17.fejezet: First

Gyorsan beültünk barátnőmmel a fekete kis kocsimba és elindultunk hazafele. Most már természetesen lassabban vezettem mint ide fele, de azzal is tisztában voltam, hogy otthon már lehet vár egy kis üzenet a rendőrségtől. Ahogy kiértünk a reptér területéről, láttunk felszállni egy repülőt, ami valószínű hogy a fiúké lehetett. Még belegondolni is rossz volt hogy ott ül az a személy, akit nagyon imádok és most pár napig nem fogom látni. Ahogy a mellettem ülő szépségre néztem, szemében pár könnyet véltem felfedezni. A látszattól nekem is kicsordult a szememből 1-2 apró vízcsepp, ezért gyorsan félreálltam az úton, majd szorosan magamhoz öleltem Bert. Ahogy vállamba temette arcát, rögtön elkezdte mondani hogy már is hiányzik neki Ni és ő ezt nem fogja kibírni. Én is ugyanezt éreztem és legszívesebben csatlakoztam volna az én szöszimhez, de muszáj volt tartani benne a lelket. Nehéz lesz nekünk, de ki fogjuk bírni. Egy idő után már megfogjuk szokni hogy a fiúk ide-oda fognak utazgatni akár hónapokra is, hisz Anne, Maura és Gemma is nagyon jól viseli már. Miután megnyugtattam Bertuszt, adtam egy puszit homlokára, majd ismét rátértem az útra. Mivel ma lesz az első napunk az egyetemen, sietni kellett egy kicsit hogy ne késsünk el az első napon. A nap sugarai besütöttek az autó ablakán, ami enyhén megvilágított egy fontos dolgot. Harry napszemüvege díszelgett a kormány mellett. A kis okosom itt hagyta, de semmi aggodalom, hisz H-nak annyi szemüvege van, hogy még nekem és Bertának összesen nincs annyi. Amikor hazaértünk gyorsan leálltam a ház elé és a házba siettem. Gyorsan felmentem az emeletre  a hálószobámba, hogy átcseréljem a ruhámat, mert még se kéne az első nap büdös ruciban megjelenni. Egy egyszerű, de nagyszerű ruhát vettem fel. Mivel nagy meleget mondanak ma, egy fekete rövidnadrágot és egy sima fehér pólót vettem fel. Gyorsan magamhoz vettem az iskolatáskámat, a telefonomat és egy kis pénzt, hogy odafele megálljunk egy kis pék sütiért és egy jó forró kávéért. Mielőtt kiléptem volna szobám ajtaján még visszasiettem a napszemüvegemért, de persze hogy nem találtam. Keresgélni viszont nem értem rá, szóval majd vezetek napszemüveg nélkül. Becsuktam a fehér ajtómat és lesiettem a földszintre a hófehér lépcsőn. Ahogy ránéztem a nappaliban lévő órára, egy nagy kő esett le a szívemről. Még csak 6 óra volt és nekem meg Bertának is csak 7-kor kezdődik az első óránk. Amíg Berta készülődött, addig én szétnéztem a nappaliban is hogy nem-e ott hagytam el a napszemüvegem. Már vagy 10 perce keresgéltem, amikor találtam egy szemüveget, de nem az enyém volt, hanem Gemmáé. Majd úgy is találkozunk még vele, szóval majd oda adom neki. Nagy lépteket hallottam a lépcső felől, ami azt jelentette hogy indulhatunk. Gyorsan leakasztottam a kocsi kulcsot a kis szögről, majd vállamra illesztettem a táskámat, kiléptünk a szép napsütéses időre, majd bezártam az ajtómat és elindultunk egy remek pékséghez. Vezetés közben nagyon sokat gondolkodtam azon hogy vajon mit csinálhat most Harry. Ha csak arra gondoltam hogy biztosan alszik, mindig az a cuki pofija jutott eszembe, ahogy a nagy szempillái nyugalomban vannak, ahogy a barackszínű szája nem mozog és mindig is kívántam ilyenkor azokat a finom ajkakat, ahogy a göndör és kócos haja rásimul puha arcára és minden amit ilyenkor csinál. Aztán lehet most nagyokat buliznak a repülőn, bár szerintem inkább az alvás lesz az első helyen. Lassan kanyarodtam be a kis utcába, majd leállítottam a kocsi motorját. Nagy napsütés volt kint, de amint ránéztem H szemüvegére magamhoz vettem és szemeim elé helyeztem. Majdcsak nem baj ha kölcsönveszem egy időre. Amikor beléptünk a kicsi kis épületbe, rögtön a kávé és a fehér színek összekeverésével találtuk magunkat szemben. Nagyon otthonos volt és nagyon kedvesek voltak ott az emberek. Kikértük a két kávénkat és a két kis pék sütit, azonnal ki is hozták nekünk.

