2015. június 2., kedd

14.fejezet: Vissza az időbe







Remek volt Harry szívének dobogására kelni. Imádok a mellkasán elaludni és imádom, amikor körbefonja derekamat kezeivel. Mindig is erről álmodoztam hogy mellette aludjak el vagy ébredjek és ezt most már végre nem álom. Még mindig nem hiszem el hogy Harry pont belém szeretett, de most már napról-napra jobban elhiszem hogy ez már a valóság. Azért nem csak boldogság ez az egész. A rajongók nem nagyon kímélnek. Minden nap csak látom a sok utálkozó üzenetet Twitteren, vagy éppen az utálkozó hozzászólást a képeim alatt Instagramon. Nem mutatom ki senkinek mennyire fáj, még Bernek sem mondtam el, pláne nem Harrynek. Ha megtudja ezt a dolgot, félek elfajulnának jobban a dolgok vagy esetleg ő is szakít velem, mint Ni Berrel. Igaz kibékültek, de az nem azt jelenti hogy mi is kibékülnénk. Minden este ha nincs itt Hazz vagy én nem vagyok nála, bevonulok egy sarokba, lekapcsolom a villanyokat és kiengedem a könnyeimet, amit egész nap visszatartottam. Nem tudom mi lesz velem ha elmennek a fiúk Amerikába,. Nem lesz itt mellettem H és ezért nem leszek erős. Miatta vagyok erős és miatta nem adom fel, de nagyon nehéz- csordult ki egy könny szemeimből, ami Harry bőrére csúszott rá. Gyorsan letöröltem, de késő volt.
- Mi a baj édesem?- ült fentebb a kispárnám és arcomat az ő szemeihez fordította.
- Hát te fent vagy?
- Már rég. Azt hittem hogy alszol és azt nézem hogy úgy szunyálsz, mint egy aranyos kis maci, de aztán a könnycseppedet éreztem a mellkasomon és tudtam hogy fent vagy- simította végig arcomat, majd letörölte a majdnem kifolyó patakot szemem alól- Na de mi a baj? Rosszat álmodtál?
Hirtelen nem tudtam hogy elmondja neki az igazat, vagy vágjam rá hogy rosszat álmodtam.
- Ömm…nincs semmi baj, csak egy rossz álom- választottam a könnyebb utat.
- Jajj te. Mi volt az a rossz álom?- ölelt magához hogy megvigasztaljon.
Ekkor támadt egy remek ötletem. Elmondom neki azt ami bánt, úgy hogy ráfogom hogy azt álmodtam. Hátha egy picit könnyebb lesz és még nem is fog rájönni hogy ez az igazi bajom.
Hosszan elmeséltem neki amit érzek és amitől félek. Néha az arcát néztem hogy hogyan reagál a dolgokra, de nagyon furán nézett 1-2 pillanatban. Mikor a végére értem a hosszú sztorinak, Harry szavára vártam, de meg sem szólalt. Ő csak nézett a nagy semmibe én meg az ő arcát figyeltem, hogy mikor reagál már valamit is. Egyszer csak kezét kezdte felemelni, majd odanyújtotta elém. Nem értetem mit akar, ezért nyújtottam én is a kezem, de elhúzta.
- A kezed is csábító, de én a telefonodat kérem. Nem értetem minek az neki, de nem ellenkeztem. Megfogtam a telefonom és odaadtam neki, majd továbbra is az arcát fürkésztem.
Pár perc múlva fogta magát, kikelt az ágyból és elindult az erkélyre. Nem tudom mi volt a baja, de gyorsan felvettem egy hosszú felsőt és utána indultam. Lassan vállára helyeztem kezemet, mikor mögé érkeztem, de ő nem válaszolt semmit. Odaosontam mellé a korláthoz és apró könnyeket láttam szemeiben.
- Harry mi a baj?
- Miért nem mondtad? Nem bízol meg bennem vagy miért hallgattad el?
- Még is mit? Miről beszélsz?
