12.fejezet:Rémálom...

A tegnap este, az valami csodálatos volt. Egy darabig biztos nem fogom ezt az estét elfelejteni, azt már most eldöntöttem. Harry még nem tud egy dolgot, de félek ha megtudja, akkor más szemmel néz rám. Természetesen ha rákérdez, akkor elmondom neki őszintén, de amíg nem kérdezi meg, nem is szándékozom elmondani. Este Harry mellkasán aludtam el és szorosan ölelt ő is magához. Ahogy kinyitottam szemeimet, láttam hogy még mindig Harold szorosan ölelő karjaiban vagyok és tudtam hogy ez egész este így volt. Nagyon jó volt hallgatni Hazz szuszogását. Nem akartam felkelteni, de nem bírtam ki hogy ne csókoljam meg azt a halvány rózsaszín száját. Lassan kimásztam erős karjai közül, a szája felé hajoltam és lassan közelítettem felé. Mikor már majdnem a célhoz értem, Harry gyorsan elkapott hátulról, magára húzott és megcsókolt. Nagyon heves és forró volt ez a csók és sokkal szenvedélyesebb volt, mint este. Nem tudtunk elszakadni egymástól, annyira benne voltunk a csókcsatában. Újra feljött az, az érzés, ami tegnap este is bennem volt. Kívántam őt, de nagyon.

- Jó reggelt hercegem!- köszöntem Harrynek, mikor szétvált egymástól mind kettőnk ajka és beletúrtam reggeli kócos hajába.

- Jó reggelt hercegnőm! Hogy aludtál?- nyomott még egy utolsó puszit számra.

- Nagyon jól…és te? Nem volt fárasztó egész este magadhoz szorítani?- nevettem fel egy aprócskát.

- Jól aludtam és nem, nem volt. Nekem ez már meg se kottyan- kacsintott rám- és milyen volt az este? Tetszett? Remélem nem bántad meg…- nézett rám Harry azzal a gyémánt zöld szemeivel és a válaszomat várta.

- Igen Harry jó volt és nem bántam meg hidd el- kuncogtam halkan.

- Akkor jó- adott egy lágy puszit a homlokomra- remélem azért én voltam a befutó az összes többi közül- nevetett fel, miközben mind a ketten felültünk az ágyban, de amikor meghallottam ezt a mondatot, hirtelen lefagytam. Nem szóltam semmit, csak előre néztem a nagy semmibe, majd kiszálltam az ágyból.

- Harold öltözz fel, addig én csinálok reggelit és utána induljunk el a szüleidhez, mert elkésünk- siettem be a gardróbomba. H szerencsére nem kérdezősködött tovább, csak bólintott egyet, amivel azt jelezte hogy megértette. Én gyorsan felvettem egy farmernadrágot, de amilyen felsőt elképzeltem hozzá, nem találtam a szekrényemben. Heves léptekkel vettem az irányomat a mosdóba, de közben megakadt valamin a szemem. Harry még ott lustálkodik az ágyban.

- Hazz öltözz már- guggoltam le mellé, az ágyba kapaszkodva. Harry csak nézett rám, azzal a reggeli álmos fejével, és újra beletúrtam a hajába és adtam neki egy lágy csókot.

- De nem akarok…álmos vagyok. Inkább gyere te is feküdj ide mellém- fogta meg kezemet és már kezdett maga mellé húzni.

- Harry nem- húztam ki kezemet kezei közül- kelj fel és irány a szüleidhez- álltam fel mellőle.

- Jó oké…megadom magam főnökasszony- tápászkodott ki az ágyból.

- Jut eszembe…nem láttál egy fehér rövid ujjút?- néztem körbe a szobában.

- Nem láttam- csóválta meg fejét Harry. Én visszamentem a gardróbba és tovább kerestem a pólót. Mire már teljesen belemerültem a póló keresésébe,  Hazz mögém osont és átkarolt hátulról.

- Jut eszembe Smith…- súgta halkan a fülembe- még nem kaptam választ a kérdésemre.

- Milyen kérdésedre?- tettetem a hülye szőke nő szerepet.

- Hát amit még az ágyban mondtam, hogy remélem én voltam a befutó. Ekkor egy nagy csomó akadt meg a torkomban és tudtam hogy nem fogja feladni. Most már nem tudtam menekülni a válasz elől és muszáj volt megmondanom neki.

- Harry mondanom kell valamit- néztem le a földre és elpirosodott az arcom a szégyentől.

- Ne máár…nem én voltam a legjobb?

- Nem Harry ez más.

- Akkor mi a baj?- emelte fel fejemet.

- Félek ha elmondom, másként fogsz rám nézni.