- Jó étvágyat!

- Köszönjük szépen!- köszöntük meg egyszerre, majd neki is fogtunk a finom reggelinek. Egyszerűen mennyei kávét csinálnak ezen a helyen, szóval meg is van hol fogok reggelente kávét inni. Berta nagyon sokat mesélt hogy már nagyon izgul és nagyon rossz lesz egymás nélkül, de hála istennek a két egyetem egymás mellet van, szóval délután is együtt megyünk haza. Gyorsan kifizettük a finom reggelit és elindultunk az új életbe. Amikor odaértünk az egyetem parkolójához, bezártam a kocsit, majd hosszú búcsúzkodás után, elváltak útjaink. Egyre jobban közelítettem az egyetem bejáratához és a gyomrom is egyre jobban szűkült össze. Nem kell izgulni. Felesleges, hisz végre azt csinálhatom, amire mindig is vágytam. Pár év és már sok embernek segíthetek lefogyni, vagy akár fitten tartani önmagát. És kitudja? Hátha valóra válik az is, hogy nagyon híres edző leszek és már sztárok kérnének fel hogy legyek az edzőjük. Amikor lenyomtam a kilincset és benyitottam, rengetek emberrel találkoztam. Nagyon meg se lepődtem, hogy ennek a sok embernek több mint háromnegyede, férfi volt. Megnéztem a papíromat és az első órám a 222-es teremben lesz. Elindultam a hosszú folyosón és a terem keresésére indultam. Egy-két ember nagyon megnézett, gondolom mert tudták ki vagyok, vagy csak csodálkoztak hogy mit keresek én itt, mert lány vagyok. De van egy rossz hírem számukra. Lehet lány vagyok, de nagyon is erős és tele van küzdéssel egy a lány. Most már valakitől muszáj segítséget kérnem, mert egyszerűen nem találom a termet és mindjárt 7 óra. Egy szimpatikus ember keresésére indultam, de egyszer csak a telefonom jelzett. Egy üzenet jött Harrytől. Ahogy megláttam a nevét, szívem nagyokat dobbant és nyugalmat éreztem. Rámentem a kicsi posta jelre és megnyitottam az üzenetet.

„Jó reggelt kincsem! Nem bírok egyszerűen aludni nélküled. Nincs ki rátámaszkodjon a mellkasomra és nincs kinek hallgassam az aranyos kis szuszogását. Nagyon hiányzol szerelmem és amint megérkeztünk a reptérre, hívni foglak. Nagyon ügyes legyél és nagyon figyelj oda az órákon, mert nekem egy nagyon szuper személyi edző kell. Nagyon szeretlek és sietek haza hozzád. 

All the love H.”

Ez az aprócska üzenet, egy hatalmas mosolyt csalt az arcomra. Gyorsan visszaírtam neki, de ahogy az utolsó betűt írtam, egy hatalmas akadályba ütköztem. Telefonommal együtt a földre zuhantam, de azon nyomban egy erős kart éreztem és felhúzott a hideg kőről.

- Jajj istenem ne haragudj. Ugye nem esett bajod?- hallottam meg egy ismerős hangot és ahogy felnéztem a személyre, azt hittem ott esek össze.

- Ashton?

- Klaudia? Hát nem hittem volna hogy itt találkozunk és hogy ismét így. Most már komolyan elhiszem hogy ügyetlen vagyok- nevetett fel.

- Hát te?