- Miközben mesélted az „álmodat”, egyszer-kétszer rám néztél, de egyfolytában csak lefele tartottad a fejedet és gyűrögetted a takarót. Gondolkoztam egy ideig hogy miért csináltad, aztán beugrott hogy lehet hogy ez igazából is így van, csak nem mondod el nekem. Atán megnéztem a Twittered és megláttam az a sok üzenetet. Na ott jöttem rá hogy ez igaz. Klau miért nem mondtad el hogy bántanak? Azt hittem nincs semmi baj, mert minden nap olyan boldog voltál és semmi jele nem volt annak hogy valami baj van. Nem bízol bennem vagy mi az oka annak hogy nem szóltál?
- Dehogy Hazz…bízok benned, de féltem elmondani neked. Féltem hogy nagyobb baj lenne belőle vagy hogy úgy végeznénk, mint Niall és Berta. Tudom hogy már kibékültek és minden a legnagyobb rendben, de féltem hogy lehet mi nem békülnénk ki és hogy el…- nem bírtam befejezni mondatomat, mert Harry egy óriási csókkal fogta be számat, amit bevallom nem sajnáltam. Éreztem a csókban azt a szeretetet, amit én érzek az én  lükém iránt. Derekamat megfogta, majd felemelt. Én lábaimat az ő dereka köré kulcsoltam össze és úgy vitt be a szobánkba. Szép lassan lefektetett az ágyra és a szenvedélyes csókunkba belenevetett. Megkérdeztem mi a baja és azt mondta hogy eszébe jutott valami. Magához vette iPhoneját és az időre mutatott, ami fél tizenegyet mutatott. Hirtelen nem jutott eszembe hova kéne mennünk, de beugrott hogy már ott kéne lennünk Bertánál a korházban, mert ma jön haza és minél hamarabb kiakarunk menni a vidámparkba. Gyorsan bementünk a gardróbba és felvettünk mind a ketten egy kényelmes ruhát. Mivel Hazz mostanság sokat van itt, pár cuccát áthozta múlt héten és én is vittem hozzá pár cuccot. Én egy fekete farmert vettem fel egy szürke, hátul gombos, Armys pólóval és Harry is ugyan így öltözött fel. Gyorsan a fürdőben megfésültem a hajamat, felvittem a szememre egy kis szempillaspirált és felfestettem egy kis vörös rúzst is a számra. Elindultam a konyhába, ahol már Harry kutakodott a hűtőben. Odamentem mellé segíteni, e ő elutasította és leültetett az ebédlőasztalhoz. Gyorsan összedobott egy szendvicset a szakács és leült velem szembe. Nagyon aranyos volt, mert elkezdte a kis lelkesítő szövegét hogy megnyugtasson. Azt mondta hogy minden barátnőjével ezt csinálták, de csak nálam van az, hogy nagyon sokan ki is állnak mellettem. Eddig sosem voltak olyanok, akik ennyire kiálltak volna Hazz és a barátnője kapcsolatáért, de mondta hogy nagyon sok rajongói levelet kap, hogy remélik sokáig együtt leszünk meg ilyenek. Azt is látja minden közösségi oldalon hogy ha valaki leszól engem, akkor rengetek Directioner kiáll értem/értünk. Meglepődtem ettől a hírtől, de lenyugtatott. Tudtam hogy mindig is lesznek olyanok akiknek nem fogok megtetszeni, de mindenkinek nem tudunk megfelelni. A lényeg hogy Hazzal szeretjük egymást és boldogok vagyunk. Szép lassan befejeztük a finom reggelit. Hazz valami fantasztikus szendvicset csinált. Sosem ettem ilyen finomat. Azt hittem apukám csinálja a világ legjobb szendvicsét, de úgy látom valaki átvette ezt a kitüntetést. A tányérokat beleraktam a mosogató gépbe, gyorsan letöröltem az asztalt és ahogy végeztem, már vettem is a cipőmet. Magamhoz vettem a gyönyörű Range Rover kulcsát és bezártam a házam ajtaját. Gyorsan beültünk a kocsiba és most én ültem a sofőr helyére, mellém pedig az ex sofőr ült. Ahogy beindítottam a