- Dehogy fogok…na mond már mi a baj, mert megijesztesz.

- Harry én még…én még szűz voltam- csordult ki egy könny a szememből.

- Úgy érted én voltam az első?- húzódott el tőlem.

 - Igen úgy….

- De miért nem mondtad el?

- Mert féltem hogy másként nézel majd rám és…és elhagysz- töröltem le szemem alól, azt az aprócska könnycseppet.

- Jaj de buta vagy- húzott közelebb magához és szorosan megölelt- miért néznék rád máshogy? Meg miért hagynálak el? Örülök hogy én lehettem az első.

- Tényleg?

- Persze…mert ez azt jelenti hogy szeretsz, mert nekem adtad oda magad először. Jó persze fura egy kicsit, de nem fogok másként nézni rád, főleg nem foglak elhagyni. Nyugodj meg- adott egy hosszú csókot.

- Sajnálom hogy nem mondtam el és hogy csak most kellett megtudnod.

- Nincs semmi baj...- simogatta meg a hátamat, amitől megnyugodtam- szeretlek Klau  és szeretni is foglak.

- Én is szeretlek Hazz…nagyon!- mosolyodtam el és teljesen megnyugodtam.

- Na de előbb hívott anya, hogy mikor megyünk már, szóval arra gondoltam hogy elindulhatnánk- nevetett fel az én hősöm.

- Nem én feküdtem még pár perccel ezelőtt az ágyban- tettem csípőmre kezeimet.

- Jól van na…na de mennyünk, mert anya ideges lesz- kuncogott fel H.

- De még nem is reggeliztünk.

- Majd útközben beugrunk valahova és kérünk valamit elvitelre…jó?

- Jó…de akkor öltözz fel és induljunk. Én gyorsan elindultam a mosdóba, rendbe szedtem magam, addig Hazz is elkészült az öltözködéssel és készen álltunk az indulásra.

- Uuu…Klau…csináljunk már egy képet twitterre kérlek.

- Minek?

- Hát mert megszeretném osztani a világgal, hogy elindultunk anyáékhoz, hogy bemutassalak nekik. Na kérleek!

- Na jól van, de akkor gyorsan, mert már anyud biztos ideges- nevettem fel.

- Milyet szeretnél?- tette fel kérdését H, miközben elővette a telefonját.

- Hülye fejeset- ültem le mellé ugrálva és nem bírtam ki hogy ne nevessem el magam.

- A híres nyelves képem jó lesz?

- Tökéletes lesz, de én fotózok- vettem ki telefonját a kezéből.

- Jól van- mosolygott rám azzal a gyermekes mosolyával.

- Na nyelvet ki és 3…2…1…- és kész is lett a kép.

- Na ez jó lesz?- mutatta felém a képet.

- Nagyon jó lesz, de most már induljunk el- álltam fel az ágyról.

- Oké…öm…szeretnél vezetni?- pötyögött telefonján.

- Én? De hát azt sem tudom merre kell menni.

- Nem baj az…majd én mondom merre kell menni…én leszek a GPS-ed.

- Hát jó…akkor vezetek- ahogy kimondtam a választ, hogy vezetek már adta is a kulcsokat. Nagy nehezen elindultunk, de ő még mindig a telefonját pötyögtette. Gondolom a képet rakta fel, de már tutira vettem, mikor hangosan felolvasta hogy, hogy írta ki.

- Na Directionerek szurkoljatok, mert most indultunk el anyáékhoz, hogy bemutassam nekik az én kis szépségemet- olvasta hangosan, és még a nyelvét is kidugta- Na már fent is van és meg is jelöltelek rajta. Majd nézd meg- kacsintott rám és lerakta a telefonját. Már csak 1 órára voltunk attól a háztól, ahol Harry nevelkedett fel. Még gyorsan beugrott Harry egy kis reggeliért és rögtön tovább indultunk.  Egyre közelebb és közelebb értünk a célponthoz és bevallom, egyre jobban lettem ideges. Gyönyörű volt a környék. Egy kis utcába kanyarodtam be és már messziről kiszúrtam egy gyönyörű házat. Elgondolkodtam rajta, hogy én is egy ehhez hasonlót szeretnék majd ha családom lesz.

- Harry nézd milyen szép az a ház…egyszerűen gyönyörű- mutattam a házra az ablakon keresztül.

- Ohh…hát köszönjük szépen- nevetett fel.