- Hát én most kezdem itt az egyetemet, hisz magánedző szeretnék lenni és épp a 222-es termet keresem, de már nem kell hisz megtaláltam- bólintott fejével balra.

- Komolyan? Nem hiszem el. Végre egy ismerős- nevettem fel.

- Te is személyi edző leszel?- nézett rém csodálkozva.

- Igen. Akármennyire hihetetlen, igen és én is ide jöttem- bólintottam jobbra, majd felvettem a telefonom a földről.

- Hát ez remek. Akkor úgymond osztálytársak lettünk?- húzódott nagy mosolyra Ash szája.

- Hát igen- nevettem el magam, majd beléptem a terembe. Ahogy leültem a helyemre, gyorsan elküldtem még Hazznak az üzenetet és némára állítottam telefonom.

- Elnézést hölgyem. Foglalt ez a hely?

- Ash olyan hülye vagy- válaszoltam nevetve, majd megfogtam kezét és lehúztam a mellettem lévő székre.

- Egy igen is elég lett volna, de ez is tetszett.

- Ash- böktem oldalba.

- Auu…ez fájt…belőled jó erős edző lesz.

Válaszul már nem mondtam semmit, csak megforgattam szemeimet az óra járásának irányába, majd egy mosolyt csillogtattam meg.

- Mi van Harryvel? Dúl még a szerelem?- lepett meg kérdésével.

- Igen dúl és pont ma mentek Amerikába, szóval most nélküle kell lennem pár napig- fejeztem be mondatomat, mire belépett a terembe a tanár úr.

- Jó reggelt kívánok mindenkinek! Mr. Higgins vagyok, de szólítsatok csak Paulnak. Az első dolgunk az lenne, hogy bemutatkoznátok rendben?

Nem akartam hinni a szememnek. Paul lesz 3 évig a tanárom? Az a Paul, aki Harryéknél dolgozott. El sem hiszem. Mr. Higgins nagyon jó fej és nagyon kedves és viccesnek tűnt. A fiúk is rengeteget meséltek róla, természetesen csak jót. Rosszat egyszer sem hallottam róla.

- És téged hogy hívnak?- mutatott felém, majd mindenki szeme rám szegeződött.

- Én Klaudia Smith vagyok, de nyugodtan szólítson csak Klaunak. Bevallom azt jobban is szeretem.

- Várj csak. Klaudia Smith?- ráncolta fel dús szemöldökét és láttam nagyon erősen gondolkozott.

- Igen- válaszoltam egyszerűen.

- Nagyon ismerős a neved és kinézetre is nagyon ismerős vagy nekem. Várj…hát meg van. Ennyire hülye hogy lehetek? Te vagy Hazz haver barátnője ugye?

- Igen én vagyok- mosolyodtam el.

- Hát furcsa hogy itt találkozunk. Na de mennyünk tovább, veled meg lesz egy kis beszélgetésem óra után- kacsintott rám.

Mikor végeztünk a bemutatkozással, elkezdtük az egy órás órát. Igazából csak arról beszélgettünk, hogy mik várnak ránk az elkövetkezendő 3 évben és hogy miket kell elvégezni hogy diplomát kapjunk. Paul elmondta azt is, hogy nagyon sok kapcsolata van és az egyik gyakorlatunk az lesz, hogy egy koncerten mi leszünk a securitysek és ő meg megfogja figyelni hogy, hogy végezzük a munkákat. Olyan gyakorlat is lesz, hogy egy edzőteremben mi leszünk az edzők, meg az is szóba jöhet hogy iskolákban legyünk testnevelés tanárok. Mivel ez elég elit egyetem, Paul közölte velünk hogy egyszer-kétszer elő fog fordulni hogy sztárok személyi edzőik leszünk, de ez nagyon ritka lesz. De a sok jó mellet természetesen elmondta mennyi mindent kell sportolnunk és hogy az egyetemnek, minimum két csapatában kell benne lennünk. Felsorolta az összes lehetőséget és amikor a végére ért, megszólalt a csengő, jelezve hogy vége az órának. Mindenki nagy léptekkel hagyta el a termet, én pedig kis léptekkel mentem Paulhoz.