kocsit, a villogót balra kapcsoltam és már kanyarodtam is a kis utcánkba. A váltót kettesbe raktam, majd hármasba és egyre jobban csak növeltem a számokat, mikor kiértünk a főútra. Izgatottan vártam hogy hazavihessem barátnőmet és délután egy hatalmasat mulassunk négyesben. Harry természetesen megkért hogy kísérjem majd el egy szellemvasútra, mert ő fél egyedül felülni. Ki hitte volna, hogy a nagy pop sztár, Harry Styles, fél egyedül végig menni egy „ijesztő” szellemvasúton. Amiért kiskutya szemekkel könyörgött hogy üljek be mellé a kiskocsiba, nem mondhattam nemet. Ahogy rám néz azzal a csillogó zöld szempárral, az valami mámor. Biztos vagyok benne, hogy nincs a földön olyan ember, aki ellen tudna állni ennek a gyönyörű két gyémántnak és a gazdájának. Ahogy kimondtam neki a boldogító igent, ő adott egy lágy és érzelmes puszit az arcomra, majd szorosan összeillesztette kezeinket, de úgy hogy azt senki se tudta volna elszakítani. Szép lassan megérkeztünk a korház utcájába. Első dolgunk hogy hatalmas sebességgel keressünk egy remek parkoló helyet. Ahogy odaértünk a korház parkolójához, le se tudtam venni a szememet arról a sok újságíróról, akik ott álltak és vártak minket hogy megérkezzünk és rögtön tudjanak valamit írni az újságba. Kit izgat hogy igaz-e vagy sem, nekik ez a „boldogság”, hogy tönkre tegyék az embereket, sztárokat. H mutatott egy remek helyet, ahova gyorsan le is parkoltam és az ajtó felé vettük az irányt. Ahogy gondoltam, rengetek kérdésekkel dobáltak meg minket az újságírók, de mi nem válaszoltunk semmit, csak annyit mondtunk hogy Berta jól van és meggyógyult. Ahogy elmondtam az örömhírt, Hazz mellé siettem és elindultunk a lifthez. A lift ajtaja szétnyílt, mint a 6 évesek beugrottunk egymás kezét fogva és nagy gyorsasággal nyomtam meg a hármas számú gombot. Az ajtók összecsukódtak és elindult a felvonónk. Halk és ismerős zenére lettem figyelmes a lift rádiójában. Halkan elkezdtem dúdolgatni, majd Harry is csatlakozott hozzám.
- The story of my life I take her home- kezdtem el hangosabban énekelni.
- I drive all night to keep her warm and time is frozen- vette át a dalt Harry. Eztuán én is csatlakoztam hozzá és együtt énekeltünk ezt a számot, ami örökre nagyon de nagyon megmaradt bennem. Hazz felém fordult, kezeivel vállára helyezte az én kezeimet, majd az övét a derekamra csúsztatta. Ott helyben kezdtünk el erre táncolni, nem foglalkozva azzal hogy egy liftben vagyunk. Tánc közben felértünk a harmadik emeletre, de Harry pár másodperce elengedve megnyomott egy másik gombot, majd visszafordult és tovább táncoltunk. Ahogy a vége fele érkeztünk a dalnak, nem bírtam ki, kicsordult az a könny a szememből, amit eddig tartogattam. Feljöttek a régi emlékek, amiből volt jó és rossz is és feljöttek a régi érzések, amikből szintén volt rossz, s jó is. Nem foglalkozva H aggódó kérdéseivel hogy mi a baj, szótlanul közelebb húzódtam és ölelő karjaiba bújtam, arcomat pedig vállába temettem. Ő csak kérdezgetett tovább hátamat simogatva és hajamba osztogatta a vigasztaló puszikat, de nem bírtam megszólalni. Még ha akarni is akartam, akkor sem tudtam. Visszaértünk barátnőm emeletére és ahogy kinyílt az ajtó, Hazz kihúzott és addig nem engedett, amíg el nem mondtam mi a baj. Lassan kezdtem jobban lenni, erőt vettem magamon és elmondtam Hazznak hogy most miért is bőgők úgy, mint aki megőrült.