- Micsoda?- kérdeztem tőle értetlenül, de amikor közölte velem hogy oda kanyarodjak fel a garázs elé, leesett minden. Ez a szülei háza…ez az a ház, ahol felnevelkedett. A gyomrom olyan erősen görcsölt, mint amikor leérettségiztem. Leállítottam a kocsit majd kivettem a kulcsot. Harry gyorsan kiszállt az anyósülésről és átsietett hozzám. Kinyitotta az ajtómat, majd a kezét nyújtotta felém. Én kéznyújtását elfogadtam és szorosan összekulcsolta ujjainkat. Táskámat a hátamra vettem és elindultunk a ház ajtaja felé. Hazz jó erősen megnyomta a csengőt és már csak vártuk hogy beengedjenek.

- Harry én nagyon félek…félek hogy nem fogok tetszeni a szüleidnek és Gemmának se.

- Ilyentől nem kell félned…anyáék és Gemma is tetőtől talpig oda lesznek érted- adott egy nyugtató csókot, amitől valóban megnyugodtam egy kicsit. Már a kulcs forgását hallottam az ajtóba és szép lassan nyílt is az ajtó. Egy ismerős lányt láttam meg az ajtóban. Gemmát.

- Tesóóó!- ugrott Harold nyakába.

- Szia nővérkém!- ölelte Harry magához szorosan Gemmát. Olyan aranyosak voltak és ennél a pillanatnál egy percre nekem is eszembe jutott a bátyám, aki valószínű valahol buszozgat.

- Gemma szeretném bemutatni neked a barátnőmet, Klaudiát- húzott maga felé Harry.

- Ohh…szia! Gemma Styles vagyok- nyújtotta kezét- Harry nagyon sokat mesélt rólad és úgy látom igaza volt- adott mellé egy hatalmas mosolyt.

- Szia én Klaudia Smith vagyok! Oh…igen?- nevettem fel- hát rólad is sokat mesélt és én is úgy látom hogy igaza volt.

- Na akkor nem hazudtál nekem se és Klaunak se. Nagyon ügyi vagy öcsike- bökte oldalba Harryt- na de gyertek beljebb- tárta nagyobbra a bejárati ajtót.

- Na végre…már arra vártam hogy beengedj…azt hittem sose jutunk be- tette meg az első lépést Harry. Ahogy beléptem én is az ajtón, a szám tátva maradt. Gyönyörűen és otthonosan volt berendezve az egész ház. Most már tutira tudtam, hogy ilyen ház kell majd nekem is.

- Anyaaa, Apaa! Megjöttek Hazzék- szólt hangosan Gemma. Amikor megláttam a konyhából érkező szülőket, egy kicsit ismét görcsbe rándult a gyomrom.

- Hát szia kisfiam!- ölelték meg Harryt.

- Sziasztok!- adott egy puszit anyukájának Hazz és egy erős kézfogást az apukájának.

- Szervusz! Gondolom te vagy Klaudia!- fordult felém anyukája mosolyogva- Én Anne Cox vagyok, ő pedig a férjem Robin Twist.

- Igen én vagyok Klaudia, pontosabban Klaudia Smith. Örülök hogy végre megismerhetem azokat, akik ilyen csodálatos embert neveltek fel- mutatkoztam be én is.

- Jaj ugyan…köszönjük szépen…mi is nagyon vártuk hogy megismerjük azt a lányt, akibe ennyire beleszeretett a fiunk. Egyfolytában csak rólad áradozott a telefonban hogy milyen szép és kedves vagy és hát igaza volt.

- Jaj anyu ne már…- takarta el az arcát Harry, amin én egy nagyot nevettem.

- De ebben nincs semmi ciki hogy elmondtam hogy mennyit áradozol róla.

- Jól van anya szerintem befejezhetjük és bemehetnék a nappaliba- vette  le cipőjét és én is követtem, nagy mosollyal az arcomon. Ahogy beértünk a nappaliba, leült Hazz a kanapéra én meg mellé. Anne nagyon sok rágcsálnivalót hozott az asztalra, mellé pár üveg üdítőt is hozott.

- Önthetek valamit kicsim?- dőlt oda az asztalhoz Harry.

- Egy pohár narancslét elfogadok- válaszoltam kicsit félénken.

- Tessék- ült vissza mellém H- nem kell izgulni…tetszel nekik…csak add önmagad- súgta a fülembe, ami azt jelentette hogy látszik rajtam hogy izgulok.

- Na és milyen volt az út?- kérdezte Robin.

- Hosszú volt az egyszer biztos, de a környék az valami gyönyörű. Nagyon szép házak vannak és nagyon jó volt látni, amikor a kisgyerekek szaladgáltak és játszottak az utcán. Nagyon aranyosak voltak.

- Hát igen…gyönyörű hely Anglia, az egyszer biztos- jött be Anne is a konyhából és leült közénk.