- Á Klaudia…azt hittem elfelejtette hogy beszélni szeretnék magával.

- Ezt nem igen lehet elfelejteni Mr. Higgins.

- Tudja mit? Állapodjunk meg abban hogy tegezzük egymást.

- Rendben.

- Na szóval hogy-hogy itt vagy és nem Harryvel Amerikában?- támaszkodott neki az asztal sarkának.

- Hát mivel egyetemre járok, nem mehettem.

- Már nagyon rég találkozni akartam veled. Amikor megláttam az újságokban, hogy H haver egy rajongóval jött össze, nagyon kíváncsivá tett hogy milyen lehet az a lány, aki ennyire elcsavarta a fejét és most hogy itt állsz velem szemben, megértek mindent.

- Oh…hát köszönöm- pirultam el egy csöppnyit.

- És hogy-hogy erre egyetemre jöttél? Bár látszik rajtad hogy elég edzett vagy.

- Ismét köszönöm és hát gyermekkoromba rengeteg atlétika versenyekre jártam és imádtam a testnevelést. Ott dőlt el hogy testneveléssel kell tovább mennem. Így hát kiköltöztem barátnőmmel ide Angliába és itt vágtam neki az egyetemnek.

- Hova valósi vagy hogy kiköltöztél?

- Magyarországról jöttem.

- Á…szóval magyar lány vagy. A Magyar lányokról sok mindent hallottam. Persze jókat- tette hozzá halkan- és hogy vannak a fiúk?

- Fantasztikusan. Nagyon hiányoznak már most, de meg fogom oldani.

- Hát nagyon bátor vagy hogy vállaltad ez az egészet. Messze lenni a szeretteidtől és a szerelmedtől nagyon nehéz dolog, de látom rajtad hogy sikerülni fog neked és kívánom is hogy sikerüljön.

- Nagyon szépen köszönöm, de most sietnem kell, mert dupla tesim lesz és még át kell öltöznöm.

- Rendben nem is tartalak vissza. Kérlek majd add át üdvözletem a fiúknak.

- Rendben. Viszlát!- léptem ki az ajtón, ahol Ash hatalmas testével találkoztam.

- Remélem nem gond hogy megvártalak.

- Dehogy baj.

Útközben mindent elmeséltem neki hogy miket beszélgettünk Paullal. Ahogy az öltözőhöz értünk, ő ment a férfiba én meg a nőibe. Mivel összesen csak 1 lány osztálytársam van, ezért nem voltunk sokan az öltözőben. Leültem a vele szemben lévő padra, majd nekivágtam az öltözésnek. A telefonom rezgett egyet. Berta írt hogy ő később megy haza, ezért ne várjam meg, majd haza jön busszal. Gyorsan visszaraktam a telefonom és folytattam az öltözést.

- Remélem nem gond ha bemutatkozok- nyújtotta felém a kezét nagy mosollyal a velem szemben ülő lány.

- Dehogy baj. Klaudia Smith vagyok- ráztam vele kezet.

- Tudom hogy ki vagy- nevetett fel- a húgom oda van érted és az 1D-ért. Amúgy Melissa Jenner vagyok- ült le mellém.

- Komoly? Biztos aranyos lehet és nagyon szép neved van. Imádom a Melissát. Egyik kedvenc nevem.

- Te se panaszkodhatsz. Nagyon különleges. Magyar lány vagy ugye?

- Igen az vagyok- kötöttem fel hajamat, jelezve hogy kész vagyok.

- Képzeld én is valamennyire magyar vagyok.

- Komolyan?

- Igen. Apukám Angol, de anyukám meg Magyar.

- De jó...és voltál már Magyarországon?

- Hát hiszed vagy sem, most nyáron voltam először. Ott voltunk nyaralni. Nagyon tetszett a kinézete az országnak, de az emberek nagyon bunkók.

- Hát igen. Nem a kedvességünkről vagyunk híresek. Meg a pénzről sem- nevettem el magamat, majd kiértünk a hatalmas sport pályára.

- Amúgy láttam nagyon jóba vagy azzal a helyes pasival.

