egész csoport nagyon bírja, beleértve engem is. Megbeszéljük hogy mi lesz a teendőnk még a szünet előtt. Elraktam a könyveket és a füzetet a táskámba, majd elindultunk a 222-es terembe. Rengeteget mesélt Ash a hétvégéjéről, de észrevettem hogy egész idő alatt csak a száját figyeltem. Leültünk az első sorba, majd vártuk Paul érkezését. Épp hogy megszólalt a csengő, már az ajtó nyílni kezdett és azonnal megpillantottam Paul vigyorgó arcát.

- Szép napot! Vágjunk is bele az órába, mert nagyon sok mondani valóm van.

Elmondott minden vizsgát, ami ránk vár és minden tantervet.

- És a végére hagytam a legfontosabbat. Sokan lehet tudjátok, lehet nem, hogy nemrég egy nagyon híres bandának voltam a turné menedzsere, egyben a testőrük is- nézett rám. Végre elterelődött a figyelmem Harryről, de most ismét eszembe juttatták őt. Visszafordult a csoporthoz és tovább folytatta- Még év elején mondtam, hogy lesz olyan feladatunk, ahol koncertekre megyünk „testőrökként”- macskakörmözött a levegőbe.

Ugye most nem az van amire gondolok?

- A One Directionnek Amerikában lesz egy koncertje a hétvégén és arra elutazunk és mi leszünk a testőrség- Ashton tekintetét láttam magamon a szemem sarkából, de én nem tudtam megmozdulni. Én ezt nem fogom bírni. Ezt nem vállalhatom el. Paul biztos elintézi hogy nekem ne kelljen menni. Semmi baj. Nyugi Klau.

- Pénteken indulunk Amerikába, majd egy szállodában fogunk megszállni. Másnap reggel 5re oda megyünk a stadionhoz, mindenki beáll a saját helyére, majd várjuk az sikoltozó tömeget. Nem akarlak megrémíteni titeket, de higgyétek el, hogy a Directionerek nem szívóznak. Amit akarnak, azt megkapnak. Vigyázzatok velük. És ami még rátesz egy lapáttal, hogy ez az utolsó koncert. Az utolsó koncerten, bármit megtesznek a fanok. Főleg, ha megtudják mi vár majd rájuk, de ez most nem érdekes. Szóval itt vannak a lapok hogy ki hol lesz és a tudni valók, hogy mikor hol gyülekezünk pénteken, stb. Minden szükséges információ rajta van, de ha netán valakinek még így is lenne kérdése, ott van a lap alján a telefon számom, nyugodtan hívjon fel- a csengő jó hosszan megszólalt, az óra végét jelezve- Valakinek még bármilyen kérdése van esetleg? Nincs? Akkor lehet menni.

Ashton után nyúltam és megkértem hogy várjon meg kint. Mikor már mindenki kimen a teremből, összeszedtem minden erőmet és odaálltam Paul mögé.

- Mr. Higgins…beszélhetnék önnel?

- Ááá Klaudia. Nagyon rég láttam. Kitalálom a koncertről…

- Igen. Nem lehetne valahogy megoldani hogy én nekem ne kelljen mennem? Harryvel azóta…

- Tudom hogy szakítottatok. Egy nagy barom volt. Nem tudom mi ütött belé…de komolyan. Én nem ilyennek ismertem meg. Sőt ő nem is ilyen. Na de a koncertre rátérve, sajnos jönnöd kell, hisz már ki van fizetve a szállás és a repjegy is. Sajnálom- fogta magához a papírjait.

- És ha kifizetném? Akkor sem lehet?

- Nézd Klaudia. Nem engedheted meg magadnak azt a sok pénzt. Meg ha nem végzed el ezt a feladatot, akkor az olyan, mint ha megbuktál volna egy vizsgán.

 - És ha csak én elmennék egy másik koncertre?- értünk ki a folyosóra, ahol Ash várt rám, ahogy megkértem.

- Nézd Klau…tudom hogy nem szeretnél ott lenni, de sajnos nem tehetek semmit. Muszáj eljönnöd. Sajnálom.

- Rendben. Azért köszönöm Mr. Higgins.

- Szervusztok!- intett nekünk, majd elviharzott a világos folyosón.

- Na mi volt?

- Muszáj lesz mennem. Majdcsak kibírom valahogy.