- Én egy kicsit rád lennék kíváncsi…mesélj egy kicsit magadról- szólt közbe Gemma.

- Ú ebbe én is benne vagyok- emelte fel a kezét viccesen Anne.

- Huhh…hát 20 éves vagyok és Magyarországon nőttem fel. Olyan 13 éves voltam, mikor megismertem a fiúkat és teljesen beléjük szerettem. Gyermekkori álmom volt hogy modellkedjek és hogy Angliában élhessek az egyik barátnőmmel…

- Modellkedni szeretnél?- szólt közbe Anne.

- Igen szeretnék…de ez már szerintem feledésbe merül.

- Miért? Hisz olyan szép vagy és teljesen megvan hozzá az alakod is és nagyon karakteres az arcod is- közölte Gemma.

- Köszönöm szépen- mosolyodtam el.

- És a barátnőd az véletlen nem Berta?

- De ő az…honnan tudtad?- néztem Gemmára.

- Hát azért nálunk is megjelennek az újságok és abban volt benne hogy Niallel együtt volt, most meg szétmentek, mert nem bírták tovább a rajongók miatt. Pedig kár, mert nagyon jól mutattak együtt és az a Berta is nagyon szép lány.

- Hát igen…sajnos…de legalább barátok maradtak.

- Na de mesélj tovább- szólt közbe Robin.

- Jó…- nevettem fel- hát ugye egy jó kis munkák volt Bertával a plázában eladóként, de később kirúgtak, mert Harryvel együtt vagyok és akkor odamennének az őrült rajongók meg ilyenek. Szóval most nincs munkám, de várom hogy kezdődjön az egyetem, ugyanis ősztől egyetemre fogok járni és személyi edzőnek, testnevelés tanárnak fogok tanulni. Később természetesen vagy testnevelés tanárnak mennék el egy közép iskolába, vagy ugye személyi edzőnek. Hát nagyon szeretem a sportot és a divatot is és nagyon örülök hogy kiköltözhettem Angliába. Pár honapja költöztem ki és egyszerűen gyönyörű hely és nem bántam meg hogy ide jöttem. Természetesen sokat járok haza és a szüleim is annyiszor jöttek és jönni fognak amennyiszer csak megtehetik. Szeretem beutazni a világot és új helyeket felfedezni.. Kicsit fiús dolgokat szeretek, de azért a csajos dolgokat se hagyom ki. Mindig azt mondták régebben hogy apukámra hasonlítok, szóval megértem a fiús dolgok felé való érdeklődésemet.

- Azt a mindenit…szerintem te tökéletesen illesz az én kis öcsikémhez. Harry gratulálok…végre egy rendes lányt választottál magad mellé- szólalt meg G.

- Na ugye? Mondtam én hogy tökéletes lány.

- Én annak örülök  a leginkább hogy nem hagyod abba a tanulást, hanem folytatod tovább…és kitudja lehet egy nap te leszel a személyi edzőm- nevetett fel Anne.

- Én ki nem néztem volna belőled hogy fiús lány lennél…de legalább lesz a családba egy olyan tag Harryn kívül, akit nem zavar ha meccset nézek a tv-ben- nevetett fel Robin. Örültem. Örültem, mert éreztem, hogy nincs velem bajuk és tetszek nekik. Persze nem kiabálom el magam, de már kezdtem felszabadulni.

- Mit szólnátok ha elmennénk ma a parkba?- állt fel Anne.

- Én benne vagyok…legalább megnézném egész Holmes Chapelt.

- Harry kijönnél nekem segíteni a konyhába? Összepakolnánk akkor egy kis piknikre.

- Igen is anya...- állt fel mellőlem- mindjárt visszajövök.

- Harry nem kell félteni Klaut…nem fogjuk megenni- nevetett fel Gemma- esetleg ha van kedved megmutathatom a lakást.

- Az remek ötlet!- álltam fel a kanapéról. Gemma mellé álltam és elindultunk az emeletre.

- Gemma én nem bírom ki hogy ne mondjak el valamit…- szólaltam meg, mikor felindultunk a lépcsőn.

- Na mond nyugodtan...- mosolyodott rám.

- Én annyira féltem reggel hogy nem fogok nektek tetszeni és még mindig bennem van egy kis görcs hogy esetleg nem tetszek nektek és csak Hazz miatt vagytok velem kedvesek.