- Azért kezdtem el sírni, mert ehhez a számhoz nagyon sok minden fűz. Nagyon sokat jelent nekem ez a dal, hisz amikor kiadtátok ez a csodás számot, én ekkor lettem Directioner és itt kezdődött el az egész életem. Itt szerettelek meg titeket és ennél a számnál döntöttem el, hogy én igen is meg fogom valósítani az álmaimat. Az egész rajongásom során voltak jó és rossz pillanatok is és voltak meggondolatlan tetteim is. Most hogy meghallottam ezt a számot, eszembe jutott, amikor elkezdődött ez az egész. Eszembe jutott, amikor megkaptam az első 1Ds felsőmet, takarómat és plédemet és az, amikor megkapta az első koncertjegyemet és izgatottan vártam az első találkozást. Minden. Feljött minden- mosolyodtam el a végére. Harry szemeiben könnyet véltem felfedezni és nem értem hogy ő miért könnyezett. Megkérdeztem mi baja és azt válaszolta hogy remek volt ezt a beszámolót hallgatni. Ahogy megöleltem és megnyugtattam az én kincsem, elindultunk barátnőm korterméhez. Halkan bekopogtattam a szoba ajtaján és egy hangos „Gyere be” mondatot hallottam. Benyitottam és gyorsan egy Ber ölelésre siettem. Barátnőm már készen állt az indulásra, hisz már íni mindenben segített neki. Hatalmas mosoly volt az arcomon, hisz barátnőmet boldognak láttam. Örültem hogy végre megtalálta azt a szőke hercegét, aki fehér lovon érkezett meg hozzá. Igaz ez nem így volt, de így sokkal jobbnak hangzott. Megfogtam a hatalmas táskát, amiben Berta cuccai voltak és elindultunk Mrs. Parkerhez. Ahogy a recepcióhoz értünk közölték velünk hogy nagy sajnálatra a doktornő most nincs bent, mert szabadságon van, de adtak egy kis cetlit, amit ő írt Bertának. Ber elvette az apró üzenetet és elindultunk a lifthez. Pár percet vártunk rá, de utána fogtuk magunkat és elindultuk a lépcsőn, mert túl sokat kellett rá várni, nekünk meg menni kell a vidámparkba, meg még ebédelni se ártana. Leértünk a kocsihoz, beraktam a csomagtartóba a hatalmas cuccot és elindultunk egy finom ebédre. Niall nagyon mondogatta hogy a Nando’sba mennyünk, ezért hogy boldog legyen oda lyukadtunk ki. Felvették a rendelésünket és hamar ki is hozták nekünk az asztalra. Még sosem ettem itt, de már értem miért imádja ennyire Niall ezt a helyet. Mennyei ételt csinálnak és esküszöm hogy finomabbat még életemben nem ettem. Azt hiszem ezentúl nekem is ez lesz a kedvenc éttermem. Hazz gyorsan kifizette az ebédünket és elindultunk hozzánk hogy lerakjuk a csomagot, Ber átöltözzön és elindulhassunk végre vissza a gyermek korunkba. Berta gyorsan felvettem valami csinosat, én meg ledobtam a táskát a nappalinkba. Borzalmas sebességgel végeztük el a dolgainkat és végre már elindulhattunk játszani. Én legjobban a körhintát vártam hogy végre Harryvel felülhessek rá. Az én kis lükém rám parancsolta, hogy a szellem vasutat utoljára hagyjuk, amit nem értettem, de nem baj. Ráhagytam. Ahogy odaértünk a kivilágított játékokhoz, rögtön kiszálltam, megfogtam párom kezét és húztam magam után. Megvettünk mindenkinek a jegyeket és elindultunk az első célunkhoz, a körhintához. Niall és Ber elindultak egy másik irányba. Mi ketten megvártuk hogy leálljon a hinta és már fel is ültünk. Én Harry elé ültem és gyorsan csináltunk egy remek képet. Elraktam a telefonom a zsebembe és abba a pillanatban el is indult a körhinta. Olyan jó volt. Visszaemlékeztem még a 5-6 éves koromra és feljött minden emlék. Becsuktam a szemem, hátradőltem és élveztem ahogyan körülöttem forog a világ. Pár másodpercig nagy csöndbe csak így mentem, aztán egy hangos kiabálásra lettem figyelmes.
