31.fejezet: Köszönöm Ashton

Hihetetlenül gyorsan eltelt ez a hét is. A suliban minden rendbe van és anyáékat is megnyugtattam hogy semmi baj nincs és „nem rúgtak ki”. Rettentően félek a holnapi naptól. Holnap ismét látni fogom őt. Nem tudom hogy gondolták azt, hogy majd mint Harry exe, beraknak a rajongók elé. Nagyon sokat gondolkodtam a héten és arra döntésre jutottam, hogy levelezőn folytatom az egyetemet. Nagyon szeretek ott lenni Ashel és Melissával, de már szinte egy nap nem tel úgy el, hogy nem vennének észre. Tudom hogy egy idő után majd lecsillapodik, de az is lehet hogy még sem. A jövő héten még bemegyek, de aztán viszlát bejárás. Gyorsan rendbe szedem magamat és elkezdek pakolni az estére. Elmosogattam a koszos tányért és a bögrémet, majd felsiettem a szobámba. Bekapcsoltam a rádiót, majd  a mosdóba léptem. Felkötöttem a hajamat és megmostam a fogamat. Épp amikor végeztem a sminkeléssel, megszólalt egy ismerős dal a rádióban. A Perfect dallama csendült fel. Nagyon szerettem ezt a számot és még most is, csak hát Harryre emlékeztet. Most már valamennyivel jobban vagyok a szakításunk óta, de természetesen még most is nagyon hiányzik. Elővettem a fekete bőröndömet és elkezdtem összepakolni. A telefonom megcsörrent.

- Szia nagylány! Van egy meglepetésem!- Asht hallottam meg a vonal másik végén.

- Igen? Mi?

- Nem mondom meg. Az már nem lenne meglepetés.

- Hát jó.

- Nyugi hamar megtudod, mert most feléd tartok és elviszlek a meglepetéshez.

„A rajongók a napokban tudták meg, hogy a One Direction a turné után hosszú szünetre megy.”

- Várj Ashton. Egy pillanat- figyeltem fel a rádiós hangjára.

Gyorsan kiszaladtam a rádióhoz és tovább hallgattam.

A híres brit fiúbanda, úgy döntött egy ideig szüneteltetik az éneklést. Holnap lesz az utolsó koncertjük Amerikában, ez után egy hosszabb szünetre mennek, hogy kipihenhessék az 5 éves munkájukat. A One Direction egyenlőre 1 évet szán a pihenésnek, de a rajongók attól tartanak, ez már a vég. Vajon tényleg ez a vég és soha többé nem látjuk őket, vagy tényleg csak egy hosszabb pihenésről van szó? Mindenesetre nagyon várjuk az utolsó koncertet, hisz biztos fergeteges bulit fognak csapni.

Hogy micsoda? Szünet? Feloszlás? Nem akarom elhinni.

- Klau ott vagy még?

- Jajj bocsánat. Itt vagyok.

- Szóval 10 perc és ott leszek a házatok előtt. Rendben?

- Persze. Akkor szia- nyomtam ki a telefont és rögtön egy másik személyt kezdtem el tárcsázni. Nem veszi fel Ber. Akkor muszáj felhívnom Lout. Vele mindig is jóba voltunk és a szakítás ellenére se romlott meg a kapcsolatunk, aminek nagyon örülők. Már vagy százszor hívtam őt és a többi fiút, de nem vették fel. Harryt viszont nem hívtam, de ha már a többiek se veszik fel, ő se fogja. Biztos vagyok benne. Majd úgy is visszahívnak Louék. Remélem. Egy nagy dudálást hallottam, ami azt jelentette, hogy Ash megérkezett. Gyorsan magamhoz kaptam a táskámat, majd lesiettem az ajtóhoz. Felvettem a fekete csizmámat, magamhoz vettem a bőrkabátomat és kinyitottam az ajtót. Üdvözöltem Asht egy öleléssel, majd beszálltunk mind ketten a kocsiba.

- Na most már tudhatom hova megyünk?

- Hát persze hogy nem- csillogtatta meg fehér fogsorát- ne kíváncsiskodj annyit.

- De valami kis infót kérlek…örülni fogok neki?

- Szerinted megszervezném neked ha nem örülnél?

- Hát nem tudom- pirultam el.

- Tetszeni fog…nagyon. Szóval most már dőlj hátra és nincs több kérdés.