- Hát te bolond vagy...én már az első 1 percben megkedveltelek…Harry eddig olyan csajokat hozott ide, akiket nagyon, de nagyon nem kedveltem és anyu se…gondolom ismered Taylor Swiftet…na például ő ilyen volt…nem tudom miért, de nem volt szimpatikus és nem illet Harryhez…megváltoztatta őt, de később Hazz is észrevette és ott hagyta…te nem ilyen vagy…te kihozod Harryből az igazi énjét és láttam interneten mit tett érted. Gondolok itt, amikor a koncerten kikiáltotta hogy szeret. Ilyet még soha, senkiért nem tett. Szóval nyugodj meg nagyon szimpatikus vagy nekem és anyáéknak is.

- Oké…akkor lenyugszom…köszönöm szépen- öleltem meg.

- Ugyan már…bármikor ha van valami, csak szólj…tekints rám úgy, mint a legjobb barátnődre vagy mint ha a tesód lennék.

- Okés…köszi!- mosolyogtam rá.

- Na ez itt az én hálószobám…- nyitotta ki az ajtaját.

- Úristen de szép…úgy látom te is szereted a fehér színt- néztem körül a szobában, ami teljesen fehér volt, itt-ott egy kis barna színnel.

- Harry mondta hogy imádod, ha a szobák teljesen fehéren néznek ki, meg ha az egész lakás, ezért gondoltam idehozlak először.

- Ú és még erkélyed is van…kimehetek?

- Persze…nagyon szeretek kint lenni…esténként kiszoktam ülni, bedugom a fülembe  fülhallgatót és csak én és a zene van a csillagos ég alatt. Senki más- húzta el az ajtót.

- Komolyan?- néztem rá, mikor kiálltunk a korláthoz.

- Tudom lehet hülyeségnek hangzik, de nagyon megnyugtató.

- Neem…nem azért mondtam…csak meglepődtem, mert kiskorom óta én is ezt csinálom…a mostani ház ahol lakok, ott is a szobám erkélyes és csak akkor nem ülök ki, amikor Harry is ott van vagy én alszok Harrynél. Tényleg olyan megnyugtató, ahogy nézed a csillagos eget, közben a kedvenc számodat hallgatod. Egyszerűen a legjobb dolog a világon. Kis koromban ha szomorú voltam vagy ha boldog, akkor is mindig kint ültem.

- Olyan fura, mert teljesen olyan csaj vagy mint én…ahogy Hazz mesélt rólad, mindig magamat vettem észre benned.

- Tényleg? Ennek nagyon örülök, mert nagyon kedvellek…amikor még 14 éves kis Directioner voltam, mindig arra gondoltam milyen jó lehet veled egy nap…és nagyon tetszett a stílusod is…a hajszínek változtatása tetszett a legjobban. A mostani is olyan jól áll…neked nincs haj, ami nem állna jól- nevettem fel miközben a hajára mutattam.

- Ohh…hát köszönöm! Az is nagyon fura hogy te nem sztár vagy, hanem egy normális ember és én ennek örülök…Harryre valamiért nem voltak jó hatással a sztár csajszik…nekem csak Cara volt a szimpatikus, de a többiek nem. Persze neked se lehet könnyű elviselni a rajongók utálkozását, de gondolj arra hogy ezeket csak azért mondják, mert összejöttél a kedvencükkel…hisz nem is ismernek...szóval alaptalanul mondják hogy ribanc vagy meg ilyenek…szóval ezeknek a szavaknak sose higgy. Ja és annak is nagyon örülök hogy végre látom Harryn azt az igazi szerelmes tekintetet és boldog arcot, amit jó pár éve nem láttam már és ez neked köszönhetem. És jó látni azt is hogy ez nálad is így van…telesen oda vagy az öcsikémért és látom rajtad hogy bármit megtennél érte…és csak annyit kérek hogy vigyázz rá.

- Köszönöm Gemma! Fogalmad nincs mennyire jól estek ezek a mondatok…köszönöm- öleltem meg- és nyugi vigyázok rá.

- Na mi folyik itt lányok?- jött ki az erkélyre Hazz.

- Ahj Harry…megzavarsz minket- viccelődött G.

- Ja hát akkor majd én kimegyek anyáékkal a parkba egy kis epret enni…akkor nektek nem kell jönni- indult be G szobájába.

- Tudod mit Harry nem mondtam semmit…felveszek egy kardigánt és mehetünk is.

- Én is így gondoltam. Na készülődjetek hölgyemények…lent várunk titeket- csukta be maga mögött az ajtót.

- Gemma kérhetnék egy kardigánt? Azt hittem egész nap napos időnk lesz, de rosszul hittem.

- Persze…itt is van egy…ez Harry pulóvere volt, csak amikor elköltözött nekem adta, és így gondoltam most felvehetnéd…kíváncsi vagyok emlékszik-e még erre a pulóverre.