- Klau! Fogd meg a kezem- kiabált hangos és rekedtes hangján H. Én mindent megpróbáltam, de nem sikerült megfognom. Egész idő alatt csak avval próbálkoztam hogy elkapjam a kezét, de hát nem sikerült. Szép lassan kezdett megállni a körhinta és amikor már teljesen leállt, Hazz odajött mellém és segített kiszállni. Megköszöntük a menetet az ott dolgozó férfinak és tovább álltunk. Mentünk pár lépést, majd társam egy hirtelen mozdulattal elém állt.
- Na és most merre szeretnél menni hercegnő?
- Hát felülnék arra a játékra- mutattam Harry mögé, mert nem tudtam a nevét.
- Ú azt én is szeretem. Akkor siessünk, mert most áll meg- fogta meg kezemet és maga után húzott. Szinte már futottunk hogy még gyorsan betudjunk szállni egy kocsiba. Ez a játék igazából annyit csinál, hogy ha már beültél elkezd gyorsan menni egy pályán és néhol egy hirtelen mozdulattal egy gyors kanyart vesz. Gyorsan kifizettem két jegyet és beültünk a kocsiba. Épp hogy elfoglaltuk helyünket, már indult és a játszma. Nagyokat nevettünk Harryvel. Még sosem nevettem ennyit. Nagyon jól éreztem magamat már most, pedig pár perce vagyunk itt. Ahogy leállt a kocsi, kicsit szédülve szálltunk ki és alig bírtunk rendesen menni. Gyorsan összekaptuk magunkat és elindultunk a szellem kastélyba. Szorosan fogtam meg szerelmem kezét már a bejára ajtójánál, mert bevallom, nem vagyok az a bátor típus. A kastélyon egyedül vagy párban lehet csak végig menni, úgy hogy nagy szerencsém volt hogy itt volt mellettem ez a páncélos lovag. Itt-ott felsikongattam, de Harry ilyenkor mindig magához húzott. Egy hosszú, üres, fekete folyosóra értünk. Nem volt itt senki és semmi és nem tudtuk kitalálni hogy itt mit kell csinálni. Tettünk egy lépést hátha történik valami, de semmi. Most már 2 lépést tettünk, de még mindig változatlan volt a helyzet.
- Nekem van egy ötletem hogy mit kellene itt csinálni- szólalt fel a mellettem álló partner.
- Na mit? Mond gyorsan és mennyünk innen, mert már kezdek jobban félni, mint eddig.
- Szerintem eltévedtünk- nevetett fel hangosan és a falnak támaszkodott.
- Nagyon  vicces. Na mit kell csinálni?
- Mondom hogy eltévedtünk. Ugyan is ez a folyosó, egy vész kijárat- mutatott a feje fölötti táblára.
- Ez most komoly?- esett le egy nagy kő a szívemről- Akkor most merre kell visszamenni?
- Hát én még nem terveztem a visszamenetelt.
- Mert itt akarsz aludni vagy mi?
- Tudtad hogy itt nincsenek kamerák?- karolta át a derekam, majd közelebb húzott magához.
- Harry mire akarsz kilyukadni?
- Szerintem tudod te azt- húzódott nagy mosolyra szája, majd szép lassan lecsúsztatta a melltartópántomat.
- Harry te normális vagy? Bármikor idetévedhet egy alkalmazott vagy bárki más.
- Akkor hallanánk őket, meg úgy se fognak idejönni. Na kérlek…alig bírtam magamat visszafogni egész nap.