- Ashtonra gondolsz? Tán tetszik neked?

- Hát szívesen megismerném- pirult el Mel.

- Pont erre tart, szóval megismerheted- kacsintottam a mellettem lévő szépségre.

- Na jó sokáig tartott felöltözni- viccelődött A.

Én csak egy gúnyos mosolyt villantottam neki, amin mind a hárman nagyot nevettünk, majd bemutattam őket egymásnak. A tanár úr a sípjával hatalmasat sípolt, jelezve hogy az óra elkezdődött. Kezdésnek 10 kört kellett futunk, ami jól megizzasztott, pedig ez még csak a bemelegítés volt. Utána Mr.Green egyenként felmérte mindenkinek az atlétikai erősségét. Amikor Ash ugrott távolt és kimondták hogy 6 méter felett van a táv, a szánk maradt tátva Mellel. Most én következtem. Nagyon rég ugrottam már, ezért nem tudtam mire számítsak. Nagy levegőt vettem és szép lassan kezdtem el futni, majd ahogy egyre közelebb értem a homokos gödörhöz, tempómat gyorsítani kezdtem, majd a deszkára lépve elugrottam a pályáról és a gödörbe érkeztem. Nem mertem kinyitni a szememet és megnézni az ugrásomat, ezért csak hallgattam hogy mit fog mondani a tanár úr. Nem hallottam semmit, ezért hátra néztem és csak lefagyott arcokat véltem felfedezni. Ennyire rossz volt az ugrásom? Vagy miért nem szólnak semmit? Lesöpörtem magamról a homokot, majd néztem a tanár reakcióját.

- Jack kérlek írd be az ugráshoz hogy 5 méter, 80 centi- le se vette rólam a szemét és úgy diktálta az ugrásom. El se hittem hogy ennyit ugrottam. Sosem ugrottam ennyit és még csak a közelében se voltam régen. Nagy büszkeséggel mentem vissza az új barátaimhoz, akik nagy mosollyal és öleléssel gratuláltak. Melissa se ugrott valami kicsit. 5 m 10cm-t ugrott és nála is egy-két száj tátva maradt, beleértve Asht is. Az első tesinek vége is volt, ezért visszamentünk az öltözőbe és Ashton is bejött hozzánk.

- Hát lányok én nem tudom mik vagytok, de szép volt- jött be az ajtón, és megrángatta vállait.

- Pont maga beszél Mr. 6 méter feletti- viccelődött Melissa.

Nagyon sokat beszélgettünk, majd mielőtt visszamentünk volna, megnéztem telefonomat, hogy Harry esetleg írt-e valami üzenetet, de nem volt semmi. Szomorúan tettem vissza telefonomat, majd összehúztam táskám cipzárját.

- Biztos hiányzol neki és most biztos büszke lenne rád ha itt lenne és látta volna az ugrásod.

- Ash hova lett?

- Kiment a pályára, mert mindjárt kezdődik a második tesi. Na de most rólad van szó. Nem kell szomorkodni. Szeretitek egymást és pár nap múlva úgy is találkozni fogtok. Lehet most alszik a repülőn és ezért nem írt, vagy bármi más. Biztos jól van és te is annyira hiányzol neki, mint neked ő. Biztos írni fog neked. Engedd el magad egy kicsit és élvezd hogy azzal foglalkozol most, amit szeretsz csinálni. Délután meg ha szeretnéd elmehetnénk valahova hogy egy kicsit ellazulj, de most már lássak egy kis mosolyt.

- Köszönöm- öleltem meg, majd mi is csatlakoztunk a többiekhez.

Ezen az órán kosaraztunk és büszkén mondhatom hogy a mi csapatunk volt a legjobb. Nagyon sok kosarat dobott Ash és Melissa is és a többi csapat tag, beleértve engem is. Amint vége lett az órának, gyorsan átöltöztünk és beültünk az utolsó órára. Mivel fontos a nyelv is, az utolsó óra olasz volt. Még nyáron kilehetett választani a nyelvet és én természetes hogy az olaszt választottam. Gyönyörű nyelv és egyszerűen imádom. Az egész óra olyan lassan akart eltelni, hogy amikor meghallottam hogy a tanár olaszul köszönt el tőlünk, felpattantam és már szaladtam is ki a nagy épületből. Amikor kiértem az egyetem elé, majdnem a sírás fogott el.