- Én ott leszek- ölelt meg Ash és most szorosan hozzá is bújtam. Nagyon jól esett. Teljesen lenyugtatott és azt éreztem biztonságban vagyok. Valamit érzek a testemben. Az a hatalmas tűz, amit csak Harry tudott meggyújtani, abból most Ashtonnak egy kis szikrát sikerült felébresztenie. Mi van velem? Elhúzódtam tőle, mire kérdően tekintett rám.

- Valami baj van?

- Nem semmi. Mosolyogtam rá.

- Van egy ötletem hogy feldobjalak- mosolygott rám, olyan aranyosan, mint még soha- állj mögém.

Hát hallgattam rá. Kíváncsivá tett engem. Mögé álltam, majd megfogta a kezemet, amitől a kis szikrából egy hatalmas tűz lett. Hátat fordított, majd húzni kezdett az egész folyosón, mint a kis gyerekek. Végre őszintén tudtam NEVETNI. Nem mosolyogni, hanem nevetni. Nagyon hálás vagyok Ashtonnak hogy mindent megtesz hogy ne legyek szomorú. Épp akkor érkeztünk meg a terem elé, mikor a csengő ismét megszólalt. Gyorsan beültünk a helyünkre, majd lenyugtattuk magunkat.

A nap további része viszonylag gyorsan eltelt, amiért nagyon hálás vagyok Istennek. Ash felajánlotta hogy elvisz ebédelni és el is fogadtam. Épp a kocsija felé sétáltunk, amikor mellénk hajtott egy rég nem látott személy. Ash már a kocsiban ült, én pedig majdnem bent voltam, mikor hozzám szólt.

- Már találtál is egy másik fiút, akinek szétrakhatod a lábadat?- nevetett fel Miley, a kis kutyáival együtt.

- Tessék?- fordultam meg.

- Jól hallottad. Nem is tudtam hogy ekkora ribanc vagy- nevettek fel- na de mennem kell. Majd még látjuk egymást- köszönt el, és az üdítőjét a ruhámra borította.

- Jézusom- hallottam meg Ash hangját, majd az ajtó csapódását. Azonnal ott is termett mellettem, majd törölgetni próbálta a felsőmet.

- Köszönöm, de ez nem fog belőle kijönni.

- Ki a franc volt ez a szipirtyó?

- Ő Miley. Együtt járunk kosárra és hát nem vagyunk a legjobb barátnők. Volt ma egy kis összetűzésünk, de nem lényeges.

- Hát ez nem normális. És most mit mondott neked?

- Nem érdekes Ash. Tényleg, de viszont ilyen ruhába nem tudunk elmenni ebédelni.

- Van a kocsiban egy fekete felsőm, esetleg felveheted amíg hazaviszlek. Az ebédet meg majd bepótoljuk.

- Köszönöm szépen.

Ash odaadta a felsőt, ami pár számmal nagyobb, mint én. Megkértem hogy forduljon el amíg átveszem, de láttam hogy a visszapillantó tükörből engem nézett. Gyorsan előre ültem és elindultunk haza. A haza fele úton elmeséltem a szerelmi történetemet Mileyval. Elmondtam neki hogy benne van abba a bandába amiben bulizott és amiben Emma is benne van. Emma. Szerintem kijelenthetem hogy egy új barátnőt szereztem. Először azt hittem ő is olyan mint az a szőke plázacica, de kellemes csalódás volt részemről. Az utcánkba befordultunk be, majd leálltunk a ház elé. Ash odakísért az ajtó elé, majd amikor beledugtam a kulcsot a zárba, felé fordultam.

- Nincs kedved itt ebédelni? Rendelünk valamit és legalább az ebédet is megtartjuk.

 - Azt hiszem nem mondhatok nemet egy ilyen jó ajánlatnak.

Kinyitottam az ajtót és barátnőm jött le a lépcsőn. Megöleltem, majd Ashtonnal is üdvözölték egymást. Ber is észrevette Ash változását és ő is megdicsérte. Felhívtunk egy remek éttermet, ami hamar ki is hozta a finom ebédet. Nagyon sokan dicsérik az éttermet és nem hiába. Eszméletlen a kaja és még gyorsan ki is hozták, de ha ez sem elég, még olcsó is.

- Már 4 óra? Ne haragudjatok, de mennem kell- pattant fel Ash.