- Harry nem…itt biztos nem- bevallom igent mondtam volna, de nem lehetett. Bármikor ránk találhatnak és az nagyon megalázó lenne. Harry úgy nézett rám, mint akitől a cukorkát tiltották volna el. Pár másodpercig csak némán álltunk és néztük egymást, de nem bírtam tovább. Elgyengültem.
- Tudod mit?- szólaltam meg- egyszer élünk- ejtettem ki az utolsó szót a számon, majd egy nagy lökéssel odalöktem Harryt a falhoz és heves csókcsatának a kezdete következett. Hátulról beletúrtam göndör, hosszú fürtjeibe és úgy szorítottam jobban magamhoz. Sosem kívántam őt ennyire. Nem tudom mi van velem. Hirtelen kezeit éreztem a hátamon, majd éreztem hogy a kis ezüst gombocskákhoz nyúl és elkezdte kigombolni azokat. Már a negyedik gombnál tartott, mikor a fülembe súgta. „Tudtam hogy meg fogod gondolni magad”. Én csak elmosolyodtam, de ő tovább folytatta a kiszabadításomat a ruha alól. Miután levette felsőmet, combjaimra helyezte kezét, majd felemelt, megfordult és most engem támasztott neki a falnak. Mivel nem akartam lecsúszni, szorosan dereka köré fontam lábaimat, nyaka köré pedig kezeimet helyeztem el. Most rajtam volt a sor. Mivel Harryn csak egy szürke felső volt, könnyű volt a dolgom és csak alul megfogtam és lehúztam róla. Már mind kettőnk felsője a földön hevert a nadrágunk kíséretével, mikor valami zajt hallottunk.
- Darcy állj meg. Ne fuss el, mert el fogsz tévedni, vagy elesel és megütöd magad- hallottuk egy aggódó édesanya hangját.
- Basszus Harry. Mondtam hogy észrevesznek. Most mit csináljunk?- vettem fel ruháimat a földről.
- Gyere itt egy ajtó. Mennyünk be ide- fogta meg a kezemet és behúzott egy sötét szobába. Elég szűk kis szoba volt, de jó volt arra hogy elbújjunk. Gyorsan felhúztam lábaimra a farmernadrágot, begomboltam a gombját, majd a felsőmet vettem fel nagy sebességgel. Bezzeg a férfiaknak könnyű. Hazz már készen is volt, ezért megkértem hogy gombolja be hátul a felsőmet. Halkan mögém osont és teljesítette kérésemet. Már minden gomb a helyén volt kivéve egyet, az utolsót. Harold nyakamat kezdte el puszilgatni, amibe beleborzongott az egész testem.
- Harry ne csináld. Kérlek- fordultam meg, jelezve hogy hagyja abba.
- Jól van. Abbahagyom, de akkor kérek egy utolsó csókot- mutatott szájára.
Teljesítettem kívánságát, majd megfordultam és azt az utolsó gombot is a helyére helyezte.
- Anya nézd mi van itt- kiáltott fel a kislány és elég közel volt hozzánk, azaz az ajtó előtt.
- Kislányom mondtam hogy ne szaladj el nem? Mi ez a kezedben?
- Egy karkötő. Itt találtam a földön. Megtarthatom- kérdezte anyukáját a kislány.
Egy karkötő? Hisz az, az én karkötőm volt, amit még 10 születés napomra kaptam a szüleimtől. Nem vihetik el, de nem is mehetek ki, mert akkor lebukunk.
- Megtarthatod csak hozzad és mennyünk vissza apáékhoz.
Épp hogy megúsztuk volna az egész dolgot, de megszólalt a telefonom. Berta hívott, de amilyen gyorsan csak tudtam kinyomtam. Pár perce lefagytunk Harryvel, majd azt hallottuk hogy elmentek. Elmentek és magukkal vitték a karkötőmet is. Imádtam azt a gyönyörű ékszert. Teljesen a személyiségemet tükrözte és most elvitték. Remélem jó kezekben lesz annál a kislánynál és úgy vigyáz rá, mint a  két szeme fényére. Halkan résnyire nyitottam az ajtót és kinéztem hogy elmentek-e már a kis látogatók.