Egy olyan személyt láttam meg az autóm mellett, akire nem számítottam volna hogy vele találkozok ha hazaindulok. Nagy léptekkel futottam felé, majd Harry nyakába ugrottam és szorosan öleltem magamhoz. Rögtön sírni kezdtem a boldogságtól és hihetetlen érzés hogy őt ölelhettem. Mikor elengedtük egymást, egy hatalmas csókot leheltem szájára és újra magához húzott.

- Hihetetlenül hiányoztál hercegnőm- csordult ki egy könny Hazz szeméből is.

- Te is nagyon hiányoztál, de hogy-hogy itt vagy? Neked most Amerikában kéne lenned a fiúkkal.

- Klau ébredj fel- nem épp erre a válaszra számítottam, de még egyszer meghallottam ezt a mondatot, majd azon nyomban kipattantak szemeim.

- Jól elaludtál szépség?- nevetett fel Ash- Na de szedd össze a cuccod, mert vége az órának. Nagy mázlid hogy nem vett észre a tanár. Elég szigorúnak tűnik- állt fel mellőlem és segített összepakolni a cuccaim. Szóval akkor álmodtam az egészet. Istenem annyira hiányzik H, hogy már az álmaimban is ott van. Nem mint ha eddig nem lett volna ott, de egész nap ő jár a fejemben és folyton a sírás kerülget. Ahogy kiértünk a teremből, Mel karolt át és rögtön tervezgetni kezdte a délutánt. Amikor kiértünk az ajtón, már nem is vettem észre hogy Melissa szólítgat, mert annyira meglepődtem, hogy már csak a kapunál álló személyre terelődött a figyelmem. Nagy mosollyal futottam oda az ott álló szépséghez és amikor odaértem nagy öleléssel köszöntöttem.

- Hát te mit keresel itt El?- csordult ki egy aprócska könny szemeim közül. Nagyon rég láttam barátnőmet és nagyon hiányzott. Most rá van szükségem, hisz tudom hogy ő megtud majd nyugtatni és kicsit eltudja feledtetni velem Harryt.

- Hát tudom hogy ma mentek el Harryék Amerikába és gondoltam melletted leszek és segítek neked, mert én már rengetegszer átéltem ezt. Bertát hívtam fel hogy hol van az egyetem ahova jársz és gondoltam megleplek kicsit.

- Istenem Eleanor…fogalmad nincs mennyire örülök most neked.

- Látom nem megyünk ma akkor sehová- jöttek oda Melissáék, de láttam rajtuk hogy megértik.

- Hát ha nem baj akkor én nem csatlakozok hozzátok, de ti nyugodtan mennyetek csak el kettesben, de előtte hagy mutassalak be titeket. El ők itt Ashton és Melissa, srácok ő meg Eleanor, egy nagyon kedves és régi barátnőm.

- Örülök a találkozásnak- ölelte meg Eleanor barátaimat.

- Mi is, de akkor nem is zavarunk. Nagyon jó mulatást és Klau…ha bármi van tudod hogy hívhatsz.

- Igen Mel és köszönöm- öleltem meg mind a kettőjüket, majd elköszöntünk egymástól.