Úgy tettem ahogyan Ash mondta. Hátradőltem és kitekintettem az ablakon egy hatalmas mosollyal az arcomon. Olyan hálás vagyok neki hogy itt van velem és hogy segít. Nem hagyja hogy szomorú legyek és ezt nagyon köszönöm neki. Sohasem gondoltam volna hogy valaha is egy ilyen remek baráttal dicsekedhetek életemben. Aztán Ashtonon kívül még ott van Ber, Eleanor, Melissa a fiúk és azt hiszem most már Emmát is ide sorolhatom. Az elmúlt 1 hétben annyira összebarátkoztunk hogy sohasem gondoltam volna. Minden egyes edzésen együtt röhögjük ki az a szőke Mileyt. Hihetetlenül jó fej csaj. Egy ismerős helyet pillantottam meg. London egyik leghíresebb edzőterméhez parkoltunk le. Ash ezek szerint elhozott edzeni? Nem akarom megbántani, de most nincs nagy kedvem az edzéshez. Kiszállt a kormány mögül, majd engem is kisegített. Micsoda úriember.

- Ugye tudod hogy nem hoztam edző cuccot?

- Nincs rá szükség…nyugi- illesztette kezeit hátamra. Beléptünk a hatalmas üvegajtón és a hangos zene csapta meg a füleimet. Mindenhol kigyúrt lányok és fiúk, akik küzdenek a céljukért. Rengeteg személyi edzőt láttam, és belegondoltam abba, hogy egy nap én is itt állhatok. Csak egy baj van. Borzasztó nehéz ide bekerülni.

- Szevasz haver!- jött oda egy izmos férfi, majd kezet fogtak Ashtonnal.

- Csá! Hagy mutassam be Klaudia Smitht. Ő az akiről beszéltem- mutatott felém.

- Ő a barátnőd? Mert nagyon csinos. Amúgy Mike vagyok- fogtam vele kezet én is.

- Csak a barátja vagyok- vallottam be az igazságot.

- Kár. Nagyon jól mutattok együtt. Na szóval, térjünk is a lényegre. Megláttalak és tudtam hogy jól döntöttem. Szóval mikor szeretnél kezdeni?

- Tessék?- kerekedtek ki a szemeim.

- Ez a meglepetés- fordult felém Ashton- rávettem Mikeot hogy vegyen fel ide dolgozni.

- Látnod kellett volna hogy könyörgött- nevetett fel az új főnököm. Fura ezt kimondani.

- De hát nincs is végzettségem…

- Jajj nem. A pultba kéne beállnod. Tudod ha segítség kell valakinek, kiadni a szekrény kulcsot meg ilyenek. De hallottam hogy te is személyi edzőnek készülsz, szóval majd később még arról is beszélhetünk.

- Úr isten. Nagyon szépen köszönöm Ash- ugrottam nyakába.

- Remélem örülsz.

- Nagyon örülök. El sem hiszed mennyire. És természetesen önnek is köszönöm.

- Tegeződjünk jó?

- Rendben.

- Szóval ha neked úgy jó, akkor ha hazaértetek Amerikából, összeülhetünk és megbeszélhetjük hogy mikor kezdesz és hogy mikor dolgoznál.

- Nekem tökéletesen megfelel. Nagyon szépen köszönöm.

- Itt a névjegy kártyám- adott oda egy kis papírt- úgyhogy ha hazaértél hívj fel és akkor egyeztetünk mikor tudsz bejönni. Viszont most mennem kell. Gratulálok a munkához!

- Nagyon köszönöm. Alig várom hogy kezdjek. Sziaa- köszöntünk el az új főnökömtől.

- Na megérte várni?

- Istenem Ash. Fogalmad sincs mennyire örülök neki. Annyira aranyos tőled és tényleg nagyon szépen köszönöm- estem ismét karjai közé, majd egy hatalmas puszit hagytam kipirosló arcán.

- Örülök ha tetszik. Én is itt szoktam edzeni. Szóval most már tőled kérem majd a szekrény kulcsom- lökött meg játékosan- Na és van kedved velem ebédelni?

- Természetesen. Úgy is borzasztó éhes vagyok, szóval jöhet bármi- ültünk be a fekete kocsiba. Ashton berakott egy fantasztikus zenét és azt hallgattuk egész úton. Mire odaértünk az ebédlőhöz, szinte már kívülről fújtam a zenének a szövegét. Nagyon tetszik.