- Gyere Harold…elmentek- intettem neki, hogy kövessen. Gyorsan megkerestük a kijáratot és gyorsan elhúztuk volna a csíkot, de utánunk szól egy fiatal lány, aki ott dolgozott.
- Elnézést. Hogy tetszett önöknek a szellem kastély?- kérdezte tőlünk nagy mosollyal a arcán és amikor megfordultunk, csak egyre nagyobb lett- Ugye jól látok? Te Harry Styles vagy, te meg Klaudia Smith? Úristen el sem hiszem. Végre valami jó dolog a diákmunkában. Kérhetnék egy közös képet?
- De csak is azért, mert nagyon de nagyon tetszett a kastély- viccelődött Hazz.
Gyorsan megcsináltuk a képet, majd elköszöntünk tőle és tovább indultunk.
- Figyelj Klau nem vagy éhes? Ehetnénk valamit nem gondolod?
- Felőlem mehetünk. Menny előre, addig én felhívom Bertát hogy hol vannak és a büfénél találkozunk jó?
Hazz bólintott egyet és elindult a büféhez. Én kerestem Ber számát, de közben szép lassan sétáltam előre. Kerestem és csak kerestem és végre amikor megtaláltam, összeütköztem valakivel. Telefonommal együtt én is a földre estem, de akibe beleütköztem, azon nyomba segített felállni.
- Ne haragudj. Olyan figyelmetlen vagyok.
- Semmi gond. Jól vagy? Nem ütötted meg magad?
- Nem jól vagyok köszönöm. Te jól vagy?
- Persze velem minden rendben. Oh…hagy mutatkozzak be. Ashton Grey vagyok.
- Klaudia Smith. Nagyon szép neved van.
- Még a tiéd milyen gyönyörű- válaszolta.
Olyan 21 éves lehetett, barna hajú és nagy barna szemei voltak. Nagyon izmost fiú volt, látszódott rajta hogy kondizik. Egy sima felső volt rajta farmerral és edző cipővel. Az illata nagyon hasonlított a 1 million parfümre, ami a kedvencem és szinte biztos voltam benne hogy azt a parfümöt használja.
- Oh hát köszönöm- köszöntem meg kicsit zavarodottan.
- Egyedül vagy, vagy valakivel jöttél?
- A barátommal jöttem és a legjobb barátnőmmel és az ő barátjával.
- Aham…értem. Esetleg elkísérhetlek?
- Hát igen…köszönöm.
Felvettem telefonomat a földről és elindultunk Harryékhez. Nem nagyon beszélgettünk, igazából annyit tudtam meg, hogy a haverjaival jött hogy partizzanak egy kicsit. Ahogy odaértünk a büféhez, Harry mellém állt és rögtön kérdezgetni kezdett.
- Hol voltál Klau? Minden rendben van?
- Igen minden rendben van, csak történt egy kis baleset.
- Baleset?- nézett rám nagy szemekkel, majd a mögöttem álló Ashre- hát ő meg ki?
- Hello. Ashton Grey vagyok, te meg Harry Styles ugye? A húgom nagy rajongótok- nevetett fel.
- Igen én vagyok, de mi történt?- rázott kezet Ashtonnal.
- Hát a kisasszony nem nagyon nézett maga elé és hát kicsit összeütköztünk, de már minden rendben van.
- Ajj kicsim…máskor nézz a lábad elé- ölelt magához- na de mehetünk kajálni, mert Niallék már várnak?
- Persze. Esetleg nincs kedved csatlakozni Ashton?
- Már nincs hely az asztalnál. Sajnos négyen férünk el- szólt közbe Harry.
- Harry!- szóltam rá.
- Semmi gond Klau. Úgy is vissza kell mennem a srácokhoz. Örülök hogy megismertelek. Sziasztok!- köszönt el tőlünk.
- Harry  mi volt ez?- néztem rá kérdően.