Beültünk az autómba, majd elindultunk hozzám. Útközben beugrottunk egy kis ebédért, majd amikor hazaértünk, leültünk a konyhába és megebédeltünk. Rengeteget mesélt El arról, hogy ő miket csinált, amikor Lou ilyen messze volt, de persze neki könnyebb volt, mert néha el tudott velük menni, én meg nem tudok a suli miatt. Rengeteg tippet és biztatást adott, ami bevallom használt is. Lassan áttértünk a nappaliba és amikor, végzett mondandójával, szépen egy másik témára kanyarodtam. Louis és az ő szakítására voltam kíváncsi. Kicsit megrázta a kérdés amikor feltettem, de erős volt és elmesélte. Nagyon sok helyen megakadt a szava és elkapta a sírás, de én ott voltam mellette és megvigasztaltam. Nagyon rossz volt őt így látni és nagyon látszott rajta hogy még szereti Tommot. Tegnap amikor vele beszélgettem, szintén azt láttam rajta, mint most Eleanoron. Mind a ketten borzalmasan szerelmesek egymásba, csak a rajongók közéjük álltak. Ezt nem hagyhatják annyiban. Tudom hogy rossz Elnek hogy a rajongók folyton leszólják őt, de nem szabad feladni. Mi itt vagyunk neki ahogy Louis is és a fiúk és persze ne felejtkezzünk meg arról a sok rajongóról sem, akik mellettük állnak, azaz az Elousokról. Láttam barátnőmön hogy sikerült megnyugtatnom és megígérte nekem hogy ezt nem hagyja annyiban. Harcolni fog a szerelméért és nagy öleléssel megköszönte. Három óra körül lehetett, amikor a konyhában lévő telefonom csengeni kezdett. Hirtelen észre se vettem, csak El szólt nekem hogy csörög a telefonom. Elnézést kértem, majd felpattantam a kanapéról és nagy léptekkel siettem a telefonomhoz. Ahogy kezembe vettem iPoneom és megláttam Harry arcát a kijelzőn, a zöld gombocskát jobb oldalra csúsztattam és nagy sebességgel rántottam telefonomat a fülemhez. Amikor meghallottam szerelmem mély és rekedtes hangját, szívem hevesebben dobogott mint eddig és a szemem is már a sírás határán volt.

- Szia gyönyörűm!- szólt bele a telefonba.

- Harry…nagyon hiányzol.

- Te is nekem szerelmem, de hidd el hogy olyan hamar otthon leszek hogy nem is gondolnád.

- Mikor jössz haza?

- Még nem tudom, de amint tudok, ott leszek melletted és egész nap csak veled leszek és csókokkal záporozlak meg. Mi ez a hang? Klau ugye nem sírsz? Kincsem kérlek ne sírj. Nem szabad sírni, mert ha sírsz akkor mindig lehajtod a fejed, de nem szabad mert akkor leesik a koronád. Kérlek hercegnőm. Inkább mesélj milyen volt a napod?

- Annyira hiányzol…egész nap te jársz a fejemben.

- Istenem szépségem…te is nagyon hiányzol. El sem tudod képzelni mennyire. A repülőn is mindig csak te jártál az eszembe, ezért ki kellett mindent magamból adni és írtam egy dalt. Még nem pontos, de majd befejezem és el éneklem neked. Na de mesél milyen volt a napod?

- Hát reggel amikor…- folytattam volna tovább, de akkora hazavar volt Harrynél hogy nem tudtam hallja-e vagy sem- Harold mi ez a hangzavar?

- Hát most értünk ki a reptér parkolójához és rengeteg rajongó van itt,- kezdett elhalkulni minden- de már a kocsiban vagyok szóval hallak téged.

Mindent elmeséltem neki részletesen, majd ő is elmesélte hogy mi volt a repülőn és hogy hihetetlenek az Amerikai fanok. Szép lassan elköszöntünk egymástól, mert mennie kellett és leraktuk a telefont. Amikor visszaértem Eleanorhoz, rögtön leesett neki hogy miért telefonáltam ilyen sokat. Neki is sajnos mennie kellet, ezért felöltözött és megköszönt mindent, ahogy én is és útjára engedtem. Visszamentem a nappaliba és egy kicsit felnéztem a közösségi oldalakra is. Kutakodtam kicsit twitteren, hátha van már friss kép a fiúkról és sikeres volt a hadműveletem. Rengeteg kép volt Niallről és Louisról is, ahogy Liamről, Zaynről és az én hercegemről Harryről is. Egy-két kép után vettem csak észre valamit Styles képein. Hiába is keresgéltem volna továbbra is a szemüvegem, nem találtam volna, hisz H elvitte magával. A dús, göndör hajában ott díszelgett az én párducmintás napszemüvegem, de bevallom nagyon dögösen állt neki és amikor már olyan képek is voltak amin a szemét takarja el, szinte meghaltam olyan jól nézett ki rajta. Hát akkor nem lesz baj ha én meg az övét fogom használni. Amint tovább mentem, rögtön megláttam olyan képeket is, amin én vagyok, olyan szöveggel hogy Klau megcsalja Harryt. Hogy miért? Mert a képeken Ashtonnal vagyok és természetes hogy már együtt is vagyunk, mert megöleltük egymást. De még le is vágták a képekről Elt és Melissát is, de amint tovább mentem, már a Klarrysek képeit láttam hogy nem igaz hogy megcsalom Harryt, mert a fiú csak a barátom és oda is illesztették az igazi képet. Igazából az lenne a helyes hogy ha nem reagálnék rá, de nem bírtam ki. Kiírtam hogy Ashtonnal egy egyetemre járunk és nincs több köztünk mint barátság. Azt is kiírtam hogy Harry ismeri Ash-t és hiába fogják terjeszteni a pletykákat, H nem fogja elhinni, mert tudja hogy csak barátok vagyunk. Pár perc múlva jött is egy értesítőm hogy megjelölt Harry egy bejedzésben.