Mikor megláttam a házikó tetején forgó Mcdonald’s jelet, nagy mosolyra húzódott a szám. Borzasztó régen ettem már itt. Szerintem még mielőtt kiköltöztem volna ide, akkor ettem utoljára otthon. Gyorsan kikértük a meleg ebédünket, majd helyet foglaltunk az épület sarkában. Észrevettem hogy van egy nem fogadott hívásom Bertától. Gyorsan tárcsázni kezdtem és vártam hogy beleszóljon. Sokáig csöngött. Mikor kicsit balra fordítottam a fejemet, észrevettem hogy egy lány csoport pont engem fotóz. Van egy sejtésem hogy ők is odavannak a fiúkért.

- Szia Klau! Most kezdődött el az órám, majd ha vége van visszahívlak- suttogott barátnőm a telefonba, majd letette.

- Ki volt az?- érdeklődött Ash.

- Berta, csak most kezdődött el az órája. Majd később visszahív- tettem le telefonomat az asztalra és nekiláttam a finom hamburgernek. Az első harapásnál, feljött a gyerek korom. Akkor amikor a strand után, vagy ha apának olyan kedve volt, beültünk ide, kikértük a szokásos rendelést és jóízűen elfogyasztottuk. Miután eltüntettük a tálca tartalmát, felálltunk a helyünkről és kimentünk. Mielőtt beszálltunk volna a kocsiba, odajött az a lány csoport, akik lefotóztak az étteremben. Elnézést kértek és megkértek hogy hagy csinálhassanak velem egy-két fotót. Aranyosak voltak, mert kicsit fel is akartak vidítani és azt mondták hogy ők nagyon szerettek és annak ellenére hogy szakítottunk Harryvel, fognak is. Elmondták hogy az álompár példaképük voltunk, de megértik a döntésemet és elfogadják. Majd miután mind ezt a sok jót elmondták, megkérdezték hogy Ashton az új barátom-e. Tisztáztam velük hogy csak barátok vagyunk vele és mostanában nem is lesz senkim. Egy öleléssel elköszöntem tőlük, majd tovább álltunk. Magamhoz kaptam a telefonom és újra bepróbálkoztam barátnőmnél. Ha jól számoltam, éppen most van neki szünet. Két kicsöngés után azonnal fel is vette.

- Szia Klau! Ti ma este mentek Amerikába igaz?

- Igen ma. Miért kérded?

- Hát arra gondoltam hogy elmennék én is és meglepném Ni-t. Eltudnád intézni valahogy, hogy veletek mehessek?

- Felhívom Pault és megbeszélem vele. Esetleg összepakoljak neked? Mert épp hogy hazaérsz az indulásig.

- Azt megköszönném. Majd írj SMS-t hogy mi a szitu, de most megyek is. Szeretlek. Szia.

- Én is szeretlek. Este találkozunk- nyomtam ki a telefont.

Pont amikor belecsúsztattam a telefont a táskámba, akkor értünk a ház elé, ahol egy ismerős személy állt. Még Berta előtt felhívtam Emmát hogy nincs-e kedve átjönni és mivel semmi elfoglaltsága, nem utasította vissza az ajánlatot. Gyorsan kinyitottam az ajtót és bementünk a meleg helyiségre. Felsiettem barátnőm szobájába és gyorsan összedobtam a holmiját, közben Paullal lebeszéltem a dolgokat. Amikor végeztem, írtam egy üzenetet Bertának és lesiettem a többiekhez.

- Egy fantasztikus hírem van- csapta össze kezeit Em.

- Ez már rosszul kezdődik- nevetett fel Ash.

- Nagyon vicces vagy Ashton. Szóval. Vannak rokonaim Miamiba és a téli szünetben elutazom majd hozzájuk.

- És ez nekünk miért jó?

- Asht ne vágj közbe!- rakta elé tenyerét- na és arra gondoltam hogy ti ketten meg a te barátnőd- mutatott rám- eljöhetnétek velem. Gondoljatok bele mekkora bulik vannak ott és milyen baromi jó lenne.

- Nem is tudom. Nem engedhetjük meg magunknak ezt…túl sokba fájna ez nekünk- vakarta meg fejét Grey.