Megköszöntem Gemmának és elindultunk a földszintre. Ahogy leértem Harry odajött és igen…emlékezett még a pulóverre.

- Ó nagyon jól áll a pulcsim.

- Köszönöm Mr. Harold- adtam neki egy csókot. Összefonta ujjainkat és így léptünk ki a ház ajtaján. Elindultunk a park felé, de közbe egy elég emlékezetes helynél álltunk meg. Harry régi iskolájába pillantottunk be egy kicsit. Mivel nyár volt nem volt sok gyerek, csak akik nyári suliba jelentkeztek. Sok rajongó lány észrevette Harryt és elkezdtek felé futni.

- Sziasztok! Na milyen a suli?- kérdezte Harry tőlük és megölelte őket.

- Hát jobb lenne ha te lennél a tanárunk- szólalt meg viccesen egy kislány.

- Hát majd esetleg máskor beugrok egy órára jó?

- Tökéletes…de aztán ének óra legyen ám, hogy halljuk azt a csodálatos hangod és esetleg a többi fiút is hozhatnád.

- Haha…rendben.

- Szóval Harry…kérhetnénk egy képet?- vette elő a telefonját a legkisebbik lány.

- Természetesen…csinálnál egy képet Klau?- fordult hátra, mire a kislányok felsikítottak egy kicsit.

- Úristen Klau is itt van? Sziaa…én annyira örülök nektek…nagyon örülök hogy Harry boldog…remélem sokáig együtt lesztek- öleltek meg a lányok.

- Köszönjük szépen…nagyon aranyosak vagytok…na de nyomás Harry mellé, mert egyszer csak elfut és én meg nem bírom elkapni- viccelődtem velük és ők gyorsan beálltak Hazz mellé és Harry is egy nagyot nevetett fel- na szóval…mosolyogjatok és „Katt” kész is a kép. Jó lesz?- adtam oda a telefont.

- Tökéletes…annyira kedves vagy!

- Köszönöm szépen, de nálatok biztos nem vagyok kedvesebb.

- Na de mennünk kell csajok, mert most a szüleimmel és a nővérkémmel is szeretnék lenni- köszönt el szépen Harry a lányoktól és elindultunk a park felé. Ahogy odaértünk, gyorsan leterítettük a plédet és azon nyomban ki is sütött a nap. Anne kirakta a sok finomságot és a sok üdítőt és nekiláttunk a sok rágcsálnivalónak. Nagyon finoman főz Anne és büszke lehet H és G is hogy ilyen szüleik vannak. Nagyon sokat beszélgettünk és felröppentek Harryről régi sztorik is. Például Gemma mesélte hogy 14 éves lehetett és Harry még hajnali egykor is úgy énekelt, mint ha az életébe került volna. Sok más vicces sztori is volt, de az maradjon titok.

Rengeteget beszélgettünk arról is hogy sokat jöjjünk majd és arról is hogy legközelebb ők jönnek el hozzánk. Most már sajnos haza kellett indulnunk, mert haza is kell érnünk és hosszú az út. Ahogy visszaértünk, Gemmának visszaadtam a pulóvert. Gemma nagyon nem akart minket elengedni, de megbeszéltünk hogy holnap utánunk jön, mert Hazz is otthon lesz meg én is, és akkor ott lesz 2 napot. Elköszöntem Annetől és Robintól is és elindultunk az autóhoz. Most Harold fog vezetni, mert nekem elég volt az idefele út is. Ahogy kiértünk az út végére, Hazz kicsit jobban rálépett a gázra.

- Na hogy tetszett a nap? Milyen a családom?- kérdezte Hazz és kezét az én kezemre helyezte.

- Imádom a családodat…eszméletlen jó fejek és kedvesek és hát Gemma, ő olyan mint ha a testvérem lenne…olyan jókat elbeszélgettünk és annyi erőt adott nekem, hogy az valami fantasztikus- válaszoltam Harrynek lelkesen és őszintén.

- Igen ám…azt észrevettem hogy miután vele beszéltél, teljesen kivirultál.

 - Hát igen…elmondta hogy ne foglalkozzak az utálókkal, csak legyek boldog és adjam önmagam.

- És boldog vagy?- kanyarodott jobbra a feljárónkra.

- Én nem  csak boldog vagyok…én a világ legboldogabb embere vagyok…nekem van a legjobb szerelmem, nekem van a legjobb családom és nekem van a legjobb barátnőm az egész világon.

- Hékás…a világ legboldogabb embere az én vagyok- állította le az autót.

- Hát ez jó vicc volt…na de nem akarok egyedül aludni az ágyamban, szóval nem tudnál valakit, aki velem aludna?- szálltam ki a kocsiból.