Hello Amerika. Nagyon jó itt lenni és már alig várjuk az első koncertünket LA-ben, de nagyon hiányzik nekünk @KlaudiaVarga02. A pletykák nem igazak, mert Ash és az én hercegnőm csak barátok. Louissal küldünk neked egy képet, mert nagyon hiányzol neki is, de persze a többieknek is. Nagyon szeretlek.

All the love H.

Amint megláttam ezt a szöveget, bevallom megnyugodtam egy kicsit. És hát ami hozzá volt kép, nagyon édes volt. A kulcs hangját hallottam meg az ajtóban, mert barátnőm hazaérkezett.

A nyakába ugrottam, majd leültettem a konyhába és csináltam neki egy kis vacsorát. Hosszasan elmeséltük egymásnak hogy mi volt a mai nap és elmesélte hogy rengeteg új barátot szerzett. Igaz én csak 2 barátot szereztem, de én is szereztem. Megbeszéltük hogy majd áthívjuk egy este őket és megismerjük egymást. Ahogy barátnőm befejezte a vacsit, azt mondta ő most elmegy aludni mert nagyon fáradt. Megértem hogy fáradt, mert azért az orvosi egyetem nem játék. Én rendet raktam a konyhában, elmosogattam és felmentem én is a szobámba. Leültem az ágyamra és megnéztem a telefonomat, mert ismét jelzett hogy Harold kiírt valamit twitterre.

„Az én őrangyalom” H.

Hmm…ez nem tudom mit akar jelenteni, de majd biztos elmondja. Ahogy látom a rajongók se nagyon tudták mit jelent és csak úgy záporozták a kérdéseket Hazz felé. Ma este lehet megtudják, hisz koncerten lehet elárulja. Amikor én felkelek nekik akkor kezdődik csak a koncert, ezért H azt mondta hogy majd csak koncert után hív fel. Gyorsan leraktam telefonomat az éjjeli szekrényemre, majd elmentem lefürdeni. Ahogy beálltam a zuhanyrózsa alá, ami csak úgy lökte ki magából a vízcseppeket, remekül elgyengültem. Nagyol jól esett már az a meleg víz, ami végig folyt rajtam. Amikor végeztem, magamra csavartam a törölközőmet, és elindultam keresni valami jó kis kényelmes pizsit. Ahogy kutakodtam a szekrényben, megtaláltam egy számomra nagyon különleges felsőt. Vagy is inkább inget. Harry ingét tartottam a kezemben, de nem akármelyik ing volt ez. Ez a felső volt rajta, amikor először találkoztunk. Emlékszem hogy ott hagyta az öltözőbe és a koncerten adtam neki vissza. Gyorsan magamra vettem a puha anyagot, majd befeküdtem az ágy azon oldalára, ahol H szokott aludni. Éreztem az illatát és olyan lett volna mint ha itt lenne velem. Magamban énekelgettem egy kicsit, majd szép lassan lecsukódtak szemeim és elsötétült előttem minden.