- Ez meg a másik hogy a rokonok fizetik a repjegyet és mivel vén csókák, fizetnek nekünk egy szállodát is és azt mondták vihetek magammal 3 embert. Szóval? Benne vagytok?

- Hát akkor persze hogy benne- kiáltott fel Ash, majd mind a ketten rám szegezték tekintetüket és izgalommal várták a válaszomat.

- Úgy tűnik utazunk Miamiba- vontam meg a vállamat, majd Emma örömében magához ölelt. Olyan fura. Pár nappal ezelőtt még nem gondoltam volna róla hogy azaz ölelgetős fajta, de ahogy jobban megismertem, nagyobb volt a csalódás. Természetesen jó értelemben.

- De várjunk. Melissával mi lesz?

- Hát ne haragudjatok hogy ezt mondom, de nekem Melissa nagyon fura lány és nagyon nyavajgós. Nem bírom őt és hát csak 3 személyt vihetek sajnos- válaszolta szarkasztikusan az új barátnőm. Ashtonnal összenéztünk, majd hatalmas nevetésben törtünk ki. Hasamat fogva mentem ki a konyhába, majd felhívtam a kedvenc pizzázómat, hogy rendeljek magunknak. Azt mondták egy kicsit késni fognak, mivel most rengetegen rendelnek tőlük. Miután leraktam a telefont, megrezzent, jelezve hogy egy újabb tweet érkezett a fiúktól. Rámentem a madárka ikonra és Hazz képe jelent meg.

Nagyon izgatott vagyok a mai koncert miatt. Alig várom hogy lássalak benneteket és sikerüljön a tervem. Szurkoljatok nekem. All the love H.

Vajon tényleg ez az utolsó koncert és nem térnek vissza, vagy tényleg csak egy szünetről van szó? És milyen terve van Harrynek? Vajon tudja hogy ott leszek én is? Biztos nem. Hisz hol érdekli őket hogy kik állnak a színpadnál? Vagy lehet tényleg tudja? Vajon köze van a tervének ahhoz hogy én is ott leszek? Nem tudom, de szerintem nem is akarom megtudni. Gyorsan a zsebembe csúsztatom a mobilomat és visszasietek a vendégeimhez. Kiválasztottuk melyik filmet fogjuk megnézni, és mielőtt megnyomtam volna a play gombot, csöngettek. Gyorsan felkeltem a földről, majd elforgattam a zárban a kulcsot. Azt hittem a pizzánk jött meg, de amikor zokogó barátnőmet pillantottam meg a küszöbön, lemondtam erről a gondolatról. Azonnal magamhoz húztam Eleanort és vigasztalni próbáltam. Szegény úgy sírt, hogy én még sosem láttam így. Gyorsan becsuktam magunk mögött az ajtót, majd megkértem Elt, hogy várjon rám a lépcsőnél.

- Valami baj van? Úgy hallottam valaki sír- pattant fel Ash.

- Az egyik barátnőm jött át. Nem tudom mi a baj vele, de nagyon ki van. Nem lenne baj ha most felmennék vele? Ti nyugodtan kezdjétek el a filmet és majd később csatlakozok.

- Persze menj csak nyugodtan- legyintett Em.

- Ha bármi baj van, csak szólj.

- Köszönöm Ash. Ha csöngetnek, akkor a pizzát hozták meg, a pénz ott van az asztalon.

- Rendben- adott egy puszit arcomra.

Gyorsan kimentem a még mindig síró szépséghez és felsiettünk a hálószobámba. Leültünk az ágyamra, majd miután adtam egy zsebkendőt barátnőmnek, belekezdett a mondandójába.

- Végleg vége van. Végleg elveszítettem őt Klau- esett karjaim közé.

- Kit édesem? Ne haragudj, de nem értem.

- Louist. Louist vesztettem el. Régebben azt beszéltük, hogy amikor vége lesz a turnénak, akkor találkozunk és megbeszéljük a kettőnk közötti dolgokat. Nagyon örültem neki hogy még van esélyem, de ez ma reggelre megszűnt. Felmentem a közösségi oldalakra és az fogadott hogy egy nagyon szép és kedves lánnyal sétálgatott kézen fogva. Klau én ezt nem fogom kibírni- kezdett el újra zokogni.