- Ki kísérlek- álltam fel én is, majd követtem. Gyorsan felvette a cipőjét, majd a kabátját is magára húzta. Hangosan elköszönt barátnőmtől, majd kiléptünk a hideg levegőre.

- Köszönöm a finom ebédet- fordult még vissza.

- Én meg mindent köszönök. Köszönöm hogy felvidítottál és hogy odaadtad a felsőt.

- Ugyan már. Ez természetes. Na de megyek, mert már el is késtem. Reggel jövök- ölelt magához, majd egy puszit hagyott hideg arcomon. Integettem neki, majd bementem a meleg házba.

- Hallod ez az Ashton…eléggé jó csávó lett belőle. És ahogy látom, neked is nagyon bejön az új változás.

- Berta én nem tudom mi van velem. Ma ismét éreztem az a forróságot a testemben, amit csak Hazznál éreztem. Többször is elkalandoztam a száját nézve és teljesen ledöbbentem amikor megláttam őt reggel.

- Lehet elkezdett tetszeni nem?

- Nem tudom. Lehet hogy csak össze vagyok zavarodva.

- Vagy azt nem akarod hogy bejöjjön. Te minden áron Harryt akarod látni magad előtt. Lépj túl rajta Klau.

- Szombaton a koncertjükön nekünk kell lenni a securityseknek.

- Komolyan? És el mész?

- Paul azt mondta muszáj mennem. Olyan mint ha megbuknék egy vizsgán, ha nem mennék el.

- Akkor majd messze állsz tőle és nem lesz semmi baj.

- Azt sajnos nem én döntöm el. Itt van a papír hogy hova fogok állni- guggoltam le a táskámhoz, majd kihúztam belőle a fehér lapot.

- Na hol leszel?

- Hát persze. Hát szerinted hol leszek?- mutattam a lapra- Harry ezen az oldalon van és ha ülnek, akkor meg pont ezen a részen. Nekem ez fura. Hisz Paul azt mondta hogy tudta hogy szakítottunk, de azt is mondta hogy ha lehetne elengedne, mert tudja hogy nem szeretnék menni, de még is beírt Harry közelébe. Nekem ez fura.

- Hát ezt én sem értem. Na de ez most hagyjuk is. Mit szólnál ha elmennénk futni?

- Rendben.

- Na akkor öltözz át, és akkor indulhatunk is.

Jól jött ez a kis szabad levegői futás. Ismét kiadtam magamból minden düht. Felszaladva a lépcsőn léptem be a szobámba. Megengedtem a forró vizet, majd azon nyomban le is vetkőztem. Gyorsan megmostam az izzadt testemet, majd amikor megtörölköztem, felvettem egy meleg pizsomát és befeküdtem a puha ágyba. Kinyitottam a fiókomat, elővettem a fekete könyvemet és a hátsó kis rejtett zsebből kivettem a kis cetlit, amit Harry írt nekem. Ismét rengetegszer elolvastam és most se bírtam ki könnyek nélkül. A fenébe is. Annyira hiányzik. Bertának igaza van. Túl kell rajta lépnem és ezzel én is így vagyok. De egyszerűen annyira megszerettem, hogy már az életemhez tartozik. Visszahelyeztem a kis cetlit és betoltam a fiókot. Kimásztam az ágyból, majd kisétáltam az erkélyre. Magamra tekertem egy meleg plédet és úgy néztem a világító holdat. Emlékszem, amikor a fa alatti hintaágyon ültünk Harryvel és azt mondta nekem, hogy ha hiányzik nekem, nézzek fel az égre, keressem meg a legfényesebben világító csillagot, mert az ő. Engem figyel egy csillagon keresztül. Azt is megosztotta velem, hogy ő minden este megnézi ez a csillagot, mert én jutok róla eszébe. Mert abból a csillagból is egy van, mint belőlem. A legszebb az összes csillag közül és a hozzá legközelebb álló is. A telefonom rezgett egyet. Feloldottam a telefonomat és megláttam hogy Harry egy képet posztolt. Rámentem, és egy csillagos ég volt, és alá azt írta, hogy „Ismét téged figyellek”. Istenem. Ő is most a csillagokat nézi? Hihetetlen milyen véletlenek vannak. Megfogtam a pokrócot és bementem a szobámba. Már 10 óra? Ennyire eltelt az idő?

Gyorsan befeküdtem az ágyba és lehunytam szemeimet és megpróbáltam aludni.