- Hát szerintem én megfelelő lennék erre a munkára- követett Hazz az ajtómhoz.

- Hát nem is tudom…na jó legyen…gyere be- viccelődtem az én zöldszemű hercegemmel.

Ahogy beértem, egy ismerős cipőre lettem figyelmes. Berta csizmáját szúrtam ki először ahogy beléptem az ajtón. Szó szerint ledobtam a táskámat és az emeletre siettem. Ahogy barátnőm szobájához értem, nem érdekelt semmi és senki, berontottam az ajtón.

- Hát szia csajsz…- üvöltöttem volna, de nem volt senki sem a szobában. Megnéztem hátha a gardróbba lesz, de ott sem volt. Már csak egy hely maradt. A fürdőszoba. Halkan odaosontam és benyitottam. Ami ott fogadott az egy rémálom volt. Nem akartam elhinni.

- Harry! Gyere fel…gyorsaan!- üvöltöttem ahogy csak tudtam, de közben a könnyek úgy csordultak ki a szememből, mint ha a Duna öntött volna ki- Úristen…nem ez nem lehet...ez csak egy rémálom...ez nem igaz- mentem oda a kád mellé, ugyanis barátnőm ott feküdt benne, de nem akárhogyan. Az egész víz tiszta vér volt, és a kád mellett is a gyógyszerek ki voltak borulva és a véres pengék is szanaszét voltak hajigálva.

- Hol vagy?- jött be Harry a szobába. Gyorsan kiszaladtam hozzá és a karjaiba estem

- Mi a baj kicsim?- simogatta meg a hajamat.

- Harry segíts…hívd a mentőket azonnal!- zokogtam ki nagy nehezen valamit.

- De hát miért? Mi a baj?- húzott el magától.

Én már nem tudtam válaszolni, ezért csak a fürdőszoba felé mutattam. Harry gyorsan befutott és elő is vette a telefont.

- Uram atyám…hívom a mentőket, de addig hozz valami törölközőt neki.

- Oké Harry…de segíts kérlek.

- Segítek nyugi…- rakta füléhez a telefonját- Halló? Itt Harry Styles és egy barátomra találtunk rá a fürdőszobában, valószínű hogy öngyilkos akart lenni, mert mindenféle gyógyszer van a kád mellett és véres pengék is, ugyanis felvágta az ereit. Kérem azonnal jöjjenek ki segíteni. Oké…Igen…Köszönöm…Siessenek….Viszlát!- köszönt el Harry a mentőktől, mire visszaértem a törölközőkkel együtt.

- Na jönnek?- mentem oda Hazz mellé.

- Igen…egy 5 percen belül itt lesznek, de most segíts…vegyük ki a kádból, tekerd rá a törölközőt és odarakjuk az ágyra- kezdte kiemelni a kádból. Én gyorsan rátekertem a törölközőt és H kivitte a kezében az ágyra. Én gyorsan leültem mellé és vigyáztam rá, amíg Hazz visszament a fürdőszobába keresni valami okot, miért lehetett ez az egész.

- Harry én félek…mikor jönnek már a mentők?- zokogtam úgy, mint még sohasem. Nem akartam elveszíteni a legjobb barátnőmet. Túlságosan jó ember és túl fiatal hogy most menyjen el…nem hagyom hogy elmenjen…bármit meg fogok tenni azért, hogy ő rendben legyen.

- Klau- jött ki Hazz egy telefonnal a kezében- úgy látom meg van hogy miért tette.

Hazz odanyomta a telefont a kezembe. Egy SMS állt ott, ami a szőke hajú Nialltől jött.

„Sajnálom Berta…Sajnálom, de jobb ha többé nem fogunk találkozni és jobb hogy ha soha többé nem is beszélünk. Ez az utolsó SMS-ed tőlem, és ígérem nem foglak téged zaklatni. Annyit kérek, hogy legyél boldog és találd meg azt a fiút, aki nem fog neked fájdalmat és csalódást okozni. Jó volt veled! Üdv.: Niall H.”

Nem akartam elhinni amit olvastam…nem akartam elhinni hogy Niall ilyet írt annak, akit egyszer a teljes szívéből szeretett. Ni nem ilyen…nekem ez furcsa. Nagy nehezen megjöttek a mentők és Bertát gyorsan elszállították a korházba. Nem tudom hogy, de valahogy kiszivárgott, hogy itt valami történt, mert rengeteg paparazzi jelent meg a házunk előtt. Hazz és én gyorsan Berta után mentünk a korházba. Egyszerűen olyan volt ez az egész, mint egy rémálom. Olyan jól elvoltak Niallék, ezért sem értem hogy most hogy jött ez az égész Niall felől. Nem tudtam hogy Niallt felhívjam-e vagy sem.