- Jajj édesem. Annyira sajnálom. De lehet hogy ez még nem végleges. Lehet hogy csak egy újabb pletyka vagy bármi. Hisz ha ő is szeretett volna beszélni veled, biztos nem lépett rajtad túl ilyen gyorsan. Hívd fel és beszéld meg vele. Nem lesz semmi baj. Meglátod.

- Klau én már nem merek vele beszélni. Félek hogy ha az ő szájából hallanám azt, amit nem szeretnék, sokkal jobban fog fájni.

- Akkor majd beszélek én vele. Úgy is pár óra múlva Amerikába megyek, szóval majd megállítom egy-két szóra.

- Mész Amerikába? Kibékültetek Harryvel?- nyíltak nagyra szemei.

- Neem. Dehogy. Végül is hozzá van köze, de nem lesz már semmi. Végleg vége van köztünk mindenek.

- Hát akkor miért mész?

- Hát az egyetemi csoporttal elmegyünk tudod ilyen testőröknek, akik a színpad mellett állnak. Ez is ilyen gyakorlat. Beszéltem Paullal, de azt mondta muszáj elmennem. És ha ez még nem lenne elég, arra a helyre állítottak, ahol legtöbbször Styles van.

- Szerintem ez nem véletlen.

- Ezt hogy érted?

- Hát ez talán egy jel, hogy talán még is meg kéne bocsájtanod neki, vagy legalább megbeszélni a dolgokat.

- El- fogtam meg a kezét- miért akarod te annyira, hogy megbocsájtsak neki?

- Annyira jó volt titeket együtt látni. Harryt nagyon rég óta ismerem és még sosem láttam olyan boldognak, mint veled. Titeket egymásnak teremtettek és szinte biztos vagyok benne, hogy ennek a kapcsolatnak nem lehet most vége. Sőt soha nem lehet vége.

- Aranyos vagy El, de én úgy érzem itt a vége.

- De legalább beszéljétek meg kérlek.

- Nem tudom El

- Jól van. Nem kínozlak tovább. Csak gondold át rendben?- fogta meg kezeimet, majd a szemeimbe nézett.

- Rendben. Te pedig légy erős. És ha bármi baj van, tudod hogy én itt leszek. Louis meg…ő meg nem fog előlem menekülni- mosolyodtam el egy kicsit, mire ő is megcsillantotta fehér fogsorát.

Itt állok a reptéren, és várjuk hogy felszállhassunk az Amerikába repülő gépre. Fogalmam sincs mi lesz, de szerintem jobb is ha nem gondolok erre. Már csak pár óra választ el attól, hogy annyi idő után, ismét láthassam őt. Fura, de valamilyen szinten örülök is hogy láthatom. Látni akarom hogy ő is kezd jobb állapotba kerülni, ahogy én. És hát természetesen hiányoznak a többiek is. A srácok, Lottie, Lou és a picike kis Lux. Barátnőm érintése zökkent ki gondolatmenetemből.

- Mehetünk?

Nagy levegőt veszek, majd bólintok egyet. Bal oldalamon Berta helyezkedik el, Jobb oldalamon pedig Ashton, mellette pedig Melissa. Az újjaimat ropogtatom, mire megszólalt egy ismerős hang.

Kérjük csatolják be öveiket, mert a felszállást 1 percen belül megkezdjük.

Megfogom a két övet és becsatolom magam előtt. A kattanás jelzi hogy sikerült.

- Én itt leszek Klau. Ugye tudod?

- Persze Ber. Nagyon sokat jelent. Köszönöm- öleltem szorosan magamhoz.

- Ez természetes. Most pedig pihenj le egy kicsit. Nagyon fáradtnak látszol.

- Az is vagyok- csuktam be szemeimet, majd megpróbáltam magam átadni az álmaimnak. Ott talán nyugodtabb helyem lesz.

Már vagy fél órája forgolódom, de nem tudok elaludni. Hihetetlen milyen kényelmetlen a repülő. Sosem volt még ilyen.

- Valami baj van?- Ashton érintését érzem a combomon.

- Nagyon fáradt vagyok, de nem bírok aludni. Nagyon kényelmetlen a hely.

- Gyere ide- int magához- dőlj ide.

- Nem lenne baj?

- Dehogy. Én nem vagyok álmos úgy se- nevetett fel.

Megköszöntem Ashnek, majd az ölébe feküdtem és átadtam magam most már véglegesen az álmaimnak.