- Még a vak is látja hogy oda-vissza van érted. Meg még csak most ismerted meg. Meg tényleg csak négy személyes az asztal.
- Te féltékeny vagy Harold Edward Styles?
- Dehogy vagyok. Na de mennyünk kajálni, mert éhen halok.
Igazából tudtam hogy féltékeny, de ráhagytam. Nagyon finomat vacsoráztunk. Bertáék is elmondták milyen volt az eddigi nap és mi is. Persze azt a pici kis „akciót” kihagytuk az egészből. Hátra volt még a szellem vasút, de már mind a négyen nagyon álmosak voltunk, ezért úgy döntöttük haza megyünk és máskor bepótoljuk. Most már Harry vezetett hazafelé, mert én féltem hogy vezetés közben lecsukódik a szemem és mára már nem kellett több „baleset”. Gyönyörűen csillogtak az égen az apróbbnál apróbb csillagok, és a hold is gyönyörűen világította meg az utakat és az autóra is ráfénylett, ami eszméletlen szép volt. Mivel Niall Betánál alszik nem kellett hazavinnünk, ezért egyből a mi házunk volt a cél. Ahogy beértünk az utcánkba, már vettem is elő a táskámból a kulcscsomóm. Most a garázsba álltunk be és már nyitottam is az ajtót. Barátnőm és Ni el is köszönt tőlünk és Bertusz szobájába vették az irányt. Mivel nekünk se volt más dolgunk, mi is a szobámba mentünk. Gyorsan elmentem a fürdőbe és letusoltam. Már majdnem kész voltam, mikor valaki kopogott a tusoló ajtaján. Szóltam hogy ki az és Harry fejét láttam bedugni.
- Csatlakozhatok én is?- szállt be a zuhanyrózsa alá.
- Most már mind egy hisz bent vagy- locsoltam le.
- Na ezt nem kellett volna- fogta meg a zuhanyfejet és rám locsolta. Addig-addig locsolkodtunk, hogy fogtam magam és egy csókkal állítottam le a harcot. Itt is mint mindig, beleadtunk apait-anyait, de én ezt nagyon szeretem Harrybe hogy ilyen vad. Harcunkat egy nagy felnevetés szakította meg, ugyan is a szomszéd szobából egy aprócska nyögés hallatszódott át. Gondolom Bertáék is jól érzik magukat. Gyorsan kiszálltunk a zuhany alól és megtörölköztünk. Már a pizsomámat vettem volna fel, de Harry megakadályozott.
- Szerintem nem szükséges felvenned. Úgy is lefog kerülni.
- Honnan veszed?- játszadoztam vele.
- Be kellene fejeznünk a délutáni játszmát- emelt fel és bevitt a hálóágyamra. Már válaszolni se tudtam, hisz szájával betapasztotta a számat, mint egy technokol. Forró, lángoló testét az enyémhez szorítottam és engedtem hagy történjenek a dolgok. Tudtam hogy egy remek éjszaka elé nézünk, de sajnos azt is tudtam, hogy ez az utolsó, mert Harry vasárnap már utazik is Amerikába. De ez most nem érdekelt, most egy remek élmény közepette vagyok és most minden problémát kiverek a fejemből.

6 megjegyzés:

  1. Ó má nemtok mit irni annyira jó :) egyszerűen fantasztikus ahogy irod :* a legjobb rajongód vagyok és a blogod Best :* csak igy tovább folytasd és ne hagyd abba <3 kövit hamar

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm! Én meg imádlak titeket és TI VAGYTOK A BESTEK!❤❤❤
      Sietek ahogy csak tudok!❤❤*---*

      Törlés
  2. Imadom *-*
    En se tudok mar ra mit mondani :D
    Varom a kovit *------*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! Aranyos vagy!❤❤
      Kedden neki is látok!*---*

      Törlés
  3. <33 ez a kedvenc részem eddig:3 amúgy várom már a kövit és ott a díjad nálam;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jujj köszönöm szépen!*---* sietek es koszii!❤❤❤

      Törlés