- Harry szerinted felhívjam Niallt?

- Hát nem tudom…amint látod az újságírók itt voltak szóval ebből már cikk lesz az tuti...úgyhogy nem tudjuk Niall elől eltitkolni, úgyhogy hívd fel szerintem- állt le a korház parkolójába. Telefonomat nagy sebességgel vettem elő és már hívtam is Nit.

- Szia Niall! Azonnal gyere be a korházba…Harry és én is itt vagyunk, mert Berta öngyilkos akart lenni, de még hamar rátaláltunk- szóltam bele a telefonba. Ahogy kiejtettem a számon az öngyilkos szót, a telefon már ki is sípolt. Mi gyorsan felmentünk a 3. emeletre, ahol Ber is van. Én nem bírtam egyhelyben maradni, ezért oda vissza járkáltam a folyosón.

- Klau nyugodj meg…minden rendbe fog jönni. Gyere ide- jött oda mellém Harry és szorosan magához ölelt.

- Félek Harry…nagyon félek hogy nem kapom vissza őt.

- Ne beszélj butaságokat…minden rendben lesz…vissza fogjuk kapni Bert…megígérem neked- ölelt még szorosabban magához.

- Köszönöm Harry hogy itt vagy velem és hogy segítettél…szeretlek- mondtam halkan, vállába temetve arcomat.

- Rám bármikor számíthatsz mindenben…és én is szeretlek hercegnőm- csak ott álltunk a folyosó közepén, majd pár perc múlva az ajtó nyitódását hallottuk.

- Hol van? Azonnal látnom kell!- jött be Niall az ajtón sietősen.

- Most segítenek nekik az orvosok…pár óra múlva már a korteremben lesz- válaszoltam halkan.

- Pár óra? Nekem az sok…nekem most kell őt látnom.

- Hirtelen milyen fontos lett neked…- fordultam felé- Niall magyarázd már el nekem hogy mi volt az, az SMS?

- Te ezt nem értheted Klau! Én nem akartam megírni neki ezt az üzeneted, de muszáj volt ha azt akartam hogy ne legyen baja és hogy boldog legyen. Én szeretem őt, de megkell őt védenem a rajongók elől, de barátként meg nem tudtam ránézni...ezért jobbnak láttam hogy ha megszakítjuk a kapcsolatot.

- De Niall…nem azzal véded meg a rajongók elől hogy szakítasz vele, hanem azzal hogy vele vagy és megvéded. Meg tényleg azt hitted boldog lesz azután hogy elhagyta élete szerelme? Ő kibírta volna a rajongókat miattad, de te elhagytad inkább…és nem úgy látszik a mostani helyzetből hogy jól cselekedtél és hogy boldog.

- Klau nyugodj le…- szólt közbe Harry.

- Nem hagyd Harry…igaza van…hülye voltam és csak magammal foglalkoztam…megbántam már amit tettem, de nem tudom visszacsinálni- ült le a székre és arcát a kezeibe temette.

- Ahj…sajnálom Niall…nem akartam…csak nagyon ideges vagyok.

- Nem…semmi baj Klau igazad volt és köszönöm hogy ráébresztettél arra hogy hülyeséget csináltam.

- Sajnálom nem akartam- öleltem meg Niallt és ő el is fogadta. Erről azt jutott eszembe, hogy Bert egyszer azt mondta hogy Niallnek eszméletlen jó ölelése van és igaza volt. Hiányzik…őt akarom most ölelni és a hangját akarom hallani- egy kicsit lemegyek az udvarra levegőzni.

- Mennyek veled?- kérdezte Harry.

- Nem most egyedül szeretnék lenni egy kicsit…ha bármi van azonnal szóljatok.

- Rendben…szeretlek édesem!- adott egy csókot Harry.

- Én is szeretlek nagyon…és figyelj oda Niallre…nehogy aztán ő is csináljon valamit.

- Rendben…nyugi figyelek rá! Ha bármi van te is szólj vagy bármi.

Bólintottam egyet, majd elindultam a kertbe. A kert az valami gyönyörű volt. Leültem egy kis padra egy fa alá és ott néztem a csillagokat. Berta nélkül nem bírnám elképzelni a továbbiakat…szükségem van rá. Szükségem van a támogatására és hogy mindig ott van mellettem amikor kell. Jó hosszú percekig ültem ott a padon, és egyszer csak elsötétült minden. Csak egy férfias hangot hallottam, de már nem értettem mit mondott és nem tudom ki volt az.